HU214807B

HU214807B - Burkolókő útburkolat kialakításához

Info

Publication number: HU214807B
Application number: HU9403500A
Authority: HU
Inventors: René Scheiwiller
Original assignee: René Scheiwiller
Priority date: 1993-04-23
Filing date: 1994-02-22
Publication date: 1998-05-28
Also published as: ATE140743T1; SK157294A3; WO1994025677A1; CZ317994A3; PL306715A1; CA2138039C; US5503498A; PL57639Y1; SK282095B6; HU9403500D0; DE59400452D1; DE4405616A1; HUT69540A; CZ285667B6; CA2138039A1; EP0648291B1; EP0648291A1

Abstract

A találmány tárgya bűrkőlókő útbűrkőlat kialakításáhőz, amelyfelületfedő, rács alakú raszterben (R) lefektethetően van kiképezve ésőldalsó távtartókkal (12, 13) van ellátva, amelyek egy zőmszédősbűrkőlókő távtartójának (12, 13) ütközőfelületéhez (4) alakzáróancsatlakőztatható ütközőfelülettel (4) vannak ellátva, ahől a távtartó(12, 13) ütközőfelülete (4) egy szőmszédős útbűrkőlók távtartójának(12, 13) kőmplementer ütközőfelületével alakzáró főgas illesztéstbiztősító, térbeli szerkezettel van kiképezve, ahől a találmányszerint a bűrkőlókövön (1) lévő összes távtartó (12, 1 )ütközőfelületei (4) lépcsős külső körvőnallal vannak ellátva, ahől abűrkőlókő (1) körül az ütközőfelületek (4) lépcsőzése – felülnézetben– azőnős főrgásirányban van megvalósítva. ŕ

Description

A találmány tárgya burkolókő útburkolat kialakításához, amely felületfedő, rács alakú raszterben lefektethetően van kiképezve és oldalsó távtartókkal van ellátva, amelyek egy szomszédos burkolókő távtartójának ütközőfelületéhez alakzáróan csatlakoztatható ütközőfelülettel vannak ellátva, ahol a távtartó ütközőfelülete egy szomszédos útburkolókő távtartójának komplementer ütközőfelületével alakzáró fogas illesztést biztosító, térbeli szerkezettel van kiképezve.

Különböző kialakítású burkolókövek ismertek, így például a DE 31 16 540 és az US 3 494 266 lajstromszámú szabadalmi leírások olyan burkolóköveket ismertetnek, amelyeknek külső körvonala úgy van kialakítva, hogy a mindenkor szomszédos burkolókövekkel fogaskapcsolást, illetve fogas illesztést biztosít.

Ezen fogaskapcsolás megakadályozza az oldalirányú elcsúszást, aminek köszönhetően az ilyen burkolókövekből lefektetett útburkolat stabilitása nő.

Az ilyen kialakítású burkolókövek esetén a burkolókövek alakzáró fogaskapcsolása révén az útburkolat stabilitása ugyan növelhető, viszont olyan átmenő hézagok nem hozhatók létre, amelyekben dekorációs célokra fü vagy moha nőhet. Ezenkívül az ilyen jellegű, alakzáróan összeillesztett útburkolaton keresztül csak nehezen folyhat el esővíz a talajba.

A külső körvonal révén létrehozott fogaskapcsolás előnyeit és a közbenső hézagok előnyeit együttesen az a burkolókő érvényesítette, amelyet az EP 0 060 961 B1 lajstromszámú szabadalmi leírás ismertet. Ez a burkolókő alsó tartományában a szomszédos burkolókövekkel létrehozandó fogaskapcsolást, illetve fogas illesztést biztosító körvonallal van ellátva, viszont felső harmadában az alsó tartományhoz képest le van lépcsőzve. A felső harmad négyszög alakú külső körvonallal van ellátva, amelynek kerülete kisebb, mint az alsó fogazott tartomány. Ezen négyszög alakú, lelépcsőzött tartomány felső oldalán található a járófelület.

Amennyiben egy ilyen burkolókövet útburkolat kialakításához fektetünk le, úgy a fogazás miatt alsó tartományában oldalirányú elcsúszás ellen biztosítva van és a felső tartományban elegendő hely áll rendelkezésre a fugák kialakításához.

Az így kialakított útburkolat viszont nem küszöböli ki azt a hátrányt, hogy a víz a teljes kiteqedésükben alakzáróan egymásba kapcsolódó külső körvonalak miatt a burkolókövek alsó tartományán csak nehezen folyhat át a talajba.

Ismertek ma olyan burkolókövek is, amelyek az egyes burkolókövek közötti egyenletes hézagok képzésére alkalmas oldalsó távtartókkal vannak ellátva. Ilyen jellegű burkolóköveket ismertetnek például a DE 8901920, a DE 87 00 821, az EP 0227144 és a DE 83 02 622 lajstromszámú szabadalmi leírások.

Az összes, ilyen jellegű burkolókő-kialakítás esetén a távtartók úgy vannak kiképezve, hogy ezeket az útburkolatba való behelyezése során csupán a burkolókövek oldalfelületeivel párhuzamos ütközőfelületein ütköztetik. Ebben az esetben a távtartók megfelelő ütközőfelületein vagy szomszédos burkolókövek oldalfalain ütköznek.

Az ilyen jellegű távtartók a burkolókövek oldalfelületei közötti kívánt távolságot biztosítják, viszont az oldalfelületeivel párhuzamos irányban történő elcsúszás ellen nem biztosítanak védelmet.

A DE 8913 777 lajstromszámú szabadalmi leírás olyan, távtartókkal ellátott burkolókövet ismertet, amelynél a távtartók ferde, az oldalakkal nem párhuzamos ütközőfelületekkel vannak ellátva, amelyek oldalirányú elcsúszás ellen hatnak.

Egy ilyen jellegű burkolókő az útburkolatban oldalirányú elcsúszás ellen kielégítően rögzítve van, viszont négyzetes alap esetén is különbözőképpen kialakított oldalakkal van ellátva. Ez az ilyen jellegű burkolókő gyártása, valamint útburkolatba való elrendezése során nagyobb ráfordítást igényel, amely mindkét folyamat során megfelelő költségnövekedéssel jár.

A DE 9000928-U vagy a DE 3804760 Al lajstromszámú szabadalmi leírásból ismert olyan, távtartóval ellátott burkolókő, amely alakzáró kapcsolat létrehozásához megfelelő külső szerkezettel van ellátva. Ezen szerkezetek viszont különösen az elsőként említett szabadalmi leírás esetén bonyolultan vannak elrendezve és ezen kövek rendkívül pontos lefektetését teszik szükségessé, ami különösen gépi lefektetés esetén nem biztosítható.

A találmány feladata olyan burkolókő létrehozása, amelynél egyrészt egyenletes hézagok kialakítása és a víz problémamentes elfolyása, másrészt pedig a burkolókő oldalirányú vonatkozásában megfelelő rögzítés és egyszerű lefektetés biztosítva van.

A feladat megoldására útburkolat kialakításához olyan burkolókövet hoztunk létre, amely felületfedő, rács alakú raszterben lefektethetően van kiképezve és oldalsó távtartókkal van ellátva, amelyek egy szomszédos burkolókő távtartójának ütközőfelületéhez alakzáróan csatlakoztatható ütközőfelülettel vannak ellátva, ahol a távtartó ütközőfelülete egy szomszédos útburkolókő távtartójának komplementer (kiegészítő) ütközőfelületével alakzáró fogaskapcsolást, illetve fogas illesztést biztosító, térbeli szerkezettel van kiképezve, ahol a találmány szerint a burkolókövön lévő összes távtartó ütközőfelületei lépcsős külső körvonallal vannak ellátva, ahol a burkolókő körül az ütközőfelületek lépcsőzése - felülnézetben azonos forgásirányban van megvalósítva.

Az így kialakított burkolókövek a távtartók alakzáró fogas illesztése révén az útburkolatban oldalirányú elcsúszások ellen is szilárdan rögzítve vannak. Az ilyen burkolókövekből összeillesztett útburkolatra lényegesen nagyobb stabilitás és ezáltal lényegesen nagyobb terhelhetőség is jellemző.

Ezenkívül a találmány szerinti burkolókő kialakítása a távtartók alkalmazásának előnyeit is megtartja, azaz a víznek a meglévő hézagokon keresztül történő elfolyása egyenletes hézagszélességek mellett mindenkor biztosítva van. A burkolókövek között létrehozott hézag a mindenkori alkalmazási célnak megfelelően szinte tetszőleges módon dekoratív kiképzéssel alakítható ki. így például a hézagalak nem korlátozódik egyenes vonalú élekre. A burkolókövek kívánság szerint ívelt, csipkézett vagy más alakú élekkel lehetnek kialakítva.

HU 214 807 Β

A találmány szerinti burkolókőnek egy előnyös kiviteli alakja esetén a burkolókő egyik oldalfelületén két vagy több távtartó van kiképezve, míg a burkolókő komplementer oldalfelületén azonos számú távtartó egymástól azonos távolságra van elrendezve. Ez azt az előnyt biztosítja, hogy egyetlenegy burkolókő-kialakítással mindenkor egy úgynevezett keresztkötéssel létrehozott útburkolat fektethető le. Az egyik oldal és a hozzá tartozó komplementer oldal távtartói úgy vannak elrendezve, hogy mindegyik távtartóhoz létezik egy komplementer távtartó és a távtartók összes ilyen párja egyidejűleg alakzáróan egymásba kapcsolódhat.

Annak érdekében, hogy egy útburkolatba adott esetben mozaikszerűen egy dekoratív mintát helyezhessünk el, különböző méretű burkolókövek szükségesek. Ebben az esetben előnyösen olyan burkolókőméreteket alkalmazunk, amelyek az útburkolat rács alakú raszterében mindenkor egy egész számú raszterelemet foglalnak le.

Egy felületfedő raszterrács kialakításához különösen előnyös az olyan burkolókő, amely a távtartóktól eltekintve paralelogramma alappal van ellátva. A raszterrács egyes raszterelemei ebben az esetben szintén paralelogramma alakúak, amelyeknek oldalai két végük felé mindenkor egy fél hézagszélességgel vannak meghosszabbítva.

Amennyiben például két, egymással szemben lévő oldal egymáshoz hozzárendelendő távtartói oldalfelületük mentén azonos magasságban vannak elrendezve, úgy a burkolóköveknek egy úgynevezett keresztillesztésben, illetve keresztkötésben való, egyenes vonal mentén történő beállítása lehetővé válik a szomszédos kövek egymáshoz képesti eltolódása nélkül. Ez természetesen arra az esetre is érvényes, ha a rasztervonalak 90°-os szögtől eltérő szögben metszik egymást.

Előnyös, ha ugyanazon oldalfelület két vagy több távtartója azonos ütközőfelülettel van ellátva, és ezen oldalfelülettől azonos távolságban van ebendezve. Ezen ütközőfelületek közötti, oldalfelületük hossziránya mentén mért távolság úgy van megválasztva, hogy egyenlő legyen a raszterelemnek az egy raszterelemben elrendezett távtartók számával osztott hosszával.

Egy ilyen jellegű burkolókő úgynevezett futósoros kötésben rendezhető el, amelynél az egy sorban lévő burkolókövek a soron következő sorhoz képest eltoltan vannak elrendezve. Azonos méretű burkolókövekkel ellátott útburkolat esetén az egy oldalfelületen elrendezett és a fentiek szerint kialakított távtartók száma meghatározza ezen oldalfelület irányában az eltolódási lehetőségek számát.

Amennyiben a találmány szerinti burkolókő két, egymással szemben lévő oldalfelületét a burkolókő 180°-kal történő elfordulásához viszonyítva szimmetrikusan képezzük ki, úgy ezt egyrészt a burkolókő gyártásánál a ráfordítást csökkenti, és másrészt lehetővé teszi, hogy az ilyen burkolókövet az útburkolatba két irányba helyezzük be. Ez különösen négyszög alakú burkolókő esetén előnyös, mivel a burkolóköveket úgy lehet egymáshoz illeszteni, hogy ennek során nem kell állandóan az egymáshoz illeszthető távtartókra ügyelni.

Egy matematikai értelemben paralelogramma alakú, például négyszög alakú burkolókő esetén az egymást keresztező oldalfelületeken különböző kialakítású távtartók lehetnek elrendezve. Ezáltal kívánság szerint két, egymást keresztező hézag hézagszélessége különböző méretű lehet. Rendszerint viszont az összes hézag azonos szélességgel van kiképezve.

Egy négyzet alakú burkolókő 90°-os elfordulásra vonatkoztatva előnyösen forgásszimmetrikusán van kiképezve. Az ilyen jellegű burkolókő tetszőleges orientálással iktatható be az útburkolatba.

A találmány szerinti burkolókőnek egy előnyös kiviteli alakja esetén a távtartók ütköző felületei úgy vannak kiképezve, hogy a burkolókőnek egy részben lefektetett útburkolatba való behelyezését a vízszintes útburkolatsíkban történő oldalirányú eltolással teszik lehetővé. Ez különösen akkor előnyös, ha a behelyezendő burkolókővel szomszédos kövek már jelen vannak, amelyek két, egymást keresztező rasztervonal mentén vannak lefektetve. Egy ilyen, részben lefektetett útburkolatba eltolással beiktatandó burkolókő így egyidejűleg két, egymást határoló burkolókőoldallal illeszkedik be. A találmány szerinti burkolókő ilyen jellegű kialakítása különösen az útburkolat gépi lefektetése során az olyan fogazott profilokkal szemben jelentős előnyöket biztosít, amely profilok esetén a burkolókövet felülről a részben lefektetett útburkolatba kell süllyeszteni.

Egy ilyen jellegű burkolókőnek egy előnyös kiviteli alakja esetén a távtartó minden egyes lépcső alakú ütközőfelülete úgy van kiképezve, hogy a hozzátartozó oldalfelülettel hozzávetőlegesen párhuzamos, egymáshoz képest lépcsőzött, azaz az oldalfelülettől eltérő távolságban elrendezett két tartománnyal van ellátva, amelyek egy előnyösen ferde vagy az oldalfelületre merőleges sík felületen keresztül össze vannak kapcsolva. Az ilyen jellegű burkolókövek az útburkolatban egymással kizárólagosan távtartóik ezen megfelelő ütközőfelületein keresztül érintkeznek, ahol mindegyik távtartó a hézag középvonalán, azaz a rasztervonalon túlnyúlik. A középvonal ebben az esetben az üktözőfelületnek az oldallal nem párhuzamos, előnyösen ferde tartományát osztja.

A ferde sík felületek úgy vannak hajlítva, illetve olyan dőléssel vannak elrendezve, hogy oldalfelületükhöz viszonyítva a burkolókő külső körvonala mentén egy meghatározott forgásirányban együttesen vagy csak emelkedőén vagy csak lejtősen helyezkednek el. Ezáltal az ütközőfelületek olyan példakénti kiviteli alakja valósul meg, amely a burkolókőnek egy már részben lefektetett útburkolatba való beiktatását a fentiekben leírt módon teszi lehetővé.

Természetesen más alakok is létrehozhatók, csupán arra kell ügyelni, hogy az a szögtartomány, amelyben a burkolókő egyik oldala az útburkolat hozzárendelt oldalához oldalirányú eltolással hozzáilleszthető, egy vele szomszédos burkolókőoldal így meghatározott betolási szögtartományával átfedésben legyen, ahogy az alábbiakban egy példa kapcsán még részletesebben is ismertetjük.

HU 214 807 Β

A találmányt az alábbiakban egy előnyös kiviteli példa kapcsán a mellékelt rajzra való hivatkozással részletesebben is ismertetjük, ahol a rajzon az

1. ábrán egy találmány szerinti burkolókő perspektivikus nézete, a

2. ábrán az 1. ábra szerinti burkolókő oldalnézete,

3. ábrán az 1. ábra szerinti burkolókő felülnézete, a

4. ábrán az 1. ábra szerinti burkolókő alulnézete, az

5. ábrán az 1. ábra szerinti burkolókövekből futósoros kötésben lefektetett útburkolat, a

6. ábrán az 1. ábra szerinti burkolókövekből keresztkötésben lefektetett útburkolat, a

7. ábrán egy új burkolókő beiktatása egy már részben keresztkötésben lefektetett útburkolatba, és a

8. ábrán különböző méretű burkolókövekkel ellátott útburkolat látható.

Az 1-14. ábrákon látható, találmány szerinti 1 burkolókő lényegében négyzet alakú és négyzetes 2 járófelülettel, valamint oldalsó 3 távtartókkal van ellátva. Az oldalsó 3 távtartók lépcsős 4 ütközőfelülettel vannak ellátva. A 4 ütközőfelület 8, 9, 10, 11 oldalfelületekkel párhuzamos 5, 6 tartományokból és ezen 5, 6 tartományokat összekötő ferde 7 felületből áll. Minden egyes 8,

9. 10, 11 oldalfelületen két 3 távtartó van elrendezve. A 3 távtartók egymástól d távolságban vannak elrendezve, amely ezen konkrét kiviteli példa esetén mind a négy 8, 9, 10, 11 oldalfelületen azonos.

Az 1 burkolókő két, egymással szemben lévő 9, 11 oldalfelületének egymáshoz hozzárendelendő, egymáshoz képest komplementer (egymást kiegészítő) 12, 13 távtartói a 9, 11 oldalfelületük hosszához viszonyítva azonos h magasságban vannak elrendezve. Az egymáshoz hozzárendelendő, komplementer 12, 13 távtartók két 14, 15 ütközőfelülete azonos kiképzésű. A bemutatott konkrét kiviteli példa esetén a 14, 15 ütközőfelületek járulékosan egy 180°-os elfordulásra vonatkoztatva forgásszimmetrikusak. Ezáltal a két 9, 11 oldalfelület a hozzátartozó 12, 13, illetve 16, 17 távtartókkal együtt a burkolókő 180°-os elfordulására vonatkoztatva szimmetrikusan képezhető ki.

A jelen kiviteli példa esetén, amelynél az 1 burkolókő egyenes hasáb alakú alapteste, ahogy a 2 járófelületen látható, négyzet alakú és ezáltal paralelogramma alakú, illetve négyszög alakú alappal van kiképezve, mind a négy 8, 9, 10, 11 oldalfelület azonosan van kiképezve. A teljes 1 burkolókő 90°-os elfordulásra vonatkoztatva szimmetrikus. Ezáltal az 1 burkolókő bármelyik 9, 10, 11 oldalfelülete egy szomszédos burkolókő tetszőleges 9, 10, 11 oldalfelületéhez illeszthető.

Az 1 burkolókő külső körvonalát meghatározott forgásirányban, például a 4. ábrán, követve megállapítható, hogy az oldalakkal nem párhuzamos ferde 7 felületek úgy vannak hajlítva, hogy együttesen vagy csak emelkedőén vagy csak lejtősen helyezkednek el a mindenkor hozzájuk tartozó 8, 9, 10, 11 oldalfelületükhöz viszonyítva. Az óramutatóval egyező irányban történő forgásirány esetén a 4. ábra szerint az összes 7 felület a mindenkor hozzátartozó 8, 9, 10, 11 oldalfalához viszonyítva lejtősen helyezkedik el.

Az 5-7. ábrákon látható a találmány szerinti 1 burkolókövekből kialakított futósoros kötés, illetve keresztkötés. A jelen esetben négyzetes raszterelemekből álló négyszög alakú rácsot képező R rasztervonalak szaggatott vonallal vannak ábrázolva.

Két, egymással szemben lévő 9, 11 oldalfelülethez tartozó, egymáshoz hozzárendelendő komplementer 12, 13 távtartó ütközőfelületeinek azonos kiképzése révén lehetővé válik a burkolókövek egymáshoz illesztése közös határoló 4 ütközőfelületekkel.

A ferde 7 felületek révén mindenkor két, egymáshoz hozzárendelendő komplementer 12, 13 távtartó fogas illesztése biztosítható. Ezen fogaskapcsolat növeli a 19, 21 útburkolat stabilitását. Az egyes burkolókövek oldalirányú eltolás ellen jobban biztosítva vannak.

A 4 ütközőfelületek különleges kialakítása révén járulékosan elérhető, hogy egy 1 burkolókő oldalirányú eltolással (P nyíl vagy Q nyíl) egy már részben lefektetett 19, 21 útburkolatba behelyezhető és egyidejűleg két oldallal illeszthető. Ez jelen esetben azzal érhető el, hogy a 4 ütközőfelületek (lásd 4. ábra) ferde 7 felületei úgy vannak hajlítva, hogy mindenkori 8, 9, 10, 11 oldalfelületükhöz viszonyítva a külső körvonal meghatározott forgásirányban történő követése (körüljárása) esetén vagy mind emelkedőén vagy mind lejtősen helyezkednek el. A 4. ábra szerinti felülnézet szerint például az összes ferde 7 felület, ahogy a fentiekben említve van, a külső körvonalnak az óramutató járásával megegyező irányban történő körüljárása esetén a mindenkori 8, 9, 10, 11 oldalfelületéhez képest lejtősen helyezkedik el.

A 6. ábrán példaképpen két 18, 20 sarokkő van jelölve, amelyeknek a 21 útburkolatban való helyzete alapján látható, hogy P illetve Q irányban történő oldalirányú eltolással a 21 útburkolatba beilleszthető.

Az alsó, baloldali 18 sarokkő például alulról a keresztkötéssel létrehozott 21 útburkolatba P nyíl irányában betolható. Az alsó, jobboldali 20 sarokkő például jobboldalról Q nyíl irányában beilleszthető. Mihelyt a burkolókő kettőnél több oldalról szomszédos burkolókövekkel van körülvéve, a kötésbe szilárdan be van fogva. Ugyanezen megfontolások természetesen az 5. ábrán bemutatott futósoros kötéssel kialakított 19 útburkolatra is vonatkozna.

A 12, 13 távtartók a 19 útburkolatban mindenkor egy 22 hézag 23 középvonalán túlnyúlnak, ahol a 23 középvonal ezen 12, 13 távtartók mindegyik 4 ütközőfelületének az oldalakkal nem párhuzamos 7 tartományát osztja. A 22 hézag 23 középvonala a jelen esetben R rasztervonallal esik egybe, ez nem feltétlenül van mindig így, hanem jelen esetben azért, mert a 8, 9, 10, 11 oldalfelületek egyenesvonalúan és négyzetesen vannak elrendezve, ahol az összes 3 távtartó azonosan van kiképezve. íveken kiképzett 8, 9, 10, 11 oldalfelületek esetén például szintén ívelt 22 hézag keletkezne, amelynek középvonala természetesen már nem lenne fedésben az egyenesvonalú rasztervonallal.

Az egy oldalon elrendezett két távtartó közötti d távolság L oldalhosszból és ezen 9 oldalfelületre merőlegesen elhelyezkedő 22 hézag F hézagszélességéből

HU 214 807 Β képzett összeg pontosan a felének felel meg, azaz egy raszterelem L_R hosszának felével egyenlő (d = L_R/2). Ezáltal ezen oldalirány mentén két különböző eltolódási lehetőség adódik. Az egyik az 5. ábrán bemutatott 19 útburkolatnak, a másik pedig a 6. ábrán bemutatott 21 útburkolatnak felel meg. Amennyiben a 9 oldalfelületen három távtartó van elrendezve, a mindenkori d távolság a raszterelem L_R pontosan egyharmadának felelne, meg, azaz d = L_R/3, így ebben az esetben összesen három eltolódási lehetőség áll fenn.

A 7. ábra szerinti keresztkötésben részben lefektetett 21 útburkolat esetén az 1 burkolóköveknek a kötésben való elrendezése a felnagyított ábrázolás alapján világosan felismerhető. A négyszög alakú 24 burkolókő olyan mérettel van kiképezve, amely két raszterelemet foglal el. Olyan burkolókő alakok is kiképezhetek, amelyeknek kiterjedése nagyobb, mint két raszterelem.

Az újonnan beiktatandó 25 burkolókő, valamint a két szélső 26, 27 burkolókő alapján felismerhető, hogy milyen feltételek mellett iktatható be egy beillesztendő 25 burkolókő oldalirányú eltolással két, egymás mellett lévő 8, 9 oldalfelülettel egyidejűleg egy sarkot képező burkolókőkötésben a 28 raszterelembe.

A 25 burkolókő egyik oldallal, például a 8 oldalfelülettel d szögtartományon belül tetszőleges szög alatt lévő eltolási irányban a 26 burkolókőhöz illeszthető. Az a szöget a távtartó ütközőfelületének alakja határozza meg. Jelen esetben ez az a szög, amely alatt a ferde 7 felület az oldalakkal párhuzamos lelépcsőzött 5, 6 tartományokhoz képest helyezkedik el.

Szintén nyilvánvaló, hogy a 25 burkolókő 9 oldalfelületével például a szélső 27 burkolókőhöz a betolási β szögtartományon belül tetszőleges betolási szög alatt hozzáilleszthető. A betolási β szögtartomány hasonló módon határozható meg, mint az a szögtartomány.

Amennyiben a 25 burkolókövet egyidejűleg a 8 oldalfelületével és a 9 oldalfelületével a 24 burkolókőnek a 29 oldalfelületéhez és a 31 burkolókőnek a 30 oldalfelületéhez kívánjuk hozzáilleszteni, úgy ez oldalirányú eltolással pontosan akkor válik lehetővé, ha a két betolási a és β szögtartomány átfedése mindkét oldal számára közös szögtartományt biztosít. így a 25 burkolókő ezen szögtartományon belül tetszőleges irányban oldalirányú eltolással a 28 raszterelembe beilleszthető.

A 8. ábrán négyzetes R raszterráccsal kiképzett 32 útburkolat, illetve burkolókő-illesztés látható. Ennél a kiviteli alaknál különböző méretű 33, 34, 35, 36, 37, 38 burkolókövet alkalmazunk. A legkisebb 33 burkolókő ebben az esetben pontosan egy rasztermezőt foglal el, míg a legnagyobb 38 burkolókő összesen tizenkét raszterelemet igényel. Az ebben a 32 útburkolatban alkalmazott összes 33-38 burkolókő viszont egész számú rasztermezőt foglal el. Természetesen olyan 32 útburkolat is kialakítható, amelynél már a legkisebb burkolókő is több rasztermezőt foglal el.

Természetesen olyan burkolókő-illesztések, illetve útburkolatok, valamint találmány szerinti burkolókövek is kialakíthatók, amelyeknek raszterelemei nem négyzetesek és nem is négyszög alakúak. így például alkalmazhatók hatszög alakok, amelyek szintén felületfedően méhsejtszerkezetet képeznek, vagy pedig háromszög alakok, paralelogramma alakok (például rombusz), stb.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Burkolókő útburkolat kialakításához, amely felületfedő, rács alakú raszterben (R) lefektethetően van kiképezve és oldalsó távtartókkal (3) van ellátva, amelyek egy szomszédos burkolókő távtartójának (3) ütközőfelületéhez alakzáróan csatlakoztatható ütközőfelülettel (4) vannak ellátva, ahol a távtartó (3) ütközőfelülete (4) egy szomszédos útburkolókő távtartójának (3) komplementer ütközőfelületével alakzáró fogas illesztést biztosító, térbeli szerkezettel (5, 6, 7) van kiképezve, azzal jellemezve, hogy a burkolókövön lévő összes távtartó (3) ütközőfelületei (4) lépcsős külső körvonallal vannak ellátva, ahol a burkolókő (1) körül az ütközőfelületek (4) lépcsőzése - felülnézetben - azonos forgásirányban van megvalósítva.
2. Az 1. igénypont szerinti burkolókő, azzal jellemezve, hogy a burkolókő (1) egyik oldalfelületén (9) két vagy több távtartó (12, 17) van elrendezve, és ezen oldalfelülettel (9) komplementer oldalfelületen (11) azonos számú távtartó (16,13) egymástól azonos távolságban (d) van elrendezve.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti burkolókő, azzal jellemezve, hogy a burkolókő (1) egész számú raszterelemet elfoglalóan van kiképezve.
4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti burkolókő, azzal jellemezve, hogy a burkolókő (1) a távtartóktól (3) eltekintve paralelogramma alappal van ellátva.
5. Az 1. igénypont szerinti burkolókő, azzal jellemezve, hogy két, egymással szemben fekvő oldalfelület (9, 11) egymáshoz hozzárendelendő távtartói (12, 13) az oldalfelületük (9, 11) hosszára vonatkoztatva azonos magasságban (h) vannak elrendezve.
6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti burkolókő, azzal jellemezve, hogy egy oldalfelület (9) mindenkor két vagy több távtartója (12,17) azonos ütközőfelülettel (4) van ellátva, ahol ezen ütközőfelületek (4) távolsága (d) az oldalfelület mentén egy raszterelemnek az egy-egy raszterelemben elrendezett távtartók (12, 17) számával osztott hosszával (L_R) egyenlő.
7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti burkolókő, azzal jellemezve, hogy két, egymással szemben fekvő oldalfelület (9, 11) a burkolókő (1) 180°-kal történő elfordulásával szemben szimmetrikusan van kiképezve.
8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti burkolókő, azzal jellemezve, hogy a burkolókő (1) négyszög alakú.
9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti burkolókő, azzal jellemezve, hogy a burkolókő egymást metsző oldalfelületein azonos szélességű, egymást metsző

HU 214 807 Β hézagok kialakításához azonos kiképzésű távtartók vannak elhelyezve.
10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti burkolókő, azzal jellemezve, hogy a burkolókő (1) négyzet alakú és 90°-kal történő elfordulások vonatkozásában forgásszimmetrikusán van kiképezve.
11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti burkolókő, azzal jellemezve, hogy a távtartók (3) ütközőfelületei (4) - egy burkolókőnek (25) egymást metsző két rasztervonal mentén még csak részben lefektetett útburkolatba (21) való, egymást határoló két oldalfelülettel (8, 9) egyidejűleg történő beillesztését oldalirányú eltolással (W nyíl) lehetővé tévőén - vannak kiképezve.
12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti burkolókő, azzal jellemezve, hogy mindegyik lépcső alakú ütközőfelület (4) az oldalfelületekkel hozzávetőlegesen párhuzamos, és az oldalfelületektől távköznyire elhelyezett lépcsőzött tartományokkal (5, 6) van ellátva, amelyek egy ferde sík felületen (7) vagy az oldalfelületre merőlegesen elhelyezkedő felületen (7) keresztül vannak összekapcsolva, ahol a ferde felület (7) előnyösen úgy van kiképezve, hogy a burkolókő külső éleinek meghatározott forgásirányban való körüljárása során az összes ferde felület (7) a burkolókő oldalfelületéhez viszonyítva vagy csak emelkedőén vagy csak jeltősen helyezkedik el.
13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti burkolókő, azzal jellemezve, hogy a távtartó (3) a hézag (22) középvonalán (23) vagy a rasztervonalon (R) nyúlik túl, ahol a középvonal a távtartó (3) ütközőfelületének (4) az oldallal nem párhuzamos tartományát (7) osztóan, illetve az oldalfelületre merőleges magasságában felezően van elrendezve.
14. A 12. igénypont szerinti burkolókő, azzal jellemezve, hogy mindegyik távtartó (3) a burkolókő oldalfelületére (8, 9, 10, 11) az oldalfelületre merőleges vagy ferde átmeneti felületekkel (39, 40) tömbszerűen van ráhelyezve, ahol az átmeneti felületek (39,40) a lépcsőzött tartományokkal (5, 6) összeköttetést biztosító felületek.
15. A 12. vagy 14. igénypont szerinti burkolókő, azzal jellemezve, hogy a távtartók (3) a burkolókő (2) alsó élével egy síkba esnek, és a burkolókő körülfútó felső éléhez (41) meghatározott távolságban (a) vannak, ahol az a távolság a burkolókő magassága (H) egyötödének felel meg.