HU218192B - Szerkezeti elrendezés kohászati edény dugórúdjának összekötésére annak emelőszerkezetével - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya szerkezeti elrendezés kohászati edény dugórúdjának(2) összekötésére a dugórúd (2) emelőszerkezetével, amely szerkezetielrendezés olyan tartószárat (10) tartalmaz, amelynek egyik végéhez azemelőszerkezet van csatlakoztatva, míg másik vége a dugórúd (2) felsőhomlokoldala (11) felől a dugórúd (2) egy belső, hosszanti üregébe (8)kapcsolódik. A találmány lényege az, hogy a dugórúd (2) egy, ahosszanti üreget (8) oldalirányban kiszélesítő szerelőtérrel (17) vanellátva, amelynek felső határolófelülete (16) a dugórúd (2)hossztengelyére keresztirányban húzódik, és amelynek lefelé csatlakozóoldalfalai görbítetten vagy kúposan mennek át a hosszanti üregbe (8).A tartószár (10) emellett legalább egy harántnyílással (50, 50’)rendelkezik, amelyben egy reteszelőtag (60, 60’) van a tartószár (10)hossztengelyére keresztirányban, egy teljesen a tartószár (10)keresztmetszetében maradó helyzet és egy, a keresztmetszetből kinyúlóés a felső határolófelület (16) mögé beakadó helyzet közöttelmozdítható módon elrendezve, ezenkívül a tartószárra (10) egy, adugórúd (2) felső homlokoldalához (11) támaszkodó, kioldható ütköző(70) van felszerelve. ŕ

Description

A találmány tárgya szerkezeti elrendezés kohászati edény tűzálló anyagból készült, hosszirányban nyújtott dugórúdjának összekötésére a dugórúd emelőszerkezetével, amely szerkezeti elrendezés tartalmaz egy dugórudat, továbbá egy tartószárat, amelynek egyik végéhez az emelőszerkezet van csatlakoztatva, míg másik vége a dugórúd felső homlokoldala felől a dugórúd egy belső, hosszanti üregébe kapcsolódik, emellett pedig a szerkezeti elrendezés egy, a tartószár dugórúdban való oldható rögzítését biztosító szerkezetet is tartalmaz.

Tűzálló dugórudak alkalmazása öntőüstből kokillába öntött fémolvadék átfolyásának szabályozására már régóta ismert. A dugórudat ehhez egy, az öntőüst külső oldala mellett elrendezett emelőszerkezet segítségével mozgatják hossztengelyének irányában, miáltal egy, az öntőüst fenekén kialakított kiöntőnyílás, amelybe a dugórúd lesüllyesztett állapotban beleilleszkedik és amelyet ekkor tökéletesen lezár, többé vagy kevésbé megnyílik. A fémolvadék átfolyása ezáltal szabályozható. Ez a szabályozás ugyan elvileg igen egyszerű, azonban az acélfeldolgozásnál uralkodó rendkívüli feltételek különleges követelményeket támasztanak a dugórúd anyaga és műszaki kivitele tekintetében. így például a dugórúdnak órákon keresztül állnia kell a fémolvadék ráhatását. A dugórúdnak ugyancsak ki kell bírnia az öntési folyamat során a dugórúdra ható erős hőmérséklet-ingadozásokat és az oldalról fellépő, a fémolvadék felhajtóereje által előidézett erőket, amelyek erős forgatónyomatékot gyakorolnak a dugórúdra. A dugórúd esetleges törése óhatatlanul ahhoz vezet, hogy a kiöntőnyílást már nem lehet lezárni, aminek következtében ellenőrizetlenül folyik ki az olvadék, ami pedig jelentős biztonsági kockázattal jár.

Egy korábbról ismert kiviteli alaknál (lásd KarlEmst Meyer: Stahleisen-Schriften, Heft 3, „Was dér Siemens-Martin-Stahlwerker von seiner Arbeit wissen πηιβ!!” - „Amit egy martinásznak a munkájáról tudnia kell!!”, 2. kiadás, Verlag Stahleisen mbh, Düsseldorf, 1963) a dugórúd egy, az egyik végén menettel ellátott acélrúdból áll, és erre van a tulajdonképpeni, a későbbi felhasználáskor az öntőüst kiöntőnyílásába illeszkedő, kerámiaanyagú dugó rácsavarozva. A dugó fölött több, homlokoldalaikon hornyokon és reteszeken keresztül egymásba kapcsolódó, az acélrudat teljesen körbepalástoló, kerámiaanyagú dugócsövek vannak a dugóval szemközti oldal felől az acélrúdra ráfűzve, így acélolvadékkal töltött öntőüst és teljesen lesüllyesztett dugórúd esetén a dugórúd dugócsövekkel körbepalástolt része bizonyos hosszúságban kinyúlik az olvadékból. Az acélrúd felső végével együtt van a dugócső az emelőszerkezetbe ágyazva. Mivel az olvadéknak az acélrúddal való közvetlen érintkezése az acélrúd azonnali átolvadásához vezetne, ennél a több részből (dugó, dugócsövek) összeállított dugórúdnál különösen ügyelni kell arra, hogy az egyes részek közötti kapcsolat tömören záró legyen az acélolvadék behatolása ellen. Az összekötési helyeket ezért járulékosan lekittelik. Az így előkészített dugórudakat használatuk előtt egy szárítókemencében körülbelül 100 °C-on két napon keresztül szárítják. Ennél a korábbról ismert kiviteli alaknál hátrányos, hogy a dugórudak használatra való előkészítése viszonylag nagy anyag- és munkaráfordítást igényel a helyszínen. Emellett az acélrudak az öntéskor fellépő hőmérsékletgradiensek és -ingadozások következtében hajlamosak a deformálódásra, ami könnyen a burkolópalást töréséhez és ezzel a dugórúd tönkremeneteléhez vezethet. Ezek a hátrányok, valamint az a felismerés, hogy inért gázoknak - mint például argonnak - az acélolvadékba való bevezetésével egyrészt a nemfémes szennyeződések a gázbuborékokkal való kölcsönhatásuk következtében az olvadékfürdő felszínére kerülnek, másrészt pedig az öntési folyamat alatti oxidképződés lecsökken, egyrészesként előállított kerámiaanyagú dugórudak kifejlesztéséhez vezetett, amelyeken keresztül egyúttal az inért gáz is bevezethető az acélolvadékba. Ezek a mai acélgyártás során szinte kizárólagosan használt egyrészes dugórudak egy, az alsó végükön nem áthatoló, központi hosszanti furattal, valamint kívülről a hosszanti furattal összeköttetésben álló összekötő furatokkal rendelkeznek, mely utóbbiak az inért gáz acélolvadékba való bevezetésére szolgálnak.

Az ilyen dugórudak előállítása szokásosan por alakú kerámiaanyag nyersdarabbá való izosztatikus sajtolásával történik, amely nyersdarabot ezt követően kiégetik, vagyis szinterezés céljából hőkezelésnek vetik alá.

A dugórúd emelőszerkezettel való összekötésére és egy gázbevezető vezeték csatlakoztatására egy általában acélból készített, egyrészes tartórúd szolgál, amely egy adott szakaszon felülről benyúlik a dugórúdba, és azzal szilárdan össze van kötve. A tartórúdba egy gázcsatorna van bemunkálva, amely egyrészt a dugórúd hosszanti furatával, másrészt pedig a gázbevezető vezeték egy csatlakozószerelvényével áll összeköttetésben. Itt különös jelentősége van annak, hogy a tartórúd és a dugórúd közötti összeköttetésen keresztül ne kerülhessen környezeti levegő a dugórúd belsejébe és ezáltal az acélolvadékba, mivel ez megnövekedett oxidációhoz és ennélfogva az acélminőség romlásához vezetne.

A kerámiaanyagú dugórúd és a fémanyagú tartórúd közötti összeköttetés műszaki kivitelezése különösen az összeköttetésre ható nagy termikus és mechanikai igénybevételek miatt igen problematikus.

Különféle szerkezeti elrendezések ismertek már egy egyrészes dugórúd és egy tartórúd közötti összeköttetés létrehozására, amelyeknél már figyelembe veszik a dugórúd kiemelkedő jelentőségét az acélműben végzett munka biztonsága és az acélminőség tekintetében.

Egy, az acéltermelésből ismert, korábbi szerkezeti elrendezésnél az összeköttetést egy, a tartórúdhoz illesztett kerámiaanyagú menetes közbetét segítségével hozzák létre, amely felülről becsavarozható egy, a dugórúd felső tartományába izosztatikus sajtolással bemunkált menetbe. Ennél a szerkezeti kialakításnál hátrányos, hogy a kialakított menet tartományában a dugórúd falvastagsága erősen lecsökken, miáltal ebben a tartományban könnyen törik. Ezenkívül ez a megoldás a külön előállítandó kerámiaanyagú menetes közbetétek miatt viszonylag nagy gyártási ráfordítást igényel.

Egy második, a DE-PS 40 40 189 Cl számú szabadalmi leírásból ismert szerkezeti elrendezésnél abban a

HU 218 192 Β tartományban, amelyben a tartórúd be van tolva a dugórúdba, egy mindkét részen áthatoló harántnyílás van bemunkálva, amelyen keresztül a dugórúd rögzítésére egy rögzítőszeg van áttolva. Jóllehet, ennél az elrendezésnél mind a dugórúd, mind pedig a tartórúd könnyen előállítható és emellett még könnyen szét is választható, azonban a dugórúd megemelésekor fellépő teljes terhelés a harántnyílást körülvevő anyagra hat, aminek következtében gyakran fordulnak elő anyagtörések. Emellett ez a kialakítás megnehezíti a gáztömör összeköttetés létrehozását.

Egy harmadik, szintén az acéltermelésből ismert szerkezeti elrendezésnél egy menetes furat van izosztatikus sajtolással bemunkálva a dugórúd felső végébe, ahol a tartórudat az alsó végén kialakított menetével közvetlenül csavarozzák be a dugórúdba. Ezzel az elrendezéssel ugyan elvileg egy gáztömör összeköttetés válik lehetővé a dugórúd és a tartórúd között, azonban a kerámia és az acél eltérő hőtágulási együtthatói feszültségek kialakulásához vezetnek a menetben, ami különösen magasabb hőmérsékleteknél a dugórúd töréséhez vezethet.

Az említett kiviteli alakok továbbfejlesztését képezi az EP 0 358 535 A2 számú szabadalmi leírás szerinti szerkezeti elrendezés. Ennél a szerkezeti elrendezésnél a hosszanti furat felső tartományába egy fémanyagú, menetes persely van izosztatikusan besajtolva, amely a külső oldalán váltakozva elrendezett körbefutó hornyokon és körbefutó bordákon keresztül kapcsolódik a dugórúd kerámiaanyagával. A menetes persely felett a hosszanti furat átmérőjének megnövelésével egy gyűrű alakú tömítőfelület van kialakítva a dugórúdban. Felülről a dugórúdba a megfelelő menettel ellátott tartórúd addig csavarozható be, amíg egy, a menet fölött elrendezett tömítőváll fel nem támaszkodik a gyűrű alakú tömítőülék tömítőfelületén. A tömítőváll fölött a tartótodon egy külső menet van kialakítva, hogy egy tartólap és egy rácsavarozott anya segítségével ellenfeszítse a dugót. Ennél a kiviteli alaknál hátrányos, hogy a fémanyagú, menetes persely kiégetéskor könnyen revésedhet, ami megnehezítheti a tartótod becsavarozását. Ezenkívül főként magasabb hőmérsékleteknél a tartótod tömítővállának a dugórúd gyűrű alakú tömítőfelületére gyakorolt rászorító nyomásával szemben ható ellenanya-meghúzás az anyagok eltérő hőtágulási együtthatói következtében a két tömítőfelület egymásról való leemelkedéséhez vezethet. Ennek a szerkezeti elrendezésnek az előállítása is viszonylag nagy ráfordítást igényel. így főként a tartótodon előirányzott tömítőváll és az ellenanya felcsavarozásához szükséges menet a tartótod nyersdarabból történő forgácsolásos előállítását teszi szükségessé, amely nyersdarab legalább a tömítőváll külső átmérőjével rendelkezik. Az emiatt a forgácsolásos megmunkálásnál jelentkező anyagveszteség mintegy 50%-os nagyságrendű. Ez egy igen számottevő költségtényezőt jelent, mivel a tartótod élettartama, különösen a legerősebb hőmérsékleti hatásoknak kitett alsó tartományban jelentkező gyors revésedés miatt, viszonylag rövid.

Ezeket a hátrányokat egy, a technika állásához tartozó, azonban nyilvánosságra még nem hozott megoldás azáltal kísérli meg kiküszöbölni, hogy a tartótod egy, a dugórúdba benyúló alsó részre és egy, az emelőmechanizmusra felszerelhető felső részre van kettéosztva. Egy gyorscsatlakozó szerelvénynek köszönhetően, amellyel a tartótod két része szilárdan és gáztömören összeköthető egymással, az elhasználódott dugórudak a tartótod alsó részével együtt ennél a szerkezeti elrendezésnél könnyen kicserélhetők. A tartótodnak a dugórúdba benyúló végén a dugórúd anyagával kapcsolódó eszközökkel ellátott alsó részét a dugótoddal együtt izosztatikusan összesajtolják, és ezt követően kiégetik, így a két rész ezután már oldhatatlanul össze van kötve. Jóllehet, ezáltal a tartótod alsó része csak egyszeri felhasználásra van előirányozva, ennél az elrendezésnél a korábbi kiviteli alakokhoz képest mégis anyagot lehet megtakarítani, mivel a tartótod alsó része különösen nagy hőterheléseknek van kitéve, így már rövid felhasználási idő után elrevésedik. Amíg a korábbi kiviteli alakoknál, miután a tartótod alsó tartományában egy bizonyos revésedési mérték jelentkezett, a teljes tartórudat ki kellett cserélni egy újra, addig a tartótod kettéosztásával a bonyolultabban előállítható felső rész lényegesen tovább felhasználható.

Hátrányos azonban ennél a szerkezeti elrendezésnél, hogy a tartótod alsó, dugórúdba benyúló részének és a dugórúdnak a közös sajtolása után a dugórúd hosszanti üregébe már nem lehet olyan eszközöket bevezetni, amelyek képesek enyhíteni a hideg dugótodnak a fémolvadékba való bemerülésekor, illetve egy dugórúddal ellátott öntőüst fémolvadékkal való feltöltésekor a hirtelen, hő által indukált gáztágulás miatt jelentkező visszalökést. A gyakorlatban erre a célra porózus, kerámiaanyagú betéttestek váltak be, amelyek a kész dugórúd hosszanti üregébe kerülnek behelyezésre, és annak belső térfogatát legalább részben kitöltik. Ezen betéttestek révén az is megakadályozható, hogy a belső térfogatban levő gáz hirtelen térfogatcsökkenésekor, ami például a dugórúdnak öntőüstből való, a kiöntőnyílást megnyitó részbeni kihúzásakor a dugórúd részleges lehűlése következtében léphet fel, fémolvadék szívódjon be a belső térbe.

A találmány által megoldandó feladat a bevezetőben vázolt szerkezeti elrendezés olyan továbbfejlesztése, hogy egyrészt egy elhasznált dugórúd a dolgozók által néhány egyszerű művelettel egy újra legyen cserélhető, másrészt a dugórúd újszerű kialakítása azt is lehetővé tegye, hogy a hatásuk tekintetében már ismertetett betéttesteket kiégetés után is be lehessen illeszteni a dugórúd hosszanti üregébe a gáztérfogat-változások által kiváltott hatások csökkentése érdekében.

A kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan szerkezeti elrendezéssel oldjuk meg, ahol a dugórúd egy, a hosszanti üreget oldalirányban kiszélesítő szerelőtérrel van ellátva, amelynek felső határolófelülete a dugórúd hossztengelyére keresztirányban húzódik, és amelynek lefelé csatlakozó oldalfalai görbítetten vagy kúposán mennek át a hosszanti üregbe, emellett a tartószár legalább egy harántnyílással rendelkezik, amelyben egy reteszelőtag van a tartószár hossztengelyére keresztirányban egy teljesen a tartószár keresztmetszetében maradó helyzet és egy, a keresztmetszetből kinyú3

HU 218 192 Β ló és a felső határolófelület mögé beakadó helyzet között elmozdítható módon elrendezve, ezenkívül a tartószárra egy, a dugórúd felső homlokoldalán feltámaszkodó kioldható ütköző van felszerelve.

A fenti jellemzők révén a dugórúd csőszerű tartószárként kialakított tartórúdra való felszerelése egyszerű módon megvalósítható azáltal, hogy az előszerelt ütközővel ellátott tartószárat betoljuk a dugórúd hosszanti üregébe, és egy reteszelőtagot, amely egy, a tartószár belső terével összeköttetésben álló harántnyílásban helyezkedik el, megfelelő eszközökkel úgy mozdítjuk el, hogy az egy, a dugórúdban kiképezett szerelőtér felső határolófelülete mögé beakadjon. Azáltal, hogy a szerelőtér lefelé csatlakozó oldalfalai görbítetten vagy kúposán mennek át a hosszanti üregbe, a dugórúd szétszereléséhez a reteszelőtagot azáltal lehet a tartószár belső keresztmetszetébe visszatolni, hogy a tartószárat az ütköző kioldása után egy darabon mélyebben betoljuk a dugórúdba. Ezen elmozdítás után a dugórúd lefelé lehúzható a tartószárról.

A reteszelőtag által a dugórúdra gyakorolt tartóerők jobb eloszlása érdekében előnyös, ha a szerelőtér egy besajtolt hüvely belsejében van kialakítva, amelyet a dugórúd izosztatikus sajtolásával egyidejűleg préselünk a dugórúdba.

A besajtolt hüvely különösen egyszerűen és olcsón előállítható akkor, ha egy forgásszimmetrikus forgástestből áll.

Annak érdekében, hogy a tartóerőket a dugórúd anyagának nagyobb felületén oszlassuk el és ezáltal csökkentsük az anyagterhelést, előnyös a találmány értelmében, ha a besajtolt hüvely legalább egy külső körbefutó horonnyal van ellátva.

Ez az intézkedés egyúttal egy hőálló tömítőgyűrű elhelyezését is elősegíti, ha a különleges követelmények egy különösen jó tömi tő hatást tesznek szükségessé a besajtolt hüvely és a dugórúd között.

Egy ennek megfelelő jobb tömítő hatás a besajtolt hüvely és a tartószár között úgy érhető el, ha a besajtolt hüvely a hosszanti üreg egy részét képező tartományában legalább egy belső körbefutó horonnyal van ellátva, amelyben egy hőálló tömítőgyűrű van elhelyezve. Az is lehetséges azonban, hogy a tartószáron, annak a dugórúdba benyúló alsó tartományában legalább egy külső kerület menti horony legyen kialakítva, amely egy, a dugórúd hosszanti üregének oldalfalával együttműködő, hőálló tömítőgyűrűt hordoz.

Olyan alkalmazási esetekben, amelyeknél összességében nincs szükség különösebb tömítő hatásra a tartószár és a dugórúd között, ott a tartóerők kellő eloszlatása egyszerű és költségkímélő módon azáltal is megvalósítható, hogy a felső határolófelületet egy, a dugórúdba annak előállításakor besajtolt támasztógyűrű képezi.

Annak megakadályozására, hogy a reteszelőtag összeszerelt dugórúd esetén például vibráció hatására magától elmozduljon, előnyös, ha a felső határolófelület hátrametszéssel van kialakítva, amely egy, a reteszelőtagon kiképezett nyúlvánnyal működik együtt.

A gázbevezetés csatlakoztatására és a dugórúdban végzett összeszerelésre különösen alkalmas a tartószár akkor, ha egy központi, hosszanti furattal van ellátva.

A harántnyílás ez esetben előnyösen egy radiális furatból áll, amely a tartószár hossztengelyére merőlegesen van elrendezve, és összeköttetésben áll annak hosszanti furatával.

Reteszelőtagként ennél a kiviteli alaknál előnyösen egy hengeres csap szolgál, amelynek hossza körülbelül a tartószár külső átmérője felének felel meg. Betolt állapotban, vagyis „kioldott” helyzetben a csap így nagyjából a tartószár hossztengelyéig nyúlik be a tartószár hosszanti furatába. A csap „arretált” helyzete előnyösen úgy választható meg, hogy az a csapnak egy, a hosszanti furat belső kerületével lezáródó helyzetbe való elmozdulásának feleljen meg. A csap „arretált” helyzetének biztosítása egyszerű módon úgy valósítható meg, ha a tartószár alsó végén egy, a hosszanti furat átmérőjét lecsökkentő keresztmetszet-szűkület van kialakítva, amelyre egy, a tartószár hosszanti furatába felülről bevezetett biztosítóhüvely támaszkodik, amely lefedi a radiális furatokat.

A reteszelőtag, illetve az ezt befogadó harántnyílás egyik további előnyös kiviteli alakjánál, ahol a biztosítóhüvely elhagyható, a harántnyílás egy radiális, a tartószár hossztengelyére merőleges furatból áll, amely összeköttetésben áll a hosszanti furattal, és kívül süllyesztő élletöréssel van ellátva, ugyanakkor a reteszelőtagot olyan csap képezi, amelynek kifelé irányuló vége egy süllyesztett csavarfejhez hasonlóan kiszélesedik.

A találmány értelmében különösen előnyös, ha az ütközőt egy, a tartószámak a dugórúd felső homlokfelületétől felfelé kiterjedő külső menetére felcsavarozott anyacsavar képezi, amely a homlokfelületre egy szorítótárcsán keresztül támaszkodik. Ezen kialakítás révén egyrészt az ütköző helyzete egyedileg hozzáigazítható a szerelőtér felső határolófelületének helyzetében adódó méreteltérésekhez, másrészt pedig így egyszerű módon megoldható a tartószárra szerelt dugórúd ellenfeszítése.

Kísérletek azt mutatták, hogy különösen előnyös, ha a besajtolt hüvely, illetve a támasztógyűrű fém nyersanyagból van előállítva. A mindenkori felhasználástól függően erre a célra gyengén ötvözött acélok vagy adott esetben nemesacélok jöhetnek szóba, ez utóbbiak főként abban az esetben, ha a besajtolt hüvelyt, illetve a támasztógyűrűt többször kell felhasználni.

A reteszelőtag „kioldott” helyzetből „arretált” helyzetbe való elmozdítása előnyösen egy, a tartószár hosszanti furatába bevezethető szerelőrúddal történhet, amelynek bevezetendő vége hegyesen összefut, és ezáltal alkalmas arra, hogy a reteszelőtagot annak a hosszanti furatba „kioldott” helyzetben benyúló hosszúságával kifelé elmozdítsa.

Egy, a fentiekben ismertetett találmány szerinti szerkezeti elrendezések létrehozására különösen alkalmas eljárás értelmében a besajtolt hüvelyt, illetve a támasztógyűrűt a dugórúd izosztatikus sajtolásakor egyidejűleg sajtoljuk be a dugórúdba, és a dugórudat az izosztatikus sajtolás után a besajtolt hüvellyel, illetve a támasztógyűrűvel együtt kiégetjük. Ennek során a besajtolt hüvely, illetve a támasztógyűrű dugórúdba való biztos,

HU 218 192 Β oldhatatlan és lényegében tömören ható beültetését valósítjuk meg azáltal, hogy a besajtolt hüvelyt, illetve a támasztógyűrűt a dugórúd izosztatikus sajtolásával egyidejűleg besajtoljuk a dugórúdba, és ezt követően ezeket a dugórúddal együtt égetjük ki.

A támasztógyűrű alatt szükségszerűen kialakítandó szerelőteret előnyösen úgy hozzuk létre a dugórüdban, hogy az izosztatikus sajtolás során a dugórúdba a támasztógyűrű alá egyidejűleg egy távtartó hüvelyt is besajtolunk, amely nyomásálló anyagból, például műanyagból vagy hasonlóból áll, és amely az ezt követő kiégetés során elpárolog és/vagy elég.

Annak érdekében, hogy a besajtolt részek és a dugórúd közötti túlzottan nagy, főként magas hőmérsékletek esetén fellépő feszültségeket kiküszöböljük, előnyös, ha a besajtolt hüvelyt, illetve a támasztógyűrűt a dugórúddal közös izosztatikus sajtolás előtt olyan anyaggal vonjuk be, amely a kiégetéskor elpárolog.

Anyagmegtakarítás és ezzel együtt költségmegtakarítás érdekében különösen előnyös, ha a tartószár menetét forgácsolásmentesen munkáljuk be a tartószárba.

A találmányt részletesebben kiviteli példák kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük.

A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti szerkezeti elrendezés egy első lehetséges kiviteli alakjának hosszmetszetét mutatja, a 2. ábra egy szerelőrudat tüntet fel, a 3. ábra a találmány szerinti szerkezeti elrendezés egy második lehetséges kiviteli alakjának hosszmetszete, a 4. ábra a találmány szerinti szerkezeti elrendezés egy harmadik lehetséges kiviteli alakjának hosszmetszete, az 5. ábra egy alakos fémidom által képezett kontúrbetét hosszmetszete, amelynek segítségével a 4. ábra szerinti kiviteli alaknál a szerelőtér kialakítható, a 6. ábra egy távtartó hüvely hosszmetszete, amelynek segítségével a 4. ábra szerinti szerelőtér kiformázható.

Amikor az alábbiakban a „fent”, illetve „lent” kifejezéseket használjuk, ez a megjelölés a szerkezeti elrendezés 1., 3. és 4. ábrán bemutatott függőüzemi helyzetére vonatkozik. Ezeken az ábrákon a szerkezeti elrendezés hossztengelyétől kétoldalt a reteszelőtag két különböző kiviteli alakja látható, amelyek általában egymás alternatívájaként kerülnek alkalmazásra. Elvileg azonban az is lehetséges, hogy a két kiviteli alakot egy adott találmány szerinti szerkezeti elrendezésnél együttesen alkalmazzuk.

A rajzon összességében 100 hivatkozási számmal jelölt szerkezeti elrendezés egy hosszirányban kiterjedő, fémanyagú 10 tartószárat tartalmaz, amely alsó 1 tartományával egy tűzálló, kerámiaanyagú 2 dugórúd 8 hosszanti üregébe nyúlik be. A 10 tartószár egy, a teljes hosszára kiterjedő központi 3 hosszanti furattal rendelkezik, amelynek átmérője a 10 tartószár külső átmérőjének mintegy 30%-át teszi ki. A 10 tartószár a külső 5 kerületén egy, a felső 4 végétől az alsó 1 tartományáig kiterjedő 6 külső menettel van ellátva, amely egyrészt egy 7 anyacsavar felvételére, másrészt pedig a 10 tartószárnak egy, a rajzon fel nem tüntetett emelőszerkezeten való rögzítésére szolgál. A 70 ütközőt képező anyacsavar határolja a 10 tartószámak a 2 dugórúd hosszanti üregébe bevezethető alsó 1 tartományát, és egy 9 szorítótárcsán keresztül a 2 dugórúd felső 11 homlokoldalára támaszkodik. Nagyjából a 10 tartószár alsó 1 tartományának közepén a 100 szerkezeti elrendezés L hossztengelyére merőlegesen két radiálisán húzódó 12, furat van a 10 tartószárba bemunkálva. A 12, 13 furatok 50, 50’ harántnyílásokat képeznek, és az L hossztengelyre merőlegesen elmozdítható 60, 60’ reteszelőtagok befogadására szolgálnak, amelyek a 10 tartószár 2 dugórúdban való arretálását biztosítják. Az 1., 3. és 4. ábrán az L hossztengelytől kétoldalt a 60, 60’ reteszelőtagok különböző kiviteli alakjai vannak feltüntetve. A bal oldalon látható kiviteli alaknál a 60’ reteszelőtag egy hengeres 14 csapból áll, amely a 12 furatban helyezkedik el, és azzal egy csúszóillesztést képez. A 10 tartószár külső átmérőjének mintegy felét kitevő hosszúságú csap 3 hosszanti furat felé eső vége egy meredek, hegyesen összefutó 15 kúpként van kialakítva. „Kioldott” helyzetben a 14 csap teljes mértékben a 10 tartószár keresztmetszetén belül marad, és nagyjából a 12 furat külső torkolatától a szerkezeti elrendezés L hossztengelyéig húzódik, így a 10 tartószár alsó 1 tartománya betolható a 2 dugórúd 8 hosszanti üregébe. „Arretált” helyzetben a 14 csap körülbelül a 3 hosszanti furat fél átmérőjével kinyúlik a 10 tartószár keresztmetszetéből, és beakad egy, a 8 hosszanti üreget kiszélesítő 17 szerelőtérnek a szerkezeti elrendezés L hossztengelyére merőlegesen kiterjedő felső 16 határolófelülete mögé, amely 17 szerelőtér a 2 dugórúdon belül van kiképezve. Ezáltal a 14 csapnak ebben a helyzetében a 10 tartószár nem húzható ki felfelé a 2 dugórúdból. Annak megakadályozására, hogy a felső 16 határolófelületnek a 14 csapra való támaszkodása következtében a 14 csapra radiálisán befelé irányuló erőkomponensek hassanak, melyek a 14 csapot „arretált” helyzetből „kioldott” helyzetbe mozdítanák el, a felső 16 határolófelület 18 hátrametszéssel van ellátva. A 14 csapnak „arretált” helyzetében való további biztosítására szolgál egy, a 3 hosszanti furatba beilleszthető 19 biztosítóhüvely, amely egy, a 10 tartószár alsó 20 végén kialakított 51 keresztmetszetszűkületre támaszkodik. Az 51 keresztmetszetszűkületet egy, a 10 tartószár alsó 20 végére felszerelt lyukas tárcsa segítségével képezzük, amelynek lyukátmérője körülbelül a 19 biztosítóhüvely 23 belső átmérőjének felel meg. A 21 lyukas tárcsa a 10 tartószáron 35 ponthegesztéssel van rögzítve, amely rögzítés adott esetben külső erőhatással, például kalapácsütéssel megszüntethető. A 19 biztosítóhüvely a 21 lyukas tárcsától olyan hosszúságra terjed ki felfelé, hogy külső kerületével lefedje a 12 furatot, így a 14 csap „arretált” helyzetéből nem tud elmozdulni.

Az 1., 3. és 4. ábrán a 60 reteszelőtagnak az L hossztengelytől jobbra látható kiviteli alakja egy 24 csapból áll amely a kifelé irányuló végén egy süllyesztett csavai fejhez hasonló 25 kiszélesedéssel van ellátva, amely

HU 218 192 Β a külső szélén egy 61 kiszögellést képez. A 24 csap teljes hosszúsága a 14 csaphoz hasonlóan körülbelül a 10 tartószár külső átmérőjének felét teszi ki, és a 24 csapnak a 3 hosszanti furat felé eső vége szintén egy meredek, hegyesen összefutó 26 kúpban végződik. „Kioldott” helyzetben a 13 furattal csúszóillesztést képező 24 csap teljesen betolódik a 10 tartószárba, miközben a süllyesztett csavarfejhez hasonló 25 kiszélesedése egy, a 10 tartószárba kívülről bemunkált 27 süllyesztő élletörésre fekszik fel. „Arretált” állapotban a 24 csap olyan helyzetben van, amelyben mintegy a süllyesztett csavarfejhez hasonló 25 kiszélesedés 61 kiszögellést képező vastagságával kinyúlik a 10 tartószárból. A 25 kiszélesedés kiálló, ferde 28 gyűrűfelülete itt együttműködik a 17 szerelőtér felső 16 határolófelületének 18 hátrametszésével, így a 24 csap nem tud magától elmozdulni „arretált” helyzetéből.

A 14, 24 csapok „kioldott” helyzetből „arretált” helyzetbe való elmozdítására szolgál a 10 tartószár alsó 1 tartományának a 2 dugórúdba való betolása után egy, a 10 tartószár 3 hosszanti furatába felülről bevezethető 36 szerelőrúd, amely a 2. ábrán van feltüntetve. A 36 szerelőrúd egy hosszirányban elnyúló 37 gömbvasból áll, amely a felső végén egy 38 fogantyúval van ellátva. Alsó vége egy hegyesen összefutó 39 kúpot képez, amely betoláskor együtt működik a 10 tartószár keresztmetszetében elhelyezkedő 14, 24 csapok 15, 26 kúpjaival, és ezeket kifelé mozdítja el. A 14, 24 csapok ebben az „arretált” helyzetben beakadnak a felső 16 határolófelület mögé, így a 10 tartószár ezután már nem húzható ki a 2 dugórúdból. A 7 anyacsavamak egy ezt követő, a 2 dugórúd felső 11 homlokoldala felé történő meghúzásával a 10 tartószár ellenfeszíthető, miáltal biztosított szilárd befogása a 2 dugórúdba. A járulékos tömítettség céljából egy, a rajzon fel nem tüntetett tömítőanyag vihető be a 7 anyacsavar által átfedett csavarmenetekbe.

A forgásszimmetrikus 17 szerelőtér az 1. ábra szerinti kiviteli alaknál egy 29 besajtolt hüvelybe van bemunkálva, amely egy fém nyersanyagból előállított forgástestből áll. A 17 szerelőtér egy, a felső 16 határolófelülettől lefelé kiterjedő, hengeres 30 tartománnyal rendelkezik, amelyhez egy lefelé lapos kúpossággal összefutó 31 tartomány csatlakozik, amely végül a 8 hosszanti üregbe megy át. A 17 szerelőtér ezen kialakítása révén a 14, 24 csapok - adott esetben a 19 biztosítóhüvely eltávolítása után - a 7 anyacsavar levételét vagy felfelé történő elmozdítását követően „arretált” helyzetükből „kioldott” helyzetükbe mozdíthatók el azáltal, hogy a 10 tartószárat mélyebben betoljuk a 2 dugórúd 8 hosszanti üregébe, és ekkor a 14,24 csapokat a 17 szerelőtér lapos kúpossággal összefutó 31 tartományának oldalfalai betolják a 10 tartószár keresztmetszetébe. Ezen folyamatot követően a 2 tartószár felfelé kihúzható a 2 dugórúdból.

A 17 szerelőtér felső 16 határolófelülete feletti 32 tartományában a 29 besajtolt hüvely képezi a 8 hosszanti üreg egy részét. Ebben a 32 tartományban egy belső körbefütó 33 horony van a 29 besajtolt hüvelybe bemunkálva, amely egy hőálló 34 tömítőgyűrű befogadására szolgál. A 34 tömítőgyűrű révén biztosítani lehet a különleges alkalmazási esetekben szükséges nagyobb tömítő hatást a 29 besajtolt hüvely és a 10 tartószár között.

A 100 szerkezeti elrendezés 1. ábrán bemutatott kiviteli alakjánál a 29 besajtolt hüvely hengeres, külső alakkal rendelkezik. A 29 besajtolt hüvelynek a 2 dugórúdban való elfordulás elleni biztosítására egy sík, a külső kerületébe bemart 40 reteszfelület szolgál. Mivel a 29 besajtolt hüvelyt a 2 dugórúddal együtt izosztatikusan sajtoljuk, így a 29 besajtolt hüvely külső kerülete teljesen körbe van véve a 2 dugórúd anyagával.

A 3. ábra szerinti kiviteli alaknál a 29’ besajtolt hüvely külső kerületébe járulékosan két, egymástól adott függőleges távolságban levő, körbefutó 41, 42 horony van bemunkálva. A 29’ besajtolt hüvely ezen kialakítása révén járulékos összekötő felületeket hozunk létre a 29’ besajtolt hüvely és a 2 dugórúd között, így összességében lecsökken a dugórúd anyagára ható felületterhelés az 1. ábra szerinti kiviteli alakhoz képest. Ez a kiviteli alak különösen megfelel olyan alkalmazási esetekre. amelyeknél különösen jó tömítő hatás szükséges a 10 tartószár és a 2 dugórúd között, mivel például a felső körbefutó 41 horonyba egy hőálló 43 tömítőgyűrű illeszthető, amint a 3. ábrán látható.

Amennyiben nem igényeljük a különösen jó tömítő hatást, ebben az esetben ajánlatos a találmány szerinti szerkezeti elrendezés 4. ábra szerinti kialakítása, amely különösen gazdaságosan előállítható. Ennél a kiviteli alaknál a 10 tartószárról a dugórúd anyagára terhelődő tartóerők eloszlatására csupán egy 44 támasztógyűrűt sajtolunk izosztatikusan a 2 dugórúdba, ahol a 44 támasztógyűrű 45 alsó oldala képezi a felső 16 határolóié mletet, amely itt is egy 18 hátrametszéssel rendelkezik. A 44 támasztógyűrű 2 dugórúdban való elfordulása elleni biztosításként itt is egy, az ábrán fel nem tüntetett, sík reteszfelület alakítható ki. Ennél a kiviteli alaknál a 17 szerelőtér kétféleképpen képezhető ki. Egyrészt a 44 támasztógyűrű alá izosztatikusan besajtolható egy fémanyagú idomtestből álló 46 kontúrbetét, amelynek belső tere a 17 szerelőtér korábban leírt alakjának felel meg. Másrészt az is lehetséges, hogy az izosztatikus sajtolás során a 44 támasztógyűrű alá egyúttal egy nyomásnak ellenálló 47 távtartó hüvelyt sajtolunk be izosztatikusan, amelynek külső kontúrja a 17 szerelőtér korábban leírt alakjának negatívja, vagyis az izosztatikus sajtolás során a 17 szerelőteret közvetlenül beformázza a 2 dugórúd anyagába. Egy ilyen 47 távtartó hüvely olyan anyagból, például nyomásálló műanyagból vagy hasonlóból készül, amely a 2 dugórúd ezt követő hőkezelése, az úgynevezett „kiégetés” során elpárolog és/vagy elég.

Claims (21)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Szerkezeti elrendezés kohászati edény tűzálló anyagból készült, hosszirányban nyújtott dugórúdjának (2) összekötésére a dugórúd (2) emelőszerkezetével, amely szerkezeti elrendezés tartalmaz egy dugórudat (2), továbbá egy tartószárat (10), amelynek egyik végéhez az emelőszerkezet van csatlakoztatva, míg másik vége a du6

   HU 218 192 Β górúd (2) felső homlokoldala (11) felől a dugórúd (2) egy belső, hosszanti üregébe (8) kapcsolódik, emellett pedig a szerkezeti elrendezés egy, a tartószár (10) dugórúdban (2) való oldható rögzítését biztosító szerkezetet is tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a dugórúd (2) egy, a hosszanti üreget (8) oldalirányban kiszélesítő szerelőtérrel (17) van ellátva, amelynek felső határolófelülete (16) a dugórúd (2) hossztengelyére keresztirányban húzódik, és amelynek lefelé csatlakozó oldalfalai görbítetten vagy kúposán mennek át a hosszanti üregbe (8), emellett a tartószár (10) legalább egy harántnyílással (50, 50’) rendelkezik, amelyben egy reteszelőtag (60, 60’) van a tartószár (10) hossztengelyére keresztirányban egy teljesen a tartószár (10) keresztmetszetében maradó helyzet és egy, a keresztmetszetből kinyúló és a felső határolófelület (16) mögé beakadó helyzet között elmozdítható módon elrendezve, ezenkívül a tartószárra (10) egy, a dugórúd (2) felső homlokoldalán (11) feltámaszkodó kioldható ütköző (70) van felszerelve.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a dugórúd (2) egy vele szilárdan összekötött, besajtolt hüvelyt (29,29’) tartalmaz, amelynek belső tere a szerelőteret (17), valamint a szerelőtér (17) fölött a hosszanti üreg (8) egy részét képezi.
3. 3. A 2. igénypont szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a besajtolt hüvely (29, 29’) egy forgásszimmetrikus forgástestből áll.
4. 4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a besajtolt hüvely (29, 29’) legalább egy külső, körbefutó horonnyal (41,42) van ellátva.
5. 5. A 4. igénypont szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy legalább az egyik körbefutó horonyba (41, 42) egy hőálló tömítőgyűrű (43) van illesztve.
6. 6. A 2-5. igénypontok bármelyike szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a besajtolt hüvely (29,29’) a hosszanti üreg (8) egy részét képező tartományában (32) legalább egy belső, körbefutó horonnyal (33) van ellátva, amelyben egy hőálló tömítőgyűrű (34) van elrendezve.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a tartószár (10) az alsó tartományban legalább egy külső, körbefutó horonnyal van ellátva, amely egy, a dugórúd (2) hosszanti üregének (8) oldalfalával együtt működő tömítőgyűrűt hordoz.
8. 8. Az 1. igénypont szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a felső határolófelületet (16) egy, a dugórüdba (2) annak előállításakor besajtolt támasztógyürű (44) képezi.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a felső határolófelület (16) egy, a reteszelőtagon (60) kiképezett kiszögelléssel (61) együtt működő hátrametszéssel (18) rendelkezik.
10. 10. Az 1 -9. igénypontok bármelyike szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a tartószár (10) egy központi, hosszanti furattal (3) rendelkezik.
11. 11. A 10. igénypont szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a harántnyílás (50, 50’) egy radiális furatból (12, 13) áll, amely a tartószár (10) hossztengelyére (L) merőlegesen van elrendezve, és összeköttetésben áll annak hosszanti furatával (3).
12. 12. A 11. igénypont szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a reteszelőtag (60’) egy hengeres csapból (14) áll, amelynek hossza körülbelül a tartószár (10) külső átmérője felének felel meg.
13. 13. A 10-12. igénypontok bármelyike szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a tartószár (10) alsó végén (20) egy, a hosszanti furat (3) átmérőjét lecsökkentő keresztmetszet-szűkület (51) van kialakítva.
14. 14. A 13. igénypont szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy egy, a tartószár (10) hosszanti furatába (3) bevezethető biztosítóhüvelyt (19) tartalmaz, amely a keresztmetszet-szűkületre (51) támaszkodik, és lefedi a radiális furatot (12).
15. 15. A 10. igénypont szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a harántnyílás (50) egy radiális, a lartószár (10) hossztengelyére merőlegesen elrendezett furatból (13) áll, amely összeköttetésben áll a hosszanti furattal (3), és kívül egy süllyesztő élletöréssel (27) van ellátva.
16. 16. A 15. igénypont szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a reteszelőtag (60) egy csapból (24) áll, amelynek kifelé irányuló vége süllyesztett csavarfejhez hasonlóan van kiszélesítve.
17. 17. A 10-16. igénypontok bármelyike szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a reteszelőtagnak (60, 60’) a tartószár (10) belső tere felé eső vége hegyesen összefutó módon van kialakítva.
18. 18. Az 1-17. igénypontok bármelyike szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy az ütközőt (70) egv, a tartószámak (10) a dugórúd (2) felső homlokfelületétől (11) felfelé kiterjedő, külső menetére (6) felcsavarozott anyacsavar (7) képezi, amely a homlokfelületre (11) egy szorítótárcsán (9) keresztül támaszkodik.
19. 19. A 2-18. igénypontok bármelyike szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a besajtolt hüvely (29), illetve a támasztógyürű (44) fém nyersanyagból van előállítva.
20. 20. A 19. igénypont szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a besajtolt hüvely (29), illetve a támasztógyűrű (44) nemesacélból van előállítva.
21. 21. A 10-20. igénypontok bármelyike szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a reteszelőtag (60, 60’) elmozdítására egy, a tartószár (10) hosszanti furatába (3) bevezethető szerelőrúd (36) van előirányozva. amelynek a reteszelőtag (60, 60’) hosszanti furat (3) felé eső oldalára ható és azzal együtt működve a reteszelőtagot (60, 60’) a tartószár (10) keresztmetszetéből kitoló, hegyesen összefutó vége van.