HU218437B - Szorítóbilincs - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya szorítóbilincs, amely egy „belső” szalagrészneknevezhető, önmagára kör alakban visszahajlított első fémszalagszakaszból és egy „külső” szalagrésznek nevezhető második fémszalagszakaszból áll, ahol a belső szalagrész (10) az egyik végének (10a)közelében egy fület (16) képező két radiális hajlítási redővel (16a,16b) rendelkezik, míg a külső szalagrész (12) az egyik végénél (12a) abelső szalagrész (10) külső felületéhez van rögzítve és egyrugalmassági tartalékot képező hullámgörbülettel (20) van ellátva,ugyanakkor a külső szalagrész (12) a másik végénél (12b) egy, aszorítóbilincs összeszorításakor a fül (16) mögé beakasztható kampó(18) van kialakítva, emellett a külső szalagrész (12) egy, ahullámgörbület (20) és a kampó (18) között elhelyezkedő közbensőszakaszt (22) tartalmaz, amely lényegében a belső szalagrész (10)kerülete mentén húzódik, amely így a másik vége (10b) közelében egy,ezen közbenső szakasz (22) által lefedett tartománnyal (24)rendelkezik. A találmány lényege az, hogy a szorítóbilincs egy első ésegy második ütközőszervvel rendelkezik, amelyek a külső szalagrész(12) közbenső szakaszán (22), illetve a belső szalagrész (10) lefedetttartományán (24) vannak kialakítva, és a rugalmassági tartalékfelhasználását korlátozó módon vannak egymáshoz hozzárendelve. ŕ

Description

KIVONAT

A találmány tárgya szorítóbilincs, amely egy „belső” szalagrésznek nevezhető, önmagára kör alakban visszahajlított első fémszalag szakaszból és egy „külső” szalagrésznek nevezhető második fémszalag szakaszból áll, ahol a belső szalagrész (10) az egyik végének (10a) közelében egy fület (16) képező két radiális hajlítási redővel (16a, 16b) rendelkezik, míg a külső szalagrész (12) az egyik végénél (12a) a belső szalagrész (10) külső felületéhez van rögzítve és egy rugalmassági tartalékot képező hullámgörbülettel (20) van ellátva, ugyanakkor a külső szalagrész (12) a másik végénél (12b) egy, a szorítóbilincs összeszorításakor a fül (16) mögé beakasztható kampó (18) van kialakítva, emellett a külső szalagrész (12) egy, a hullámgörbület (20) és a kampó (18) között elhelyezkedő közbenső szakaszt (22) tartalmaz, amely lényegében a belső szalagrész (10) kerülete mentén húzódik, amely így a másik vége (10b) közelében egy, ezen közbenső szakasz (22) által lefedett tartománnyal (24) rendelkezik.

A találmány lényege az, hogy a szorítóbilincs egy első és egy második ütközőszervvel rendelkezik, amelyek a külső szalagrész (12) közbenső szakaszán (22), illetve a belső szalagrész (10) lefedett tartományán (24) vannak kialakítva, és a rugalmassági tartalék felhasználását korlátozó módon vannak egymáshoz hozzárendelve.

A leírás terjedelme 8 oldal (ezen belül 2 lap ábra)

1. ábra

HU 218 437 B

HU 218 437 Β

A találmány tárgya hullámgörbülettel ellátott szorítóbilincs.

Ismeretes, főként a bejelentő FR-2 470 275 számú szabadalmi leírása alapján, hogy egy szorítóbilincset előnyös hullámgörbülettel ellátni, amely rugalmassági tartalékot biztosít.

Vannak olyan továbbfejlesztett szorítóbilincsek, amelyek egy „belső” szalagrésznek nevezhető, önmagára kör alakban visszahajlított első fémszalag szakaszból és egy „külső” szalagrésznek nevezhető második fémszalag szakaszból állnak, ahol a belső szalagrész az egyik végének közelében egy „fület” képező két radiális hajlítási redővel rendelkezik, míg a külső szalagrész az egyik végénél a belső szalagrész külső felületéhez van rögzítve, és egy rugalmassági tartalékot képező hullámgörbülettel van ellátva, ugyanakkor a külső szalagrész a másik végénél egy, a szorítóbilincs összeszorításakor a fül mögé beakasztható kampóval van kialakítva, emellett a külső szalagrész egy, a hullámgörbület és a kampó között elhelyezkedő „közbenső” szakaszt tartalmaz, amely lényegében a belső szalagrész kerülete mentén húzódik, amely belső szalagrész ily módon a másik vége közelében egy ezen közbenső szakasz által lefedett tartománnyal rendelkezik.

Ismeretes, hogy a rugalmassági tartalék lehetővé teszi a kielégítő mértékű szorítás fenntartását akkor is, ha az összeszorítandó tárgy méretei változnak, főként a hőmérséklet-ingadozások következtében.

A fentebb hivatkozott továbbfejlesztett szorítóbilincseknél az összeszorítandó tárgyra gyakorolt nyomás állandóságát azáltal kívánják fenntartani, hogy a belső szalagrész több mint 360°-bán van önmagára visszahajlítva, vagyis a szorítóbilincs két vége átfedi egymást.

Azonban bizonyos bonyolultabb esetekben az ilyen kialakítású szorítóbilincsek előnyös tulajdonságai elveszhetnek, ha a bilincset felszerelik vagy összeszorítják.

Pontosabban szólva előfordulhat, hogy amikor a kampót a fülre akasztják, a bilincset óvatlanul túl szorosra húzzák meg, és ha csak átmenetileg is, de fennáll annak a veszélye, hogy helyileg túllépik a fém rugalmassági határát.

A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a szorítóbilincs számára igen lényeges rugalmasságának megőrzése ahhoz, hogy folyamatosan biztosítani tudja az összeszorítandó tárgyra gyakorolt szorító hatását akkor is, ha a tárgy méretei némileg megváltoznak a bilincs felszerelése után.

Van olyan ismert megoldás is, ahol a fül ütközőtaggal van ellátva, amely képes felütköztető kapcsolatba kerülni a kampó belső felületével, amikor a kampót a fülre ráakasztják.

A továbbfejlesztett megoldások általában kielégítőnek bizonyultak annak megakadályozására, hogy a rugalmassági határ a szorítóbilincs mentén, főként a kampó tartományában túllépésre kerüljön.

Mindazonáltal a felhasználók által támasztott igények értelmében lényeges, hogy még a legbonyolultabb esetekben is biztosítva legyen a rugalmassági tartalék teljes hatékonysága azáltal, hogy a rugalmassági határ túllépése főként ebben a tartományban teljesen ki van küszöbölve.

A találmány által megoldandó feladat ezen műszaki probléma megoldása és a bevezetőben vázolt kialakítású szorítóbilincs továbbfejlesztése.

A kitűzött feladatot az előzőkben ismertetett felépítésű szorítóbilincsekből kiindulva a találmány értelmében azáltal oldjuk meg, hogy a szorítóbilincs egy első és egy második ütközőszervvel rendelkezik, amelyek a külső szalagrész közbenső szakaszán, illetve a belső szalagrész lefedett tartományán vannak kialakítva, és amelyek egymással a rugalmassági tartalék felhasználását korlátozó módon működnek együtt.

A rugalmassági tartalék felhasználható mind tágulási irányban, mind pedig összehúzódási irányban, a szorítóbilincs teljes élettartama alatt. Mindazonáltal amint az első és a második ütközőszerv érintkezésbe kerül egymással, a tágulás abbamarad.

Természetesen az ütközőszervek úgy vannak kiképezve, hogy érintkezésbe kerüljenek egymással, még mielőtt a tágulás eléri azt a küszöbértéket, amelynél túllépnénk a rugalmassági határt. Más szóval az a határ, ameddig a rugalmassági tartalék felhasználható, azon küszöbérték alatt van, amelynél túllépnénk a rugalmassági határt.

Ez az igen egyszerű elrendezés lehetővé teszi, hogy garantálni tudjuk a rugalmassági tartalék teljes hatékonyságát.

Az első és a második ütközőszerv két különböző szalagrészen (a külső szalagrészen és a belső szalagrészen) való kialakítása szükséges feltétel ahhoz, hogy ezek hatékonyak legyenek. Amikor ezek az ütközőszervek felütközve együttműködnek, akkor a kampó elhelyezkedése ék jellegű a belső szalagrész második végéhez képest. Ennek eredményeként a szorítóbilincs úgy viselkedik, mintha csupán egyetlen szalagból állna, és ezen egyetlen szalag átmérőjének csökkentésével össze lehet szorítani, ami főként a belső szalagrészen történő beavatkozást jelenti.

Közvetlenül a rászorítás után a rugalmassági tartalék összehúzódik, a szorítóbilincs átmérőjét csökkentve olyan irányban, hogy az ütközőszervek távolodjanak egymástól, így együttműködésük megszűnjön. Ezt követően a rugalmassági tartalék vagy tágulási irányban változik, vagy összehúzódási irányban, az összeszorítandó tárgy átmérőingadozásainak függvényében, vagyis a mindenkori hőmérséklet-változásoknak megfelelően.

Megfigyelhető, hogy az ütközőszervek nem tudnák ellátni a rugalmassági tartalék felhasználását korlátozó funkciójukat, ha a második ütközőszerv a belső szalagrész ugyanazon végén lenne, mint a fül, és ezen fül mögé nyúlna ki (ahelyett, hogy a belső szalagrész másik végének közelében lenne, miként a találmány szerint).

Ha a második ütközőszerv a fülnél levő végen lenne, akkor az ütközőszervek közötti együttműködés kezdete azonnal rögzítené a külső szalagrész első ütközőszerv és a kampó közötti szakaszának hosszát, és ennek következtében ez az együttműködés rögzítené a kampó fölhöz képesti helyzetét. Ebben a helyzetben, ha az

HU 218 437 Β összeszorítandó tárgy átmérője eléggé kicsi lenne, akkor a rugalmassági tartalék nem játszana szerepet, és a kampó rá lenne akasztható a fülre, feltéve, hogy a fül és a második ütközőszerv közötti távolság rövidebb lenne mint a távolság a kampó vége és az első ütközőszerv között.

Ezzel szemben, ha az összeszorítandó tárgy átmérője viszonylag nagy lenne, akkor a rugalmassági tartalék elkerülhetetlenül fel lenne használva bármely felállított korlát nélkül, amíg csak azt az összeszorítási átmérőt el nem érik, miáltal lehető válik a kampó ráakasztása a fülre.

Az első ütközőszerv ilyen elrendezése tehát semmiképp sem tenné lehetővé valamely határ kijelölését, hogy a rugalmassági tartalék meddig nyújtható a használat során.

A találmány további részleteit és előnyeit kiviteli példák kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük. A rajzon az 1. ábra egy találmány szerinti szorítóbilincset mutat metszetben, mielőtt a kampót ráakasztjuk a fülre, olyan helyzetben, ahol a rugalmassági tartalék nincs kihasználva, a 2a. ábra az 1. ábra F nyila irányában vett részleges felülnézet, a 2b. ábra egy, a 2a. ábrához hasonló felülnézet, amely az ütközőszervek egyik kiviteli változatát szemlélteti, a 3. ábra az 1. ábra szerinti szorítóbilincs egy részletét mutatja, mialatt a kampót ráakasztjuk a fülre, és olyan helyzetben, ahol elértük a rugalmassági tartalék felhasználásának határát, a 4. ábra a szorítóbilincs egyik lehetséges kiviteli változatának részleges metszeti rajzát tünteti fel, míg az 5. ábra a. 4. ábrán látható szorítóbilincs belső szalagrészének két végét mutatja felülnézetben.

Az 1-3. ábrákon látható találmány szerinti szorítóbilincs egy kör alakban visszahajlított 10 belső szalagrészből és egy 12 külső szalagrészből áll, amely egyik 12a végénél a 10 belső szalagrész külső felületéhez van rögzítve. Egyik 10a végének közelében a 10 belső szalagrész két 16a és 16b hajlítási redővel rendelkezik, amelyek egy, a 10 belső szalagrész külső kerületéről radiálisán kiálló 16 fület képeznek. Ez a 10 belső szalagrész több mint 360°-ban van kör alakban önmagára visszahajlítva, oly módon, hogy ha a szorítóbilincs nincs rászorított állapotban, akkor másik 10b vége az első 10a vég alá fekszik fel, sőt adott esetben a 16 fül alá.

A 12 külső szalagrész második 12b vége egy 18 kampóval van ellátva, amely ráakasztható a 16 fülre, amikor a szorítóbilincset összeszorítjuk. Első 12a első végétől kiindulva a 18 kampó felé, ez a 12 külső szalagrész egymást követően egy rugalmassági tartalékot képező 20 hullámgörbületet, valamint egy 22 közbenső szakaszt tartalmaz, amely lényegében a 10 belső szalagrész kerülete mentén húzódik. A 10 belső szalagrész ily módon egy olyan 24 tartománnyal rendelkezik, amelyet lefed a 22 közbenső szakasz. Ez a lefedett 24 tartomány a 10 belső szalagrész 10b második végének közelében helyezkedik el. Pontosabban szólva, ez a 24 tartomány a 10 belső szalagrész második 10b vége és a 10 belső szalagrésznek a 12 külső szalagrész első 12a végével való összeköttetése között húzódik.

A bemutatott példánál a 12 külső szalagrész szegecseléssel van ráerősítve a 10 belső szalagrészre, például adott esetben egy, a 10 belső szalagrészben lyukasztással kialakított 26 hengeres idom szélét rákalapáljuk a 12 külső szalagrészre. Ez a rögzítési módszer annak elkerülésére szolgál, hogy bármiféle kiemelkedést hozzunk létre a 10 belső szalagrész belső kerületén, amely különben megrongálhatná az összeszorítandó tárgyat.

Ebben a példában a 20 hullámgörbület nem közvetlenül szomszédos azzal a tartománnyal, ahol a szorítóbilincset alkotó két szalagrész egymáshoz van rögzítve, hanem ahhoz képest el van tolva a 12 külső szalagrész egy 28 szakaszával, amely a 10 belső szalagrész kerülete mentén húzódik.

A 12 külső szalagrész 22 közbenső részén, illetve a 10 belső szalagrész lefedett 24 tartományán egy első, illetve második ütközőszerv van kialakítva.

Az 1., 2a. és 3. ábrán a 22 közbenső rész egy 32 ablakkivágással rendelkezik, míg a lefedett 24 tartomány egy radiális 34 nyúlvánnyal van ellátva, amely kifelé átnyúlik a 32 ablakkivágáson keresztül.

Az első ütközőszervet ily módon a 32 ablakkivágás azon 32a vége képezi, amelyik közelebb esik a 20 hullámgörbülethez. A radiális 34 nyúlvány képezi a második ütközőszervet.

A 12 külső szalagrész hosszirányában a 32 ablakkivágás L hosszúságú. A rugalmassági tartalék deformációjától függően a radiális 34 nyúlvány a 32 ablakkivágáson belül az ütközőszervet képező 32a vég és legfeljebb az átellenes 32b vég között mozog. A 32 ablakkivágás L hosszúsága ennélfogva meghatározza azt a tartományt, amelyen belül lehetséges a rugalmassági tartalék felhasználása.

A 2b. ábra szerinti kiviteli változatnál a 122 közbenső szakasz két oldalsó 132 és 132’ horonnyal rendelkezik, amelyek egymás mellett egymással egy vonalban vannak elrendezve. A lefedett 124 tartomány két radiális 134 és 134’ nyúlvánnyal van ellátva ugyancsak egymás melletti, egymással egy vonalba eső elrendezésben, ahol ezen 134, 134’ nyúlványok a 132, 132’ hornyokba illeszkednek.

Az első ütközőszervet ily módon itt a 132,132’ hornyok 132a és 132’a végei képezik, amelyek közelebb esnek a 20 hullámgörbülethez, míg a második ütközőszervet a radiális 134,134’ nyúlványok alkotják.

A 20 hullámgörbület deformációjától függően a 134, 134’ nyúlványok a 132, 132’ hornyokon belül mozdulnak el, amelyek L’ hosszúsága határozza meg azt a tartományt, amelyen belül a rugalmassági tartalék felhasználható.

Elképzelhető az is, hogy csak egyetlen oldalsó hornyot alakítsunk ki, amelybe egyetlen radiális nyúlvány illeszkedik.

HU 218 437 Β

A radiális 34, 134 vagy 134’ nyúlványok sajtolással, stancolással vagy hasonló módon kiképezett kiálló részek, amelyek a 10 belső szalagrész lefedett 24 vagy 124 tartományában vannak kialakítva.

A 3. ábra az 1. ábra szerinti szorítóbilincset mutatja, amikor azt éppen összeszorítjuk egy 30 szerszám, például egy harapófogó segítségével, amelyet az ábrán szaggatott vonalakkal jeleztünk. Mialatt ezt az összeszorítást végezzük, szükséges lehet a rugalmassági tartalék felhasználása, amint azt a 3. ábra mutatja, ahol a 20 hullámgörbület maximálisan széttágított helyzetében látható. Ez a helyzet megfelel azon határnak, ameddig a rugalmassági tartalék felhasználható, és ezen helyzetet az első és a második ütközőszerv közötti együttműködés határozza meg.

Az 1. és 3. ábrán megfigyelhető, hogy a 22 közbenső szakasz radiálisán kifelé enyhén deformálva van. A 32a ütközővég ezen deformáció azon részében van kialakítva, amely radiálisán közelebb van a 10 belső szalagrész kerületéhez. Ez a deformáció lehetővé teszi még akkor is, ha a rugalmassági tartalékot már kimerítettük, hogy a 32a ütközővég szélét a 10 belső szalagrész közelében tartsuk, és ily módon biztosítsuk, hogy a radiális 34 nyúlvány ne csúszhasson ki mellőle.

Hasonló deformációt alakíthatunk ki a 2b. ábrán bemutatott változatnál is.

A 20 hullámgörbület két 20b és 20c szárral rendelkező, Ω alakú 20a hurokként van kialakítva, ahol a rugalmassági tartalék elemyedt állapotában a 20b és 20c szárak szomszédosak egymással, és lényegében radiális irányban terjednek ki.

A 4. és 5. ábrán látható kiviteli alaknál az 1. ábrán szereplő részelemeknek megfelelő részelemek 200-zal megnövelt hivatkozási számmal vannak jelölve.

Az ezeken az ábrákon bemutatott kiviteli változatnál előnyös az a körülmény, hogy a 210 belső szalagrész 210b vége a szorítóbilincs szorításmentes állapotában benyúlik ezen szalagrész 210a vége alá, hogy ezen két 210a és 210b véget össze lehessen kapcsolni. Ebből a célból a 216 füllel ellátott 210a vég egy hosszanti 250 réssel rendelkezik, amely a 216 fülnél beljebb, vagyis a 216 fül után helyezkedik el, ha ezen 210a végtől a másik 210b vég felé haladunk. A 210b vég egy kifelé hajlított radiális 260 orral van ellátva.

A radiális 260 orr a 210 belső szalagrésszel egy vékony 262 nyakrészen keresztül van összekötve, amelynek szélessége kisebb mint a 250 rés szélessége, ily módon képes abba beilleszkedni. A vékony 262 nyakrész főként radiálisán terjed ki, de amint az az 5. ábrán látható, rendelkezhet egy, a szalagrész síkjában kiterjedő résszel is. A radiális 260 orr 264 szabad vége szélesebb mint a 262 nyakrész.

A bemutatott kiviteli példában a radiális 260 orr és a 250 rés egy vonalba esik. A 250 rés egy 252 nyílással van ellátva, amelynek szélessége legalább akkora, mint a radiális 260 orr 264 szabad végének szélessége, emellett a 250 rés két 254 és 256 hosszlyuk által képezett elmozdulási pályával rendelkezik, amely 254, 256 hosszlyukak szélessége kisebb mint a 264 szabad vég szélessége.

A radiális 260 orr ily módon bedugható a 250 résbe a 252 nyíláson keresztül, de ha már egyszer bekerült a 250 rés elmozdulási pályájára, akkor kiszélesedő 264 szabad vége megakadályozza az innen való kilépést. Ha a szorítóbilincs szorításmentes állapotban van, a szalagrész rugalmassága azzal a hatással jár, hogy a radiális 260 orr természetesen a 254 hosszlyuk azon 254a végének szomszédságába kerül, amely közelebb van a 216 fülhöz, amely helyzetben nem tud kilépni a 250 résből.

A radiális 260 orr kiképezhető T alakkal vagy felfordított L alakkal egyaránt.

Claims (5)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Szorítóbilincs, amely egy belső szalagrész önmagára kör alakban visszahajlított első fémszalag szakaszból és egy „külső” szalagrésznek nevezhető második fémszalag szakaszból áll, ahol a belső szalagrész (10) az egyik végének (10a) közelében egy fület (16) képező két radiális hajlítási redővel (16a, 16b) rendelkezik, ugyanakkor a külső szalagrész (12) az egyik végénél (12a) a belső szalagrész (10) külső felületéhez van rögzítve, és egy rugalmassági tartalékot képező hullámgörbülettel (20) van ellátva, továbbá a külső szalagrész (12) másik végénél (12b) egy, a szorítóbilincs összeszorításakor a fül (16) mögé beakasztható kampó (18) van kialakítva, emellett a külső szalagrész (12) egy, a hullámgörbület (20) és a kampó (18) között elhelyezkedő közbenső szakaszt (22) tartalmaz, amely lényegében a belső szalagrész (10) kerülete mentén húzódik, amely belső szalagrész (10) így a másik vége (10b) közelében egy, ezen közbenső szakasz (22) által lefedett tartománnyal (24) rendelkezik, azzal jellemezve, hogy a szorítóbilincs egy első és egy második ütközőszervvel rendelkezik, amelyek a külső szalagrész (12) közbenső szakaszán (22), illetve a belső szalagrész (10) lefedett tartományán (24) vannak kialakítva, és a rugalmassági tartalékot képező hullámgörbület (20) korlátozott elmozdulását engedő módon vannak egymáshoz hozzárendelve.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti szorítóbilincs, azzal jellemezve, hogy a külső szalagrész (12) közbenső szakasza (22) egy ablakkivágással (32) rendelkezik, míg a belső szalagrész (10) lefedett tartománya (24) egy kifelé kiálló radiális nyúlvánnyal (34) van ellátva, amely az említett ablakkivágásba (32) illeszkedik, és az egyik ütközőszervet képezve az ablakkivágás (32) hullámgörbülethez (20) közelebb eső, másik ütközőszervet képező végével (32a) kapcsolódik.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti szorítóbilincs, azzal jellemezve, hogy a külső szalagrész (12) közbenső szakasza (122) legalább egy oldalsó horonnyal (132, 132’) rendelkezik, míg a belső szalagrész (10) lefedett tartománya (124) legalább egy kifelé kiálló radiális nyúlványnyal (134, 134’) van ellátva, amely a horonyba (132, 132’) illeszkedik, és felütközve a horony (132, 132’) hullámgörbülethez (20) közelebb eső végével (132a, 132’a) kapcsolódik.

   HU 218 437 Β
4. 4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti szorítóbilincs, azzal jellemezve, hogy a radiális nyúlványt (34,134,134’) egy, a belső szalagrész (10) lefedett tartományából (24, 124) kisajtolt kiálló rész képezi.
5. 5. Az 1 -4. igénypontok bármelyike szerinti szorító- 5 bilincs, azzal jellemezve, hogy a belső szalagrész (210) füllel (216) ellátott vége (210a) egy, ezen fülnél (216) beljebb elhelyezkedő hosszanti réssel (250) rendelkezik, míg a belső szalagrész (210) másik vége (210b) egy kifelé irányuló radiális orral (260) van ellátva, amelynek vékony nyakrésze (262) keskenyebb mint a rés (250) szélessége, míg szabad vége (264) szélesebb mint a vékony nyakrész (262).