HU194273B

HU194273B - Process for producing compounds of citostatic activity

Info

Publication number: HU194273B
Application number: HU854620A
Authority: HU
Inventors: Gerald B Grindey; Larry W Hertel
Original assignee: Lilly Co Eli
Priority date: 1984-12-04
Filing date: 1985-12-03
Publication date: 1988-01-28
Also published as: EG17765A; HK113693A; CN1020194C; KR890003439B1; KR890003426B1; GR852858B; DE3587500D1; PH23172A; DK162965B; US5464826A; AU581269B2; PT81559B; JPH0637394B2; EP0184365B1; NZ214364A; PT81559A; IL77133A; DE3587500T2; IE853038L; ES549547A0

Description

Noha valamikor a rák kezelését lehetetlennek tartották, a legutóbbi tíz évben nagy lépéseket tettek e gyakran végzetes betegség pusztításának ellenőrzésére. Különféle olyan gyógyszereket használnak ma már klinikailag rutinszerűen, amelyek hozzájárulnak a túlélés Időtartamának növekedéséhez. A leginkább használt daganatellenes szerek közé a következők tartoznak: metotrexát, doxorubicin és a vinka alkaloidok, mint a vinkrisztin. Mindezek mellett a kutatások folytatódnak olyan hatékonyabb vegyületek kifejlesztésére, amelyek a kezelt egyének számára biztonságosabbak. E találmány a daganatok kezelésében értékes tökéletesítéseket ad.

A találmány tárgya eljárás (II) általános képletű új vegyületek előállítására, amely általános képletben R⁷ valamely (f), (g), (h), (i), (j) képlet szerinti pirimidin- vagy purin-bázis,

-CH-csoport,

X C-R⁵ csoport,

R* hidrogénatom vagy aminocsoport,

R* hidrogénatom, 1—4 szénatomos alkilcsoport vagy halogénatom.

A találmány szerint úgy járunk el, hogy

a) egy — célszerűen terc-butil-dimetil-szilil-csoportokkal védett hidroxilcsoportokat tartalmazó - védett (II) általános képletű vegyületről, ahol R⁷ a fent megadott, lehasítjuk a védőcsoportot vagy védőcsoportokat, vagy

b) R⁷H általános képletű pirimidin-bázis - ahol R⁷a fenti — vagy ennek védett származékát valamely (IV) általános képletű szénhidráttal vagy ennek védett származékával reagáltatunk, ahol „Leav” valamely lehasadó csoport; és az adott esetben jelenlevő védőcsoportot vagy védőcsoportokat eltávolítjuk, vagy

c) olyan (II) általános képletű vegyületek előállítására, ahol R⁷ (g) képletű vagy (i) általános képletű csoport, ahol Fc a fenti, egy olyan (II) általános képletű vegyületet, melyben R⁷ a 2- és/vagy 6-helyzetben halogénatommal szubsztituált 9H-purin-9-il- vagy 6oxo-lH,9H-purin-9-il-csoport, ammóniával reagáltatunk.

A találmány szerinti vegyületeket előnyösen úgy állítjuk elő, hogy egy D-gliceraldehid ketonidot 1—4 szénatomos alkil-bróm-dííluor-acetáttal reagáltatva alkil-3-dioxolanil-2,2-difluor-3-hidroxi-propionátot nyerünk. A hidroxi-propionátot laktonná hidrolizáljuk, ezt védőcsoporttal ellátva redukáljuk, és 2-dezoxi-2,2difluor-ribóz- vagy -xilóz származékot nyerünk. E vegyület hidroxicsoportjára védőcsoportot viszünk fel, és a keletkezett szénhidrátot egy megfelelő bázissal kapcsoljuk. Végül a nyert védó'csoportot tartalmazó nukleotidról a védőcsoportot eltávolítva a kívánt terméket kapjuk. A reakciót az 1. képletsor szemlélteti, ahol R¹⁰ és R¹¹ egymástól függetlenül 1—4 szénatomös alkilcsoport, a „Prot” lúdroxi-védőcsoport és „Leav” lehasadó csoport.

A 2-dezoxi-2,2-difluor-szénhidrát bázissal való kapcsolásakor általában célszerű a szabad hidroxicsoportok védetté való átalakítása. A védőcsoportok a szerves kémiában általánosan ismertek. Könnyen megválaszthatók azok a csoportok, amelyek hatékonyan vihetők fel hidroxicsoportokra, és amelyek a reakció után könnyedén eltávolíthatók. Alkalmasak a szokványos kézikönyvekben leírt csoportok, mint például a Protective Groups in Organic Chemistry (Plenum Press, New York, 1973/3. fejezetében McOrttie által leírtak; és a Protective Groups in Organic Synthesis (John Wiley and Sons, New York, 1981/2. fejezetében Greene által leírtak.

Általánosan alkalmazott hidroxi-védőcsoport a formilcsoport, -CO(1—4 szénatomos alkilcsoport), 2-klór-acetil-csoport, benzil-csoport, difenil-metil-csoport, trifenil-metil-csoport, 4-nitro-benzil-csoport,fenoxi-karbonil-csoport, 1-4 szénatomos alkilcsoport, mint terc-butil-csoport, metoxi-metil-csoport, tetrahidro-piranil-csoport, allilcsoport, tetrahidro-tíenilcsoport, 2-metoxi-etoxi-metil-csoport, metoxi-acetilcsoport, fenoxi-acetil-csoport, izobutiril-csoport, etoxi-karbonil-csoport és benziloxi-karbonil-csoport. A hidroxicsoport védésére a sziliicsoportok különösen alkalmasak, mivel legtöbbjük egyszerűen hasítható le vízzel vagy valamely alkohollal reagáltatva. Az ilyen csoportok közé tartozik a trimetil-szilil-csoport, izopropil-dimetil-szilil-csoport, metil-diizo-propil-szilil-csoport vagy a triizopropil-szilil-csoport. A terc-butil-dimetil-szilil-csoport, amely e szintézisben az előnyös védőcsoport; lehasitása nehezebb, miután a hidroxicsoportokról való eltávolításához olyan reagens szükséges, mint valamely halogén-hidrogénsav.

A ribózban vagy a xilózban a gyűrű 1-es helyén van egy hidroxi-csoport. Annak érdekében, hogy ezen találmányban alkalmazott vegyületeket előálb'tsuk, a szénhidrát és a bázis reagáltatásával, az 1-es helyre lehasadó csoportot keli bevinnünk. A lehasadó csoportok a szerves kémiában jellegzetesen használhatók. Az előnyös lehasadó csoportok a szulfonátok, amelyek közül a leginkább előnyös a metán-szulfonát-csoport. Más jellegzetes lehasadó csoportokat is alkalmazhatunk, ilyen például a toluol-szulfonát-csoport, etán-szulfonát-csoport, izopropán-szulfonát-csoport, 4-metoxi-benzol-szulfonát-csoport, 4-nitro-benzolszulfonát-csoport, 2-klór-benzol-szulfonát-csoport, klóratom és brómatpm.

A találmányban alkalmazott vegyületek szintéziséhez használt szénhidrátokat úgy állítjuk elő, hogy a (K) általános képletű D-gliceraldehid-ketonidot, ahol R¹⁰ és R¹¹ jelentése a fentebb megadott, valamely 1-4 szénatomos alkil-bróm-difluor-acetáttal, előnyösen az etil-észterrel reagáltatjuk.

Az a gliceraldehid-ketonid előnyös, amelyben R* és R^u egyaránt metilcsoport (lásd Fischer és Baer, Helv. Chim. Acta. 17, 622, 1934). Etil-bróm-difluoracetátot először Morei és Dawans állítottak elő (Tét. 33, 1445, 1977). A ketonid és az acetil-halogenid reakcióját valamilyen aktivált fém, például magnézium vagy előnyösen cink, jelenlétében vitelezzük ld.

Az aktiválást legkönnyebben úgy valósíthatjuk meg, hogy a reakcióelegyben ultrahang energiát alkalmazunk. Az ilyen eszközzel való aktiválás ellensúlyozza kis mennyiségű víz jelenlétét a reakcióelegyben, s így a vízmentes körülmények biztosítása elkerülhető és ugyancsak elkerülhető annak szükségessége is, hogy aktivált fémet készítsünk és tároljunk. Mindazonáltal, kívánság esetén a fémet lehet a szakmában ismert hagyományos módszerekkel is aktiválni. A fémből a legelőnyösebb mennyiség a közel ekvimolekuláris.

A reakciót éterekben, mint tetrahidrofurán vagy dietiléter, mérsékelt hőfokon végezhetjük. A reakció körülményei között iners más szerves oldószerek is használhatók, például halogénezett alkánok, mint kloroform, diklór-metán vagy triklór-etán vagy aromás oldószerek, például benzol, toluol és xilolok. A szobahőfoktól 150 °C-ig terjedő tartományban bármely hőfokot alkalmazhatunk, de a szobahőfok és 80 ’C közötti az előnyös. Néhány perctől néhány óráig terjedő időtartam alatt jó kitermelések érhetők el. A reakció exoterm és az elegy hűtést igényelhet, attól függően, hogy milyen a reakció mérete, és hogy a reagenseket milyen ütemben adagoljuk.

Az első reakcióterméket az (1) képlet szerinti 3dioxolanil-2,2-difluor-3-hidroxi-propionát, ahol R¹⁰és R¹¹ jelentése a fentebb megadott.

A 3-R-hidroxi közbenső termék aránya 3-S-hldroxi enantiomeijéhez képest rendszerint 3 : 1. A 3-Rhidroxi enantiomer ''• iereokémiája a megfelelő ahhoz, hogy a ribóz származékot természetes konfigurációban állítsuk elő és így ez az első lépés kívánt enantiomer terméke. A 3-R-hidroxi enantiomert általában szilikagélen kromatográfiával tudjuk a 3-S-enantiomertől tisztán elválasztani, 0,5% metanolt tartalmazó kloroformmal eluálva.

J A bármely formájú hidroxl-propionátot nagyon enyhe körülmények között hidrolizálva az (m) képletü laktont kapjuk.

A hidrolízis lépés megfelelő ellenőrzése esetén elszakad a ketonid funkció és az észtercsoport, s ezáltal egyetlen lépésben nyeljük a laktont. A hidrollzáló reagens előnyösen enyhén savas Ioncserélő gyanta, amelyek közül a leginkább előnyös a Dow Chemical Company által gyártott Dowev 50W-X12. Lehet más enyhe hidrolizáló szereket is alkalmazni, jóllehet így nagyobb mennyiségű mellékterméket nyerhetünk. Például vizes ecetsavoldat vagy más, viszonylag erős savak, mint propionsav, hangyasav, klórecetsav, vagy oxálsav használhatók a hidrolízishez.

Mielőtt a lakton keto-oxigénjét redukáljuk, a hidroxlcsoportokat meg kell védeni. Szokványos reakciókörülményeket választunk, a választott védőcsoportoktól függően. Például a terc-butil-dinietil-szilil-csoport nagyon alkalmasan áll rendelkezésre trifluorometán-szulfonátja alakjában és a védőcsoport bevitelét valamely bázis jelenlétében vitelezziik ki, mint lutidin, piridin vagy hasonlók. Acil-védőcsoportokat - mint acetilcsoport, benzoilcsoport és hasonlók úgy vihetünk be, hogy a laktont egy acilezőszerrel reagáltatjuk, például acil-kloriddal, -bromiddal, -cianiddal vagy -aziddal, vagy egy alkalmas anhidriddel. A reakciókat alkalmasan bázikus oldószerben vi te lezzük ki, ilyen például a piridin, kinolin vagy izokinolin, vagy pedig tercier amin oldószerben, mint például a trietil-ámln, tributil-amin vagy metil-píperidln. A reakciót inért oldószerben is lefolytathatjuk, ehhez azonban savmegkötőt adunk, például tercier amint. A reakcióban kívánságra olyan acilező katalizátorok is használhatók, mint 4-dimetil-amino-piri· din vagy 4-pirrolidino-piridin. Az acilezési reakciók, amelyek a hidroxicsoportokon védőcsoport jelenlétét kívánják meg, mérsékelt hőfokon -25 és +100 °C között kerülnek kivitelezésre. Az ilyen acilezés a megfelelő karbonsavak savval katalizált reakcióival is eszközölhető, inért szerves oldószerben vagy tisztán. Olyan savkatalizátorokat használhatunk, mint kénsav, polifoszforsav vagy metánszulfonsav.

Acll-védőcsoportokról úgy is gondoskodhatunk, hogy a megfelelő sav aktív észterét képezzük, például olyan észtert, amely diciklo-hexil-karbodíímiddel, acll-imidazolokkal, nitro-fenolokkal, pentaklór-fenollal, N-hidroxi-szukcinimiddel és 1 -hidroxi-benz-triazollal való reagáltatással képződik.

Éter típusú védőcsoportokat úgy képezhetünk, hogy a laktont, például a megfelelő diazo-vegyülettel reagáltatjuk, mint diazo-metán, fenil-diazo-metán vagy szilil-diazo-metán. Az ilyen reakciókat általában oldószerben vitelezzük ki, ezek közé tartoznak az észterek, mint etil-acetát, halogénezett oldószerek, mint diklór-metán és kloroform és éterek, mint dietil-éter és tetrahidrofurán. Az eljárást rendszerint alacsony hőfokon, -50 és 0 ’C között vitelezzük ki. Az ilyen étert kialakító reakciót olyan reagensek segítségével Is elvégezhetjük, mint trimetil-oxoszulfonium-hidroxid, trimetil-szulfonium-hidroxid és trimetil-szelenonium-hidroxid, olyan oldószerekben, mint dimetilszulfoxid, dimetil-formamid, hexametil-sofzroamid, aceton vagy acetonitril.

A fentebb tárgyalt szilil-védőcsoportokat hagyományos módszerekkel visszük rá a hidroxicsoportokra, mint a megfelelő szilil-karboxamiddal vagy bisz/helyettesített-szilil/-karboxamiddal vagy megfelelően helyettesített szilazánnal való reakció útján. A megfelelően helyettesített szilil-metán-szulfonátokat, -toluolszulfonátokat vagy hasonlókat ugyancsak használhatunk. A reakcióelegyben rendszerint egy egyenértéksúlynyi bázis mennyisége szükséges, hacsak a reakcióban nem bázikus oldószert alkalmazunk.

Miután a hidroxicsoportokat megvédtük, a lakton keto-oxigénjét alkohollá redukáljuk, ezáltal alakítva ki a védett 2-dezoxi-2,2-difluor-ribózt vagy -xilózt. A leginkább előnyös redukálószer a diizo-butil-alumínlum-hidrid, melyet alacsony hőfokon, -100 és —20 °C határok között használunk. A redukciót rendkívül gondosan kell végezni, annak érdekében, hogy az olyan heves körülményeket elkerüljük, amelyek a gyűrűt az oxigénatomnál felhasitják. Más fémhidrideket, mint a széles körben használt litium-aluminium-hidrid, ugyancsak felhasználhatunk a redukcióban, de szükséges a hőfok meglehetős alacsony szinten tartása és biztosítani kell azt, hogy a hidrid megsemmisüljön, mielőtt a hőmérséklet —20 °C fölé emelkedik. Ennek megfelelően alacsony fagyáspontú oldószert, például toluolt kell a redukciós lépésben használni. Mindenesetre egyéb oldószerek is használhatók, például alacsonyabb szénatomszámú alkanolok különösen az etanolt vagy éterek, mint dietil-éter.

Annak érdekében, hogy a bázissal való reakció hatékony legyen, a szénhidrát 1-helyzetébe egy megfelelő lehasadó csoportot kell bevinni. Az előnyös lehasadó csoport a metán-szulfonil-csoport és az ilyen lehasadó csoportot tartalmazó vegyületet könnyen előállíthatjuk, ha metán-szulfonil-kloridot reagáltatunk egy egyenértéksúlynyi savmegkötőszer jelenlétében, mint a trietil-amin vagy hasonlók. Más lehasadó szulfonilcsoportokat a megfelelő szulfonil-halogeniddel való reagáltatás útján vihetünk be.

Amikor klór vagy brómatomot alkalmazunk lehasadó csoportként, gyakorta az előnyös, ha előbb az 1-acetát-származékot készítjük el, akár ecetsav-anhidriddel vagy az acetilcsoport egyéb forrásával reagáltatva egyenértéksúlynyi vagy ennél több savmeg kötő jelenlétében. Ezt követően az acetilcsoportot alacsony hőmérsékleten, -50 és 0 °C között, gáz alakú hidrogén-bromiddal vagy sósavval cseréljük le. Miután a gázalakú halogén-hidrogénsav hajlamos lehet arra, hogy a védőcsoportokat, különösen a szilil-védőcsoportokat eltávolítsa, szükséges, hogy a lépést alacsony hőfokon vitelezzük ki és a halogén-hidrogénsavat lassan, kisebb tételekben adagoljuk.

A találmány szerinti olyan vegyületek, amelyeknek bázikus részét purin származék alkotja, előnyösen úgy szintetizálhatók, hogy a 3- és 5-helyzetben védőcsoporttal ellátott szénhidrát 1-hidroxi-analógját a bázissal dietil-azo-dikarboxilát és trifenU-foszfin jelenlétében reagáltatjuk.

A találmány szerinti vegyületek előállításánál alkalmazott bázisok a szakember számára ismertek és így szintézisük ismertetése nem szükséges. Némely bázis primér amincsoportját védőcsoporttal kell ellátni, mielőtt a bázist a szénhidráttal kapcsoljuk. A szokásos amino-védőcsoportokat alkalmazzuk, beleértve a már letárgyaltak szerinti szililcsoportokat, csakúgy, mint olyan jellegzeteseket, mint a terc-butoxi-karbonil-csoport, benziloxi-karbonil-csoport, 4-metoxi-benziloxikarbonil-csoport, 4-nitro-benziloxi-karbonil-csoport, formilcsoport vagy acetilcsoport.

Célszerű a bázisokon levő keto-oxigén atomokat enol formába átalakítani, annak érdekében, hogy a bázist aiomásabbá tegyük és elősegítsük a bázisnak a szénhidrát által való könnyebb megtámadását. Az enolizálást a legalkalmasabban úgy érhetjük el, hogy előállítjuk a szilil-védőcsoportokat, A fentebb tárgyalt szokásos szilil-védőcsoportok használhatók e célra.

A védett szénhidrát és a bázis közötti reakciót előnyösen oldószer nélkül, 50 és 200 °C hőfokhatárok között vitelezzük ki. Lehetséges a reakcióban magas forrpontú oldószereket is használni, amilyen a dimetil-formamid, dimetil-acetamid vagy hexametil-foszforamid. Amennyiben a kapcsolódási reakciót az esetlegesen használt alacsony fórrpontú oldószer ledesztillálásának elkerülése érdekében emelt nyomáson hajtjuk végre, bármilyen alkalmas iners oldószert használhatunk.

A kapcsolási reakciót alacsony hőfokon végezhetjük, amennyiben valamely reakció-iniciátort, mint például trifluor-metán-szulfoniloxi-szilánt használunk. A fentebb tárgyalt szokványos iners oldószerek használhatók, szobahőfok és 100 ’C határok között,

A reakciósor zárólépése a védőcsoportok eltávolítása. A legtöbb szilil-védöcsoport vízzel vagy alkohollal való érintkezés folytán lehasad. A terc-butil-dimetil-szilil-csoport savas körülményeket igényel a lehasításhoz, mint valamely halogén-hidrogénsavval való érintkezést.

Az acil-védőcsoportokat egyszerű hidrolízissel távolítjuk el erős vagy mérsékelten erős bázisokkal, mint például alkálifém-hidroxidokkal, szobahőfoktól 100 C-ig terjedő hőmérsékleten. Minden védőcsoportra legkevesebb egy egyenértéksúlynyi bázis szükséges. Az ilyen hidrolíziseket előnyösen vitelezhetjük ki hidroxil-tartalmú oldószerekben, különösen vizes alkanolokban. Mindazonáltal a reakciókat ugyancsak kivitelezhetjük bármely alkalmas oldószerben, mint például poliolokban, mint etilén-glikol, éterekben, mint tetrahidrofurán, ketonokban, mint aceton és metil-etil-keton és más poláros oldószerekben, mint dimetil-szulfoxid. Az acil-védőcsoportok lehasítása más bázisokkal is végrehajtható, ilyen például a nátrium-metoxid, kálium-terc-butoxid, hidrazin, hidroxil-amin, ammónia, alkálifém-amid és szekunder aminok, mint dietíl-amin. Az acil-védőcsoportokat savas katalizátorokkal ugyancsak ei lehet távolítani, például mctán-szulfonsavval, sósavval, bróm-hidrogénsavval, kénsavval, vagy savas ioncserélő gyantákkal. Előnyös, ha az ilyen hidrolíziseket magas hőfokon, célszerűen az elegy forrpontján vitelezzük ki, de amennyiben különlegesen erős savakat használunk, egészen olyan alacsony hőfokon is dolgozhatunk, mint a szobahőfok.

Az éter-védőcsoportokat ismert módon távolítjuk el, például etán-tiollal és alumíniuin-kloriddal.

A találmány szerinti olyan vegyületekről, amelyek hidroxi- vagy amino-acil-csoportot vagy -alkil-csoportot tartalmaznak, a védőcsoportok szelektíve eltávolíthatók, vagy az ilyen csoportok eltávolíthatók és szokványos körülmények között újra pótolhatók.

A reakciólépések egyike sem igényli a reagáló anyagok szokatlan mértékű feleslegét. Mint az a szerves kémiában szokásos, tanácsos mérsékelt, 1,05-szöröstől 2-szeresig terjedő felesleget alkalmazni.

A találmány szerinti vegyűleteket meghatározó szerkezeti képletrajzok nem tükrözik azok sztereokémiáját. Úgy hisszük, hogy bármely konfigurációjú vegyület hasznos, és a vegyület sztereokémiája korlátnak nem tekinthető. Az előnyös vegyületek a természetben előforduló ribóz konfigurációjával rendelkeznek, például az (n) képlet szerint.

A ribóz és a bázis kötődésének konfigurációja elő-41 nyösen az (o) képlet szerinti.

Bár a szakember számára a találmányban leírt nukleozidok szintézisében alkalmazott bázisok ismertek volnának, mégis a következőkben megadjuk a sajátos nukleozidokat, annak érdekében, hogy a találmány szerint alkalmazható szerek típusát a továbbiakban kialakítsák:

l-(2,4-dioxo-lH,3H-pirimidin-l-il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz;

-(4-anűno-5-klór-2-oxo-l H-pirlmídin-1 -il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz;

-(4-amino-5 -bróm-2-oxo-l H-pirimidin-1 -il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz;

l-(4-amino-2-oxo-lH-pirimidin-l-il)-2-dezoxi-2,2· difluor-ribóz;

-(4amino-5-jód-2-oxo-l H-pirimidin-1 -il)-2-dezoxi2,2-difIuor-ribóz;

-(4-amino-5-metil-2-oxo-l H-pirimidin-1 -il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz;

-(2-amino-6-oxo-l H,9H-purin-9-il)-2-dezoxi-2,2difluor-ribóz;

1-(6-amino-9H-purin-9-il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz;

-(4-amino-5-fluor-2-oxo-l H-pirimidin-1 -il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz;

l-(4-amino-5-klór-2-oxo-l H-pirimidin-1 -il)-2-dezoxi-2,2-difluor-xilóz;

l-(4-amin o-2-oxo-l H-pirimidin-1 -il)-2-dezoxi-2,2difluor-xilóz;

-(4-amino-5-fluor-2-oxo-lH-pÍrimidin-l -il)-2-dezoxj-2,2-difluor-xi]óz;

-(4-amino-5-me til-2-oxo-l H-pirimidin-1 -il)-2-dezoxi-2,2-difluor-xilóz;

l-(2-amino-6-oxo-lH,9H-purin-9-il)-2-dezoxi-2,2difluor-xilóz;

l-(6amino-9H-purin-9-il)-2-dezoxi-2,2-difluor-xilóz vagy ezek gyógyszerészetileg elfogadható sói.

A találmány további szemléltetését szolgálják a következő - korlátozást nem jelentő — példák.

1. példa l-(4-amino-2-oxo-l H-pirimidin-1-il)-2-dezoxi-2,2difluor-ribóz

940 ml száraz 1,2-diklór-etánban oldott 47,3 g (0,1 mól) 3,5-bisz(terc-butil-dimetil-sziloxi)-l-metánszulfoniloxi-2-dezoxi-2,2-difluor-ribózhoz 48 g (0,16 mól) bisz-trimetil-szilil-N-acetil-citozint, majd ezt követően 39,23 g (0,177 mól) trifluor-metán-szulfoniloxi-trimetil-szilánt adunk. A reakcióelegyet nitrogén atmoszférában 15 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk, szobahőmérsékleten hűtjük és 16 ml metanol hozzáadásával hígítjuk. A nyert elegyet 30 percen át kevertetjük, vákuumban az eredeti térfogatnak mintegy felére bepároljuk és jégen hűtjük. A kicsapódott szilárd anyagot szűréssel nyerjük ki és a szűrletet egyszer 300 ml 10%-os nátrium-hidrogén-karbonát oldattal, egyszer pedig híg nátriumklorid oldattal rázzuk ki. A szerves fázist elválasztjuk és vákuumban 45 °C-on szárazra pároljuk. A maradékot 1.3 liter metanolban oldjuk, amelyet ammóniával telítettünk és a nyert oldatot egy éjszakán át keverjük. Az illó alkotórészeket 45 °C-on vákuumban eltávolítva 32 g maradékot kapunk. A maradékot 275 ml metanolban oldjuk és a nyert oldathoz 100 g Biorad kationcserélő gyantát (AG50WX8) adunk. A szuszpenziót szobahőmérsékleten egy éjszakán át keveijük. A gyantát szűréssel távolitjuk el és egyszer 100 ml metanollal öblítjük. A szűrletet öntjük és a gyantát 100 ml metanol és 50 ml tömény ammónium-hidroxid elegyében szuszpendáljuk. Az elegyet 15 percen át erőteljesen keverjük és a gyantát kiszűijük. Ezt az eljárást még kétszer ismételjük meg további friss metanolos ammóniával. A bázikus metanolos szűrleteket egyesítjük és 45 °C-on vákuumban bepárolva 13,8 g súlyú barna habot nyerünk. Ezt az anyagot a WATERS Prep 500 Ci₈ fordított fázisú oszlopot használva kromatografáljuk 100% vízzel és 1,26 g l-(4-amino2-oxo-l H-pirimidin-1 -il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribózt nyerünk.

NMR (CDjOD, 90 mHz, delta /3,7-4,65/m, 4H/ 4,83 /s, 4H/, 5,97 /d, J = 8 Hz, 1 H/, 6,24 /t, J = 7 Hz, 1 H/, 7,88/d, J = 8 Hz, IH). Tömegspektrum m/e * 263.

2. példa l-(4-amino-5-jód-2-oxo-l H-pirimidin-1 -il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz ml száraz 1,2-diklór-etánban oldott 1,99 g (0,0042 mól) 3,5-bisz(terc-butil-dimetil-sziloxi)-l-metán-szulfoniloxi-2-dezoxi-2,2-difluor-ribózhoz 2,08 g (0,0046 mól) trisz-trimetil-szilil-5-jód-citozint adunk, majd az elegyhez 1,11 g (0,005 mól) trifluor-metánszulfoniloxi-trimetil-szilánt adagolunk. A reakcióelegyet nitrogén atmoszférában visszafolyató hűtő alkalmazása mellett mintegy 16 órán át forraljuk és szobahőmérsékletre hűtjük. A reakcióelegyhez 5 ml metanolt adunk és az elegyet további 30 percen át keverjük. Az elegyet szüljük és a kivált szilárd csapadékot szűréssel nyerjük ki. A szűrletet csökkentett nyomáson szárazra pároljuk és a nyert maradékot 20 ml vízmentes bróm-hidrogén-sawal telített diklór-metánban oldjuk. Az elegyet 3 órán át keveijük. Az illékony anyagokat 45 c-on vákuumdesztillációval eltávolítjuk. A maradékot 15 ml vízben oldjuk, 10%-os nátrium-hidrogén-karbonát oldattal pH-ját 7-8 közé állítva semlegesítjük és a nyert oldatot egyszer 10 ml etil-acetáttal mossuk. A vizes fázist WHATMAN Prep ODS-3 fordított fázisú oszlopon kromatografáljuk víz/metanol (9 : 1, tf : tf) elegyet használva, 2,0 ml adagokban. 30 mg l-(4-amino-5-jód-2-oxo-lH-pirimidin-1-il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribózt nyerünk.

NMR (CD₃OD, 90 mHz, delta) 3,47-4,66 (m, 4H) 4,78 (s, 4H), 6,14 (t, J = 7 Hz, IH), 8,32 (s, IH). Tömegspektrum m/e = 389.

3. példa

-(2,4-dioxo-l H,3H-pirimidin-l -il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz

190 mg (0,0007 mól) l-(4-amlno-2-oxo-l H-pirimidin-1-il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz oldatát 16 mljég-51 ecetben és 4 ml vízben visszafolyató hűtő alkalmazása mellett 24 órán át forraljuk. A reakcióelegyet szobahőmérsékletre hűtjük és az illékony alkotóelemeket 60-70 °C közötti hőmérsékleten vákuumban lepároljuk. A maradékot 5,0 ml toluollal keveqük és a nyert oldatot többször bepároljuk. A maradékot 12 ml metanolban oldjuk és a nyert oldatot -15 °C-ra hűtve vízmentes ammóniával telítjük. Az oldatot egy éjszakán át szobahőfokon keveqük. Az illékony részeket 45 C-on vákuumban eltávolítjuk. A maradékot kb, 5,0 ml forró vizben szuszpendáljuk és az oldhatatlan anyagot szűréssel elkülönítjük. A szűrletet 50 cm-es Whatman Partisii ODS-3 fordított fázisú oszlopon kromatografáljuk víz/metanol (9 : 1, tf : ti) elegyével eluálva. A termék 0,05 g-ját nyerjük, amely a kiindulási anyag reagálatlan részét nyomként tartalmazza. A reagálatlan kiindulóanyagot úgy távolítjuk el, hogy az elegy 0,05 g-ját metilén-klorid/metanol (9:1, tf:tf) elegy 5,0 rnl-ében oldva Waters Siiica Sep-Pak-on bocsátjuk át. Az eiuátumot vákuumban 45 °C-on bepárolva 0,036 g l-(2,4-dioxo-lH,3H-pirimidin-l-il)-2dezoxi-2,2-difluor-ribózt nyerünk.

NMR (CD₃0D, 90 mHz, delta) 3,54-4,48 (m, 4H), 4,83 (s, 311), 5,69 (d, J = 8 Hz, IH), 6,10 (dd, J = 7 Hz, 9 Hz, 1 H), 7,8 (d, J = 8Hz, IH). Tömegspektrum m/e = 264.

4. példa l-(4-amino-5-metil-2-oxo-lH-pirimidin-l-il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz

1,86 g (0,0039 mól) 3,5-bisz-terc-butil-dimetil-sziloxi)-l-metán-szulfoniloxi-2-dezoxi-2,2-difluor-ribózt, 1,87 g (0,0055 mól) bisz-trimetil-szilil-5-metil-citozÍnt és 1,34 g (0,006 mól) trifluor-metán-szulfoniloxi-trimetil-szilánt 37 ml száraz metilén-kloridban egy éjszakán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forralunk. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten hűtjük és 1,0 ml metanolt adunk hozzá. A kivált szilárd anyagot szűréssel elválasztjuk és a szűrletet 45 °C-on vákuumban bepároljuk. A maradékot 20 ml vízben oldjuk és a nyert oldatot 50 °C-on vákuumban 10 ml-re pároljuk be, amikoris csapadék képződik. A kicsapódott szilárd anyagot szűréssel választjuk el és a szűrletet vákuumban 50 °C-on bepárolva 2,2 g maradékot kapunk. A maradékot többször meleg aceton 10 ml-es adagjaival dörzsöljük el. A szerves fázisokat egyesítjük és 45 °C-on vákuumban bepárolva 1,67 g sárga olajat kapunk. Ezt az anyagot 15 ml metanol/víz 1:1, tf:tf) elegyben oldjuk és a nyert oldatot egy éjjelen át 5,0 g Biorad AG50WX8-cal keverjük. A szuszpenzíót száraz ammóniával telítjük és 10 percig keverjük. A gyantát kiszűrjük és 30 ml metanol/ammónia (2:1, tf; tf) elegyben szuszpendáljuk. Az oldatot 10 percig keverjük. A gyantát vákuumszűréssel távolítjuk el, a bázikus szűrleteket egyesítjük és 50 °C-on bepárolva

1,5 g narancsszínű olajat nyerünk. Az olajat 10 ml vízben oldjuk és 2,0 ml-es részletekben 50 cm-es Wlratman Partisii ODS-3 Prep fordított fázisú oszlopon kromatografáljuk, eluálószerként vizet használva. 0,07 g l-(4-amino-5-mctil-2-oxo-lH-pirimidin-lil)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribózt nyerünk.

NMR (CDjOD, 90 mHz, delta) 1,94 (s, 3H), 3,53 4,62 (m, 4H), 4,75 (s, 4H), 6,17 (t, J = 8Hz, IH), 7,67 (s, IH). Tömegspektrum m/e - 277 = P.

5. példa (4-ainino-2-oxo-lH-pirimidin-l -il)-2-dezoxi-2,2difluor-ribóz

Nitrogén atmoszférában 17,89 g (0,0375 mól) 3,5-bisz(terc-butil-dimetil-sziloxi)-l-metán-szulfoniloxi-2-dezoxi-2,2-difluor-ribózhoz 300 ml száraz metilén-kloridban 23,0 g (0,063 mól) trisz-trimetiJ-citozint, majd ezt követően 10,84 g (0,0488 mól) triíluor-metán-szulfoniiloxi-trimetil-szilánt adunk hozzá. Az oldatot egy éjszakán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk és szobahőmérsékletre hűtjük. A reakcióelegyhez 20 ml metanolt adunk és a keletkezett oldatot egy órán át erőteljesen keveqük. A kicsapódott szilárd anyagot kiszűrjük. A szüredékhez 100 ml vizet adunk és a szuszpenziót 30 percen át erőteljesen keveqük. A szerves fázist elkülönítjük és 45 °C-on vákuumban bepárolva 11,2 g barna olajat nyerünk. Az olajat 95 ml metanolban oldjuk, hozzáadunk 33 g Biorad AG50WX8 kationcserélő gyantát és a szuszpenziót éjjelen át szobahőfokon keveqük. A gyantát kiszűrjük és 50 ml metanollal mossuk. A gyantát ezután 100 ml metanol/ammónia (1:1, tf : tf) eleggyel erőteljesen keveqük. A gyantát kiszűrjük és a bázikus szüredékeket egyesítve 50 °C-on bepároljuk. 2,09 g sárga maradékot kapunk. Ezt az anyagot 25 ml vízben szuszpendáljuk és 15 percig erőteljesen keveqük. Az oldhatatlan csapadékot kiszűrve 0,250 g A jelzésű vegyületet nyerünk. A szüredéket 50 °C-on vákuumban bepárolva 0,86 g B jelzésű vegyületet nyerünk. Az A vegyületet 20 ml metanolban oldjuk és Biorad AG50WX8 gyantával szobahőfokon 3 napig keveqük. A gyantát kiszűrjük és belőle 30 ml metanol/tömény ammóniumhidroxid (1:1, tf : tf) elegyben zagyot képezünk. A gyantát kiszűrjük és a szüredéket vákuumban 50 C-on bepárolva 0,14 g 1 -(2-dezoxi-2,2-difluorbéta-D-xilo-furanozil)-citozidot nyerünk,

NMR (CD₃OD, 90 mHz, delta) 3,72-4,34 (m, 4H), 4,78 (s, 4H), 5,86 (d, J = 8Hz, IH), 6,17 (d, J = 15Hz, IH), 7,78 (d, J = 8Hz, IH). Tömegspektrum m/e = 263.

A B jelzésű terméket Whatman 50 cm-es ODS-3 Prep fordított fázisú oszlopon kromatografáljuk víz/ metanol (1:1, tf : tf) elegyet használva eluálószerként és 0,06 g l-(2-dezoxi-2,2-difluor-alfa-D-xilo-furariOzil)-citozint kapunk.

NMR (CD₃OD, 90 mHz, delta) 3,53-3,9 (m, 2H), 4,1-4,57 (m, 2H), 4,83 (s, 4H), 5,9 (d, J = 8Hz, IH), 6,3 (dd, J = 7Hz, IH), 7,55 (d, J = 8Hz, IH). Tömegspektrum m/e = 263 = P.

6. példa l-(6-amino-9H-purin-9-il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz

A. l-(6-klór-9H-purin4-il)-3,5-bisz(terc-butil-dimetil-sziloxl)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz

0,77 g (5,0 mmól) 6-klór-purin 50 ml tetrahidrofuránnal készített oldatához 1,31 g (5,0 mmól) trifenil-foszfint és 0,87 g (5,0 mmól) dietil-azodikarboxilátot adunk. Ehhez az oldathoz adjuk hozzá 1,99 g (5,0 mmól) 3,5-bisz(terc-butil-dirnetil-sziloxi)-l-liidroxi-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz tetrahidrofurános oldatát. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten mintegy 60 óráig keveijük és további 0,66 g (1,7 mmól) 3,5bisz(terc-butil-dimetil-sziloxi)-l-hidroxi-2-dezoxi-2,2difluor-ribózt adunk a reakcióelegyhez. Az elegyet további 6 órán át szobahőmérsékleten keveijük. Az oldószert vákuumban lepároljuk és a maradékot egy éjjelen át kis mennyiségű dietil-éterrel keveijük. A kicsapódott száraz anyagot vákuumszűréssel eltávolítjuk. A szürletet vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot 70 g szilikagélen kromatografáljuk és kloroformmal eluáljuk. A főterméket tartalmazó frakciókat egyesítjük és az oldószert elpárologtatva 1,0 g l-(6-klór-9H-purin-9-il)-3,5-bisz(terc-butil-dimetilsziloxi)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribózt nyerünk. A termék szerkezetét NMR-rel igazoltuk. Tömegspektrum = 477 [534—(terc-butil)].

B. l-(6-amino-9H-purin-9-il)-3,5-bisz(terc-butil-dimetil-szi]oxi)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz

0,5 g (0,936 mmól) l-(6-klór-9H-purin-9-il)-3,5bisz(terc-butil-dimetil-sziloxi)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribózt 75 ml abszolút etanolban oldunk és 0 °C-on vízmentes ammóniával telítjük. A lombikot lezáijuk és a reakcióelegyet szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni. Szobahőmérsékleten az elegyet 72 órán át keveijük, az illékony anyagokat csökkentett nyomáson eltávolítjuk. 420 mg l-(6-amino-9H-purin-94l)-3,5bisz(terc-butil-dimetil-sziloxi)-2-dezoxi-2,2-difiuor-ribózt nyerünk. Tömegspektrum = 458 [515-(terc-butil)].

C. 100 mg (0,194 mmól) l-(6-amino-9H-purin-9il)-3,5-bisz(terc-butil-dimetil-sziloxi)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribózt 25 ml metilén-kloridban oldunk, külső jégfürdővel kb. 0 °C-ra hűtjük és vízmentes bróm-hidrogénsav gázzal telítjük. Az elegyet 0 °C körüli hőmérsékleten mintegy 4 órán át keveijük és nitrogént buborékoltatunk át rajta. Az elegyet szüljük, az öszszegyűlt szilárd részt metanollal mossuk. 110 mg szilárd anyagot nyerünk. Ezt nagynyomású folyadékkromatográfiával tisztítva 12,1 mg béta-l-(6-amino9H-purin-9-il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóhoz jutunk.

NMR (Cd₃OD, 30 mHz, delta) 3,8—4,65 (m, 4H), 4,83 (bs, 4H), 6,33 (dd, IH), 8,22 (s, IH), 8,4 (s, IH). Tömegspektrum m/e = 287.

7. példa

A. 1 -(2,6-diklór-9H-purin -9-il)-3,5 -bisz(terc-bu tildimetil-sziloxi)-2-dezoxi-2,2-diíluor-ribóz

1,89 g (10,0 mmól) 2,6-diklór-purin 100 ml tetrahidrofurános oldatához 2,62 g (10,0 mmól) trifenilfoszfint és 1,74 g (10,0 mmól) dietil-azodikarboxilátot adunk. Ehhez az elegyhez hozzáadjuk még 3,98 g (10,0 mntól) 3,5-bisz(terc-butil-dimetil-sziloxi)-l-hidroxl-2-dezoxl-2,2-difluor-ribóz oldatát 25 ml tetrahidrofuránban és az elegyet szobahőmérsékleten egy éjjelen át keverjük. A kicsapódott szilárd anyagot vákuumszűréssel távolítjuk el és a szüredéket vákuumban bepároljuk. A maradékot 100 ml dietil-éterben feloldjuk és az oldatot szobahőmérsékleten egy éjjelen át keverjük. Az elegyet szűqük és a szüredéket vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot 25 ml etil-acetátban oldjuk és az elegyet hűtőszekrénybe tesszük. Az elegyet szüljük és a szüredéket nagynyomású folyadékkromatográfiának vetjük alá, 4 : 1, tf : tf hexán/etil-acetát eleggyel eluálva. Az első terméket tartalmazó frakciókat egyesítjük és az oldószert lepároljuk. 2,5 g l-(2,6-diklór-9H-purin-9-il)3,5-bisz(terc-butil-dimetil-sziIoxi)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribózt nyerünk. Tömegspektrum m/e =511 = [568-(terc-butil)].

Β. 1 -(2-klór-6-oxo-1 H,9H-purin-9-il)-2-dezoxi-2,2difluor-ribóz és l-(2-klór-6-bróm-9H-purin-9-il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz

0,5 g (0,88 mmól) l-(2,6-diklór-9H-purin-9-il)-3,5bisz(terc-butii-dime til-sziloxi)-2-dezoxi-2,2-di fluor-ribóz 100 ml metilén-kloridos oldatát 0 °C körüli hőfokra hűtjük és vízmentes gázalakú bróm-hidrogénsawal telítjük. Az elegyet 0 °C-on 7 órán át keverjük, majd szobahőmérsékleten 16 órán át. Az elegyet szűrjük és a kicsapódott és kiszűrt szilárd anyagot metanolban oldjuk. A metanolos oldatot vákuumban bepárolva 160 mg l-(2-klór-6-oxo-lH,9H-purin-9-il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribózból és az 1-(2-klór-6-bróm9H-purin-9-il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribózbóI álló világossárga szjlárd halmazállapotú elegyet kapunk. Tömegspektrum m/e = 322, illetve 386.

C. l-(2-klór-6-oxo-lH,9H-purin-9-il)-2-dezoxi-2,2difluor-ribóz

1,18 g(3 mmól) l-(2-klór-6-oxo-lH,9H-purin-9-il)2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz és 1 -{2-klór-6-bróm-9H-purin-9-il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz elegyét 11 ml 1,0 n nátrium-hidroxidban oldjuk és szobahőmérsékleten 3 órán át keverjük. Az elegy pH-ját 2 n sósavval 7 körülire állítjuk be. Az elegyet 45 °C körüli hőmérsékleten vákuumban bepároljuk. A maradékot meleg metanolban szuszpendáljuk, szűqük és e műveletet megismételjük. A szüredéket egyesítjük és az oldatot 15 °C-on vákuumban bepároljuk. 1,36 g l-(2-klór-6oxo-1 H,9H-purin-9-il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribózt nyerünk. Tömegspektrum m/e = 322,

D. Ez az 14/2-amino-6-oxo-lH,9H-purin-9-il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz előnyös szintézise. A következő reakcióval előállított anyagot viszonyítási sztenderdként használtuk a következő — biológiailag értékelt — vegyület vonatkozásában:

1,3 g l-(2-klór-6-oxo-lH,9H-purin-941)-2-dezoxi2,2-difluor-ribóz 30 ml abszolút etanolos szuszpenziójához 0 °C-on vízmentes ammóniát adunk. Az elegyet zárt edényben egy éjjelen át 150 °C-on tarjuk. Az elegyet lehűtjük és a kivált szilárd anyagot kiszűrjük. A kiszűrt anyagot 15 ml forró metanolban szuszpendáljuk és az elegyet ismét szűqük. A szüredéket vákuumban bepároljuk és a maradékot eluálószerként víz/metanol (9 : 1, tf : tf) elegyet használva nagynyomású folyadékkromatográfiával tisztítjuk 4 ml/perc átfolyási sebességgel. 10 mg alfa-l-(2-amino-6-oxolH,9H-purin-9-il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribózt és 5 mg béta-1 \2-amino-6-oxo-l H,9H-purin-9-íI)-2-dezoxi-2,2A biológiailag vizsgált vegyületeket a következők szerint állítjuk elő:

ml abszolút etanolban oldott 0,26 g l-(2-klór-6oxo-lH,9H-purin-9-il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz és 1(2-klór-6-bróm-9H-purin-9-il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz elegyébe 0 °C körüli hőmérsékleten vízmentes ammóniát vezetünk be 20 percen át. Az edényt lezárjuk és 16 órára 150 °C hőfokú olajfürdőbe tesszük. Ezután az illékony alkotórészeket csökkentett nyomáson elpárologtatjuk és a maradékot szokványos módszerekkel tisztítva 9,6 mg alfa-l-(2-klór-6-amino-9H-purin-9-il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribózl nyerünk M/e = 322 értékkel; 8,2 mg béta-1-(2-klór-6-amino9H-purin-9-il(-2-dezoxi-2,2-difluor-ribózt, amelynek m/e értéke = 322 és NMR adatai :(CD₃OD, 300 mHz, delta) 3,8-4,65 (m, 4H), 4,93 (bs, 4H), 6,25 (dd, IH), 8,35 (s, IH); 6,5 mg alfa-és béta-1-{2,6-diamino-9H-purin-i-il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribózt, amelynek (m+l)/e értéke 304 (számított 303.1017; mért: 303.1009); 9,0 mg l-(2-amino-6-oxo-lH,9H-purin-9il)-2-dezoxi-2,2-difluor-nbózt, amelynek (m+H)/e, számított és mért m/e értéke 304.0857; és az NMR (CDjOD, 300 mHz, delta) 3,85-4,65 (m, 4H), 4 9 (bs, 5H), 6,15 (dd, IH), 7,98 (s, IH); és 9,0 rngalfaés béta-l-(2,6-dioxo-lH,9H-purin-9-il)-2-dezoxi-2,2difluor-ribózt, m/e - 304.

A találmány szerinti vegyületeket az emlősökben feltételezhető valódi daganatok kezelésére használhatjuk, aminek lényege, hogy az ilyen emlős számára, amely rászorul e kezelésre, az (IV általános képletű vegyületek valamelyikének gyógyászatilag hatékony mennyiségét adagoljuk. A módszer magába foglalja a vegyületek emlősöknél való alkalmazását a legváltozatosabb utakon, beleértve a perorális, rektális, transzdermális, szubkután, intravénás, intramuszkuláris vagy intranazális alkalmazási módot.

* A „gyógyszerészetileg hatékony mennyiség” kifejezés a (II) általános képletű vegyület olyan alkalmas mennyiségére vonatkozik, amely emlősökön kemoterápiás hatás kifejtésére képes. A hatékony vegyületek hatásukat az adagolás széles skáláján képesek kifejteni. Így például a napi adagok szokásos esetben a 0,1 és 1.200 mg/testsúly kg határán belül esnek. Felnőtt emberek kezelésében 0,1 és 50 mg/kg az előnyös, egyetlen adagban vagy megosztva. Mindazonáltal érthető, hogy a vegyület ténylegesen alkalmazandó mennyiségét az orvos fogja meghatározni a számottevő körülmények fényében, köztük a kezelendő állapot, a beadásra kerülő sajátos vegyület, a beadás választott útja, az egyedi páciens kora, súlya és reagálása, a páciens tüneteinek komolysága; éppen ezért a fentebbi adagolási határok megadása nem célozza a találmány terjedelmének bármely módon való korlátozását.

A „feltételezett valódi daganat” kifejezés a leírásbán az (II) általános képlet szerinti vegyületekkel kezelhető abnormális szövetbuijánzást jelenti emlősökön. A (H) általános képlet szerinti vegyületek mind a szolid, mind a nem-szolid daganatokra hatnak és a vegyületek alkalmasak a gyorsan osztódó sejtek növekedésének befolyásolására, e vegyületek sejtméreg jellege folytán. E vegyületek sajátos vonása, hogy hatásspektrumuk széles, aminek folytán a daganatok számos változata ellen hatásosak.

A találmány szerinti vegyületek előnyösen gyógyszerformaként adhatók. Ezek a találmány szerinti (II) vagy (III) képletű vegyületek valamelyikét gyógyszerészeti vivő-, hígító- vagy kötőanyaggal együtt tartalmazza.

A gyógyszerformában a hatóanyag ] súly% és 90 súly% határok közötti mennyiségben van jelen. A hatóanyagot vivőanyaggal keverjük, vagy azzal hígítjuk, vagy vivőanyagba záijuk, amelynek alakja kapszula, zacskó (sachet), papír vagy egyéb tartály lehet. Amikor a vivőanyag hígítószerként szolgál, lehet szilárd, félszilárd vagy cseppfolyós anyag, ami a hatóanyag vivőanyagként, kötőanyagként vagy közegeként szolgál. így a készítmények formája lehet: tabletta, pilula, por, szögletes cukorka, zacskó (sachet), ostyátok, elixir, szuszpenzió, emulzió, oldat, szirup, aeroszol (szilárd vagy cseppfolyós közegben), kenőcsök, melyek egészen 10 suly%-ig tartalmazzák a hatóanyagot, lágy és kemény zselatin kapszulák, végbélkúpok, steril injekciós folyadékok és sterilen csomagolt porok.

Az alkalmas vivő-, kötő- és hígítóanyagokra néhány példa: laktóz, dextróz, szukróz, szorbit, mannit, keményítők, gumiarábikum, kalcium-foszfát, alginátok, tragakanta, zselatin, kálcium-szilikát, mikrokristályos cellulóz, polivinil-pirrolidon, cellulóz, víz, cukorszirup, metil-cellulóz, metil- és propil-hidroxi-benzoátok, talkum, magnézium-sztearát és ásványolaj. A gyógyszerformák tartalmazhatnak még pótlólagosan kenőanyagokat, nedvesítőszereket, emulgeáló- és szuszpendálószereket, konzerválószereket, édesítőszereket, vagy ízesítőszereket. A találmány szerinti készítményt olyan formába célszerű hozni, amely gyorsan és hosszú időn át ad le hatóanyagot, miután azt jól ismert módszerekkel a páciensnek beadták.

A gyógyszerkészítményeket célszerű egységadagokban előállítani, úgy, hogy minden egység 5 és 500 mg közötti hatóanyagot, még inkább szokásosan 25 és 30 mg közötti mennyiségben, tartalmazzon. Az „egységadag” kifejezés olyan fizikailag elkülönülő egységeket jelent, amelyek emberi egyedeknek és emlősöknek egyedi adagként beadhatók és amelyek minden egysége a hatóanyag olyan előre meghatározott mennyiségét tartalmazza, alkalmas gyógyszerészeti vivőanyaggal együtt, amely mennyiség előzetes számítások szerint képes a kívánt hatást kifejtésére.

A következő gyógyszerformázási összetételek olyan különleges összetételek, amelyek a találmány tárgyát képező vegyületeket tartalmazzák. Az összetételekben hatóanyagként az (I) képlet szerinti vegyületek bármelyike alkalmazható. A példák csak szemléltetésre szolgálnak és nem céljuk, hogy a találmány

194.273 leijedclmé t bármely módon korlátozzák.

δ

1. összetétel

Kemény zselatin kapszulákat töltünk meg a következő összetétel szerint:

lT4-amino-5-metil-2-oxo1 H-piriini din-1 -il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz Szárított keményítő Magnézium-sztearát

Mennyiség (mg/kapszula)

250

200

Mennyiség (mg/tabletta)

A fentebbi alkotórészeket összekeverjük és 460 mg egyenkénti mennyiségben kemény zselatin kapszulákba töltjük.

2. összetétel

Tablettákat készítünk az alábbi alkotórészeket felhasználva:

-(2-oxo4-amino-lH-pirimi din-1 -íl)-2-dezoxi-2,2difluor-ribóz Mikrokristályos cellulóz Szilikon-dioxid Sztearinsav

Az alkotórészeket összekeverjük és belőlük egyenként 665 mg súlyú tablettákat készítünk.

250

400

3. összetétel

Aeroszol oldatot készítünk, amely a következő al- 35

kotórészeket tartalmazza:
1 <2,4-dioxo-l H,3H-pirimidin-141)· 2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz Etanol 22-es hajtógáz (klór-difluor-metán)	Súly%
0,25 29,75 70,00	40
A hatóanyagot az etanollal elegyítjük és az elegyet a 22-es hajtóanyag —30 °C-ra lehűtött egy részéhez adjuk és egy töltőszerkezetbe helyezzük. A kívánt mennyiséget saválló acéltartályba helyezzük és a hajtógáz fennmaradó mennyiségével hígítjuk. Ezt követően a tartályon rögzítjük a szelepegységeket.	45
4. összetétel Egyenként 60 mg hatóanyagot tartalmazó tablettákat készítünk a következők szerint: 1 <4-amino-2-oxo-1 H-pirimidinl-U)-2-dezoxi-2,2-diíluor-ribóz 6Ö mg Keményítő 45 mg	50

Mikrokristályos cellulóz 35 mg

Polivinil-pirrolidon (10%-os

vizes oldatként)	4 mg
Nátrium-karboxi-metil-keményítő	4,5 mg
Magnézium-sztearát	00 mg
Talkum	1 mg	60

A difluor-nukleozidot, a keményítőt és a cellulózt US 45 mesh méretű szitán eresztjük át és alaposan elkeverjük. A nyert porhoz hozzáadjuk a polivinil-pirrolidon oldatot, majd az anyagot US 14 mesh méretű szitán visszük át. Az így nyert granillákat 50-60 °Con szárítjuk és US 18 mesh méretű szitán dörzsöljük át. Az előzetesen US 60 mesh méretű szitán átszitált karboxi-metil-keményítőt, magnézium-sztearátot és talkumot ezután a granulákhoz adjuk, majd a masszából tablettázó gépen egyenként 150 mg súlyú tablettákat sajtolunk.

5. összetétel

Egyenként 80 mg gyógyszert tartalmazó kapszulá kát állítunk elő a következők szerint:

-{4-amino-2-oxo-l H-pirimidinI-Íl)-2-dezoxi-2,2-difluor-xilóz. 80 mg

Keményítő 59 mg

Mikrokristályos cellulóz 59 mg

Magnézium-sztearát 2 mg

A hatóanyagot, a cellulózt, a keményítőt és a magnézium-sztearátot összekeverés után US 45 mesh szitán eresztjük át, majd egyenként 200 mg-os mennyiségben kemény zselatin kapszulákba töltjük.

6. összetétel

Egyenként 225 mg nuklcozidot tartalmazó végbél kúpokat készítünk a következők szerint:

-(2,4-dioxo-lH,3H-pirimidin-l-il)-2-dezoxi-2,2-difiuor-ríbóz 225 mg

Telített zsírsav gliceridek ad 2 g

A nuklcozidot US 60 mesh méretű szitán dörzsöljük át és a lehető legkisebb hőmennyiség felhasználásával megolvasztott telített zsirsav-gliceridekben szuszpendáljuk. Az elegyet ezt követően végbélkúp formákba öntjük, melyek névleges kapacitása kúponként 2 g és lehűlni hagyjuk.

7. összetétel ml-es adagonként 50 mg gyógyszert tartalmazó szuszpenziót készítünk a következők szerint: l-(4-amino-5-metil-2-oxo-lHpirimi din-1 -il)-2-dezoxi-2,2difluor-ribóz

Nátrium-karboxi-metil-cellulóz

Cukorszörp

Benzoesav oldat

Izanyag

Színezék

Desztillált víz mg 50 mg

1,25 ml 0,10 ml tetszés szerint tetszés szerint ad 5 ml

A gyógyszert US 45 mesh méretű szitán dörzsöljük át, majd a nátrium-karboxi-metil-cellulózzal és a cukorszörppel elegyítjük, sima pasztát képezve. A benzoesav oldatot, az ízanyagot és a színezéket a víz egy részében oldjuk és keverés közben az előbbihez adjuk. Ezután annyi vizet adunk hozzá, amennyit a kívánt térfogat elérése igényel.

8. összetétel

Intravénás készítményt állítunk elő a következők szerint:

-(4-amino-2-oxo-lH-pirimidin-1 -il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz 100 mg

Izotóniás sóoldat 1000 ml

A fentebbi alkotórész oldatát intravénásán alkalmazzuk 1 ml/perc beadási sebességgel az olyan emlősöknél, amelyek feltételezett valódi daganatok miatt ilyen kezelést szükségeinek.

A találmány szerinti reprezentatív vegyületek hatását olyan sztenderd szűrési módszerekkel igazoltuk, amelyeket a szakemberek potenciális daganatellenes hatású vegyületek vizsgálatára használnak. Például ilyen szűrővizsgálati módszereket használtak a kereskedelemben kapható olyan rákgyógyszerek szűrésére, mint a Vinca alkaloidok. Lásd például Miller és munkatársai, J. Med. Chem. Vol. 20, 3, 409 (1977) és Sweeney és munkatársai, Cancer Research 38, 2886,(1978).

A (II) általános képletű vegyületek citosztatikus hatásúak, amennyiben gátolják a humán leukémiás sejtek (CCRF CEM sejtsor) növekedését. Az I. Táblázat a (II) képlet szerinti néhány reprezentatív vegyület vizsgálatának eredményeit mutatja be. A táblázatban az 1. oszlopban a vegyület neve, a 2. oszlopban pedig az IC₅₀ érték (az a koncentráció, amely 50&-os növekedésgátlást okoz) mcg/ml-ben, található.

I. Táblázat

Citotoxicitási vizsgálat

A (II) általános képlet szerinti vegyületek azon képességének, hogy velük' emlősök feltételezetten valódi daganatait kezeljék, az 1. példa szerinti l-(4amino-2-oxo-l H-pirimidin-1 -il)-2-dezoxi-2,2-difluorribózt, az 5. példa szerinti l-(4-amino-2-oxo-lH-pirimidin-1-il)-2-dezoxi-2,2-difluor-xüózt, valamint a 6. példa szerinti l-(6-amino-9H-purín-9-il)-2-dezoxi-2,2difluor-ribózt olyan állatokon vizsgáltuk, amelyeken az L1210V limfoid leukémiát képviselő tumor rendszer fejlődik ki.

E vegyületek hatékonyságának vizsgálatát az L 1210V leukémia ellen 1 χ 10⁶ sejt intraperitoneális befecskendezésével kezdtük. A kezelés a beoltás után 24 órával kezdődött. A kezelésre való reagálást úgy határoztuk meg, hogy tíz kezelt állat közepes túlélési időtartamát tíz kontroll állatéhoz viszonyítottuk; a kezelt állatok élettartamának a kontroll élettartamát meghaladó növekedését százalékban adja olyan egereken, amelyek e tumorral voltak fertőzve. A táblázatban az 1. oszlopban adjuk meg a vizsgált vegyület előállítási példájának számát; a 2. oszlopban a kísérletek számát; a 3. oszlopban a vegyület dózisának szintjét meg/kg-ban; a 4. oszlopban az alkalmazás módját; az 5. oszlopban az adagolás időprogramját, azaz a napokat, amelyeken az egér a vegyületet kapta; a 6. oszlopban a kezelt egerek élettartamának átlagos növekedését a kontrolihoz viszonyítva; a 7. oszlopban az összes egérhez képest a toxikus halálozást minden csoportban; a 8. oszlopban pedig a határtalan túlélők számát, azaz amelyek 45 napon túl éltek, minden csoportban.

A vegyület neve IC₅₀ mcg/ml

1 -(4-amino-2-oxo-1 H-pirimidin-
-1 -il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz	0,0039
1 -(4-amino-2-oxo-l H-pirimidin-1 -il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz	0,0057 0,0068 0,0260 0,3
l-(2,4-dioxo-lH,3H-pirimidin-l-il)- -2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz	5,4
l-(4-amino-5-metil-2-oxo-lH- pÍrimidin-l-il)-2-dezoxi-2,2-difluor- ribóz	0,3
béta-1 -(6-amino-9H-purin-9-il)-2dezoxi-2,2-difiuor-ribóz	0,5
alfa-1 -(6-amino-9H-purin-9-il)-2dezoxi-2,2-difluor-ribóz	6,9
alfa-1 -(2-klór-6-amino-9H-purin-9il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz	>20,0
béta-1 -(2-klór-6-amino-9H-purin-
9-il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz	0,4
1 -(2,6-diamino-9H-purin-9-il-2dezoxi-2,2-difluor-ribóz	0,075
1 -(2-amino-6-oxo-l H,9H-purin-9-il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz	0,10
1 -(2,6-dioxo-lH,3H,9H-purin-941)-2-dezoxi-2,2-di fluor-ribóz	0,30

-101

194.273

II. Táblázat

Ll 210V limfoid leukémia tumor-rendszer

Példa	Kísérlet	Adag	Alkalmazás	Alkalmazás	Élettartam	Toxikus	Határtalan
száma	száma	mg/kg	módja	dőprogranija	növekedés %	halál	túlélő
1.	1	20,0	i.p.	1.,5.,9. napon	60	0,10	0
		10,0			66	1/10	0
		5,0			66	0,10	0
		2,5			60	0,10 ‘	0
		Ij25			50	0,10	0
	2	200,0	i.p.	csak 1. napon 34	0,10	0
		100,0			26	0,10	0
		50,0			30	0,10	0
		25,0			23	0,10	0
	3	4,0	p.o.	napon ta 10 napig	2	4/10	0
		2,0			18	1,10	0
		1,0			15	0,10	0
		0,5			8	0,10	0
	4	4,0	i.p.	naponta 9 napig	44	0,10	0
		2,0 ·			136	0,10	0
		1,0			104	0,10	0
		0,5			74	0,10	0
5.	1	30,0	i.p.	naponta 10 napig	57	0,10	0
6.	1	200,0	i.p.	naponta 9 napig	18	0,7	0
		100,0			16	0,7	0

Az 1. példa szerinti l-(4-amino-2-oxo-lH-pirimidin-l-il)-2-dezoxÍ-2,2-difluor-ribóz és az 5. példa szerinti 1 -(4-amino-2 -oxo-1 H-pirimidin-1 -il)-2-dezoxi-2, 2-difluor-xilóz egyéb pótlólagos daganatrendszereknél is hatást mutatott. E rendszerek közé tartozik a 6C4HED limfoszarkóma, amely Gardner limfoszarkóma néven is ismeretes; a CA—755 adenokarcinóma; a P1534J limfoid leukémia és az X5563 plazmasejt mieloma. E rendszerek mindegyikét a továbbiakban újuk le részletesen.

6C4HED

A 6C3HED límforszarkómát 1979-ben kaptuk az Országos Rákkutató Intézet (N. C. I.) Rákkezelési Osztályának E. G. és G. Mason Research-nél (Worchester, Ma) fenntartott daganatbankjából. Az egyszeresen passzált tumort sztenderd módszereket használva folyékony nitrogénben tartottuk el. Az átültetett tumor a tumorbankból hat havonta vagy szükség szerint megújítjuk. A tumor C3H egéren hetenként kétszer végzett passzázs-sorozattal tartjuk fenn (Charles Kiver; Wilmington, Ma).

CA755

A 755-ös adenokarcinoma egy olyan nem diffefenciált emlőkar cinó ma, amelyet 1980-ban kaptunk az N. C. 1. Rákkezelési Osztályának E. G. és G. Mason Research-nél (Worchester, Ma) fenntartott daganatbankjából. Az egyszer passzált tumort sztenderd módszereket használva folyékony nitrogénben tartot40 tűk el. Az átültetett tumort a tumorbankból hat havonta vagy szükség szerint felújítottuk. A tumort hetenként egyszeri C57BL (6 nőstény egéren végzett sorozat-passzázzsal tartjuk fenr, (Jackson Laboratory; Bar Harbor, Me).

P1534

A P1534J limfoid leukémiát (szolid alak) 1973ban kaptuk a Jackson Laboratory-ból (Bar Harbor, Me). Az egyszer passzált tumort sztenderd módszereket használva folyékony nitrogénben tartottuk el. A __ tumorbank ezt követő feltöltése a tumorból az egyszer passzált anyagból történt. Az átültetett tumort a tumorbankból hat havonta vagy szükség szerint újítottuk fel. A tumort DBA/2 egéren hetenként egyszer végzett széria-passzázzsal tartjuk fenn (Charles River; Wilmington, Ma).

X5563 Mielóma

A tumor C3H egéren tartjuk fenn.

Ezen vegyületek tumor-rendszerekre kifejtett hatásának bizonyítására a következő eljárást alkalmaztuk; A tumor eltávolítottuk a passzázs-állatokból, és steril technikát alkalmazva 1-3 mm-es négyszögletes

-111

194.273 töredékekre vágtuk szét. A tumor-darabok sterilitását párhuzamosan vizsgáltuk 1-es Antibiotikum Táptalajt és Agy Szív Infúziót (Difco; Detroit, Mi) használva. A befogadó egeret megborotváltuk és a hónalji tartományba trokárral tumordarabokat ültettünk be a bőr alá. A gyógyszeres terápiát a tumor beültetését követő napon kezdtük el a megfelelő terv szerint. Az öszszes kísérlethez fiziológiás konyhasó oldatban oldottuk a hatóanyagot. A kezelés kezdetén és végén az összes állatot lemértük. Élelmet és vizet tetszés szerint kaptak. A 10-12. napokon az összes tumor két dimenzióját (hosszúság és szélesség) lemértük, tolómércét használva. A mérésekből a tumorok súlyát a következő képlet alapján számítottuk:

. , , tumor hossza (mm) x tumor szélessége (mm²) tumor súly (mg) =-~Az összes adatban a tumor súlyát az elemzés érdekében a legközelebbi tized grammra kerekítettük fel.

A terápiás hatás elemzésébe nem vettünk be egyetlen olyan csoportot sem, amelyben a szer toxicitásának tulajdonítható elhullás meghaladta a kezelt állatok 25 számának 30%-át.

A következő III. Táblázatban az 1. oszlop a vizsgált termék előállítási példájának számát adja; a 2. oszlop a tumor-rendszert tünteti fel; a 3. oszlop az adagot; a 4. oszlop az alkalmazás módját; az 5. oszlop az alkalmazás időprogramját; a 6. oszlop a tumor gátlásának %-os mértékét és a 7. oszlop a vizsgálat befejezése előtt megfigyelt toxikus elhullás számát jelöli.

III. Táblázat

Az 1. példa szerinti vegyület hatása tumor-modellekre

Példa száma	Tumor- rendszer	Adag mg/kg	Alkalmazás módja	Alkalmazási Tumorgátlás	Toxikus elhullás
időprogram	%
1.	6C3HED	20,0	i.p	1.,5.,9.nap	95	0/7
		10,0			88	0/7
		5,0			49	0/7
		2,5			1	0/7
		1,25			0	0/7
	6C3HED	0,4	i.p	8 napig naponta	8	0/10
		0,2			0	0/10
		0,1			0	0/10
		0,05			0	0/10
	CA755	20,0	i.p	1., 5., 9. nap	94	0/10
		10,0			86	0/10
		0,5			85	0/10
		2,5			44	0/10
		1,25			0	0/10
	Pl 5343	20,0	i.p.	1., 5., 9. nap	92	1/10
		10,0			71	2/10
		5,0			47	0/10
		. 2,5			30	0/10
		1,25			8	0/10
	X5563	20,0	i.p.	1., 5., 9. nap	100	0/10
		10,0			98	0/10
		5,0			89	0/10
		2,5			52	1/10
		1,25			11	1/10
5.	X5563	30,0	i.p.	9 napig naponta	28	0/10

-121

194.273

A jelen módszerrel vizsgált vegyületek egyben vírusfertőzések kezelésére is alkalmasak, közelebbről a herpes genusba tartozó vírusok által okozott fertőzé- “ sek kezelésére. A vegyületek szájon át, helyileg és parenterálisan egyaránt hatékonyan alkalmazhatók. Általában az 5 mg/kg-tól 500 mg/kg-ig terjedő határok közötti adagok hasznosak. Az alkalmazás előnyösebb azonban a 10 mg/kg-tól 100 mg/kg-ig terjedő határok 10 között.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás a (II) általános képletű vegyületek elő- 15 állítására, amelyben

R⁷ valamely (f), (g), (h), (i), (j) képlet szerinti pirimidin- vagy purin-bázis,

O —CH-csoport,

X C-R⁵ csoport,

R^s hidrogénatom, 1—4 szénatomos alkilcsoport vagy halogénatom, és nr

R⁴ hidrogénatom vagy aminocsoport, azzal jellemezve, hogy

a) egy — célszerűen terc-butil-dimetil-szilil-csoportokkal védett hiroxilcsoportokat tartalmazó - védett (II) általános képletű vegyületröl, ahol R⁷ a fent megadott, lehasítjuk a védőcsoportot vagy védőcsoporto- 30 kát, vagy

b) R⁷H általános képletű pirimidín-bázist - ahol R⁷ a fenti - vagy ennek védett származékát valamely (IV) általános képletű szénhidráttal vagy ennek védett származékával reagáltatunk, álról „Leav” valamely lehasadó csoport; és áz adott esetben jelenlévő védőcsoportot vagy védőcsoportokat eltávolítjuk, vagy

c) olyan (II) általános képletű vegyületek előállítására, ahol R⁷ (g) képletű vagy (i) általános képletű csoport, ahol R⁴ a fenti, egy olyan (II) általános képletű vegyületet, melyben R⁷ a 2- és/vagy 6-helyzetben halogénatommal szubsztituált 9H-purin-9-il- vagy 6-oxo-lH,9H-purin-9-il-csoport, ammóniával reagáltatunk.

(Elsőbbsége: 1985.12.03.)
2. Az 1, igénypont szerinti eljárás olyan (II) általános képletű vegyületek előállítására, ahol R⁷ valamely (0- (g). (b), (0 képlet szerinti pirimidin- vagy purinbázis, R⁴ hidrogénatom és O és X az 1. igénypontban megadott, azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált anyagokból indulunk ki.
3. A 2. igénypont szerinti eljárás (II) általános képletű vegyületek előállítására, ahol R⁷ (j) képletű csoport, és Ο X és R⁴ az 1. igénypontban megadott, azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált anyagokból indulunk ki.

(Elsőbbsége: 1985.10. 10.)
4. Az 1. igénypont szerinti c) eljárás l-(2-klór-6amino-9H-purin-9-il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz; 1 -(2, ó-diamino-9I1-purin-94l)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz és 1 -(2,6-dioxo-l H,3H,9H-purin-9-il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz előállítására, azzal jellemezve, hogy kiindulási anyagként l-klór-6-bróm-9H-puriu-9-il)-2-dezoxi-2,2-dif!uor-ribózt és l-(2-klór-6-oxo-lH,9H-purin-2-íI)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribózt alkalmazunk.

(Elsőbbsége: 1984,12. 04.)