HU218169B - Zárókupak palackokhoz, palack zárókupakkal, valamint eljárás és szerszám zárókupak előállítására - Google Patents

Abstract

A zárókupaknak (10) tetőrésze (15) és egy alul ehhez csatlakozószoknyarésze (16) van. A szoknyarész (16) belső felületén a lezárandópalack nyakán levő kupakmegtartó felülettagolással oldható kapcsolatlétesítésére alkalmas felülettagolás van kialakítva. A szoknyarész(16) szabad széléhez több szakadóhíd (13) közvetítésével egyorigináltságot tanúsító szakadószalag (11) csatlakozik. Aszakadószalagnak (11) hengeres szalagteste (12) és abból befelékiálló, a palack nyakán a kupakmegtartó felülettagolás alattkörbenfutóan kialakított rögzítőkarima alá benyúló bordája (18) van,amely a zárókupak (10) tetőrésze (15) felé néző első bordaoldallal(21) és egy ezzel ellentétes irányba néző második bordaoldallal (22)rendelkezik. Az első bordaoldal (21) a szalagtesthez (12) csatlakozó,a tetőrészhez (15) képest befelé és lefelé lejtő kúpfelületet (23), ésegy sugárirányban befelé ehhez a kúpfelülethez (23) csatlakozógyűrűfelületet (24) tartalmaz, amely gyűrűfelület (24) legalábbközelítőleg merőleges a zárókupak (10) szoknyarészének (16)szimmetriatengelyére. A borda (18) bordaszegmensek (19) soraként iskialakítható, amelyek összegzett hossza a szakadószalag (11) belsőkerületének legalább 50%-a. A bordaszegmenseket (19) egymástól egy-egyhézag (20) választja el. A szakadószalag (11) belső felületén abordaszegmensek (19) és a szakadószalag (11) szabad széle között afelületből sugárirányban befelé legfeljebb a bordaszegmensekkel (19)egyező mértékben kiemelkedő nyúlványok (25, 28) vannak kiképezve. Azeljárás során a zárókupakot (10) műanyagból, előnyösen polietilénbőlvagy polipropilénből, fröccsöntéssel állítják elő. A palackcsavarmenetes nyakkal és a nyak csavarmenetes része alattrögzítőkarimával, valamint a csavarmenetes nyakhoz kapcsolódózárókupakkal (10) van ellátva. A szerszám (44) a zárókupak (10)bordája (18) keresztmetszetének megfelelő keresztmetszetű mélyedéssel(45) van ellátva. A mélyedésnek (45) a szerszám (44) hengeresfelületéhez csatlakozó külső, első felülete (47) van, amely szöget zárbe a szerszám (44) tengelyére merőleges síkkal, továbbá a mélyedésnek(45) egy belső, második felülete (48) van, amely sugáriránybancsatlakozik a külső, első felülethez (47), és a szerszám (44)tengelyére merőleges síkban helyezkedik el. ŕ

Description

A találmány tárgya zárókupak palackokhoz, palack zárókupakkal, valamint eljárás és szerszám zárókupak előállítására. A zárókupaknak tetőrésze és egy alul ehhez csatlakozó szoknyarésze van, a szoknyarész belső felületén a lezárandó palack nyakán levő kupakmegtartó felülettagolással oldható kapcsolat létesítésére alkalmas felülettagolás van kialakítva, a szoknyarész szabad széléhez több szakadóhíd közvetítésével egy origináltságot tanúsító szakadószalag csatlakozik, a szakadószalagnak hengeres szalagteste és abból befelé kiálló, a palack nyakán a kupakmegtartó felülettagolás alatt körbenfutóan kialakított rögzitőkarima alá benyúló rögzítőeleme van, amely a zárókupak tetőrésze felé néző első oldallal, és egy ezzel ellentétes irányba néző második oldallal rendelkezik.

Az élelmiszer-, az üdítőital-, a gyógyszer-, a szájápolási, és egyéb hasonló termékek gyártói igyekeznek olyan csomagolással ellátni termékeiket, amely megbízhatóan tanúsítja, hogy azt illetéktelen személy még nem nyitotta ki. E célból az ilyen termékek zárókupakján ismertté vált olyan eszközök használata, amelyek jelzik, ha a zárókupakot a vásárlás előtt legalább egyszer már eltávolították. A különböző alak és/vagy erőzáró kupakmegtartó felülettagolásokkal, így például a külső menetes nyakkal ellátott palackoknál is, a zárókupakot a palack nyakán kialakított rögzítőkarima mögött elhelyezkedő, origináltságot tanúsító szalaggal szokás ellátni. Az origináltságot tanúsító szalag több, könnyen elszakadó híddal csatlakozik a zárókupak alsó részéhez. A zárókupaknak a palackra való felhelyezésekor a szalagot átkényszerítik a rögzítőkarimán, amikor azonban a zárókupakot lecsavarják a palackról, a hidak elnyíródnak, mert a zárókupak lecsavarásakor a szalagot megfogja a rögzítőkarima.

Az EP 0 460 557 számú irat egy olyan csavarmenetes kupakot ismertet szavatossági szalaggal, amelynél a szavatossági szalagon egy függőleges szakadási hely, és közvetlenül e mellett körülbelül a szalag fele szélességére kiterjedő rés van kialakítva, amely kerületi irányban növeli a szavatossági szalag rugalmasságát, és ezáltal a kupak első felhelyezésekor tehermentesíti a szakadási helyet, megakadályozza annak túlzott megnyúlását. A szavatossági szalag belső felületéből egy körülbelül 180°-os ív mentén keskeny nyelvek állnak ki, amelyek a palack nyakán levő karima alá benyúlva rögzítik a kupakot.

Bár az ilyen origináltságot tanúsító szakadószalagos zárókupakokat széles körben használják, kényes egyensúly van a két, egymással ellentétes követelmény között. Egyrészt a letöltési műveletet követően a palackokra a zárókupakokat gyorsan és könnyen fel kell tudni helyezni anélkül, hogy a hidak véletlenül eltörnének, vagy deformálódnék maga a szalag, vagy megsérülne a zárókupak és a palack közötti tömítés. Másrészt a szalagot elég szorosan kell elhelyezni a rögzítőkarima mögött, és a hidaknak és/vagy a szalagnak elég könnyen el kell szakadniuk ahhoz, hogy a zárókupakot ne lehessen eltávolítani a palackról a hidak és/vagy a szakadószalag szétroncsolása nélkül.

Egy másik probléma az, hogy illetéktelen személy megpróbálhatja eltávolítani a zárókupakot és az origináltságot tanúsító szalagot a szalag vagy a törékeny hidak megsértése nélkül a célból, hogy szennyezze vagy kicserélje a palack tartalmát, majd visszategye a zárókupakot. E művelet egy vékony eszköz, például egy késpenge segítségével kísérelhető meg úgy, hogy a késpengét az origináltságot tanúsító szakadószalag és a palack nyaka közé vezetik be, és megpróbálják vele radiálisán annyira kitágítani a szalagot, hogy az átmenjen a palack nyakán levő rögzítőkarimán. E művelet során a késpengéi a szalag kerülete mentén körbemozgatják, megnyújtva így a szalagot és átsegítve azt a rögzítőkarimán.

A fentebb említett típusú, ismert zárókupakokat rendkívül nagy számban használják világszerte. A tömegcikként való alkalmazhatóság feltétele, hogy e zárókupakokat nagy sebességgel és termelékenyen lehessen gyártani automata célgépeken. A könnyű és termelékeny gyárthatóság követelménye ellentmondásban lehel a zárókupak és/vagy annak origináltságot tanúsító szakadószalagj ának funkcionalitásával.

HU 218 169 Β

A találmány célja egy olyan új zárókupak kialakítása, amelynek szintén van egy origináltságot tanúsító szakadószalagja, és amely az ismert kialakításoknál jobban és megbízhatóbban teljesíti a fentebb körvonalazott funkcionális és gyárthatósági követelményeket egyaránt.

A kitűzött célt olyan, a bevezető bekezdésben felsorolt, ismert jegyekkel rendelkező zárókupak kialakításával és alkalmazásával érjük el, amelynél a szalagtestből befelé kiálló és a rögzítőkarima alá benyúló rögzítőelem egy körbefutó borda, amelynek a tetőrész felé néző első bordaoldala a szalagtesthez csatlakozó, a tetőrészhez képest befelé és lefelé lejtő kúpfelületet és egy sugárirányban befelé ehhez a kúpfelülethez csatlakozó gyűrűfelületet tartalmaz, amely gyűrűfelület legalább közelítőleg merőleges a zárókupak szoknyarészének szimmetriatengelyére.

A találmány szerinti zárókupak egy előnyös kiviteli alakját képezik az olyan kialakítások, amelyek esetében a borda bordaszegmensek soraként van kialakítva, ahol a bordát alkotó bordaszegmensek összegzett hossza a szakadószalag belső kerületének legalább 50%-a, a bordaszegmenseket egymástól egy-egy hézag választja el, mindegyik bordaszegmensnek a zárókupak tetőrésze felé néző első bordaoldala, és egy ezzel ellentétes irányba néző második bordaoldala van, továbbá a szakadószalag belső felületén a bordaszegmensek és a szakadószalag szabad széle között a felületből sugárirányban befelé legfeljebb a bordaszegmensekkel egyező mértékben kiemelkedő nyúlványok vannak kiképezve.

A találmány szerinti eljárás során a zárókupakot műanyagból, előnyösen polietilénből vagy polipropilénből, fröccsöntéssel állítjuk elő.

A találmány tárgya egy palack is, amely csavarmenetes nyakkal és a nyak csavarmenetes része alatt rögzítőkarimával, valamint a csavarmenetes nyakhoz kapcsolódó, a fentiekben már leírt zárókupakkal van ellátva. A palack, elsősorban szénsavas italospalack, előnyösen polietilén-tereftalátból (PÉT) vagy üvegből van.

A találmány szerinti szerszám a zárókupak bordája keresztmetszetének megfelelő keresztmetszetű mélyedéssel van ellátva, a mélyedésnek a szerszám hengeres felületéhez csatlakozó külső, első felülete van, amely szöget zár be a szerszám tengelyére merőleges síkkal, továbbá a mélyedésnek egy belső, második felülete van, amely sugárirányban csatlakozik a külső, első felülethez, és a szerszám tengelyére merőleges síkban helyezkedik el, a már leirt zárókupak alakjának megfelelően van kialakítva, és segítségével a zárókupak műanyagból fröccsöntéssel állítható elő.

A szerszám egy másik kiviteli alakjánál a bordaszegmensek összegzett hossza a szakadószalag belső kerületének legalább 50%-a, a bordaszegmenseket egymástól egy-egy hézag választja el, mindegyik bordaszegmensnek a zárókupak tetőrésze felé néző első bordaoldala és egy ezzel ellentétes irányba néző második bordaoldala van, továbbá a szakadószalag belső felületén a bordaszegmensek és a szakadószalag szabad széle között a felületből sugárirányban befelé kiemelkedő nyúlványok vannak kiképezve.

A technika állását képező, ismert megoldásoknál a zárókupak bordájának felső oldala mindig egyenes, vagy a zárókupak hossztengelyére merőleges, vagy pedig azzal meghatározott szöget bezáró, egy csonka kúphoz hasonló kialakítású. A derékszögű felső bordaoldalú, ismert zárókupakok nehezen fröccsönthetők, mert a felső bordaoldal merőleges arra az irányra, amelyikben a szerszám magját vissza kell húzni a zárókupakból. A kúpos kiképzésű, felső bordafelületes zárókupakok esetében viszont nagyobb a valószínűsége, hogy a borda felfelé átkényszeríthető a palack nyakán lévő rögzítőkarimán. A találmány szerinti megoldás mentes ezen hátrányoktól azáltal, hogy a borda felső bordaoldala egy összetett felület, amely egy meredekebb, külső felületrésszel kezdődik, ami elősegíti a borda fröccsöntését, és egy lényegében sík, a zárókupak hossztengelyére merőleges felületben folytatódik, ami viszont megnehezíti, sőt, gyakorlatilag kizárja a zárókupak illetéktelen eltávolítását. Célszerű, ha egy viszonylag jól definiált áthat ási törésvonal van kialakítva a borda felső bordaoldalán lévő két felület között. Az átmenet a felületek között azonban fokozatos is lehet úgy, hogy a borda felső bordaoldala ívelt kialakítású. A tapasztalatok szerint a zárókupak így nehezebben távolítható el illegálisan a palackról, ugyanakkor könnyebb gyártani a zárókupakot. Ezen utóbbi szempont gazdaságossági okokból fontos, mert a zárókupakokat és az azokhoz tartozó, origináltságot tanúsító szalagokat rendkívül nagy sorozatban és sebességgel gyártják.

A találmány szerinti zárókupak kialakítási munkái során azt tapasztaltuk, hogy ha egy olyan zárókupakot, amelynek bordája felső bordaoldalán van egy első gyűrű alakú kúpfelület és egy második gyűrűfelület, fröccsöntéssel állítunk elő, a fröccsöntött terméken szabad szemmel nem vagy csak nehezen különböztethető meg a két felület. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a gyűrűfelület a kúpfelület ferdeségéhez hasonlóvá deformálódik a zárókupaknak az alakítószerszámból való kilökődésekor. Annak ellenére tehát, hogy magán a szerszámon világosan látható és megkülönböztethető a két felület, de a fröccsöntött, kész zárókupakon nem, a tapasztalatok szerint az ilyen szerszámmal készített, találmány szerinti zárókupakok ellenállóbbak az illegális eltávolítással szemben az olyan hasonló zárókupakokhoz képest, amelyek fröccsöntő szerszámában a bordának nincs egy első kúpfelülete és egy második gyűrűfelülete.

A találmány szerinti zárókupakok egy másik csoportjának új és meghatározó jellemzője, hogy a szakadószalag belső felületén a bordaszegmensek és a szakadószalag szabad széle között több, a felületből sugárirányban legfeljebb a bordaszegmensek által képezett körbenfutó nyelv kinyúlási mértékéig kiemelkedő nyúlvány van kiképezve. A borda első bordaoldalának itt is van egy első, a szalagtesthez csatlakozó kúpfelülete, amely a tetőrészhez képest befelé és lefelé lejtős kialakítású, és egy ehhez a kúpfelülethez sugárirányban befelé csatlakozó második, gyűrűfelület alakú felülete, amely legalább közelítőleg merőleges a zárókupak szoknyarészének szimmetriatengelyére. Mindkét kivitelialak-csoport esetében előnyösnek bizonyult, ha a bordaszegmensek

HU 218 169 Β első bordaoldalának legalább egyes gyűrűfelületei sík felületekként vannak kialakítva.

A nyúlványok legalább egy része érintkezik a borda alsó, második oldalával, vagy lenyúlhat majdnem a szalag alsó, szabad széléig. A nyúlványok célszerűen párhuzamosak a zárókupak hossztengelyével, de ferde helyzetet is elfoglalhatnak. E befelé álló nyúlványok megnehezítik a szalag átmérőjének kitágítását és a záró kupak illegális levételét a palackról kés vagy más egyéb szerszám segítségével.

A találmány szerinti zárókupak különösen előnyös kialakításainál a szegmentált bordának váltakozva elhelyezett, különböző alakú nyúlványai vannak a bordaszegmensek közötti hézagokban, bordaszegmensek közepén, azok alsó, második bordaoldalához csatlakozóan kialakítva. A nyúlványok célszerűen sugárirányban befelé dőlnek a borda irányába, de nem nyúlnak beljebb sugárirányban a bordánál. Sugárirányban a nyúlványok előnyösen csak annyira nyúlnak be, hogy ne nyúljanak túl a borda alsó, második bordaoldalának kúpfelületén.

A rögzitőkarimával való kapcsolat létrehozására és fenntartására szolgáló borda bordaszegmensei célszerűen egyenlő osztással helyezkednek el a szalag kerületének belsején, és legalább 50%-át, célszerűen legalább 65%-át, legcélszerűbben pedig legalább 80%-át elfoglalják a szalag belső kerületének. A borda célszerűen eléggé széles alappal csatlakozik a szalagtesthez.

Mindegyik bordaszegmens célszerűen két sík végfelülettel rendelkezik, amelyek ferde helyzetet foglalnak el a zárókupak szimmetriatengelyéhez képest, és a zárókupak tetőrészével ellentétes irányba néznek, azaz abba az irányba, amely felé mozogva a zárókupak fröccsöntéséhez használt szerszám magja kihúzódik, tehát elhagyja a zárókupakot. A sík végfelületek célszerűen szintén ferde helyzetűek egy olyan képzeletbeli sugárirányú síkhoz képest, mely a zárókupak hossztengelyétől az illető bordaszegmens végéhez tart úgy, hogy a véglapok kisebb szöget zárnak be a zárókupak szoknyarészével, mint amekkorát az illető képzeletbeli sík a szoknyarésszel bezár.

A találmány szerinti zárókupak célszerű és előnyös kiviteli alakjait képezik az olyan megoldások, amelyek a szakadószalag külső felületén a szalagtest hosszirányú merevségét fokozó, ugyanakkor a zárókupak első felhelyezésekor a szakadószalagnak a palacknyak kupakmegtartó felülettagolásán és a körbeníütó rögzítőkarimán történő áthúzása során a szalagtest sugárirányú, rugalmas deformációját sérülésmentesen megengedő szerkezeti elemekkel is el van látva.

A kiálló vastagítások az origináltságot tanúsító szakadószalag hosszirányú merevítésére és erősítésére szolgálnak. A szalag erősítése célszerűen növeli annak függőleges irányú merevségét, egyúttal azonban a zárókupak sugárirányban elég rugalmas marad ahhoz, hogy azt első lezáráskor fel lehessen helyezni a palackra. A helyi vastagításoknak köszönhetően a zárókupak fröccsöntésekor elég nagy erő alkalmazható a szalag szabad végére ahhoz, hogy a zárókupak könnyen kidobódjék a szerszámból. A vastagítások ezenkívül csökkentik a zárókupak illegális kinyitásának veszélyét, mivel nehezebben nyújtható meg a szakadószalag annyira, hogy a zárókupak egy illegális felnyitást követően sértetlenül visszaerőltethető legyen a palack nyakán lévő rögzítőkarimára.

A hidak célszerűen egyenletes osztással helyezkednek el a zárókupak kerületén, de opcionális megoldásként két, egymással szemközt elhelyezkedő csoportban is elrendezhetők. Mindegyik csoport célszerűen a zárókupak kerületének egynegyedét-egyharmadát foglalhatja el, míg a csoportok között az említett kerület negyedének-hatodának megfelelő helyek maradnak. Mindegyik hídcsoport célszerűen négy-tíz hidat tartalmazhat, amelyek egyenletes osztással helyezkednek el a csoporton belül.

Az egyes csoportokon belül a hidak tengelye párhuzamos lehet a zárókupak szimmetriatengelyével. Célszerűen azonban az egyes hidak tengelye ferde helyzetet is elfoglalhat a zárókupak szimmetriatengelyéhez képest. E ferdeség előnyösen akkora lehet, hogy oldalnézetben a híd felső vége az alsó végéhez képest balra dől. E különösen célszerű kialakítást elsősorban menetet· nyakú palackokhoz kialakított zárókupakok esetében az indokolja, hogy a legtöbb csavarmenet az óramutató járásának irányában záródik. Ha a hidak a javasolt ferdeséggel készülnek, képesek kismértékben elhajolva kitérni, amikor a zárókupakot felcsavarjuk a palackra. Ez stabilizálja a szalagot, és csökkenti annak veszélyét, hogy a hidak eltörnek vagy deformálódnak a zárókupak első felhelyezésekor. Fordítva viszont, a hidak a ferde helyzetnek köszönhetően kiegyenesednek a zárókupak lecsavarásakor, és ezáltal könnyebben eltörnek, illetve elszakadnak az első felnyitás során.

A találmány szerinti zárókupak további előnyös kiviteli alakjai a palack és a zárókupak között hermetikus tömítést adó szerkezeti elemeket is tartalmaznak. A tömítést célszerűen egy gyűrű alakú tömítőborda biztosítja, amely lefelé kinyúlik a zárókupak tetőrészének aljáról, és egy hengeres, belső felületű, a zárókupak tetőrészéhez csatlakozó és a zárókupak szoknyarésze mellett elhelyezkedő bordatőből, valamint egy csonkakúppalást alakú második részből áll, amely a zárókupak tetőrészétől távolabbi szélén csatlakozik a bordatőhöz, attól befelé helyezkedik el, és egy kör alakú, szabad bordavégben végződik. A bordatő belső átmérője legalább akkora, mint a lezárandó palack palacknyakának külső átmérője, míg a csonka kúp alakú második rész a palatknyak szájvége fölötti tartományban a palacknyak legalább külső felülete és a zárókupak között hermetikus tömítést adó módon visszahajlik a bordatő hengeres, belső felülete felé.

Menetes kupakmegtartó felülettagolással kialakított nyakú palackok lezárásához kialakított belső menetes találmány szerinti zárókupakok szoknyarészének belső felületén a belső menet célszerűen menetszegmenseknek egy, a zárókupak tetejétől legtávolabb elhelyezkedő első szegmenssel kezdődő sorozatából áll. Az első kivételével mindegyik menetszegmenst célszerűen két, legalább közelítőleg sík végfelület határolja, amelyek szöget zárnak be a zárókupak szimmetriatengelyével,

HU 218 169 Β és a zárókupak szimmetriatengelyével ellentétes irányba néznek, azaz abba az irányba, amelyikben fröccsöntésekor a szerszám magja elhagyja a zárókupakot. A „legalább közelítőleg sík felület” kifejezés egy olyan felületet jelent, amely valóban majdnem sík vagy enyhén görbe felület, feltéve, hogy a görbület egy adott irányba néz. Az első menetszegmens vége célszerűen hegyesre van kialakítva, hogy a zárókupak könnyebben rákapjon a palack nyakán lévő menetre.

A menetszegmensek sík végfelületei célszerűen szintén ferde helyzetet foglalnak el a zárókupak azon sugárirányú síkjaihoz képest is, amelyek a zárókupak hosszanti szimmetriatengelyétől az illető menetszegmens végéhez tartanak oly módon, hogy a végfelületek a hengeres szoknyarésszel kisebb szöget zárnak be, mint az illető sugárirányú sík és a szoknyarész által bezárt szög.

A menetszegmensek közötti gáz eltávozásának elősegítése érdekében az egymás fölötti menetekben lévő menetszegmensek hézagai ugyanabba az alkotó irányú vonalba esnek. A zárókupak szoknyarészének belseje tengelyirányban az egy vonalban elhelyezkedő hézagok mentén egy horonnyal van ellátva.

A találmány szerinti zárókupak egy, a gyakorlatban leginkább elterjedt kialakítása szerint a zárókupaknak egy olyan, legalább közelítőleg hengeres alakú szoknyarésze van, amelynek külső felületén egy finom függőleges bordázat van kiképezve, amely a szoknyarész alsó végén egy keskeny, körbefutó peremben végződik. A könnyen elszakadó hidak célszerűen lényegesen vékonyabbak sugárirányban, mint a szoknyarész, és a szakadószalag és a hidak belső felülete egy vonalban van a szoknyarész és a szakadószalag megfelelő belső felületével. A szalag külső felülete valamivel kisebb átmérőjű, mint a szoknyarész, kivéve a helyi megvastagítások tartományait, amelyek sugárirányban kevéssé állnak ki a szoknyarész burkolópalástjából.

A szoknyarész belső felületének előnyös kialakítása célszerűen egy olyan henger, amelynek belső felületéből sugárirányban spirális elrendezésben menetszegmensek állnak ki. A menetszegmenseket egymástól tengelyirányban egy alkotóirányú, egyenes vonalba eső hézagok választják el. A szalag belsejét célszerűen egy lágy, felső hengeres felület képezi a borda fölött, ugyanolyan átmérővel, mint a szoknyarész belső felülete. A borda célszerűen bordaszegmensekből van kialakítva, amelyek egy vonalban helyezkednek el a szoknyarész belső felületén található menetszegmensekkel, és a bordaszegmensek közötti hézagok egy vonalba esnek a menetszegmensek közötti hézagokkal. A borda alatt a szakítószalag belső felülete lefelé és kifelé hajlik úgy, hogy a szalag az alsó végénél kissé vékonyabb, mint a felső végénél. E ferde felületen kiálló nyúlványok helyezkednek el tengelyirányban egy vonalban, és vastagságuk legalább akkora, mint a bordaszegmenseké. Minden második nyúlvány fölér egy bordaszegmens közepéig, míg a közbülső nyúlványok a bordaszegmensek közötti hézagokkal egy vonalban elhelyezkedő, a bordaszegmensektől különálló elemekként vannak kialakítva.

A találmány lényegét az alábbiakban konkrét kiviteli példák és változatok bemutatásával a mellékelt rajz ábráira hivatkozással ismertetjük részletesebben is. A rajzon az 1. ábra egy példaképpeni találmány szerinti zárókupak hosszmetszete, a 2. ábra az 1. ábra szerinti zárókupak II-II irányú metszete, a 3. ábra az 1. ábra szerinti zárókupak III—III sík mentén vett metszete, a 4. ábra az 1. ábra szerinti zárókupak IV-IV metszete, az 5. ábra az 1. ábra szerinti zárókupak V-V síkból vett metszete, a 6. ábrán a 4. ábra VI-VI metszete látható, a 7. ábrán a 4. ábra VII-VII metszete látható, a 8. ábra az 1. ábra szerinti zárókupak oldalnézetét mutatja be a 3. ábrán látható A nyíl irányából nézve, a 9. ábra az 1. ábra szerinti zárókupak oldalnézetét tünteti fel a 3. ábrán látható B nyíl irányából nézve, a 10. ábra a találmány szerinti zárókupak egy másik példaképpeni kiviteli alakjának hosszmetszetét ábrázolja nagyítva, a palack nyakával együtt, amint a zárókupakot rácsavaiják a palackra, all. ábrán a 10. ábra szerinti zárókupak hosszmetszete látható a zárókupak teljesen felcsavart állapotában a palack tetején létrehozott tömítéssel, míg a 12. ábra egy találmány szerinti zárókupakok fröccsöntéséhez használt szerszám egy részének függőleges metszetét mutatja be, külön feltüntetve nagyított részletrajzon a szerszámnak a borda kialakítására szolgáló részét.

A találmány szerinti 10 zárókupaknak van egy, az origináltságot tanúsító 11 szakadószalagja, amely egy hengeres 12 szalagtestből áll, és törékeny, könnyen szakadó 13 hidakkal csatlakozik a 10 zárókupak 14 sapkájához. A 10 zárókupak 14 sapkáját, a 13 hidakat és az origináltságot tanúsító 11 szakadószalagot általában fröccsöntéssel állítják elő valamely alkalmas műanyagból, például polietilénből vagy polipropilénből. A 10 zárókupak 14 sapkája tartalmaz egy kör alakú 15 tetőrészt és egy 16 szoknyarészt. A 16 szoknyarész belseje 39 menettel van ellátva az általában üvegből vagy műanyagból, például polietilén-tereftalátból (PÉT) készített 29 palack nyakán kiképezett külső 31 nyakmenetnek megfelelően.

A 29 palack (amelynek egy kiemelt része a 10. és a 11 ábrán látható), amelyre a 10 zárókupakot majd felhelyezik, tartalmaz egy vele egy darabból készült, általában gyűrű alakú 30 rögzítőkarimát, amely közvetlenül a 29 palack 31 nyakmenete alatt helyezkedik el, így a 30 rögzitőkarima egy sugárirányban kifelé álló peremet alkot. A 11 szakadószalag belső felületén egy 18 borda található, amely olyan méretű és alakú, hogy egy befelé álló körbenfutó nyelvet képez, amely beakaszkodik a 29 palack 30 rögzítőkarimája alá, amikor a 10 zárókupakot teljesen felhelyezik a 29 palackra.

HU 218 169 Β

A 18 borda egy sor 19 bordaszegmensből áll, melyeket egymástól rövid 20 hézagok választanak el olyan arányban, hogy a 19 bordaszegmensek all szakadószalag kerületének körülbelül 85%-át foglalják el, és együttesen olyan funkcionális hatásúak, mintha a 18 borda lényegében folyamatos lenne. A 20 hézagok érintőirányú rugalmasságot kölcsönöznek a szalagnak, és lehetővé teszik, hogy a 10 zárókupak első felhelyezésekor a 18 borda a törékeny 13 hidak elszakítása nélkül átmenjen a 30 rögzítőkarimán.

A 18 bordának van egy 21 első bordaoldala (6. ábra), amely a 15 tetőrész felé néz, és egy azzal ellentétes irányba néző alsó 22 második bordaoldala. A 21 első bordaoldal tartalmaz egy sugárirányban kívül elhelyezkedő csonka kúp alakú 23 kúpfelületet, és egy sugárirányban belül elhelyezkedő 24 gyűrűfelületet. A 24 gyűrűfelület a 10 zárókupak szimmetriatengelyére merőleges síkban fekszik, míg a 23 kúpfelület befelé és lefelé dől a 15 tetőrésztől elfordulva, és körülbelül 20°-os szöget zár be a 10 zárókupak szimmetriatengelyére merőleges síkkal. A külső csonka kúp alakú 23 kúpfelület és a belső 24 gyűrűfelület mindegyike körülbelül a felét foglalja el a 18 borda 21 első bordaoldala sugárirányú szélességének. A 10 zárókupak használata során a 24 gyűrűfelület akaszkodik be a 29 palack nyakán a 30 rögzítőkarima alá. A 23 kúpfelület elősegíti a 10 zárókupak fröccsöntését, és megakadályozza, vagy legalábbis nagymértékben csökkenti deformált 18 bordájú 10 zárókupakok gyártását. Egyúttal biztosítja a 18 borda merevségét, és ezzel megakadályozza, hogy deformálódjék a 18 borda, amikor átkényszerítik a 30 rögzítőkarimán a 10 zárókupaknak a 29 palackra való felcsavarásakor. A 18 borda elég robusztus ahhoz, hogy kibíqa a 29 palackon való alkalmazáskor keletkező erőket, és egyúttal megakadályozza, hogy a 14 sapkát el lehessen távolítani a 13 hidak eltérése nélkül. A tapasztalatok szerint nincs hátrányos hatása annak, hogy a 24 gyűrűfelület nem teqed ki a 18 borda 21 első bordaoldalának teljes szélességére.

A 18 borda alatt még a 11 szakadószalag 12 szalagtestének belső felületén több befelé álló 25 és 28 nyúlvány található, amelyek tengelyirányban helyezkednek el. A 25 és 28 nyúlványok a 12 szalagtest belső felületéről sugárirányban eléggé benyúlnak ahhoz, hogy érintkezésbe kerüljenek a 30 rögzítőkarimával a 10 zárókupaknak a 29 palackra való felrakásakor, és a palack lezárása után szorosan a 29 palack nyakának külső felülete mellett legyenek. Minden második befelé kiálló nyúlvány a 18 bordában lévő 20 hézagok alatt helyezkedik el, és nem csatlakozik a 18 bordához. A közbülső 25 nyúlványok az egyik végükön csatlakoznak a megfelelő 19 bordaszegmens középtartományához.

Mindegyik 19 bordaszegmens radiális belső szabad széle jóval túlnyúlik a 25 és 28 nyúlványon, és elég merev ahhoz, hogy öntartó legyen a 10 zárókupaknak a palackra való felrakásakor, és megakadályozza, hogy a 11 szakadószalag átcsússzék alulról a 30 rögzítőkarimán.

A 25 és 28 nyúlványok megakadályozzák, hogy illetéktelen személy valamely alkalmas eszközt, például egy késpengét dugjon be a 12 szalagtest alá, és az eszközt a 11 szakadószalag mentén körbemozgatva fokozatosan kitágítsa a 11 szakadószalagot, hogy az illegálisan áthúzható legyen a 30 rögzítőkarimán.

A 11 szakadószalag külső felületén számos 26, 27 vastagítás található (3. ábra). Mindegyik 26, 27 vastagítás a 18 borda szintjével szomszédos helyről indul és a 11 szakadószalag szabad széléig tart. A 26, 27 vastagítások a befelé álló 25 és 28 nyúlványokkal együtt erősítik a 11 szakadószalagot, és ezzel növelik annak függőleges merevségét, egyúttal megőrizve a megfelelő vízszintes vagy sugárirányú rugalmasságot. E kialakításnak köszönhetően a 10 zárókupak gyártásakor megfelelő nagyságú tengelyirányú erő fejthető ki a 10 zárókupak szabad végére ahhoz, hogy az sikeresen kidobódjék a gyártószerszámból.

A 26, 27 vastagitások külső felületei sima felületrészeket tartalmaznak, amelyek sugárirányban közvetlenül a 10 zárókupak többi részének sugárirányú méretén kíxriil helyezkednek el, hogy e sima felületrészek mechanikusan megfoghatók legyenek, és ne kelljen a 29 palackok gépi zárásakor a gépnek érintkeznie a 16 szoknyarésszel.

A 10 zárókupak egy olyan tömítéssel van ellátva, amely egy koncentrikus gyűrű alakú 32 tömítőbordát tartalmaz (10. ábra), amely a 10 zárókupak 15 tetőrészének aljáról indul ki. A gyűrű alakú 32 tömítőborda tartalmaz egy első vagy gyökér 33 bordatövet, amely lefelé nyúlik ki a 15 tetőrészből, és nagyjából párhuzamos a 16 szoknyarésszel. A 33 bordatő egy 34 bordavégben folytatódik, amely a 29 palack 36 palacknyakával való érintkezés előtt, egy csonka kúp palástjához hasonlóan befelé és a 16 szoknyarésztől távolodva folytatódik.

A 32 tömítőborda 34 bordavége érintkezik a 29 palack 35 szájvégével, amikora 10 zárókupakot felcsavarjuk a 29 palackra, és ilyenkor a 34 bordavég behajlik, és nekitámaszkodik a 33 bordatőnek. Ezáltal egy folytonos gáztömör tömítés jön létre a 10 zárókupak és a 29 palack között, a 29 palack 36 palacknyakától kezdődően a 29 palack 35 szájvégéig.

A 10 zárókupaknak a 29 palack 36 palacknyakára való rácsavarásakor a 32 tömítőborda 34 bordavége defoimálódik, felhajolva a 15 tetőrész felé. A deformáció folytatódik, és érintkezés jön létre a 34 bordavég és egy, a 15 tetőrész belsején található 37 belső nyomóperem között. A 37 belső nyomóperem nem feltétlen része a találmány szerinti 10 zárókupaknak, így az akár el is hagyható.

Amint a 34 bordavég érintkezésbe kerül a 15 tetőrésszel, a 10 zárókupak rögzítésére szolgáló további mozgás során a 34 bordavég érintkező része beszorul a palack 35 szájvége és a 15 tetőrész közé. A 10 zárókupak felhelyező mozgásának folytatódásakor a 10 zárókupak becsípi a 32 tömítőborda szabad szélét a 29 palack és a 15 tetőrész közé, és „húzni” kezdi a gyűrű alakú 32 tömítőborda 33 bordatövét a 29 palack 35 szájvége felé, aminek eredményeként jól záró tömítés jön létre a 29 palack görbült peremfelülete körül, azaz a 35 szájvég peremfelülete és a 36 palacknyak között.

A 10 zárókupaknak a 29 palack nyakára való felcsavarásakor a 31 nyakmenet kapcsolódik a 16 szoknya6

HU 218 169 Β rész belső felületén lévő 39 menettel. Amikor a 10 zárókupak lefelé mozog a 29 palack nyakán, a 13 hidak egy gyűrű alakú, viszonylag tágulékony zónát képeznek, amely lehetővé teszi, hogy a 18 borda kitáguljon a 29 palack 30 rögzítőkarimájánál.

Ennél a kialakításnál a törékeny 13 hidak egyenlő osztással helyezkednek el a 10 zárókupak kerülete mentén, és az egyes 13 hidak szimmetriatengelye ferde helyzetű oly módon, hogy oldalnézetből mindegyik 13 híd felső vége balra dől az alsó végéhez képest. A 13 hidak ezért elhajlanak, amikor a 10 zárókupakot felcsavarják az óramutató járásának irányában a 29 palackra. Amikor a 18 borda kitágul a 30 rögzítőkarima fölött, a 16 szoknyarész 42 alsó szoknyaszéle és a 11 szakadószalag 41 felső szalagszéle egymáshoz közelebb kerül, miközben még köztük vannak a 13 hidak. Ez a kialakítás stabilizálja a 11 szakadószalagot, és csökkenti annak veszélyét, hogy a 13 hidak eltörnek a zárókupak első felhelyezése közben.

Amint a 18 borda áthaladt a 30 rögzítőkarima fölött és beakaszkodott alája, a 13 hidak visszaállnak kinyújtott helyzetükbe (11. ábra). Amikor a 10 zárókupakot első felnyitáskor lecsavarjuk a 29 palack nyakáról, a 18 borda visszatartja a 11 szakadószalagot a 30 rögzítőkarima alatt. A 10 zárókupak lecsavarásának folytatása esetén a 13 hidak kiegyenesednek, aminek hatására a 13 hidakat elszakító értelemben ható erők a 13 hídnak a 11 szakadószalaghoz és a 16 szoknyarészhez való találkozási pontjára koncentrálódnak.

Miként az a legszemléletesebben az 1. ábrán látható, a 16 szoknyarész belső felületén több 51 menetszegmens helyezkedik el, egymástól bizonyos hézagokkal elválasztva. Mindegyik 51 menetszegmens, az 52 kezdő menetszegmens kivételével, mindkét végén egy-egy sík 53 végfelülettel van határolva. Mindegyik 53 végfelület ferde helyzetet foglal el a 10 zárókupak szimmetriatengelyéhez képest oly módon, hogy a 15 tetőrésztől elfordul. Mindegyik 53 végfelület ezenkívül ferde helyzetet foglal el ahhoz a képzeletbeli síkhoz képest is, amely a 10 zárókupak szimmetriatengelyétől a szóban forgó 53 végfelülethez tart oly módon, hogy az 53 végfelület és a 16 szoknyarész közötti minimális bezárt szög hegyesszög, és kisebb, mint amekkorát ez a képzeletbeli radiális sík a 16 szoknyarésszel bezár.

Az 52 kezdő menetszegmensnek csak egy 53 végfelülete van a kilépőélénél, a belépőéinél egy 54 csúccsal van ellátva, hogy könnyebben rákapjon a 10 zárókupakban lévő belső 39 menet a 29 palack nyakán lévő megfelelő 31 nyakmenetre.

A teljes 39 menet egyes fordulataiban lévő 51 menetszegmensek egymás alatt helyezkednek el, és egymás alatt helyezkednek el a köztük lévő hézagok is. Egy 43 horony van kialakítva a 16 szoknyarész belső felületén a szomszédos 51 menetszegmensek közötti, egy vonalba eső hézagokban. A 43 hornyok elősegítik a szénsavas üdítőitalt tartalmazó palackból a gáz távozását a 10 zárókupak lecsavarásakor.

A 19 bordaszegmensek mindegyik véglapja ferde helyzetű, miként ezt ismertettük az 51 menetszegmensek esetében. Ez csökkenti annak veszélyét, hogy a bordaszegmensek végei megsérülnek a 10 zárókupaknak a gyártószerszámból való kidobásakor.

A 10 zárókupakot egy fröccsöntő szerszámmal gyártjuk, amely többek között meghatározza a 16 szoknyarész, az 51 menetszegmensek és a 43 hornyok belső felületét. A tapasztalat azt mutatta, hogy ha az 51 menetszegmenseket sík 53 végfelületekkel alakítottuk ki, akkor lényegesen kisebb az 51 menetszegmensek sérülésének veszélye a 10 zárókupaknak a szerszámból való kidobásakor ahhoz viszonyítva, mintha az 51 menetszegmenseket az 54 csúcshoz hasonló véggel láttuk volna el.

A 12. ábrán egy 44 szerszámnak a 19 bordaszegmensek kialakítására szolgáló része látható. A 44 szerszám a 10 zárókupak 18 bordája keresztmetszetének megfelelő keresztmetszetű 45 mélyedéssel van ellátva. A 45 mélyedésnek a 44 szerszám hengeres felületéhez csatlakozó külső, első 47 felülete van, amely körülbelül 20°-os szöget zár be a 44 szerszám szimmetriatengelyére merőleges síkkal. A 45 mélyedésnek egy belső 48 második felülete is van, amely sugárirányban csatlakozik a külső 47 első felülethez, és a 44 szerszám szimmetriatengelyére merőleges síkban fekszik.

Claims (42)

1. Zárókupak kupakmegtartó felülettagolással ellátott nyakú palackokhoz, amely zárókupaknak tetőrésze és egy alul ehhez csatlakozó szoknyarésze van, a szoknyarész belső felületén a lezárandó palack nyakán levő kupakmegtartó felülettagolással oldható kapcsolat létesítésére alkalmas felülettagolás van kialakítva, a szoknyarész szabad széléhez több szakadóhíd közvetítésével egy origináltságot tanúsító szakadószalag csatlakozik, a szakadószalagnak hengeres szalagteste és abból befelé kiálló, a palack nyakán a kupakmegtartó felülettagolás alatt körbenfutóan kialakított rögzítőkarima alá benyúló rögzítőeleme van, amely a zárókupak tetőrésze felé néző első oldallal és egy ezzel ellentétes irányba néző második oldallal rendelkezik, azzal jellemezve, hogy a szalagtestből (12) befelé kiálló és a rögzítőkarima (30) alá benyúló rögzítőelem egy körbefutó borda (18), amelynek a tetőrész (15) felé néző első bordaoldala (21) a szalagtesthez (12) csatlakozó, a tetőrészhez (15) képest befelé és lefelé lejtő kúpfelületet (23), és egy sugárirányban befelé ehhez a kúpfelülethez (23) csatlakozó gyűrűfelületet (24) tartalmaz, amely gyűrűié iület (24) legalább közelítőleg merőleges a zárókupak (10) szoknyarészének (16) szimmetriatengelyére.

2. Az 1. igénypont szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a borda (18) alatt a szakadószalag (11) belső felületén sugárirányban befelé kiemelkedő nyúlványok (25, 28) vannak kialakítva.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a borda (18) bordaszegmensek (19) soraként van kialakítva.

4. A 3. igénypont szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a bordát (18) alkotó bordaszegmensek (19) összegzett hossza a szakadószalag (11) belső kerületének legalább 50%-a, és az egyes bordaszegmen7

HU 218 169 Β seket (19) rendre egy-egy hézag (20) választja el egymástól.

5. Zárókupak kupakmegtartó felülettagolással ellátott nyakú palackokhoz, amely zárókupaknak tetőrésze és egy alul ehhez csatlakozó szoknyarésze van, a szoknyarész belső felületén a lezárandó palack nyakán levő kupakmegtartó felülettagolással oldható kapcsolat létesítésére alkalmas felülettagolás van kialakítva, a szoknyarész szabad széléhez több szakadóhíd közvetítésével egy origináltságot tanúsító szakadószalag csatlakozik, a szakadószalagnak hengeres szalagteste és abból befelé kiálló, a palack nyakán a kupakmegtartó felülettagolás alatt körbenfutóan kialakított rögzítőkarima alá benyúló, bordaszegmensek soraként kialakított bordája van, azzal jellemezve, hogy a bordát (18) alkotó bordaszegmensek (19) összegzett hossza a szakadószalag (11) belső kerületének legalább 50%-a, a bordaszegmenseket (19) egymástól egy-egy hézag (20) választja el, mindegyik bordaszegmensnek (19) a zárókupak (10) tetőrésze (15) felé néző első bordaoldala (21), és egy ezzel ellentétes irányba néző második bordaoldala (22) van, továbbá a szakadószalag (11) belső felületén a bordaszegmensek (19) és a szakadószalag (11) szabad széle között a felületből sugárirányban befelé legfeljebb a bordaszegmensekkel (19) egyező mértékben kiemelkedő nyúlványok (25, 28) vannak kiképezve.

6. Az 5. igénypont szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a borda (18) első bordaoldalának (21) a szalagtesthez (12) csatlakozó, a tetőrészhez (15) képest befelé és lefelé lejtő kúpfelülete (23) és egy ehhez a kúpfelülethez (23) sugárirányban befelé csatlakozó gyűrűfelülete (24) van.

7. A 3. vagy a 6. igénypont szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a bordaszegmensek (19) első bordaoldalának (21) legalább egyes gyürűfelületei (24) sík felületekként vannak kialakítva.

8. A 3-7. igénypontok bármelyike szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a bordaszegmensek (19) legalább közelítőleg egyenletes szögosztással helyezkednek el a szakadószalag (11) belső kerületén.

9. A 3-8. igénypontok bármelyike szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a bordaszegmensek (19) együttes hossza a szakadószalag (11) belső kerületének legalább 65%-ával egyenlő.

10. A 3-8. igénypontok bármelyike szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a bordaszegmensek (19) együttes hossza a szakadószalag (11) belső kerületének legalább 80%-ával egyenlő.

11. A 3-10. igénypontok bármelyike szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a borda (18) egymástól hézagokkal (20) elválasztott bordaszegmensek (19) sorából áll, és a hézagok (20) között és alatt egymást váltakozva követő, kétféle alakú, befelé kiemelkedő nyúlványok (25, 28) sora van kialakítva.

12. A 11. igénypont szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a hézagok (20) közötti nyúlványok (25) a bordaszegmensek (19) alsó, második bordaoldalának (22) középtartományához csatlakoznak.

13. A 3-12. igénypontok bármelyike szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a szakadószalag (11) külső felületén a szalagtest (12) hosszirányú merevségét fokozó, ugyanakkor a zárókupak (10) első felhelyezésekor a szakadószalagnak (11) a palacknyak (36) kupakmegtartó felülettagolásán és a körbefütó rögzítőkarimán (30) történő áthúzása során a szalagtest (12) sugárirányú rugalmas deformációját sérülésmentesen megengedő szerkezeti elemekkel van ellátva.

14. A 13. igénypont szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a hosszirányú merevséget fokozó szerkezeti elemek a szalagtest (12) külsején körben egymástól meghatározott szögosztásban kiképezett hosszirányú helyi vastagítások (26, 27), amelyek között - a tengelyirányban merev szalagtest (12) sugárirányú tágulását a zárókupak (10) első felhelyezése során megengedő vastagítás nélküli részek helyezkednek el.

15. A 14. igénypont szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a zárókupaknak (10) a szalagtesten (12) kiképezett hosszirányú helyi vastagításokkal (26, 27) megnövelt külső átmérője nagyobb, mint a zárókupak (10) többi részéé.

16. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a palack (29) és a zárókupak (10) között hermetikus tömítést adó, gyűrű alakú tömítőborda (32) van kialakítva, amely lefelé kinyúlik a zárókupak (10) tetőrészének (15) aljáról, és egy hengeres belső felületű, a zárókupak (10) tetőrészéhez (15) csatlakozó és a zárókupak (10) szoknyarésze (16) mellet: elhelyezkedő bordatőből (33), valamint egy csonkakúp-palást alakú második részből áll, amely a zárókupak (10) tetőrészétől (15) távolabbi szélén csatlakozik a bordatőhöz (33), attól sugárirányban befelé helyezkedik el, és egy kör alakú, szabad bordavégben (34) végződik, a bordatő (33) belső átmérője legalább akkora, mint a lezárandó palack (29) palacknyakának (36) külső átmérője, míg a csonka kúp alakú második rész a palacknyak (36) szájvége (35) fölötti tartományban a palacknyak (36) és a zárókupak (10) között hermetikus tömítést adó módon visszahajlik a bordatő (33) hengeres, belső felülete felé.

17. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a szoknyarész (16) belső felületén a palacknyakon (36) levő kupakmegtartó felülettagolással oldható kapcsolat létesítésére alkalmas felülettagolásként menet (39) van kialakítva.

18. A 17. igénypont szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a szoknyarész (16) belső felületén levő menet (39) a zárókupak (10) tetőrészétől (15) legtávolabbi kezdő menetszegmenssel (52) induló csavarvonal mentén elhelyezkedő menetszegmensekből (51) van kialakítva.

19. A 18. igénypont szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a kezdő menetszegmens (52) kivételével mindegyik menetszegmens (51) két, közelítőleg sík végfelülettel (53) van lezárva, melyek mindegyike ferde helyzetet foglal el a zárókupak (10) szimmetriatengelyéhez képest, és a zárókupak (10) tetőrészével (15) ellentétes irányba, lefelé néző módon van kialakítva.

20. A 19. igénypont szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a menetszegmensek (51) mindegyik sík végfelülete (53) ferde helyzetet foglal el egy képzeletbeli su1

HU 218 169 Β gárirányú síkhoz képest, amely a zárókupak (10) szimmetriatengelyétől a menetszegmens (51) végéhez tart.

21. A 18-20. igénypontok bármelyike szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy az egymással szomszédos menetekben levő menetszegmensek (51) közötti hézagok alkotóirányban egy vonalban vannak elhelyezve.

22. A 21. igénypont szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a zárókupak (10) szoknyarészének (16) belső palástján az alkotóirányban egy vonalban elhelyezkedő hézagok mentén legalább egy tengelyirányú horony (43) van kialakítva.

23. A 17. igénypont szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a hengeres szoknyarész (16) külső felületén finom függőleges bordázat található, amely a szoknyarész (16) alsó szélén egy keskeny körbefutó peremben végződik, a szakadóhidak (13) sugárirányban lényegesen vékonyabbak a szoknyarész (16) vastagságánál, és a hidak (13) belső felülete egy vonalban van a szoknyarész (16) és a szakadószalag (11) megfelelő belső felületével, míg a szakadószalag (11) külső palástátmérője - a kiálló helyi vastagításoktól (26, 27) eltekintve, amelyek túlnyúlnak a szoknyarész (16) sugárirányú méretén - kisebb a szoknyarész (16) burkolópalást-átmérőjénél.

24. A 17. igénypont szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a szoknyarész (16) belső felülete hengeres, és abból befelé csavarvonal menti elrendezésben kezdő menetszegmens (52) és további menetszegmensek (51) állnak ki, amelyeket tengelyirányban elhelyezkedő hézagok választanak el egymástól, a szakadószalag (11) belsejének átmérője a borda (18) fölött megegyezik a szoknyarész (16) belső átmérőjével, a bordát (18) a szakadószalag (11) kerülete mentén egyenletesen elhelyezett bordaszegmensek (19) alkotják olyan elrendezéssel, hogy az egyes menetekben levő megfelelő bordaszegmensek (19) egymás fölött egy vonalban vannak, és ugyanígy egy vonalba esnek a bordaszegmensek (19) között levő hézagok (20), a szakadószalag (11) belső felülete a borda (18) alatt lefelé és kifelé áll úgy, hogy a szakadószalag (11) alul vékonyabb, mint fölül, e felületen szabályos elrendezésben tengelyirányban elhelyezkedő és sugárirányban kinyúló nyúlványok (25, 28) vannak kialakítva, amelyek sugárirányú vastagsága kisebb a bordaszegmensek (19) vastagságánál, a nyúlványok (25, 28) közül minden második nyúlvány (25) felső végével középen csatlakozik egy-egy bordaszegmenshez (19), a többi nyúlvány (28) pedig a bordaszegmensek (19) közötti hézagokkal (20) egy vonalban helyezkedik el.

25. Az 1-24. igénypontok bármelyike szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy anyagazonos és anyagában összefüggő, egyetlen darabot képező alakos testként van kialakítva.

26. Eljárás zárókupak előállítására, amely zárókupaknak tetőrésze és egy alul ehhez csatlakozó szoknyarésze van, a szoknyarész szabad széléhez több szakadóhíd közvetítésével egy origináltságot tanúsító szakadószalag csatlakozik, a szakadószalagnak hengeres szalagteste és abból sugárirányban befelé kiálló bordája van, amely a zárókupak tetőrésze felé néző első bordaoldallal és egy ezzel ellentétes irányba néző második bordaoldallal rendelkezik, a borda első bordaoldala a szalagtesthez csatlakozó, a tetőrészhez képest befelé és lefelé lejtő kúpfelületet és egy sugárirányban befelé ehhez a kúpfelülethez csatlakozó gyűrűfelületet tartalmaz, amely gyűrűfelület legalább közelítőleg merőleges a zárókupak szoknyarészére, azzal jellemezve, hogy a zárókupakot (10) műanyagból, fröccsöntéssel állítjuk elő.

27. A 26. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve hogy a zárókupakot (10) polietilénből állítjuk elő.

28. A 26. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve hogy a zárókupakot (10) polipropilénből állítjuk elő.

29. Palack csavarmenetes nyakkal és a nyak csavarmenetes része alatt rögzítőkarimával, amely csavarmenetes nyakhoz zárókupak kapcsolódik, a zárókupaknak tetőrésze és egy alul ehhez csatlakozó szoknyarésze van, a szoknyarész belső felületén a lezárandó palack nyakán levő csavarmenetnek megfelelő csavarmenet van kialakítva, a szoknyarész szabad széléhez több szakadóhíd közvetítésével egy origináltságot tanúsító szakadószalag csatlakozik, a szakadószalagnak hengeres szalagteste és abból sugárirányban befelé kiálló, a palack rögzítőkarimája alá benyúló bordája van, amely a zárókupak tetőrésze felé néző első bordaoldallal és egy ezzel ellentétes irányba néző második bordaoldallal rendelkezik, azzal jellemezve, hogy a borda (18) első bordaoldala (21) a szalagtesthez (12) csatlakozó, a tetőrészhez (15) képest befelé és lefelé lejtő kúpfelületet (23) és egy sugárirányban befelé ehhez a kúpfelülethez (23) csatlakozó gyűrűfelületet (24) tartalmaz, amely gyűrűfelület (24) legalább közelítőleg merőleges a zárókupak (10) szoknyarészére (16).

30. A 29. igénypont szerinti palack, azzal jellemezve, hogy a palack (29) egy szénsavas italospalack.

31. A 29. igénypont szerinti palack, azzal jellemezve, hogy a palack (29) polietilén-tereftalátból (PÉT) van.

32. A 29. igénypont szerinti palack, azzal jellemezve, hogy a palack (29) üvegből van.

33. Szerszám zárókupak előállítására műanyagból fröccsöntéssel, amely zárókupaknak tetőrésze és egy alul ehhez csatlakozó szoknyarésze van, a szoknyarész szabad széléhez több szakadóhíd közvetítésével egy origináltságot tanúsító szakadószalag csatlakozik, a szakadószalagnak hengeres szalagteste és abból sugárirányban befelé kiálló bordája van, amely a zárókupak tetőrésze felé néző első bordaoldallal és egy ezzel ellentétes irányba néző második bordaoldallal rendelkezik, a borda első bordaoldala a szalagtesthez csatlakozó, a tetőrészhez képest befelé és lefelé lejtő kúpfelületet és egy sugárirányban befelé ehhez a kúpfelülethez csatlakozó gyűrűfelületet tartalmaz, amely gyűrűfelület legalább közelítőleg merőleges a zárókupak szoknyarészére, azzal jellemezve, hogy a szerszám (44) a zárókupak (10) bordája (18) keresztmetszetének megfelelő keresztmetszetű mélyedéssel (45) van ellátva, a mélyedésnek (45) a szerszám (44) hengeres felületéhez csatlakozó kiilső, első felülete (47) van, amely szöget zár be a szerszám (44) tengelyére merőleges síkkal, továbbá a mélyedésnek (45) egy belső, második felülete (48) van,

HU 218 169 Β amely sugárirányban csatlakozik a külső, első felülethez (47), és a szerszám (44) tengelyére merőleges síkban helyezkedik el.

34. Eljárás zárókupak előállítására, amely zárókupaknak tetőrésze és egy alul ehhez csatlakozó szoknyarésze van, a szoknyarész szabad széléhez több szakadóhíd közvetítésével egy origináltságot tanúsító szakadószalag csatlakozik, a szakadószalagnak hengeres szalagteste, egy szabad széle és a szalagtestből sugárirányban befelé kiálló bordaszegmensei vannak, amelyek a szakadószalag belső felületén körben vannak elhelyezve, a bordaszegmensek összegzett hossza a szakadószalag belső kerületének legalább 50%-a, a bordaszegmenseket egymástól egy-egy hézag választja el, mindegyik bordaszegmensnek a zárókupak tetőrésze felé néző első bordaoldala és egy ezzel ellentétes irányba néző második bordaoldala van, továbbá a szakadószalag belső felületén a bordaszegmensek és a szakadószalag szabad széle között a felületből sugárirányban befelé kiemelkedő nyúlványok vannak kiképezve, azzal jellemezve, hogy a zárókupakot (10) műanyagból, fröccsöntéssel állítjuk elő.

35. A 34. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szakadószalag (11) külső felületét a szalagtest (12) hosszirányú merevségét fokozó, ugyanakkor a szakadószalagnak (11) a palacknyakra (36) helyezésekor a szalagtest (12) sugárirányú rugalmas deformációját megengedő vastagításokkal (26) látjuk el.

36. A 34. vagy 35. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a zárókupakot (10) polietilénből állítjuk elő.

37. A 34. vagy 35. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a zárókupakot (10) polipropilénből állítjuk elő.

38. Palack csavarmenetes nyakkal és a nyak csavarmenetes része alatt rögzítőkarimával, amely csavarmenetes nyakhoz zárókupak kapcsolódik, a zárókupaknak tetőrésze és egy alul ehhez csatlakozó szoknyarésze van, a szoknyarész belső felületén a lezárandó palack nyakán levő csavarmenetnek megfelelő csavarmenet van kialakítva, a szoknyarész szabad széléhez több szakadóhíd közvetítésével egy origináltságot tanúsító szakadószalag csatlakozik, a szakadószalagnak hengeres szalagteste, egy szabad széle és a szalagtestből sugárirányban befelé kiálló, a palack rögzítőkarimája alá benyúló bordaszegmensei vannak, amelyek a szakadószalag belső felületén körben vannak elhelyezve, azzal jellemezve, hogy a bordaszegmensek (19) összegzett hossza a szakadószalag (11) belső kerületének legalább 50%-a, a bordaszegmenseket (19) egymástól egy-egy hézag (20) választja el, mindegyik bordaszegmensnek (19) a zárókupak (10) tetőrésze (15) felé néző első bordaoldala (21) és egy ezzel ellentétes irányba néző második bordaoldala (22) van, továbbá a szakadószalag (11) belső felületén a bordaszegmensek (19) és a szakadószalag (11) szabad széle között a felületből sugárirányban befelé kiemelkedő nyúlványok (25, 28) vannak kiképezve.

39. A 38. igénypont szerinti palack, azzal jellemezve hogy a szakadószalag (11) külső felülete a szalagtest (12) hosszirányú merevségét fokozó, ugyanakkor a szakadószalagnak (11) a palacknyakra (36) helyezésekor a szalagtest (12) sugárirányú rugalmas deformációját megengedő vastagításokkal (26) van ellátva.

40. A 38. vagy 39. igénypont szerinti palack, azzal jellemezve, hogy a palack (29) egy szénsavas italos palack.

41. A 38. vagy 39. igénypont szerinti palack, azzal jellemezve, hogy a palack (29) polietilén-terefialátból (PÉT) van.

42. A 38. vagy 39. igénypont szerinti palack, azzal jellemezve, hogy a palack (29) üvegből van.