HU217965B - Kapszula kérődző állat bendőjében valamely hatóanyag tartós leadásához - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya egy kapszula (8), amely alkalmas kérődző állatnyelőcsövén át, annak bendőjében történő elhelyezésre, a bendőben valóhosszabb idejű bennmaradásra és a benne elhelyezhető, biológiailagaktív hatóanyag folyamatos kibocsátására alkalmas módon vankialakítva, és amelynek hosszúkás, csőszerű, biológiailag aktívvegyületet befogadó, egyik végén kupakkal (12) lezárt csőből (16) állóteste (10) van, ahol a cső (16) kupakkal (12) ellentétes vége ahatóanyagnak a bendőbe juttatására alkalmas módon van kialakítva,valamint több, a kupakhoz (12) kapcsolódó, azzal együtt működőenkialakított, a kupakból kinyúló és a kapszulát (8) az állat bendőjébenmegtartó, rugalmas, kifelé álló pozíciójukban a test (10) felé hajló,a kapszulának (8) az állat nyelőcsövébe való bejutását segítő, majdnyitott helyzetébe visszaálló kapaszkodókarja (44) van, továbbá akupak (12) legalább egy része (27) csökkentett falvastagságú és akarokon (44) legalább egy, a karokat (44) a kapszula (8) teste (10)felé kényszerítő, a kapszula vékonyabb falú (27) részét benyomó, ésígy egy vékony falú részen egy nyílást (51) létrehozó és a dugattyú(36) mozgása során keletkezett vákuumot megszüntető kiugró rész (50)van, valamint a kupak (12) és a cső (16) egymásba illeszkedő és zártkötést létrehozó hengeres részekkel van ellátva, amely hengeres részekegyikének egymástól elválasztott, gyűrű alakú hornyai (24), a másikhengeres résznek pedig egymástól azonos módon elválasztott, ahornyokba (24) illeszkedő kerületi peremei (30) vannak, és a hengeresrészek egyikén egy körkörös tömítőgyűrű (31) van elhelyezve. ŕ

Description

A találmány tárgya kapszula-hatóanyag tartós felszabadítására. A kapszulát a kérődző állat nyelőcsövén át lehet annak bendőjébe juttatni, és a kapszula hosszabb időn át a bendőben marad, hogy a benne lévő, biológiailag aktív hatóanyag vagy vegyület folytonosan felszabaduljon.

Az EP 0 079 724 számú iratból ismert ilyen kapszulának van egy üreges, cső alakú teste, amelynek az egyik végén van egy nyílás. A testben lévő, szilárd halmazállapotú gyógyászati készítményt egy rugóval működtetett dugattyú nyomja a nyílás felé. A nyílás körül van egy gyűrű alakú karima, ami megakadályozza, hogy a hajtóeszköz kinyomja a szilárd készítményt a testből. A cső alakú test másik végét lezáró kupakhoz két rugalmas kar csatlakozik. Ennél a megoldásnál a kupak legalább két kerületi perem segítségével csatlakozik a csőszerű testhez, ahol a kerületei peremek között egy tömítőgyűrű található.

Ennél a megoldásnál gondot jelent azonban, hogy a kupak oly módon van rögzítve az üreges testhez, hogy a rögzítés hibája esetén víz és bendőfolyadék juthat be a kapszulába. A gyógyászati készítmény rendszerint higroszkópos, víz jelenlétében megduzzad és esetleg szétszakítja a kapszulát. A rossz minőségű összeerősítés előidézheti a kapszula szakadását is. Ez nemkívánatos, mivel az egész, tartós hatóanyag felszabadításra szánt gyógyászati készítmény hirtelen felszabadulása az állat halálát okozhatja.

További problémát jelent az, hogy a kupakban levegőzőlyukak vannak. A levegőzőlyukakra szükség van azért, hogy a kapszula ürítésekor ne keletkezzen vákuum. A kapszula ürítése előtt és közben a kenőanyag hajlamos a levegőzőnyílásokon át kiszivárogni, ami nemkívánatos jelenség. A kenőanyag tömítésként hat és záróhártyát képez. A kenőanyag bármilyen kijutása a gyógyászati készítmény helytelen adagolását okozhatja.

Az ismert kapszulánál ezen túlmenően még további problémát jelent az, hogy a dugattyú karimás pereme hiányosan tömít. A hiányos tömítés következtében víz jut a kapszulába, és ez a dugattyúnak a csőben való mozgásakor súrlódást idéz elő. Ez a súrlódás a gyógyászati készítmény helytelen adagolásához vezet. Ezenkívül a dugattyú meghibásodása következtében víz kerül a kapszulába, emiatt a gyógyászati készítmény megduzzad és a súrlódás megnő.

Szükség van olyan tartós hatóanyag-felszabadítású kapszulára, ami a bendőben, a bendőben való tartás egész ideje alatt hatékonyan zárt marad. Szükség van továbbá olyan tartós hatóanyag-felszabadítású kapszulára, ami legeltetett kérődzőknek, így szarvasmarháknak vagy juhoknak folytonosan adagol gyógyászati vagy a növekedést elősegítő készítményt.

Találmányunk célja olyan tartós hatóanyag-felszabadítású kapszula kialakítása, amelynek tökéletesebb a tömítése és könnyebben mozog a dugattyúja, és így a gyógyászati készítmény folytonosan szabadul fel a kapszulából.

Ezt a feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy egy készítményt egy kérődző állatnak adagoló kapszula egy csőből és egy kupakból áll. Mind a csőnek, mind a kupaknak van egy hengeres része. Az egyik hengeres rész a másikba illeszkedik, és így tömített zárást képeznek. Az egyik hengeres részben egymástól bizonyos távolságban gyűrű alakú hornyok vannak kialakítva, a másik hengeres részen hasonlóképpen egymástól bizonyos távolságban kerületi peremek vannak, amelyek a hornyokba illeszkednek. Az egyik hengeres részen egy kerületi tömítőgyűrű is van.

A találmány egy másik előnyös kiviteli alakja szerint a készülék, ami egy készítményt adagol egy kérődző állatnak, egy tömített kapszula. Ennek a kapszulának az egyik külső felületén van legalább egy rugalmas rögzítőkar. Ezen a rögzítőkaron, annak a kapszula felé eső felületén egy szem van kialakítva. A kar meghajolhat úgy, hogy a szem a kapszula egy részéhez ér. A kapszulának ebbe a részébe a szem behatolhat, és így egy szellőzőnyílást alakít ki.

A találmány egy további, harmadik előnyös kiviteli alakja szerint a kapszulának, ami egy készítményt adagol egy kérődző állatnak, van egy hengeres csöve. A cső végén van egy ürítőnyílás. A készítmény egy dugattyú és a nyílás között van elhelyezve. A dugattyút egy rugó nyomja a nyílás felé. A dugattyú egyik külső felületén körben egy vagy több horony van kialakítva.

A találmány egy még további, negyedik előnyös kiviteli alakja szerint a készülék, ami egy készítményt adagol egy kérődző állatnak, egy hengeres kapszula. Ennek a kapszulának az egyik végén van egy ürítőnyílás, a másik vége pedig általában zárt. A kapszula testében van egy dugattyú. A dugattyút egy tekercsrugó nyomja az ürítőnyílás felé. A rugó egyik vége a dugattyúra fekszik fel, másik vége egy tüske peremére fekszik fel. A tüskének van egy hengeres középrésze. A tüske egyik vége kúpos, másik vége körül egy perem van kialakítva. A tüske lekerekített vége a rugóba nyúlik be. A perem a rugó és a kapszula zárt vége között helyezkedik el.

A találmány szerinti eljárás során, amelynek révén egy készítményt egy kérődző állatnak adagoló, kétrészes kapszulát szerelünk össze, a kapszula első részét megtöltjük a készítménnyel, egy dugattyút dugunk be a kapszula vezetett részébe, egy tüskét dugunk be egy tekercsrugó egyik külső végébe. Ennek a tüskének van egy, az egyik végén legömbölyített és a másik végén egy peremmel ellátott teste. A legömbölyített vég és a test a rugón belül van elhelyezve. A perem a rugó külső végére fekszik fel, és a rugó belső végébe nyúlik be az első részen belül és a dugattyúra. így a kapszula második részét tömítőleg összekapcsolja az első résszel. Ily módon összenyomja a rugót úgy, hogy a rugó egy része a test köré csavarodik.

A találmány egy ismét további előnyös kiviteli alakjánál az egy kérődző állat bendőjébe az állat nyelőcsövén át bejuttatható; a bendőben huzamos ideig megtartott és így a kapszulában lévő, biológiailag aktív készítményt folytonosan adagoló, tartós hatóanyag-adagolású kapszulának van egy hosszúkás, cső alakú teste, ami egy csőből és a cső egyik végéhez rögzített zárókupakból áll. Ez zárja le lényegében a biológiailag aktív készítményt. A kapszula másik vége egy ürítővég. A test2

HU 217 965 Β nek a kapszula ürítővégén van egy nyílása, ami a készítményt a bendőbe üríti. A kupakhoz több rögzítőkar csatlakozik, illetve a kupakkal egy darabként több rögzítőkar van kialakítva. A karok a kupaktól kifelé elállnak, hogy a kapszulát a bendőben megtartsák. A karok rugalmasak és így a kifelé elálló helyzetből a test felé meghajlíthatóak, és így a testre ráfekszenek. Ez lehetővé teszi a kapszula bevitelét az állat nyelőcsövén át. A rugalmas karok alaphelyzetben a cső alakú test mértani tengelyéhez képest 75 és 90° közötti szögben állnak. A kupaknak mindegyik kar számára van egy külső, görbe felülete. Ez a felület a karhoz képest úgy helyezkedik el, hogy a karnak a test felé történő haj Irtásakor a kar a görbe felülettel érintkezik, és a görbe felület úgy szabályozza a kar hajlásút, hogy a kar ne hajoljon élesen. A karok úgy vannak kialakítva, hogy amikor a kapszula eléri a bendőt, akkor visszaállnak kifelé kiálló helyzetükbe. A kupakot a kapszula egyik végéhez legalább két kerületi perem rögzíti, amelyek között van legalább egy tömítőgyűrű.

A kapszula cső alakú testében előnyös módon van egy, kenőanyaggal körülvett, labirinttömítésű dugattyú és egy elem, ami a dugattyút az ürítő vég felé mozgatja, hogy az a kapszula használatakor egy adag aktív készítményt mozgasson az ürítővég felé.

A dugattyú előnyös módon tömítetten csúszik a testben, és így megakadályozza, hogy a bendőfolyadék az ürítőnyíláson kívül máshol is hozzájusson az aktív készítményhez.

A kupakon előnyös módon van legalább egy, csökkentett vastagságú rész, és a karokon, a kupak felé eső oldalon van legalább egy szem. így amikor a karok a test oldalához vannak szorítva, akkor a szem(ek) legalább egy helyen előidézi(k) a kupak falának szakadását, és így legalább egy levegőzőnyílás keletkezik, ami a dugattyú mozgásakor keletkező vákuumot megszünteti.

A találmány megoldja azt a problémát, hogy megbízhatóbb tömítéssel rendelkező, tartós hatóanyag-adagolású kapszulákat alakítsunk ki. Ennek módja egy tökéletesített elem, ami meggátolja, hogy a bendőfolyadék az ürítőnyíláson kívül máshol is érintkezzen a készítménybetéttel. A készítmény adagolásakor a megmaradó készítménybetét az ürítőnyílás felé eltolódik, a betét mögötti tér megtelne bendőfolyadékkal, ami a kapszulában lévő betétet megduzzasztaná vagy erodálná.

A találmány előnyös kiviteli alakjai ezt a problémát megoldják, így lehetővé teszik az adagolás jobb szabályozását úgy, hogy az ürítés huzamos időn át egyenletes lesz. Részletesebben: a találmány egyes előnyös kiviteli alakjainál a kapszula cső alakú testében lévő ürítőnyílást egy kerületileg folytonos, csonka kúp alakú felület veszi körül, és a kapszulában lévő készítménybetét tömítetten ehhez a felülethez nyomódik.

A találmány egyik előnyös kiviteli alakjánál egy labirinttömítésű dugattyú nyomja a készítménybetétet a nyílás felé, és tömítetten mozog a test belső falaihoz képest. A dugattyú hornyai kenőanyaggal vannak megtöltve, ami lehetővé teszi, hogy a dugattyú súrlódásmentesen mozogjon a nyílás felé. A súrlódás hiánya megakadályozza a gyógyászati készítmény téves adagolását.

Egy másik előnyös kiviteli alaknál a kapszula karjain lévő szemek felszakítják a kupak falának vékony részeit, és így levegőzőnyílásokat hoznak létre. Ennek az előnyös kapszulának az ürítésekor a szemek lezárják a levegőzőnyílásokat, és így megakadályozzák a kenőanyag szivárgását. Amikor a kapszulát a bendőbe helyezik, akkor a karok kinyílnak, ezáltal a szemek a levegőzőnyílásokat szabaddá teszik. Ez meggátolja, hogy vákuumjöjjön létre.

Egy további előnyös kiviteli alaknál - ha a nyomóelem egy tekercsrugó - a rugó elcsavarodását úgy lehet megakadályozni, hogy a rugóba egy tüskét helyezünk.

A találmány szerinti kapszulákban bármilyen aktív hatóanyag alkalmazható, ami alkalmas kérődző állatnak való beadásra. Előnyösek azok a hatóanyagok, amelyeket kívánatos közvetlenül a bendőbe adagolni.

Az alkalmas aktív hatóanyagok között vannak a poliéterantibiotikumok vagy -ionoforok, a glikopeptid antibiotikumok, anthelmintikumok és endectoparazicidek.

A poliéterantibiotikumok vagy -ionoforok használhatók mint növekedésserkentők, tejtermelés-serkentők és felfúvódás kezelésére mint terapeutikai hatóanyagok. Az alkalmazható poliéterantibiotikumok egyike a Streptomyces genusba tartozó mikroorganizmusok által termelt antibiotikum. Ezeket a poliéterantibiotikumokat az jellemzi, hogy szerkezetükben számos ciklikus éter van. Ezt az osztályt taglalja Krirk-Othmer: Encyclopedia of Chemical Technology, Vol. 3, Third Edition (John Wiley Sons, 1978), Page 47 et seq.; in Annual Reports in Medical Chemistry Volume 10 (Academic Press, N. Y., 1878), page 246 et seq.; és in J. Chrom. Lib., Volume 15 (Elsevier Scientific Publishing Co., N. Y., 1878), page 488 et seq.

A találmánnyal kombináltan alkalmazható poliéterantibiotikumok között vannak a bendőipropionát-serkentők, mint amilyen a monensin (ideértve a különböző A, B és C faktorokat és az alkálifémsókat, például monensin-nátrium és ennek különböző észterei), az ionomycin, a laidlomycin, a nigericin, a grisorixin, a dianemycin, az 51 és 532 jelű vegyület, a lenoremycin, a salinomycin, a narasin, a Ionomycin, az X206 antibiotikum, az alborixin, a septamicin, az A204 antibiotikum, a 47, 224 jelű vegyület, az etheromycin, a lasalocid (A, B, C, D és E faktorok), a mutalomycin, a K.41, az isolasalocid A, a lysocellin, a tetronasin, valamint az X- 14766A, A23187 és A32887 antibiotikum.

Az előnyös poliéterantibiotikumok a monensin, a narasin, a lasalocid, a salinomycin, az A-204, a lonomycin, a nigericin és a dianemycin, és különösen a monensin, a narasin, a lasalocid és a salinomycin.

A találmány értelmében különösen előnyösen használható poliéter a monensin. Ezt a vegyületet elteijedten alkalmazzák kérődzőknél a táplálékértékesítés javítására. Ehhez lásd a 3,839,557 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmat. Az itt használt értelemben „monensin”-nek tekintjük a különböző aktív faktorokat, a sókat - így a monensin-nátriumot - és a monensinésztereket, így a karbamát-észtereket és hasonlókat.

HU 217 965 Β

A glikopeptid antibiotikumok hasznosak mint növekedésserkentők, termelésserkentők és felfujódás kezelésére mint terapeutikai hatóanyagok. Ezek alkalmazhatók önmagukban vagy poliéterantibiotikumokkal kombinálva, ahogyan ezt az 556 299 számú ausztráliai szabadalom leírja.

A táplálékértékesítés hatékonyságát javító tipikus glikopeptidek az actaplanin, az avoparcin, az A35512, az A447, a ristocetin, a vancomycin és az ezekkel rokon glikopeptidek.

A találmánnyal kombinálva előnyösen alkalmazható glikopeptidek az actaplanin, az avoparcin, a ristocetin és a vancomycin.

Az anthelmintikumok alkalmazhatók a vérben, a tüdőben, a májban és a belekben élő mételyek, szalagférgek, bélférgek, a vérben és szövetekben élő orsóférgek kezelésére vagy ezek kombinált kezelésére. Az előnyös anthelmintikumok az antimon-kálium-tartarát, a befénium-hidroxi-naftoát, a bithionol, a klorokvin, a diklorofén, a dietil-karbamazin-citrát, a hexilrezorcin, a hikanton-mezilát, a lukanton-hidroklorid, a mebendazol, a niklozamid, a niridazol, a piperazin-citrát, a pyrantelpamoát, a pyrvinium-pamoát, a guynakrin-hidroklorid, a sztibokaptát, a sztibofén, a tetraklór-etilén, a tiabendazol, a fenotiazin, a hexaklór-etán, a szén-diszulfid vagy a benzimidazol. Különösen előnyös anthelmintikum a benzimidazal. Alkalmas benzimidazol a tiabendazol, az albendazol, a kambendazol, a fenbendazol, a mebendazol, az oxfendazol és az oxibendazol.

Előnyös endektoparaziticidek a szerves foszfátok és karbamátok, az avermektinek, a levamisol vagy a nátrium-tiacetarzamid.

Az aktív hatóanyagok - így a poliéterantibiotikumok és/vagy glikopeptid antibiotikumok - aktivitása fokozható azzal, hogy a készítményekbe egy vagy több nemionos felületaktív anyagot beiktatunk. Előnyös felületaktív anyagok az alkohol-etoxilátok. Az etoxilátok általában oktil-, nonil- és dodecil-fenol, természetes és szintetikus alkoholok, telített és telítetlen zsírsav, valamint a blokkpolimer- és statisztikus kopolimer-alkoholok. Az alkohol-etoxilátok közül előnyösek a Teric® sorozatok, vagy Pluronic® sorozatok, vagy ezek keverékei. Különösen előnyös nemionos felületaktív anyag a Teric® 12A23, ami 23 mól etilén-oxiddal kondenzált lauril (dodekán).

A készítmény a teljesítőképesség javítása végett szilikon habzásgátlókat is tartalmazhat. A szilikon habzásgátlók lehetnek vizesek vagy vízmentesek. Előnyösek a vízmentes habzásgátlók. A szilikon habzásgátló lehet dimetil-szilikon - így a Gensil® sorozat vagy Rhodorsil® sorozat - keveréke. Különösen előnyös szilikon habzásgátló a Gensil® 800 vagy Silbione® 70 451.

A készítmények tartalmazhatnak emulgeálószereket vagy stabilizátorokat is. Előnyös emulgeálószerek vagy stabilizátorok a glicerin-észter, a glicerin-monosztearát, a hexaglicerin-disztearát, a triglicerin-monosztearát, a dekaglicerin-dipalmitát, a szorbitán-észterek, így a szorbitán-monosztearát, szorbitán-trisztearát vagy az etoxilált észterek, így a glicerin-monolaurát, vagy ezek keveréke.

Egy tipikus összetétel a következő:
felületaktív anyag	50%
monensin	40%
glicerin-észter	10%
Habzásgátló alkalmazásakor egy tipikus összetétel
következő:
habzásgátló	10%
monensin	40%
glicerin-észter	50%

Találmányunkat annak példaképpeni kiviteli alakjai kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül az 1. ábra a találmány szerinti kapszula lényegében léptékhelyes hosszmetszete, amelyen a rögzítő szárny kaqait kiálló alaphelyzetükben folytonos vonallal, a kapszulának nyelőcsövön át történő bejuttatásához összecsukott helyzetükben pont-vonallal ábrázoltuk;

a 2. ábra az 1. ábra 2-2 vonala szerinti metszet;

a 3. ábra a kapszula szárnyának és elülső végének elölnézete;

a 4. ábra a 3. ábra 4-4 vonala szerinti metszet;

az 5. ábra a 3. ábra 5-5 vonala szerinti metszet;

a 6. ábra a 3. ábra 5-6 vonala szerinti metszet;

a 7. ábra az 1. ábrához hasonló, de nagyobb méretarányú hosszmetszet, amelyen a cső középrészét elhagytuk és a kapszula elülső végének részeit robbantott ábrával mutatjuk be;

a 8. ábra a behelyezőszerszám vázlata, amely szerszámmal egy kapszulát egy szarvasmarha száján és nyelőcsövén át lehet bejuttatni;

a 9. ábra a kapszula szárnyának és elülső végének oldalnézete;

a 10. ábra a kupak oldalnézete;

all. ábra a dugattyú oldalnézete;

a 12. ábra a rugó megcsavarodásának megakadályozására alkalmazható tüske oldalnézete, és a 13. ábra a cső metszete a középvonal mentén, amelyen a kúpos bevezetőrész látható.

Az 1-7. ábrán látható egy tartós hatóanyag-felszabadítású 8 kapszula. A 8 kapszulának van egy 10 teste, ami úgy van kialakítva, hogy befogadja a bioaktív hatóanyagból álló szilárd 32 betétet vagy magot. A 10 test egy általában hengeres 16 cső vagy henger, ami a kapszula ürítővégén sima görbével megy át egy 18 zárófalba. A csőnek van egy hengeres része. A 18 zárófalban van egy összeszűkített, kör alakú 20 ürítőnyílás, hogy a bendőfolyadék szabályozott módon jusson a kapszulában lévő készítményhez. A 32 betétnek vagy készítménynek a 20 ürítőnyilás felé való nyomása és ezáltal egy készítményadagnak huzamos időn át az ürítőnyílásnál való megtartása végett a kapszulában van egy 36 dugattyú. A 36 dugattyút egy tolóelem, például egy vékony 38 tekercsrugó nyomja a 32 betéthez vagy készítményhez és a 20 ürítőnyílás felé.

HU 217 965 Β

A zárófalban van egy ürítőnyílás, hogy fennmaradjon a tömítőkapcsolat a 32 betét vagy készítmény és a 18 zárófal között, és így a bendőfolyadék szabályozott módon jusson a készítményhez. A belső 17 oldal a kerületén simán átmegy egy görbe 19 határfelületbe. A 32 betét vagy bioaktív készítmény úgy van kialakítva, hogy 34 végfelületénél a 20 ürítőnyíláson át odakerülő bendőfolyadék vékonyítsa. A 19 határfelület arra szolgál, hogy kezdeti tömítőérintkezést hozzon létre egy előformált készítménybetét külső peremeivel, s használat közben fenntartsa ezt a kerületi tömítést, továbbá vezesse a betét peremrészeit belül, az ürítőnyílás felé. A 17 oldalnak a betét vékonyított végéhez kapcsolódó szélessége és a betét oldhatósága vagy áramlási jellemzői változtathatók és ezáltal szabályozni lehet a készítmény kapszulából való ürítésének sebességét. A betét belső végét úgy lehet védeni a bendőfolyadék odajutásától, hogy a kapszulának az ürítőnyílással ellátott végével ellentétes végét tömítően lezárjuk, vagy úgy, hogy tömítődugattyút alkalmazunk. Ezt később részletesebben leírjuk.

A kapszula több 44 rögzítőkarral van ellátva, amelyek megtartják a kapszulát annak az állatnak a bendőjében, amelyikbe a kapszula be van helyezve. A 44 karok az ábrázolt előnyös módon az ürítővéggel ellentétes végen csatlakoznak a cső alakú testhez. Ezt a véget a továbbiakban időnként elülső végnek nevezzük. Az ábrákon látható kiviteli alakoknál a két kar lényegében folytonos, és így egy 14 szárnyat képeznek.

A testnek vannak görbe 26 felületei, hogy a rögzítőkarok hajlását a cső alakú testhez való csatlakozás helyen szabályozni lehessen, és így a karokra ható feszültség csökkenjen. A 9. ábrán látható, hogy a görbe 26 felületek a karokhoz képest úgy vannak elhelyezve, hogy egy karnak a test felé történő hajlításakor a kar egy görhe 26 felülethez ér. így a kar hosszú ívben hajlik, és nem élesen, a csatlakozási pontnál. Az ábrázolt kiviteli alaknál a kapszulának az ürítővéggel ellentétes végét egy félgömb alakú 12 kupak zárja, amihez a szárny integráltan kapcsolódik. A kupak félgömb alakú külső felülete szolgáltatja a kívánt görbe felületeket.

A 7. ábrán látható, hogy a 16 cső vagy henger elülső végén van egy körbemenő, kúpos 22 bevezetőnyílás, ami a 24 hornyokhoz vezet. A 24 hornyok fogadják be a 12 zárókupakon lévő, körbemenő, megfelelő peremeket, és ezekkel összekapcsolódnak. A kupaknak általában félgömb alakú zárófala van, ami egy hengeres, 28 kupakrészbe megy át. A 28 kupakrészen előnyös módon van két külső, gyűrű alakú 30 perem, amelyek átmennek a cső kúpos, 22 bevezetőrészén, és zárólag kapcsolódnak a 24 hornyokhoz. így a 12 kupakot mechanikailag a testhez rögzítik. A kettős perem alkalmazása általában biztosan tömíti a 12 kupakot a testen, és így megakadályozza, hogy folyadék szivárogjon a kapszulába. A jó tömítés azt is meggátolja, hogy a szilikon kenőanyag a készülékből csomagolás, tárolás vagy szállítás közben távozzon. A 12 kupakban van továbbá - előnyös módon a 30 peremek között - egy 31 tömítőgyűrű, amit a 7. ábrán nem ábrázoltunk, de a 9. és 10. ábrán látható. Az egyik kiviteli alaknál a tömítőgyűrű keresztmetszetben háromszög alakú, és magassága kisebb, mint a gyűrű alakú 30 peremeké. A 16 cső vagy henger tartalmaz egy adagolandó töltetet egy előformált, hengeres 32 betét alakjában. A 32 betétnek, amint ez az 1. ábrán látható, van egy legömbölyített végfelülete, ami kezdeti tömítőkapcsolatot létesít a cső belső, 19 határfelületével. A 7. ábrán a 32 betét hátsó vagy ürítési vége használat közbeni állapotban látható. Ebben az állapotban a betét végét a bendőfolyadék elnyelése elvékonyította, és a 20 ürítőnyílás felé, a 18 zárófalhoz van nyomva. A 12 kupak félgömb alakú zárófalán belül célszerű két 40 keresztbordát kialakítani, amelyek sík üléket képeznek a 38 rugó másik vége számára.

A 14 rögzítőszámy integráltan kapcsolódik és csatlakozik a 12 kupakhoz a kapszulatest középvonalának közelében, a félgömb alakú 26 fal legkülső középrészén egy 42 csatlakozórésszel, a kapszula középvonalán és ahhoz közeli felületen. A 14 szárny ennél a középvonalnál lényegében érintőlegesen helyezkedik el a félgömb alakú 12 kupakon. A 14 szárny 44 karjai ettől a csatlakozási ponttól ellentett irányban állnak kifelé, amint ez az

1. és 3. ábrán látható. így az ábrázolt kiviteli alaknál a karok 90°-os szöget zárnak be a test középvonalával. A karokban ébredő feszültség csökkentése végett mindegyik karnak 75° és 90° közötti szögben kell állnia a testhez képest. A karok úgy vannak kialakítva, hogy rugalmasan lehajoljanak a 12 kupak görbe, félgömb alakú külső felületéhez, és lényegében laposan felfeküdjenek a henger vagy cső falára. így keresztmetszetben tényleges átmérőjük nem sokkal nagyobb, mint a cső átmérője, amikor a kapszulát előkészítik arra, hogy a nyelőcsövön át bejuttassák egy állat bendőjébe. Amikor a kapszula a nyelőcsőből átmegy a bendőbe, akkor a 14 szárny 44 karjai kiugranak teljesen szétálló helyzetükbe. így megakadályozzák, hogy a kapszula a nyelőcsövön át visszajusson. Ily módon a kapszula kérődzéssel vagy más módon nem juthat ki a bendőből.

A szárny 44 karjainak szétálló, lényegében derékszögű helyzete előnyös mind a kapszula visszakérődzésének magakadályozása, mind a karok hajlásának és feszültségének csökkentése szempontjából. Ezzel a derékszögű T alakkal kevésbé valószínű a kapszula karjainak elhajlása egymáshoz vagy a csőhöz képest, mint más alakzatok esetében. Kevéssé valószínű olyan összehúzódások és keveredések előfordulása, amelyek mindkét kart olyan helyzetbe hajlítanák, hogy a kapszula elülső vége bejusson a nyelőcsőbe.

A 14 szárnyat célszerű úgy megerősíteni és kialakítani, hogy 44 karjai könnyebben hajoljanak hátra, a kapszula oldalai felé és oldalaihoz, mint előre az ellentett irányban, a kapszulától távolodva, ahogyan a kapszula hátsó vagy ürítési vége visszajuthatna a nyelőcsövön át. Egyes esetekben a fröccsöntött szárny kissé íves alakú, úgyhogy a 44 karok a kapszula felé hátrahajlanak. Ekkor kisebb hajlítás kell ahhoz, hogy a karokat a kapszula oldalához vigyék, mint ahhoz, hogy ellenkező irányban egy megfelelő helyzetbe kerüljenek.

A szárny középrésze meg van erősítve, és keresztmetszete célszerűen aszimmetrikus. Ez növeli a szárny ellenállását karjainak előrehajlításával szemben. Mint

HU 217 965 Β látható, aszimmetrikus alakzat jön létre azáltal, hogy a szárny külső felületén hosszirányú bordák vannak kialakítva. Ahogyan ez a 3-6. ábrán látható, a szárny alapkeresztmetszete olyan, mint egy laprugóé, egy széles, lapos téglalap, ami a 4. ábrán látható. A 4. ábra szerinti metszettől befelé, az 5. ábra szerinti metszet szerint a szárny szélein két felálló, oldalsó 46 borda van, amelyek hosszának jelentős része a kapszula 16 csöve mentén helyezkedik el. Még beljebb a szárnyon egy rövidebb, középső 48 borda van kialakítva, ami a szárny 42 csatlakozórészén át a kupak 26 faláig terjed. A középső 48 borda célszerűen olyan hosszú, hogy lényegében a félgömb alakú 26 fal alapzatáig érjen, amikor a karok behelyezési helyzetbe vannak hajlítva, mint ezt a

8. ábra mutatja. A 46 és 48 bordák erősítik a 14 szárnyat előrehajlitással szemben. így a szárny ellenállása az előrehajlitással szemben nagyobb, mint a hátrahajlítással szemben, ami ahhoz szükséges, hogy a szárny karjai a kapszula 16 csövének oldalaihoz feküdjenek.

Egy konkrét kiviteli alaknál a szarvasmarhában használható kapszula csöve közelítőleg 145,2 mm hosszú volt, és külső átmérője 33,35 mm volt. A szárny 12,9 mm széles és 162,5 mm hosszú. Az oldalsó 45 bordák a szárny hosszának 90%-ára teqedtek ki, a középső 48 borda hossza fele volt az oldalsó bordák hosszának, a szárny a kupakhoz egy körülbelül 11,2 mm átmérőjű, kör alakú felületen csatlakozott.

A szárnynak ez az alakja és szerkezete, valamint kölcsönös kapcsolata a kapszula görbe végét képező, félgömb alakú 26 fallal nemcsak a kapszulának a nyelőcsövön át történő bejuttatását és a kapszulának a bendőben való megtartását könnyíti meg, hanem javítja a kapszula alkalmasságát is arra, hogy kibírja azokat a feltételeket, amelyeknek a bendőben a huzamos ott-tartózkodás közben ki van téve. A bendőben a kapszulának nemcsak a kémiai és biológiai feltételeket kell kibírnia, hanem a folytonos és erőteljes mechanikai igénybevételeket is, amelyek a bendőben lévő emészthetetlen tápláléktól és a bendőnek a táplálékbelépés, kérődzés és emésztés normális menete során bekövetkező mozgásaitól származnak.

Az egyik előnyős kiviteli alaknál a 14 szárny mindegyik karján, a kupak felé eső oldalon van egy hegyes szem. A karokon egy pár hegyes 50 szem van. így, ha a 14 kar behelyezési helyzetbe van hajlítva a 8. ábra szerint, akkor a hegyes 50 szemek érintkeznek a félgömb alakú 26 falon lévő görbe felület egy részével. Az ismertetett kiviteli alaknál a 12 kupak belső 27 falában a 7. ábra szerint két 52 horony van. Ez a két 52 horony csökkenti a belső 27 fal vastagságát, és így átszakítható mélyedések jönnek létre. Az 51 mélyedések a hegyes 50 szemek közelében vannak, amikor az 50 szemek érintkezésbe kerülnek a 26 fal görbe felületével. A szemek behatolnak a mélyedésekbe és levegőzőnyílást hoznak létre.

Az ábrázolt kapszula könnyen összeállítható úgy, hogy egy előformált 32 betétet vagy készítményt dugunk be a 10 test 16 csövébe vagy hengerébe, a kapszula mögé behelyezünk egy 36 dugattyút és egy 38 tekercsrugót, összenyomjuk a rugót és rászorítunk egy kupakot a 16 cső nyitott végére úgy, hogy a kupak gyűrű alakú 30 peremei bepattanva zárókapcsolatot létesítenek a cső 24 hornyaival. így kettős kapcsolódás jön létre.

A fentebb leírt összeállítás előtt célszerű egy híg szilikon kenőanyaggal bevonni a 16 cső vagy henger belső felületét vagy a 32 betét külső felületét. Ez a kenőanyag kezdeti tömítést létesít, nem vízhatlanságot biztosít az előformált betét számára, és egy záróhártyát képez, ami megakadályozza, hogy a betét a csőhöz tapadjon. Ez elősegíti a 32 betét csúszását a csőben. A betétet a vékony 38 tekercsrugó kezdeti tömítőkapcsolódásba hozza a 18 zárófallal, és így a kapszulában lévő készítmény tartós hatóanyag-felszabadításának huzamos idején át kapcsolódásban tartja a kapszula 20 ürítőnyílásánál.

A kapszulának mind a 10 teste, mind a 12 kupakja úgy van kialakítva, hogy műanyagból könnyen és olcsón fröccsönthető. Az anyagnak természetesen testbarátnak kell lennie az élő állat bendőjében, és ellenállónak kell lennie a bendőben fennálló kémiai, biológiai és fizikai hatásokkal szemben. Alkalmas anyagok a polietilén és polipropilén polimerjei, vagy előnyös módon maga a polipropilén.

A kapszulát célszerű két részből fröccsönteni. Az egyik rész a cső és az ürítőnyílás. Ennek a résznek azonos keresztmetszetű belső felülete van, ami előre meghatározott hézaggal fogadja be a kapszulát, és ebben a részben csúszhat a dugattyú. A másik rész egy kupak vagy záróelem a kapszula elülső végéhez, és az öntött darab integrált részeként hordozza a szárnyat.

Egyes esetekben a kapszuláknak huzamos ideig a bendőben kell maradniuk, mivel a világ egyes részein a szarvasmarha ilyen huzamos ideig a legelőn marad, és lehetséges, hogy ebben az időszakban időszakosan kapszulákat kell beadni. Azoknak a szarvasmarháknak a tömege, amelyeknek kapszulákat adnak be, 200 kg-tól felfelé lehet. Ekkora állatok bendőjének űrtartalma meghaladhatja a 100 litert. így az itt tárgyalt méretű kapszulákból több darab és hosszabb időre is beadható.

A kapszulát a 8. ábrán bemutatott behelyezőszerszámmal könnyen be lehet juttatni a szarvasmarha bendőjébe. Ennek a szerszámnak van egy cső alakú 60 hengere. A 64 henger nyitott végébe lehet behelyezni egy 8 kapszulát úgy, hogy a szárny 44 karjai a kapszula 15 csövének oldalaihoz vannak hajtva. Ebben a helyzetben a hegyes 50 szemek az 51 mélyedésekben vannak, és tömítésként működve meggátolják, hogy víz vagy bendőtartalom bejusson. A 60 henger egy 62 csőre van szerelve, amelynek van egy 64 fogantyúrésze. A 64 fogantyúrésszel a hengert úgy lehet mozgatni az állat száján keresztül, hogy a 8 kapszula végét behelyezzük a nyelőcsőbe, A 64 csőben van egy 66 nyomópálca vagy huzal, amelynek az elülső végén egy 68 búvárdugattyú, külső végén egy 70 nyomógomb van. A 70 nyomógombbal lehet előremozgatni a 68 búvárdugattyú fejét, hogy a 10 testet a 60 hengerről beadja a nyelőcsőbe. Amikor a kapszula a lehajtott 44 karokkal bekerült a nyelőcsőbe, akkor azon áthaladva bejut a bendőbe. A nyelőcső mindaddig lehajtva tartja a karokat, amed6

HU 217 965 Β dig a kapszula el nem éri a bendőt. A karok ezután kiugranak normális, szétálló, az 1. ábrán folytonos vonallal ábrázolt helyzetükbe, és így a bendőben tartják a kapszulát, valamint szabaddá teszik a levegőzőnyílásokat. Amikor a 14 szárny 44 karjai az 1. ábrán pontvonallal jelölt, összecsukott helyzetbe vannak hajlítva, akkor a karok egy hosszú sugarú íven, a kapszula félgömb alakú 26 fala által megadott hézagban, a 26 fal görbe külső felületét követve hajlanak meg, és nem egy feszültségi ponton vannak igénybevéve. Amikor a karok a bendőben az összecsukott helyzetből szabaddá válnak, akkor erősen arra törekszenek, hogy visszaálljanak szétálló helyzetükbe, a kapszula középvonalától átmérősen ellenkező irányban, előnyösen egy enyhe ívvel, amint ez az 1. ábrán látható. Ebben a helyzetben a szárnynak lényegében lapos külső lapja van, ami megakadályozza, hogy a kapszula elülső vége a nyelőcsőbe kerüljön, és így meggátolja a felkérődzést. Ha a kapszula ellenkező vége kerülne a nyelőcsőbe, akkor a kiterjesztett szárny és annak ellenkező irányú nagy hajlítási ellenállása megakadályozza, hogy a kapszula a nyelőcsőbe jusson, és így ebben a helyzetben meggátolja a kapszula felkérődzését. Emellett a szárny szétterjesztett 44 karjai olyan tág szöghelyzetben vannak egymástól és a kapszulától, hogy a bendőmozgás nemigen hajlítja a karokat a kapszula felé és a karok nem nyomódnak olyan könnyen a kapszula felé, mint az olyan karok, amelyek egymással és a 16 csővel hegyesszöget zárnak be.

Amikor az előformált 32 betétet vagy készítményt behelyezik a 16 csőbe vagy hengerbe, akkor a 38 tekercsrugó a betét külső peremét tömítőkapcsolatba hozza a cső 18 zárófalával, és így korlátozza a bendőfolyadék érintkezését a betét 34 végfelületével. Normális működés során a bendőfolyadék a 32 betét végébe jut és azt puhítja, valamint vékonyítja. Ekkor a betétet a 38 tekercsrugó a kapszula zárófalában lévő 20 ürítőnyílás felé nyomja. A kapszula így - amint ez a 7. ábrán látható - egy széles területen tömítetten csatlakozik a 18 zárófalhoz, és a bendőfolyadéknak a kapszula végéhez való hozzájutási területét a 20 ürítőnyílás mérete korlátozza. Ezen a hozzáférési területen a kapszulában lévő készítmény bemosás, erózió és oldódás útján bejut a bendőfolyadékba. Ennek során a bendőfolyadéknak vagy összetevőinek a betét végéhez való mozgása folyamatosan fenntartja a megpuhult anyag egyensúlyát a betét végén, amit megtart a betétnek a 38 tekercsrugó révén bekövetkező folyamatos mozgása az ürítőnyílás felé. Ezáltal huzamos időn át létrejön a betétben lévő gyógyszerek tartós adagolása a bendőbe. Az adagolás üteme részben a 32 betét összetételétől függ, de jelentős mértékben szabályozható az itt leírt és bemutatott kapszula 18 zárófalának alakjával, és különösen a kapszula kifelé konvergáló, kúpos 17 oldalával. A 20 ürítőnyílás nagysága és a kúpos 17 oldal szélessége és mélysége az adagolási ütem változtatása végett változtatható.

A 12. ábrán látható egy 71 tüske, ami bedugható a 38 tekercsrugóba. A rugó végét a 72 perem választja el a 40 keresztbordáktól. Ugyanakkor a 72 perem elősegíti annak meggátlását, hogy a rugó oldalirányban elmozduljon, továbbá megkönnyíti az összeállítást. A tüskének van egy hengeres 75 középrésze és egy legömbölyített 76 csúcsa. Ez megakadályozza, hogy a rugó a 12 kupakba vagy a 36 dugattyú oldalsó 37 falába ütközzön, így a 38 tekercsrugó a tüskére csévélődik és nem szorul be összeállításkor, különösen automatizált gyártás esetén, a 12 kupak és a 16 cső vagy henger közé. A 12. ábrán a 71 tüskének van egy 73 ürege, egy 77 pereme és egy 74 fala. Az egyik eljárás szerint a 71 tüskét bedugjuk a 38 tekercsrugóba, majd mindkettőt betesszük az előre megkent 16 csőbe, amibe a 32 betét vagy készítmény és a 36 dugattyú már be van helyezve. Ily módon a 12 kupak ütközés nélkül felpattintható.

A kapszulában lévő 32 betét oldalait és hátsó végét kívánatos megvédeni a bendőfolyadékkal való érintkezéstől. Ez a folyadék a betétet túlságosan a cső oldalaihoz duzzaszthatja, és meggátolhatja a 32 betét előremozgását a 18 zárófal felé, ahol tömítőérintkezést kell fenntartani. All. ábrán a 36 dugattyú sík 35 dugattyúvéggel és egy hengeres oldalsó 37 fallal van kialakítva. A 37 falban, a dugattyú külső felületén körben több 53 horony van. A kenőanyagot a hornyok magukkal viszik, és így tömítés jön létre a cső belsejének hosszában, amikor a 32 betét anyaga fogy. így a betét állandó tömítőkapcsolatban van a cső 18 zárófalával. Ilyen labirinttömítésű 36 dugattyú használata esetén a dugattyú nem tömíti a dugattyú mögötti elmozdulási kamrát vagy rugókamrát, és ezért kívánatos a tömítés a bendőfolyadék bejutása ellen.

Vannak jelek arról, hogy tömített kapszula esetén a betétben lévő aktív hatóanyag vagy készítményadag először nagy adagban, mintegy lökésszerűen jut az állatba, majd az adagolási ütem csökken és huzamos időn át lényegében állandó marad. Nem ismeretes ennek a kezdeti lökésszerű adagolásnak az oka, de feltételezhető, hogy részben az okozza, hogy a nyomás a rugókamrában kezdetben megnövekszik. Ez a nyomásnövekedést előidézheti az, hogy a hőmérséklet a környezeti hőmérsékletről a körülbelül 39 °C bendőhőmérsékletre növekszik. Nyomásemelkedést okozhat az is, hogy a bendőből a kapszula falain át a kapszulába diffundáló gázok diffúziós sebessége nagyobb, mint a rugókamrában lévő levegőből kifelé diffundáló nitrogén diffúziós sebessége.

A kapszula kialakítható úgy is, hogy kisebb állatokban, elsősorban juhokban is lehet alkalmazni.

A kapszula egy konkrét, juhokban használható kiviteli alakjánál a kapszula teljes hossza 95,3 mm, átmérője 18 mm. A kapszulán lévő szárny hossza mintegy 105 mm, keresztmetszete 6 mmx 1 mm. A cső végén lévő nyílás átmérője 6 mm. A szárny egy középső, kör alakú területen csatlakozik a kupakhoz. Ennek a területnek az átmérője kissé nagyobb, mint a szárny szélessége.

A kisebb juhkapszulát ugyanúgy juttatják be a juhba, mint a szarvasmarha-kapszulát, és működése is ugyanolyan. A kisebb juhkapszula a szárny teljes hosszában egyforma keresztmetszetű és a szarvasmarha-kapszulától eltérően nincs bordákkal erősítve, sem meghajlítva, mégis sikeresen használták, és a kapszula huzamos ideig megmaradt a juh bendőjében.

HU 217 965 Β

A következő példákban tipikus terapeutikai készítményeket ismertetünk, amelyeket tartós hatóanyagfelszabadítású kapszulákban alkalmazni lehet.

1. példa

Egy tipikus készítmény összetétele

Teric 12A23 50%

Monensin 40%

Glicerin-észter 10%

A készítményt megolvasztottuk és megfelelő alakú betétbe öntöttük, hogy a készülékbe illeszkedjen.

Lehűlés után a betéteket behelyeztük a műanyag testbe, betettünk egy dugattyút és egy rugót, és a kupakot a testhez rögzítettük. A folyamat a készülék teljes összeszerelésére kialakított automata gépen ment végbe.

2. példa

Habzásgátló alkalmazásakor egy tipikus összetétel

Gensil 800 10%

Monensin 40%

Glicerin-észter 50%

A készítményt az 1. példában leírt eljárással készítettük.

3. példa

Egy tipikus készítmény összetétele

Teric 12A23 30%

Narasin 40%

Glicerin-észter 30%

A készítményt az 1. példában leírt eljárással készítettük.

4. példa

Habzásgátló alkalmazásakor egy tipikus összetétel

Silbione 70451 20%

Salinomycin 30%

Glicerin-észter 50%

A készítményt az 1. példában leírt eljárással készítettük.

5. példa

Egy tipikus készítmény összetétele

Silbione® 70451 20%

Teric® 12A23 40%

Avoparcin 20%

Glicerin-észter 20%

A készítményt az 1. példában leírt eljárással készítettük.

6. példa

Habzásgátló alkalmazásakor egy tipikus összetétel Silbione® 70451 20%

Vancomycin 40%

Glicerin-monolaureát 40%

A készítményt az 1. példában leírt eljárással készítettük.

7. példa

Egy tipikus készítmény összetétele Teric® 12A23 40%

Mebendazol 20%

Glicerin-észter 40%

A készítményt az 1. példában leírt eljárással készítettük.

8. példa

Habzásgátló alkalmazásakor egy tipikus összetétel

Gensil® 800 20%

Pyrantel-pamoát 20%

Szorbitán-monosztearát 60%

A készítményt az 1. példában leírt eljárással készítettük.

9. példa

Egy tipikus készítmény összetétele

Teric® 12A23 20%

Avermectin 20%

Glicerin-észter 60%

A készítményt az 1. példában leírt eljárással készítettük.

10. példa

Habzásgátló alkalmazásakor egy tipikus összetétel

Gensil 800 20%

Levamisol 20%

Glicerin-észter 60%

A készítményt az 1. példában leírt eljárással készítettük.

11. példa

Egy tipikus készítmény összetétele

Monensin 70%

Glicerin-észter 30%

A monensint megolvasztottuk és megfelelő alakú betétbe öntöttük, hogy a készülékbe illeszkedjen.

Lehűlés után a betéteket behelyeztük a műanyag testbe, betettünk egy dugattyút és egy rugót, és a kupakot a testhez rögzítettük. A folyamat a készülék teljes összeszerelésére kialakított automata gépen ment végbe.

12. példa

Habzásgátló alkalmazásakor egy tipikus összetétel

Gensil 800 20%

Monensin 40%

Glicerin-monosztearát 40%

A készítményt az 1. példában leírt eljárással készítettük.

A találmány szerinti tartós hatóanyag-felszabadítású kapszula célszerű módon alkalmazható kérődző állatokban terapeutikai készítmények hatékonyabb felszabadítására. A kapszulát könnyebb gyártani, és kisebb a szivárgás veszélye tárolás, szállítás és csomagolás során.

Claims (18)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Kapszula (8) kérődző állat nyelőcsövén át, annak bendőjében történő elhelyezésre, amely a bendőben való hosszabb idejű bennmaradásra és a benne elhelyezhető, biológiailag aktív hatóanyag folyamatos kibocsá8

   HU 217 965 Β tására alkalmas módon van kialakítva, azzal jellemezve, hogy hosszúkás, csőszerű, biológiailag aktív vegyületet befogadó, egyik végén kupakkal (12) lezárt csőből (16) álló teste (10) van, ahol a cső (16) kupakkal (12) ellentétes vége a hatóanyagnak a bendőbe juttatására alkalmas módon van kialakítva, valamint több, a kupakhoz (12) kapcsolódó, azzal együtt működőén kialakított, a kupakból kinyúló és a kapszulát (8) az állat bendőjében megtartó, rugalmas, kifelé álló pozíciójúkban a test (10) felé hajló, a kapszulának (8) az állat nyelőcsövébe való bejutását segítő, majd nyitott helyzetébe visszaálló kapaszkodókarja (44) van, továbbá a kupak (12) legalább egy része (27) csökkentett falvastagságú, és a karokon (44) legalább egy, a karokat (44) a kapszula (8) teste (10) felé kényszerítő, a kapszula vékonyabb falú (27) részét benyomó és így egy vékony falú részen egy nyílást (51) létrehozó és a dugattyú (36) mozgása során keletkezett vákuumot megszüntető kiugró rész (50) van, valamint a kupak (12) és a cső (16) egymásba illeszkedő és zárt kötést létrehozó hengeres részekkel van ellátva, amely hengeres részek egyikének egymástól elválasztott, gyűrű alakú hornyai (24), a másik hengeres résznek pedig egymástól azonos módon elválasztott, a hornyokba (24) illeszkedő kerületi peremei (30) vannak, és a hengeres részek egyikén egy körkörös tömítőgyűrű (31) van elhelyezve.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti kapszula, azzal jellemezve, hogy a tömítőgyűrű (31) a kupak hornyai (24) és peremei (30) között helyezkedik el.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti kapszula, azzal jellemezve, hogy az egyik hengeres rész átmérője nagyobb, mint a másik hengeres rész átmérője, és a nagyobbik rész egy kúp alakú bevezetőnyílással (22) van ellátva.
4. 4. A 3. igénypont szerinti kapszula, azzal jellemezve, hogy a cső (16) hengeres részének átmérője nagyobb a kupak (12) átmérőjénél, és a hornyok (24) a cső (16) hengeres részén helyezkednek el.
5. 5. A 4. igénypont szerinti kapszula, azzal jellemezve, hogy a tömítőgyűrű (31) egy, a kupak (12) hengeres részén kialakított gerinccel van ellátva.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti kapszula, azzal jellemezve, hogy merevített karjai (44) vannak.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti kapszula, azzal jellemezve, hogy a kupak (12) egy félgömb alakú résszel (26) van ellátva, ahol a karok (44) a kupak (12) részeként vannak kialakítva, és ahol a kiugró részek (50) a karok (44) és a félgömb alakú rész (26) csatlakozási pontjának közelében vannak kialakítva.
8. 8. Az 1. igénypont szerinti a kapszula, azzal jellemezve, hogy a test (10) belsejében elhelyezkedő dugattyúja (36) egy, a dugattyút (36) a kiürítőnyílás (20) felé nyomó és egyik végével a dugattyúnak (36) támaszkodó spirálrugója, és egy belső, hengeres résszel (75) rendelkező, a két végén kúpos, egyik kúpos végével a spirálrugó (38) dugattyúval (36) ellentétes végéhez illeszkedő, a spirálrugó (38) és a kupak (12) között elhelyezkedő tüskéje (71) van.
9. 9. A 1. igénypont szerinti kapszula, azzal jellemezve, hogy kenőanyaggal körülvett labirintdugattyúja (36), valamint a dugattyút (36) a test (10) nyitott vége felé feszítő, a kapszula (8) használata közben az aktív hatóanyagot a nyíláson kijuttató eszköze van.
10. 10. A 9. igénypont szerinti kapszula, azzal jellemezve, hogy dugattyúja (36) mozgathatóan, a bendőfolyadéknak a kapszula (8) hatóanyagot tartalmazó részébe (32) történő bejutását - a kiszállítónyílás (20) kivételével - megakadályozó módon van kialakítva.
11. 11. Az 1. igénypont szerinti kapszula, azzal jellemezve, hogy karjai (44) pozicionálásuktól függően eltérő ellenállással vannak kialakítva.
12. 12. A 11. igénypont szerinti kapszula, azzal jellemezve, hogy karjai (44) a hajlítással szemben tanúsított ellenállás szabályozására aszimmetrikus keresztmetszettel vannak kialakítva.
13. 13. A 11. igénypont szerinti kapszula, azzal jellemezve, hogy karjai (44) a kiszállítóvégtől (20) történő elhajlítás ellenében megnövelt ellenállásúak, és egy vagy több, a kapszula (8) kiszállítóvégével (20) ellentétes oldalon elhelyezkedő hosszanti bordával (46, 48) van ellátva.
14. 14. Az 1. igénypont szerinti kapszula, azzal jellemezve, hogy a kapszulának (8) legalább egy pár karja (44) van, amelyek lényegében egy egységet alkotva, a kapszula (8) szélein túlnyúlva szárny alakban helyezkednek el.
15. 15. A 9. igénypont szerinti kapszula, azzal jellemezve, hogy feszítőeszköze egy spirálrugó (38).
16. 16. A 15. igénypont szerinti kapszula, azzal jellemezve, hogy a rugó (38) egy tüskét (71) körülvevő módon van elrendezve.
17. 17. Az 1. igénypont szerinti kapszula, azzal jellemezve, hogy mgalmas karjai (44) a csőszerű test (10) hossztengelyével 75° és 90° közötti szöget bezáróan vannak kialakítva.
18. 18. Az 1. igénypont szerinti kapszula, azzal jellemezve, hogy a kupak (12) mindegyik kar (44) részére egy külső, íves felülettel van ellátva, amely a karhoz (44) képest oly módon helyezkedik el, hogy a kar (44), a test felé hajlása során, s érintkezik a hajlított felülettel, és a felület a kar helytelen elhajlását megakadályozó módon van kialakítva.