HU215667B

HU215667B - Építőjáték-rendszer

Info

Publication number: HU215667B
Application number: HU913876A
Authority: HU
Inventors: Joel I. Glickman
Original assignee: Connector Set Ltd. Partnership
Priority date: 1990-12-11
Filing date: 1991-12-10
Publication date: 1999-02-01
Also published as: PL292704A1; ES2075290T3; RU2085245C1; CN1062096A; NO179545C; NO913681L; DK0490033T3; ATE124877T1; JPH04276285A; NO179545B; DE69111204T2; SK279903B6; DE69111204D1; RO111247B1; PL170691B1; FI94493C; CN1040951C; CA2051905A1; YU179891A; CA2051905C

Description

A találmány tárgya építő játék rendszer, amely sajtolt műanyagból készült, egymással oldhatóan összeköthető, és egy összefüggő építményt képező összekötő elemeket és rúd alakú építőelemeket tartalmaz, ahol az összekötő elemek legalább egy része egy központi közös résszel, és a közös résztől sugárirányban kifelé elhelyezkedő legalább egy foglalattal rendelkezik.

A 183 664 számú magyar szabadalmi leírásból ismeretes egy olyan konstrukciós rendszer, amely építő-, illetve modellezőjátékként, valamint egyszerűbb műszaki konstrukciók kialakítására használható. A kapcsolóelemekből, összekötőrudazatból és kiegészítő elemekből álló rendszerben a kapcsolóelemek csonka kúp vagy csonka gúla alakú idomok, amelyek nagyobbik véglapján központos kapcsolóüreg és/vagy kapcsolócsonk, valamint legalább egy tájolócsap és/vagy tájolófurat van, az összekötő rudak pedig csövek.

A 4571200 számú USA szabadalom szerinti elemes építőjáték sokszög alakú összekötő elemeket tartalmaz, amelyekbe sík panelek sarkai vagy háromoldalú nyílásai illeszthetők be. Az összekötő elemek kör alakú nyílásaiba tartóelemek vagy oszlopok helyezhetők be, amelyek a sík elemeket az összekötő elemekhez rögzítik, és egy nyitott elemes szerkezetet alkotnak. A szerkezet kötései viszonylag kis szilárdságúak, az építmények könnyen szétesnek.

Az említett megoldásokon kívül az építőjátékok sok más változata ismert; ezek közül különböző szempontok alapján, például az életkornak, kézügyességnek, illetve egyéb adottságoknak és igényeknek megfelelően lehet választani.

A találmánnyal egy olyan új, az eddig ismertektől eltérő építőjátékot kívánunk létrehozni, amelynek tömeggyártással olcsón előállítható - elemei több irányban, szilárdan csatlakoztathatók egymáshoz, sokoldalúan, rugalmasan használhatók fel, és végeredményben sokféle, kellően merev, tetszőleges nagyságú és bonyolultságú szerkezet alakítható ki.

A kitűzött feladatot egy olyan rendszerrel oldjuk meg, amely sajtolt műanyagból készült, egymással oldhatóan összeköthető, és egy összefüggő építményt képező összekötő elemeket és rúd alakú építőelemeket tartalmaz, ahol az összekötő elemek legalább egy része egy központi közös résszel, és a közös résztől sugárirányban kifelé elhelyezkedő legalább egy foglalattal rendelkezik. Mindegyik foglalat egy-egy, a közös résztől sugárirányban kifelé mutató tengely mentén van elhelyezve; mindegyik foglalat két egymással párhuzamos, az említett tengelyre szimmetrikus, konzolszerűen kinyúló befogópofával rendelkezik; a befogópofák a rúd alakú építőelemet oldhatóan az említett tengellyel egy vonalban rögzítő első rögzítőeleinmei rendelkeznek; a foglalatok az első rögzítőeszközzel befogott rúd alakú építőelemet a foglalat tengelye mentén axiális irányban oldhatóan rögzítő második rögzítőelemmel vannak ellátva; az építőelemek legalább egy része két átellenes véggel, és ezeket összekötő közbenső szakasszal rendelkezik; az átellenes végek az összekötő elem foglalatában kialakított első rögzítőelemmel együttműködve az építőelemet a foglalat tengelyével egy vonalban tartó első rögzítőelemmel, valamint az összekötő elem foglalatában kialakított második rögzítőelemmel együttműködve az építőelemet a foglalat tengelye mentén axiális irányban tartó második rögzítőelemmel vannak ellátva; mindegyik pár befogópofa között egy nyitott oldalú, tengelyirányú foglalat helyezkedik el, és a befogópofák egymástól rugalmasan eltávolíthatóan vannak kialakítva úgy, hogy az építőelem végének a foglalat tengelyére való keresztirányú bepattintásakor az építőelem szilárdan kapcsolódik a foglalathoz.

Előnyösen az építőelemek végei kör keresztmetszetűek, a befogópofák közötti távolság kisebb, mint az említett kör keresztmetszetű szakasz átmérője, és a befogópofák első rögzítőelemét homorú mélyedések képezik, amelyek kontúija megfelel az építőelem végeinél kialakított hengerfelület kontúijának. Célszerű, ha mindegyik foglalat a befogópofákkal és a befogópofák belső végei közötti zárófallal az építőelem végét oldalról befogadó U alakú foglalatot alkot, és a foglalat tengelye mentén a befogópofákon átmenő síkban vett metszet megfelel az építőelem végén át vett hosszmetszetnek.

Egy előnyös kiviteli alaknál a foglalat második rögzítőelemei rögzítőbordák, amelyek íveken domborúak, és a befogópofa egyik szélétől a másikig tartanak, és az építőelem végén második rögzítőelemként egy körkörös vájat van kialakítva, amelynek keresztmetszete megfelel a rögzítőbordák keresztmetszetének, és ezáltal az építőelem kiesés ellen tengelyirányban rögzítve kapcsolódik az összekötő elemhez. Célszerűen az építőelemek legalább a hosszúságuk egy részén kör keresztmetszetűek, az építőelemek kör keresztmetszetű szakaszuk legalább egy részén, a hengeres burkolófelületen belül X keresztmetszetűek, és az X keresztmetszetű szakasz a befogópofák tengelyére merőlegesen a befogópofák közötti térbe, a rögzítőbordákhoz illeszthetően van kialakítva.

Egy további előnyös kiviteli alaknál a befogópofák második rögzítőelemeit egymással szemben kialakított rögzítőbordák képezik, amelyek a befogópofákhoz képest keresztirányban helyezkednek el, és benyúlnak az azok közötti térbe, a rúd alakú építőelem végén karima van kialakítva, amelyet egy körkörös vájat és az építőelem sík homlokfelülete határol, a körkörös vájat, a rögzítőbordák, a zárófalat képező felület és a sík homlokfelület egymáshoz képest geometriailag úgy vannak kialakítva, hogy a foglalatba beillesztett építőelem sík homlokfelülete tengelyirányban a zárófal felületének feszül.

A rendszer előnyösen egy első összekötő elemet tartalmaz, amelynek központi tengelyénél egy központi mag van kialakítva, a mag körül sugárirányban az építőelemek befogadására alkalmas foglalatok helyezkednek el, a mag és a foglalatok adott vastagságú, lapos első összekötő elemet alkotnak, az első összekötő elem egyik oldalán egy nyitott oldalú mélyedés van, amely az említett központi tengelyig terjed, és szélessége egyenlő az összekötő elem vastagságával, a nyitott oldalú mélyedés egy második összekötő elem befogadására alkalmas, amely az első összekötő elemmel együtt két síkban elhelyezkedő foglalatokkal rendelkező összetett összekötő elemet alkot. Célszerűen az első összekötő elem a

HU 215 667 Β nyitott oldalú mélyedéssel közvetlenül átellenesen egy építőelem befogadására alkalmas foglalattal rendelkezik, az összekapcsolt első és második összekötő elemnél a második összekötő elem ott rendelkezik egy építőelem befogadására alkalmas foglalattal, ahol az első összekötő elemben a nyitott oldalú mélyedés van.

Egy másik célszerű változatnál a nyitott oldalú mélyedést a második összekötő elemet befogadó két párhuzamos vezetőfal határolja, a vezetőfalak a második összekötő elemen kialakított rögzítőelemekkel együttműködő, a két összekapcsolt összekötő elemet ebben a helyzetükben tartó rögzítőelemekkel vannak ellátva. Célszerű továbbá, ha az első összekötő elem több foglalattal rendelkezik, amelyek mindegyikét egy pár befogópofa és egy zárófal alkotja, a szomszédos foglalatok zárófalai egymás mellett helyezkednek el és egybefüggően vannak kialakítva, és legalább az egyik zárófal az első és a második összekötő elem összeillesztésekor a vezetőfalak eltávolodását megengedő hasított réssel van ellátva. Előnyösen az első összekötő elemen a nyitott oldalú mélyedéssel közvetlenül átellenesen foglalat van kialakítva, és ennek a foglalatnak a zárófalán van kiképezve a rés.

Előnyös, ha a nyitott oldalú mélyedésben első típusú rögzítőelem, célszerűen horony van kialakítva, és az első összekötő elemnek a nyitott oldalú mélyedéssel szemben elhelyezkedő része az első típusú rögzítőelemekhez kapcsolódó, a két összekapcsolt összekötő elemet ebben a helyzetben tartó második típusú rögzítőelemmel, célszerűen rögzítőbordával van ellátva.

Előnyös továbbá, ha az első összekötő elem több foglalattal rendelkezik, amelyek mindegyike egy pár befogópofát és egy zárófalat tartalmaz, a szomszédos foglalatok zárófalai egymás mellett helyezkednek el és egybefüggően vannak kialakítva, az említett foglalatok közül legalább egy foglalat a nyitott oldalú mélyedéssel átellenesen helyezkedik el, a többi foglalat a nyitott oldalú mélyedést és a vele átellenes foglalatot tartalmazó síknak ugyanazon az oldalán vannak elhelyezve, és az első és második összekötő elem összekapcsolt állapotában az első összekötő elem foglalatai a második összekötő elem foglalatainak tengelyeit tartalmazó síkban és/vagy a sík egyik oldalán helyezkednek el. Célszerűen az első összekötő elemen a nyitott oldalú mélyedéssel közvetlenül átellenesen foglalat van kialakítva, és az összes többi foglalat egy olyan sík egyik oldalán helyezkedik el, amely tartalmazza az említett átellenes foglalatot és az említett mélyedést, és merőleges a nyitott oldalú mélyedést és az első összekötő elem legalább egy foglalatát tartalmazó síkra. Előnyösen a második összekötő elem ugyanúgy van kialakítva, mint az első összekötő elem, és két ilyen összekötő elem összekapcsolva egy derékszögű sarkos alakzatot képez. Egy másik célszerű változatnál a második összekötő elem foglalatai 180°nál nagyobb ív mentén vannak elrendezve, és egy első összekötő elem és egy második összekötő elem összekapcsolva egy T alakú szerkezetet alkot.

Egy további előnyös kiviteli alaknál az említett második rögzítőelemek egymással szemben a befogópofákon kialakított rögzítőbordákat és ezeknek megfelelő alakú, az építőelemek végeinél kialakított vájatokat tartalmaznak, és az említett rögzítőbordák a foglalat tengelyére keresztirányban helyezkednek el, és az építőelemek végének oldalról a két befogópofa közé történő behelyezésekor a vájatba illeszkednek. Célszerűen a foglalat a befogópofákkal egybefüggő, a rögzítőbordáktól térközzel elválasztott zárófallal rendelkezik, az építőelem az említett váj attól térközzel elválasztott homlokfelülettel van ellátva, és a rögzítőbordák tengelye és a zárófal felülete közötti távolság kisebb, mint az építőelem vájatának tengelye és a homlokfelület közötti távolság.

Előnyösen a második rögzítőelemek rögzítőbordát tartalmaznak a foglalat és az építőelem közül az egyiken, és a rögzítőbordának megfelelő alakú vájatot a másikon. Célszerűen a foglalat végét zárófal képezi, az építőelem homlokfelülettel rendelkezik, és a foglalatban rögzített építőelem homlokfelülete szorosan a zárófal felületéhez illeszkedik.

Egy másik előnyös kiviteli alaknál az összekötő elem közös része hengeres részként van kialakítva, amely egy építőelem tengelyirányú befogadására alkalmas méretű és alakú keresztirányú nyílással rendelkezik, a hengeres rész tengelye merőlegesen metszi a foglalat tengelyét, és az összekötő elem egyetlen foglalattal rendelkezik, amely egybefüggően van kialakítva a hengeres résszel.

Előnyös továbbá, ha az összekötő elem egy pár foglalattal rendelkezik, amelyek egybefüggően vannak kialakítva a központi résszel, és a foglalatok egymással átellenesen, egy közös tengely mentén vannak elhelyezve.

Egy további előnyös kiviteli alaknál az összekötő elem n számú foglalatot tartalmaz, az egyes foglalatok a szomszédos foglalat tengelyével körülbelül 45°-os szöget bezáró tengely mentén vannak elhelyezve, amelyek a központi tengelyen metszik egymást, és az n szám egy kettő és nyolc közötti egész szám. Célszerűen a foglalatok állandó, előre meghatározott távolságra vannak az említett központi tengelytől. A rendszer előnyösen különböző hosszúságú építőelemeket tartalmaz, az építőelemek hosszúságát egy n számú méretet tartalmazó méretsorban a következő képlet határozza meg:

L_x=(1.414)<x ')xD_min-2d, ahol

L_x=az x-edik építőelem hosszúsága egy 1-től a hosszúságú méretet tartalmazó sorozatban,

D_min=a sorozat legrövidebb építőelemével összekapcsolt két összekötő elem központi tengelyei közötti távolság, d=a központi tengely és a foglalat zárófala közötti távolság. Célszerűen az összekötő elemek és az építőelemek legalább egy derékszögű háromszög alakú szerkezeti egységet alkotnak. Szintén célszerű, ha az összekötő elemet és az ahhoz csatlakoztatott két L_x hosszúságú építőelemet tartalmazó szerelvény hosszúsága egyenlő egy L_(X+2) hosszúságú építőelem hosszával.

Előnyösen a befogópofák a foglalat tengelyére keresztirányban elhelyezkedő, és a foglalat tengelye felé befelé nyúló rögzítőbordákkal van ellátva, az építőelem végei között egy meghatározott szakaszon egymással átellenesen hosszanti mélyedések vannak kialakítva, az építőelem a foglalat tengelyére 90°-os szögben van a

HU 215 667 Β foglalatba helyezve, ahol a rögzítőbordák két átellenes mélyedésbe illeszkednek, és az építőelem a foglalat tengelyére merőleges helyzetben, a rögzítőbordákkal és a mélyedésekkel elfordíthatatlanul rögzítve kapcsolódik az összekötő elemhez.

Célszerűen az összekötő elem közös része hengeres részként van kialakítva, amely egy építőelem tengelyirányú befogadására alkalmas méretű és alakú keresztirányú nyílással rendelkezik, a hengeres rész tengelye merőlegesen metszi a foglalat tengelyét, több ilyen összekötő elem egy szalagszerű szerkezetté van összekapcsolva, az összekötő elemek közül egy első csoportot alkotó összekötő elemek egymás mellett vannak elhelyezve olyan térközzel, amely legalább akkora, mint egy összekötő elem szélessége, az említett első csoport mindegyik összekötő elemének központi tengelye egybeesik, egy első építőelem átnyúlik az első csoport mindegyik összekötő elemének központi nyílásán, az összekötő elemek közül egy második csoportot alkotó összekötő elemek egymás mellett, az első csoport összekötő elemei közötti térközökben vannak elhelyezve, a második csoport összekötő elemeinek rögzítőbordái az említett első építőelem két átellenes hosszanti mélyedésébe kapcsolódnak, és az összekötő elemek és építőelemek további csoportjai csuklós, szalagszerű szerkezetté vannak összekapcsolva.

Egy további előnyös kiviteli alaknál az építőelemek olyan hosszúságúak, hogy végeik mindkét oldalon kiállnak az első és második csoportba tartozó összekötő elemekből képzett szerkezetből.

Egy másik előnyös kiviteli alaknál az összekötő elem hajtóelemként van kialakítva, amely egy vele egybefüggő, oldalirányban kiálló csappal rendelkezik, a hajtóelem úgy van egy építőelemre szerelve, hogy a hajtóelem rögzítőbordái az építőelem átellenes mélyedéseibe illeszkednek, és a hajtóelemet az építőelemen a foglalat tengelyére merőlegesen rögzítik, az építőelemre egy további összekötő elem van felszerelve, a további összekötő elem közvetlenül a hajtóelem mellett van elhelyezve, a csap hajtószervként a további összekötő elembe van beillesztve. Célszerűen a további összekötő elem egy kerékelem, amely koszorúval és kerékaggyal rendelkezik, a kerékagy egy építőelem befogadására alkalmas központi nyílással van ellátva, a kerékelemen a kerékagy központjától sugárirányban egy meghatározott távolságban a hajtóelem csapjának befogadására alkalmas hajtónyílás vagy mélyedés van kiképezve, és a kerékelem koszorúján kifelé néző körkörös horony van kialakítva. Végül egy előnyös kiviteli alaknál a körkörös horonyban eltávolíthatóan egy elasztomerből készített körbefutó abroncs van elhelyezve.

A találmány tárgyát a továbbiakban kiviteli példák és rajzok alapján részletesebben ismertetjük. A rajzokon az

1. ábra: a találmány szerinti összekötő elem oldalnézete, részben metszetben, hozzá csatlakozó építőelemekkel, a

2. ábra: az 1. ábra szerinti összekötő elem egy részletének nagyított perspektivikus rajza, a

3. ábra: a találmány szerinti rúd alakú építőelem egyik végének oldalnézete nagyítva, a

4. ábra: a 3. ábra 4-4 vonala mentén vett metszet, az

5., 6. és 7. ábrák: az 1. ábra 7-7 vonala mentén vett metszetek, amelyek egy rúd alakú építőelemnek az 1. ábra szerinti összekötő elem foglalatába oldalról történő behelyezését szemléltetik a folyamat egymást követő fázisaiban, a

8. és 9. ábrák: az 1. ábra 8-8, illetve 9-9 vonalai mentén vett nagyított metszetek, a

10. ábra: a találmány szerinti rúd alakú építőelem oldalnézete, a

11. ábra: a 10. ábra szerinti építőelem egy erősen nagyított részletének perspektivikus rajza, amelyen az építőelem a normál sugárirányú helyzetre merőlegesen van egy összekötő elem foglalatába behelyezve, a

12. ábra: all. ábra 12-12 vonala mentén vett metszet, a

13. ábra: az építőjáték és bizonyos népszerű építőkocka típusú játékok elemeinek illesztésére szolgáló illesztőelem perspektivikus rajza, a

14. ábra: a 13. ábra szerinti illesztőelem oldalnézete, részben metszetben, a

15. ábra: a 14. ábra szerinti összeállítás felülnézete, a

16. ábra: két egymással összekapcsolt módosított összekötő elem perspektivikus rajza, a

17. ábra: a 16. ábra szerinti összeállítás elemei az összekapcsolás előtt, a

18. ábra: a 16. ábra szerinti összekötő elemek egy erősen nagyított részletének perspektivikus rajza, a

19. ábra: a 16. ábra szerinti összeállítás oldalnézete, a

20. ábra: egy építőelemnek a 19. ábra szerinti öszszekötő elemek egyik foglalatába történő behelyezését szemléltető részletrajz, a

21. ábra: egy egy foglalattal rendelkező összekötő elem oldalnézete, amelynek foglalatába tengelyirányban helyezhető be egy rúd alakú építőelem, egy második építőelem pedig erre merőlegesen egy központi nyílásba helyezhető, a

22. ábra: egy két foglalattal rendelkező összekötő elem oldalnézete, a

23-29. ábrák: az összekötő elem további kiviteli alakjai, a

30. ábra: egy fokozatos méretsorba tartozó különböző hosszúságú rúd alakú építőelemek egy csoportja, továbbá a sorozat egy adott elemének hosszúsága, és egymással egy vonalban összekapcsolt kisebb építőelemek hossza közötti kapcsolat, a

31. ábra: egy összekötő elem foglalatának erősen nagyított metszete a hozzá csatlakozó építőelemmel, a

32. ábra: rúd alakú építőelemekből és összekötő elemekből kialakított növekvő méretű há4

HU 215 667 Β romszög alakú szerkezeti egységeket tartalmazó elrendezés, a

33. ábra: egyfoglalatú összekötő elemekből és ezekre merőlegesen elhelyezett rúd alakú építőelemekből kialakított csuklós szalag vagy felfűzött szerkezet, a

34. ábra: a 33. ábra 34-34 vonala mentén vett metszet, a

35-39. ábrák: az összekötő elem egy további kiviteli alakja, valamint két ilyen összekötő elem összekapcsolása, a

40—41. ábrák: a 35-39. ábrák szerinti összekötő elem és egy, a 16-20. ábrák szerinti összekötő elem összekapcsolása, a

42. ábra: egy hajtóelem perspektivikus rajza, amely egy tengelyként szolgáló rúd alakú építőelem keresztirányú befogadására alkalmasan van kialakítva, és a hajtás céljából egy kiálló csappal van ellátva, a

43. ábra: a 42. ábra szerinti hajtóelem oldalnézete egy keresztben befogott rúd alakú építőelemmel, a

44. ábra: a 43. ábra szerinti elrendezés, amelyhez a rúd alakú építőelemre felhúzva a hajtóelemmel együtt forgó összekötő elem kapcsolódik, a

45. ábra: egy kombinált kerékelem oldalnézete, a

46. ábra: a 45. ábra szerinti kerékelemre szerelhető abroncs oldalnézete, a

47. ábra: a 45. ábra 47-47 vonala mentén vett metszet, és a

48. ábra: a 46. ábra 48-48 vonala mentén vett metszet.

Az 1. ábrán a kerékagyszerű 10 összekötő elem látható. A 10 összekötő elem egy központi 11 hengeres résszel és sugárirányú 12 küllőkkel rendelkezik. Az ábrázolt kiviteli alak nyolc sugárirányban elhelyezkedő 13 építőelem csatlakoztatására alkalmas.

A sugárirányú 12 küllők nyolc 14 foglalatot tartanak, amelyek mindegyike egy 15 zárófallal, valamint két átellenesen elhelyezkedő 16 befogópofával rendelkezik. A 14 foglalatok sugárirányban vannak elhelyezve az összekötő elem központi 17 tengelyéhez képest, és a 16 befogópofák párosával a foglalat sugárirányú tengelyének átellenes oldalain, a sugárirányú tengellyel lényegében párhuzamosan helyezkednek el.

A 16 befogópofák külső szakaszán homorú 18 mélyedések vannak kialakítva, amelyek koncentrikusak a sugárirányú 19 tengelyhez képest, és a befogópofák külső 20 végeitől a foglalat 15 zárófala felé a távolság körülbelül feléig tartanak.

A rúd alakú 13 építőelemek végei hengeresek. Ezeknek az építőelemeknek a névleges átmérője például 6,35 mm, és a befogópofák ugyanilyen méretű homorú 18 mélyedéseibe illeszkednek.

Amint az 5. ábrán látható, a 18 mélyedések íve leszűkíti a 21 nyílást, és így az kisebb, mint a 13 építőelem 6,35 mm-es átmérője. A 21 nyílás mérete például 5,33 mm. Ennek megfelelően célszerű úgy kialakítani a befogópofák oldalsó 22 széleit, hogy a 21 nyílástól a befogópofa külső 23 oldalfelülete felé széttartóak legyenek. A széttartási szög célszerűen körülbelül 15°. Ez lehetővé teszi a 13 építőelem oldalról történő behelyezését a 18 mélyedésekbe, miközben a 16 befogópofák oldalirányban elmozdulnak, szétnyílnak. Amikor a rúd alakú építőelem beilleszkedett a 18 mélyedésekbe, a 16 befogópofák szorosan az említett elemre záródnak és azt rögzítik.

A 16 befogópofák mindegyike egy 24 rögzítőbordával van ellátva, amely célszerűen félhenger alakú, és merőleges a foglalat sugárirányú tengelyére. Az ábrázolt kiviteli alaknál a 24 rögzítőbordák lényegében egyforma keresztmetszetűek, és a 16 befogópofák egyik szélétől a másik széléig tartanak, amint az legjobban a 2. ábra szerinti nagyított részletrajzon látható.

A 24 rögzítőbordák a foglalat 15 zárófalától kifelé, attól nem messze helyezkednek el, és tőlük a foglalat belső vége felé egy karima befogadására alkalmas 25 fészek van kialakítva.

Amint a 3. ábrán látható, a 13 építőelemek végei úgy vannak kialakítva, hogy a végek hosszmetszete lényegében ugyanolyan, mint a 14 foglalat hosszmetszete, annak sugárirányú tengelye mentén, az összekötő elem lapos oldalaival párhuzamos síkban véve. A 13 építőelem végein a hengeres 26 karimák vannak kialakítva, amelyek mérete és alakja megfelel a foglalatban kialakított 25 fészeknek, és abba behelyezhető. Közvetlenül a hengeres 26 karima mellett egy körbefutó, félkör keresztmetszetű 27 vájat van kialakítva, amely az egymással átellenes 24 rögzítőbordák közötti leszűkített térbe illeszthető be. Közvetlenül a körkörös 27 vájat mellett a befogásra szolgáló 28 hengerfelület helyezkedik el, amely a homorú 18 mélyedésekbe illeszthető be, ahol a 16 befogópofák külső szakasza szorosan tartja. A 28 hengerfelület tengelyirányú hosszúsága előnyösen megfelel a 18 mélyedések hosszúságának. A hengeres 26 karima tengelyirányú hosszúsága például 1,575 mm. A körkörös 27 vájat és a 24 rögzítőbordák sugara tipikusan körülbelül 1,575 mm. A 6,35 mm névleges átmérőjű 13 építőelemek esetén a 14 foglalat teljes hossza körülbelül 8,89 mm.

A 10. ábra a rúd alakú 13 építőelem tipikus alakját mutatja. Ez az elem természetesen tetszőleges hosszúságú lehet, és a találmány szerint készült tipikus építőjáték-készlet nagyszámú és különböző hosszúságú ilyen elemet tartalmaz. Előnyösen az építőelem 30 végei közötti szakaszok keresztmetszete X alakú, amit a sugárirányú 31 bordák alkotnak, amelyek egymáshoz képest 90°-os szögben vannak elhelyezve, és előnyösen szintén 90°-os szöget zárnak be az építőelem hengeres burkolófelületén elhelyezkedő 32 külső felületükkel.

A 31 bordák 33 vastagságának megfelelő méretezése és a külső élek 34 letörése következtében az építőelem oldalról benyomható a sugárirányú 14 foglalat nyitott végébe, két egymással átellenes 24 rögzítőborda közé, amelyek beilleszkednek a szomszédos 31 bordák közötti 39 mélyedésekbe (11. és 12. ábra).

Az építőelem X alakú keresztmetszetét periodikusan megszakíthatja egy vagy több pár 35 hengeres rész, amelyek egymástól körülbelül a 16 befogópofák

HU 215 667 Β szélességének megfelelő távolságban vannak. Amikor az építőelem a 24 rögzítőbordák közé be van pattintva, amint a 11. és 12. ábrán látható, tengelyirányban, oldalirányban és elforgatással szemben is rögzítve van. Egy másik esetben, ha a sugárirányú 14 foglalatba oldalról az építőelem egyik 37 szakaszát helyezzük be, amelyen a szomszédos 35 hengeres részek távolabb vannak egymástól, az építőelem helyzete tengelyirányban bizonyos határok között állítható.

A találmány egy különösen előnyös kiviteli alakjánál a 31 bordák vastagsága például 2,36 mm, ami a külső részen fokozatosan csökken, amint elsősorban a 4. ábrán látható. Természetesen a 13 építőelemek „X alakú” kivitele nem korlátozódik két pár borda használatára. Például három pár borda is elhelyezhető 60°-onkénti kiosztásban. Az „X alakú” kifejezést tehát úgy használjuk, hogy ezeket a további változatokat is magában foglalja.

Amint a 13-15. ábrákon látható, a találmány egy 40 illesztőelemet is tartalmaz, amely blokkszerűen van kialakítva, és a hagyományos építőkocka-elemek és a találmány szerinti építőjáték elemeinek összeillesztésére szolgál.

A 14. és 15. ábrán ismert 41, 42 építőkockák láthatók, amelyek egyik oldala (alja) nyitott, továbbá egy 44 tetejük és 45-48 oldalfalaik vannak, amelyek egy nyitott 49 üreget vesznek körül. A 44 tető több (az ábrán nyolc) rövid kör alakú 50 nyúlvánnyal van ellátva. Szintén a 44 tetőből indul ki, és átnyúlik a 49 üregen, három hosszúkás, cső alakú 51 súrlódóelem. Az ismert 41,42 építőkockáknál a 49 üreg belső méretei olyanok, hogy az üveg szorosan illeszkedik a külső 50 nyúlványok köré. Ezenkívül az 51 súrlódóelemek úgy vannak méretezve, hogy tangenciálisan érintkeznek az 50 nyúlványok oldalaival, ha az egyik kockát a másik tetejére tesszük. Ez ismert módon lehetővé teszi, hogy több kockából, egymáshoz súrlódással rögzítve, egy összetett szerkezetet alakítsunk ki.

A 40 illesztőelem az 53 oldalfalakkal és az ezekkel körülvett üreget egyik oldalról lezáró fallal rendelkezik, amelyet a továbbiakban 52 tetőnek nevezünk. Az ábrázolt kiviteli alaknál az illesztőelem kocka alakú, de más alakzatok is lehetségesek. Az 52 tetőből négy hosszúkás, hengeres 54 nyúlvány indul ki, amelyek átmérője és egymástól való távolsága megfelel a 41,42 építőkockák rövid, kerek 50 nyúlványainak. Ezek a hengeres 54 nyúlványok beilleszthetők egy építőkocka nyitott 49 üregébe, és előnyösen a hosszúságuk megfelel a 49 üreg mélységének.

Az illesztőelem egy cső alakú 55 hüvellyel rendelkezik, amely az 52 tetőből kiindulva benyúlik az illesztőelem nyitott 56 üregébe. A cső alakú hüvely belső átmérője olyan, hogy abba szorosan beilleszthető a 13 építőelem 30 vége, amint a 14. ábrán látható. Az 55 hüvely vége az illesztőelem oldalfalainak nyitott 57 széle által meghatározott sík alá van süllyesztve, úgyhogy az illesztőelem ismert módon összekapcsolható egy szokásos építőkockával.

A 16. és 17. ábrán látható 70 összekötő elem hópehely alakú, és számos, a fentiekben már leírt jellemzővel rendelkezik, de ezek mellett egy másik hasonló, hozzá képest derékszögben elhelyezett összekötő elemhez csatlakoztathatóan van kialakítva. A 70 összekötő elem egy lapos, nyitott alakzat, amelynek vastagsága tipikusan 6,35 mm. A 70 összekötő elem középpontjában egy tömör, félhenger alakú 71 mag helyezkedik el. A 71 mag átellenes oldalairól egymással párhuzamosan a 72, 73 vezetőfalak indulnak ki. A 72, 73 vezetőfalak közötti távolság lényegében egyenlő az összekötő elem vastagságával, ami lehetővé teszi egy másik ilyen elem behelyezését a 74 mélyedésbe, amelyet a 72, 73 vezetőfalak, valamint a sík, keresztirányú 75 zárófal határol, amely a 71 mag egyik oldalát alkotja, és az összekötő elem egy axiális síkjában helyezkedik el.

A magból kiindulva sugárirányban kifelé helyezkednek el a 76-78 küllők, amelyek külső végeit a 79, 80 zárófalak kötik össze. Az ábrázolt kiviteli alaknál a 79, 80 zárófalak egy nyolcszögletű szerkezet hét oldalfalát alkotják, ahol a nyolcadik oldal nyitott, szabadon hagyva a 74 mélyedést. Amint a 17. ábrán jól látható, a 79 zárófalak az egyik küllőtől a másikig (vagy egy küllőtől a 72, 73 vezetőfalakig) folyamatosak. A 74 mélyedéssel átellenes 80 zárófalon azonban egy 81 rés van, amelynek funkcióját a későbbiekben ismertetjük.

A 79, 80 zárófalak a rudak befogadására alkalmas 82 foglalat (a 79 zárófal esetében) vagy a 83 foglalat (a megszakított 80 zárófal esetében) belső falát képezik. Az egyes foglalatokat az egymással szemben, párosával elhelyezkedő 84 befogópofák alkotják, amelyek belül a félhenger alakú 85 rögzítőbordákkal vannak ellátva, amelyek merőlegesek a foglalat sugárirányú tengelyére. A rögzítőbordák és a 79, 80 zárófalak határolják a karima befogadására alkalmas 86 fészkeket. A 84 befogópofák külső részén a foglalat sugárirányú 88 tengelyével koncentrikus homorú 87 mélyedések vannak kialakítva.

Amint a 19. ábrán látható, a rúdszerű 90 építőelem végén a hengeres 91 karima, mellette pedig a 92 vájat van kialakítva. A 90 építőelem a 93 hengerfelülettel folytatódik, amely szorosan beilleszthető a befogópofák homorú 87 mélyedéseibe. A rúd alakú 90 építőelem általában oldalirányból az egyik 82 foglalatba történő benyomással van összekapcsolva a 70 összekötő elemmel. A 82 foglalat oldalsó nyílását a hengeres 87 mélyedések felső és alsó 94 szélei leszűkítik. A széttartó 95 vezetőfelületek megkönnyítik az építőelemek oldalról történő behelyezését.

Különösen előnyös módon a foglalatok és a rúd alakú építőelemek úgy vannak kialakítva, hogy ha a rúd vége be van helyezve egy foglalatba, a karima sík 91a homlokfelülete rugalmasan felfekszik a foglalat sík 79 vagy 80 zárófalán. Ez az elrendezés stabillá és merevvé teszi az összekapcsolt alkatrészeket. A kívánt kölcsönös helyzetet úgy érjük el, hogy a 85 rögzítőbordákat a foglalat 79 zárófala irányában kissé eltolva alakítjuk ki, a rúd 92 vájatának „normál” helyzetéhez képest. így ha a rúd be van pattintva a helyére, automatikusan a foglalat alja felé nyomódik, és ezáltal a sík 91a homlokfelület és a 79 zárófal egymással szemben szoros érintkezésbe kerül.

A 17. ábrán látható második 70a összekötő elem megegyezik a 70 összekötő elemmel, de a 70 összekötő

HU 215 667 Β elemre merőleges síkban helyezkedik el, és a mélyedéssel ellátott oldala (a 17. ábrán nem látható) a 70 összekötő elem 74 mélyedésével szemben van. Amikor a 70, 70a összekötő elemeket a 96 nyíl irányában egymás felé közelítjük, a 70 összekötő elemnek a 75 zárófaltól balra eső része a 70a összekötő elem mélyedésébe kerül. Hasonló módon a 70 összekötő elem 74 mélyedése befogadja a 70a összekötő elem jobboldali részét. Az egymással így összekapcsolt 70, 70a összekötő elemeket a 16. ábra szerinti perspektivikus rajz mutatja. Az összekapcsolt összekötő elemek két különböző síkban rendelkeznek sugárirányú foglalatokkal a rudak befogadására, ami nagymértékben bővíti a rendszer építési lehetőségeit.

A 70, 70a összekötő elemek összekapcsolt helyzetének biztosítására a megfelelő részeken együttműködő bordák és hornyok vannak kialakítva. A 72, 73 vezetőfalak keresztirányú 97 hornyokkal vannak ellátva. Ezek úgy vannak elhelyezve, hogy befogadják a másik összekötő elem megfelelően elhelyezett 98 rögzítőbordáit. A 98 rögzítőbordák, amint a 17. ábrán látható, a sugárirányú 77 küllőkön vannak kialakítva. A 70, 70a összekötő elemek összekapcsolása során, amint a kiálló 98 rögzítőbordák elérik a 72, 73 vezetőfalak külső végét, a vezetőfalak rugalmasan kifelé nyomódnak olyan mértékben, hogy a bordák elférjenek. Ezt a rugalmas elmozdulást a 80 zárófalban kialakított kis 81 rés teszi lehetővé. így az összeállítás során a megosztott 80 zárófal két átellenes fele egymástól eltávolodik, és lehetővé teszi a 72, 73 vezetőfalak kifelé történő elmozdulását. Ez a folyamat egyidejűleg mindkét 70,70a összekötő elem végbemegy.

Az 1-5. ábrákon látható egysíkú összekötő elem nyolc szimmetrikusan elrendezett foglalattal rendelkezik a rudak befogadására. A 70, 70a összekötő elemek viszont eggyel kevesebb ilyen foglalattal vannak ellátva, mivel az egyik oldalukon a nyitott 74 mélyedés van kialakítva. Amikor a két elem össze van kapcsolva, amint a 16. ábrán látható, mindegyik összekötő elem egy foglalattal kiegészíti a másik összekötő elemet, tehát mindegyik síkban négy pár egymással átellenes foglalat helyezkedik el.

Ha két összekötő elem a 16. ábrán látható módon össze van kapcsolva, mindegyik összekötő elemen három átellenes foglalatpár nyitva áll egy rúd alakú 90 építőelem oldalról történő behelyezéséhez. Azonban az egyik átellenes foglalatpámál, mégpedig a 83, 83a foglalatoknál, a rúd oldalról történő behelyezését megakadályozza a másik összekötő elemen kialakított kifelé nyúló 84 befogópofa közvetlen közelsége.

Egy rúd alakú 90 építőelem behelyezését a részben hozzáférhetetlen 83, 83a foglalatokba a hasított 80 zárófal teszi lehetővé. A 81 rés megengedi a szomszédos 84 befogópofák korlátozott kifelé mozdítását, és így a rúd alakú építőelem a 19. és 20. ábrán vázlatosan illusztrált módon benyomható a helyére.

A 19. ábrán a szaggatott vonallal rajzolt rúd alakú 90 építőelem a 70a összekötő elem 83a foglalatába történő behelyezés tipikus kiindulási helyzetében van feltüntetve. A rúd 100 homlokfelülete a szomszédos befogópofa 101 külső felületével szemben helyezkedik el, amely vezetőfelületként viselkedik, amikor a rudat a foglalatba nyomjuk, miközben nagyjából megtartjuk a 19. ábrán látható szöghelyzetet. Ennek a műveletnek a folyamán az átellenes befogópofák először kifelé mozdulnak a 81 résnek köszönhetően, amely a normálisnál szélesebbre nyílik. Ezenkívül a 72 vezetőfal kissé kihajlik, amit elősegít a 90 építőelem emelőkarszerű mozgatása a 19. ábrán feltüntetett 102 nyíl irányában. Ennek hatására felfelé a 101 vezetőfelületnek feszül úgy, hogy a szomszédos 84 befogópofa a 20. ábrán látható 105 nyíl irányában mozdul el. A rúd emelőkarszerű mozgatása mindaddig folytatódik, amíg a végén levő karima a helyére kerül a mélyedésben, amit a 19. ábrán a folytonos vonallal kihúzott helyzet mutat. A rúd eltávolítása a részben zárt 83 vagy 85a foglalatból lényegében a fentiekkel ellentétes sorrendben történik.

A 31. ábrán a 150 foglalat és a rúd alakú 140 építőelem úgy van kialakítva, hogy a 130, 131 rögzítőbordák görbületének központja a 151 tengelyen helyezkedik el, amely a 125 zárófal 152 felületétől olyan távolságra van, amely valamivel kisebb, mint a körkörös 147 vájat görbületének központját tartalmazó 153 tengely és a rúd 154 homlokfelülete közötti távolság. Ennek az az eredménye, hogy ha a rúd oldalról be van nyomva a 126, 127 befogópofák közé a 150 foglalatba, a 130, 131 rögzítőbordák nyomás alatt érintkeznek a körkörös vájat oldalával oly módon, hogy a 154 homlokfelületet szemből a foglalat zárófalának 152 felületéhez szorítják. Ennek a két felületnek az összeszorítása kedvező módon növeli a rúd és az összekötő elem kapcsolatának merevségét.

Az összekötő elemek széles körben variálhatók, és például egy vagy több 150 foglalattal láthatók el a rudak befogadásához. Az egynél több foglalattal ellátott öszszekötő elemek célszerűen úgy vannak kialakítva, hogy a foglalatokat képező mélyedések 45°-onként, vagy ennek többszöröseinek megfelelő szögben helyezkednek el, de a találmány oltalmi körén belül más elrendezések is lehetségesek.

A 21 ábrán egy egyetlen foglalattal rendelkező 160 összekötő elem látható. Ez a 161 hengeres résszel rendelkezik, amelyet a 162 fal alkot. A henger belső átmérője körülbelül megegyezik a rúdszerű 140 építőelem hengeres burkolófelületének átmérőjével. Ennek a felületnek az átmérője megfelel a rúd 146 karimája és 148 hengerfelülete átmérőjének, illetve a 145 bordák átlós átmérőjének. Egy rúd így szabadon behelyezhető a központi 163 nyílásba, egy csekély játékkal, ami lehetővé teszi a szabad forgatást és hosszirányú mozgatást a henger belsejében. A henger 164 tengelye derékszöget zár be a 150 foglalat hosszanti 165 tengelyével. A 150 foglalat 167 zárófalát a 166 falak kötik össze a hengeres 162 fallal, továbbá a 166 falak a 167 zárófallal és a 162 fallal egybefüggően vannak kialakítva.

Az összekötő elemek tipikusan előre meghatározott, egyforma vastagságúak a 164 tengely irányában. Előnyösen a vastagság körülbelül egyenlő a rúd alakú építőelem átmérőjével. Előnyös például 6,2 mm vastagság alkalmazása, mivel ez lehetővé teszi a legtöbb esetben, hogy az összekötő elemeket egymás mellett, keresztben

HU 215 667 Β helyezzük el egy rúd központi részének teljes hosszában úgy, hogy gyakorlatilag nem marad hely a végeken. Ez lehetővé teszi olyan alakzatok létrehozását, amelynél egy keresztirányú rúd központi részének teljes szélességében elhelyezett elemek egy falat alkotnak.

A 22. ábrán látható 170 összekötő elem a 21. ábra szerintihez hasonlóan van kialakítva, de egy pár 150 foglalattal rendelkezik, amelyek egymáshoz képest 180°-kal vannak elfordítva, továbbá 171 tengelyeik egybeesnek és metszik a központi 172 tengelyt. A 22. ábra szerinti összekötő elem különösen jól használható hosszabbításra, azaz két rúd végének egy vonalban történő összekapcsolására, amint a 30. ábrán látható. Ezért és más okokból a központi 172 tengelytől a foglalat záró falának külső felületéig (amely megfelel a 31. ábrán látható 152 felületnek) terjedő távolság a 22. ábra szerinti 170 összekötő elem mindkét foglalatánál ugyanaz, mint a 21. ábra szerinti egyszeres 160 összekötő elemnél, ezt a d távolságot a 21. és 22. ábrán feltüntettük. Ugyanezt a geometriát alkalmazzuk az összekötő elem számos más változatánál is, úgyhogy minden esetben a foglalatban rögzített rúdszerű építőelem mindig egy adott, állandó távolságra helyezkedik el az összekötő elem központi tengelyétől.

A 23. ábrán egy olyan 180 összekötő elem látható, amely két 150 foglalattal rendelkezik. Ezek a központi 182 tengelyt derékszögben metsző 181 tengelyek mentén vannak kialakítva. A központi henger, a 150 foglalatok stb. lényegében ugyanúgy vannak kialakítva, mint a 160 és 170 összekötő elemeknél. A 23. ábra szerinti kiviteli alaknál azonban a rudakat befogadó 150 foglalatok egymással 45°-os szöget zárnak be.

A 24. és 25. ábra szerinti 190, 200 összekötő elemek három, illetve négy 150 foglalattal vannak ellátva, amelyek a 191, 201 tengelyek mentén vannak kialakítva. Ezek a tengelyek egymással 45°-os szöget zárnak be, és metszik a központi 192, 202 tengelyeket. Amint a 23-25. ábrákon látható, az összekötő elemek közbenső 183, 193, 203 küllőkkel rendelkeznek, amelyek a központi 182, 192, 202 tengelyekhez képest sugárirányban helyezkednek el, és a szomszédos 150 foglalatok zárófalaival egybefüggően vannak kialakítva. A külső 184, 194,204 falak a központi hengeres 185,195,205 falakra érintőlegesen helyezkednek el.

A 26-28. ábrán látható 210, 220, 230 összekötő elemek öt, hat, illetve hét 150 foglalattal rendelkeznek, amelyek a központi 212, 222, illetve 232 tengelyeket metsző, és azokhoz képest sugárirányú tengelyek mentén helyezkednek el. A foglalatok 211,221,231 tengelyei egymással 45°-os szöget zárnak be ugyanúgy, mint a 23-25. ábrákon látható összekötő elemeknél. Előnyösen a 26-28. ábrák szerinti összekötő elemeknél a külső 214, 224, 234 falak érintőlegesek a központi hengeres 215, 225, 235 falakra, amit esztétikai és funkcionális okok egyaránt indokolnak. Például a 210 összekötő elem 214 falai a foglalatok velük folyamatos falaival együtt egy széles, sík felületet képeznek, amely alkalmas az összekötő elem megtámasztására és/vagy egy építmény sík külső felületének képzésére.

A 29. ábra szerinti 240 összekötő elem lényegében megfelel az 1. ábra szerinti elrendezésnek, de ebben az esetben azonos méretű összekötő elemek sorozatának egy tagját képezi. A központi 242 tengely és valamelyik foglalat zárófalának felülete közötti d távolság ugyanaz, mint az összekötő elem többi ábrázolt kiviteli alakjánál.

Amint a 30. és 32. ábrán is látható, a találmány szerinti rendszer előnyösen lépcsős méretsorba tartozó, különböző hosszúságú rudakat tartalmaz, amelyek úgy vannak méretezve, hogy a készletben található különböző méretű rudak a fentiekben leírt összekötő elemekkel összekapcsolva derékszögű háromszög alakú szerkezeti egységek sorozatát alkotják. A 30. ábrán lépcsőzetesen növekvő hosszúságú, rúd alakú 140a- 140f építőelemek sorozata látható. A hosszúság olyan lépcsőkben változik, hogy ha egy adott méretből bármilyen két rúdszerű építőelemet úgy kapcsolunk össze egy összekötő elemmel, hogy egy derékszögű háromszög két befogóját képezzék, akkor a legközelebbi nagyobb hosszúságú rúd olyan méretű, hogy ennek a háromszögnek az átfogóját alkotja. Például a 32. ábrán egy háromfoglalatú derékszögű 190 összekötő elem a legkisebb méretű két 140a építőelemmel van összekapcsolva, amelyek egy derékszögű háromszög két befogóját alkotják. Az ábrázolt példában a függőleges 140a építőelem egy négy foglalatú 200 összekötő elemmel van összekapcsolva, a vízszintes 140a építőelem pedig egy ötfoglalatú 210 öszszekötő elemmel. A 140a építőelemeknél egy számmal nagyobb 140b építőelem a 200, 210 összekötő elemekkel összekapcsolva egy kis derékszögű háromszög átfogóját alkotja.

A 32. ábrán a 140b építőelem, amely az első derékszögű háromszög alakú 250 szerkezeti egység átfogóját alkotja, egyidejűleg egy nagyobb méretű derékszögű háromszög alakú 260 szerkezeti egység egyik befogóját is képezi. A 200 összekötő elemhez a 140b építőelemmel egyenlő hosszúságú másik rúd alakú 416 építőelem is csatlakozik, és így kialakul a háromszög alakú 260 szerkezeti egység mindkét befogója. Egy második négyfoglalatú 200 összekötő elem a felső rúd alakú 416 építőelem felső végéhez kapcsolódik, a 140c építőelem pedig, amely hosszúságát tekintve a harmadik méretcsoportba tartozik, a felső 200 és az előbb említett 210 összekötő elemhez csatlakozik, és a háromszög alakú 260 szerkezeti egység átfogóját képezi. Amint a 32. ábrán látható, egy pár rúd alakú 140c építőelem egy még nagyobb derékszögű háromszög alakú 270 szerkezeti egység két befogóját alkothatja, amelynek átfogóját a következő nagyobb méretű, rúd alakú építőelem képezi. Fokozatosan nagyobb méretű derékszögű háromszög alakú szerkezeti egységek állíthatók össze egészen a játékkészletben levő leghoszszabb rúd alakú építőelemek felhasználásáig.

A találmány szerinti rendszerben a rúd alakú építőelemek hosszúságának növekedése egy adott képletet követ. így egy olyan méretrendszerben, amelyben „n” számú különböző hosszúság van, az egyes rúdszerű építőelemek hosszúságát a következő képlet határozza meg:

L_x=(1.414)(xi)-D_min-(2d),ahol

L_x=az x-edik rúd hosszúsága egy 1-től „ri’-ig terjedő sorozatban,

HU 215 667 Β

D_min a sorozat legrövidebb rúd alakú építőelemével összekapcsolt két összekötő elem központi tengelyei közötti távolság, d=a központi tengely és a foglalat zárófala közötti távolság.

Ismeretes olyan megoldás, amelynél derékszögű háromszög alakú egységeket kapcsolnak össze, beleértve azt az esetet is, amikor egy derékszögű háromszög átfogója egy második, nagyobb derékszögű háromszög egyik befogóját képezi. A találmány szerinti játékrendszerben azonban egyedülálló előnyök származnak az összekötő elemek és a rúd alakú építőelemek kialakításából, amelyek lehetővé teszik a rudak oldalról történő bepattintását az összekötő elemekbe. Ennek következtében egyes elemeknek a szerkezetbe történő beillesztése, illetve onnan történő eltávolítása végrehajtható anélkül, hogy közben az összekötő elemek és csatlakozási pontok központjai közötti távolság változna. így bonyolult, merev, többdimenziós szerkezetek is könnyen megtervezhetők és felépíthetők.

Amint a 30. ábrán látható, előnyös geometriai viszony van a különböző hosszúságú, rúd alakú 140a-140f építőelemek hosszúsága és az összekötő elemek között, amennyiben a foglalatok egymástól 180°-ra vannak kialakítva. Ez elsősorban a 170 összekötő elemre (22. ábra) vonatkozik, amely két 150 foglalattal van ellátva, amelyek az összekötő elem átellenes oldalain közös tengely mentén vannak kialakítva. Ez az összekötő elem előnyösen használható két rövidebb rúd alakú építőelemnek egy hosszabbá történő összeállítására. Ha a 170 összekötő elemek (amelyek osztóelemnek is nevezhetők) egyike két egyforma hosszúságú rúd alakú építőelemmel van összekapcsolva, olyan rúd keletkezik, amelynek hosszúsága egyenlő a méretsorban két mérettel nagyobb rúd alakú építőelem hosszúságával. így, amint a 30. ábrán látható, a rövidebb 140a építőelemek közül kettő összekapcsolva olyan hosszú, mint a 140c építőelem. Az eggyel nagyobb méretű két 140b építőelemből így összeállított rúd olyan hosszú, mint a 140d építőelem. További ilyen összekapcsolt elemeket is mutat a 30. ábra. Természetesen lehetséges, hogy a 170 öszszekötő elemmel különböző hosszúságú rudakat kapcsoljunk össze, és így a 30. ábrán feltüntetett szabályos méretsorozattól eltérő hosszúságú rudakat kapjunk.

Mivel kialakításától függetlenül valamennyi összekötő elemnél ugyanaz a d távolság van a központi tengely és a foglalat zárófala között, a 30. ábrán látható viszony mindig megvan, amikor a rudak közös tengelyű helyzetben csatlakoznak egy összekötő elemhez.

A 33. és 34. ábrán látható összeállítás több, egyetlen foglalattal rendelkező 160 összekötő elemet (21. ábra) tartalmaz, amelyek több egyforma hosszúságú, rúd alakú építőelemmel, így például a 30. ábrán látható 140c építőelemmel vannak összekötve. Néhány (az ábrán három) egyetlen foglalattal ellátott, egy első csoportot alkotó 160 összekötő elem egymás mellett úgy van elhelyezve, hogy egy összekötő elem szélessége választja el őket egymástól, és forgathatóan kapcsolódnak egy rúd alakú építőelemhez, így a 34. ábrán a 280 építőelemhez. A rúd alakú 280 építőelem a központi 281 nyílásban helyezkedik el, amelybe szabadon behelyezhető. A 282 összekötő elemek az említett első csoporthoz tartoznak. A 282 összekötő elemekkel váltakozva hasonló 283 összekötő elemek vannak elhelyezve. A 283 összekötő elemek a rúd alakú 280 építőelemre illeszkednek, és az összekötő elem 130, 131 rögzítőbordái szorosan illeszkednek a rúd 144 mélyedéseibe, úgyhogy szorosan befogják a rúd alakú építőelemet. így, míg a 282 összekötő elemek szabadon mozgathatók a 280 építőelemen, a 283 összekötő elemek mereven rögzítve vannak azon mind elfordítással, mind csúszással szemben. Ez az összeállítás egy csuklósán összekapcsolt tagokból álló, szalagszerű szerkezetet eredményez, amely tetszőleges hosszúságú, illetve végtelenített, és a célnak megfelelő szélességű lehet. Amint a 33. ábrán látható, a rúd alakú építőelemek végei a szalagszerű összeállítás két szélén kissé kiállnak.

A 33. és 34. ábrán látható szerkezet többféle célra előnyösen használható. Ezek között megemlíthetők például a lánctalpas járművek, így buldózerek, daruk, tankok és hasonlók. Panelszerű szerkezetek is kialakíthatók egy játéképítményben, így például fal- és tetőpanelek, padlófelületek és hasonlók. Egy keskeny szerelvény például rugalmas kábelszerű elemként használható.

A 35-41. ábrákon az összekötő elem egy különösen előnyös kiviteli alakja látható, amely más hasonló összekötő elemmel összekapcsolva olyan összekötő szerelvényt képez, amelyhez több síkban csatlakoztathatók a rúd alakú építőelemek.

A 35. ábrán látható 310 összekötő elemek négy 150 foglalattal rendelkeznek, amelyek 45°-onként vannak kialakítva. Az egyik 150a foglalattal pontosan átellenesen egy speciális 311 mélyedés van kialakítva. A 311 mélyedést a 312, 313 oldalfalak és a 314 zárófal határolja. A 312, 313 oldalfalak között olyan távolság van, amely egyenlő egy összekötő elem szabványos vastagságával, és az oldalfalak szimmetrikusan helyezkednek el egy olyan képzeletbeli síkra, amely áthalad a

310 összekötő elem geometriai középpontján, és tartalmazza az átellenes 150a foglalat hossztengelyét. A 314 zárófal külső felülete egy olyan síkban helyezkedik el, amely derékszöget zár be az előbb említett síkkal, tehát áthalad az összekötő elem központi 315 tengelyén.

A 310 összekötő elemek úgy vannak kialakítva, hogy a 35-37. ábrákon látható módon egymással összekapcsolhatók, mégpedig az egymással szemben levő speciális 311 mélyedések segítségével, miközben az egyes összekötő elemek fő síkja egymásra merőleges. A 310 összekötő elemeket egymásba nyomjuk, amíg a

311 mélyedések 314 zárófalai szorosan illeszkednek egymáshoz, úgyhogy az egyes összekötő elemek 315 központi tengelyei lényegében egy közös síkban helyezkednek el.

Előnyösen a 312, 313 oldalfalak egy-egy keresztirányú 316 horonnyal vannak ellátva, amelyek összekapcsolt helyzetben befogadják a 319 küllők átellenes oldalairól kiemelkedő 317 rögzítőbordákat. Ennek következtében a két összekötő elem viszonylag mereven kapcsolódik egymáshoz, és így csak szándékosan választhatók szét.

HU 215 667 Β

Amint a 3 6. ábrán látható, amikor a 312,313 oldalfalak először kerülnek kapcsolatba a kiemelkedő 317 rögzítőbordákkal, a falak kifelé nyomódnak. Egy kis 318 rés lehetővé teszi, hogy a rudat befogadó 150a foglalat befogópofái könnyen egymás felé mozduljanak, amikor a 312, 313 oldalfalakat a 317 rögzítőbordák kifelé mozdították el. Ha az alkatrészek végleges helyzetüknek megfelelően össze vannak illesztve, azaz a 314 zárófalak felfekszenek egymáson, a 317 rögzítőbordák beilleszkednek az egyes 316 hornyokba, amint a 37. ábrán látható.

A 35-39. ábrák szerint összekapcsolt összekötő elemek két egymásra merőleges síkban alkalmasak a rudak befogadására. Ez az elrendezés így tökéletesen megfelel építmények külső sarkainak kialakítására, amint a 38. és 39. ábrákon látható.

A 40. ábra a 35-39. ábrák szerinti 310 összekötő elemet egy második, hét foglalattal ellátott 410 összekötő elemmel kívánjuk összekapcsolni. A 410 összekötő elem egy speciális 411 mélyedéssel rendelkezik, amely a rúd befogadására alkalmas 150a foglalattal átellenesen, azzal közös tengely mentén van kialakítva.

A 310 és a410 összekötő elemek összekapcsolása egy többsíkú szerelvénnyé ugyanúgy történik, mint a 35-39. ábrák szerinti példában. Az így keletkező szerkezet felülről nézve T alakú, amint a 41. ábrán látható, és mindhárom síkban lehetőséget ad a rudak csatlakoztatására. A 40., 41. ábra szerinti T alakú szerelvénynél a felső 150a foglalat nem férhető hozzá a rúd alakú építőelem normális, oldalról történő bepattintásához, mivel a másik összekötő elem ezt megakadályozza. Azonban a mélyedés zárófalában kialakított 318 rés lehetővé teszi, hogy a rudat először egy bizonyos szög alatt helyezzük be, és csavaró mozgással a már leírt módon a helyére illesszük. A 318 résnek köszönhetően a 16 befogópofák könnyen eltávolíthatók egymástól, ami lehetővé teszi a rúd csavarással, forgatással történő beillesztését.

Bizonyos alkalmazásoknál kívánatos lehet egy összekötő elem összekapcsolása a központi nyílásán áthaladó rúddal az együtt forgás biztosításához és/vagy az összekötő elem helyzetének rögzítéséhez tengelyirányban a rúd mentén. Ezért a rendszer egy hajtóelemet tartalmaz, amint a 42-44. ábrákon látható, a rúd súrlódás útján, nem forgathatóan történő befogására. Az ábrázolt kiviteli alaknál az 510 hajtóelem megfelelő műanyagból fröccsöntéssel készült, és előnyösen a korábbiakban már leírt alakú 150 foglalattal rendelkezik. Ez az egymással szemben kiemelkedő 130, 131 rögzítőbordákat tartalmazza, amelyek aló befogópofák között egy leszűkített nyílást képeznek. A 150 foglalat zárt végének közelében az 510 hajtóelem egy 511 csappal van ellátva, amely oldalirányban emelkedik ki az egyik 512 oldalfelületből, lényegében a 130, 131 rögzítőbordákkal párhuzamosan.

Az 510 hajtóelem egy tipikus felhasználásánál a 240 összekötő elem, amely egy teljes hópehely formájú alakzat, nyolc foglalattal rendelkezik, és egy rúd alakú 513 építőelemre van szerelve. Az 510 hajtóelem úgy van az 513 építőelemre helyezve, hogy a 130, 131 rögzítőbordák a rúd átellenes hosszanti 144 mélyedéseibe illeszkednek, és azokhoz szorosan kapcsolódnak. Az

510 hajtóelem így mereven rögzítve van a rúdhoz, azon nem tud elfordulni, és a súrlódás miatt azon hosszirányban sem mozdul el (de megfelelő erővel azon eltolható).

Az 511 csap úgy van elhelyezve, hogy ha a 240 összekötő elem és az 510 hajtóelem közvetlenül egymás mellett van, az 511 csap két szomszédos, sugárirányú 123 küllő közötti trapéz alakú térben helyezkedik el, és azt lényegében kitölti. Az 513 építőelem és a 240 összekötő elem így elfordítással szemben biztosítva van, úgyhogy az egyik elemre ható forgató nyomaték átadódik a másik elemre is. Ha egy összekötő elem átellenes oldalain 510 hajtóegységeket helyezünk el, az összekötő elem helyzete tengelyirányban is rögzítve van a rúdon.

Bizonyos játékok összeállításához szükség van hajtótárcsákra és/vagy kerekekre. Egy kombinált 610 kerékelem látható a 45. ábrán. Ez egy fröccsöntött alkatrész, amely egy külső 611 koszorúval és egy központi 612 nyílással rendelkezik, amelybe beilleszthető egy rúd alakú építőelem. A központi 612 nyílástól kifelé sugárirányban egy vagy több 613 mélyedés van kialakítva. Ezek alkalmasak egy hajtóelem (42. ábra) 511 csapjának befogadására. Amint a 47. ábrán látható, a 610 kerékelem egy külső körkörös 614 horonnyal rendelkezik, amely lehetővé teszi, hogy ez az elem egy megfelelő hajtószíjjal ellátva (nincs ábrázolva) szíjtárcsaként működjön. Amikor a 610 kerékelem tárcsaként funkcionál, egy 510 hajtóelemen át hajtókapcsolatban van egy rúd alakú építőelemmel, és a körülményektől függően hajtó- vagy hajtott tárcsaként működik.

A 610 kerékelem a 46. ábra szerinti abronccsal ellátva egy kereket alkot. A 620 abroncs egy rugalmas elasztomerből, például neoprénből van. Az abroncs 621 belső része olyan széles, hogy szorosan illeszkedik a körkörös 614 horonyba. Az abroncs 622 külső része szélesebb, mint a 621 belső rész, és előnyösen ugyanolyan széles, mint a 610 kerékelem külső 611 koszorúja. Az abroncs mindkét oldalán a 623 vállak vannak kialakítva. Ezek a 610 kerékelem külső 624 peremeihez illeszkednek, és az abroncs koncentrikus elhelyezkedését biztosítják a koszorún.

Kerékként használva a 610 kerékelem hajtott vagy szabadon futó lehet. Ha a kereket hajtani kell, az 510 hajtóelemet alkalmazzuk a korábbiakban leírtak szerint.

A találmány szerinti építőjáték-rendszer egyedülállóan egyszerű, mégis kivételesen sokoldalúan használható statikus vagy dinamikus építmények számtalan változatának kialakításához. A rendszer széles választékot képező, szabványos elemek fröccsöntésével tömeggyártásban könnyen és gazdaságosan előállítható, továbbá lehetővé teszi a gyors és egyszerű építést.

A találmány szerint lehetséges különböző dinamikus szerkezetek egyszerű és hatékony formáinak létrehozása, így például végtelenített lánctalpak vagy szalagok, hajtott forgó rendszerek és hasonlók alakíthatók ki. Mindezek a szabványos rúd alakú építőelemek és öszszekötő elemek felhasználásával hozhatók létre. Az összekötő elemek szabványos foglalatokat tartalmaznak, de ezek száma változik, és ezek a foglalatok szabványos távolságban helyezkednek el az összekötő elem

HU 215 667 Β központi tengelyétől. Hasonlóképpen a rúd alakú építőelemek végei is szabványosan vannak kialakítva, és ezen elemek különböző hosszúságúak. Ezenkívül megfelelő összekötő elem segítségével két rúd alakú építőelem végeikkel egymás felé fordítva összekapcsolható, és ezáltal a különböző szabványos rúdhosszúságok megsokszorozhatok.

A találmány szerinti építőjáték elemei kitűnően alkalmasak a megfelelő műanyagból fröccsöntéssel történő, nagy termelékenységű gyártásra. Többféle műanyag alkalmas erre a célra, de természetesen olyan anyagot kell választani, amely megfelelően szilárd, továbbá olyan rugalmas, hogy nagy számú összeállítás és szétszerelés során biztosítja például a befogópofák megfelelő működését. Erre a célra például a Hoechst Celanese, Chatham, New Jersey által gyártott „Celcon M270” nevű acetál kopolimer.

Annak következtében, hogy a kerékagyszerű összekötő elemek oldalról csatlakoztathatók a rúd alakú építőelemekhez, nagy és összetett építmények is egyszerűen létrehozhatók, mivel az elemek összekapcsolása során azok középpontjai közötti távolságot nem kell megváltoztatni. Ezzel szemben, ahol az alkatrészeket tengelyirányban kell összekapcsolni, a központok közötti távolság ideiglenesen megnő, ami a jobbik esetben nagy figyelmet igényel, a rosszabbik esetben pedig lehetetlenné teszi bizonyos szerkezetek felépítését.

A találmány szerinti elrendezés egyedülálló módon kettős rögzítést biztosít a kerékagyszerű összekötő elemek és a rúd alakú építőelemek között, mivel a befogópofák külső hajlítható részei oldalirányban rögzítenek, míg a befogópofák legbelső szakaszai egy viszonylag merev fészket képeznek, amelybe a rúd alakú építőelem karimája oldalról szabadon beilleszthető, de abban tengelyirányban nem mozdítható el.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Építőjáték-rendszer, amely sajtolt műanyagból készült, egymással oldhatóan összeköthető, és egy összefüggő építményt képező összekötő elemeket és rúd alakú építőelemeket tartalmaz, ahol az összekötő elemek legalább egy része egy központi közös résszel, és a közös résztől sugárirányban kifelé elhelyezkedő, legalább egy foglalattal rendelkezik, azzal jellemezve, hogy (a) mindegyik foglalat (14) egy-egy, a közös résztől sugárirányban kifelé mutató tengely (19) mentén van elhelyezve, (b) mindegyik foglalat (14) két egymással párhuzamos, az említett tengelyre (19) szimmetrikus, konzolszerűen kinyúló befogópofával (16) rendelkezik, (c) a befogópofák (16) a rúd alakú építőelemet (13) oldhatóan az említett tengellyel (19) egy vonalban rögzítő első rögzítőelemmel rendelkeznek, (d) a foglalatok (14) az első rögzítőeszközzel befogott rúd alakú építőelemet (13) a foglalat (14) tengelye (19) mentén axiális irányban oldhatóan rögzítő második rögzítőelemmel vannak ellátva, (e) az építőelemek (13) legalább egy része két átellenes véggel (30), és ezeket összekötő közbenső szakasszal rendelkezik, (f) az átellenes végek (30) az összekötő elem (10) foglalatában (14) kialakított első rögzítőelemmel együttműködve az építőelemet (13) a foglalat (14) tengelyével (19) egy vonalban tartó első rögzítőelemmel, valamint az összekötő elem (10) foglalatában (14) kialakított második rögzítőelemmel együttműködve az építőelemet (13) a foglalat (14) tengelye (19) mentén axiális irányban tartó második rögzítőelemmel vannak ellátva, (g) mindegyik pár befogópofa (16) között egy nyitott oldalú, tengelyirányú foglalat (14) helyezkedik el, és (h) a befogópofák (16) egymástól rugalmasan eltávolíthatóan vannak kialakítva úgy, hogy az építőelem (13) végének (30) a foglalat (14) tengelyére (19) való keresztirányú bepattintásakor az építőelem (13) szilárdan kapcsolódik a foglalathoz (14).

(Elsőbbsége: 1990. 12. 11.)
2. Az 1. igénypont szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) az építőelemek (13) végei (30) kör keresztmetszetűek, (b) a befogópofák (16) közötti távolság kisebb, mint az említett kör keresztmetszetű szakasz átmérője, és (c) a befogópofák (16) első rögzítőelemét homorú mélyedések (18) képezik, amelyek kontúrja megfelel az építőelem (13) végeinél (30) kialakított hengerfelület (28) kontúrjának.

(Elsőbbsége: 1990. 12. 11.)
3. A 2. igénypont szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) mindegyik foglalat (14) a befogópofákkal (16) és a befogópofák (16) belső végei közötti zárófallal (15) az építőelem (13) végét (30) oldalról befogadó U alakú foglalatot (14) alkot, és (b) a foglalat (14) tengelye (19) mentén a befogópofákon (16) átmenő síkban vett metszet megfelel az építőelem (13) végén (30) át vett hosszmetszetnek.

(Elsőbbsége: 1990. 12. 11.)
4. Az 1. igénypont szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) a foglalat (14) második rögzítőelemei rögzítőbordák (24), amelyek íveken domborúak, és a befogópofa (16) egyik szélétől a másikig tartanak, és (b) az építőelem (13) végén (30) második rögzítőelemként egy körkörös vájat (27) van kialakítva, amelynek keresztmetszete megfelel a rögzítőbordák (24) keresztmetszetének, és ezáltal az építőelem (13) kiesés ellen tengelyirányban rögzítve kapcsolódik az összekötő elemhez (10).

(Elsőbbsége: 1990. 12. 11.)
5. A 4. igénypont szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) az építőelemek (13) legalább a hosszúságuk egy részén kör keresztmetszetűek, (b) az építőelemek (13) kör keresztmetszetű szakaszuk legalább egy részén, a hengeres burkolófelületen belül X keresztmetszetűek,

HU 215 667 Β (c) az X keresztmetszetű szakasz a befogópofák (16) tengelyére (19) merőlegesen a befogópofák (16) közötti térbe, a rögzítőbordákhoz (24) illeszthetően van kialakítva.

(Elsőbbsége: 1990. 12. 11.)
6. Az 1. igénypont szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) a befogópofák (126,127) második rögzitőelemeit egymással szemben kialakított rögzítőbordák (130, 131) képezik, amelyek a befogópofákhoz (126, 127) képest keresztirányban helyezkednek el, és benyúlnak az azok közötti térbe, (b) a rúd alakú építőelem (13) végén (30) karima (26) van kialakítva, amelyet egy körkörös vájat (147) és az építőelem (13) sík homlokfelülete (154) határol, (c) a körkörös vájat (147), a rögzítőbordák (130, 131), a zárófalat képező felület (152) és a sík homlokfelület (154) egymáshoz képest geometriailag úgy vannak kialakítva, hogy a foglalatba (150) beillesztett építőelem (13) sík homlokfelülete (154) tengelyirányban a zárófal felületének (152) feszül.

(Elsőbbsége: 1991. 06. 19.)
7. Az 1. igénypont szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) egy első összekötő elemet (70) tartalmaz, amelynek központi tengelyénél egy központi mag (71) van kialakítva, (b) a mag (71) körül sugárirányban az építőelemek (13) befogadására alkalmas foglalatok (82) helyezkednek el, (c) a mag (71) és a foglalatok (82) adott vastagságú, lapos első összekötő elemet (70) alkotnak, (d) az első összekötő elem (70) egyik oldalán egy nyitott oldalú mélyedés (74) van, amely az említett központi tengelyig terjed, és szélessége egyenlő az összekötő elem (70) vastagságával, (e) a nyitott oldalú mélyedés (74) egy második összekötő elem (70a) befogadására alkalmas, amely az első összekötő elemmel (70) együtt két síkban elhelyezkedő foglalatokkal (82) rendelkező összetett összekötő elemet alkot.

(Elsőbbsége: 1991.04. 18.)
8. A 7. igénypont szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) az első összekötő elem (70) a nyitott oldalú mélyedéssel (74) közvetlenül átellenesen egy építőelem (90) befogadására alkalmas foglalattal (83) rendelkezik, (b) az összekapcsolt első és második összekötő elemnél (70, 70a) a második összekötő elem (70a) ott rendelkezik egy építőelem (13) befogadására alkalmas foglalattal (82), ahol az első összekötő elemben (70) a nyitott oldalú mélyedés (74) van.

(Elsőbbsége: 1991.04. 18.)
9. A 7. igénypont szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) a nyitott oldalú mélyedést (74) a második összekötő elemet (70a) befogadó két párhuzamos vezetőfal (72, 73) határolja, a vezetőfalak (72, 73) a második összekötő elemen (70a) kialakított rögzítőelemekkel együttműködő, a két összekapcsolt összekötő elemet (70, 70a) ebben a helyzetükben tartó rögzítőelemekkel vannak ellátva.

(Elsőbbsége: 1991.04. 18.)
10. A 9. igénypont szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) az első összekötő elem (70) több foglalattal (82, 83) rendelkezik, amelyek mindegyikét egy pár befogópofa (84) és egy zárófal (79, 80) alkotja, (b) a szomszédos foglalatok (82, 83) zárófalai (79, 80) egymás mellett helyezkednek el, és egybefüggően vannak kialakítva, és (c) legalább az egyik zárófal (80) az első és a második összekötő elem (70, 70a) összeillesztésekor a vezetőfalak (72, 73) eltávolodását megengedő hasított réssel (81) van ellátva.

(Elsőbbsége: 1991.04. 18.)
11. A 10. igénypont szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) az első összekötő elemen (70) a nyitott oldalú mélyedéssel (74) közvetlenül átellenesen foglalat (83) van kialakítva, és (b) ennek a foglalatnak (83) a zárófalán (80) van kiképezve a rés (81).

(Elsőbbsége: 1991. 04. 18.)
12. A 7. igénypont szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) a nyitott oldalú mélyedésben (74) első típusú rögzítőelem, célszerűen horony (97) van kialakítva, és (b) az első összekötő elemnek (70) a nyitott oldalú mélyedéssel (74) szemben elhelyezkedő része az első típusú rögzítőelemekhez kapcsolódó, a két összekapcsolt összekötő elemet (70, 70a) ebben a helyzetben tartó második típusú rögzítőelemmel, célszerűen rögzítőbordával (98) van ellátva.

(Elsőbbsége: 1991.04. 18.)
13. A 7. igénypont szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) az első összekötő elem (310) több foglalattal (150, 150a) rendelkezik, amelyek mindegyike egy pár befogópofát és egy zárófalat tartalmaz, (b) a szomszédos foglalatok (150, 150a) zárófalai egymás mellett helyezkednek el, és egybefüggően vannak kialakítva, (c) az említett foglalatok közül legalább egy foglalat (150a) a nyitott oldalú mélyedéssel (311) átellenesen helyezkedik el, (d) a többi foglalat (150) a nyitott oldalú mélyedést (311) és a vele átellenes foglalatot (150a) tartalmazó síknak ugyanazon az oldalán vannak elhelyezve, és (e) az első és második összekötő elem (310) összekapcsolt állapotában az első összekötő elem foglalatai (150, 150a) a második összekötő elem foglalatainak (150, 150a) tengelyeit tartalmazó síkban és/vagy a sík egyik oldalán helyezkednek el.

(Elsőbbsége: 1991.04. 18.)
14. A 13. igénypont szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) az első összekötő elemen (310) a nyitott oldalú mélyedéssel (311) közvetlenül átellenesen foglalat (150a) van kialakítva, és az összes többi foglalat (150)

HU 215 667 Β egy olyan sík egyik oldalán helyezkedik el, amely tartalmazza az említett átellenes foglalatot (150a) és az említett mélyedést (311), és merőleges a nyitott oldalú mélyedést (311) és az első összekötő elem legalább egy foglalatát (150) tartalmazó síkra.

(Elsőbbsége: 1991.04. 18.)
15. A 14. igénypont szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) a második összekötő elem (310) ugyanúgy van kialakítva, mint az első összekötő elem (310), és két ilyen összekötő elem összekapcsolva egy derékszögű sarkos alakzatot képez.

(Elsőbbsége: 1991.04. 18.)
16. A 14. igénypont szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) a második összekötő elem (410) foglalatai (150, 150a) 180°-nál nagyobb ív mentén vannak elrendezve, és (b) egy első összekötő elem (310) és egy második összekötő elem (410) összekapcsolva egy T alakú szerkezetet alkot.

(Elsőbbsége: 1991.04. 18.)
17. Az 1. igénypont szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) az említett második rögzítőelemek egymással szemben a befogópofákon (16) kialakított rögzítőbordákat (24), és ezeknek megfelelő alakú, az építőelemek (13) végeinél kialakított vájatokat (27) tartalmaznak, és (b) az említett rögzítőbordák (24) a foglalat (14) tengelyére (19) keresztirányban helyezkednek el, és az építőelemek (13) végének (30) oldalról a két befogópofa (16) közé történő behelyezésekor a vájatba (27) illeszkednek.

(Elsőbbsége: 1990. 12. 11.)
18. A 17. igénypont szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) a foglalat (150) a befogópofákkal (126, 127) egybefüggő, a rögzítőbordáktól (130, 131) térközzel elválasztott zárófallal (125) rendelkezik, (b) az építőelem (140) az említett vájattól (147) térközzel elválasztott homlokfelülettel (154) van ellátva, és (c) a rögzítőbordák (130, 131) tengelye (151) és a zárófal (125) felülete (152) közötti távolság kisebb, mint az építőelem (140) vájatának (147) tengelye és a homlokfelület (154) közötti távolság.

(Elsőbbsége: 1991.04. 18.)
19. Az 1. igénypont szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) a második rögzítőelemek rögzítőbordát (24) tartalmaznak a foglalat (14) és az építőelem (13) közül az egyiken, és a rögzítőbordának (24) megfelelő alakú vájatot (27) a másikon.

(Elsőbbsége: 1990. 12. 11.)
20. A 19. igénypont szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) a foglalat (150) végét zárófal (125) képezi, (b) az építőelem (140) homlokfelülettel (154) rendelkezik, és (c) a foglalatban (150) rögzített építőelem (140) homlokfelülete (154) szorosan a zárófal (125) felületéhez (152) illeszkedik.

(Elsőbbsége: 1991. 04. 18.)
21. Az 1. igénypont szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) az összekötő elem (160) közös része hengeres részként (161) van kialakítva, amely egy építőelem tengelyirányú befogadására alkalmas méretű és alakú keresztirányú nyílással (163) rendelkezik, (b) a hengeres rész (161) tengelye (164) merőlegesen metszi a foglalat (150) tengelyét (165), és (c) az összekötő elem (160) egyetlen foglalattal (150) rendelkezik, amely egybefüggően van kialakítva a hengeres résszel (161).

(Elsőbbsége: 1991. 04. 18.)
22. Az 1. igénypont szerinti építő játék rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) az összekötő elem (170) egy pár foglalattal (150) rendelkezik, amelyek egybefüggően vannak kialakítva a központi résszel, és (c) a foglalatok (150) egymással átellenesen, egy közös tengely (171) mentén vannak elhelyezve.

(Elsőbbsége: 1991.04. 18.)
23. Az 1. igénypont szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) az összekötő elem (180, 190, 200, 210, 220, 230, 240) n számú foglalatot (150) tartalmaz, (b) az egyes foglalatok (150) a szomszédos foglalat tengelyével körülbelül 45°-os szöget bezáró tengely (181, 191, 201, 211, 221, 231, 241) mentén vannak elhelyezve, amelyek a központi tengelyen (182, 192, 202, 212, 222, 232, 242) metszik egymást, és (c) az n szám egy 2 és 8 közötti egész szám.

(Elsőbbsége: 1991.04. 18.)
24. A 21-23. igénypontok bármelyike szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) a foglalatok (150) állandó, előre meghatározott távolságra (d) vannak az említett központi tengelytől (182, 192, 202, 212, 222, 232, 242).

(Elsőbbsége: 1991. 04. 18.)
25. A 24. igénypont szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) különböző hosszúságú építőelemeket (140) tartalmaz, (b) az építőelemek (140) hosszúságát egy n számú méretet tartalmazó méretsorban a következő képlet határozza meg:

L_X=(1.414)U- DxD_min-2d, ahol

L_x-az x-edik építőelem hosszúsága egy 1-től n hosszúságú méretet tartalmazó sorozatban,

D_min = a sorozat legrövidebb építőelemével összekapcsolt két összekötő elem központi tengelyei közötti távolság, d=a központi tengely és a foglalat záró fala közötti távolság.

(Elsőbbsége: 1991.04. 18.)
26. A 25. igénypont szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) az összekötő elemek (190, 200, 210) és az építőelemek (140a, 140b, 140c, 140d, 140e, 140f) legalább

HU 215 667 Β egy derékszögű háromszög alakú szerkezeti egységet (250, 260, 270) alkotnak.

(Elsőbbsége: 1991.04. 18.)
27. A 25. igénypont szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) a 23. igénypont szerinti összekötő elemet (170) és az ahhoz csatlakoztatott két L_x hosszúságú építőelemet (140b) tartalmazó szerelvény hosszúsága egyenlő egy L hosszúságú építőelem (140d) hosszával.

(Elsőbbsége: 1991. 04. 18.)
28. Az 1. igénypont szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) a befogópofák (16) a foglalat (14) tengelyére (19) keresztirányban elhelyezkedő, és a foglalat (14) tengelye (19) felé befelé nyúló rögzítőbordákkal (24) van ellátva, (b) az építőelem (13) vége között egy meghatározott szakaszon egymással átellenesen hosszanti mélyedések (39) vannak kialakítva, (c) az építőelem (13) a foglalat (14) tengelyére (19) 90°-os szögben van a foglalatba (14) helyezve, ahol a rögzítőbordák (24) két átellenes mélyedésbe (39) illeszkednek, és (d) az építőelem (13) a foglalat (14) tengelyére (19) merőleges helyzetben, a rögzítőbordákkal (24) és a mélyedésekkel (39) elfordíthatatlanul rögzítve kapcsolódik az összekötő elemhez (10).

(Elsőbbsége: 1990. 12. 11.)
29. A 28. igénypont szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) az összekötő elem (160) közös része hengeres részként (161) van kialakítva, amely egy építőelem tengelyirányú befogadására alkalmas méretű és alakú keresztirányú nyílással (163) rendelkezik, (b) a hengeres rész (161) tengelye (164) merőlegesen metszi a foglalat (150) tengelyét (165), (c) több ilyen összekötő elem (160) egy szalagszerű szerkezetté van összekapcsolva, (d) az összekötő elemek (160) közül egy első csoportot alkotó összekötő elemek (282) egymás mellett vannak elhelyezve olyan térközökkel, amely legalább akkora, mint egy összekötő elem szélessége, (e) az említett első csoport mindegyik összekötő elemének (282) központi tengelye egybeesik, (f) egy első építőelem (280) átnyúlik az első csoport mindegyik összekötő elemének (282) központi nyílásán (281), (g) az összekötő elemek (160) közül egy második csoportot alkotó összekötő elemek (283) egymás mellett, az első csoport összekötő elemei (282) közötti térközökben vannak elhelyezve, (h) a második csoport összekötő elemeinek (283) rögzítőbordái (130, 131) az említett első építőelem (280) két átellenes hosszanti mélyedésébe (144) kapcsolódnak, és (i) az összekötő elemek (282, 283) és építőelemek (280) további csoportjai csuklós, szalagszerű szerkezetté vannak összekapcsolva.

(Elsőbbsége: 1991.04. 18.)
30. A 29. igénypont szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) az építőelemek (280) olyan hosszúságúak, hogy végeik mindkét oldalon kiállnak az első és második csoportba tartozó összekötő elemekből (282, 283) képzett szerkezetből.

(Elsőbbsége: 1991.04. 18.)
31. A 28. igénypont szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) az összekötő elem hajtóelemként (510) van kialakítva, amely egy vele egybefüggő, oldalirányban kiálló csappal (511) rendelkezik, (b) a hajtóelem (510) úgy van egy építőelemre (513) szerelve, hogy a hajtóelem (510) rögzítőbordái (130,131) az építőelem (513) átellenes mélyedéseibe (144) illeszkednek, és a hajtóelemet (510) az építőelemen (513) a foglalat (150) tengelyére merőlegesen rögzítik, (c) az építőelemre (513) egy további összekötő elem (240) van felszerelve, (d) a további összekötő elem (240) közvetlenül a hajtóelem (510) mellett van elhelyezve, (e) a csap (511) hajtószervként a további összekötő elembe (240) van beillesztve.

(Elsőbbsége: 1991.04. 18.)
32. A 31. igénypont szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) a további összekötő elem egy kerékelem (610), amely koszorúval (611) és kerékaggyal rendelkezik, (b) a kerékagy egy építőelem befogadására alkalmas központi nyílással van ellátva, (c) a kerékelemen (610) a kerékagy központjából sugárirányban egy meghatározott távolságban a hajtóelem (510) csapjának (511) befogadására alkalmas hajtónyílás vagy mélyedés (613) van kiképezve, és (d) a kerékelem (610) koszorúján (611) kifelé néző körkörös horony (614) van kialakítva.

(Elsőbbsége: 1991.04. 18.)
33. A 32. igénypont szerinti építőjáték-rendszer, azzal jellemezve, hogy (a) a körkörös horonyban (614) eltávolíthatóan egy elasztomerből készített körbefutó abroncs (620) van elhelyezve.