HU217376B - Nyújtható és/vagy feszíthető egészségügyi betét - Google Patents

Abstract

A találmány alsónemű lépésbetétrészén viselendő, nyújthatóegészségügyi betét, amelynek van egy nyújtható főlyadékáteresztőfedőlapja (38); egy, a fedőlappal (38) összekötött, nyújtható,főlyadékőt át nem eresztő hátlapja (40); egy, a fedőlap (38) és ahátlap (40) között elhelyezett, nyújtható abszőrbens magja (42), azzaljellemezve, hőgy az egészségügyi betétnek az alsóneműlépésbetétrészéhez erősítésére szőlgáló, az egészségügyi betétlegalább egyes részeinek nyúlását megengedő, együttműködő rögzítőeleme(44) van. A találmányhőz tartőzik egy őlyan egészségügyi betét is,amelynek egy, legalább egyik részén a fedőlap (38), a hátlap (40) vagyaz abszőrbens mag (42) legalább egyikéhez rögzített, legalább egynyújtható szerkezetű kőmpőnensből álló, nyújtható rögzítőeszköze, ésegy, az egészségügyi betét alsóneműhöz történő rögzítésére a nyújthatórögzítőeszközön elhelyezett rögzítőeleme (44) van. ŕ

Description

A leírás terjedelme 88 oldal (ezen belül 39 lap ábra)

HU 217 376 Β

A találmány alsónemű lépésbetétrészén viselendő, nyújtható egészségügyi betét, amelynek van

- egy nyújtható, folyadékáteresztő fedőlapja;

- egy, a fedőlappal összekötött, nyújtható, folyadékot át nem eresztő hátlapja;

- egy, a fedőlap és a hátlap között elhelyezett, nyújtható abszorbens magja.

A találmány további tárgya alsónemű lépésbetétrészéhez való erősítésre szolgáló, nyújtható rögzítőszerkezettel ellátott egészségügyi betét, amelynek van

- egy folyadékot áteresztő fedőlapja;

- egy, a fedőlaphoz rögzített, folyadékot át nem eresztő hátlapja;

- egy, a fedőlap és a hátlap között elhelyezkedő abszorbens magja.

A találmány vonatkozik olyan egészségügyi betétre, amelynek hosszirányú középvonala, keresztirányú középvonala van és egy pár hosszirányú oldalélt, egy pár keresztirányú oldalélt, első végrészt, hátsó végrészt, az első végrész és a hátsó végrész között elhelyezkedő középső részt, folyadékot áteresztő fedőlapot, folyadékot át nem eresztő hátlapot és a folyadékot áteresztő fedőlap és a folyadékot át nem eresztő hátlap között elhelyezett abszorbens magot tartalmazó alapteste van.

Az abszorbens cikkeket, mint egészségügyi betéteket, alsóneműbéléseket, a szükségletüket visszatartani nem képes egyének részére szánt betéteket arra tervezik, hogy azok az emberi testből kiürülő folyadékokat és egyéb ürülékeket abszorbeálják és magukban tartsák, valamint, hogy megakadályozzák a test és a ruházat elszennyeződését. Az egészségügyi betétek az abszorbens cikkek egy olyan típusát képezik, amelyet a nők testük perineális felületén, a lábak között elhelyezett módon hordanak.

A fentiekben említett egyszer használatos abszorbens cikkek legtöbbje tipikusan nem nyújtható anyagból készül. Ez azt jelenti, hogy az anyagok (és maga a cikk) olyan erők hatására, amelyek az abszorbens cikket annak viselése alatt normális körülmények között érik, nyúlik.

Az abszorbens cikkeknek az a tulajdonsága, hogy képtelenek megnyúlásra, számos komoly hátránnyal jár. Ezek közül az egyik legkomolyabb hátrány, hogy nem olyan kényelmesek a viselő személy számára, mint amilyeneknek lenniük kellene. A viselő személy elvileg alkalmas kell legyen arra, hogy észrevegye a különbséget egy, a testének megfelelő módon és mozgásával összhangban nyúló abszorbens tárgy és egy nyúlásra nem képes abszorbens tárgy között. A konvencionális egészségügyi betétek a viselő személy alsóneműjével sem tudnak együtt mozogni. Ez az egészségügyi betétek elcsúszását idézi elő. Ha az egészségügyi betét rugalmasan nyúlik („stretch” típusú), akkor jobban illeszkedik a viselő személy alsóneműjéhez, és helyén marad.

Számos szabadalmi leírás ismertet olyan abszorbens cikkeket, melyeknek nyúlásra képes komponensei vannak. Ilyen megoldásokat írnak le a 2701 567 számú (Smith), a 3 570493 számú (Olsson), a 3 653 382 számú (Easl és mások), a 3717150 számú (Schwartz), a 4013 816 számú (Sabee és mások), a 4041949 számú (Kozák), a 4166464 számú (Korpman), a 4 533 357 számú (Hall), a 4573 991 számú (Pieniak és mások), a 4 578 070 számú (Holtman), a 4 596 570 számú (Jackson és mások), a 4655 760 számú (Morman és mások), a 4 731066 számú (Korpman), a 4 847 %0134 számú (Fabrenkiugésmásck),a4891258 számú (Fabrenkrug és mások), a 4965 122 számú (Morman), a 4992324 számú (Dube), az 5 011480 számú (Gossens és mások) amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások, valamint a 0450541 A2 számú nyilvánosságra hozott európai szabadalmi bejelentés (Morris és mások) leírása.

A fentiekben felsorolt közlemények olyan abszorbens cikkeket ismertetnek, amelyeknek egy vagy több nyújtható vagy feszíthető komponense van. Az ismert abszorbens cikkeknek azonban az a hátrányuk, hogy nem alkalmazkodnak kellőképpen a viselő és alsóneműje mozgásához, és az ennek következtében fellépő, különböző irányú erőhatásokhoz, illeszkedésük nem megfelelő, ennélfogva funkciójukat nem tudják kielégítően ellátni. A találmány célkitűzése tehát olyan egészségügyi betét létrehozása, amely a viselés közben fellépő erőhatásokhoz jobban alkalmazkodik, és a viselő és alsóneműje mozgásához illeszkedik.

A jelen találmány feladatát azonban olyan abszorbens cikkek, mint egészségügyi betétek szolgáltatása képezi, melyek számos kiviteli alakja nyújtható, a viselő személy, és annak alsóneműje mozgásához alkalmazkodó komponenseket tartalmaz, és rugalmas, együttműködő összeköttetés révén kapcsolódik a viselő alsóneműjéhez. A jelen találmány célja az is, hogy sokféle, rugalmas nyúlási („stretch”) tulajdonságokat hasznosító, az abszorbens cikk illeszkedését javító kiviteli alakot hozzon létre.

A jelen találmánynak tárgya olyan egészségügyi betét szolgáltatása, amely viselés közben a jobb kényelemérzet és illeszkedés érdekében nyúlni (előnyösen rugalmasan nyúlni) képes. Az egészségügyi betét hosszában (vagyis hosszirányban) és/vagy szélességében (vagyis keresztirányban), és/vagy egyéb irányokban is nyúlni tud.

A találmány alsónemű lépésbetétrészén viselendő, nyújtható egészségügyi betét, amelynek van

- egy nyújtható, folyadékáteresztő fedőlapja;

- egy, a fedőlappal összekötött, nyújtható, folyadékot át nem eresztő hátlapja;

- egy, a fedőlap és a hátlap között elhelyezett, nyújtható abszorbens magja, és ismérve, hogy az egészségügyi betérnek az alsónemű lépésbetétrészéhez erősítésére szolgáló, az egészségügyi betét legalább egyes részeinek nyúlását megengedő, együttműködő rögzítőeleme van.

A találmány további tárgya alsónemű lépésbetétrészéhez való erősítésre szolgáló, nyújtható rögzítőeszközzel ellátott egészségügyi betét, amelynek van

- egy folyadékot áteresztő fedőlapja;

- egy, a fedőlaphoz rögzített, folyadékot át nem eresztő hátlapja;

- egy, a fedőlap és a hátlap között elhelyezkedő abszorbens magja;

azzal jellemezve, hogy egy, legalább egyik részén a fedőlap, a hátlap vagy az abszorbens mag legalább egyiké2

HU 217 376 Β hez rögzített, legalább egy nyújtható szerkezetű komponensből álló, nyújtható rögzítőeszköze, és egy, az egészségügyi betét alsóneműhöz történő rögzítésére a nyújtható rögzítőeszközön elhelyezett rögzítőeleme van.

A találmány harmadik tárgya olyan egészségügyi betét, amelynek hosszirányú középvonala, keresztirányú középvonala van, és egy pár hosszirányú oldalélt, egy pár keresztirányú oldalélt, első végrészt, hátsó végrészt, az első végrész és a hátsó végrész között elhelyezkedő középső részt, folyadékot áteresztő fedőlapot, folyadékot át nem eresztő hátlapot és a folyadékot áteresztő fedőlap és a folyadékot át nem eresztő hátlap között elhelyezett abszorbens magot tartalmazó alapteste van, és ismérve, hogy az alaptesthez csatlakozó és annak hosszirányú oldaléléitől oldalirányban túlnyúló, egy pár feszíthető rögzítőszerkezete van, a feszíthető rögzítőszerkezet nyújthatatlan anyagú redőzött szövedékanyagot tartalmaz, a redőzött szövedékanyagnak lényegében keresztirányban elrendezett hajtásvonalai vannak, és a hajtásrészek átlapolóak és az alaptest középső részével szomszédosán redőt alkotnak, és a feszíthető rögzítőszerkezetnek az alsóneműhöz való rögzítésre szolgáló eszköze van.

Egy sor különféle, az egészségügyi betét fenti komponensei céljára alkalmas szerkezettípust ismertetünk. Leírásunk úgyszintén az egészségügyi betét teljes szerkezetére vonatkozó számos alternatív kiviteli alakot is bemutat.

Sok lehetséges kiviteli alak esetében az egészségügyi betét néhány nyúlni képes, és néhány nyúlni nem képes komponensből áll. így például az egészségügyi betétnek lehet egy nyúlni képes fedő- és hátlapja, és egy nyúlni nem képes, a nyúlni képes fedő- és hátlap által megtámasztott abszorbens magja. Az ilyen kiviteli alakok egy változatánál az egészségügyi betét fedőlapja is olyan lehet, ami nyúlni nem képes.

Számos egyéb, egészségügyi betét kiviteli alaknak kifeszülni képes („stretch”) rögzítőeszköze van arra a célra, hogy azt a viselő személy alsóneműjére rögzítsük.

Más, alternatív kiviteli alakok esetében az egészségügyi betét olyan húzófüllel van ellátva, amely lehetővé teszi, hogy a viselő személy a betétet megnyújtsa.

Egy másik lehetséges kiviteli alaknál az egészségügyi betét egy „nyeregszíjjal” van ellátva, melyet a viselő személy felfelé húzhat, hogy a betét testével való érintkezését beállítsa.

Egy másik lehetséges kiviteli alaknál az egészségügyi betétnek olyan középső része van, amelyik felfelé terjed ki, amikor az egészségügyi betét kifeszül.

Ismét más kiviteli alakoknál az egészségügyi betétnek „felfelé kipúposodó” közepe van.

Más egészségügyi betét kiviteli alakoknak olyan részei vannak, amelyek különböző módon tudnak kifeszülni ahhoz, hogy a betét használat közben különleges alakzatokat vegyen fel.

A találmány az alábbiakban következő, és azt kísérő ábrák révén (melyek nem feltétlenül mérethelyesek) jobban érthetővé válik. Az ábrákon az azonos jelölések lényegében azonos elemeket jelölnek. Az

1. ábra a jelen találmány szerinti egészségügyi betét sík felülnézeti képe nyugalmi állapotban, a

2. ábra az 1. ábrán látható egészségügyi betét

2-2 vonal menti metszeti képe össze nem szerelt állapotban, a

3. ábra az 1. ábrán látható egészségügyi betét sík alulnézeti képe, az adott esetben alkalmazott borító, ragasztószalag nélkül, a

4. ábra egy felülnézeti kép, amely az 1. ábrán szemléltetett egészségügyi betétet kifeszítés utáni állapotban mutatja, az

5. ábra egy olyan kifeszíthető egészségügyi betét felülnézeti képe, melynek adott esetben oldalfülei és egy, az alatta elhelyezett komponenshez hőrögzítéssel kötött fedőlapja van, a

6. ábra egy, az 5. ábrán szemléltetett kiviteli alaknak 6-6 vonala menti, egyszerűsített keresztmetszeti nézete, a

7. ábra egy, a 6. ábrához hasonló egyszerűsített keresztmetszeti kép, amely az egészségügyi betét egy alternatív elrendezési módját mutatja, a

8. ábra egy táblázat, amely azt mutatja be, hogy milyen az egészségügyi betétre kifejtett feszítőerők nagysága és az e feszültség következtében létrejövő feszülés mértéke közötti viszony, a

8A. ábra egy felülnézeti kép, amely az egészségügyi betét különböző részeinek nyúlását mutatja a viselő személy alsóneműjében, a

9. ábra egy olyan grafikon, ami azt mutatja, hogy mekkora erőre van szükség egy egészségügyi betétnek a „feszültségküszöbéig” történő kifeszítésére, a

10. és 11. ábra e feszültségküszöbök létrehozására használt szerkezetek vázlatos oldalnézeti képe, a

12. ábra egy nem szőtt anyagból és egy perforált fóliából álló alternatív fedőlap metszeti képe, a

13. ábra egy olyan fedőlapanyag egyszerűsített vázlatos képe, amely kártolt, nem szőtt rostokat tartalmazó perforált fóliából áll, a

14. ábra olyan egészségügyi betét felülnézeti képe, melynek fedőlapja általában keresztirányban elrendezett rostokat tartalmazó nem szőtt paplanból áll (az ábra a rostoknak csak egy részét mutatja), a

15. ábra egy olyan kiviteli alak keresztmetszeti fényképe, amelynél egy alul elrendezett rostréteg van kifeszítve és ráragasztva egy perforált fóliára, a

16. ábra olyan egészségügyi betét felülnézeti képe, amelynek egy elasztikus huzattal ellátott fedőlapja van, amely bizonyos szögben van elrendezve a rostokra (a huzatot az ábra igen megnagyított léptékben, és csak részletében mutatja), a

HU 217 376 Β

17. ábra egy konvencionális eljárást szemléltet, amely egy kifeszíthető szövetanyag fedőlapdarabokká történő felvágására használható, továbbá arra, hogy egy több irányba kifeszíthető fedőlapot hozzunk létre oly módon, hogy az eljáráshoz felhasznált kifeszítőanyagot a gépirányra bizonyos szögben vezetjük be, a

17A. ábra egy egészségügyi betét olyan fólia fedőlapjának felülnézeti képe, amelyen nyílások vannak a fedőlap nyújthatóságának biztosítása érdekében, a

17B. ábra egy reverzibilis nyakkal kialakított fedőlap vázlatos felülnézeti képe, a

18. ábra egy résekkel ellátott abszorbens magot tartalmazó kifeszíthető egészségügyi betét perspektivikus képe szétszedett állapotban, a

18A. ábra a 18. ábrán bemutatott egészségügyi betét fedőlapja alsó felületére felvitt ragasztó egy előnyös felhordási mintájának felülnézetí képe, a

19. ábra olyan abszorbens mag felülnézeti képe, amely középen, és nem a szélein van résekkel ellátva, a

20. ábra gyémánt alakú nyílásokkal ellátott abszorbens mag felülnézeti képe, a

21-23. ábrák a 22-22 és 23-23 vonalak menti egy keverékmagos és profilozott alakú, vastag egészségügyi betét felülnézeti, illetve leegyszerűsített keresztmetszeti képei, a

23A. és 23B. ábrák egyes nyújtható, és egyes nem nyújtható komponensekkel kialakított egészségügyi betét vázlatos felülnézeti és keresztmetszeti képei, a

23C. ábra egy másik, egyes nyújtható és egyes nem nyújtható komponensekkel kialakított egészségügyi betét vázlatos keresztmetszeti képe, a

24-27. ábrák egészségügyi betétek alulnézeti képei, amelyek néhány, alsóneműhöz rögzítőeszköz-példát mutatnak be, a

28. ábra különböző mértékben nyújtható részekkel ellátott hátlap felülnézeti képe, a 29-31. ábra különböző mértékben nyújtható részekkel ellátott abszorbens mag felülnézeti képe, a

23-43. ábrák különféle alternatív betéteket mutatnak, amelyek kifeszíthető („stretch”) rögzítőeszközökkel vannak ellátva, amelyek a betétet a viselő személy alsóneműjéhez rögzítik, a

44-49. ábrák olyan alternatív egészségügyi betéteket mutatnak, melyeknek mechanikus rögzítőeszközei vannak azoknak a viselő személy alsóneműjére rögzítése céljára, az

50-54. ábrák olyan, a jelen találmány szerinti egészségügyi betéteket ábrázolnak, melyeknek kihúzható fölei vannak, az

55-56. és 58-61. ábrák a jelen találmány szerinti egészségügyi betétek olyan alternatív kiviteli alakjait (vagy azok részleteit) ábrázolják, amelyek a hordás közben rájuk kifejtett erők hatására nyúlni képesek, a

62-66. ábrák a jelen találmány szerinti egészségügyi betét egy olyan alternatív kiviteli alakját ábrázolják, amely „nyeregszíjjal” van ellátva, a

67-69. ábrák a jelen találmány szerinti egészségügyi betét olyan alternatív kiviteli alakjának képei, melynek középső része a feszítőerők hatására meghajlik, a

70-73. ábrák vázlatrajzok, amelyek azokat az erőket jelölik, melyeknek hatására a 67-69. ábrákon bemutatott egészségügyi betét meghajlik, a

74. és 75. ábrák vázlatképek, amelyek azt mutatják, mi az előnye annak, ha a 67-69. ábrán látható egészségügyi betét magjának kifeszülőképességét a mag középső részére korlátozzuk, a

76. és 77. ábra egy olyan egészségügyi betét felülnézeti, illetve keresztmetszeti képe, amelynek középső része egy mechanizmussal van ellátva, amely meghajlítja a betét középső részét, ha annak viselője ül vagy guggol, a

78. és 79. ábrák a 76. és 77. ábrákon bemutatott egészségügyi betét erőátviteli elemének vázlatos felülnézeti képei, a

80. és 81. ábrák egy (a 76. és 77. ábrákon mutatódhoz hasonló) olyan egészségügyi betétet ábrázolnak, amely egy távtartó szerkezettel van ellátva, a

82-83. ábra egy, a találmány szerinti olyan egészségügyi betétet ábrázol, amelynek kipúposodó közepe van, a

84-85. ábra a jelen találmány szerinti egészségügyi betétek olyan kiviteli alakját mutatja, amelynek különböző mértékben kifeszíthető területei vannak, a

86. és 87. ábra azokat az alakzatokat ábrázolja, melyeket a 84-85. ábra szerinti betétek képesek felvenni, ha azokat kifeszítjük.

1. Az abszorbens cikk általános tulajdonságai

Először a jelen találmány szerinti abszorbens cikkek általános jellemzőit tárgyaljuk.

Az 1 -3. ábra a jelen találmány szerinti egyszer használatos abszorbens cikk egy előnyös kiviteli alakját ábrázolja. A jelen találmány tárgyát abszorbens cikkek mint egészségügyi betétek képezik. Közelebbről, a jelen találmány vékony, különösen a hosszirányban kifeszülni képes, úgynevezett „stretch” egészségügyi betétekre vonatkozik.

„Abszorbens cikk” alatt itt olyan tárgyakat értünk, amelyek testből kiürülő anyagokat abszorbeálnak és tartanak magukban. Közelebbről, a kifejezés olyan tárgyakat jelöl, amelyeket a testen vagy annak közelében abból a célból helyezünk el, hogy azok a test által kiürített különböző anyagokat abszorbeálják és magukban tartsák. „Abszorbens tárgy” alatt egészségügyi betéteket, alsóneműbéléseket és szükségleteiket visszatartani

HU 217 376 Β nem képes személyek számára szolgáló betéteket (valamint az alsónemű lépésbetétrészében viselt egyéb tárgyakat) értünk.

„Eldobható” kifejezés alatt olyan tárgyakat értünk, melyek egyszeri használat után szemétbe dobandók, és előnyös esetben regenerálhatok, komposztálhatok vagy egyéb, környezetkímélő módon helyezhetők el (vagyis amelyeket nem szándékozunk kitisztítani vagy egyéb módon abszorbens tárgyként újra helyreállítani vagy felhasználni). A szemléltetett kiviteli alak esetében az abszorbens tárgy a 20-szal jelölt egészségügyi betét.

„Egészségügyi betét” alatt a nők által nemi szervük közelében, a testből kiürített különféle nedvek (például vér, menses és vizelet) abszorbeálására és magában tartására szánt tárgyakat értjük. A jelen találmány azonban nem korlátozódik a rajzokon ábrázolt konkrét abszorbenstárgy-típusokra vagy -konfigurációkra.

A 20 egészségügyi betétnek két felülete van, egy, a testtel érintkező 20A test felőli folyadékáteresztő felülete, és egy 20B alsónemű felőli felülete. Az 1. ábra az egészségügyi betétet annak 20A test felőli felülete oldaláról mutatja. A 20A test felőli felület szándék szerint a viselő személy testével érintkezik. A 20B alsónemű felőli oldala a 20 egészségügyi betétnek (melyet a 2. ábra mutat) az ellenkező oldalon van, és szándék szerint viselés közben a viselő személy alsóneműjén helyezkedik el.

A 20 egészségügyi betétnek két középvonala van, egy L hossz-, és egy T haránt irányú középvonala. „Hosszirány” alatt itt azt a vonalat, tengelyt vagy irányt értjük a 20 egészségügyi betét síkjában, amely annak a függőleges síknak metszésvonala közelében van (például azzal párhuzamos), amely az álló helyzetben lévő viselő személyt a betét hordása közben egy bal és egy jobb oldali fél testrészre osztja. „Haránt” vagy „keresztirány” alatt azt a vonalat, tengelyt vagy irányt értjük, amely a hosszirányra általában merőleges síkban helyezkedik el az egészségügyi betétben.

Az 1. ábra azt mutatja, hogy a 20 egészségügyi betétnek két, egymástól bizonyos távolságra elhelyezkedő 22 hosszirányú éle, és két, egymástól bizonyos távolságra elhelyezkedő, keresztirányú 24 végső éle (vagy „végéle”) van, melyek együttesen képezik a 20 egészségügyi betét kerületét. Viselés közben a 20 egészségügyi betét egyik 24 végső éle a viselő személy homlokoldala, egyik 24 végső éle pedig annak hátoldala felé mutat. A homlokoldal felé mutató 24 végső élt 24Aval, a hátoldal felé mutató végső élt 24B-vel jelöljük.

Az egészségügyi betétnek két végrésze van, melyeket 28 első és 30 hátsó végrésznek nevezünk. A 28 és 30 végrészek a 32 középső rész éleitől, az egészségügyi betét hosszának '/g—Vj-áig nyúlnak kifelé (homlok-, illetve hátirányban). A 32 középső rész és a 28, valamint 30 végrészek részletes leírását a 4 690 680 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (Higgins; 1987. szeptember 1.) tartalmazza.

Az egészségügyi betétnek egy, az L hosszirányú középvonal hosszának legalábbis egy részlete mentén elhelyezett 34 hosszirányú középső része, és ettől oldalirányban kiterjedő 36 hosszirányú szélső részei vannak.

A 20 egészségügyi betét bármilyen vastagságú lehet, így lehet vastag, viszonylag vékony vagy igen vékony is. Az 1-3. ábrán bemutatott egészségügyi betét kiviteli alakja szándékunk szerint egy viszonylag vékony, előnyösen egy „ultravékony” betét. Belátható azonban, hogy az ábrán szemléltetett nagyszámú anyagréteg vastagabbnak tünteti fel a betétet, mint amilyen az a valóságban. Egy „ultravékony” 20 egészségügyi betét vastagsága előnyös módon kisebb, mint körülbelül 3 mm. Az ábrázolt 20 egészségügyi betétnek előnyös módon viszonylag hajlékonynak kell lennie, hogy azt a viselő személy kényelmesen hordhassa.

A 2. ábra az egészségügyi betét egyes komponenseit mutatja. A jelen találmány szerinti 20 egészségügyi betét általában legalább négy fő komponensből áll. Ezek a fő komponensek: egy 38 folyadékáteresztő fedőlap, egy 40 folyadékot át nem eresztő hátlap (vagy „sorompóréteg”), egy 42 abszorbens mag, és egy 44 rögzítőelem, amely az egészségügyi betétnek a viselő személy alsóneműjéhez történő rögzítésére szolgál. A 42 abszorbens mag a 38 fedőlap és a 40 hátlap között van elrendezve.

A jelen találmány szerinti egészségügyi betétet kívánt esetben további komponensekkel láthatjuk el. Ilyen komponensek lehetnek (de nem korlátozódhatnak ezekre) egy vagy több 46 felszívóréteg (mint a 6. ábrán mutatott befogadóréteg vagy „szekunder fedőlap”), egy esetleges 48 közbenső réteg (51. ábra), az 52 oldalsó fülek (5. ábra), és egy 50, leválasztható fedőszalag vagy leválasztható fólia (2. ábra). A 46 felszívóréteg a 38 fedőlap és a 42 abszorbens réteg között helyezhető el. Mint ezt az 51. ábra mutatja, az adott esetben alkalmazott 48 közbenső réteg a 42 abszorbens mag és a 40 hátlap között van elhelyezve. Az 52 fülek vagy „szárnyak” a viselő személy alsóneműjének lépésbetétrésze köré vannak hajtva. (Az ábrákon a viselő személy alsóneműjét U-val jelöltük.) Az 50 leválasztható fólia a 44 rögzítőelemeket fedi abban az esetben, ha azok ragasztóanyaggal vannak ellátva. Ez meggátolja, hogy a ragasztóanyag a 20 egészségügyi betét használatát megelőzően az alsónemű lépésbetétrészétől eltérő felületekhez tapadjon.

A 20 egészségügyi betét nyújthatóságát a 4. ábra mutatja be. „Nyújtható” alatt itt olyan tárgyakat értünk, amelyeknek x-y síkjuk legalább egyik irányába nyújthatók. Az x-y sík egy, a 20 egészségügyi betét felületeivel párhuzamos sík. A „nyújtható” fogalom magába foglalja a nyújtható („stretch”) és rugalmasan nyújtható (elasztikus „stretch”) tárgyakat (amelyeket az alábbiakban részletezünk). A 4. ábrán bemutatott egészségügyi betét előnyös módon mind hossz-, mind harántirányban nyújtható. Egyéb kiviteli alakú egészségügyi betétek azonban olyanok is lehetnek, amelyek ezek közül az irányok közül csak az egyik irányban nyújthatók. A 20 egészségügyi betét előnyösen legalább hosszirányban nyújtható.

Egyes előnyös kiviteli alakok esetében a 20 egészségügyi betét azon túlmenően, hogy nyújtható, még ki is feszíthető. A „kifeszíthető” fogalom alatt azt értjük, hogy a tárgy húzóerők hatására nyújtható, és e húzóerők ellenében ellenállást fejt ki.

HU 217 376 Β

Ennél is előnyösebb, ha a 20 egészségügyi betét rugalmasan nyújtható (rugalmas „stretch”). A leírásban használt „rugalmasan kifeszíthető” vagy „rugalmasan nyújtható” kifejezések szinonimák. Ezeket a fogalmakat a 4. ábra szemlélteti. E kifejezések az itt használt értelemben azt jelentik, hogy ha az „F”-fel jelölt húzóerőket megszüntetjük, akkor az egészségügyi betét igyekszik visszanyerni eredeti - nem nyújtott, nem feszített állapotú - Lu és Wu méreteit. A 20 egészségügyi betét azonban nem kell felvegye feltétlenül az eredeti méreteit. Mint ezt a 4. ábra mutatja, felvehet relaxációs (L_R és W_R) méreteket is, amelyek a húzás előtti és a nyújtott (vagy kifeszített) L_s és W_s méretek között vannak.

Ha az egészségügyi betétet rugalmasan nyújthatóvá alakítjuk ki, ez csökkenti azt a nem kívánt hajlamát, hogy hosszirányba, befelé húzódjon (befelé gyűrődjön) össze, ha a betét húzófeszültségeit megszüntetjük. Ez különösen érvényes akkor, amikor a viselő személy alsóneműje összehúzódík.

2. Előnyös kiviteli alakú egészségügyi betétek nyújthatósága

A) Bevezetés

A 20 egészségügyi betétnek sok, különböző kiviteli alakja lehet.

Ezek a kiviteli alakok legalábbis négy csoportba sorolhatók tárgyalás szempontjából. Az első ilyen csoport az egészségügyi betét nyújtására igénybe vett erők típusaival kapcsolatos. Ennek az első csoportnak két alcsoportja van: a) az olyan egészségügyi betétek, melyek nyújthatóságát a viselő személy szabályozza; és b) az olyan egészségügyi betétek, melyeknek nyújthatóságát csak a használat folyamán fellépő erők szabályozzák. Találmányunk mindkét típusú egészségügyi betétre vonatkozik.

A kiviteli alakok egy másik csoportjába azok a betétek tartoznak, amelyek azon alapulnak, hogy: a) nyújtásukra jelentős nagyságú erőre van-e szükség vagy b) igen kis erőhatásra is nyúlnak. Találmányunk mindkét ilyen típusú betétre is vonatkozik.

A kiviteli alakok harmadik csoportját olyan egészségügyi betétek képezik, amelyeknek a komponensei nyújthatók. Az e csoportba tartozó kiviteli alakok alapvetően két alcsoportba sorolhatók: a) az olyan egészségügyi betétek alcsoportjába, melyeknek minden komponense nyújtható, és b) az olyanok alcsoportjába, melyeknek egyes komponensei nyújthatók, mások pedig nem. Ez utóbbi, második alcsoportba tartozó egészségügyi betétek példái (de nem korlátozódnak ezekre) az: i) olyan betétek, melyeknek nyújtható hátlapja, nem nyújtható fedőlapja és abszorbens magja van; és ii) az olyan betétek, melyeknek egy nem nyújtható abszorbens mag körül elrendezett, nyújtható fedő- és hátlapja van.

A kiviteli alakok negyedik csoportja azzal kapcsolatos, hogy az egészségügyi betét általában nyújtható vagy nem nyújtható-e, és bizonyos típusú nyújtható elemekkel függ össze. Ez a csoport legalább két alcsoportból áll: a) olyan betétekből, melyeknek nyújtható komponensei vannak; és b) olyan betétekből, melyeket bizonyos típusú nyújtható elemmel társított alakban nyúlásra alkalmassá teszünk. Ez utóbbi, második alcsoportba tartozó egészségügyi betétek azok, amelyek nyújtható felfuggesztőelemekkel vannak ellátva. Találmányunk ebben az esetben is mindkét típusú egészségügyi betétre vonatkozik.

A fentiekben felsorolt egészségügyibetét-csoportok egymást átfedhetik. Egyéb csoportok és alcsoportok is léteznek. A nyújthatósági jellemzőket az alábbiakban tárgyaljuk. Figyelembe kell venni azonban, hogy a nyújthatóság összességére vonatkozó jellemzők gyakran attól az alcsoporttól függenek, amelybe az egészségügyi betét tartozik.

B) Nyújthatósági jellemzők

1. A nyújthatóság mértéke

A 20 egészségügyi betét előnyös módon képes arra, hogy - hosszának tekintetében - nem nyújtott alakja hosszának (és szélességének) 110-150%-ára nyúljon meg. (Ez azt jelenti, hogy az egészségügyi betét körülbelül 10 vagy 15%-tól 50%-ig terjedő mértékben képes megnyúlni.) Még előnyösebben, a 20 egészségügyi betét nem nyújtott hosszának és szélességének körülbelül 120-140%-a mértékéig képes nyúlni. Más kiviteli alakok esetében a 20 egészségügyi betét (vagy annak egyes részei) ennél nagyobb vagy kisebb mértékben képesek nyúlni.

A nyújthatóság mértéke előnyös módon a viselő személy alsóneműje nyúlásának felel meg. Más szavakkal, hordás alatt a 20 egészségügyi betét körülbelül ugyanolyan mértékben nyúlik, mint az azt viselő személy alsóneműje. Úgy találtuk, hogy 20%-os nyúlás felel meg a testmozgás következtében a viselő személy alsóneműjében fellépő húzóerőknek.

Az egészségügyi betét megnyújtásához szükséges erőkről és a 20 egészségügyi betét egyes előnyös kiviteli alakjainak nyújthatóságával kapcsolatos más paraméterekről a 8. ábrán látható táblázat ad összegezést. Az egészségügyi betét számos előnyös kiviteli alakjánál fellépő fent említett erőket és más paramétereket az

I. táblázat tünteti fel.

Figyelembe kell vennünk, hogy bizonyos körülmények között az I. táblázatban feltüntetett paraméterektől eltérő paraméterekkel rendelkező abszorbens tárgyak is a találmány oltalmi körébe tartoznak. Azt is figyelembe kell venni, hogy az itt megadott határértékeknél és értéktartományoknál szűkebb tartományokra és kisebb értékekre is kiterjed az oltalom. így például, ha értéktartományként körülbelül 125% és körülbelül 150% közötti tartományt adunk meg, akkor az oltalom az ennél szűkebb, például a körülbelül 130-140% és körülbelül 130-150% stb. tartományra is kiterjed, noha ezeket külön nem soroltuk fel. Az erőket a leírás 5. fejezetében szereplő: „Vizsgálati módszerek” alatt leírt módon mérjük.

A táblázat első oszlopa azokat az erőértékeket tünteti fel, amelyek az egészségügyi betét hosszirányú nyújtásához szükségesek. Az egészségügyi betétnek előnyös módon azoknak a természetes erőknek a hatására kell nyúlnia, amelyek a viselő személy alsóneműjét feszítik, amikor az illető mozog. Ez lehetővé teszi, hogy az egészségügyi betét az alsóneművel együtt nyúljon. A táblázatban ezek az értékek szereptelnek.

HU 217 376 Β

A fentiekben megadott hosszirányú nyúlásértékeket (és az I. táblázat szerinti értékeket) a 20 egészségügyi betét L hosszanti középvonala mentén mérjük. A 20 egészségügyi betét egyes részei azonban ennél nagyobb mértékben nyúlhatnak (vagy nagyobb nyúlás után bennük erőküszöb léphet fel), mint a betét L hosszirányú középvonala menti részei.

A 8A. ábra azt mutatja, hogy a 20 egészségügyi betét 22 hosszirányú élek menti részei jobban megnyúlhatnak, mint az L hosszirányú középvonal menti részei. Ennél a kiviteli alaknál az egészségügyi betét ruhadarab felőli oldalán elhelyezett 44 alsóneműhöz rögzítő elemek szorosan a viselő személy alsóneműjének lábszár körüli rugalmas elemei közelében vannak rögzítve, különösen a 27 sarokrészeken. Ez a nagyobb nyúlás akkor lép fel, amikor a viselő személy alsóneműjének lábszár körüli rugalmas elemei jobban feszülnek, mint az egészségügyi betét hosszanti középvonala alatt fekvő alsóneműrészek.

A 8A. ábra azt mutatja, hogy az egészségügyi betét L hosszirányú középvonal menti részei „C” távolságot nyúlnak. A betét 22 hosszirányú élek menti részei ennél nagyobb „D” távolságot nyúlnak. A 20 egészségügyi betétnek a 22 hosszirányú élek menti részei nem nyújtott állapotukhoz képest 175-200%-ra nyúlhatnak meg.

A 8. ábra táblázata azt mutatja, hogy az egészségügyi betét széltében (vagy alternatív módon) is nyújtható lehet. Továbbá azt is mutatja, hogy az egészségügyi betétnek lehet egy elasztikus „küszöbe” (vagy erőküszöbe), úgyhogy a betét hossz- és/vagy haránt irányú, további nyújtásához szükséges erő nagyon megnövekszik. Ezeket a paramétereket részletesebben az alábbiakban tárgyaljuk.

Az egészségügyi betét itt említett mértékben megnyúlni képes részeinek előnyös módon valamilyen abszorbens anyagot kell tartalmazniuk. Az abszorbens anyagnak egy négyzetcentiméterre számítva legalább 0,05 g folyadékot kell tudnia magában tartani. Ezt úgy mérjük, hogy az abszorbens anyagot desztillált vízbe merítjük, a mintát kivesszük a vízből és 30 másodpercig hagyjuk lecsöpögni. Ez az abszorbens anyag lehet az abszorbens maganyag. A nyúlni képes abszorbens anyagnak előnyösen egynél több paplanból álló abszorbens fedőlapanyaga van.

Egy olyan kiviteli alak például, amelynek nincs nyúlásképes abszorbens anyaga, az, amelyben a fedőlap és a hátlap nyúlik (de nem abszorbens), de az abszorbens mag nem nyúlik. (Az ilyen kiviteli alak nem előnyös, mert a nyúló komponensekben nincs abszorbens anyag. Az ilyen konstrukció mégis a viselő személy alsóneműjének bizonyos fokú további fedését biztosítja nyújtott állapotban.)

2. Nyújtóerő

Az I. táblázat második oszlopa az egészségügyi betét hosszirányú nyújtásához szükséges erőket tünteti fel. A betét 25%-os és 40%-os nyújtásához szükséges erőértékeket szerepeltetjük.

Az egészségügyi betét körülbelül 8 N vagy ennél kisebb erő hatására, előnyösen 4 N vagy ennél kisebb erő hatására, legelőnyösebben 3 N vagy ennél kisebb erő hatására hosszának legalább 25%-ára nyúlik meg.

Körülbelül 12,50 N vagy ennél kisebb erő hatására az egészségügyi betét előnyösen körülbelül 40%-ra nyúlik. Még előnyösebben a betét körülbelül 8 N vagy ennél kisebb erő hatására nyúlik 40%-ot. Legelőnyösebben a betét körülbelül 6 N vagy ennél kisebb erő hatására nyúlik meg 40%-ot.

A táblázat harmadik oszlopában szereplő számok azokat az erőket tüntetik fel, amelyek az egészségügyi betét széltében történő nyújtására szükségesek (a későbbiekben leírt, 25,4 mm széles próbadarabcsíkon mért vizsgálati módszer szerint). Az oszlop adatai ugyanúgy értendők, mint a hosszirányú nyúlásra vonatkozó adatok.

A 20 egészségügyi betétnek nem feltétlenül kell hossz- és keresztirányban is nyúlnia, nyúlhat csak hosszvagy csak keresztirányban is.

A jelen találmány szerinti egészségügyi betétnek olyan kiviteli alakjai is vannak, amelyek jellemzői nem felelnek meg a táblázatban megadott értékeknek. Az alábbi 4.A) fejezetben leírt húzófules betét úgy van tervezve, hogy egy fül kicsúsztatásának vagy kihúzásának hatására nyúlik meg, és nem a betét egyik komponensének nyúlása következtében. A húzófules egészségügyi betét abba a termékcsoportba tartozik, amely a nyújtással szemben igen kis ellenállást fejt ki. A húzófüles egészségügyi betétek és bizonyos más kiviteli alakok szintén a jelen találmány tárgyát képezik, bár ezek jellemzői eltérnek a táblázatban megadott értékektől.

3. A nyújtáshoz szükséges minimális erő

Ahhoz, hogy az egészségügyi betét bármilyen számottevő mértékben (például 5%-ra vagy előnyösebben 10%-ra) megnyúljon, minimális erőre kell szükség legyen azért, hogy az egészségügyi betét könnyen legyen kezelhető. A túl alacsony rugalmassági modulusú betétet (vagyis az olyan betétet, amelyik túl könnyen nyúlik) a viselője csak nehezen tudja kezelni és alsóneműjébe helyezni. Az ilyen egészségügyi betét „nyúlós”.

Előnyös módon ahhoz, hogy az egészségügyi betét körülbelül 25%-ra nyúljon meg, legalább mintegy 0,5 N erőre van szükség, ahhoz, hogy körülbelül 40%ra nyúljon, legalább mintegy 1 N erőre. Még előnyösebb kiviteli alakoknál legalább mintegy 1 N erőre van szükség ahhoz, hogy a betét körülbelül 25%-ra nyúljon.

4. Küszöberő

A 20 egészségügyi betét a hossz- és haránt irányú nyúlás tekintetében egy, a 9. ábrán bemutatott feszültség-nyúlás-görbét mutat.

Az egészségügyi betét előnyös módon könnyen nyúlik egy bizonyos mértékig, majd egy küszöberő lép fel, ami megakadályozza az egészségügyi betét használata és levétele alatt a normális körülmények között előforduló erők hatására bekövetkező további nyúlást.

Az egészségügyi betét nem mindegyik kiviteti alakja kell ilyen küszöberővel rendelkezzen. Az olyan kiviteli alakok, amelyeknél a küszöberő létezik, ez csak arra szolgálhat, hogy megakadályozza a betét további hossz- vagy haránt irányú nyúlását.

Tipikus módon az a fontosabb, hogy további hosszirányú növekedést megakadályozó feszültségküszöböt biztosítsunk azért, mert az egészségügyi betétre a legnagyobb feszültség! erők hosszirányban hatnak.

HU 217 376 Β

Az egészségügyi betét hosszirányban viszonylag nagy feszültségeknek akkor van kitéve, amikor azt a viselő személy leveszi az alsóneműjéről. A küszöberő megakadályozza, hogy a betét ilyenkor túlzott mértékben nyúljon. Ezen túlmenően egy ilyen küszöberő azért kívánatos, mert az egészségügyi betétnek nagyobb a hosszúsága, mint a szélessége, ezért a betét hosszirányban jobban tud nyúlni, mint harántirányban.

Az ilyen küszöberő biztosítható az egészségügyi betét komponensei anyagának megválasztásával és a betét konstrukciójával is. Utóbbi esetben mechanikai „gátakat” építünk a betétbe, amelyek megakadályozzák az egy bizonyos fokon túli nyúlást.

Az első típusú küszöberő például egy hipotetikus fólia példáján képzelhető el. Ha egy bizonyos határig megnyújtjuk, akkor a fóliában egy feszültségküszöb lép fel. A fólia például megnyúlhat 10%-kal (ez esetben hossza eredeti hosszúságának 110%-a lesz) mielőtt olyan pontra ér el, amelyen túl csak nagy erővel nyújtható tovább. Tipikus azonban, hogy ha a fóliát az itt leírt módon nem tesszük nyújthatóvá, akkor azt a céljainkra megkívánt erőnél nagyobb húzóerő hatásának kell kitenni, hogy ezt a kezdeti 10%-os nyúlást eléijük.

A 10. ábra egy 54 mechanikai „gátat” mutat be. A vázlatrajz egy 56 nyújtható komponenst ábrázol. Ez az 56 nyújtható komponens (nem korlátozó értelemben) egy nyújtható abszorbens magból vagy egy nyújtható hátlapból áll. Az 56 nyújtható komponensnek van egy hozzárögzített, nem nyújtható vagy kevésbé nyújtható 58 visszatartó eleme. Ez az 58 visszatartó elem úgy van rögzítve, hogy egy laza vagy ernyedt anyaggal van ellátva, amely lehetővé teszi, hogy a mag vagy hátlap egy adott hosszúságra megnyúljon, de ennél tovább már csak jelentős erő alkalmazásával legyen nyújtható.

All. ábra egy réteges szerkezetet mutat, amely alkalmas arra, hogy az egészségügyi betétet mechanikus gáttal vagy feszültségküszöbbel lássuk el. Az ábrázolt példa a hátlapot szemlélteti. A 40 hátlap lehet egy olyan rétegelt anyag, amely egy nyújtható laminált fóliából, mint 60 nyújtható ragasztófóliából, és egy azzal rétegelt 62, előnyújtott polietilénfóliából áll. A két fóliát akkor lamináljuk össze, amikor a 62 előnyújtott fólia relaxált állapotban van. Amikor a 40 hátlapot nyújtjuk, akkor az könnyen nyúlik egészen addig, míg el nem éri az előnyújtott 62 polietilénfólia hosszát, de tovább csak jelentős erő hatására nyúlik.

A gáttal vagy feszültségküszöbbel ellátott egészségügyi betéthez felhasznált rétegelt szerkezet komponenseinek nem kell teljes felületükön egymáshoz kötve lenniük.

A laminátum kialakítható egy előnyújtott anyagból, mint valamely rugalmas fóliából és egy abszorbens anyagból. Az abszorbens anyag helyenként köthető az előnyújtott fóliához, amikor az kinyújtott állapotban van. A két komponens egy sor vonalon, ponton vagy egyéb helyen köthető egymáshoz. A komponensek ragasztóanyaggal, hőbehatással vagy egyéb alkalmas módon köthetők egymáshoz.

Az így kapott laminátum relaxált állapotban ráncolódott felületeket képez, és egy irányban, két irányban vagy sok irányban nyújtható. A laminátum a rugalmas fólia előnyújtott méreteire képes nyúlni, de jelentős erőbehatás nélkül tovább nem. Az így kialakított rétegelt anyag kombinált szerkezetként használható az egészségügyi betét egy vagy több alapvető komponenseként.

5. A visszaalakulás mértéke

A visszaalakulás mértéke az egészségügyi betét különféle kiviteli alakjainál változó lehet. így az eredeti hosszúságának 125-140%-ára nyújtott egészségügyi betétnek a terhelés megszűnése után nem kell feltétlenül eredeti hosszára visszatérnie. Előnyös azonban, ha az egészségügyi betét eredeti hosszának kevesebb mint 110%-ára tér vissza úgy, hogy amikor a betét megnyúlt, akkor már - amint az alsónemű anyaga relaxál vagy a viselő személy teste mozog - nem nyúlik túlzottan (lazára) ki. Az I. táblázat mutatja, hogy kevésbé előnyös kiviteli alakok esetében az egészségügyi betét a nyújtóerő megszűnése után eredeti hosszának 125%-ára vagy annál kisebb mértékben tér csak vissza.

6. A visszaalakulás sebessége

Ha az egészségügyi betét képes visszaalakulni nem nyújtott állapotú méreteire, akkor előnyös, ha ennek a visszaalakulásnak kicsiny a sebessége. Az aránylag kis visszaalakulási sebesség több szempontból kívánatos.

Az egészségügyi betét akkor illeszkedik legjobban a viselő személy testéhez, ha lassan veszi fel ismét a nyújtás előtti méreteit a nyújtás után. Az egészségügyi betét gyengéden érintkeztethető a testtel, és ennek megfelelőek kell legyenek azok az erők is, amelyek a betétet ki nem nyújtott méreteire alakítják vissza. Az egészségügyi betétnek olyan területei is lehetnek, amelyek hidegfolyásuk miatt nem hajlamosak arra, hogy eredeti méreteikre térjenek vissza. Ezek a területek is segíthetik a testhez történő illeszkedést. így az egészségügyi betét szembeállítható a konvencionális rugalmas anyagokkal, mint a LYCRA-val, amelynek jelentős a hajlama az összehúzódásra.

A gyors visszaalakulási sebesség a fogyasztó szempontjából akkor sem kívánatos, amikor a betétet el akarja távolítani az alsóneműből. Használat után a viselő személy gyakran meglehetősen agresszív módon tépi ki az egészségügyi betétet alsóneműjének combok közötti részéből. Ha túl nagy a visszaalakulási sebesség, akkor a betét visszapattanhat az eltávolításkor a használó személy felé (mint egy gumiszalag). Ez különösen fontos akkor, ha az egészségügyi betét hosszirányú nyúlása körülbelül 20% vagy ennél nagyobb.

A visszaalakulási sebességnek elég nagynak kell lennie úgy, hogy az egészségügyi betét néhány másodpercen belül visszanyeqe hosszát és szélességét (ennek az időnek körülbelül 5 másodpercnek vagy ennél kisebbnek kell lennie).

Az egészségügyi betét előnyös módon körülbelül 1,3 cm/s-tól 5 cm/s-ig terjedő sebességgel veszi fel eredeti hosszúságát vagy szélességét.

3. Az egészségügyi betét egyedi komponensei

Az 1-3. ábrákra hivatkozással az alábbiakban a 20 egészségügyi betét különféle kiviteli alakjaihoz alkalmas egyedi komponenseket vesszük szemügyre részletesebben.

HU 217 376 Β

A) A fedőlap

1. Az előnyös fedőlapanyagok általános jellemzői

A 38 fedőlap egy folyadékáteresztő komponensből áll. A 20 egészségügyi betét használata közben a 38 fedőlap az azt viselő személy bőréhez szorosan közel helyezkedik el. A 38 fedőlap előnyösen a viselő személy bőréhez annyira alkalmazkodó, puha érzést keltő és nem irritáló kell legyen, amennyire ez csak lehetséges. A 38 fedőlapnak ezenkívül jól áthatolhatónak kell lennie, újranedvesedési hajlama csökkentett kell legyen, a testből kiürülő folyadékokat gyorsan át kell engednie a 42 abszorbens mag felé, és meg kell akadályoznia azok visszaáramlását a viselő személy bőre felé.

A 38 fedőlapnak két oldala (vagy felülete) van, egy 38A test felőli, és egy 38B alsónemű felőli oldala. A 38 egészségügyi betét 38A test felőli oldala képezi a 20 egészségügyi betét 20A testtel érintkező felületének („testfelületének”) legalábbis egy részletét. A 38 fedőlapnak két 38C hosszanti, és két 38D végső éle van.

(Hasonló számozási rendszert alkalmazunk az egészségügyi betét más komponenseinél is, vagyis az adott komponensnek a viselő személy teste felőli oldalát a komponens számával meg egy A betűvel jelöljük, a viselő személy alsóneműje felé eső oldalát pedig a komponens számával és B betűvel. Az oldalsó és végső éleket a komponens számával és C, illetve D betűvel jelöljük.)

Alkalmas 38 fedőlap számos anyagból gyártható, többek között szőtt és nem szőtt anyagokból, perforált formázott műanyag fóliákból, perforált műanyag fóliákból, hidroformázott fóliákból, porózus habokból, habhálókból, hőre lágyuló fóliahálókból és hőre lágyuló bélésanyagokból.

Az alkalmas szőtt és nem szőtt anyagok állhatnak természetes rostokból (például farostokból vagy gyapotszálakból), szintetikus vagy módosított természetes szálakból [például polimer szálakból, mint poliészter, polipropilénszálakból, polietilénből vagy poli(vinil-alkohol)ból, keményítő alapú gyantákból, poliuretánokból, cellulózészterekből, nejlonból és cellulóz-acetát szálakból] vagy természetes és szintetikus szálak kombinációjából.

Ha a 38 fedőlap nem szőtt paplanból áll, akkor a paplan lehet fonott, kártolt, nedves-kócolt úton nemezeit, olvadékban fúvott vagy ezek kombinációja, vagy hasonló. A 38 fedőlap általában előnyösen perforált fólia, mert ez megfelelő perforálás esetén folyadékáteresztő, és csökkentett a hajlama arra, hogy a folyadékokat visszafelé átengedje és azok a viselő személy bőrét nedvesítsék. Alkalmas perforált fóliák készíthetők bármely, a közleményekben leírt fóliából és fóliagyártási módszerrel készült termékből. E közleményeket itt hivatkozásként említjük.

Alkalmas fóliákat írnak le a 3 929135 számú (Thompson; 1975. december 30.), a 4324426 számú (Mullane és mások; 1982. április 13.), a 4342314 számú (Radel és mások; 1982. augusztus 3.), a 4463045 számú (Ahr és mások; 1984. július 31.), az 5 006 394 számú (Baird; 1991. április 9.) amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások. További formázott és hidroformázott fóliákat írnak le a 4 609 518, 4 629 643, 4 695 422, 4 772 444,

4778 644 és 4839216 számú (Curro és mások), valamint a 4637 819 számú (Ouelette és mások) amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások.

Ismét más, fedőlap céljára alkalmas anyagokat írnak le a 4775 579 számú (Hagy és mások; 1988. október

4.), a 4798 604 számú (Carter; 1989. január 17.), az 5 023 124 számú (Kobayashi; 1991. június 11.) amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások, valamint a 0304617 A2 számú európai találmányi bejelentés (Suda és mások; 1989. március 1.).

Ismét más kiviteli alakok esetében az egyes fenti közleményekben leírt anyagok [mint például a 4 798 604 számú (Carter) amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerinti nyújtható polimer anyagok] egyéb közleményekben leírt módszerekkel alakíthatók fóliákká. így például a 4 798 604 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban leírt nyújtható polimer anyagok makroszkóposán habosított háromdimenziós, nem fényes felületű műanyag fóliává alakíthatók a 4463045 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban leírt eljárással.

Egy másik, a 12. ábrán látható kiviteli alak esetében a 38 fedőlap állhat egy 64 nem szőtt anyagból vagy textíliából és egy perforált fóliából, mint 66 háromdimenziós perforált műanyag fóliából. A nem szőtt anyag a fedőlapnak egy javított, nem műanyag érzetet kölcsönöz.

A 12. ábrán bemutatott fedőlap egy előnyös kiviteli alakváltozata esetében a 64 nem szőtt anyag alaptömege körülbelül 1-40 g/m², előnyösebben körülbelül 8-12 g/m². Egy előnyös nem szőtt anyag egy kártolt, pontszerűen rögzített polipropilén paplanból áll. Előnyösen használható nem szőtt textíliákat gyárt a Fiberweb Croup of Simpsonville, South Carolina cég CELESTRA és HOLMESTRA védjegyzett néven.

A 66 műanyag fólia egy hőre lágyuló műanyag, amely számos 39, kúpos kiképzésű kapillárissal van ellátva olyan módon, mérettel, konfigurációval és orientációval, amint ezt a 3939135 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (Thompson) leírja. A fólia felületaktív anyaggal, mint az ICI Speciality Chemicals cég ÁTMÉR 645 elnevezésű termékével kezelt. A felületaktív anyagot előnyösen a poliolefin gyantagranulátumba dolgozzák be a fóliagyártás előtt.

A 64 nem szőtt textília és a 66 perforált műanyag fólia együtt úgy alakítható a 12. ábrán látható kompozit szerkezetté, hogy a nem szőtt anyag szálait a hőre lágyuló fóliába vákuumrétegelési eljárással akkor dolgozzuk be, amikor ez utóbbi olvadékállapotban van. Ilyen fedőlapot ír le részletesebben a 07/794 745 bejelentési számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (Aziz és mások; 1991. november 19.). Alternatív kiviteli alakok esetében a nem szőtt textília és a fólia egymáson helyezhető el. A két komponenst ez utóbbi esetben egymáshoz rögzítjük. A rögzítésre alkalmas módszer a ragasztás, de más módszer, mint hőrögzítés és/vagy sajtolással, ultrahanggal vagy dinamikus mechanikai behatással végzett rögzítés is lehetséges.

A 13. ábra ismét más kiviteli alakokat mutat be, ahol a 38 fedőlap rendezett szálakat tartalmazó fóliából áll. „Rendezett szálakat tartalmazó fólia” alatt olyan

HU 217 376 Β perforált fóliát értünk, amely a nyílásaiban és azok körül elrendezett szálakat tartalmaz.

Az ilyen fedőlap 68 perforált fóliája bármely itt leírt fólia vagy bélésanyag lehet. Ilyen fedőlaphoz különösen jól használható perforált fóliát ismertet a 4463 045 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás. A fóliát hengereken hengereljük, hogy bizonyos fokig nyújthatóvá tegyük azokat. A 68 fólia a szálak elrendezése előtt vagy után hengerelhető.

A 68 fólia mechanikusan vagy termomechanikusan lazán elrendezett 70 nem szőtt szálakat tartalmaz. A 70 szálak előnyös módon vagy a 38A test felőli, vagy a 38B abszorbens mag felőli oldal iránya mentén, vagy afelől vannak elrendezve.

A 70 szálak bármely erre alkalmas eljárással rendezhetők el a 68 fóliában mechanikusan vagy termomechanikusan. így például a szálak ömledékfuvással, fonással, kártolással, termomechanikus úton dolgozhatók a műanyag fóliába annak ömledékállapotában, vagy a fóliával nedvesen kócolható. Erre alkalmas ömledékíiivási eljárást ismertet a 3 978 185 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (bejelentő: Exxon: feltaláló; Buntin és mások).

A rostok lehetnek hidrofilek vagy hidrofóbok. Alkalmas hidrofil szálak képezhetők nedvesíthető szálakból, mint egy nejlonkomponenst és egy hidrofilizálókomponenst tartalmazó nejlonkopolimerekből. Ilyen anyag beszerezhető az Allied Signal Inc. cégtől Hydrofil SCFX védjegyzett néven.

Egy előnyös kiviteli alak esetében a 70 szálak szintetikus, hőre lágyuló szálak. E célra alkalmas polietilén szálak beszerezhetők a Dow Chemical Companytól ASPUN védjegyzett elnevezésen és az Exxon Corporation cégtől ESCORENE 3.400 és 3.500 védjegyzett elnevezésen.

Előállítás után a rendezett szálakat tartalmazó fóliaszerkezetet hidrofilizálás céljából bármilyen ismert módszerrel kezeljük. Ez lehetővé teszi, hogy a fólia 39 nyílásai jobban vezessék a folyadékokat. Ezek után a kezelési eljárások után a kompozit szerkezet gyűrűs hengereken engedhető át.

A rendezett szálas 38 fedőlap jobb érintkezést biztosít a 68 perforált fólia és a 70 nem szőtt szálak között. Ez előnyöket jelenthet olyan tekintetben, hogy javul a folyadékoknak a 68 fólián át a 70 szálakhoz és az azok alatt elhelyezkedő rétegekhez történő szállítása. A kényelemérzet is javulhat, ha a szálak a 38 fedőlap 38A test felőli oldalán helyezkednek el. Az is javíthatja a kényelemérzetet, ha a szálak a 38 fedőlap abszorbens mag felőli oldalán helyezkednek el, mert így a 38 fedőlap 68 fóliarésze kevésbé válik el az alatta lévő 70 rendezett szálaktól és hatol be a viselő személy testének réseibe.

2. Alternatív módszerek a fedőlap nyúlóképességének biztosítására

Sokféle alapvető út van arra, hogy a fentiekben leírt fedőlapanyagok nyújthatóságát biztosítsuk. E módszereket (korlátozási szándék nélkül) az alábbiakban írjuk le.

A 38 fedőlap nyújthatóvá tételének egyik módja az, hogy a fedőlap anyagát mechanikai művelettel, mint hajtogatással, hullámosítással vagy gyűrűs hengerléssel alakítjuk, hogy olyan ráncokat alakítsunk ki benne, amelyek a fedőlap nyújtásakor kinyílnak. Az ilyen művelet számos, a fentiekben leírt fedőlapon elvégezhető.

A jelen találmány egy előnyös kiviteli alakjánál a 38 fedőlapot a 4463 045 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint állítjuk elő, és gyűrűs hengerrel hengereljük, hogy annak bizonyos fokú nyithatóságot biztosítsunk.

Alkalmas gyűrűs hengerlési és „előhullámosító” eljárásokat írnak le a 4107364 számú (Sisson; 1978. augusztus 15.), a 4 834 741 számú (Sabee; 1989. május 30.) amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások. (E szabadalmi leírásokra az alábbiakban együttesen mint „gyűrűs hengerlési” találmányi leírásokra hivatkozunk.)

A gyűrűs hengerrel hengerelt fedőlap hullámhajtásvonalai kereszt- (haránt) irányba kell fussanak, hogy a fedőlap hosszirányban legyen nyújtható. Más kiviteli alakoknál a hullámhajtásvonalak hosszirányba, mindkét irányba és/vagy más irányokba futhatnak. A 38 fedőlap a hullámhajtás vonalakra merőleges irányban nyújtható.

A 14. ábra azt szemlélteti, hogy a 38 fedőlap olyan nem szőtt anyagból állhat, amelynek 78 szálai általában a kívánt nyújtás irányára merőleges irányban rendezettek. így például a fedőlap olyan szálakból állhat, amelyek általában keresztirányba rendezettek, hogy lehetővé tegyék a hosszanti irányú nyújthatóságot.

A 15. ábra egy másik lehetséges fedőlap-kivitelialakot mutat be. A 15. ábrán a 38 fedőlap össze van erősítve az alatta fekvő 46 befogadóréteggel az 5. ábrán bemutatott 72 egyedi olvasztásos kötésekkel. A 15. ábrán látható kiviteli alaknál a 46 befogadóréteget megnyújtjuk, mielőtt azt hozzáolvasztjuk a 38 fedőlaphoz. A 38 fedőlap és a 46 befogadóréteg ily módon egy laminátumot képez. Ha a megnyújtott laminátumot relaxáltatjuk, akkor annak 72 oldala rögzített területei és 76 rögzített völgyei között 74 feldomborított területei képződnek.

A 15. ábrán bemutatott kiviteli alaknak egy kulcsfontosságú előnye van. Ez (és a különböző alternatív kiviteli alakjai) lehetővé teszi(k), hogy közönségesen nyújthatatlannak vélt anyagokból nyújtható rétegelt anyagot alakítsunk ki. A perforált 38 fedőlap műanyag fóliát normális körülmények között nem tartjuk nyújthatónak, de a 38 fedőlap bizonyos fokig nyújthatóvá válik, ha egy olyan réteghez erősítjük, mint az előzetesen kinyújtott 46 befogadóréteg, majd a két komponens anyagot ezután relaxáltatjuk.

Az ilyen laminátum 74 feldomborított részei is bizonyos előnyöket biztosíthatnak. Ezek a 74 feldomborított felületek jellegzetes módon puhák, a 46 befogadóréteg abszorbens szálait is közelebb viszik a viselő személy testéhez, mint a rögzített, nem domborított felületek. Az ilyen konstrukció az abszorpciót is fokozhatja (különösen a 74 domborított felületeken).

Más kiviteli alakoknál mind a 38 fedőlapot, mind a 46 befogadóréteget megnyújthatjuk, mielőtt azokat egymáshoz rögzítjük.

Más kiviteli alakoknál a 38 fedőlap úgy tehető nyújthatóvá, hogy azt nyújtható, vagy még előnyösebben ki10

HU 217 376 Β feszíthető („stretch”) anyagokból képezzük ki. A 38 fedőlap lehet például egy polietilén/karton keverékből (mint az Exxon Corporation EXX-7 fóliájából készült perforált fólia). Ez lehetővé teszi egy kifeszíthető („stretch”) anyag különböző mechanikai módszerek alkalmazása nélküli előállítását.

Más kiviteli alakoknál a fedőlap anyagai kis (körülbelül 18-25 g/m²) alaptömegű nem szőtt anyagokat tartalmazhatnak. Ilyen nem szőtt anyagot gyárt például a Veratec Inc., az International Paper Company, Walpole, Massachusetts cég egy részlege, P-8 elnevezésen.

Más kiviteli alakoknál a fedőlap állhat előformázott vagy nedvesen kócolt száltömegből.

A 16. ábra azt szemlélteti, hogy a 38 fedőlapnak rugalmas szerkezeti elemei is lehetnek. Ilyen szerkezeti elem például egy 82 rugalmas bordákból álló háló, ernyő vagy huzat. Ilyen szerkezet egy példáját ismerteti a 4 062 995 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (Korpman; 1977. december 13.). A hálónak bordái között 84 négyzet vagy gyémánt alakú nyílásai lehetnek. Az ilyen szerkezet általában minden irányban kifeszíthető. A hálóhoz 86, rugalmas vagy nem rugalmas szálak adhatók vagy ragaszthatok.

Ismét más kiviteli alakoknál a 38 fedőlap csak egy irányban nyújtható anyagokból kiindulva olyan szerkezetté alakítható ki, amely több mint egy irányban nyújtható.

A 17. ábra egy erre a célra használható eljárási példát mutat be. A 17. ábra bal oldala egy olyan konvencionális eljárást szemléltet, amely arra használható, hogy egy 88 nyújtható paplananyagot 38 fedőlapokká vágjunk fel. A 88 paplan gépirányban (MD) fut. Ez az az irány, amelyben a 88 paplan nyúlik.

A 17. ábra jobb oldala olyan eljárást szemléltet, amely több irányba nyújtható fedőlapot eredményez azáltal, hogy a nyújtható paplananyagot a gépirányra bizonyos szögben vágjuk ki. Ennek az eljárásnak egyik változatánál a paplan egy bizonyos szögben táplálható be, és ugyanabban az irányban vágható ki, mint a konvencionális eljárásnál. Az így nyert, kivágott 38 fedőlap két irányba képes nyúlni, amint ezt a kivágott fedőlapok széle menti nyilak mutatják.

A 17A. ábra ismét más kiviteli alakok esetében azt mutatja, hogy olyan perforált 38 fedőlapfólia készíthető, amely olyan geometriájú 39 nyílásokkal van ellátva, amelyek a 38 fedőlap egy bizonyos irányba történő nyújtását teszik lehetővé.

Ismét más kiviteli alakok esetében a 38 fedőlapot a nyújthatóság céljából be lehet hasogatni, amint ezt az alábbiakban az abszorbens maggal kapcsolatban leíquk.

Ismét más kiviteli alakok esetében (melyeket a 17B. ábra szemléltet), a 38 fedőlap egy „fordított nyak” kiképzésű anyag lehet. Ezek a „fordított nyak” kiképzésű anyagok olyan anyagok, amelyek szélessége hosszirányú nyújtás esetén nő (nem pedig csökken). Az ilyen anyagok azért használhatók fel jól az egészségügyi betétekben, mert a betét megnyújtása alatt nem csökken azon képességük, hogy a viselő személy alsóneműje lépésbetétrészének egy bizonyos, adott felületét lefedjék. Valójában az a képességük, hogy ezt, a lépésbetétfelületet lefedjék, a nyújtásukkal megnövekszik. Mint ezt a 17B. ábra mutatja, ha ez a szélességnövekedés elég nagy, akkor ezek az anyagok az egészségügyi betét nyújtása folyamán fiilszerű szerkezetek kialakítására használhatók fel.

„Fordított nyak” alakú anyag létrehozására alkalmas módszert ír le a 4965 122 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (Morman; 1990. október 23.).

3. További lépések

Fentieken túlmenően, a jelen találmány előnyös kiviteli alakjai esetében a 38 fedőlapnak legalábbis egy részét felületaktív anyaggal kezeljük. Ez bármilyen, a szakterületen ismert módon történhet.

A 38 fedőlap felületaktív anyaggal történő kezelésének alkalmas módszereit egy sor közlemény úja le, mint a 4 950 264 és az 5 009 653 számú (Osbom) amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások, valamint a 07/794 745 számú amerikai egyesült államokbeli találmányi bejelentés leírása (Aziz és mások; 1991. november 19.). Ez utóbbi szabadalmi leírás a nem szőtt anyag/perforált hőre lágyuló fóliából álló fedőlap perforált fóliakomponensének felületaktív anyaggal történő kezelését írja le. A felületaktív anyagot előnyös módon a hőre lágyuló fólia előállítására használt gyantába dolgozzák be.

A 38 fedőlap felületaktív anyaggal történő kezelése azt eredményezi, hogy a fedőlap hidrofilebb lesz. Ennek az a következménye, hogy a folyadék gyorsabban járja át a 38 fedőlapot, mint akkor, ha felületét nem kezelnék. Ez csökkenti annak valószínűségét, hogy a testfolyadékok a 38 fedőlapról inkább lefolyjanak, semmint azokat a fedőlap levezesse.

Ezen túlmenően, a 38 fedőlap 38B belső felülete egy alatta fekvő abszorbens réteggel érintkezik, ahhoz rögzített módon. Ez az érintkezési kapcsolat azt eredményezi, hogy a folyadékok gyorsabban hatolnak át a 38 fedőlapon, mintha azok nem érintkeznének az abszorbens komponenssel. Nem feltétlenül van azonban szükség arra, hogy a 38 fedőlapot az alatta fekvő réteghez rögzítsük.

A 38 fedőlap úgy tartható egy alatta fekvő abszorbens komponenssel érintkező állapotban, hogy a fedőlap és az alatt elhelyezkedő komponens közé ragasztóanyagot hordunk fel vagy úgy, hogy az alul elhelyezkedő réteg szálait a fedőlappal nedvesen kócoljuk, vagy a 38 fedőlapot az alatta fekvő abszorbens réteghez egy sor diszkrét, egyedi olvasztott kötéssel vagy más, a szakterületen ismert módon rögzítjük.

Az 5. és 7. ábrák egy előnyös típusú, olyan olvasztott kötést mutatnak, amely olyan kötött területeket képez, mely a folyadéknak az alul elhelyezkedő abszorbens anyagba történő levezetésére szolgáló vezetőcsatomákkal van ellátva.

B) Az abszorbens mag

1. Az előnyös abszorbensmag-szerkezetek általános jellemzői

A 42 abszorbens mag a 38 fedőlap és a 40 hátlap között van elhelyezve. A 42 abszorbens mag az az eszköz, amely abszorbeálja a mensest és egyéb testfolyadékokat.

HU 217 376 Β

A 42 abszorbens mag abszorpcióképességének nem kell sokkal nagyobbnak lennie, mint amilyen az abszorbeálandó folyadék feltételezett összmennyisége. A 42 abszorbens mag általában összenyomható, alakítható, és nem izgatja a viselő személy bőrét. Bármilyen, a szakterületen ilyen célra használt anyagból készülhet. Ilyen anyagok például a természetes anyagok, mint facellulózpép, amelyet levegőárammal képzett, kreppelt cellulózvattának nevezünk, a hidrogélképző polimer gélesedőszerek, a módosított, térhálósított cellulózszálak (melyeket az alábbiakban írunk le), a kapilláris csatornát tartalmazó szálak, az abszorbens habanyagok, abszorbens szivacsok, szintetikus fonalak, polimer szálak, tőzegmoha vagy bármilyen ezekkel egyenértékű anyag vagy anyagkombináció.

A fentiekben felsorolt polimer gélesedőanyagokat „abszorbens gélesedőanyagoknak” vagy „szuperabszorbens anyagoknak” is nevezhetjük. A polimer gélesedőanyagok olyan anyagok, amelyek folyadékokkal, mint vízzel vagy testfolyadékokkal érintkezve ezeket a folyadékokat magukba szívják és hidrogéleket képeznek. Ily módon a 42 abszorbens magba kiürített folyadékokat a gélesedőszer összegyűjti és magában tartja, ezáltal a tárgyak abszorpcióképességét fokozza és/vagy folyadékot magában tartó képességüket javítja.

A 42 abszorbens magban felhasznált polimer gélesedőszer általában lényegében vízben oldhatatlan, gyengén térhálósított, részben semlegesített, hidrogélképző polimer anyag 41 részecskéiből áll. Ezek a „részecskék” lehetnek bármilyen alakúak, így granulumok, pikkelyek vagy szálak.

A 42 abszorbens mag egyik alaptípusának általános jellemzőit (ezek között a céljainkra használható előnyös típusú polimer anyagokat és a módszereket, melyek segítségével ezek a polimer részecskék előállíthatok) nem korlátozó értelemben az 5 009 653 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (Osbom), és az abban felsorolt más szabadalmi leírások íqák le, amelyeket itt hivatkozásként említünk. (Az itt leírt 42 abszorbens magoknak azonban nem kell feltétlenül szuperabszorbens anyagokat tartalmazniuk.)

Az abszorbens mag céljára alkalmas, térhálósított cellulózszálakat írnak le a 4 888 093 számú (Cook és mások; 1989. december 19.); a 4 822 543 számú (Dean és mások; 1989. április 18.); a 4889543 számú (Schoggen és mások; 1989. december 26.); a 4898642 számú (Moore és mások; 1990. február 6.); a 4935022 számú (Lash és mások; 1990. június 19.) amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások; a 0 427 315 A2 és a 0427 317 A2 számú európai leírások (Herron és mások; 1991. május 15.); és a 0429112 A2 számú európai leírás (Herron és mások; 1991. május 29.). Az abszorbens mag számára alkalmas kapilláris csatornás szálakat (vagyis előnyösen külső felületükön kapilláris csatornákkal ellátott szálakat) írnak le részletesebben az alábbi példák, a 0391 814 számú európai bejelentés (1990. október 10.) és az előbbiekben említett kapilláris csatornás szálakra vonatkozó szabadalmi bejelentések.

Habokat tartalmazó megfelelő abszorbens magokat írnak le a 07/743 839, a 07/743 950, a 07/743947 és a

07/830159 számú (4451, 4452, 4453 és 4453R P&G ügyiratszám) amerikai egyesült államokbeli találmányi bejelentések leírásai. Az első, harmadik és negyedik felsorolt bejelentés feltalálói Young és mások. Az első három bejelentés dátuma 1991. augusztus 12., a negyediké 1992. február 12. További, habot tartalmazó magokat ír le a 0 239 208 B1 számú európai szabadalmi leírás.

Szivacsokat tartalmazó abszorbens magokat írnak le a3512530 ésa3 954493 számú amerikai egyesült államokbeli, valamint a 2 203 827 számú francia szabadalmi leírások.

További nyújthatóan kiképezhető abszorbens magokat írnak le a következő közlemények: a 4773 903 és a 4 865 596 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások (Weisman és mások; 1988. szeptember 27., illetve 1989. szeptember 12.). Ezek a szabadalmi leírások kártolt, fúvásos lapképzéssel előállított mikroszál paplant, lényegében nem abszorbens göndörített fonalat, hidrogélt képző polimer gélesedőszert és egy hidrofilizálószert tartalmazó paplant ismertetnek.

Egyéb alkalmas abszorbens maganyagok közé tartoznak az ömledékfúvásos módszerrel előállított rugalmas szálak és abszorbens magok. Egy ilyen maganyag a Fiberweb of Simpsonville, South Carolina cég 7102-102 jelzésű terméke, amely nedvesen gubancolt gyapot és ömledékfúvással készült szálak kompozit anyaga. Más kiviteli alakoknál a gyapot egyéb abszorbens anyaggal, mint például a Courtaulds Fibers, Ltd., West Midlands, Anglia cég 101 és 102 típusú FSA szálaival helyettesíthető. Alternatív esetben két, fent említett 7102-102 típusú anyagréteg, közöttük elhelyezett szemcsés polimer gélesedőszerrel laminálható össze, és ez a rendszer nyújthatóvá tehető, hogy egy nagyon abszorbens, nyújtható laminátumot kapjunk.

Ezen túlmenően, a 42 abszorbens mag bármely, itt leírt, fedőlapként használható anyagból készülhet. Ahhoz azonban, hogy az adott célra alkalmasak legyenek, ezeknek az anyagoknak abszorbenseknek kell lenniük vagy azokat valamilyen abszorbens anyaggal együtt kell felhasználnunk. így például a 42 abszorbens mag állhat egy, a 16. ábrán bemutatotthoz hasonló rugalmas bélésanyagból, amelyre abszorbens szálak vannak ragasztva.

2. Az abszorbens mag nyújthatóvá tétele

Sokfajta nyújtható abszorbens mag kiviteli alak lehetséges. Ezek közé tartoznak (de nem korlátozódnak ezekre) az alábbiakban leírt kiviteli alakok. Az alábbi kiviteli alakok komponensei is bármilyen alkalmas módon kombinálhatok további kiviteli alakok képzése céljából.

a) Laminátumok

Egy, a 2. ábrán bemutatott előnyös kiviteli alak esetében a 42 abszorbens mag egy rétegelt szerkezet. Ez a laminátum egy szuperabszorbens polimeranyag-rétegből (mint a 41 szemcse alakú polimer anyag) áll, amely két, légárammal lapképzett, 43 első és 47 második (vagy „felső” és „alsó”) fátyolréteg közé van elhelyezve.

A 43 és 47 első és második fátyolréteg tartja magában a szuperabszorbens polimer anyagot, javítja az abszorbeált kiürített anyagok oldalirányú leszivárgását a

HU 217 376 Β abszorbens magba, és egy bizonyos fokú abszorpciót biztosít. A 43 és 47 fátyolrétegek egyetlen olyan textíliapaplanból is állhatnak, amely úgy van összehajtva, hogy a 41 szuperabszorbens anyagszemcsék belül helyezkednek el, vagy állhat két egyforma vagy különböző minőségű fátyollapból.

Egy alkalmas laminátum egy szuperabszorbens rétegelt anyag, amely WATERLOOK L-535® elnevezésen ismert, és amely a Corain Processing Corporation of Muscatine, Iowa cégtől szerezhető be. Ilyen szuperabszorbens laminátumokat ismertetnek a 4 467012 számú (Pedersen és mások; 1984. augusztus 21.), a 4 260 443 számú (Lindsay és mások; 1981. április 7.) és a 4 578 068 számú (Kramer és mások; 1986. március 25.) amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások.

A 42 laminált abszorbens mag készíthető olyan selyempapírból, amely 20-200%-ra feszíthető ki (például eredeti hosszának körülbelül 120-300%-ára képes nyúlni.) Ilyen selyempapír számos eljárással készíthető. Egy kiviteli alak esetében ez a selyempapír a szokásos módon kreppelt papír, lehet például egy olyan BOUNTY papír, amit kreppelési műveletnek vetünk alá.

Más kiviteli alakoknál ez a fátyol készíthető a 4191 609 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban (Trokhan; 1980. március 4.) leírt eljárás megfelelő változatával vagy a 4 529 480 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban (Trokhan; 1985. július 16.) leírt eljárás alkalmas változata útján, vagy a WO 92/00414, WO 92/00416 számú európai találmányi bejelentésekben (közzététel: 1992. január 9.) leírt eljárással. Ez utóbbi esetekben a fátyol egy vagy több következő eljárással tehető nyújthatóvá: a lehúzókés olyan szögben történő beállításával, hogy az további kreppelést idézzen elő; a papír-hálószerkezet olyan kialakításával, hogy az bizonyos mértékű kifeszítést tegyen lehetővé; vagy a papírpaplan Yankee-szárítóból a szokásosnál korábban történő kivételével, mielőtt azt kreppelő hatást kifejtendő, további szárításnak vetjük alá.

Alternatív kiviteli alakok esetében nem kreppelt vagy kezdetben igen kevéssé kreppelt selyempapír a rétegelés után kreppelhető. A kreppelési eljárás ebben az esetben úgy történhet, hogy a rétegelt anyagot hengerpár között engedjük át úgy, hogy azok egy hullámosított réteget adjanak, amely 20-200%-ra feszíthető ki (vagyis eredeti hosszának 12-300%-ára nyúlik). A hullámok iránya a kívánt feszítési irányra merőleges kell legyen.

Egy másik lehetséges kiviteli alaknál a laminátum úgy kreppelhető, hogy a rétegelt anyagot egy felületre ragasztjuk, és a laminátumot lekreppeljük a felületről. Ez hasonló módon végezhető, mint a papírpaplan lefejtése egy Yankee-szárítóról, amint ezt az előbbiekben említett európai találmányi bejelentések leírásai ismertetik.

Egy ismét másik kiviteli alak esetében a laminátum úgy kreppelhető, hogy egy mintát sajtolunk bele, miközben a rétegelt anyag sík felületre van kiterítve. Például egy pár sík lap használható arra, hogy a rétegelt anyagba egy, a 4 578 068 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban (Kramer és mások) bemutatotthoz hasonló mintát nyomjunk a laminátumba.

Alternatív kiviteli alakoknál a laminátum bevágható vagy behasítható annak érdekében, hogy nyújtható abszorbens magszerkezetet kapjunk. A 18. ábra egy különösen előnyös kiviteli alakot mutat, amelyben a 42 abszorbens mag egy, a fentiekben leírt behasított vagy részben behasogatott laminátum annak érdekében, hogy azt hosszirányba nyújthatóvá tegyük. A 19. ábra egy olyan alternatív abszorbens magot mutat, amely a középső részén van behasogatva, de nincs behasogatva a végterületein. A 2. ábra olyan alternatív abszorbens magot szemléltet, amelynek gyémánt alakú, kivágott nyílásai vannak. Bármilyen egyéb alkalmas alak vagy alakú nyílások is használhatók.

A behasogatott abszorbens anyagok más típusait írja le a 0293 208 B1 európai találmányi leírás (bejelentő: Lion Corporation; 1991. július 24.).

A 20 egészségügyi betét 22 hosszirányú és 24 végső élei előnyösen le vannak zárva, hogy elkerüljük a folyadék vagy folyadékot tartalmazó szuperabszorbens anyag elszívódását és kinyomódását a betét nyújtott állapotában. Alternatív módon a 42 mag 42C és 42d élei inkább lezárhatók, semmint a teljes egészségügyi betét minden éle. A 42 mag élei bevonhatók vagy betakarhatok selyempapírral. Más lehetséges kiviteli alakoknál a fátyol élei hajtogathatok vagy egyéb módon kezelhetők annak érdekében, hogy megakadályozzuk a folyadéknak vagy a folyadékot tartalmazó 41 szuperabszorbens részecskéknek az elszívódását vagy kitaszítását a 42 magból. A 20 egészségügyi betét kerülete menti minden permanens zárásnak tömítenie kell a nyújtás folyamán is (vagyis a zárást az egészségügyi betét használata folyamán állandóan biztosítani kell).

A fentiekben leírt minden rétegelt abszorbens magban a fátyolrétegben vagy rétegekben lévő cellulózrostokat ismert abszorbensanyag-lapok, mint tőzegmoha, módosított cellulózszál(ak) vagy szintetikus szál(lapok) helyettesíthetik. A fátyolrétegek alaptömege is változó az egyes rétegekben.

b) Abszorbens anyagot és szuperabszorbens anyagot tartalmazó keverékek szerkezete

A 42 abszorbens mag laminált szerkezet helyett állhat a fentiekben leírt abszorbens és szuperabszorbens anyagok keverékéből is.

Ezeknek a paplanoknak a készítésére használhatók például szuperabszorbens anyagok légárammal terített, módosított, térhálós cellulózszálakkal, térhálós karboximetil-cellulózzal képezett keverékei, mint amelyeket a 4475 911 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (Gellert; 1984. október 9.) ír le. E paplanok céljára tőzegmoha vagy egyéb abszorbens anyagok keverékei használhatók. Ezek a paplanok azután kreppelhetők, gyűrűs hengerek között kezelhetők, behasogathatók, vagy, mint ezt a fentiekben leírtuk, egyéb módon alakíthatók abból a célból, hogy nyújtható 42 abszorbens magot képezzünk ki.

Az itt leírt kiviteli alakok mindegyikében a 41 szuperabszorbens anyag részecskéinek eloszlása bármilyen lehet. A szuperabszorbens anyag 41 részecskéi homogé13

HU 217 376 Β nen keverhetők össze az itt leírt abszorbens anyagokkal. Más kiviteli alakoknál a szuperabszorbens anyagok egy koncentrációgradiens szerint oszlathatók el az egészségügyi betétben. Az ilyen koncentrációgradiens kialakításának módozatait a 0198683 számú európai találmányi bejelentés (Duenk és mások; közzététel: 1986. október 22.), a 4 699 823 számú (Kellenberger és mások; 1987. október 13.), és az 5009650 számú (Bemardin; 1991. április 23.) amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások íqák le.

c) Különböző típusú szálak keverékeit tartalmazó szerkezetek

A 42 abszorbens mag különféle típusú természetes vagy szintetikus szálak és szemcsés szuperabszorbens anyagok keverékéből áll.

i) A „ blendelt ” mag

A 21-23. ábrák egy különösen előnyös 42 abszorbens magot szemléltetnek, amelyet „blendelt” magnak nevezünk. Ezt a magelrendezést egy viszonylag vastag 20 egészségügyi betéten mutatjuk be, de olyan vékony paplan formájában is kialakítható, amely vékony termékekben használható.

A 42 blendelt abszorbens mag egy bundázott száltöltetet tartalmaz, előnyösen homogén szálkeverék formájában. A 42 blendelt magot legalább két típusú (vagy csoportba tartozó) szál képezi. Ezek közül az első csoportba (vagy típusba) kis denier-számú, aránylag rövid hidrofil szálak tartoznak, és körülbelül 5-90% (előnyösen körülbelül 10%) nagyobb denier-számú, hosszabb szintetikus szálak, amelyek egy második szálcsoportba (típusba) tartoznak. A kétféle csoportba tartozó szálak keverékei (blendelési) aránya a különféle típusú abszorbens tárgyak tulajdonságai szerint változtatható. (Minden ebben a leírásban megadott százalékmennyiség tömegszázalékot jelent, hacsak azt másként nem jelezzük.)

A szálak első csoportját természetes szálak, mint gyapot, cellulóz vagy egyéb természetes szálak képezik. Az első csoportba tartozó szálak alternatív esetben vagy a fentieken túlmenően szintetikus szálakat, mint szuperabszorbensanyag-szálakat és kapilláris csatomájú szálakat, mechanikus vagy kémiai úton módosított természetes szálakat, így (nem korlátozott értelemben) műselyem, kémiai-termikus mechanikai úton készült pépet („CTMP”-t vagy ,,TMP”-t), faőrleményt vagy térhálós cellulózrostokat tartalmazhatnak. Az egyik kiviteli alak esetében az első csoportba tartozó szálak légárammal fektetett szálak. Az első csoportba tartozó szálak vagy önmagukban hidrofil szálak, vagy olyan szálak, amelyeket az előzőekben leírt valamelyik módszerrel hidrofillé teszünk.

A hatásfok javítható azzal, hogy viszonylag merev szálakat választunk, amelyek nedvesített állapotban is megtartják nyomással szembeni ellenállásuk egy jelentős hányadát (ez azt jelenti, hogy e szálaknak nagy kell legyen a kompressziós modulusa). Előnyös, ha olyan szálakat választunk, amelyeknek nagy a nyomással szembeni ellenállása, és ugyanakkor nedves és száraz állapotban is rugalmasak (vagyis nyomásnak is ellenállnak és összenyomott állapotban visszarugóznak). Ezeknek a kritériumoknak a cellulózszálak különösen előnyös módon felelnek meg. (Figyelembe kell venni azonban, hogy a térhálósított cellulózszálak eléggé módosítva vannak ahhoz, hogy már ne legyenek sem cellulózszálaknak, sem természetes szálaknak tekinthetők.)

A második csoportba tartozó szálak kompressziós modulusának is nagynak kell lennie, és nedves állapotban is viszonylag nagy modulusuk kell legyen. A második csoportba tartozó szálaknak ezenkívül előnyösen szárazán és nedvesen is rugalmasaknak kell lenniük. Alkalmas szálak közé tartoznak (nem korlátozó jelleggel) az alábbiakban felsorolt anyagok bármelyikéből készült szintetikus szálak, amelyek a 46 befogadóréteg szálas anyagaként használhatók (a szálhosszúság, denier-finomság stb. nem kell szükségszerűen ugyanolyan legyen; egyes előnyös szálhosszakat stb. az alábbiakban írunk le).

A második csoportba tartozó szálak előnyös módon hosszabbak, mint az első csoportba tartozók. A második csoportba tartozóké előnyösen körülbelül 0,6 cm vagy ennél nagyobb, legelőnyösebben körülbelül 1,3 cm vagy ennél nagyobb. A második csoportba tartozó szálak denier-finomsága előnyösen nagyobb, mint az első csoportba tartozóké. A második csoportba tartozó szálak elemi szálfinomsága körülbelül 6 és 40 denier között van. Még előnyösebben ezek szálfinomsága körülbelül 15-30 közötti, legelőnyösebben körülbelül 15-25 közötti.

A második csoportba tartozó szálak lehetnek hidrofilek, hidrofóbok vagy részben hidrofilek, részben hidrofóbok. A második csoport szálainak legalább némi hidrofil komponensük (előnyösen cellulózkomponensük) van. A második csoportba tartozó szálak számos, erre alkalmas úton láthatók el hidrofil komponenssel. Ezek közé tartozik (nem korlátozó jelleggel) a szálak bevonása vagy kezelése abból a célból, hogy azokat vagy legalábbis felületüket hidrofillé tegyük.

E célra alkalmas szintetikus szálak beszerezhetők az Eastman Kodak Textilé Fibers Division, Kingsport cégtől a KODEL 200 és 400 terméksorba tartozó termékek formájában. Az egyik megfelelő típusú szál a KODEL 410 szál.

Egy, a szálak második csoportjába tartozó, különösen előnyös szálas anyag a göndörített poliészterszál. Erre alkalmas szálas anyag a KODEL 431. Ezek a KODEL szálak lineáris 2,5 cm-enként előnyösen körülbelül 5-7, előnyösen körülbelül 6, még előnyösebben 6,3 göndörítést tartalmaznak. A szálak göndörítési foka körülbelül 70-91°, előnyösen körülbelül 88°. A göndörítés egyéb tulajdonságok mellett a szálak rugalmasságát javítja. A szálak finomsága elemi szálanként 15 denier és hosszúságuk körülbelül 1,3 cm. E szálak a szakterületen ismert módon hidrofil vagy hidrofób kikészítőanyaggal vonhatók be.

Egy alternatív kiviteli alak esetében az első csoportba tartozó cellulózszálak kis denier-számú (hidrofil felületű) szintetikus szálakkal helyettesíthetők. Ebben az esetben a 42 blendelt mag az első csoportba tartozó, rövid, kis denier-számú, hidrofil szálakból (mint CELWET néven ismert, permanens nedvesíthető bevonattal ellátott poliészterszálakból), és a második csoportba tarto14

HU 217 376 Β zó hosszú, nagy denier-számú szintetikus szálakból áll. CELWET-tel kezelt poliészterszálak a Hoechst Celanese Corporation, Charlotte, North Carolina cégtől szerezhetők be.

Az ilyen blendelt mag abszorpciós kapacitásának növelése céljából hidrogélt képező, polimer gélesedőanyagot is tartalmazhat.

Egy előnyös kiviteli alak esetében a hidrogélképző, polimer gélesedőanyag „nagy sebességű” abszorbens gélesedőanyag-részecskéket tartalmaz. A „nagy sebességű” abszorbens gélesedőanyag kifejezés olyan abszorbens gélesedőanyagokat jelent, amelyek a kiürített folyadékokat olyan sebességgel képesek abszorbeálni, hogy kapacitásuk legalább körülbelül 40%-át, előnyösen legalább körülbelül 50%-át, legelőnyösebben legalább körülbelül 90%-át 10 másodperc vagy ennél rövidebb idő alatt érik el.

A kapacitás százalékos sebességének mérésére alkalmas módszert a 07/637090 és a 07/637 571 számú amerikai egyesült államokbeli találmányi bejelentések (Noel és mások, illetve Feist és mások) leírásai írnak le. Alternatív kiviteli alakoknál az is lehetséges, hogy a nagy sebességű abszorbens gélesedőanyagokat egyéb típusú (vagy közönséges sebességgel működő) abszorbens gélesedőanyagokkal keverjük.

A közvetlenül fentiekben leírt kiviteli alaknál a nagy sebességű abszorbens gélesedőanyagok szál formájúak. Szálas szuperabszorbens anyagokat (bár nem szükségszerűen szálas, nagy sebességű abszorbens gélesedőanyagokat) ismertet részletesebben a 4855 179 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (Bourland és mások; 1989. augusztus 8.).

Az itt használt „szálas, abszorbens gélesedőanyag” kifejezés alatt olyan szálas abszorbens gélesedőanyagokat szándékozunk érteni, amelyek teljesen abszorbens gélesedőanyagból és bikomponensű szálakból állnak, mely utóbbiak legalább részben egyéb, olyan anyagokat tartalmaznak, melyek felületei abszorbens gélesedőanyagokkal van bevonva. Egy alkalmas szálas, nagy sebességű abszorbens gélesedőanyag FIBERSORB SA 7000 elnevezésen ismert termék, melyet korábban az Arco Chemical Company, Newton Square, Pennsylvania cég gyártott. Egyéb alkalmas szálas, nagy sebességű szuperabszorbens szálak a 101,102, 111 vagy 112 típusú FSA-szálakként ismert poliakrilát bázisú szálak, melyek a Courtaulds Fibers, Ltd. cégtől szerezhetők be.

Úgy véljük, hogy a hidrogélképző polimer gélesedőszerek hatásfoka az ilyen blendelt magokban javul. A hidrogélképző polimer gélesedőszerek nagyobb koncentrációban is használhatók.

A 42 blendelt abszorbens magot előnyösen legalább körülbelül 0,09 g/cm³ sűrűségre sajtoljuk össze. A 42 blendelt abszorbens mag körülbelül legalább 0,25 g/cm³ sűrűségre is sajtolható annak érdekében, hogy a puhaság és hajlékonyság megtartása mellett javítsuk annak folyadékfelszívó képességét (a fenti sűrűségértékek számításánál az abszorbens gélesedőanyag tömegét nem vettük számításba). A sajtolás a 42 abszorbens mag teljes felületén vagy annak csupán kiválasztott részein történhet. Mintázott szerszámmal történő sajtolás lehetővé teszi, hogy a mag folyadékáteresztő tulajdonságait egy adott igénynek megfelelően alakítsuk ki. így például a folyadékcélterületen a sűrűség igen kicsiny lehet annak érdekében, hogy a folyadékbefogadás sebességét maximálisra növeljük, és igen nagy lehet a mag éleinek közelében, hogy maximálisra növeljük a felszívást.

Egy különösen előnyös kiviteli alak esetében a javított minőségű 42 abszorbens mag körülbelül 15% 12,7 mm hosszú, 15 denier elemi szálfinomságú, göndörített poliészterszálból és körülbelül 85% térhálós cellulózszálból áll, és körülbelül 0,06 g/cm³ sűrűségre van sajtolva.

A 42 blendelt abszorbens mag mint teljes abszorbens mag vagy mint egy réteges szerkezet egy vagy több rétege használható. A blendelt 42 abszorbens mag befogadóréteggel vagy a nélkül alkalmazható.

A 21-23. ábrák egy olyan 42 magpéldát mutatnak be, melyben a maganyag rétegei „profilozott” 20 egészségügyi betétet képeznek. A profilozott 20 egészségügyi betét a közepén vastagabb, és 22, illetve 24 élei felé vékonyodik. A 22. és 23. ábrák azt szemléltetik, hogy ilyen profilozott 20 egészségügyi betét oly módon alakítható ki, hogy aránylag hosszú és széles rétegeket rakunk kisebb hosszúságú vagy szélességű rétegekre (vagy fordítva). Egy ilyen rétegelt konstrukcióban egy vagy több réteg állhat kizárólag cellulózból vagy állhat cellulóz/hidrogélképző polimer keverékekből. A rétegek szálasanyag- és/vagy abszorbens gélesedőanyag-tartalma vagy összetétele is különböző lehet. így például az alsóbb rétegekben százalékosan több abszorbens gélesedőanyag helyezhető el, hogy további folyadéktárolási kapacitást biztosítsunk.

Más kiviteli alakoknál a második csoportba tartozó szálak közé rugalmas szálak keverhetők. Alkalmas rugalmas szálak közé tartoznak az ömledékből fuvott szálak, mint az a nedvesen gubancolt ömledékből fuvott és gyapotszál keverék, amely 7102-102 elnevezésen a Fiberweb cégtől szerezhető be vagy a polietilén/karton szálkeverék, mint az EXX-7 elnevezésű Exxon gyártmányú fólia előállítására használt szálkeverék.

ii) Egyéb típusú magok

Egyéb, nyújthatóságot biztosító magszerkezetek közé szintetikus szálakból álló nem szőtt szerkezetek vagy különböző szőtt szerkezetek tartoznak.

így például szálas, szuperabszorbens anyagok, mint Fibersorb szálas szuperabszorbensből álló nem szőtt szerkezetek kombinálhatók különféle szintetikus szálakkal abszorbens magok előállítása céljából. Ezek a nem szőtt szerkezetek különböző rögzítési és szálfektetési mintázatok alkalmazásával tehetők nyújthatóvá.

Ezeknek a nem szőtt szerkezeteknek a kifeszítési tulajdonságai az itt leírt különböző módszerekkel fokozhatok. A nyújthatóság fokozására alkalmas módszerek többek között a gyűrűs hengerlés, a rugalmas szálak beépítése a magba, és nyújtható göndörített vagy fodrozott szálak (mint az 58. és 59. ábrákon mutatott szálak) beépítése.

Egy alkalmas szerkezet az előzőekben említett 7102-102 elnevezésű, ömledékből fuvott és gyapotszálakból, valamint szuperabszorbens anyagból álló ter15

HU 217 376 Β mék. A szuperabszorbens anyag alakja lehet szemcsés vagy szál alakú. Egyéb lehetséges kiviteli alakok esetében a szerkezet módosított, térhálós cellulózszálakat tartalmazhat. A térhálós cellulózszálak a nem rögzített rugalmas szálakhoz és szuperabszorbens anyaghoz adhatók. Más kiviteli alakok esetében a térhálós szálak helyettesíthetik a rugalmas szálakat (amennyiben a térhálósított szálak önmagukban nyújthatók) vagy a szuperabszorbens anyagot.

3. A mag nyújthatóvá tétele

A 42 abszorbens mag a jelen leírás valamennyi kiviteli alakja esetében nemcsak nyújthatóvá, de rugalmasan nyújthatóvá is tehető.

A 42 abszorbens mag akkor is rugalmasan nyújthatóvá tehető, ha az anyaga maga nem rugalmas. A 42 abszorbens mag oly módon tehető rugalmasan nyújthatóvá, hogy azt egy elasztikus hátlappal vagy fedőlappal társítjuk úgy, hogy a 42 abszorbens mag az elasztikus fedőlappal vagy hátlappal együtt nyúlik vagy húzódik össze.

A 20 egészségügyi betét (vagy egyéb abszorbens cikk) bármilyen egyéb, további abszorbens rétegeket vagy egyéb komponenseket is tartalmazhat, olyanokat, melyeket a leírásunkban hivatkozott szabadalmi leírások ismertetnek. így például az abszorbens tárgy tartalmazhat egy, a 38 fedőlap és a 42 abszorbens mag között elhelyezett befogadóréteget vagy térhálós cellulózszál foltot.

C) A hátlap

1. Az előnyös hátlapanyagok általános jellemzői

A 40 hátlap folyadékot át nem eresztő, így megakadályozza, hogy a testfolyadékok a viselő személy ruházatát beszennyezzék. Megfelelő 40 hátlap az anyagok széles választékából gyártható. E célra alkalmas anyagok közé tartoznak a prégelt és nem prégelt polietilén fóliák és rétegelt fátylak.

Alkalmas polietilén fóliát gyárt a Monsanto Chemical Corporation, amelyet 8020 számú fólia elnevezésen hoz forgalomba a Clopey Corporation of Cincinnati, Ohio cég P18-0401 elnevezésen, és a Tredegar Film Products, Térré Haute, Indiana cég XP39385 termék elnevezésen.

A 20 egészségügyi betét egy alternatív kiviteli alakjánál (amelynél a 38 fedőlap csak a 21 fő testrészt fedi, de nem teqed ezen túl a fülek fedőfelületeként, amenynyiben ilyen fülek vannak) a 40 hátlap két rétegből állhat. Ebben az esetben a 40 hátlap egy annak mag felé eső 40A oldalán elhelyezett, magasított anyagból készült első réteget tartalmazhat. Ennek az első rétegnek az a szerepe, hogy a viselő személy teste felé eső, kényelmes, nem irritáló felületet biztosítson.

A magasított réteg bármilyen alkalmas anyagból, mint például nem szőtt anyagból készülhet, előnyösen egy hidrofób, nem szőtt anyagból áll.

A második réteg a 40 hátlap 40B, alsónemű felé eső oldalán helyezhető el, és egy folyadékot át nem eresztő fóliából állhat. Ilyen második rétegként egy körülbelül 0,01-0,05 milliméter, előnyösen körülbelül 0,02 milliméter vastagságú, kis sűrűségű polietilénfólia vált be. Ilyen második rétegként az Ethyl Corporation, Visqeen

Division cég XP-39385 jelzésű polietilén fóliája bizonyult különösen alkalmasnak. A 40 hátlap tehet valamilyen puha, a 38 fedőlaphoz képest viszonylag hidrofób textilanyag is. Poliészter vagy poliolefinszálakból készült 40 hátlapok erre a célra beváltak. Különösen előnyös, puha, textíliaszerű 40 hátlapanyag az a nem szőtt poliészter anyagból és egy fóliából készült laminátum, amelyet a 4475 180 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (Wnuk; 1984. október 9.) ír le.

2. A hátlap nyújthatóvá tétele

Sokféle lehetséges, nyújtható hátlaptípus létezik. Ezek közé tartoznak (nem korlátozó értelemben) az alábbi kiviteli alakok.

Általában a fedőlap nyújthatóvá tételére vonatkozó, fentiekben leírt technikák a 40 hátlapok nyújthatóvá alakítására is alkalmasak. így a hátlapanyagok mechanikai műveletekkel, mint hajtogatással, hullámosítással vagy gyűrűs hengerléssel tehetők nyújthatóvá. A 40 hátlap oly módon is nyújthatóvá tehető, hogy azt a fentiekben leírt EXX-7 típusú, Exxon gyártmányú, stretch fóliából készítjük.

A 40 hátlap készítésére használt fóliák és hasonlók nincsenek perforálva, illetve ha perforáltak vagy nyílásokkal vagy hasonlókkal vannak ellátva, akkor azokat a nyitott felületek lefedése, lezárása vagy a nyílások területének méretcsökkentése útján folyadékot át nem eresztővé tesszük.

Egy különösen előnyös nyújtható 40 hátlap a Formula 198-338 jelzésű nyújtott ragasztófólia, amelyet a Findley Adhesives Company of Wauwatosa, Wisconsin cég gyárt. Ez a Findley ragasztófólia egy olyan folyadékot át nem eresztő fólia, ami 200-300%-os nyúlásra képes. Azért előnyös, mert rugalmasan is nyújtható.

A fólia „úgy ahogy van” felhasználható a 20 egészségügyi betétben. A ragasztófólia egyik oldala a 42 abszorbens mag 42b, alsónemű felőli oldalára ragasztható fel. A másik oldala a 40 hátlap 40B alsónemű felőli oldalát képezi, és alsónemű-rögzítő ragasztóként használható.

Adott esetben a ragasztófólia 40B alsónemű felé eső oldalának ragasztófelülete legalábbis részben lefedhető (vagyis ragasztó jellege „blokkolható”). A hátlap 40A test felőli oldalán a ragasztó, legalábbis részben, szintén blokkolható.

A nyitott ragasztófelület blokkolása sokféle alkalmas módon történhet. Ilyen módszer többek között a nyílt ragasztófelület valamilyen nem ragasztóréteggel történő lefedése, bevonása vagy behintése por alakú anyaggal, mint talkum- vagy keményítőporral a nyílt felület legalábbis egy részén. A 40 hátlap 40B alsónemű felé eső oldala nyílt ragasztófelületének részleges blokkolása felhasználható arra, hogy a fennmaradó nyílt ragasztófelületen alsónemű-rögzítő ragasztófelület-mintázatot alakítsunk ki.

Ismét más kiviteli alakoknál olyan ragasztófólia használható, melynek egyik oldala tapadó, a másik nem. Ilyen jellemzőkkel rendelkező ragasztófólia egy olyan kompozit szerkezetet, amely egy kis modulusú, nyomásra érzékeny ragasztóval ellátott, nem szőtt elasztomer fóliából áll. Ilyen ragasztófólia a Findley Adhesives

HU 217 376 Β

Company cég Formula 198-333 elnevezésű terméke, amely egy Formula H 2301 elnevezésű blokkolófóliával van ellátva. Ilyen anyagokat írnak le továbbá az 5 032 120 számú (Freeland és mások; 1991. július 16.) és az 5 037416 számú (Allén és mások; 1991. augusztus 6.) amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások.

Más előnyös kiviteli alakoknál a 40 hátlap egy nyújtható rétegelt szerkezetből áll. Az ilyen laminátum két vagy több rétegből állhat. E rétegek lehetnek olyanok, amelyek mindegyike különböző mértékben képes nyúlni. így például egy 40 hátlap állhat egy vagy mindkét oldalán nyújtható, nem szőtt paplannal vagy nyújtható fóliával fedett Findley ragasztófóliából kialakított laminátumból.

D) A fedőlap-, hátlap- és maganyagok kombinációi

A jelen találmány szerinti 20 egészségügyi betét az itt leírt fedőlap-, hátlap- és maganyagok sokfajta különféle kombinációjából állhat.

Mint a fentiekben említettük, a 20 egészségügyi betét állhat kizárólag nyújtható komponensekből. Az 1-3. ábrákon bemutatott 20 egészségügyi betét állhat a fentiekben leírt anyagok közül kiválasztott bármelyik fedőlapból, hátlapból és abszorbens magból. A különféle típusú fedőlapok, hátlapok és abszorbens magok számos lehetséges kombinációban állíthatók össze.

Alternatív módon a 20 egészségügyi betét állhat egyes nyújtható, és egyes nem nyújtható komponensekből. így például az egészségügyi betét tartalmazhat legalább egy itt leírt nyújtható komponenst, amelyet bármilyen konvencionális nem nyújtható anyaggal vagy a fentiekben leírt legalábbis egyik alapanyaggal kombinálunk, mielőtt ez utóbbit nyújthatóvá tennénk. Ezáltal a hatásosság tekintetében vagy a 20 egészségügyi betét gyártási költségének csökkentése tekintetében bizonyos kívánatos előnyök érhetők el.

A 23A.-23C. ábrák nyújtható és nem nyújtható komponensekkel képezett egészségügyibetét-példákat ábrázolnak. Sok más példa is létezik, amely a jelen találmány oltalmi körébe tartozik.

A 23A. és 23B. ábrák olyan 20 egészségügyi betétet mutatnak, melyeknek egy 38 fedőlapja, 40 hátlapja és nem nyújtható 42 abszorbens magja van. A 42 abszorbens mag a 38 fedőlaphoz és 40 hátlaphoz viszonyítva a 101 nyújtható csíkok vagy szalagok által felfüggesztett helyzetben van, és a 38 fedőlap meg a 40 hátlap a 42 abszorbens mag körül egy nyújtható, zsák alakú szerkezetet alkot. A 101 nyújtható csíkok a 38 fedő- és 40 hátlaphoz vannak rögzítve.

A 23A. és 23B. ábrákon látható 20 egészségügyi betét (különösen annak 40 hátlapja) ily módon a viselő személy alsóneműjéhez tud illeszkedni úgy, hogy kényelmes érzést kelt. A 42 mag nem nyújtható volta előnyös abból a szempontból, hogy lehetővé teszi kapilláris tulajdonságainak fenntartását akkor is, ha a 38 fedőlap és a 40 hátlap megnyúlik.

A 23C. ábra olyan 20 egészségügyi betétet ábrázol, amelyben egy 40 nyújtható hátlap egy 38, nem nyújtható fedőlappal és egy 42, nem nyújtható abszorbens maggal van kombinálva. A 23C. ábrán látható 20 egészségügyi betétnek ugyanaz az előnye, mint az előző ábrán szemléltetett betétnek, de ezen túlmenően további előnyöket biztosít.

A 23C. ábrán látható 20 egészségügyi betét azt is lehetővé teszi, hogy a viselő személy testének közelében elhelyezni kívánt komponensei (a 38 fedőlap és a 42 mag) feszülés nélkül illeszkedjenek a viselő személy testéhez, mert az alsóneműköz alkalmazkodó 40 hátlap ki tud feszülni.

A 23C. ábrán látható 20 egészségügyi betétnek egy pár 99, hosszirányban elhelyezett kinyújtható csíkja is van a betét test felé eső oldala mentén. A 99 csíkok állhatnak valamilyen nem szőtt vagy hasonló alkalmas anyagból. Ezek a csíkok előnyös módon puhák, hogy a viselő személy számára kényelmesebb felületet képezzenek. A 99 csíkok a 38 fedőlapot a 40 hátlappal is összekötik. így ezek a csíkok (az alábbiakban leírt) „szigetelőelemek”-ként is szolgálhatnak, melyek lehetővé teszik, hogy a 40 hátlap a 38 fedőlaptól és a 42 abszorbens magtól fíiggetlenebbül nyúljon és feszüljön ki, mintha ilyen csíkok nem lennének jelen.

Számos egyéb alternatív kiviteli alakú egészségügyi betét van, melyeknek egyes nyújtható és egyes nem nyújtható, olyan komponensei vannak, amelyek a viselő személy alsóneműjéhez rögzítés céljából feszítőeszközöket tartalmaznak. Ezeket az alábbiakban a 4.A)1. fejezetben újuk le.

Azon túlmenően, hogy a különböző fedőlap-, hátlap- és maganyagokat kombináljuk, az itt leírt anyagok egynél több funkció ellátására is felhasználhatók vagy egy abszorbens tárgyban egynél több komponensként is használhatók.

így például egyes, itt leírt abszorbens anyagként felhasználható habanyagok a fedőlap, az abszorbens mag és a hátlap funkcióját is elláthatják. Ez úgy valósítható meg, hogy a habanyag alsónemű felőli oldalára egy át nem eresztő bevonatot viszünk fel, vagy más módon kezeljük a habanyag alsónemű felőli oldalát, hogy azt folyadékot át nem eresztővé tegyük. Más kiviteli alak esetében a 38 fedőlap el is hagyható, és az ezalatt fekvő réteg láthatja el azt a feladatot, melyet a 38 fedőlap általában betölt.

Ezen túlmenően az itt leírt, valamelyik komponensként, például fedőlapként, hátlapként vagy magként használható anyagok némelyike egy vagy több más komponens céljára is használható (feltéve, hogy az anyag rendelkezik az adott komponenstől megkívánt jellemzőkkel vagy azt ilyen célra módosítjuk).

Az itt, az egyik komponens (mint fedőlap, hátlap vagy mag) nyújthatóvá alakítására leírt módszerek általánosan használhatók bármelyik másik komponens nyújthatóvá tételére is.

E) A fedőlap, hátlap és abszorbens mag összeszerelése

Az egészségügyi betét fentiekben leírt komponensei (a fedőlap, hátlap és abszorbens mag) bármilyen olyan módszerrel egymáshoz erősíthető, amely lehetővé teszi, hogy a 20 egészségügyi betét nyúljon.

Az 1. ábra szerinti előnyös kiviteli alaknál a 20 egészségügyi betét komponensei olyan méretűek, hogy a 38 fedőlap és a 40 hátlap élei kifelé túlteijednek a 42 abszorbens mag élein. A 40 hátlap egy kifeszíthető ragasztófó17

HU 217 376 Β liából áll. A 42 mag a 40 hátlap tetején van elhelyezve. Ezután a 42 mag tetejére ráhelyezzük a 38 fedőlapot. A 38 fedőlapnak a 42 mag élein túlterjedő éleit a 40 hátlap éleihez erősítjük.

Amint ez az 1. ábrán látható, a 38 fedőlap előnyös módon egy 90 szegély mentén van a 40 hátlaphoz erősítve. A 90 szegély előnyösen folyadékot át nem eresztő. A 90 szegély bármilyen, a szakterületen e célra ismert módszerrel, mint ragasztással, göndörítéssel vagy hegesztéssel alakítható ki. Az 5. ábra szerinti szárnyas termékeknél szemléltetett módon, a 90 szegély a betét 34 fő testrészének teljes kerületét körülveszi.

Úgy találtuk, hogy az ilyen konstrukció megfelelő módon biztosítja az egészségügyi betét komponenseinek helyzetét anélkül, hogy az egymás melletti komponensek felületeit egymáshoz rögzítené. Bár, mint ezt a fentiekben már megjegyeztük, gyakran előnyös az, ha egyes komponensek felületei egymáshoz vannak rögzítve.

A fentiekben egy konstrukciós szempontból előnyös kiviteli alakot írtunk le (de a különböző komponensek egyesítésére egyéb módszereik is használhatók).

így például a jelen találmány az úgynevezett „cső alakú” termékekre is kiterjed. Ezeknél a termékeknél egy folyadékáteresztő borítóanyag mint fedőlapanyag hajtogatható az abszorbens mag és a hátlap köré, és a komponensek egymáshoz erősíthetők. Más alternatív elrendezések esetében a fedőlap a mag köré hajtogatható, és azután a beburkolt mag helyezhető a hátlapra, és ahhoz erősíthető.

F) Az egészségügyi betétnek a viselő személy alsóneműjéhez rögzítésére szolgáló rögzítőelemek

1. Az előnyös rögzítőelemek általános jellemzői

A 40 hátlap 40B alsónemű felőli oldala 44 rögzítőelemekkel (vagyis az egészségügyi betétnek a viselő személy alsóneműjéhez rögzítésére szolgáló „rögítőeszközök”-kel) van ellátva.

A 3. ábra a 44 rögzítőelemet mint középső párna ragasztót mutatja, amely azt a célt szolgálja, hogy a 20 egészségügyi betétet az alsónemű lépésbetétrészébe erősítsük. A 44 rögzítőeszköz a betét 34 fő test felőli felületét (lásd 1. ábra) az alsóneműnek ebbe a résébe rögzíti.

Az 5. ábra a fül 45 rögzítőelemeket mint ragasztót mutatja. A 45 rögzítőelemként szolgáló ragasztót arra használjuk, hogy az az 52 füleket helyükön tartsa, miután azokat az alsónemű lépésbetétrésze köré hajtogattuk (amint ezt az alábbiakban leírjuk). A ragasztó 45 rögzítőelem az 52 fül külső felületén az 53 szélső él közelében van elhelyezve (vagyis a 20 egészségügyi betét L hosszirányú középvonalától legmesszebb eső végein az 52 fülnek). Az 52 fülek úgy tarthatók meg a megfelelő helyzetben, hogy az 52 füleket az alsóneműhöz vagy a szemben lévő fülhöz rögzítjük.

A ragasztó 44 és 45 rögzítőelemeket leválasztható fedőcsíkokkal vagy leválasztható szalagokkal, mint a középső párnát takaró szalaggal és fülleválasztó szalaggal fedjük (ezek mindegyikét 50-nel jelöltük). A ragasztóanyagot azért kell lefedni az 50 leválasztható szalagokkal, hogy megakadályozzuk a ragasztónak a használat előtti, egyéb felületekhez történő tapadását.

A-21kalmas leválasztófóliákat ír le a 4917697 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás.

A rögzítőelemeket a leírás egyszerűsítése érdekében ragasztóanyagként írtuk le. Ezek a rögzítőelemek azonban más típusúak is lehetnek. Előnyös rögzítőelemek a ragasztóanyagok, mint a nyomásra érzékeny ragasztóanyagok, mechanikus rögzítőelemek és ezek kombinációi. Az előnyös rögzítőelem-típusokat és -konfigurációkat részletesebben az alábbiakban írjuk le.

a) Ragasztóanyag rögzítőelemek

A használt nyomásérzékeny ragasztóanyagok sokféle különböző minta vagy konfiguráció szerint hordhatók fel a 40 hátlap alsónemű felé eső 40B oldalára.

Vékony, hajlékony egészségügyi betétekben számos ragasztóanyag-mintázat használható. A WO 92/04000 számú, „Abszorbens tárgyak alakja és ragasztóanyag rögzítőeszközei” („Shape and Adhesive Fastening Means fór an Absorbent Article”) című nemzetközi szabadalmi bejelentés (Papa és mások; közzététel; 1992. március 19.), melyet itt hivatkozásként említünk, olyan konfigurációkat ismertet, amelyek: 1. lehetővé teszik, hogy az egészségügyi betét a viselő testének feleljen meg; 2. csökkentik az egészségügyi betét hoszszanti irányú éleinek felcsavarodási és összecsomósodási hajlamát, valamint a végső élek felgyűrődési hajlamát, és annak lehetőségét, hogy az alsóneműhöz ragasztó anyagok érintkezésbe kerüljenek a viselő személy testével és szőrzetével.

A Papa (és mások) általi szabadalmi bejelentés azt a kitanítást adja, hogy a ragasztóanyag rögzítőelemeket a lehető legközelebb kell elhelyezni a viselő személy alsóneműje lépésbetétrészéhez, hogy csökkentsük az alsónemű rugalmas elemeinek azt a hajlamát, ami a betét hosszanti éleinek felgyűrődésével jár. A Papa (és mások) általi szabadalmi bejelentés azt a kitanitást is adja, hogy legalábbis egyes kiviteli alakoknál a 20 egészségügyi betétnek L hosszirányú középvonala mentén kell legyen egy olyan területe, ahol a 40 hátlap nincs a viselő személy alsóneműjéhez rögzítve, mert ez lehetővé teszi, hogy a 40 hátlap középső része elváljon az alsóneműtől, és az egészségügyi betét a 69. ábrán mutatott módhoz hasonlóan, keresztmetszetében W alakúra deformálódjon.

A Papa (és mások) általi szabadalmi leírás azt a ki tanítást adja, hogy a ragasztóanyagnak ugyan közel kell lennie a 20 egészségügyi betét végéleihez, hogy az élek felgyűrődését csökkentsük, de túl közel sem szabad lennie, mert ebben az esetben az élek legkisebb mértékű felgyűrődése is azzal jár, hogy a ragasztóanyag érintkezésbe kerül a viselő személy bőrével. A ragasztóanyag nem lehet távolabb a végélektől, mint körülbelül 6 mm, és legelőnyösebben nem lehet távolabb, mint körülbelül 6±3 mm.

A jelen találmány szerinti ragasztóanyag-konfigurációk teljesítik ezeket a célokat, és olyan egészségügyi betéteket szolgáltatnak, melyek viselés közben alkalmazkodnak (hozzáidomulnak) a viselő személy testének és az alsóneműnek dinamikus alakváltozásaihoz.

Az alkalmazható ragasztóanyag-konfigurációk attól függenek, hogy nyújtható, vagy pedig nem nyújtható

HU 217 376 Β ragasztóanyagokat használunk. Az egészségügyi betétnek azok a részei, amelyekre nyújtható ragasztóanyagot vittünk fel, nyújthatók lesznek. A nem nyújtható ragasztóanyagot tartalmazó egészségügyi betétnek csak a ragasztóanyagfoltok közötti területei lesznek nyújthatók. Ezért nem nyújtható ragasztóanyagok használata esetén azokat előnyösen szaggatott minták formájában visszük fel, hogy lehetővé tegyük az egészségügyi betét ragasztóanyagfoltok közötti részeinek nyúlását.

A ragasztóanyag sokféle konfigurációban alkalmazható. Ilyenek (korlátozó szándék nélkül) a következők:

1. egyetlen ragasztóanyagzóna vagy folt; 2. két párhuzamos hosszanti irányú csík a hosszirányú középvonal ellentétes oldalain; 3. két befelé ívelt ragasztóanyagcsík; 4. több ragasztóanyagfolt. Ha a ragasztóanyag nyújtható, akkor az folyamatos vagy megszakított minták alakjában hordható fel a fenti (vagy egyéb) konfigurációkban. Mint ezt a fentiekben említettük, abban az esetben, ha a ragasztóanyag nem nyújtható, akkor azt előnyösen megszakított mintázattal hordjuk fel, így szaggatott pontok, szaggatott csíkok vagy hasonlók alakjában.

A 3. ábra egy, a jelen találmány szerinti egészségügyi betétben használható előnyös ragasztóanyag-konfigurációt ábrázol.

Ez a ragasztóanyag-konfiguráció hat darab, körülbelül 2 χ 2 cm méretű négyzet alakú és két darab, körülbelül 2 χ 6,4 cm méretű, hosszúkás négyszög alakú darabból áll. A hosszirányú L középvonal mindkét oldalán egy négyszög alakú darab van elhelyezve, a négyzet alakú darabok a betét 28 és 30 végső élei területén helyezkednek el. Ezek a négyzet alakú foltok úgy vannak elhelyezve, hogy mindegyik végső él területen az egyik folt a két 27 sarokban és egy, a hosszirányú középvonal mentén foglal helyet.

A 44 rögzítőelemet képező ragasztóanyagfoltok mindegyike különálló 50 borítócsíkkal fedhető le, de előnyös, ha a foltokat egyetlen leválasztó fóliadarab fedi. Ez egyszerűbbé teszi a gyártást, és a fogyasztó számára is előnyösebb, mert nem kell az 50 fedőcsíkokat egyenként eltávolítania.

A 24-31. ábrák (nem korlátozó jelleggel) további ragasztóanyag-konfigurációkat ábrázolnak.

A 24. ábra olyan ragasztóanyag-mintázatot mutat, amely két hosszanti irányú, befelé ívelt, az L hosszirányú középvonal mentén elhelyezett, nyújtható ragasztóanyagcsíkból és a 20 egészségügyi betét 24 végső élei közelében elhelyezett ragasztóanyagfoltból áll. A 24 végső élek közelében elhelyezett foltok állhatnak nyújtható vagy nem nyújtható ragasztóanyagból.

Ez a ragasztóanyag-mintázat véleményünk szerint elősegíti az egészségügyi betét középső részének nyúlását. A végső élek közelében elhelyezett ragasztóanyagfoltok olyan pontokat biztosítanak az L hosszirányú középvonal mentén, amelyeken az egészségügyi betét az alsóneműköz van erősítve. Ily módon akkor, amikor az alsónemű kifeszül, az egészségügyi betét hosszirányú középvonala menti részei is kifeszülnek.

A 25. ábra olyan ragasztóanyag-mintázatot ábrázol, amely három darab négyszög alakú, nem nyújtható ragasztóanyagfoltból áll. Az egyik folt az egészségügyi betét 32 középső területén, a másik két folt a 24 végső élek közeli 28 és 30 területeken van elhelyezve. Ez a ragasztóanyag-konfiguráció lehetővé teszi az egészségügyi betét 92-vel jelzett, a nem nyújtható ragasztóanyagfoltok közötti területeinek kifeszülését.

A 26. ábra olyan ragasztóanyag-konfigurációt mutat, amely tíz, egymástól különállóan elhelyezett, nem nyújtható ragasztóanyagfoltból áll. A foltok a 20 egészségügyi betét 22, hosszanti irányú oldaléleinek mindegyike mentén, egymástól egyenletes távolságra vannak elrendezve. Ez a konfiguráció a 20 egészségügyi betét teljes hossza mentén aránylag egyenletes nyújthatóságot biztosít. Lehetővé teszi azt is, hogy az egészségügyi betét 34 hosszirányú középső felülete elváljon a viselő személy alsóneműjétől és jobb érintkezést biztosítson a testtel.

A 26A. ábra négy darab 44 rögzitőelemként szolgáló, négyszög alakú ragasztóanyagcsíkból vagy foltból álló ragasztóanyag-konfigurációt ábrázol. Ezek a foltok úgy vannak elhelyezve, hogy az egész ragasztóanyagmintázat „X” betűhöz hasonlít, az „X” közepében nincs ragasztóanyagfolt, és a foltok mindegyikének iránya a hosszanti és keresztirányú középvonalak I metszéspontjától az egészségügyi betét egyik 27 sarka felé mutat.

Ez a ragasztóanyag-mintázat lehetővé teszi, hogy a 20 egészségügyi betét 32 középső területe a jobb testérintkezés érdekében még jobban elváljon a viselő személy alsóneműjétől. Ezen túlmenően a 20 egészségügyi betét 32 középső része azért is közelebbi kontaktusba tud kerülni a viselő személy testével, mert a 32 középső terület nyújthatósága kombinálódik a 28 és 30 végső területeknek a viselő személy alsóneműjéhez rögzített állapotával, amikor a 20 egészségügyi betét hosszirányban kifeszül.

A 27. ábra olyan ragasztóanyagkonfiguráció-példát mutat, amely két különböző ragasztóanyagot használ fel. A ragasztóanyagok nyújthatósági jellemzői különbözők. Ez a típusú konfiguráció (amelyik legalább két, különböző nyújthatóságú ragasztóanyagot alkalmaz) arra használható fel, hogy a 20 egészségügyi betét viselés alatt különböző konfigurációkat vehessen fel.

A 27. ábrán bemutatott ragasztóanyag-mintázat két, a 20 egészségügyi betét 22 hosszirányú oldaléléi mentén elhelyezett, hosszirányú 44’ ragasztóanyagcsíkból, és egy, a 40 hátlap fennmaradt részét fedő 44” ragasztóanyag-zónából áll.

A 44’ hosszirányú ragasztóanyagcsíkoknak viszonylag alacsony rugalmassági modulusuk van. Ily módon a hosszirányú 44’ csíkok aránylag kis erőhatásra megnyúlnak. A 40 hátlap többi részét fedő 44” ragasztóanyag-zónának aránylag nagy a rugalmassági modulusa (ez nagyobb, mint a 44’, hosszirányú csíkok rugalmassági modulusa). Ezért a 44” ragasztóanyag-zóna kevésbé nyújtható, mint a 44’ hosszirányú csíkok.

Ha a 27. ábrán bemutatott 20 egészségügyi betétre nyújtó erők hatnak, akkor a 44’ hosszirányú ragasztóanyagcsíkok jellegzetes módon, nagyobb távolságra nyúlnak meg, mint a 44” ragasztóanyag-zóna. Ez azt eredményezi, hogy az egészségügyi betét 22 hosszirányú élei mentén lévő részei a viselő személy alsónemű19

HU 217 376 Β jével együtt feszülnek ki. Az egészségügyi betét hosszirányú középvonal menti részei a viselő személy ezekhez erősített részeivel együtt ilyenkor felemelkednek. A betét középső része így közelebbi érintkezésbe kerül a viselő személy testével.

Egy másik lehetséges kiviteli alaknál a 27. ábrán bemutatott ragasztóanyag-területek nyújthatósága fordított lehet. A 44’ hosszirányú ragasztóanyagcsíkok rugalmassági modulusa lehet viszonylag a nagyobb, és a 44” ragasztóanyagzóna rugalmassági modulusa a viszonylag kisebb. Ennél a kiviteli alaknál a 44” ragasztóanyagzóna nagyobb távolságra nyúlik, mint a 44’ hosszirányú csíkok.

Ez a 20 egészségügyi betétet „csónak” vagy csésze konfigurációjúra alakítja, amit vázlatosan a 86. és 87. ábrák mutatnak. Ezt a csónak konfigurációt az jellemzi, hogy az egészségügyi betét 22 hosszirányú élek menti részei a 20 egészségügyi betét középső részei fölé emelkednek. Az ilyen konfiguráció abból a szempontból lehet hasznos, hogy növeli az egészségügyi betét befogadóképességét.

Egyéb kiviteli alakoknál a ragasztóanyag konfigurációja arra használható fel, hogy az egészségügyi betét más, kiválasztott területeinek nyújthatóságát segítsük elő.

Ha a ragasztóanyagok nyújthatók, akkor az előnyösen körülbelül az egészségügyi betét 1. táblázatban felsorolt mértékű nyújtását teszik lehetővé.

Alkalmas nyújtható ragasztóanyagok közé tartoznak maguk a nyújtható ragasztók, valamint a nyújtható ragasztó/hátlap kombinációk. Bármilyen, a szakterületen ismert nyújtható ragasztóanyag használható. Alkalmas nyújtható ragasztó/hátlap kombinációk többek között (és nem korlátozó értelemben) a nyújtható hátlapra felvitt, nem nyújtható, az Anchor Continental Inc. 3 Sigma Division, Covington, Ohio cégtől 3 Sigma 3474 elnevezésen beszerezhető ragasztóanyag; az elasztikusán nyújtható ragasztófóliák, mint a 198-388 jelzésű Findley gyártmányú ragasztó; vagy a Minnesota Mining and Manufacturing Company, St. Paul, Minnesota cégtől beszerezhető rugalmasan nyújtható, 3M XPO-O-014 elnevezésű ragasztófólia; vagy egy alacsony modulusú rugalmas fóliára felvitt ragasztóanyagszpré, mint a 3M cég 1442 terméke.

Alkalmas nem nyújtható ragasztóanyagok a „0,6 mii paso”-ként specifikált A 305-4 számjelzésű, Century Adhesive vagy Anchor Continental, Inc. 3 Sigma Division, Covington, Ohio gyártmányú ragasztók. Alkalmas nem nyújtható ragasztóanyag rögzítőeszközöket ír le részletesebben a 4917697 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás.

b) Mechanikus rögzítők, dörzsrögzítők és hasonlók

A jelen találmány szerinti különféle kiviteli alakoknál használt, itt leírt rögzítőelemeket nem korlátozzuk a ragasztóanyag rögzítőeszközökre.

így például a 20 egészségügyi betét a konvencionális VELCRO kapoccsal vagy a 4946527 számú (Battrell; 1990. augusztus 7.), az 5 058247 és az 5 116563 számú (Thomas és mások; 1991. október 22., illetve 1992. május 26.) amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban vagy a 0 381087 számú európai találmányi bejelentésben leírt rögzítőelemekkel vagy nagy súrlódási együtthatójú dörzsdarabokkal - mint amilyeneket a 4166 464 számú (Korpman), a 4 834 739 számú (Linker és mások) és az 5011480 számú (Gossens és mások) amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások írnak le - is a viselő személy alsóneműjéhez erősíthető.

A viselő személy testének mozgását követő módon mozgó alsónemű által a 20 egészségügyi betét 20B alsónemű felőli oldalára kifejtett nyújtóerők felelősek számos olyan problémáért, amely oda vezet, hogy a ragasztóanyag rögzítőelemek leválnak a viselő személy alsóneműjéről. A nyújtható abszorbens tárgyakon elhelyezett mechanikus rögzítőelemek használata azért különösen célszerű, mert ezek hajlamosak arra, hogy az említett nyíróerők hatását csökkentsék. A viselő személy alsóneműjének textilanyagára erősített mechanikus rögzítőelemek az alsóneművel együtt mozognak, és csökkentik az ilyen nyíróerők okozta problémákat.

G) Az egészségügyi betét esetleges komponensei

A jelen találmány szerinti 20 egészségügyi betétek további, esetleges komponensekkel láthatók el. (Kívánt esetben ezek a további komponensek az előzőekben leírt bármelyik módszerrel nyújthatóvá tehetők.)

A jelen találmány szerinti 20 egészségügyi betét egy vagy több további, áteresztő vagy abszorbens réteggel látható el. Ezek a további, áteresztő vagy abszorbens rétegek a 42 abszorbens mag és/vagy a 38 fedőlap vagy a 40 hátlap, vagy mindkettő között helyezhetők el. Mint a 6. ábrán látható, egy abszorbens réteg, mint a 46 felszívóréteg van elhelyezve a 38 fedőlap és a 42 abszorbens mag között. Ez a 46 felszívóréteg egy második fedőlapnak vagy „törlő befogadólapnak”, vagy „befogadórétegnek” nevezhető.

A 6. ábrán bemutatott kiviteli alaknál a 46 befogadóréteg egy nem szőtt anyagból hajtogatott réteg. Figyelembe kell venni azonban, hogy a 46 befogadórétegnek nem kell feltétlenül hajtogatott lapból állnia. „Réteg” vagy „paplan” alatt a befogadóréteg leírása kapcsán itt (nem korlátozó értelemben) egy egyetlen, nem hajtogatott lapot, hajtogatott lapot, anyagcsíkokat, laza vagy rögzített szálakat, többszörös rétegeket vagy laminált anyagot értünk, vagy ezek kombinációját. A „réteg” és „paplan” kifejezések tehát nem korlátozódnak egyetlen, nem hajtogatott anyagrétegre vagy -lapra.

A 6. ábrán a 46 befogadóréteg egy Z alakban kétszeresen hajtogatott lap. Közelebbről, a 46 lap úgy van hajtogatva, hogy ha az egészségügyi betétet a T keresztirányú középvonal mentén elvágjuk, akkor a hajtogatott lap bal felének keresztmetszetben fordított Z alakja, jobb felének Z alakja van. A 46 lap előnyösen úgy van hajtogatva, hogy felső 49 része felülnézetben négyszög alakú csík képét mutatja. A 46 befogadóréteg 49 felső része előnyösen körülbelül 227 mm hosszú és körülbelül 25-38 mm széles. A 49 felső rész vastagsága előnyösen körülbelül 0,5-4 mm (ennek a tartománynak a felső határába eső rétegek vastagabb termékeket eredményeznek). Ilyen hajtogatott elrendezést ír le részletesebben a WO 92/07535 számú PCT nemzetközi találmányi bejelentés leírása (Visscher és mások; 1992. május 14.).

HU 217 376 Β

A 7. ábra egy, a 6. ábrán láthatóhoz hasonló, egyszerűsített keresztmetszeti nézet, amely a 20 egészségügyi betét egy alternatív elrendezési módját mutatja. A 7. ábrán a 46 befogadóréteg nem egy, a 42 mag tetején elhelyezkedő, különálló réteg, hanem egy összefüggő réteg (vagy komponens), amely a laminált 42 abszorbensmagszerkezet felső rétegét képezi.

A 46 befogadóréteg a kiürített folyadékok 42 abszorbens magba történő felszívódását javítja. A kiürített folyadékok felszívódása javításának számos oka van. A jobb felszívódás biztosítja a kiürített folyadékok egyenletes eloszlását az egész abszorbens magban.

A megjavított felszívódás lehetővé teszi, hogy a jelen találmány szerinti 20 egészségügyi betét vékonyabb legyen. A 46 befogadóréteg képes a kiürített folyadékoknak a 42 abszorbens mag nagy felületére történő eloszlatására. A 46 befogadóréteg ily módon lehetővé teszi, hogy a 20 egészségügyi betét viszonylag nagy mennyiségű kiürített folyadékot abszorbeáljon. A korábbi szakmai gyakorlat szerinti terjedelmes egészségügyi betétek azon alapultak, hogy nagy volt a függőleges irányú abszorpciójuk azon a ponton, ahol a kiürülő folyadékok kezdetben lerakódnak. Minthogy ezek a korábbi betétek meglehetősen vastagok voltak, ezért nagy mennyiségű kiürülő folyadékot tudtak abszorbeálni, miközben az oldalirányú abszorptív kapacitású felületek csak kis részét használták ki. A 20 egészségügyi betétek jelen találmány szerinti változatai azért tudnak viszonylag nagy mennyiségű kiürülő folyadékot abszorbeálni, mert a felszívás ezeket a folyadékokat a 42 abszorbens mag felületére oszlatja el, ahol a kiürülő folyadékok jobban és gyorsabban abszorbeálódnak függőleges irányba, a 42 abszorbens magba.

A 46 befogadóréteg arra is használható, hogy a kiürülő folyadékokat a mag 42 D végeibe irányítsa. A 42 magon lerakódó kiürülő folyadékok igyekeznek sugárirányba kifelé eloszolni arról a helyről, ahol lerakodtak. Mivel a 20 egészségügyi betét 42 magja hosszához képest aránylag keskeny, a kiürülő folyadékok a 42 mag 42C hosszirányú éleit sokkal korábban érik el, mint az abszorbens mag 42D végeit. A 46 befogadóréteg felhasználható arra, hogy hosszirányban szívja fel és irányítsa a kiürülő folyadékokat a 42 mag 42D végei felé. Ez még hatékonyabban használja ki a mag kapacitását, és csökkenti annak lehetőségét, hogy a mag hosszirányú, 42C éleit túl hamar elérő kiürülő folyadékok kiszivárogjanak.

A 46 befogadóréteg jellemzői a következők. A 46 befogadórétegnek folyadékáteresztőnek kell lennie. A 46 befogadóréteg ezenkívül képlékeny, puha érzést kelt és a viselő személy bőrét nem irritálja. Bármely olyan anyagból készíthető, amely alkalmas arra, hogy a kiürülő folyadékokat a fentiekben leírt, előnyös módon oszlassa el. Az anyagnak arra is képesnek kell lennie, hogy a 38 fedőlapot hozzá lehessen olvasztani. A 46 befogadóréteg előnyös módon kifeszíthető („stretch”) tulajdonságú. A 46 befogadórétegnek van egy 46A test felőli és egy 46B alsónemű felőli felülete (vagy oldala).

A 46 befogadóréteg hidrofil kell legyen. Az 55 szálaknak vagy rostoknak, melyek a 46 befogadóréteget alkotják, önmagukban hidrofileknek kell lenniük. Adott esetben hidrofillé tételük céljából kezelhetők. A szálak hidrofillé tételének alkalmas módja például, hogy azokat felületaktív anyaggal kezeljük. A szálak úgy kezelhetők, hogy a befogadóréteget képező anyagot felületaktív anyaggal permetezzük be vagy azt a felületaktív anyagba mártjuk. Ennek a kezelésnek és a hidrofilitásnak a részleteit a 4988344 és a 4988345 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások (Reising és mások; illetve Reising) tárgyalják. Ezeknek a szálaknak a hidrofilitása lehetővé teszi, hogy a 46 befogadóréteg a 38 fedőlapon át a kiürülő folyadékokat alulról leszívja.

A 46 befogadóréteg ugyanabból a sokfajta anyagból állhat, mint az abszorbens mag. Állhat szőtt vagy nem szőtt anyagokból. Ezek az anyagok lehetnek szintetikus vagy részben szintetikus, részben természetes anyagok. Alkalmas szintetikus szálak közé tartoznak a poliészter, polipropilén, polietilén, nejlon, viszkóz szálak vagy a cellulóz-acetát, ezek közül a poliészterszálak az előnyösek. Alkalmas természetes szálas anyagok a gyapot, cellulóz vagy egyéb természetes szálak. A 46 befogadóréteg, legalábbis részben, állhat térhálósított cellulózszálakból, vagy, mint ez az alábbiakban következő példákban szereplő előnyös kiviteli alakok esetében érvényes, kapillárcsatomás szálakból.

A 46 befogadóréteg a fenti anyagok kombinációjából, mint a fentiekben, a blendelt abszorbens maghoz használt szálakhoz hasonló szálakból, vagy bármely, ezekkel egyenértékű anyagból vagy ilyen anyagok kombinációjából állhat.

A 46 befogadóréteget alkotó 55 szálak vagy rostok bármilyen hosszúságúak lehetnek az elemi szál hosszúságtól folytonos fonalhosszúságig. Az 55 szálak hossza előnyösen körülbelül 2,5-7,5 cm, és legelőnyösebben körülbelül 3,8 cm. Az 55 szálak finomsága előnyösen körülbelül 1-3, legelőnyösebben körülbelül 1,5.

A 46 befogadóréteg 55 szálai előnyös módon elsősorban egy irányban rendezett szálak. A 46 befogadóréteg gépirányban rendezett (MD) szálakból állhat. A 46 befogadóréteg a termékbe úgy helyezhető el, hogy annak szálai többségben vagy hossz-, vagy keresztirányba legyenek rendezettek (vagyis az 55 szálak általában a 20 egészségügyi betét hossz-, (L) vagy keresztirányú (T) középvonalával párhuzamosan rendezettek.

A középvonalak egyikével „általában párhuzamos” kifejezés alatt azt kívánjuk érteni, hogy ezek között olyan szálak is vannak, amelyek nevezett középvonalra más szögben helyezkednek el. A hosszanti középvonallal általában párhuzamosnak akkor tartjuk a szálakat, ha azok többnyire hosszirányban, és nem keresztirányban rendezettek.

A 46 befogadóréteg 55 szálainak hosszirányba irányítottságát arra lehet felhasználni, hogy a 46 befogadórétegbe lerakódó folyadék előnyös módon a 42 abszorbens mag 42D végei felé szívódjon és oszoljon el. Ha azonban a befogadórétegben lévő 55 szálak általában párhuzamosak az L hosszirányú középvonallal, akkor valamilyen műveletre, mint gyűrűs hengerlésre van szükség ahhoz, hogy a 46 befogadóréteg hosszirányba nyújtható legyen.

HU 217 376 Β

A 46 befogadóréteg bármilyen megfelelő alakú lehet. Szélességének nem kell a 42 abszorbens mag teljes szélességére kiterjednie. A 46 befogadóréteg olyan csík alakú is lehet, amely csík az 5. és 6. ábrákon bemutatott Z alakú lap felső 49 részéhez hasonló módon van elhelyezve és mérete is ahhoz hasonló.

A 46 befogadóréteg, ha nem szőtt anyagból készül, különféle eljárásokkal készíthető. Ilyen eljárások közé tartozik - a kevésbé előnyös eljárásoktól az előnyösebbek felé haladva - az olvadékfüvás, fonás, kártolás, mely utóbbi (az előnyösebbek felé haladó felsorolásban) lehet hőrögzítés, hőlégáram-rögzítés, porrögzítés, latexrögzítés, oldószeres rögzítés vagy legelőnyösebben fonással fűzés. Az utóbbi eljárások előnyösebbek, mert ilyen eljárásokkal a szálak könnyebben rendezhetők egy irányba.

befogadórétegként alkalmas, kereskedelemben beszerezhető termékek közé tartozik a SONTARA néven ismert 70% acetátselyem/30% poliészterszál textília, melyet részletesebben a 4 950 264 és az 5 009 653 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások (Osbom) írnak le.

Egy különösen előnyös kiviteli alaknál a 46 befogadóréteg egy permanensen nedvesíthető szálakból álló, fonalíüzött, nem szőtt paplanból áll. A 46 befogadóréteg előnyösen egy 35 g/m² fajlagos tömegű polietiléntereffalát (vagy PÉT) fonalíüzött nem szőtt paplan. Ilyen fonalíüzött típusú textíliákat a Veratec Company of Walpole, Massachusetts cég gyárt. A fonalíüzött nem szőtt paplan úgy készül, hogy a legtöbb szál egy irányba rendezett.

Ennek a különösen előnyös 46 befogadórétegnek a szálai egy PET-gyantából készülnek, amelyeket permanensen nedvesíthető CELWET bevonattal látnak el. „Permanensen nedvesíthető” kifejezés alatt itt azt értjük, hogy a szálak az ASTM D 1117-74 szerinti kosármerítési módszerrel vizsgálva körülbelül 7 másodperc vagy ennél rövidebb időn belül süllyednek le.

Különösen előnyös a CELWET bevonat használata olyan egészségügyi betéteknél, amelyeknek nedvesen gubancolt, nem szőtt szálakból álló perforált fóliát vagy bélésanyagot tartalmazó 38 fedőlapjuk van. Ilyen szálakat a 07/810744 sorszámú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentés (Cree és mások; 1991. december 17.) ír le. Az ezzel bevont szálak ugyanis nedves gubancolási eljárás után rendkívül hidrofilek maradnak, és ezért a vért jól felszívják.

Egy másik különösen előnyös kivileli alak esetében a 46 befogadóréteg egy P-9 elnevezésen ismert, a Fiberweb Group cég által gyártott, fonalfűzött, nem szőtt polipropilén CELESTRA textíliát tartalmaz.

Kívánt esetben a 20 egészségügyi betét még ezenkívül mindegyik 22 hosszirányú élétől kifelé terjedő 52 fülekkel látható el. Az 52 fülek bármilyen alkalmas alakúak lehetnek. Megfelelő 52 fülek például a 4598 876 számú (Van Tilburg; 1986. május 20.) és a 4687478 számú (Van Tilburg; 1987. augusztus 18.) amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások; a 07/769 891 sorszámú, „Absorbent Article Having Flaps and Zones of Differential Extensibility” című (Lavash és mások; 1991. október 1.), a 07/832 246 sorszámú, „Absorbent Article Having Inwardly-Folded Plated Flaps” című (Nihara és mások; 1992. február 7.), és a 07/707233 sorszámú, „Sanitary Napkin Having Laterally Extensible Means fór Attachment to the Undergarment of the Wearer” című (Osbom és mások; 1991. május 21.) amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentések kitanításainak megfelelően készíthetők. E szabadalmakat és találmányokat itt hivatkozásként említjük.

A következő példák a jelen találmány szerinti gyakorlatot tovább szemléltetik, különösen azokat az egészségügyi betéteket, melyek konstrukciójukban kapillárcsatomás szálakat használnak fel. E példákkal nem kívánjuk azonban az itt leírt abszorbens tárgyak oltalmi körét korlátozni.

I. példa

Vastag párna

Kézi erővel egészségügyi betétet készítünk az alábbi komponensek felhasználásával. A termék összeállításának módját a 18. ábra mutatja.

A 38 fedőlapot a 4463045 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint készítjük és gyűrűshengerezzük, hogy hosszirányban nyújthatóvá tegyük. A 42 abszorbens mag egy, a hosszirányú nyújthatóság érdekében réseit vagy részben réseit, szuperabszorbens anyaglaminátum. A 18. ábra olyan 42 abszorbens magot ábrázol, amely a 28 és 30 végső részein van réselve, de nincs a 32 középső részén. A 40 hátlap egy nyújtott ragasztófólia, amely Formula 198-388 néven ismert, és amelyet a Findley Adhesives Company, Wanwatosa, Wisconsin cég gyárt.

A 18. ábrán látható 20 egészségügyi betét előnyös módon egy réteg 150 kapillárcsatomás szálat is tartalmaz. A vastag párna egy 152 köteg kapillárcsatomás szálból áll. Az alábbi, II. és III. példákban leírt egészségügyi betétben a 152 szálköteg hiányzik, és a kapillárcsatomás szálréteg középen egy 154 csomóba van gyűjtve. A 20 egészségügyi betét tartalmaz továbbá egy 156 WOUNTY® krepp-papír réteget és két, 158 polietilén peremvédőt.

A 18. ábra az ennél a nyújtható egészségügyi betétnél alkalmazható egyik előnyös ragasztóanyag-konfigurációt ábrázolja. Ez hat darab, körülbelül 2 χ 2 cm méretű, négyzet alakú 44 rögzítőelem ragasztóanyagfoltból, és két darab, körülbelül 2 χ 6,4 cm méretű, hosszirányba elrendezett, 44 rögzítőelem négyszög alakú foltból áll. Egy-egy négyszög alakú folt van elhelyezve az L hoszszanti irányú középvonal mindkét oldalán. A négyzet alakú foltok a 20 egészségügyi betét 28 és 30 végeinek területén vannak elhelyezve oly módon, hogy mindkét sarkon egy-egy, és az L hosszanti középvonal mentén egy darab folt van elrendezve.

A 44 rögzítőelem ragasztóanyag-foltok lehetnek nyújtható vagy nem nyújtható, vagy mindkét fajta ragasztóanyagfoltok.

A 44 rögzítőelem ragasztóanyag-foltok mindegyikét külön-külön takarhatja egy-egy 50 leválasztó fóliacsík, de a gyártás megkönnyítése érdekében az összes

HU 217 376 Β ragasztóanyagfoltot előnyös módon egyetlen leválasztófólia is fedheti. így ugyanis a használónak nem kell mindegyik leválasztó fóliacsíkot egyenként eltávolítania. Bármilyen, a kereskedelemben kapható leválasztófólia alkalmas erre a célra. Egy előnyös kiviteli alak esetében a leválasztófóliát egy burkolóanyag helyettesíti, amely egyaránt szolgál az egészségügyi betét egyenkénti csomagolóanyagaként, és az egészségügyi betét használat utáni tárolójaként. Ilyen burkolatot ír le a 4556 146 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (Swanson és mások; 1985. december 3.).

A kapillárcsatomás szálak előnyösen göndör szálak. Alkalmas kapillárcsatomás szálak az Eastman Chemical Company WS194 jelzésű szálai. Az SW194 szálak olyan kártolt, aprított fonalból állnak, amelyeket torlasztókamrával göndörítenek úgy, hogy azok centiméterenként három hullámot tartalmaznak és keresztmetszetük H alakú, csatornáik 37 S szélesek és 48 S mélyek, denier-finomságuk 22 dpf. A kapillárcsatomás szálak előnyösen 15,2 cm hosszúak; 0,75 g szálat használunk.

Az előállítás során a gyűrűhengerelt fedőlapot a kívánt méretre vágjuk, annak hátsó oldalára egy 5,1 χ 17,8 méretű sablont helyezünk, és azt FINDLEY 4031 típusú ragasztóanyaggal permetezzük be. A ragasztóanyagot spirális mintázattal visszük fel (lásd a 18 A. ábrát).

Az SW194 típusú, kapillárcsatomás szálréteget kézi erővel a ragasztóanyaggal beszórt felület közepébe nyomjuk úgy, hogy a szálak a fedőlap hossztengelyével párhuzamosan fussanak. A kapillárcsatomás szálakat előnyösen oly módon nyomjuk a ragasztóanyaggal bevont felület közepébe, hogy azok legalább részben fedjék a fedőlap nyílásainak legalább némelyikét. A kapillárcsatomás szálak részben be is hatolhatnak a fedőlap nyílásaiba.

A kapillárcsatomás SW173 típusú szálakat kötegben nyomjuk kézzel az SW194 típusú kapillárcsatomás szálréteg közepébe (úgy, hogy az előbbi szálak a tárgy hossztengelyével párhuzamosan helyezkedjenek el), így ^egy fedőlap/kapillárcsatomás szál előtermék-szerkezetet kapunk.

Az eljárás további műveleteit alkalmas módon egy homorú alakadó szerszámmal végezzük. A Findley ragasztóanyaggal ellátott hátlapot (ragasztóanyag-bevonattal ellátott polietilén hátlapot és leválasztópapírt) a szerszámba helyezzük. A résekkel ellátott szuperabszorbens vagy abszorbens gélesedőanyag („AGM”) rétegelt magot a hátlapra, és a kreppelt (BOUNTY) lapot az AGM magra helyezzük. A fentiek szerint elkészített előtermé szerkezetet a kreppelt lapra helyezzük a 18. ábrán szemléltetett módon. A kreppelt lapra helyezett előtermé szerkezettel a tárgy komponenseit finoman a szerszám élei fölé húzzuk (vigyázunk, hogy a komponensek ne kezdjenek lehúzódni a szerszámról). Ezután erős nyomást alkalmazunk, hogy a ragasztóanyaggal bevont éleket a hátlapra ragasszuk.

A tárgyat kivesszük a szerszámból, és annak végeit görgővel a helyükre nyomkodjuk. A leválasztópapírt lefejtjük a hátlap hátsó oldaláról. A polietilén peremvédő csíkokat betesszük és az alsóneműhöz erősítő ragasztóanyagcsíkokat a tárgyon elhelyezzük. A fedőlap külső felületét 0,01 g PEGOSPERSE felületaktív anyaggal (beszerezhető a Lonza, Inc., Williamsport, PA cégtől) szóljuk be.

Az elkészített termékjellemzői a következők: Jellemző Érték

pámatömeg (g)	9,82 ±0,12
magtömeg (csak laminátum)	2,57±0,04
pámahossz (mm)	226 ±1
maghosszúság (mm)	197±1
pámaszélesség középen (mm)	81±2
magszélesség középen (mm) pámavastagság (cm, 0,09 kg/cm2	70±0
nyomáson) magvastagság (cm, 0,09 kg/cm2	l,552±0,051
nyomáson)	0,147±0,008
zárási hossz (mm) Komponensek gyűrűhengerléssel kialakított polietilén fedőlap (a 4463 045 számú amerikai egyesült államokbeli	8±”1
szabadalmi leírás szerint) kapillárcsatomás SW194 típusú	kb. 22,9 χ 12,7 cm
szálak (Eastman) kapillárcsatomás SW173 típusú	b5 g
szálak (Eastman) Findley gyártmányú, nyújtható ragasztófólia hátlap	0,5 g
(Formula 198-338 típus)	22,9 χ 12,7 cm
kreppelt BOUNTY papír alsóneműhöz erősítő	méretre alakított*
ragasztóanyag 6 db	1,9 χ 1,9 cm-es
2 db	1,9x6,35 cm-es
leválasztópapír felületaktív anyag	igény szerint
(PEGOSPERSE)	0,01 g
fehér színű polietilén peremvédő réseit abszorbens gélesedőanyag-	10,2 χ 1,9 cm
(AGM) mag	70 χ 193 mm
nem réseit középső terület összes magtömeg: 2,6 g 0,7 g poliakrilátot (AGM)	1,9 χ 5,1 cm2
tartalmaz Findley gyártmányú, 4031 típusú	nem réseit középső terület
ragasztóanyag	0,05 g

* lásd a 18. ábra 38 elemét az alakot illetően, az alak az anatómiai illeszkedés szempontjából tervezett.

II. példa

Vékony párna

A 18. ábrára utalunk. A vékony pámás kiviteli alak ennek megfelelő, azzal a különbséggel, hogy a CCF, SW194 típusú (az ábrán 150-nel jelölt) szálréteg helyett CCF, SW173 típusú szálakat használunk, és 152 szálköteget egyáltalán nem.

A termék összeállítása a következő:

A kapillárcsatomás (CFF, SW173 típusú) szálakat 17,8 cm hosszúra vágjuk; 0,75 g-os szálakat használunk.

HU 217 376 Β

A gyűrűhengerelt fedőlapot méretre vágjuk. A sablont a fedőlap hátoldalára helyezzük, és (spirális mintában) Findley 4031 ragasztót hordunk fel rá. A CCF, SW173 típusú szálakat a ragasztóval bevont felület közepébe nyomjuk kézzel úgy, hogy a szálak lényegében a fedőlap hossztengelyével párhuzamosan helyezkedjenek el. A Findley hátlapot sík felületre fektetjük. A réseit AGM laminált magot a Findley hátlapra helyezzük. A kreppelt (a fedőlaphoz hasonlóan kialakított) BOUNTY papírlapot központosán a laminált magra helyezzük. A fedőlap/kapillárcsatomás szál előtermeket a kreppelt papírra

helyezzük központosán, rögzítjük, éleit kisimítjuk. Az éleket lezárás céljából megpedeqük. A leválasztópapírt lehúzzuk a párna hátoldaláról. Felszakítjuk, majd a tárgy végeire felhelyezzük a polietilén peremvédőket. Felhelyezzük a párnára az alsóneműköz rögzítőeszközöket (PFA). A fedőlapot beszóljuk 0,01 g PEGOSPERSE felületaktív anyaggal. A késztermék jellemzői a következők:
Jellemzői	Érték
pámatömeg (g)	8,50±0,18
magtömeg (csak laminátum)	2,54±0,09
pámahossz (mm)	232±4
maghosszúság (mm), laminátum	201±l
pámaszélesség középen (mm)	85±1
magszélesség középen (mm)	65±1
pámavastagság (cm, 0,09 kg/cm2 nyomáson)	0,53±0,013
magvastagság (cm, 0,09 kg/cm2 nyomáson) Komponensek polietilénfólia fedőlap (gyűrűhengerelt a 4463 045 számú	0,188±0,008
amerikai egyesült államokbeli szabadalom szerint) SW173 (Eastman) kapillár-	22 χ 12,2 cm
csatornás szálak	0,75 g 17,1 cm hosszúságú
Findley gyártmányú, nyújtható ragasztófólia hátlap (Formula 198-338 típus)	22 χ 12,7 cm
BOUNTY krepp-papír lap PFA (alsóneműhöz erősítő	méretre alakított*
ragasztóanyag) 6 db	1,9 χ 1,9 cm-es
2 db	1, 9x6,35 cm-es
leválasztópapír	igény szerint
PEGOSPERSE	0,01 g
fehér színű polietilén peremvédő	10,2 χ 1,8 cm
AGM réseit mag nem réseit közepe	65 χ 193 mm
összes magtömeg 2,5 g	6,98 cm-es
AGM-tartalom; 0,7 g	nem réseit középső résszel
Findley gyártmányú, 4031 típusú ragasztóanyag	0,05 g
*lásd a 18. ábra 38 elemét az alakot illetően, leszkedes szempontjából tervezett.	az alak az anatómiai il-

Mint ezt a fentiekben megjegyeztük, ennek a 20 egészségügyi betétnek egyik előnyös kiviteli alakjánál a 150, kapillárcsatomás szálak középső része egy kis, 154 „halommá” vagy „csomóvá” gyűjthető. Ez a 154 halom vagy csomó ily módon a kapillárcsatomás szálrétegből felfelé türemkedik ki, és szorosan érintkezik a 38 fedőlappal. Ezen túlmenően, a 154 halom, illetve csomó az egész tárgy központjában van elhelyezve úgy, hogy a folyadékot gyorsan tudja befogadni, és a kapillárcsatomás szálréteg többi részébe, így a tárgy folyadéktároló rétegébe juttatni.

Az ilyen „halom” vagy „csomó” szerepe nem csupán az, hogy a kapillárcsatomás szálakat azon a ponton gyűjti össze, ahol a folyadék a tárgyat éri, de az azt képező kapillárcsatomás szálakat lényegében felfelé, Z irányba is tereli, ily módon elősegíti a folyadéknak a tárgyban Z irányba, lefelé történő mozgását. A következő példa olyan abszorbens tárgyat szemléltet, amely lényegében középen elhelyezett, Z irányú kapillárcsatomás szálcsomót tartalmaz.

III. példa

Középen elhelyezett szálcsomót tartalmazó párna

Az itt ismertetett típusú (15,2 cm hosszú) kapillárcsatomás szálak egy rétegét egy középpontba gyűjtjük össze úgy, hogy egy kissé megemelt alakú „halmot” képezzünk, melynek méretei: x irányban (hosszirányban) 5,1-7,6 cm; y irányban (vagy oldalirányban), a legszélesebb ponton 3,8 cm; és Z irányban 5-10 mm.

A szálhalom púpozott formában tartása bármilyen alkalmas módon történhet. Tipikus módon úgy járunk el, hogy a szálcsomót egy kalibrálórésen át egy papírvagy hidrofil polimerfóliára engedjük rá. Az itt leírt műveletekkel a szálcsomóköteget úgy helyezzük el az abszorbens tárgyban, hogy ez a szálhalom körülbelül a felette lévő fedőlap közepében helyezkedjen el és mint ezt az előbbiekben magyaráztuk - szorosan érintkezzen a fedőlappal.

Egészségügyi betétként történő felhasználásnál a tárgyat oly módon helyezzük el (például intralabiálisan), hogy biztosítsuk a szálcsomó maximális folyadékfelvételét. Egy alternatív kiviteli alaknál a csomóban lévő göndör szálak végeit levágjuk, és ily módon egy nyitott szálvégekkel rendelkező, Z irányba rendezett, gyapjúszerű kapillárcsatomás szálköteget képezünk. Ismét más kiviteli alak esetében a csomó alját képező kapillárcsatomás szálréteget teljesen vagy részben a tárgy nedves vagy száraz módszerrel fektetett abszorbens magjában helyezzük el, és nem annak tetején. Ez utóbbi esetben két külső fátyolrétegből és egy közbenső, abszorbens gélesedőanyagból (AGM) álló, kereskedelemben beszerezhető rétegelt laminált mag használható. A szálcsomó alján lévő kapillárcsatomák a belső, AGM-et tartalmazó rétegbe csúsztathatok.

IV. példa

Ultra vékony párna

A 18. ábrára hivatkozunk. Az ultravékony párna öszszeállítása hasonló, azzal a különbséggel, hogy nem használunk kapillárcsatomás szálkötegeket.

A termék összeállítása a következő módon történik. A gyűrűhengerelt fedőlapot méretre vágjuk. A sablont a

HU 217 376 Β fedőlap alsó oldalára helyezzük és (spirális alakban) felhordjuk a Findley 4031 ragasztóanyagot. A Findley hátlapot a sík felületre helyezzük. A réseit AGM laminált magot a Findley hátlapra helyezzük. A BOUNTY krepp-papír lapot (melyet a fedőlaphoz hasonlóan alakítottunk ki) a laminált magra helyezzük. A fedőlapot a krepp-papír lapra helyezzük. A komponenseket rögzítjük és az éleket lesimítjuk. Az éleket lezárás céljából hengereljük. A leválasztópapírt a párna hátlapjáról lefejtjük. Felszakítjuk és 2 vagy 3 darabra szedjük szét, majd a polietilén peremvédőket a tárgy végeire helyezzük. Az alsóneműhöz rögzítő szerkezetet (PFA) felrakjuk a párnára. A fedőlapot beszóljuk 0,01 g PEGOSPERSE felületaktív anyaggal.

A késztermék jellemzői a következők:

Jellemzői	Érték
pámatömeg (g)	8,50+0,18
magtömeg (g) laminátum	2,54+0,09
pámahossz (mm)	232+4
maghosszúság (mm), laminátum	201 ±1
pámaszélesség középen (mm)	85 + 1
magszélesség középen (mm)	65 + 1
pámavastagság (cm, 0,09 kg/cm2 nyomáson)	2,9+0,2
magvastagság (cm, 0,09 kg/cm2 nyomáson)	1,88+0,08
Komponensek polietilén fóliából kialakított fedőlap (a 4463 045 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalom szerint)	22,8 χ 12,7 cm
Findley gyártmányú, nyújtható ragasztófólia hátlap (Formula 198-338 típus)	22,8 χ 12,7 cm
BOUNTY krepp-papír lap	formázott*
PFA (alsóneműhöz rögzítő ragasztó) 6 db 1,9 χ 1,9 cm-es
2 db	1,9x6,35 cm-es
leválasztópapír	igény szerint
PEGOSPERSE	0,01 g
fehér színű polietilén peremvédő	10,2x4,8 cm
Réseit AGM mag nem réseit középső résszel	65 χ 193 mm
összes magtömeg 2,5 g	6,98 cm-es
AGM-tartalom; 0,7 g	6,98 cm-es
Findley 4031 (ragasztó)	középső résszel 0,05

♦lásd a 18. ábra 38 elemét az alakot illetően, az alak az anatómiai illeszkedés szempontjából tervezett.

4. A jelen találmány alternatív kiviteli alakjai

A fentieken túlmenően, a komponensek sokféle alternatív módon rendezhetők el kifeszíthető vagy nyújtható egészségügyi betétek kialakítása céljából. Az alábbiakban a jelen találmány szerinti egészségügyi betét céljára alkalmas néhány elrendezési példát sorolunk fel.

A) Kifeszíthető rögzítőelemeket és alternatív típusú rögzítőelemeket tartalmazó egészségügyi betétek

1. Kifeszlthető rögzítőszerkezetek

A 32-43. ábrán ábrázolt 20 egészségügyi betéteknek nyújtható (vagy előnyösen kifeszíthető) 100 rögzítőszerkezetük van.

A 100 rögzítőszerkezetek olyan komponensekből állnak, amelyek a 20 egészségügyi betétre szerelhetők és nyújtható (vagy „stretch”) együttműködési kapcsolatot létesítenek az egészségügyi betét és a viselő személy alsóneműje között. A kifeszíthető 100 rögzítőszerkezet különösen arra alkalmas, hogy egy általában nem nyújtható egészségügyi betétet alkalmassá tegyen arra, hogy az a viselő személy alsóneműjével együtt legyen képes mozogni. Az ilyen szerkezet nyújthatóság tekintetében az alábbiakban leírt előnyöket is biztosít.

A kifeszíthető 100 rögzítőszerkezetek az egészségügyi betét teljes hosszára kiterjedhetnek, sőt annál hosszabbak is lehetnek. Ez a tulajdonságuk lehetővé teszi, hogy az alsónemű combok közötti rése jobban legyen fedve, és ily módon jobb védelmet nyújtson annak elszennyeződése ellen.

Az itt leírt kifeszítő 100 rögzítőszerkezeteknek legalább háromféle szerkezeti változata van.

Ezek közül: a) az első változatnál egy nyújtható komponens van az egészségügyi betét egy kevésbé nyújtható komponenséhez rögzítve egy úgynevezett „szigetelőréteg” segítségével; a b) második változat olyan nyújtható rögzítőelemeket tartalmaz, amelyek az egészségügyi betét hosszirányú élei mentén kifelé túlterjednek; és a c) harmadik változatnál a kifeszíthető rögzítőszerkezet egy középen elhelyezett rögzítőelemmel ellátott, nyújtható foltokat tartalmaz, amelyek kerületüknek legalábbis egy részén az egészségügyi betét hátlapjához vannak rögzítve.

Ezeket a kifeszíthető rögzítőszerkezet-alaptípusokat és fontos paramétereit részletesebben az alábbiakban tárgyaljuk. Figyelembe kell venni, hogy sokfajta egyéb típusú kifeszíthetőszerkezet is lehetséges, és ezek szintén a jelen találmány oltalmi körébe tartoznak.

a) Első változat

A kifeszíthető rögzítőszerkezet első alapváltozatát a 32-35. ábrák mutatják be.

A kifeszíthető 100 rögzítőszerkezet legalább egy 101 nyújtható lapból áll, amely egy 102 szigetelőelemmel van összekapcsolva.

A 101 nyújtható anyagból készült lap előnyösen egy ovális alakú lap, de lehet annak másféle alakja is. A 101 nyújtható anyagból készült lap előnyösen legalábbis hosszirányban nyújtható.

A 101 nyújtható anyagból készült lap (vagy bármelyik itt leírt, kifeszíthető rögzítőszerkezet) lehet azonban olyan is, amely csak keresztirányban nyújtható, vagy olyan, amely a hosszanti és keresztirány közötti irányban nyújtható. Alternatív esetben a 101 nyújtható anyagból készült lap két vagy több irányban is nyújtható lehet.

A 101 nyújtható anyagból készült lap bármilyen méretű és alakú lehet. Előnyösen olyan ovális vagy versenypálya alakú, melynek méretei nagyobbak, mint a 20 egészségügyi betét méretei. A 32. ábrán látható, hogy a 101 nyújtható anyagból készült lap részei oldalirány25

HU 217 376 Β bán túlterjednek a 20 egészségügyi betét 22 hosszirányú élein a betét 32 középső részén.

A 101 nyújtható anyagból készült lapnak a 20 egészségügyi betét 22 hosszirányú élein a 32 középső részen túlterjedő részei 52 fülekkel láthatók el, amelyek lefelé hajthatók, és a viselő személy alsóneműjének alsó oldalához rögzíthetők.

Nem szükséges azonban ilyen füleket kialakítani. Arra sincs feltétlenül szükség, hogy ezeket a füleket a viselő személy alsóneműjének alsó oldalához rögzítsük. Más kiviteli alakoknál az 52 fülek az alsónemű felső oldalára erősíthetők. Az 52 fülek a viselő személy alsóneműjéhez ragasztóanyaggal, kapcsokkal vagy bármilyen más típusú rögzítőelemmel erősíthetők.

A 101 nyújtható anyag bármely alkalmas anyag lehet. Ez a lap állhat például két, hosszirányban nyújtható, nem szőtt paplanból készült lap közé rögzített nyújtható fóliából, mint 198-338 típusa Findley ragasztófóliából. Más kiviteli alaknál a 101, nyújtható anyagból készült lap olyan gyűrűhengerelt műanyag fólia lapokból is állhat, melyeket a hátlap készítésére használunk, és amelyek közé ragasztófóliát rögzítünk.

A 102 szigetelőelem a 101 nyújtható anyagból készült lapot egy nem nyújtható (vagy a 101 lapnál kevésbé nyújtható) komponenssel köti össze. A 102 szigetelőelem némileg nyújtható és/vagy laza anyagból áll, amely a nyújtható és a nem nyújtható (vagy kevésbé nyújtható) komponensek között helyezkedik el.

A 102 szigetelőelem bármilyen típusú komponens lehet, amely lehetővé teszi, hogy a 101 nyújtható anyagból készült lap függetlenebb módon tudjon nyúlni a nem nyújtható (vagy kevésbé nyújtható) komponensektől, mintha ilyen elem nem volna jelen. A szigetelőelem közvetett módon köti össze a 101 nyújtható anyagból készült lapot és az egészségügyi betét egy vagy több nem nyújtható vagy kevésbé nyújtható komponensét, így azt mondhatjuk, hogy az „elszigeteli”, „disszociálja” vagy „lekapcsolja” a 101 nyújtható lap nyithatóságát az egészségügyi betét nem nyújtható komponenseitől. Az egyszerűség kedvéért a nem nyújtható vagy kevésbé nyújtható komponenseket a következőkben „nem nyújtható komponensekének nevezzük. A „lekapcsolás” fogalmát az 5 007 906 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (Osbom és mások; 1991. április 16.) tárgyalja.

A 33. ábrán bemutatott 102 szigetelőelem a 20 egészségügyi betét hátlapját helyettesíti. Más kiviteli alakoknál a 20 egészségügyi betétnek lehet egy konvencionális hátlapja, és a 20 szigetelőelem egy, a 40 hátlaphoz rögzített különálló komponensből állhat. A 33. ábrán látható szigetelőelem egy, hosszirányban nyújtható, nem szőtt paplanból áll.

A 102 szigetelóelem lehet folyadékáteresztő, abban az esetben, ha azt hátlappal együtt használjuk. A 102 szigetelőelem előnyösen folyadékot át nem eresztő abban az esetben, ha a hátlapot helyettesíti. A 102 szigetelőelem bármilyen ismert módszerrel folyadékot át nem eresztővé tehető.

A 101 nyújtható anyagból készült lap bármilyen alkalmas rögzítőmechanizmussal rögzíthető a 102 szigetelőelemhez. Alkalmas rögzítőmechanizmus például a ragasztás vagy hasonló módszer.

A 101 nyújtható anyagból készült lapot előnyösen bizonyos diszkrét pontokon kell a 102 szigetelőelemhez rögzíteni. Ezt előnyös módon úgy végezzük, hogy a 102 szigetelőelemet a 101 lappal átlamináljuk. A rögzítés mintázata befolyásolja a 101 nyújtható anyagból készült lapnak azt a képességét, hogy az egészségügyi betét többi részétől függetlenül tudjon mozogni. Ez viszont befolyásolja a 20 egészségügyi betétnek azt a képességét, hogy alkalmazkodjék a viselő személy alsóneműjének kifeszüléséhez.

A 32. ábra egy lehetőséget mutat be arra, hogy a

101 nyújtható anyagból készült lap hogyan rögzíthető a

102 szigetelőelemhez. A rögzítési mechanizmus egy, az L hosszirányú középvonal egy része mentén elhelyezett nagy ragasztóanyag-zónából, és az egészségügyi betét 27 sarkaiban elhelyezett 106, kisebb ragasztóanyag-felületekből áll. Ezek a ragasztóanyagok lehetnek nyújthatók vagy nem nyújthatók.

A 104 nagyméretű ragasztóanyag-zóna ragasztómintázata bármilyen lehet. Állhat egy vagy több ragasztóanyagcsíkból, -foltból, -pontból vagy -vonalból. A 104 nagyméretű zónán belüli ragasztóanyagcsíkok lehetnek megszakítottak vagy folyamatosak.

A nagy 104 ragasztóanyag-zóna mérete különböző lehet. Hossza egy, a T keresztirányú középvonal mentén elhelyezett folttól csaknem az egészségügyi betét tejes hosszáig terjedhet. Az ábrázolt kiviteli alaknál a nagy ragasztóanyag-zóna körülbelül 15 cm hosszú. A 104 nagy ragasztóanyag lehet igen keskeny, de meglehetősen széles is lehet. A 104 nagy ragasztóanyag-zóna szélessége olyan kicsiny is, hogy az csak a hosszanti középvonal mentén elhelyezett vékony vonal.

A kifeszíthető rögzítőszerkezetek első változata megfelelő működéséhez kulcsfontosságú dimenzió (a 32. ábrán mutatott) D, méret. A D, méret hossz- és keresztirányban mérhető, mint ezt a 32. ábra szemlélteti.

A D) méret attól a P ponttól mért távolság, ahol a 102 szigetelőelem az egészségügyi betét nem nyújtható komponenseihez van erősítve, egészen addig a Q pontig, ahol a 102 szigetelőelem a 101 nyújtható anyagból készült laphoz van erősítve.

A D, méret fontos, mert befolyásolja azt, hogy a 101 nyújtható anyagból készült lap és a 20 egészségügyi betét többi része mennyire válhat egymástól szét.

Az egy adott egészségügyi betéthez szükséges Dj méret függ a betét valamennyi fontos része anyagának relatív nyújthatóságától. Az egészségügyi betét D, méret szempontjából fontos részei közé tartoznak (bár nem korlátozódnak ezekre) a nem nyújtható komponensek, a nyújtható anyagból készült lap és a 102 szigetelőelem.

Abban az esetben például, ha a 102 szigetelőelem rendkívül nyújtható, akkor a 102 szigetelőelemnek nincs szüksége nagy D) méretre ahhoz, hogy a nyújtható anyagból készült lap és a nem nyújtható komponensek között elég nagy lazaságot hozzon létre.

A Dj méret attól is függ, hogy milyenek annak a rögzítőmechanizmusnak a méretei, amely a 20 egészségügyi betétnek a viselő személy alsóneműjéhez törté26

HU 217 376 Β nő erősítésére szolgál. Ez azért van, mert a laza anyag a

101 nyújtható anyagból készült lapnak azon a részén van, amely az alsónemű rögzítőéle és a között a hely között van, ahol a 101 nyújtható anyagból készült lap a

102 szigetelőelemmel találkozik.

Az itt leírt kiviteli alaknál a D[ méret körülbelül 5 mm vagy ennél nagyobb, előnyösebben körülbelül 10 mm vagy ennél nagyobb, még előnyösebben és legelőnyösebben körülbelül 15 mm vagy ennél nagyobb. A D, méret felső határa a következő: előnyösen nincs olyan nagy, hogy a Q pont az egészségügyi betét középvonalainak I metszéspontján túl terjedjen (bár kevésbé előnyös kiviteli alakoknál ez is előfordulhat).

A 34. és 35. ábrák azt mutatják be, hogy mi történik akkor, ha az ilyen első változatú, 100 nyújtható rögzítőszerkezettel ellátott 20 egészségügyi betét kifeszül. A 101 nyújtható anyagból készült lap a viselő személy U alsóneműjével feszül ki. A 34. ábra azt mutatja, hogy a 20 egészségügyi betét 28 és 30 végei felfelé görbülnek ha az egészségügyi betétet oldalnézetből tekintjük. Ez az egészségügyi betét egészének egy hosszirányban görbült profilt ad. A 35. ábra azt mutatja, hogy a 20 egészségügyi betét a vége felől szemlélve nyeregalakot vesz fel.

A 34. és 35. ábrákon mutatott görbülés a 101 nyújtható anyagból készült lap és a 102 szigetelőelem közötti rögzítési mechanizmus konfigurációjának eredménye. Más rögzítési mechanizmusokkal másfajta kifeszítési konfigurációk érhetők el.

A nyújtható 100 rögzítőszerkezetnek további elemei lehetnek.

így például a 101 nyújtható anyagból készült lapnak legalábbis egyes részei állhatnak olyan anyagból, amely kevéssé rugalmas (vagy igen „merev”). Ezek azok az anyagok, amelyek kifeszítés után nem térnek vissza eredeti, kifeszítés előtti méreteikre, hanem megmaradnak a nyújtott állapotban felvett hosszúságuk közelében.

Ezek a merevedő anyagok különösen jól használhatók az egészségügyi betét egyes részeiben. Ilyen két rész az, ahol az 52 fülek vagy az egészségügyi betét más, oldalirányban kiterjedő részei az alsónemű görbült alakú lépésbetétrésze közé vannak hajtva. A fülek anyaga ezeken a területeken kifeszül, amikor az 52 füleket ráhajtjuk az alsónemű lépésbetétrészére. Ez a feszülés a fülek anyagát feszültség alá helyezi, különösen ott, ahol az alsóneműnek ez a része szélesebb. Ezeket a fülekre ható feszültségeket részletesebben a 4917697 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (Osbom és mások; 1990. április 17.) írja le.

Ha az 52 fülek merevedő anyagot tartalmaznak, akkor kifeszülnek, hogy a viselő személy alsóneműje e része közé illeszkedjenek. Az 52 fülek ebben az esetben nem lesznek hajlamosak arra, hogy összehúzódjanak és a viselő személy alsóneműjét összegyűljék vagy leváljanak az alsónemű alsó felületéről. (Ideális esetben az ilyen anyagokat tartalmazó 52 füleknek nem is kell az alsónemű alsó felületéhez rögzítve lenniük ahhoz, hogy helyükön maradjanak.)

A nyújtható anyagból készült 101 lapon kialakított 52 fülek ilyen anyagokból készült részeket tartalmazhatnak. Ebben az esetben a nyújtható anyagból készült egész 101 lap az 52 fülek kivételével állhat egy nem nyúló, nem szőtt anyagból, mint egy gyűrűshengerelt, nem szőtt anyagból, vagy nem rögzített szálakból álló, nem szőtt paplanokból és egy Findley nyújtható ragasztóból készült laminátumból. A Findley ragasztó kihagyható az ilyen laminátum 52 füleket képező részeiből.

A 101 nyújtható anyagból készült lap, amelyben nyújtható ragasztóanyag van, rugalmasan nyújtható lesz. Az 52 fülek azonban nem lesznek rugalmasan nyújthatók. Ennek eredményeként az 52 fülek a viselő személy alsóneműje alsó széle köré hajthatók, azon rögzíthetők, és nem fognak visszapattanni.

Más kiviteli alakoknál az 52 füleknek csak bizonyos részei állnak ilyen anyagokból. így például az 52 fülek azon részei állhatnak ilyen anyagból, amelyek azokon a tengelyeken vagy azok közelében vannak elhelyezve, ahol az 52 fülek az alsónemű lépésbetétrésze közé vannak hajtva, míg az 52 fülek többi része nem ilyen anyagból áll, mert az előbb említett részek nagyobb feszültség alatt állnak amikor a füleket behajtogatjuk.

Más kiviteli alakoknál a nyújtható anyagból készült 101 lap teljesen ilyen anyagból állhat.

Ismét más kiviteli alakok esetében (melyeket vázlatosan a 35A. ábra mutat), a viszonylag nem nyújtható anyagból álló lap ilyen anyagokból készült 52 fülekkel látható el. Ilyen módon ezek az anyagok külön használhatók fel feszíthető rögzítőszerkezeteket nem tartalmazó kiviteli alakok esetében.

Egy, a 35A. ábrán látható előnyös kiviteli alaknál az 52 fülek tépőzáranyagból készült csíkokkal vagy egyéb mechanikus rögzítőanyaggal lehetnek ellátva. Ennél az előnyös kiviteli alaknál a tépőzáranyagcsíkok sugárirányú mintázattal vannak ellátva. A tépőzár horgai a tapadás javítása érdekében egy bizonyos irányba rendezhetők. A 3 5A. ábra szerinti kiviteli alaknál a horgok nyílásai előnyösen úgy vannak elrendezve, hogy azok a hosszés keresztirányú középvonalak metszéspontjával szemben állnak.

Ismét más kiviteli alakoknál az ilyen anyagok másféle konvencionális fülekkel ellátott 20 egészségügyi betéten vannak elhelyezve.

b) Második változat

A kifeszíthető rögzítőszerkezet másik alaptípusát a 36-41 A. ábrák mutatják.

A 36. ábra egy olyan 20 egészségügyi betét egyszerűsített vázlatos, perspektivikus képe, amelynek egy, kifeszíthető rögzítőszerkezete van, amely egy pár nyújtható (előnyösen kifeszíthető) 108 rögzítőelemből áll. (A 36. ábrán az egészségügyi betétnek a kifeszíthető rögzítőelemeken nincsenek rögzítői. A 38. ábrán az egészségügyi betétet szaggatott vonal jelzi.)

Az ábrákon látható kifeszíthető 100 rögzítőszerkezet egy külön komponensből áll, amely a 20 egészségügyi betéthez van erősítve. A kifeszíthető 100 rögzítőszerkezet egységes szerkezetű, amennyiben a 108 kifeszíthető rögzítőelempárt egymással egy opcionális 109 középső rész köti össze. A 109 középső rész lehet nyújtható, de nem kell feltétlenül annak lennie.

HU 217 376 Β

Sokféle egyéb konstrukció is lehetséges. így például más kiviteli alakoknál a 109 középső rész elhagyható, és a 108 kifeszíthető rögzítőelemek mindegyike az egészségügyi betéthez lehet erősítve.

A 38. ábrán mutatott kiviteli alaknál azonban a kifeszíthető 100 rögzítőszerkezetet a 20 egészségügyi betét 20B alsónemű felőli oldalához összekötő szerkezet, mint a 117 összekötő elemek rögzítik. A középső rész 117 összekötő elemei bármilyen erre alkalmas nyújtható vagy nem nyújtható elemek lehetnek, lehetnek diszkrét (egyes) elemek is, előnyösen azonban, ha ezek az elemek a 109 középső rész teljes felületén vagy annak legalábbis túlnyomó részén vannak elhelyezve.

A 36-38. ábrákon a 20 egészségügyi betét úgy van ábrázolva, hogy annak méretei körülbelül ugyanolyanok, mint a 100 kifeszíthető rögzítőszerkezet 109 középső részének méretei. Egyéb kiviteli alakoknál a 20 egészségügyi betét méretei kisebbek vagy nagyobbak lehetnek, mint a 109 középső rész méretei.

Alternatív kiviteli alakok esetében a 108 kifeszíthető rögzítőelemek az egészségügyi betét komponenseinek, mint a fedőlapnak, hátlapnak vagy abszorbens magnak, integrális részei lehetnek. így például a 108 kifeszíthető rögzítőelemek lehetnek a 38 fedőlap és/vagy 40 hátlap hosszirányú éleinek nyúlványai is.

A 108 rögzítőelemek a 20 egészségügyi betét 21 fő testrészének 2IC hosszirányú oldaléléitől kifelé teljédnek. A 108 kifeszíthető rögzítőelemek vagy a kifeszíthető 100 rögzítőszerkezet 109 középső része alsó oldalához, vagy az egészségügyi betét közepéhez közel, annak alsónemű felé eső 20B oldalához vannak ragasztva. A 108 kifeszíthető elemek 111 végei szabadok.

A 108 kifeszíthető rögzítőelemek előnyösen két csíkból vagy pántból állnak. A 108 kifeszíthető rögzítőelemek külső 110 élei előnyös módon egymással szimmetrikusan ellentétesek és befelé domborúak (vagyis befelé, a hosszirányú középvonal felé görbülnek).

A 108 kifeszíthető rögzítőelemek lehetnek „pillangó alakúak”. A 108 rögzítőelemek külső, 110 hosszirányú élei előnyösen szorosan illeszkednek az alsónemű lépésbetétrészének alakjához. A 108 kifeszíthető rögzítőelemeknek azonban bármilyen más, alkalmas konfigurációja is lehet.

A 36-38. ábrákon látható 108 kifeszíthető rögzítőelemek 21 fő testrésze alá, befelé vannak hajtva, egy első F| hajtási tengely mentén, amely a 21 fő testrész 2IC hosszirányú élei mentén fut. A 108 kifeszíthető rögzítőelemek vissza, kifelé vannak hajtva a hosszirányú középvonal közelében egy második, előnyösen görbült F₂ hajtási tengely mentén. Ha a kifeszíthető rögzítőszerkezetnek nincs középső része, akkor a 108 kifeszíthető rögzítőelemeket a 21 fő testrész 21C hosszirányú élei mentén egymáshoz kell erősíteni.

A 38. ábra a 37. ábrán bemutatott 20 egészségügyi betét 38-38 vonal menti vázlatos keresztmetszeti képe. A 108 kifeszíthető rögzítőelemek oly módon vannak hajtogatva, hogy ha a 20 egészségügyi betétet a keresztirányú középvonal mentén felvágjuk, akkor a 100 kifeszíthető rögzítőszerkezet bal felének keresztmetszeti képe fordított „t”, jobb felének keresztmetszeti képe pedig „t” alakú. A „t” szerkezet alsó része, és a „Z” alsó részét képező kifeszíthetőrögzítőszerkezet-részek mindegyike előnyös módon nyújtható.

A 108 kifeszíthető rögzítőelemek előnyösen az egészségügyi betét 40 hátlapjához az L hosszirányú és T keresztirányú középvonalak metszéspontjában vannak rögzítve. Ez stabilizálja a rögzítőelemeket. A 108 rögzítőelemek bármilyen, e célra alkalmas 118 rögzítőelemmegtartó eszközzel rögzíthetők. Ilyen eszközök a ragasztóanyagok.

A 38. ábra egy 108 rögzítőelemekkel ellátott előnyös egészségügyi betét néhány méretét mutatja. A Wu egészségügy betét 21 fő testrészének legkeskenyebb szakaszán (vagyis a keresztirányú középvonal mentén) mért szélessége körülbelül 6,4 cm. Az F, első és az F₂ második hajtásvonal között mért keresztirányú távolság körülbelül 2,5 cm. Az F₂ második hajtásvonal és a rögzítőelemek külső oldalai 110 éle közötti keresztirányú távolság körülbelül 3,5 cm.

A 108 rögzítőelemek a viselő személy alsóneműjének lépésbetétrésze belső felületéhez rögzíthetők. A 108 rögzítőelemeket nem kell az alsónemű alá hajtani és azon rögzíteni. Ily módon a 108 rögzítőelemek különböznek a szokásos egészségügyibetét-számyaktól. Más kiviteli alakoknál viszont a 108 rögzítőelemek a viselő személy alsóneműje alá hajthatók és annak alsó oldalára rögzíthetők.

A 108 kifeszíthető rögzítőelemek a viselő személy alsóneműje lépésbetétrészéhez rögzítőelem-megtartó anyaggal, mint diszkrét 120 rögzítőelemragasztóanyagfoltokkal tapaszthatok. A 120 rögzítőelemragasztóanyag-foltok az ilyen kiviteli alak esetében lehetnek nyújthatók vagy nem nyújthatók. Alternatív kiviteli alakok esetében, mint amilyet a 39. ábra mutat, a 120 rögzítőelem-ragasztóanyag folyamatos, kifeszíthető ragasztóanyagcsík, és nem folt alakjában vihető fel. De a 120 ragasztóanyag bármilyen megfelelő konfiguráció alakjában felhordható.

Más kiviteli alakoknál a fentiekben leírt egy vagy több egyéb típusú (például mechanikus vagy dörzshatású) rögzítő használható 120 rögzítőelem-megtartó eszközként. Ezek az eszközök egyedül vagy ragasztóanyageszközzel együtt használhatók.

Ennek a kiviteli alaknak a jó működéséhez kulcsfontosságú, hogy a D₂ méret megfelelő legyen. A D₂ méret az a távolság, amely a 108 kifeszíthető rögzítőelemek 40 hátlaphoz ragasztási R pontjától a 120 rögzítőelem-megtartó eszközök legközelebb eső, S pontjáig terjed. A D₂ méret a 108 kifeszíthető rögzítőelemek nyújthatósági tulajdonságait, valamint azt befolyásolja, hogy milyen mértékben válhat le a 20 egészségügyi betét.

Sok esetben előfordul, hogy egyéb kulcsfontosságú méretek is vannak. Ez a kifeszíthető 100 rögzítőszerkezet konstrukciójától függ.

A 108 rögzítőelemek sok különböző módon tehetők nyújthatóvá. A rögzítőelemek állhatnak: 1. teljes egészükben nyújtható anyagból; 2. egy nyújtható anyaggal, mint rugalmas szalagokkal társított, nem nyújtható anyagból; 3. nem nyújtható és nyújtható zónákat tartal28

HU 217 376 Β mazó anyagból; és 4. hajtogatott, nem nyújtott anyagból, amely nyújtható elemeket tartalmaz.

Ezeket a nyújthatósági biztosító módszereket az ábrákra való hivatkozással, az alábbiakban részletesebben leírjuk. Ezzel azonban nem kívánjuk korlátozni a rögzítőelemek készítési módszereit.

A 36-39. ábrák olyan 108 rögzítőelemeket mutatnak be, amelyeket a fentiekben elsőnek leírt módon teszünk nyújthatóvá. A 108 rögzítőelemek, amelyek a 36-39. ábrán láthatók, teljes egészükben kifeszíthető („stretch”) anyagokból állhatnak. Ebben az esetben nem kell őket opcionálisan alkalmazott, 116 rugalmas csíkokkal ellátni.

A 36-39. ábrák olyan 108 rögzítőelemek szemléltetésére is alkalmasak, amelyeket a fentiekben leírt második módon teszünk nyújthatóvá. Ebben az esetben a 36-39. ábrákon látható 108 rögzítőelemek olyan nem nyújtható anyagból állhatnak, mint a 116 opcionális rugalmas csíkokkal ellátott polietilén hátlap 114 nyúlványai.

Egy (a 36-39. ábrákon látható) második lehetséges kiviteli alaknál a 116 rugalmas csíkok ki vannak feszítve, és a 108 rögzítőelemekhez vannak rögzítve. A 116 rugalmas csíkok a 108 rögzítőelemeket hosszirányban befelé húzzák (ha a 116 rugalmas fonalakra ható feszítőerő megszűnik). Ez lehetővé teszi, hogy a 108 rögzítőelemek hosszirányba rugalmasan nyújthatók legyenek. A rugalmas csíkok a 108 kifeszíthető elemeket előnyös módon olyan görbült konfigurációba alakítják, amely az alsónemű lépésbetétrésze alakjának felel meg.

A 116 rugalmas csíkok előnyösen az egészségügyi betét 32 középső területén vannak elrendezve. Egy előnyös kiviteli alaknál ezek a 116 rugalmas csíkok kifeszítés előtt körülbelül 7,5 cm, és kifeszítés után körülbelül 10 cm hosszúak.

A 40. ábra egy olyan 20 egészségügyi betét vázlatos felülnézeti képe, amelynek másfajta típusú 108 nyújtható rögzítőelemei vannak. A 40. ábrán bemutatott 108 kifeszíthető rögzítőelemeknek több, 116 rugalmas csíkja, és egy 120 folyamatos, nyújtható ragasztóanyag-csíkja van.

A 41. ábra olyan 108 rögzítőelemeket ábrázol, amelyeket a fentiekben leírt harmadik módszerrel teszünk nyújthatóvá. A 41. ábrán bemutatott 108 rögzítőelemek a 117 nyújtható anyagzónákból és a 119, nem nyújtható anyagzónákból állnak.

A 41 A. ábra olyan 108 rögzítőelemeket ábrázol, amelyeket a fentiekben leírt negyedik módszerrel teszünk nyújthatóvá. A 41 A. ábra egy olyan 20 egészségügyi betétet mutat, amelynek 114 hajtogatott, nem nyújtott anyagból álló 108 kifeszíthető rögzítőelemei vannak.

A 114 hajtogatott, nem nyújtható anyag előnyösen csík alakú vagy az egészségügyi betét egy vagy több komponensének oldalirányú nyúlványa. A 108 rögzítőelemek nyújtható elemekkel, mint 126 kifeszülőelemekkel vannak ellátva, amelyek áthidalják a 114 nem nyújtható anyag hajtogatott részeit.

A 41 A. ábrán látható egészségügyi betét kiviteli alakjánál a 114 nem nyújtható anyag számos 122 hajtásvonalon van hajtogatva oly módon, hogy a 114 nem nyújtható anyag részei befedik a 20 egészségügyi betét 32 középső területét. Ezek a 114 nem nyújtható anyag 124 átlapolórészeit alkotják. A 124 átlapolórészek nincsenek az egészségügyi betét 32 középső területére korlátozva, azok kiterjedhetnek a 20 egészségügyi betét 28 és 30 végrészeire is.

A 114 nem nyújtható anyag hajtogatott részeit áthidaló 126 kifeszítőelemek egy vagy több rugalmas szalagból, rugalmasanyag-foltból vagy hasonlóból állhatnak. A 126 kifeszítőelemek a 114 nem nyújtható anyaghoz vannak rögzítve. A 41A. ábrán a 126 kifeszítőelemek több 128-cal jelzett kifeszítőelem-rögzítő elemmel vannak a 114 nem nyújtható anyaghoz rögzítve.

A 128 kifeszítőelem-rögzítő elemek a 126 kifeszítőelemeket a 114 nem nyújtható anyag 130-cal, 132-vel, 134-gyel jelzett egyes hajtogatott részeihez erősítik. Ez lehetővé teszi, hogy a 114 nem nyújtható anyag hajtogatott részei (különösen a 130-cal és 134-gyel jelzett részek) egymáshoz képest hosszirányba mozduljanak, amikor a 114 nem nyújtható anyagra kifeszítőerők hatnak.

c) Harmadik változat

A kifeszíthető rögzítőszerkezet harmadik altípusát a 42. és 43. ábra szemlélteti.

A kifeszíthető 100 rögzítőszerkezet harmadik típusa egy vagy több nyújthatóanyag-zónából vagy -foltból áll, amelyeknek közepük közelében elhelyezett alsóneműhöz rögzítő elemük van. A nyújtható anyagzónák - legalábbis kerületük mentén részben - az egészségügyi betéthez vannak ragasztva.

A harmadik típusú kifeszíthető 100 rögzítőszerkezet állhat egyetlen nyújthatóanyag-foltból. Ennek az anyagfoltnak a mérete körülbelül akkora lehet, mint a 20 egészségügyi betét 40 hátlapjáé. Közepén alsónemű-rögzítő elem helyezkedik el. A nyújthatóanyag-folt kerületének legalábbis egy részén a 40 hátlap kerületéhez rögzíthető. Ez a kifeszíthető 100 rögzítőszerkezet képes lesz arra, hogy kifeszüljön a között a hely között, ahol a viselő személy alsóneműjéhez van rögzítve, és a között a hely között, ahol a 40 hátlaphoz van rögzítve.

A 42. ábra olyan 20 egészségügyi betét 20B alsónemű felé eső felületének vázlatos felülnézeti képe, amelynek három, 136 nyújtható- (és előnyösen kifeszíthető) anyag-zónából álló 108 kifeszíthető rögzítőelemei vannak.

A 42. ábrán látható 136 kifeszíthetőanyag-zónák bármilyen itt leírt típusú nyújtható (vagy kifeszíthető) anyagból állhatnak, mint nyújtható vagy kifeszíthető fóliából, vagy nyújtható vagy kifeszíthető laminátumból.

A 136 kifeszíthetőanyag-zónák tartósan vannak a 40 hátlaphoz rögzítve a 138 zónarögzítő elemekkel. A 138 zónarögzítő elemek a 136 kifeszíthető anyag zónáinak kerületeit a 40 hátlaphoz ragasztják. Alkalmas 138 zónarögzítő elemek közé (nem kizárólag) a nyújtható és nem nyújtható ragasztóanyagok tartoznak.

A 20 egészségügyi betét a viselő személy alsóneműje belső oldalára van rögzítve. A 20 egészségügyi betétet a 140 alsónemű-zónarögzítők (vagy egyszerűen „zónarögzítők”) erősítik az alsóneműköz. A 140 zónarögzítők a 136 nyújthatóanyag-zónákon vannak elhelyezve. A 140 alsónemű-zónarögzítők bármely fajta, itt

HU 217 376 Β leírt rögzítők lehetnek, így (nem korlátozó értelemben) lehetnek nyújtható vagy nem nyújtható ragasztóanyagok, mechanikus rögzítők és dörzshatással rögzítők.

A 42. ábrán látható 20 egészségügyi betétet a következő módon tesszük nyújthatóvá. A 20 egészségügyi betét komponensei, mint fedőlapja, hátlapja és abszorbens magja nyújthatóvá tehetők, de ez nem feltétlenül szükséges. Amikor a 20 egészségügyi betét a 140 alsóneműzónarögzítőkkel a viselő személy alsóneműjéhez van erősítve, akkor a 136 kifeszíthetőanyag-zónák ki tudnak feszülni és el tudnak válni a 20 egészségügyi betét 40 hátlapjától. A 136 kifeszíthetőanyag-zónák középen fognak elválni a 40 hátlaptól, ahol kerületükön nincsenek a 138 zónarögzítő elemekkel a 40 hátlaphoz erősítve. Ez olyan rögzítőszerkezetet biztosít, amelynek némi nyújtható, laza anyaga van, ami a viselő személy alsóneműjének mozgásához tud alkalmazkodni.

Ennek a kiviteli alaknak kulcsfontosságú mérete a D₃ méret. A D₃ méret az a távolság, amely a 136 kifeszíthetőanyag-zóna 40 hátlaphoz rögzített kerületének egy N pontjától a 140 alsónemű-zónarögzítők legközelebbi, 0 pontjáig teljed.

A D₃ távolság annak a nyújtható anyagmennyiségnek mértéke, amely a nem nyújtható anyaghoz rögzített 136, kifeszíthetőanyag-zónák rögzítési pontjától addig terjed, ahol a 140 alsónemű-zónarögzítők a viselő személy alsóneműjéhez vannak erősítve.

A 43. ábra a 42. ábrán látható, 20 egészségügyi betét egy változata 20B, alsónemű felőli oldalának vázlatos felülnézeti képe. A 43. ábrán bemutatott 20 egészségügyi betétnek pillangó alakú csíkokból álló 136 kifeszíthetőanyag-zónái vannak.

A 43. ábrán látható, 136 kifeszíthetőanyag-zónák nélküli 20 egészségügyi betét 21 fő testrésze 21C hosszirányú éleiből kiterjedő, pillangó alakú nyúlványai vannak.

A 43. ábrán látható 136 kifeszíthetőanyag-zónák kerületük mentén a 20 egészségügyi betéthez vannak rögzítve. A 136 kifeszíthetőanyag-zónák a 40 hátlapnak olyan részeihez vannak rögzítve, amelyek a 21 fő testrész részét képezik. A 136 kifeszíthetőanyag-zónák kerületük mentén a 40 hátlap azon részeihez is hozzá vannak rögzítve, amelyek a 21 fő test 2IC hosszirányú élei pillangó alakú nyúlványait képezik.

A 43. ábrán bemutatott 136 kifeszíthetőanyag-zónák előnyös módon 140 alsónemű-zónarögzítőkkel vannak ellátva, amelyek görbe alakú nyújtható ragasztóanyagcsíkokból állnak.

A 32-43. ábrákon látható kiviteli alakok a jelen találmány oltalmi körébe tartozó csupán néhány lehetséges, kifeszíthetőrögzítőszerkezet-konfigurációt jelentenek.

A találmány nem korlátozódik azonban magukra a kifeszíthető rögzítőszerkezetekre. A fentiekben leírt szerkezetek egyéb abszorbens tárgyrészeken is használhatók. így például használhatók a fentiekben leírt szerkezetek arra is, hogy bármilyen nem nyújtható (vagy kevésbé nyújtható) abszorbens mag-komponensek, és ilyen nyújtható komponensek között kifeszíthető vagy nyújtható kapcsolódást létesítsenek.

így például ahelyett, hogy egy nem nyújtható egészségügyi betét és a viselő személy alsóneműje között biztosítsanak kifeszülni képes kapcsolatot, az ilyen kifeszíthető elemek arra is használhatók, hogy kifeszíthető kapcsolatot hozzanak létre egy nyújtható hátlap és egy nem nyújtható fedőlap vagy abszorbens mag között.

Más kiviteli alakok esetében az egészségügy betétnek lehet egy nyújtható ragasztóanyaga, amely biztosítja a betét többi részének nyithatóságát vagy kifeszíthetőségét.

B) Mechanikus rögzítőszerkezeteket tartalmazó egészségügyi betétek

A 44-46. ábra 142 mechanikus rögzítőszerkezetekkel ellátott, alternatív 20 egészségügyi betétek vázlatos felülnézeti képeit mutatják be.

A 44 -46. ábra szerinti egészségügyi betéteknél ragasztóanyag rögzítőt is használhatnak. Ezek a ragasztóanyagok lehetnek nyújthatók vagy nem nyújthatók, mint az előzőekben használtak. A 44-46. ábrákon látható alternatív 20 egészségügyi betétek annyiban különböznek az előzőektől, hogy legalábbis valamilyen 142 mechanikus rögzítőszerkezetet tartalmaznak.

Ezeknél a kiviteli alakoknál a 142 mechanikus rögzítőszerkezetek (vagy elemek) bármilyen fajta mechanikus (vagy dörzshatású) rögzítők lehetnek. A 142 mechanikus rögzítőszerkezetek előnyös módon tépőzáras anyagfoltokból állnak.

A 142 mechanikus rögzítőszerkezeteknek előnyösen 148 összekapcsoló elemei vannak, melyek horog alakúak lehetnek. Az ábrák az egyszerűség kedvéért csak néhány 148 összekapcsoló elemet mutatnak. A 142 rögzítőszerkezetnek azonban nem kell, hogy feltétlenül horog alakú összekapcsoló elemei legyenek. Ezek a 148 összekapcsoló elemek bármilyen alkalmas konfigurációjúak lehetnek.

A 148 összekapcsoló elemek az alsónemű comb körüli rugalmas pántjait borító textíliához (kötött vagy szőtt textíliához) kapcsolódnak. A 142 mechanikus rögzítőszerkezetek a viselő személy alsóneműje rugalmas pántjai tetejét borító textíliához, az alsónemű rugalmas pántjai oldalát borító vagy az alsónemű rugalmas pántjai alját borító textíliához kapcsolódhatnak.

A tépőzár anyagfoltjai a 20 egészségügyi betét kulcsfontosságú pontjain vannak elhelyezve. Amikor a 20 egészségügyi betétet a viselő személy alsóneműjére helyezzük, akkor a tépőzár anyagfoltokat előnyösen az alsónemű rugalmas pántjaihoz közel helyezzük el.

Az ebben a leírásban leírt minden kiviteli alaknál a tépőzár anyagfoltok az egészségügyi betét bármely más részén is elhelyezhetők. így elhelyezhetők például a 20 egészségügyi betét 24 éleihez közel a 21 fő testen is.

A 142 mechanikus rögzítőelemeknek az alsónemű rugalmas pántjai közelében és 24 végső élek után történő elhelyezésével számos olyan probléma zárható ki, ami azzal az esettel függ össze, amikor kizárólag ragasztóanyag rögzítőket használunk. A mechanikus rögzítők esetében nem fordulhat elő, hogy a ragasztóanyag a viselő személy testének szőrzetéhez ragad. Az sem fordulhat elő, hogy a ragasztóanyagok leválnak, ennek

HU 217 376 Β következtében az egészségügyi betét visszahajlik és önmagára ragad, amikor az alsónemű és az alsónemű rugalmas pántjai mozognak és kifeszülnek.

A 142 mechanikus rögzítőelemeknek az alsónemű rugalmas pántjai közelében történő elhelyezése szintén előnyösen alkalmazható. Ezt a 44A. ábra szemlélteti.

A 44A. ábra a viselő személy alsóneműjére felhelyezett 20 egészségügyi betétet mutatja. A viselő személy alsóneműje E, comb körüli rugalmas elemei kifeszülnek, amikor a viselő személy felveszi az alsóneműt. Ez azt eredményezi, hogy e rugalmas elemek F_E erőt fejtenek ki a viselő személy testére. Ezek az erők egy eredő erőkomponenst biztosítanak az 52 fülekre, amelyek a viselő személy testén vannak.

Ez az erőnormális komponens felhasználható arra, hogy a mechanikus vagy dörzshatással működő rögzítőelemek hatékonyabbak legyenek. Ez az erőkomponens a tépőzárszerű elemeket tartalmazó mechanikus rögzítőszerkezeteket segítheti abban, hogy belekapcsolódjanak a viselő személy alsóneműjének textilanyagába. Ideális körülmények között ezek az eredő erők azt okozzák, hogy a tépőzár horgai automatikusan belemélyednek a viselő személy alsóneműjének textilanyagába anélkül, hogy a viselőnek erőfeszítést kellene tennie ahhoz, hogy a horgokat az alsóneműbe nyomkodja.

Ezek az erőkomponensek a dörzshatású erőket felhasználó mechanikus és dörzshatású rögzítők működését is elősegítik. Némelyik mechanikus vagy dörzserőt felhasználó rögzítőnek durva (például csiszolópapírszerű) felületei vannak. Az ilyen rögzítők úgy működnek, hogy olyan mechanizmusokat biztosítanak, amelyek ellenállnak annak, hogy az egészségügyi betét és a viselő személy alsóneműje egymáshoz képest elcsússzon. Az alsónemű rugalmas pántjai által kifejtett erőnormálisok elősegítik az alsónemű felülete mentén a combok körüli rugalmas pántok elcsúszását.

A fentiekben leírt 142 mechanikus rögzítőszerkezetek az itt tárgyalt egészségügyi betétek különböző típusaihoz használhatók fel.

Előnyös módon a 142 mechanikus rögzítőszerkezeteket olyan egészségügyi betétekhez használjuk, amelyeknek csak nyújtható komponensei vannak.

A 142 mechanikus rögzítőszerkezetek használhatók például olyan, viszonylag nem nyújtható egészségügyi betétekhez, amelyeknek egy valamilyen, a fentiekben leírt kifeszíthető rögzítőszerkezete van. Ez olyan kifeszíthető rögzítőszerkezetet eredményez, amely együtt mozog az alsóneművel és az alsónemű rugalmas pántjaival.

A legelőnyösebb az, ha a 142 mechanikus rögzítőszerkezetek bármelyik ilyen egészségügyi betéttel társítva nyújthatók (és előnyösen kifeszíthetők), valamint hajlékonyak. A 142 mechanikus rögzítőszerkezetek bármilyen alkalmas módszerrel nyújthatóvá tehetők.

így például a 142 mechanikus rögzítőszerkezetek úgy tehetők nyújthatóvá, hogy azokat egy nyújtható elemhez, mint a fentiekben leírt, kifeszíthető rögzítőszerkezetek 136, kifeszíthetőanyag-zónáihoz hasonló elemhez erősítjük.

Alternatív módon a 142 mechanikus rögzítőszerkezetek úgy tehetők nyújthatóvá, hogy azokat nyújtható anyagkomponensekből konstruáljuk. A 142 mechanikus rögzítőszerkezetek állhatnak például olyan tépőzár anyagfoltokból, amelynek nyújtható hátlapja és ebből a nyújtható hátlapból kinyúló horgai vannak.

Az ilyen kiviteli alakokban a 142 mechanikus rögzítőszerkezetek alkalmasabbak arra, hogy az alsónemű rugalmas pántjaival együtt mozogjanak. Ez eltérést jelent az ismert rögzítőelemektől, mint ragasztóanyagoktól. A ragasztóanyag rögzítők tipikus módon csak arra képesek, hogy az egészségügyi betétre a viselő személy alsóneműjének rugalmas elemei által kifejtett erőkre reagáljanak. Ezekre az erőbehatásokra tipikusan nemkívánatos módon reagálnak, mint például úgy, hogy leválnak a fehérneműről.

A 142 mechanikus rögzítőszerkezetek ragasztóanyag rögzítőkkel, mint a 144-gyel jelölt rögzítőelemekkel kombinált formában is alkalmazhatók, és így másfajta rögzítőtulajdonságaik vannak. A 44-48. ábrák (nem korlátozó szándékkal) olyan kiviteli példát ábrázolnak, amelyek mechanikus és ragasztóanyag rögzítőket egyaránt tartalmaznak.

Az ilyen kiviteli alakoknál a 144 ragasztóanyag rögzítőket előnyösen az egészségügyi betétek kerületén belül helyezzük el. A 144 mechanikus rögzítőelemeket pedig a 142 ragasztóanyag rögzítőkön kívül. Ez elkerüli azt a fentebb említett problémát, hogy ragasztóanyag rögzítőelemek használata esetén a rögzítők egymáshoz vagy a viselő személy testéhez ragadjanak.

A 44. ábra olyan 20 egészségügyi betét kiviteli alakot mutat, amelynek 146 oldalnyúlványai vannak. A 146 oldalnyúlványokon 142 mechanikus rögzítőszerkezetek vannak elhelyezve. A 20 egészségügyi betét közepén egy 144 ragasztóanyag rögzítő fut át. A 146 oldalnyúlványok a 44. ábrán négyszög alakúak, de bármilyen alkalmas formájuk lehet.

A 44. ábrán mutatott 146 oldalnyúlványoknak csak annyira kell oldalirányba kiteqedniük, hogy a viselő személy alsóneműjének rugalmas pántjain feküdjenek. A 146 oldalnyúlványok azonban előnyös módon eléggé kiteqednek oldalirányba ahhoz, hogy azok a viselő személy alsóneműjének rugalmas pántjai köré legyenek hajtogathatok. A 142 mechanikus rögzítőszerkezetek ideális körülmények között jobban erősítik a 20 egészségügyi betéteket a helyükre, mint azok a konvencionális egészségügyibetét-fülek, amelyek csak ragasztóanyaggal vannak ellátva. így a 146 oldalnyúlványok ugyanannyira terjedhetnek ki oldalirányban (bár ez nem feltétlenül szükséges), mint a konvencionális egészségügyibetét-fülek.

A 142 mechanikus rögzítőszerkezetek az egészségügyi betét 21 fő testének bármely részén vagy a 146 oldalnyúlványokon lehetnek elrendezve. A 142 mechanikus rögzítőszerkezetek minimális mérete tekintetében az egyetlen megszorítás, hogy azoknak elég tartása legyen ahhoz, hogy biztonságosan legyenek a viselő személy alsóneműjéhez erősítve.

Mint a fentiekben megjegyeztük, a 142 mechanikus rögzítőszerkezetek különösen jól használhatók akkor, ha azok a viselő személy alsóneműje rugalmas pántjai területén vannak elhelyezve. így a 142 mechanikus

HU 217 376 Β rögzítőszerkezetnek legalábbis egy részét az L hosszirányú középvonaltól oldalirányban kifelé kell elhelyezni oda, ahol az egészségügyi betét az alsóneműnek azzal a részével érintkezik, amely a rugalmas pántokkal van ellátva.

Az alsónemű lépésbetétrészének szélessége körülbelül 3,8-10 cm. Ezért előnyös módon, a 142 mechanikus rögzítőszerkezet legalábbis egy részletének az L hosszirányú középvonaltól mért, a rés éléig vagy azon túl terjedő távolsága nagyobb körülbelül 2 cm-nél vagy azzal egyenlő.

A szélesebb résű alsóneműknél a mechanikus rögzítőelemeknek legalábbis egy részletét előnyösen az alsónemű rése élétől körülbelül 2,5 cm vagy ennél nagyobb, előnyösebben körülbelül 3 cm vagy ennél nagyobb, még előnyösebben körülbelül 4 cm vagy ennél nagyobb, még előnyösebben 4,5 cm vagy ennél nagyobb, egészen körülbelül 5 cm vagy ennél nagyobb távolságig teqedő távolságra helyezzük el.

(Amikor azt mondjuk, hogy a mechanikus rögzítők egy bizonyos ponttól az alsónemű lépésbetétrésze éléig és azon túl terjednek, akkor ez azt jelenti, hogy a rögzítők legalábbis egy részlete az alsónemű lépésbetétrészének éle mögé nyúlik. A mechanikus rögzítők belső élei ily módon előnyösen úgy vannak elrendezve, hogy azok az alsónemű felső felületére kerülnek a résterületen. Az olyan mechanikus rögzítők, amelyek belső szélei olyan nagy távolságra vannak a hosszirányú középvonaltól kifelé elrendezve, hogy csak a viselő személy alsóneműjének alsó oldalához tudjuk erősíteni, kevésbé előnyösek.)

A 45. ábra olyan 20 egészségügyi betét kiviteli alakot mutat, amely 52 oldalfülekkel van ellátva. A 20 egészségügyi betétnek a 21 fő testén egy 144 hosszirányban elhelyezett ragasztóanyag rögzítőeleme van. Az 52 oldalfüleknek két 142 folt alakjában elhelyezett mechanikus rögzítőszerkezetük van. A foltok úgy vannak elhelyezve, hogy amikor az 52 oldalfüleket a viselő személy alsóneműjére hajtogatjuk, akkor azok az alsónemű comb körüli rugalmas pántjaival találkoznak. Az 52 füleknek 144, konvencionális, ragasztóanyag rögzítőelemük is van az 52 fülek 53 végein. A 144 ragasztóanyag rögzítőelem arra szolgál, hogy az 52 füleket a viselő személy fehérneműjének alsó oldalához erősítse.

A 46. ábra olyan 20 egészségügyi betét kiviteli alakot mutat be, amelynek keskeny 32 középső területe és szélesebb 28 és 30 végterületei vannak. A 20 egészségügyi betét 22 hosszirányú éleit lineáris szegmensek képezik. A 20 egészségügyi betét alakja előnyösen általában a viselő személy alsóneműjének lépésbetétrésze alakjának felel meg. Más kiviteli alakoknál a egészségügyi betét 22 hosszirányú élei görbe vonal alakúak.

A 46. ábrán látható 20 egészségügyi betétnek a fő test részén egy hosszirányban elhelyezett 144 ragasztóanyag rögzítője van. Egy 142 mechanikus rögzítőanyagcsík fut végig a betét mindegyik 22 hosszanti élén. A 22 hosszirányú élek a viselő személy alsóneműjének belső felületéhez erősíthetők. Alternatív kiviteli alakoknál a 22 hosszirányú élek oldalirányban jobban kiterjednek úgy, hogy a viselő személy alsóneműjének alsó oldala közé hajtogathatok és azon rögzíthetők.

A 47. és 48. ábrák olyan 20 egészségügyi betét vázlatos felülnézeti és keresztmetszeti képei, melyeknek a 39. ábrán bemutatotthoz hasonló kifeszíthető rögzítőelemei vannak. A 47. és 48. ábrákon szemléltetett 20 egészségügyi betét (előnyösen csíkok alakjában) 142 mechanikus rögzítőszerkezetekkel van ellátva a 108 rögzítőelemek mindegyik 110 külső éle mentén, és 144 ragasztóanyag rögzítőelemekkel (melyek szintén csík alakúak), a 142 mechanikus rögzítőszerkezetekből álló csíkok belső éle mentén.

A 49. ábra egy, az előző két ábrán szemléltetetthez hasonló egészségügyi betét vázlatos felülnézeti képe. A 49. ábrán látható 20 egészségügyi betét ettől abban különbözik, hogy a 144 ragasztóanyag rögzítőkből álló csíkokat további 142 mechanikus rögzítőszerkezetek helyettesítik.

C) Kihúzható nyelvekkel ellátott egészségügyi betétek

Az 50-54. ábrák egy kihúzható nyelvet tartalmazó 20 egészségügyi betétet ábrázolnak, amely lehetővé teszi, hogy a betét hosszát a viselő személy állítsa be.

Az ábrázolt, állítható hosszúságú 20 egészségügyi betét lehetővé teszi, hogy a viselő személy a betét hosszát adott test/alsónemű méretéhez és a mozgásához igazítsa.

A múltban a nőknek be kellett állítaniuk az egészségügyi betét helyzetét úgy, hogy a betéteket előre, hátra mozgatták abbeli próbálkozásukban, hogy alsóneműjük elszennyeződésnek kitett felületeit lefedjék. Ha azonban az egészségügyi betétet az alsóneműjében hátrafelé mozdította el, akkor az alsónemű eleje vált szabaddá, és fordítva.

Alternatív módon a nőknek különféle méretű egészségügyi betéteket választhattak ki. Ennek az volt a hátránya, hogy az aktivitásától függően, a viselő személynek többféle méretű betéttel kellett rendelkeznie. Ezeket a különböző méretű egészségügyi betéteket még így sem lehetett az egyedi női igényeknek és méreteknek megfelelően beállítani. Ezért a biztos védelem érdekében, a nőnek többféle méretű terméket kellene magánál hordania ahhoz, hogy azok egész napon át megfeleljenek a változó igényeknek.

Sok szabadalom ismertet próbálkozásokat kinyújtható abszorbens tárgyak készítésére. Ezek közé tartoznak a 3 653382 számú (Easley és mások; 1972. április 4.), a

848599 számú (Schaar; 1974. november 19.), a

596 570 számú (Jackson és mások; 1986. június 24.) és a 4597759 számú (Johnson; 1986. július 1.) amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások. Az abszorbens tárgyak, különösen egészségügy betétek nyújthatóvá tételére alkalmas módszerek keresése ezért tovább folyt.

Az 50-54. ábrák olyan egészségügyi betéteket mutatnak be, amelyeket egy kihúzható nyelv segítségével lehet beállítani. A 160 kihúzható nyelv olyan mechanizmus, amelyet a 20 egészségügyi betét meghosszabbításának céljából a viselő személy ki tud húzni. Számos erre szolgáló módszer létezik. Az 50-53., illetve az 54. ábrák két, alternatív, olyan 20 egészségügyibe32

HU 217 376 Β tét-kiviteli alakot mutatnak be, amelyeknek 160 kihúzható nyelve van.

Az 50-54. ábrákon látható 20 egészségügyi betétek a fentiekben leírt alapkomponenseket (vagyis a 38 fedőlapot, 40 hátlapot és 42 abszorbens magot) tartalmazzák. A 20 egészségügyi betét komponenseinek azonban nem kell nyújthatónak lenniük. Lehetnek nyújthatók, nem nyújthatók vagy egyes komponenseik lehetnek nyújthatók és egyesek nem nyújthatók.

A 38 fedőlap előnyösen egy gyürűshengerelt perforált fólia, egy kis alaptömegű, keresztirányban orientált szálas nem szőtt anyag, egy nedves úton gubancolt, nem szőtt anyag, vagy valamely nyújtható anyagból, mint EXX-7 típusú Exxon fóliából vagy polipropilén, vagy nedvesen gubancolt kapillárcsatomás szálakkal készült perforált fólia.

A 42 abszorbens mag előnyösen vékony és hajlékony vagy olyan maganyagokból készült, amelyek bár nem nagyon vékonyak, igen hajlékonyak és könnyen összenyomhatok. Érthető azonban, hogy vastag magok is alkalmazhatók.

Alkalmas vékony és hajlékony maganyagok közé tartoznak a WASTER-LOCK L-535 néven ismert szuperabszorbens anyaglaminátum, és az abszorbens papírmagok, mint a fentiekben leírt BOUNTY selyempapírból készült magok. Egyéb alkalmas vékony és hajlékony maganyagok közé tartoznak a Lanseal F néven ismert, a Choli Company Ltd. of Higashi, Osaka cégtől beszerezhető kétrétegű akrilszál anyag, szuperabszorbens szálak, mint a FIBERSORB szálak egyéb típusú szálakkal képezett gubancolt keverékei, valamint a Fiberweb cégtől 7102-102 termékelnevezésen beszerezhető ömledékből fűvott szál és gyapotszál kompozit.

Alkalmas összenyomható (komprimálható) maganyagok az előzőekben említett 3 773 903 és a 4 865 596 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban leírt kompozit abszorbens szerkezetek. Más alkalmas maganyagok, amelyek vékony maggá nyomhatok össze, a légárammal lapképzett szuperabszorbens anyagmagok (blendek, laminátumok stb. alakjában), amelyek körülbelül 2,5 mm vastagok vagy ennél vékonyabbak.

Alkalmas hátlap lehet bármelyik ilyen, előbbiekben leírt anyag, mint (de nem kizárólag) a 198-338 jelzésű (0,125 mm vastag) Findley ragasztófólia; 0,025 mm vastag polietilénfólia; 0,025 mm vastag polietilénkrayton vagy polietilén-etilén-vinil-acetát keverék fólia; EXX-7 típusú Exxon fólia vagy X-7644 Tredegar fólia. Egy előnyös, az 50-54. ábrákon látható hátlap egy poliészter nem szőtt anyagból, és a 4476180 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban (Wnuk; 1984. október 9.) leírt fóliából készült laminátum. Ezt az anyagot gyűrűshengerléssel vagy bármilyen alkalmas eljárással nyújthatóvá kell tenni.

A 20 egészségügyi betét előnyös módon egy, a 42 abszorbens mag és a 40 hátlap között elhelyezett folyadékot át nem eresztő 48 köztes béléssel van ellátva. A 48 köztes bélés a 42 abszorbens mag 42B alsónemű felé eső oldalával van társítva. A 48 köztes bélés egy első gátként szolgál az olyan kiürülő testfolyadékok számára, amelyek a 40 hátlap felé próbálnak szivárogni.

A 20 egészségügyi betét előnyös módon úgy van konstruálva, hogy a 42 abszorbens mag hosszanti élei mentén közvetett módon van a 40 hátlaphoz rögzítve. „Közvetett módon rögzített” kifejezés alatt azt értjük, hogy a 42 abszorbens mag egy másik komponenshez van rögzítve, és ez a másik komponens van a hátlaphoz rögzítve (a leírt módon). Ez a másik komponens a 38 fedőlapban vagy a 48 köztes bélésen belül van.

A 42 abszorbens mag legalább az egyik 25 keresztirányú összekötés mentén is a 40 hátlaphoz van rögzítve.

A 42 abszorbens mag többi része (ebbe beleértve legalábbis a 42D’ hátsó végéit) nincs a 40 hátlaphoz rögzítve. A 42 mag nem rögzített része el tud mozdulni és el tud válni a 40 hátlaptól.

A 25 keresztirányú összekötés (amennyiben ilyen van) lehet egy vonal vagy egy él. Az 50-52. ábrák olyan kiviteli alakot mutatnak, amelynél a 25 keresztirányú összekötés általában egybeesik valamelyik 24 végső éllel, mint a 20 egészségügyi betét 24A homlokoldali végső élével. A 24 végső él, amelynél a 25 összekötés helyezkedik el, „összekötött végső élnek” (vagy „összekötött keresztirányú élnek”) nevezhető. A másik, 24B végső élt „nem rögzített végső élnek” nevezzük.

A 20 egészségügyi betét általában az 5 007 906 számú „Decoupled Sanitary Napkin” című amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásnak (Thomas W. Osbom és mások; 1991. április 16.) megfelelően, csak az ott leírt 160 kihúzható nyelvvel konstruálható meg.

A 25 keresztirányú összekötés tipikus módon az egészségügyi betét 161-gyei jelölt részén van elhelyezve, amely a 20 egészségügyi betét viselése alatt a viselő személy homlokirányába mutat. A nem rögzített 24B végső él a 20 egészségügyi betét viselése alatt jellemző módon a viselő hátoldala felé mutat.

Más kiviteli alakoknál a 25 keresztirányú összekötésnek nem kell a 20 egészségügyi betét egyik 24 végső élén elhelyezve lennie, az elhelyezhető a betét 24A és 24B végső élei között is. Ebben az esetben a 20 egészségügyi betétnek két, össze nem kötött végső éle van.

Az 52. ábrán látható 25 keresztirányú összekötés sarokpántként működik. A 25 keresztirányú összekötés lehetővé teszi, hogy a 20 egészségügyi betét részei (például a 38 fedőlap, a 42 mag és a 48 köztes bélés) a 40 hátlaphoz képest a 24A rögzített végső él mint tengely körül el tudjanak mozdulni. A 20 egészségügyi betét egy összecsukott és egy nyitott helyzet között képes mozogni (az utóbbit az 52. ábra szemlélteti). Az „összecsukott” helyzetben a 42 mag és a 40 hátlap 42D’ és 40D’ egymáshoz nem rögzített élei közel vannak egymáshoz, előnyösen egymáson fekszenek. A „nyitott” helyzetben (lásd az 52. ábrát) a mag és a hátlap 42D’ és 40D’ nem rögzített élei egymáshoz képest a Z irányba el vannak válva az összecsukott állapothoz képest.

A 160 kihúzható nyelv előnyös módon a 20 egészségügyi betét 162 hátsó részén van elhelyezve. Ez a 160 kihúzható nyelv egy 164 nyújtható részből és egy 166 rögzített részből (vagy rögzítőelemből) áll. Ez utóbbi a 164 nyújtható részt rögzíti a 20 egészségügyi betét többi részéhez.

HU 217 376 Β

Az 51. és 52. ábrán látható 160 nyelv előnyösen a 48 köztes bélés és a 40 hátlap között van elhelyezve. De elhelyezhető a 160 nyelv a 20 egészségügyi betét 162 hátsó vagy 161 első részén lévő bármely komponensek közötti résben is.

A 160 nyelv hossza előnyösen körülbelül 2,5-15 cm, de lehet ennél hosszabb vagy rövidebb is. A 160 nyelv a 20 egészségügyi betét eredeti hosszát előnyösen 110 (115)-300%-ra képes megnövelni. A 20 egészségügyi betétnek a meghosszabbítása optimálisan 0,9 kg-nál kisebb erővel végezhető.

Az 52. ábra azt mutatja, hogy a 160 kihúzható nyelv 164 nyújtható része több komponensből áll, így: 1. egy 168 fedőlaprészből, 2. egy 170 abszorbensmagrészből, 3. egy 172 fedőlaprészből, és egy 4. 174 rögzítőből.

A 164 nyújtható rész komponensei állhatnak az egészségügyi betét megfelelő 38 fedőlapanyagából, 42 maganyagából, 40 hátlapanyagából és 44 rögzítőeleméből. Alternatív esetben a 164 nyújtható rész komponensei más, itt leírt, fedőlapként, abszorbens magként, hátlapként és rögzítőként alkalmas anyagok is lehetnek. A 164 nyújtható rész állhat nyújtható anyagokból, de nem kell feltétlenül ilyen anyagokból legyen.

Ismét más alternatívák esetében, a 164 nyújtható rész komponensei állhatnak az itt leírt fedőlapnak, abszorbens magnak és hátlapnak alkalmas típusú anyagok kombinációiból is. A 168 fedőlaprész és a 170 abszorbensmag-rész például egységes konstrukciójú lehet. A 168 fedőlaprész és a 170 abszorbensmag-rész állhat például egy, a viselő személy testével érintkezést, és bizonyos fokú abszorpcióképességet kölcsönző flanelanyagból, amely a 42 abszorbens mag nyúlványaként szolgálhat.

A 160 kihúzható nyelv 166 hozzáillesztett alkatrésze két fontos szerepet tölt be. A 166 alkatrész lehetővé teszi, hogy a betétet viselő személy a 164 nyújtható részt kihúzza. A 166 alkatrésznek azonban arra is alkalmasnak kell lennie, hogy megakadályozza a 164 nyújtható rész egészségügyi betétből történő teljes kihúzását és eltávolítását.

A 166 hozzáillesztett alkatrész bármilyen típusú, e célra szolgáló elem lehet. Integrális része lehet a 164 nyújtható résznek vagy az egészségügyi betét más részének, vagy lehet a 164 nyújtható részhez rögzített különálló elem is.

A 166 rögzítő alkatrész lehet például egy négyszögletes alakú poliolefín anyag. Az 52. ábra egy olyan kiviteli alakot mutat be, melynél a 166 rögzítő alkatrész egyik, 166’ vége a 164 nyújtható rész homlokoldali, 164D’ részéhez van rögzítve. A 166 rögzítő alkatrész másik, 166’ vége a 40 hátlap 40A, mag oldali részéhez van rögzítve. A 166 rögzítő alkatrésznek elég hajlékonynak kell lennie ahhoz, hogy az 52. ábrán bemutatott helyzetből az 53. ábrán bemutatott helyzetbe tudjon elmozdulni.

Egy előnyös kiviteli alaknál a 166 rögzítő alkatrész olyan rugalmasan nyújtható elemekből áll, hogy a 160 nyelv visszahúzódik, ha azt a viselő személy túlnyújtja.

Ha a betétet viselő személy a 160 nyelvet ki akarja húzni, akkor felemeli vagy leválasztja a 20 egészségügyi betét hátulsó, 162 részét, és kihúzza a 164 nyújtható rész 164D” hátulsó végét.

A 164 nyújtható rész 164D” hátsó vége adott esetben a 164 nyújtható rész kihúzása céljából fogantyúval látható el.

Mint ez legjobban az 52. ábrán látható, a 20 egészségügyi betét egy olyan eszközzel is rendelkezhet, amely szabályozza a 42 abszorbens mag 40 hátlaptól történő elválását. Ez a 42 mag 40 hátlaptól elválását szabályozó eszköz megakadályozza a 20 egészségügyi betétet a túlzott mértékű deformálódástól, és attól, hogy a kívántnál nagyobb mértékben nyíljon ki. A magnak a hátlaptól történő elválását szabályozó eszköz alatt itt olyan komponenst értünk, amely a 42 mag 40 hátlaptól való, Z irányú elválását korlátozza.

Az 52. ábra egy alkalmas eszközt mutat be a 42 mag 40 hátlaptól szétválása mértékének szabályozására, amely egy olyan 176 anyagból áll, amely hosszirányban ráncolt, és a 42 magot közvetlenül vagy közvetve a 40 hátlappal köti össze. A 176 ráncolt anyagnak 178 hosszirányú hajtogatási vonalai vannak. A 42 mag 40 hátlaptól történő szétválásának szabályzására szolgáló alternatív eszközöket részletesebben az 5 007 906 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ír le.

Az 54. ábra egy, az 51. ábrán bemutatott 20 egészségügyi betéthez hasonló betét metszeti képe, amelynek egy kicsúsztatható, és nem kihajtható 160 kihúzófüle van. Ez a 160 kihúzófül (vagy annak egyes részei) egy 180 nyelvvezető eszköz mint lap belsejében van elhelyezve. Az 54. ábra egy olyan kiviteli alakot mutat, amelyben a 160 nyelv a 180 lappal van burkolva. A 180 lap hüvelyként szolgál, amely a 160 nyelvet vezeti, és biztosítja, hogy az egyenesen legyen kihúzható.

A 180 lapnak nem kell a 160 nyelvet teljesen burkolnia, az C alakú is lehet oly módon, hogy a 180 nyelvvezető eszköz csak a nyelv hosszirányú éleit vezesse meg.

A nyelvvezető eszközt tartalmazó kiviteli alakoknál a 160 nyelvnek előnyösen szintén kell legyen valamilyen rögzített része, hogy az ne legyen teljesen kihúzható az egészségügyi betétből.

D) Állítható hosszúságú egészségügyi betétek

Az 55. és 56. ábrák ismét másfajta alternatív kinyújtható egészségügyi betét kiviteli alakot ábrázolnak.

Az 55. és 56. ábrákon látható egészségügyi betét kiviteli alakokat azonban nem kell magának a viselő személynek kinyújtania, azokat a betétre használat közben ható kifeszítőerők képesek megnyújtani.

Az 55. ábra egy olyan 20 egészségügyi betétet mutat, melynek egymást átlapoló szegmensekből álló (vagy „hasított”) 42 magja van. A 20 egészségügyi betét 42 magja két, 42’ első és 42’” második szegmensből áll. E szegmensek úgy vannak elrendezve, hogy a 42” második szegmens átlapolja az elsőt. A fordított elrendezés is lehetséges.

Az 56. ábra olyan 42 magot ábrázol, amelynek három, egy 42’ első, egy 42” második, és egy 42’” harma34

HU 217 376 Β dik szegmense van, és amelyben a második szegmens lapolja át az első és a harmadik szegmenst.

Az 55. és 56. ábrákon látható egészségügyi betétnek egy 38 nyújtható fedőlapja és 40 nyújtható hátlapja van. A 38 fedőlap bármilyen itt leírt fedőlapanyag lehet. A 40 hátlap bármilyen itt leírt hátlapanyag lehet.

mag bármilyen, a jelen leírásban ismertetett maganyag lehet, ennek egyes szegmensei lehetnek nyújtottak, de nem kell feltétlenül annak lenniük, minthogy egymáshoz képest el tudnak mozdulni.

A 42 mag szegmensei, mint látható, nincsenek összekötve. Alternatív kiviteli alakok esetében bár átlapolják egymást, de egy nyakcsatlakozással vagy valamilyen más típusú, a 07/630451 számú „Sanitary Napkin Having Transversely Segmented Core” című amerikai egyesült államokbeli találmányi bejelentésben (Osbom; 1990. december 19.) leírt csatlakozással össze is kapcsolhatók. Ismét más kiviteli alakok esetében a 42 mag szegmensei az egészségügyi betét valamelyik másik komponense által, közvetett módon rögzíthetők egymáshoz.

Az 58. ábra egy ismét más, alternatív, nyújtható egészségügyi betét kiviteli alakot mutat.

Az 58. ábrán látható 20 egészségügyi betétnek rendezett szál nyújtható rétegből álló 42 abszorbens magja, nyújtható 38 fedőlapja és nyújtható 40 hátlapja van.

Az 58. ábrán bemutatott kiviteli alaknak azonban nem kell minden komponense nyújtható legyen (vagy nem minden komponensének kell ugyanúgy nyúlnia.) Ezen túlmenően, nem minden komponensének kell egyetlen nyújtható egységként társítva lennie. így például nyújtható egységekként csak a fedőlap és a mag, a mag és a hátlap vagy a fedőlap és a hátlap lehet társítva egymással. (Ugyanez vonatkozik a jelen leírásban szereplő bármelyik egészségügyi betét kiviteli alakra is.)

Az 58. ábrán látható 20 egészségügyi betét 38 fedőlapja bármely, a fentiekben leírt módon nyújthatóvá tehető, ugyanúgy a 40 hátlap is. Mint látható, a 38 fedőlap és 40 hátlap úgy tehető nyújthatóvá, hogy azt redőzettel vagy ráncokkal látjuk el.

Az 58. ábrán bemutatott 20 egészségügyi betét 40 hátlapja ráncainak mérete nagyobb lehet, mint a 38 fedőlap ráncainak mérete (vagy fordítva). A 40 hátlap ráncainak mérete körülbelül 1 mm-től 44 mm-ig, vagy ennél nagyobbig teqedhet.

Az 59. ábra vázlatosan azt ábrázolja, hogy miként tudnak az 58. ábrán bemutatott 20 egészségügyi betét 42 abszorbens magjának szálai megnyúlni. Az 59. ábra bal oldala a nem nyújtott állapotú 182 szálakat mutatja. Az 59. ábra jobb oldala a 182 szálakat kinyújtott állapotban mutatja.

A 60. ábra olyan kiviteli alakot mutat, amelyben a 20 egészségügyi betétnek hullámosított 42 abszorbens magja van. A 20 egészségügyi betétnek olyan 38 fedőlapja és 40 hátlapja van, amelyeket finom redőzettel tettünk nyújthatóvá. A 38 fedőlap és 40 hátlap azonban bármilyen, fentiekben leírt, alkalmas módszerrel is nyújthatóvá tehető.

A 61. ábra azt mutatja be, hogy a 60. ábrán szemléltetett 20 egészségügyi betét 42 abszorbens magja hogyan nyúlhat ki. A 61. ábra bal oldala a 42 abszorbens magot nem nyújtott állapotában, jobb oldala kinyújtott állapotában mutatja.

Sokfajta más típusú kinyújtható vagy állítható hoszszúságú egészségügyi betét is létezik. Az egészségügyi betét előzőekben leírt módon nyújthatóvá tételére alkalmazott módszerek bármilyen kombinációja is alkalmazható.

E) Nyeregszíjjal ellátott egészségügyi betét

A 62-66. ábrák a jelen találmány szerinti egészségügyi betétnek olyan kiviteli alakját mutatják, amelynek egy szerkezete vagy eszköze, mint egy 190 nyeregszíja van abból a célból, hogy az egészségügyi betétet viselő személy testén helyezze el.

A 190 nyeregszíj olyan komponens, amely arra használható, hogy javítsa az érintkezést az egészségügyi betét abszorbens része és a viselő személy teste között. A 190 nyeregszíjat viselő személy felfelé a testére nyomhatja és alsóneműjéhez rögzítheti. Ez a 190 nyeregszíj lehet a 20 egészségügyi betétnek egy komponense vagy lehet egy ahhoz rögzített különálló elem.

A 190 nyeregszíj különösen alkalmas arra, hogy a 38 fedőlap és a 42 abszorbens mag egy részét a viselő személy gluteális rése és perineumrése közötti hasadékkal érintkeztesse. Ez lehetővé teszi, hogy a 20 egészségügyi betét a vaginanyílás közelében és a perineális, valamint gluteális rések felülete mentén lévő mensest befogadja.

Úgy találtuk, hogy a termékek nem kielégítő minőségének egyik legfőbb oka az, hogy a menses a gluteális résből kiszivárog, vagyis a menses hajlamos arra, hogy az egészségügyi betét hátulsó részén folyjon ki. Ez különösen az egészségügyi betétek éjszakai használata esetén áll fenn, ami gyakran az alsónemű és az ágynemű elszennyeződéséhez vezet.

A 190 nyeregszíj, úgy véljük, jobb hatásfokkal biztosítja azt, hogy a 20 egészségügyi betét hátulsó részén szivárgás ne következhessen be. Úgy véljük továbbá, hogy a 190 nyeregszíj további, olyan előnyöket is biztosít, amelyek jelenleg csak tamponokkal érhetők el. Ezek közé tartozik a menses áramlásérzetének csökkentése, a nagyobb testtisztaság érzete és a szagcsökkentés. A 190 nyeregszíj lehetővé teszi továbbá, hogy a viselő személy a 20 egészségügyi betétet egyéni igényei és kényelemérzete szerint állítsa be.

A 62-64. ábrákon bemutatott 190 nyeregszíjjal rendelkező 20 egészségügyi betét ugyanazokat az alapkomponenseket tartalmazza, amelyeket a fentiekben leírtunk. A 20 egészségügyi betét lehet egy, az 5 007 906 számú „Decoupled Sanitary Napkin” című amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (Thomas W. Osbom és mások; 1991. április 16.) szerint konstruált betét is, azzal a különbséggel, hogy egy itt leírt nyeregszíjat is tartalmaz. A 190 nyeregszíj a 48 közbenső bélést is helyettesítheti.

Mint az előző fejezetben leírt alternatív kiviteli alakok esetében, a 20 egészségügyi betét különböző komponenseinek nem kell mind nyújthatónak lenniük. Lehetnek nyújthatók, nem nyújthatók vagy egyesek közülük lehetnek nyújtható, mások meg nem nyújthatók.

HU 217 376 Β

A 62. ábrán olyan nyeregszíjjal ellátott egészségügyi betét látható, amelynek felülnézeti képe egy kanál alakjához hasonlít. A rajzon bemutatott nyeregszíj-konfiguráció azonban csupán egy előnyös alak, az bármilyen alkalmas egyéb alakú is lehet.

A 190 nyeregszíjjal ellátott jelen találmány szerinti 20 egészségügyi betétnek bármilyen, itt vagy a leírásunkban hivatkozott közleményekben szereplő alakja lehet. A 20 egészségügyi betét ellátható 52 fülekkel vagy ilyen fülei nincsenek, lehet viszonylag vastag vagy vékony.

Úgy véljük, a 190 nyeregszíj akkor funkcionál a legjobban, ha azt vékony, hajlékony egészségügyi betétben használjuk, mert azt jobban tudja a viselő személy testének alakjához igazítani. De jól működik a 190 nyeregszíj puha, vastag, deformálható egészségügyi betétekkel is, mint amilyeneket a 4 773 903 és a 4 865 596 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások (Weisman és mások) írnak le.

A 190 nyeregszíjnak számos komponense van. Az ábrákon látható kiviteli alaknál van egy 192 első, öblös, kanálszerű része és egy 194 kanálnyélszerű része, van egy 190A test felőli és egy 190B alsónemű felőli oldala. A 20 egészségügyi betét el van látva 44 rögzítőelemekkel, amelyek a betét 40 hátoldalának a viselő személy alsóneműjéhez rögzítésére szolgálnak. El van látva egy 196 nyeregszíj rögzítő elemmel is. Ez a 196 rögzítőelem arra szolgál, hogy a nyeregszíj hátulsó részét a viselő személy alsóneműjének hátulsó részéhez rögzítsük.

A 20 egészségügyi betét konstrukcióját vázlatosan a 63. ábra mutatja. A 38 fedőlap és a 42 abszorbens mag egy (előnyös módon keresztirányú) 25 összekötés mentén vannak a 40 hátlaphoz rögzítve. A 25 kötés ajtópántszerűen működik, lehetővé teszi, hogy a 20 egészségügyi betét részei (például a 38 fedőlap, a 42 mag és a 190 nyeregszíj) a 40 hátlaphoz képest a 24A összekötött él körül el tudnak mozdulni.

Ezeket a részeket „abszorbens részekének nevezhetjük, mert előnyös módon abszorbens komponenseket tartalmazhatnak, bár maga a 38 fedőlap önmagában nem abszorbens. A 38 fedőlap és 42 abszorbens mag közvetlen vagy közvetett úton lehet a 40 hátlaphoz rögzítve, az utóbbi esetben úgy, hogy a 190 nyeregszíjhoz, az pedig a 40 hátlaphoz van rögzítve.

A 190 nyeregszíj az egészségügyi betét több komponenséhez rögzíthető, így például a 38 fedőlap bármelyik oldalához, a 42 abszorbens mag 42A test felőli vagy 42B alsónemű felőli oldalához, vagy a 40 hátlap 40A test felőli oldalához. A 190 nyeregszíjnak előnyösen folyadékot áteresztőnek kell lennie, ha az a 38 fedőlaphoz vagy a 42 abszorbens mag 42A test felőli oldalához van rögzítve.

A 190 nyeregszíj a többi komponenshez előnyösen a 25 kötésnél van rögzítve oly módon, hogy az egészségügyi betét abszorbens részei a betét elülső felében, előnyösen annak elülső >/₃-ában elhelyezkedő pont körül tudjanak mozogni. Ez lehetővé teszi, hogy az egészségügyi betét abszorbens részei eléggé elváljanak a viselő személy alsóneműjétől ahhoz, hogy perineális és gluteális réseibe illeszkedjenek.

Ezt a 65. ábra szemlélteti, amely egy 190 nyeregszíjjal ellátott, U alakú alsóneműben elhelyezett 20 egészségügyi betétet ábrázol. A viselő személy testrészét Bvel jelöltük. Ezen belül M a szeméremdomb-terület; V a vaginanyílás; AN a végbélnyílás; és G a gluteális rés helyét mutatja.

A viselő személy teste, ha azt a hossztengely mentén tekintjük, három, anatómiailag különböző alakú régióra osztható. A viselő személy homlokoldalától hátoldala felé haladva a három rész közül az első az M szeméremdombrész. Ennek az M szeméremdomb régiónak vegyes görbületű, felfelé domború alakja van. A második rész tartalmazza a vaginanyílást. Ezt a labia máj óra határozza meg és W alakhoz hasonlít. A harmadik régiót a gluteális rés határozza meg, és ez általában csúcsos alakú és két, felfelé domború, kifelé távolodó vonal definiálja. E testrészek jellemzőit részletesebben az előzőekben említett 07/630451 számú amerikai egyesült államokbeli találmányi bejelentés írja le.

A 65. ábra azt mutatja, hogy a 190 nyeregszíj előnyösen egy olyan pont körül mozog, mint a 25 keresztirányú kötés, amely a szerkezet viselése alatt a viselő személy végbélnyílása előtt foglal helyet. Még előnyösebben, ez a pont a viselő személy vaginanyílása mögött helyezkedik el.

A 20 egészségügyi betét abszorbens részei más pontokra is a 190 nyeregszíjhoz rögzíthetők. A 36. ábra például azt mutatja, hogy a 38/42 fedőlap/abszorbens mag kompozit olyan szerkezetet képez, amely teljes hossza mentén a 190 nyeregszíjhoz rögzíthető.

Más kiviteli alakoknál a 40 hátlap elhagyható, feltéve, hogy a 190 nyeregszíj alsónemű felé eső 190B oldala folyadékot át nem eresztő. Ilyen esetekben a 190 nyeregszíj egy 44-gyel jelölt rögzítőeszközzel látható el, és közvetlenül rögzíthető a viselő személy alsóneműjéhez. A 44 rögzítőeszközöket az ilyen kiviteli alaknál úgy kell elhelyezni, hogy a 20 egészségügyi betét az itt leírt módon tudjon mozogni.

A 63. és 64. ábrák azt szemléltetik, hogy a 190 nyeregszíj az egészségügyi betét részeit viselés közben a 40 hátlap fölé emelheti. A 190 nyeregszíj 192 első része ily módon az egészségügyi betétet szoros érintkezésben tudja tartani a viselő személy testével. A viselő személy testével érintkező betétrészek előnyösen legalább némi abszorbens anyagot tartalmaznak. Az egészségügyi betétnek ezek a részei a 38 fedőlapból és 42 abszorbens magból vagy azok egy részéből állnak. Ezeket a részleteket a 63. és 64. ábrán vázlatosan egy egyetlen vonal jelzi.

A 190 nyeregszíj 194 hátulsó részét előnyös módon szintén szorosan érintkeztetjük a viselő személy testével, különösen annak gluteális résével. A 190 nyeregszíjnak olyan alakja kell legyen, hogy annak legalábbis egyes részei a perineális és gluteális résekhez idomuljanak. Egy előnyös kiviteli alak esetében a 190 nyeregszíj 194 hátulsó része egy hosszú, keskeny csík.

A 190 nyeregszíj például egy puha, kifeszíthető nejlon- vagy pamutanyagból készülhet. Ebben az esetben körülbelül 2,5 cm széles lehet. A nyeregszíj hossza a 20 egészségügyi betét abszorbens anyagának végétől a

HU 217 376 Β

196 nyeregszíjrögzítő elemig mérve körülbelül 5 cm akkor, amikor a 190 nyeregszíj nincs kinyújtott állapotban.

A 190 nyeregszíj bármilyen alkalmas anyagból készülhet. Ez az anyag előnyösen puha, hajlékony és abszorbens. Egy erre a célra megfelelő anyag egy nejlon alsónemű-textília, amely némileg kifeszíthető. De készülhet a 190 nyeregszíj nem kifeszíthető (nem „stretch”) anyagokból is.

A 190 nyeregszíjnak lehetnek kifeszíthető és nem kifeszíthető részei is. A 62. ábra például egy olyan kiviteli alakot mutat, amelynél a 190 nyeregszíj 198 középső része ki tud feszülni, hogy a viselő személy gluteális résébe illeszkedjen. A 190 nyeregszíj 198 középső zónájának két oldalán lévő régiók (a nyeregszíj 202 és 204 végeinek zónái) azonban nem kifeszíthetők.

A 190 nyeregszíj előnyös módon nyújtható. A szíj bizonyos távolságra történő kifeszítéséhez szükséges erő előnyös módon kisebb, mint a viselő személy alsóneműje azonos távolságra történő kifeszítéséhez szükséges erő. Ez lehetővé teszi, hogy a 190 nyeregszíj a viselő testén maradjon akkor is, amikor alsóneműje mozog. A 190 nyeregszíj kifeszítéséhez szükséges erő előnyösen kisebb, mint körülbelül 400 g. A 190 nyeregszíj kifeszitéséhez szükséges erő bizonyos körülmények között - mint például, ha alsóneműjének nagyobb rugalmassága van - 1000 g is lehet.

A 20 egészségügyi betét olyan eszközzel látható el, amely szabályozza a 38 fedőlap és a 42 abszorbens mag elválását a 40 hátlaptól. Erre alkalmas eszközöket az 5 007 906 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ír le. Ilyen eszközre azonban nincs feltétlenül szükség, és az egészségügyi betétnek sem kell feltétlenül az 5 007 906 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett konstrukciójúnak lennie.

A 20 egészségügyi betétet azonban előnyös módon el kell látni egy olyan megvezetőeszközzel, amely azt középen tartja, mert különben a viselő személy a betétet az egyik oldalra nyomhatja el, és ebben az esetben a 190 nyeregszíj nem fedi a viselő személy perineális és gluteális réseit.

A 62. ábra egy e célra alkalmas megvezetőeszközt mutat, amely egy 200 hurokká alakított anyagcsíkból áll. A 190 nyeregszíj végét a 40 hátlap tetején tartjuk, de a 200 hurok alatt, és így a 190 nyeregszíj centírozott helyzetben marad. (A többi ábrán a szemléltetés egyszerűsítése végett ezt a 200 hurkot elhagytuk.)

A 64. ábra azt mutatja, hogy 190 nyeregszíj 194 hátulsó részének egy szabad vége (a „viselő személy által működtetett” vége) van, amely a viselő személy U alsóneműje belsejéhez van rögzítve a 196 nyeregszíjrögzítő elemmel. Ez bármilyen, a viselő személy alsóneműjéhez rögzíthető rögzítőelem lehet.

Alkalmas 196 nyeregszíjrögzítő elem lehet bármilyen itt leírt rögzítő, így ragasztóanyag vagy mechanikus rögzítő. így a 196 nyeregszíjrögzítő elem lehet egy ragasztóanyagfolt, amely a viselő személy alsóneműjének belsejéhez tapad, vagy egy tépőzárfolt, melynek horgai a viselő személy alsóneműjének textilanyagába kapaszkodnak.

A 196 nyeregszíjrögzítő előnyös módon nem „stretch” anyag. Az az előnyös, ha a 190 nyeregszíj a viselő személy alsóneműjének kívánt pontjához marad rögzítve. Ez lehetővé teszi, hogy a 190 nyeregszíj a 20 egészségügyi betét abszorbens alkatrészeit szorosan a viselő személy testén tartsa akkor is, amikor alsóneműje megfeszül. Abban az esetben, ha a 196 nyeregszíjrögzítő ki tud feszülni, akkor ez azt okozhatja, hogy a 190 nyeregszíj 194 hátsó része elveszti azt a képességét, hogy szorosan illeszkedjen a viselő személy gluteális résébe.

A 190 nyeregszíj úgy tervezhető, hogy a rögzítési pontot a betétet viselő választja meg. Alternatív kiviteli alakoknál a 190 nyeregszíj speciálisan tervezett alsóneműkkel viselhető úgy, hogy a 194 hátulsó részének rögzítési pontja fix. A rögzítési pont előre kiválasztható, hogy a viselő személy segítségére legyünk abban, hogy a 194 hátulsó részt megfelelően rögzítse alsóneműjének egy bizonyos pontjára. így a viselő személy alsóneműje egy jelöléssel látható el a 196 nyeregszíjrögzítő elhelyezése céljára.

A 190 nyeregszíj az alsónemű számos, alkalmas helyéhez rögzíthető. A rögzítési pont lehet az alsónemű belsejének hátulsó oldalán. Ha a 190 nyeregszíj elég hosszú vagy elég hajlékony, akkor a rögzítési pont lehet az alsónemű derékkorcán vagy akár az alsónemű hátsó felületén is.

A 64. ábra egy ilyen, utóbbi típusú 190 nyeregszíjpéldát mutat. Itt a 190 nyeregszíjnak a szabad végén van egy 196 mechanikus nyeregszíjrögzítője is. A 196 mechanikus rögzítő egy, a viselő személy alsóneműjének belső részén elhelyezett 206 rögzítőelemmel kapcsolódik. Ez utóbbi lehet egy horgos tépőzárfolt.

Ennek a kiviteli alaknak más változatainál a 196 nyeregszíjrögzítő más típusú összekapcsoló (vagy kiegészítő) komponens lehet. Állhat például egy ragasztóanyagfoltból, és a 206 rögzítőelem lehet egy leválasztóanyag-bevonattal ellátott kötőfelület, mint például szilikonbevonattal ellátott poliolefinanyag-folt.

Ezen túlmenően, bár általában az a helyzet, hogy a 196 nyeregszíjrögzítő a rendszer apaeleme, ennek nem kell minden esetben úgy lennie. Állhat például a 196 nyeregszíjrögzítő egy hurokanyagfoltból, amely olyan 206 rögzítőelemhez kapcsolódik, ami a viselő személy alsóneműje belsejében elhelyezett, horgos tépőzárfolt.

Egyes alternatív kiviteli alakoknál a 190 nyeregszíj használat előtt megfelelő módon tárolható. így például a 190 nyeregszíj az egészségügyi betét alá hajtható és oda erősíthető úgy, hogy az használat előtt nem áll ki. Alternatív módon a 190 nyeregszíj a fentiekben leírt kihúzható fülhöz hasonlóan az egészségügyi betét egy résében helyezhető el.

A 66. ábra egy másik lehetséges kiviteli alakot mutat, amelynél a 190 nyeregszíj egy 20B menstruációs alsóneműben vagy sortban van elhelyezve (amely a viselő személy szokásos alsóneműjét helyettesíti, nem pedig egy egészségügyi betét egy részét).

A 190 nyeregszíj egy, a menstruációs sortba 190C’ és 190C” mindkét végén rögzített anyagcsík. Ezután a 190 nyeregszíjnak 190A test felőli felületére egy egész37

HU 217 376 Β ségügyi betét helyezhető és rögzíthető, majd a menstruációs sortot a viselő személy magára húzza.

A nyeregszíjként szolgáló anyagcsík olyan helyeken rögzítendő a menstruációs sorthoz, amelyek megfelelnek a fentiekben leírt elveknek. így például a csík 190C’ első végét úgy kell a menstruációs sorthoz rögzíteni, hogy az a viselő személy végbélnyílása és előnyösen vaginanyílása előtt helyezkedjen el viselés közben.

A menstruációs sortok, mint amilyeneket a japán nők hordanak jelenleg, különösen előnyösen használhatók nyeregszíjjal felszerelt kiviteli alakok esetében, mert ezeket speciálisan arra tervezték, hogy a menstruációs ciklus idején használják őket. Ezek a sortok jobban és szorosabban idomulnak a testhez, mint a szokásos fehérneműk.

A 190 nyeregszíj lehetővé teszi, hogy a 20 egészségügyi betétet a viselő olyan szorosan húzza a testére, ahogy kívánja. A 190 nyeregszíj annál szorosabb, minél jobban meghúzzuk azt a viselő személy alsóneműjének derékkorca felé. A 190 komponenst azért nevezzük így, mert hasonlít ahhoz, ahogyan egy csomagvagy nyereghevedert szorosabbra húzunk.

A 190 nyeregszíj a 20 egészségügyi betétet állandóan érintkezésben tartja a perineális és gluteális résekkel, és a viselő személy alsóneműjével együtt működik a testtel való állandó érintkezés fenntartásában. A 190 nyeregszíj a viselő személy és annak alsóneműje mozgásának megfelelően úgy áll be, hogy folyamatosan kényelmes illeszkedést biztosít. Ez lehetővé teszi, hogy a 20 egészségügyi betét a vaginanyílás, valamint a perineális és gluteális rések közelében mensest fogadjon be.

F) Egészségügyi betét, melynek kifeszítőerő hatására középső része kihajlik

1. Általános rész

A 67-69. ábrák a jelen találmány szerinti olyan 20 egészségügyi betét kiviteli alakot ábrázolnak, melynek 32 középső része kifeszítés hatására kihajlik (és előnyösen felemelkedik, ezzel jobb érintkezést biztosít a testtel).

A 20 egészségügyi betét egy kevésbé nyújtható elemmel, mint 216 nem kifeszíthető (nem „stretch”) elemmel van ellátva. A 216 nem kifeszíthető elem a 20 egészségügyi betétnek körülbelül a 32 közepén van elhelyezve. Amikor a 20 egészségügyi betétet megnyújtjuk, akkor annak 32 középső része elkeskenyedik. Ez azzal jár, hogy a 216 nem kifeszíthető elem meghajlik, felpúposodik és egy 218 gerincet képez a 20 egészségügyi betét L hosszirányú középvonala mentén.

A 216 nem kifeszíthető elem általában bármilyen olyan komponens lehet, amely legalábbis kevésbé nyújtható, mint a 20 egészségügyi betét 21 fő testének legalábbis egyes részei. A 216 elemnek azonban nem kell teljesen nyújthatatlannak lennie. Az itt leírt kiviteli alak esetében azonban viszonylag nem nyújtható.

A 216 ki nem feszíthető elemet képező anyag előnyös módon nem roggyan befelé, és a 20 egészségügyi betétre a használat folyamán oldalirányú nyomóerők hatására Z irányba felemelkedik. A 216 nem kifeszíthető elemből kiképzett szerkezet ilyen erők hatására előnyös módon összenyomódik és felpúposodik.

A 216 nem kifeszíthető elemnek ez a szerkezete előnyös módon elég rideg ahhoz, hogy meghajoljon és felpúposodjon, amikor hosszirányú éleire befelé, oldalirányú nyomóerők hatnak.

A 216 nem kifeszíthető elem előnyös módon akkor is elég rideg marad, ha száraz vagy nedves állapotban van (mint amikor a testnedvek benedvesítik). Az ilyen szerkezet abszorbens anyag és szálas anyag keverékéből állítható elő. Ilyen szálas anyag a Chisso Corporation CHISSO elnevezésű szálas terméke.

A 216 ki nem feszíthető elem lehet egy anyagréteg vagy valamilyen egyéb, alkalmas alak. Ennek az elemnek van egy 216A test felőli, és egy 216B alsónemű felőli oldala, egy pár 216C hosszirányú éle és egy pár 216D végső éle.

A 216 ki nem feszíthető elem bármely alkalmas anyagból készülhet. Lehet egy puha, hajlékony és abszorbens anyag, amely azonban elég rideg ahhoz, hogy meg tudjon hajlani és fel tudjon púposodni. Bármilyen itt leírt alaptípusú abszorbens maganyagból készülhet. De ezeket a maganyagokat nem lehet semmiféle eljárással (mint gyűrűs hengerléssel, ráncolással, hullámosítással vagy réseléssel) nyújthatóvá alakítani. A 216 elem azonban (például hosszirányú) hajtogatással látható el, hogy felpúposodását elősegítsük.

A 216 ki nem feszíthető elemet előnyösen egyszerűen a 42 mag tetejére helyezzük. Előnyös, ha azt semmilyen módon nem rögzítjük a 42 maghoz. Azzal tartjuk a helyén, hogy a 20 egészségügyi betét őt körülvevő komponenseihez illesztjük finoman vagy hosszirányú éleinek egy-egy pontján rögzítjük.

Ha a 216 ki nem feszíthető elem hosszirányú oldaléléit a 42 abszorbens maghoz rögzítjük teljesen, akkor ez meggátolja, hogy a 42 magra ható kifeszítőerők kifejtsék a hatásukat. (A 42 mag nem fog tudni a rögzítési pontok között kifeszülni, mert egy nem nyújtható elemhez van rögzítve.) Ez viszont megakadályozza, hogy a 42 mag ezeket az erőket átvigye a 216 ki nem feszíthető elemre. Ezért a 216 elem nem fog tudni felpúposodni.

Lehetséges azonban egy olyan elrendezés, amelynél a 216 ki nem feszíthető elem az egészségügyi betét valamelyik komponenséhez rögzíthető. Az ilyen elrendezés mégiscsak lehetővé teszi, hogy a betét komponensei kifeszüljenek. így például a 216 elem úgy is kialakítható, hogy bizonyos mennyiségű laza anyagfelesleget tartalmaz. Ez a 216 elemben lévő laza anyag ki tud simulni vagy meg tud hosszabbodni, amikor az egészségügyi betét kifeszül. Az ilyen kiviteli alakok azonban bonyolultságuk miatt kevésbé előnyösek.

A 216 ki nem feszíthető elem hossza olyan, hogy nem terjed a 20 egészségügyi betét 28 és 30 végeinek területére. Más kiviteli alakoknál ez is lehetséges. A 216 elem szélessége előnyösen ugyanolyan vagy nagyobb, mint a 42 mag szélessége vagy a betét hosszirányú élei közötti távolság. A 216 ki nem feszíthető elem szélessége előnyösen olyan, hogy hosszirányú oldaléléi határosak az egészségügyi betét belső hosszirányú éleivel. Ez biztosítja a sima érintkezést a 20 egészségügyi betét többi komponensével.

HU 217 376 Β

Az olyan kiviteli alakok, melyek szélessége kisebb, mint a magé vagy a betét éleinek távolsága, általában kevésbé előnyösek, mert megnehezítik az erők átvitelét a 216 elemre. Egy előnyös kiviteli alak esetében a 216 ki nem feszíthető elem egy felülnézetben körülbelül 6 x 6 cm méretű, négyzet alakú réteg.

A 216 ki nem feszíthető elem 216C hosszirányú oldaléléi a 38 fedőlap azon részei mellett helyezkednek el közvetlenül, amelyek a 20 egészségügyi betét 22 hosszirányú élei mentén fekszenek. Ezek az élek a 38 fedőlap belső felületi részeivel (vagyis a fedőlap 38B, alsónemű felé eső oldalával) érintkeznek. Ez lehetővé teszi, hogy a 42 abszorbens magra ható erőket átvigyük a 216 ki nem feszíthető elemre, és ezáltal biztosítsuk annak felemelkedését.

Annak módját, ahogyan ezek az erők működnek, a 70-73. ábrák mutatják. A 70. ábra egy 216 nem kifeszíthető elemet tartalmazó egészségügyi betét vázlatos keresztmetszeti képe.

A 71. ábra a 70. ábrán látható 216 nem kifeszíthető elem és 42 abszorbens mag vázlatos perspektivikus nézete. A 71. ábra mutatja a 20 egészségügyi betétre ható F hosszirányú feszítőerőket. Ezeknek az erőknek a hatására a 20 egészségügyi betét keskenyebb lesz. Ez a „nyakképződés”-ként ismert, az anyagok nyúlásával kapcsolatos jelenség. Az elkeskenyedés befelé irányuló F’ oldalerőket hoz létre, amelyek a 216 nem kifeszíthető elem 216C hosszirányú oldaléleire hatnak.

Ezeket a befelé irányuló F’ oldalsó erőket a 20 egészségügyi betét egyéb komponensei (mint a fedőlap) fejtik ki a 216 elemre. Az F’ erők hatására a 216 ki nem feszíthető elem a 72. ábrán látható módon felfelé kipúposodik (vagy kevésbé előnyös kiviteli alakok esetében lefelé púposodik ki), mert a 216 elem nem nyomódik össze.

A 73. ábra azt mutatja, hogy ha a 216 nem kifeszíthető elem keskenyebb, mint a 42 mag, akkor a 216C hosszirányú élekre ható befelé irányuló F’ erőket valamilyen alkalmas mechanizmusnak kell továbbítania.

Az ilyen 20 egészségügyi betétnek különféle kiviteli alakjai lehetségesek.

A 20 egészségügyi betét 32 középső része feszülésének csökkentése felhasználható nagyobb mértékű felemelésre. Ez az állításunk azt feltételezi, hogy a teljes egészségügyi betétnek ugyanolyan a nyújthatósága (amint ezt az ábrák mutatják). Ez vázlatosan a 74. és 75. ábrákon látható.

Például a 74. ábra azt szemlélteti, hogy a 20 egészségügyi betét egyenletesen nyújtható. A 74. ábra felső része ki nem nyújtott állapotban ábrázolja az egészségügyi betétet, hossza Lg .Lu értéke lehet például 24,5 cm. A 20 egészségügyi betét L_s=29,4 cm kifeszített hosszra nyújtható egyenletesen. A 20 egészségügyi betét 4,9 cm hosszú közepe, amely a 216 ki nem feszíthető elem alatt fekszik, 0,98 cm-t fog kifeszülni.

A 75. ábra olyan 20 egészségügyi betétet ábrázol, amely csak a 32 középső részén feszül ki. A 75. ábra felső része a 20 egészségügyi betétet ki nem nyújtott állapotban mutatja. A betét hossza: Lu, itt is 24,5 cm nem nyújtott állapotban. A betét L_s=29,4 cm kifeszített hosszra nyújtható, de a 28 és 30 végterületei nem nyújthatók. A 20 egészségügyi betét középső, 4,9 cm hosszú része 4,9 cm-rel fog kifeszülni. A 75. ábra szerinti 20 egészségügyi betét a 216 ki nem feszíthető elemet nagyobb megemelkedésre kényszeríti, mert a középső, 4,9 cm hosszú részén arányosan nagyobb mértékben szűkül el.

A 216 ki nem feszíthető elemnek előnyös módon felfelé kell kipúposodnia. Ez sokféle alkalmas mechanizmussal biztosítható, mint ráncolással, hajtogatással, bordák vagy nem hajlékony szerkezetelemek elhelyezésével, vagy adott esetben előre megformázott kismértékű 220 emelőelemnek (lásd a 67-69. ábrákat) a 216 elem alatt történő elhelyezésével.

A 220 előre kialakított emelőelem bármilyen alkalmas anyagból készülhet, lehet egy abszorbensmag-anyag is, de nem kell feltétlenül annak lennie, mert a 42 mag alatt van elhelyezve. Egy előnyös kiviteli alak esetében az előre kialakított 220 emelőelem egy, a 42 abszorbens mag alatt elhelyezett kipúposodó habanyagdarab.

Alkalmas előre kialakított emelőelemek lehetnek például azok a haj lításnak ellenálló deformálóelemek, amelyeket a 0 335 252 és a 0 335 253 számú európai szabadalmi bejelentések (Buell; 1989. október 4.) írnak le. Ismét más kiviteli alakoknál például a Buell-féle szabadalmi bejelentésekben leírt deformálóelemek a 216 ki nem feszíthető elemen vagy a 42 mag alatt lehetnek elhelyezve. Az ilyen deformálóelemnek folyadékot áteresztőnek kell lennie, és a fentiekben leírt nagyságúnak, illetve elhelyezésűnek.

2. Alternatív kiviteli alakok

A 76. ábra olyan 20 egészségügyi betét kiviteli alakot ábrázol, melynek szintén kifeszítőerő hatására felemelkedő 32 középső része van.

A 76. ábrán bemutatott kiviteli alak azonban egy olyan mechanizmust szolgáltat a 20 egészségügyi betét 32 középső részének felemelésére, amely akkor is hatásos, ha a betétre viszonylag kicsiny vagy nem hosszirányú erők hatnak.

Ez a kiviteli alak az oldalirányban, kifelé ható erőket használja fel, melyek az egészségügyi betétet a viselő személy feneke felé, oldalirányban feszítik ki. Ez a 20 egészségügyi betét ezeket az oldalirányba, kifelé ható erőket arra viszi át, hogy azok a párnát a 32 középső területen, hosszirányban a geniteális területre feszítsék ki. Más szavakkal, a 20 egészségügyi betétre gyakorolt erőket arra használja fel, hogy felemelje a 32 középső területet, amikor a viselő személy ül vagy guggol.

A 76. ábrán bemutatott 20 egészségügyi betét legalább néhány, fentiekben leírt alapkomponenst tartalmaz. Ilyenek közé tartoznak a 38 fedőlap, a 40 hátlap és a 42 abszorbens mag. A 20 egészségügyi betétnek ezek a komponensei előnyös módon minden irányban nyújthatók (még előnyösebben kifeszíthetők) kell legyenek.

A 20 egészségügyi betétnek van egy 216, kevésbé nyújtható eleme is. Ez, mint a fentiekben említettük, lehet bármilyen olyan komponens, amely kevésbé nyújtható, mint a 20 egészségügyi betét 21 fő testrésze egyéb komponenseinek legalább egy része. A 216 kevésbé nyújtható elemet előnyösen a 38 fedőlap és a 42 mag között helyezzük el, de az elhelyezhető bármely, itt leírt

HU 217 376 Β komponensek között is, feltéve, hogy az (alábbiakban leírt) erőt átvivő tag felett van elrendezve.

A 20 egészségügyi betétet egy erőátvivő elemmel van ellátva. Ez a 76. ábrán szemléltetett elem egy 230 ráncolt habréteg. A 230 ráncolt habréteg a 76. ábrán bemutatott kiviteli alaknál a kevésbé nyújtható 216 elem és a 40 hátlap között van elhelyezve.

A 230 ráncolt habréteg az egészségügyi betét valamelyik alapkomponenséből állhat. Állhat például akár a 42 abszorbens mag, akár a 40 hátlap egy részéből vagy teljesen abból. Alternatív esetben a 230 ráncolt habréteg egy külön elem. A ráncolt 230 habréteg lehet például egy, a 42 abszorbens mag tetején, az alatt vagy azon belül elhelyezett különálló elem.

A 76. ábrán látható ráncolt 230 habrétegnek előnyösen legalább két különböző régiója van.

Az első rész egy középső nyújtható rész, mint a 232 középső, ráncolt rész. Ez a 232 középső nyújtható rész hosszirányban nyújtható. A 232 középső nyújtható rész bármilyen itt leírt módszerrel tehető hosszirányban nyújthatóvá.

A 232 középső nyújtható rész előnyös módon ráncolt, hullámosított vagy valami hasonló módon formázott. Ennek a régiónak olyan 233 hajtásvonalai vannak, melyek általában keresztirányba futnak. Ez teszi lehetővé, hogy a középső 232 ráncolt rész hosszirányba legyen kifeszíthető.

A második rész egy hátsó, oldalirányban nyújtható rész, mint a 230 ráncolt habréteg hátsó, 234 ráncolt régiója (vagy ráncolt „fenékrégió). A 234 hátsó ráncolt régió egy 236 ráncolt részből és egy 238 erőátvivő tagból áll.

A 234 hátulsó ráncolt régió 236 ráncolt része úgy van ráncolva, hullámosítva vagy hasonló módon alakítva, hogy a 237 hajtásvonalak általában hosszirányba futnak. Ez lehetővé teszi, hogy a 234 hátulsó ráncolt régió 236 ráncolt része keresztirányba legyen nyújtható. A 236 ráncolt részt a 238 erőátvivő tag három szekcióra osztja, a 240 első, a 242 második és a 244 harmadik szekcióra.

A 76. ábra szerinti erőátvivő tag egy pár nem nyújtható 238 bordából áll. A 238 nem nyújtható bordák a 234 hátulsó ráncolt régió sarkaiból átlósan futnak. A 238 bordák a 232 és 234 középső és a hátulsó ráncolt régiók és a ráncolt habréteg hosszirányú középvonala metszéspontjáig terjednek. A 238 bordáknak nem kell a hosszirányú középvonalat metszeniük, de a 232 és 234 középső és hátulsó ráncolt régiók határáig kell nyúlniuk, vagy olyan nem nyújtható elemtípussal kell összekötve lenniük, amely eddig a határig nyúlik. Ez lehetővé teszi, hogy az erőátvivő tagra ható erők a 232 középső, ráncolt régióra fejtsék ki hatásukat.

A 238 nem nyújtható bordák (vagy más típusú erőátvivő szerv) bármilyen olyan típusú komponensekből állhatnak, amely nem nyújtható vagy kevésbé nyújtható, mint az azt körülvevő 236 ráncolt részek.

A 238 bordák a 234 hátulsó régió határán belül egyszerűen olyan részekből állhatnak, amelyek nincsenek ráncolva. A 238 bordák alternatív módon a 230 habréteg vastagabb részeiből is állhatnak. A 238 bordák a

230 habrétegből alakíthatók ki vagy a 230 habréteghez adott külön elemekből állhatnak.

A 230 ráncolt habrétegnek adott esetben egy elülső régiója is lehet. Ez az elülső régió lehet bármilyen alkalmas konfigurációjú. Lehet például a 234 hátulsó ráncolt régió tükörképe is. Alternatív esetben hasonlíthat a ki nem nyújtható bordák nélküli, hátulsó ráncolt régióhoz. Ismét más alternatív esetben lehet más irányban ráncolt, nem ráncolt vagy nem nyújtható is.

Ez az egészségügyi betét különösen alkalmas arra, hogy hatásosan használja ki azokat a 20 egészségügyi betétre ható erőket a 32 középső régió felemelésére, amelyek akkor lépnek fel, ha a viselő személy ül vagy guggol. Amikor a viselő személy ül vagy guggol, akkor az egészségügyi betétre ható erők a 234 hátulsó ráncolt régióra keresztirányba ható F_f erők. Ezek az erők a 234 hátulsó ráncolt régió 240, 242 és 244 ráncolt régióit arra késztetik, hogy a 79. ábrán szemléltetett módon keresztirányba feszüljenek ki.

A 79. ábra azt szemlélteti, hogy ezeknek az F_c erőknek egyik komponense a nem nyújtható 238 bordákra hat. Ez a 238 bordákra ható F_c erő a 232 középső ráncolt régiót hosszirányú kifeszülésre készteti. Ez elkeskenyíti a 232 középső ráncolt régiót. A 232 középső ráncolt régió elkeskenyedése, mint azt a fentiekben leírtuk, azt idézi elő, hogy a felette fekvő, kevésbé nyújtható 216 elem felfelé kikúposodik.

Más kiviteli alakoknál a 230 erőátvivő elem a habon kívül más anyagokból is állhat. Az egyetlen követelmény az, hogy a 230 erőátvivő elemnek egy vagy több, viszonylag ki nem nyújtható, olyan szerkezete legyen, amely alkalmas arra, hogy az oldalirányban kifelé, az egészségügyi betét hátulsó részére ható erőket hosszirányban működő, kifeszítőerőkké alakítsa át.

A 80-81. ábrák egy másik, a 76. ábrán szemléltetetthez hasonló alternatív kiviteli alakot szemléltetnek.

A 80-81. ábrákon szemléltetett kiviteli alak abban különbözik, hogy szintén el van látva egy 250 távtartó szerkezettel. A 250 távtartó szerkezet alkalmas arra, hogy a 38 fedőlapot eltartsa a 20 egészségügyi betét abszorbens magjától az F_b befelé irányuló, oldalirányú nyomóerők hatására, mint amilyen erőket a viselő személy felső combjai fejtenek ki a termékre annak használata közben. A 250 távtartó szerkezetet a 07/605 583 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentés (Visscher és mások; 1990. október 29.) írja le.

A 250 távtartó szerkezet az F| befelé ható oldalirányú erőket arra használja fel, hogy javítsa az abszorbens komponens érintkezését a betétet viselő személy testével. Az erőátvivő elem ezt a célt befelé ható nyomóerők hiányában éri el. Ily módon ezt a kiviteli alakot arra szánjuk, hogy a viselő személy testével az érintkezést annak mindennemű mozgása közben fenn tudja tartani.

G) Kipattanó középponttal ellátott egészségügyi betétek

A 82-83. ábrák a jelen találmány szerinti olyan egészségügyi betétet ábrázolnak, amelynek egy 260 kipattanó középpontja van. Ez a 260 kipattanóelem a gyermekkönyvek kipattanó lapjaihoz hasonló változatként fogható fel.

HU 217 376 Β

A 260 kipattanóelem arra használható, hogy a 20 egészségügyi betét részeit hozzásegítse ahhoz, hogy azok a viselő személy szeméremajkai közötti térbe illeszkedjenek. A 260 kipattanóelem egy olyan 262 habdarabból állhat, amelynek ovális alakú, koncentrikus 264 bemélyedései vannak. A 264 bemélyedéseknek csak részben kell ovális alakot kialakítaniuk úgy, hogy az egyes 264 bemélyedések mindegyike közötti ovális alakú 268 gyűrűket a hab hidalja át. Ez azt jelenti, hogy a bemélyedések mellett nem bemélyedt 266 terek is vannak, különben az egyes bemélyedések egymástól szeparáltak lennének.

Bármilyen más alakú, olyan bemélyedések is alkalmazhatók, amelyek az egészségügyi betétre a viselés folyamán kifejtett erők hatására kipattannak. Különböző konfigurációk használhatók olyan alakzatok kialakítására, amelyek a viselő személy teste különböző területeinek felelnek meg.

A 82. és 83. ábrákon látható 262 habdarab egy különálló elem, amely a 42 abszorbens mag tetejére van helyezve. Más kiviteli alakoknál a 262 habdarab a 20 egészségügyi betét különböző, más komponensei között helyezhető el. A 262 habdarab a 42 abszorbens mag tetején, a 42 abszorbens mag alatt vagy a 42 abszorbens magon belül helyezhető el.

Ismét más kiviteli alakoknál a 262 habdarab az egészségügyi betét alapkomponenseinek egyikéből állhat. A 262 habdarab állhat például a 42 abszorbens mag vagy a 40 hátlap mindegyik vagy bármelyik részéből.

A 262 habdarab egyéb eszközökkel kombinálható abból a célból, hogy megfelelően kipattanjon.

A 83. ábra egy olyan kiviteli alakot mutat, amelyben a 20 egészségügyi betét teljes felületén hosszirányú hajtogatási vonalú ráncokkal van ellátva. A 20 egészségügyi betétnek a 76. ábrán bemutatott kiviteli alakhoz hasonló 272 nem nyújtható bordái is vannak. A nem nyújtható 272 bordák lehetővé teszik, hogy a 262 habdarab az oldalirányú vagy hosszirányú kifeszítőerők hatására kipattanjon. Sokféle egyéb olyan konfiguráció is lehetséges, amely az ilyen további habdarab mindegyikét vagy azok egy részét tartalmazza.

Az ebben a fejezetben (és ennek a leírásnak sok más fejezetében) leírt kiviteli alakok mindegyike ellátható olyan szétkapcsoló elemmel, mint amilyeneket az előzőekben említett Visscher-féle szabadalmi bejelentés vagy az előzőekben említett 00355252 és a 0355 253 számú európai szabadalmi bejelentések (Kenneth B. Buell; közzététel: 1989. október 4.) írnak le, amelyek bizonyos konfigurációk esetén jobb érintkezést biztosítanak a testtel.

H) Különböző nyújthatóságú régiókat tartalmazó egészségügyi betétek

A 84. és 85. ábrák olyan 20 egészségügyi betétet ábrázolnak, amelynek különböző mértékben nyújtható (előnyös módon különböző mértékben kifeszíthető) régiói vannak.

A 20 egészségügyi betétnek olyan régiói vannak, melyek különböző rugalmassági modulusai lehetővé teszik, hogy a betét különböző mértékben feszüljön ki, a viselő személy teste perineális felületének megfelelő módon. Ez úgy véljük, fokozza a védelmet és a kényelemérzetet. A különböző rugalmassági modulusú régiók abban különböznek egymástól, hogy különböző nagyságú erőre van szükségük ahhoz, hogy megnyúljanak és/vagy ahhoz, hogy ismét a nem nyújtott méreteiket vegyék fel.

A 20 egészségügyi betét felülről lefelé például a következő komponensekből állhat. Egy 280-nal jelölt, 0,027 mm vastag (előnyösen perforált) EXX-7 fóliacsíkot helyezünk el az egészségügyi betét mindkét 22 hosszirányú éle mentén. A 280 nyújtható fólia egyszerűen a 38 fedőlap tetejére erősíthető annak 38C hosszirányú élei mentén. Alternatív módon a 280 csíkok az egészségügyi betét 22 hosszirányú élei közé is hajthatók.

A fedőlap egy gyűrűshengerléssel formázott fóliából áll, amelynek keresztirányú ráncvonalai vannak. Az abszorbens mag egy réteg kifeszíthető („stretch”) gyapot textilanyagból áll. Más lehetséges kiviteli alakok esetében a mag két réteg, nagyon kreppelt selyempapír közé helyezett, abszorbens gélesedőanyagból állhat. A hátlap egy rugalmas vagy kifeszíthető anyag, mint például 0,125 mm vastag 198-338 típusú Findley „stretch” ragasztófólia. Az egészségügyi betét a viselő személy alsóneműjéhez rögzítés céljából szaggatott, rögzítőragasztóanyag-foltokkal van ellátva. Ezeket az alsónemű-rögzítő ragasztóanyagfoltokat egyetlen, konvencionális, nem rugalmas, leválasztó papírlap takarja.

A 20 egészségügyi betétnek két, különböző mértékben nyújtható régiója van. „Különböző mértékben nyújtható régió” kifejezés alatt itt azt értjük, hogy az egészségügyi betétnek (vagy más abszorbens tárgynak) olyan régiói vannak, amelyek különböző nagyságú feszítőerők hatására válnak bizonyos irányba nyújthatóvá. Más szóval, a különböző mértékben nyújtható régióknak más a mgalmassági modulusa.

A 84. ábrán látható 20 egészségügyi betét régiói egy 1-es nyújthatóságú 290 régióból (vagy „1. régióból”) és egy pár 292, 2-es nyújthatóságú régióból (vagy „2. régióból”) állnak.

A 290, 1. régió a 20 egészségügyi betétnek az a nagy, négyszögletű része, amely a hosszirányú középvonal mentén fekszik. Ez a betétnek az a része, amelyet nem borítanak 280 rugalmas fóliacsíkok. A 290, 1. régiónak van egy ki nem nyújtott állapotú, és egy, az erők hatására bekövetkező, nyújtott állapotú mérete.

A 292, 2. régiók a 20 egészségügyi betétnek azon keskeny, négy szögalakú részei, amelyek a betét 36 hosszirányú, oldalrégiói mentén fekszenek. Ezek azok a részek, amelyeket a 280 rugalmas fóliacsíkok borítanak. A 292, 2. régióknak van egy másik, ki nem nyújtott állapotú mérete is akkor, amikor a 292,2. régiók nyújtóerői hatnak.

Más kiviteli alakoknál a különböző nyújthatósági régiók bármilyen alakúak és helyzetűek lehetnek. A különböző nyújthatóságú régiók bármely irányban lehetnek nyújthatók. Ezen túlmenően, más kiviteli alakok esetében, a 20 egészségügyi betét kettőnél több, különböző nyújthatóságú régióval is rendelkezhet. (Ezeket első, második, harmadik stb. nyújthatóságú régióknak nevezzük.)

HU 217 376 Β

A különböző nyújthatóságú régióknak, mint a 290 és 292 első, és második régióknak nyújthatósági jellemzői ugyanazok, mint a jelen leírás szerinti egészségügyi betétek (vagy más abszorbens tárgyak) egészének nyújthatósági jellemzői.

A 20 egészségügyi betétek ily módon megkülönböztethetők az olyan egészségügyi betétektől vagy egyéb abszorbens tárgyaktól, melyeknek hosszirányú oldalélek mentén rugalmas pántjaik vannak. Ez a két típusú abszorbens tárgy sok mindenben különbözik egymástól. Ezek a különbségek (nem korlátozó értelemben) a következők.

A jelen találmány szerinti egészségügyi betétek e kiviteli alakjának nincs szükségük rugalmas pántokra ahhoz, hogy nyújthatók legyenek (ennek ellenére ilyenekkel természetesen elláthatók).

Ezen túlmenően, a hosszirányú oldalélek mentén rugalmas pántokkal ellátott egészségügyi betétek jellegzetes módon csak a rugalmas pántok területén nyújthatók. A jelen találmány szerinti egészségügyi betéteknek általában nem azok a régiói nyújthatók, amelyek rugalmas pántokat tartalmaznak vagy amelyek ezek közvetlen környezetében vannak. Gyakorlatilag az ilyen abszorbens tárgyakban lévő rugalmas pántok és az ezek által a pántok által összegyűjtött környező régiók úgy tekinthetők, mint amelyek egy irányban nyújthatók.

A különböző nyújthatóságú régiókkal rendelkező egészségügyi betétet az a tény jellemzi, hogy a 292, másodikféle nyújthatósággal rendelkező régiók nyújtásához szükséges erő más, mint az erő, amely a 290 elsőféle nyújthatósággal rendelkező régiót képes ugyanabba az irányba, ugyanolyan távolságra nyújtani.

Az olyan 20 egészségügyi betét kiviteli alaknak, amelynek a 36 hosszirányú oldalszélein fekvő, és azokhoz rögzített 280 rugalmas fóliacsíkjai vannak, a 292 második régió kevésbé nyújtható. (Más szavakkal, az erő, amely a 292 második régiónak egy adott távolságra történő megnyújtásához szükséges, nagyobb, mint a 290 első régió megnyújtásához szükséges erő.)

A 292, második nyújthatóságú régiók nyújtásához szükséges erő azért nagyobb, mert a 280 csíkok a 36 hosszirányú oldalrégiókhoz vannak erősítve, és az így képződő 292 nyújthatóságú második régiók rugalmassági modulusa egyenlő az egészségügyi betét rugalmassági modulusának és a 280 csíkok rugalmassági modulusának összegével.

A többi, fentiekben tárgyalt példák esetében a 292 másodikféle nyújthatósággal rendelkező régiók nyújtásához szükséges erő kisebb, mint az az erő, amely a 290 elsőféle nyújthatósággal rendelkező régiók nyújtásához szükséges erő.

A különböző mértékben kifeszíthető régiók azért hasznosak, mert lehetővé teszik, hogy a 20 egészségügyi betét viselés alatt különleges konfigurációkat vegyen fel. A 86. és 87. ábrák egy „csónak” konfigurációjú keresztmetszeti képet mutatnak, amelyet a 84. és 85. ábrákon szemléltetett egészségügyi betét képes használat során felvenni. A csónakalakzatot az jellemzi, hogy felfelé álló hosszirányú oldalrégiói és végei vannak. Ez a konfiguráció például a kiürülő folyadékok tárolására használható.

Egyéb konfigurációkkal olyan egészségügyi betétek valósíthatók meg, amelyek szelektíven a gluteális résbe hatolnak be.

A 84. és 85. ábrákon látható egészségügyi betétnek a fentiekben leírttal ellentétes különböző nyújthatóságú régiói is lehetnek. Ez akkor fordul elő, ha a 280 csíkok legalábbis részben a betét többi részéhez képest kifelé, a 22 hosszirányú oldalélek mentén túlnyúlnak.

A 280 csíkok ilyen nyúlásra akkor lesznek képesek, ha azokat egyszerűen oldalirányba kifelé helyezzük át, mielőtt a 20 egészségügyi betét egyéb komponenseihez erősítenénk őket. Alternatív módon a 280 csíkok a 20 egészségügyi betét 22 hosszirányú oldaléléi köré hajthatók úgy, hogy a 280 csíkoknak legalábbis egyes részei kifelé teijednek a betét többi komponensétől.

Ebben az esetben az egészségügyi betétnek egy olyan 34 hosszirányú középső része lesz, amelynek kisebb a nyújthatósága, mint a 36 hosszirányú oldalrégióké. Ez utóbbi esetben az EXX-7 típusú nagy rugalmas fólia rugalmassági modulusa nem adódik hozzá a betét többi részének rugalmassági modulusához.

Az így konstruált egészségügyi betétnek olyan 34 középső régiója lesz, amelynek a konfigurációja viselés közben ellentétes a 86. és 87. ábrákon látható betétével (vagyis olyan, mintha az említett ábrákat megfordítanánk). Az ilyen egészségügyi betét olyan szempontból lehet hasznos, hogy megnöveli a 34 hosszirányú középső régió érintkezési felületét a viselő személy testével, így érthető, hogy a 20 egészségügyi betét további komponensekkel, mint például 280 csíkokkal látható el annak érdekében, hogy különböző régióinak nyújthatóságát módosítsuk.

A 20 egészségügyi betét más módszerekkel is ellátható olyan régiókkal, amelyek különböző mértékben feszülnek ki. Ilyen módosítások a hátlapon, az alsóneműhöz rögzítő elemeken, az abszorbens magon vagy a fedőlapon végezhetők.

A 24-27. ábrák olyan 20 egészségügyi betéteket ábrázolnak, melyeknek különféle mintázatú alsóneműhöz rögzítő elemei vannak annak érdekében, hogy különböző „stretch”-tulajdonságokat biztosítsunk. Ezek a rögzítők bármilyen típusú, a fenti 3.F) l.b) fejezetben leírt rögzítőelemek lehetnek.

A 28. ábra egy olyan egészségügyi betétet mutat be, amelynek a különböző nyújthatóságú régiók létrehozása céljából egy módosított, hullámosított hátlapja van. Ennek a 20 egészségügyi betétnek mindkét végén egyegy 300, hullámosított, háromszög alakú régiója van. Ezeknek a 300, háromszög alakú régióknak az alapvonala egybeesik az egészségügyi betét keresztirányú 24 végéleivel. A háromszög alakú régiók mindegyikének csúcsa a hosszirányú középvonalon van elhelyezve. A csúcsok a hossz- és keresztirányú középvonalak metszéspontja felé mutatnak. Ennél a kiviteli alaknál a csúcsok nem terjednek a T keresztirányú középvonalig, bár más kiviteli alakoknál ez is lehetséges.

Az egészségügyi betét többi, 302-vel jelölt részének nyújthatósága lehet kisebb, mint a 300, háromszög alakú régióké.

HU 217 376 Β

Ez a kiviteli alak arra használható, hogy a betétnek egy szelektív felemelkedést biztosítsunk. Viselés közben az egészségügyi betét háromszög alakú régiói igyekeznek úgy feszülni, hogy hozzáilleszkedjenek a szeméremdomb-régió és a gluteális rés alakjához. A 20 egészségügyi betét többi, 302 része fel tud emelkedni, hogy közelebb illeszkedjen a viselő személy szeméremajkaihoz.

A 29-31. ábrák olyan 42 abszorbens magokat mutatnak, amelyek az egészségügyi betétnek különböző nyújthatóságot biztosítanak.

A 29. ábra egy olyan 42 abszorbens magot ábrázol, amelynek 28 és 30 nyújtható végrégiói és egy kevésbé nyújtható vagy nem nyújtható 32 középső régiója van.

A 30. ábra olyan 42 abszorbens magot ábrázol, amelynek a hosszirányú 34 középső régióban egy trapezoid alakú területe van, ami kevésbé nyújtható, mint az azt körülvevő 36 hosszirányú oldalrégiók és a 28, valamint 30 végső régiók. A trapezoid alakú terület egy kevésbé nyújtható anyagból állhat. Egy alternatív kiviteli alak esetében a 42 abszorbens magban egyszerű módon egy lyuk is lehet (feltéve természetesen, hogy valami olyan alkalmas komponenselrendezésről van szó, amely képes arra, hogy a lyukkal ellátott 42 mag felületére jutó folyadékokat kezelje).

A 31. ábra olyan 42 abszorbens magot ábrázol, amelynek nagy része egy nyújtható régióból áll, azoknak a részeknek a kivételével, amelyek az egészségügyi betét sarokrégióira esnek. A nyújtható régió egy 34 hosszirányú középső régióból áll, amely végigfut a 42 mag és a 32 középső régió teljes hosszán és a 28, valamint 30 végrégiókon.

A fentiekben különböző nyújthatóságú régiókat tartalmazó egészségügyi betétek különböző példáit írtuk le, különös tekintettel bizonyos speciális komponensekre, így a hátlapra, az alsóneműhöz rögzítő elemekre és a magra.

Figyelembe kell venni azonban, hogy a különböző nyújthatóságú régiókat tartalmazó egészségügyi betétek (vagy egyéb abszorbens tárgyak) nincsenek az ábrákon bemutatott példákra korlátozva. Az egészségügyi betét bármelyik komponense felhasználható arra, hogy különböző nyújthatóságú régiókkal ellátott betétet alakítsunk ki. Ezek a régiók hasonlóak lehetnek az egyikmásik komponensre vonatkozóan az ábrákon szemléltetett régiókhoz. Más kiviteli alakok esetében lehetnek az ábrákon bemutatott konfigurációjú régióktól teljesen eltérőek.

I. Egyéb alternatív kiviteli alakok

Ismét más, alternatív kiviteli alakoknál az egészségügyi betét régiókomponensei szerkezetileg hajtogatással, hajlítással, hullámosítással, rétegek egymásra rakásával és rétegek egymáshoz rögzítésével tovább módosíthatók. A módosítások végezhetők oly módon, hogy felhasználunk egy vagy több olyan szerkezetet, amelyet az előbbiekben említett, Buell-féle európai szabadalmi bejelentések, az előzőekben említett Vischer-féle, valamint a 07/875 872 számú amerikai egyesült államokbeli „Generally Thin, Flexible Sanitary Napkin” című (Osbom; 1992. április 28.) szabadalmi bejelentések írnak le.

Ismét más alternatív kiviteli alakok esetében az egészségügyi betét további komponensekkel látható el. Ellátható például egy nedves úton lapképzett selyempapír réteggel vagy egy olyan folyadékáteresztő törlőkendővel, amelyet részletesebben az 5009653 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (Osbom) ír le.

Ismét más kiviteli alakoknál az egészségügyi betét ellátható egy görbült, alakos konfigurációval, mint amilyeneket a jelen találmányi bejelentéssel azonos időpontban bejelentett, alábbi szabadalmi leírások ismertetnek: a 07/915 285 számú „Curved, Shaped Absorbent Article” című amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentés (Theresa L. Johnson és mások); a 07/915 202 számú „Absorbent Article Having Resilient Center” című amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentés (Thomas W. Osbom és mások); a 07/915 201 számú „Absorbent Article Fastener Pattem” című amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentés (Robb E. Olsen és mások); és a 07/915 134 számú „Method of Making Curved, Shaped Absorbent Article” című amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentés (Letha M. Hines és mások).

Ily módon, míg a jelen találmány szerinti egészségügyi betétek tipikusan olyan komponensekből állnak, amelyek feszítőerő hatására megfelelő mértékben együtt nyúlnak ki úgy, hogy a betét kinyújtott konfigurációban nem görbült, egyéb kiviteli alakok esetében a komponensek megnyúlása egy görbült terméket eredményezhet.

Bár sokféle, előnyös egészségügyi betét kiviteli alakot írtunk le, a szakirodalom számos más egészségügyi betét kiviteli alakot ismertet. Ezek elláthatók a jelen találmány szerinti „stretch” tulajdonságokkal. Egyes ilyen egészségügyi betéteket írnak le a 07/605 583 számú amerikai egyesült államokbeli találmányi bejelentés (Vischer és mások; 1990. október 29.), az 5 009653 és a 4950264 számú (Osbom; 1991. április 23., illetve 1990. augusztus 21.), a 4940462 számú (Salemo; 1990. július 10.), a 4917697 számú (Osbom és mások; 1990. április 17.), a 4911701 számú (Mavinkurve; 1990. március 17.), a 4900320 számú (McCoy; 1990. február 13.), a 4687478 számú (van Tilburg; 1987. augusztus 18.), a 4608047 számú (Mattingly; 1986. augusztus 26.), a 4589 876 számú (Van Tilburg; 1986. május 20.), a 4285 343 számú (McNair; 1981. augusztus 25.), a 3 397 697 számú (Rickard; 1968. augusztus 20.) és a 2 787 241 számú (Clark; 1957. április 2.) amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások.

Az „alsóneműbetét” kifejezés olyan abszorbens tárgyakra vonatkozik, amelyek kevésbé terjedelmesek, mint az egészségügyi betétek, és amelyeket a nők a menstruációs periódus idején viselnek. Alkalmas ilyen alsóneműbetéteket ismertet a 4738 676 számú „Pantiliner” című amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (Osbom; 1988. április 19.).

„Magatehetetlen-cikk” kifejezés alatt betéteket, alsóneműket (ugyanolyan típusú szuszpenzorrendszerrel, mint pántokkal és hasonlókkal helyükön tartott betéteket), abszorbenstárgy-szerelvényeket, abszorbens tárgy kapacitásnövelő eszközöket, tamponokat, ágybetéteket

HU 217 376 Β és hasonlókat értünk, függetlenül attól, hogy azokat felnőttek vagy magatehetetlen személyek viselik-e. Magatehetetlen személyek számára alkalmas tárgyakat el lehet látni az itt leírt nyújtható komponensekkel. Ilyeneket ismertetnek a 4253461 számú (Strickland és mások; 1981. március 3.), a 4 597 760 és a 4 597761 számú (Buell); a fentiekben már említett 4 704 115 számú, a 4909 802 számú (Ahr és mások), a 4 964 860 számú (Gipson és mások; 1990. október 23.) amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások, valamint a 07/637 090 és a 07/637 571 számú amerikai egyesült államokbeli találmányi leírások (Noel és mások; valamint Fejstés mások; 1991. január 3.).

A jelen találmány fókuszát azok az abszorbens tárgyak jelentik, amelyeket a viselő személy alsóneműjének lépésbetétrészének területén hord. A jelen találmány szerinti tárgyak azonban abszorbens tárgyakban, mint pelenkákban is használhatók. A pelenkák olyan abszorbens tárgyak, amelyeket gyermekek és magatehetetlen személyek hordanak, és amelyek a viselő személy dereka köré vannak erősítve.

Az itt leírt alkatrészekkel ellátható, alkalmas pelenkákat a 3 860003 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (Buell; 1975. január 14.) és a 07/715 152 számú amerikai egyesült államokbeli találmányi bejelentés (Buell és mások; 1991. június 13.) ismertetnek.

5. Vizsgálati módszerek

Az egészségügyi betét (vagy egyéb abszorbens tárgy) nyújthatóságát 559A típusú, az EME, Inc., P.O. Box. 187, Newbury, OH. cég EME szakítógépével méljük. A berendezés egy konstans sebességű nyújtással működő szakítógép.

Az EME-szakítógép egy számítógéppel van ellátva, amely lehetővé teszi, hogy a befogópofák végeinek egy alapállástól mért távolságát, valamint ettől az alapállástól különböző távolságra lévő befogópofák által a próbatestre kifejtett erőket LCD-vel olvassuk le.

Valamennyi vizsgálatot 50% relatív nedvességtartalom mellett és 20 °C hőmérsékleten végezzük. A próbatesteket óvatosan kezeljük, hogy elkerüljük azok feszítését a vizsgálat előtt. A vizsgálatokat ugyanannak a típusú terméknek öt különböző darabjából vett mintán végezzük el. Ha a minták bármelyike nem bizonyul az igényelt tartományon vagy határértéken belül megfelelőnek, akkor a terméket nem megfelelőnek minősítjük.

A) 2,5 cm-es középső csík nyújthatóságának mérési módszere

Egy 1-12 típusú JDC precíziós mintakivágó szerszámmal (beszerezhető a Thwing-Albert, Philadelphia, PA cégtől) az abszorbens tárgy közepéből egy 2,54 cm széles csíkot vágunk ki. A mintaként használt csíkot az abszorbens tárgy hosszirányú középvonala mentén kell kivágni. A csík hosszának meg kell egyeznie az abszorbens tárgy azon részének teljes hosszával, amiből a mintát kivágjuk.

Keresztirányú nyújthatóság mérésére szolgáló minta

A JDC mintakivágó szerszámmal az abszorbens tárgyból egy 2,54 cm széles csíkot vágunk ki annak keresztirányú középvonalával párhuzamosan. A mintát nem kell a keresztirányú középvonal mentén kivágnunk.

A mintát azonban úgy kell kivágni az abszorbens tárgy egy részéből, hogy a 2,54 cm széles csík a tárgynak legalább egyik abszorbens komponenséből álljon. (Az „abszorbens komponens” kifejezést az alábbiakban definiáljuk.) A minta nem vágható ki olyan közel az abszorbens tárgy egyik keresztirányú végéléhez, hogy benne legyenek a véglezárás darabjai is.

A hossz- és keresztirányú nyújthatóság mindkettőjének mérésére szolgáló minták

1. lépés

Az abszorbens tárgy egy első mintadarabjából ki kell vágnunk egy, a hosszirányú nyújthatóság megmérésére szolgáló próbadarabot. A keresztirányú nyújthatóság mérésére egy, az első mintával azonos típusú mintából vágjuk ki a próbadarabokat. (Ugyanez vonatkozik minden olyan esetre, amikor az itt leírt vizsgálatok bármelyikéhez egy adott irányú nyújthatóság mérésére a termékből próbadarabot vágunk ki.)

2. lépés

A próbadarabról lefejtjük az azon lévő esetleges ragasztóanyag-fedőszalagot. Ha a próbadarabon ragasztóanyag-rögzítő van, akkor a ragasztóanyagfoltot talkum vagy kukoricakeményítő-porral végzett behintéssel eltávolítjuk.

3. lépés

A próbadarabot ki nem feszített állapotban egy asztalra fektetjük test felőli oldalával felfelé. A próbadarab hosszát 0,25 cm pontossággal lemérjük.

A próbadarab hossza (mint erre az igénypontokban hivatkozunk) a próbadarabnak az a mérete, amely merőleges a 2,45 cm szélességméretre. A próbadarab hosszát úgy kapjuk meg, hogy leméqük abszorbens komponenseinek hosszát. (Ez eltérhet attól, amit a próbadarab teljes hosszának egyszerű lemérésével kapunk.)

A próbadarab hossza egyenlő a leghosszabb komponensének hosszúságával. Ha a próbadarab hajtogatott vagy görbült, amikor a csomagból a betétet kivettük, akkor simítsuk ki a végeit, mielőtt lemérnénk ennek az abszorbens komponensnek a hosszúságát.

A próbadarabokat úgy simítjuk ki, hogy arra ráhelyezünk egy vonalzót és enyhén lenyomjuk a vonalzónak azt a részét, amely a próbadarab végeit takaija úgy, hogy az alsónemű felőli felület a végeken laposan az asztalon feküdjön.

„Abszorbens komponens” alatt itt olyan komponenseket értünk, melyeket mint a termék abszorbens magját, általánosan a termék primer abszorbens komponenseként használunk. Magában foglal olyan abszorbens komponenseket is, mint az itt leírt szekunder fedőlapok, amelyek felszívó és tároló funkciót töltenek be. Nem foglal magában az abszorbens komponens azonban olyan komponenseket, amelyeket az abszorbens tárgynak csak fedő- vagy hátlapjaként használunk.

A leghosszabb abszorbens hosszának lemérésekor nem mérjük az abszorbens komponens olyan részeit, amelyek a véglezárásra esnek vagy azon túlterjednek, mert az abszorbens komponensnek ezek a részei abszorptív funkciót nem lámák el.

HU 217 376 Β

4. lépés

A próbadarab mindkét végét befogjuk a szakítógép 7,6 cm széles pofáiba. A pofákat úgy állítjuk be, hogy azok egymástól ellenkező irányba mozdulnak el (vagyis 180°-ban.) A próbadarabot központosán kell a pofákba befogni és a befogónyomásnak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a próbadarab ne csúszhasson meg a pofákban (ez mindegyik vizsgálati módszerre vonatkozóan érvényes.)

A próbadarabot úgy kell befogni, hogy a pofák legtávolabbi éle (vagyis szabad vége) körülbelül 1,3 cm-re befelé legyen a leghosszabb abszorbens komponens végső éleitől. A próbadarabnak azon részeit, amelyek egy véglezárásra vagy azon kívül esnek, kihagyjuk, amikor a leghosszabb abszorbens komponens végéleinek helyzetét határozzuk meg abból a célból, hogy a berendezés befogópofáit a próbadarabra helyezzük.

5. lépés

A szakítógép befogásihossz-mérőműszerét az abszorbens komponens (fentiek szerint lemért) hossza, mínusz az abszorbens komponens mindkét pofába befogásának hosszúságára megfelelően (tipikusan 2,45 cm) állítjuk be. Megkezdjük a nyújtást 0,93 cm/s sebességgel.

Amikor a próbadarab eléri a beállított hosszúságot, a berendezés erőmérő celláját nullára túrázzuk ki. A jelzőpontot bejelöljük, hogy a nyúlásértékek gyűjtését 0, 2 N (20 g) erőnél megkezdhessük. (Ennek a kezdő, 0,2 N erőnek az alkalmazása kinyújtja a próbadarabban esetlegjelen lévő laza anyagnak legalább egy részét.)

Az erő- és nyúlásértékeket a kívánt időpontokban regisztráljuk, a vizsgálatot ezzel befejezzük. A próbadarab kezdeti hosszúsága a leghosszabb abszorbens komponens lemért hossza. Az erőértéket a berendezésen mint a fenti eljárás során mindenkor kijelzett aktuális erőt olvassuk le.

A 2,54 cm-es csíkok kivágását azért végezzük a fentiekben leírt módon, hogy minimálisra csökkentsük az abszorbens tárgy hosszirányú szélei rugalmas pántjainak hatását a vizsgálati eredményekre. (A jelen találmány szerinti abszorbens tárgyak ilyen rugalmas pántokat nem tartalmaznak, de adott esetben ilyenek mégis használhatók.)

Az e szerint a vizsgálat szerint végzett mérésnél az abszorbens tárgy 2,45 cm széles csíkja hosszirányban eredeti hosszának előnyösen körülbelül 105, 110, 115, 120, 125%-ára, vagy még jobban képes nyúlni, ha azt körülbelül 0,2, 0,5, 1, 1,5, 2, 3, 4 vagy 5 N vagy ennél kisebb húzóerő hatásának tesszük ki. A 2,45 cm széles abszorbenstárgy-csík ugyanezen húzóerők hatására keresztirányban is képes megnyúlni maximálisan 110,120, 130, 140, 150, 160, 170, 180, 190, 200%-ra, vagy ennél nagyobb mértékben. Ezek a határértékek az alábbi igénypontok szerint bármilyen módon kombinálhatok.

Az abszorbens tárgy 2,45 cm széles csíkon mérve előnyösen mind hossz-, mind keresztirányban az előző fejezetben megadott mértékben nyúlni képes.

Bár az abszorbens tárgy bármilyen hosszúságú lehet, azt egy alsóneműben viselik, és leghosszabb abszorbens komponensének mint abszorbens magjának eredeti hossza körülbelül 29,4 cm vagy ennél kevesebb. Az abszorbens tárgy abszorbens komponensének szélessége előnyösen körülbelül 7,35 cm vagy ennél kisebb, előnyösebben körülbelül 6,12 cm vagy ennél kisebb. (A pelenkák abszorbens magja másfelől tipikusan körülbelül 29,4 cm-nél nagyobb, és szélességük 7,35 cm.) Egyes kiviteli alakoknál az abszorbens tárgy vastagsága körülbelül 5 mm vagy ennél kevesebb lehet.

Az abszorbens tárgynak előnyösen van egy erőküszöbértéke, úgyhogy a próbadarabcsíkra ahhoz, hogy eredeti hosszának 160,150,140,130%-ára, vagy a fentiekben megadott valamely más %-ára nyúljon, 10 N vagy ennél nagyobb erőnek kell hatnia.

Az abszorbens tárgy előnyösen rugalmasan is nyújtható, vagyis permanensen deformálható úgy, hogy ha a csíkot valamely fenti hosszúságra megnyújtjuk, akkor a húzóerő megszűnte után az olyan méretet vesz fel, amely kisebb vagy egyenlő kinyújtott állapotú hosszánál (hosszával).

B) Módszer az abszorbens tárgy nyújthatóságának mérésére

Az ehhez a vizsgálathoz használt próbadarab a teljes abszorbens tárgy. Ezt a vizsgálatot csak az abszorbens tárgy hosszirányú nyúlásának mérésére használjuk. A keresztirányú nyúlást az előző vizsgálati módszer szerint mérjük.

A vizsgálatot a fentiekben leírt 2-5. lépések szerint hajtjuk végre azzal a különbséggel, hogy a 3. lépést az alábbiak szerint végezzük.

Ha a próbadarab nem simítható ki megfelelően (például összehúzódott rugalmas elemek jelenléte következtében), akkor a leghosszabb abszorbens komponens hoszszát úgy kell lemérni, hogy a próbadarabot (ha az összehajtott állapotban van) kihajtogatjuk, és a darabot abban a görbült konfigurációban tartjuk, amelyben az a dobozból kivételét követően van, és a leghosszabb abszorbens komponens hosszát mérőszalaggal az abszorbens tárgy alsónemű felőli oldalának íve mentén méijük le.

Az abszorbens tárgy előnyös módon hosszirányban (vagyis hosszanti középvonala mentén) eredeti hosszának körülbelül 105, 110, 115, 120, 125, 130, 140, 150, 160, 170, 180, 190, 200%-ára, vagy ennél jobban is meg tud nyúlni, ha arra körülbelül 0,2, 0,5, 1, 1,5, 2, 3, 4, 5,6, 7, 8, 9,10 g vagy ennél nagyobb húzóerő hat. (A hosszirányú nyújtáshoz szükséges erők nagyobbak, mint az első vizsgálat során a 2,45 cm széles próbadarabcsíkon mért erők, mert ennél a második vizsgálatnál próbadarabként az egész abszorbens tárgyat használjuk.)

Az abszorbens tárgynak előnyösen olyan az erőküszöbértéke, hogy a csíkra 12, 15 vagy 20 N, vagy ennél nagyobb erő kell hasson ahhoz, hogy azt eredeti hoszszának 160, 150, 140, 130%-ára vagy a fentebb megadott valamilyen hosszúságra nyújtsa meg.

C) A kifeszülés „ stretch ” mérése a termékre az alsónemű által gyakorolt nyíróerőfüggvényében

1. Első módszer, 20 g terhelés

Ennél a vizsgálatnál próbadarabként az egész abszorbens tárgyat használjuk.

A próbadarabot ki nem nyújtott állapotban, test felőli oldalával felfelé egy asztallapra helyezzük. Lemér45

HU 217 376 Β jük a leghosszabb abszorbens komponens hosszát 0,25 cm pontossággal. A mérésnél ugyanúgy járunk el, mint a fenti A) és B) vizsgálati módszerek 3. lépése során. Ennél a vizsgálatnál azonban a próbadarab tulajdonságait csak hosszirányban méljük (vagyis a hoszszanti középvonallal párhuzamosan).

Ha a próbadarabon ragasztóanyag rögzítőelem van, akkor a ragasztót borító leválasztószalagot eltávolítjuk. Veszünk egy 429 W típusú pamut textíliacsíkot (sztenderd szélesség 7,35 cm), melyet a Test Fabrics, Inc. Middlesex, NJ. cég gyárt, és a rögzítőelem egyik végét ezzel 2,54 cm hosszúságban lefedjük.

A próbadarab ultraibolya-lámpa alá helyezhető abból a célból, hogy meghatározzuk a ragasztóanyag rögzítőelemek végeit. A ragasztóanyag rögzítő megmaradt ragasztófoltját eltávolítjuk oly módon, hogy a rögzítő le nem takart részét talkum vagy kukoricakeményítő-porral szórjuk be.

A gyapot textíliacsík elég hosszú kell legyen ahhoz, hogy a szabad vége legalább 1,3 cm-rel túlnyúljon a próbadarab azon végén (vagyis az abszorbens és nem abszorbens komponenseket is tartalmazó termék azon végén), amely a rögzítőelem gyapotcsíkkal fedett 2,54 cmes része mellett van.

A gyapotfelületre egy súly segítségével 30 másodpercig 17,6 g/cm² nyomást gyakorolunk, hogy a gyapottextíliát a rögzítőelemhez rögzítsük. Ha az alsónemű-rögzítőelem nem ragasztóanyag, akkor a próbadarabot ugyanúgy rögzítjük a gyapottextíliához, mint ahogyan azt a viselő személy alsóneműjébe helyeznénk.

Fogjuk be a próbadarabnak a gyapotcsíkhoz nem rögzített végét a szakítóberendezés 7,6 cm-es befogópofájába. A darabot úgy kell befogni, hogy a pofa legkülső széle (vagyis szabad vége) körülbelül 1,3 cm-re befelé legyen az abszorbens komponens végső élétől. Ha egynél több abszorbens komponens van, akkor a próbadarabot úgy kell befogni, hogy a pofa mindegyik abszorbens komponenst befogja. Más szavakkal, a próbadarabot az abszorbens komponens(ek) végétől körülbelül 1,22 cm-re kell befogni.

A gyapotcsík szabad végét a másik 7,6 cm-es pofába helyezzük olyan módon, hogy a pofa szabad vége éppen érintse a próbadarab legközelebbi végélét. A szakítógép befogópofáit úgy állítjuk be, hogy azok 180°-os irányba húzzanak. Ez olyan nyíróerőt fejt ki, ami a rögzítőelemet és a gyapotcsíkot egymástól elválasztani igyekszik.

A szakítógép befogópofa-távolságát a (fentiek szerint lemért) abszorbens komponens hossza, mínusz a pofákba befogott abszorbenskomponens-darabok hossza (körülbelül 1,22 cm) távolságára állítjuk be. A húzást 0,93 cm/másodperc sebességgel megkezdjük. Amikor a próbadarab az indítási távolságot elérte, a vizsgálóberendezés erőmérő celláját nullára állítjuk. A jelzőpontot bejelöljük és 20 g terhelésnél mérjük az adatokat.

Az erő- és nyúlásértékeket a kívánt időpontokban regisztráljuk és a mérést befejeztük.

Az abszorbens tárgy előnyösen eredeti hosszának legalább 110, 115, 120, 125, 130, 140 stb. %-ára, vagy még jobban képes nyúlni, mielőtt további 1000 g terhelés alá helyeznénk, vagy mielőtt a próbadarabra ható erők a rögzítőelemet leválasztanák a gyapottextíliáról.

2. Második módszer, 50 g terhelés

Ennél a vizsgálatnál próbadarabként az egész abszorbens tárgyat használjuk, és annak tulajdonságait csak hosszirányban (vagyis a hosszirányú középvonallal párhuzamosan) méljük.

A mintadarabot ki nem feszített állapotban a test felőli oldalával felfelé egy asztallapra helyezzük. Ha a próbadarabon ragasztóanyag rögzítőelem van, akkor a ragasztót borító leválasztószalagot körülbelül 5 cm-re lefejtjük a darab végén, hogy a ragasztót szabaddá tegyük.

Veszünk egy 429 W típusú (sztenderd szélesség 7,35 cm) pamuttextília-csíkot, melyet a Test Fabrics, Inc. Middlesex, NJ cég gyárt, és a rögzítőelem végén a szabaddá tett rögzítőanyag 2,54 cm-es részét ezzel lefedjük. A mintadarab ultraibolya-lámpa alá helyezhető abból a célból, hogy meghatározzuk a ragasztóanyag rögzítők végeit. A gyapottal fedett rögzítőrésznek reprezentálnia kell a rögzítőfelületet. Helyezzük a gyapotcsíkot a rögzítőelemre. Ne alkalmazzunk ilyenkor nyomást.

A gyapottextília-csík elég hosszú kell legyen ahhoz, hogy a szabad vége (vagyis nem rögzített vége) legalább 1,3 cm-rel túlnyúljon a próbadarab azon végén (vagyis az abszorbens és nem abszorbens komponenseket is tartalmazó termék azon végén), amely a rögzítőelem gyapotcsíkkal 2,45 cm-es része mellett van. Egy, a próbadarab végső élén körülbelül 7,6 cm-rel túlteijedő gyapotcsík többnyire megfelelő.

Méijük le és jelöljünk meg egy keresztvonalat a próbadarab túlsó végén (vagyis azon a végén, amely a próbadarab rögzített vége lesz) a leghosszabb abszorbens elem végétől 1,3 cm távolságra. Ez a jelölés arra szolgál, hogy itt a próbadarabnak ezen a végén helyezzük el a szakítógép befogópofáját.

A gyapotfelületre egy (habanyaggal bevont) súly segítségével 30 másodpercig 17,6 g/cm² nyomást gyakorlunk, hogy a gyapottextíliát a rögzítőelemhez rögzítsük. Ha az alsónemű-rögzítőelem nem ragasztóanyag, akkor a próbadarabot ugyanúgy rögzítjük a gyapottextíliához, mint ahogyan azt a viselő személy alsóneműjébe helyeznénk. Távolítsuk el a maradék leválasztópapírt. A ragasztóanyag rögzítőn maradt ragasztófoltot szüntessük meg. Ez úgy végezhető, hogy a ragasztóanyag rögzítő le nem fedett felületét talkummal vagy kukoricakeményítővel hintjük be.

Fogjuk be a próbadarabnak a gyapotcsíkhoz rögzített végét a szakítógép 7,6 cm-es befogópofájába. A darabot úgy kell befogni, hogy a pofa legkülső széle körülbelül 1,3 cm-re befelé legyen az abszorbens komponens végső élétől. Ha egynél több abszorbens komponens van az 1,3 cm-es darabban, akkor a darabot úgy kell befogni, hogy a pofa mindegyik abszorbens komponenst megfogja. Más szavakkal, a próbadarabot az abszorbens komponens(ek) végétől 1,22 cm-re kell befogni.

A gyapotcsík szabad végét a másik 7,6 cm-es pofába helyezzük oly módon, hogy a pofa szabad vége éppen érintse a próbadarab legközelebbi végélét. Vigyázni kell, hogy ennek az élnek egy részét se fogjuk be. A sza46

HU 217 376 Β kítógép befogópofáit úgy állítjuk be, hogy azok 180°-os irányba húzzanak (mint az előző vizsgálatnál). Ez olyan nyíróerőt fejt ki, ami a rögzítőelemet és a gyapotcsíkot egymásról elválasztani igyekszik.

A szakítógép befogópofái közötti távolságot úgy állítjuk be, hogy a próbadarab valamennyire laza legyen, így az ebben az időpontban nincs húzás alatt.

Megindítjuk a nyújtást a keresztfej 0,93 cm/s sebességre állításával. Ha a próbadarabnak ragasztóanyag rögzítője van, akkor a nyújtást a 17,6 g/cm² nyomás megszüntetést követő 30 másodpercen belül meg kell kezdeni. A jelzőpontot bejelöljük, és 50 g terheléssel mérjük a feszültség- és nyúlásértékeket. A keresztfejnek addig kell mozognia, amíg a gyapot a nyíróerő hatására leválik a próbadarab 2,45 cm-es részéről.

Az erő- és nyúlásértékeket a kívánt időpontokban regisztráljuk, és ezzel a mérést befejeztük. Az alkalmazott befogási hossz, amelyhez viszonyítva a %-os nyúlást számoljuk, az álló befogópofa (ez az a pofa, amely a próbadarab végén, az abszorbens komponens végétől befelé, 1,22 cm-re fogja be a darabot) és a gyapottextília vége közötti lineáris távolság.

Az abszorbens tárgy előnyös módon eredeti hosszának legalább körülbelül 110, 115, 120, 125, 130, 140 stb. %-ára képes megnyúlni, mielőtt azt további 800 vagy 1000 g terhelésnek tesszük ki, vagy mielőtt a próbadarabra ható erők a rögzítőt leválasztják a gyapottextíliáról.

A C) vizsgálati módszer azoknak a körülményeknek a szimulálása, melyek között az abszorbens tárgy kifeszül, ha az alsóneműköz van rögzítve.

D) Módszer a rugalmas abszorbens tárgy visszaalakulási sebességének mérésére

Ehhez a vizsgálathoz próbadarabként az egész abszorbens tárgyat használjuk. Ez a vizsgálat a próbadarab tulajdonságait csak hosszirányban (vagyis a hosszirányú középvonallal párhuzamosan) méri.

A fenti B) módszerrel megmérjük a próbadarab maximális hosszirányú nyúlását 10 N erőterhelésnél.

A következő vizsgálatot kézerővel végezzük. A mintadarabról minden fedő ragasztószalagot eltávolítunk. Ha a próbadarabnak ragasztóanyag rögzítője van, akkor azt talkummal vagy kukoricakeményítővel történő beszórással eltávolítjuk.

Egy mm-beosztású vonalzót asztallapra helyezünk.

Megfogjuk a minta egyik végét úgy, hogy a befogás körülbelül 3,8 cm távolságra legyen a termék keresztirányú végétől. A mintát úgy kell tartani, hogy az olyan lapos és vízszintes legyen teljes szélességében, amenynyire ez csak lehetséges.

A próbadarabot a vonalzóra vagy a mellé helyezzük test felőli oldalával felfelé úgy, hogy a vonalzó skáláját az egész vizsgálat alatt láthassuk. A próbadarabot úgy kell tartani, hogy annak rögzített végétől befelé körülbelül 1,3 cm-re lévő része az egész vizsgálat során egy vonalban legyen a vonalzó skálája kezdő vonalával.

Helyezzünk egy digitális, 0,01 másodperc pontossággal mérő stopperórát a vonalzó és a próbadarab mellé. Helyezzünk egy videokamerát az asztalon lévő tárgyak fölé úgy, hogy az a próbadarabot, valamint a stopperóra állását egyszerre megfigyelhesse, az utóbbit 0,1 másodperc sebességgel.

Fogjuk meg a próbadarab másik (vagyis szabad) keresztirányú végélét. A fogásnak a hosszanti középvonal körül egy körülbelül 5 cm széles területén kell történnie. A próbadarabot ezen a területen a leghosszabb abszorbens komponenstől befelé, körülbelül 1,3 cm-re fogjuk meg.

A videokamerát és a stopperórát megindítjuk. A próbadarab szabad végét fokozatosan kinyújtjuk az 1000 g terhelésnél előzőleg lemért maximális hosszúságra, vagy pedig a próbadarab eredeti hosszának 120%-ára, attól függően, hogy melyik a nagyobb. A nyújtási műveletet 30 másodperc vagy ennél rövidebb idő alatt kell elvégezni.

A próbadarabnak szabad végét elengedjük. A stopperórán az időmérés akkor kezdődik, amikor a darab szabad végét elengedjük.

Határozzuk meg azt a távolságot, amennyire a próbadarab eredeti hosszúsága irányába tér vissza, valamint az ezekhez a távolságokhoz tartozó időpontokat oly módon, hogy a videoszalagot egy videokazetta-lejátszón felvételtől felvételre visszajátsszuk, és figyeljük meg a próbadarab összehúzódását.

Számítsuk ki a visszaalakulás sebességét oly módon, hogy a próbadarab összehúzódási távolságát (centiméterben) elosztjuk az ilyen elmozdulásig eltelt idővel. Ezzel a vizsgálatot befejeztük.

A D vizsgálatra szánt próbadarab egy szakítógép befogópofái közé is befogható, és a vizsgálat hasonló módon úgy is elvégezhető, hogy a próbadarab egyik végét álló pofába, a másikat olyan pofába fogjuk be, amely a kívánt időpontban a darabnak ezt a végét fékezés nélkül képes elengedni.

Amikor az abszorbens tárgyat hosszirányú középvonala mentén húzóerő hatásának tesszük ki abból a célból, hogy meghatározzuk a) azt, hogy 10 N húzóerő milyen maximális méretre képes azt nyújtani, vagy b) az mekkora erő hatására nyúlik meg eredeti hosszának 120%-ára (a kettő közül a nagyobbat választjuk), majd nevezett húzóerőt megszüntetjük, akkor az abszorbens tárgy az elért maximális nyúlás hosszáról: a) i) eredeti hosszának a maximális nyúlási hossznál 10%-kal kisebb értékre, vagy ha azt eredeti hosszának 120%-ára nyújtottuk meg, akkor eredeti hosszának 110%-ára körülbelül 20, 30 vagy 40 cm/s sebességgel vagy ennél kisebb sebességgel tér vissza.

Claims (31)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Alsónemű lépésbetétrészén viselendő, nyújtható egészségügyi betét, amelynek van

   - egy nyújtható folyadékáteresztó fedőlapja (38);

   - egy, a fedőlappal (38) összekötött, nyújtható, folyadékot át nem eresztő hátlapja (40);

   - egy, a fedőlap (38) és a hátlap (40) között elhelyezett, nyújtható abszorbens magja (42), azzaljellemezve, hogy az egészségügyi betétnek az alsónemű lépésbetétrészéhez erősítésére szolgáló, az egész47

   HU 217 376 Β ségügyi betét legalább egyes részeinek nyúlását megengedő, együttműködő rögzítőeleme (44,45) van.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti egészségügyi betét, azzal jellemezve, hogy hosszirányban nyújtható szerkezetű.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti egészségügyi betét, azzal jellemezve, hogy keresztirányban nyújtható szerkezetű.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti egészségügyi betét, azzal jellemezve, hogy mind hossz-, mind keresztirányban nyújtható szerkezetű.
5. 5. Az 1., 2., 3. vagy 4. igénypont szerinti egészségügyi betét, azzal jellemezve, hogy rugalmasan nyújtható szerkezetű.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti egészségügyi betét, azzal jellemezve, hogy az alsóneműbe történő helyezést megelőzően nyújthatóan kialakított.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti egészségügyi betét, azzal jellemezve, hogy az alsóneműben a viselés közben fellépő erőkkel együtt működőképes kialakítású.
8. 8. Az 1. igénypont szerinti egészségügyi betét, azzal jellemezve, hogy a laza hosszánál legfeljebb 40%-kal nagyobb hosszban feszithetően kialakított.
9. 9. A 4. igénypont szerinti egészségügyi betét, azzal jellemezve, hogy laza hosszánál legalább 25%-kal nagyobb hosszban feszithetően kialakított.
10. 10. Az 5. igénypont szerinti egészségügyi betét, azzal jellemezve, hogy 10 N erőhatásra laza hosszának 150%-ára megnyúló szerkezetű.
11. 11. A 6. igénypont szerinti egészségügyi betét, azzal jellemezve, hogy 2,5-8 N erőhatásra eredeti hosszának 140%-ára megnyúló szerkezetű.
12. 12. A 7. igénypont szerinti egészségügyi betét, azzal jellemezve, hogy legalább 8 N és legfeljebb 12 N erőhatásra eredeti hosszának 150%-ára megnyúló szerkezetű.
13. 13. A 7. igénypont szerinti egészségügyi betét, azzal jellemezve, hogy 6 N-nál nagyobb és 15 N-nál kisebb erőhatásra eredeti hosszának 150%-ára megnyúló szerkezetű.
14. 14. Az 5. igénypont szerinti egészségügyi betét, azzal jellemezve, hogy eredeti hosszának 110%-ára vagy ennél nagyobb mértékben történő kinyújtása után a nyújtóerők megszüntetése esetén eredeti hosszának 110%-ára vagy ennél kisebb mértékben alakul vissza.
15. 15. Az 1. igénypont szerinti egészségügyi betét, azzal jellemezve, hogy abszorbens magot (42) tartalmazó része 0,5 N erőhatásra eredeti hosszának legalább 150%-ára megnyúló szerkezetű.
16. 16. A 9. igénypont szerinti egészségügyi betét, azzal jellemezve, hogy eredeti hosszúságára körülbelül 600 mm/s sebességgel tér vissza.
17. 17. A 9. igénypont szerinti egészségügyi betét, azzal jellemezve, hogy eredeti hosszúságára körülbelül 40 mm/s sebességgel tér vissza.
18. 18. Az 1. igénypont szerinti egészségügyi betét, azzal jellemezve, hogy az abszorbens magon (42) legalább egy részén számos, általában keresztirányban elrendezett rés van.
19. 19. A 18. igénypont szerinti egészségügyi betét, azzal jellemezve, hogy egy első végrésze (28), egy második végrésze (30), és egy, a végrészek (28, 30) között elhelyezkedő középső része (32) van, és rések csak a végrészeken (28, 30) vannak.
20. 20. Alsónemű lépésbetétrészéhez való erősítésre szolgáló, nyújtható rögzítőszerkezettel ellátott egészségügyi betét, amelynek van

    - egy folyadékot áteresztő fedőlapja (38);

    - egy, a fedőlaphoz (38) rögzített, folyadékot át nem eresztő hátlapja (40);

    - egy, a fedőlap (38) és a hátlap (40) között elhelyezkedő abszorbens magja (42);

    azzal jellemezve, hogy egy, legalább egyik részén a fedőlap (38), a hátlap (40) vagy az abszorbens mag (42) legalább egyikéhez rögzített, legalább egy nyújtható szerkezetű komponensből álló, nyújtható rögzítőszerkezete (100) és egy, az egészségügyi betét alsóneműhöz történő rögzítésére a nyújtható rögzítőszerkezeten elhelyezett rögzítőeleme (44, 45) van.
21. 21. Az 1. igénypont szerinti egészségügyi betét, azzal jellemezve, hogy eltérő nyújthatósági szerkezetű részekből van kialakítva, és a részek mindegyike 0,5-150 N erő hatására eredeti hosszúságának 115-150%-os megnyúlására képes, és az egyik rész adott hosszúságú megnyújtásához szükséges erő kisebb, mint a másik rész azonos hosszúságú és irányú megnyújtásához szükséges erő.
22. 22. Egészségügyi betét, amelynek hosszirányú középvonala (L), keresztirányú középvonala (T) van, és egy pár hosszirányú oldalélt (2IC), egy pár keresztirányú oldalélt (24), első végrészt (28), hátsó végrészt (30), az első végrész (28) és a hátsó végrész (30) között elhelyezkedő középső részt (32), folyadékot áteresztő fedőlapot (38), folyadékot át nem eresztő hátlapot (40) és a folyadékot áteresztő fedőlap (38) és a folyadékot át nem eresztő hátlap (40) között elhelyezett abszorbens magot (42) tartalmazó alapteste (21) van, azzal jellemezve, hogy az alaptesthez (21) csatlakozó és annak hosszirányú oldaléléitől (2IC) oldalirányban túlnyúló, egy pár feszíthető rögzítőeleme (108) van, a feszíthető rögzítőelem (108) nyújthatatlan anyagú redőzött szövedékanyagot tartalmaz, a redőzött szövedékanyagnak lényegében keresztirányban elrendezett hajtásvonalai (122) vannak és a hajtásrészek (124) átlapolóak, és az alaptest (21) középső részével (32) szomszédosán redőt alkotnak, és a feszíthető rögzítőelemnek (108) az alsóneműhöz való rögzítésre szolgáló rögzítőeleme (120) van.
23. 23. A 22. igénypont szerinti egészségügyi betét, azzal jellemezve, hogy a feszíthető rögzítőelemnek (108) egy pár végéle van, és a feszíthető rögzítőelemek (108) az alaptesttel (21) szomszédos közelebb elhelyezkedő élektől az alaptesttől (21) távolabb elhelyezkedő élekig teijednek, és az alaptest (21) középső részétől (32), annak keresztirányú oldaléléig (24) kifelé oly módon keskenyednek el, hogy a feszíthető rögzítőelemek (108) köze az alaptest végrészein (28, 30) szélesebb, mint az alaptest (21) középső részén (32.)
24. 24. A 23. igénypont szerinti egészségügyi betét, azzal jellemezve, hogy a feszíthető rögzítőelemnek (108) legalább egy rögzítőelemmel (120) ellátott, alsónemű felőli oldala van, és a rögzítőelemnek (120) részei vannak, amelyek a feszíthető rögzítőelem (108) végélei

    HU 217 376 Β közelében helyezkednek el, és oldalirányban kifelé távolabb elrendezettek, mint a feszíthető rögzítőszerkezetnek (100) az alaptest (21) középső része (32) mentén elhelyezkedő távolabbi végei.
25. 25. A 24. igénypont szerinti egészségügyi betét, azzal jellemezve, hogy a feszíthető rögzítőelem (108) pillangó alakú sík nézeti konfigurációt határoz meg.
26. 26. A 25. igénypont szerinti egészségügyi betét, azzal jellemezve, hogy a feszíthető rögzítőelem (108) végélei lineáris szegmensekből állnak.
27. 27. A 22. igénypont szerinti egészségügyi betét, azzal jellemezve, hogy a feszíthető rögzítőelemnek (108) nyújtható részei vannak.
28. 28. A 22. igénypont szerinti egészségügyi betét, azzal jellemezve, hogy a feszíthető rögzítőelemhez (108) kapcsolódó feszítőelemei (126) vannak, amelyek a feszíthető rögzítőelem hajtogatott részeit áthidalják.

    5
29. 29. A 22. igénypont szerinti egészségügyi betét, azzal jellemezve, hogy a feszíthető rögzítőelem (108) az alaptesten (21) hosszirányban túlnyúlik.
30. 30. A 22. igénypont szerinti egészségügyi betét, azzal jellemezve, hogy a feszíthető rögzítőelemnek (108)

    10 az alsónemű lábközéhez rögzítőeszközei (140) vannak.
31. 31. A 22. igénypont szerinti egészségügyi betét, azzal jellemezve, hogy a feszíthető rögzítőelemnek (108) a fehérnemű oldaléléit beburkoló fülei (52) vannak.