HU213267B - Process for producing stereospecific cefepime-dihydrochloride-hydrate at ph 5-7,5 - Google Patents

Description

A találmány tárgya új vizes-szerves oldószeres közegű acilező eljárás 7-[2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(Z)-(metoxiimino)-acetamid]-3-[( 1 -metil-1 -pirrolidinioj-metil]-cef-3-em-4-karboxilát (nemzetközi szabad néven a továbbiakban: cefepim dihidroklorid-hidrát) előállítására. A találmány továbbá egy tiazolil-intermedier szinizomerjének stabilis, kristályos sójára és annak előállítási eljárására is vonatkozik; ez a közbenső termék széles spektrumú, baktériumellenes hatóanyagok előállítására alkalmazható.

Számos olyan cefalosporin antibiotikum ismert, amely a Z-(2-amino-tiazol-4-il)-(Z)-2-(metoxi-imino)ecetsavból származó oldalláncot tartalmazza; ezt az oldalláncot jól ismert acilező eljárásokkal kapcsolják a cefalosporánsav 7-amino-csoportjához. A legtöbb esetben az oldallánc aminocsoportját az acilező folyamat során védőcsoporttal kell ellátni, a karboxilcsoportot pedig aktiválni kell. Ennek következtében a jelenleg ismert eljárásokban számos védőcsoportot ismertetnek a tiazolgyűrü 2-aminocsoportjának védelmére, és ugyancsak számos csoportot javasolnak a karboxilcsoport aktiválására. Tekintettel arra, hogy egyes aktiváló csoportok költségesek és toxikusak, még jelenleg is számos közlemény foglalkozik újabb védőcsoportok és aktiváló csoportok kialakításával. így tehát jelenleg is fennáll az igény hasznos, széles spektrumú antibiotikumok előállítása során olyan egyszerű, stabilis, kristályos, gazdaságos és nemtoxikus oldallánc kialakítására, amelynek sztereokémiája a geometriai (Z)-izomemek felel meg, és a cefalosporin magrészének 7-aminocsoportjával könnyen kapcsolható. Az alábbiakban ismertetünk néhány, a technika jelenlegi állása szerint ismert tiazol-oldalláncot.

Az 1980. május 20-án közölt 4 203 899 számú Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban Ochiai és munkatársai leírják az (1) általános képletű vegyületeket, ahol: R¹ jelentése amino-, védett amino-, hidroxil- vagy védett hidroxilcsoport; R⁵ hidroxil- vagy védett hidroxilcsoportot jelent; és W jelentése hidroxilcsoport, 1-4 szénatomos alkoxicsoport, halogénatom vagy OM általános képletű csoport, amelyben M alkálifémet jelent.

Az 1985. március 6-án publikált 2 144 424 számú nagy-britanniai szabadalmi bejelentésben ismertetik piridinium-cefalosporin-származékok előállítását különböző módszerekkel, ezek között a (2) általános képletű vegyületek vagy azok valamely sója alkalmazásával, ahol a (2) képletben: R¹ hidrogén- vagy halogénatomot jelent; R² hidrogénatomot vagy 1-6 szénatomos alkilcsoportot jelent; és R⁴ jelentése hidrogénatom vagy amino-védőcsoport. A (2) általános képletű sav aktivált származékát is leírják.

Az 1985. november 6-án publikált 0 160 546 számú európai szabadalmi bejelentésben szintén cefalosporinvegyületek előállítását közlik különféle módszerekkel, ezek között a (3) általános képletű, (szubsztituált oxi-iminoj-tiazolil-ecetsav-származékok vagy azok reakcióképes származékainak az alkalmazásával, ahol a (3) képletben R8 hidrogénatomot vagy amino-védőcsoportot jelent. Reakcióképes származékokként például vegyes savanhidrideket, savanhidrideket, savhalogenideket, aktív észtereket, aktív amidokat és savazidokat közölnek.

Farge és munkatársai az 1983. május 24-én publikált 4 385 181 számú Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban ismertetik a (4) általános képletű tiolésztereket ahol a (4) képletben R' jelentése hidrogénatom vagy védőcsoport; R° jelentése hidrogénatom, alkil-, vinil-, ciano-metil-csoport vagy védőcsoport; és R jelentése alkilcsoport, L-2-amino-2-(karboxi-etil)-, fenilcsoport, vagy különböző heterociklusos csoportok (amelyek a leírás 4—8 oszlopában találhatók) - valamint azok színés anti-izomerjeit és ezeknek az izomereknek a keverékeit.

A fentebb idézett közleményeken kívül nagy számú irodalmi hely található, ahol védőcsoportokat ismertetnek (nyilvánítanak ki) a 2-aminocsoport védelmére, és még nagyobb számban közölnek aktiváló csoportokat vagy kilépő csoportokat a karboxilcsoport vonatkozásában, amelyek a 7-amino-cefalosporin-vegyület acilezése során alkalmazhatók.

A technikajelenlegi állása szerinti legfontosabb ismeret az 1987. március 16-án publikált 238 950 számú csehszlovák szabadalmi leírás [Chem. Abstr. 110, 544 (1989)], amelyben ismertetik a jelen szabadalmi bejelentés (III) képletű vegyületét, és azt állítják, hogy e vegyület szinkonfígurációjú. A szabadalmi leírásban e terméket kizárólag klórtartalmával (99-100,5%) jellemzik.

Antibiotikumok előállítására alkalmas új, szintetikus módszerek kidolgozásával kapcsolatban a jelen szabadalmi bejelentés szerzői és más, e területen dolgozó kutatók szükségét érezték egyszerű, célszerű, gazdaságos, kristályos, stabilis, nemtoxikus kiinduló anyagok kidolgozásának az antibiotikumok gyártása során való alkalmazás céljából. A kezdeti vizsgálatok, amelyek során megkísérelték a 2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-ecetsav-klorid előállítását és alkalmazását védőcsoportok alkalmazása nélkül, sikertelenek maradtak. Most azonban azt találtuk, hogy a cefepim specifikus, definiált reakciókörülmények között előállítható. Ezt a felismerést alátámasztottuk továbbá azzal, hogy a fentebb idézett csehszlovák szabadalmi leírás kitanításait nem tudtuk reprodukálni: azaz nem tudtuk ismételten előállítani a savklorid-hidroklorid azon kívánt szin-izomerjét, amely a célzott antibiotikum szintéziséhez szükséges. További kísérletek igazolták, hogy a technika jelenlegi állása szerinti ismeretek segítségével a savklorid-hidroklorid anti-izomertöl lényegében mentes, kívánt szin-izomeije - amely az idézett szabadalmi leírásban közölt proton-magmágneses rezonancia (¹ H-NMR) színképet mutatja - nem állítható elő.

A széles spektrumú cefepim antibiotikumot Aburaki és munkatársai ismertetik az 1983. szeptember 27-én közölt 4 406 899 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírásban; közlik továbbá az előállítását két reakciósorral, ahol mind s reaktánsok, mind a termékek védőcsoportokat, illetve védőcsoportok lehasítását igénylik. A példaként ismertetett reakciósor útján kapott termék a Δ²- és Δ³ -izomerek elkülönítése céljából kromatográfiás tisztítást tesz szükségessé, az így kapott cefepim-termék ikerionos alakban van. A cefepim ikerionos formája

HU 213 267 Β azonban szobahőmérsékleten vagy ennél magasabb hőmérsékleten nem stabilis.

Murray A. Káplán és munkatársai az 1990. március 20-án publikált 4 910 301 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírásban leírják a cefepim hővel szemben állandó kristályos sóit, amelyek száraz por alakúak, és stabilitásuk szobahőmérsékleten és magasabb hőmérsékleten kitűnő, ellentétben az Aburaki és munkatársai által fentebb idézett szabadalmi leírásban közölt ikerionos formával.

Brundidge és munkatársai az 1989. szeptember 19-én publikált 4 868 294 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetik a A²-izomertől lényegében mentes 7-amino-3 - [(1 -metil-1 -pirrolidinio)-metil]-cef-3-em-4-karboxilát-sók előállítását és alkalmazását a cefepim antibiotikum szulfátsójának vizes acilező eljárással végzett előállítása során.

Angerbauer és munkatársai az 1988. június 28-án publikált 4 754 031 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírásban eljárást közölnek számos cefalosporin antibiotikum - így a cefepim ikerionos alakjának - előállítására. Jóllehet ebben az eljárásban védőcsoportokat nem alkalmaznak, anhidridet használnak aktiválás céljára vizes közegben végzett acilező reakcióban, s ennek következtében a cefepim ikerionos alakjának az elkülönítése során kromatográfiás tisztítás szükséges.

Az 1990. július 24-én közölt 4 943 631 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírásban Brian E. Looker javított eljárást közöl a cefepim antibiotikum hidrojodidjának az előállítására. Az eljárásban a nem kívánt Δ²-ίζοmer képződését egy cefalosporin-szulfoxid közbenső termék alkalmazásával küszöbölik ki. Ez az eljárás azonban költséges és nem hatékony, mivel a jelenleg ismert eljáráshoz képest két további lépést tesz szükségessé, továbbá védőcsoportok alkalmazását és ezek lehasítását igényli. Ehhez járul, hogy az eljárás során oszlopkromatográfiás tisztítást kell végezni, ami ipari méretben nem megoldható.

A cefepim ikerionos alakjának, valamint kristályos szulfátsójának az előállítására - amelyeket a technika jelenlegi állása szerint ismertettek - lényegében azonos vizes acilező eljárást alkalmaznak különböző védőcsoportok és védőcsoport-eltávolítási eljárásokkal és aktív észterek használatával. Az előnyös, kristályos cefepim dihidroklorid-hidrát-alakot minden egyes esetben a cefepim tisztított ikerionos alakjából kell előállítani. Ennek alapján fennáll az igény olyan egyszerű, közvetlen, és költségek szempontjából jó hatásfokú acilező eljárás kialakítására, amelynek segítségével kiküszöbölhető a védőcsoportok alkalmazása és lehasítása, a sztereokémiái egységesítés és a kromatográfiai műveletek szükségessége, és - ami még fontosabb - amely lehetővé teszi az anti-izomertől és A²-izomertől lényegileg mentes cefepim dihidroklorid antibiotikum előállítását.

A jelen találmány tárgya új sztereospecifikus acilező eljárás, közelebbről vizes-szerves oldószeres közegű acilező eljárás anti-izomertől és A²-izomcrtől lényegében mentes cefepim dihidroklorid-hidrát előállítására. A találmány továbbá az anti-izomertől lényegében mentes, stabilis, kristályos szin-izomer 2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid-hidrokloridra is vonatkozik, amely a széles spektrumú cefepim antibiotikum előállítása során az acilező eljárásban alkalmazható.

Az alábbiakban magyarázatot füzünk a csatolt ábrákhoz.

Az 1. ábrában bemutatjuk a 10. példa szerint előállított szin-2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid-hidroklorid ecetsav-d4-ben felvett ’H-NMR 4 színképét (100 MHz-en).

A 2. ábrában bemutatjuk a 12. példa szerint előállított termék ¹ H-NMR színképét ecetsav-d4-ben (100 MHzen).

A 3. ábrában bemutatjuk a 13. példa szerint előállított termék ’H-NMR színképét ecetsav-d4-ben (100 MHzen).

A 4. ábra illusztrálja a 14. példa szerint készített termék *H-NMR színképét ecetsav-d4-ben (100 MHzen).

A jelen találmány tárgya vizes-szerves oldószeres közegű acilező eljárás 7-amino-3-[(l-metil-l-pirrolidinio)-metil]-cef-3-em-4-karboxilát N-acilezésére antiizomertől lényegében mentes szin-2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid-hidrokloriddal, aminek útján az (V) képletű, anti-izomertől és A²-izomertől lényegében mentes, höstabilis, kristályos cefepim dihidroklorid-hidráthoz jutunk, ahol az (V) képletben z értéke 1 vagy 2.

A jelenlegi, vizes-szerves oldószeres közegű acilező eljárás előnyei a területen jártas szakember számára nyilvánvalók, és könnyen felmérhetők, ha ezeket az előnyöket összegezve, egészükben vesszük figyelembe. Az amino- és karboxil-csoport védelme, és ennek következtében a védőcsoportok eltávolítására szükséges kémiai lépések kiküszöbölése határozott előnyt jelent az összfolyamat hatékonysága és a költségkímélés szempontjából a jelenleg ismert eljárásokkal szemben. Ehhez járul, hogy a jelenlegi találmány szerinti eljárásban a metoxi-imino-izomer sztereokémiái konfigurációja és a cefalosporin-magrész Δ³ kettős kötése megvalósítható a nem kívánt cefalosporin-melléktermékek kromatográfiás elkülönítése nélkül, valamint a sztereokémiái szempontból szabályzó szerepű szulfoxid-intermedierek nélkül, amelyeket például a 4 043 631 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetnek. A jelen találmány további előnye a (III) képletű szin-2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid védőcsoport nélküli, kristályos hidrokloridjának az előállítása és alkalmazása, aminek útján az irodalomban leírt szokatlan és gyakran komplikált szerves kilépő csoportok alkalmazása elkerülhető. Az egyszerű kloridion, mint kilépő csoport alkalmazásával a potenciálisan toxikus kilépő csoportok - például a 2-merkapto-benztiazol - használata kiküszöbölhető. A találmány szerinti, vizes közegü acilező eljárás előnyös kiviteli módja azzal a további előnnyel jár, hogy a kívánt, hőstabilis, kristályos cefepim-dihidroklorid-hidrátot közvetlenül az acilező eljárás reakcióelegyéből kapjuk, és nincsen szükség a cefepim szulfátsójának vagy ikerionos formájának az előállítására és elkülönítésére. A jelen találmány szerinti vizes közegű acilező eljárás előnyös kiviteli módjának igen

HU 213 267 Β nagy előnye, hogy a kívánt antibiotikum szililezőszerek alkalmazása nélkül, illetve oldható, szililezett származékok igénye nélkül előállítható. A jelen találmány szerinti eljárást előnyösen védőcsoportok, sztereokémiát szabályzó csoportok, szolubilizáló szililezett csoportok és kromatográfia nélkül hajtjuk végre, és ennek eredményeként a vizes-szerves reakcióelegyből közvetlenül, magas hozammal nyeljük az anti-izomertől és Alizoméitól lényegében mentes, vízben oldható, kristályos cefepim-dihidroklorid-hidrátot.

A jelen találmány továbbá a 2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid - hidroklorid (III) képletű, anti-izomertől lényegében mentes, stabilis, kristályos szin-izomeijére is vonatkozik.

Az anti-izomertől lényegében mentes lévén, a (III) képletű vegyület olyan széles spektrumú cefalosporinokká alakítható, amelyek szintén lényegében mentesek az anti-izomertól, és ez az átalakítás nem teszi szükségessé a szín- és anti-izomerek kromatográfiás elválasztását. Nagyobb stabilitása következtében a (III) képletű vegyület elkülöníthető, tárolható, és kívánt esetben egy másik oldószerben - amely a kívánt, lényegében D2-izomertől mentes antibiotikum előállítása szempontjából előnyös - végtermékekké alakítható. A (III) képletű közbenső termék további előnye, hogy szükségtelenné válik az aminocsoport védelme (blokkolása) acilezés előtt, illetve a védőcsoport eltávolítása az aminocsoportról acilezés után, tehát az eljárás hatékonysága (hatásfoka) javul. A (III) képletű savkloridnak még további előnye, hogy széles spektrumú cefalosporinok előállítása során az acilező folyamatban alkalmazható. Ellentétben más módszerekkel - amelyeket például Aburaki és munkatársai közölnek a 4 406 899 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírásban - a (III) képletű vegyület esetében a kilépő csoport a kloridion, tehát egy egyszerű és nemtoxikus kilépő csoport, s így nem szükséges külön elővigyázatossággal eltávolítani a kívánt antibiotikumból, mint a legtöbb, irodalomban ismert kilépő csoport esetében. Továbbá, egyes irodalomból ismert közbenső termékek előállítása - amelyek más kilépő csoportokat tartalmaznak - nehéz; ismét más közbenső termékek - amelyek kilépő csoportként például 2-merkapto-benztiazolt tartalmaznak - toxikusak [Chem. Abstr. 111 (3), 19243p (1989)].

A savklorid-hidroklorid (III) képletű szin-izomerje az (I) képletű szín-izomer savból az 1) reakció vázlat szerint állítható elő. Ennek értelmében az (I) képletű savat előbb ismert módon hidrokloridjává alakítjuk, majd kívánt esetben a (II) képletű vízmentes, kristályos vegyületként elkülönítjük. A hidrokloridsót előnyösen úgy készítjük, hogy legalább 1 mólegyenérték (mólekvivalens) gázalakú hidrogén-kloridot alkalmazunk közömbös (inért) szerves oldószerben - például toluolban, acetonitrilben, diklórmetánban, acetonban, benzolban, xilolban, ciklohexánban, hexánban; dioxánban vagy dietil-éterben körülbelül -10 °C és körülbelül 50 °C közötti hőmérsékleten. E reakciót előnyösen toluolban, diklór-metánban vagy acetonitrilben hajtjuk végre, és az így kapott (II) képletű hidrokloridot izoláljuk, vagy in situ felhasználjuk. Ha a reakciót acetonitrilben végezzük, akkor az így kapott (II) képletű hidroklorid lazán megkötött oldószert tart vissza. Előnyös tehát az acetonitrilben előállított (II) képletű sav-hidrokloridot rövid időn belül a következő lépésben felhasználni, hogy így elkerüljük a szolvátacetonitril kicserélődését a légköri nedvességgel. Legelőnyösebben úgy járunk el, hogy a sav hidrokloridját toluolban vagy diklórmetánban, körülbelül 0 °C-tól szobahőmérsékletig terjedő hőmérséklet-tartományban állítjuk elő.

Ezután a (II) képletű hidrokloridot előnyösen valamilyen klórozószerrel, legelőnyösebben oxalil-klorid és dimetil-formamid kombinációjával kezeljük, s így a (III) képletű vegyület stabilis, kristályos szin-izomerjét kapjuk. Az alábbiakban rámutatunk majd, hogy más, ismert klórozószerek alkalmazása izomerizálást idézhet elő, aminek következtében a nem kívánt anti-izomer vagy a szín- és anti-izomerek keveréke keletkezhet. Továbbá olyan klórozószerek alkalmazása, amilyen például a foszfor-pentaklorid, a tiazolgyűrü 5-helyzetében klórszubsztitucióhoz vezethet, aminek következtében nem kívánt szennyezés jelentkezik az antibiotikumban. Felismertük, hogy - a (II) képletű sav-hidroklorid előállításán túlmenően - a (III) képletű vegyület anti-izomertől lényegében mentes szin-izomerjének előállítása szempontjából a klórozószer és a reakciókörülmények - így az oldószer és hőmérséklet - megválasztása kritikus jelentőségű.

Jól ismertek azok a klórozó módszerek, amelyeket általában alkalmaznak savak aktiválására. A foszfor-pentaklorid - mely a legszélesebb körben alkalmazott klórozószer - a (II) képletű vegyület savkloriddá alakítására nem alkalmas, mivel kiváltja a metoxi-iminocsoport izomerizálását, s így a (III) képletű vegyület nem kívánt anti-izomerje képződik. Ez világosan látható az alábbi 12., 13., 14. és 16. példákból. Egy másik, ismert klórozó eljárás során oxalil-kloridot alkalmaznak dimetil-formamiddal együtt. Felismertük azonban, hogy ha oxalil-kloridot és katalizátorként dimetil-formamidot alkalmazunk, akkor a (III) képletű vegyület kívánt szin-izomeije számottevő mennyiségben nem képződik. Ezt világosan mutatja az alábbi 15. példa. Kiterjedt vizsgálataink során azt találtuk, hogy ha a dimetil-formamidot az oxalil-klorid mennyiségéhez viszonyítva ekvimolárisnál kisebb mennyiségben alkalmazzuk, akkor ez károsan hat a (III) képletű savklorid-hidroklorid kívánt szin-izomeijének a kialakulására. Legelőnyösebben úgy járunk el, hogy a dimetilformamidot nagyobb moláris mennyiségben alkalmazzuk, mint az oxalil-kloridot. Úgy találtuk továbbá, hogy ha a dimetil-formamidot moláris feleslegben használjuk, akkor ez mind a reakció, mind a kívánt termék stabilitása szempontjából káros. Olyan módszert fedeztünk fel, amelynek segítségével a reakció anyagainak és a reakciótermékeknek mind az oxalil-kloridból keletkező kloridion-felesleggel, mind a fölös dimetil-formamiddal szemben mutatott instabilitása megszüntethető. Ez a (III) képletű vegyület anti-izomertől lényegében mentes, stabilis, kristályos szin-izomeijének az előállítása szempontjából kritikus jellegű. Ha a (II) képletű vegyület (III) képletű vegyületté alakulása nem teljes, akkor a (II)

HU 213 267 Β képletű sav kis mennyiségű szin-izomerje marad az izolált (III) képletű vegyületben. Némi reagálatlan (II) vegyület vagy kis mennyiségű anti-izomer (III) képletű vegyület jelenléte a (III) képletű vegyület szin-izomerjében nem befolyásolja a soron következő acilező reakciót, mert ebben az esetben is sikeresen állítható elő az anti-izomertől lényegében mentes, kívánt antibiotikum.

Azt találtuk továbbá, hogy a klórozó reakció hőmérséklete és az abban alkalmazott oldószer is kritikus jelentőségűek. A reakciót előnyösen inért szerves oldószerben, például diklór-metánban, kloroformban vagy acetonitrilben, -10 °C hőmérséklet alatti hőmérsékleten játszatjuk le. Legelőnyösebben úgy járunk el, hogy a reakciót diklór-metánban körülbelül -15 °C és körülbelül -40 °C közötti hőmérséklettartományban hajtjuk végre.

A 2) reakcióvázlatban mutatjuk be a (III) képletű savklorid-hidroklorid szin-izomerjének a felhasználását hasznos, széles spektrumú antibiotikumok előállítására általános acilező reakció útján. Közelebbről a 2) reakcióvázlatban bemutatjuk a (III) képletű savklorid használatát az anti-izomertől és a A²-izomertől lényegében mentes, széles spektrumú cefepim antibiotikum előállítására. A (III) képletű savklorid hidroklorid alkalmazható továbbá olyan cefalosporin antibiotikumok - így a cefodizim, cefmenoxim, cefotaxim, cefpirom, cefpodoxim, cefkinom, cefteram, ceftioíur, cefetamet és cefuzonam előállítására, amelyek molekulájában a 2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-csoport szin-izomerj e kapcsolódik a cefalosporin magrészének 7-amino-csoportjához.

A továbbiakban annak igazolása céljából, hogy a technika jelenlegi állása szerint ismert savklorid-hidroklorid termék anti-izomer, és nem a kívánt szin-izomer, a (III) vegyület szin-izomerj ét a jelenleg ismert termékkel így például a 14. példa szerint előállított termékkel - helyettesítettük a 2) reakcióvázlatban bemutatott acilező reakció során. Az így kapott cefalosporin-terméket - amelynek előállítását a 17. és 18. példában írjuk le - összehasonlítottuk a jelen találmány szerinti eljárással előállított cefepim antibiotikummal. A 19. példában végzett összehasonlítás mutatja, hogy a technika jelenlegi állása szerinti ki tanítások alapján előállított anti-cefepim nem azonos a jelen találmány alkalmazásával előállított, hasznos, széles spektrumú szin-cefepim vegyülettel.

Mind a leírásban, mind az igénypontokban a „lényegében mentes” kifejezés azt jelenti, hogy az adott vegyület a nem kívánt izomert körülbelül 5%-nál kisebb mennyiségben tartalmazza; előnyösen az adott vegyület körülbelül 1%-nál kisebb mennyiségű nem kívánt izomert tartalmaz.

A jelen találmány szerinti eljárásban az anti-izomertől és A²-izomertől lényegében mentes, széles spektrumú cefepim antibiotikum dihidroklorid-hidrátját úgy állítjuk elő, hogy egy (IV) képletű vegyületet a (III) képletű savklorid-hidroklorid szin-izomerj ével N-acilezünk. E reakcióutat a 2) reakcióvázlatban mutatjuk be.

A (IV) képletű, A²-izomertől lényegében mentes 7-amino-3-[( 1 -metil-1 -pirrolidinio)-metil]-cef-3-em-4-karboxilát-só - amelynek (IV) képletében HX jelentése HC1, HJ vagy H2SO4 - S.P. Brundidge és munkatársai általános eljárásával állítható elő (lásd a 4 868 294 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírást).

A vizes közegű acilező eljárás során oldószerként vizes-szerves oldószerek, például víz és vízzel elegyedő szerves oldószerek keverékei - alkalmazhatók. Vízzel elegyedő szerves oldószerként például metanol, etanol, izopropanol, butanol, aceton, tetrahidrofurán, acetonitril, dioxán, dimetil-acetamid vagy dimetil-formamid használható. Az eljárás végrehajtása során a pH értékét úgy szabályozzuk, hogy alkalmas szervetlen vagy szerves bázissal - amilyen például a nátrium-hidroxid, nátrium-karbonát, nátrium-hidrogén-karbonát, kálium-hidroxid, ammónium-hidroxid, primer aminok, szekunder aminok vagy tercier aminok - titráljuk a reakcióban felszabaduló sósavat. Ennek során szerves bázisként például dietil-amin, trietil-amin, diizopropil-etil-amin, N-metil-morfolin, 2,6-lutidin, Ν,Ν-dimetil-anilin vagy N,N-dietil-anilin előnyösen alkalmazható. Bázisként legelőnyösebben ammónium-hidroxidot, trietil-amint vagy N-metil-morfolint alkalmazhatunk.

Az acilezést célszerűen körülbelül 5 és körülbelül 7,5 közötti pH-tartományban, előnyösen körülbelül 6,2-6,8 pH-tartományban hajtjuk végre. A találmány szerinti eljárás körülbelül -50 °C és körülbelül szobahőmérséklet közötti előnyösen -10 °C és -40 °C közötti hőmérséklet-tartományban kivitelezhető. Az acilezés befejeződése után a reakcióelegyet megfelelő savval, előnyösen kénsavval körülbelül 1,8-2,6 pH-ra savanyítjuk, s így a kívánt cefepim antibiotikum anti-izomertől és A²-izomertől lényegében mentes szulfátsóját kapjuk. Kívánt esetben a cefepim szulfátsója más cefepim-sókká, például a Káplán és munkatársai által a 4 910 301 számú egyesült államokbeli szabadalmi bejelentésben leírt dihidroklorid-hidráttá alakítható.

A jelen találmány egyik vonatkozása szerint acilező eljárás valósítható meg anti-izomertől és A²-izomertől lényegében mentes, széles spektrumú cefepim antibiotikum előállítására. Ez az eljárás abban áll, hogy a 7-amino-3 -[(1 -metil-1 -pirrolidinio)-metil]-cef-3-em-4-karboxilát A²-izomertől lényegében mentes sóját a 2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid-hidroklorid anti-izomertől lényegében mentes szin-izomerjével valamilyen vizes oldószerben vagy - előnyösen vizes és szerves oldószer elegyében, gondosan szabályzóit pH-körülmények között, körülbelül 5,0-7,5 pH-tartományban reagáltatjuk.

A j elen találmány egy másik vonatkozása alapj án megvalósítható a (III) képletű 2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid-hidroklorid anti-izomertől lényegében mentes, stabilis, kristályos szin-izomerj e.

A jelen találmány egy még további vonatkozása szerint eljárás valósítható meg a 2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid-hidroklorid anti-izomertől lényegében mentes, stabilis, kristályos szinizomerjének az előállítására. Ennek értelmében úgy járunk el, hogy a 2-(2-amino-tiazol-4-il) - 2-(metoxiimino)-ecetsav szin-izomerj ének vízmentes, kristályos

HU 213 267 Β hidrokloridját legalább 1 mólekvivalens oxalil-kloridot és az oxalil-kloridra vonatkoztatva legalább 1 mólekvivalenstől csekély feleslegig terjedő mennyiségben dimetil-formamidot tartalmazó eleggyel inért (közömbös) szerves oldószerben, -20 °C alatti hőmérsékleten reagáltatjuk, s így a 2-(2-amino-tiazol-4-il)-2(metoxi-imino)-acetil-klorid hidroklorid anti-izomertől lényegében mentes, stabilis, kristályos szinizomerjéhez jutunk.

Ha a (IV) képletű vegyület N-acilezése befejeződött [erről ismert, az irodalomban leírt módszerekkel, például vékonyréteg-kromatográfiával (a következőkben röviden: VRK) és spektroszkópiával győződhetünk meg], akkor a találmány szerinti eljárás előnyös kiviteli módja szerint a reakcióelegyhez elegendő mennyiségű savat, például sósavat vagy kénsavat adunk, s így biztosítjuk a kívánt cefepimsó kikristályosodását; majd a reakcióelegyet megfelelő, vízzel elegyedő szerves oldószerrel - például metil-etil-ketonnal acetonnal, izopropanollal vagy butanollal - hígítjuk, s így megindítjuk vagy teljessé tesszük a só kristályosodását. A szerves-vizes reakcióelegyet előnyösen megfelelő mennyiségű kénsavval kezeljük, s ekkor az anti-izomertől és a A²-izomertől lényegében mentes cefepim-szulfát kikristályosodik. A cefepimszulfát a következőkben - a Káplán és munkatársai által a 4 910 301 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírásban közölt módszerrel - az előnyös, kristályos cefepim dihidroklorid-monohidráttá alakítható. A találmány szerinti eljárásban képződő cefepim-szulfát bázissal, vagy előnyösen egy gyengén bázisos, ismert ioncserélő gyantával közömbösíthető, ekkor a cefepim ikerionos alakját tartalmazó vizes vagy vizesszerves oldatot kapunk. E célra például a kereskedelmi forgalomban kapható Amberlite LA-2, Dowex WGR, Bio-Rad AG3-X4A, Amberlite IRA 93 vagy Amberlite IRA 35 előnyösen használható. Ezt követően az oldatot elegendő mennyiségű sósavval és adott esetben vízzel elegyedő szerves oldószerrel kezeljük az előnyös, kristályos cefepim dihidroklorid-hidrát kristályosodásának megindítása céljából. Legelőnyösebben úgy járunk el, hogy a találmány szerinti vizes közegü acilezésből kapott vizes-szerves reakcióelegyet megfelelő mennyiségű sósavval kezeljük, és a cefepim-dihidroklorid-hidrát antibiotikum kristályosodásának megindítása és biztosítása céljából vízzel elegyedő szerves oldószert, például acetont adunk hozzá. A vízzel elegyedő szerves oldószert elegendő mennyiségben kell az elegyhez adni, hogy az antibiotikum teljesen kikristályosodjék; ezért a vizes-szerves reakcióelegy víztartalmára vonatkoztatva körülbelül 2-9-szeres térfogatban adjuk az elegyhez, hogy az anti-izomertől és A2-izomertől lényegében mentes, hőstabilis, kristályos cefepim-dihidroklorid-hidrátot nyelj ünk.

Ha csupán a cefepim-dihidroklorid-monohidrát előállítása kívánt, akkor a vizes közegű acilezésből származó vizes-szerves reakcióelegyet előnyösen elegendő mennyiségű sósavval kezeljük, majd - amint ezt alább leírjuk-megfelelőmennyiségü, vízzel elegyedőszerves oldószerrel hígítjuk, s így biztosítjuk a kívánt monohidrát-forma kristályosodását. Ha a stabilis cefepimdihidroklorid-dihidrát előállítása a cél, akkor a vizesszerves reakcióelegyet előnyösen nagyobb ekvivalenskoncentrációjú sósavval és vízzel elegyedő szerves oldószerrel kezelhetjük, s így a kristályosodó elegyet a zavarosodási pontjára állíthatjuk be, mielőtt a szerves oldószer többi részét hozzáadjuk a kristályosodás teljessé tételére. A területen jártas egyén számára azonban nyilvánvaló, hogy ha a vizes-szerves reakcióelegyből az izolálást nem gondosan szabályzott körülmények között végezzük, akkor előfordulhat, hogy a kristályos cefepimdihidrokloridnak mind monohidrát-, mind dihidrát-formája képződik. Bármely esetben azonban a kívánt hidrátok bármelyike előállítható akár a hidráiból, akár a hidrátok keverékéből az alábbiakban leírt átkristályosítási eljárások segítségével.

A jelenlegi találmány szerinti eljárással előállított kristályos cefepim-dihidroklorid-monhidrát felhasználható stabilis, kristályos cefepim-dihidroklorid-dihidrát előállítására szabályozott oldószer- és sósavkoncentrációk mellett és a zavarosodási pont (kezdődő kristályosodás) idejének megtartásával az alábbiakban leírtak szerint. Másrészt a jelen eljárással előállított, kristályos dihidroklorid-dihidrát felhasználható stabilis, kristályos cefepim-dihidroklorid-monohidrát előállítására az előbbitől különböző, szabályozott körülmények közötti átkristályosítás útján, amint ezt az alábbiakban szintén leírjuk. így tehát a jelen találmány szerinti eljárás felhasználható a cefepim antibiotikum akár kívánt monohidrátjának, akár kívánt dihidrátjának az előállítására.

Ellentétben azzal a labilis cefepim-dihidroklorid-dihidráttal, amelyet a 4 910 301 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírásban közölnek - amely könnyen elveszti második mól kristályvizét - azt találtuk, hogy a jelenlegi eljárással előállítható cefepim-dihidroklorid-dihidrátnak jól definiált kristályszerkezete van, amely a második mól kristályvizet visszatartja. Úgy találtuk, hogy az új, kristályos dihidrátforma (tűszerű-kristályos) jelentős mértékben stabilis, és kristálymorfológiája különböző körülmények között - például levegőn tartva 70 °C hőmérsékleten több, mint 2 hónapig, vagy vákuumban foszfor-pentoxid fölött 50 °C hőmérsékleten tartva 48 órán át, vagy kemencében 70 °C hőmérsékleten 96 órán át szárítva, vagy magas vagy csekély viszonylagos páratartalom mellett tárolva - nem változik. A kristályos dihidrátnak jellemző infravörös elnyelési csúcsai vannak 3574 és 3432 cm^_1-nél (ez kimutatható FT-IR diffúz reflectanciás spektroszkópiával KBr-ban, 13 mm méretű mintaküvettában, Nicolet 20SX spektrométer alkalmazásával). Erre a hőmérséklettel és nedvességgel szemben stabilis, kristályos cefepim-dihidrát-formára az 1. táblázatban bemutatott röntgendiffrakciós kép is jellemző.

HU 213 267 Β

1. táblázat

A stabilis cefepim dihidroklorid-dihidrát

d	i/io(%)
13,14	15
12,78	13
8,82	24
6,62	18
6,41	100
4,94	17
4,79	10
4,74	12
4,52	13
4,41	36
4,1	63
3,75	50
3,6	11
3,53	16
3,41	36
3,31	9
3,19	22
2,84	30
2,67	16
2,62	6
2,57	14
' 2,5	4
2,48	9
2,27	15

Az 1. táblázatban „d” jelenti a síkok közötti térközöket, és „I/Io” jelenti a viszonylagos intenzitásokat százalékban kifejezve. A röntgendiffrakciót Rigaku Geigerflex X-Ray Diffractometer műszerrel, nikkelen szűrt réz-(K_a) sugárzással, 1,5425 Á hullámhosszon vettük fel.

A fentiek alapján a jelen találmány egyik megvalósítása eljárás az anti-izomertől és A²-izomertől lényegében mentes cefepimdihidroklorid-hidrát antibiotikum előállítására, amely abban áll, hogy a ri²-izomertől lényegében mentes 7-amino-3-[(l-metil-l-pirrolidinio)-metil]-cef-3-em-4-karboxilátot a 2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid-hidroklorid anti-izomertől lényegében mentes szin-izomeijével vizes-szerves oldószerben (víz és szerves oldószer elegyében) körülbelül 5,0-7,5 közötti pH-tartományban reagáltatjuk.

A jelen találmány egy másik előnyös megvalósítása szerint a 2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid—hidroklorid anti-izomertől lényegében mentes szin-izomerjét úgy állítjuk elő, hogy a 2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-ecetsav szin-izomerj ének vízmentes hidrokloridját legalább 1 mólekvivalens oxalil-kloridot és az oxalil-klorid mennyiségére vonatkoztatva legalább 1 mól ekvivalenstől csekély feleslegig terjedő mennyiségben dimetil-formamidot tartalmazó eleggyel inért szerves oldószerben-10 °C alatti hőmérsékleten reagáltatjuk.

A jelen találmány még előnyösebb megvalósítási módja szerint az anti-izomertől és a ri²-izomertől lényegében mentes cefepim dihidroklorid-hidrátantibiotikumot úgy állítjuk elő, hogy a ri²-izomertől lényegében mentes 7-amino-3-[( 1 -metil-1 -pirrolidinio)-metil]-cef-3-em-4-karboxilátot a 2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid-hidroklorid anti-izomertől lényegében mentes szin-izomerjével vizes-szerves oldószerben reagáltatjuk, majd a reakció befejeződése után a reakcióelegyhez megfelelő mennyiségű sósavat és vízzel elegyedő szerves oldószert adunk.

A jelen találmány legelőnyösebb kiviteli módja szerint a cefepim-dihidroklorid-monohidrát és cefepim-dihidroklorid-dihidrát antibiotikumokat közvetlenül a találmány szerinti vizes-szerves reakcióelegyből állítjuk elő.

A cefepim [(V) képletű vegyület] felhasználási lehetőségeit Aburaki és munkatársai ismertetik a 4 406 899 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírásban. A jelen találmány szerinti eljárással előállított, stabilis cefepim-dihidrát-forma a 4 406 899 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírásban közölt cefepimmel azonos antibiotikum-sajátságokkal rendelkezik, és antibiotikumként ugyanúgy alkalmazható.

Belátható, hogy mind a leírásunk, mind a példáink illusztratív jellegűek, és semmiképpen sem korlátozzák a találmány oltalmi körét.

KIVITELI PÉLDÁK

1. példa szin-2-(2-Amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-ecetsav-hidroklorid előállítása g (124.25 mmol) 2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-ecetsav 250 ml toluollal készült szuszpenziójába 20-28 °C hőmérsékleten gázalakú hidrogén-kloridot vezetünk. A gázt a szuszpenzió felülete alá vezetjük előbb két 8,1 g-os részletben (222.2 mmol), majd

4,8 g-os részletben (131,7 mmol), és az egyes részletek bevezetése között 30 perces keverést végzünk. Ezután a reakcióelegyet 20 °C-on tartjuk 1 órán át, majd a terméket nitrogénatmoszférában szűrjük, előbb 50 ml toluollal, majd 250 ml hexánnal mossuk, és 20-25 °C-on vákuumban szárítjuk. így 28.68 g (97%) cím szerinti vegyületet kapunk.

2. példa szm-2-(2-Amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid-hidroklorid előállítása

0,77 ml (10 mmol) dimetil-formamid (a következőkben röviden: DMF) és 40 ml diklór-metán (a következőkben röviden: DKM) elegyéhez 5 °C hőmérsékleten 4,1 ml DKM-ban oldott 0,89 ml (10 mmol) 98%-os oxalil-kloridot csepegtetünk, miközben a hőmérsékletet 4-5 °C-on tartjuk. Az így kapott szuszpenziót -27 °C-ra hütjűk, az 1. példa szerint előállított 2,37 g (10 mmol) 2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-ecetsav-hidrokloridot teszünk hozzá, és a szuszpenziót -25 °C-on 2,5 órán át keverjük, majd nitrogéngáz alatt szűrjük, előbb 50 ml DKM-nal, majd 100 ml hexánnal mossuk, s így szárítás után (20 °C-on vákuumban) 1,78 g (69,5%) fehér kristályos, cím szerinti vegyületet kapunk.

A cím szerinti savkloriddal 7-amino-dezacetoxi-cefa7

HU 213 267 Β losporánsav-(difenil-metil)-észterhidrokloridot piridines oldatban acilezve vékonyréteg-kromatogrammon (a továbbiakban röviden: VRK) egyetlen foltot kapunk, amely azonos a kívánt dezacetoxi-cefalosporin-észter egy autentikus mintájának foltjával, és attól el nem különíthető.

3. példa szin-2-(2-Ammo-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid hidroklorid előállítása

1,55 ml (20 mmol) DMF és 80 ml DKM elegyéhez °C hőmérsékleten 8,2 ml DKM-ban oldott 1,78 ml (20 mmol) 98%-os tisztaságú oxalil-kloridot adagolunk 5 perc alatt 5-8 °C hőmérsékleten. Az így kapott szuszpenziót 10 percig 5 °C-on keverjük, majd -30 °C-ra hűtjük, és 4,75 g (20 mmol) 1. példa szerint előállított 2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-ecetsav-hidro-o kloridot adunk hozzá. A szuszpenziót 2,5 órán át -25 és -30 °C közötti hőmérsékleten keverjük, utána nitrogéngáz alatt szüljük, a csapadékot előbb 75 ml DKM-nal, majd 100 ml hexánnal mossuk, vákuumban 20 °C-on szárítjuk, s így 3,57 g (69,7%) kristályos, cím szerinti vegyületet kapunk.

A szilárd savklorid-hidroklorid egy alikvot részével

7-amino-dezacetoxi-cefalosporánsav-(difenil-metil)-észter-hidrokloridot piridines oldatban acilezve lényegében egyetlen foltot kaptunk VRK-vizsgálatban; ez a folt egyezett a kívánt dezacetoxi-cefalosporán-észter autentikus mintájának foltjával, és attól nem volt elkülöníthető.

4. példa

7-[2-(2-Amino-tiazol-4-il)-2-(Z)-(metoxi-immo)-acetamido]-3-[(l-metil-l-pirrolidinio)-metil]-cef-3-em-4-karboxilát (cefepim) előállítása (lásd a 3) reakcióvázlatot)

0,85 g (2,0 mmol) 7-amino-3-[(l-metil-l-pirrolidinio)-metil]-cef-3-em-4-karboxilát-monohidrojodidot (előállítását lásd a 4 714 760 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírásban) 9 ml 2 : 1 arányú aceton-vízelegyben, trietil-aminnal 6,5-es pH-értéket tartva 20 °C hőmérsékleten oldunk.

Ehhez az oldathoz 0,56 g (2,2 mmol) szin-2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid-hidrokloridot adunk (előállítását lásd a 3. példában), miközben trietil-amin hozzáadásával a pH-t 5 és 7 között tartjuk. Az így kapott oldat nagynyomású folyadékkromatográfiával (HPLC) végzett vizsgálata szerint a találmány szerinti eljárással a fenti módon a cím szerinti cefepim terméket 58%-os hozammal kapjuk.

Az így kapott cefepimet a 4 406 899 és 4 910 301 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban leírt eljárással alakíthatjuk át szulfátsóvá: a kapott reakcióelegyet kénsavval 2,2 pH-értékre savanyítva 0,63 g hozammal (az aktivitásra vonatkoztatva 51%) kapjuk a cefepim-szulfátot.

5. példa szin-2-(2-Amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid-hidroklorid előállítása

9,75 ml (125,9 mmol) DMF 450 ml DKM-nal készült oldatához 5 °C hőmérsékleten 11,21 ml (125,9 mmol) 98%-os oxalil-klorid 15 ml DKM-nal készült oldatát csepegtetjük. Az adagolást 10 perc alatt végezzük, befejezésekor az elegy hőmérséklete 7 °C. Az így kapott szuszpenziót -25 °C-ra hűtjük, egyszerre 28,5 g (119,9 mmol) szin-2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-ecetsav-hidrokloridot adunk hozzá, és a reakcióelegyet 3,5 órán át -25 °C és -30 °C közötti hőmérsékleten keverjük, majd nitrogéngáz alatt szűrjük, előbb 100 ml DKM-nal, majd 400 ml hexánnal mossuk, és 20-25 °Con vákuumban szárítjuk. így 30,7 g (72,5%) hozammal kapjuk a cím szerinti, kristályos hidrokloridot.

A cím szerinti savklorid-hidrokloriddal 7-amino-dezacetoxi-cefalosporánsav-(difenil-metil)-észter-hidrokloridot piridines oldatban acilezve VRK-on lényegében egyetlen foltot kaptunk, amely a kívánt dezacetoxi-cefalosporin-észter autentikus mintájának foltjával azonos.

200 mg (0,8 mmol) cím szerinti savkloridot vízben hidrolizálva és a terméket elkülönítve a kiinduló anyagként alkalmazott szín-sav ’H-NMR színképével azonos színképet kaptunk.

6. példa szin-2-(2-Amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid-hidroklorid előállítása

8,13 ml (105 mmol) DMF és 350 ml DKM oldatához °C hőmérsékleten 9,34 ml (105 mmol) 98%-os tisztaságú oxalil-klorid és 5 ml DKM elegyét csepegtetjük 5 °C hőmérsékleten. Az adagolás során a maximális hőmérséklet 7 °C. Az így kapott szuszpenziót 10 percig 5 °C-on keverjük, majd-27 °C-rahütjűk, és egyszerre 23,8 g (100 mmol) 2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-ecetsav-hidrokloridot teszünk hozzá. A szuszpenziót 2,5 órán át-25 °C és -30 °C közötti hőmérsékleten keveijük, majd nitrogéngáz alatt szüljük, a csapadékot előbb 25 ml DKM-nal, majd 125 ml hexánnal mossuk, és 20 °C-on vákuumban szárítjuk. így 21,39 g (83,5%) hozammal jutunk a cím szerinti, kristályos savklorid-hidrokloridhoz.

Elemzés: a C6H7N3O2SCI2 összegképletre: számított: C 28,14; H 2,76; N 16,41; S 12,52%; talált: C 28,25; H 2,93; N 16,32; S 12,67%.

¹ H-NMR színkép (DMSO-dó, őppm): 3,93 (CH3),

7,04 (H5).

7. példa szin-2-(2-Amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-ecetsav-hidroklorid előállítása g (432,4 mmol) szin-2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-ecetsav és 870 ml toluol szuszpenziójába 22 °C hőmérsékleten két részletben gázalakú hidrogén-kloridot vezetünk: előbb 30 perc alatt 17,5 g-ot (480 mmmol), második részletben 15,0 g-ot (410 mmol) 20 perc alatt, és a két részlet bevezetése között az elegyet 20 percig keverjük. Ezt követően a szuszpenziót másfél órán át 25 °C hőmérsékleten keveijük, majd nitrogéngáz alatt szűrjük, a csapadékot előbb 100 ml toluollal, majd 400 ml hexánnal mossuk, és vákuumban 20-25 °C-on szárítjuk. így 100,2 g (97,5%) cím szerinti vegyületet kapunk.

Elemzés a C6H8N3O3SCI összegképletre:

HU 213 267 Β számított: C 30,32; H 3,39; N 17,68; S 13,49; Cl 14,92%;

talált: C 30,51; H 3,39; N 17,54; S 13,37; Cl 14,90%.

8. példa szin-2-(2-Ammo-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid-hidroklorid előállítása

32,4 ml (419,7 mmol) DMF és 400 ml DKM oldatába °C hőmérsékleten 37,4 ml (419,7 mmol) 98%-os oxalil-kloridot csepegtetünk. Az így kapott szuszpenziót -25 °C-ra hütjük, és a 7. példa szerint előállított 95 g (399,7 mmol) szin-2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-ecetsav-hidroklorid-25 °C hőmérsékletű szuszpenziójához adjuk. Az így kapott szuszpenziót 2,5 órán át -25 °C és -28 °C közötti hőmérsékleten keverjük, majd nitrogéngáz alatt szűrjük, előbb 100 ml DKM-nal, majd 500 ml hexánnal mossuk, és 20-25 °C-on vákuumban szárítjuk. így 84,3 g (82,3%) cím szerinti, kristályos vegyületet kapunk.

Elemzés a C6H7N3O2SCI2 összegképletre: számított: C 28,14; H 2,76; N 16,41; S 12,52%; talált: C 27,90; H 3,10; N 16,14; S 12,27%.

'H-NMR színkép (DMSO-dö, őppm): 3,95 (CH3),

7,04 (H5).

9. példa

7-[2-(2-Amino-tiazol-4-il)-2-(Z)-(metoxi-imino)-acetamido]-3-[(l-metil-l-pirrolidimo)-metil]-cef-3-em-4-karboxilát (cefepim) előállítása

240 ml aceton és 80 ml víz elegyéhez 20,0 g (0,047 mól) 7-amino-3-[(l-metil-1-pirrolidinio)-metil]-cef-3-em-4-karboxilát-hidrojodidot adunk, és megindítjuk a keverést. A pH-értékének megtartására Radiometer ABU80 automatikus titráló műszert alkalmazunk, amelyet 6,5 pH-végpontra állítunk, és N-metil morfolinnal töltünk. Az elegyhez az 5. példa szerint előállított 20,0 g (0,0785 mól) szin-2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid - hidrokloridot adagolunk négy részletben, amelyek között 5 perces szüneteket tartunk, és közben a pH-t 6,5-ön tartjuk. Az adagolás befejezése után kapott híg szuszpenziót szobahőmérsékleten 20 percen át tovább keverjük, majd a pH-értéket 21 ml 6 N kénsavoldat hozzáadásával 2,65-re csökkentjük, ekkor a cím szerinti vegyület kicsapódik. A szuszpenziót oltjuk, és szobahőmérsékleten 20 percig keverjük, majd a pH-értékét 16 ml 6 N kénsavoldattal ismét 1,8-ra állítjuk, és a keverést 60 percig folytatjuk. Ekkor a szuszpenziót vákuumban szüljük, a csapadékot előbb 70 ml 1:1 arányú acetonvíz-eleggyel, majd 70 ml acetonnal mossuk, s így 24,0 g (sztöchiometrikusan 88,5 tömeg%) hozammal kapjuk a cím szerinti vegyületet, amely azonos a 4. példa szerint előállított vegyülettel, valamint az Aburaki és munkatársai által leírt cefepimmel (lásd a 4 406 899 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírást; lásd még továbbá a 4 910 301 számú Egyesült Allamok-beli szabadalmi leírást).

10. példa szin-2-(2-Amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)acetil-klorid-hidroklorid előállítása

8,76 ml (0,113 mól) DMF és 375 ml DKM 5 °C hőmérsékletű oldatához 9,64 ml (0,111 mól) oxalil-kloridot csepegtetünk, miközben a hőmérsékletet 5-6 °C-on tartjuk. A szuszpenziót további 10 percig keverjük, majd -25 °C-ra hütjük, és 11 perc alatt, száraz nitrogéngázzal védve 25,0 g szin-2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-ecetsav-hidrokloridot adagolunk hozzá. Az így kapott szuszpenziót 2,5 órán át -25 °C hőmérsékleten keverjük, majd a csapadékot száraz nitrogéngáz alatt szűrjük, 80 ml DKM-nal mossuk, és vákuumban foszforpentoxid fölött 20-25 °C-on szárítjuk. így halványsárga, kristályos, szilárd termékként 23,88 g (88,6%) cím szerinti vegyületet kapunk.

Elemzés a C6H7N3O2SCI2 összegképletre: számított: C 28,14; H 2,76; N 16,41; S 12,52; Cl

27,68%;

talált: C 28,06; H 2,71; N 16,26; S 12,30; Cl 27,23%.

A fentebb leírt kísérletből származó terméket ecetsav-d4-ben felvett 'H-NMR színképével jellemeztük, melyet az 1. ábrában mutatunk be.

'H-NMR színkép (CD3CO2D, őppm): 4,14 (CH3)

7,10 (H5). A CH3 (4,11) szignál integráljából számított maradék sav-hidroklorid 5,1%. 7,67 ppm-nél nyomnyi mennyiségű izomer H5 figyelhető meg.

11. példa szin-2-(2-Amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid-hidrok lórid előállítása

17,92 ml (231,9 mmol) DMF 375 ml DKM-nal készült oldatához 5 °C hőmérsékleten 19,76 ml (220,8 mmol) oxalil-kloridot adagolunk 15 perc alatt; az adagolás végén a hőmérséklet 5-6 °C. Az így kapott szuszpenziót 5-6 °C hőmérsékleten 10 percig keverjük, majd -25 °C-ra hűtjük, és 25,0 g (105,2 mmol) 2-(2-aminotiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-ecetsav-hidrokloridot adunk hozzá. Az így kapott oldatot a cím szerinti vegyülettel oltva szuszpenzió keletkezik, amelyet 3,5 órán át -25 °C hőmérsékleten keverünk, majd száraz nitrogéngáz alatt szűrjük, 150 ml DKM-nal mossuk, és vákuumban 20-25 °C hőmérsékleten szárítjuk. így 9,61 g (35,7%) cím szerinti, kristályos vegyületet kapunk.

A szilárd savklorid-hidroklorid egy alikvot részével 7-amino-dezacetoxi-cefalosporánsav-(difenil-metil)-észter-hidrokloridot piridines oldatban acilezve VRKon lényegében egyetlen foltot kapunk, amely egyezik a kívánt dezacetoxi-cefalosporin-észter autentikus mintájának foltjával, és attól nem különíthető el.

12. példa

2-(2-Ammo-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid-hidroklorid előállítása

A 238 950 számú csehszlovák szabadalmi leírás 1. példájában leírt kísérleti eljárást ismételtük az alábbi módon:

4,0 g szin-2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-ecetsavat (KF-értéke 0,06%) 30 ml benzolban 21 °C hőmérsékleten szuszpendálunk, és 1 csepp DMF-ot, majd egyszerre 5,0 g porított foszfor-pentakloridot adunk hozzá. A hőmérséklet mintegy 2 perc alatt 34 °Cra, majd 1 perc alatt 40 °C-raemelkedik, és teljes oldódás következik be. Az oldatot hűlni hagyjuk: 36 °C hőmér9

HU 213 267 Β sékleten csapadék képződik. 30 perces keverés után a hőmérséklet 22 °C. Ekkor a halványsárga, szilárd csapadékot száraz nitrogéngáz alatt szűrjük, előbb 30 ml benzollal, majd 20 ml heptánnal mossuk, és vákuumban foszfor-pentoxid fölött 20-25 °C hőmérsékleten 18 órán át szárítjuk. így 2,88 g terméket kapunk. A fenti kísérletből származó terméket ecetsav-d4-ben felvett 1H-NMR színképével jellemeztük (lásd a 2. ábrát), ez mutatja a H5-öt 7,56 ppm-nél és CH3-at 4,34 ppm-nél. Ez a színkép megegyezik a cím szerinti vegyület anti-izomerkonfigurációjával, és nem a szin-izomerrel, amint ezt az idézett csehszlovák szabadalmi leírásban kinyilvánítják.

13. példa

2-(2-Amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid-hidroklorid előállítása

A 238 950 számú csehszlovák szabadalmi leírás 2. példájában leírt kísérleti eljárást ismételtük az alábbiak szerint:

4,0 g szin-2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-ecetsavat (KF-értéke 0,06%) 20 ml acetonitrilben szuszpendálunk (amely utóbbinak a KF-értékét 0,22%ra állítottuk). Az elegyhez 1 csepp DMF-ot teszünk; ekkor a hőmérséklet 20 °C. Ezután az elegyhez 6,0 g porított foszfor-pentakloridot adunk, ekkor a hőmérséklet 40 °C-ra emelkedik, és teljes oldat keletkezik. Az oldatot 20 °C-ra hütjük, közben 33 °C-on csapadék képződik. 30 perces keverés után a terméket száraz nitrogéngáz alatt szűrjük, előbb 30 ml benzollal, majd 20 ml heptánnal mossuk, és vákuumban foszforpentoxid fölött 18 órán át 20-25 °C hőmérsékleten szárítjuk. így 1,86 g terméket kapunk.

A fenti kísérletből származó terméket ecetsav-d4-ben felvett ’H-NMR színképével jellemeztük (lásd a 3. ábrát); ez mutatja a H5-öt 7,56 ppm-nél és a CH3-at 4,31 ppm-nél. Ez a színkép megegyezik a cím szerinti vegyület anti-izomer-konfigurációjával, de nem a szinizomerrel, amint ezt az idézett csehszlovák szabadalmi leírásban kinyilvánítják.

14. példa

2-(2-Amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid-hidroklorid előállítása

A 238 950 számú csehszlovák szabadalmi leírás 3. példájában leírt kísérleti eljárást követjük az alábbiak szerint:

0,16 ml tömény sósavat 30 ml DKM-hoz adunk, az elegyet -10 °C-ra hütjük, és részletekben 6,5 g foszfor-pentakloridot adagolunk hozzá. Mihelyt az elegy 0 °C-ra melegszik, 4,0 g szin-2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-ecetsavat (KF értéke 0,06%) adunk hozzá egyszerre, ekkor a hőmérséklet 2 °C-ra emelkedik, és 9 perc múlva 0 °C hőmérsékleten teljes oldódás következik be. További 40 perc múlva csapadék kezd kiválni. A szuszpenziót 2,8 órán át 2-3 °C hőmérsékleten keveijük, majd száraz nitrogéngáz alatt szűrjük, előbb 30 ml benzollal, utána 20 ml heptánnal mossuk, és vákuumban foszfor-pentoxid fölött 20-25 °C hőmérsékleten 18 órán át szárítjuk. így 3,42 g halványsárga, porszerű terméket kapunk.

A fenti kísérletből származó terméket ecetsav-d4-ben felvett ’H-NMR színképéveljellemeztük(lásda4. ábrát) ez mutatja a H5-öt 7,56 ppm-nél és a CH3-at 4,31 ppmnél. Ez a színkép megegyezik a cím szerinti vegyület anti-izomer-konfigurációjával, de nem a szin-izomerrel, amint ezt az idézett csehszlovák szabadalmi leírásban kinyilvánítják.

15. példa

Kísérlet a 2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid-hidroklorid előállítására

A 4 203 899 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírás 7. példájában közölt általános eljárás - amely szerint védőcsoporttal ellátott amino-tiazol-ecetsavat a megfelelő savkloriddá alakítanak - alkalmaztuk a jelen bejelentésben leírt, védőcsoportot nem hordozó amino-tiazol-ecetsavra az alábbiak szerint:

2,38 g (0,01 mól) szin-2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-ecetsav-hidrokloridot 30,5 ml benzolban szuszpendálva 20 °C-ra hűtünk, és előbb 2,09 ml (0,024 mól) oxalil-kloridot, majd utána 0,50 ml (0,0065 mól) DMF-ot adunk hozzá. A reakcióelegy hőmérséklete heves gázfejlődés közben 22 °C-ra emelkedik. A reakcióelegyet 20 percig 20 °C hőmérsékleten hagyva a gázfejlődés megszűnik; a szuszpenziót 20 °C ± 2 °C hőmérsékleten további 2 órán át keverjük majd az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és a sárga maradékot vákuumban foszfor-pentoxid fölött 20-25 °C hőmérsékleten 16 órán át szárítjuk. így 2,59 g terméket kapunk.

A fenti kísérletből származó terméket ecetsav-d4-ben felvett ’H-NMR színképével jellemeztük; ez mutatja a H5-öt 7,60 ppm-nél és a CH3-at 4,37 ppm-nél. A termék színképe megegyezik a cím szerinti vegyület anti-izomer-konfigurációjával.

16. példa

Kísérlet 2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid-hidroklorid előállítására

A 4 203 899 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírás 59. példájában közölt általános eljárást - amely szerint védőcsoporttal ellátott amino-tiazol-ecetsavat a megfelelő savkloriddá alakítanak - alkalmaztuk a jelen bejelentésünkben leírt, védőcsoportot nem hordozó amino-tiazol-ecetsavra az alábbiak szerint:

2,38 g (0,01 mól) szin-2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-ecetsav-hidrokloridot 25 ml DKM-ban szuszpendálunk, 4 °C-ra hűtjük, és 2,08 g (0,01 mól) foszfor-pentakloridot adunk hozzá. Jéghütés közben a reakcióelegy hőmérséklete 6 °C-ra emelkedik, majd 4-4 °C-ra csökken; ettől számítva 1 órán át keverjük a szuszpenziót. A csapadékot száraz nitrogéngáz alatt szűrjük, 10 ml DKM-nal mossuk, és vákuumban 20-25 °C hőmérsékleten szárítjuk. így 1,4 g halványsárga, szilárd terméket kapunk.

A fenti kísérletből származó terméket ecetsav-d4-ben felvett ’H-NMR színképével jellemeztük e színkép H5öt mutat 7,61 ppm-nél és CH3-at 4,34 ppm-nél. így a termék színképe megegyezik a cím szerinti vegyület anti-izomer-konfigurációjával. Ehhez járul, hogy a terméket az elreagálatlan sav jellemzi (amelynek¹ H-NMR

HU 213 267 Β színképében a H5 7,07 ppm-nél és a CH3 4,06 ppm-nél jelentkezik), s ezt a kiinduló anyagként alkalmazott savval összehasonlítva egyébként is bizonyítottuk.

17. példa

A 7-Amino-3-[( 1 -metil- l-pirrolidinio)-metil]-cef-3-em-4-karboxilát hidrojodid acilezése (a 14. példából származó anti-izomer) 2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid-hidrokloriddal 9 ml aceton és 3,4 ml víz elegyét 10 °C-ra hűtjük, és

1,13 g (2,66 mmol) 7-amino-3-[(l-metil-l-pirrolidinio)-metil)]-cef-3-em-4-karboxilát-hidrojodidot adunk hozzá. Az így kapott elegyhez 0 °C hőmérsékleten 5 részletben 1,09 g (4,21 mmol) 2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid- hidrokloridot adunk (előállítását lásd a 14. példában), és egyidejűleg 0,37 ml (2,66 mmol) trietil-amin adagolásával a pH-értékét 6,0 és 7,0 között tartjuk. A reakcióelegyet környezeti hőmérsékleten 15 percig keverjük. Ebben az időpontban a reakcióelegy nagynyomású folyadékkromatográfiás vizsgálata (gradiens Cis oszlop, 2%-ról 25%-ra növekvő mennyiségű acetonitril 0,005 M ammónium-dihidrogén-foszfát oldatban) szerint 72,4 területszázalék anti-cefepim mutatható ki 13,08 percnél, és szin-cefepim

- amely körülbelül 8,5 perces retenciós idővel várható

- nem mutatható ki. A reakcióelegyet kénsavval 1,9 pH-ra savanyítva 1,48 g anti-cefepimet kapunk szulfátsója alakjában. A termék szerkezetét ’H-NMR színképével (melyet DMSO-dö-ban vettünk fel) is igazoltuk; a színkép szerint a kapott termék 0,58 mól trietil-amin-sót tartalmaz.

IS. példa

7-Amino-3-[(l -metil-1 -pirrolidinio)-metil]-cef-3-em-4-karboxilát-hidrojodid acilezése (a 14. példából származó anti-izomer) 2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid-hidrokloriddal 108 ml aceton és 40,5 ml víz elegyét 10 °C-ra hűtjük, és 13,5 g (0,0317 mól) 7-amino-[(l-metil-l-pirrolidinio)-metil]-cef-3-em-4-karboxilát-hidrojodidot adunk hozzá. Az így kapott szuszpenzió pH-értékét 2,7 ml 14%-os ammónium-hidroxiddal 7,0-ra állítjuk. Az így kapott elegyhez 10 °C hőmérsékleten 13,05 g (0,015 mól) 2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid-hidrokloridot (előállítását lásd a 14. példában) adagolunk 60 perc alatt, miközben 27 ml 14%-os ammónium-hidroxid adagolásával a pH-értékét a savklorid első felének adagolása alatt 6,3-7,0 értéken, második felének az adagolása alatt 6,1-6,6 értéken tartjuk. Ezt követően a reakcióelegyet környezeti hőmérsékleten 30 percig keverjük. A reakcióelegyet szűrjük, és 6 ml 2 : 1 arányú aceton-víz-eleggyel mossuk, majd a szürlethez lassú ütemben 15 ml 6 N kénsavoldatot adagolva a pH értékét 1,87-1,90-re állítjuk. Egy órás keverés után az oldatlan csapadékot szűrjük, és a nucstortát előbb 21 ml 2 : 1 arányú aceton-víz-eleggyel, majd 30 ml acetonnal mossuk. A szürlethez 30 perc alatt 1 liter acetont adagolunk, és az így kapott elegyet 5-8 °C-on 40 percig keverjük. A csapadékot szűrjük, 24 ml 4 : 1 arányú aceton-víz-eleggyel kétszer mossuk, utána 60 ml acetonnal mossuk, és vákuumban szárítjuk. így 20,64 g (sztöchiometrikusan 116 tömegszázalék) anti-cefepimet kapunk szulfátsója alakjában (tisztasága HPLC-vizsgálat szerint 95,4%-os). A termék ’H-NMR színképe összhangban van az anti-cefepim szerkezetével, és körülbelül 3 mól ammóniumsót tartalmaz.

19. példa

A 9. példa termékének (cefepim szin-izomer) és a 17. példa termékének (cefepim anti-izomer) összehasonlítása a fizikai jellemzőkben (állandókban) az alábbi különbségeket mutatja.

A cefepim-izomerek nagynyomású folyadékkromatográfiás (HPLC) vizsgálatát Waters pBondapack Cl8 oszlopon (3,9*300 mm), végeztük; oldószerrendszerként 2,88 g (0,013 mól) heptánszulfonsav-nátriumsót tartalmazó, ecetsavval 4,0 pH-ra beállított 1000 ml vizet és 100 ml acetonitrilt alkalmaztunk 2,0 ml/perc áramlási sebességgel. A termékeket Water Model 450 változtatható hullámhosszú, λ-254 nm értékre állított detektorral tettük láthatóvá, s így az alábbi eredményeket kaptuk:

Retenciós idő perc

A cefepim szin-izomerje (lásd a 9. példát) 10,5

A cefepim anti-izomeije (lásd a 17. példát) 37,8

A cefepim szín- és anti-metoximino-izomerjeinek ’H-NMR szinképi vizsgálatát dihidrokloridsóik alakjában Bruker AMX-400 FT NMR spektrométeren vettük fel, oldószerként deuterált dimetil-szulfoxidot alkalmaztunk. A kémiai eltolódás az irodalom szerint (DMSOban) 2,49 ppm. Az (Va) képlet mutatja a szín- és anticefepim (szín- és anti-metoximino-izomer) szerkezetét és számozását. A hullámvonal jelzi a szín- és antimetoximino-izomert.

A cefepim metoximino-izomeijeinek ’H-NMR-színképében mutatkozó kémiai eltolódások összehasonlító táblázata (ppm)

Asszignálás	szin-Cefepim	anti-Cefepim
C2-H2	4,04, 3,65	4,02, 3,65
C6-H	5,33	5,31
C7-H	5,88	5,85
C11-H2	4,60,4,31	4,59, 4,30
C12-H3	2,93	2,93
C13-H4	3,7, 3,4	3,6, 3,3
C14-H4	2,10	2,10
C18-H4	6,88	7,57
C20-H3	3,92	4,05
NH	9,83	9,56
NH2	8,60	8,70

A két metoximino-izomer ’H-NMR színképe - amint a táblázatból látható - lényegesen különbözik. A szin(Z)-metoximino-izomer tiazolgyürüjének CH(18) szignálja 6,88 ppm értékkel a 7,57 ppm értékű anti-(E)-metoximino-izomer CH(18)-tól felfelé helyezkedik el.

HU 213 267 Β

20. példa szin-2-(2-Amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-ecetsav-hidroklorid előállítása

85,3 g (424 mmol) szin-2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-ecetsavat 570 ml DKM-ban nitrogénatmoszférában 15 percig őrölünk keverő berendezésben. Az így kapott finom szuszpenziót 100 ml DKM-nal hígítjuk, és nitrogéngáz alatt 1 liter térfogatú, köpenyes Büchi-reaktorba visszük át. A reaktort 34 kPa nitrogénnyomás alá helyezzük, és az elegyet percenként 375 fordulatszámú sebességgel keverve -2 °C-ra hűtjük. A reaktorba annak fejrészében 15,4 g (424 mmol) hidrogén-kloridot vezetünk percenként 0,2 g sebességgel. Az elegy hőmérséklete 2 °C-ra emelkedik. Az elegyet további 30 percig 0 °C-on keverjük, majd nitrogéngáz alatt szűrjük, és 350 ml DKM-nal mossuk. A szilárd terméket vákuumban 45 °C-on 18 órán át szárítjuk, így 110,9 g (111% nem korrigált hozam) szürkésfehér, poralakú, cím szerinti vegyületet kapunk.

Elemzés: aCóHsNsCbSCl összegképletre: számított: C 30,32; H 3,39; N 17,60; S 13,49; Cl

14,91%;

talált: C 29,37; H 3,17; N 16,34; S 12,70; Cl 16,99%.

’-H-NMR színkép (DMSOő, őppm): 4,05 (s, 3H, CH3), 5,9 (s, 15 mól% DKM-maradék), 7,1 (s, 1H, C-5 H). Szignálok figyelhetők meg továbbá a következő helyeken: 4,18 (s, 3H, CH₃) és 7,7 (s, 1H, C-5 H), ami körülbelül 2% anti-izomemek felel meg.

21. példa szin-2-(2-Amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-ecetsav-hidroklorid előállítása g (124 mmol) szin-2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-ecetsav 125 ml acetonitrillel készült elegyéhez nitrogéngáz alatt 89,2 ml (123,9 mmol) 1,39 mólos acetonitriles hidrogén-klorid-oldatot adagolunk, miközben az elegyet 10-15 °C-on tartjuk. Ezt követően az elegyet 30 percig 10-15 °C hőmérsékleten keverjük, majd szűrjük, és 200 ml acetonitrillel mossuk nitrogéngáz alatt. A szilárd terméket vákuumban 45 °C-on 3 órán át szárítjuk. így 29,5 g (97,4% nem korrigált) hozammal szürkésfehér por alakjában kapjuk a cím szerinti terméket.

’H-NMR színkép (CD3OD, őppm): 2,05 (s, 13 tömeg% acetonitril-maradék), 4,1 (s, 3H, CH3), 7,1 (s, 1H, C-5 H). Szignálok figyelhetők meg még a következő helyeken:

4,2 (s, 3H, CH₃) és 7,8 (s, 1H, C-5 H), ami körülbelül 0,5% anti-izomemek felel meg.

22. példa szm-2-(2-Amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetilklorid-hidroklorid előállítása

56,24 g (210 mmol) szin-2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-ecetsav-hidrokloridot (amely megközelítőleg 11 tömeg% acetonitril-maradékot tartalmaz) 450 ml DKM-ban nitrogéngáz alatt 3 percig keverő berendezésben őriünk, majd -35 °C-ra hűtjük, és nitrogéngáz alatt 5 perc alatt egy szintén -35 °C-ra hűtött, erélyesen kevert Vilsmeier-reagensbe visszük át. A

Vilsmeier-reagens szuszpenzióját úgy készítjük, hogy 16,89 g (231 mmol) DMF és 300 ml DKM elegyéhez 0 °C hőmérsékleten 28,2 g (221 mmol) oxalil-kloridot adagolunk, majd az elegyet -35 °C-ra hütjük.

A Vilsmeier-reagensbe történő átvitel során a hőmérséklet -28 °C-ra emelkedik. Az adagolás befejezése után a reakcióelegyet a termékkel oltjuk, további 2,5 órán át -28 °C és -35 °C között tartjuk, utána szűrjük és a nucstortát nitrogéngáz alatt 200 ml DKM-nal mossuk. A nucstortán át 30 percig nitrogént vezetünk át, majd a szilárd terméket vákuumban szobahőmérsékleten 12 órán át szárítjuk. így a cím szerinti vegyületet szürkésfehér por alakjában 42,9 g (72%) hozammal kapjuk.

’H-NMR színkép (CD₃OD, őppm): 4,06 (s, 3H, CH₃), 7,12 ( s, 1H, C-5 H). Szignálok figyelhetők meg továbbá 7,18 ppm-nél, ami megfelel körülbelül 5% savhidrokloridnak valamint 7,80 ppm-nél (s, C-5 H), ami megfelel körülbelül 0, 5% anti-izomemek.

A termékből acetonitrilben dietil-aminnal származékot készítettünk. Ennek HPLC-elemzése a cím szerinti vegyület (szin-izomer, dietil-amid-származéka alakjában, retenciós ideje 9,6 perc), a sav hidrokloridsója (retenciós ideje 2,8 perc) és az anti-izomer (dietil-amidszármazéka alakjában, retenciós ideje 16,4 perc) jelenlétét mutatta. A szin-izomer/sav-hidroklorid/anti-izomer arányt 90 : 5: < = 1-nek találtuk.

23. példa szin-2-(2-Amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid-hidroklorid előállítása

84,7 g (421 mmol) szin-2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-ecetsavat keverőberendezésben 570 ml DKM-ban nitrogéngáz alatt 20 percig őriünk, az így kapott finom szuszpenziót 100 ml DKM-nal hígítjuk, és nitrogéngáz alatt 1 literes, köpenyes Büchi-reaktorba visszük át. A reaktort 34 kPa nitrogénnyomás alá helyezzük, és a keveréket percenként 375 fordulatszámmal keverve -2 °C-ra hütjük. A reaktor fejrészén percenként 0,2 g sebességgel összesen 15,3 g (421 mmol) hidrogénkloridot vezetünk be. A hőmérséklet 2 °C-ra emelkedik. Az elegyet további 30 percig 0 °C hőmérsékleten keverjük, utána 3 percig keverőberendezésben őröljük, majd -35 °C-ra hűtjük, és nitrogéngáz alatt 5 perc alatt erélyesen kevert, szintén -35 °C-ra hűtött Vilsmeier reagensbe visszük át. A Vilsmeier-reagenst úgy készítjük, hogy

33,8 g (462 mmol) DMF és 880 ml DKM elegyébe 0 °C hőmérsékleten 56,1 g (439 mmol) oxalil-kloridot adagolunk, majd az elegyet -35 °C-ra hütjük.

A Vilsmeier-reagensbe történő adagolás során a hőmérséklet-28 °C-ra emelkedik. Az adagolás befejezése után az elegyet a termékkel oltjuk, 2,5 órán át -28 °C és -35 °C között tartjuk, majd szűrjük, és a nucstortát nitrogéngáz alatt 350 ml DKM-nal mossuk. A nucstortán át 30 percig nitrogént vezetünk, majd a szilárd terméket vákuumban szobahőmérsékleten 12 órán át szárítjuk. így a cím szerinti vegyületet szürkésfehér por alakjában 95,2 g (89% nem korrigált) hozammal kapjuk.

Elemzés a C6H7N3O2SCI2 összegképletre: számított: C 28,14; H 2,76; N 16,41; S 12,52; Cl

27,68%;

HU 213 267 Β talált: C 28,11; Η 2,62; N 16,20; S 12,22; Cl 26,74%.

¹-H-NMR színkép (CD3OD, óppm): 4,06 (s, 3H, CH3), 7,12 (s, 1H, C-5 H). Szignálok figyelhetők meg továbbá 7,18 ppm-nél (s, C-5 H), ami megfelel körülbelül 4% sav-hidrokloridnak, valamint 7,80 ppm-nél (s, C-5 H), ami megfelel körülbelül 2% anti-izomemek.

A termékből acetonitrilben dietil-aminnal származékot készítettünk. Ennek HPLC-elemzése a cím szerinti vegyület (dietil-amid-származéka alakjában, retenciós ideje 9,6 perc), a kiinduló anyagként alkalmazott sav (retenciós ideje 2,8 perc) és az anti-izomer (dietil-amidszármazéka alakjában, retenciós ideje 16,4 perc) jelenlétét mutatta. A szin-izomer/kiinduló sav/anti-izomer arányt 90 : 4:2-nek találtuk.

24. példa

7-[2-(2-Ammo-tiazol-4-il)-2-(Z)-(metoxi-imino)-acetamido]-3-[(l-metil-l-pirrolidimo)-metil]-cef-3-em-4-karboxilát-dihidrolklorid-hidrátok előállítása

15,01 g (35,29 mmol) 7-amino-3-[(l-metil-1-pirrolidinio)-metil]-7-cef-3-em-4-karboxilát-hidroj odidot fokozatosan 60 ml vízben oldunk, és közben a pH értékét trietil-amin hozzáadásával 6,5-ön tartjuk. Ezután 120 ml acetont adunk az elegyhez, és az így kapott vizes-acetonos oldatot -15 °C és -20 °C közötti hőmérsékletre hűtjük. Az elegyhez 2 óra 7 perc, alatt 14,6 g hatóanyagtartalmú közben Radiometer ABU80 automatikus titráló berendezés alkalmazásával a pH értékét 7,5 alatt, de 5 fölött tartjuk (a titrátort trietil-aminnal töltjük, és 6,5 pH-végpontra állítjuk). A reakcióelegyet -12 °C-ról fokozatosan 5 °C-ra hagyjuk felmelegedni, amíg az acilezés teljessé nem válik (erről HPLC-vizsgálattal győződünk meg), majd a reakcióelegyet élesre szűrjük.

A szűrletet 17,6 ml (0,212 mól) 12 N sósavoldattal savanyítjuk, majd 210 ml acetont adunk hozzá a kristályosodás megindítására. A szuszpenziót 1,25 órán át keverjük, majd további 195 ml acetonnal hígítjuk, a szuszpenziót 0-5 °C hőmérsékletre hütjük, 45 percig keverjük, majd szűrjük. A vákuumszürés után a nedves nucstortát acetonnal mossuk, és másnapig 45 °C-on vákuumban szárítjuk. így a cím szerinti vegyület dihidroklorid-hidrátját 95,5%-os tisztasággal, 12,8 g hozammal kapjuk (a sztöchiometrikus hozam 63, 8 tömeg%).

25. példa

7-[2-(2-Amino-tiazol-4-il)-2-(Z)-(metoxi-imino)-acetamido]-3-[(l-metil-l-pirrolidinio)-metil]-cef-3-em-4-karboxilát-dihidroklorid-hidrátok előállítása

120 ml aceton és 40 ml víz -30 °C-ra hűtött elegyéhez egyidejűleg, külön-külön 15,0 g (35,0 mmol) 7-amino-3-[(1 -metil-1 -pirrolidinio)-metil]-cef-3-em-4-karboxilát-hidrojodidot és 10,49 g hatóanyagot (40,9 mmol) tartalmazó szin-2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid-hidrokloridot adunk szilárd alakban 30 perc alatt, miközben a reakcióelegy pH-értékét 5,5 és 7,0 között tartjuk egy trietil-aminnal töltött, 6,5-ös pH-végpontra állított Radiometer ABU80 automatikus titráló műszerrel, és a reakció hőmérsékletét-20 °C ésMO °C között tartjuk. A reaktánsok adagolásának befejezése után az így kapott híg, opak szuszpenziót 0-5 °C-ra melegítjük, és addig keverjük, amíg a szilárd anyagok fel nem oldódnak (mintegy 20 perc). Az ezen időpontban megejtett nagynyomású folyadékkromatográfiás vizsgálat szerint az acilezés teljes. Ekkor a reakcióelegyet élesre szűrjük.

A szűrletet 17,6 ml (0,212 mól) 12 N sósavoldattal savanyítjuk, és a kristályosodás megindítására 150 ml acetont adunk hozzá. Egy órás keverés után a szuszpenziót további 300 ml aceton 30 perc alatti hozzáadagolásával hígítjuk, 30 percig szobahőmérsékleten keverjük, majd 1 órán át 0-5 °C hőmérsékleten hűtjük. Vákuumszűrés után a kapott terméket 250 ml acetonnal mossuk, és vákuumban 45 °C-on szárítjuk. A cím szerinti vegyületet dihidroklorid-hidrát-sója alakjában 94,9%-os tisztasággal, 17,68 g hozammal kapjuk (sztöchiometrikusan

87,7 tömeg%-hozam). A termék Kari Fischer módszerével meghatározott víztartalma 4,45%.

26. példa

7-[2-(2-Amino-tiazol-4-il)-2-(Z)-(metoxi-imino)-acetamido J-3-[(l-metil-l-pirrolidinio-metil]-cef-3-em-4-karboxilát-dihidroklorid-hidrátok előállítása

14,75 g (34,7 mmol) 7-amino-3-[(l-metil-l-pirrolidinio)-metil]-cef-3-em-4-karboxilát-hidrojodidot szobahőmérsékleten apránként 60 ml vízben oldunk, miközben az elegy pH-értékét trietil-amin alkalmazásával 6,5 alatt tartjuk. A narancsvörös oldatot 0—5 °C-ra hűtjük, és 3 g aktívszén hozzáadásával színtelenítjük. A szenet szűrjük, és az így kapott, enyhén ámbraszínű oldatot 0—5 °C hőmérsékleten tároljuk. A széntartalmú csapadékot 22,5 ml vízzel mossuk. A mosófolyadékot 68 ml acetonnal egyesítjük, az így kapott vizes-acetonos oldatot -30 °C-ra hűtjük, és miközben hőmérsékletét -20 °C és -30 °C között tartjuk, és pH-értékét 5,5 és 6,5 közötti értékre szabályozzuk egy trietil-aminnal töltött és 6,5 pH-végpontra állított Radiometer ABU80 automatikus titráló műszerrel, a 7-amino-3-[(l-metil-1-pirrolidinio)-metil]-cef-3-em-4-karboxilát színtelenített oldatát egyenletes ütemben a széntartalmú csapadékról származó hideg, vizes-acetonos mosófolyadékba csepegtetjük, és egyidejűleg 9,06 g hatóanyagot (35,4 mmol) tartalmazó szin-2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid-hidrokloridot és egyenletes folyatással 180 ml acetont adagolunk hozzá. A reaktánsok beadagolásának befejezése után a reakcióelegyet 0-5 °C-ra melegítjük, és a szilárd anyagok oldódásáig keverjük. Az acilezésnek HPLC elemzéssel kimutatott teljes végbemenetele után a reakcióelegyet élesre szüljük.

A szűrletet 17,6 ml (0,212 mól) 12 N sósavoldattal savanyítjuk, majd szobahőmérsékleten 1 óra alatt 690 ml aceton hozzáadagolásával hígítjuk, és további 1 órán át szobahőmérsékleten tartjuk. A kapott terméket vákuumban szűrjük, 250 ml acetonnal mossuk, és vákuumban körülbelül 45 °C hőmérsékleten 15 órán át szárítjuk. így a cím szerinti vegyületet 89,6%-os tisztasággal, 15,44 g hozammal (sztöchiometrikusan 76,4 tömeg%-hozammal) kapjuk. A termék víztartalma Kari Fischer módszerével meghatározva 4,07%.

HU 213 267 Β

7. példa

7-[2-(2-Amino-tiazol-4-il)-2-(Z)-(metoxi-imino)-acetamido]-3-[(l-metil-l-pirrolidiriio)-metil]-cef-3-em-4-karboxilát-dihidroklorid-hidrátok előállítása

120 ml aceton és 40 ml víz -30 °C-ra hűtött elegyéhez egyidejűleg, külön-külön, szilárd alakban 30 perc alatt

14,34 g (43,0 mmol) 7-amino-3-[(l-metil-l-pirrolidinio)-metil]-cef-3-em-4-karboxilát-hidrokloridot és 11,01 g hatóanyagot (43,0 mmol) tartalmazó szin-2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid-hidrokloridot adagolunk. A reakcióelegy pH-értékét trietilaminnal töltött és 6,5 pH-végpontra állított Radiometer ABU80 automatikus titráló műszerrel 5,5 és 7,0 között, a hőmérsékletet -20 °C és -40 °C között tartjuk. A reaktánsok beadagolása után kapott híg, opak szuszpenziót 0-5 °C-ra melegítjük, és a szilárd anyagok oldódásáig keverjük (körülbelül 20 perc). Az ezen időpontban megejtett nagynyomású folyadékkromatográfiás vizsgálat szerint az acilezés teljesen végbement. Ekkor a reakcióelegyet élesre szüljük.

A szürletet 21,4 ml (0,257 mól) 12 N sósavoldattal savanyítjuk, és a kristályosodás megindítására 75 ml acetont adunk hozzá. A kristályosodó szuszpenziót 1 órán át keverjük, majd 505 ml aceton 30 perc alatti hozzáadásával hígítjuk, ismét 30 percig szobahőmérsékleten keverjük, majd 1 órán át 0-5 °C-ra hűtjük, szüljük. Az így kapott terméket 250 ml acetonnal mossuk, és vákuumban 45 °C-on szárítjuk. így a cím szerinti vegyület dihidroklorid-hidrát-sóját 93,5%-os tisztasággal, 18,81 g hozammal (sztöchiometrikusan 85,1 tömeg%hozammal) kapjuk. A termék Kari Eischer módszerével meghatározott víztartalma 4,2%.

28. példa

Cefepim-dihidroklorid-monohidrát átalakítása cefepim-dihidroklorid-dihidráttá

300 g cefepim-dihidroklorid-monohidrátot (amelynek tisztasága HPLC-elemzés alapján 99,9%, KF-értéke 3,8%) 1200 ml ionmentesített vízben oldunk, 132 ml (1,5 ekvivalens) 6 N sósavoldatot adunk hozzá, az oldatot szűrjük, és 300 ml ionmentesített vízzel mosást végzünk.

A szűrt oldathoz előbb 1500 ml acetont adunk, majd 20 perc alatt 4000 ml acetont csepegtetünk hozzá. Az így kapott oldatot a zavarosodási pontjáig állni hagyjuk, ekkor nehéz dihidrát-kristályok képződnek (mikroszkóp alatt tűk láthatók; adott esetben a zavarosodási ponton oltjuk). Ezt követően 25 perc alatt további 8000 ml acetont adunk hozzá, majd 1 óra elmúltával a sűrű szuszpenziót 25 °C hőmérsékleten szűrjük.

Mikroszkópos vizsgálattal, autentikus mintával összehasonlítva megerősítettük, hogy a tű alakú kristályok a dihidrát-formát képviselik. A szuszpenziót szűrjük, és kétszer mossuk 1500 ml acetonnal. A nucstortát 40 °C hőmérsékleten 15 órán át szárítjuk. így 305,10 g (98,6%) cefepim-dihidroklorid-dihidrátot kapunk, amelynek tisztasága HPLC elemzés alapján 99,0%-os, KF-értéke 6,5%.

29. példa

Cefepim-dihidroklorid-dihidrát átalakítása cefepim-dihidroklorid-monohidráttá

15,0 g cefepim-dihidroklorid-dihidrátot (melynek tisztasága HPLC-elemzés alapján 99,2%, KF-értéke 6,4%) 75 ml ionmentesített vízben oldunk, 0,9 ml (0,2 ekvivalens) 6 N sósavoldatot adunk hozzá, és az oldatot 0,45 mikron szürőnyílású szűrőn szűrjük.

A szűrt oldathoz 20 perc alatt 200 ml acetont csepegtetünk, s így eléijük az oldat zavarosodási pontját (adott esetben oltást végezhetünk). Késedelem nélkül 40 perc alatt 400 ml acetont csepegtetünk az elegyhez, majd a szuszpenziót jégfurdöben 1 órán át 0-5 °C-ra hűtjük.

Mikroszkópos vizsgálattal, a kapott kristályok és autentikus minta összehasonlításával megerősítettük, hogy a kristályalak a monohidrátnak felel meg.

A szuszpenziót szűrjük, és kétszer mossuk 60 ml acetonnal. A csapadékot vákuumban 40 °C-on 15 órán át szárítjuk. így 13,28 g (91,8%) hozammal jutunk cefepim dihidroklorid-monohidráthoz. Igazoltuk, hogy ennek kristályszerkezete azonos a Káplán és munkatársai által a4 910 301 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírásban közölt kristályszerkezettel.

30. példa

7-[2-(2-Amino-tiazol-4-il)-2-(Z)-metoxi-imino)-acetamido]-3-[(l-metil-l-pirrolidinio)-metil]-cef -3-em-4-karboxilát dihidroklorid-hidrátok előállítása

120 ml aceton és 40 ml víz -22 °C-ra hűtött elegyéhez 14,67 g hatóanyagot tartalmazó (0,0345 mól) 7-amino-3 -[(1 -metil-1 -pirrolidinio)-metil]-cef-3 -em-4-karboxilát-hidrojodidot és 9,93 g hatóanyagot (0,0388 mól) tartalmazó szin-2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid-hidrokloridot adunk egyidejűleg, különkülön, szilárd alakban 25 perc alatt. A reakcióelegy pH-értékét trietil-aminnal töltött Radiometer ABU80 automatikus titráló műszerrel - amelynek végpontját 6,5-ös pH-ra állítjuk - 5,0 és 7,0 között, a hőmérsékletet -20 °C és -30 °C között tartjuk. A reaktánsok beadagolása után kapott opak szuszpenziót 0-5 °C-ra melegítjük, és a szilárd anyagok oldódásáig keverjük. Az ezen időpontban megejtett HPLC-vizsgálat jelzi, hogy az acilezés teljesen végbement. A reakcióelegyet élesre szűrjük, és a szűrletet két egyenlő részletre osztjuk.

,,A ” módszer

A fenti szűrlet egyik részletét 8,8 ml (0,106 mól) 12 N sósavoldattal savanyítjuk, és 114 ml acetonnal hígítjuk, ekkor a szűrlet megzavarosodik. A szűrletet 0,5 g kristályos cefepim-dihidroklorid-dihidráttal oltjuk, majd a szuszpenziót körülbelül 3 órán át 40 °C-on melegítjük. Ezt követően az elegyet 1 órán át 0-5 °C-on hütjük, és szűrjük. A terméket acetonnal mossuk, és szobahőmérsékleten vákuumban szárítjuk. így 93,3%-os tisztasággal, 7,34 g hozammal (sztöchiometrikusan 67,3 tömeg%-hozammal) kapjuk a cím szerinti vegyület dihidroklorid-sóját. Ennek víztartalma a Kari Fischer módszerrel végzett elemzés szerint 4,1%, FT-IR (diffúz reflektancia KBr-ban) elemzése elnyelési csúcsokat mutat 3574 cm^_1-nél és 3432 cm^_1-nél, jelezve, hogy a

HU 213 267 Β termék a szemcsés kristályokból álló monohidrát és a tűszerű kristályokból álló dihidrát keveréke.

„B módszer

A szürlet másik felét 8,8 ml (0,106 mól) 12 N sósavoldattal savanyítjuk, és 206 ml aceton 1 óra alatti hozzáadásával hígítjuk. A szuszpenziót eltartjuk mindaddig, amíg a kristályosodást meg nem figyeljük, ekkor 0-5 °C-ra hütjük, és ezen a hőmérsékleten tartjuk 1 órán át, majd a szuszpenziót szűrjük, a kapott terméket acetonnal mossuk, és vákuumban 45 °C-on szárítjuk. Ekkor a cím szerinti vegyület dihidroklorid-sója 95,3%-os tisztasággal, 8,6 g mennyiségben (sztöchiometrikusan 85,3 tömeg%-hozammal) kikristályosodik. E termék víztartalma a Kari Fischer elemzés szerint 4,6%, FT-IR elemzése (diffúz reflektancia KBr-ban) arra utal, hogy a termék a cím szerinti vegyület monohidrátja, amely körülbelül 0,4%-nál kevesebb dihidrátot tartalmaz.

31. példa

7-[2-(2-Amino-tiazol-4-il)-2-(Z)-(metoxi-imino)-acetamido]-3-[(l-metil-l-pirrolidimo)-metil]-cef-3-em-4-karboxilát dihidroklorid-dihidrát előállítása

120 ml aceton és 40 ml víz -22 °C-ra hűtött elegyéhez 25 perc alatt egyidejűleg, külön-külön, szilárd alakban 14,61 g hatóanyagot (0,0344 mól) tartalmazó 7-amino3-[( 1 -metil-1 -pirrolidinio)-metil]-cef-3-em-4-karboxilát hidrojodidot és 9,94 g hatóanyagot (0,0388 mól) tartalmazó szin-2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid-hidrokloridot adagolunk. A reakcióelegy pH-értékét trietil-aminnal töltött, 6,5 pH-végpontra állított Radiometer ABU80 automatikus titráló műszerrel 5,0 és 7,5 között, hőmérsékletét -20 °C és -30 °C között tartjuk. A reaktánsok adagolása után kapott opak szuszpenziót 0-5 °C-ra melegítjük, és a szilárd anyagok oldódásáig keverjük. Ebben az időpontban a HPLC-vizsgálat szerint az acilezés teljes. A reakcióelegyet élesre szűrjük, és a szűrletet két egyenlő részre osztjuk.

„A ” módszer

A fenti szürlet egyik felét 11,7 ml (0,1404 mól) 12 N sósavoldattal savanyítjuk, és a szűrlethez keverés közben addig adagolunk acetont, amíg zavarossá nem válik. Ekkor a szűrletet 0,3 g kristályos cefepim-dihidroklorid-dihidráttal oltjuk, és a szuszpenziót körülbelül 1 órán át 50 °C-ra melegítjük. Ekkor a reakcióelegyet szobahőmérsékletre hűtjük, acetonnal hígítjuk, és 15 órán át keverjük, majd a szuszpenziót 1 órán át ismét 40 °C-on melegítjük, és acetonnal hígítjuk. A termék kristályosításához összesen 280 ml acetont használunk. Az elegyet 1 óra alatt fokozatosan 0-5 °C-ra hütjük, a szuszpenziót szűrjük, a terméket 125 ml acetonnal mossuk, és vákuumban 45 °C-on szárítjuk. így 97,8%-os tisztasággal, 8,19 g hozammal (sztöchiometrikusan

80,9 tömeg%-hozammal) kapjuk a cefepim-dihidroklorid-dihidrátot, amelynek víztartalma a Kari Fischer elemzés szerint 6,5%, és FT-IR elemzése (diffúz reflektancia KBr-ban) elnyelési csúcsokat mutat 3574 cm^_1-nél és 3432 cm“'-nél, ami bizonyítja, hogy a termék a tűkben kristályosodó dihidrát.

,,B” módszer

A szűrlet másik felét 14,6 ml (0,1752 mól) 12 N sósavoldattal savanyítjuk, és keverés közben addig adagolunk hozzá acetont, amíg meg nem zavarosodik. Ekkor 0,3 g kristályos cefepim-dihidroklorid-dihidráttal oltjuk, és a szuszpenziót szobahőmérsékleten körülbelül 90 percig keverjük, majd tovább hígítjuk acetonnal, szobahőmérsékleten 15 órán át keverjük, utána 1 órán át 40 °C-on melegítjük. Az elegyet további mennyiségű acetonnal hígítjuk, s így összesen 231 ml acetont alkalmazunk. Ekkor az elegyet 1 óra alatt fokozatosan 0-5 °C-ra hűtjük, a kivált terméket szűrőre gyűjtjük, 125 ml acetonnal mossuk, és vákuumban 45 °C-on szárítjuk, így 96,3%-os tisztasággal, 8,68 g hozammal (sztöchiometrikusan 85,7 tömeg%-hozammal) kapjuk a cím szerinti vegyületet, azaz a cefepim-dihidroklorid-dihidrátot, amelynek víztartalma a Kari Fischer elemzés szerint 6,7%, és FT-IR elemzése (diffúz reflektancia KBr-ban) elnyelési csúcsokat mutat 3574 és 3432 cm^_1nél; ez igazolj a, hogy a termék a tűalakban kristályosodó dihidrát-forma.

Claims (13)

1. Eljárás anti-izomertől és A²-izomertől lényegében mentes 7-[2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(Z)-(metoxi-imino)-acetamido]-3 - [(1 -metil-1 -pirrolidinio)-metil]-cef-3-em-4-karboxilát-(cefepim)-dihidroklorid-hidrát antibiotikum előállítására, azzal jellemezve, hogy 7-amino3-[(l-metil-l-pirrolidinio-)-metil-cef-3-em-4-karboxilátot 2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid-hidroklorid anti-izomertől lényegében mentes szin-izomeijével vizes-szerves oldószerben, 5,0 és 7,5 közötti pH-tartományban reagáltatunk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan 2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-acetil-klorid-hidroklorid anti-izomertől lényegében mentes szin-izomerből indulunk ki amelyet úgy állítunk elő, hogy 2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(metoxi-imino)-ecetsav szin-izomerjének vízmentes hidrokloridját legalább 1 mólekvivalens oxalil-kloridot és - az oxalil-klorid mennyiségére vonatkoztatva - legalább 1 mólekvivalenstől csekély feleslegig terjedő mennyiségben dimetil-formamidot tartalmazó keverékkel inért szerves oldószerben -10 °C alatti hőmérsékleten reagáltatjuk.

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az antibiotikum előállítására megfelelő mennyiségű savat is adunk a reakcióelegyhez.

4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a reagáltatást 6,2-től 6,8-ig terjedő pH-tartományban végezzük.

5. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy vizes-szerves oldószerként víztartalmú acetont alkalmazunk.

6. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az oxalil-kloridot 1,0 mólekvivalenstől körülbelül 2,0 mólekvivalensig terjedő mennyiségben, míg a dimetil-formamidot az oxalil-kloridra vonatkoztatva

HU 213 267 Β az ekvimolárisnál kissé nagyobb feleslegben alkalmazzuk.

7. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a vízmentes hidrokloridra vonatkoztatva az oxalil-kloridot 1,05 mólekvivalens mennyiségben és a dimetil-formamidot 1,075 mólekvivalens mennyiségben alkalmazzuk.

8. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a reagáltatást körülbelül -15 °C és —40 °C közötti hőmérséklettartományban végezzük.

9. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy inért szerves oldószerként diklór-metánt vagy acetonitrilt alkalmazunk.

10. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy savként kénsavat alkalmazunk.

11. A 10. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kapott szulfátsót bázissal közömbösítjük, majd az, antibiotikum előállítására megfelelő mennyiségű sósavat adunk az elegyhez.

12. Az 1. igénypont szerinti eljárás a cefepim antibiotikum kristályos dihidroklorid-monohidrát alakban tör5 ténő előállítására, azzal jellemezve, hogy az acilezési reakcióban kapott oldatot vízzel elegyedő szerves oldószerrel hígítjuk és a kristályosítást 0-5 °C hőmérsékleten folytatjuk le.

13. Az 1. igénypont szerinti eljárás a cefepim antibio10 tikum kristályos dihidroklorid-dihidrát alakban történő előállítására, azzal jellemezve, hogy az acilezési reakcióban kapott oldathoz az ekvivalenst meghaladó mennyiségű sósavat és vízzel elegyedő szerves oldószer olyan mennyiségét adjuk, amely a kristályosodó elegyet ép15 pen a zavarosodási ponton tartja, mielőtt további szerves oldószert adnánk hozzá a kristályosodás teljessé tételére.