HU213940B - Poly(hydroxy-alkyl) fatty acid amide surfactants in bleach-containing detergent compositions - Google Patents

Abstract

A találmány mősószerkészítmény, amely 3–40 tömeg% aniőnős,katiőnős, amfőter vagy ikeriőnős felületaktív mősóanyagőt és legalább1 tömeg% mősóhatást főkőzó anyagőt tartalmaz, tőváb á felületaktívmősóanyagként 3–30 tömeg% (I) általánős képletű N-(pőlihidrőxi-alkil)--zsírsavamidőt – a képletben R1 jelentése hidrőgénatőm, 1–4 szénatőmősalkilcsőpőrt, 2-hidrőxi-etil- vagy 2-hidrőxi-prőpil-csőpőrt, R2jelentése 7–19 szénatőmős alkil- vagy alkenilcsőpőrt és Z jelentéseredűkáló cűkőrból redűktív aminálási reakcióban képződő pőlihidrőxi-szénhidrőgén-csőpőrt- és 1–10 tömeg% nem-bőrát, nem-bőrátképzőfehérítőt tartalmaz. ŕ

Description

A találmány olyan mosószerkészítményekre vonatkozik, amelyek N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamid felületaktív anyagokat és borátmentes fehérítőadalékokat tartalmaznak.

A mosószerkészítményeknek - amelyek tisztítási célokra, úgymint kelmék mosására szolgálnak - képeseknek kell lenniük arra, hogy sokféle szennyet és piszkot tisztítsanak ki tág határok közötti mosási körülmények között. Abból a célból, hogy megnöveljék a tisztítóképességet általában vagy bizonyos típusú szennyezőkre nézve, tisztító hatású segédanyagokat adagolhatnak a készítményekhez. A zsírt és olajat eltávolító teljesítmény lényeges tulaj donsága sok - ha nem a legtöbb - mosószer készítménynek. Egyenesláncú alkil-benzolszulfonátokat alkalmaznak hagyományosan a mosószerekben kiváló zsír-/olajszennyezést eltávolító és jó általános tisztító hatásuk miatt, amely tulajdonságok tág határok közötti mosási körülmények között tapasztalhatók. Bár az egyenesláncú alkil-benzolszulfonátok és más felületaktív anyagok, amelyek ásványolaj származékok. Kívánatos lenne ezért, hogy csökkentsék ezen ásványolaj származék felületaktív anyagok mennyiségét, és olyan felületaktív anyagokkal helyettesítsék ezeket, amelyek tipikusan elsősorban megújítható forrásokból származnak, oly módon, hogy a kitűnő általános tisztító, ezen belül a zsírt és olajat eltávolító tulajdonságot fenn tudjuk tartani.

Azt találtuk, hogy bizonyos N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamid felületaktív anyagokat alkalmazhatunk olyan mosószerekben, amelyek adott esetben anionos, más esetben nemionos vagy kationos felületaktív anyagokat tartalmaznak, abból a célból, hogy arányosan csökkentsük az egyenesláncú alkil-benzolszulfonátok mennyiségét, vagy kiküszöböljük azok használatát, ugyanakkor megőrizzük a kitűnő általános tisztító, ezen belül zsír- és olajszennyeződést eltávolító tulajdonságot tág határok közötti körülmények között. Az ilyen N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidok továbbá felülmúlják a többi nemionos felületaktív vegyületet tisztítóképesség tekintetében, és mégis hasonlóan vagy még könnyebben kezelhetők a formázásban.

Ugyanúgy, mint a szokásos felületaktív rendszerek esetén, bizonyos körülmények között kívánatos, hogy tovább javítsuk bizonyos szennyezések eltávolítását detergens segédanyagok, úgymint fehérítőszerek használatával.

Fehérítőszereket régóta használnak a mosószerekben arra, hogy elősegítsék a kelmék szennyeződésének eltávolítását, valamint bizonyos esetekben a textíliákat fehérítsék. A fehérítőadalékok általában oxidációval távolítják el a piszkot és a színes szennyezéseket a kelméből a piszkot vagy a szennyezést oldhatóbbá és ezáltal könnyebben eltávolíthatóvátéve. A fehérítőadalékok fehéríthetik is az enyhén színezett anyagokat, amelyek az idők folyamán és a hordásban megsárgultak.

Azt tapasztaltuk, hogy a fehérítőszer megválasztása kritikus lehet az N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamid detergenseket tartalmazó mosószerek teljesítőképességére nézve alacsonyabb mosóvíz hőmérsékleteken, különösen körülbelül 50 °C alatt, speciálisan mintegy 40°C alatt. Különösen a bórátokat vagy borátképzö anyagokat tartalmazó fehérítőszerek befolyásolhatják hátrányosan a kompozíciók mosóhatását ilyen körülmények között. A találmány szerint tehát olyan mosószerkészítményeket állítunk elő, amelyek N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidokat tartalmaznak nem-borát és nem-borátképző fehérítőadalékokkal kombinációban, hogy ezáltal tegyük maximálissá az általános detergens tisztítóképességet.

A szakirodalom sokféle polihidroxi-zsírsavamidot ismertet. N-Acil-N-metil-glükamidokat ismertet például J. W. Goodby, M. A. Marcus, E. Chin és P. L. Finn a „The Thermotropic Liquid-Crystalline Properties of Somé Straight Chain Carbohydrate Amphiphiles, Liquid Crystals, 1988, Vol. 3., No.ll, 1569-1581 közleményben és A.Muller-Fahmow, V. Zabéi, M. Steifa és R. Hilgenfeld a „Molecular and Crystal Structure of a Nonionic Detergent: Nonanoyl-N-methylglucamide”, J. Chem. Soc. Chem. Commun.,1986, 1573-1574 cikkben. Az N-(polihidroxi-alkil)-amid felületaktív anyagok felhasználása iránt lényeges érdeklődés mutatkozott az utóbbi időben a biokémiában, például biológiai membránok disszociációjában való alkalmazásra. Ezt ismerteti például J. Ε. K. Hildreth „N-D-Gluco-N-metil-alkanamide Compounds, a New Class of Non-Ionic Detergents Fór Membráné Biochemistry”, Biochem. J.( 1982) Vol. 207, 363-366 folyóirat cikke.

Az N-alkil-glükamidok mosószerkészítményekben való alkalmazását ugyancsak ismertették. A 2 965 576 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás és a 809 060 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás anionos felületaktív vegyületeket és bizonyos amid felületakív vegyületeket tartalmazó mosószerkészítményekre vonatkozik; e vegyületek közé tartozhat az N-metil-glükamid, amelyet a habzást alacsony hőmérsékleten növelő szerként adnak a készítményhez. Ezek a vegyületek valamely 10-14 szénatomos egyenesláncú zsírsav N-acilcsoportját tartalmazzák. Ezek a készítmények tartalmazhatnak segédanyagokat is, úgymint alkálifém-foszfátokat, alkálifém-szilikátokat, -szulfátokat és -karbonátokat. Általában arra is rámutatnak, hogy további olyan alkotórészeket is tartalmazhatnak a készítmények, amelyek kívánt tulajdonságokat kölcsönöznek a terméknek, úgymint fluoreszcens színezékeket, fehérítőszereket, illatanyagokat, stb.

A 2 703 798 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás olyan vizes mosószer készítményekre vonatkozik, amelyek N-alkil-glükaminnak és egy zsírsav alifás észterének a kondenzációs reakciójával nyert termékeket tartalmaznak. Azt közük, hogy ennek a reakciónak a terméke további tisztítás nélkül felhasználható vizes mosószerkészítményekben. Ismeretes továbbá acilezett glükamin kénsavészterének az előállítása is, amint azt a 2 717 894 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás közli.

A WO 83/04412 számon közzétett nemzetközi szabadalmi bejelentés polihidroxi-alifás csoportokat tartalmazó amfifil vegyületekre vonatkozik, és leírja , hogy e vegyületek sokféle célra használhatók fel, így felületaktív anyagokként kozmetikumokban, gyógyszerekben, samponokban, öblítöszerekben (lotion ) és szemkenő2

HU 213 940 Β csőkben, emulgeálószerekként és diszpergálószerekként gyógyszerekben és a biokémiában membránok, teljes sejtek vagy más szövetminták oldására és liposzómák készítésére. Ez a leírás ismerteti a R' CON(R)CH2R'' és az R' 'CON (R)R' általános képletű vegyületeket, amelyekben Rjelentése hidrogénatom vagy szerves csoport, R'jelentése alifás szénhidrogéncsoport, amely legalább három szénatomot tartalmaz, és R' ' jelentése aldózmaradék.

A 0 285 768 számú európai szabadalmi leírás N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidoknak, vizes detergens rendszerekben sűrítőanyagokként való felhasználására vonatkozik. A leírás ismerteti az RiC(O)N(X)R₂ általános képletű amidokat, amelyekben R] jelentése 1-17 szénatomos (előnyösen 7-17 szénatomos ) alkilcsoport, R₂ jelentése hidrogénatom, 1-18 szénatomos (előnyösen 1 -6 szénatomos) alkilcsoport vagy egy alkilén-oxid-csoport, és X jelentése 4-7 szénatomos polihidroxi-alkil csoport, például N-metil-kókuszzsírsav-glükamid. Rámutatnak az amidok sürítő tulajdonságaira, mint különösen hasznos sajátságra paraffin-szulfonátot tartalmazó folyékony felületaktív rendszerekben, bár a vizes felületaktív rendszerek tartalmazhatnak más anionos felületaktív vegyületeket is, úgymint alkil-aril-szulfonátokat, olefin-szulfonátokat, szulfo-borostyánkősav félészter sókat és zsíralkohol-éter-szulfonátokat, valamint nemionos felületaktív vegyületeket, úgymint zsíralkoholpoliglikol-étereket, alkil-fenol-poliglikol-étereket, zsírsav-poliglikol-észtereket, poli(propilén-oxid)/-poli(etilén-oxid) vegyes polimereket, stb.Példaképpen bemutatnak paraffin-szulfonát/N-metil kókuszzsírsav-glukamid/nemionos felületaktív vegyület rendszert tartalmazó sampon készítményeket. Ismertetik, hogy az N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidoknak nemcsak sürítő tulajdonságaik vannak , hanem ezen túl a bőr kiemelkedően jól tűri azokat.

A 2 982 737 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás olyan detergens szappanokra vonatkozik, amelyek karbamidot, nátrium-lauril-szulfát anionos felületaktív vegyületet és N-alkil-glükamid nemionos felületaktív vegyületet tartalmaznak, ahol ez utóbbiként N-metil-N-szorbitil-lauramidot vagy N-metil-N-szorbitil-mirisztamidot alkalmaznak.

Más glükamid felületaktív-vegyületeket ismertet például a 2 226 872 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás, amely olyan mosószerkészítményekre vonatkozik, amelyek egy vagy több felületaktív vegyületet és mosóhatást fokozó (builder) sókat-amelyek polimer foszfátok lehetnek - tartalmaznak, továbbá maszkírozószereket és mosóhatású alkáliákat, és amelyek mosóhatását egy

R,C(O)N(R₂)CH₂(CHOH)_nCH₂OH általános képletű N-(acil-polihidroxi-alkíl)-amin hozzáadásával javították, ahol a képletben R[ jelentése 1-3 szénatomos alkilcsoport, R₂ jelentése 10-22 szénatomos alkilcsoport, és n értéke 3 vagy 4 .Az N-(acil-polihidroxialkil)-amint szennyezést szuszpendáló szerként adagolták a készítménybe.

A 3 654 166 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás olyan mosószerkészítményekre vonatkozik, amelyek legalább egy felületaktív vegyületet tartalmaznak, amely felületaktív vegyület anionos zwitterionos vagy nemionos lehet, tartalmaznak továbbá textillágyítóként egy R,N(Z)C(O)R₂ általános képletű N-acil-N-alkil-(polihidroxi-alkil)-vegyületet, melyben Rí jelentése 10-22 szénatomos alkilcsoport, R₂ jelentése 7-21 szénatomos alkilcsoport, és ahol R, és R₂ összesen 23-39 szénatomot tartalmaz, és Z jelentése polihidroxi-alkil-csoport, amely a -CH₂(CHOC)_mCH₂OH általános képlettel ábrázolható, amelyben m értéke 3 vagy 4.

A 4 021 539 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás olyan bőrápoló kozmetikumokra vonatkozik, amelyek N-(polihidroxi-alkil)-aminokat tartalmaznak, amelyek közé tartoznak az RiN(R)CH(CHOC)_mR₂ általános képletű vegyületek, ahol a képletben Rí jelentése hidrogénatom rövidszénláncú alkilcsoport, hidroxi-(rövidszénláncú alkil)-csoport vagy amino-alkil-csoport, valamint heterociklusos amino-alkil-csoport, R jelentése Rí jelentésével megegyező, azonban R és Rí egyikének jelentése hidrogénatomtól eltérő, ha a másikának jelentése hidrogénatom, és R₂ jelentése -CH₂OH vagy -COOH csoport.

Az 1 3 60 018 számú francia szabadalmi leírás formaldehid oldatokra vonatkozik, amelyeket polimerizációval szemben RC(O)N(R])G általános képletű amidok adagolásával stabilizálnak, ahol a képletben Rjelentése karbonsav funkciós csoport, amely legalább hét szénatomot tartalmaz, Rjelentése hidrogénatom vagy rövidszénláncú alkilcsoport, és G jelentése glicitolcsoport,, amely legalább öt szénatomot tartalmaz.

Az 1 261 861 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás glükaminszármazékokra vonatkozik, amelyek nedvesítő és diszpergáló szerekként alkalmazhatóak, és amelyek az N(R) (Rí) (R₂) általános képletnek felelnek meg, ahol Rjelentése egy glükamin cukorcsoportja, R] jelentése 10-20 szénatomos alkilcsoport, és R₂ jelentése 1-5 szénatomos acilcsoport.

A 745 036 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás olyan heterociklusos amidokra, valamint azok karbonsavésztereire vonatkozik, amelyek a leírás szerint kémiai intermedierekként, emulgeáló szerekként, nedvesítő és diszpergáló szerekként, detergensekként, textillágyítókként, stb. alkalmazhatók. A vegyületek az N(R) (Ri)C(O)R₂ általános képletnek felelnek meg, ahol R jelentése anhidrált hexán-pentanol vagy ennek karbonsavésztere, Rí jelentése egyértékű szénhidrogéncsoport, és -C(O)R₂ jelentése egy 2-25 szénatomos karbonsav acilcsoportja.

A 3 312 627 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás olyan pipereszappanokat ismertet, amelyek lényegében nem tartalmaznak anionos detergenseket és alkálikus mosóhatást fokozó (builder) anyagokat, és amelyek bizonyos zsírsavak lítiumszappanait, valamint nemionos felületaktív vegyületet amely bizonyos (propilén-oxid)-(etilén-diamin)-(etilénoxid) kondenzátumok, (propilén-oxid)-propilénglikol(etilén-oxid) kondenzátumok és polimerizált etilénglikol valamelyike lehet - tartalmaznak, továbbá egy nemionos szappanozó komponenst, amely lehet valamely RC(O)NR'(R²) általános képletű polihidroxi-amid,

HU 213 940 Β melyben az RC(O) - általános képletű csoport 10-14 szénatomot tartalmaz, és mind R¹, mind R² jelentése hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport, ahol az alkilcsoportok összesen 2-7 szénatomot és összesen 2-6 hidroxicsoport szubsztituenst tartalmaznak. Lényegében hasonló kitanítást ismertet a 3 312 626 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás is.

Az 1 580 491 számú francia szabadalmi leírásban ismertetett mosószerkészítmények polihidroxi-zsírsavamid habstabilizáló anyagokat tartalmaznak 60 °C-ig terjedő mosási hőmérsékelten való felhasználáshoz. Az ismertetett készítményekben borát fehérítő adalék van; a borátmentes fehérítők használatának különösebb előnyeire azonban nincs utalás.

A találmány tárgya borátmentes fehérítőt tartalmazó olyan mosószerkészítmény „amely 3-40 tömeg% anionos, kationos, amfoter és /vagy ikerionos felületaktív mosóanyag és legalább 1 tömeg% mosóhatást fokozó anyag mellett további mosóanyagként 3 -30 tömeg% (I) általános képletű N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamid felületaktív anyagot - ahol a képletben

R¹ jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkil-, 2hidroxi-etil- vagy 2-hidroxi-propil-csoport,

R² jelentése 7-19 szénatomos alkil- vagy alkenilcsoport, és

Z jelentése redukáló cukorból reduktív aminálási reakcióban származó polihidroxi-szénhidorgén-csoport vagy elegyüket, továbbá 1-10 tömeg% nem-borát, nem -borátképző fehérítőadalékot tartalmaz.

N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamid felületaktív anyag A találmány szerinti készítmények 3-30 tömeg% mennyiségben tartalmazzák a következőkben ismertetett

N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamid felületaktív anyagokat.

A találmány szerinti N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamid felületaktív komponens szerkezete az (I) általános képletnek felel meg, ahol R¹ jelentése hidrogénatom, 1—4 szénatomos alkil-, 2-hidroxi-etil-, 2-hidroxi-propilcsoport, előnyösen 1-4 szénatomos alkilcsoport, előnyösebben 1 vagy 2 szénatomos alkilcsoport a legelőnyösebben 1 szénatomos alkilcsoport (vagy metilcsoport; és R² jelentése előnyösen egyenesláncú 7-19 szénatomos alkil- vagy alkenilcsoport, előnyösebben egyenesláncú 9-17 szénatomos alkil- vagy altenilcsoport; a legelőnyösebben egyenesláncú 11-17 szénatomos alkil- vagy alkenilcsoport, és Z jelentése redukáló cukorból reduktív aminálási reakcióban képződő polihidroxi-szénhidrogéncsoport, amely legalább 3 hidroxicsoportot tartalmaz. Utóbbi csoport alkoxilezve is lehet.

A Z csoportot redukáló cukorból állítjuk elő reduktív aminálási reakcióban; előnyösen Z jelentése glicitilcsoport. Alkalmas redukáló cukor a glükóz, a fruktóz, a maltóz, a laktóz, a galaktóz, a mannóz és a xilóz. Nyersanyagokként nagy dextróztartalmú kukoricaszörpöt, nagy fruktóztartalmú kukoricaszörpöt és nagy maltóztartalmú kukoricaszörpöt használhatunk, valamint a fentiekben felsorolt egyes cukrokat. Ezek a kukoricaszörpök a Z csoportnak megfelelő cukorkomponensek elegyét szolgáltathatják. Értelemszerűen semmi esetre sem zárjuk ki más megfelelő nyersanyag alkalmazását.

Z jelentése előnyösen -CH₂-(CHOH)_n-CH₂OH,

-CH(CH₂OH)-(CHOH)_n_i-CH₂OH, -CH₂(CHOH)₂-(CHOR) (CHOH)-CH₂OH általános képletű csoport,, melyekben n értéke 3,4, 5 és R’ jelentése hidrogénatom vagy ciklusos vagy alifás monoszacharid és ennek alkoxilezett származéka. A legelőnyösebbek a glicitilcsoportok, melyekben n értéke 4, különösen a

-CH₂-(CHOH)4-CH₂OH csoport.

Az (I) általános képletű vegyületekben R¹ jelentése például N-metil-csoport, N-etil -csoport, N-propil-csoport, N-izopropil-csoport, N-butil-csoport, N-(2-hidroxi-etil)-csoport vagy N-(2-hidroxi-propil)-csoport lehet.

Az R² -CO-N= csoport jelentése például kókuszzsirsavamid (kokamid)-csoport, sztearamid-csoport, oleamid-csoport, lauramid-csoport, mirisztamid-csoport, kaprikamid-csoport, palmitamid-csoport, faggyúzsírsav-amid-csoport, stb. lehet.

Z jelentése 1-dezoxi-glicitil-csoport, 2-dezoxi-fruktitil-csoport, 1-dezoxi-maltitil-csoport, 1-dezoxi-aktitilcsoport, 1-dezoxi-galaktitil-csoport, 1-dezoxi-mannitilcsoport, 1-dezoxi-maltotriotitil-csoport, stb.

Az N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidok előállítása a szakirodalomból ismert. Ezeket a vegyületeket általában úgy állíthatjuk elő, hogy egy alkil-amint reduktív aminálási reakcióban reagáltatunk egy redukáló cukorral, így megkapjuk a megfelelő N-alkil-polihidroxi- amint, majd az N-alkil-polihidroxi-amint reagáltatjuk egy zsírsav-alifás észterrel vagy trigliceriddel egy kondenzációs/amidálási lépésben, így kapjuk az N-alkil-N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamid terméket. Az N-(polihidroxi-alkilj-zsírsavamidokat tartalmazó készítmények előállítási eljárásait például a 809 060 számú nagy britanniai szabadalmi leírás, továbbá a 2 965 576 számú, a 2 703 798 számú és az 1 985 424 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismerteti.

Az egyik eljárásban, amelyben olyan N-alkil- vagy N-(hidroxi-alkil)-N-dezoxi-glicitil-zsírsavamidokat állítunk elő, amelyekben a glicitilkomponens glükózszármazék és az N-alkil-csoport vagy N-(hidroxi-alkil)csoport jelentése N-metil-csoport, N-etil-csoport, N-propil-csoport, N-butil-csoport, N-(hidroxi-etil)-csoport vagy N-(hidroxi-propil)-csoport, a terméket úgy kapjuk meg, hogy N-alkil-glükamint vagy N-(hidroxi-alkil)-glükamint reagáltatunk valamely zsírsavészterrel, amely zsírsav-metil-észter, zsírsav-etil-észter és zsírsavtriglicerid lehet, katalizátor jelenlétében, ahol a katalizátor trilítium-foszfát, trinátrium-foszfát, trikálium-foszfát, tetranátrium-pirofoszfát, pentakálium-tripolifoszfát, lítium-hidroxid, nátrium-hidorxid-kálium-hidorxid, kalcium-hidorxid, lítium-karbonát, nátrium-karbonát, kálium-karbonát, dinátrium-tartarát, díkálium-tartarát, nátrium-kálium-tartarát, trinátrium-citrát, trikálium-citrát, nátrium-bázisos-szilikát, kálium-bázisos-szilikát, nátrium-bázisos-alumínium-szilikát, kálium-bázisos-alumínium-szilikát és ezek elegye lehet. A katalizátor mennyisége előnyösen 0,5 mól% - 50 mól%, előnyösebben 2,0 mól% - 10 mól% az N-alkil-glükamin vagy az N-(hidroxi-alkil)-glükamin egy móljára számítva. A reak4

HU 213 940 Β ciót előnyösen 138 °C -170 °C hőmérséklettartományban, tipikusan 20-90 percig végezzük. Ha triglicerideket használunk a reakcióelegyben zsírsavészterekként, a reakciót előnyösen úgy is elvégezhetjük, hogy 1-10 tömeg% fázistranszfer vegyületet alkalmazunk a teljes reakcióelegy tömegére vonatkoztatva; fázistranszfer adalékként telített zsíralkohol-polietoxilátokat, alkil-poliglikozidokat, egyenesláncú glükamid felületaktív anyagokat és ezek elegyét alkalmazhatjuk.

Az eljárást előnyösen úgy végezzük, hogy (a) előmelegítjük a zsírsavésztert 138 °C-170 °C hőmérsékletre;

(b) hozzáadjuk az N-alkil-glükamint vagy az N-(hidroxi-alkil)-glükamint a melegített zsírsavészterhez, és olyan mértékben elegyítjük, hogy kétfázisú folyadék/folyadék elegyet képezzünk;

(c) a katalizátort a reakcióelegybe adagoljuk; és (d) az elegyet a meghatározott reakcióidőn át keverjük.

Ugyancsak előnyösen a reakciókomponensek tömegére vonatkoztatva 2 tömeg% - 20 tömeg% előzetesen előállított egyenesláncú N-alkil-/N-(hidroxi-alkil)-N-(egyenesláncú glikozilj-zsírsavamid terméket is adhatunk a reakcióelegyhez fázistranszfer vegyületként, ha zsírsavészterként trigliceridet használunk. Ez beojtja a reakciót, és ezáltal növeli a reakciósebességet. Az eljárás részletes kísérleti kivitelezését a kísérleti részben ismertetjük.

A találmány szerint alkalmazott N-(polihidroxialkil)-„zsírsav”-amidoknak az is előnye a mosószergyártás szempontjából, hogy teljes mértékben vagy elsődlegesen természetes, megújuló, nem-petrolkémiai nyersanyagokból állíthatók elő, és lebonthatók. Ugyancsak csekély a mérgező hatásuk a vízi életre nézve.

El kell ismernünk, hogy az (I) általános képletű N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidokkal egyidejűleg az előállítási eljárás során tipikusan keletkeznek bizonyos mennyiségben nem illékony melléktermékek, úgymint észteramidok és ciklusos N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidok is. Ezen melléktermékek mennyisége az adott reakciókomponensektől és eljárási körülményektől függ. Előnyös módon a találmány szerinti mosószerkészítményekben alkalmazott N-(polihidroxi-alkil)zsírsavamidot olyan formában állítjuk elő, hogy az N(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidot tartalmazó kompozíció, amelyet a mosószerhez adunk, 10 t%-nál, előnyösebben 4 t%-nál kevesebb ciklusos N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidot tartalmaz. A fentiekben leírt előnyös eljárások azért kedvezőek, mert meglehetősen kis mennyiségű mellékterméket - beleértve az ilyen ciklusos amid melléktermékeket - eredményeznek.

Fehérítő vegyületek - Fehérítőszerek és fehérítő aktivátorok

A találmány szerinti mosószerkészítmények tartalmaznak egy nem-borát, nem-borátképző oxigént leadó fehérítőadalék komponenst. Ezek a fehérítőadalék komponensek tartalmazhatnak egy vagy több, oxigént leadó fehérítőszert, és a megválasztott fehérítőszertől függően egy vagy több fehérítő aktivátort. Ha fehérítő vegyületeket alkalmazunk, akkor azok a mosószerkészítményre vonatkoztatva tipikusan 1t% -201%, tipikusabban lt%101% mennyiségben vannak jelen. A fehérítő vegyületek általában tetszés szerint alkalmazott komponensek a nemfolyékony formákban, például a szemcsés mosószereknél. Ha jelen vannak fehérítő aktivátorok, mennyiségük tipikusan 0,1 t%-60 t%-a, tipikusabban 0,5 t% 40 t%-a a fehérítőadaléknak.

A találmány szerinti alkalmazásra a fehérítöszer komponens bármely olyan fehérítőszer lehet, amely textíliák tisztítására, kemény felületek tisztítására vagy más ismert vagy majd ismertté váló tisztítási célokra felhasznált mosószerkészítményben használatos. Ezek közé tartoznak az oxigént leadó fehérítők valamint más ismert szerek. Boráttartalmú fehérítőszerek, például perborát fehérítők és más olyan fehérítőszerek, amelyek borátot képezhetnek in situ a mosószer tárolása vagy a mosás körülményei között („borátképző” fehérítőszerek) előnyösen nincsenek jelen a mosószerekben vagy ha jelen vannak, csak kis mennyiségekben. Ennélfogva a találmány szerint alkalmazott fehérítőszerek nem-borát, nem-borátképző fehérítőszerek. Előnyös módon az e hőmérsékleten felhasználandó mosószerek lényegében mentesek a boráttartalmú és bármilyen fajta borátképző anyagoktól. A leírásban a „lényegében boráttartalmú anyagtól és borátképző anyagtól mentes” meghatározáson azt kell érteni, hogy a készítmény nem tartalmaz több mint 2 tömeg% boráttartalmú vagy bármilyen típusú borátképző anyagot , előnyösen nem többet, mint 0,5 tömeg⁰/), legelőnyösebben 0%-ot.

Eljárási szempontból a találmány tárgya élj árás szubsztrátumok, úgymint kelmék, szálak, textíliák, kemény felületek, stb. tisztítására, körülbelül 50 °C alatti, különösen körülbelül 40 °C alatti hőmérsékleten olyan mosószerkészítmény alkalmazásával, amely N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamid felületaktív anyagokat, adott esetben detergens felületaktív segédanyagokat, adott esetben detergens adalékkomponenseket és fehérítőszert tartalmaz, ahol a fehérítőszer nem-borát, nem-borátképző fehérítőadalék. A szubsztrátumot előnyösen az ilyen mosószerkészítményekkel lényegében bármilyen típusú borátképzö vagy boráttartalmú anyag távollétében kezeljük.

Az oxigénnel fehérítő, a találmány szerint alkalmazható szerek egy kategóriája magában foglalja a perkarbonsav fehérítőszereket és azok sóit. E szerekre alkalmas példa a magnézium-monoperoxiftalát-hexahidrát, a meta-klór-perbenzoesav a4-(nonil-amino)-4-oxo-peroxivajsav és a diperoxi-dodekán-disav magnéziumsója.

Ilyen fehérítőszereket ismertet a 4 483 781 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, a 740 446 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentés, a 0 133 354 számú, nyilvánosságra hozott európai szabadalmi bejelentés és a 4 412 934 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, amelyek e bejelentésben referenciaként szerepelnek. A kiemelkedően előnyös fehérítőszerek közé tartoznak a 6-(nonil-amino)-6-oxo-peroxi-kapronsav, amint azt a

HU 213 940 Β

634 551 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás is ismerteti, ami e bejelentésben referenciaként szerepel.

A találmány szerint használható fehérítőszerek egy másik kategóriáját a halogénnel fehérítő (halogént leadó) szerek alkotják. Hipohalogenit fehérítőszer például a triklór-izocianursav, valamint a nátrium- és kálium-diklór-izocianurátok, továbbá az N-klór- és N-bróm-alkán-szulfonamidok. Ezeket az anyagokat szokásos módon a késztermékre vonatkoztatva 0,5-10 tömeg%, 1-5 tömeg% mennyiségben adagoljuk.

Peroxigénnel fehérítőszereket ugyancsak alkalmazhatunk. Alkalmas peroxigénes fehérítőszer a nátrium-karbonát-peroxihidrát, a nátrium-pirofoszfát-peroxihidrát, a karbamid-peroxihidrát és a nátrium-peroxid.

A peroxigénes fehérítőszereket előnyösen fehérítő aktivátorokkal együtt alkalmazzuk, ez utóbbiak a fehérítő aktivátoroknak megfelelő peroxisavaknak vizes oldatban (vagyis a mosási eljárás során) történő in situ termelődésére vezetnek.

A találmány szerinti készítményekben alkalmazott előnyös fehérítő aktivátorok a (II) általános képletnek felelnek meg, ahol R jelentése 1-18 szénatomos alkilcsoport, ahol a karbonil szénatomot is magában foglaló és attól terjedő leghosszabb egyenes szénlánc 6-10 szénatomot tartalmaz, és L jelentése kilépő csoport, amely konjugált savának pKa értéke 4-13. Ezeket a fehérítő aktivátorokat ismerteti a 4 915 854 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, amely e tekintetben a bejelentésben referenciaként szerepel, továbbá a 4 412 934 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, amely már az előbbiekben is szerepelt referenciaként.

A szakirodalomban ugyancsak ismertek és a találmány szerint alkalmazhatók az oxigénnel fehérítő szerektől eltérő más fehérítőszerek is. A nem oxigénnel fehérítő szerek egy különösen érdekes típusát képezik az optikai fehérítők, úgymint a szulfonált cink- és/vagy alumínium-ftalocianinok. Ezek az anyagok lerakodhatnak (felhúzhatnak) a szubsztrátumra a mosási eljárás folyamán. Fénybesugárzás hatására, oxigén jelenlétében-úgymint amikor kiakasztják a ruhát száradni napfénynél - a szulfonát cink-ftalocianin aktiválódik és ennek következtében a szubsztrátum (a kimosott ruha) kifehéredik. Előnyös cink-ftalocianint és optikai (photoactivated) fehérítő eljárást ismertet a 4 033 718 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentés, amely jelen esetben referenciaként szerepel. A mosószer készítmények tipikusan 0,025-1,25 tömeg% szulfonált ftalocianint tartalmaznak.

A mosószerkészítmények tartalmazhatnak egy vagy több további más detergens hatású felületaktív anyagot az N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamiddal kombinációban. Alkalmas felületaktív segédanyagokat ismertetünk a következőkben anélkül azonban, hogy a találmány tárgykörét ezekre korlátoznánk.

Mosóhatású felületaktív rendszerek

Az N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidon és a polikarboxilát mosóhatás-fokozó szereken felül a találmány szerinti készítmények egy vagy több további felületaktív anyagot tartalmazhatnak, amelyek anionosak, kationosak vagy nemionosak lehetnek. Tipikus esetben a felületaktív rendszerek egy vagy több anionos és/vagy nemionos felületaktív anyagot tartalmaznak az N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamid mellett. A jelenlévő járulékos felületaktív detergensek mennyisége a mosószerkészítmény tömegének tipikusan 3—40 t%-a, előnyösen 5-30 t%-a. A továbbiakban az alkalmas felületaktív anyagokat ismertetjük.

Alkil-észter-szulfonát felületaktív anyagok

A találmány szerint alkalmazható alkil-észter-szulfonát felületaktív anyagok magukban foglalják a 8-20 szénatomos karbonsavak (vagyis zsírsavak) egyenesláncú észtereit, amelyek gázhalmazállapotú SO₃-mal vannak szulfonálva a „The Journal of the American Oil Chemists' Society”, 52, 323-329 (1975) közleményben foglaltak szerint. Az alkalmas kiindulási anyagok a természetes zsíranyagok, amelyek faggyúból, pálmaolajból, kókuszolajból, stb. származnak.

Előnyös alkil-észter-szulfonát felületaktív anyagok, különösen mosási alkalmazásra a (III) általános képletű alkil-észter-szulfonát felületaktív vegyületek, ahol a képletben R³ jelentése 8-20 szénatomos szénhidrogéncsoport előnyösen alkilcsoport, vagy ezek kombinációja, R⁴ jelentése 1-6 szénatomos szénhidrogéncsoport, előnyösen alkilcsoport vagy ezek kombinációja, Kijelentése olyan kation, amely vízoldható sót képez az alkil-észter-szulfonáttal. Az alkalmas sóképző kationok magukban foglalják a fémionokat, úgymint a nátriumiont, káliumiont, lítiumiont, valamint a szubsztituált vagy szubsztituálatlan kationokat, úgymint a metil-ammónium, dimetil-ammónium trimetil-ammónium és kvaterner ammónium kationokat, például a tetrametil-ammóniumiont és a dimetil-piperidíniumiont, továbbá az alkanol-aminokból, például a monoetanol-aminból, a dietanol-aminból és a trietanol-aminból levezethető kationokat. Előnyös esetben R³ jelentése 10-16 szénatomos alkilcsoport, R⁴ jelentése metilcsoport, etilcsoport vagy izopropilcsoport. Különösen előnyösek azok a metil-észter-szulfonátok, melyekben R³ jelentése 14-16 szénatomos alkilcsoport.

Alkil-szulfát felületaktív anyagok

A találmány szerint alkalmazott alkil-szulfát felületaktív anyagok az ROSO₃M általános képletű vízoldható sók vagy savak, ahol a képletben R jelentése előnyösen 10-24 szénatomos szénhidrogéncsoport, előnyösen alkilcsoport vagy 10-20 szénatomos hidroxi-alkilcsoport, előnyösebben 12-18 szénatomos alkilcsoport vagy hidroxi-alkil-csoport és M jelentése hidrogénatom vagy kation, például alkálifém kation (például nátriumion, káliumion, lítiumion), szubsztituált vagy szubsztituálatlan ammónium kation, úgymint metil-ammónium, dimetil-ammónium, trimetil-ammónium és kvatemer ammónium kation, például tetrametil-ammónium-ion és dimetil-piperidínium-ion, továbbá az alkanol-aminokból, úgymint az etanol-aminból, dietanol-aminból, trietanol-aminból levezethető kationok, valamint ezek

HU 213 940 Β elegyei és hasonlók.Tipikusan a 12 16 szénatomos alkilláncú vegyületek az előnyösek alacsonyabb mosási hőmérsékleteken (például 50 °C alatt).

Alkil-alkoxilezett-szulfátfelületaktív anyagok A találmány szerint alkalmazott alkil-alkoxilezett-szulfát felületaktív anyagok az RO(A)_mSO3M általános képletű vízoldható sók vagy savak, ahol a képletben R jelentése szubsztituálatlan 10-24 szénatomos alkilcsoport vagy 10-24 szénatomos hidroxi-alkil-csoport, előnyösen 12-20 szénatomos alkilcsoport vagy hidroxi-alkil-csoport, előnyösebben 12-18 szénatomos alkilcsoport vagy hidroxi-alkil-csoport, A jelentése etoxi vagy propoxi-egység, m értéke nullánál nagyobb szám, tipikusan 0,5-0,6 közötti szám, előnyösebben 0,5-3,0 és M jelentése hidrogénatom vagy kation, amely lehet például egy fém kation (például nátriumion, káliumion, lítiumion, kalciumion, magnéziumion, stb.), ammónium vagy szubsztituált ammónium kation. Ebben az esetben alkil-etoxilezett-szulfátokról és alkil-propoxilezett-szulfátoktól van szó. A szubsztituált ammóniumkationokra speciális példák a metil-ammónium, dimetil-ammónium, trimetil-ammónium és kvatemer ammónium kationok, úgymint a tetrametil-ammónium, a dimetil-piperidínium kationok, továbbá az alkanol-aminokból, például a monoetanol-aminból, dietanol-aminból és trietanol-aminból levezethető kationok és ezek elegyei. E felületaktív anyagokra példák a 12-18 szénatomos alkil-polietoxilát (1,0)-szulfátok, a 12-18 szénatomos alkil-polietoxilát (2,25) szulfátok, a 12-18 szénatomos alkil-polietoxilát (3,0 (-szulfátok, továbbá a 12-18 szénatomos alkil-polietoxilát (4,0)-szulfátok, melyekben M jelentése kedvezően nátrium vagy kálium.

További anionos felületaktív anyagok A találmány szerinti készítmények tartalmazhatnak további anionos felületaktív anyagokat, amelyek hasznosak lehetnek detergens célokra. Ezek közé tartoznak zsírsavsók, tehát szappanok beleértve például a nátrium-, kálium-, ammónium- és szubsztituált ammóniumsókat, úgymint a mono-, di- és trietanol-amin sókat, 9-20 szénatomos egyenesláncú alkil-benzolszulfonátok, 8-22 szénatomos primer vagy szekunder alkánszulfonátok, 8-24 szénatomos olefmszulfonátok, szulfonált polikarbonsavak, amelyeket alkálifoldfém-citrátok pirolízistermékeinek szulfonálásával állíthatunk elő, például az 1 082 179 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban foglaltak szerint, alkil-glicerinszulfonátok, zsírsavacilglicerinszulfonátok, oleil-glicerinszulfátok, alkil-fenol-etilén-oxid-éter-szulfátok, paraffmszulfonátok, alkil-foszfátok, izetionátok, úgymint az acil-izetionátok, N-acil-taurátok, metil-taurid-zsírsavamidok, alkil-szukcinamátok, és szulfo-szukcinátok, szulfo-szukcinát-monoészterek (különösen 12-18 szénatomos telített és telítetlen monoészterek), szulfo-szukcinát-diészterek (különösen

6-14 szénatomos telített és telítetlen diészterek), N-acil-szarkozinátok, alkil-poliszacharid-szulfátok úgymint alkil-poliglikozid-szulfátok (a nemionos nem-szulfát vegyületek a későbbiekben ismertetj ük), elágazó láncú primer alkil-szulfátok, alkil-polietoxi-karboxilátok, úgymint az

RO(CH₂CH₂O)kCH₂CO0^M® általános képletű vegyületek, melyekben R jelentése 8-22 szénatomos alkilcsoport, k értéke O-tól 10 -ig terjedő egész szám, és M® jelentése oldható sót képező kation, továbbá izetionsawal észterezett és nátrium-hidroxiddal semlegesített zsírsavak. Ugyancsak alkalmasak a gyantasavak és a hidrogénezett gyantasavak, úgymint a rosin, a hidrogénezett rosin, továbbá a tallolajban lévő vagy abból származó gyantasavak és hidrogénezett gyantasavak.További példákat ismertet a „Surface Active Agents and Detergents” (Vol. I. és II: szerzők: Schwartz, Perry and Berch) szakkönyv. Számos ilyen felületaktív vegyületet ismertet általában a 3 929 678 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás is, a 23. oszlop 58. sorától a 29.oszlop 23.soráig (e bejelentés tekintetében referenciaként szerepel).

Nem ionos detergens felületaktív anyagok

Alkalmas nemionos detergens felületaktív anyagokat ismertet általában a 3 929 678 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás a 13. oszlop 14. sorától a 16. oszlop 6. soráig, amely ismertetés e bejelentés tekintetében referenciaként szerepel. Példaképpen, de nem korlátozóan az alábbiakban soroljuk fel az alkalmazható nemionos felületaktív anyagok osztályait.

1. Alkil fenolok poli(etilén-oxid)-dal, poli(propilén-oxid)-dal és poli(butilén-oxid)-dal nyert kondenzációs termékei. Általában a poli(etilén-oxid) kondenzátumok az előnyösek. E vegyületek közé tartoznak a 6-12 szénatomos egyenes vagy elágazó alkilláncot tartalmazó alkil-fenoloknak az alkilén-oxiddal nyert kondenzációs termékei. Egy előnyös kivitelben az etilén-oxid egy mól alkil-fenolra számítva 5-25 mólnyi mennyiségben van jelen. A kereskedelmi forgalomban kapható ilyen típusú nemionos felületaktív anyagok közé tartozik az Igepal™CO-630, melyet a GAF Corporation forgalmaz; és aTriton™X-45, X-l 14, X-100 és X-102, ezeket mind a Rohm & Haas Company hozza forgalomba. Ezeket a felületaktív anyagokat szokásosan alkil-fenol-alkoxilátoknak, például alkil-fenol-etoxilátoknak nevezik.

2. Alifás alkoholok 1-25 mól etilén-oxiddal képezett kondenzációs termékei. Az alifás alkoholok alkillánca lehet akár egyenes, akár elágazó, primer vagy szekunder, és általában 8-22 szénatomot tartalmaz. Különösen előnyösek a 10-20 szénatomot tartalmazó alkilláncú alkoholoknak egy mól alkoholra vonatkoztatva 2-18 mól etilén-oxiddal végzett kondenzációjának termékei. Az ilyen típusú kereskedelmi forgalomban kapható nemionos felületaktív anyagokra példa a Tergitol™ 15-5-9 (11-15 szénatomos egyenesláncú, szekunder alkoholnak 9 mól etilén-oxiddal kapott kondenzációs termékei), a Tergitol 24-L-6 NMW (12-14 szénatomos primer alkoholnak 6 mól etilén-oxiddal nyert szűk molekulatömeg eloszlású kondenzációs terméke), mindkettőt az Union Carbide Corporation hozza forgalomba; a Neodol™ 45-9 (14-15 szénatomos alkoholnak 9 mól etilén-oxiddal nyert kondenzációs terméke), a Neodol™ 23-6,5 (12-13 szénatomos egyenesláncú alkohol és 6,5 mól etilén-oxid kondenzációs terméke), a Neodol™ 45-7 (14—15 szénatomos egyenesláncú alkohol és 7 mól eti7

HU 213 940 Β lén-oxid kondenzációs terméke), Neodol™45^l (14-15 szénatomos egyenesláncú alkohol 4 mól etilén-oxiddal képezett kondenzációs terméke), melyeket a Shell Chemical Company hoz forgalomba, továbbá a Kyro™EOB (13-15 szénatomos alkohol és 9 mól etilénoxid kondenzációs terméke), forgalmazza a The Procter & Gamble Company. Az ilyen típusú felületaktív anyagokat alkalmas módon „ alkil-etoxilát” nemionos felületaktív anyagoknak nevezik a szakterületen.

3. Etilén-oxid kondenzációs termékei olyan hidrofób bázisokkal, amelyeket propilén-oxid és propilén-glikol közötti kondenzációval állítanak elő. E vegyületek hidrofób része előnyösen 1500-1800 molekulatömegü, és vízben oldhatatlan. A poli(oxi-etilén) rész hozzáadása ehhez a hidrofób részhez arra irányul, hogy növeljék a molekula egésznek a vízoldhatóságát, és a termék folyékony jellege megmaradjon addig a pontig, ahol a poli(oxi-etilén)-tartalom a kondenzációs termék össztömegének 50 t%-a, amely megfelel legfeljebb 40 mól etilén-oxiddal létrejött kondenzációnak. Az ilyen típusú vegyületekre példa a kereskedelmi forgalomban kapható Pluronic™ felületaktív anyagoknak némelyike, ezeket a BASF hozza forgalomba.

4. Etilén-oxid kondenzációs termékei olyan termékekkel, amelyeket propilén-oxid és etilén-diamin reakciójával állítanak elő. E termékek hidrofób része etilén-diaminnak és feleslegben lévő propilén-oxidnak a reakcióterméke és molekulatömege általában 2500-3000. A hidrofób részt olyan mértékben kondenzálják etilén-oxiddal, hogy a kondenzációs termék 40-80 tömeg% poli(oxi-etilén)-t tartalmazzon, és molekulatömege 5000-11000 legyen. Az ilyen nemionos felületaktív anyagokra példa a kereskedelmi forgalomban kapható Tetronic™ vegyületek némelyike, ezeket a BASF hozza forgalomba.

5. A szemipoláros nemionos felületaktív anyagok a nemionos felületaktív anyagok olyan speciális kategóriáját képezik, amelybe a következők tartoznak; vízoldható amin-oxidok, amelyek tartalmaznak egy 10-18 szénatomos alkilcsoportot és két olyan csoportot, amely 1-3 szénatomos alkilcsoport vagy hidroxi-alkil-csoport lehet; vízoldható foszfin-oxidok amelyek tartalmaznak egy 10-18 szénatomos alkilcsoportot és két olyan csoportot, amely 1-3 szénatomos alkilcsoport vagy hidroxi-alkilcsoport lehet; továbbá vízoldható szulfoxidok, amelyek tartalmaznak egy 10-18 szénatomos alkilcsoportot és egy olyan csoportot, amely 1-3 szénatomos alkilcsoport vagy hidroxi-alkil-csoport lehet.

A szemipoláros nemionos detergens felületaktív anyagok közé tartoznak a (IV) általános képletű amin-oxid felületaktív vegyületek, amelyekben R³ jelentése alkilcsoport, hidroxi-alkil-csoport vagy alkil-fenil-csoport vagy ezek olyan elegye, amely 8-22 szénatomot tartalmaz; R⁴ jelentése 2-3 szénatomos alkiléncsoport vagy hidroxi-alkilén-csoport vagy ezek elegye; x értéke O-tól 3-ig terjedő szám; és mindkét R⁵ szubsztituens jelentése 1-3 szénatomos alkilcsoport vagy hidroxi-alkil-csoport vagy 1-3 etilén-oxid csoportot tartalmazó poli(etilén-oxid)-csoport. Az R⁵ csoportok összekapcsolódhatnak egymással például egy oxigénatomon vagy egy nitrogénatomon keresztül, és így gyűrüszerkezetet hozhatnak létre.

Ezen amin-oxid felületaktív anyagok közé tartoznak különösen a 10-18 szénatomos alkil-dimetil-amin-oxidok és a 8-12 szénatomos alkoxi-etil-dihidroxi-etil-amin-oxidok.

6. Alkil-poliszacharidok:a4 565 647 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás olyan alkil-poliszacharidokat ismertet, amelyeknek van egy 6-30 szénatomos, előnyösen 10-16 szénatomos hidrofób csoportjuk és egy poliszacharid, például egy poliglikozid hidrofil csoportjuk, amely 1,3-10, előnyösen 1,3-3, legelőnyösebben 1,3-2,7 szacharid egységet tartalmaz. Bármely 5 vagy 6 szénatomot tartalmazó redukáló cukor alkalmazható, például a glükóz, a galaktóz, és galaktozil rész helyettesítheti a glikozil molekularészt. (Adott esetben a hidrofób csoport a 2-, 3-, 4- stb. helyzetben kapcsolódik, és így glükózt vagy galaktózt képez glikoziddal vagy galaktoziddal szemben). A szacharidegységek közötti kötés például lehet a kapcsolódó szacharidegység 1-helyzete és az előtte lévő szacharidegység 2-, 3-, 4és/vagy 6-helyzete között.

Adott, de kevésbé kívánt esetben egy poli(alkilénoxid)-lánc kapcsolhatja össze a hidrofób molekularészt és a poliszacharid molekularészt. Előnyös alkilén-oxid az etilén-oxid. A tipikus hidrofób csoportok közé tartoznak a 8-18 szénatomos, előnyösen 10-16 szénatomos alkilcsoportok akár telítettek vagy telítetlenek, akár elágazóak vagy el nem ágazóak. Az alkilcsoportok előnyösen egyenes láncú, telített alkilcsoportok. Az alkilcsoportok tartalmazhatnak legfeljebb három hidroxicsoportot és /vagy a poli(alkilén-oxid) lánc tartalmazhat legfeljebb 10 alkilén-oxid-csoportot, előnyösen ötnél kevesebbet. Alkalmas alkil-poliszacharidok az oktilcsoportot, nonil-decil-csoportot, undecil-dodecil-csoportot, tridecilcsoportot, tetradecilcsoportot, pentadecilcsoportot, hexadecilcsoportot, heptadecilcsoportot és oktadecilcsoportot tartalmazó di-, tri-, tetra-, penta és hexaglikozidok, -galaktozidok, -laktozidok, -glükózok, -fruktozidok, -fruktózok és/vagy -galaktózok. Az alkalmas elegyek közé tartoznak a kókuszolajnak megfelelő alkilcsoportokkal helyettesített di-, tri-, tetra- és pentaglikozidok és a faggyúnak megfelelő alkilcsoportokkal helyettesített tetra-, penta- és hexaglikozidok.

Az előnyös alkil-poliglikozidok az (V) általános képletnek felelnek meg, ahol a képletben R² jelentése alkilcsoport, alkil-fenil-csoport, hidroxi-alkil-csoport, hidroxi-alkil-fenil-csoport és ezek elegyei, ahol az alkilcsoportok 10-18 szénatomot, előnyösen 12-14 szénatomot tartalmaznak; n értéke 2 vagy 3, előnyösen 2; t értéke 0-10 , előnyösen 0; és x értéke 1,3-10 előnyösen 1,3-3, legelőnyösebben 1,3-2,8. A glikozilcsoport előnyösen glükózból származik. A vegyületek előállítására úgy járnak el, hogy először előállítják az alkoholt vagy az alkil-polietoxi-alkoholt, majd ezt reagáltatják glükózzal vagy glükózforrással, hogy megkapják a glikozidot (kapcsolódás az 1-helyzetben). A további glikozilegységeket kapcsolhatják ezután 1-helyzetük és a megelőző glikozilegységek 2-, 3-, 4- és /vagy 6-helyzet között, előnyösen és túlnyomóan a 2-helyzetben.

HU 213 940 Β

7. A (VI) általános képletü zsírsavamid felületaktív anyagok, ahol a képletben R⁶ jelentése 7-21 szénatomos (előnyösen 9-17 szénatomos) alkilcsoport és mindkét R⁷ csoport jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkilcsoport, 1—4 szénatomos hidroxi-alkil-csoport vagy -(C?H4O)_xH általános képletü csoport, melyben xjelentése 1-3 között változik.

Előnyös amidok az ammóniával képzett 8-20 szénatomos amidok, monoetanol-amidok, dietanol-amidok és izopropanol-amidok.

Kationos felületaktív anyagok

Kationos detergens felületaktív anyagokat ugyancsak tartalmazhatnak a találmány szerinti mosószerkészítmények. A kationos felületaktív anyagok közé tartoznak a felületaktív ammóniumszármazékok, úgymint az alkil-dimetil-ammónium-halogenidek, valamint a (VII) általános képletü felületaktív vegyületek, ahol a képletben R² jelentése alkilcsoport vagy alkil-benzil-csoport, ahol az alkilláncban 8-18 szénatom van, mindegyik R³ szubsztituens jelentése -CH₂CH₂-csoport,

-CH₂-CH₂(CH₃)-csoport, -CH₂CH(CH₂OH)-vagy

-CH₂CH²CH2-csoport valamelyike és ezek keverékei; mindegyik R⁴ szubsztituens jelentése 1—4 szénatomos alkilcsoport, 1-4 szénatomos hidroxi-alkil-csoport, benzilcsoport, két R⁴ csoport összekapcsolásával létrejött gyűrűs szerkezet, -CH2CHOH-CHOHCOR⁶CHOHCH₂OH általános képletü csoport, melyben R⁶ jelentése bármely hexóz vagy olyan hexózpolimer, melynek molekulatömege 1000-nél kisebb, valamint hidrogénatom, ha y értéke O-tól eltér; R⁵ jelentése az R⁴ szubsztituensével megegyező vagy egy olyan alkillánc, amelyben a szénatomok száma annyi, hogy az R² és R⁵ szubsztituensek szénatomszáma együttvéve legfeljebb 18; mindegyik y értéke nullától 15-ig terjed és az y értékek összege nullától 15-ig terjed; és X jelentése bármely kompatibilis anion.

A találmány szerint ugyancsak alkalmazható más kationos felületaktív anyagokat ismertet a 4 228 044 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás is, amely e bejelentés tekintetében referenciaként szerepel.

Más felületaktív anyagok

A találmány szerinti mosószer készítmények tartalmazhatnak amfolit felületaktív anyagokat. Ezeket a felületaktív vegyületeket nagyjából úgy írhatjuk le mint szekunder vagy tercier aminok alifás származékait vagy heterociklusos szekunder és tercier aminok alifás származékait, melyekben az alifás csoport egyenes vagy elágazó láncú lehet. Az alifás szubsztituensek közül egy legalább 8 szénatomot tartalmaz, tipikusan 8-18 szénatomot, és legalább egy valamely anionos vízoldhatóvá tevő csoportot, például karboxicsoportot, szulfonátcsoportot tartalmaz. Az amfolit vegyületekre ismertet példákat a 3 929 678 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás 19. oszlopának 18-35 sora (amely e bejelentés tekintetében referenciaként szerepel.)

Zwitterionos felületaktív vegyületeket ugyancsak tartalmazhatnak a találmány szerinti mosószerkészítmények. Ezeket a felületaktív anyagokat nagyjából úgy írhatjuk le mint szekunder és tercier aminok származékait, heterociklusos szekunder és tercier aminok származékait vagy kvatemer ammóniumvegyületek, kvatemer foszfóniumvegyületek vagy tercier szulfóniumvegyületek származékait. A zwitterionos felületaktív vegyületekre példákat ismertet a 3 929 678 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás 19. oszlopának 38. sorától a 22. oszlopának 48. soráig teqedő része (amely e bejelentés tekintetében referenciaként szerepel).

Az amfolit és a zwitterionos felületaktív anyagokat általában egy vagy több anionos és/vagy nemionos felületaktív anyaggal kombinációban használjuk.

Mosóhatást fokozó anyagok (detergent builders)

A találmány szerinti mosószerkészítmények tartalmazhatnak szervetlen vagy szerves mosóhatás-fokozó anyagokat az ásványi eredetű vízkeménység szabályozásának elősegítésére.

A mosóhatást fokozó anyag mennyisége tág határok között változhat a készítmény végső felhasználása és kívánt fizikai formája függvényében. A folyékony készítmények tipikusan legalább 1 tömeg%, tipikusabban 5-50 tömeg%, előnyösen 5-30 tömeg% mennyiségű mosóhatást fokozó anyagot tartalmaznak. A szemcsés készítmények tipikusan legalább 1 tömeg%, tipikusabban 10-80 tömeg%, előnyösen 15-50 tömeg% mennyiségű mosóhatást fokozó anyagot tartalmaznak. Nem zárható ki azonban kevesebb vagy több mosóhatás-fokozó anyag felhasználása sem.

A szervetlen mosóhatás-fokozó szerek közé tartoznak a következők (a felsorolás azonban nem korlátozó); polifoszfátok (például tripolifoszfátok, pirofoszfátok és üvegszerü polimer metafoszfátok), foszfonátok, fitinsav, szilikátok, karbonátok (beleértve a hidrogén-karbonátokat és a szeszkvikarbonátokat), szulfátok és aluminoszilikátok alkálifémsói, ammónium- és alkanolammóniumsói. Ugyancsak alkalmazhatók borát mosóhatás-fokozó szerek, valamint borátképző vegyületeket tartalmazó mosóhatás-fokozó szerek, amelyek borátot képeznek a mosószer tárolása vagy a mosás folyamán (a továbbiakban együttvéve „ borát mosóhatás-fokozó szerek”). Előnyösen nem-borátképző mosóhatás-fokozó szereket alkalmazunk a találmány szerinti készítményekben, amennyiben azokat 50 °C alatti, különösen 40 °C alatti mosásra szánjuk.

Szilikát mosóhatás-fokozó szerek például az alkálifém-szilikátok, különösen azok, amelyekben az SiO₂:Na₂O molarányaz 1,6:1 és3,2:l tartományban van, valamint a réteges szilikátok, úgymint az olyan réteges nátrium-szilikátok, amelyeket a 4 664 839 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismertet, amely leírás referencia e bejelentés tekintetében. Használhatunk azonban más szilikátokat is, úgymint például magnézium-szilikátot, amely funkcionálhat pergést javító szerként a szemcsés készítményekben, oxigént leadó fehérítőszerek stabilizátoraként, valamint a habzást szabályozó rendszerek komponenseként.

Karbonát mosóhatás-fokozó szerek például az alkáliföldfém- és az alkálifém-karbonátok, beleértve a nátri9

HU 213 940 Β um-karbonátot és a nátrium-szeszkvikarbonátot és ezek elegyeit ultrafinom kalcium-karbonáttal, amint azt a

321 001 számon nyilvánosságra hozott német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi bejelentés ismerteti, amely bejelentés referencia jelen bejelentés tekintetében.

A találmány szerinti készítményekben különösen jól használhatók az aluminoszilikát mosóhatás-fokozó szerek. Az aluminoszilikát mosóhatás-fokozó szerek nagy jelentőségűek a legnagyobb mennyiségben piacra kerülő nagyteljesítményű szemcsés mosószerkészítményekben és szintén jelentősek lehetnek a folyékony készítményekben is. Az aluminoszilikát mosóhatás-fokozó szerek a (VIII) általános empirikus képletnek felelnek meg, ahol a képletben M jelentése nátriumion, káliumion, ammónium- vagy szubsztituált ammóniumion; z értéke 0,5 - 2,0; y értéke 1; ennek az anyagnak a magnéziumion-cserélő kapacitása legalább 50 mg ekvivalens CaCC>3- keménység egy gramm vízmentes alumíniumszilikátra számítva. Előnyösen aluminoszilikátok a zeolit mosóhatás -fokozó szerek, melyek összetétele a (IX) általános képletnek felel meg, ahol z és y értéke egész szám, melynek értéke legalább 6, z-nek y-ra vonatkoztatott mólaránya a 1,0 -0,5 tartományban van, és x értéke egész szám a 15-264 tartományban.

A kereskedelmi forgalomban hozzáférhetők a jól felhasználható aluminoszilikát ioncserélő anyagok.Ezek az aluminoszilikátok kristályos és amorf szerkezetűek lehetnek, előfordulhatnak a természetben is, vagy előállíthatók szintetikusan. Az aluminoszilikát ioncserélő anyagok előállítási eljárását ismerteti a 3 985 669 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, amely e bejelentést tekintve referenciaként szerepel. A találmány szerint jól felhasználható előnyös, szintetikus aluminoszilikát ioncserélő anyagok Zeolit A, Zeolit P (B) és Zeolit X elnevezéssel vannak forgalomban. Egy különösen előnyös kivitelben a kristályos aluminoszilikát ioncserélő anyag összetétele a (X) általános képletnek felel meg, ahol x értéke 20-30, különösen 27. Ez az anyag Zeolit A néven ismert. Az aluminoszilikát anyag részecskéinek átmérője előnyösen 0,1-10 pm.

Specifikus példák a polifoszfátokra a következők; alkálifém-tripolifoszfátok, nátrium-, kálium- és ammónium-pirofoszfátok, nátrium és kálium-ortofoszfátok, nátrium-polimetafoszfát, melyben a polimerizációfok a 6-21 tartományban van, továbbá a fitinsav sói.

Foszfonát mosóhatás-fokozó sók például az etán-1-hidroxi-l,l-difoszfonát vízoldható sói, különösen a nátrium- és káliumsói, a metilén-difoszfonsav vízoldható sói, például a trinátrium- és trikáliumsói, továbbá a szubsztitutált metilén-difoszfonsavak vízoldható sói, úgymint az etilidén-foszfonsav, izopropilidén-foszfonsav, benzil-metilidén-foszfonsav és halogén-metilidén-foszfonsav trinátrium- és trikáliumsói. Ilyen típusú mosóhatásfokozó sókat ismertetnek a 3 159 581, a 3 213 030, a

422 021, a 3 400 148, valamint a 3 422 137 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások, amelyek kinyilvánításai e bejelentés tekintetében referenciák.

A találmány szerinti célokra alkalmas szerves mosóhatás-fokozó szerek közé - többek között - nagyszámú polikarboxilát vegyület tartozik. A leírásban a „polikarboxilát” elnevezés olyan vegyületekre vonatkozik, amelyeknek számos, előnyösen legalább három karboxilátcsoportja van.

A polikarboxilát mosóhatás-fokozó vegyületeket általában sav formájában adagolhatjuk a készítményekhez, adhatjuk azonban semlegesített só formájában is. Ha sóformát használunk, az alkálifémsók, úgymint a nátriumsók, káliumsók a lítiumsók, különösen a nátriumsók vagy az ammóniumsók és a szubsztituált ammóniumsók (például alkanol-ammmóniumsók) az előnyösek.

A polikarboxilát mosóhatás -fokozó szerek közé számos kategóriába sorolható alkalmas anyag tartozik. A polikarboxilát mosóhatás-fokozó anyagok egy fontos kategóriáját képezik az éter-polikarboxilátok. Számos éter-polikarboxilát mosóhatás-fokozó szerként történő felhasználásáról számoltak már be.

Alkalmas éter-polikarboxilát az oxi-diszukcinát, amint azt a 3 128 287 és a 3 635 830 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások ismertetik, amelyek e bejelentés tekintetében referenciaként szerepelnek.

A találmány szerint mosóhatás-fokozó szerként felhasználható éter-polikarboxilátok egy speciális típusába tartoznak a (X) általános képletű vegyületek, melyekben A jelentése hidrogénatom vagy hidroxilcsoport; B jelentése hidrogénatom vagy -O-CH(COOXj-CH₂(COOX) általános képletű csoport; és X jelentése hidrogénatom vagy sóképző kation. Például ha a (X) általános képletben mind A, mind B jelentése hidrogénatom, akkor a vegyületek az oxi-diborostyánkősav és vízoldható sói. Ha A jelentése hidroxicsoport és B jelentése hidrogénatom, akkor a vegyületek a tartarát-monoborostyánkősav (TMS) és vízoldható sói. Ha A jelentése hidrogénatom és B jelentése -O-CH(COOX)-CH2(COOX) általános képletű csoport, akkor a vegyületek a tartarátdiborostyánkősav (TDS) és vízoldható sói. A találmány szerint előnyösen e mosóhatás-fokozó vegyületek elegyeit használjuk. Különösen előnyösek a TMS és a TDS elegyei, ha a TMS tömegaránya a TDS-ra vonatkoztatva 97:3 és 20:80 közötti tartományban van. Ezeket a mosóhatás-fokozó szereket a 4 663 071 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismerteti.

Alkalmas éter-polikarboxilátok a ciklusos vegyületek is, különösen az aliciklusos vegyületek úgymint azok amelyeket a 3 923 679; 3 835 163; 4 158 635; 4 120 874 és 4 102 903 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások ismertetnek, e leírások jelen bejelentés tekintetében referenciaként szerepelnek.

További jól használható mosóhatás-fokozó szerek a (XII) általános képletű éter-polikarboxilátok, ahol a képletben M jelentése hidrogénion vagy egy olyan kation, amellyel a keletkezett só vízoldható, előnyösen alkálifémkation, ammónium- vagy szubsztituált ammóniumkation, n értéke 2-15 (előnyösen n értéke 2-10, előnyösebben n átlaga 2—4 érték), mindegyik Rjelentése azonos vagy különböző és jelentésük hidrogénatom, 4—4 szénatomos alkilcsoport vagy 1-4 szénatomos szubsztituált alkilcsoport (Rjelentése előnyösen hidrogénatom).

HU 213 940 Β

Még további éter-polikarboxilátok a maleinsavanhidridnek etilénnel vagy vinil-metil-éterrel, 1, 3, 5-trihidroxi-benzol-2,4,6-triszulfonsavval és karboxi-metil-oxi-borostyánkősawal képezett kopolimerjei.

A szerves polikarboxilát mosóhatás-fokozó anyagok közé tartoznak a poliecetsavak különféle alkálifémsói, ammónium- és szubsztitutált ammóniumsói. Mosóhatás-fokozó poliecetsav sók például az etilén-diamin-tetraecetsav sók és a nitril-triecetsav nátrium-, kálium-, lítium-, ammónium- és szubsztituált ammóniumsói.

Ugyancsak ide tartoznak az olyan polikarboxilátok is, mint a mellitsav, borostyánkősav, polimaleinsav, benzol-1,3,5-trikarbonsav, benzolpentakarbonsav és a karboxi-metil-oxi-borostyánkősav, valamint ezek vízoldható sói.

A citromsavas mosóhatás-fokozó anyagok , vagyis a citromsav és vízoldható sói különleges fontosságú polikarboxilát mosóhatás-fokozó anyagok a nagyteljesítményű folyékony mosószerkészítmények szempontjából, de használhatók szemcsés készítményekben is. Alkalmas sók a fémsók, úgymint nátrium-, lítium és káliumsók, valamint az ammónium- és a szubsztituált ammóniumsók.

További karboxilát mosóhatás-fokozó anyagok a karboxilezett szénhidrátok, amelyeket a 3 723 322 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismertet, amely leírás e bejelentés tekintetében referenciaként szerepel.

Szintén alkalmazhatók a találmány szerinti mosószerkészítményekben a 3,3-dikarboxi-4-oxa-l,6-hexándioátok és az ezekkel rokon vegyületek, amelyeket a 4 566 984 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismertet amely e bejelentés tekintetében referenciaként szerepel. Hasznos borostyánkősav mosóhatás-fokozó szerek az (5-20 szénatomos alkilj-borostyánkősavak és sóik. E típuson belül különösen előnyös vegyület a dodecenil-borostyánkősav. Az alkil-borostyánkősavak tipikusan az R-H(COOH)CH₂(COOH) általános képletnek felelnek meg, vagyis a borostyánkősav olyan származékai, amelyekben R jelentése szénhidrogéncsoport,így 10-20 szénatomos alkil- vagy alkenilcsoport, előnyösen 12-16 szénatomos csoport vagy amelyekben R szubsztituálva lehet hidroxicsoport, szulfocsoport, szulfoxicsoport vagy szulfoncsoport szubsztituensekkel amint az az előbb említett szabadalmi leírások ismertetik.

A szukcinát mosóhatás-fokozó szereket előnyösen vízoldható sóik formáj ában használjuk, ezek közé tartoznak a nátriumsók, káliumsók, ammóniumsók és alkanol-ammóniumsók.

Specifikus példák a mosóhatás-fokozó anyagokra a következők: lauril-szukcinát, mirisztil-szukcinát, palmitil-szukcinát, 2-dodecenil-szukcinát (előnyös), 2-penta-decenil-szukcinát és hasonlók. E csoportban az előnyös mosóhatás-fokozó anyagok a lauril-szukcinátok, ezeket a 0 200 263 számú nyilvánosságra hozott európai szabadalmi bejelentés ismerteti.

Ugyancsak jól használható mosóhatás-fokozó anyag például a nátriummal és a káliummal képezett karboxi-metil-malonát, karboxi-metil-oxi-szukcinát, cisz-ciklohexán-hexakarboxilát, cisz-ciklopentán-tetrakarboxilát, a vízoldható poliakrilátok (e poliakrilátok, melyek molekulatömege 2000 fölött van, ugyancsak hatékonyan használhatók diszpergálószerekként is), valamint a melainsavhidridnek vinil-metil-éterrel vagy etilénnel alkotott kopolimerjei.

További alkalmas polikarboxilátok azok a poliacetál-karboxilátok, amelyeket a 4 144 226 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismertet, amely e bejelentés tekintetében referencia. Ezeket a poliacetál-karboxilátokat úgy állíthatjuk elő, hogy polimerizációs körülmények között összehozzuk a glioxilsav egy észterét és egy polimerizációs iniciátort. A keletkezett poliacetál-karboxilát-észtert ezután hozzákapcsoljuk kémiailag stabil végcsoportokhoz, hogy stabilizáljuk a poliacetál-karboxilátot alkálikus oldatban végbemenő gyors depolimerizációval szemben, átalakítjuk a megfelelő sóvá, és hozzáadjuk a felületaktív anyaghoz.

Polikarboxilát mosóhatás -fokozó anyagokat ismertet a 3 308 067 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás is, amely e bejelentés tekintetében referenciaként szerepel.Ezek közé az anyagok közé tartoznak alifás karbonsavak, úgymint a maleinsav, az itakonsav, a mezakonsav, a fumársav, az akonitsav, a citrakonsav és a metilén-malonsav homo- és kopolimerjeinek vízoldható sói.

Más ismert szerves mosóhatás-fokozó anyagokat is alkalmazhatunk. így például hosszú szénhidrogénláncot tartalmazó monokarbonsavakat és oldható sóikat. Ezek közé tartoznak az általában „szappanokénak nevezett anyagok. Tipikusan 10-20 szénatomos lánchosszú vegyületeket alkalmazunk. A szénhidrogéncsoportok lehetnek telítettek vagy telítetlenek.

Enzimek

A mosószer készítmények sokféle célból tartalmazhatnak mosóhatású enzimeket, így például a fehéqealapú, a szénhidrátalapú vagy a trigliceridalapú szennyeződések eltávolítására, valamint a felszabadult színezék átvitelének megakadályozására. Felhasználandó enzimek a proteázok, amilázok, lipázok, cellulázok és peroxidázok, valamint ezekelegyei. Lehetnek bármilyen alkalmas eredetűek, úgymint növényi, állati, baktérium, gomba és élesztő eredetűek. Megválasztásukat azonban számos faktor szabályozza, úgymint a pH-akitivitás és /vagy stabilitás optimumok, hőstabilitás, stabilitás az aktív mosószerekkel, mosóhatást fokozó anyagokkal szemben, és így tovább. Ebből a szempontból a baktérium és a gomba eredetű enzimek előnyösek, úgymint a bakteriális amilázok és proteázok és a gombaeredetű cellulázok.

Alkalmas proteázok például a subtilisinek, amelyeket a B. subtilis és a B. licheniforms meghatározott törzseiből nyerhetünk. Egy másik olyan alkalmas proteázt nyertek egy Bacillus törzsből, amelynek maximális aktivitása a 8-12 pH-tartományban van, ezt a Novo Industries A/S cég fejlesztette ki és forgalmazza Esperase^R védjeggyel. Ennek az enzimnek és analóg emzimeknek az előállítását ismerteti az 1 243 784 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás (Novo). A fehérjealapú szennyeződések eltávolí11

HU 213 940 Β tására alkalmas és a kereskedelmi forgalomban is kapható fehérjebontó enzimek közé tartoznak a Novo Industries A/S (Dánia) által ALCALASE™ és SAVINASE™ védjeggyel, valamint az International Bio-Synthetics, Inc. (Hollandia) által MAXATASE™ védjeggyel forgalmazott enzimek.

A fehérjebontó enzimek kategóriájában lényegesek, különösen a folyékony mosószerkészítmények céljaira, a leírásban Protease A és Protease B néven feltüntetett enzimek. A Protease A-t és annak előállítási eljárását a 130 756 számú, nyilvánosságra hozott európai szabadalmi bejelentés ismerteti, amely jelen bejelentés tekintetében referenciaként szerepel. A Protease B egy olyan fehérjebontó enzim, amely abban különbözik a Protease A-tól, hogy az aminosavszekvenciájának 217 helyén leucin van tirozin helyett. A Protease B előállításának eljárásait szintén ismerteti a 130 756 számú nyilvánosságra hozott európai szabadalmi bejelentés, ez jelen bejelentés tekintetében referenciaként szerepel.

Amilázokként használhatunk például olyan a-amilázokat, amelyeket a B. licheniforms egy speciális törzséből nyerhetünk, amint azt részletesebben azl296839 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás (Novo) ismerteti, amely már az előbbiekben referenciaként szerepelt.Az amilolitikus fehérjék közé tartozik például a RAPIDASE™ (International Bio-Synthetics, Inc.) és a TERMAMAYL™ (Novo Industries).

A találmány szerint felhasználható cellulázok közé tartoznak mind a bakteriális, mind a gombaeredetű cellulázok. Ezek pH-optimuma előnyösen az 5-9,5 tartományban van. Alkalmas cellulázokat ismertet a 4 435 307 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, amely e bejelentés tekintetében referenciaként szerepel, ez a leírás Humicola insolensből előállított gombaeredetü cellulázt ír le . Szintén alkalmas cellulázokat ismertet a GB-A-2 075 028, a GB-A-2 095 275 számú nagy-britanniai szabadalmi bejelentés és a DEOS-2 247 832 számú német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságrahozatali irat.

Ilyen cellulázok például egy Humicola insolens törzs (Humicola grisea var. thermoidea), és különösen a DSM 1800 Humicola törzs által termelt cellulázok, továbbá a Bacillus N gombája vagy a Aeromonas törzshöz tartozó, celluláz 212-t termelő gomba által termelt cellulázok, valamint egy tengeri puhatestű (Dolabella Auricula Solander) hepatopankreász rendszeréből extrahált celluláz.

A mosószerekben való felhasználásra alkalmas lipázok a Pseudomonas csoportba tartozó mikroorganizmusok, úgymint a Pseudomonas stutzeri ATCC 19.154 által termelt lipáz enzimek, amint azokat a 1 372 034 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás ismerteti, amely e bejelentés tekintetében referenciaként szerepel. Az alkalmas lipázok közé tartoznak azok, amelyek pozitív immunológiai keresztreakciót mutatnak a Pseudomonas fluorescens IÁM 1057 mikroorganizmus által termelt lipáz antitestével szemben. Ezt a lipázt és a tisztítására szolgáló eljárást az 53-20487 számú nyilvánosságra hozott japán szabadalmi bejelentés ismerteti. Ezt a lipázt az Amano Pharmaceutical Co. Ltd., Nogoya,

Japan hozza forgalomba, Linare P „Amano” kereskedelmi néven, a következőkben ezt „Amano-P” névvel jelöljük. A találmány szerint alkalmazott ilyen lipázoknak pozitív immunológiai keresztreakciót kell mutatniuk az Amano-P antitesttel, a standard és jól ismert immundiffúziós, Ouchterlony szerinti [Acta. Med., Scan., 133, 76-79 (1950)] eljárásban. Ezeket a lipázokat és az Amano-P-vel végzett immunológiai keresztreakciókat a 4 707 291 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás is ismerteti, amely e bejelentés tekintetében referenciaként szerepel. Tipikus példák ezekre a következők: az Amano-P lipáz, a Pseudomonas fragi FERM P 1339-ből származó lipáz (Amano-B kereskedelmi néven forgalmazva) a Pseudomonas nitroreducens var.lipolyticum FERM P 1338-ból származó lipáz (Amano-CES kereskedelmi néven forgalmazva), a Chromobacter viscosum-ból, például a Chromobacter viscosum var. lipolyticum NRRLB 3673-ból származó lipáz, amelyet a Toyo Jozo Co., Tagata, Japán cég hoz forgalomba; továbbá a Chromobacter viscosum lipázok az U. S. Biochemical Corp., (USA) és a Disoynth Co., (Hollandia) cégektől, valamint a Pseudomonas gladioliból származó lipázok.

Peroxidáz enzimeket az oxigénforrásokkal, például perkarbonáttal, perboráttal, perszulfáttal hidrogén-peroxiddal, stb. kombinációban használunk. Ezeket „oldhatfehérítésre” használjuk, azaz arra, hogy megakadályozzuk a mosási műveletek során a szubsztrátumokból eltávolított színezékek és pigmentek átvitelét a mosóoldatban lévő más szubsztrátumokra. A peroxidáz enzimek ismertek, közéjük tartozik például a tormaperoxidáz, a lignináz és a halogénperoxidázok, úgymint a klór- és a brómperoxidáz. Peroxidázt tartalmazó mosószerkészítményt ismertet például a PCT úton tett WO89/099813 számú,, nyilvánosságra hozott nemzetközi szabadalmi bejelentés, amely jelen bejelentés tekintetében reffenciaként szerepel.

Az enzimanyagok széles skáláját és szintetikus mosószer szemcsékbe való bevitelük módját a 3 553 139 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismerteti. Enzimeket ismertetnek továbbá a 4 101 457 és a 4 507 219 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások. Folyékony mosószerkészítményekben alkalmazható enzimanyagokat és bevitelüket ezen készítményekben a 4 261 868 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismerteti. Mind a négy, e bekezdésben megjelölt leírás referenciaként szerepel e bejelentésben.

Az enzimeket szokásos módon olyan mennyiségben visszük be a készítményekbe, hogy a készítmények egy grammjára vonatkoztatva az aktív enzim tömege legfeljebb 5 mg, tipikusabban 0,05 mg- 3mg legyen.

Szemcsés mosószerekben való alkalmazás esetén az enzimeket előnyösen bevonjuk vagy prillezzük az enzimekkel szemben inért adalékanyagokkal annak érdekében, hogy minimálissá tegyük a porképződést és j avítsuk a tárolási stabilitást. Az e célra szolgáló eljárások a szakember számára ismertek. Folyékony készítményekben előnyösen enzimstabilizáló rendszert alkalmazunk. A vizes mosószerkészítmények esetén alkalmazható en12

HU 213 940 Β zimstabilizáló eljárások a szakember számára ismertek. Például az egyik eljárás szerint enzimeket vizes oldatokban szabad kalciumionok alkalmazásával stabilizálunk, a szabad kalciumionok számára forrás lehet a kalciumacetát, a kalcium-formiát és a kalcium-propionát. Kalciumionokat használhatunk kombinációban rövidszénláncú karbonsavsókkal, előnyösen formiátokkal. Lásd például a 4 318 818 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírást, amely e bejelentés tekintetében referenciaként szerepel. Ugyancsak javasolták már poliolok, így glicerin és szorbitol használatát, továbbá alkoxi-alkoholokat, dialkil-glikoétereket, többértékű alkoholoknak többfúnkciós alifás aminokkal (például alkanol-aminokkal, úgymint dietanol-aminnal, trietanol-aminnal, diizopropil-aminnal, stb.) alkotott elegyét, valamint a bórsavat és az alkálifém-borátokat. További enzimstabilizációs eljárásokat ismertetnek és mutatnak be példákon keresztül a4261 868ésa3 600 319 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások, amelyek e bejelentés tekintetében referenciaként szerepelnek, valamint a 0 199 405 számon nyilvánosságra hozott (86 200 586.5 számon bejelentett) európai szabadalmi bejelentés. Előnyösek a nem-bórsav és nem-borát stabilizátorok. Enzimstabilizáló rendszereket ismertetnek ugyancsak a 4 261 868, a 3 600 319 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások.

Polimer szennyezésoldó szerek

Bármely, a szakember számára ismert, szennyezést oldó polimer szert felhasználhatjuk a találmány szerinti gyakorlatban. A polimer szennyezésoldó szereket (szennyezést felszabadító polimereket) az jellemzi, hogy van egy hidrofil szegmensük, hogy hidrofillé tegye a hidrofób szálak, úgymint a poliészter és a nylon felületét, és van egy hidrofób szegmensük, hogy kapcsolódjék a hidrofób szálhoz és ott megtapadva maradjon a mosó és öblítő ciklusok elvégzése során, és ennélfogva a hidrofil szegmens rögzítőjeként szolgáljon. Ez lehetővé teszi,hogy a szennyezéseket, amelyek a szennyezést oldó szerrel végzett kezelés után jelen vannak, sokkal könnyebben kitisztítsuk a későbbi mosási folyamatban.

Mivel hasznos lehet polimer szennyezésoldó (szennyezést felszabadító) szerek alkalmazása a találmány szerinti bármely mosószerkészítményben, különösen azokban a készítményekben amelyeket mosodai vagy más olyan célra használnak, ahol zsírt és olajat kell eltávolítani hidrofób felületekről, az N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidok jelenléte az olyan mosószerkészítményekben, amelyek anionos felületaktív anyagokat tartalmaznak, növelheti sok, közönségesebben használt típusú polimer szennyezésoldó szer teljesítőképességét. Az anionos felületaktív anyagok gátolják bizonyos szennyezésoldó szerek azon képességét, hogy lerakodjanak és megtapadjanak a hidrofób felületeken. Az ilyen polimer szennyezésoldó szereknek nemionos hidrofil szegmenseik vannak, vagy olyan hidrofób szegmenseik, amelyek anionos felületaktív anyag- interaktívak.

A találmány szerinti azon készítmények, amelyek esetén javított polimer szennyezésoldó szer teljesítmény érhető el az N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidok használata révén, azok, amelyek tartalmaznak egy anionos felületaktív rendszert, egy anionos felületaktív anyag- interaktív szennyezésoldó-szert erősítő mennyiségű N(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidot (polyhydroxy fatty acid amidé, PFA)-t, ahol: (I) anionos felületaktív anyagkölcsönhatást a mosószer készítmény szennyezésoldó szere és az anionos felületaktív rendszere között úgy mutathatunk ki, hogy összehasonlítjuk a szennyezésoldó szer (soil release agent, SRA) lerakódásának mértékét hidrofób szálakon (például poliészteren) vizes oldatban egy (A) vagy „kontroll” kísérletnél - ahol a mosószerkészítmény SRA-komponensének lerakódását vizes oldatban a többi detergens alkotórész távollétében mérjük - és egy (B) vagy „SRA/anionos felületaktív anyag” teszt kísérletnél, ahol azonos típusú és mennyiségű anionos felületaktív rendszert, mint amit a mosószerkészítményben használunk, vizes oldatban elegyítünk a SRA-val„ ugyanolyan SRA/anionos felületaktív rendszer tömegarányban, mint a mosószerkészítménynél, amikor is a (B) esetben tapasztalt csökkent mértékű lerakódás az (A) esethez viszonyítva jelzi az anionos felületaktív anyag kölcsönhatást; továbbá (II) azt, hogy a mosószerkészítmény tartalmaz-e szennyezésoldó szert erősítő mennyiségű N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidot úgy határozhatjuk meg, hogy összehasonlítjuk a (B) SRA/anionos felületaktív anyag teszt kísérletben mért SRA lerakódást egy (C) esetben mért szennyezésoldó szer lerakódással, amely (C) esetben „SRA/anionos felületaktív anyag/PFA” teszt kísérletet végzünk, ahol a mosószer készítmény azonos típusú és mennyiségű N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamid alkotórészét elegyítjük azzal a szennyezésoldószer és anionos felületaktív anyag rendszerrel, amely megfelel az előbbi SRA/anionos felületaktív anyag teszt kísérletnél alkalmazottal, miáltal a (C) vizsgálatban tapasztalt javított szennyezésoldó szer lerakódás a (B) vizsgálatban tapasztalt lerakódáshoz képest jelzi, hogy az N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamid egy szennyezésoldó szert erősítő mennyiségben van jelen. E célokra ezeket a kísérleteket úgy kell végezni, hogy az anionos felületaktív anyag koncentrációja a vizes oldatban az anionos felületaktív anyag kritikus micella koncentrációja (critical micelle concentration, CMC) fölött és előnyösen 100 ppm fölött legyen. A polimer szennyezésoldó szer koncentrációjának legalább 15 ppm-nek kell lennie. Egy poliészter kelmedarabot kell használnunk hidrofób szál forrásként. Azonos kelmedarabokat mártunk be és mozgatunk 35 °C-os vizes oldatban a megfelelő kísérletekben 12 perces időtartamig, majd kivesszük azokat és analizáljuk. A polimer szennyezésoldó szer lerakódásának mértékét úgy határozhatjuk meg, hogy a szennyezésoldó szert a kísérlet előtt radioaktívan jelezzük, majd az ismert eljárások szerint radiokémiái analízist végzünk.

A fentiekben tárgyalt radiokémiái analitikai eljárásokhoz képest alternatív módon meghatározhatjuk a szennyezésoldó szer lerakódását a fenti kísérletekben (vagyis az A, B és C kísérletekben) a kísérleti oldatok ultraibolya fény (UV) abszorbanciájának mérésével is a szakember számára ismert eljárások szerint. Ha csökken a kísérleti oldat UV-abszorbanciája a hidrofób szálú

HU 213 940 Β anyag eltávolítása után, akkor az megfelel a növekvő SRA lerakódásnak. A szakember számára érthető, hogy UV-analízist nem végezhetünk olyan kísérleti oldatok esetén, amelyek olyan típusú és mennyiségű anyagokat tartalmaznak, amelyek rendkívül nagy UV-abszorbancia interferenciát okoznak, úgymint nagy mennyiségű olyan felületaktív anyagok esetén, amelyek aromás csoportokat tartalmaznak (pl. alkil-benzol-szulfonátok, stb.).

így tehát az N-(polihidroxi-alkil)-zsírsav-amidok „szennyezésoldó szert erősítő mennyiségén” az ilyen felületaktív anyagnak azt a mennyiségét értjük, amely megnöveli a szennyezésoldó szer lerakódását a hidrofób szálakon, az előbbiekben leírtak szerint vagy egy olyan mennyiségét, amely esetén megnövelt zsír/olaj tisztítási teljesítményt érhetünk el a találmány szerinti mosószerkészítményben kimosott anyagoknál az ezután következő, későbbi tisztítási műveletben.

A lerakódás növeléséhez (erősítéséhez) szükséges N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamid mennyisége változik a megválasztott anionos felületaktív anyag szerint, az anionos felületaktív anyag mennyisége, a megválasztott szennyezésoldó szer, valamint a megválasztott N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamid szerint.

A készítmények általában 0,01-10 tömeg% polimer szennyezésoldó szert tartalmaznak, tipikusan 0,1-5 tömeg% mennyiséget, és 4-50 tömeg%, tipikusabban 5-30 tömeg% anionos felületaktív anyagot. Ezek a készítmények általában legalább 1 tömeg%, előnyösen legalább 3 tömeg% N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidot tartalmaznak, bár e mennyiségek nem szükségszerűen korlátozóak.

A polimer szennyezésoldó szerek közül azok, amelyek teljesítőképességét az N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidok anionos felületaktív anyagok jelenlétében megnövelik, a következők: (a) amelyeknek van egy vagy több nemionos hidrofil komponense, amely lényegében áll (i) poli (oxi-etilén) szegmensekből, melyek polimerizációs foka legalább 2, vagy (ii) oxi-propilén vagy 2-10 polimerizációs fokú poli(oxi-propilén) szegmensekből, ahol ez a hidrofil szegmens nem tartalmaz oxi-propilén egységet, kivéve, ha az a mellette lévő molekularészekhez mindkét végén éterkötéssel kapcsolódik, vagy (iii) oxi-alkilén egységek elegyéből, amely elegy oxi-etilén és 1-30 oxi-propilén egységből áll, ahol ez az elegy elegendő mennyiségű oxi-etilén egységet tartalmaz ahhoz, hogy a hidrofil komponens eléggé hidrofil legyen ahhoz, hogy megnövelje a hagyományos poliészter szintetikus szálfelületek hidrofil jellegét, amikor a szennyezésoldó szer egy ilyen felületre rárakódik, és ahol ez a hidrofil szegmens előnyösen legalább 25 mól% oxi-etilén egységből, és előnyösebben, különösen az olyan komponensek esetén, amelyek 20-30 oxi-propilén egységet tartalmaznak legalább 50 mól% oxi-etilén egységből áll; vagy (b) amelyeknek van egy vagy több hidrofób komponense, amely áll (i) (3 szénatomos oxi-alkilén)-tereftalát szegmensekből, amelyekben ha ezek a hidrofób komponensek szintén tartalmaznak oxi-etilén-tereftalátot, az oxi-etilén-tereftalát: (3 szénatomos oxi-alkilén)-tereftalát egységek molaránya 2:1 vagy kisebb, (ii) 4-6 szénatomos alkilén vagy oxi-(4-6 szénatomos alkilén)-szegmensekből vagy ezek elegyéből, (iii) poli(vinil-észter) szegmensekből, előnyösen poli(vinilacetát)ból, amely polimerizációs foka legalább 2, vagy (iv) 1-4 szénatomos alkil-éter vagy 4 szénatomos hidroxi-alkil-éter szubsztituensekből vagy ezek elegyéből, ahol ezek a szubsztituensek 1-4 szénatomos alkil-éter vagy 4-szénatomos hidroxi-alkil-éter-cellulóz származékok vagy ezek elegye formájában vannak, és az ilyen cellulózszármazékok amfifilek, miáltal elegendő mennyiségű 1-4 szénatomos alkil-éter és /vagy 4 szénatomos hidroxi-alkil-éter egységük van ahhoz, hogy rárakódjanak a hagyományos poliészter szintetikus szálfelületekre, és elegendő mennyiségű hidroxicsoportot tartsanak meg, ha már rátapadtak az ilyen hagyományos szintetikus szálfelületre, hogy növeljék a szálfelület hidrofil jellegét, vagy az (a) és (b) alpont szerintiek kombinációi.

Tipikus esetben az (a) (i) poli(oxi-etilén) szegmensek polimerizációs foka 2 és 200 közötti érték, bár ennél is nagyobb lehet, előnyösen a 3 és 150, előnyösebben a 6 és 100 tartományban van. Az alkalmas oxi-(4—6 szénatomos alkilén)-csoportokból álló hidrofób szegmensek tartalmaznak polimer szennyezésoldó szer végcsoportokat - azonban ezekre nem korlátozódnak - úgymint MCfS/CH^inOCHjClEO- általános képletű csoportot, ahol M jelentése nátriumatom és n értéke 4,5-6 amint azt a 4 721 580 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismerteti, amely e bejelentés tekintetében referenciaként szerepel.

A találmány szerinti alkalmazható polimer szennyezésoldó szerek közé tartoznak a cellulózszármazékok, úgymint a hidroxi-éter-cellulóz polimerek, az etilén-tereftalátnak vagy a propilén-tereftalátnak poli(etilén-oxid)-tereftaláttal vagy poli(propilén-oxid)-tereftaláttal képezett tömbpolimerjei és hasonlók.

Szennyezésoldó szerként funkcionáló cellulózszármazékok hozzáférhetők a kereskedelmi forgalomban és cellulóz-hidroxi-étereket tartalmaznak, úgy a Methocel^R (DOW).

A találmány szerint alkalmazható cellulózalapú szennyezésoldó szerek közé tartoznak az (1—4 szénatomos alkil)-, valamint a (4 szénatomos hidroxi-alkil)-cellulózok is, úgymint a metil-cellulóz, etil-cellulóz, (hidroxi-propil)-metil-cellulóz és a (hidroxi-butil)-metilcellulóz. A 4 000 093 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás számos olyan cellulózszármazékot ismertet, amely szennyezésoldó szerként használható, a leírás e bejelentés tekintetében referenciaként szerepel.

A poli(vinil-észter) hidrofób szegmensekkel jellemzett szennyezésoldó anyagok közé tartoznak a poli(vinil-észter) ojtott kopolimeijei, például olyanok, ahol 1-6 szénatomos vinil-észter, előnyösen poli(vinil-acetát) van poli(alkilén-oxid) gerincekre, úgymint poli(etilén-oxid) gerincekre ojtva. Ilyen anyagokat - amelyek ismertek a szakember számára - ismertet a 0 219 048 számon nyilvánosságra hozott európai szabadalmi bejelentés. Az ilyen típusú, kereskedelmi forgalomban lévő alkalmas szennyezésoldó szerek közé tartoznak a Sokalan™ típusú anyagok, például a Sokolan™ Hp-22, amelyet a BASF (NSZK) forgalmaz.

HU 213 940 Β

Az előnyös szennyezésoldó szerek egyik típusa egy olyan kopolimer, amely etilén-tereftalát és poli(etilén-oxid) (PEO)-tereftalát blokkokból épül fel random módon. Közelebbről ezek a polimerek etilén-tereftalát és PEO-tereftalát ismétlődő egységeiből állnak úgy, hogy az etilén-tereftalát egységeknek a PEO-tereftalát egységekre vonatkoztatott mólaránya 25:75 -tői 35:65-ig terjed, ahol a poli(etilén-oxid)-ot tartalmazó PEO-tereftalát egységek molekulatömege a 200-tól 2000-ig terjedő tartományban van. Ennek a polimer szennyezésoldó szernek a molekulatömege a 25 000-55 000 tartományban van. Lásd a 3 959 230 és a 3 893 929 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokat, amelyek e bejelentés tekintetében referenciaként szerepelnek, az utóbbi hasonló kopolimereket ismertet.

Egy másik előnyös polimer szennyezésoldó szer egy etilén-tereftalát ismétlődő egységet tartalmazó poliészter, amely 10-15 tömeg% etilén-tereftalát egységeket tartalmaz 90-80 tömeg% poli(oxi-etilén)-tereftalát egységekkel együtt, és a poli(oxi-etilén)-tereftalát egységek 300-5000 átlagos molekulatömegű poli(oxi-etilén)-glikolból származtathatók, és a polimer vegyületben az etilén-tereftalát egységeknek a poli(oxi-etilén)-tereftalát egységekre vonatkoztatott mólaránya a 2:1 és 6:1 arányok között van. Ilyen polimerre példa a kereskedelmi forgalomban kapható Zelcon^R 5126 (Dupont) és Milease^RT (ICI-termék). Ezeket a polimereket és az előállításukra szolgáló eljárásokat részletesebben ismerteti a 4 702 857 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás , amely e bejelentés tekintetében referencia.

Egy másik előnyös polimer szennyezésoldó szer egy lényegében egyenes szénláncú észter-oligomer szulfonált terméke, ahol az oligomer tereftaloil és oxialkilén-oxi ismétlődő egységekből álló oligomer észter gerincből és a gerinchez kovalensen kötött terminális csoportokból áll, és ez a szennyezésoldó szer allil-alkohol-etoxilátból, dimetil-tereftalátból és 1,2-propiléndiolból vezethető le, melyben szulfonálás után mindegyik oligomer terminális csoportjának átlagosan összesen 1—4 szulfonátcsoportja van. Ezeket a szennyezésoldó szereket részletesen ismerteti a 4 968 451 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás és a 4 968 451 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, melyek e bejelentés tekintetében referenciaként szerepelnek.

Más alkalmas polimer szennyezésoldó szerek a végcsoportként etilcsoportot vagy metilcsoportot tartalmazó (1,2-propilén-terefatlát)-(poli-(oxi-etilén)-tereftalát) észterek, amelyeket a 4 711730 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismertet, valamint a 4 721 580 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerinti, anionos végcsoportú oligomer észterek, amelyekben az anionos végcsoportok polietilénglikolból (PEG-ből) származtatható szulfo-polietoxicsoportok, továbbá a4 702 857 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerinti tömb-poliészter oligomer vegyületek, amelyeknek X-(OCH₂CH₂)_n - általános képletű polietoxi-végcsoportjuk van, ahol a képletben n értéke 12 és 43 közötti szám, X jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, vagy előnyösen metilcsoport.

Az előbbi három szabadalmi bejelentés referencia e bejelentés tekintetében.

További polimer szennyezésoldó szereket ismertet a 4 877 896 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, amely e bejelentés tekintetében referenciaként szerepel, és anionos, különösen szulfo-aroilcsoport végcsoportokat tartalmazó tereftalát-észterekre vonatkozik. A tereftalát-észterek aszimmetrikusan szubsztituált oxi-l,2-alkilén-oxi-egységeket tartalmaznak. A 4 877 896 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás többek között olyan szennyezésoldó polimereket ismertet, amelyek poli(oxi-etilén) hidrofil komponenseket vagy (3 szénatomos oxi-alkilén)-tereftalát (propilén-tereffalát) ismétlődő egységeket tartalmazó anyagok a fenti (b) (i) pontban foglalt hidrofób komponensek körén belül. Az egyik vagy mindkét kritériummal jellemzett polimer szennyezésoldó anyagok azok, amelyek hatékonysága szempontjából különösen előnyös az N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidok alkalmazása anionos felületaktív anyagok jelenlétében, a találmány szerint.

Alkalmazásuk esetén a szennyezésoldó szerek általában a találmány szerinti mosószer készítményeknek 0,01-10,0 tömeg%-át, tipikusan 0,1-5 tömeg%-át, előnyösen 0,2-3,0 tömeg%-át képezik.

Kelátképző szerek

A találmány szerinti mosószerkészítmények adott esetben tartalmazhatnak egy vagy több, a vassal és a mangánnal kelátokat képező szereket, mint mosóhatásfokozó segédanyagokat. Ilyen kelátképző anyagok lehetnek az amino-karboxilátok, amino-foszfonátok, a polifunkciósan szubsztituált aromás kelátképző szerek és ezek elegyei, amint azokat a későbbiekben definiáljuk. Elméleti korlátozások nélkül feltételezzük, hogy ezeknek az anyagoknak az előnye részben azon különleges képességüknek tulajdonítható, hogy oldható kelátok képzése révén eltávolítják a vas- és a mangánionokat a mosóoldatból.

A találmány szerinti készítményekben adott esetben kelátképző szerként jól használható amino-karboxilátoknak egy vagy több, előnyösen legalább két (a) általános képletű szerkezeti alegysége lehet, ahol a képletben M jelentése hidrogénatom, alkálifémion, ammóniumion vagy szubsztituált ammóniumion (például etanol-amin) és x értéke 1-től 3-ig terjed, előnyösen 1. Ezek az amino-karboxilátok előnyös esetben legfeljebb 6 szénatomos alkilcsoportokat vagy alkenilcsoportokat tartalmaznak. A hatékony amino-karboxilátok közé tartoznak az etilén-diamin-tetraacetátok, az N-(hidroxi-etil)-etilén-diamin-triacetátok, a nitrilo-triacetátok, az etilén-diamin-tetrapropionátok, a trietilén-tetraamin-hexaacetátok, a dietilén-triamin-pentaacetátok és az etanol-diglicinek, ezek alkálifémsói, ammóniumsói és szubsztituált ammóniumsói és mindezek elegyei.

Az amino-foszfonátok szintén alkalmasak kelátképző szerekként a találmány szerinti mosószerkészítményekben, ha meg van engedve legalább csekély mennyiségű összes foszfor használata a mosószerkészítményekben.

HU 213 940 Β

Azok a vegyületek alkalmazhatók , amelyekben egy vagy több, előnyösen legalább két (b) általános képletű szerkezeti alegység van, ahol a képletben m jelentése hidrogénatom, alkálifémion, ammóniumion vagy szubsztituált ammóniumion és x értéke 1-től 3-ig terjed, és előnyösen 1. E vegyületek közé tartoznak az etilén-diamin-tetrakisz(metilén-foszfonát)ok, a nitril-trisz(metilén-foszfonát)ok és a dietilén-triamin-pentakisz(metilén-foszfonát)ok. Előnyös esetben ezek az amino-foszfonátok legfeljebb 6 szénatomos alkilcsoportokat vagy alkenilcsoportokat tartalmaznak. Az alkiléncsoportokon az alstruktúrák megosztozhatnak.

Polifunkciósan szubsztituált aromás kelátképző vegyületek ugyancsak jól használhatók a találmány szerinti készítményekben. Ezek az anyagok a (XIII) általános képletű vegyületek lehetnek, ahol a képletben legalább egy R szubsztituens jelentése -SO3H vagy -COOH csoport vagy ezek vízoldható sói és ezek elegyei. A 3 812 044 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás - amely e bejelentés tekintetében referenciaként szerepel - polifunkciósan szubsztituált kelátképzö és maszkírozó szereket ismertet. Az ilyen típusú előnyös vegyületek sav formában a dihidroxi-diszulfo-benzolok, úgymint az 1,2-dihidroxi- 3,5-diszulfo-benzol. Az alkálikus mosószer készítmények ezeket a vegyületeket alkálifémsók, ammóniumsók vagy szubsztituált ammóniumsók (például monoetanol-amin sók, vagy trietanol-amin sók) formájában tartalmazhatják.

Alkalmazásuk esetén ezek a kelátképző szerek általában a találmány szerinti mosószerkészítményeknek 0,1-10,0 tömeg%-át képezik. Előnyösebben a kelátképző szerek a készítményeknek 0,1-3,0 tömeg%-át teszik ki.

Derítő szennyezéseltávolitö/újralerakódást gátló szerek

A találmány szerinti készítmények tartalmazhatnak adott esetben vízoldható etoxilezett aminokat is, amelyek nem derítő szennyezéseltávolító (clay soilremoval) és újralerakódást gátló (piszokhordozó) tulajdonságaik vannak. A szemcsés mosószerkészítmények, amelyek ezeket a vegyületeket tartalmazzák,, tipikusan 0,01-10,0 tömeg% vízoldható etoxilezett amint tartalmaznak; a folyékony mosószerkészítmények tipikusan 0,01-5,0 % mennyiséget. Ezek a vegyületek előnyösen a következő csoportokba tartoznak:

(1) a (XIV) általános képletű etoxilezett monoaminok;

(2) a (XV) (XVI) vagy az (X-L-)₂-N-R'-N-(R²’₂ általános képletű etoxilezett diaminok;

(3) a (XVII) általános képletű etoxilezett poliaminok;

(4) a (XVIII) áltaalános képletű etoxilezett amin polimerek; és (5) az előbbiek elegyei;

ahol A¹ jelentés (c), (d), (e), (f), (g), (h) általános képletű vagy Ο Ο O

II II II

-CO-, -OCO- és -OC- vagy -O- csoport; R jelentése hidrogénatom vagy 1—4 szénatomos alkil- vagy hidroxi-alkil-csoport; R¹ jelentése 2-12 szénatomos alkiléncsoport, hidroxi-alkilén-csoport, alkeniléncsoport, ariléncsoport vagy alkariléncsoport vagy 2-3 szénatomos oxi-alkilén molekularész, amelynek 2 és 20 között oxi-alkilén-egysége van, feltéve, hogy O-N kötéstől eltérő kötések jönnek létre; mindegyik R² jelentése 1-4 szénatomos alkil - vagy hidroxi-alkil-csoport, az -L-X molekularész vagy két R² szubsztituens együttvéve (CH2)r-A²-(CH2)_s - általános képletű csoportot képez, ahol A² jelentése -O- vagy -CH2-csoport, r értéke 1 vagy 2, s értéke 1 vagy 2 és r-s értéke 3 vagy 4; X jelentése nemionos csoport, anionos csoport vagy ezek elegye; R³ jelentése 3-12 szénatomos alkilcsoport, hidroxialkil-csoport, alkenilcsoport vagy arilcsoport vagy alkarilcsoport, melynek szubsztitúciós helyei vannak; R⁴ jelentése 1-12 szénatomos alkiléncsoport, hidroxialkilén-csoport, alkeniléncsoport, ariléncsoport vagy alkariléncsoport vagy 2-3 szénatomos axi-alkilén molekularész, amelynek 2 és 20 közötti oxi-alkilén-egysége van, feltéve hogy 0-0 vagy 0-N kötésektől eltérő kötések jönnek létre; L jelentése hidrofil lánc, amely az [(R⁵O)m(CH₂CH₂O)_n]-poli-(oxi-alkilén) molekularészt tartalmazza, melyben R⁵ jelentése 3—4 szénatomos alkilén-vagy hidroxi-alkilén-csoport, és m és n értéke olyan szám, hogy a -(CH₂CH₂O)_n - molekularész ennek a poli(oxi-alkilén) molekularésznek legalább az 50 tömeg%-a legyen; a fenti monoaminok esetén m értéke O-tól 4-ig terjed,és n értéke legalább 12; a fenti diaminok esetén m értéke O-tól 3-ig terjed és n értéke legalább 6, ha R¹ jelentése 2-3 szénatomos alkiléncsoport, hidroxialkilén vagy alkeniléncsoport és n értéke legalább 3, ha R¹ jelentése 2-3 szénatomos alkiléncsoporttól, hidroxialkilén-csoporttól vagy alkeniléncsoporttól eltérő; a fenti poliaminok és amin polimerek esetén m értéke O-tól 10-ig terjed és n értéke legalább 3; p értéke 3-8; q értéke 1 vagy 0; t értéke 1 vagy 0, feltéve, hogy t értéke 1, ha q értéke 1; w értéke 1 vagy 0; x+y+z értéke legalább 2; és y+z értéke legalább 2. A legelőnyösebb szennyezésoldó és újralerakódást gátló szer az etoxilezett tetraetilénpentamin. Az etoxilezett aminokra további példákat ismeretet a 4 597 898 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, amely e bejelentés tekintetében referencia. Az előnyös derítő szennyezéseltávolító/újralerakódást gátló szerek egy másik csoportját képezik, azok a kationos vegyületeket, amelyeket a 111 965 számon nyilvánosságra hozott európai szabadalmi bejelentés ismertet, amely bejelentésünk tekintetében referenciaként szerepel. Más derítő szennyezéseltávolító/újralerakódást gátló szerek - amelyeket a találmány szerint alkalmazhatunk - a 111 984 számon nyilvánosságra hozott európai szabadalmi bejelentésben ismertetett etoxilezettamin polimerek; a 112 592 számon nyilvánosságra hozott európai szabadalmi bejelentésben ismertetett zwitterionos polimerek; valamint a 4 548 744 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban közzétett amin-oxidok, ezek mindegyike referenciaként szerepel jelen bejelentés tekintetében.

Más, a szakember számára ismert derítő szennyezéseltávolító és/vagy újralerakódást gátló szereket ugyancsak felhasználhatunk a találmány szerinti készítmé16

HU 213 940 Β nyékben. Az előnyös újralerakódást gátló szerek (piszokhordozók) másik típusát képezik a karboxi- metil -cellulóz (CMC) anyagok. Ezek az anyagok a szakember számára jól ismertek.

Polimer diszpergálószerek

A találmány szerinti készítményekben előnyösen alkalmazhatunk polimer diszpergálószereket. Ezek az anyagok elősegíthetik a kalcium - és a magnéziumkeménység szabályozását. Alkalmas polimer diszpergálószerek a polimer polikarboxilátok és a polietilénglikolok, bár más ismert anyagokat is alkalmazhatunk. Feltételezzük, bár nem kívánjuk elmélettel korlátozni, hogy a polimer diszpergálószerek megnövelik a teljes mosóhatás-fokozó teljesítményt, ha más mosóhatás-fokozó szerekkel (beleértve a kis molekulatömegü polikarboxilátokat is) kombinációban alkalmazzuk azokat.

Azok a polikarboxilát anyagok, amelyeket a találmány szerint diszpergálószerként alkalmazhatunk, azok a polimerek vagy kopolimerek, amelyek legalább 60 tömeg%-nyi mennyiségben tartalmazzák a (j) általános képletű szegmenst, ahol a képletben X, Y és Z mindegyikének jelentése hidrogénatom; metilcsoport, karboxicsoport, karboxi-metil-csoport, hidroxi- és hidroxi-metil-csoport;

M jelentése sóképző kation és n értéke 30-400. Előnyös módon X jelentése hidrogénatom vagy hidroxi csoport, Y jelentése hidrogénatom vagy karboxicsoport, Z jelentése hidrogénatom és M jelentése hidrogénatom, alkálifématom, ammóniumion vagy szubsztituált ammóniumion.

Ilyen típusú polikarboxilát anyagokat úgy állíthatunk elő, hogy megfelelő telítetlen monomereket polimerizálunk vagy kopolimerizálunk, előnyösen sav formájukban. Azon telítetlen monomer savak, amelyeket a megfelelő polimer polikarboxilátok előállítása céljából polimerizálhatunk, magukban foglalják a következőket: akrilsav, maleinsav (vagy melainsavanhidrid), fumársav, itakonsav, akonitsav, mezakonsav, citrakonsav és metilén-maleinsav. Ezen polimer polikarboxilátokban olyan monomer szegmensek mennyisége, amelyek nem tartalmaznak karboxilátcsoportot, úgymint a vinil-metil-éter, sztirol, etilén, stb. megfelelően annyi, hogy az ilyen szegmensek ne képezzenek többet 40 tömeg%-nál.

Különösen alkalmas polimer polikarboxilátokat állíthatunk elő akrilsavból. A találmány szerint alkalmazható akrilsavalapú polimerek a polimerizált akrilsav vízoldható sói. Az ilyen polimerek átlagos molekulatömege sav formában előnyösen a 2000-10000, előnyösebben a 4000-7000 és legelőnyösebben a 4000-5000 tartományban van. Az ilyen akrilsav polimerek vízoldható sói például az alkálifémsók, az ammónium- és a szubsztituált ammóniumsók. Az ilyen típusú oldható polimerek ismert anyagok. Ilyen típusú poliakrilátoknak mosószerkészítményekben való felhasználását ismerteti például a 3 308 067 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, amely e bejelentés tekintetében referenciaként szerepel.

Akril/malein-alapú kopolimereket ugyancsak alkalmazhatunk a diszpergáló/újralerakódást gátló szerek előnyös komponenseként. Ezek az anyagok az akrilsav és a maleinsav kopolimetjeinek vízoldható sói. Ezen polimerek átlagos molekulatömege sav formában előnyösen a 2000-100000 tartományban, előnyösebben a 5000-75000, legelőnyösebben a 7000-65000 tartományban van. Az ilyen kopolimerekben az akrilát szegmensnek a maleát szegmensre vonatkoztatott molaránya általában a 30:1 és 1:1, előnyösebben a 10:1 -2:1 tartományban van. Az ilyen akrilsav/maleinsav kopolimerek vízoldható sói lehetnek például az alkálifémsók, az ammónium- és a szubsztituált ammóniumsók. Az ilyen típusú oldható akrilát /maleát kopolimerek ismert anyagok, amelyeket a nyilvánosságra hozott 66 915 számú nyilvánosságra hozott európai szabadalmi bejelentés ismertet, és amely a jelen bejelentés tekintetében referenciaként szerepel.

További felhasználható polimer anyag lehet a polietilénglikol (PEG). A PEG-nek diszpergálószer hatása is lehet, továbbá derítő szennyezéseltávolító/újralerakódást gátló szerként is működhet. Tipikus molekulatömege ilyen célokra 500-100000, előnyösen a 1000-50000, előnyösebben a 1500-10000 tartományabn van.

Habzásgátlók

A habképződés csökkentésére vagy megakadályozására megismert vagy ismertté váló vegyületeket adagolhatunk a találmány szerinti készítményekbe. Az ilyen anyagok - a továbbiakban „habzásgátlók”- adagolása kívánatos lehet, mivel az N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamid felületaktív anyagok növelhetik a mosószerkészítmény habstabilitását. A habzásgátlók akkor lehetnek különleges jelentőségűek, ha a mosószerkészítmény viszonylag erősen habzó felületaktív anyagot tartalmaz az N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamid felületaktív anyaggal kombinációban. A habzásgátlás különösen olyan készítmények esetén kívánatos, amelyeket elöltöltős automata mosógépekben való felhasználásra szánunk. Ezeket a mosógépeket tipikusan az jellemzi, hogy van egy dobjuk, amely tartalmazza a kimosandó ruhát és a mosóvizet, és ennek a dobnak vízszintes tengelye van, és a dob e tengely körül forogva működik. A mozgatásnak ez a típusa erőteljes habképződést eredményez, és ennek következtében csökkent tisztítási teljesítményt. A habzásgátlók alkalmazása különleges jelentőségű lehet forróvizes mosásnál és nagy felületaktív anyagkoncentráció esetén.

Számos anyagot alkalmazhatunk habzásgátlóként a találmány szerinti készítményekben. Ezek általános ismertetését tartalmazza például a Kirk Othmer Encyclopediaof Chemical Technology c. mű, 3. kiadása, 7. kötet, 430-447. old. (John Wiley & Sons, Inc. 1979). A különlegesen jelentős habzásgátlók egyik csoportját az egy karboxicsoportot tartalmazó zsírsavak és azok oldható sói alkotják. Ezeket az anyagokat tárgyalja a 2 954 347 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, amely e bejelentés tekintetében referenciaként szerepel. Azok az egy karboxicsoportot tartalmazó zsírsavak és sóik, amelyek habzásgátlóként alkalmazhatók, tipikusan 10-24 szénatomos, előnyösen 12-18 szénatomos szénhidrogénláncot tartalmaznak. Alkalmas sók az alkálifémsók, úgymint a nátrium-, kálium- és lítiumsók, vala17

HU 213 940 Β mint az ammónium- és alkanol-ammóniumsók. Ezek az anyagok alkotják a mosószerkészítményekben felhasználandó habzásgátlók előnyös kategóriáját.

A mosószerkészítmények tartalmazhatnak nem-felületaktív habzásgátlókat is. Ezek például a következők: nagy molekulatömegű szénhidrogének, úgymint paraffin, zsírsavészterek (például zsírsav-trigliceridek, egyértékü alkoholok zsírsavészterei, 18—40 szénatomos alifás ketonok (például sztearon), stb. További habzásgátlók az N-alkilezett amion-triazinok, úgymint a tri-, tetra-, penta- és hexaalkil-melaminok vagy a di, tri- és tetraalkil-diamin-klór-triazinok, amelyek cianur-kloridnak két vagy három mól, 1-24 szénatomot tartalmazó primer vagy szekunder aminnal képezett termékei, a propilén-oxid és a monosztearil-foszfátok úgymint a monosztearilalkohol-foszfátészter és a monosztearil-dialkálifém (például K, Na, Li)-foszfátok és -foszfátészterek. A szénhidrogéneket, úgymint a paraffint és a halogénezett paraffinokat folyékony formában használhatjuk. A folyékony szénhidrogének folyadék halmazállapotúak szobahőmérsékleten és atmoszférikus nyomáson, olvadáspontjuk a -40 °C és 5 °C tartományban van, és legkisebb forráspontjuk 110 °C-on és e fölött van (atmoszférikus nyomáson). Ismeretes a viaszjellegü szénhidrogének felhasználása is, előnyösen az olyanoké, amelyek olvadáspontja 100 °C alatt van. A szénhidrogének alkotják a mosószerkészítményekben felhasználható habzásgátlók egy előnyös kategóriáját. Szénhidrogén habzásgátlókat ismertet például a 4 265 779 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, amely e bejelentés tekintetében referenciaként szerepel. így a szénhidrogének magukban foglalják az alifás, aliciklusos, aromás és heterociklusos, telített és telítetlen szénhidrogéneket, amelyek 12-70 szénatomot tartalmaznak. A „paraffin” megnevezés a habzásgátlók tárgyalása tekintetében magában foglalja a valódi paraffinok és a ciklusos szénhidrogének elegyeit is.

A nem-felületaktív habzásgátlók másik előnyös kategóriáját képezik a szilikon habzásgátlók. Ebbe a kategóriába tartoznak a poli(organo-sziloxán) olajok, úgymint a poli(dimetil-sziloxán), a poli(organo-sziloxán) olajok vagy gyanták diszperziói vagy emulziói valamint a poli(organosziloxánok)-nak szilícium-oxid részecskékkel alkotott kombinációi, melyekben a poli(organo-sziloxán) kemiszorbeálva van a szilícium-dioxidon vagy rá van olvasztva. A szilikon habzásgátlók a szakember számára jól ismertek, ezeket ismerteti például a 4 265 779 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás.

Más szilikon habzásgátlókat ismertet a 3 455 839 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, amely vizes oldatok habzásának megszüntetésére kidolgozott kompozíciókra és eljárásokra vonatkozik, eszerint a kompozíciók kis mennyiségű poli(dimetil-sziloxán) folyadékokat tartalmaznak.

Szilikon és szilanizált szilícium-dioxid elegyeit ismerteti például a D-OS 2 124 526 számú német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságrahozatali irat. Szemcsés mosószerkészítményekben alkalmazható szilikon habmentesítő és habzást szabályozó szereket ismertetnek a 3 933 672 és a 4 652 392 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások.

A találmány szerint felhasználható szilikon alapú habzásgátlóra példa egy habzásgátló mennyiségben alkalmazott habzást szabályozó szer, amely lényegében a következőkből áll:

(i) poli(dimetil-sziloxán) folyadék, amelynek viszkozitása 2 10^-5 -1,5 10^_3m²/sec (20 cs -1500 cs) 25 °C-on;

(ii) az (i) -re vonatkoztatva 5-50 tömeg% sziloxángyanta, amely (CH₃)₃SiOi/₂ egységekből és SiO₂ egységekből áll a (CH₃)₃SiOi/₂ egységeknek SiO₂ egységekre vonatkoztatott 0,6:1-től 1,2:1-ig terjedő molarányában (iii) az (i)-re vonatkoztatva 1-20 tömeg% szilárd szilikagél.

Automata mosógépekben felhasználandó bármely mosószerkészítmény esetén a hab nem keletkezhet olyan mértékben, hogy elárassza a mosógépet. Ha habzásgátlókat alkalmazunk, azok előnyösen „habzásgátló mennyiségben” vannak jelen. „Habzásgátló mennyiségen” azt értjük, hogy a készítmény gyártója ki tudja választani a habzást szabályozó szemek egy olyan mennyiségét, amely elegendő mértékben szünteti meg a habot ahhoz, hogy kevéssé habzó mosószert nyerjünk az automata mosógépekben végzett mosás céljaira. A habzásgátló mennyisége a megválasztott felületaktív detergensektől függően változik. Például erősen habzó felületaktív anyaggal több habzásgátló szert használunk annak érdekében, hogy elérjük a hab kívánt csökkentését, mint kevésbé habzó felületaktív anyagok alkalmazása esetén. Általában elegendő mennyiségű habzásgátlót kell tartalmaznia a kevéssé habzó mosószerkészítményeknek, hogy az automata mosógép mosási ciklusa során keletkezett hab (vagyis a vizes oldatban lévő detergens mozgatása közben a beállított mosási hőmérsékelten és koncentrációnál keletkezett hab) ne haladja meg a mosógép mosódobja üres térfogatának 75%-át, előnyösen a hab ne haladja meg ennek az üres térfogatát az 50%-át, ahol az üres térfogatot úgy definiáljuk, mint a mosódob teljes térfogata és a víz és a kimosandó ruha együttes térfogatának a különbségét.

A találmány szerinti készítmények általában %-tól 5%-ig terjedő mennyiségben tartalmaznak habzásgátlót. Habzásgátlókkénti alkalmazás esetén az egy karboxicsoportot tartalmazó zsírsavak és sóik tipikusan legfeljebb 5 tömeg% mennyiségben vannak jelen a mosószerkészítményre vonatkoztatva. Előnyösen 0,5-3,0% zsírsav alapú (monokarboxilát) habzásgátlót alkalmazunk. A szilikon habzásgátlókat tipikusan legfeljebb 2,0 tömeg% mennyiségben adagoljuk a mosószer készítményre vonatkoztatva, bár nagyobb mennyiségeket is használhatunk. Ez a felső határ praktikus jellegű, elsődlegesen abból a megfontolásból ered, hogy minimális mértéken tartsuk a költségeket, és kisebb mennyiségekkel érjünk el hatékonyan csökkentett habzást. Előnyösen 0,01-11% szilikon habzásgátlót használunk, előnyösebben 0,25-0,5 t%-ot. Ezek tömegszázalék értékek, és magukban foglalnak bármely szilícium-oxid mennyiséget, amelyet a poli(organo-sziloxánok)-kal kombinációban használhatunk, valamint bármely olyan segédanyagot, amelyet felhasználhatunk. Monosztearil-foszfátokat ál18

HU 213 940 Β tálában 0,1-2,0 tömeg% mennyiségben használunk a készítményre vonatkoztatva.

Szénhidrogén habzásgátlókat tipikusan 0,01-5,0 t% tartományban használunk, bár nagyobb mennyiségeket is alkalmazhatunk.

További alkotórészek

Sokféle, a mosószerkészítményekben jól használható más alkotórészt adagolhatunk a találmány szerinti mosószerekbe, így más hatóanyagokat, vivőanyagokat, hidrotóp anyagokat, gyártási segédanyagokat, színezékeket vagy pigmenteket, színélénkítő szereket, oldószereket a folyékony készítményekhez, stb.

A folyékony mosószerek vivőanyagként tartalmazhatnak vizet és más oldószereket. Alkalmasak a kis molekulatömegű primer vagy szekunder alkoholok, például a metanol, etanol, propanol és izopropanol. A monohidroxi-alkoholok előnyösek a felületaktív anyagok oldhatóvá tételére, de poliolokat, úgymint a 2-6 szénatomot és 2-6 hidroxicsoportot tartalmazó poliolokat (például propilénglikolt, etilénglikolt, glicerint és 1,2 propándiolt) ugyancsak alkalmazhatunk.

A találmány szerinti mosószerkészítményeket előnyösen úgy formázzuk, hogy a vizes tisztítási műveletben való felhasználás során a mosóvíz pH-ja 6,5-11 tartományban legyen, előnyösen 7,5 és 10,5 között. A folyékony termékformák pH-ja előnyösen a 7,5-9,5 tartományban, előnyösebben 7,5 és 9,0 között van. A pH-nak az ajánlott, felhasználás közbeni értékre való beállítására puffereket, lúgokat, savakat, stb. használunk, e szabályozás a szakember számára ismert.

A találmány további tárgya eljárás anionos, nemionos és/vagy kationos felületaktív anyagokat és polikarboxilát mosóhatás-fokozó szereket tartalmazó mosószerek mosóhatásának javítására olymódon, hogy ezekbe a készítményekbe a fentiekben leírt N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamid felületaktív anyagokat adagolunk úgy, hogy a polikarboxilátnak az amid felületaktív anyagra vonatkoztatott tömegaránya az 1: 10 - 10 : 1 tartományban legyen.

A találmány további tárgya eljárás szubsztrátumok, úgymint kelmék, szálak, textíliák, kemény felületek stb. tisztítására 50 °C alatti hőmérsékelten, különösen 40 °C alatt olyan mosószer kompozíció alkalmazásával amely a fentiekben leírt N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamid felületaktív anyagot, adott esetben detergens felületaktív segédanyagokat, adott esetben detergens segédanyagokat, valamint fehérítöadalékot - ahol a fehérítőadalék nem-borát, nem-borát-képző fehérítőszer - tartalmaz.

Kísérletek

A következőkben példát mutatunk be N-metil-(l-dezoxi-glicitil)-lauramid felületaktív anyag előállításra a találmány szerinti felhasználás céljára. Bár a szakember változtathatja az előállítás céljára szolgáló készüléket, egy alkalmas berendezés, amelyet a leírásban ismertetünk, egy háromliteres négynyakú lombikból áll, amely fel van szerelve egy motorral hajtott lapátkeverő vei és egy olyan hőmérővel, amely elegendő hosszú ahhoz, hogy érintkezésben legyen a reakcióközeggel. A lombik másik két nyakát nitrogénöblítővel és egy széles furatú oldalszárral látjuk el (vigyázat: a széles furatú oldalszár fontos nagyon gyors metanol keletkezés esetén), amelyhez egy hatékony gyűjtő kondenzátort és vákuum kivezetést csatlakoztatunk. Az utóbbit összekötjük egy nitrogén kivezetéssel és egy vákuummérővel, ezután egy szívókészülékkel és egy csapdával. Egy 500 watt teljesítményű melegítőköpenyt használunk a reakcióelegy melegítéséhez, a köpeny változtatható transzformátora hőmérsékletszabályozóval van ellátva („Variac”), és úgy helyezzük el egy laborállványon, hogy könnyen tudjuk emelni vagy süllyeszteni a reakció hőmérsékletének további szabályozására.

A lombikba 195 g (1,0 mól) N-metil-glükamint (Aldrich, M 4700 -0) és 220,9 g (1,0 mól) metil-laurátot (Procter & Gamble CE 1270) mérünk be. A szilárd/folyadék elegyet keverés és nitrogénöblítés közben melegítjük, így egy ömledéket kapunk (25 perc alatt). Ha az ömledék hőmérséklete eléri a 145 °C-ot, katalizátorként 10,5 g (0,1 mól) vízmentes porított nátrium-karbonátot (J. T. Baker) adunk hozzá. A nitrogénbevezetést elzárjuk és a szívókészüléket és a nitrogénkivezetést úgy állítjuk be, hogy 0,16 bar vákuum keletkezzék. Ettől az időponttól kezdve a reakcióhőmérsékletet 150 °C-on tartjuk a Variac szabályozásával és/vagy a köpeny emelésével vagy süllyesztésével.

percen belül láthatóvá válnak az első metanol buborékok a reakcióelegy felszínén. Ezt hamarosan egy erőteljes reakció követi. A metanol átdesztillál, amíg keletkezési sebessége le nem csökken. A vákuumot 0,32 bar nyomásra állítjuk be. Ezután a vákuumot a következők szerint emeljük (bar, perc értékek): 0,32 bar 3 percnél, 0,64 bar 7 percnél és 0,80 bar 10 percnél. A metanolfejlődés megindulásától számított 11 perc múlva megszakítjuk a melegítést és a keverést, amit némi habzás kísér. A termék lehűl és megszilárdul.

A következő példák célja a találmány szerinti készítmények példaszerű ismertetése, anélkül, hogy azok korlátoznák vagy módosítanák az igényelt oltalmi kört, melyet az igénypontok határoznak meg.

1-13. példa

Ezek a példák nagyteljesítményű mosószerkészítményeket mutatnak be, amelyek tartalmaznak N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidot és előnyös fehérítő rendszereket.

Alapszemcse	1	2 tömeg%	3
14-15 szénatomos alkil-szulfát	14,2	8,5	10,4
14-15 szénatomos etoxi
(2,25)-szulfát	-	4,3	5,2
N-metil-N-( 1 -dezoxi-glicitil)-
-kokamid	2,8	4,2	5,2
Zeolit A	21,0	21,7	28,0
N átrium-karbonát	16,0	10,0	9,0
Nátrium-szilikát	2,0	2,5	2,5
Nátrium-szulfát	6,8	15,0	6,8
Nátrium-poliakrilát (MT 4500)	1,9	1,1	1,1

HU 213 940 Β

Hozzákeverve és rápermetezve 4 5 tömeg%

Alapszemcse	1 2 tömeg%	3 P
olietilénglikol(MT 8000)	1,1	1,1	1,1
Faggyú zsírsav	1,1	1,1	1,1
(Szín)élénkítő	0,2	0,2	0,2
Hozzákeverve és rápermetezve
Citromsav	-	6,0	-
Nátrium-karbonát	11,0	-	16,1
N átrium-perkarbonát	5,0	-	5,0
Nonanoil-oxi-benzolszulfonát	5,3	-
Nonil-amido-perborostyán-
kősav	-	2,7	-
Proteáz (1,4% aktív enzim)	0,9	0,9	0,9
Illatanyag 12-13 szénatomos	0,3	0,3	0,3
alkil-etoxilát (6,5 mól) Víz és egyebek (töltősók, enzimek,	1,1	1,1	1,1
szennyezésoldó polimerek, stb)	9,2	19,1	6,0
Összesen:	100,0	100,0	100,0

Az 1-3. példa szerinti készítmények egytérfogategységnyi (1 cup) adagolásúak, előnyösen 1650 ppm mennyiségben adagolandók a mosóvíz tömegére vonatkoztatva, 50 °C alatti mosásra. Az előbbi készítményeket úgy állítjuk elő, hogy zaggyá elegyítjük az alapszemcse összetevőit, és porlasztva szárítjuk azt 4—8 t% maradék nedvességtartalomra. A fennmaradó száraz alkotórészeket szemcsés vagy por formában összekeverjük a porlasztva szárított szemcsékkel egy rotációs keverődobban, és a folyékony adalékokat (a nemionos felületaktív anyagokat és illatanyagokat) rápermetezzük.

Alapszemcse	4 törne;	5 ?%
Egyenesláncú 12 szénatomos alkil-benzolszulfonát	7,6
14-15 szénatomos alkil-szulfát	10,6	10,1
14-15 szénatomos etoxi (2,25)-szulfát	-	4,0
Zeolit	20,4	23,4
Egyéb alkotórészek(diszpergálószerek, színélénkitőszerek, töltő sók, stb.)	9,8	16,6
Víz	5,4	5,4

Hozzákeverve és rápermetezve	4 töm	5 eg%
Zeolit A	5,0
14-15 szénatomos alkil-szulfát	-	-
N-metil-N-( 1 -dezoxi-glicitil)-kokamid	3,2	4,6
Nátrium-perkarbonát	3,7	-
Nonanoil-oxi-benzolszulfonát	5,0	-
Nonil-amido-perborostyán-kősav	-	2,7

Citromsav		6,0
Nártium-karbonát	18,3	6,0
12-13 szénatomos alkil-etoxilát (6,5 mól)	2,0	1,0
Egyéb alkotórészek
(töltő sók, enzimek, stb)	9,0	9,0
Összesen:	100,0	100,0

A 4. és 5. példák kondenzált szemcsés mosószerkészítményeket mutatnak be, amelyeket a mosóvízre vonatkoztatva 1200 ppm mennyiségben adagolunk, és 50 °C alatti hőmérsékleteken használunk. Ezeket előnyösen úgy állítjuk elő, hogy az alapszemcse összetevőket zaggyá alakítjuk, majd porlasztva szárítjuk, hozzákeverjük a szemcsés száraz adalékokat, és rápermetezzük a folyékony adalékokat.

Alapszemcse 6 7 tömeg%

12-18 szénatomos alkil-szulfát	4,1	4,1
16-18 szénatomos zsírsav	2,2	2,2
TMS/TDS (80:20)*	7,0	7,0
Poliakrilát (My4500)	3,3	3,3
Polietilénglikol (MT 8000)	1,3	1,3
Nátrium-karbonát	10,7	10,7
Nátrium-szulfát	5,0	5,0
Nátrium-szilikát (SiO2/Na2O=2)	11,0	11,0
Nátrium-dietilén-triamin-pentaacetát	0,7	0,7
Színélénkítö	0,5	0,5
Hozzákeverve és rápermetezve
Zeolit	5,0	5,0
Habzásgátló pehely **	0,3	0,3
Nátrium-perkarbonát	12,0	12,0
Nonanoil-oxi-benzolszulfonát	5,0	5,0
N-metil-N-( 1 -dezoxi-glicitil)-kokamid 16-18 szénatomos zsírsav	5,1	6,4
metil-észter-szulfát	-	15,0
12-18 szénatomos alkil-szulfát	12,2	-
12-18 szénatomos alkil-etoxi (2)-szulfát	4,1	-
12-13 szénatomos alkil-etoxilát (6,5 mól)	2,0	2,0
Illatanyag	0,5	0,5
Víz és egyéb alkotórészek	8,2	8,2
Összesen:	100,0	100,0

* a TMS/TDS jelentése tartarát-monoszukcinát/tartarát diszukcinát ** a habzásgátló pehely szilícium-oxid/szilikonolaj diszperzió, polietilénglikol (M_T 8000) mátrixba kapszulázva, 5 t% aktív habzásgátló.

A 6. és 7. példák kondenzált szemcsés formákat mutatnak be, amelyeket úgy állítunk elő, hogy az alapszemcse összetevőket zaggyá alakítjuk és porlasztva szárítjuk 5 t% nedvességtartalomra, és hozzákeverjük a további

HU 213 940 Β száraz alkotórészeket. A kapott elegyet oly módon portalan! tjük, hogy rápermetezzük a folyékony alkotórészeket. A terméket 1000 ppm koncentrációban használjuk célszerűen, és 30 °C alatti hőmérsékleten.

Alapszemcse	8	9 tömeg“/o	10
Egyenesláncú 12 szénatomos alkil-benzol-szulfonát	5,9	5,9
N-metil-N-( 1 -dezoxi-glicitil)-lauramid			5,9
14—15 szénatomos alkil-szulfát	-	-	5,9
16-18 szénatomos alkil-szulfát	2,5	2,5	2,5
Zeolit	20,5	14,0	20,5
Poliakrilát (MT4500)	3,9	3,9	3,9
Citrát	-	6,0	-
Nátrium-karbonát	12,7	16,0	12,7
Dietilén-triamin-pentametilén-foszfonát	0,4	0,2	0,2
Víz és egyéb alkotórészek (töltő sók, színélénkítők, stb.)	20,5	17,3	14,4
Hozzákeverve és rápermetezve N-metil-N-( 1 -dezoxi-glicitil)-lauramid	5,6
N-metil-N-( 1 -dezoxi-glicitil)-faggyúzsírsavamid		5,6
Nátrium-szilikát	2,9	2,9	2,9
Nátrium-perborát H2O	12,5	-	-
N átrium-perkarbonát	-	12,5	16,0
T etraacetil-etilén-diamin	2,5	2,0	2,5
Egyéb alkotórészek (töltő sók, enzimek, stb.)	10,1	11,2	12,6
Összesen:	100,0	100,0	100,0

A 8-10. példák standard sűrűségű, nagyteljesítményű szemcsés mosószert mutatnak be előnyösen 50-95 °C-on végzett mosás céljaira, a mosószer tömegére vonatkoztatva 8000 ppm koncentrációban való alkalmazásra. A készítményeket úgy állítjuk elő, hogy az alapszemcse alkotórészeiből készített zagyot porlasztva szárítjuk 10-13 t% nedvességtartalomra, hozzáadjuk a további porított alkotórészeket, úgymint a fehérítőt az aktivátorokat és más segédanyagokat, majd rápermetezzük a folyadékokat, úgymint az illatanyagot, a nemionos vagy habzásgátló folyadékokat.

Alapszemcse	11	12 tömeg%	13
16-18 szénatomos alkil-szulfát	2,4	2,4	2,4
14-16 szénatomos alkil-szulfát	4,6	-	—
16-18 szénatomos etoxilát
(11 mól)	1,1	1,1	1,1
Zeolit	21,3	23,6	21,3
Dietilén-triamin-pentametilén-
-foszfonát	0,2	0,5	0,2

Alapszemcse	11	12 tömeg%	13
Víz és egyéb alkotórészek (töltő sók, színélénkítők, diszpergálószerek stb.)	15,2	15,2	15,2
Hozzákeverve N-metil-N-( 1 -dezoxi-glicitil) -kokamid	7,0	7,0
N-metil-N-( 1 -dezoxi-glicitil) -faggyú-zsírsavamid			5,7
12-18 szénatomos alkil-szulfát	-	-	5,9
16-18 szénatomos zsírsav metil-észter-szulfonát		4,6
N átrium-karbonát	17,5	17,3	17,5
Nátrium-szilikát	3,5	3,0	3,5
Nátrium-perborát H2O	12,5	16,0	-
N átrium-perkarbonát	-	-	12,5
T etraacetil-etilén-diamin	5,0	-	5,0
Egyéb alkotórészek	9,8	9,3	9,8
Összesen:	100,0	100,0	100,0

A 11-13. példák olyan készítményeket mutatnak be, amelyeket a mosóvíz tömegére vonatkoztatva 6000 ppm koncentrációban, előnyösen 50-95 °C mosási hőmérsékleten alkalmazunk. A készítményeket úgy állítjuk elő, hogy az alapszemcse alkotórészeit zaggyá alakítjuk és porlasztva szárítjuk 9 t% nedvességtartalomra. A fennmaradó száraz alkotórészeket ehhez hozzáadjuk, és egy forgódobos keverőben összekeverjük, ezt követően rápermetezzük a folyékony alkotórészeket.

14. példa

A következő példa olyan nagyteljesítményű folyékony készítményt mutat be, amely N-(polihidroxi-alkil)zsírsavamidot és hidrogén-peroxid fehérítőadalékot tartalmaz.

Alapszemcse	14 tömeg%
14-15 szénatomos etoxi (2,25 jszulfát	12,8
N-metil-N-( 1 -dezoxi-glicitil)-kokamid	4,2
12-13 szénatomos alkil-etoxilát (6,5 mól)	3,5
Nátrium-citrát	13,7
1,1,1 ,-etilén-hidroxi-difoszfonát	1,0
Hidrogén-peroxid	3,0
Egyéb alkotórészek (diszpergálószerek,
hidrotóp, oldószerek, enzimek, stb.)	22,5
Víz	39,3
Összesen:	100,0

75. példa

A találmány szerint felhasznált N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidok egy alternatív előállítási eljárása a következő. A reakcióelegy 84,87 g zsírsav-metil-észterből (forrás: Procter & Gamble CE 1270 metilészter), 75 g

HU 213 940 Β

N-metil-D-glukaminból (forrás: Adrich Chemical Company M 4700-0), 1,04 g nátrium-metoxidból(forrás: Aldrich Chemical Company 16,499-2) és 68,51 g metil-alkoholból áll. A reakcióberendezés egy standard reflux összeállítás, amely el van látva egy szárítócsővel, egy kondenzátorral és egy keverőrúddal. Ebben az eljárásban a N-metil-glükamint elegyítjük a metanollal keverés közben argonatmoszférában, és a melegítést erőteljes keverés mellett (keverőrúd, reflux) kezdjük meg. 15-20 perc múlva ha az oldat már elérte a kívánt hőmérsékletet, hozzáadjuk az észtert és a nátrium-metoxi katalizátort. Periodikusan mintákat veszünk a reakció lefutásának a követése érdekében, de megjegyezzük, hogy az oldat 63,5 perc múlva teljesen kitisztul. Megbecsülhető, hogy a reakció ezen a ponton ténylegesen közel teljessé vált. A reakcióelegyet visszafolyóhűtő alkalmazásával 4 órán át melegítjük.A metanolt eltávolítjuk, a kinyert nyers termék 156,16 g.Vákuumban szárítjuk és tisztítjuk, teljes hozamként 106,92 g tisztított terméket nyerünk ki. A százalékos hozamokat azonban nem ezen az alapon számítjuk, minthogy a reakció során végzett rendszeres mintavétel értelmetlenné teszi a hozam százalékos értékét. A reakció 80 t%-os és 90 t%-os reaktáns koncentrációkkal legfeljebb 6 órán időtartamok alatt végezhetjük, hogy rendkívül kevés melléktermék képződéssel kapjuk meg a termékeket.

A továbbiak nem korlátozzák a találmányt, csak egyszerűen a technológia további szempontjait illusztrálják, amelyeket a gyártó megfontolhat az N-(polhidroxialkil)-zsírsavamidokkal készült nagyszámú mosószerkészítmény gyártása során.

Érthető, hogy azN-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidok - amidkötésük miatt - némileg instabilak erősen bázisos vagy erősen savas körülmények között. Míg némi bomlás elviselhető, előnyös, ha ezeket az anyagokat nem tartjuk 11 fölötti, előnyösen 10 fölötti vagy 3 alatti pH értékeken túlzottan hosszú ideig. A végtermék (folyadékok) pH-ja tipikusan 7,0-9,0.

Az N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidok előállítása során tipikusan szükségessé válik, hogy legalább részlegesen semlegesítsük a bázisos katalizátort, amelyet az amidkötés kialakítására használunk. Bár bármilyen savat használhatunk erre a célra, egyszerűbb és alkalmasabb, ha olyan savat használunk, amelynek az anionja egyébként is hasznos és kívánatos a kész mosószerkészítményben. A semlegesítés céljára használhatunk például cirtomsavat, és a keletkezett citrátion ( mintegy 1 t%) benne maradhat a 40 t%-os N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamid zagyban és átvihető - a teljes mosószergyártó eljárás későbbi előállítási lépéseibe.

Hasonlóképpen használható az olyan anyagok, mint az oxi-diszukcinát, nitril-triacetát, etilén-diamin-tetraacetát, tartarát/szukcinát és hasonlók sav formája.

A kókuszzsírsavak (döntően 12-14 szénatomos alkilláncúak) N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidjai jobban oldódnak mint a faggyúzsírsavak (döntően 16-18 szénatomos alkilláncúak) megfelelő származékai. Ennek megfelelően a 12-14 szénatomos alkilláncú anyagokat valamint könnyebben lehet folyékony készítménnyé alakítani, és jobban oldódnak hideg vizes mosófürdőkben.

A 16-18 szénatomos alkilláncú anyagok azonban szintén egészen jól használhatók, különösen olyan körülmények között, amikor meleg vagy forró vizet használunk. A 16-18 szénatomos alkilláncú anyagok ténylegesen jobb felületaktív detergensek lehetnek, mint a 12-14 szénatomos alkilláncú megfelelői. Ennek megfelelően a gyártó mérlegelheti, a könnyebb gyártást a jobb teljesítőképességgel szemben, amikor kiválaszt egy bizonyos N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidot egy adott készítményben való felhasználásra.

Az is érthető, hogy az N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidok oldhatósága növelhető, ha a zsírsavkomponens telítetlen kötéseket és /vagy láncelágazásokat tartalmaz. így az olajsav és az izosztearinsav N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamid származékai jobban oldódnak mint az n- alkilláncú megfelelőik.

Hasonlóképpen a diszacharidokból, triszacharidokból, stb. előállított N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidok oldhatósága rendszerint nagyobb, mint a nekik megfelelő monoszacharid-származékok oldhatósága. Ez a nagyobb oldhatóság különösen folyékony készítmények előállításánál lehet előnyös. Ezenfelül úgy tűnik, hogy azok, az N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidok, amelyekben a polihidroxi-alkil-csoport a maltóz származéka, különösen jól funkcionálnak akkor, ha a hagyományos alkil-benzol-szulfonát („LAS” ) felületaktív anyagokkal kombinációban használjuk azokat. Bár nem kívánjuk a találmányt elmélettel korlátozni, úgy tűnik, hogy a LAS kombinációja olyan N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidokkal, amelyek nagyobb tagszámú szacharózok úgymint a maltóz származékai, a határfelületi feszültség lényeges és nem várt csökkenését idézi elő vizes közegekben, ezáltal növelve a tiszta detergens teljesítményt. A maltózszármazék N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidok előállítási eljárást a következőkben ismertetjük.

Az N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidokat nemcsak tisztított cukrokból lehet előállítani, hanem hidrolizált keményítőkből is, például hidrolizált kukorica- vagy burgonyakeményítőből vagy bármely más alkalmas növényi eredetű hidrolizált keményítőből is, amely tartalmazza a kívánt mono-, di. stb. szacharidokat. Ez különösen fontos gazdaságossági szempontból. így „nagy glükóztartalmú” kukoricaszörpöt, „nagy maltóztartalmú” kukoricaszörpöt, stb. használhatunk alkalmas módon és gazdaságosan. A famentesített, hidrolizált cellulózzagy ugyancsak nyersanyagforrás lehet az N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidok előállítására.

Amint az előbbiekben említettük, az N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidok, amelyek a nagyobb tagszámú szacharidok, úgymint a maltóz, laktóz, stb. származékai, jobban oldhatók mint a megfelelő glükózszármazékok. Ezen felül úgy tűnik, hogy az oldhatóbb N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidok változó mértékben elősegíthetik kevésbé oldható megfelelőik oldhatóvá tételét. Ennek megfelelően a gyártó például megválaszthat nyersanyagként nagy glükóztartalmú kukoricakeményítö szörpöt, de választhat egy olyan szörpöt is, amely kis mennyiségű maltózt (pl. 1 t%-ot vagy többet) tartalmaz. Az így kapott N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamid elegy előnyösebb oldhatósági tulajdonságokkal rendelkezik szélesebb hőmér22

HU 213 940 Β séklet- és koncentrációtartományban, mint a „tiszta” glükózszármazék. így bármilyen gazdasági előnyön felül, ami abból származik, hogy cukorkeverékeket használunk tiszta cukor reaktánsok helyett, a vegyes cukrokból előállított N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidoknak ilyen lényeges előnyeik lehetnek a teljesítőképesség és/ /vagy a kedvezőbb formázás tekintetében. Egyes esetekben azonban a zsíreltávolítási teljesítmény (mosogatásnál) némi csökkenése figyelhető meg 25t% fölötti zsírsav-maltamid-tartalomnál, és a habzás némi csökkenése 33 t% fölött (ezek a zsírsav-altamid-származék százalékai zsírsav-glükózszármazékkal szemben az elegyben). Ez némileg változhat a zsírsav szénhidrogénláncától függően. Tipikus esetben a gyártó, amikor megválasztja az ilyen keverékeket, előnyösnek találhatja, ha olyan N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamid elegyeket választ, amelyekben a monoszacharidok (pl. glükóz) molaránya a diés nagyobb tagszámú szacharidokra (pl. maltózra) vonatkoztatva 4:1 és 99:1 tartományban van.

Az előnyös, nemciklusos N-(polhidroxi-alkil)-zsírsavamidokat zsírsavészterekből és N-alkil-poliolokból állítjuk elő alkohol oldószereket használva 30 °C-90 °C hőmérséklettartományban, előnyösen 50 °C-80 °C-on. Megállapítottuk, hogy a folyékony mosószerek előállítására kedvező lehet, ha a reakciót 1,2 propilén-glikol oldószer jelenlétében végezzük, mivel a glikol oldószert nem szükséges teljesen eltávolítani a reakcióelegyből a mosószer végtermékben való felhasználás előtt. Hasonlóképpen a szilárd, tipikusan szemcsés mosószerkészítmények előállítására kedvező lehet, ha az eljárást 30 °C -90 °C-on végezzük etoxilezett alkoholok, úgymint az etoxilezett (EO 3-8) 12-14 szénatomos alkoholok, úgymint aNEODOL 23 EO6,5 (Shell) jelenlétében. Ha ilyen etoxilezett oldószereket használunk, előnyös, ha nem tartalmaznak lényeges mennyiségű nemetoxilezett alkoholt és legelőnyösebben nem tartalmaznak jelentős mennyiségű mono- etoxilezett alkoholt („ T” jelzés).

Az N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidok előállítási eljárása önmagában nem képezi a találmány tárgyát, a gyártó más szintézisutakat is ismerhet azokon túl, amelyeket a következőkben ismertetünk.

Üzemi léptékben az előnyös a ciklusos N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidokat tipikusan a következő reakciólépésekben állítjuk elő:

1. lépés

N-alkil-N-(polihidroxi-alkil)-amin származékokat állítunk elő a kívánt cukorból vagy cukorelegyből úgy, hogy adduktot képezünk az N-(polhidroxi-alkil)-aminból és a cukorból, ezt követően hidrogénnel reagáltatjuk katalizátor jelenlétében; ezt követi a

2. lépés: az előbb említett N-alkil-N-(polihidroxi-alkil)-amint reagáltatjuk előnyösen egy zsírsavészterrel, hogy létrehozzuk az amidkötést. Bár számos olyan N-(polihidroxi-alkil)-amint állíthatunk elő az ismert eljárásokkal, amelyek felhasználhatók a reakció 2. lépésében, a következőkben ismertetett eljárás alkalmas, és gazdaságos cukorszirupot hasznosít nyersanyagként. Ha cukorszirupot használunk nyersanyagként, értelemszerűen, hogy a legjobb eredményt akkor érjük el, ha egészen világos színű, előnyösen csaknem színtelen („víztiszta”) szirupot választunk nyersanyagként.

N-alkil-N-(polihidroxi-alkil)-amin előállítása ipari cukorszirupból

I. Adduktképzés - A következőkben egy standard eljárást ismertetünk, amely szerint 420 g 55 t%-os glükózoldatot (kukoricaszörp - 231 g glükóz 1,28 mól), melynek Gardner-színe 1 -nél kisebb, reagáltatunk 119 g 50 t%-os vizes metil-amin (59,5 g metilamin - 1,92 mól) oldattal. A metil-amin (MMA) oldatot N₂-gázzal öblítjük át és védjük, és lehűtjük 10 °C-ra vagy alacsonyabb hőmérsékletre. A kukoricaszörpök biogázzal öblítjük át és védjük 10 °C -20 °C-on. A kukoricaszörpöt lassan hozzáadjuk az MMA oldathoz a megjelölt hőmérsékleten, amint azt bemutatjuk. A Gardner-színt a megjelölt időpontokban (percekben) mérjük (1. táblázat).

1. táblázat

A kukoricaszörp és a metil-amin reakciója során keletkező szín az idő és a hőmérséklet juggvényében

Idő (percben)	10	30	60	120	180	240
Reakcióhőm. °C	Gardner szín
0	1	1	1	1	1 \ 1
20	1	1	1	1	1	1
30	1	1	2	2	4	5
50	4	6	10	-	-	-

Amint az az 1. táblázat adataiból látható, az addukt Gardner-színe sokkal rosszabb, ha a hőmérsékletet 30 °C fölé emeljük, és 50 °C-on az az idő, amelyen belül az addukt Gardner színe 7 alatt van, csak 30 perc. Hosszabb reakcióidő és/vagy tárolási idő esetén a hőmérsékletnek 20 °C alatt kell lennie. A Gardner-színnek 7 alatt kell lennie és előnyösen 4 alatt ahhoz, hogy megfelelő színű glukamint nyerjünk.

Ha alacsonyabb hőmérsékleten képezzük az adduktot, azt az időt, amely az addukt lényegében egyensúlyi koncentrációjának az eléréséhez szükséges, lerövidíthetjük, ha a cukorra vonatkoztatva nagyobb aminarányt állítunk be. Ha az aminnak a cukorra vonatkoztatott mólarányát 1,5:1 értékre állítjuk be, az egyensúlyt két óra alatt érjük el 30 °C reakcióhőmérsékleten. Azonos reakciókörülmények között 1,2:1 mólaránynál a szükséges idő legalább három óra. A megfelelő színű termék előállítása céljából az amin: cukor mólarány kombinációját; a reakcióhőmérsékletet; valamint a reakcióidőt úgy választjuk meg, hogy lényegében egyensúlyi konverziót éljünk el, vagyis a cukorra vonatkoztatva 90% fölötti előnyösen 95% fölött, még előnyösebben 99% fölötti konverziót, és olyan adduktot, melynek színe a színskálán 7 alatt, előnyösen 4 alatt még előnyösebben 1 alatt van.

Ha a fenti eljárást alkalmazzuk 20 °C alatti hőmérsékleten, és a Gardner színskála szerint különböző színű kukoricaszörpöket használunk, az MMA-addukt színe (miután lényegében az egyensúlyt legalább két óra alatt értük el) a 2. táblázatban összefoglalt értékeknek felel meg.

HU 213 940 Β

2. táblázat

A nyersanyag színe és a lényegében egyensúlyi konverzió után kapott termék színe (reakcióhömérséklet 20 °C alatt)

	Gardner szín
Kukoricaszörp	1	1	1	1+	0	0	0+
Addukt	3	4/5	7/8	7/8	1	2	1

Amint az a fentiekből látható, a kiindulási cukoranyagnak majdnem színtelennek kell lennie ahhoz, hogy következetesen olyan adduktot kapjunk, ami elfogadható. Ha a cukor Gardner -színe 1, az addukt néha elfogadható, néha elfogadhatatlan. Ha a cukor Gardner-színe 1 fölött van a keletkezett addukt elfogadhatatlan. Minél jobb a kiindulási cukor színe, annál jobb az addukt színe.

II. Hidrogénezési reakció - Az előbbiekben kapott adduktot, melynek Gardner színe 1 vagy annál kisebb, a következő eljárás szerint hidrogénezzük.

538 g adduktot - vízben oldva és 23,1 g United Catalyst G498 jelű Ni-katalizátort adunk egy egy literes autoklávba és kétszer átöblítjük 1,36 Mpa (200 psig) nyomású hidrogéngázzal. A hidrogéngáz nyomását

9,7 MPa-ra (1400 psi-re) emeljük, és a hőmérsékletet 50 °C-ra emeljük. A nyomást ezután 11 MPa-ra (1600 psig-re) emeljük, és a hőmérsékletet 50-55 °C-on tartjuk három órán át. A termék 95%-ban van hidrogénezve az eljárás ezen pontján. A hőmérsékletet ezután 85 °C-ra emeljük 30 percre, majd a reakcióelegyet dekantáljuk, és a katalizátortól megszűrjük. A termékből lepároljuk a vizet és az MMA-t, így 95 t% N-metil-glükamint kapunk fehér por formájában.

A fenti eljárást megismételjük 23,1 g Raney-nikkel katalizátorral és a következő változtatásokkal. A katalizátort háromszor mossuk, és a reaktort, amely tartalmazza a katalizátort, kétszer átöblítjük 1,36 MPa (200 psig) nyomású hidrogéngázzal, majd a reaktort hidrogéngázzal 16 MPa (1600 psig) nyomás alatt tartjuk két órán át, a nyomást megszüntetjük egy óránál, majd a reaktort ismét 11 MPa (1600 psig) nyomás alá helyezzük. Az adduktot ezután beszivattyúzzuk a reaktorba, amely 1,36 MPa (200 psig) nyomáson és 20 °C-on van, majd a reaktort átöblítjük 1,36 MPa (200 psig) hidrogéngázzal, és a műveletet a fentiek szerint végezzük tovább.

A kapott termék mindkét esetben több mint 95 t% N-metil-glükamin; Ni-tartalma kevesebb mint 10 ppm az N-metil-glükaminra vonatkoztatva; és az oldat színe a Gardner-skála szerint 2 alatt van.

A nyers N-metil-glükamin színe 140 °C-ig stabil rövid expozíciós idő esetén.

Fontos, hogy olyan jó adduktot kapjunk, amelynek kicsi a cukortartalma (kevesebb mint 5 t%, előnyösen kevesebb , mint 1 t%) és jó a színe (a Gardner-skálán 7 alatti, előnyösen 4 alatti, még előnyösebben 1 alatti).

Egy másik reakcióeljárásban az adduktot úgy állítjuk elő, hogy 159 g mennyiségű, 50 t%-os vizes metil-amin oldatból indulunk ki, amelyet nitrogéngázzal öblítjük át és védünk 10-20 °C-on. 330 g mennyiségű 70 t%-os kukoricaszörpöt (közel víztiszta) 50 °C-on nitorgéngázzal levegőmentesítünk, és lassan hozzáadjuk a metil-amin oldathoz 20 °C alatti hőmérsékleten. Az oldatot 30 percen át keverjük, így 95 t% adduktot kapunk, ami egy nagyon világos sárga oldat.

190 g adduktot - vízben oldva - és 9 g United Catalyst G 498 Ni katalizátort adunk egy 200 ml-es autoklávba, és háromszor átöblítjük hidrogéngázzal 20 °C-on. A hidrogéngáz nyomását megemeljük 1,36 MPa-ra (200 psi), és a hőmérsékletet 50 °C-ra emeljük. A nyomást

1,7 MPa-ra (250 psi) emeljük és a hőmérsékletet 50-55 °C-on tartjuk három órán át. A termék ekkor 95%ban van hidrogénezve, majd a hőmérsékletet 85 °C-ra emeljük 30 percre. A vizet lepároljuk és 95 t% N-metilglükamin terméket kapunk fehér por alakjában.

Szintén fontos, hogy minimalizáljuk az addukt és a katalizátor közötti érintkezést, ha a hidrogénnyomás 6,5 MPa (1000 psig) alatt van, hogy minimális értéken tartsuk a glükamin nikkeltartalmát. Az N-metilglükamin nikkeltartalma ennél az eljárásnál 100 ppm, míg az előbbi eljárás esetén 10 ppm -nél kevesebb volt.

A következő hidrogénezési reakciókat a reakcióhőmérséklet hatásának közvetlen összehasonlítása érdekében végezzük.

Egy 200 ml-es autokláv reaktort használunk, és tipikus eljárások szerint végezzük a reakciót - hasonlóképpen azokhoz, amelyeket az előbbiekben leírtunk - az addukt előállítására és a különböző hőmérsékleteken végzett hidrogénezési reakcióra.

Az adduktot - amelyet a glükamin előállítására használunk - úgy állítjuk elő, hogy 420 g 55t%-os glükóz (kukoricaszörp) oldatot (231 g glükóz; 1,28 mól) és 119 g 50 t%-os metil-amin oldatot (59,5 g MMa; 1,92 mól) elegyítünk. A glükózoldatot 99 DE jelű kukoricaszörpből készítjük - Cár Gill termék -, az oldat színe a Gardnerskálán 1 alatt van; a metil-amint az Air Products-tól szerezzük be.

A reakció eljárás a következő:

1. 119 g 50 t%-os metil-amin oldatot töltünk egy nitrogéngázzal átöblített reaktorba, nitrogéngázzal védjük, és 10 °C alá hütjük.

2. Levegőmentesítjük és/vagy átöblítjük az 55 t%-os kukoricaszörp oldatot 10-20 °C-on nitrogéngázzal, hogy az oldatból eltávolítsuk az oxigént.

3. Lassan hozzáadagoljuk a kukoricaszörp oldatot a metil-amin oldathoz, és a hőmérsékletet 20 °C alatt tartjuk.

4. A kukoricaszörp oldat teljes mennyiségének hozzáadása után az elegyet 1-2 órán át keverjük.

Az adduktot vagy az elkészítés után azonnal felhasználjuk a hidrogénezési reakcióra, vagy alacsony hőmérsékleten tárolj uk, hogy megakadályozzuk a további bomlást.

A glükamin-addukt hidrogénezési reakcióját a következők szerint végezzük.

1. 134 g adduktot (színe a Gardner-skálán 1 alatti) és

5,8 g G 49B jelű Ni-katalizátort egy 200 ml-es autoklávba töltünk.

2. A reakcióelegyet kétszer átöblítjük 1,36 MPa (200 psi) nyomású hidrogéngázzal 20-30 °C-on.

3. A hidrogénnyomást 2,75 MPa-ra (400 psi) emeljük, a hőmérsékletet pedig 50 °C -ra.

HU 213 940 Β

4. A nyomást 3,45 MPa-ra (500 psi) növeljük, és a reakciót 3 órán át végezzük. A hőmérsékletet 50-55 °C-on tartjuk. Ezután vesszük az 1. mintát.

5. A hőmérsékletet 85 °C-ra emeljük 30 percre.

6. Dekantáljuk, és leszűrjük a Ni-katalizátort. Ezután vesszük a 2. mintát.

Állandó hőmérsékleten a következő körülmények között végezzük a reakciót:

1. 134 g adduktot és 5,8 g G49B Ni-katalizátort adagolunk egy 200 ml-es autoklávba.

2. Kétszer átöblítjük 1,36 MPa (200 psi (nyomású hidrogéngázzal alacsonyabb hőmérsékleten.

3. A hidrogénnyomást 2,75 MPa-ra (400 psi) emeljük, a hőmérsékletet pedig 50 °C-ra.

4. A nyomást 3,45 MPa-ra (500 psi) növeljük, és a reakciót 3,5 órán át végezzük. A hőmérsékletet a jelzett értéken tartjuk.

5. Dekantáljuk, és leszűrjük a Ni-katalizátort. A 3. mintát 50-55 °C-on; a 4. mintát 75 LC-on; és az 5. mintát 85 °C-on vesszük.) A reakcióidő 85 °C-on 45 perc.) Mindegyik kísérlet hasonló tisztaságú N-metil-glukamint eredményezett (94 t%); a reakciótermékek Gardner-színe hasonló rögtön a reakció után, de csak a kétlépéses hőkezelés erdményez jó színstabilitást; a 85 °C-on végzett reakció határértékbe tartozó színt eredményez közvetlenül a reakció után.

16. példa

Az N-metil-maltaminnak faggyú (keményített) zsírsavval képezett savamidját a találmány szerinti mosószerekben való felhasználásra a következők szerint álljuk elő;

1. lépés Reaktánsok: maltóz-monohidrát (Aldrich, lót O1318KW); metil-amin (40 tömeg%-os vizes oldat; Aldrich, lót 03325 TM); Raney-nikkel, 50 t%-os szuszpenzió (UAD 52-730, Aldrich, lót 12921 LW).

A reaktánsokat - 250 g maltózt, 428 g metil-amin-oldatot, 100 g katalizátor szuszpenziót (50 g Raney-nikkelt tartalmaz) - üvegbetétbe adagoljuk, és egy 3 literes lengő autoklávba helyezzük, amelyet átöblítjük nitrogéngázzal (3*3,45 MPa - 3*500 psi), majd hidrogéngázzal (2*3,45 MPa - 2 x 500 psi ) nyomáson és hidrogéngáz atmoszférában mozgatunk egy hétvégén át 28 °C-50 °C hőmérséklettartományban. A nyers reakcióelegyet vákuumban kétszer szűrjük egy szilikagél betéttel kialakított mikroüvegszálas szűrőn keresztül. A szüredéket viszkózus anyaggá töményítjük be. Az utolsó víznyomokat azeotrópos desztillációval távolítjuk el úgy, hogy az anyagot metanolban oldjuk, majd a metanol/víz oldószert rotációs bepárlón eltávolítjuk. A végső szárítást nagy vákuumban végezzük. A nyersterméket visszafolyó hütő alkalmazásával forralt metanolban oldjuk, szűrjük átkristályosítás céljából lehűtjük, szűrjük, és a szürőlepényt vákuumban 35 °C-on szárítjuk. Ez az 1. frakció. A szüredéket besűrítjük, amíg csapadékképződés indul meg, és a hűtőszekrényben tartjuk egy éjszakán át. A szilárd anyagot leszüqük, és vákuumban megszárítjuk. Ez a 2. frakció. A szüredéket ismét besűrítjük térfogatának a felére, és elvégezzük az átkristályosítást. Nagyon kevés csapadék képződik. Nagyon kis mennyiségű etanolt adunk hozzá, és az oldatot fagyasztóban tároljuk egy hétvégén át. A szilárd anyagot leszűrjük és vákuumban megszárítjuk. Az egyesített szilárd anyag az az N-metil-maltamin, amit a telj es szintézis

2. lépésében használunk fel.

2. lépés Reaktánsok: N-metil-maltamin (az 1. lépés terméke); keményített faggyúzsírsav-metilészterek; nátrium-metoxid (251% metanolban); abszolút metanol (oldószer); az amimészter mólarány 1:1; induló katalizátormennyiség 10 mól% (w/r maltamin), amelyet 20 mól%ra növelünk;oldószermennyiség 50 tömeg%.

Egy lezárt edényben 20,36 g faggyúzsírsav-metilésztert olvadáspontjáig melegítünk (vízfürdőn), majd egy 250 ml-es 3-nyakú olyan gömblombikba töltjük, amely mechanikus keverővei van ellátva. A lombikot 70 °C-ra melegítjük, hogy megakadályozzuk az észter megszilárdulását.

Külön edényben 25,0 g N-metil-maltamint elegyítünk 45,36 g metanollal, és a kapott szuszpenziót alapos keverés közben hozzáadjuk a faggyúészterhez. 1,51 g 25 t%-os metanolos nátrium-metoxid oldatot adunk hozzá. Négy óra múlva a reakcióelegy még nem tisztult ki, így további 10 mól% katalizátort (összesen 20 mól%-ra növelve) adunk hozzá, és a reakciót egy éjszakán át (68 °C-on) végezzük, amely idő után az elegy tiszta lesz. A reakcióedényt ezután átalakítjuk desztillációs célra. A hőmérsékletet 110 °C-ra emeljük. A desztillációt atmoszférikus nyomáson 60 percig végezzük. Ezután nagyvákuum desztillációt indítunk el, és 14 percen át folytatjuk, erre az időpontra a termék nagyon besűrüsödik. A terméket a reakcióedényben hagyjuk 110 °C külső hőmérsékleten 60 percen át. A terméket levakarjuk az edény faláról, és egy hétvégén át trituráljuk éterrel. Az étert rotációs bepárlóval eltávolítjuk, és a terméket egy éjjelen át tároljuk, majd porrá őröljük. A visszamaradt N-metil-maltamint szilikagél alkalmazásával távolítjuk el a termékből. 100 tf%-os metanollal szilikagél szuszpenziót készítünk, egy tölcsérbe töltjük és többször átmossuk 100 tf%-os metanollal. A termék tömény mintáját (20 g 100 ml 100 tf%-os metanolban) a szilikagélre töltjük, és többször eluáljuk vákuum alkalmazásával és többszöri metanolos mosással. Az összegyűjtött eluenst szárazra pároljuk rotációs bepárolóval. Bármely visszamaradt faggyúésztert úgy távolítunk el, hogy az anyagot egy éjjelen át etil-acetáttal trituráljuk, ezután leszűrjük. A szűrőlepényt vákuumban megszárítjuk. A kapott termék a faggyúalkil-N-metil-maltamid.

Alternatív módon az 1. lépést úgy is elvégezhetjük, hogy kereskedelmi kukoricaszörpöt használunk fel amely glükózt vagy glükóz és tipikusan 5 t% vagy több maltóz elegyét tartalmazza. A keletkezett N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidokat és elegyeket a találmány szerinti bármely mosószerkészítményekben felhasználhatjuk.

Egy további másik változatban az előbbi reakció 2. lépését 1,2-propilénglikolban vagy NEODOL-ban végezzük. A gyártó megítélésétől függően a propilénglikolt vagy NEODOL-t nem szükséges eltávolítani a reakciótermékből a mosószerkészítményben való felhasználást megelőzően. Ugyancsak a gyártó elhatározásától függő25

HU 213 940 Β en a metoxid katalizátort citromsavval semlegesíthetjük, így nátrium-citrátot kapunk, ami benne maradhat az N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidban.

A gyártó szándékától függően a találmány szerinti készítmények tartalmazhatnak több-kevesebb különféle habzásgátló szert. Tipikus esetben edénymosogatáshoz erős habzás szükséges, így nem alkalmazunk habzásgátló anyagot. Ruhaneműk felültöltős mosógépekben végzett mosásához a habzás némi csökkentése szükséges lehet, és az elöltöltős gépeknél előnyös lehet jelentős mértékű habzásgátlás. Számos habzásgátló szert ismertünk, és azokat a találmány szerinti alkalmazásra rutinszerűen választhatjuk ki. A habzásgátló szerek és azok Hegyeinek kiválasztása valamely specifikus mosószerkészítményekhez ténylegesen nemcsak az alkalmazott N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidok jelenlététől és mennyiségétől, hanem a készítményben jelenlévő más felületaktív anyagoktól is függ. Ugytünik azonban, hogy ha N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidokat használunk fel, a különféle típusú szilikonalapú habzásgátló szerek hatékonyabbak (vagyis kisebb mennyiséget lehet belőlük felhasználni) mint a különféle más típusú habzásgátló szerek. Különösen jól használhatóak az X2-3419 és Q2-3302 (Dow Corning) megjelöléssel forgalmazott szilikon habzásgátlók.

Ha ruhaneműek mosására szolgáló készítményeket kívánunk előállítani, amely készítmények előnyösen tartalmazhatnak szennyezésoldó szereket, nagy számú ismert anyag közül választhatunk (lásd például a 3 962 152; 4 116 885; 4 238 531; 4 702 857; 4 721 580 és 4 877 896 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokat. A további, a találmány szerint jól használható szennyezésoldó szerek közé tartoznak egy olyan reakcióelegy nemionos, oligomer észterezett termékei amely reakcióelegy a következőket tartalmazza:

1-4 szénatomos alkoxi-végződésü polietoxi egységek forrása (például CH₃[OCH₂CH₂]i₆OH), tcreftaloil egységek forrása (például dimetil-tereftalát); poli(oxi-etilén)-oxi egységek forrása (például polietilénglikol 1500); oxi-izoprolilén-oxi egységek forrása (pl. 1,2 -propilénglikol); és oxi-etilén-oxi-egységek forrása (pl. etilénglikol); különösen olyan elegyé, amelyben az oxietilén-oxi egységek: oxi-izopropilén-oxi egységek mólaránya legalább 0,5 : 1.

Ilyen nemionos szennyezésoldó szerek a (XIX) általános képletű vegyületek, amelyekben R¹ jelentése rövidszénláncú (például 1-4 szénatomos) alkilcsoport, különösen metilcsoport; mind x mind y értéke egész szám, amely 6-tól 100-ig terjed; m értéke egész szám amely 0,75-től 30-ig teljed; n értéke egész szám, amely 0,25-tól 20-ig terjed; és R² jelentése hidrogénatom és metilcsoport elegye oly módon, hogy legalább 0,5 : 1 legyen az oxi-etilén-oxi: oxi-izopropilén-oxi egységek mólaránya.

A találmány szerint alkalmazható másik előnyös típusú szennyezésoldó szerek azok az általános anionos típusú vegyületek, amelyeket a 4 877 896 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismertet, de azzal a feltétellel, hogy ezek a szerek lényegében nem tartalmazhatnak HOROH típusú monomereket, ahol a képletben R jelentése propiléncsoport vagy nagyobb szénatomszámú alkiléncsoport. így a 4 877 896 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerinti szennyezésoldó szerek tartalmazhatják a dimetiltereftalát, az etilén-glikol, az 1,2-propilénglikol és a nátrium-3-szulfo-benzoát reakciótermékét, míg ezek a további szennyezésoldó szerek a dimetil-tereftalát, az etilénglikol, a nátrium-5-szulfo-izoftalát és a nátrium-3-szulfo-benzoát reakciótermékét. Ezeket az adalékokat előnyösen a szemcsés mosószerekben alkalmazzuk.

Számos kereskedelmi forgalomban kapható peroxigénes fehérítöszer használható a találmány szerint, de ezek között is a perkarbonát a kedvező és gazdaságos. így a készítmények tartalmazhatnak szilárd perkarbonát fehérítőadalékot, szokásosan nátriumsó formájában, 3-20 tömeg% mennyiségben, előnyösebben 5-18 tömeg%, legelőnyösebben 8-15 tömeg% mennyiségben a készítmény össztömegére vonatkoztatva.

A nátrium-perkarbonát egy olyan adalékanyag, melynek képlete 2Na₂CO₃ 3H₂O₂, és a kereskedelmi forgalomban kristályos szilárd anyagként kapható. A legtöbb kereskedelmi forgalomban lévő anyag tartalmaz kis mennyiségű nehéz fém maszkírozószert, úgymint EDTA-t, l-hidroxi-etilidén-l,l-difoszfonsavat (HEDP-t) vagy amino-foszfonátot, amelyet a gyártási eljárás során adagolunk. A találmány szerinti alkalmazásra a perkarbonátot járulékos védelem nélkül tartalmazhatják a mosószerkészítmények, de a találmány szerinti előnyös kivitelekben az anyag stabil formáját (FMC) alkalmazhatjuk. Bár számos bevonatot alkalmazhatunk, a leggazdaságosabb az olyan nátrium-szilikát, melyben az SiO₂:Na₂O molarány 1,6:1 -2,8:1 tartományban van, előnyösen 2,0:1, melyet vizes oldatban viszünk fel és megszárítunk olyan mennyiségben, hogy a szilikát szilárd anyag 21%-101% (szokásosan 31% -51%), a perkarbonát tömegére vonatkoztatva. Magnézium-szilikátot és kelátképzőt is használhatunk - úgymint a fentiekben felsoroltak egyikét - a bevonatban.

A kristályos perkarbonát részecskemérete a 350 pm450 pm tartományban van átlagosan 400 pm. Ha be vannak vonva, a kristályok mérete 400-600 pm.

Ha nehézfémek vannak jelen a perkarbonát előállítására felhasznált nátrium-karbonátban, kontrollálhatjuk azokat úgy, hogy maszkírozószereket használunk a reakcióelegyben, a perkarbonát azonban még mindig védelmet igényel a jelenlévő nehézfémekkel szemben, amelyek szennyezőanyagként vannak jelen a termék többi alkotórészében. Azt találtuk, hogy a vas-, réz- és mangánionok összes mennyisége a termékben nem haladhatja meg a 25 ppm értéket, és előnyösen 20 ppm-nél kisebbnek kell lennie annak érdekében, hogy elkerüljük elfogadhatatlanul hátrányos hatásukat a perkarbonát stabilitása tekintetében.

17. példa

A példa olyan szemcsés, mosószerkészítményt ismertet, amely viszonylag nagy koncentrációkban - melyek gyakoriak az elöltöltős mosógépeknél, különösen Európában - és tág határok közötti hőmérsékleteken használható.

HU 213 940 Β

Alkotórész Tömeg%

SOKALAN CP5 (100% aktív mint Na -só)¹ 3,52

DEQUEST 2066 (100% savként)² 0,45

TINOPAL DMS³ 0,28

MgSO₄ 0,49

Zeolite A (vízmentes 2-5 pm) 17,92

CMC (100% aktív)⁴ 0,47

Na₂CO₃ 9,44

Citromsav 3,5

Rétegezett szilikát SKS-6 12,9

Faggyú-alkil-szulfát (100% aktív; Na-só) 2,82

14-15 szénatomos alkil-szulfát (100% aktív Na-só) 3,5

12-15 szénatomos alkil EO (3)-szulfát 1,76

16-18 szénatomos zsírsav-N-metil-glükamid 4,1

DOBANOL 12-15 szénatomos alkanol EO (3) 3,54

LIPOLASE (100,00 LU/g)⁵ 0,42

SAVINASE (4.0 KNPU)⁶ 1,65

Illatanyag 0,53

X2-3419⁷ 0,22

Keményítő 1,08

Sztearil-alkohol 0,35

Nátrium-perkarbonát (bevonva) 22,3

Tetraacetil-atilén-diamin (EDTA) 5,9

Cink-ftalocianin 0,02

Víz (Zeolitból) egyensúlyi ¹ SOKALAN: Nátrium -poli(akrilát/maleát) (Hoechst -termék) ² Pentafoszfono-metil-dietilén-triamin (Monsanto) ³ Optikai fehérítő (Ciba-Geigy) ⁴ FINNFIX védjegy (Metasaliton-termék) ⁵ LIPOLASE: zsírbontó enzim (NOVO-termék) ⁶ SAVINASE, fehérjebontó enzim (NOVO-termék) ⁷ X2-3419: szilikon habzásgátló (Dow Corning)

A szemcsék előállítási eljárása különféle műveletekből áll, a következők szerint: szárítótoronyban végzett szárítás, agglomerálás, száraz adalékok hozzáadása, stb.

A. Előkészítés és keresztülfúj ás a tornyon

Standard eljárásokkal a következő komponenseket szállítjuk fel és készítjük elő a szárítótoronyba, majd a toronyban (permetezve) megszárítjuk (tömeg%-ban):

SOKALAN CP5 3,52 t%

DEQUEST 2066 0,45%

TINOPAL DMS 0,28%

Magnézium-szulfát 0,49%

ZEOLITE A vízmentesként 7,1%

CMC 0,47%

B. Felületaktív agglomerátumok Β1. A faggyú-alkil-szulfát-nátriumsó és a 12-15 szénatomos EO (3)-szulfát-nátriumsó paszták agglomerációja - A faggyú alkil-szulfát 50%-os aktív pasztáját és a 12-15 szénatomos EO(3)-szulfát 70%-os pasztáját Zeolit A-val és nátrium karbonáttal agglomeráljuk a következő összetétel szerint a tömegszázalékos arányok az agglomerátum szárítása utáni arányt jelölik a mosószerkészítményre vonatkoztatva).

Faggyú-alkil-szulfát 2,821%

12-15 szénatomos EO(3)-szulfát 1,18 t%

Zeolit A 5,3 t%

Nátrium-karbonát 4,5 t%

B2. A 14-15 szénatomos alkil-szulfát, al2-15 szénatomos alkil-etoxi-szulfát, a DOBANOL 12-15 szénatomos alkanol EO(3) és 16-18 szénatomos zsírsav-N-metil-glükózamid agglomerátuma

A 16-18 szénatomos glükóz-amid nemionos anyagot DOBANOL 12-15 szénatomos alkanol EO(3)-mal szintetizáljuk, amely utóbbi jelen van a metilészter és az N-metil-glükamin reakciója során. A 12-15 szénatomos alkanol EO(3) olvadáspontcsökkentöként szolgál, ez lehetővé teszi, hogy a reakció végbemenjen ciklusos glükózamidok nemkívánatos keletkezése nélkül.

201% DOBANOL 12-15 szénatomos alkanol EO(3) és 801% 16-18 szénatomos zsírsav N-metil-glükózamid elegyet kapunk, mint felületaktív anyagot, és koagglomeráltatjuk 10 t% nátrium-karbonáttal.

Második lépésként a fenti anyagrészecskéket ezután koagglomeráltatjuk 14-15 szénatomos alkil-szulfát és 12-15 szénatomos EO(3) szulfát nátriumsója, Zeolit A és extra nátrium-karbonát nagy aktivitású pasztájával (70%). Ez a részecske a 16-18 szénatomos zsírsav-Nmetil-glükózamid hideg vízben való jó diszperzibilitását teszi lehetővé.

Ezeknek a részecskéknek a teljes összetétele (a tömegszázalékos arányok az agglomerátum szárítása utáni arányt jelölik a mosószerkészítményre vonatkoztatva) a következő:

16—18 szénatomos zsírsav

N-metil-glükózamid 4,1 t%

DOBANOL 12-13 szénatomos EO(3) 0,941%

Nátrium-karbonát 4,941%

Zeolit A 5,3 t%

Na-(14—15 szénatomos alkil)-szulfát 3,5 t%

Na-(12-15 szénatomos EO(3)-szulfát 0,59 t%

C. Száraz adalékok

A következő alkotórészeket adagoljuk.

Perkarbonát 22,31%

EDTA (tetraacetil-etilén-diamin) 5,91%

Rétegezett szilikát SKS 6 (Hoechst) 12,90 t%

Citromsav 3,51%

Lipoláz 0,421%

100,000 LU/g

SAVINASE 4.0 KNPU 1,65 t%

Cink-ftalocianin (optikai fehérítő) 0,02 t%

D. Rápermetezett komponens

DOBANOL 12-15 szénatomos alkanol EO(3) 2,601% Illatanyag 0,531%

E. Habzásgátló

Az X2-3419 szilikon habzásgátlót (95 t%—97 t% nagy molekulatömegű egyenesláncú szilikon; 31%-5 t% hidrofób szilicium-dioxid), amely a Dow Comingtól származik, koagglomeráltatjuk Zeolit A-val (2-5 pm

HU 213 940 Β nagyságú), keményítővel és sztearil-alkohol kötőanyaggal. Ennek a részecskének az összetétele a következő (tömeg%-ban):

Zeolit A 0,22%

Keményítő 1,08%

X2 -3419 0,22%

Sztearil-alkohol 0,35% egyenesláncú Z szubsztituens, „be van fedve” egy polihidroxi-gyürü szerkezettel. Ezek az anyagok teljes mértében a találmány tárgykörébe és az igényelt oltalmi körbe tartoznak.

A mosószerkészitménynek kitűnő az oldhatósága, kiemelkedő a teljesítőképessége és kitűnő a habzásgátlása ha európai mosógépekben használjuk, például 85 g mosószert használunk egy AEG márkájú mosógépben 30 °C-on, 40 °C-on, 60 °C-on és 90 °C-on végzett mosásoknál.

18. példa

Az előbbi példák bármelyike szerinti mosószereknél a zsírsav-glükamid felületaktív anyagot helyettesíthetjük ekvivalens mennyiségű maltamid felületaktív anyaggal vagy növényi cukorforrásokból származó glukamid/maltamid felületaktív anyagok elegyével. Úgy tűnik, hogy etanol-amid használata a készítményekben elősegíti a késztermék alacsony hőmérsékletű stabilitását. Ezenfelül szulfobetain (aka „sultaine”) adagolása kiváló habzást biztosít.

Abban az esetben, ha különösen erősen habzó készítményt kívánunk előállítani előnyös, ha 5 t%-nál kevesebb, előnyösebben 2 t%-nál kevesebb, a 14 szénatomos vagy nagyobb szénatomszámú zsírsavak mennyisége vagy ezek lényegében nincsenek jelen, mivel ezek gátolhatják a habzást. Ennek megfelelően az erősen habzó készítmények előállításakor kívánatos elkerülni ezen a zsírsavak habzásgátló mennyiségeinek a hozzáadást az N-(polihidroxialkil)-zsírsavamidokkal készült erősen habzó készítményekben és /vagy kívánatos elkerülni a 14 szénatomos vagy ennél nagyobb szénatomszámú zsírsavak keletkezését a késztermék tárolása során. Az egyedüli lehetőség erre az, hogy 12 szénatomos zsírsavészter reaktánsokat használunk az N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidok előállítása során. Szerencsés módon az amino-oxid vagy a szulfonbetain felületaktív anyagok használata kompenzálhatja a zsírsavak által előidézett negatív habzási hatásokat.

Ha anionos optikai fehérítőket kívánunk adagolni olyan folyékony mosószerekbe, amelyek viszonylag nagy koncentrációkban (például 10 t% vagy többet) tartalmaznak anionos vagy polianionos szubsztituensekkel rendelkező komponenseket, úgymint polikarboxilát mosóhatás fokozó anyagokat, hasznos lehet, ha előzetesen összekeverjük a fehérítőt vízzel és az N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamiddal és ezután adjuk a premixet a végtermékhez.

Poliglutaminsav vagy poliaszparaginsav diszpergálószerek alkalmazása hasznos lehet zeolitot tartalmazó detergensek esetén. Az AE folyékony vagy pelyhes formában és a DC-544 (Dow Corning) további példák a készítményekben alkalmazható habzásgátlókra.

A szakember számára érthető, hogy ha az N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidokat di- és nagyobb tagszámú szacharidokkal, úgymint maltózzal állítjuk elő, olyan (I) általános képletű vegyületet kapunk, amelyben az

Claims (8)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1 .Mosószerkészítmény, amely 3—40 tömeg% egy vagy több anionos, kationos, amfoter vagy ikerionos felületaktív mosóanyagot és legalább 1 tömeg% mosóhatást fokozó anyagot tartalmaz, azzal jellemezve, hogy egy további felületaktív mosóanyagként 3-30 tömeg% (I) általános képletű N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidot - a képletben

   R¹ jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkilcsoport, 2-hidroxi-etil- vagy 2-hidroxi-propil-csoport,

   R² jelentése 7-19 szénatomos alkil- vagy alkenilcsoport és

   Z j elentése redukáló cukorból reduktív aminálási reakcióban képződő polihidroxi-szénhidrogén-csoportvagy elegyüket és nem-borát, nem-borátképző fehérítő szerként 1-10 tömeg%, oxigént leadó fehérítőt fehérítő aktivátorral, szulfonált cink-ftalocianint, szulfonált alumínium-ítalocianint vagy elegyüket tartalmazza. (Elsőbbsége: 1990. 09. 28.)
2. 2. Az 1. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy az oxigént leadó fehérítő és a fehérítő aktivátor elegye perkarbonátot tartalmaz.

   (Elsőbbsége: 1990. 09. 28)
3. 3. Az 1. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy az oxigént leadó fehérítő és a fehérítő aktivátor elegye perkarbonátot és tetraacetil-etiléndiamint tartalmaz.

   (Elsőbbsége: 1990. 09. 28.)
4. 4. A 3. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy réteges szilikátot is tartalmaz.

   (Elsőbbsége: 1990. 09. 28)
5. 5. A 4. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a réteges szilikát delta-Na₂Si₂O₅.

   (Elsőbbsége: 1990. 09.28)
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, azzaljellemezve, hogy olyan (I) általános képletű N-(polihidroxi -alkil)-zsírsavamidot tartalmaz, amelynek képletében

   R¹ jelentése metilcsoport,

   R² jelentése 9-17 szénatomos alkil- vagy alkenilcsoport és

   Z jelentése glükózból, fruktózból, xilózból és maltózból kiválasztott redukáló cukorból származó csoport.

   (Elsőbbsége: 1990. 09. 28 )
7. 7. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy olyan (I) általános képletű N-(polihidroxi-alkil )-zsírsavamidot tartalmaz, amelynek képletében

   R¹ jelentése metilcsoport,

   HU 213 940 Β jelentése 9-17 szénatomos alkil- vagy alkenilcsoport és jelentése glükózból, fruktózból, xilózból és maltózból kiválasztott, növényi eredetű, redukáló cukorból származó csoport.

   (Elsőbbsége:1991. 09. 06) 5
8. 8. Az 1-7.igénypontok bármelyike szerinti készít mény, azzal jellemezve, hogy mosóhatást fokozó anyag ként zeolit típusú, polikarboxilát típusú mosóhatást fo kozó anyagot vagy keveréküket tartalmazza.