HU215967B

HU215967B - Eljárás 6,9-bisz(helyettesített amino)-benzo[g]izokinolin-5,10-dion-származékok és e vegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

Info

Publication number: HU215967B
Application number: HU9302540A
Authority: HU
Inventors: A. Paul Krapcho
Original assignee: The University Of Vermont
Priority date: 1991-03-08
Filing date: 1992-03-09
Publication date: 1999-03-29
Also published as: FI103575B1; TW201735B; MX9201020A; KR100193593B1; CZ184793A3; ATE153018T1; EP0575526A1; DK0503537T3; NZ241868A; HUT68649A; ES2104753T3; RU2129546C1; GR3024436T3; EP0503537A1; IL102087A; AU1580392A; IE920754A1; JP3009465B2; CZ286180B6; CA2104582A1

Abstract

A találmány szerinti (I) általánős képletű vegyületek – szabad bázisőkvagy gyógyszerészeti szempőntból elfőgadható savakkal képezett sóikfőrmájában – citősztatikűs és tűmőrellenes hatásúak A képletben Rjelentése a mőlekűla mindkét helyén azőnősan 2–7 szénatőmősalkilcsőpőrt, amely –OR1- vagy –NR2R3-csőpőrttal van helyettesítve, ésezekben R1 jelentése hidrőgénatőm, vagy –S(O2)–R5 általánős képletűcsőpőrt, vagy hidrőxi-(1–7 szénatőmős alkil)-csőpőrt, R2 és R3jelentése egymástól függetlenül hidrőgénatőm, vagy adőtt esetben –OH-csőpőrttal vagy –OR5 általánős képletű csőpőrttal helyettesített 1–7szénatőmős alkilcsőpőrt,–COR5- vagy –COOR5-csőpőrt, vagy R2 és R3 aszőmszédős nitrőgénatőmmal együtt egy pirrőlidinő-, mőrfőlinő- vagyaziridinőcsőpőrtőt képez, R5 jelentése 1–7 szénatőmős alkilcsőpőrt. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás az (I) általános képletű 6,9bisz(helyettesített amino)-benzo[g]izokinolin-5,10dion-származékok előállítására. Ezek a 6,9-helyettesítőként (szubsztituált alkilj-amino-csoportokat tartalmazó származékok in vitro és in vivő tumorellenes aktivitással rendelkeznek, ezért a találmány kiterjed az ilyen vegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására is.

A korábbiakban beszámoltak már néhány olyan 1,4bisz[(amino-alkil)-amino]-antracén-9,10-dion-származékról, amelyek a klinikai kipróbálás során tumorellenes aktivitást mutattak. Különösen érdekesnek bizonyult ezek közül az ametantrone néven ismertté vált 1,4-bisz {[2-(2-hidroxi-etil-amino)-etil]-amino}-antracén-9,10-dion és a mitoxantrone nevet kapott 5,8-dihidroxi-1,4-bisz {[2-(2-hidroxi-etil-amino)-etil]-amino} antracén-9,10-dion. [Zee-Cheng et al., J. Med. Chem., (1978), 21, 291-4; Cheng etal., „Progress inMedicinal Chemistry”, Ellis, G. P. and West, G. B., eds.; Elsevier: Amsterdam, 1983, pp 20, 83 és az ott található hivatkozások]. A mitoxantrone széles spektrumú oncolyticus ágens, amelynek aktivitása az antraciklin antibiotikum doxorubicin hatásához hasonló. A klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a mitoxantrone különösen jónak ígérkező hatással rendelkezik az előrehaladott mellrák, az akut leukémia és lymphoma kezelésében [Legha, Drugs of Today, (1984), 20, 629]. Jóllehet az állatkísérletek azt mutatták, hogy a doxorubicinhez viszonyítva a vegyület kisebb cardiotoxicitással rendelkezik, bizonyos klinikai cardiotoxicitás a mitoxantrone esetében is megfigyelhető volt, leginkább az olyan betegeknél, akiket korábban már doxorubicinnel kezeltek [R. Stuart Harris et al., Láncét, (1984), 219, és az ott található hivatkozások].

Az ametantrone esetében arról számoltak be, hogy a vegyület - állatokban - körülbelül tízszer kevésbé hatásos és cardiotoxikus, mint a mitoxantrone. Mivel csak a mitoxantrone-nál figyelnek meg késleltetett toxicitást azt követően, hogy a két hatóanyagot azonos tumorellenes hatású dózisokban ip. (intraperitoneális) úton neznrákos patkányoknak beadják, arra lehet következtetni, hogy az utólagos elhalálozások a mitoxantrone-ban jelen lévő 5,8-dihidroxiszubsztitúcióval lehetnek kapcsolatban [Corbett et al., Cancer Chemother. Pharmacol., (1981),6, 161],

Ezen túlmenően a mitoxantrone-nak és az ametantrone-nak egyaránt jelentős myelodepresszív toxicitása van, és mindkét vegyület keresztrezisztenciát mutat az olyan szövettípusok sejtjeivel szemben, amelyek a glikoprotein P túlzott felszabadulása (overexpression) által a doxorubicinnel szemben rezisztenciát fejlesztenek ki. Az ilyen rezisztencia (amelyet „multidrug”-rezisztenciának is neveznek) számos tumorellenes antibiotikum, köztük az amsacrine és a podophyllotoxinszármazékok esetén fellép, s a szolid tumoroknak az említett antibiotikumokkal végzett kezelésében tapasztalható terápiás sikertelenségeknek egyik fő okát képezi.

Az előbbiek miatt szükség van olyan új, antracéndion tumorellenes ágensek felkutatására, amelyek a mitoxantrone-nál nagyobb terápiás indexszel rendelkeznek, s hatásosan gátolják vagy késleltetik az olyan szolid tumorok növekedését, amely tumorok a kemoterápiás kezeléssel szemben ellenállóbbak (ilyen például a tüdő-, mell- és vastagbéltumorok), valamint hatékonyak a multidrugrezisztenciát kifejlesztő szövettípusú tumorral szemben.

Az antracéndionok biztonságosabb, aktív analógjainak kutatása során már tanulmányozták az olyan vegyületeket, amelyek az antracén-9,10-dion-mag különböző helyzeteiben hidroxiszubsztituenseket és/vagy (aminoalkil)-amino-oldalláncokat hordoznak, jelentős hatásnövekedést azonban nem tapasztaltak [Cheng et al., Drugs of the Future, (1983), 8, 229].

Aza- és diaza-antracén-9,10-dion-származékokat ismertetett Potts [Potts et al., Synthesis, (1983), 31], amilyen például a 6,9-bisz(etoxi-karbonil-amino)-benzo[g]kinolin-5,10-dion (7), a 6,9-bisz(etoxi-karbonilamino)-benzo[g]izokinolin-5,10-dion (2) és a 6,9-bisz(etoxi-karbonil-amino)-benzo[g]kinazolin-5,10-dion (3). Jóllehet ezekről a vegyületekről mint a tumorellenes hatású l,4-bisz[(amino-alkil)-amino]-antracén-9,10dion-származékok rokonvegyületeiről számoltak be, semmiféle tumorellenes hatást nem írtak le egyik vegyület esetében sem. A mitoxantrone-nal szerkezeti hasonlóságot mutató l-[(amino-alkil)-amino]-6,9dihidroxi-benzo[g]izokinolin-5,10-dion-származékok at (4) DNS-„beszúróként” (intercalator) ismertettek a közelmúltban, anélkül azonban, hogy bármilyen in vitro vagy in vivő tumorellenes hatásról említést tettek volna [Croisy-Delcey et al., Eur. J. Med. Chem., (1988), 23, 101-106].

Az 5a-d általános képletű 6,9-bisz[(amino-alkil)amino]-benzo[g]kinolin-5,10-dion-származékokat (lásd az I. Ábrát) a következő szakirodalmi helyen írták le: J. Med. Chem. (1985), 28, 1124-1126. A vegyületeket mint 5,8-bisz-[(amino-alkil)-amino]-l-aza-antracéndion-származékokat nevezték el.

Amint az az I. táblázatban látható, az 5a és az 5b vegyület kevésbé cardiotoxikus, mint a megfelelő 6a és 6b analóg. Ezenfelül az 5a vegyület, amely in vitro valamelyest cardiotoxikus, in vivő inaktív, s a 6a karbociklusos analógnál kevésbé aktív és kevésbé potens.

I. táblázat

Az ismert, 5 és 6 általános képletű vegyületek tumorellenes hatása murine L 1210 sejtvonalon

	in vitro	in vivő
LD_S0 (Mg/ml)	dózis (mg/kg)	T/C
5a	0,16	50	130
5b	2,4	100	toxikus
5c	1,7
6a	0,08	30	150
6b	0,30

[Forrás: J. Med. Chem., (1985), 28, 1124-1126]

HU 215 967 Β

Jóllehet egy heteroatomnak a bevitele szokásos eljárásnak tekinthető a gyógyszerkémiában, ennek hatását minden egyes esetben külön meg kell vizsgálni.

Az antracén-dionok aza-analógjainak az esetében a korábbi szakirodalom alapján egyértelműen megállapítható, hogy egy nitrogénatomnak az antracén-dion-vázba történő beépítése hátrányosan befolyásolja a tumorellenes aktivitást. Tény, hogy az aza-szubsztituált antracén-dion-származékok kevéssé cardiotoxikusak, mint a megfelelő antracén-dion-származékok, mimellett in vivő inaktívak.

Ennek alapján a szakember számára nem tűnik járható útnak heteroatomok beépítése az antracén-dionvázba, annak érdekében, hogy hatásosabb tumorellenes ágenseket nyeljen.

Jól ismert, hogy a tumorellenes ágens mitoxantrone [J. Med. Chem., (1978), 21, 291-294] felismeréséhez számos analóg vegyület tesztelését végezték el, murine (patkány/egér) leukémia P388 sejtvonal kísérleti modellt alkalmazva. Ennek a modellnek az alapján következtetni lehet a humán szervezetekben várható tumorellenes aktivitásra, legalábbis a tumorellenes antibiotikumok ugyanezen osztálya esetében. Számos további, klinikailag aktív tumorellenes antibiotikum, például a n-amsacrine és a doxorubicin hat a murine leukémia P388 és L1210 sejtvonalra.

Ezen túlmenően a mitoxantrone igen jó aktivitást mutat más jelentős kísérleti tumorokban, amilyen például a murine Lewis-tüdőcarcinoma, valamint az MX1 humán emlőcarcinoma.

Azt találtuk, hogy a találmány szerinti 6,9-bisz[(helyettesített alkil)-amino]-benzo[g] izokinolin-5,10-dionvegyületek tumorellenes ágensekként hatásosak. Ezek a származékok rendkívül jó hatással rendelkeznek a murine leukémia L1210 és P388 sejtvonallal, a Lewistüdőcarcinomával és az MX1 humán emlőcarcinomával szemben.

A találmány szerint - szabad bázisok vagy ezek gyógyszerészeti szempontból elfogadható savakkal képezett sóinak formájában előállítható - vegyületek (I) általános képletében

R jelentése a molekula mindkét helyén azonosan

2-7 szénatomos alkilcsoport, amely -OR_r vagy -NR₂R₃-csoporttal van helyettesítve, és ezekben

R, jelentése hidrogénatom vagy -S(O₂)-R₅ általános képletű csoport vagy hidroxi-(l-7 szénatomos alkil)-csoport,

R₂ és R₃ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, vagy adott esetben -OH-csoporttal vagy -OR₅ általános képletű csoporttal helyettesített 1 -7 szénatomos alkilcsoport,

-COR₅- vagy -COOR₅-csoport, vagy

R₂ és R₃ a szomszédos nitrogénatommal együtt egy pirrolidino-, morfolino- vagy aziridinocsoportot képez,

R₅ jelentése 1-7 szénatomos alkilcsoport.

A találmány kiterjed az (I) általános képletű vegyületek nem toxikus gyógyászati vagy állatgyógyászati szempontból elfogadható savakkal képezett sóinak az előállítására is. Ilyenek a következő szervetlen és/vagy szerves savakkal alkotott addíciós sók; szervetlen savak: hidrogén-klorid, hidrogén-bromid, kénsav, foszforsav, pirofoszforsav; szerves savak: ecetsav, propionsav, citromsav, benzoesav, tejsav, maleinsav, fumársav, borostyánkősav, borkősav, glutaminsav, aszparaginsav, glukonsav, aszkorbinsav, és ezekhez hasonlók.

A fentebb említett szénatomos alkilcsoportok előnyös példái közé tartozik a metilcsoport, etilcsoport, n-propil-csoport, szefc-propil-csoport, n-butil-csoport, sze^-butil-csoport, íerc-butil-csoport, n-pentil-csoport, valamint az n-hexil-csoport.

Különösen előnyösek azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyekben R jelentése egy olyan szubsztituált 2-7 szénatomos alkilcsoport, amely a következő csoportból kerül kiválasztásra:

—(CH₂)_p-NH₂ általános képletű csoport, amelyben p értéke 2, 3 vagy 4;

--(CH₂)_p-NR₂R₃ általános képletű csoport, amelyben p értéke a fenti, és

R₂ és R₃ jelentése 1 -6 szénatomos alkilcsoport vagy

R, és R₂ a nitrogénatommal együtt egy 1-pirrolidino- vagy 4-morfolinocsoportot képez;

—(CH₂)_p-NR₂R₃ általános képletű csoport, amelyben p értéke a fenti,

R₂ jelentése hidrogénatom és R₃ jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport;

--(CH₂)_p-NH-(CH₂)_q-OH általános képletű csoport, amelyben p és q értéke egymástól függetlenül 2, 3 vagy 4 egész szám;

--(CH₂)_p-OH általános képletű csoport, amelyben p értéke a fenti;

--(CH₂)_p-O-(CH₂)q-OH általános képletű csoport, amelyben p és q értéke a fenti.

A találmány szerinti előnyös vegyületek egyedi példái a következők:

6.9- bisz {[2-(amino)-etil]-amino} -benzo[g]izokinolin5.10- dion;

6.9- bisz {[2-(4 ’-morfolino)-etil]-amino} -benzo[g]izokinolin-5,10-dion;

6.9- bisz{[2-(dimetil-amino)-etil]-amino}-benzo[g]izokinolin-5,10-dion;

6.9- bisz {[2-(dimetil-amino)-etil]-amino} -benzo[g]izokino- lin-5,10-dion;

6,9-bisz {[2-(di/szeA:-propil/-amino)-etil]-amino} -benzo[g]izokinolin-5,10-dion;

6,9-bisz {[2-( 1 ’-pirrolidino)-etil]-amino} -benzo[g]izokinolin-5,10-dion;

6,9-bisz {[2-( 1 ’-aziridino)-etil]-amino} -benzo[g]izokinolin-5,10-dion;

6,9-bisz {[2-(metánszulfonil-oxi)-etil]-amino}-benzo[g] izokinolin-5,10-dion;

6.9- bisz {[4-(amino)-butil]-amino} -benzo[g]izokinolin5.10- dion;

6,9-bisz {[3-(amino)-propil]-amino}-benzo[g]izokinolin-5,10-dion;

6,9-bisz {[2-(/2-hidroxi-etil/-amino)-etil]-amino}-benzo[g] izokinolin-5,10-dion;

HU 215 967 Β

6,9-bisz {[3-(dimetil-amino)-propil]-amino}-benzo[g]izokinoIin-5,10-dion;

6.9- bisz {[(2-hidroxi)-etil]-amino} -benzo[g]izokinolin5.10- dion;

6.9- bisz {[2-(2-hidroxi-etoxi)-etil]-amino} -benzo[g]izokinolin-5,10-dion;

6.9- bisz{[2-(metil-amino)-etil]-amino}-benzo[g]izokinolin-5,10-dion;

6.9- bisz {[2-(etil-amino)-etil]-amino} -benzo [gjizokinolin-5,10-dion;

6,9-bisz {[2-(«-propil-amino)-etil]-amino} -benzo[g]izokinolin-5,10-dion;

6,9-bisz {[2-(szek-propil-amino)-etil]-amino}-benzo[g]izokinolin-5,10-dion;

6,9-bisz {[(2-amino-2,2-dimetil)-etil]-amino} -benzofg] izokinolin-5,10-dion.

Az (I) általános képletű vegyületeket a találmány szerint úgy állíthatjuk elő, hogy

a) piridin-3,4-dikarbonsavanhidridet 1,4-difluor-benzollal reagáltatunk, és az így kapott (8a) és (8b) képletű ketosavak elegyét felemelt hőmérsékleten füstölgő kénsavval ciklizáljuk, és a kapott (II) képletű difluoridot egy (III) általános képletű aminnal ahol R jelentése egyezik a fent megadottal - reagáltatjuk; és kívánt esetben a kapott olyan (I) általános képletű vegyületről, ahol -NR₂R₃ jelentésében R₂ jelentése -COOR₅-csoport és R₃ jelentése hidrogénatom vagy 1-7 szénatomos alkilcsoport, a -COOR₅-csoportot eltávolítjuk.

b) az R helyén -(CH₂)p-NH-(CH₂)_q-OH-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek - ahol p és q értéke egymástól függetlenül 2, 3 vagy 4 - előállítására egy, az R helyén -(CH₂)_p-OS(O₂)-Rjcsoportot tartalmazó - ahol R₅ és p jelentése egyezik a fent megadottal - (I) általános képletű vegyületet egy (IV) általános képletű vegyülettel - ahol q jelentése egyezik a fent megadottal, E jelentése a hidroxilcsoport átmeneti megvédésére alkalmas csoport, előnyösen trialkil-szilil-, dialkil-aril-szilil-, formil- vagy acetilcsoport - reagáltatunk és az E védőcsoportot eltávolítjuk, vagy

c) az R helyén -(CH₂)_p-NR₃COR₅-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek - ahol R₃, R₅és p jelentése egyezik a fentebb megadottal - előállítására egy R helyén -(CH₂)_p-NHR₃-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületet - ahol p és R₃ jelentése a fentivel egyező - a kívánt -COR₅acilcsoport bevitelére alkalmas reakcióképes savszármazékkal, előnyösen savkloriddal vagy savanhidriddel acilezünk, vagy

d) az R helyén -(CH₂)_p-OS(0₂)-R5-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek - ahol p és R₅jelentése egyezik a fentebb megadottal - előállítására egy R helyén —(CH₂)_pOH-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületet egy, az -S(O₂)-R szulfonilcsoport - ahol R₅ a fent megadott jelentésű - bevitelére alkalmas szulfonilezőszerrel, előnyösen szulfonil-kloriddal reagáltatunk, vagy

e) az R helyén -(CH₂)_p-NH-(CH₂)_q-OR5-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek - ahol R₅, p és q jelentése egyezik a fentebb megadottal - előállítására egy R helyén -(CH₂)_p-OS(O₂)-R₅-csoportot - ahol R₅ a fenti jelentésű - tartalmazó (I) általános képletű vegyületet egy R₅-O-(CH₂)_q-NH₂ általános képletű aminnal - ahol R₅ és q a fenti jelentésűek - reagáltatunk, és kívánt esetben (i) a fenti módon kapott (I) általános képletű vegyületet ennek gyógyászati szempontból elfogadható savaddíciós sójává alakítjuk át.

A (II) képletű vegyület és a (III) általános képletű vegyület reakcióját általában a (III) általános képletű vegyület sztöchiometrikus mennyiségének vagy enyhe moláris feleslegének jelenlétében oldószerben - amilyen például a metilén-klorid, kloroform, 1,1,1-triklóretán, dimetoxi-etán, tetrahidrofúrán, dimetil-szulfoxid, N, A-dimetil-formamid, piridin, pikolin vagy ezek keveréke - vagy adott esetben oldószerként magát a (III) általános képletű vegyületet alkalmazva, adott esetben egy szervetlen bázis - amilyen például egy alkálifémvagy alkáliföldfém-karbonát vagy -hidrogén-karbonát

- vagy szerves bázis - amilyen például egy trialkilamin - jelenlétében 0 °C és az oldószer forráspontja közötti hőmérséklet-tartományban végezzük.

Előnyösen a reakciót oldószerben, például piridinben, kloroformban vagy dimetil-szulfoxidban hajtjuk végre, miközben a (II) képletű vegyület 1 ekvivalensnyi mennyiségére számítva 2-10 ekvivalens mennyiségű (III) általános képletű vegyületet alkalmazunk, és a hőmérsékletet szobahőmérséklet és 50 °C között tartjuk.

Amennyiben a kívánt (I) általános képletű vegyületben R jelentése egy -(CH₂)_p-NH-(CH₂)_q-OH általános képletű hidroxi-alkil-amino-alkil-csoport, amelynek képletében p és q értéke a fentiekben meghatározott, a terméket úgy állíthatjuk elő, hogy egy olyan (I) általános képletű vegyületet, amelyben R jelentése -(CH₂)_p-OS(O₂)Rj általános képletű csoport, egy (IV) általános képletű vegyülettel - a (IV) általános képletben E jelentése hidroxivédő csoport, így például trialkilszilil-csoport, (dialkil)-aril-szilil-csoport, formilcsoport, acetilcsoport - reagáltatunk, majd a reakciót követően kívánt esetben a védőcsoportot eltávolítjuk.

Amennyiben a kívánt (I) általános képletű vegyületben R jelentése egy -(CH₂)_p-NR₂R₃ általános képletű csoport, amelyben az R₂ és az R₃ egyikének jelentése hidrogénatom és a másik jelentése 1 -6 szénatomos alkilcsoport, a terméket úgy állíthatjuk elő, hogy a (Π) képletű vegyületet egy (V) általános képletű, monovédett diaminnal - az (V) általános képletben R₃ jelentése hidrogénatom vagy 1 -6 szénatomos alkilcsoport, p értéke és R₅ jelentése a fentiekben az (I) általános képletben meghatározott - reagáltatjuk, s az így nyert (la) általános képletű vegyületből - az (la) általános képletben R’ jelentése -(CH₂)_P-N(COOR₅)R₃ általános képletű csoport

- ezt követően eltávolíthatjuk a -COOR₅ védőcsoportot.

A fentiekben említett védőcsoportok eltávolításáról részletes ismertetés található a következő szakirodalmi helyen: Green, T. W., Wuts, P. G. M., „Protective Groups in Organic Synthesis”, second Edition, John Wiley and sons, (1991).

HU 215 967 Β

A (II) képletű 6,9-difluor-benzo[g]izokinolin-5,10diont többlépéses eljárással állíthatjuk elő, amely magában foglalja az l,4-difluor-benzol-piridin-3,4-dikarbonsavanhidriddel végzett Friedl-Crafts-féle acilezését, s ennek a reakciónak az eredményeképpen a (Vlla) és (Vllb) képletű szerkezetekkel rendelkező vegyületekhez jutunk.

Ezt követően a (Vlla) és a (Vllb) képletű vegyületeket füstölgő kénsavban (30% SO₃) hozzávetőleg 140 °C hőmérsékleten gyűrűzárási reakcióba visszük, s így a (II) képletű vegyületet nyerjük.

A (III), (IV) és (V) általános képletű vegyületek ismertek, kereskedelmi forgalomban hozzáférhetők vagy ismert eljárásokkal előállíthatok.

Például az (V) általános képletű vegyületeket előállíthatjuk a következő szakirodalmi helyeken ismertetett eljárásoknak megfelelően: Synth. Commun., (1990), 20, 2559 és J. Med. Chem., (1990), 33, 97.

A találmány szerinti vegyületek biológiai aktivitásának értékelését az U.S. National Cancer Institute által kidolgozott előírásoknak megfelelően „ in vitro ” és „ in vivő ” végeztük.

A találmány szerinti vegyületek in vitro cytotoxikus aktivitásának meghatározását egy metasztatikus csomóból izolált humán vastagbél (colon) adenocarcinoma sejtvonal (Lovo) és egy olyan alvonal (subline) alkalmazásával végeztük, amely alvonal számos tumorellenes ágenssel, köztük a doxorubicinnel, VP-16-tal és a vincristinenel szemben jelentős rezisztenciával rendelkezik. Ez az alvonal (amelyet Lovo/DX névvel láttak el) a doxorubicin csökkentett akkumulációját és egy protein túlzott felszabadulását (over-expression) mutatja [Grandi, M., Geroni, C., Giuliani, F. C., British J. Cancer, (1986), 54, 515)]. A vegyületek tesztelését mitoxantrone-nal, ametantrone-nal és doxorubicinnel összehasonlítva az MTT vizsgálati módszernek megfelelően végeztük [Mosman, T., „Rapid Colorimetric assay fór cellular growth and survival: application to proliferation and cytotoxicity assay”, J. Immunoi. Methods, (1983), 65, 55-63; Green, L. M., „Rapid colorimetric assay fór cell viability; application to the quantitation of cytotoxic and growth inhibitory lymphokines”, J. Immunoi. Methods, (1984), 70, 257-268]. Az adatokat a II. Táblázatban mutatjuk be.

Általában a jellegzetes, találmány szerinti vegyületek a Lovo sejtvonalon azonos cytotoxicitásúak voltak, mint az ametantrone és a mitoxantrone; a legnagyobb cytotoxicitást (felülmúlva a mitoxantrone-ét) a kísérleti rész 4. példájában ismertetett 10ά. számú vegyület, a

6,9-bisz {[2-(dimetil-amino)-etil]-amino} -benzo[g]izokinolin-5,10-dion mutatta. Amikor az ametantrone-t vagy a mitoxantrone-t a Lovo/DX sejtvonalon teszteltük, az előbbi sorrendnek megfelelően 101,2 és 29,0 értékű rezisztenciaindexet találtunk, ami azt mutatja, hogy ez az alvonal a mitoxantrone-nal és az ametantrone-nal szemben valóban jelentős rezisztenciával rendelkezik [a rezisztenciaindex (R.I.) a rezisztens sejtvonal IC₅₀-értékének az érzékeny sejtvonal IC₅₀-értékére vonatkoztatott arányként definiálható].

Másrészt, ha a jellegzetes, találmány szerinti vegyületeket azonos rezisztens alvonalon teszteltük, a mitoxantrone-nal és az ametantrone-nal semmiféle keresztrezisztencia nem fordult elő, amint az megfigyelhető a kísérleti részt 4., 22., 5., 8. és 7. példáiban ismertetett (az előbbi sorrendnek megfelelő) 70a., 72c., 70b., 70e. és 70d. számú vegyületek esetén. Ezek a vegyületek általában ugyanolyan IC₅₀-értékeket mutattak ezen a rezisztens alvonalon, mint amilyet az ametantrone az érzékeny Lovo sejtvonalon. Különösen a 10ά. számú vegyület volt aktívabb, mint a mitoxantrone a Lovo/DX sejtvonalon.

Ezek az in vitro adatok arra utalnak, hogy a jellegzetes, találmány szerinti vegyületek jól alkalmazhatók annak érdekében, hogy a tumorrezisztencia mechanizmusa által szabályozott multidrugrezisztenciát legyőzhessük.

Az in vitro cytotoxikus értékelést elvégeztük L 1210 murine leukémia sejteken is a fent említett sejteket alkalmazva, amelyeket szuszpenziós tenyészetekben tartottuk fenn (McCoy’s 5A médium, amely 10% lószérumot, glutamint, penicillint és streptomycint tartalmazott), 10% szén-dioxidot és 90% levegőt tartalmazó nedvesített körülmények között, 37 °C hőmérsékleten tenyésztve. A vegyületeket feloldottuk dimetil-szulfoxidban, majd megfelelő koncentrációkban hozzáadtuk a szuszpendált sejtekhez. 72 órányi folyamatos kezelés után egy Coulter Counter sejtszámláló segítségével meghatároztuk a sejtkoncentrációt, és a következő egyenlet alapján számítottuk a növekedésgátlást:

%-os növekedésgátlás = 1 -(kezelt sejtek száma/csak DMSO-ban lévő sejtek száma) χ 100

A növekedésgátlási adatokból számított IC₅₀-értékeket a III. táblázatban mutatjuk be, összehasonlítva a technika állásából ismert 5a. számú vegyület megfelelő értékével (az 5a. számú vegyület szerkezete az I. Ábrán látható).

A találmány szerinti jellegzetes vegyületek in vivő biológiai aktivitásának tanulmányozását P 388 és L 1210 murine leukémia modellek alkalmazásával végeztük.

A P 388 murine leukémia sejteket intraperitonealisan (ip.) és intravénásán (iv.) CD2F1 egerekbe injektáltuk. A kezelést körülbelül 24 órával a tumortranszplantációt követően kezdtük el, és a hatóanyagdózisokat - az előre meghatározott előírásoknak megfelelően intraperitonealisan (P388 ip./ip.) vagy intravénásán (P388 iv./iv.) juttattuk be, általában háromnapos (P388 ip./ip.) vagy négynapos (P388 iv./iv.) időintervallumokban. A vizsgálatokat 60 napon keresztül végeztük, s feljegyeztük valamennyi állat esetében az elhullás időpontját. A %-os T/C-értékeket minden egyes csoport esetén az átlagos életbenmaradási idő (wean survival ríme; MST) alapján a következő összefüggés figyelembevételével határoztuk meg:

T/C%=[(kezelt MST) / (kontroll MST)] χ 100

Például két jellegzetes, találmány szerinti vegyület, nevezetesen a 12. példában ismertetett 6,9-bisz{[2-(amino)-etil]-amino}-benzo[g]izokinolin-5,10-dion (70i. számú vegyület) éppúgy, mint annak dimaleátsója (70i. maleát) és a 4. példában ismertetett 6,9-bisz {[(2-dimetil5

HU 215 967 Β amino)-etil]-amino}-benzo[g]izokinolin-5,l 0-dion (70a. számú vegyület) a P 388 iv./iv. modellben a mitoxantrone-ét felülmúló aktivitást mutat. A 12. példában leírt, találmány szerinti HA. számú vegyület, valamint annak hidrokloridsója (70Í HC1) és dimaleátsója (70i-maleát) a P 388 ip./ip. modellben is jobbnak bizonyult, mint a mitoxantrone. Ezen túlmenően a fenti, találmány szerinti jellegzetes vegyületek jól tolerálható, széles dózistartományban antileukémiás hatást is mutattak, különösen olyan dózisok mellett, amelyek valamivel kisebbek voltak, mint a még elviselhető legnagyobb dózis; ez azt jelezte, hogy a vegyületek a mitoxantrone-hoz képest előnyösebb terápiás indexszel rendelkeznek. Az így kapott eredményeket a későbbi IV. és az V. Táblázatban ismertetjük.

A találmány szerinti, jellegzetes vegyületek tumorellenes hatását L 1210 murine leukémia modellen is értékeltük.

Az L 1210 leukémiasejteket intraperitoneálisan (ip.) CDF1 egerekbe injektáltuk, majd a kezelést körülbelül 24 órával a tumortranszplantáció után kezdtük el. A hatóanyagok dózisait - az előre meghatározott előírásoknak megfelelően - intraperitoneálisan, szokásosan négynapos intervallumokban adtuk be. A vizsgálatokat 60 napon keresztül végeztük, s feljegyeztük valamennyi állat esetében az elhullás időpontját. A %-os T/C-értékeket minden egyes csoport esetén az átlagos életbenmaradási idő (znean survival rime; MST) alapján a következő összefüggés figyelembevételével határoztuk meg:

T/C%=[(kezelt MST)/(kontroll MST)] χ 100

Az eredményeket a VI. és a VII. Táblázatban tüntettük fel.

A VI. Táblázat adatai alapján nyilvánvaló, hogy a jellegzetes, találmány szerinti vegyületek cnevezetesen a 4. példa szerinti 70a. számú vegyület, a 12. példa szerinti /Oi-HCl vegyület és a 17. példa szerint előállított HA. számú vegyület, azaz a 6,9-bisz{[2-(2-hidroxi-etil-amino)-etil]-amino}-benzo[g]izokinolin-5,l0-dion> dimaleátsót antileukémiás hatása - meglepő módon - jelentősen felülmúlja az ismert 5a. számú vegyület hatását.

A VII. Táblázat adataiból látható, hogy a mitoxantrone és a 7Oi-HCl vegyület összehasonlítása alapján a találmány szerinti vegyület egészen kiváló antileukémiás hatással rendelkezik.

A találmány szerinti vegyületek szolid tumorokkal szembeni aktivitását a murine Lewis-tüdőcarcinoma és a humán emlőcarcinoma MX-1 modellek alkalmazásával demonstráltuk. Ezek a tumormodellek nyolc transzplantált tumor olyan paneljében találhatók, amelyet a U.S. National Cancer Institute-ban a klinikailag megfelelő tumorellenes ágensek kiválasztásához ellenőrző (screen) panelként alkalmaznak [R. K. Y. Zee Cheng and C. C. Cheng, „Screening and evaluatíon of anticancer agents”, Meth. and Find. Expl. Clin. Pharmacol., (1988), 70 (2), 67-101], Példaként a VIII. Táblázatban bemutatjuk az előbbi két szolid tumorral szemben az egyik jellegzetes találmány szerinti vegyület (nevezetesen a 12. példa szerinti /0i-maleát vegyület, azaz a 6,9-bisz{[2-(amino)etil]-amino} -benzo[g]izokinolin-5,10-dion · dimaleát) aktivitását.

Mivel a jellegzetes, találmány szerinti vegyületek jó eredményeket mutattak az in vivő murine P 388 és L 1210 leukémia, a murine Lewis-tüdőcarcinoma és a humán emlőcarcinoma MX-1 modellekkel szemben, s amint azt a fentiekben már említettük, ez jó előjelnek tűnik az eredményes humán alkalmazás szempontjából, az itt ismertetett vegyületek feltehetően hatásosak lesznek a humán leukémiákkal és szolid tumorokkal szemben is.

A találmány szerinti vegyületek gyógyászati készítmények aktív komponenseként az emlősökben előforduló rákos megbetegedések visszafejlődésének kiváltására és/vagy átmeneti enyhítésére alkalmazhatók, a hatóanyagokat testsúlykilogrammonként körülbelül 1 mg és körülbelül 0,4 g közötti tartományban alkalmazva. Az előnyös dózis naponként és testsúlykilogrammonként körülbelül 1 mg és körülbelül 50 mg közötti értékű. Az egységadagokat úgy lehet alkalmazni, hogy egy körülbelül 70 kg testsúlyú személy 24 órás időtartam alatt körülbelül 70 mg és körülbelül 3,5 g közötti mennyiségű hatóanyagot kapjon. A dozírozás során figyelembe lehet venni az esetleges más jellegű kezelést, például a sugárterápiát.

A gyógyászati készítményeket tabletták, kapszulák, gélkapszulák, kúpok, liofilizált porok és intravénás beadásra alkalmas oldatok formájában készíthetjük el.

A következőkben nem korlátozó jellegű példákkal illusztráljuk a találmányt. A vonatkozó (általános) képleteket az I., II., III. és TV. Ábrán tüntettük fel, adott esetben megadva az egyes származékok vegyületszámát és változó helyettesítőit is.

7. példa

Piridin-3,4-dikarbonsavanhidrid (7)

Piridin-3,4-dikarbonsav (15,0 g; 0,09 mól) és ecetsavanhidrid (30 ml) keverékét 2 órán keresztül visszafolyatás közben forraltuk. Az ecetsavanhidrid feleslegét desztillációval eltávolítottuk, majd a termék anhidridet szublimációval [123 °C hőmérsékleten és 400 Pa (3 Hgmm) nyomáson] tisztítottuk, s így a 7. számú vegyület fehér, szilárd anyagként 10,1 g (76%) mennyiségben nyertük.

Olvadáspont: 74-76 °C.

H-NMR (CDC1₃) δ (ppm): 9,39 (s, 177), 9,24 (d, 177),

7,94 (d, 177).

2. példa

4-(2’,5’-Difluor-benzoil)-nikotinsav (8a) és

3-(2 ’,5’-difluor-benzoil)-izonikotinsav (8b)

A 7. számú vegyület (5,0 g; 0,033 mól) és 1,4difluor-benzolban lévő alumínium-klorid (17,5 g; 0,131 mól) keverékét olajfurdőn 110 °C hőmérsékleten 22 órán keresztül melegítettük. Az 1,4-difluor-benzol feleslegét desztillációval eltávolítottuk. A maradékot jégfürdőben lehűtöttük, majd jeges víz (75 ml) és koncentrált sósav (6,3 ml) hozzáadásával kvencseltük. A kicsapódott szilárd anyagot kiszűrtük és szárítottuk. így 7,7 g (87%) fehér port nyertünk. Az anyag acetonitril és víz elegyéből kristályosítható.

Olvadáspont: 214-217 °C.

HU 215 967 Β

Ή-NMR (DMSO-d₆) δ (ppm): 9,15 (s), 8,90 (d),

8,80 (d), 7,90 (d), 7,5 (m), 7,4 (m). Elementáranalízis C₁₃H₇F₂NO₃ összegképletre (%):

számított: C 59,32; H 2,69; N 5,32;

talált: C 59,03; H 2,55; N5,18.

3. példa

6.9- Difluor-benzo[g]izokinolin-5,10-dion (9)

A 8a. és <?b. számú ketosavkeveréket (3,0 g; 0,011 mól) füstölgő kénsavban (7,5 ml; 30% SO₃) olajfurdőn 135-140 °C hőméréskleten 3 órán keresztül melegítettünk. Miután szobahőmérsékletre hűtöttük, a keveréket jégre (200 ml) öntöttük és nátrium-hidrogén-karbonáttal semlegesítettük. A metilén-kloriddal végzett extrakció eredményeképpen a 9. számú vegyületet sárga, szilárd anyag formájában, 2,0 g mennyiségben (72%) nyertük. Olvadáspont: 199-200 °C.

Ή-NMR (CDClj) δ (ppm): 9,54 (s, 1/7), 9,12 (d, 177),

8,03 (d, 177), 7,57 (m, 2H).

Elementáranalízis Ci₃H₅F₂NO₂ összegképletre (%):

számított: C 63,67; H 2,04; N5,71;

talált: C 63,86; H 1,66; N 5,39.

4. példa

6.9- Bisz{[2-(dimetil-amino)-etil]-amino}-benzo[g]izokinolin-5,10-dion (10a)

A 6,9-difluor-benzo[g]izokinolin-5,10-dion (9) (20 mg; 0,08 mmol) és A/TV-dimetil-etilén-diamin (0,8 mmol; 0,8 ml 1 M piridines oldat) keverékét szobahőmérsékleten 48 órán keresztül kevertettük. A piridin legnagyobb részét bepárlással eltávolítottuk, a maradékhoz dietil-étert adtunk, majd a 10a. számú terméket szűréssel kinyertük. így 24 mg (79%) anyagot kaptunk. Olvadáspont: 167-168 °C.

Ή-NMR (CDClj) δ (ppm): 11,06 (széles t, 1H),

10,97 (széles t, IH), 9,63 (s, 177), 8,92 (d, 1H),

8,13 (d, 1H), 7,32 (m, 2H), 3,54 (q, 4H), 2,7 (t, 4H),

2,38 (s, 1277).

Tömegspektrum m/z (relatív intenzitás): 381 (2,0, M+), 59 (5,4), 59(100).

UVÁ_max (2-metoxi-etanol): 580 (éles, 6200),

614(10 600), 661 (12700).

Elementáranalízis C₂iH₂₇N₅O₂ összegképletre (%):

számított: C 66,12; H7,13; N 18,36;

talált: C 66,22; H7,10; NI 8,20.

5. példa

6.9- Bisz{[2-(dietil-amino)-etil]-amino}-benzo[g]izo

-kinolin-5,10-dion (10b)

A/TV-Díetil-etilén-diamin (684 mg; 5,9 mmol) piridinnel (2 ml) készült oldatát hozzáadtuk a 9. számú vegyület (202 mg; 0,82 mmol) és piridin (2 ml) keverékéhez. A bíborszínű keveréket szobahőmérsékleten kevertettük 48 órán keresztül (ennél a pontnál a vékonyréteg-kromatogram egyetlen kék komponenst mutatott; szilikagél, 5 térfogat% metanol kloroformban). A bázis feleslegét és a piridint lassú nitrogéngáz-átáramoltatás mellett bepárlással eltávolítottuk. Az így nyert nyers anyagot egy éjszakára vákuum alá helyeztük. Miután jeges vizet adtunk a maradékhoz, a szilárd anyagot kiszűrtük és szárítottuk. így 330 mg (84%) mennyiségben nyertük a kívánt terméket.

Olvadáspont: 142-144 °C.

Ή-NMR (CDC1₃) δ (ppm): 11,10 (t, \H), 11,00 (t, \H), 9,60 (s, \H), 8,92 (d, \H), 8,10 (d, 177),

7,25 (m, 3/7), 3,50 (m, 1/7», 2,82 (m, \H), 2,35 (m, 3/7), 1,10 (m, 12/7).

Elementáranalízis C₂5H₃₅N₅O₂ összegképletre (%): számított: C 68,62; H 16,00; N7,31;

talált: C 67,95; H 16,05; N 7,28.

6. példa

6.9- Bisz{[2-(di/izopropil)-amino-etil]-amino}-benzo[gjizokinolin-5,10-dion (10c) /V.A-Diizopropil-etilén-diamint (588 mg; 4,1 mmol) adtunk a 9. számú vegyület (100 mg; 0,41 mmol), metanol (1 ml) és víz (1 ml) keverékéhez. A keveréket szobahőmérsékleten 88 órán keresztül kevertettük, majd jeges vízre öntöttük. A kék precipitátumot szűréssel kinyertük. A szilárd anyagot szilikagélen oszlopkromatográfiás úton tisztítottuk. Eluensként kezdetben kloroformot, majd 2 térfogat% metanolt tartalmazó kloroformot, végül 20 térfogat% metanolt tartalmazó kloroformot alkalmaztunk. Az utóbbi eluensek bepárlásával 163 mg (81%) mennyiségben nyertük a 10c. számú terméket. Olvadáspont: 134-136 °C.

Ή-NMR (CDClj) δ (ppm): 10,95-11,20 (m, 2H), 9,63 (s, 1/7), 8,92 (d, 1/7), 8,13 (d, 177), 7,33 (m, 2H), 3,45 (2q, 4/7), 3,10 (h, 4/7), 2,82 (t, 4/7), 1,08 (d, 24/7).

Elementáranalízis C₂9H₄₃N₅O₂ összegképletre (%): számított: C 70,55; H 8,78; N 14,19;

talált: C 69,23; H8,71; N 13,43.

7. példa

6.9- Bisz{[2-(1 ’-pirrolidino)-etil]-amino}-benzo[rfizokinolin-5,10-dion (lOd) l-(2-Amino-etil)-pirrolidin (690 mg; 6,0 mmol) piridinnel (2 ml) készült oldatát hozzáadtuk a 9. számú vegyület (202 mg; 0,82 mmol) piridinnel (2 ml) készült oldatához. A keveréket 49 órán keresztül szobahőmérsékleten kevertettük. A bázis feleslegét és a piridint lassú nitrogéngáz-átáramoltatás mellett bepárlással eltávolítottuk. Az így nyert nyers anyagot egy éjszakára vákuum alá helyeztük. Miután jeges vizet adtunk a maradékhoz, a ragadós szilárd anyagot elkülönítettük. A terméket kloroformmal (3x35 ml) extraháltuk, az extraktumot vízmentes nátrium-szulfát felett szárítottuk és a kloroformot rotációs vákuumbepárlóval eltávolítottuk. Ily módon a címvegyületet 260 mg (73%) mennyiségben nyertük. A szilikagélen 5 térfogat% metanolt tartalmazó kloroformmal végzett vékonyréteg-kromatográfia egyetlen kék foltot eredményezett.

Olvadáspont: 141-142 °C.

Ή-NMR (CDClj) δ (ppm): 11,15 (t, 1/7), 11,00 (t,

1/7), 9,65 (s, 1/7), 8,90 (d, IH), 8,05 (d, 177),

7,35 (m, 277), 3,65 (m, 4//), 2,90 (m, 477), 2,70 (m,

8//), 1,85 (m, 8//).

Elementáranalízis C₂₅H₃₁N₅O₂ összegképletre (%): számított: C 69,26; H7,21; N 16,15;

talált: C 69,02; H7,25; N 16,00.

HU 215 967 Β

Maleátsó. Nitrogénatmoszféra alatt maleinsav (271 mg; 2,34 mmol) etanollal (5 ml) készült oldatát hozzáadtuk a 70d. számú vegyület (450 mg; 1,04 mmol) etanollal (20 ml) készült, kevertetett szuszpenziójához. Miután a keveréket 2 órán keresztül kevertettük, dietilétert adtunk lassan hozzá, majd a precipitátumot kiszűrtük, és vákuum alatt 40 °C hőmérsékleten szárítottuk. A 70d. számú vegyület higroszkópos dimaleátsóját 580 mg mennyiségben kaptuk.

Olvadáspont: 164-166 °C.

Elementáranalízis C3₃H₃₉N₅O₁₀-H₂O összegképletre (%): számított: C 57,96; H 6,04; N 10,24;

talált: C 57,85; H 5,99; N 10,14.

8. példa

6.9- Bisz{[2-(4 ’-morfolino)-etil]-amino}-benzo[g]izokinolin-5,10-dion (lOe)

4-(2-Amino-etil)-morfolin (220 mg; 1,7 mmol) piridinnel (2 ml) készült oldatát hozzáadtuk a 9. számú vegyület (102 mg; 0,42 mmol) piridinnel (1 ml) készült oldatához. A bíborszínű keveréket 120 órán keresztül szobahőmérsékleten kevertettük. A bázis feleslegét és a píridint lassú nitrogéngáz-átáramoltatás mellett bepárlással eltávolítottuk, és a maradékot egy éjszakára vákuum alá helyeztük. A keveréket felvettük kloroformban, majd szűrtük. A kloroform eltávolításával 140 mg (72%) mennyiségű kék, szilárd anyaghoz jutottunk, amely a vékonyréteg-kromatogramon (szilikagél, metanol/kloroform 25:75 térfogatarányú keveréke néhány csepp vizes ammónium-hidroxid-oldattal) egyetlen kék foltot adott. H-NMR (CDC1₃) δ (ppm): 11,015 (m, 177), 10,90 (m,

177), 9,62 (d, 177), 8,90 (d, 177), 8,10 (d, 177),

7,25 (m, 277), 3,80 (m, 877), 3,55 (m, 477), 2,75 (t,

477), 2,50 (m, 877).

Elementáranalízis C₂₅H₃|N₅O₄ összegképletre (%): számított: C 64,22; H 6,68; NI 1,98;

talált: C 63,95; H6,78; NI 1,89.

9. példa

6.9- Bisz{[2-(l ‘-aziridino)-etil]-amino}-benzo[g]izokinolin-5,10-dion (10/)

A 4. példa szerinti eljárást ismételtük meg oly módon, hogy a 9. számú vegyületet 7V-(2-amino-etil)aziridinnel reagáltattuk, majd a piridin elpárologtatását követően kapott maradékot szilikagélen végzett oszlopkromatográfiával tisztítottuk.

A 10 térfogat% metanolt tartalmazó kloroformmal eluált legnagyobb kék sávot összegyűjtöttük és bepároltuk. A metilén-klorid és ligroin elegyéből végzett kristályosítás sötétkék, szilárd anyagot eredményezett. Olvadáspont: 100-103 °C.

H-NMR (CDClj) δ (ppm): 11,23 (széles, 177),

11,15 (széles, 177), 9,73 (s, 177), 8,91 (d, 177), 8,12 (d,

177), 7,40 (d, 177), 7,38 (d, 177), 3,69 (q, 477), 2,60 (t,

477), 1,85 (m, 477), 1,24 (m, 477).

Tömegspektrum m/z (relatív intenzitás):

377 (100, M⁺), 278 (72,7), 56 (12,6). Elementáranalízis C₂₁H₂₃N₅O₂ összegképletre (%):

számított: C 66,82; H6,14; N 18,55;

talált: C 66,50; H 6,00; N 18,20.

70. példa

6.9- Bisz{[2-(N-/terc-butoxi-karbonil/-amino)-etil]amino}-benzo[g]izokinolin-5,10-dion (lOg)

A 9. számú vegyület (0,10 g; 0,41 mmol) és N-(tercbutoxi-karbonil)-etilén-diamin [Synth. Comm., (1990), 20, 2559; 0,65 g; 4,10 mmol] piridinnel (4,0 ml) készült oldatát 24 órán keresztül kevertettük szobahőmérsékleten. Víz (20 ml) hozzáadása a 70g. számú vegyületet eredményezte, amelyet kiszűrtünk, mostuk vízzel, majd megszárítottuk. A nyers terméket 0,17 g mennyiségben (80%) nyertük. Ennek olvadáspontja 213-216 °C volt. A kloroform és szén-tetraklorid elegyéből végzett kristályosítás sötétkék, szilárd anyagot eredményezett. Olvadáspont: 215-216 °C.

H-NMR (CDC1₃) δ (ppm): 11,07 (széles, 177),

10,96 (széles, 177), 9,49 (s, 177), 8,90 (d, 177),

7,99 (d, 177), 7,32 (s, 277), 5,30 (széles, 277),

3,58 (m, 477), 3,47 (m, 477), 1,56 (s, 1877). Tömegspektrum m/z (relatív intenzitás):

525 (100, M⁺), 339 (51,9), 57 (87,7). Elementáranalízis C₂₇H₃₅N₅O₆ összegképletre (%):

számított: C 61,70; H 6,73; N 13,32;

talált: C 61,18; H 6,29; N 12,88.

77. példa

6.9- Bisz{[2-(N-/terc-butoxi-karbonil/-N-metil-amino)-etil]-amino}-benzo[g]izokinolin-5,10-dion (10h)

6.9- Difluor-benzo[g]izokinolin-5,10-diont (0,29 g; 1,18 mmol) adtunk V-(/erc-butoxi-karbonil)-V-metiletilén-diamin (0,824 g; 4,73 mmol) [J. Med. Chem., (1990), 33, 97] száraz piridinnel (5 ml) készült, kevertetett oldatához. A reakciókeveréket nitrogénatmoszférában 24 órán keresztül kevertettük szobahőmérsékleten, majd további 8 órán keresztül 50 °C hőmérsékleten. Az oldószert csökkentett nyomás alatt eltávolítottuk, majd az így nyert kék színű maradékot felvettük metilén-kloridban (50 ml), majd az oldatot 5 tömeg%-os nátriumhidrogén-karbonát-oldattal (2 χ 30 ml) és vízzel (30 ml) mostuk. Az egyesített szerves fázisokat vízmentes nátrium-szulfát felett szárítottuk, és az oldószert csökkentett nyomás alatt eltávolítottuk.

A kék színű maradékot oszlopkromatográfiás úton tisztítottuk (szilikagél, 230-400 mesh, 50 g, eluensként metilén-klorid:etil-acetát:metanol 93:5:2 térfogatarányú elegyet alkalmazva). Ennek eredményeképpen 400 mg mennyiségben (61%), kék színű kristályok formájában nyertük a kívánt terméket, amelyet metilénklorid és hexán elegyéből átkristályosítottunk. Olvadáspont: 161,5-162,5 °C.

Ή-NMR (CDClj) δ (ppm): 1,49 (s, 1877), 2,94 (s, 677),

3,45-3,75 (m, 877), 7,25-7,55 (m, 277), 8,12 (d, 177),

8,95 (d, 177), 9,62 (s, 177), 10,95-11,23 (m, 277, D₂Oval lecserélhető [deuterálható]).

72. példa

6.9- Bisz{[2-(amino)-etil]-amino}-benzo[g]izokinolin-5,10-dion (lOi)

A 9. számú difluoridból: Nitrogénatmoszféra alatt 1,2-diamino-etánt (8,72 ml; 130,5 mmol) adtunk a 9. számú vegyület (4,00 g; 16,3 mmol) piridinnel (80 ml)

HU 215 967 Β készült, kevertetett oldatához. Az enyhén exoterm reakciót úgy biztosítottuk, hogy egy 20 °C hőmérsékletű vízfürdővel hűtve szabályoztuk a reakcióelegy hőmérsékletét. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 34 órán keresztül kevertettük, majd 30 percen át -5 °C hőmérsékleten hűtöttük. A szilárd anyagot nitrogénáram alatt szívással elkülönítettük, és egy éjszakán át vákuum alatt 30 °C hőmérsékleten szárítottuk. Az így nyert nyers terméket oly módon kristályosítottuk át, hogy az anyagot feloldottuk 40 °C hőmérsékletű metanolban (20 ml), majd metilén-klorid (100 ml) és «-hexán (300 ml) hozzáadásával ismételten kicsaptuk. Ily módon a 101. számú vegyületet 5,12 g mennyiségben kék, szilárd anyag formájában állítottuk elő.

H-NMR (CDC1₃) δ (ppm): 11,10-11,30 (2m, 27/), 9,53 (s, IH), 8,93 (d, IH), 8,13 (d, IH), 7,35 (m, 2//),3,55 (q, 4//), 3,10 (t, 4//).

HPLC: Lichrosper 100 RP18, 5 pm; eluens: nátriumheptánszulfonát 2 g/1 víz:acetonitril:dioxán 75:20:5 térfogatarányú elegyben; pH 3 (foszforsavval); λ=245 nm; áramlási sebesség: 1 ml/perc; R_T=8,80 perc.

Maleátsó:

Nitrogénatmoszféra alatt a 101. számú szabad bázist percig tartó, 50 °C hőmérsékleten végzett melegítés közben feloldottuk etanol (170 ml) és metanol (30 ml) elegyében, majd az oldathoz maleinsav (2,87 g;

24,6 mmol) etanollal (30 ml) készült oldatát adtuk. A keveréket további 5 percen keresztül 50 °C hőmérsékleten melegítettük, majd hagytuk szobahőmérsékletre hűlni, és ezt követően 2 órán át 4 °C hőmérsékleten tartottuk. A csapadékot nitrogénáram alatt szívatással elkülönítettük, és vákuum alatt 40 °C hőmérsékleten szárítottuk. A nyers dimaleátot 5,75 g mennyiségben nyertük.

A nyers termék (5,71 g) vízzel (90 ml) készült, °C-on kevertetett szuszpenziójához addig csepegtettünk etanolt (körülbelül 300 ml), amíg a szuszpenzió teljes egészében oldatba ment át, majd további etanolt (400 ml) adtunk hozzá, és a keveréket hagytuk szobahőmérsékletre hűlni. A kivált csapadékot 12 óra elteltével leszívattuk, mostuk etanollal (15 ml) és dietil-éterrel (10 ml), majd vákuum alatt 30 °C hőmérsékleten 5 órán keresztül szárítottuk. így a 101. számú vegyület dimaleátsóját 4,22 g mennyiségben állítottuk elő. Olvadáspont: 176-178 °C-on összehúzódás, 245 °C hőmérsékletig nem olvad meg.

H-NMR (CMSO-d₆) δ (ppm): 10,92 (széles, 1//), 10,87 (széles, 1//), 9,45 (s, 1//), 9,01 (m, 1//), 8,08 (m, 1//), 7,59 (s, 2H), 6,03 (s, 411), 3,76 (széles, 4H), 3,08 (m, 4H).

UV: 1,528 mg vízben (50 ml), nm (E 1%): 641 (271), 597 (245), 313 (98), 273 (257), 246 (479).

Elementáranalízis C₁₇H₁₉N₅O₂-2 C4H4O4 · 1,5 H₂O összegképletre (%):

számított: C 51,37; H5,17; NI 1,98;

talált: C 51,31; H4,99; NI 1,93.

Hidrokloridsó:

a) A lOi. számú aminból·. A nyers amin kloroformos oldatán hidrogén-klorid-gázt buborékoltattunk keresztül addig, amíg az oldat kék színe eltűnt. A szilárd anyagot kiszűrtük és szárítottuk. Sötétkék, higroszkópos, szilárd anyagot kaptunk.

Olvadáspont: 209-212 °C.

H-NMR (DMSO-d₆) δ (ppm): 10,91 (széles 211),

9,44 (s, \H), 9,01 (d, \H), 8,23 (széles, 4H), 8,09 (d,

Hí), 7,74 (s, 2H), 3,84 (m, 4H), 3,02 (m, 4H). Elementáranalízis C₁₇H₁₉N₅O₂-2 HCl-4 H₂O összegképletre (%):

számított: C 44,94; H 6,43; N 15,41;

talált: C 44,52; H 5,29; N 14,53.

A szabad amin az NMR-mintához adott szilárd kálium-karbonáttal regenerálható. Az 'H-NMR-analízis jelzi a szabad amin jelenlétét.

b) A lOg. számú vegyület t-Boc (ferc-butoxi-karbonil) analógjának védőcsoport-eltávolításával: A /0g. számú vegyület (0,160 g; 0,30 mmol) száraz kloroformmal (10 ml) készült oldatán 30 percen keresztül hidrogénklorid-gázt buborékoltattunk keresztül. A sötétkék, szilárd anyagot kiszűrtük és szárítottuk. Ily módon a terméket 0,115 g (95%) mennyiségben nyertük. A vegyület szerkezetét Ή-NMR spektroszkópiai úton, hasonló módon határoztuk meg, mint a 101. számú vegyület hidrokloridsójáét.

Olvadáspont: 213-215 °C.

13. példa

6.9- Bisz{[2-(acetil-amino)-etil]-amino}-benzo[g}izokinolin-5,10-dion (lOj)

A 9. számú vegyület és 1,2-diamino-etán alkalmazásával megismételtük a 12. példa szerinti eljárást, majd a nyers reakciókeveréket szilikagéloszlopra vittük. Az oszlopra ecetsavanhidridet (30 ml) vittünk fel, majd a rendszert 15 percen keresztül állni hagytuk. A metanolkloroform 1:4 térfogatarányú eluenssel nyert legnagyobb, kék frakció tartalmazta a 10). számú terméket. Kloroform és metanol elegyéből kristályosítva a vegyületet 0,240 g (35%) mennyiségű kék, szilárd anyagot kaptunk.

Olvadáspont: 155-156 °C.

H-NMR (DMSO-dg) δ (ppm): 11,12 (t, 1H),

11,02 (t, 1H), 9,42 (s, 1H), 8,95 (d, 1H), 8,15 (széles, 2H), 8,03 (d, \H), 7,62 (s, 2H), 3,57 (m, ZH), 1,83 (s, 6//).

Tömegspektrum m/z (relatív intenzitás) 409 (2,5, M+),

337(6,4), 86(100).

Elementáranalízis C₁₂H₂₃N₅O4 összegképletre (%): számított: C 61,60; H 5,67; N 17,10;

talált: C 61,37; H 5,42; N 16,89.

14. példa

6.9- Bisz{[2-(metil-amino)-etil]-amino}-benzo[g]izokinolin-5,10-dion trihidroklorid (lOk)

A 6,9-bisz{[2-(/V-/terc-butoxi-karbonil/-A-metilamino)-etil]-amino} -benzo[g] izokinolin-5,10-dion (/ Oh) (440 mg; 0,795 mmol) kloroformmal (40 ml) készült oldatához etanolos hidrogén-klorid-oldatot (6,7 N; 2,0 ml) adtunk. A reakciókeveréket nitrogénatmoszféra alatt 24 órán keresztül szobahőmérsékleten kevertettük, majd a képződött sötétzöld kristályokat szűréssel kinyertük, mostuk abszolút etanollal, és vákuumban 40 °C hőmér9

HU 215 967 Β sékleten szárítottuk. A tiszta terméket 945 mg (94%) mennyiségben nyertük.

Olvadáspont: 188 °C bomlás (DSC-vel meghatározva). Ή-NMR (D₂O) δ (ppm): 2,75 (s, OH), 3,30-3,45 (m,

4H), 3,80-3,95 (m, 4H), 7,38 (s, 2H), 8,17 (d, 177), 8,85 (d, 177), 9,27 (s, 177).

UV: 1,07 mg vízben (20,0 ml), nm (E 1%): 641 (290), 597 (276), 313 (106), 273 (278), 247 (486).

HPLC (Lichrosper 100 RP 18, 5 pm; eluens: K₂HPO₄25 mM, «-C₇H₁₅SO₃Na 2 mg/ml víz:acetonitril : dioxán 80:15:5 térfogatarányú elegyben, pH 2,7 (HC10₄-val beállítva); λ=245 nm; áramlási sebesség: 1 ml/perc; R_T=20,11 perc.

Elementáranalízis

C₁₉H₂₆Cl₃N₅O₂ -2 H₂O összegképletre (%): számított: C 46,51; H 6,03; N 14,14;

talált: C 45,75; H 6,06; N 14,04.

75. példa

6.9- Bisz[(2-hidroxi-etil)-amino]-benzo[g]izokinolin-5,10-dion (11a)

A 9. számú difluoridot (1,0 g; 4,1 mmol) és 2-amino-etanolt (2,5 g; 40,8 mmol) piridinben (7 ml) szobahőmérsékleten 18 órán keresztül kevertettünk. A keveréket vízre (50 ml) öntöttük, majd a 77a. számú vegyületet kiszűrtük és szárítottuk. Szárítás után a terméket

1,26 g (94%) mennyiségben nyertük. A 236-239 °C olvadáspontú nyers terméket metanolból átkristályosítva sötétkék tűs kristályok formájában kaptuk az anyagot.

Olvadáspont: 237-239 °C.

Ή-NMR (DMSO-c^) δ (ppm): 11,28 (t, 177),

11,19 (t, 177), 9,43 (s, 177), 8,94 (d, 177), 8,03 (d,

177), 7,56 (s, 277), 5,01 (t, 277), 3,69 (m, 477),

3,54 (m, 477).

Elementáranalízis C₁₇H₁₇N₃O₄ összegképletre (%): számított: C 62,38; H 5,25; N 12,83;

talált: C 62,21; H5,12; N 12,50.

16. példa

6.9- Bisz[(2-metánszulfonil-oxi-etil)-amino]-benzo[g]izokinolin-5,10-dion (11b)

A 77a. számú vegyület (0,30 g; 0,92 mmol) száraz piridinnel (4 ml) készült oldatát nitrogénatmoszféra alatt szobahőmérsékleten 10 percen keresztül kevertettük. Metánszulfonil-kloridot (0,24 g; 2,07 mmol) adtunk hozzá, majd a keveréket 20 percen keresztül kevertettük. A reakciókeveréket jeges vízben (20 ml) kvencseltük, majd a szilárd anyagot kiszűrtük. A kloroform és ligroin elegyéből végzett kristályosítás eredményeképpen 0,294 g (66%) mennyiségben kék, szilárd anyagot nyertünk.

Olvadáspont: 116-118 °C.

Η-NMR (CDClj) δ (ppm): 10,98 (széles, 277),

9,59 (s, 177), 8,97 (d, 177), 8,09 (d, 177), 7,38 (d,

177), 7,34 (d, 177), 4,50 (t, 477), 3,83 (q, 477), 3,09 (s,

677).

Elementáranalízis C₁₉H₂₁N₃O₈S₂ összegképletre (%): számított: C 47,20; H 4,39; N 8,69;

talált: C 46,80; H4,32; N 8,48.

7. példa

6,9-Bisz{[2-(/2-hidroxi-etil/-amino)-etil]-amino}benzo[g]izokinolin-5,10-dion (101)

a) A 11b. számú mezilátból

A 77b. számú vegyület (0,40 g; 0,83 mmol) és 2(trimetil-szilil-oxi)-etil-amín (2,21 g; 16,5 mmol) piridinnel (5,0 ml) készült oldatát nitrogénatmoszféra alatt szobahőmérsékleten 48 órán keresztül kevertettük. A piridint nitrogénáram alatt eltávolítottuk, majd a maradékot felvettük metilén-kloridban. Ezt az oldatot telített, vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mostuk, majd nátrium-szulfát felett szárítottuk. Az oldószer eltávolítását követően kék színű olaj maradt vissza, amelyet vákuum alatt egy éjszakán keresztül szárítottunk. A szilikagél oszlopkromatográfia eredményeképpen (a Si-0 kötés felnyilását követően) a 701. számú terméket nyertük. A vegyület elúcióját trietil-amin: metanol: kloroform 1:5:5 térfogatarányú eleggyel végeztük. A bepárlás után olaj formájában kaptuk a 701. számú terméket.

Η-NMR (CDClj) δ (ppm): 11,19 (széles, 17/),

11,06 (széles, 177), 9,46 (s, 177), 8,83 (d, 177),

7,98 (d, 177), 6,98 (s, 277), 3,82 (m, 477), 3,52 (m,

477), 3,07 (m, 477), 2,96 (m, 477).

UV (2-metoxi-etanol): 570 (éles, ε=7200), 612 (8=13200), 658(8=14000).

b) A 9. számú difluoridból

Nitrogénatmoszféra alatt 0 °C hőmérsékleten 2-[(2hidroxi-etil)-amino]-etil-amint (6,19 ml; 61,2 mmol) adtunk a 9. számú vegyület (1,00 g; 4,08 mmol) piridinnel (30 ml) készült, kevertetett szuszpenziójához.

Egy óra elteltével a reakciókeveréket hagytuk felmelegedni szobahőmérsékletre, majd ezen a hőmérsékleten hagytuk három órán keresztül. A reakciókeveréket 100 g szilikagélen oszlopkromatografáltuk, először kloroform: metanol 90:10, majd kloroform:metanol 85:15, végül kloroform:metanol:ammónium-hidroxid 85:15:1 térfogatarányú eleggyel végzett elúciót alkalmazva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat összeöntöttük, az oldószereket eltávolítottuk, és a maradékot 95 g szilikagélen ismételten oszlopkromatográfiás úton tisztítottuk, eluensként olyan kloroform:metanol:konc. ammónium-hidroxid oldószerelegyet használva, amelynek összetételét 95:5:0 térfogatarányról fokozatosan 80:20:2 térfogatarányra változtattuk. A végső tisztítást I fokozatú bázisos alumínium-oxiddal (25 g) töltött kromatográfiás oszlopon végeztük, eluensként metilénklorid: etanol 96:4 térfogatarányú oldószerelegyet alkalmazva. Az így nyert 500 mg tömegű maradékot etanol (0,5 ml) és metilén-klorid (10 ml) elegyéből kristályosítva 142 mg mennyiségben kaptuk a kívánt 701. számú vegyületet.

Maleátsö'. A 701. számú szabad amint (138 mg; 0,334 mmol) nitrogénatmoszféra alatt feloldottuk etanolban (6 ml), majd maleinsav (87 mg; 0,75 mmol) etanollal (3 ml) készült oldatát adtuk hozzá szobahőmérsékleten. Miután a keveréket 3 órán keresztül 4 °C hőmérsékleten tartottuk, a kék kristályokat nitrogénáram alatt leszívattuk, mostuk etanollal (1 ml) és dietil-éterrel (2 ml), majd vákuum alatt 40 °C hőmérsékleten szárí10

HU 215 967 Β tottuk. A 701. számú vegyület dimaleátsóját 160 mg mennyiségben kaptuk.

Olvadáspont: 132-133 °C.

Ή-NMR (DMSO-d₆) δ (ppm): 10,94 (széles, 177),

10,88 (széles, 177), 9,47 (s, 177), 9,02 (d, 177),

8,60 (széles, 277), 8,09 (d, 177), 7,63 (s, 277), 6,01 (s,

477), 5,32 (széles, 277), 3,89 (m, 477), 3,71 (m, 477),

3,26 (m, 477), 3,12 (m, 477).

UV 1,355 mg vízben (25 ml): nm (E 1%): 641 (220),

598 (208), 312 (85), 272 (221), 246 (406). Elementáranalízis C₂₁H₂₇N₅O₄-2 C₄H₄O₄-H₂O összegképletre (%):

számított: C 52,52; H 5,57; N 10,64;

talált: C 52,49; H 5,56; N 10,61.

18. példa

6.9- Bisz{[2-(2-metoxi-etil-amino)-etil]-amino)-benzo[g]izokinolin-5,10-dion (1 Om)

A 77b. számú vegyület (0,15 g; 0,21 mmol) és 2metoxi-etil-amin (0,47 g; 6,20 mmol) piridinnel (2,0 ml) készült oldatát nitrogénatmoszféra alatt szobahőmérsékleten 48 órán keresztül kevertettük. A piridint és az amin feleslegét vákuum alatt eltávolítottuk. A maradékot feloldottuk metilén-kloridban, az oldatot mostuk telített, vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, majd nátrium-szulfát felett szárítottuk. Az oldószer eltávolítását követően a maradékot szilikagélen, oszlopkromatográfiás úton tisztítottuk, 1:1 térfogatarányú metanol-kloroform elegy eluensként történő alkalmazásával. A vegyületet etanol és pentán keverékéből kristályosítottuk. így 0,091 g (66%) mennyiségben nyertük a /0m. számú vegyületet.

Olvadáspont: 174-175 °C.

Ή-NMR (CDClj) δ (ppm): 11,08 (széles, 177),

10,97 (széles, 177), 9,56 (s, 177), 8,90 (d, 177),

8,05 (d, 177), 7,31 (s, 277), 3,62 (m, 877), 3,43 (m,

6/7), 3,08 (t, 4/7), 2,94 (t, 4/7), 2,66 (széles s, 27/). Tömegspektrum m/z (relatív intenzitás): 441 (100,

M+), 354 (57,4), 266 (50,5).

Elementáranalízis C₂3H₃iN₅O4 összegképletre (%):

számított: C 62,57; Η 7,09; N 15,86;

talált: C 62,51; Η 6,92; N 15,47.

19. példa

6.9- Bisz{[2-(2-hidroxi-etoxi)-etil]-amino}-benzo[gjizokinolin-5,10-dion (11c)

A 9. számú vegyület (100 mg; 0,41 mmol) piridinnel (1 ml) készült oldatához hozzáadtuk 2-(2-aminoetoxi)-etanol (446 mg; 4,25 mmol) piridinnel (1 ml) készült oldatát. A keveréket szobahőmérsékleten 45 órán keresztül kevertettük. Az amin feleslegét és a piridint lassú nitrogéngázáram mellett eltávolítottuk, és a maradt szilárd anyagot egy éjszakára vákuum alá helyeztük. A szilárd anyaghoz hideg, telített nátrium-kloridoldatot adtunk, és a terméket kloroformmal (6 χ 25 ml) kiextraháltuk. Az extraktumokat magnézium-szulfát felett szárítottuk, majd rotációs vákuumbepárlón bepároltuk. A 11c. számú terméket 140 mg (82%) mennyiségben nyertük.

Olvadáspont: 97-99 °C.

Ή-NMR (CDC1₃) δ (ppm): 11,15-11,35 (2m, 2//),

9.60 (s, 177), 8,85 (d, 177), 8,08 (d, 177), 7,30 (m, 277), 3,85 (m, 87/), 3,57-3,75 (2M, 977), 2,75-3,25 (széles s, 1/7).

20. példa

6.9- Bisz{[3-(amino)-propil]-amino}-benzo[g]izokinolin-5,10-dion (12a)

1) Szabad amin: a 9. számú vegyület (300 mg; 1,22 mmol) kloroformmal (6 ml) készült oldatához 1,3diamino-propán (870 mg; 11,76 mmol) kloroformmal (3 ml) készült oldatát adtuk. A bíborszínű keveréket szobahőmérsékleten 166 órán keresztül kevertettük. A keveréket szűrtük, és a sókat kloroformmal mostuk. Az oldószert rotációs vákuumbepárló segítségével eltávolítottuk, és a maradékot egy éjszakára vákuum alá helyeztük. Ily módon a 72a. számú vegyületet 290 mg (93%) mennyiségben nyertük. A vékonyréteg-kromatogram egyetlen kék foltot mutatott (szilikagél; eluens: 25 térfogat% metanol és 75 térfogat% kloroform, néhány csepp vizes ammónium-hidroxid-oldattal). Olvadáspont: 105 °C (meglágyul); 112-115 °C. Ή-NMR (DMSO-d₆) δ (ppm): 11,15 (m, 177),

11,05 (m, 177), 9,45 (s, 177), 8,90 (s, 1/7), 8,0 (d, 1/7), 7,55 (széles s, 277), 3,55 (széles m, 477), 4,65 (t, 477), 3,75 (t, 477), 1,75 (t, 477).

Elementáranalízis Ci₉H₂₃N₅O₂ összegképletre (%): számított: C 64,57; H 6,56; N 19,81;

talált: C 65,00; H 6,50; N 19,78.

2) Maleátsó: A 72a. számú vegyület (100 mg; 0,28 mmol) metanollal (2 ml) és etil-acetáttal (2 ml) készült oldatához maleinsav (110 mg; 0,86 mmol) metanollal készült oldatát adtuk. További etil-acetát hozzáadására kék precipitátum vált ki, amelyet kiszűrtünk és vákuum alatt szárítottunk. A terméket 120 mg (79%) mennyiségben nyertük.

Ή-NMR (DMSO-dg) δ (ppm): 11,10 (t, 177), 11,00 (t, 177), 9,45 (s, 177), 8,95 (d, 1/7), 8,05 (d, 177), 7,75 (széles, 477), 7,60 (s, 277), 6,0 (s, 477),

3.60 (m, 4/7), 2,95 (t, 477), 1,95 (m, 47/).

Elementáranalízis C₂₃H₂₇N₅O₆ összegképletre (%):

számított: C 58,84; H 5,80; N 14,92;

talált: C 58,75; H 5,70; N 14,85.

21. példa

6.9- Bisz{[4-(amino)-butil]-amino}-benzo[g]izokinolin-5,10-dion (12b)

1) Szabad amin: a 9. számú vegyület (319 mg; 1,3 mmol) kloroformmal (6 ml) készült oldatához 1,4diamino-bután (960 mg; 10,9 mmol) kloroformmal (6 ml) készült oldatát adtuk. A bíborszínű reakciókeveréket szobahőmérsékleten 217 órán (9 napon) keresztül kevertettük. A kicsapódott sókat szűréssel eltávolítottuk, és a szűrletet lassú nitrogéngázáram alatt bepároltuk. A /2b. számú szabad amint 400 mg (80%) mennyiségben nyertük. Vékonyréteg-kromatográfia (szilikagél; eluens: 25 térfogat% metanol és 75 térfogat% kloroform, néhány csepp vizes ammónium-hidroxid-oldattal).

Olvadáspont: 80 °C (meglágyul); 90-92 °C.

HU 215 967 Β

Ή-NMR (DMSO-dé) δ (ppm): 11,15 (m, 177),

11,05 (m, 177), 9,42 (s, \H), 8,90 (s, \H), 8,0 (d,

177), 7,5 (széles s, 2H), 3,45 (széles m, 477),

2,60 (m, 477), 1,70 (m, 477), 1,45 (m, 477). Elementáranalízis C2iH2₇N₅O₂ összegképletre (%):

számított: C 66,12; H 7,13; N 18,36;

talált: C 64,26; H 6,95; N 17,42.

2) Maleátsó'. A 72b. számú vegyület (124 mg; 0,40 mmol) metanollal (6 ml) és etil-acetáttal (2 ml) készült oldatához maleinsav (116 mg; 1 mmol) etil-acetáttal (4 ml) készült oldatát adtuk. Kék színű olaj vált ki, és a keveréket egy éjszakára hűtőszekrénybe helyeztük. Az oldószereket dekantálással eltávolítottuk, majd a visszamaradt szilárd anyagot etil-acetáttal nagyon alaposan átmostuk. így 125 mg (63%) mennyiségben egy nagyon higroszkópos, szilárd anyaghoz jutottunk. Ή-NMR (DMSO-dg) δ (ppm): 11,20 (m, 177),

11,10 (m, 177), 9,45 (s, 177), 8,95 (d, 177), 8,05 (d,

177), 7,70 (széles s, 477), 6,00 (s, 477), 3,55 (m, 477),

2,85 (m, 477), 1,70 (m, 877).

Elementáranalízis C₂₉H₃₅N₅Oi₀ összegképletre (%):

számított: C 56,76; H 5,75; N 11,41;

talált: C 53,65; H6,10; N 10,05.

22. példa

6.9- Bisz{[3-(dimetil-amino)-propil]-amino}-benzo[g]izokinolin-5,10-dion (12c)

A 9. számú vegyület (100 mg; 0,41 mmol) piridinnel (2 ml) készült oldatához 3-dimetil-amino-propilamin (700 mg; 6,9 mmol) piridinnel (2 ml) készült oldatát adtuk. A reakciókeveréket szobahőmérsékleten 120 órán keresztül kevertettük. A diamin feleslegét és a piridint lassú nitrogéngázáram alatt eltávolítottuk, majd a maradékot egy éjszakára vákuum alá helyeztük. A maradékot hideg vízhez adtuk, és kloroformmal (4 χ 20 ml) extraháltuk. Az extraktumot nátrium-szulfát felett szárítottuk, és rotációs vákuumbepárlón betöményítettük. A kék színű, szilárd anyagot oszlopkromatográfiás úton, szilikagélen tisztítottuk. A kezdeti eluens 10 térfogat% metanol/90 térfogat% kloroform volt, majd az elúciót 25 térfogat% metanol/75 térfogat% kloroform összetételű eleggyel folytattuk. A termék lehajtásához a 25 térfogat% metanol/75 térfogat% kloroform eluenshez kevés vizes ammónium-hidroxidoldatot adtunk. Az utóbbi oldószereleggyel nyert frakciókat bepárolva 92 mg (55%) mennyiségben kaptuk a kívánt, 72c. számú vegyületet.

Olvadáspont: 107-109 °C.

Ή-NMR (CDC1₃) δ (ppm): 11,00-11,20 (2m, 277),

9,63 (s, 177), 8,93 (d, 177), 8,12 (d, 177), 7,37 (s,

277), 3,55 (q, 477), 2,55 (m, 477), 2,35 (s, 1277),

2,00 (m, 477).

23. példa

6.9- Bisz{[2-(etil-amin)-etil]-amino }-benzo[g]izokinolin-5,10-dion (10n)

A 9. számú vegyület (98 mg; 0,40 mmol) piridinnel (1 ml) készült oldatához /V-etil-etilén-diamin (400 mg; 4,5 mmol) piridinnel (1 ml) készült oldatát adtuk. A reakciókeveréket szobahőmérsékleten 66 órán keresztül kevertettük. A diamin feleslegét és a piridint lassú nitrogéngázáram alatt eltávolítottuk, majd a maradékot egy éjszakára vákuum alá helyeztük. Kloroformot adtunk hozzá, majd a kloroformos oldatot két alkalommal hideg vízzel mostuk. A kloroformos extraktumot magnézium-szulfát felett szárítottuk, és az oldószert rotációs vákuumbepárló segítségével eltávolítottuk. A kapott kék színű, szilárd anyagot oszlopkromatográfiás úton, szilikagélen tisztítottuk. A kezdeti eluens 5 térfogat% metanol/95 térfogat% kloroform összetételű volt. A metanol arányát fokozatosan 5 térfogat%-ra, 10 térfogat%-ra, majd 50 térfogat%-ra növeltük a kloroformban. A kívánt termék elúciójához 50 térfogat% metanol/48 térfogat% kloroform/2 térfogat% ammónium-hidroxid-oldat összetételű oldószerelegyet alkalmaztunk. Az oldószerek eltávolítását követően 32 mg mennyiségben (21%) nyertük a l()n. számú terméket.

Ή-NMR (CDC1₃) δ (ppm): 11,10 (m, 177), 11,00 (m, 177), 9,6 (s, 177), 8,9 (d, 177), 8,05 (d, 177), 7,3 (m, 277), 3,55 (m, 477), 3,0 (t, 477), 2,8 (q, 477), 1,15 (t, 677).

24. példa

6.9- Bisz{[2-(propil-amino)-etil]-amino}-benzo[g]izokinolin-5,10-dion (10o)

A 9. számú vegyület (98 mg; 0,40 mmol) piridinnel (1 ml) készült oldatához /V-propil-etilén-diamin (403 mg; 4,0 mmol) piridinnel (1 ml) készült oldatát adtuk. A reakciókeveréket szobahőmérsékleten 24 órán keresztül kevertettük. A diamin feleslegét és a piridint lassú nitrogéngázáram alatt eltávolítottuk, majd a maradékot egy éjszakára vákuum alá helyeztük. A maradékhoz jeges vizet adtunk, és a vizes fázist kloroformmal (5x40 ml) extraháltuk. Az extraktumot magnézium-szulfát felett szárítottuk, és rotációs vákuumbepárlón a kloroformot eltávolítottuk. A kék színű, szilárd anyagot oszlopkromatográfiás úton, szilikagélen tisztítottuk. A kezdeti eluens 5 térfogat% metanol/95 térfogat% kloroform volt, majd a metanol mennyiségét fokozatosan 10 térfogat%-ra, 20 térfogat%-ra, 30 térfogat%-ra, 40 térfogat%-ra és 50 térfogat%-ra növeltük. A kívánt vegyület elúciójához 60 térfogat% metanol/40 térfogat% kloroform összetételű, kevés ammónium-hidroxid-oldatot tartalmazó oldószerelegyet alkalmaztunk. Az eluens eltávolítását követően 50 mg (30%) mennyiségben nyertük a kívánt, 10ο. számú vegyületet.

Olvadáspont: 105-106 °C.

Ή-NMR (CDC1₃) δ (ppm): 11,15 (m, 177), 11,05 (m, 177), 9,6 (s, 177), 8,9 (d, 177), 8,10 (d, 177), 7,3 (m, 277), 3,6 (m, m, 477), 3,0 (t, 477), 2,75 (t, 477),

1,6 (m, 477, szuperponált H₂O-csúcs), 0,95 (t, 677).

25. példa

6.9- Bisz{[2-(izopropil-amino)-etil]-amino}-benzo[g]izokinolin-5,10-dion (lOp)

A 9. számú vegyület (110 mg; 0,45 mmol) piridinnel (1 ml) készült oldatához 7V-izopropil-etilén-diamin (450 mg; 4,5 mmol) piridinnel (2 ml) készült oldatát ad12

HU 215 967 Β tűk. Azonnali permanganátszerű színeződést kaptunk. A reakciókeveréket szobahőmérsékleten 40 órán keresztül kevertettük. A diamin feleslegét és a piridint lassú nitrogéngázáram alatt eltávolítottuk, majd a maradékot egy éjszakára vákuum alá helyeztük. A maradékhoz kloroformot (20 ml), majd azt követően jeges vizet adtunk. Azután, hogy a vizes fázis megkékült, ezt a réteget kloroformmal (4x25 ml) extraháltuk. Az egyesített extraktumokat magnézium-szulfát felett szárítottuk, és a kloroformot rotációs vákuumbepárlón eltávolítottuk. A kapott kék színű, szilárd anyagot oszlopkromatográfiás úton, szilikagélen tisztítottuk. A kezdeti eluens kloroform volt, majd metanolt adtunk hozzá, a metanol mennyiségét fokozatosan 2 térfogat%-ra, 5 térfogat%-ra, 10 térfogat%-ra, 20 térfogat%-ra, 40 térfogat%-ra és 50 térfogat%-ra növeltük a kloroformban. A kívánt vegyület elúciójához 50 térfogat% metanol/49 térfogat% kloroform/1% ammónium-hidroxid-oldat összetételű oldószerelegyet alkalmaztunk. Az eluens eltávolítását követően 56 mg (30%) mennyiségben nyertük a kívánt, 70p. számú vegyületet.

Olvadáspont: 136-137°C.

Ή-NMR (CDC1₃) δ (ppm): 11,1 (t, 1//), 11,0 (t, \H),

9.6 (s, 1/7), 8,9 (d, \H), 8,1 (d, \H), 7,30 (m, 2H),

3.6 (m, 4H), 3,0 (t, 4//), 2,9 (m, 2H), 1,05 (d, 61Γ).

26. példa

In vitro biológiai értékelés: MTT-vizsgálat humán vastagbél adenocarcinoma Lovo sejteken

Az MTT-vizsgálatot a következő szakirodalmi he5 lyeken megadottak szerint végeztük: Mosmann, T., J. Immunoi. Methods, (1983), 65, 55—63 és Green, L. M., J. Immunoi. Methods, (1984), 70, 257-268.

Közvetlenül az alkalmazást megelőzően a vegyületeket és a referenciaként választott standardokat megfelelő oldószerben feloldjuk, majd ezt követően a komplett tenyésztőmédiumban további hígítást végzünk. A humán vastagbél adenocarcinoma Lovo sejteket és a doxorubicinnel szemben rezisztens alvonalat (Lovo/DX) (2,5-10⁴ sejt/ml) 96 lyukú mikrolemezekre helyezzük, és 24 órán keresztül a tenyésztőmédiumban preinkubáljuk. Ez után az idő után a sejteket 144 órán keresztül kezeljük a hatóanyagokkal, majd hozzáadjuk a tiazolilkék-tetrazólium-bromid-oldatot (MTT-oldatot). A felülúszót eltávolítjuk, és a formazánkristályok szolubi20 lizálása céljából 150 μΐ dimetil-szulfoxidot adunk hozzá. Mikrolemez-leolvasó segítségével 570 nm hullámhosszon leolvassuk a mikrolemezt, és a sejtnövekedés 50%-os gátlását eredményező koncentrációt (IC₅₀; μg/ml) számítással meghatározzuk.

Az eredményeket a II. táblázatban mutatjuk be.

II. táblázat

A jellegzetes, találmány szerinti vegyületek MTT-vizsgálattal meghatározott cytotoxikus aktivitása Lovo és Lovo/DX sejteken

Vegyület	Pl.	R	IC_J0 pg/ml+S.D.’)	+
Lovo	Lovo/Dx	R.I.^b)
70a	4	2-(/V,7V-dimetil-atnino)-etil	0,045	0,085	1,9
72c	22	3-(jV,A-dimetil-amino)-propil	0,15+0,07	0,36+0,04	2,4
70b	5	2-(W.jV-dietil-amino)-etil	0,29+0,05	0,69+0,1	2,4
70e	8	2-(4’-morfolino)-etil	5,32 + 1,55	2,29+0,67	0,4
70d	7	2-(l ’-pirrolidino)-etil	0,20+0,03	0,52+0,15	2,6
10Í maleát	12	2-(amino)-etil 2-maleinsav	0,21+0,08	6,70+1,8	31,8
72a	20	3-(amino)-propil	1,64+0,02	20,9+0,72	12,7
Mitoxan tróné	0,01 ±0,009	0,29+0,1	29,0
Ametantrone	0,33+0,1	33,4+13,9	101,2
Doxorubicin	0,03+0,009	4,28+1,8	142,7

a) MTT-vizsgálat, 144 órás hatóanyaghatás ^b> R.I.=(IC₅₀ Lovo/Dx)/(IC₅₀ Lovo)

27. példa

In vitro biológiai értékelés:

L 1210 murine leukémia

Szokásos módon L 1210 murine leukémia sejteket szuszpenziós tenyészetekben tartottunk fenn (McCoy’s 5 A médium, amely 10% lószérumot, glutamint, penicillint és streptomycint tartalmazott), 10% szén-dioxidot és 90% levegőt tartalmazó nedvesített körülmények között, 37 °C hőmérsékleten tenyésztve.

Az in vitro toxicitás meghatározásához valamennyi vegyületet dimetil-szulfoxidban oldottuk, majd az L 1210 sejtek (10⁵ sejt/cső) 1 ml-éhez adtuk az oldatokat, olyan mennyiségben, hogy végül 0,01, 0,1 és 1 pg hatóanyag/tenyészet ml koncentrációt értünk el. A hatóanyag 72 órás folyamatos hatását követően egy Coulter

Counter berendezés segítségével meghatároztuk a sejtkoncentrációt. Minden egyes hatóanyag esetén a következő egyenlet segítségével számítottuk a növekedésgátlást :

%-os növekedésgátlás = 1 - (kezelt sejtek száma/csak

DMSO-ban lévő sejtek száma) χ 100

HU 215 967 Β

Az így nyert növekedésgátlási adatokat használtuk fel az IC₅₀-érték [a sejtnövekedés 50%-os gátlásához szükséges, számított hatóanyag-koncentráció (pg/ml)] kiszámításához.

Az eredményeket a III. táblázatban mutatjuk be.

Hl. táblázat

A jellegzetes, találmány szerinti vegyületek L1210 leukémiával szembeni cytotoxikus aktivitása,, összehasonlítva az 5a. számú, ismert vegyület hatásával

Vegyület	Példa	1C_5O (pg/ml)
70a	4	0,006
70f	9	0,002
70i«	12	0,05
/01+)	17	0,06
5a©	-	0,155

(*) Hidrokloridsó: 70i HCl <^b> Dimaleátsó: 701 maleát (') A szakirodalomból már ismert vegyület, 6,9-bisz{[2-(dimetilamino)-etil]-amino}-benzo[g]kinolin-5,10-dion: A. P. Krapcho et al., J. Med. Chem., (1985), 28, 1124-1126.

28. példa

In vivő biológiai vizsgálatok: P388 murine leukémia (iv./iv„ I., 4. és 7. nap)

P388 murine leukémia sejteket in vivő tenyésztet5 tünk oly módon, hogy injekciónként 10⁶ sejtet szeriálisan intraperitoneális úton (ip.) DBA2 egerekbe injektáltunk. A teszt céljaira CDF1 egereket intravénásán (iv.) 10⁶ P 388 sejttel inokuláltunk, és a kezelést 24 órával később kezdtük meg. A hatóanyag intravénás dózi10 sait az 1., 4. és 7. napon adtuk be. Az egereken naponta megfigyeltük a toxieitási és túlélési jeleket. A vizsgálatokat 60 napon keresztül végeztük, s feljegyeztük valamennyi elhullott vagy leölt állat esetében a halál beálltának időpontját. A %-os T/C-értékeket minden egyes csoport esetén az átlagos életbenmaradási idő (wean survival (íme; MST) alapján a következő összefüggés figyelembevételével határoztuk meg:

T/C%= [(kezelt MST) / (kontroll MST)] χ 100

A 4. példa szerinti (70a) 6,9-bisz{[2-(dimetil-amino)-etil]-amino}-benzo[g]izokinolin-5,10-dion és a 12. példa szerinti (70i maleát) 6,9-bisz{[2-(amino)-etil]amino}-benzo[g]izokinolin-5,10-dion dimaleát antileukémiás hatásának eredményeit - összehasonlítva a mitoxantrone hatásával - a IV. táblázatban mutatjuk be.

IV. táblázat

A 10a. és a 10i-maleát, valamint a mitoxantrone (MITOX) P 388 murine leukémiával szembeni tumorellenes aktivitása (iv./iv., 1., 4. és 7. nap)L

Vegyület2)	Dózis (mg/kg/nap)	T/C%³> (tartomány)	Tox.O	LTS⁵>
Kontroll	-	100	0/73	0/73
7 Oi maleát	18	200,188	0/16	0/16
	27	203(181-227)	2/32	0/32
70a	18	172,156	0/14	0/14
	27	188,167	3/17	0/17
	40	183,156	1/16	0/16
Mitox	2	162(154-167)	0/42	0/42
	3	185(167-217)	4/78	0/78
	4	118(89-133)	20/24	0/24

·) CDF1 egereket 10⁶ sejt/egér mennyiséggel iv. transzplantáltunk. A kezelést a tumortranszplantációt (0. nap) követő 1, 4. és 7. napon, intravénásán hajtottuk végre;

²> a /Oimaleátot és a MITOX-ot steril vízben oldottuk fel; a 70a. számú vegyületet 1%-os citromsavban oldottuk fel;

³³ (a kezelt egerek átlagos túlélési idcje)/(a kontrollállatok átlagos túlélési ideje) χ 100;

⁴> a toxikus elhullások száma/az egerek teljes száma;

⁵ > hosszú idejű túlélők: a kísérlet végén (60 nap) tumormentes állatok száma/az egerek teljes száma.

29. példa

In vivő biológiai vizsgálatok: P 388 murine leukémia (ip./ip., 1., 5. és 9. nap)

P 388 murine leukémia sejteket in vivő tenyésztettünk oly módon, hogy injekciónként 10⁶ sejtet szeriálisan intraperitoneális úton (ip.) DBA2 egerekbe injektáltunk. A teszt céljaira CDF1 egereket intravénásán (iv.) ΙΟ⁶ P388 sejttel inokuláltunk, és a kezelést 24 órával később kezdtük meg. A hatóanyag intraperitoneális dózisait az 1., 5. és 9. napon adtuk be. Az egereken naponta megfigyeltük a toxieitási és túlélési jeleket. A vizsgálatokat 60 napon keresztül végeztük, s feljegyeztük valamennyi elhullott vagy leölt állat esetében a halál beálltának időpontját. A %-os T/C-érté55 keket minden egyes csoport esetén az átlagos életbenmaradási idő («teán survival ríme; MST) alapján a következő összefüggés figyelembevételével határoztuk meg:

T/C%=[(kezelt MST) / (kontroll MST)] χ 100

HU 215 967 Β

A 12. példa szerinti (70i. számú) 6,9-bisz{[2(amino)-etil]-amino} -benzo[g]izokinolin-5,10-dion dihidrokloridszármazékának (70Í-HC1) és dimaleátszármazékának (/Oimaleát) antileukémiás hatását összehasonlítva a mitoxantrone hatásával - az V. táblázatban mutatjuk be.

V. táblázat

A lOi-HCl és a 10i-maleát, valamint a mitoxantrone (MITOX) asciticus P 388 murine leukémiával szembeni tumorellenes aktivitása (ip./íp., 1., 5. és 9. nap)’)

Vegyület²¹	Dózis (mg/kg/nap)	T/C%’> (tartomány)	Tox.⁴>	LTS5) (60. nap)
70ÍHC1	3,1	144	0/8	0/8
	6,25	196	1/8	0/8
	12,5	239	0/8	0/8
	25	367	0/8	2/8
/Oimaleát	25	185	0/8	0/8
	37,5	260	1/8	1/8
Mitox	1,5 3	186(160-225) 173(142-205)	6/26 21/42	1/26 1/42

O CDF1 egereket 10⁶ sejt/egér mennyiséggel intraperitoneálisan (ip.) beinjekcióztunk. A kezelést a tumortranszplantációt (0. nap) követő 15. és 9. napon, intraperitonealisan hajtottuk végre;

²> a /ffi -HCl-ot és a /Oimaleátot steril vízben oldottuk fel; a MITOX-ot szalinban oldottuk fel;

³> (a kezelt egerek átlagos túlélési ideje)/(a kontrollállatok átlagos túlélési ideje) x 100;

⁴> a toxikus elhullások száma/az egerek teljes száma;

⁵> hosszú idejű túlélők: a kísérlet végén (60 nap) tumormentes állatok száma/az egerek teljes száma.

30. példa

In vivő biológiai vizsgálatok: L1210 murine leukémia (ip./ip., 1., 5. és 9. nap)

a) L 1210 murine leukémia sejteket in vivő tenyésztettünk oly módon, hogy injekciónként 10⁶ sejtet hetenként intraperitonealisan (ip.) BDF₍ egerekbe injektáltunk. A teszt céljaira az egereket intraperitonealisan (ip.) 10⁶ L 1210 sejttel inokuláltuk, és a kezelést 24 órával később kezdtük meg. A hatóanyag kívánt dózisait az 1., 5. és 9. napon adtuk be. Az egereken naponta megfigyeltük a toxieitási és túlélési jeleket. A vizsgálatokat 60 napon keresztül végeztük, s feljegyeztük valamennyi elhullott vagy leölt állat esetében a halál beálltának időpontját. A %-os T/C-értékeket minden egyes csoport esetén az átlagos élet-benmaradási idő (otean survival rime; MST) alapján a következő összefüggés figyelembevételével határoztuk meg:

b) L 1210 murine leukémia sejteket in vivő tenyésztettünk oly módon, hogy injekciónként 10⁵ sejtet hetenként intraperitonealisan (ip.) DBA2 egerekbe injektáltunk. A teszt céljaira CDF1 egereket intraperitonealisan (ip.) 10⁵ L 1210 sejttel inokuláltunk, és a kezelést 24 órával később kezdtük meg. A hatóanyag kívánt dózisait az 1., 5. és 9. napon adtuk be. Az egereken naponta megfigyeltük a toxieitási és túlélési jeleket. A vizsgálatokat 60 napon keresztül végeztük, s feljegyeztük valamennyi elhullott vagy leölt állat esetében a halál beálltának időpontját. A %-os T/C-értékeket minden egyes csoport esetén az átlagos életbenmaradási idő (zwean survival rime; MST) alapján a következő összefüggés figyelembevételével határoztuk meg:

T/C%=[(kezelt MST) / (kontroll MST)] χ 100

T/C%=[(kezelt MST) / (kontroll MST)] χ 100 Az eredményeket a következő VII. táblázatban tüntettük fel.

Az eredményeket a következő VI. táblázatban tüntettük fel.

VI. táblázat

A 10a., lOi-HCl és a 101. számú vegyület L 1210 leukémiával szembeni tumorellenes aktivitása, összehasonlítva az 5a. számú, ismert vegyület hatásával (ip./ip., 1., 5. és 9. nap)

Vegyület	Példa	Dózist⁸)	T/C%	LTS<9
70a<^b>	4	50	151	-
70ÍHC1W	12	25 12,5	265 265	5/6 4/6
/ölmaleát<^d>	17	25 12,5	415 313	1/6 2/6
5a6’).(b)	-	50	129	-

*) mg/kg, 1., 5. és 9. nap <^b) A 10a. és az Ja. számú vegyületet dimetil-szulfoxid (<35%) és víz elegyében oldottuk fel.

HU 215 967 Β <0 A hidrokloridsót vízben oldottuk fel.

<^d> A dimaleátsót vízben oldottuk fel.

(Ό A szakirodalomból már ismert vegyület, 6,9-bisz{[2-(dimetil-amino)-etil]-amino}-benzo[g]kinolin-5,10-dion: A. P. Krapcho et al., J. Med. Chem., (1985),28, 1124-1126.

(0 hosszú idejű túlélők: a kísérlet végén (60 nap) tumormentes állatok száma/az egerek teljes száma.

VII. táblázat

A 10i- HCl és a mitoxantrone (MITOX) asciticus L 1210 murine leukémiával szembeni tumorellenes aktivitása (ip./ip., Ι-, 5. és 9. napfii

Vcgy.²⁾	Dózis (mg/kg/nap)	T/C%³> (tartomány)	Tox.^4>	lts⁵> (60. nap)
/Oi-HCl	6,25	156	0/8	0/8
	12,5	175	0/8	0/8
	25	250*	1/7	4/7
MITOX	1,5	188	0/8	1/8
3	194	1/8	1/8

CDF1 egereket 10^s sejt/egér mennyiséggel intraperitoneálisan (ip.) beinjekcióztunk. A kezelést a tumortranszplantációt (0. nap) követő 1., 5. és 9. napon, intraperitoneálisan hajtottuk végre;

²> a /Oi-HCl-ot steril vízben oldottuk fel; a MITOX-ot szalinban oldottuk fel;

⁴> a toxikus elhullások száma/az egerek teljes száma;

⁵> hosszú idejű túlélők: a kísérlet végén (60 nap) tumormentes állatok száma/az egerek teljes száma;

* Ezt az értéket az elhullott egerek száma alapján számítottuk.

31. példa

In vivő biológiai vizsgálatok: murine Lewis-tüdőcarcinoma és humán MX—1 emlőcarcinoma elleni tumorellenes aktivitás

a) Murine Lewis-tüdőcarcinoma

C57bl/6 nőstény egereket intramuscularisan (im.) 10⁵ sejttel transzplantáltunk. A kezelést intravénásán (iv.) végeztük a tumortranszplantációt (0. nap) követő 1., 7. és 15. napon. Valamennyi kezelt csoport esetén az átlagos tumortömeget Geran módszere [Geran, R. I. et al., Cancer Chemother. Rep., (1972), 3, 51-61] szerint számítottuk, és a %-os TWI (tumor weight tnhibition; tumortömeggátlás) értékét a hatóanyaggal végzett utolsó kezelést követő 7. napon a következő egyenlet alkalmazásával számítottuk ki:

TWI%= 100 - [(a kezelt egerek átlagos tumortömege)/(a kontrollállatok átlagos tumortömege)] χ 100

A jellegzetes, találmány szerinti (a 12. példában előállított) 6,9-bisz{[2-(amino)-etil]-amino}-benzo[g]izokinolin-5,10-dion dimaleát (70i maleát) hatásának eredményeit a VIII. Táblázatban mutatjuk be.

b) Humán MX-1 emlőcarcinoma

CDI nu/nu nőstény egereket szubkután (se.) körülbelül 1 mmx 1 mmx 1 mm méretű tumorfragmentumokkal (tumordarabkákkal) transzplantáltunk. Az intravénás (iv.) kezelést akkor kezdtük, amikor a tumortömeg elérte a 150 mg-os átlagértéket, és három héten keresztül heti egy alkalommal végeztük. Valamennyi egyedi tumor esetén a tömegváltozást (a relatív tumortömeget) a kezelés kezdetekor mért értékre (V_o) vonatkoztatott mérési naponként nyert érték (V_t) segítségével, a V,/V_o hányados formájában határoztuk meg. A %-os TWI-értéket a hatóanyaggal végzett utolsó kezelés utáni hetedik napon a következő egyenlet alkalmazásával számítottuk ki:

TWI% =100- [(a kezelt egerek átlagos relatív tumortömege)/(a kontrollállatok átlagos relatív tumortömege)] χ 100

A jellegzetes, találmány szerinti (a 12. példában elő45 állított 6,9-bisz{[2-(amino)-etil]-amino}-benzo[g]izokinolin-5,10-dion dimaleát (/0i maleát) hatásának eredményeit a VIII. táblázatban mutatjuk be.

VIII. táblázat

A 10i'maleát aktivitása szolid tumorokon

Tumormodell és kezelési program	Vegyület	Optimális dózis (mg/kg/nap)	T/C%·)	TWI%‘)	Tox.ri
Lewis tüdő im./iv. 1., 8. és 15.	70i· maleát	40	158	80	0/10
nap murine tüdőcarcinoma		60	182	95	1/10
MX-1 sc./iv. 3 alkalommal 7 naponként humán emlőcarcinoma	7 0i· maleát	17		65	0/7
26,6 40	-	58 64	0/7 1/5

a) (a kezelt egerek átlagos túlélési ideje)/(a kontrollállatok átlagos túlélési ideje) χ 100; ^b< %-os tumortömeggátlás;

^c> a toxikus elhullások száma/az egerek teljes száma.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás az (I) általános képletű vegyületek - ebben a képletben

R jelentése a molekula mindkét helyén azonosan 2-7 szénatomos alkilcsoport, amely -OR_rvagy -NR₂R₃-csoporttal van helyettesítve, és ezekben

R, jelentése hidrogénatom, vagy -S(O₂)-Rs általános képletű csoport, vagy hidroxi-(l-7 szénatomos alkilj-csoport,

R₂ és R₃ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, vagy adott esetben -OH-csoporttal vagy -OR₅általános képletű csoporttal helyettesített 1-7 szénatomos alkilcsoport,

-COR₅- vagy -COOR₅-csoport, vagy

R₂ és R₃ a szomszédos nitrogénatommal együtt egy pirrolidino-, morfolino- vagy aziridinocsoportot képez,

R₅ jelentése 1-7 szénatomos alkilcsoport és gyógyászati szempontból elfogadható savaddíciós sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy

a) piridin-3,4-dikarbonsavanhidridet 1,4-difluor-benzollal reagáltatunk, és az így kapott (8a) és (8b) képletű ketosavak elegyét felemelt hőmérsékleten füstölgő kénsavval ciklizáljuk, és a kapott (II) képletű difluoridot egy (III) általános képletű aminnal - ahol R jelentése egyezik a fent megadottal reagáltatjuk; és kívánt esetben a kapott olyan (I) általános képletű vegyületről, ahol -NR₂R₃ jelentésében R₂ jelentése -COOR_s-csoport és R₃ jelentése hidrogénatom vagy 1-7 szénatomos alkilcsoport - olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol a képletben R₂ jelentése hidrogénatom - a -COOR₅-csoportot eltávolítjuk.

b) az R helyén -(CH₂)_p-NH-(CH₂)_q-OH-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek - ahol p és q értéke egymástól függetlenül 2, 3 vagy 4 - előállítására egy, az R helyén -(CH₂)_p-OS(O₂)-R₅-csoportot tartalmazó - ahol R₅ és p jelentése egyezik a fent megadottal - (I) általános képletű vegyületet egy (IV) általános képletű vegyülettel - ahol q jelentése egyezik a fent megadottal, E jelentése a hidroxilcsoport átmeneti megvédésére alkalmas csoport, előnyösen trialkil-szilil-, dialkil-aril-szilil-, formil- vagy acetilcsoport — reagáltatunk, és az E védőcsoportot eltávolítjuk, vagy

c) az R helyén -(CH₂)_p-NR₃COR₅-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek - ahol R₃, R₅és p jelentése egyezik a fentebb megadottal - előállítására egy R helyén -(CH₂)_p-NHR₃-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületet - ahol p és R₃ jelentése a fentivel egyező - a kívánt -COR₅acilcsoport bevitelére alkalmas reakcióképes savszármazékkal, előnyösen sav-kloriddal vagy savanhidriddel acilezünk, vagy

d) az R helyén -(CH₂)_p-OS(0₂)-R₅-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek - ahol p és R₅ jelentése egyezik a fentebb megadottal előállítására egy R helyén -(CH₂)_pOH-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületet egy, az -S(O₂)-R szulfonilcsoport - ahol R₅ a fent megadott jelentésű - bevitelére alkalmas szulfonilezószerrel, előnyösen szulfonil-kloriddal reagáltatunk, vagy

e) az R helyén -(CH₂)_p-NH-(CH₂)_q-OR₅-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek - ahol R₅, p és q jelentése egyezik a fentebb megadottal - előállítására egy R helyén -(CH₂)_p-OS(O₂)-R₅-csoportot - ahol R₅ a fenti jelentésű - tartalmazó (I) általános képletű vegyületet egy R₅-O-(CH₂)_q-NH₂ általános képletű aminnal - ahol R₅ és q a fenti jelentésűek - reagáltatunk, és kívánt esetben (i) a fenti módon kapott (I) általános képletű vegyületet ennek gyógyászati szempontból elfogadható savaddíciós sójává alakítjuk át.
2. Az 1. igénypont szerinti a) eljárás az R helyén

-(CH₂) -N(R_3a)COOR₅ vagy -(CH₂)_p-NHR_3a általános képletű csoportot - ahol R_3a jelentése hidrogénatom vagy 1 -4 szénatomos alkilcsoport - tartalmazó (I) általános képletű vegyületek előállítására, azzal jellemezve, hogy a (II) képletű 6,9-difluor-benzo[g]izokinolin-5,10-diont egy NH₂-(CH₂)_p-N(R_3a)COOR₅általános képletű helyettesített diaminnal reagáltatjuk, és kívánt esetben a -COOR₅-csoportot eltávolítjuk.
3. Az 1. igénypont szerinti eljárás az R helyén

-CH₂-CH₂-NH₂-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyület, vagyis 6,9-bisz[(2-amino-etil)amino]-benzo[g]izokinolin-5,10-dion és maleátsója előállítására, azzal jellemezve, hogy a (II) általános képletű 6,9-difluor-benzo[g]izokinolin-5,10-diont 1,2diamino-etánnal reagáltatjuk, és kívánt esetben a kapott szabad bázist maleinsavval való reagáltatás útján maleátsóvá alakítjuk.
4. Eljárás gyógyászati készítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely, az 1. igénypont szerint előállított (I) általános képletű vegyületet - ebben a képletben

R jelentése a molekula mindkét helyén azonosan 2-7 szénatomos alkilcsoport, amely -OR_rvagy -NR₂R₃-csoporttal van helyettesítve, és ezekben

R, jelentése hidrogénatom, vagy -S(O₂)-R₅ általános képletű csoport, vagy hidroxi-(l-7 szénatomos alkil)-csoport,

Rj és R₃ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, vagy adott esetben -OH-csoporttal vagy -OR₅ általános képletű csoporttal helyettesített 1-7 szénatomos alkilcsoport,

-COR₅- vagy -COOR₅-csoport, vagy

R₂ és R₃ a szomszédos nitrogénatommal együtt egy pirrolidino-, morfolino- vagy aziridinocsoportot képez,

R₅ jelentése 1-7 szénatomos alkilcsoport vagy annak gyógyászati szempontból elfogadható savaddíciós sóját gyógyászati szempontból elfogadható vivőanyaggal és/vagy más gyógyszerészeti segéd17

HU 215 967 Β anyaggal összekeverve gyógyászati készítménnyé alakítjuk.
5. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként a szűkebb körű 2. vagy 3. igénypont bármelyike szerint előállított (I) általános képletű vegyületek valamelyikét alkalmazzuk.
6. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy (I) általános képletű hatóanyagként 6,9-bisz[(2amino-etil)-amino]-benzo[g]izokinolin-5,10-diont alkalmazunk.