HUT77133A - Amino-guanidin-karboxilátok nem inzulinfüggő diabetes mellitus kezelésére - Google Patents

Amino-guanidin-karboxilátok nem inzulinfüggő diabetes mellitus kezelésére Download PDF

Info

Publication number
HUT77133A
HUT77133A HU9701701A HU9701701A HUT77133A HU T77133 A HUT77133 A HU T77133A HU 9701701 A HU9701701 A HU 9701701A HU 9701701 A HU9701701 A HU 9701701A HU T77133 A HUT77133 A HU T77133A
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
hydrazino
acetic acid
glycine
aminoiminomethyl
acid
Prior art date
Application number
HU9701701A
Other languages
English (en)
Inventor
Scott D. Larsen
Paul D. May
Martin D. Meglasson
Heinrich J. Schostarez
Steven P. Tanis
John A. Tucker
Valerie A. Vaillancourt
Original Assignee
Pharmacia & Upjohn Company
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Priority claimed from US08/484,547 external-priority patent/US5994577A/en
Application filed by Pharmacia & Upjohn Company filed Critical Pharmacia & Upjohn Company
Publication of HUT77133A publication Critical patent/HUT77133A/hu

Links

Classifications

    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K31/00Medicinal preparations containing organic active ingredients
    • A61K31/185Acids; Anhydrides, halides or salts thereof, e.g. sulfur acids, imidic, hydrazonic or hydroximic acids
    • A61K31/19Carboxylic acids, e.g. valproic acid
    • A61K31/195Carboxylic acids, e.g. valproic acid having an amino group
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K31/00Medicinal preparations containing organic active ingredients
    • A61K31/185Acids; Anhydrides, halides or salts thereof, e.g. sulfur acids, imidic, hydrazonic or hydroximic acids
    • A61K31/19Carboxylic acids, e.g. valproic acid
    • A61K31/195Carboxylic acids, e.g. valproic acid having an amino group
    • A61K31/197Carboxylic acids, e.g. valproic acid having an amino group the amino and the carboxyl groups being attached to the same acyclic carbon chain, e.g. gamma-aminobutyric acid [GABA], beta-alanine, epsilon-aminocaproic acid or pantothenic acid
    • A61K31/198Alpha-amino acids, e.g. alanine or edetic acid [EDTA]
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P3/00Drugs for disorders of the metabolism
    • A61P3/08Drugs for disorders of the metabolism for glucose homeostasis
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P3/00Drugs for disorders of the metabolism
    • A61P3/08Drugs for disorders of the metabolism for glucose homeostasis
    • A61P3/10Drugs for disorders of the metabolism for glucose homeostasis for hyperglycaemia, e.g. antidiabetics
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07CACYCLIC OR CARBOCYCLIC COMPOUNDS
    • C07C281/00Derivatives of carbonic acid containing functional groups covered by groups C07C269/00 - C07C279/00 in which at least one nitrogen atom of these functional groups is further bound to another nitrogen atom not being part of a nitro or nitroso group
    • C07C281/16Compounds containing any of the groups, e.g. aminoguanidine
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07CACYCLIC OR CARBOCYCLIC COMPOUNDS
    • C07C281/00Derivatives of carbonic acid containing functional groups covered by groups C07C269/00 - C07C279/00 in which at least one nitrogen atom of these functional groups is further bound to another nitrogen atom not being part of a nitro or nitroso group
    • C07C281/16Compounds containing any of the groups, e.g. aminoguanidine
    • C07C281/18Compounds containing any of the groups, e.g. aminoguanidine the other nitrogen atom being further doubly-bound to a carbon atom, e.g. guanylhydrazones

Landscapes

  • Health & Medical Sciences (AREA)
  • Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Organic Chemistry (AREA)
  • Veterinary Medicine (AREA)
  • Public Health (AREA)
  • General Health & Medical Sciences (AREA)
  • Animal Behavior & Ethology (AREA)
  • Life Sciences & Earth Sciences (AREA)
  • Pharmacology & Pharmacy (AREA)
  • Medicinal Chemistry (AREA)
  • Diabetes (AREA)
  • Epidemiology (AREA)
  • Hematology (AREA)
  • Nuclear Medicine, Radiotherapy & Molecular Imaging (AREA)
  • General Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Chemical Kinetics & Catalysis (AREA)
  • Obesity (AREA)
  • Bioinformatics & Cheminformatics (AREA)
  • Engineering & Computer Science (AREA)
  • Endocrinology (AREA)
  • Emergency Medicine (AREA)
  • Acyclic And Carbocyclic Compounds In Medicinal Compositions (AREA)
  • Pharmaceuticals Containing Other Organic And Inorganic Compounds (AREA)
  • Organic Low-Molecular-Weight Compounds And Preparation Thereof (AREA)

Description

A jelen találmány tárgya új amino-guanidin-karboxilátok nem inzulinfüggő diabetes mellitus kezelésére.
A jelen találmány olyan vegyületekre vonatkozik, amelyekkel új módszerrel kezelhető a nem inzulinfüggő diabetes mellitus (NIDDM) és a nem inzulinfüggő és inzulinfüggő diabetes mellitusban a proteinek túlzott nem enzimatikus glikozilezéséből eredő komplikációk, valamint az elhízás és a megromlott glükóztolerancia.
A nem inzulinfüggő diabetes mellitus vagy NIDDM valamint a II. típusú diabetes szinonim fogalmak. Az NIDDM-es páciensek abnormálisán magas vércukor koncentrációval rendelkeznek éhezés és étkezés utáni késleltetett sejt glükóz felvétel után vagy a glükóz tolerancia tesztként ismert diagnosztikai teszt után. Az NIDDM diagnosztizálása felismert kritériumok alapján történik (American Diabetes Association, Physician's Guide to Insulin-Dependent (Type I) Diabetes, 1988; American Diabetes
Aktaszám: 85581-4123 KY/hzs • · · ·
-2Association, Physician's Guide to Non-Insulin-Dependent (Type II) Diabetes, 1988).
Az inzulinfüggő diabetes mellitus, az IDDM és az I. típusú diabetes is szinonim fogalmak. Az IDDM-es pácienseknek abnormálisán magas a vérglükóz koncentrációja éhezés és étkezés utáni késleltetett glükóz sejtfelvétel után vagy a glükóz tolerancia tesztként ismert diagnosztikai teszt után. Az IDDM diagnosztizálása elismert kritériumok alapján történik (American Diabetes Association, Physician's Guide to Insulin-Dependent (Type I) Diabetes, 1988).
A glükóz tolerancia akkor romlik meg, hogyha a vérből a glükóz anyagcsere útján történő kiürülésének sebessége kisebb mint ami rendszeresen előfordul az általános népességben, azután, hogy orálisan vagy parenterálisan standard glükóz dózist adagoltunk (American Diabetes Association, Physician's Guide to Non-Insulin-Dependent (Type II) Diabetes, 1988). A glükóz tolerancia megromlása előfordulhat NIDDM, IDDM és terhességi diabetes valamint elhízás esetében. A glükóz tolerancia megromolhat akkor is, ha egyeseknél nem teljesülnek az ilyen betegségekkel szembeni diagnosztikai kritériumok. A megromlott glükóz tolerancia nem diabeteszes egyéneknél hajlamosító tényező az NIDDM kifejlődéséhez.
Az elhízás olyan megnövekedett testzsír tartalommal jellemezhető állapot, amely túlsúlyt eredményez az illető korához, neméhez, testmagasságához és testfelépítéséhez megfelelő elfogadott normákhoz képest (Bray, Obesity, An Endocrine Perspective, p. 2303, Multihormonai Systems and Disorders (1989). Az elfogadott normákat az életbiztosítási mortalitás ta-3pasztalat és a test összetételhez viszonyított morbiditás előfordulása határozza meg. Ez a mortalitás felesleg, amely az elhízott egyénekben fordul elő, olyan betegségekből ered, amelyeket ez az állapot predesztinál. Ilyenek a rák, a szív- érrendszeri betegségek, az emésztési betegségek, a légzési betegségek és a diabetes mellitus.
A krónikus hiperglikémiában szenvedő páciensek esetében, pl. a nem inzulinfüggő diabetes és inzulinfüggő diabetes esetében, a glükózfüggő protein térhálósodás olyan mértékben fordul elő, amely a norma felett van (Bunn, American Journal of Medicine, 70. kötet, 325. o., 1981) és ez megváltozott tercier protein szerkezetet eredményez (Brownlee, 18. fejezet, Diabetes Mellitus, 279. o., 1990). A túlzott nem-enzimatikus protein glikozilezés hozzájárul a diabeteszes komplikációkhoz és a nem diabeteszes embereknél az öregedés komplikációihoz, ilyenek pl. a neuropátia, a nefropátia, a retinopátia, a magas vérnyomás és az érelmeszesedés (Brownlee, 1990, supra).
A hiperglikémia definíciója az általános népességnél elfogadott norma feletti vércukor koncentráció (American Diabetes Association, Physician's Guide to Non-Insulin-Dependent (Type II) Diabetes, 1988).
Míg az ilyen állapotok közötti összefüggés ismeretes, előnyös lenne olyan gyógyszert előállítani, amely képes kezelni vagy megelőzni valamennyi ilyen állapotot.
A 3-(1 -amino-metil)-hidrazino))-propánsav ismeretes a JP 54128523-ból (Chemical Abstract 92:75899h) mint fungicid és inszekticid hatású vegyület. Az N-(hidrazino-imino-metil)-glicin szintézise megtalálható a Gante, J. Chem. Bér. 1968, 101, 1195
-4irodalomban. Bizonyos alkilid-amino-guanidin-származékok leírása az 5,272,165 számú USA szabadalmi leírásban található, melynek címe Testproteinek előrehaladott glikozilezésének meggátlása 2-alkilidén-amino-guanidin-származékok alkalmazásával, pl. diabeteszes mellékhatások kezelésére vagy különösen fogfoltosodás megelőzésére. Az arginin amino-guanidin analógjainak leírása a DE 4244539-A1 és WO 9104-023-A dokumentumokban található. Az 5,132,453 számú USA szabadalmi leírásban N6-(hidrazino-imino-metil)-lizin leírása található, amely a nitrogén(ll)oxid képződést gátolja és amely magas vérnyomás kezelésére használható. A 230-037-A számú európai szabadalmi bejelentésben bizonyos új 2-szubsztituált-guanidinszármazékok találhatók, amelyek antiischémiás és kardioprotektív hatásúak. A 3,412,105 számú USA szabadalmi leírásban p-aril-N-guanidino-(3-alaninok vagy a-karboxi-3-alaninok) találhatók, mint MAO inhibitorok és hosszan ható vérnyomáscsökkentők.
A jelen találmány tárgya
1) (I) vagy (II) általános képletű vegyület vagy gyógyászatilag elfogadható sója, ahol AG jelentése
a) N-amino-guanidin,
b) Ν,Ν'-diamino-guanidin, vagy
c) Ν,Ν',Ν’’-triamino-guanidin; ahol n 1 és 5 közötti egész szám; ahol R1 jelentése
a) hidrogénatom,
b) fenilcsoport, • * · · · • · · · · • · · · · · ·
-5c) 1-5 szénatomos alkilcsoport, vagy
d) 1-3 szénatomos alkil-fenilcsoport; és ahol R2 jelentése
a) hidrogénatom,
b) fenilcsoport,
c) 1-10 szénatomos alkilcsoport, vagy
d) 1-5 szénatomos alkil-fenilcsoport, azzal a megkötéssel, hogy:
a) az (I) képletben, ha n értéke 2, R1 hidrogénatomtól eltérő;
b) az (I) képletben, ha n értéke 1, R1 metiltől eltérő;
c) a (II) képletben, ha R2 etilcsoport, R1 hidrogénatomtól eltérő;
d) a (II) képletben, ha R2 fenilcsoport, R1 hidrogénatomtól eltérő;
e) az (I) képletben, ha n értéke 3, R1 hidrogénatomtól eltérő.
2) a találmány további tárgya egy (III) képletű vegyület alkalmazása nem inzulinfüggő diabetes mellitus kezelésére vagy megelőzésére NIDDM-ben szenvedő vagy arra érzékeny páciensek esetében oly módon, hogy egy (III) általános képletű vegyület hatékony mennyiségét adagoljuk az NIDDM megelőzésére vagy kezelésére, ahol R3 hidrogénatom, metil-, etilcsoport, CH2-fenil- vagy n-hexilcsoport.
Az (I) és (II) általános képletben az AG fragmens kapcsolódása nem specifikus, azaz a szomszédos szénatomhoz az AG fragmens bármelyik nitrogénatomján kapcsolódhat. Az AG fragmens többi nitrogénatomja nem szubsztituált.
• · · ·
-6A széntartalmú csoportok szénatom számát a Ci-Cj jelző jelöli, ahol i a szénatom számok közül a legalacsonyabb és j pedig a legmagasabb szénatom számot jelöli.
Az 1-10 szénatomos alkilcsoportok lehetnek például metil-, etil-, η-propil-, izopropil-, η-butil-, izobutil-, t-butil-, n-pentil-, izoamil-, η-hexil-, n-heptil-, η-oktil-, n-nonil-, n-decil-csoport és ezek egyéb izomer formái.
A gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sók közé tartoznak a következők: acetát, adipát, alginát, aszpartát, benzoát, benzol-szulfonát, biszulfát, butirát, citrát, kámforát, kámforszulfonát, ciklopentán-propionát, diglükonát, dodecil-szulfát, heptanoát, hexanoát, hidroklorid, hidrobromid, hidrojodid, 2hidroxi-etán-szulfonát, laktát, maleát, metán-szulfonát, 2naftalin-szulfonát, nikotinét, oxalát, palmoát, pektinát, perszulfát, 3-fenil-propionát, pikrát, pivalát, propionát, szukcinát, tartarát, tiocianát, tozilát és undekanoát.
A (l)-(lll) általános képletű vegyületek alkalmazott dózisa 0,1 és 100 mg/testsúly kg között változhat naponta. Az előnyös dózis napi 1-50 mg/kg. Az adagolás történhet orálisan, parenterálisan, intranazálisan, bukkálisan, szublingválisan, intrarektálisan vagy transzdermálisan. Előnyös az orális adagolás.
Az (I) és (II) általános képletű találmány szerinti vegyületek újak, az NIDDM kezelésére alkalmazható ismert vegyületeket pedig a (III) képlettel jellemezhetjük.
A találmány szerinti (I) és (II) általános képletű vegyületek közül különösen előnyösek az 1. táblázatban felsorolt vegyüle-7tek és előnyös hatásuk az NIDDM kezelésében és annak komplikációinak kezelésében mutatkozik.
A 2. táblázat nem igényelt hasonló vegyületek listáját tartalmazza. Ezeket azért mutatjuk be, hogy ezzel demonstráljuk az igényelt vegyületek meglepő hatását úgy, hogy bemutatjuk azt, hogy ezek a vegyületek, amelyek igen hasonlóak az igényelt vegyietekhez, nem tekinthetők hatékonynak a legmagasabb tesztelt dózisnál.
A 3. táblázat az (I) és (II) általános képlet alá eső vegyületek listáját tartalmazza, amelyek a legmagasabb tesztelt dózisnál nem mutattak hatást és ezért kivételt képeznek, ahogy azt az 1. igénypontban szereplő megkötések mutatják.
A 4. táblázat a találmány szerinti külön igényelt új vegyületek listáját tartalmazza és ezek előállítását is az alábbiakban közöljük.
Az 5. táblázat az NIDDM kezelésére alkalmas ismert vegyületek listáját tartalmazz.
így a találmány mind új, mind ismert vegyületekre kiterjed, melyek meglepően és váratlanul antidiabetikus tulajdonságokat mutatnak.
A találmány szerinti vegyületeket KKAy egereknek adagoljuk 100-500 mg/kg/nap körülbelüli dózisban és ez részben vagy teljesen lecsökkenti a hiperglikémiát ezen a nem inzulinfüggő diabetes mellitusban szenvedő rágcsáló modellen (a konkrét vegyületeket a 4. és 5. táblázatban soroljuk fel; lásd Chang, Wyse Copeland, Peterson and Ledbetter, Diabetes 1985, 466. o. 1986). A KKAy egerek inzulin rezisztensek (Chang és tsai, lásd fent) és az a tény, hogy azt találjuk, hogy a nem éhező • · • · · · ··
-8vércukorszint ezekben az állatokban csökken, azt mutatja, hogy az igényelt vegyületekkel történő kezelés után igen valószínű, hogy kisebb az inzulin rezisztencia. A KKAy egerek a normálissal összevetve elhízott, vérfelfrissített egerek (Chang és tsai, lásd fent) és a találmány szerinti vegyületek adagolása súlyveszteséget eredményez.
A sorozathoz tartozó előnyös N-(dihidrazino-metilén)-glicin adagolásával KKAy diabetikus egereknek 4 napon keresztül azt érjük el, hogy az állatok nem éhező vércukorszintje csökken, Isd. 6. táblázat. 60 mg/kg/nap dózis a vércukorszintet 35 %-kal csökkenti, ami a kontrolihoz képest statisztikailag szignifikáns. Nagyobb dózisokkal még nagyobb vércukor koncentráció csökkenést lehet elérni. 3-Guanidino-propionsav 500 mg/kg/nap adagolással kb. hasonló vércukor koncentráció csökkenést értünk el, mint 60 mg/kg/nap N-(dihidrazino-metilén)-glicin adagolásával.
Az N-(dihidrazino-metilén)-glicin adagolása 4 napig diabeteszes KKAy egereknek az állatok testsúlyát csökkentette, Isd.
6. táblázat. 100 mg/kg/nap dózis 4 %-kal csökkenti a testsúlyt, ami a kontrolihoz képest statisztikailag szignifikáns. Nagyobb dózisok még nagyobb túlsúly csökkenést okoznak a KKAy egereknél. 500 mg/kg/nap 3-guanidino-propionsav kb. hasonlóan csökkenti a KKAy egerek testsúlyát mint 100 mg/kg/nap N(dihidrazino-metilén)-glicin.
N-(dihidrazino-metilén)-glicin adagolásával normális C57BL egereknek 100 mg/kg dózisban az éhező vércukor koncentráció az állatok esetében csökken, Isd. 7. táblázat.
-9Hogyha N-(dihidrazino-metilén)-glicint adagolunk diabeteszes KKAy egereknek vagy normális C57BL egereknek 100 mg/kg dózisban, akkor megjavul a glükóz tolerancia, amint azt a csökkentett vércukorszintek mutatják egy standard glükóz tesztdózis befecskendezése után, Isd. 7. táblázat.
A proteinek nem-enzimatikus glikozilezése a kezdeti lépés a glükózfüggő protein térhálósításnál (Brownlee, Isd. fent). A humán szérum albumin nem-enzimatikus glikozilezése N(dihidrazino-metilén)-glicin, N-(hidrazino-imÍno-metil)-glicin és [2-(amino-imino-metil)-hidrazino]-mono-hidroklorid ecetsav in vitro adagolással csökken, Isd. 8. táblázat. Az amino-guanidin, amely előzőleg kimutatva gátolja in vitro a proteinek nemenzimatikus glikozilezését (Khatami, Suldan, Dávid, Li, és Rockey, Life Sciences, 43. kötet, 1725-1731 o., 1988) és in vivő (Brownlee, Isd. fent) szintén hatékony ebben a kísérletben, Isd.
8. táblázat. A 3-guanidino-propionsavnak nem volt hatása ebben a kísérletben az albumin nem-enzimatikus glikozilezésére.
A diabetes mellitusban szenvedő páciensek esetében sok anyagcsere rendellenesség lép fel, melyeket hasznos lenne korrigálni: a táplált és éheztetett állapotban abnormálisán megnövelt vércukorszint, a glükóz véráramba történő késleltetett kiürülése (American Diabetes Association, Physician's Guide to Insulin-Dependent (Type I) Diabetes, 1988; American Diabetes Association, Physician's Guide to Non-Insulin-Dependent (Type II) Diabetes, 1988) és a proteinek túlzott glikozilezése, ami hozzájárul a diabeteszes komplikációk kialakulásához (Brownlee, Isd. fent). Továbbá az elhízás gyakran összefügg a nem inzulinfüggő diabetes mellitus-szal és fokozza a rendelle• ·
-10nes glükóz anyagcserét ezeknél a pácienseknél (Horton és Jeanrenaud, 27. fejezet, Obesity and Diabetes Mellitus, 1990).
A nem inzulinfüggő diabetes mellitus optimális kezelése ezen rendellenességeket mind korrigálná. A proteinek túlzott glikozilezését, mint amilyen felléphet a nem inzulinfüggő diabetes mellitusban és az inzulinfüggő diabetes mellitusban szenvedő pácienseknél, meg lehet akadályozni úgy, hogy blokkoljuk a glükóz és protein molekulák kémiai reakcióját (Brownlee, Isd. fent) és csökkentjük a diabeteszes állapotban abnormálisán megnövekedett vércukor koncentrációt (Holman és Turner, Diabetic Medicine, 5:582-588, 1988; Benjámin és Sacks, Clin Chem., 4015:683-687, 1994). A legkívánatosabb kezelés mindkét módszerrel történhet úgy, hogy teljesen lecsökkenjen a nem-enzimatikus protein glikozilezés sebessége.
A találmány szerinti vegyületek pozitívan hatnak több anyagcsere rendellenességre, melyek a diabetes mellituszból erednek és megakadályozzák az anyagcsere hiányosságait több mint egy mechanizmus révén és ez világosan megkülönbözteti farmakológiai hatásait más guanidin vegyületek hatásaitól, melyeket előzőleg használtunk diabetes mellitus kezelésére. Az igényelt vegyületek váratlanul jobbak, mint az amino-guanidin, diamino-guanidin, 3-guanidino-propionsav és metformin az NIDDM kezelésében, mert a kívánt hatások teljesebb spektrumát nyújtják és alacsonyabb dózisokban hatnak.
A találmány szerinti vegyületek meglepő előnyt mutatnak a diamino-guanidinnel és amino-guanidinnel összevetésben a diabetes mellitus kezelésében, minthogy az igényelt vegyületek metabolikusan hatnak, csökkentik a túlzott vércukor koncentrá-11 ciót és egyidejűleg közvetlenül gátolják a proteinek nemenzimatikus glikozilezését. Az igényelt vegyületek váratlanul jobb hatást mutatnak az amino-guanidinhez és diaminoguanidinhez képest a megromlott glükóz tolerancia és az elhízás kezelésében, minthogy az amino-guanidin és a diaminoguanidin e tekintetben hatástalan. Az amino-guanidin és a diamino-guanidin gátolja in vitro a proteinek nem-enzimatikus glikozilezését és in vivő a kialakult glikozilezési végtermékek képződését (Kumari, Umar, Bansal és Sahib, Diabetes, 40:10791084, 1990). A nem-enzimatikus protein glikozilezés gátlása alapján az amino-guanidint mint a diabetes kezelésére alkalmas vegyületet ajánlották (Brownlee, Isd. fent). Az aminoguanidinnak nincs hatása a normális rágcsálók vagy patkányok glükóz vércukorszintjére, mely állatokat alloxánnal vagy sztreptozotocinnal beoltva tettünk diabetikussá (Kumari, Umar, Bansal, Sahib, Isd. fent; Yagihashi, Kamijo, Baba, Yagihashi és Nagai, Diabetes, 41:47-52, 1992; Edelstein és Brownlee,
Diabetologia, 35:96-97, 1992; Oxlund és Andreassen,
Diabeterologia, 35:19-25, 1992). A diamino-guanidinnak sincs hatása a normális vagy aloxán diabetikus patkányok vércukorszintjére (Kumari, Umar, Bansal, Sahib, Isd. fent). Az aminoguanidin nem hat a normális vagy diabeteszes patkányok testsúlyára (Kumari, Umar, Bansal, Sahib, Isd. fent; Yagihashi, Kamijo, Baba, Yagihashi és Nagai, Isd. fent; Oxlund és Andreassen, Diabetologia, 35:19-25, 1992) vagy megnöveli az ember és a patkányok testsúlyát (Baylin, Horakova és Beaven, Experientia, 31:562, 1975). A diamino-guanidin a normális vagy alloxán diabeteszes patkányok testsúlyát nem befolyásolja
-12(Kumari, Umar, Bansal, Sahib, Isd. fent). Az amino-guanidin vagy diamino-guanidin hatását a glükóz toleranciájára még meg kell vizsgálni.
Az igényelt vegyületek váratlan többlethatást mutatnak a 3guanidino-propionsavhoz képest a diabetes mellitus kezelésében, minthogy utóbbi kevésbé hatásos a hiperglikémia ellen és nem rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy gátolja a proteinek nem-enzimatikus glikozilezését. A találmány szerinti vegyületek váratlanul jobb hatást mutatnak a 3-guanidinopropionsavnál a megromlott glükóz tolerancia vagy az elhízás kezelésében, mert ezen vegyületek nagyobb hatásúak. A 3guanidino-propionsavról kimutattuk, hogy csökkenti a hiperglikémiát és a túlzott testsúlyt valamint javítja a diabeteszes rágcsálóknál a glükóz toleranciát (Meglásson, Wilson, Yu, Robinson, Wyse, és de Souza, J. Pharm. and Exp. Therapeutics, 266:1454-1462, 1993). A találmány szerinti előnyös vegyület az N-(dihidrazino-metilén)-glicin hatásosabb mint a 3-guanidino-propionsav az abnormálisán megnövelt vércukorszint csökkentésében és az abnormálisán megnövelt testsúly csökkentésében KKAy egereknél. Utóbbi vegyületből 130 mg/kg/nap szükséges ahhoz, hogy 20 %-kal csökkenthető legyen a KKAy egerek vércukorszintje. Hasonló vércukorszint csökkenést lehetett elérni 30 mg/kg/nap N-(dihidrazino-metilén)glicin alkalmazásával. 60 mg/kg/nap N-(dihidrazino-metilén)glicin adagolásával KKAy egereknek kb. ugyanazt a hatást lehet elérni mint 500 mg/kg/nap 3-guanidino-propionsav adagolásával. A 3-guanidino-propionsav javítja a glükóz toleranciát diabeteszes KKAy egereknél, hogyha a táplálékba 1 %-os elegy fór• ·
-13májában keverjük be és ez kb. 1000 mg/kg/nap dózist szolgáltat (Isd. az 5,132,324 számú USA szabadalmi leírást), összehasonlításképpen az N-(dihidrazino-metilén)-glicin javította a normális C57BL és diabeteszes KKAy egerek glükóz toleranciáját 100 mg/kg/nap adagban. A testsúly csökkentéssel kapcsolatban 100 mg/kg/nap N-(dihidrazino-metilén)-glicin adagolásával kb. ugyanazt lehet elérni mint 500 mg/kg/nap 3-guanidinopropionsav adagolásával. A 3-guanidino-propionsav nem gátolja az albumin nem-enzimatikus glikozilezését in vitro, az igényelt vegyietekkel ellentétben.
Az igényelt vegyületek váratlanul jobb hatást mutatnak a metforminnál diabetes mellitus, glükóz intolerancia és elhízás kezelésében, minthogy az utóbbi kevésbé hatékony, hogyha ugyanolyan állati modellen vizsgáljuk, mint az igényelt vegyületeket. A testsúlycsökkentő hatás tekintetében és a nemenzimatikus protein-glikozilezés megelőzése tekintetében a metformin leírt adatai ellentmondásosak és nem mutatnak konzisztens eredményt. A metformin előzőleg kimutatva csökkenti a hiperglikémiát nem inzulinfüggő diabeteszes pácienseknél 1000-3000 mg/nap dózisban adagolva és növeli a glükóz elválasztás sebességét ilyen pácienseknél 1500-2500 mg/nap adagolásnál (Bailey, Diabetes Care, 15:755-772, 1992). A rágcsálók kevésbé érzékenyek az embernél a metforminra és ezért nagyobb dózisok szükségesek a testsúlyra vetítve glikémiás hatás kimutatásához (Bailey, Flatt, Wilcock, és Day, Frontiers in Diabetes Research, 277-282 o. 1990; Penicaud, Hitier, Ferre és Girard, Biochem. J. 262:881-885, 1989). Krónikus orális metformin adagolással csökken a hiperglikémia újszülött ·*··
-14sztreptozotocin diabeteszes patkányoknak 100 mg/kg/nap dózisban adagolva (Rossetti, DeFronzo, Gherzi, Stein és tsai, Metabolism, 39:425-435, 1990), DBM egereknek 400 mg/kg/nap dózisban adagolva (Bailey, Flatt, Wilcock és Day, Isd. fent), Zucker fa/fa patkányoknak 350 mg/kg/nap dózisban adagolva (Penicaud, Hitier, Ferre és Girard, Isd. fent) és KKAy egereknek 311 mg/kg/nap dózisban vagy ennél nagyobb dózisban adagolva (Meglásson, Wilson, Yu, Robinson, de Souza, Isd fent). A metformin krónikus orális adagolása nem befolyásolja normális egerek vércukor koncentrációját 250 mg/kg/nap dózisban és sztreptozotocin diabeteszes egereknél 250 mg/kg/nap dózisban (Bailey, Flatt, Wilcock és Day, Isd. fent) vagy diabeteszes ob/ob egereknél 250 mg/kg/nap dózisban (Bailey, Flatt és Ewan, Arch. Int. Pharmacodyn., 282:233-239, 1986). Ha 264 mg/kg metformint vagy analógját, a buformint 132 mg/kg dózisban akut adagoljuk, akkor ez a patkányok vércukorszintjét nem befolyásolja (Tutwiler és Bridi, Diabetes, 27:868-876, 1978). Hogyha az előnyös N-(dihidrazino-metilén)-glicint teszteljük KKAy egereken, akkor az hatékonyabb mint a metformin ebben a modellben az abnormálisán megnövekedett vércukorszint lecsökkentésében. Ahhoz, hogy a KKAy egerek vércukorszintjét 25 %-kal csökkentsük, 300 mg/kg/nap metforminra van szükség (Meglásson, Wilson, Yu, Robinson, Wyse és de Souza, Isd. fent). A vércukorszint hasonló csökkentését 30-60 mg/kg/nap N(dihidrazino-metilén)-glicin adagolásával lehetett elérni. A metformint glükóz toleranciájának növelése szempontjából állítólag nem befolyásolja normális patkányoknál a glükóz toleranciát, hogyha 750 mg/kg dózisban adagoljuk (Tutwiler és Bridi, • · ····
-15Isd. fent) vagy normális egereken, ha 50 mg/kg dózisban adagoljuk (Bailey, Flatt, Wilcock és Day, Isd. fent), összehasonlításképpen az N-(dihidrazino-metilén)-glicin a glükóz toleranciát növeli, ha normális C57BI vagy diabeteszes KKAy egérnek adagoljuk alacsonyabb, azaz 100 mg/kg dózisban. A testsúly csökkentés szempontjából a metformin súlycsökkenést okoz nem inzulinfüggő diabeteszes pácienseknél, akiket 1 évig kezelünk (Bailey, Isd. fent) vagy nincs lényeges hatás az elhízott nem inzulinfüggő diabeteszes páciensek testsúlyában, akiket hasonlóan hosszú ideig kezeltünk (Multi-centre Study, Diabetologia, 24:404-411, 1983). A metformin nem okozott súlycsökkenést a diabeteszes ob/ob egereken 240 mg/kg/nap dózis adagolása esetén, vagy sztreptozotocin diabeteszes egereknél 60 mg/kg/nap dózis adagolásánál.(Lord, Atkins, és Bailey, Diabetologia 25:108-113, 1983). A metformin statisztikailag szignifikáns súlycsökkenést okozott KKAy egereknél, melyeket 1700 mg/kg/nap találmány szerinti vegyülettel kezeltünk, de ez a súlycsökkenés nem volt szignifikáns alacsonyabb dózisok esetében (Meglásson, Wilson, Yu, Robinson, Wyse, és de Souza, Isd. fent). összehasonlításképpen, hogyha N(dihidrazino-metilén)-glicint adagoltunk KKAy egereknek 100 mg/kg/nap dózisban, akkor ez kb. olyan hatásos volt mint 1700 mg/kg/nap metformin adagolása az elhízott egértörzsek testsúlyának csökkentésében (Meglásson, Wilson, Yu, Robinson, Wyse és de Souza, Isd. fent). A metformin gátolta az eritrocita plazmamembránok nem-enzimatikus glikozilezését 0,5 - 5 mikromól/liter koncentrációban arra a képességére alapozva, hogy megelőzi az in vitro glükózzal inkubált plazmamembránok « · ····
-16elektron paramágneses rezonancia spektroszkópia rendű paramétereinek csökkenését (Freisleben, Ruckert, Wiernsperger, és Zimmer, Biochemical Pharmacology, 43:1185-1194, 1992). Magasabb koncentrációkban, 50 - 100 mikromól/liter koncentrációban a metforminnak fordított volt a hatása és igen alacsony rendű paramétert okozott. Tehát az a tény, hogy vajon a metformintól várható-e, hogy csökkenti vagy növeli a proteinek nem-enzimatikus glikozilezését a diabeteszes pácienseknél, a kezelt páciensek vérében lévő metformin koncentrációjától függ. Azoknál a diabeteszes pácienseknél, akik 1 g metformint kaptak orálisan, az átlagos Cmax plazmakoncentráció 3,24 mikrogram/ml vagy 25 mikromól/l (Tucker, Casey, Phillips, Connor és tsai, Br. J. Clin. Pharmacol., 2:235-26, 1981), ezért ez az érték az eritrociták nem-enzimatikus glikozilezését csökkentő legmagasabb koncentráció és az eljárást stimuláló legalacsonyabb koncentráció között fekszik. A publikált metformin plazmaszintek alapján diabeteszes pácienseknél nem lehet semmilyen következtetést levonni arra nézve, hogy a metformin gátolja-e a proteinek nem-enzimatikus glikozilezését vagy elősegíti valamilyen módon az eljárást, hogyha ezt a szert a pácienseknek terápiásán adagoljuk.
A találmány szerinti vegyületek előállításának általános módszereit az 1-4. reakcióvázlat tartalmazza. Ezeknek az eljárásoknak a példa szerinti bemutatását a leírásban találjuk. Más kiindulási anyagok és reagensek alkalmazásával egyéb találmány szerinti vegyületek állíthatók elő. A találmány szerinti vegyületek általános szintézisére vonatkozóan a következő irodalmakat említjük.
»*>· ·
MU «* « * · * · · a · • * · · · · t ·· ···· « ·♦
-171 .Reakcióvázlat: Gante, J. Chem. Bér. 1968, 101, 1195. Armarego, W.L.F.; Kobayashi, T.J. Chem. Soc. (C) 1971, 238.
Evans, D.A.; Britton, T.C.; Dorow, R.L.; Dellaria, J.F.J. Am.
Chem. Soc. 1986, 108, 6395. Evans, D.A.; Britton, T.C.; Dorow,
R.L.; Dellaria, J.F. Tetrahedron 1988, 44, 5525.
3. Reakcióvázlat: Gut, J.; Hesoun, D.; Novacek, A. Coll.
Czech. Chem. Comm. 1966, 31, 2014. Miura, K.; Ikde, M.;
Kondo, T.; Setogawa, K. Chem. Abstr. 1962, 56:4767b.
Pankaskie, M.; Abdel-Monem, M.M. J. Pharm. Sci. 1980, 69,
1000.
4, Reakcióvázlat: Lee, K.; Kim, S.; Um, H.; Park, H. Synthesis 1989, 638. Reddy, T.I.; Bhawal, B.M.; Rajappa, S. Tetrahedron 1993, 49, 2101.
A következő példák a találmány szerinti számos vegyület előállítását illusztrálják.
1. Példa f2-(Amino-imino-metil)-hidrazino1-ecetsav
7,73 g, 50 mmól etil-hidrazino-acetát-hidrokloridot elszappanosítunk úgy, hogy 2 óra hosszat melegítjük visszafolyató hűtő alatt 100 ml 1 N-nátrium-hidroxidban. A forró oldathoz 6,95 g, 50 mmól 2-metil-2-tiopszeudo-karbamid-szulfátot adagolunk és az oldatot még 2 óra hosszat melegítjük visszafolyató hűtő alatt. Az elegyet fél térfogatra bepároljuk, ezalatt fehér szilárd anyag csapódik ki. Az oldatot lehűtjük, leszűrjük. 3,34 g fehér szilárd anyagot kapunk. Vízből átkristályosítva 2,41 g, 36 % [2(amino-imino-metil)-hidrazinoj-ecetsavat kapunk igen kristályos fehér szilárd anyag formájában, amely bomlás közben 247248°C-on olvad; 1H NMR: (D2O) δ 3,40 (s, 2H).
-18·· JV *
• · »· · • ·
2. Példa f2-(amino-imino-metil)-hidrazinol-, monohidroklorid-ecetsav g, 60 mmól [(amino-imino-metil)-hidrazono]-, monohidroklorid, monohidrát-ecetsav 300 ml metanolos kevert oldatához 0,25 g 10 %-os palládium-csontszenet adagolunk és az elegyet 30 psi nyomáson egész éjjel hidrogénezzük. Leszűrjük, szárazra pároljuk. A maradékot etanolból átkristályosítva 4,2 g, 42 % címszerinti vegyületet kapunk fehér szilárd anyag formájában, amely 163-165°C-on olvad. 1H NMR (D2O) δ 3,68 (s, 2H).
3. Példa f2-(amino-imino-metil)-hidrazinol-ecetsav-fenil-metilészter-mono-hidroklorid
2,00 g, 15,2 mmól [2-(amino-imino-metil)-hidrazino]-ecetsav 30 ml benzil-alkoholos szuszpenzióján keresztül sósavgázt buborékoltatunk. A reakcióelegyet egy óra hosszat keverjük, ameddig minden oldatba nem kerül. A nyers terméket dietil-éter hozzáadásával kicsapjuk. Ezt az anyagot metanol és etil-acetát elegyéből átkristályosítva 3,20 g, 82 % [2-(amino-imino-metil)hidrazino]-ecetsav-fenil-metil-észter-mono-hidrokloridot kapunk fehér kristályos szilárd anyag formájában, amely 162-164°C-on olvad. 1H NMR (CD3O): δ 3,69 (s, 2H), 5,24 (s, 2H), 7,34-7,42 (m, 5H).
4. Példa g-Hidrazino-benzol-propánsav ml LDA 1,5 mólos tetrahidrofurános oldatát 250 ml vízmentes tetrahidrofuránban -78°C-ra hűtjük. Ehhez hozzácsepegtetjük 12 ml, 68,2 mmól etil-hidro-cinnamát 250 ml vízmentes tetrahidrofurános oldatát. Az oldatot -78°C-on 30 percig kever‘•8 ...j • •ve • * •
·· ·
-19jük. Hozzácsepegtetünk 18,84 g, 81,8 mmól di-terc-butil-azodikarboxilátot 100 ml vízmentes tetrahidrofuránban oldva. 10 perc múlva a reakciót 14 ml ecetsav hozzáadásával befagyasztjuk és hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni. Az elegyet dietil-éterrel és vízzel kirázzuk. A vizes fázist 3x100 ml dietil-éterrel extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat 2x100 ml telített vizes nátrium-hidrogén-karbonáttal és 1x100 ml telített konyhasó oldattal mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és kondenzáljuk. A nyers terméket szilícium-dioxidon kromatografáljuk. Hexán és etil-acetát 90:10 arányú elegyével eluálva 15,33 g, 55 % bisz-BOC védett hidrazino-észtert kapunk. Az észtert 200 ml diklór-metánnal felvesszük és ehhez hozzáadunk 120 ml trifluor-ecetsavat. Az elegyet szobahőmérsékleten 2 óra hosszat keverjük, majd az oldószert eltávolítjuk és a nyers terméket 75 ml 1 N-nátrium-hidroxidban felvesszük, 2 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt melegítjük. Az oldatot lehűtjük, dietil-éterrel extraháljuk, semlegesítjük, fél térfogatra kondenzáljuk, lehűtjük, leszűrjük. A kapott barnás szilárd anyagot forrásban lévő izopropanolban 5 percig keverjük, így a színes szennyeződéseket eltávolítjuk. Leszűrjük, szárítjuk. 3,35 g, 27 % a-hidrazinobenzol-propánsavat kapunk fehér szilárd anyag formájában, amely bomlás közben 198-201°C-on olvad.
1H NMR: (D2O) δ 7,41-7,29 (m, 5H), 3,89 (dd, J = 7,6 Hz, 1 H), 3,23-3,08 (m, 2H).
5. Példa g-í2-( Ami no-i mi no-metil)-hi drazinol-benzol-propán sav-monohidrátl • · · · · • · · · • · · · ······· ·*
-203,00 g, 16,7 mmól α-hidrazino-benzol-propánsav és 2,55 g,
18,3 mmól 2-metil-2-tio-pszeudo-karbamid-szulfát 17 ml 1Nnátrium-hidroxiddal készített oldatát visszafolyató hűtő alatt 2 óra hosszat melegítjük. Az elegyet 3N-sósavval semlegesítjük, bepároljuk, ameddig a kicsapódás meg nem indul (kb. fél térfogat). A nyers terméket leszűrjük, vízből átkristályosítjuk. 1,81 g, 49 % a-[2-(amino-imino-metil)-hidrazino]-benzol-propánsavmonohidrátot kapunk monohidrát formájában, amely bomlás közben 127-130°C-on olvad. 1H NMR: (D2O) δ 7,40-7,27 (m, 5H), 3,60 (dd, J = 8,6 Hz, 1H), 3,04 (dd, J = 14,6 Hz, 1H), 2,86 (dd, J = 14,8 Hz, 1H).
2-í2-(Amino-imino-metil)-hidrazino1-propánsav
10,0 g, 55,4 mmól 2-[(amino-imino-metil)-hidrazono]propánsav-hidroklorid (J. Pharmaceut. Sci. 1980, 69, 10001004), 1,5 g, 10 %-os palládium/csontszén és 300 ml desztillált víz elegyét 50 psi hidrogénnyomáson 16 óra hosszat 25°C-on rázzuk. Az elegyet leszűrjük, a szűrlethez 75 g Dowex IR118H hidrogén formájú erősen savas kationcserélő gyantát adunk. Az elegyet 1 óra hosszat keverjük, majd leszűrjük. A gyantát három 150 ml-es desztillált víz adaggal mossuk. Az egyesített szűrletet és a mosófolyadékokat eltávolítjuk, a gyantát 5x200 ml 20 térfogat/térfogat %-os desztillált vízben oldott piridinnel mossuk. Ezeket a mosófolyadékokat egyesítjük és az oldószert csökkentett nyomáson 25°C-on 1 torr nyomáson bepároljuk. A kapott fehér port feloldjuk 30 ml visszafolyató hűtő alatt forralt desztillált vízben és a maradék oldatot 90 ml forró abszolút etanollal hígítjuk. Az elegyet hagyjuk 25°C-ra lehűlni és 24 óra múlva a keletkező csapadékot leszűrjük. A szilárd anyagot 20
-21 torr nyomáson, 50°C-on 24 óra hosszat szárítjuk. 3,8 g címszerinti vegyületet kapunk fehér szilárd anyag formájában, amely 239-241°C-on olvad.
6. Példa
-(Amino-imino-metil)-hidrazino-ecetsav-mono-hidrobromid
100 g, 734 mmól amino-guanidin-bikarbonát 200 ml vízzel készített kevert szuszpenziójához 100 g, 720 mmól brómecetsavat adunk. A kezdeti pezsgés után a homogén oldatot egész éjjel melegítjük visszafolyató hűtő alatt, szobahőmérsékletre lehűtjük, az oldószert lepároljuk. A maradékot 200 ml etanolban szuszpendáljuk, ultrahanggal kezeljük és a szilárd anyagot leszűrve 13,6 g, 9 % címszerinti vegyületet kapunk fehér szilárd anyag formájában, amely 163-165°C-on olvad.
1H NMR (D2O) δ 4,25 (s, 2H).
7. Példa
3-fflmino-f(1 -met il-etil idén)-hidrazi nol-metill-ami nol-propánsav
6,00 g, 67,5 mmól β-alanint feloldunk 67,5 ml 1N-nátriumhidroxidban. Ehhez hozzáadunk 15,69 g, 67,5 mmól N-amino-Smetil-izotio-karbamid-hidrojodidot. Az elegyet visszafolyató hűtő alatt 1,5 óra hosszat melegítjük. Az oldószert eltávolítjuk, a nyers terméket kb. 50 ml vízben felvesszük és 50 ml acetont adunk hozzá. Az oldószert eltávolítva narancsszínű szilárd anyagot kapunk, melyet szilícium-dioxidon kromatografálunk. Kloroform és metanol 80:20 arányú elegyét, majd kloroform és metanol 60:40 arányú elegyét használjuk eluáló szerként, 5,88 g, 47 % 3-[[imino[(1 -metil-etilidén)-hidrazino]-metil]-aminojpropánsavat kapunk halvány narancsszínű szilárd anyag forrná-22jában, op. 125°C körül (bomlik). 1H NMR: (D2O) δ 3,36 (t, J = 6 Hz, 2H), 2,35 (t, J = 6 Hz, 2H), 1,87 (s, 3H), 1,80 (s, 3H).
8. Példa
N-(Hidrazino-imino-metil)-B-alanin
5,88 g, 31,61 mmól 3-[[imino[(1 -meti l-éti I i dén)-h i d ráz i no]metil]-amino]-propánsavat feloldunk 125 ml vízben és 60°C-ra melegítjük 72 óra hosszat. Az oldószert bepároljuk, a terméket etanol és metanol 4:1 arányú elegyében keverjük. A kapott halvány narancsszínű csapadékot leszűrjük, etanollal mossuk, szárítjuk. 3,16 g, 68 % N-(hidrazino-imino-metil)-p-alanint kapunk halvány narancsszínű szilárd anyag formájában, op. 177179°C. 1H NMR: (D2O) δ 3,39 (t, J = 6Hz, 2H), 2,42 (t, J = 6 Hz, 2H).
9. Példa
N-(Dihidrazino-metilén)-1 -a lan in
10,0 g, 0,11 mól L-alanin és 33,5 ml, 0,24 mól trietil-amin 90 ml etanollal és 6 ml vízzel készített szuszpenziójához 7,2 ml, 0,12 mól szén-diszulfidot adunk. Egész éjjel keverjük, hozzáadunk a sárga oldathoz 7,5 ml, 0,12 mól metil-jodidot. Az elegyet 1 óra hosszat keverjük és bepárolva szuszpenziót kapunk. A maradékot feloldjuk 25 ml vízben és addig adunk hozzá koncentrált sósavat, ameddig savas nem lesz. Az elegyet 3x100 ml dietil-éterrel extraháljuk és a szerves fázist magnéziumszulfáttal szárítjuk, bepároljuk. 18,4 g, 93 % megfelelő ditiokarbamátot kapunk halványsárga szilárd anyag formájában kellő tisztaságban. Egy analitikai tisztaságú mintát kapunk dietiléterből és hexánból átkristályosítva, amely 90-92°C-on olvad.
• · · ·
-231H NMR (D20) δ 4,89 (q, J = 7 Hz, 1H), 2,59 (s, 3H), 1,52 (d, J = 7 Hz, 3H).
5,0 g, 28 mmól ditio-karbamát 50 ml metilén-kloridos oldatához 0°C-on 3,5 ml, 31 mmól metil-trifluor-metán-szulfonátot adunk. Az elegyet szobahőmérsékletre melegítjük, 20 óra hoszszat keverjük. Csökkentett nyomáson bepárolva színtelen olajat kapunk. A kapott olajat 5 ml vízben feloldjuk és hozzáadunk 1 mólos 28 mmól nátrium-hidroxid oldatot. Az elegyet 3x100 ml etil-acetáttal extraháljuk, a szerves fázist magnézium-szulfáttal szárítjuk, leszűrjük. Az oldószert vákuumban eltávolítva sűrű viszkózus olajat kapunk. Az olajat 25 ml abszolút etanolban feloldjuk, hozzáadunk 4,4 ml, 0,14 mól vízmentes hidrazint. Az elegyet 1,5 óra hosszat keverjük és a 2,5 g kapott szilárd anyagot leszűrjük. A fehér port víz és IPA elegyéből kristályosítva tovább tisztítjuk. 2,2 g, 49 % diamino-guanidint kapunk fehér por formájában, amely 174-176°C-on bomlás közben olvad.
1H NMR (D2O) δ 3,69 (q, J = 7 Hz, 1H), 1,20 (d, J = 7 Hz,
3H).
10. Példa
N-(Dihidrazino-metilén)-B-alanin
Az N-(dihidrazino-metilén)-1-alaninnál alkalmazott eljárás analógiájára β-alanint N-(dihidrazino-metilén)-p-alaninná alakítunk, amely bomlás közben 192°C-on olvad. 1H NMR (D2O) 3,40 (t, 2H, J = 7 Hz), 2,48 (t, 2H, J = 7 Hz).
11. Példa
N-(Dihidrazino-metilén)-qlicin
25,0 g, 101 mmól metilezett tio-karbo-hidrazid és 6,314 g, 83,98 mmól glicin 50 ml vízzel és 8,89 ml, 111 mmól 12,5 N• ·
-24nátrium-hidroxiddal készített oldatát nitrogénáramban 75-80°Con 3 óra hosszat keverjük. Az oldatot lehűtjük jégben, miközben még a nitrogénben van, majd 50 ml-es részletekben hozzáadunk 550 ml abszolút etanolt. Minden adagolás közben addig keverjük, ameddig a kiválás teljessé nem válik. Az elegyet 15 percig 0°C-on szűrés előtt keverjük. Az izolált szilárd anyagot abszolút etanollal alaposan mossuk. Szárítás után világos rózsaszínű port kapunk 8,04 g mennyiségben. A nyers szilárd anyagot 30 ml vízben oldjuk, leszűrjük. A finom oldhatatlan anyagot eltávolítjuk, majd abszolút etanollal 250 ml térfogatra hígítjuk. Majdnem azonnal elkezdődik a csapadék kiválás, melyet néhány másodpercnyi ultrahangos kezeléssel meggyorsítunk. Szobahőmérsékleten 10 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük és így halvány rózsaszínű port kapunk 5,25 g mennyiségben, 42 %-os termeléssel, op. 200°C, bomlik. 1H NMR (D2O) 3,78 (s).
12. Példa f2-(Hidrazino-imino-metiD-hidrazino1-ecetsav
9,28 g, 60 mmól etil-hidrazino-acetát-hidrokloridot elszappanosítunk úgy, hogy 120 ml 1 N-nátrium-hidroxidban visszafolyató hűtő alatt melegítjük 2 óra hosszat. A forró oldathoz ezután 13,98 g, 60 mmól N-amino-S-metil-izo-tio-karbamidhidrojodidot adunk és az oldatot még 2 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt melegítjük. Az oldószert eltávolítjuk, a nyers terméket metanolban feloldjuk, a nátrium-kloridot szűréssel eltávolítjuk. A szűrletet bepároljuk, magas vákuumban szárítjuk. A maradékot egész éjjel keverjük 150 ml metanollal, a kapott fehér szilárd anyagot leszűrjük, majd visszafolyató hűtő alatt 100 ml metanolban melegítjük 2 óra hosszat, hogy az esetleges • · · ·
-25szennyeződéseket eltávolítsuk. Az elegyet ezután lehűtjük, leszűrjük, a kapott szilárd anyagot vákuumban szárítjuk. 2,14 g, 24 % [2-(hidrazino-imino-metil)-hidrazino]-ecetsavat kapunk fehéres szilárd anyag formájában, op. 201-203°C, bomlik.
1H NMR: (D2O) δ 3,39 (s, 2H).
13. Példa
N-(Dihidrazino-metilén)-d-alanin
1,8 g, 20 mmól D-alanin és 6,1 ml, 44 mmól trietil-amin 15 ml etanollal és 1 ml vízzel készített szuszpenziójához 1,3 ml, 22 mmól szén-diszulfidot adunk. Egész éjjel keverjük, hozzáadunk a sárga oldathoz 1,4 ml, 22 ml metil-jodidot. Az elegyet 1 óra hosszat keverjük, bepárolva szuszpenziót kapunk. A maradékot vízben oldjuk és addig adunk hozzá koncentrált sósavat, amíg savas nem lesz. Az elegyet 3x50 ml metil-t-butil-éterrel extraháljuk. A szerves fázist magnézium-szulfáttal szárítjuk, bepároljuk. A kapott sárga olajat ultrahanggal és kis mennyiségű hexánnal kezelve megszilárdítjuk. További szárítás után 2,9 g sárga szilárd anyagot kapunk. A nyers terméket dietil-éter és hexán elegyéből átkristályosítva tovább tisztítjuk. 1,67 g, 47 %
9. példa szerinti A vegyületet kapunk krémszínű szilárd anyag formájában, amely 89-91°C-on olvad. 1H NMR (D2O) δ 4,67 (m, 1H), 2,39 (s, 3H), 1,32 (d, J = 7,0 Hz, 3H)'
15,1 g, 84,3 mmól 9. táblázat szerinti A vegyület ditiokarbamátjának 170 ml metilén-kloridos oldatához 10,5 ml, 92,7 mmól metil-trifluor-metán-szulfonátot adunk. Az elegyet szobahőmérsékletre melegítjük és 20 óra hosszat keverjük. Csökkentett nyomáson bepároljuk, a kapott színtelen olajat 40 ml vízben oldjuk. Hozzáadunk 1 moláros 84,3 mmól nátrium-hidroxidot. Az • ·
-26elegyet 3x200 ml etil-acetáttal extraháljuk, a szerves fázist magnézium-szulfáttal szárítjuk. Szűrés után az oldószert vákuumban eltávolítjuk. Sűrű viszkózus olajat kapunk. Az olajat 85 ml abszolút etanolban oldjuk és hozzáadunk 13,2 ml, 0,42 mól vízmentes hidrazint. 1,5 óra hosszat keverjük, a keletkezett
7,5 g szilárd anyagot leszűrjük. A fehér port kristályosítással víz és IPA elegyéből tovább tisztítjuk. 6,48 g, 48 % címszerinti vegyületet kapunk fehér por formájában, op. 175-177°C. H NMR (D2O) δ 3,69 (q, J = 7 Hz, 1H), 1,20 (d, J = 7 Hz, 3H).
14. Példa
N-(Dihidrazino-metilén)-valin ,0 g, 42,7 mmól L-valin és 13,1 ml, 93,9 mmól trietil-amin 30 ml etanollal és 2 ml vízzel készített szuszpenziójához 2,8 ml, 47,0 mmól szén-diszulfidot adunk. Egész éjjel keverjük és hozzáadunk a sárga oldathoz 2,9 ml, 47,0 mmól metil-jodidot. Az elegyet 2 óra hosszat keverjük, szárazra pároljuk. A kapott szuszpenziót feloldjuk 10 ml vízben és addig adunk hozzá koncentrált sósavat, amíg savas nem lesz. Az elegyet 3x100 ml dietil-éterrel extraháljuk és a szerves fázist magnéziumszulfáttal szárítjuk, bepároljuk. Sárga olajat kapunk, amely beoltás után sárga szilárd anyagot eredményez. A szilárd anyagot hexánban szuszpendáljuk, leszűrjük. 7,7 g, 9. táblázat szerinti B vegyületet kapunk fehéres szilárd anyag formájában. A szűrletet 0°C-ra hűtjük és újabb 0,27 g, 9. táblázat szerinti B vegyületet kapunk. Összesen 7,97 g, 97 % B vegyület keletkezik fehér szilárd anyag formájában, amely 76-78°C-on olvad. 1H NMR (CDCI3) δ 5,30 (m, 1H), 2,40 (m, 1H), 1,08 (d, J = 7,0 Hz, 3H), 1,04 (d, J = 7,0 Hz, 3H).
-278,0 g, 38,6 mmól 9. táblázat szerinti B vegyület 60 ml metilén-kloridos oldatához 4,8 ml, 42,5 mmól metil-trifluor-metánszulfonátot adunk. Az elegyet szobahőmérsékletre melegítjük és 20 óra hosszat keverjük. Csökkentett nyomáson bepárolva színtelen olajat kapunk. A kapott olajat 10 ml vízben oldunk és hozzáadunk 38,6 ml 1,0 mól nátrium-hidroxidot. Az elegyet 3x100 ml etil-acetáttal extraháljuk és a szerves fázist magnézium-szulfáttal szárítjuk. Szűrés után az oldószert vákuumban eltávolítjuk és sűrű viszkózus olajat kapunk. Az olajat 150 ml izopropil-alkoholban oldjuk, hozzáadunk 9,4 ml, 0,19 mól hidrazin-monohidrátot. 2 óra hosszat keverjük, hozzáadunk tetrahidrofuránt, így még inkább szűrhető szilárd anyagot kapunk. Leszűrve 2,4 g, 33 % címszerinti vegyületet kapunk enyhén higroszkopikus fehér szilárd anyag formájában, op. 112116°C. 1H NMR (D2O) δ 3,70 (d, J = 5,0 Hz, 1H), 2,20 (m, 1H), 0,97 (d, J = 7,0 Hz, 3H), 0,94 (d, J = 7,0 Hz, 3H).
15. Példa f1 -(Amino-hidrazono-metil)-hidrazinol-ecetsav
5. Reakcióvázlat
9. Referenciapélda
5,0 g, 32,34 mmól etil-hidrazino-acetát-hidroklorid és 3,26 g, 32,34 mmól N-metil-morfolin kevert szuszpenziójához 0°C-on 8,06 g, 32,34 mmól N-benziloxi-karboniloxi-szukcinimidet adunk. Az elegyet hagyjuk egész éjjel melegedni szobahőmérsékletre és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot etil-acetát és víz között szuszpendáljuk, a fázisokat kirázzuk. A szerves anyagokat elválasztjuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk. Az oldószert eltávolítjuk, a maradékot szilícium-dioxidon gyors-28-
kromatográfiásan tisztítjuk. Eluálószerként hexán és etil-acetát 4:1 arányú elegyét használjuk. 5,7 g, 70 % címszerinti vegyületet kapunk fehér szilárd anyag formájában, amely 95-97°C-on olvad. A maradékot a következő reakciókban etil-acetát és hexán elegyéből átkristályosítva tisztítjuk. A címszerinti vegyületet enyhén alacsonyabb termeléssel kapjuk. 1H NMR (CDCI3) δ 1,27 (t, J = 7 Hz, 3H), 3,66 (s, 2H), 4,19 (q, J = 7 Hz, 2H), 5,13 (s, 2H), 6,77 (széles s, 1H), 7,33 (m, 5H).
10. Referenciapélda
3,0 g, 11,89 mmól 9. referenciapélda szerinti 30 ml etanolos kevert szuszpenzióhoz szobahőmérsékleten 1 normál vizes nátrium-hidroxid oldatot adunk 11,89 ml mennyiségben szobahőmérsékleten. Az elegyhez még 10 ml vizet adunk és 1 óra hosszat keverjük. Az elegy homogén oldattá válik, majd a szilárd anyag kicsapódik. Hozzáadunk ezután 11,89 ml 1 normál vizes sósavat és az etanolt vákuumban eltávolítjuk, a vizes fázist 2x100 ml etil-acetáttal extraháljuk. A szerves fázisokat egyesítjük, nátrium-szulfáttal szárítjuk, az oldószert eltávolítjuk. 2,31 g, 87 % fehér szilárd címszerinti vegyületet kapunk, op. 131-133°C. 1H NMR (CD3OD) δ 3,59 (s, 2H), 5,15 (s, 2H), 7,37 (m, 5H).
11. Referenciapélda
25,44 g, 112,7 mmól 10. referenciapélda szerinti 500 ml etil-acetáttal készített kevert szuszpenzióhoz 14,79 g, 112,7 mmól trimetil-szilil-izotiocianátot adunk. Az elegyet enyhe 80°C-os reflux alatt egész éjjel melegítjük, a kapott oldatot szobahőmérsékletre hűtjük és 2x100 ml vízzel mossuk. A szerves fázist elválasztjuk, nátrium-szulfáttal szárítjuk. Az oldószert • ·
-29szárazra pároljuk, az olajos maradékot diklór-metánban feloldjuk, szobahőmérsékleten 3 percig állni hagyjuk. Ezalatt szilárd anyag keletkezik, ezt leszűrjük, 100 ml diklór-metánnal mossuk, vákuumban szárítjuk. A szilárd anyagot 300 ml forró etanolban szuszpendáljuk és így a kénszerű mellékterméket feloldjuk és 200 ml hexánnal eldörzsöljük. 17,1 g, 53 % címszerinti vegyületet kapunk fehér szilárd anyag formájában, op. 148-149°C.
1H NMR (CD3OD) δ 5,20 (s, 2H), 7,30 (m, 5H), a maradék CH2 nem figyelhető meg.
12. Referenciapélda
5,0 g, 17,64 mmól 11. referenciapélda szerinti vegyület 150 ml etanolos kevert oldatához szobahőmérsékleten 2,73 g, 19,41 mmól metil-jodidot adunk és a kapott oldatot egész éjjel keverjük. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk és így 7,50 g, 100 % címszerinti vegyületet kapunk sárga hab formájában. 1H NMR (CD3OD) δ 2,69 (széles s, 6H), 2,94 (széles s, 0,4 H), 4,40-4,70 (m, 2H), 5,31 (széles s, 2H), 7,46 (m, 5H).
13. Referenciapélda
25,5 g, 60 mmól 12. referenciapélda szerinti vegyület 100 ml vizes intenzíven kevert oldatához szobahőmérsékleten 6,06 g, 120 mmól hidrazin-hidrátot adagolunk lassan, ameddig a felét hozzá nem adjuk. Hozzáadunk 10 ml vizet a szilárd anyaghoz, amely keletkezik és a szilárd anyagot mechanikusan spatulával feltörjük. A maradék hidrazint ezután hozzáadjuk és az oldatot 1 óra hosszat intenzíven keverjük. A heterogén elegyet ultrahanggal kezeljük, majd addig keverjük, ameddig sűrű massza nem keletkezik. Hozzáadunk 50 ml etanolt, a szilárd anyagot leszűrjük, etanollal mossuk, vákuumban szárítjuk. 9,24 g, 55 %
-30címszerinti vegyületet kapunk fehér szilárd anyag formájában, amely 168-170°C-on olvad. 1H NMR (D2O) δ 3,86 (széles s, 1H), 4,21 (széles s, 1H), 5,17 (s, 2H), 7,39 (s, 5H).
[1 -(Hidrazino-imino-metil)-hidrazino]-ecetsav
9,20 g, 32,71 mmól 13. referenciapélda szerinti vegyület 400 ml metanol és víz 2:1 térfogatarányú elegyével készített oldatához 1,0 g 10 %-os palládium-csontszenet adunk és az elegyet 4 óra hosszat 30 psi nyomáson hidrogénezzük. A katalizátort diatóma földön keresztül leszűrjük és hozzáadunk még 1 g 10 %-os palládium-csontszenet. Az elegyet 30 psi nyomáson 2,5 órát hidrogénezzük és a reakciót TLC-vel meghatározva teljesnek találjuk. Eluálószerként diklór-metán, metanol és hangyasav 85:14:1 arányú elegyét használjuk. Az elegyet diatóma földön keresztül leszűrjük, az oldószert eltávolítjuk és 50 ml-re bepároljuk. Ezalatt szilárd anyag csapódik ki. A szilárd anyagot leszűrjük, minimális mennyiségű vízzel mossuk, vákuumban szárítjuk. 3,60 g, 75 % fehéres színű szilárd terméket kapunk, op. 196-198°C. Egy második termelést kapunk úgy, hogy a szűrletet addig sűrítjük be, ameddig szilárd anyag nem keletkezik. Leszűrve 0,90 g, 19 % (összesen 94 %) további anyagot kapunk olvadáspontja ugyanaz. 1H NMR (D2O) δ 4,06 (s, 2H).
Biológiai tesztelés
A találmány szerinti vegyületek azon képességét vizsgáltuk, hogy csökkentik-e a vércukorszintet és a testsúlyt. A vizsgálatokat az alábbi módon végeztük: KKAy egerek NIDDM és elhízás rágcsáló modelljei (Chang, Wyse, Copeland, Peterson, és Ledbetter, 1986). Egy előkezelt vérmintát kapunk a retroorbitális sinuszból és az egereket 6-os csoportokba osztjuk be • · ··
-31 úgy, hogy átlagosan valamennyi csoportban azonos legyen az átlagos előkezelt vércukorszint. A tesztvegyületeket a táplálékban keverjük 0,5 %-os koncentrációban és az egereket hagyjuk az ételt tetszőlegesen elfogyasztani. A kontroll egerek kiegészítés nélkül rágcsálótáplálékot kaptak. A 0. napon lemértük az egereket és az egereknek kontroll táplálékot vagy a tesztvegyületekkel kiegészített táplálékot adunk. A kontroll táplálék elfogyasztása után 3 nappal vagy a tesztvegyületekkel kiegészített táplálék elfogyasztása után 3 nappal vérmintát kapunk a glükóz koncentráció meghatározására és az állatokat a súlyveszteség meghatározására lemérjük. A táplálék fogyasztást úgy mérjük, hogy megmérjük a tanulmány elején adott táplálékot és a tanulmány végén megmaradt táplálékot. A táplálék fogyasztását úgy számítjuk ki, hogy a maradék súlyát kivonjuk az odaadott táplálék súlyából. A gyógyszerbevételt úgy számítjuk ki, hogy megszorozzuk a táplálékfogyasztást 0,5 %-kal. Ilyen módszerrel a gyógyszerbevételt meghatározva ennek értéke 500 mg/kg/nap. A vércukor adatokat az alábbiak szerint fejezzük ki: átlagos vércukor koncentráció a tesztcsoportban osztva az átlagos vércukor szinttel a kontroll csoportban (kezelés/kontroll vagy T/C). A vegyületek, amelyeknél a T/C értékek egyenlőek vagy kisebbek mint 0,90, hatásos antihiperglikémiás szerek. A súlyveszteség adatokat a testsúly százalékos változásában fejezzük ki.
A vegyületeket, amelyek a kontroll testsúlyát 1 %-kal vagy jobban csökkentik 3 nap alatt, hatékony elhízás elleni szernek tekintjük.
• ·
-321. TÁBLÁZAT
A találmány szerinti előnyös vegyületek h2n-c-nh-nh-ch2-c-oh II II
NH O h2n-c-nh-nhch2-c-oh ii II
NH O • HCI o
h2n-c-nh-nhch2-c-oh ^N o nh2 [2-(Amino-imino-metil)-hidrazino-ecetsav [2-(Amino-imino-metil)-hidrazino]
-ecetsav-mono-hidroklorid
N-(Hidrazino-imino-metil)-glicin
N-(Hidrazino-imino-metil)-glicin, hidroklorid (2:1)
N-(Dihidrazino-metilén)-glicin ([2-(hidrazino-imino-metil-hidrazino]-ecetsav nh2
I
II
NH
OH [1 -(hidrazino-imino-metil)-hidrazino]-ecetsav • · · ·
-332. TÁBLÁZAT
Hasonló, nem igényelt hatástalan vegyületek
CH3 i 3
H2N—C—N—N=CH—C—OH
ÍÍh « • 0.5 H2SO4 [(Amino-imino-metil)-metilhidrazono]-ecetsav, szulfát (2:1)
N'
II .NO, h2n—c—nh-n=ch—c—oh [[lmino-(nitroamino)-metil]-hidrazono]-ecetsav
H2N—C—NH-N=CH—C—OH
H,C .N [[lmino-(metilamino)-metil]hidrazonoj-ecetsav
H ^N ''c' II
NH
O
II ,C
OH
H
O2N^N'xC''
II
NH
Η í?
OH
-34···· «« • · · • ·
I · · ·· ···· ·* · ·· • 9
3. TÁBLÁZAT
Az általános körbe tartozó hatástalan kivételek
NH nh2-c—nh-nh—ch2ch2—c—oh 0
3-[1 -(Amino-imino-metil)-hidrazino]-propánsav h2n-c-nh-nh-ch2-c—och, II 2 II 2
NH O ^CH3
H2N-C-NH-NH-CH—C—OH II II
NH O
2-[2-(Amino-imino-metil)-hidrazinoj-butánsav h2n-c-nh-nh-ch—c-oh ii II
NH O
COOH
4-[(Hidrazino-imino-metil)-amino]
-butánsav • · «
-**··
-354. TÁBLÁZAT
A találmány szerinti külön igényelt vegyületek h9n-c-nh-nh-ch2-c-oh 2 II II
NH O [2-(Amino-imino-metil)-hidrazino]
-ecetsav h2n-c-nh-nhch2-c-oh 2 ii II
NH O . HCI [2-(Amino-imino-metil)-hidrazino] -ecetsav, mono-hidroklorid h9n-c-nh-nh-ch2-c-o—ch9 2 ll 2 ll
NH O
• HCI [2-(Amino-imino-metil)-hidrazino]· -ecetsav, fenil-metil-észter mono-hidroklorid
h9n-c-nh-nh-ch—C-OH
II
NH
II o
Alfa[2-(amino-imino-metil)-hidrazino]-benzol-propánsav, monohidrát
HoO
H2N'
ΗρΝ
NH
II
COOH H CH, racemát c
II
NH
• HBr [1 -(Amino-imino-metil)-hidrazino] -ecetsav, mono-hidrobromid
H2N-C-NH-CH2CH2—c-oh II * ll
NH,
N-(Hidrazino-imino-metil)-p-alanin * ο
-36» « « · · · « · · · · ·« »r «a · ·*
Ο
4. Táblázat - folytatás oh (Dihidrazino-metilén)-glicin h2n-c-nh-nhch2-c-oh
h2n
COOH [2-(Hidrazino-imino-metil)-hidrazino]-ecetsav
N-(Dihidrazino-metilén)-p-alanin h2n
NH h2n.
‘NH
CHq
Λ
COOH
H,N.
‘NH
CH3
N-(Dihidrazino-metilén)-L-alanin
N-(Dihidrazino-metilén)-d-alanin h2n.
‘N^ '^N^'^COOH H h2n.
h2n.
'Ν'
H
NH H3C\x% ^N ch3
COOH
N-(Dihidrazino-metilén)-valin nh2
I
OH [-(Amino-hidrazono-metil)-hidrazinoj-ecetsav
NH
-375. TÁBLÁZAT
NIDDM kezelésére igényelt ismert vegyületek • > * · » 4 4 · · • · · · · » · ·· ·«·· · ·»
II
NH
NH-N=CH—C—OH II O • H2O • HCI [(Amino-imino-metil)-hidrazono]-ecetsav, mono-hidroklorid, monohidrát
H2N
NH
J^n^n^c°oh Η I CH3
HCI
2-[(Amino-imino-metil)-hidrazono]-propánsav, mono-hidroklorid
NH · HCI
II h2n-°'-n-'%-COOH H <
CH,
2-[(Amino-imino-metil)hidrazono]-butánsav, mono-hidroklorid
Η H ^N ^N.
HoN x II
NH
O
II
X
OH
N-(Hidrazino-imino-metil)-glicin
H
ΗΛΓ X II
NH
O
H II
Oh • 0.5 HCI
h2n
NH
II
C^ XN. N H
COOH
CH2CH2CH2CH2CH2CH3
N-(Hidrazino-imino-metil)-glicin, hidroklorid (2:1) a-[(Amino-imino-metil)-hidrazono]-benzol-propánsav
2-[(Amino-imino-metil)hidrazono]-oktánsav, mono-hidroklorid
-38• ·
6. TÁBLÁZAT
N-(Dihidrazino-metilén)-glicin orális adagolásra adott dózisreakció hiperglikémia és elhízás csökkentésére KKAy egereken
A KKAy egereket a fent leírt módon N-(dihidrazino-metilén)glicinnel kezeltük azzal a különbséggel, hogy a vegyületet 0,03, 0,06, 0,10, 0,20, 0,30 és 0,40 %-ban kevertük a táplálékhoz úgy, hogy a napi dózis mintegy 30, 60, 100, 200, 300 és 400 mg/kg legyen. A kontroll egereknek kiegészítés nélküli táplálékot adtunk, összehasonlításképpen az N-(dihidrazino-metilén)glicinhez, 3-guanidino-propionsavat (3-GPA) adagoltunk 0,50 %-os keverék formájában a táplálékhoz napi 500 mg/kg dózisban. Az adatok a vércukorszint és a testsúly százalékos változását mutatják a tanulmány 3. napján a -1. naphoz viszonyítva. Középérték ±S.E.M. n=6 egér/csoport. A statisztikai szignifikanciát variancia analízissel határoztuk meg, JMP 3.0.2 szoftver alkalmazásával (SAS Intézet). *: P<0,05 vs.0, lényegesen kisebb mint 3-GPA (P<0,05).
Adagolás Vércukor %-os változása Testsúly %-os változása
0 -5,8±7,1 0,71±0,65
N-(dihidrazino-metilén)-glicin
0,03% -13,5±10,5 -0,92±0,35
N-(dihidrazino-metilén)-glicin
0,06% -34,9±17,1* -1,51 ±2,11
N-(dihidrazino-metilén)-glicin
0,10% -45,2±6,4* -4,04±0,76*
N-(dihidrazino-metilén)-glicin
0,2% -69,9±3,2*1f -8,22+1,05*
N-(dihidrazino-metilén)-glicin
0,3% -70,4±1,5*U -9,94±1,62*1f
N-(dihidrazino-metilén)-glicin
0,4% -70,3±3,9*H -10,3±1,62*51
0,5% 3-GPA -38,4±4,4* -5,4±0,81*
-407. TÁBLÁZAT
Intraperitoneális glükóz tolerancia javulása A glükóz toleranciát nem diabéteszes C57BI egereken és diabetikus KKAy egereken mértük. Az állatoknak orális szondán keresztül desztillált vizet (kontroll) vagy 100 mg/kg N(Dihidrazino-metilén)-glicint adagoltunk, majd 16-17 óra hosszat éheztettük az állatokat. A glükóz meghatározáshoz vérmintákat vettünk a retro-orbitális szinuszból. A mintákat közvetlenül a 2 g/kg glükóz intraperitoneális adagolása előtt kaptuk (idő=0) valamint az injekciózás után 30, 60 és 90 perccel. A vércukorszintet glükóz autoanalizátorral határoztuk meg. Az adatokat középérték ±S.E.M.-ben fejeztük ki csoportonként 5-6 egérre. A statisztikai szignifikanciát variancia analízissel határoztuk meg, JMP 3.0.2 szoftver alkalmazásával (SAS intézet). *; P<0,05 vs. kontroll.
Egértörzs Csoport Idő (perc) Vércukor (mg/dl)
C57BL Kontroll 0 143±8
30 233±14
60 240±8
90 226±9
N-(dihidrazino- -metilén)-glicin 0 114±9*
30 174±17*
60 153+7*
90 161±19*
KKAy Kontroll 0 188±43
30 487+10
60 469±20
90 486±26
N-(dihidrazino- -metilén)-glicin 0 115±16 (P=0,12 vs. kontroll)
30 383±38*
60 396±63
90 392+67
-42• · · · · · · • · · · · 4 • · · · 4 · · ·· ···· · ··
8. Táblázat
Protein nem-enzimatikus glikozilezésének gátlása A protein nem enzimatikus glikozilezését ismert módszerekkel mértük (Dolhofer és Wieland, 1979; Khatami, Suldan, Dávid, Li, és Rockey, 1988). A 100 mikromól [14C]-D-glükóz beépülését az emberi szérum-albuminba úgy határoztuk meg, hogy humán szérum-albumint (Sigma Chemical Co.), [14C]-glükózt és glükózt fiziológiás sóoldatban feloldottunk és 37°C-on 8 napig inkubáltunk. A tesztvegyületeket az oldathoz 19,1 mikromól mennyiségben adagoltuk. Az albumin glikozilezését a protein 1 térfogat 12 %-os triklór-ecetsavval történő kicsapásával határoztuk meg, centrifugáltuk és a pelletet kétszer mostuk 6 %-os triklór-ecetsavval, miközben minden mosás után centrifugáltuk. A mosott pelletet feloldottuk, hozzáadtunk szcintillátort és a radiojelzett glükóz beépülését folyadékszcintillációs számlálással határoztuk meg. Az adatokat az albuminba beépült [14C]glükóz százalékával fejeztük ki (2 mérés átlagát vettük). A statisztikai szignifikanciát variancia analízissel határoztuk meg JMP 3.0.2 szoftver alkalmazásával (SAS Intézet).
Hozzáadott anyag Beépült [14C]-glükóz %
Kontroll (0) 1,50
Amino-guanidin 0,96 (P<0,05 vs. kontroll)
3-Guanidin-propionsav 1,52
N-(dihidrazino-metilén)-glicin 0,81 p<0,05 vs. kontroll)
N-(hidrazino-imino-metil)-glicin 1,21 (P<0,05 vs. kontroll)
mono-hidroklorid-ecetsav 1,29 (P<0,10 vs. kontroll)
-407. TÁBLÁZAT
Intraperitoneális glükóz tolerancia javulása A glükóz toleranciát nem diabéteszes C57BI egereken és diabetikus KKAy egereken mértük. Az állatoknak orális szondán keresztül desztillált vizet (kontroll) vagy 100 mg/kg N(Dihidrazino-metilén)-glicint adagoltunk, majd 16-17 óra hosszat éheztettük az állatokat. A glükóz meghatározáshoz vérmintákat vettünk a retro-orbitális szinuszból. A mintákat közvetlenül a 2 g/kg glükóz intraperitoneális adagolása előtt kaptuk (idő=0) valamint az injekciózás után 30, 60 és 90 perccel. A vércukorszintet glükóz autoanalizátorral határoztuk meg. Az adatokat középérték ±S.E.M.-ben fejeztük ki csoportonként 5-6 egérre. A statisztikai szignifikanciát variancia analízissel határoztuk meg, JMP 3.0.2 szoftver alkalmazásával (SAS intézet). *: P<0,05 vs. kontroll.
Egértörzs Csoport Idő (perc) Vércukor (mg/dl)
C57BL Kontroll 0 143±8
30 233±14
60 240±8
90 226±9
N-(dihidrazino- -metilén)-glicin 0 114±9*
30 174±17*
60 153±7*
90 161+19*
KKAy Kontroll 0 188±43
30 487±10
60 469+20
90 486±26
N-(dihidrazino- -metilén)-glicin 0 115±16 (P=0,12 vs. kontroll)
30 383+38*
60 396±63
90 392±67
-428. Táblázat
Protein nem-enzimatikus glikozilezésének gátlása A protein nem enzimatikus glikozilezését ismert módszerekkel mértük (Dolhofer és Wieland, 1979; Khatami, Suldan, Dávid, Li, és Rockey, 1988). A 100 mikromól [14C]-D-glükóz beépülését az emberi szérum-albuminba úgy határoztuk meg, hogy humán szérum-albumint (Sigma Chemical Co.), [14C]-glükózt és glükózt fiziológiás sóoldatban feloldottunk és 37°C-on 8 napig inkubáltunk. A tesztvegyületeket az oldathoz 19,1 mikromól mennyiségben adagoltuk. Az albumin glikozilezését a protein 1 térfogat 12 %-os triklór-ecetsavval történő kicsapásával határoztuk meg, centrifugáltuk és a pelletet kétszer mostuk 6 %-os triklór-ecetsavval, miközben minden mosás után centrifugáltuk. A mosott pelletet feloldottuk, hozzáadtunk szcintillátort és a radiojelzett glükóz beépülését folyadékszcintillációs számlálással határoztuk meg. Az adatokat az albuminba beépült [14CJglükóz százalékával fejeztük ki (2 mérés átlagát vettük). A statisztikai szignifikanciát variancia analízissel határoztuk meg JMP 3.0.2 szoftver alkalmazásával (SAS Intézet).
Hozzáadott anyag Beépült [14C]-glükóz %
Kontroll (0) 1,50
Amino-guanidin 0,96 (P<0,05 vs. kontroll)
3-Guanidin-propionsav 1,52
N-(dihidrazino-metilén)-glicin 0,81 p<0,05 vs. kontroll)
N-(hidrazino-imino-metil)-glicin 1,21 (P<0,05 vs. kontroll)
mono-hidroklorid-ecetsav 1,29 (P<0,10 vs. kontroll)

Claims (5)

1. (I) vagy (II) általános képletű vegyület vagy gyógyászatiig elfogadható sója, ahol
AG jelentése
a) N-amino-guanidin,
b) Ν,Ν'-diamino-guanidin, vagy
c) N,N',N-triamino-guanidin; ahol n értéke 1-5 közötti egész szám; ahol
R1 jelentése
a) hidrogénatom,
b) fenilcsoport,
c) 1-5 szénatomos alkilcsoport, vagy
d) 1-3 szénatomos alkil-fenilcsoport; és ahol R2 jelentése
a) fenilcsoport,
b) 1-10 szénatomos alkilcsoport, vagy
c) 1-5 szénatomos alkil-fenilcsoport, azzal a megkötéssel, hogy:
a) az (I) képletben, ha n 2 vagy 3, R1 hidrogénatomtól eltérő;
b) az (I) képletben, ha n jelentése 1, R1 hidrogénatomtól vagy metilcsoporttól eltérő; és
c) a (II) képletben, ha R2 etil- vagy fenilcsoport, R1 hidrogénatomtól eltérő.
2. Az 1. igénypont szerinti vegyület, amely lehet
-45[2-(amino-imino-metil-hidrazino]-ecetsav, monohidridje, fenil-metil-észtere vagy mono-hidrokloridja, a-[2-(amino-imino-metil)-hidrazino]-benzol-propánsavmonohidrát, [1-(amino-imino-metil)-hidrazino]-ecetsav-monohidrobromid,
N-(hidrazino-imino-metil)-p-alanin,
N-(dihidrazino-metilén)-glicin, [2-(hidrazino-imino-metil)-hidrazino]-ecetsav,
N-(dihidrazino-metilén)-0-alanin,
N-(dihidrazino-metilén)-L-alanin, racém HN=C (NH2)-NH-NH-CH(CH3)-COOH,
N-(dihidrazino-metilén)-d-alanin, és
N-(dihidrazino-metilén)-valin.
3. Az 1. igénypont szerinti vegyület, amely lehet [2-(amino-imino-metil)-hidrazino]-ecetsav és monohidrokloridja,
N-(dihidrazino-metilén)-glicin, [2-(hidrazino-imino-metil)-hidrazino]-ecetsav, és [1-(hidrazino-imino-metil)-hidrazino]-ecetsav.
4- A (III) képletű vegyület alkalmazása nem inzulinfüggő diabetes mellitus vagy elhízás kezelésére vagy megelőzésére szolgáló gyógyszer gyártására, ahol R3 hidrogénatom, metil-, etil-, benzil- vagy n-hexilcsoport.
5. A 4. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a vegyület lehet [(amino-imino-metil)-hidrazono]-ecetsav, mono-hidroklorid, * »4» .46- ί · ·..·
2-[(amino-imino-metil)-hidrazono]-propánsav, monohidroklorid,
2-[(amino-imino-metil)-hidrazono]-butánsav, monohidroklorid,
N-(hidrazino-imino-metil)-glicin és hidrokloridja (2:1), a-[(amino-imino-metil)-hidrazono]-benzol-propánsav, és
2-[(amino-imino-metil)-hidrazono]-oktánsav.
HU9701701A 1994-11-23 1995-11-13 Amino-guanidin-karboxilátok nem inzulinfüggő diabetes mellitus kezelésére HUT77133A (hu)

Applications Claiming Priority (2)

Application Number Priority Date Filing Date Title
US34427494A 1994-11-23 1994-11-23
US08/484,547 US5994577A (en) 1994-11-23 1995-06-07 Aminoguanidine carboxylates for the treatment of non-insulin-dependent diabetes mellitus

Publications (1)

Publication Number Publication Date
HUT77133A true HUT77133A (hu) 1998-03-02

Family

ID=26993832

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU9701701A HUT77133A (hu) 1994-11-23 1995-11-13 Amino-guanidin-karboxilátok nem inzulinfüggő diabetes mellitus kezelésére

Country Status (24)

Country Link
US (2) US6166080A (hu)
EP (1) EP0793646B1 (hu)
JP (1) JPH10509455A (hu)
CN (2) CN1097580C (hu)
AT (1) ATE205188T1 (hu)
AU (1) AU705893B2 (hu)
BR (1) BR9509741A (hu)
CA (1) CA2202265A1 (hu)
CZ (1) CZ288597B6 (hu)
DE (2) DE793646T1 (hu)
DK (1) DK0793646T3 (hu)
EE (1) EE03392B1 (hu)
ES (1) ES2163531T3 (hu)
FI (1) FI972185A0 (hu)
GE (1) GEP20002026B (hu)
HU (1) HUT77133A (hu)
MX (1) MX9703807A (hu)
NO (1) NO308992B1 (hu)
NZ (1) NZ297604A (hu)
PL (1) PL184614B1 (hu)
PT (1) PT793646E (hu)
RU (1) RU2162462C2 (hu)
SK (1) SK282357B6 (hu)
WO (1) WO1996016031A1 (hu)

Families Citing this family (15)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
GB9526331D0 (en) * 1995-12-22 1996-02-21 Smithkline Beecham Plc Novel method
AU3117497A (en) 1996-05-21 1997-12-09 Pharmacia & Upjohn Company Aminoguanidine carboxylate lactams for the treatment of non-insulin-dependent diabetes mellitus
EP0957909A1 (en) * 1997-02-13 1999-11-24 Smithkline Beecham Plc Use of nitric oxid synthase inhibitors for the treatment of diabetes
SE9702457D0 (sv) * 1997-06-26 1997-06-26 Pharmacia & Upjohn Ab Screening
US6001578A (en) * 1997-06-26 1999-12-14 Pharmacia & Upjohn Ab Methods of screening for modulators of uncoupling protein-2 (UCP-2) as potential treatments for obesity
US6288124B1 (en) 1998-05-22 2001-09-11 Rima Kaddurah-Daouk Methods of inhibiting undesirable cell growth using an aminoguanidine compound
US6169115B1 (en) 1998-05-22 2001-01-02 Rima Kaddurah-Daouk Use of aminoguanidine analogs for the treatment of diseases of the nervous system
US6815421B1 (en) * 2001-03-22 2004-11-09 Osteopharm Inc. Polypeptides for use in ameliorating effects of aging in mammals
WO2009133152A1 (en) * 2008-04-29 2009-11-05 Becton, Dickinson And Company Method and system for measuring a sample to determine the presence of and optionally treat a pathologic condition
BRPI0822909B8 (pt) * 2008-06-26 2021-05-25 Laboratorios Silanes S A De C V sal de glicinato de metformina para o controle da glicose sanguínea
GB201300435D0 (en) * 2013-01-10 2013-02-27 Medical Res Council Benzylideneguanidine Derivatives and Therapeutic Use for the Treatment of Protein Misfolding Diseases
WO2016171038A1 (ja) * 2015-04-23 2016-10-27 三菱瓦斯化学株式会社 ガス発生剤、及びそれを用いた発泡体の製造方法
US20170056352A1 (en) * 2015-08-25 2017-03-02 Rgenix, Inc. PHARMACEUTICALLY ACCEPTABLE SALTS OF beta-GUANIDINOPROPIONIC ACID WITH IMPROVED PROPERTIES AND USES THEREOF
WO2018160178A1 (en) 2017-03-01 2018-09-07 Rgenix, Inc. Pharmaceutically acceptable salts of b-guanidinopropionic acid with improved properties and uses thereof
WO2021119316A1 (en) 2019-12-11 2021-06-17 Rgenix, Inc. Methods of treating cancer

Family Cites Families (9)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
US3412105A (en) 1966-01-05 1968-11-19 American Home Prod beta-aryl-n-guanidino-beta-alanines
US3943253A (en) * 1974-06-27 1976-03-09 Barer Sol J Guanido acids as fungicides
JPS54128523A (en) 1978-03-29 1979-10-05 Nippon Carbide Ind Co Ltd 3-guanidinoamino propionic acid and its preparation
US5130324A (en) * 1984-03-19 1992-07-14 The Rockefeller University 2-alkylidene-aminoguanidines and methods of use therefor
US5272165A (en) * 1984-03-19 1993-12-21 The Rockefeller University 2-alkylidene-aminoguanidines and methods of use therefor
US4758583A (en) * 1984-03-19 1988-07-19 The Rockefeller University Method and agents for inhibiting protein aging
IT1201511B (it) 1985-12-23 1989-02-02 Italfarmaco Spa Derivati citoprotettivi in patologie a base ischemica,loro preparazione e composizioni che li cntengono
US5059712A (en) 1989-09-13 1991-10-22 Cornell Research Foundation, Inc. Isolating aminoarginine and use to block nitric oxide formation in body
GB9200114D0 (en) 1992-01-04 1992-02-26 Scras Dual inhibitors of no synthase and cyclooxygenase

Also Published As

Publication number Publication date
ATE205188T1 (de) 2001-09-15
US6329545B1 (en) 2001-12-11
CN1377642A (zh) 2002-11-06
NO308992B1 (no) 2000-11-27
SK64097A3 (en) 1997-11-05
BR9509741A (pt) 1997-10-21
ES2163531T3 (es) 2002-02-01
CZ136997A3 (cs) 1998-02-18
RU2162462C2 (ru) 2001-01-27
JPH10509455A (ja) 1998-09-14
MX9703807A (es) 1997-08-30
EP0793646B1 (en) 2001-09-05
PL320361A1 (en) 1997-09-29
SK282357B6 (sk) 2002-01-07
CN1164226A (zh) 1997-11-05
FI972185A (fi) 1997-05-22
PL184614B1 (pl) 2002-11-29
DK0793646T3 (da) 2001-12-17
NO972346D0 (no) 1997-05-22
GEP20002026B (en) 2000-04-10
EP0793646A1 (en) 1997-09-10
EE9700094A (et) 1997-10-15
DE69522580D1 (de) 2001-10-11
NO972346L (no) 1997-07-23
CN1097580C (zh) 2003-01-01
FI972185A0 (fi) 1997-05-22
EE03392B1 (et) 2001-04-16
US6166080A (en) 2000-12-26
NZ297604A (en) 2000-07-28
AU4279696A (en) 1996-06-17
AU705893B2 (en) 1999-06-03
CA2202265A1 (en) 1996-05-30
DE793646T1 (de) 1999-12-30
PT793646E (pt) 2002-03-28
CZ288597B6 (cs) 2001-07-11
DE69522580T2 (de) 2002-10-10
WO1996016031A1 (en) 1996-05-30

Similar Documents

Publication Publication Date Title
HUT77133A (hu) Amino-guanidin-karboxilátok nem inzulinfüggő diabetes mellitus kezelésére
AU664710B2 (en) A method for treatment of metabolic disorders
MXPA97003807A (en) Carboxylates of aminoguanidine for the treatment of the diabetes mellitus not dependent of the insul
US5256697A (en) Method of administering pyruvate and methods of synthesizing pyruvate precursors
HU215390B (hu) Eljárás N,N&#39;-diacetil-cisztin szerves bázisokkal képzett sói és az ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
US5132324A (en) Use of 3-guanidinopropionic acid in the treatment of non-insulin dependent diabetes mellitus (niddm)
US5994577A (en) Aminoguanidine carboxylates for the treatment of non-insulin-dependent diabetes mellitus
JP2000502684A (ja) N―アシルアミノアルキルヒドラジンカルボキシイミダミド類
US20020082448A1 (en) Aminoguanidine carboxylates for the treatment of non-insulin-dependent diabetes mellitus
US4153710A (en) N-(4-[2-(pyrazole-1-carbonamide)-ethyl]-benzenesulphonyl)-urea
US4206231A (en) Hypoglycaemically active 2-alkyl- or -alkenyl-hydrazono propionic acid derivatives
US6184216B1 (en) Aminoguanidine carboxylate lactams for the treatment of non-insulin-dependent diabetes mellitus
EP1140803A1 (en) ((aminoiminomethyl) amino) alkanecarboxamides and their applications in therapy
IE56574B1 (en) Pharmaceutical formulations
JP2859935B2 (ja) 〔α―(tert―ブチルアミノメチル)―3,4―ジクロロベンジル〕チオアセトアミド,その製造法,およびそれを含む組成物
Semina et al. Mechanism of action of phosphorylacetic acid hydrazides as memory enhancers and neuroptotectors
WO2011122991A1 (ru) Производное индола, проявляющее антигипертензивное действие, и способ его получения

Legal Events

Date Code Title Description
DGB9 Succession in title of applicant

Owner name: BIOVITRUM AB., SE