A találmány tárgya (I) általános képletű 7-szubsztituáltpirido-benzazepin-karbonsavak felhasználása a szérumkoleszterin- vagy -triglicerid-szint csökkentésére alkalmas gyógyszerkészítmények előállítására.
A technika állása
A koronáriás szívbetegség (CHD) a vezető halálokok közé számít az ipari társadalmakban. A CHD mortalitásjelenlegi csökkenése ellenére a CHD évente még mindig 500 000 halálesetért felelős az Egyesült Államokban. Megállapították, hogy a CHD közvetve vagy közvetlenül az Egyesült Államoknak évi több mint 100 milliárd dollárjába kerül. A CHD elsődleges oka az arterioszklerózis, egy olyan betegség, amely a lipidek (koleszterin és trigliceridek) az érfalba történő beépülésével jellemezhető, az artériás belvilág szűkülését eredményezve és végül is megkeményítve az erek falát.
Az arterioszklerózis klinikailag koronáriás szívbetegségként (CHD) vagy ischaemiás szívbetegségként manifesztálódik és folyamatosan fő elhalálozási ok az ipari társadalmakban. Elfogadott tapasztalat, hogy az arterioszklerózis az artériás endotérium helyi sérülésével kezdődik, melyet a keringő monociták behatolása követ az artériás fal belső részében, ahol ezek a monociták keverednek a lipidekből származó lipoproteinekkel. Ugyanakkor úgy látszik, hogy az artériás simaizomsejtek az érfal középső rétegéből a belső rétegbe hatolva migrálódnak és proliferációjuk együttesen megy végbe a lipid és a habsejtek lerakódásával a károsodott területekre. Amint az arterioszklerotikus lemezkék kifejlődnek, azok progresszíven egyre jobban elzárják a megtámadott véredényt és ez lényegében ischaemiához, trombózishoz vagy infarktushoz vezet. Fentiek miatt kívánatos egy olyan módszer kidolgozása, amely a betegekben csökkenti a magas koleszterin- és/vagy trigliceridszintet és ezzel összefüggésben gátolja az arterioszklerózis kifejlődését.
A National Institutes of Health Consensus Development Conference Panel megállapította, hogy a plazmakoleszterin-szint csökkenése (az alacsony sűrűségű lipoproteinkoleszterin specifikus vérszintjei) kifejezetten csökkenti a CHD kiváltotta rizikót a szívrohamok kialakulására. A szérum lipoproteinek a lipidek hordozói a keringésben. A szérum lipoproteineket a sűrűségük szerint osztályozhatjuk úgy, mint cilomikronok, nagyon alacsony sűrűségű lipoproteinek (VLDL), közép sűrűségű lipoproteinek (IDL), alacsony sűrűségű lipoproteinek (LDL) és nagy sűrűségű lipoproteinek (HDL). A koleszterin 50-70%-a oly módon kering a vérben, hogy azt az LDL hordozza. Ezzel szemben a teljes koleszterinmennyiség körülbelül 25%-a a HDL-ben található, míg a VLDL a plazma trigliceridek legtöbbjét és az összes koleszterinnek csupán körülbelül 10—15%-át hordozza.
A cilomikronok az ér belső falán a lipidek bomlástermékeként összegyűlnek, majd a perifériás keringésbe áramolnak a thoracicolimpatikus rendszeren keresztül. A keringésben ezeket a vegyületeket a lipoproteinlipáz (LPL) szabad zsírsavakká és trigliceridekké bontja és ezeket az izmok elsődlegesen használják fel energiaforrásként vagy a zsírszövetekben elraktározódnak. A másik szérum lipoprotein az endogén szintetizált lipid transzportjában foglal helyet. Az endogén lipidtranszport oly módon indul meg, hogy a máj kiválasztja a triglicerideket és a koleszterint a plazmába VLDL-ként. A VLDL trigliceridjeit a kapilláriákban az LPL IDL-lé hasítja és végül LDL-lé alakítja. A receptor irányította endocitózis útján a máj ezen részecskéket gyorsan felszabadítja. A maradék főként mint LDL kering tovább.
Amint a sejt elpusztul és a sejtmembránok átjárhatóvá válnak, a koleszterin folyamatosan a plazmába kerül és HDL-lé alakul. A HDL gyorsítja a koleszterin távozását a perifériás sejtekből és megkönnyíti a májba történő visszaáramlásukat.
Az artériás fal koleszterinje csaknem kizárólag az LDL-ből származik [Brown and Goldstein, Ann. Rév. Biochem. 52, 223 (1983); Miller, Ann. Rév. Med. 31, 97 (1980)]. Az Am. J. Med. 80 (Suppl. 2A) 23-32, 1986 irodalmi hely arról számol be, hogy minél magasabb az LDL-szint, annál nagyobb a CHD kifejlődésének esélye. Azoknál a betegeknél, akiknél az LDL-szint alacsony, az arterioszklerózis kifejlődése meglehetősen ritka [Patton és munkatársai, Clin. Chem. 29,1890 (1983)].
A megemelkedett koleszterinszintet számos betegséggel hozzák összefüggésbe, beleértve ezekbe a koronáriás szívbetegséget, az angina pectorist, a karotid artériás betegségeket, a gutaütést, a cerebrális arterioszklerózisokat és a xantómát.
Kívánatos volt tehát egy olyan módszer kidolgozása, amely a betegekben csökkenti a plazmakoleszterin-szintet vagy csökkenti olyan betegségi státus kialakulásának esélyét, mely a megemelt koleszterinszinttel kapcsolatos.
A hipertrigliceridémia olyan állapot, melyben fölös mennyiségű triglicerid (nagyobb mint 500 mg/dl) található a plazmában. Ez szerepet játszik az arteriogenezisben és a koronáriás szívbetegségek kifejlődésében [Vega and Grundy, Adv. Exp. Med. 243, 311 (1989)]. Súlyos hipertrigliceridémia (nagyobb mint 1000 mg/dl) a cilomikronéniával kapcsolatos és akut hasnyálmirigygyulladást okoz [lásd K. Soergel. ACUTE PENCREATITIS, in Gastrointestinal Disease 91, 3rd ed. (Sleisenger, Μ. H., and Fordtran, J. S. eds.), W. B. Saunders Company, Philadelphia, PA, 1983, pp. 1462-1485; és lásd Brown, M. S., and Goldsteion, J. L. DRUGS USED IN THE TREATMENT OF HYPERLIPOPROTEINEMIAS, in Goodman and Gillman’s, The Pharmaceutical Basis of Therapeutics, 34, 7th edition, (Macmillan Publishing Co., New York, 1985, pp. 827-845)]. A cilomikronok sejtjeinek súlyos mértékű megemelkedése közvetlenül hasnyálmirigy-gyulladást indukál, ez azonban a trigliceridszint csökkentésével megelőzhető (U. S. Department of Health and Humán Services, NIH Publication No. 89-2925, pp. 74-77,1989 január, „Reportof the Expert Panel on Detection, Evaluation and Treatment of High Blood Cholesterol in Adults”).
Fentieknek megfelelően kívánatos volt olyan módszer kidolgozása is, melynek alkalmazása csökkenti a
HU 226 643 Β1 plazmatriglicerid-szintet hipertrigliceridémiában szenvedő betegeknél.
Vizsgálataink során az találtuk, hogy bizonyos pirido-benzazepin-származékok - melyek enkefalináz (EC 3.4.21.1) és az ACE (EC 3.4.15.1) gátlóként [Flynn, Warshawsky, Mehdi, Bey, Beight, Giroux and Burkholder, európai szabadalmi bejelentés, közzétételi szám: 0 481 522 A1 (1992. április 22.)] ismertek - hiperkoleszterolémiában vagy hipertrigliceridémiában szenvedő betegek kezelésére, valamint a magas szérumkoleszterin-szint, illetve trigliceridszint következményeként kialakult arterioszklerózisban szenvedő betegek kezelésére alkalmazhatók.
A találmány tárgya
A jelen találmány tárgya eljárás a hiperkoleszterolémia és a hipertrigliceridémia kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény előállítására, mely hatóanyagként hiperkoleszterolémiásan vagy hipertrigliceridémiásan hatékony mennyiségű (I) általános képletű vegyületet tartalmaz - ahol az általános képletben A4 és A! jelentése hidrogénatom vagy -COOH csoport,
R2 jelentése fenil-(1-4 szénatomos alkilcsoport),
R3 jelentése acetilcsoport.
A találmány tárgya továbbá eljárás a magas koleszterinszint vagy trigliceridszint következtében kialakult arterioszklerózis kezelésére használható gyógyszerkészítmény előállítására.
A találmány részletes leírása
A jelen leírásban használt „1-4 szénatomos alkil kifejezés telített egyenes vagy elágazó 1-4 szénatomos szénhidrogéncsoportot jelent, beleértve a metilcsoportot, az etilcsoportot, a propilcsoportot, az izopropilcsoportot, az n-butil-csoportot, az izobutilcsoportot, a terc-butil-csoportot és hasonló csoportokat.
A leírásban használt „ ” kifejezés a királis atomhoz tartozó vegyértékkötést jelent, melynek sztereokémiája nem meghatározott.
A „beteg” kifejezés alatt meleg vérű állatokat vagy emlősöket értünk, beleértve a nyulat, a rágcsálókat, a majmot és az embert, melyeknek hipertrigliceridémiás, arterioszklerozisos vagy hiperkoleszterolémiás kezelése szükséges, így például olyan beteg esetén, amely familiáris hiperlipidémiában szenved. Az olyan „beteg” kifejezés alatt, melynek hipertrigliceridémiás kezelése szükséges, például olyan esetet értünk, melyekben a beteg IV típusú hiperlipoproteinémiában (a megemelkedett VDLD-szint jelzi) szenved a Fredrickson osztályozásnak megfelelően [Fredrickson and Lewy, FAMILIAL HYPERLIPOPROTEINEMIA, in The Metabolic Basis of Inheritea Disease, 3rd ed. (Stanbury, J. B,; Wyngaarden, J. B.; and Fredrickson, D. S.; eds.) McGraw-Hill Book Co., New York, 1972, pp. 545-614],
A hiperkoleszterolémia olyan betegségi státus, amely a szérumkoleszterin-szinttel vagy az LDL-koleszterin-szinttel jellemezhető és amely olyan mértékben emelkedett meg klinikailag jelentős mértékben, amely az átlagos szakember számára a normál klinikai mértéket meghaladja. Azoknak a betegeknek az azonosítása, akiknek a hiperkoleszterolémiás kezelése szükséges, a szakember számára kézenfekvő. Például azok az egyének, melyeknek a szérumkoleszterinszintjei vagy az LDL-koleszterin-szintjei klinikai laboratóriumi vizsgálatokkal meghatározva lényegesen és krónikusan magasabbak mint az átlagos szakember számára elfogadott normál érték, ezen betegeknek a hiperkoleszterolémiás kezelésre szükségük van. Ily módon például azok az egyének, akiknek a hiperkoleszterolémia kifejlődésre rizikófaktoruk van, szintén hiperkoleszterolémia szempontjából kezelendő betegnek tekinthetők. Az átlagos klinikus könnyen képes azonosítani klinikai tesztekkel, fizikai vizsgálatokkal, orvosi/családtörténet feltárásával azokat a betegeket, akik hiperkoleszterolémiában szenvednek és azokat, akiknek a hiperkoleszterolémia kifejlődésére nagy esélyük van és ily módon könnyen képesek kiválasztani azokat az egyéneket, melyeknek a hiperkoleszterolémiás kezelésre szükségük van.
Hatékony hipokoleszterolémiás mennyisége az (I) általános képletű vegyületeknek az a mennyiség, amely hatékonyan csökkenti a betegekben a szérumkoleszterin-szintet vagy az LDL-koleszterin-szintet. Igy sikeresen kezelhetők hiperkoleszterolémiára azok a betegek, akiknek a szérumkoleszterin-szint vagy az LDL-koleszterin-szint csökkentésére van szükségük. Sikeresen kezelhetők azok a betegek, akiknek rizikófaktora magas a hiperkoleszterolémia kifejlődésére oly módon, hogy a profilaxisban a klinikailag jelentős szérumkoleszterin-szintet vagy LDL-koleszterin-szint emelkedését megelőzzük.
Az arterioszklerózis olyan betegségi állapot, amely az arterioszklerotikus károsodások vagy lemezek növekedésének kifejlődésével jellemezhető. Az olyan betegek azonosítása, amelyeknek arterioszklerózis szempontjából kezelésre van szükségük, a klinikus kötelező tudásához tartozik. Például azok az egyének, akik akár klinikailag jelentős arterioszklerózisban szenvednek vagy akiknek az arterioszklerózis klinikai jelentős kifejlődésére rizikófaktora van, szintén az arterioszklerózis szempontjából ellátandó betegek közé sorolhatók. Az átlagos klinikus könnyen meg tudja határozni klinikai tesztek felhasználásával, fizikai vizsgálatokkal és orvosi/családtörténet feltárásával, azt az esetet amikor a betegnek arterioszklerózis indikációban kezelésre van szüksége.
Az (I) általános képletű vegyületek hatékony antiarterioszklerotikus mennyisége az a mennyiség, amely hatékonyan gátolja az arterioszklerózis növekedését vagy kifejlődését a betegben. Az arterioszklerotikus beteget sikeresen akkor kezeljük, ha az atheroszklerózisos károsodások vagy vérlemezkék kifejlődését vagy növekedését hatékonyan lelassítottuk, félbeszakítottuk, lefékeztük vagy megállítottuk; nem szükséges az arterioszklerózis teljes megszüntetése. Sikeres kezelés alatt érti az átlagos szakember az arterioszklerózis profilaxisában az arterioszklerotikus károsodások vagy vérlemezke-képződés megelőzését is.
HU 226 643 Β1
A hatékony antiarterioszklerotikus vagy hipokoleszterolémikus dózis ismert technikákkal az analóg esetek alapján nyert eredmények felhasználásával könnyen meghatározható. A hatékony dózis meghatározásánál számos tényezőt kell figyelembe venni beleértve ezekbe, de nem korlátozva a beteg fajtáját, méretét, korát, általános egészségi állapotát, a specifikus betegséget, a betegség súlyosságát vagy előrehaladottsági fokát, a kezelésre adott választ, az adott hatóanyagot, az adagolás módját, az adott gyógyszerkészítmény bioavailabilitásának jellemzőit, a választott dózistartományt, és a használt kísérő medikációt.
Az (I) általános képletű vegyület hatékony antiarterioszklerotikus vagy hipokoleszterolémiás mennyisége általában 1 mg/testtömeg-kg/nap (mg/kg/nap)1000 mg/testtömeg-kg/nap (1 mg/kg/nap). A napi dózis előnyösen 2 mg/kg-200 mg/kg érték körüli érték.
A beteg hatékony kezelése céljából az (I) általános képletű vegyületeket bármely olyan formában vagy módon adhatjuk, mely hatékony mennyiségben biztosítja a vegyület bioavailabilitását, beleértve az adagolást orális és parenterális úton is. Például a találmány szerinti vegyületek orálisan, szubkután, intramuszkulárisan, intravénásán, transzdermálisan, intranazálisan, rektálisan és hasonló módon adhatók. A szakember számára könnyen megválasztható az adagolás módja és formája, a kezelendő betegség státusától, a betegség előrehaladottsági fokától és más releváns tényezőktől függően.
Az (I) általános képletű vegyületek gyógyászati készítmények vagy gyógyszerek formájában adhatók, melyeket úgy állítunk elő, hogy az (I) általános képletű vegyületeket valamely gyógyászatilag elfogadható vivő- vagy hígítóanyaggal kombinálunk, az adagot és az adagolás módját standard gyógyszerészeti gyakorlat alapján választjuk meg.
A hipertriglicerídémia olyan megbetegedés, amely a plazmatriglicerid-szint megemelkedésével jellemezhető, amely emelkedés a szakember által normálnak meghatározott értékéhez képest klinikailag szignifikáns mennyiségű. Azoknak a betegeknek a kiválasztása, akiknél a trigliceridszint csökkentése szükséges, a szakember köteles tudásához tartozik. Például azok a személyek, amelyeknek a plazmatriglicerid-szintjei mint azt laboratóriumi vizsgálatokkal meghatározták, lényegesen és krónikusan magasabbak a szakember által normál értéknek tartotthoz képest trigliceridémia szempontjából kezelendők. Ily módon továbbá például azok az egyének, akiknek a hipertrigliceridémiának kifejlődésére rizikófaktoruk van, szintén betegnek tekinthetők és hipertrigliceridémiás kezelésük szükségessé válik. A klinikus könnyen azonosítani tudja a hipertrigliceridémia szempontjából kezelendő betegeket oly módon, hogy klinikai teszteket használ fel, fizikai vizsgálatokat végez és orvos/családtörténetet regisztrál, és ily módon határozza meg a hipertrigliceridémiától szenvedő betegeket, továbbá azokat az egyedeket, amelyek a hipertriglicerídémia kifejlődésére rizikófaktoruk van.
Az (I) általános képletű vegyületek hatékony hipotrigliceridémiás mennyisége az a mennyiség, amely a betegben hatékonyan csökkenti a plazmatrigliceridszinteket. így például érthető módon a hipertrigliceridémiával kezelt betegeknél a beteg plazmatrigliceridszintjét csökkenti. A sikeres hipertrigliceridémiás kezelésbe beleértjük a profilaxisban a plazmatrigliceridszintek klinikailag szignifikáns megemelkedésének megelőzését olyan betegeknél is, akiknek a hipertrigliceridémia kifejlődésére rizikófaktoruk van.
A hatékony hipotrigliceridémiás dózis önmagában ismert módon meghatározható hasonló körülmények alapján nyert megfigyeléseket alapul véve. A hatékony dózis megválasztását számos tényező befolyásolja, így például de nem korlátozva ezeket: a beteg fajtája, mérete, kora, általános egészégi állapota, a specifikus betegség, a betegség súlyossága vagy előrehaladottsága, az egyén válasza a kezelésre, az adott vegyület, az adagolás módja, az adott gyógyszerkészítmény bioavailabilitásának jellemzői, a választott dózistartomány és a kísérő medikációk.
Az (I) általános képletű vegyületek hatékony hipotrigliceridémiás mennyisége általában körülbelül 1 mg/kg/testtömeg-kg/nap (mg/kg/nap)-körülbelül 1000 mg/kg/testtömeg-kg/nap (1,0 mg/kg/nap). A napi dózis előnyösen 1 mg/kg-200 mg/kg körüli érték.
A betegek hatékony kezelése az (I) általános képletű vegyületekkel bármely formában vagy módon történhet, melyek hatékony mennyiségben biztosítják a vegyület bioavailabilitását, beleértve az orális és parenterális adagolási módokat. Például a találmány szerinti vegyületek orálisan, szubkután, intramuszkulárisan, intravénásán, transzdermálisan, intranazálisan, rektálisan és hasonló módokon adhatók. Előnyösen az orális adagolási módot alkalmazzuk. A szakember könnyen képes kiválasztani az adagolás formáját és módját, a kezelendő betegség státusától és előrehaladottsági fokától és más releváns körülménytől függően.
Az (I) általános képletű vegyületek gyógyszerkészítmények vagy orvosságok formájában adhatók, melyeket úgy állíthatunk elő, hogy az (I) általános képletű vegyületeket valamely gyógyászatilag elfogadható vivőanyaggal vagy hordozóanyaggal kombinálunk, az adagolás és annak módja a standard gyógyszerészeti gyakorlatnak megfelelően történik.
A gyógyszerkészítményeket vagy gyógyszereket a gyógyszertechnológiából ismert módon állítjuk elő. A vivő- vagy hígítóanyagok szilárdak, félszilárdak vagy folyékony állapotúak lehetnek és a hatóanyag közegeként vagy „tartályaként” szolgálnak. Alkalmas vivővagy hígítóanyagok a szakirodalomból jól ismertek. A gyógyszerkészítményeket orális vagy parenterális felhasználásra adaptálhatjuk és a betegnek tabletta, kapszula, végbélkúp, oldat, szuszpenzió és hasonló formákban adhatjuk.
A gyógyszerkészítmények adott esetben orálisan adhatók, például valamely inért hígítószerrel vagy valamely ehető vivőanyaggal elkeverve. Az orális készítmények zselatin kapszulák vagy tabletták lehetnek. Az orális terápiás adagolás céljából az (I) általános képletű vegyületeket hígítóanyagokba visszük és tabletták, ostyák, kapszulák, elixírek, szuszpenziók, szirupok, os4
HU 226 643 Β1 tyák, rágógumik formájában használjuk fel. Ezek a gyógyszerkészítmények az (I) általános képletű vegyületből, mint hatóanyagból legalább 4%-ot tartalmaznak, de ez a mennyiség a gyógyszerkészítmény formájától függően 4%-70 tömeg% között változhat a dózisegységre vonatkoztatva. A gyógyszerkészítményekbe foglalt hatóanyag mennyisége olyan dózisegység, melyekkel alkalmas adagolási forma nyerhető.
A tabletták, pirulák, kapszulák, ostyák és hasonló készítmények egy vagy több további adjuvánst tartalmaznak: kötőanyagokat, így mikrokristályos cellulóz, gumitragakantot vagy zselatint; hígítóanyagokat, így keményítőt vagy tejcukrot; dezintegrálószereket, így alginsavat, Promogel-t, kukoricakeményítőt és hasonló vegyületeket; lubrikánsokat, így magnézium-sztearátot vagy Sterotexet; glidánsokat, így kolloid szilícium-dioxidot; édesítőszereket, így szacharózt vagy szacharint és adott esetben ízanyagokat, így borsmentát, metilszalicilátot vagy narancsaromát. Ha a dózisegységformának kapszulát választunk, az a fenti típusú anyagokon túlmenően valamely folyékony vivőanyagot, így polietilénglikolt vagy zsírsavolajat tartalmazhat. Más dózisegységformák adott esetben különböző más anyagokat foglalhatnak magukban, amelyek módosítják a dózisegység fizikai formáját, ilyenek például a kabátos tabletták. Ily módon a tablettákat vagy pirulákat cukorral, sellakkal vagy más enterikus bevonószerrel látjuk el. A szirupok a hatóanyagon túlmenően szacharózt, mint édesítőszert és bizonyos konzerválószereket, festékeket és színező-, továbbá ízanyagokat tartalmaznak. A felhasznált anyagoknak a különböző gyógyszerkészítmények előállítására gyógyászatilag tisztának és a felhasznált mennyiségben nem toxikusnak kell lenniük.
Parenterális adagolás céljára az (I) általános képletű vegyületeket oldatba vagy szuszpenzióba visszük. Ezek a készítmények legalább 0,1% találmány szerinti vegyületet tartalmaznak, de ez a mennyiség 0,1-50 tömeg% körüli érték között változhat. A hatóanyag mennyisége ezekben a készítményekben adagolásra alkalmas kell, hogy legyen.
Az oldatok vagy szuszpenziók egy vagy több alábbi adjuvánst is tartalmaznak: steril hígítóanyagokat, így injekciós célra vizet, sóoldatot, fixált olajokat, polietilénglikolokat, glicerint, propilénglikolt vagy más szintetikus oldószereket; antibakteriális szereket, így benzil-alkoholt vagy metil-parabént; antioxidánsokat, így az aszkorbinsavat vagy nátrium-biszulfitot, kelátképző ágenseket, így etilén-diamin-tetraecetsavat; puffereket, így acetátokat, citrátokat vagy foszfátokat; és a toxicitás beállítására alkalmas szereket, így nátrium-kloridot vagy dextrózt foglalnak magukban. A parenterális készítményeket ampullákba, azonnal felhasználható fecskendőkbe, vagy multiplex dózisú ampullákba töltjük, melyek üvegből vagy műanyagból készülnek.
Az (I) általános képletű vegyületeket az 1992. április 22-én közzétett 0 481 522 A1 közzétételi számú európai bejelentésben foglaltak szerint állítjuk elő, mely irodalmi helyet jelen leírásban referenciaként említjük.
A következő példa bemutatja egy, a találmány szerinti vegyületet tartalmazó készítmény hipokoleszterolémiás hatását. A példával jelen bejelentésünket csupán illusztráljuk, anélkül hogy igényünket arra korlátoznánk.
1. példa
Nyúltaszt a hipokoleszterolémlás és hipotrigliceridémiás hatás vizsgálatára
Nyulakat 8 héten keresztül magas koleszterin- (1%) tartalmú táplálékkal etettünk. A nyulak egy részének a vizsgált MDL 100,240 jelű vegyületet, másik részüknél pedig az ismert koleszterinszint-csökkentő captoprilt kevertük a táplálékába. A 8. hét végén a nyulakat felboncoltuk, a szérumot összegyűjtöttük és standard módszerekkel meghatároztuk a koleszterin- és trigliceridszintet (Hypertension 15:327-333, 1990).
Továbbá, mindegyik nyúlnál az aortát a felmenő ívtől a csípőcsont kettéágazásáig felvágtuk, tisztítottuk és festéssel preparáltuk, mely festést Sudan IV festékkel végeztünk, és ily módon az arterioszklerózis okozta károsodott területek nagyságát is meg tudtuk határozni képanalízis felhasználásával.
A vizsgálandó hatóanyag aktivitásának meghatározására statisztikai összehasonlítást végeztünk a kontroll és a találmány szerinti hatóanyaggal kezelt csoport között. A kapott eredményeket a 2/2 ábrán tüntettük fel.
Az MDL 100,240 jelű vegyület: a [4S[4a,7a(R*),12bp]]-7-[(1-oxo-2(S)-acetil-tio-3-fenil-propil)-amino]-1,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxo-pirido[2,1 -a][2]benzazepin-4-karbonsav.