HU222304B1 - Nagysebességű gyártási eljárás laminátumból képzett, nyújtható zónákat tartalmazó, egyszer használatos abszorbens cikk előállítására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya nagy sebességű gyártási eljárás laminátumbólképzett, nyújtható zónákat tartalmazó, az alsónemű lépésbetétrészébenviselhető, egyszer használatos abszorbens cikk – amely a laminátumbólálló és a lépésbetétrész oldalélein túlnyúló, azokra ráhajtódó ésegyedi alakjukhoz idomuló oldalszárnyakkal (52, 54) van ellátva –előállítására. Az eljárás szerint fedőlapot (2) és hátlapot (3)alkotó, első és második folytonos réteget, mely rétegek közül legalábbaz egyik nyújtható, és az első réteg folyadékáteresztő, egy haladásiirányban legalább 0,5 m/másodperc felületi sebességgel továbbítanak;az első és a második réteget forrasztással folyamatosan egymáshozerősítik valamelyik réteg felületére felvitt, megszilárdulásihőmérséklete feletti hőmérsékletre hevített, legalább 20 °C-on nemtapadós forrasztóanyaggal laminátumot kialakítva; és a laminátumotmechanikusan feszítik nyújtható zónáinak nyújthatóságánakkialakítására. ŕ

Description

A találmány tárgya nagy sebességű gyártási eljárás laminátumból képzett, nyújtható zónákat tartalmazó, az alsónemű lépésbetétrészében viselhető, egyszer használatos abszorbens cikk - amely a laminátumból álló és a lépésbetétrész oldaléléin túlnyúló, azokat beborító és egyedi alakjukhoz idomuló oldalszárnyakkal van ellátva - előállítására. Az abszorbens cikkek egészségügyi betétek, tisztasági betétek és inkontinenciabetétek, amelyeknek a cikk mindkét hosszoldala mentén a viselő személy alsóneműje hosszanti oldaléléi köré hajtódó oldalszárnyai vannak. A komponensek úgy vannak tervezve, hogy azok az alsónemű felhúzásakor nyúlóképes zónáik következtében automatikusan beborítják a viselő személy alsóneműjének széleit. Fontos, hogy a nyúlóképes zónákat egy olyan laminátum nagy sebességű feszítés! eljárásával hozzuk létre, amely két rétegből áll, melyek közül legalább az egyik résekkel van ellátva. A rétegek - legalábbis nyújtható zónáikban - forrasztással vannak egymáshoz erősítve.

Az abszorbens cikkek, mint egészségügyi betétek, tisztasági betétek és inkontinenciabetétek olyan eszközök, amelyeket tipikusan az alsónemű lépésbetétrészében hordanak. Ezeket az eszközöket arra tervezték, hogy abszorbeálják és magukban tartsák az emberi testből kiürülő folyadékokat, egyéb anyagokat, és meggátolják a test és a ruházat elszennyeződését. Az egészségügyi betétek olyan típusú abszorbens cikkek, amelyeket nők hordanak az alsóneműjükben, és normális körülmények között a viselő személy lábai között a nemi szerve mellett helyezkednek el. Az oldalburkoló elemeket tartalmazó egészségügyi betétek, melyek oldalburkoló elemeit gyakran füleknek vagy szárnyaknak is nevezik, a szakirodalomból ismertek, és beszerezhetők a kereskedelemben.

Különböző típusú szárnyas vagy oldalfüles egészségügyi betéteket ismertetnek a 4 687 478, a 4 608 047, a 4 589 876, a 4 285 343 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi iratok, valamint az US Bl 4 589 876 újravizsgált szabadalmi irat. A szárnyas egészségügyi betétekről azt tartják, hogy jó védelmet biztosítanak az elszennyeződéssel szemben.

Egyes nők azonban úgy találják, hogy az oldalszárnyakkal ellátott egészségügyi betétek különféle okokból kényelmetlenek, és nehéz az oldalszárnyakat az alsónemű lépésbetétrészének aljához rögzíteni. Ez olyan tényezőknek tulajdonítható, hogy nehéz az oldalszárnyakat megfelelő módon a helyükre hajtogatni, és az egészségügyi betéthez rögzíteni. Ezért egyes nők még mindig az oldalszárnyak nélküli egészségügyi betéteket kedvelik. Ezen túlmenően egyes, az oldalszárnyas egészségügyi betéteket kedvelő nők, esetenkénti (például a gyenge folyás alatti) időszakokban a szárny nélküli betéteket részesítik előnyben. Ezért igény mutatkozik olyan egészségügyi betét iránt, amely a szokásos, oldalszámyas betéteknek alternatívája, mégis azokhoz hasonló védelmet nyújt.

Számos, szokásos oldalszárnyakkal ellátott egészségügyi betétet javasoltak már. így például a 4 911 701 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi irat olyan egészségügyi betétet ismertet, amelynek rugalmas szalagjai vannak arra a célra, hogy a központi abszorbens test felőli oldalának domború alakot biztosítson, és lehetővé tegye az oldalszárnyak ragasztóanyag nélküli hozzárögzítését az alsóneműhöz. A 4 940 462 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi irat hosszirányban nyújtható szárnyakkal ellátott egészségügyi betétet ismertet. A szárnyak úgy vannak tervezve, hogy azok a viselő személy alsóneműjének külső részére hajolnak, és azután kinyúlnak, hogy igazodjanak az alsónemű alakjához. További, nyújtható zónákkal ellátott, javított oldalburkoló elemeket tartalmazó betétek is ismertek.

Ezeknél a megoldásoknál a nyújthatóság számos különböző eljárással biztosítható. így például a nyújtható zónák mechanikai feszítéssel, redőzéssel, gyűrűs hengerléssel, melegítéssel és deformálással alakíthatók ki oly módon, hogy az oldalburkoló elemek vagy szárnyak egyes részeit lemezek között sajtolják stb.

Különösen a nagy sebességű mechanikai feszítés, mint a redőzés vagy gyűrűs hengerlés kívánatos, minthogy ezek a műveletek nagy sebességű gyártást tesznek lehetővé. A gyűrűs hengerléssel készült nyúló zónák a haladási irányhoz képest bizonyos szögben is nyújthatók lehetnek [szállítási irány („process transport”) eljárás]. Gyűrűs hengerlésre megfelelő módszereket írnak le a 4 107 364, a 4 834 741, az 5 143 679, az 5 156 793 és az 5 167 897 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi iratok.

A különösen előnyös oldalburkoló elemek vagy szárnyak legalább két, gyakran ennél több anyagrétegből állnak, például négy olyan anyagrétegből, amelyek olyan laminátummá vannak társítva, amelyeket csak a laminátum elkészítése után tesznek nyújthatóvá. Az oldalburkoló elemekkel ellátott, nyújtható zónákat tartalmazó korábbi egészségügyi betétek úgy vannak konstruálva, hogy az oldalburkoló elemek az egészségügyi betét legfelső rétegének (az úgynevezett fedőlapnak) és az egészségügyi betét legalsó rétegének (az úgynevezett hátlapnak) oldalirányba terjedő részeiből vannak kialakítva.

Az egészségügyi betét főtestén oldalirányban kívül eső területén kiképzett laminátumot mechanikai eljárással, mint az előzőekben említett gyűrűs hengerléssel, ezeknek a cikkeknek a gyártási sebességével feszítjük. Ahhoz, hogy a laminátum a mechanikai feszítés alatt egyenletesen viselkedjen, az egyes rétegeknek, legalább a mechanikai feszítés területén, megfelelő módon egymáshoz rögzítve kell lenniük.

Erre a célra különösen úgynevezett „hot-melt” ragasztóanyagokat javasoltak és használnak. Az eldobható abszorbens cikkek gyártási eljárásánál előforduló különböző helyzetek céljára a ragasztóanyagok széles választékát fejlesztették ki és fejlesztik ki továbbra is. Az alternatív rögzítési módszerek közé tartozik az egymáshoz hasonló műanyagok között használatos hegesztés, ami olyan felületeket hoz létre, amelyeken az anyagok egymáshoz vannak olvasztva, és tartósan vannak egymáshoz rögzítve, vagy a hullámosítás, ami a rétegek mechanikai deformálását eredményezi úgy, hogy a rétegek lokálisan kapcsolódnak egymáshoz.

Azt találtuk, hogy egy másfajta rögzítési módszer, nevezetesen a forrasztás, előnyösen használható a nagy

HU 222 304 Bl sebességű mechanikus feszítési eljárásnál. Ez a módszer a fémek egymáshoz rögzítésére ismert, de eddig az eldobható abszorbens cikkek területén nem alkalmazták.

A laminátumoknak a feszítés előtti, ragasztóval történő egymáshoz rögzítése során előforduló jól ismert probléma az, hogy a ragasztóanyag átvándorolhat a permeábilis anyagokon. Ez megtörténhet a ragasztóanyag alkalmazása során és később is. Ha átnemeresztő anyagokat rögzítünk egymáshoz, akkor a feszítési művelet alatt kis nyílások képződhetnek, amelyeken át a ragasztóanyag azután kiszivárog.

Az eldobható abszorbens cikkek területén használt ragasztóanyagokat tapadóssá tesszük, hogy azok tág hőmérséklet-tartományban megtartsák ragasztó tulajdonságaikat. Ezek szobahőmérsékleten is elég tapadósak, ami általában nemkívánatossá teszi a laminátum külső oldalán való megjelenésüket.

Különösen nem kívánatos, hogy a laminátumok bármelyikének külső oldalán a ragasztóanyag felgyülemlése következtében ragasztó legyen, mert a gyorsan mozgó gépalkatrészeken felgyülemlő tapadó ragasztó gyorsan megbízhatatlan eljárási körülmények kialakulásához vezet. Az ilyen körülmények legalább azt eredményezik, hogy sűrű tisztogatásra van szükség, de szerencsétlen anyagroncsolódást is okozhatnak, ami gépleállást és a hatékonyság csökkenését eredményezi.

Az eldobható abszorbens cikk külső oldalán lévő ragasztóanyag a fogyasztó számára sem kívánatos. Ha a ragasztóanyagok tapadósak e termékek felhasználási hőmérsékletén, akkor általában izgatják a viselő személy bőrét, vagy ragasztóanyag-maradékot hagynak a fehérneműn.

A ragasztóanyagnak ez a hátránya az alternatív hegesztési vagy redőzési eljárással küszöbölhető ki. Ahhoz, hogy egyáltalán kivitelezhető legyen, az anyagok hegesztése megkívánja, hogy azok egymáshoz legalább hasonlóak legyenek, ha éppen nem azonosak. A hegesztésnek az is hátránya, hogy megkívánja továbbá a hőfok igen pontos szabályozását annak érdekében, hogy megfelelő kötést hozzunk létre az anyagok között, és ne okozzon anyagkiolvadást vagy úgynevezett hegesztési lyukakat. Az anyag hegesztési inkompatibilitásának e szigorú ellenőrzési problémáját a ragasztóanyagok mai technológiája jelentősen csökkenti, de ennek ellenére sem mentes a fent nevezett hátrányoktól. Ezenkívül a hegesztést általában nem lehet az egész felületen végezni, csak vonalak mentén vagy kis területeken.

A ragasztóanyagok mellett az egészségügyi betéteknél vagy tisztasági betéteknél általánosan használt másik alternatíva a redőzés, de a redőzés természetéből adódóan csökkenti az anyag szilárdságát úgy, hogy ennek alkalmazása olyan laminátumnál, amelyet azután feszítünk, komoly problémákat okoz a laminátum anyagainak stabilitása tekintetében. Ezért a redőzés és a mechanikai feszítés, különösen a gyűrűs hengerlés egyidejűleg nem végezhető, és ezeket műveletileg szét kell választani, ami eljárási eltéréseket eredményez.

Ezért a találmány egyik célja nagy sebességű gyártási eljárás szolgáltatása olyan laminátumokhoz, amelyeket nyújtható zónákat tartalmazó egyszer használatos abszorbens cikkek készítésére használnak. A találmány egy másik célja az eljárás egy olyan értelmű javítása, hogy az a ragasztóanyagokhoz hasonló hőmérsékleten legyen kivitelezhető, de kiküszöbölje azokat a problémákat, amelyek a ragasztóanyagok alkalmazási hőmérsékletén tanúsított tapadósságával kapcsolatosak.

A találmány nagy sebességű gyártási eljárás laminált, nyújtható zónákat tartalmazó egyszer használatos abszorbens cikkek előállítására. Különösen olyan egészségügyi betétek előállítására, amelyek a betét viselője alsóneműjének oldaléléit oldalszárnyakkal automatikusan burkolják, és amelyek a találmány szerinti nagy sebességű eljárásnak megfelelő nyújtható zónákkal vannak ellátva.

A találmány tárgya nagy sebességű gyártási eljárás laminátumból képzett, nyújtható zónákat tartalmazó, az alsónemű lépésbetétrészében viselhető, egyszer használatos abszorbens cikk - amely a laminátumból álló és a lépésbetétrész oldaléléin túlnyúló, azokra ráhajtódó és egyedi alakjukhoz idomuló oldalszárnyakkal van ellátva - előállítására, oly módon, hogy fedőlapot és hátlapot alkotó, első és második folytonos réteget, mely rétegek közül legalább az egyik nyújtható, és az első réteg folyadékáteresztő, egy haladási irányban legalább 0,5 m/másodperc felületi sebességgel továbbítunk;

az első és a második réteget forrasztással folyamatosan egymáshoz erősítjük valamelyik réteg felületére felvitt, dermedési hőmérséklete feletti hőmérsékletre hevített, legalább 20 °C-on nem tapadós forrasztóanyaggal laminátumot kialakítva; és a laminátumot mechanikus feszítésnek vetjük alá.

A találmány szerint készített előnyös egészségügyi betétekben vagy tisztasági betétekben a nyújtható zónák úgy helyezkednek el, hogy az oldalszárnyak hozzáidomuljanak annak az alsóneműnek a lépésbetétrészéleihez, amelyben az egészségügyi betétet vagy tisztasági betétet viselik.

A nagy sebességű mechanikus feszítési eljárást olyan felületi sebességgel végezzük, ami legalább 0,5 m/másodperc, előnyösen legalább 1,5 m/másodperc. A feszítés iránya azzal a haladási iránnyal párhuzamos, arra merőleges vagy azzal bizonyos szöget bezáró lehet, amerre a laminátumot a mechanikus feszítési lépés alatt szállítjuk. A mechanikus feszítést előnyös módon a fentiekben említett, korábbi szakmai gyakorlat szerint gyűrűs hengerléssel végezzük.

A találmányt példaképpen a rajzokra hivatkozva ismertetjük, ahol az 1. ábra egy, a találmány szerint készített egészségügyi betét szétválasztott nézeti képe, és a 2. ábra egy gyűrűs hengerléssel készült zónákat tartalmazó egészségügyi betét felülnézeti képe, melynek nyújtható szárnyai vannak.

Az 1. ábra a forrasztóanyagot nem ábrázolja, de láthatók rajta az egészségügyi betétek vagy tisztasági betétek különböző elemei, mely betétek az oldalszárnyakkal ellátott eldobható abszorbens cikkek reprezentatív példái.

HU 222 304 Β1

A 2. ábrán a nyújtható zónákat a sraffozott vonalak jelölik, melyek azt szimbolizálják, hogy azok a hossztengellyel szöget zárnak be.

A találmány egy nagy sebességű mechanikus feszítőeljárás egyszer használatos abszorbens cikkekben használható laminátumok nyújtható zónáinak kialakítására. A laminátumok legalább két rétegből állnak, melyek közül az egyik folyadékáteresztő és legalább az egyik - előnyösen mindkettő - feszíthető. A rétegek legalábbis részben - forrasztással vannak egymáshoz rögzítve.

Az 1 abszorbens cikknek van a test felőli oldalán egy folyadékot áteresztő, rostos vagy fóliaszerű szerkezetű 2 fedőlapja, az alsónemű felőli felületén egy folyadékot át nem eresztő, de lélegezni képes 3 hátlapja, és a fedőlap és a 3 hátlap közé helyett 4 abszorbens szerkezete. Az 1 abszorbens cikknek van egy 10 hosszirányú tengelye és egy 11 oldalirányú tengelye, amint ez az ábrákon látható, és vannak 52 és 54 oldalszárnyai, továbbá a szakterületen szokásos egyéb komponensei, és rendelkezik a szakterületen szokásos nyújthatósággal vagy elaszticitással.

A találmány szerint készített egészségügyi betétnek vagy tisztasági betétnek van egy pár oldalburkoló 52 és 54 oldalszárnya (vagy „alsóneműt fedő komponense”), amelyek a viselő személy alsóneműjét fedik, hogy csökkentsék az oldalainak elszennyeződését (vagyis a lépésbetétrész éleinek elszennyeződését) anélkül, hogy a szokásos szárnyakat használnánk.

Az előnyös egészségügyi betét vagy tisztasági betét áll egy főtestből, amely egy folyadékáteresztő 2 fedőlapot, a 2 fedőlappal társított, folyadékot át nem eresztő hátlapot, valamint a 2 fedőlap és a 3 hátlap között elhelyezett 4 abszorbens szerkezetet - magot - tartalmaz. Az oldalburkoló 52 és 54 oldalszárnyak előnyösen vagy a főtesttel egyben vannak kialakítva, vagy a főtest alsónemű felőli oldalával vannak társítva annak hosszirányú élein belül.

Az oldalburkoló 52 és 54 oldalszárnyak mindegyike legalább egy 56 nyújtható zónával, előnyösen két, egymástól bizonyos távolságra elhelyezett 56 nyújtható zónával van ellátva, amelyek az 1 abszorbens cikk 10 hosszirányú tengelyére szimmetrikusan helyezkednek el. Az 56 nyújtható zónák az oldalburkoló 52 és 54 oldalszárnyak olyan régiói, amelyeknek nagyobb a nyúlástartománya, mint az 52 és 54 oldalszárnyak vele szomszédos régióinak.

A folyadék elnyelésére szolgáló egyszer használatos 1 abszorbens cikket az alábbiakban egészségügyi betét vagy tisztasági betét vonatkozásában újuk le, de az 56 nyújtható zónákat tartalmazó felnőtt- vagy babapelenkák, vagy felnőtt inkontinenciabetétek esetében is alkalmazható a találmány szerinti eljárás.

Ha az oldalburkoló 52 és 54 oldalszárnyak egy darabból vannak kialakítva az 1 abszorbens cikk főtestével, akkor az oldalburkoló 52 és 54 oldalszárnyak és a főtest hosszirányú oldalélé körül terjedő horonyrégiók vannak kialakítva ott, ahol az oldalburkoló 52 és 54 oldalszárnyak a főtest hosszirányú élein túlnyúlnak. Az ilyen, egy darabban lévő (integrális) oldalburkoló 52 és oldalszárny kialakítása esetében előnyös, ha legalább egy pár szimmetrikus 56 nyújtható zóna a nevezett horonyzónákba nyúlik, vagyis mindegyik 56 nyújtható zóna a főtest hosszirányú oldalélén keresztül terjed.

Alternatív esetben az olyan oldalburkoló 52 és 54 oldalszárnyaknál, amelyeket különálló elemekként alkalmazunk, amelyek az alsónemü felőli oldalhoz vannak rögzítve (és amelyek a rögzítési helytől kifelé nincsenek rögzítve), az 56 nyújtási zónák oldalirányban legbelső pontjai és a 10 hosszirányú tengely közötti távolság előnyösen 40-50 mm.

Az 56 nyújtható zóna hosszirányba vagy keresztirányba vagy a kettő közötti bármely irányba nyújtható. Az integrálisán (egy darabban) kialakított oldalburkoló 52 és 54 oldalszárnyak esetében az 56 nyújtható zóna legelőnyösebb módon olyan hányba nyújtható, ami a lehető legközelebb van az 1 abszorbens cikk szomszédos külső kerületéhez. Az 56 nyújtható zónák előnyösen hajtásvonalakat tartalmazó redőzettel vannak ellátva.

A találmány szerinti egészségügyi betétek az oldalszárnyakkal ellátott, szokásos egészségügyi betétek alternatívájaként szolgálnak. Az egyik kiviteli alak esetében nincs szükség arra, hogy a viselő személy az oldalburkoló 52 és 54 oldalszárnyakat alsóneműje alá hajtogassa vagy alsóneműjéhez rögzítse. Az oldalburkoló 52 és 54 oldalszárnyak elég jól állnak a helyükön ahhoz, hogy beburkolják a viselő személy alsóneműjének oldaléléit anélkül, hogy azokat a viselő személy alsóneműje alá kellene rögzíteni.

Egy alternatív kiviteli alaknál, különösen olyan oldalburkoló 52 és 54 oldalszárnyak esetében, amelyek a főtestről messze kinyúlnak, az egészségügyi betét egy rögzítőelemmel, például nyomásérzékeny ragasztóval látható el. A rögzítő ragasztóanyag a főtest alsónemü felőli oldalán helyezhető el, és az oldalburkoló 52 és 54 oldalszárnyak alsónemű felőli oldalára teqedhet. Ennél a kiviteli alaknál - különösen keskeny lépésbetétrészeknél - az oldalburkoló 52 és 54 oldalszárnyak a viselő személy alsóneműje lépésbetétrésze köré hajolhatnak úgy, hogy az oldalburkoló 52 és 54 oldalszárnyak éppen átfedik egymást Ez egy új szerkezetet képez, amely az alsónemű oldaléléit becsípteti az oldalburkoló 52 és 54 oldalszárnyak behajtogatott részei közé.

A 2 fedőlap egy idomuló, puha érzést keltő, a viselő személy bőrét nem izgató elem. A 2 fedőlapnak rugalmas tulajdonsága is lehet, ami lehetővé teszi, hogy annak részei vagy egésze egy vagy két irányban feszíthető legyen. Továbbá a 2 fedőlap folyadékáteresztő, lehetővé teszi, hogy a folyadékok (például a menstruáció és/vagy a vizelet) könnyen áthatoljanak vastagságán. Alkalmas 2 fedőlap az anyagok széles választékából előállítható, mint szőtt vagy nemszőtt anyagokból; polimer anyagokból, mint perforált, formázott hőre lágyuló fóliákból, perforált műanyag fóliákból és hidroformázott hőre lágyuló fóliákból; porózus habokból; hullámosított habokból; hullámosított hőre lágyuló fóliákból; és hőre lágyuló bélésanyagokból. Az alkalmas szőtt vagy nemszőtt anyagok természetes rostokból (például fa- vagy gyapotrostokból), szintetikus szálakból (például polimer szálakból, mint poliészter-, po4

HU 222 304 Β1 lipropilén- vagy polietilénszálakból), vagy természetes és szintetikus szálak kombinációjából állhatnak.

A találmány szerint előnyösen használható 2 fedőlapok teijedelmesített nemszőtt vagy perforált, formázott fólia fedőlapok. Különösen a perforált, formázott fóliák alkalmasak fedőlapok céljára, mert ezek átengedik a testből kiürülő anyagot, mégsem abszorbensek, és csökkentett a hajlamuk arra, hogy a folyadékokat magukon keresztül visszaengedjék és újranedvesítsék a viselő személy bőrét. Ily módon a formázott fóliának a testtel érintkező felülete száraz marad, ezáltal csökkenti a test szennyeződését, és kényelmesebb érzést biztosít a viselő személy számára. Alkalmas formázott fóliákat írnak le a 3 929 135; 4 324 246; 4 342 314; 4 463 045 és 5 006 394 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi iratok. Különösen előnyös, mikroperforált formázott fóliákat ismertetnek a 4 609 518 és a 4 629 643 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi iratok. Egy, a találmány szerinti előnyös 2 fedőlap egy, a fent említett szabadalmi iratok egyikében vagy többjében leírt és egészségügyi betéteken a The Procter & Gamble Company, Cincinnati, Ohio cég által forgalmazott „DRI-WEAVE” formázott fólia.

A találmány céljára alkalmasak az olyan fedőlapok is, amelyeken a folyadékáthatolás eloszlása nem homogén, hanem a 2 fedőlapnak csak egy részén vannak folyadékáteresztő járatok. Az ilyen 2 fedőlapok folyadékáteresztő járatainak olyan az iránya, hogy az a központon folyadékáteresztő, a kerület mentén folyadékot át nem eresztő 2 fedőlapot képez.

A formázott 2 fedőlap test felőli felülete hidrofil lehet, hogy ez lehetővé tegye a folyadék 2 fedőlapon gyorsabban történő áthatolását, mintha annak test felőli oldala nem lenne hidrofil. Egy előnyös kiviteli alak esetében a formázott 2 fedőlap polimer anyagai nedvesítőszert tartalmaznak, mint ezt a WO 93/09741 számú nemzetközi szabadalmi irat úja le. Alternatív esetben a fedőlap test felőli oldala a 4 950 254 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi iratban leírt, nedvesítőszerrel végzett kezelés útján tehető hidrofillé.

Más változatot képezhetnek az úgynevezett hibrid fedőlapok, amelyek rostos és fóliaszerű szerkezeteket tartalmaznak. Különösen előnyös ilyen hibrid fedőlap kiviteli alakokat ismertetnek a WO 93/09744, WO 93/11725 vagy a WO 93/11726 számú nemzetközi szabadalmi iratok.

A 2 fedőlap jellegzetes módon a 4 abszorbens szerkezet egészén terjed ki a 4 abszorbens szerkezettel együtt nyúló, külső területen. Mint az 1. ábrán látható, a 2 fedőlap az 1. ábrán az 52 oldalszárnyak egy részére vagy teljes egészére terjed ki, és annak részét képezi.

A 2 fedőlap egy többrétegű vagy egyrétegű szerkezet. Ha a többrétegű 2 fedőlapok különböző rétegei egymáshoz vannak rögzítve, akkor azokat a mechanikai feszítést művelet előtt tesszük a találmány szerint a rögzítésre alkalmassá.

A fent említett hibrid 2 fedőlap többrétegű szerkezet, de a találmány szerinti eljárással más kialakítású, többrétegű 2 fedőlapok, mint primer és szekunder fedőlap formájú fedőlapok is alkalmasak az egymáshoz rögzítésre.

Az 1. ábra a 4 abszorbens szerkezetet egyetlen egységként ábrázolja. Ez a következő komponenseket foglalhatja magában: (a) egy, adott esetben primer folyadékelosztó réteget, előnyös módon egy szekunder folyadékelosztó réteggel együtt; (b) egy folyadéktároló réteget; (c) adott esetben egy, a tárolóréteg alatti rostos („porozódó”) réteget; és (d) adott esetben lévő egyéb komponenseket.

A találmány szerinti 4 abszorbens szerkezet egy adott esetben alkalmazott komponense egy primer és egy szekunder folyadékáteresztő réteg. A primer elosztóréteg tipikusan egy 2 fedőlap alatt foglal helyet, és azzal folyadék-összeköttetésben áll. A 2 fedőlap a befogadott folyadékot ebbe a primer elosztórétegbe továbbítja, hogy az végül is a tárolórétegbe kerüljön. Ez a primer elosztórétegen át történő folyadéktovábbítás az 1 abszorbens cikknek nemcsak vastagsága, de hossza és szélessége hányába is történik. Az adott esetben alkalmazott, de előnyös szekunder elosztóréteg jellegzetes módon a primer elosztóréteg alatt helyezkedik el, és azzal folyadék-összeköttetésben van. Ennek a szekunder elosztórétegnek a célja az, hogy könnyen fogadja be a primer elosztórétegből a folyadékot, és azt könnyen az alatta fekvő tárolórétegbe továbbítsa. Ez elősegíti, hogy az alul elhelyezkedő tárolóréteg folyadékbefogadó kapacitása teljes mértékben ki legyen használva.

A folyadékkal érintkezésben, tipikusan a primer vagy szekunder elosztórétegek alatt van helyezve egy folyadékot tároló réteg. A folyadéktároló réteg bármilyen szokásos abszorbens anyagból vagy ezek kombinációjából állhat. Előnyös módon ,Jiidrogél”-nek, „szuperabszorbens”-nek,„hidrokolloid”-nak nevezett anyagokat tartalmaz, megfelelő hordozóanyagokkal kombinált formában.

Az abszorbens gélesedő anyagok nagy mennyiségű vizes testfolyadékot képesek abszorbeálni, és továbbá ezeket az abszorbeált folyadékokat mérsékelt nyomás alatt magukban képesek tartani. Az abszorbens gélesedő anyagok lehetnek alkalmas hordozóanyagban homogénen vagy nem homogénen eloszlatva. Az alkalmas hordozóanyagok - feltéve, hogy mint ilyenek abszorbensek - egymagukban is használhatók.

A találmány céljára használható alkalmas abszorbens gélesedő anyagok leggyakrabban lényegében vízben nem oldódó, enyhén térhálósított, részben semlegesített polimer gélesedő anyagból állnak. Ez az anyag vízzel érintkeztetve egy hidrogélt képez. Az ilyen polimer anyagok polimerizálható, telítetlen savtartalmú monomerekből állíthatók elő. A találmány szerinti polimer, abszorbens gélesedő anyagok előállítására alkalmas telítetlen savas monomerek közé a 4 654 039 számú (RE 32.649 számon újra közzétett) amerikai egyesült államokbeli szabadalmi iratban felsorolt anyagok tartoznak. Előnyös monomerek közé tartozik az akrilsav, a metakrilsav, és a 2-akril-amido-2-metil-propánszulfonsav. A polimer gélesedő anyag előállítására különösen előnyösen maga az akrilsav használható.

Alkalmas hordozóanyagok közé tartoznak a 4 abszorbens szerkezetekben szokásosan használt cellulózrostok, pehely és/vagy szövedék formában. Az alkal5

HU 222 304 Bl más hordozóanyagok az abszorbens gélesedó anyaggal együtt használhatók, de egymagukban vagy kombinációk formájában is. Az egészségügyi betétek/tisztasági betétek viszonylatában a szövedék vagy szövedéklaminátum a legelőnyösebb.

A találmány szerinti egyik kiviteli alakot a 2. ábra mutatja, ahol a 4 abszorbens szerkezet egy olyan kétrétegű szövedéklaminátumból áll, amelyet a szövedék önmagában történő hajtogatásával állítunk elő. Ezek a rétegek a két réteg forrasztásával rögzíthetők egymáshoz.

Módosított cellulózrostok, mint merevített cellulózrostok is használhatók. Szintetikus szálak is, mint a cellulóz-acetát, poli(vinil-fluorid), poli(vinilidén-klorid), akril (mint Orion), poli(vinil-acetát), nem oldódó poli(vinil-alkohol), polietilén, polipropilén, poliamid (mint nejlon), poliészterszálak, bikomponensű szálak, trikomponensű szálak, ezek keverékei és hasonlók. A rostfelületek előnyös módon hidrofilek vagy hidrofillé kezeltek. A tárolóréteg töltőanyagokat, mint perlitet, diatómaföldet, vermikulitot stb. tartalmaz, amelyek csökkentik az újranedvesedési problémát.

Ha az abszorbens gélesedő anyag inhomogénen van egy hordozóanyagban eloszlatva, a tárolóréteg ennek ellenére lokálisan homogén lehet, vagyis a tárolórétegnek egy vagy több irány mentén eloszlási gradiense lehet. A nem homogén eloszlás olyan hordozóanyag-laminátumokra vonatkozhat, amelyek részben vagy teljesen abszorbens gélesedő anyagokat foglalnak magukban.

A találmány szerinti 4 abszorbens szerkezetbe adott esetben beépített komponens egy, a rostos réteg mellett elhelyezett, tipikus módon a tárolóréteg alatt elrendezett rostos réteg. Ezt az alsó rostos réteget tipikusan „porozódó” rétegnek nevezzük, mert egy olyan szubsztrátumot képez, amelyen a 4 abszorbens szerkezet gyártása folyamán a tárolórétegben lévő abszorbens anyagot lerakjuk. Valóban, abban az esetben, ahol az abszorbens gélesedő anyag makroszerkezetek, mint rostok, lapok vagy csíkok alakjában van, ezt a „porozódó” réteget nem kell beépíteni. Ez a „porozódó” réteg azonban bizonyos további folyadékkezelési képességet biztosít, mint például azt, hogy párna hossza mentén a folyadék gyorsan szívódik fel.

A találmány szerinti 4 abszorbens szerkezetek adott esetben az abszorbens paplanokban normális körülmények között lévő komponenseken kívül egyéb komponenseket is tartalmazhatnak. így például a 4 abszorbens szerkezetben egyes rétegeken belül vagy azok között egy erősítő bélés helyezhető el. Az ilyen erősítő béléseknek olyan konfigurációjúaknak kell lenniük, hogy különösen abban az esetben, ha ezek a 4 abszorbens szerkezet megfelelő rétegei között vannak elrendezve - ne képezzenek felületek közötti gátakat. A termikus kötés eredményeként szokásos módon képződő szerkezeti integritás következtében a találmány szerinti 4 abszorbens szerkezetnél általában nincs szükség erősítő bélésekre.

A találmány szerinti 4 abszorbens szerkezetbe beépíthető egy másik komponens - amelyet előnyös módon a primer vagy a szekunder folyadékelosztó réteghez közel vagy annak részeként helyezünk el a szagszabályozó szer. Ez az anyag tipikus módon egyéb szagszabályozó szerekkel, különösen alkalmasan zeolit vagy agyag anyagokkal bevont aktív szén. Ezek a komponensek bármilyen kívánt alakban építhetők be, gyakran diszkrét szemcsék formájában.

A 3 hátlap elsősorban azt akadályozza meg, hogy a 4 abszorbens szerkezetben abszorbeált és abban lévő kiürült anyagok elnedvesítsék az 1 abszorbens cikkel érintkező cikkeket, például alsónadrágot, pizsamát és alsóneműt. A 3 hátlap folyadék- (például menstruáció és/vagy vizelet) átnemeresztő és előnyös módon vékony műanyag fóliából készül, bár egyéb hajlékony, folyadékátnemeresztő anyagok is használhatók erre a célra. „Hajlékony” kifejezésen olyan anyagokat értünk, amelyek könnyen deformálhatok, és könnyűszerrel igazodnak az emberi test alakjához és körvonalaihoz. A 3 hátlap rugalmas tulajdonságokkal is rendelkezhet, amik lehetővé teszik, hogy az egy vagy két irányba nyúljon (kifeszüljön).

A 3 hátlap tipikus módon az abszorbens szerkezet teljes méretén terül el, és kiterjedhet az 54 oldalszárnyak egy részére vagy azok egészére is, mint ezt az

1. ábra mutatja.

A 3 hátlap állhat szövött vagy nemszövött anyagból, polimer fóliából, mint hőre lágyuló polietilén- vagy polipropilénfóliából vagy kompozitanyagokból, mint fóliával bevont nemszőtt anyagból. A 3 hátlap előnyösen körülbelül 0,012-0,051 mm vastag polietilénfólia.

Ilyen polietilénfóliákat gyárt a Clopay Corporation, Cincinnati, Ohio cég Pl 8-0401 elnevezésen és az Ethyl Corporation Visqueen Division, Térré Haute, Indiana cég XP-39385 elnevezésen. A 3 hátlap előnyös módon préselve van és/vagy mattírozott, hogy megjelenése textilanyagszerűbb legyen. A 3 hátlap továbbá lehetővé teheti, hogy a gőzök kiszabaduljanak a 4 abszorbens szerkezetből, vagyis lélegezzen, miközben mégis megakadályozza a kiürült anyagok rajta történő áthatolását. Több, egymáshoz erősített réteget tartalmazó lélegző 3 hátlap is használható, mely rétegek előnyösen a találmány szerinti módszerrel vannak egymáshoz erősítve.

Az egészségügyi betétek és tisztasági betétek előnyösen oldalburkoló elemeknek is nevezett 52 és 54 oldalszárnyakat is tartalmaznak. Az oldalburkoló 52 és 54 oldalszárnyak - melyek a cikkel egy darabból állnak vagy külön készülnek, és ezután vannak a cikkhez rögzítve - funkcióját tovább javíthatjuk azzal, hogy őket a 10 hosszirányú vagy 11 oldalirányú tengellyel párhuzamos irányban nyújthatóvá tesszük. A nyújthatóság az oldalburkoló 52 és 54 oldalszárnyak egészén vagy azoknak egy részén át teijedhet, és a nyújtandó részek pliszírozásával vagy gyűrűs hengerlésével biztosítható.

Ha az 52 és 54 oldalszárnyakat 2 fedőlap és 3 hátlap laminátumokból készítjük, mint az 1. és 2. ábrán láthatók, akkor a találmány szerinti forrasztás különösen előnyös módon alkalmazható. Ez kiküszöböli azokat a problémákat, amelyeket a gyűrűs hengerlés nagy sebességű feszítőberendezésének alkatrészein végbemenő fapados ragasztóanyag-felgyülemlés okoz.

A találmány szerinti, 2. ábrán látható előnyös egészségügyi betétnél/tisztasági betérnél az oldalburko6

HU 222 304 Bl ló 52 oldalszárnyak mindegyike két, 56 nyújtható zónát tartalmaz. Az oldalburkoló 52 oldalszárnyak mindegyik 56 nyújtható zónája ugyanabba az irányba lehet nyújtható. Alternatív esetben az 56 nyújtható zónák közül egy vagy több különböző irányba lehet nyújtható. Az 56 nyújtható zónák mindegyikének nyújthatósága kívánt esetben szintén változó lehet.

Az 56 nyújtható zónákat előnyösen arra tesszük alkalmassá, hogy azok az egészségügyi betétnek alsóneműben viselése alatt körülbelül 20-90%-ra, előnyösebben körülbelül 50-80%-ra, és legelőnyösebben körülbelül 70-80%-ra legyenek nyújthatók. Az 56 nyújtható zónák előnyös módon anélkül nyújthatók, hogy rugalmasak lennének. Továbbá az 56 nyújtható zónákban minden belső elaszticitásnak (vagyis a nyújtható zónát képező anyag minden olyan hajlamának, hogy az eredeti méretére téljen vissza) viszonylag kicsinek kell lennie, vagy ilyen belső elaszticitása nem is lehet.

A találmány szerinti eljárási lépések

Az első eljárási lépés a két réteg laminátum kialakítása céljából történő egymáshoz erősítése. A rétegeket meglehetősen nagy sebességgel kialakított hengerelt anyag alakjában erősítjük össze. A különálló rétegeket más anyagokkal vagy más szerkezeti elemekkel kombinálhatjuk. Ezek előnyösen a 4 abszorbens szerkezettel egy darabban lévő egységeket képeznek, és olyan 2 fedőlapok és 3 hátlapok, amelyek egészségügyi betétek vagy tisztasági betétek velük egy darabban lévő oldalburkoló 52 és 54 oldalszárnyait alakítják ki.

Az egymáshoz rögzítési eljárást legalább 0,5 m/másodperc, előnyösebben legalább 1,5 m/másodperc sebességgel kell végezni. A mozgás tipikusan az 1 abszorbens cikkek 10 hosszirányú tengelye irányában történik, ami a találmány szerint készült 1 abszorbens cikkek mozgási irányával párhuzamos. All oldalirányú tengellyel párhuzamos mozgás is lehetséges, de ezt ritkábban alkalmazzuk.

A rétegeket forrasztás útján egymáshoz rögzítjük. A forrasztásra azért van szükség, hogy az anyagok között tartós legyen az összeköttetés, mert a kialakított szerkezeteknek koherenseknek kell lenniük.

A forrasztásnak legalább 0,4 N/2,5 cm lefejtőerőnek kell ellenállnia. A lefejtési szilárdság az az erő, ami egy 2,5 cm széles mintacsíkon a két egymáshoz rögzített anyag egymástól történő lefejtéséhez szükséges. A vizsgálati módszert az alábbiakban újuk le. A forrasztási szilárdság természetesen nem lépheti túl az egymáshoz rögzített anyagok szilárdságát. A 0,4 N/2,5 cm-es vizsgálatnak alternatívája ezért a belső kohéziós vizsgálat lehet. Ennél a vizsgálatnál az összeforrasztott kötést delamináljuk. A forrasztott kötés akkor felel meg a vizsgálat szerint, ha az anyagok egyike elroncsolódik.

Az anyagok forrasztással történő összeerősítéséhez arra van szükség, hogy az egymáshoz rögzítendő egyik vagy mindkét felületre egy forrasztóanyagot vigyünk fel, és a felületeket egymással érintkeztessük, mielőtt a forrasztóanyag a dermedést hőmérséklete alatti hőfokra hűlne. A felhasználás céljából a forrasztóanyagot dermedéspontja feletti hőmérsékletre melegítjük, és hasonló módon hordjuk fel az összeforrasztandó felületre, mint a ragasztóanyagokat. Ugyanaz a berendezés használható erre a célra, mint amit manapság a ragasztáshoz használunk. A találmány szerint a forrasztóanyag felvitelére a kontakt bevonás, görgős bevonás, véletlenszerűen vagy mintázat szerint felvitt permet (mint örvénymintás permetezés) használható.

Amikor az egymáshoz rögzítendő felületeket a forrasztást végző személy összeilleszti, akkor mindkét felületet a forrasztóanyag dermedési hőmérséklete feletti hőfokon tartja. Ez a dermedési hőmérséklet alatti hőfokra történő hűtés után tartós kapcsolatot létesít. A találmány szerinti „forrasztás” alatt olyan módszereket is értünk, amelyeket a fémek területén keményforrasztásnak neveznek, ahol a forrasztóanyag az érintkezési felületen át fémek közötti kötéseket hoz létre. Bár nem kívánjuk elmélettel korlátozni magunkat, úgy véljük, hogy a forrasztóanyag egy vékony rétegben az anyagok közötti kapcsolódásokat hoz létre, ahol az összeforrasztandó anyagok felületi molekularétegei egymáshoz kapcsolódnak.

A forrasztóanyagnak a ragasztóanyagoktól történő megkülönböztetése érdekében az alábbiakban egy, a forrasztóanyag definiálására szolgáló tapadóssági (ragacsossági) vizsgálatot írunk le. Ezzel a vizsgálattal a ragasztóanyagok megkülönböztethetők a forrasztóanyagtól, ezáltal érthetőbbé válik a találmány és annak gyakorlata.

A forrasztóanyagok például olyan ragasztóanyagok lehetnek, amelyek nem tartalmaznak a gyakorlatban szokásos tapadó adalékanyagokat. Alternatív esetben nagy koherens szilárdságú, a „hot-melt” ragasztókhoz hasonló olvadáspontú, viasz típusú anyagok használhatók. Ilyen forrasztóanyag például a Fuller HS 350 elnevezésű forrasztószer, amely egy új anyag, ami a Η. B. Fuller Company, Lueneburg, Németország, cégtől szerezhető be. Ennek a forrasztóanyagnak a forrasztási hőmérséklete körülbelül 120-140 °C, míg az ehhez hasonló „hotmelt” ragasztóknak, mint a Findley, Rosendaal, Holland cég Findley 990-374-b gyártmányának a ragasztási hőmérséklete körülbelül 135-145 °C.

Az 56 nyújtható zónákkal ellátott laminátumok biztosítására szolgáló utolsó szükséges lépés a mechanikai feszítés annak érdekében, hogy a zónákat nyújthatóvá tegyük. A fentiekben tárgyalt mechanikai feszítés bármilyen, a szakterületen ismert módszerrel történhet. A legelőnyösebb módszer azonban a fentiekben megnevezett korábbi szakmai követelmények szerinti gyűrűs hengerlés. A gyűrűs hengerlési lépésben két, hornyokkal ellátott henger illeszkedik egymásba, ezáltal a hengerek által szállított anyagot arra kényszerítik, hogy az a horonyra merőleges irányban kiteqedjen. Minthogy a laminátumot képező anyagok egyike folyadékáteresztő, a forrasztóanyag ennél a nagy sebességű eljárásnál áthatol a nyílásokon, amelyek az áteresztést biztosítják, és jellegzetes módon lerakódásokat okoz a gyűrűs hengerlési eljárás során. Ezt olyan forrasztóanyag használata útján küszöböljük ki, ami a mechanikai feszítés alatt már egyáltalán nem tapadós (ragadós).

így lehetővé vált laminátumokban - amelyeket a mechanikai feszítést megelőzően tartósan egymáshoz

HU 222 304 Bl rögzítettünk - olyan 56 nyújtható zónák gyártása, amelyek a laminátum kijelölt zónáit nyújthatókká teszik.

Nem mindegyik mechanikai feszítésnek alávetett anyagrétegnek kell kifeszíthetőnek lennie. „Kifeszíthető” kifejezés alatt azt értjük, hogy az anyag tartós deformációt szenved anélkül, hogy integritását elveszítené. A ki nem feszíthető és kifeszíthető anyag kombinációját azonban ki lehet feszíteni. így például a ki nem feszíthető, nem szőtt anyag kifeszíthető polimer fóliával képezett kombinációja kifeszíthető. Ebben az esetben a fólia tartósan deformálódik (ez biztosítja a kívánt nyújtható zónát), míg a nem szőtt szövedék lokálisan roncsolódik (rostok vagy rostok közötti kötések felszakadnak), de különben erősen oda maradnak forrasztva a fóliához.

Vizsgálati módszerek

Valamennyi vizsgálatot 21 ±1 °C hőmérsékleten és 50% relatív nedvességtartalom mellett végezzük, hacsak ezt másként nem említjük. Valamennyi anyagot ezen a hőmérsékleten és nedvességtartalom mellett kondicionáljuk a vizsgálat előtt legalább 4 órán át.

Lefejtésiszilárdság- és lefej tésierő-vizsgálat

A lefejtési szilárdság azt az erőt jellemzi, ami az anyagok közötti összekötés delaminálásához szükséges akkor, amikor az egyik anyagot 180°-os szögben lehántjuk a másik anyagról. A tartós összekötés definiálása tekintetében a legérzékenyebbnek azt a módszert találtuk, hogy a forrasztottanyag-összekötés egy reális mintáját készítjük el, és elemezzük az aktuális összeforrasztandó anyagok egymás közötti lefejtési szilárdságát, semmint hogy megkíséreljük az anyagok vagy a forrasztóanyag felvitelének szabványosítását. A vizsgálatot egy 2,5 cm széles próbatestcsíkon végezzük, melynek elegendő befogási hossza van a végein ahhoz, hogy a lefejtési erő egyenletesen oszoljon el a vizsgálati minta teljes szélessége mentén.

Egy forrasztott kötés lefejtési szilárdsága akkor elengedő, ha a forrasztott kötés delaminálásához szükséges erő 0,4 N/2,5 cm, vagy ha a kötés delaminálódás nélkül ellen tud állni 40 g-os terhelésnek.

Mint ezt már jeleztük, az olyan anyagokat, melyeknek kohéziós szilárdsága kisebb, mint a megkívánt 0,4 N/2,5 cm, szintén forrasztással tartjuk tartósan összeköthetőnek akkor, ha az anyag roncsolódik el, és nem a forrasztásos kötés. Ez a vizsgálat nyilvánvalóan lényegesen könnyebben kivitelezhető, mint az erőmérés a lefejtési szilárdságnál. Alkalmazható olyan anyagoknál is, amelyek kohéziós szilárdsága nagyobb, mint 0,4 N/2,5 cm, feltéve, hogy az egyik anyag, és nem a forrasztott kötés sérül. Ezért abban az esetben, ha az összeforrasztott anyagok egyike roncsolódik, akkor a forrasztott kötés tartósnak minősül.

A tapadóssági (ragacsossági) vizsgálat

A tapadóssági vizsgálatnak az a célja, hogy a forrasztóanyagot megkülönböztessük a tapadós (ragacsos) ragasztóanyagtól. Ez a megkülönböztetés kiderül abból az egyszerű vizsgálatból is, ha egy forrasztóanyag szabad felületét és egy ragasztóanyag szabad felületét megérintjük. A különbség definiálása céljából a következő vizsgálati módszert kell alkalmaznunk.

A tapadóssági vizsgálati módszer lényeges lépései

- a fapadosságra vizsgálandó forrasztóanyagot a gyártó utasításainak megfelelően megolvasztjuk;

- a megolvadt vizsgálandó forrasztóanyagot felvisszük egy szubsztrátumra;

- a megolvadt vizsgálandó forrasztóanyagot a vizsgálati hőmérsékletre hűtjük, miközben biztosítjuk, hogy a vizsgált anyag szabad felülete semmivel sem érintkezzék, és csak tiszta levegő hat rá;

- felhordunk a vizsgált anyag felületére egy második szubsztrátumot bizonyos nyomás alatt;

- megmérjük azt az erőt, amely ahhoz szükséges, hogy a második szubsztrátumot lefejtsük az első szubsztrátumról.

A forrasztóanyagok lefejtőereje a vizsgálati hőmérsékleten nulla, míg az olyan anyagok, amelyeknek lefejtőereje nagyobb, mint nulla, nem használhatók a találmány szerinti eljárásnál.

A vizsgált anyagot a gyártó utasítása szerinti hőmérsékletre kell melegíteni, vagy azon kell megolvasztani. Ügyelni kell az olyan vizsgált forrasztóanyagokra, amelyek a felmelegítés és lehűtés után térhálósodnak. Ezek a melegítés előtt fapadosnak tűnhetnek, de felhordás után (vagyis térhálósodás után) már nem azok.

A vizsgált forrasztóanyagot szokásos módon hordjuk fel a szubsztrátumra úgy, ahogyan a ragasztóanyagot visszük fel. A vizsgálati módszernél azt tapasztaltuk, hogy a Nordson, Lueneburg, Németország cégtől beszerezhető 50 mm széles fúvókával ellátott Nordson réses bevonókészülék használható a felhordásra. A forrasztóanyagot 2,5 cm teljes felületszélességben visszük fel az első szubsztrátum legalább 0,5 m/másodperc sebességével a bevonóberendezéshez képest. A szélesebb bevonatok ennél a vizsgálatnál elfogadhatók, míg az ennél keskenyebb vagy a szélességnek csak bizonyos részére kiterjedő (például spirál alakú) bevonatok nem megfelelőek. Az ilyen bevonatmintázatok természetesen a találmány szerinti eljárás során a speciális alkalmazási módszer szerint alkalmazhatók.

A forrasztóanyag alkalmazott hossza elég nagy kell legyen ahhoz, hogy legalább tíz próbatesttel tudjuk a vizsgálatot elvégezni. A vizsgálati próbatestminta hossza nem lehet 10 cm-nél kisebb. A tapadóssági vizsgálati módszernél használt forrasztóanyag-mennyiségnek ugyanannak kell lennie, mint amit a találmány szerinti eljárásnál kívánunk alkalmazni. A minimális mennyiségnek azonban olyannak kell lennie, hogy az a vizsgált felület, amelyre a forrasztóanyagot felhordjuk, teljesen be legyen fedve a vizsgált forrasztóanyaggal, és 10-30 g/m² mennyiséget találtunk megfelelőnek.

Az első szubsztrátum, amelyre a vizsgálat szerinti forrasztóanyagot felhordjuk, egy 20-30 pm vastagságú polietilénfólia kell legyen. Az olyan forrasztóanyagok, amelyeknek alkalmazási hőmérséklete túl magas ahhoz, hogy polietilénfóliákon legyen alkalmazható, általában nem alkalmasak az abszorbens cikkekben történő felhasználásra. Abban az esetben, ha a forrasztóanyagnak olyan az alkalmazási hőmérséklete, amelyet a polietilénfólia nem tud elviselni (mert az például átég), akkor a polietilénfólia polipropilénfóliával vagy

HU 222 304 Bl polietilén-tereftalát-fóliával helyettesíthető. Figyelembe kell venni azonban, hogy a túl magas alkalmazási hőmérsékletű forrasztóanyagok nem használhatók az egyszer használatos 1 abszorbens cikkekhez, és a tipikus alkalmazási hőmérsékletek jóval 200 °C alatt, általában 150 °C alatt vannak. Kivételt képez azoknak a fátyolmagoknak a forrasztása, amelyek eldobható 1 abszorbens cikkek gyártására használhatók.

Miután a forrasztóanyagot felvittük a szubsztrátumra, azt a mérés hőmérsékletére hagyjuk lehűlni. Azt találtuk, hogy az egyik kritikus hőmérséklet a körülbelül 20 °C, mert a legtöbb gyártási eljárás szobahőmérsékleten történik. A másik kritikus hőmérséklet az eldobható 1 abszorbens cikkeket viselő személy testhőmérséklete, mert a találmány céljának megfelelően meg kell akadályozni, hogy a forrasztóanyag a viselő személy bőréhez ragadjon. A 40 °C-os biztonsági hőmérséklethatárt tartjuk megfelelő felső határnak, amely alatti hőmérsékleten e szerint a tapadóssági vizsgálat szerint a forrasztóanyag nem lehet tapadós. Ezért kétféle minőségű forrasztóanyag különböztethető meg, az egyik nem tapadós 20 °C-on vagy ez alatti hőmérsékleten, a másik előnyös minőségű pedig nem tapadós 40 °C-on vagy ez alatti hőmérsékleten.

A vizsgálati módszer második lépése egy második szubsztrátum felhordása. A második szubsztrátumnak ki kell terjednie a forrasztóanyag vizsgálati minta teljes felületére, és előnyös módon azon megfelelően túl kell terjednie, hogy olyan éleket biztosítson, ahol az kezelhető.

Ideális esetben a második szubsztrátumnak kell szolgáltatnia azt a felületet, amelyen a forrasztóanyag nem tapadós. A vizsgálat szabványosítása érdekében kétfajta ilyen anyag jön számításba.

Az egyik szubsztrátumanyag egy szövött gyapotfelület a „White, 100% cotton weave, style 429-W” (429-W típusú, fehér, 100%-os gyapotszövet), amely a Loeffler Sitter Technik GmbH, Nettersheim, Németország, cégtől szerezhető be. A másik, alternatív szubsztrátumanyag egy 25 pm vastag polietilénfólia, ami ST 400 típusú Tacolin polietilénfólia elnevezésen a Taco Plastics, Manchester, Nagy-Britannia, cégtől szerezhető be.

Tíz darab próbatestmintát vizsgálunk oly módon, hogy a második szubsztrátumot a forrasztóanyag nyílt felületére 0,4 N/cm nyomás alatt visszük fel. A nyomást a vizsgált anyag teljes felületére helyezett súly segítségével alkalmazzuk (a minimális vizsgálati felületen ez a súly 1 kg).

A súly ráhelyezésénél ügyelni kell arra, hogy a súlyeloszlás (például a súly megdöntése következtében) ne legyen egyenlőtlen. A találmány szerinti előnyös forrasztóanyagok esetében a vizsgálati eredmény széles, 4 N/m²-ig vagy éppenséggel 10 N/cm²-ig terjedő kompressziótartományban nem változik.

A második szubsztrátum által a forrasztóanyag-felületre gyakorolt nyomást legalább 30-60 másodpercig fenn kell tartani. A súlyt ezután eltávolítjuk, és a mintát további 30-60 másodpercig pihentetjük.

A lefejtési erő mérése úgy végezhető, hogy megkíséreljük az egyik felületet a másikról lefejteni, és az ehhez szükséges erőt nagy érzékenységű erőmérő cellával mérjük. Ez a mérés a szakterületen jól ismert, és arra szolgál, hogy a különböző ragasztóanyagok szilárdságát megkülönböztessék. A nulla erőérték mérésének (vagyis a nem tapadósságnak) megkísérlésénél az erőmérés pontossága lényeges problémákat vet fel. Az abszolút nulla érték mérésénél a variáció, amit mérési zörejnek is nevezünk, nagyon felerősödik. Ezért úgy találtuk, hogy a foirasztóanyagot jellemző tapadóssági követelmény akkor van kielégítve, ha a második szubsztrátum a saját gravitációs ereje következtében delaminálódik.

Ezt úgy mérjük meg, hogy az első szubsztrátumnak csak külső széleit érintve fogjuk meg a próbatestet, és azt megfordítjuk oly módon, hogy a második szubsztrátumot csak a forrasztóanyag tapadóssága tartja meg saját gravitációs ereje ellenében. Ha a második szubsztrátum ilyenkor delaminálódik, és 5 másodpercen belül leesik, akkor a vizsgált forrasztóanyag teljesíti a nem tapadósság követelményét.

Az olyan próbatestek esetében, amelyeknél a második szubsztrátum továbbra is az első szubsztrátumhoz tapadva marad, ott a rögzítőanyag a találmány értelmében nem minősül forrasztóanyagnak. Ezeknél a mintáknál a tapadóssági érték a fentiek szerint mérhető meg. Természetesen nagyon ügyelni kell arra, hogy egyéb erők (például elektrosztatikus erők) ne hassanak, különösen abban az esetben, ha a két szubsztrátum polietilénfólia.

Szelektív forrasztóanyagok

Az olyan szelektív forrasztóanyagok, amelyek bizonyos felületekhez nem tapadnak, de „más” felületeken tapadósak, szintén megfontolandók a találmány szerinti eljárásnál. Ezeknek a használata természetesen olyan anyagok egymáshoz rögzítésére korlátozódik, amelyeknek a felülete a forrasztóanyaggal érintkezhet (mint a gépalkatrészek fémfelülete vagy az emberi bőr), ezek nem tekinthetők az említett „egyéb” felületeknek.

A 2. ábrán ábrázolt 4 abszorbens szerkezet, melynek két rétege van, egy szelektív forrasztóanyagot tartalmazhat. A forrasztóanyag például szobahőmérsékletre történt lehűlés után is tapadós lehet az emberi bőrön, mert a 4 abszorbens szerkezet teljesen be lesz zárva a 3 hátlapba és a 2 fedőlapba.

Egy olyan anyag, melyhez a forrasztóanyag tapadós lehet, az ugyanennek a forrasztóanyagnak egy másik rétege. Ez a tulajdonság megfelelő a találmány szempontjából, mert a két egymáshoz erősítendő felület mindegyikére forrasztóanyag-réteg hordható fel. Ha a forrasztóanyag a dermedéspont alatti hőmérsékleten is tapad bizonyos mértékig a forrasztóanyaghoz, az általában előnyös, mert ez javítja a találmány szerint kialakított tartós összeköttetést.

Claims (8)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Nagy sebességű gyártási eljárás laminátumból képzett, nyújtható zónákat (56) tartalmazó, az alsónemű lépésbetétrészében viselhető, egyszer használatos abszorbens cikk - amely a laminátumból álló és a lépésbetétrész oldaléléin túlnyúló, azokra ráhajtódó és egyedi

   HU 222 304 Β1 alakjukhoz idomuló oldalszárnyakkal (52, 54) van ellátva - előállítására, azzal jellemezve, hogy fedőlapot (2) és hátlapot (3) alkotó, első és második folytonos réteget, mely rétegek közül legalább az egyik nyújtható, és az első réteg folyadékáteresztő, egy haladási irányban lég- 5 alább 0,5 m/másodperc felületi sebességgel továbbítunk; az első és a második réteget forrasztással folyamatosan egymáshoz erősítjük valamelyik réteg felületére felvitt, dermedési hőmérséklete feletti hőmérsékletre hevített, legalább 20 °C-on nem tapadós forrasztóanyaggal lami- 10 nátumot kialakítva; és a laminátumot mechanikus feszítésnek vetjük alá.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy mind az első, mind a második folytonos réteghez nyújtható anyagot alkalmazunk. 15
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a feszítési művelet elkezdésekor a laminátum felületi sebessége a haladási irányban legalább

   1,5 m/másodperc.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a feszítést a haladási iránnyal párhuzamos irányban végezzük.
5. 5. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a feszítést a haladási irányra merőleges irányban végezzük.
6. 6. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a feszítést a haladási gépiránnyal szöget bezáró irányban végezzük.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a forrasztáshoz 40 °C-on nem tapadó forrasztóanyagot használunk.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a feszítési műveletet gyűrűs hengerléssel végezzük.