HU200191B

HU200191B - Process for production of new dipeptides

Info

Publication number: HU200191B
Application number: HU871364A
Authority: HU
Inventors: Kinji Lizuka; Tetsuhide Kamijo; Tetsuhiro Kobota; Kenji Akahane; Hideaki Umeyama
Original assignee: Kissei Pharmaceutical
Priority date: 1986-04-01
Filing date: 1987-03-30
Publication date: 1990-04-28
Also published as: HUT44043A; US4711958B1; US4711958A; EP0244083A2; AU7094487A; EP0244083A3; NO871295L; AU599367B2; FI871406A; NO871295D0; KR870010078A; FI871406A0

Description

A találmány tárgya eljárás új, (I) általános képletű aminosav-származékok előállítására.

A találmány szerinti eljárással előállított új aminosav-származékok orálisan beadva humán renin inhibitor hatásúak és ennélfogva a magas vérnyomás, főként a reninnel kapcsolatos magas vérnyomás kezelésében használatosak.

A renin egy körülbelül 40.000 molekulasúlyú fehérjebontó enzim, amely a vese juxtaglomeruláris sejtjeiben termelődik és választódik ki. Ez hat a plazma renin szubsztrátra, az angiotenzinogénre, amely ennek következtében dekapeptid angiotenzin I-et termel, amelyet egy angiotenzin I átalakító enzim angiotenzin Π-vé alakít áL

Ismeretes, hogy az angiotenzin Π összehúzza a vaszkuláris sima izmokat és hat a mellékvesekéregre, amely ennek hatására aldoszteront választ ki, ami szabályozza a só és víz háztartást Ennek megfelelően a renin-angiotenzin rendszeres fontos szerepet játszik a magas vérnyomásban. Régóta az a vélemény, hogy a hatásos renin inhibitorok gyógyszerként használhatók a magas vérnyomás, főként a reninnel kapcsolatos magas vérnyomás kezelésében. Bizonyos peptidek renin inhibitor hatását írják le az alábbi irodalmi hivatkozások: 4.548.926. számú USA-beli szabadalmi leírás, 163899/85., 275257/86., 78795/86., 227851/84., 155345/84. és 110661/84. bejelentési számú nem vizsgált, nyilvánosságra hozott japán szabadalmi leírások, 39149/83. publikációs számú, vizsgálat után közzétett japán szabadalmi leíás, Biochemical and Biophysical Research Communications, 118.929-933 (1984); valamint a 77029(At), 77028 (Ai) és 81783(Ai) számú európai szabadalmi bejelentések.

Az előbbi irodalmi hivatkozások közül a 163899/85. bejelentési számú nem vizsgált japán szabadalmi bejelentés a következő általábanos képletű peptideket írja le:

r’C0-Hís-NH-CH-X, ahol

RCO jelentése alifás acil-csoport, aromás acilcsoport, aromás alifás acil-csoport, heterociklusos acil-csoport vagy heterociklusos alifás acil-csoport lehet, ahol az acil-csoportok amino-, védett amino-, hidroxil-, szubsztituált ditio-, alkil-, alkoxi-, alkoxikarbonil- vagy nitro-csoporttal, továbbá halogén atommal lehetnek szubsztituáltva; R² jelentése izobutil- vagy szek-butil-csoport, X jelentése

-CH-A-R³ ^Y 3 általános képletű csoport, ahol R jelentése karboxil-, N-szubsztituált karbamoil-, karbazoil-, Nszubsztituáltkaibazoil- vagy acil-csoport, A jelentése egyes kötés vagy alkilén-csoport, Y jelentése hidrpxil-csoport, merkapto- vagy formil-csqport, vagy

általános képletű csoport, ahol R⁴ jelentése adott esetben karboxil-, védett karboxil-, N-szubsztituált karbamoil-, karbazoil-, N-szubsztituált karbazoilvagy acil-csoporttal szubsztituált alkil-csoport lehet; His jelentése L-hisztidil-csoport. Abejelentésbgen leírják ezekenek a peptideknek gyógyászatilag alkalmazható sóit és észtereit is.

A 78795/86. bejelentési számú nem vizsgált szabadalmi leírás a 163899/85. számú nem vizsgált japán szabadalmi leírásban leírt peptidek optikai izometjeit is leírja.

A 275257/86. bejelentési számú nem vizsgált japán szabadalmi leírás olyan peptideket ismertet, amelyek közel állnak a jelen szabadalmi bejelentésünk vegyületeihez. Bár a referencia nem ismerteti részletesen, az (V) általános képletű vegyülete és gyógyászatilag alkalmazható sóik az oltalmi körébe tartoznak. Az (V) általános képletben R^s jelentése 1-10 szénatomos alkoxi-csopcrt, 1-10 szénatomos monovagy di-alkilamino-csoport vagy heterociklusos csoport, amely a karbonil-csoporthoz a heterociklusoscsoport nitrogénjén keresztül kapcsolódik.

A japán szabadalmi leírás azonban nem ismerteti azt, hogy a morfolino-ctil-csoport helyett morfolinokarbonil-metil-csoportot tartalmazó vegyüietek kiemelkedő renin inhibitor aktivitást mutatnak.

A találmány tárgya eljárás az (I) általános képletű új dipeptidek - ahol

His jelentése L-hisztidi-csoport,

X jelentése 1-5 szénatomos, adott esetben egy vagy két halogénatommal szubsztituált egyenesvagy elágazó láncú alkoxicsoport, 1-5 szénatomos egyenes- vagy elágazó láncú alkil-amino-csoport, 46 szénatomos cikloalkiloxi-csoport, vagy morfolinocsoport - és gyógyászatilag alkalmazható savaddíciós sóik előállítására.

Az (1) általános képletű új vegyüietek orálisan beadva kiváló specifikus renin inhibitor tulajdonságokat mutatnak, és így a magas vérnyomás kezelésében alkalmazhatók.

Az (I) általános képletű dipeptidek és gyógyászatiig alkalmazható savaddíciós sóik renin inhibitor aktivitást mutatnak humán renin-juh renin szubsztrát rendszerben, továbbá humán plazma renin aktivitásuk is van. Ezen kívül a találmány szerinti eljárással előállított aminosav-származékok fehérjebontó enzimekkel, így pepszinnel és chymotripszinekkel szemben stabilak.

Mindezek a hatások azt bizonyítják, hogy az (I) általános képletű új dipeptidek orálisan beadva humán renin inhibitor hatást mutatnak és így a magas vérnyomás, főként a reninnel kapcsolatos magas vérnyomás kezelésében használhatók.

A találmány szerinti eljárás során az (I) általános képletű dipeptideket úgy állítjuk elő, hogy egy (H) általános képletű vegyületet—ahol (S) S-konfigurációt jelent és Y jelentése hidroxil- vagy hidrazino-csoport — egy megfelelően szubsztituált (ΠΙ) általános képletű vegyülettel — ahol (R) az R-konfigurációt, (RS) az RS-konfigurációt jelenti, X jelentése a fenti — kívánt esetben valamilyen kondenzálószer jelenlétében reagáltatjuk.

A kiindulási (II) képletű vegyületeket a 236770/86. bejelentési számon nyilvánosságra hozott, nem vizsgált japán szabadalmi bejelentésben leírtakhoz hasonló módon állíthatjuk elő.

A (ΙΠ) általános képletű kiindulási anyagokat az irodalomban leírtakkal analóg módon állíthatjuk elő. Ennek megfelelően úgy járunk el, hogy N-(terc-butoxi-karbonil)-L-fenilalanint ródiumus alumíniumpor jelenlétében hidrogénezünk, a kapott N-(terc-butoxikarbonil)-L-ciklof exil-alanint valamilyen redukáló-2HU 2001 Sí B

4 szer, így például borán-vegyület jelenlétében redukáljuk, a kapott N-(terc-butoxi-karbonil)-L-cíklohexil-alaninoltpiridin-kéntrioxid komplexszel kezeljük dimetil-szulfoxidban, trietil-amin jelenlétében, a kapott N-(terc-butoxi-karbonil)-L-ciklohexil-alaninalt 5 kálium-cianiddal reagáltatjuk és a keletkezett vegyületet hidrolizáljuk, végül a kapott aminosav-származékot ismert módon észterezzük vagy amidáljuk.

A (II) és (ΙΠ) képletű vegyületek reakcióját ismert módon hajthatjuk végre, vagyis az (I) általános képletű aminosav-származékokat például úgy állíthatjuk elő, hogy a (H) képletű vegyületet—ahol Y jelentése hidrazino-csoport — Ν,Ν-dimetil-formamidban szuszpendáljuk, majd a szuszpenzióba a (II) képletű vegyület mólnyi mennyiségére számolva körülbelül

3-, körülbelül 5 mólnyi hidrogén-kloridot nyomunk, a keverékhez a (II) képletű vegyület mólnyi mennyiségére számolva körülbelül 1-, körübelül 3 mólnyi izoamil-nitritet adunk. A keveréket körülbelül -20 °C — körülbelül -5 ’C közti hőmérsékleten, körülbelül 5 — körülbelül 30 perc időtartamig reagáltatjuk és a reakcióelegy pH-ját trietil-amin hozzáadásával körülbelül 8 — körülbelül 9 értékre állítjuk be. Az ele gyet ezután cseppenként a (IQ) képletű vegyület trietil-aminban készített oldatához adjuk, jeges hűtés közben, előnyösen -20 ’C és 0 ’C közötti hőmérsékleten és az elegyet körübelül 5 — körülbelül 20 óra közötti ideig kezeljük szobahőmérsékleten. A (IQ) és (Π) képletű vegyületek ekvimoláris mennyiségben vannak jelen a reakcióban. Ezután a reakcióelegyhez 5%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát oldatot adunk, majd etil-acetáttal extraháljuk, elpárologtatjuk az etil-acetátot, végül a maradékot preparatív szilikagéles vékonyrétegkromatográviávai, szilikagéles gyors fólyadékkromatográfiával vagy nagynyomású folyadékkromatográviával tisztítjuk.

A (U) és (Π1) képletű vegyületek reakcióját ügy is végezhetjük, hogy a (I) képletű vegyüleietN,N-dimetil-formamidban feloldjuk, l-hidroxi-benzotriazoltés diciklohexil-karbodiimidet adunk hozzá, a reakcióelegyet 10-20 órán át reagáltatjuk szobahőmérsékleten, majd szokásos módon kezelve megkapjuk a kívánt vegyületet

Az (I) általános képletű aminosav-származékok négy aszimmetriás szénatomot tartalmaznak, ezekből egy az L-hisztidin csoportban van. Az aszimmetriás szénatomok miatt az aminosav-származékoknak az aszimmetriás szénatomok konfigurációjától függően különféle sztereoizomerjeik léteznek. Bár az aszimmetriás szénatomok konfigurációi hatással vannak az (I) általános képletű vegyületek renin inhibitor aktivitására, találmányunk oltalmi köréjben csak az Lhisztidin csoport és a 2-es szénatom konfigurációja meghatározott.

Az (I) általános képletű aminosav-származékok esetében a (III) általános képlettel jellemzett molekularészben az a szénatom, amelyen szubsztituált amino-csoport van, előnyösen S-konfigurációjú. Annak a szénatomnak a konfigurációjától függ azonban a hatás, amelyen szubsztituált hidroxil-csoport van, és ez előnyös az R-konfiguráciő, de használhatjuk az Sés R-konfigurációjú vegyületek keverékét is.

Az optikailag aktív vegyületek előállításánál használt optikailag aktív kiindulási anyagokat vagy ismert módon optikai rezolválással állítjuk elő, vagy eleve optikailag aktív vegyületet alkalmazunk kiindulási anyagként

Az (I) általános képletű aminosav-származékokat ismert módon alakíthatjuk gyógyászaíiiag alkalmazható sóikká. Ezek a sók gyógyászati Ing alkalmazható szervetlen vagy szerves savak sói lehetnek, például a sósav, kénsav, p-toíuol szulfonsav, ecetsav, citromsav, borkősav, borostyánkősav, fumársav sói. Ezek a sók ugyanolyan jó renin inhibitor hatást mu10 tatnak, mint a szabad aminosavat tartalmazó vegyiiietek, továbbá fehérjebontó enzimekkel szemben stabilak, így orális beadás esetén is mutatják a kívánt renin inhibitor hatást.

Az (I) általános képíetíí amincsav-származékák 15 erős humán renin-inhibiior hatását bizonyítja, bog}' például humán renin-juh szubsztrát rendszerben ,^s humán magas reninszintű plazmában 3,7x10'2,4x1ο^-9 közötti és 2,6xl0^-/-4,lxI0“⁵ M közötti mólkoncentrációknál 50%-os gátlást eredményez20 nek, továbbá selyemmajmoknái magas reninsziní esetén csökkentik a vérnyomást, miközben toxicitásuk alacsony: Gymódon sz (I) általános képletű aminosav-származékok terápiás szerként használhatók a magas vérnyomás, főként pedig a renínnel kapcsols25 tos magas vérnyomás kezelésében.

Az (I) általános képletű vegyületek és gyógyászaíiiag alkalmazható savaddíciós sóik az emlősöknek beadhatók orálisan, intravénásán, intramuszkulárisan vagy intrarektálisan. Az előbbi módokon beadható 30 gyógyszerkészítményeket a gyógyszeriparban szokásos gyógyászatilagalkalmazliató hordozó és./vagy segédanyagokkal összekeverve állíthatjuk elő.

Az (I) általános képletű hatóanyagot tartalmazó ' gyógyszerkészítményeket a kívánt terápiától függő35 en különféle tíózisformákban adhatjuk be. Tipikus dózisformák a tabletták, emulziók, granulátumok, kapszulák, kúpok, valamint az injektálható készítmények.

Tablettakészítés céljára ismert hordozóanyagokat, 40 így glukózt, laktózt, keményítőt, kakaóvajat, telített növényi olajokat, kaolint, íalkumot; kötőanyagokat, így gumiarábikum port, tragantmézga port; szétesést elősegítő szereket, így lamináriáí és agait használhatunk. A tablettákat kívánt esetben cukorral, zselatin45 nal, filmmel vonhatjuk be. Készíthetünk két agy több réteggel bevont tablettákat is.

Injektálható gyógyszerkészítmény esetén előnyös, ha az előállított oldat és szuszpenzió sterilizált és ízotonizált Injektálható gyógyszerkészítmények előállí50 tása esetén bármilyen ismert hígítószert alkalmazhatunk, ilyen például a víz, etanol, propilén-glikol, polioxietiíén-szorbit, valamint a szorbil észterek, Izotonizáló szerként ezekben a készítményekben megfelelő mennyiségben nátrium-kloridot, glükózt vagy gli55 cerint használhatunk. A gyógyszerkészítmények tartalmazhatnak még oldódástelősegítő szereket, puffereket, festékeket, konzerválószereket, kívánt esetben , színezőanyagokat, illatosítőszereket, ízesítőszereket, édesítőszereket, valamint egyéb ismert, szokásosan | 60 használt gyógyászatiig aktív anyagokat ’

A találmány szerinti új ammosav-szármszékokait humán alkalmazáskor orális beadás esetén naponta körülbelül 5 mg és 5000 mg közötti dózistartományban, paranterális beadás esetén naponta 1 mg és 1000 65 mg közötti dózistartományban adhatjuk be, a beteg-3HU 200191 Β ség típusától, komolyságától függően.

A találmány szerinti eljárást az alábbi példákkal szemléltetjük anélkül, hogy igényünket ezekre a példákra korlátoznánk. A kapott termékek olvadáspontja nem korrigált érték. A termékek NMR értékeit JEOL féle nagy feloldóképességű NMR spektrométerrel mértük (JNM-GX 270 típus). Atömegspektrum értéket JEOL féle tömegspektrométerrel (JMS-DX 300 típus) mértük, a FAB módszerrel. A vékonyrétegkromatográfiát Merck 60 F254-es szilikagél lemezekkel végeztük, az oszlopkromatográfíát pedig Merck 60as Kieselgél töltetű oszlopon (230-400 szemcseméret). A vékonyrétegkromatográfiás eluens kloroform, metanol és víz 8/3/1 térfogatrész összetételű elegye (A keverék) és kloroform-metanol 5/1 térfogatrész arányú elegye (B keverék), az A keverék esetében egy Rf i értéket, a B keverék esetében egy Rf2 értéket adtunk meg.

1, referencia példa

2-(l-naftil-metil)-3-(morfolino-karbonil)-propion sav

32,3 g etil-szukcinát és 29,0 g 1-naftaldehid 320 ml abszolút etanolban készült oldatához 10,7 g 50%os (ásványolajos diszperzió) nátrium-hidridet adunk, jeges hűtés közepette, állandó keverés közben, majd a keveréket 30 percig melegítjük visszafolyató hűtó alatt. Ezután a reakcióelegyhez 230 ml 2 n vizes nátrium-hidroxid oldatot adunk és további 1 óra hosszat melegítjük visszafolyató hűtő alatt A reakcióelegyet csökkentett nyomáson bepároljuk és a maradékhoz vizet adunk. A neutrális anyagok eltávolítása céljából a keveréket dietil-éterrel extraháljuk. A vizes fázist koncentrált sósav hozzáadásával megsavanyítjuk, majd etil-éterrel extraháljuk. Az éteres fázist telített vizes nátrium-klorid oldattal mossuk, vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékhoz benzolt adunk és a kicsapódott kristályokat szűréssel elkülönítve

26,5 g 2-(l-naftil-metilén)-borostyánkösavat kapunk, sárga kristályok formájában.

243 g 2-(naftil-metiIén)-borostyánkósav és 260 ml ecetsav-anhidrid keverékét 1 óra hosszat 60 ’C hőmérsékletre melegítjük, majd a reakcióelegyet csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékhoz benzol és hexán 1/1 térfogatrész arányú keverékét adjuk. A kicsapódott kristályokat szűréssel elkülönítve 16,0 g 2-(l -naftil-metilén)-borostyánkösav-anhidridet kapunk, narancssárgás-sárgás kristályok formájában.

1,00 g 2-(l-naftiI-metilén)-borostyánk6sav-anhidrid és 037 g morfolin 31 ml száraz diklór-metánban készült oldatát 2 órán át keverjük szobahőmérsékleten. A reakcióelegyet csökkentett nyomáson bepároljuk és a maradékot etil-acetát/benzol és hexán 1/1/1 térfogatarányú elegyével trituráljuk, így 1,10 g 2-(lnaftil-metil&})-3-(morfoIino-karbonil)-propionsavat kapunk, színtelen kristályok formájában.

1,00 g fenti sav és 0,1 g 10%-os csöíttszenes palládium keverékét 30 ml metanolban hidrogénezzük atmoszférikus nyomáson. A katalizátor kiszűrése után a szűrletet csökkentett nyomáson bepároljuk és ámaradékot hexánnal trituráljuk, így 0,90 g 2-(l-naftil-metil)-3-(morfolino-karbonil)-propionsavat kapunk, fehér por formájában.

Rfi:0,67

MS: MH*: 328

Olvadáspont: 64-68 ’C

IR (KBr): v CO 1720,1640 cm'¹

NMR (CDCb) & 235-2,7 (m, 2H), 3,05-3,85 (m, 11H), 735-83 (m,7H).

2j£fcrenciaj!élda

N-[2-(l-naftil-metU)-3-(morfoIino-kaiboniI)-propionil]-L-hisztidin-hidrazid

0,89 g 2-(l-naftil-metil)-3-(morfoIino-karboniI)propionsav és 0,79 g L-hisztidin metilészter dihidroklorid 23 ml NN-dimetil-formamídban készült szuszpenziójához 0,70 g difenil-foszforil-azidot és 130 ml trietil-amint adunk jeges hűtés és állandó keverés közben, majd az elegyet még további 16 órán át keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet csökkentett nyomáson bepároljuk és a maradékhoz 5%-os vizes nátrium-hidrogénkarbonát oldatot adunk. A keveréket etil-acetáttal extraháljuk, majd az etil-acetátos fázist vízzel mossuk, vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékhoz dietil-étert adunk és a csapadékot szűréssel elkülönítve 135 g N-[2-naftil-metil)-3-(morfolino-karbonil)-propionil]-L-hisztidin-metiIésztert kapunk fehér por formájában. 0,98 g észter 10 ml metanolban készült oldatához 032 g hidrazid-monohidrátot adunk, majd a keveréket 4 óra hosszat keverjük. A reakcióelegyet csökkentett nyomáson bepároljuk és a maradékot szilikagéles oszlopkromatográfiával (eluens: kloroform/metanol= 10/1 térfogatarányú elegye) tisztítva 033 g N-[2-(l-naftil-metil)-3-(morfolino-karbonil)-propioniI]-L-hisztidin-hidrazidot kapunk, fehér por formájában.

Rfi: 0,49

Olvadáspont: 115-119 ’C

MS:MH⁺:479

ÍR (KBr): vCO 1620 cm'¹.

3. referencia, példa (3S)-3-Amino-4-ciklohexil-2-hidroxi-vajsav-izopropilészter-hidroklorid (2RS és 2R formák)

1335 g N-(terc-butoxi-karbonil)-L-feitíl-alanin 25 ml metanolban készült oldatához 13 g 5% ródiumos aJumíniumport adunk, majd a keveréket 33 kg/cm² nyomáson hidrogénezzük. A katalizátor kiszűrése után a szűríetet csökkentett nyomáson bepároljuk, így 13,4 g N-(terc-butoxi-karbonil)-L-ciklohexil-alanint kapunk fehér por formájában.

2,7 g N-(terc-butoxi-karbonil)-L-ciklohexil-alanin 5 ml száraz tetrahidrofuránban készült keverékét cseppenként 20 ml 1 mól bór-tetrahidrofurán oldathoz adják, argon atmoszférában, a hőmérsékletet 5 ’C-8*C között tartva, majd a reakcióelegyet 3 órán át keveijük. Ezután a reakcióelegy pH-ját 4 értékre állítjuk be 10%-os ecetsavas metanol oldat hozzáadásával, majd az elegyet csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékhoz dietil-étert adunk, majd a keveréket egymás után vizes citromsav oldattal, vizes nátrium-hidrogénkarbonát oldattal, végül telített vizes nátrium-klorid oldattal mossuk, vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk. Csökkentett nyomáson való bepáríás után 2,42 g N-(terc-butoxi-karbonil}-Lciklohexil-alaninolt kapunk.

2,4 g N-(terc-butoxi-karbonil)-L-ciklohexil-alaninol, 63 ml száraz trietil-amin, 3 ml száraz benzol és

-4HU 200191 Β

6,6 ml száraz dieteil-szulfoxid keverékét 15 ’C hőmérsékletre lehűtjük, majd kis részletekben 7,4 g kéntrioxid/piridin komplexet adunk hozzá, miközben a hőmérsékletet 15-20 *C-on tartjuk. A reakcióelegyet még további 10 percig keverjük, majd vízbe öntjük, végül etil-acetáttal extraháljuk. Az etil-acetátos fázist telített vizes nátrium-hidrogénkarbonát oldattal, majd vízzel mossuk, vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk, végül csökkentett nyomáson bepároljuk: így 2,9 g N-(terc-butoxi-karbonil)-2-ciklohexil-alaninalt kapunk.

fi g nátrium-szulfit 20 ml vízben készült oldatát 2 fi g N-(terc-butoxi-kaibonil)-L-ciklohexil-alamnalhoz adjuk és a keveréket 14 óra hosszat keverjük jeges hűtés közben. A reakcíóelegyhez 1,82 g káliumcianid 5 ml vízben és 40 ml etil-acetátban készült oldatát adjuk, majd a kapott elegyet 4 óra hosszat keverjük szobahőmérsékleten. Az etil-acetátos fázist telített vizes nátrium-klorid oldattal mossuk, vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékhoz 21 ml 23%-os sósavat adunk és a keveréket 12 óra hosszat melegítjük visszafolyató hűtő alkalmazásával: így megkapjuk az (A) reakcióelegyet

LjiiódszfiLÍ2ES_£Qrmal

Az (A) reakcióelegyet dietil-éterrel mossuk, és a vizes fázist csökkentett nyomáson bepárolva 23 g (2RS, 3S)-3-amino-4-ciklohextt*2-hidroxi-#ajs«vhidrokloridot kapunk, fehér por formájában. '

100 mg (2RS, 3S)-3-amino-4-ciklobexil-2-hkboxi-vajsav-hiidroklorid 12 ml izopropil-alkoholban készült oldatába keverék és jeges hűtés közben hidrogén-kloridot vezetünk, majd az elegyet 2 óra hosszat melegítjük visszafolyató hűtő alatt A reakcióelegyet csökkentett nyomáson szárazra pároljuk, majd a maradékot szilikagéles oszlopkromatográfiával tisztítjuk (eluens: klcroform/metanol/15/1 térfogatarány), és az eluátumot sósav hozzáadásával megsavanyítjuk. Az elegyet csökkentett nyomáson szárazra párolva 108 mg (2RS, 3S>3-aminM-ciklohexil-2-hidroxi-vajsav-izopropilészter-hidrokloridot kapunk fehér por formájában.

IR(KBr):vCO 1735 cm'¹

NMR (D2O) & 0,8-1,8 (m, 19H), 3,6-3,8 (m, 1H), 43-4,6 (m, 1H), 5,0-5,2 (m, 1H).

2. módszer Í2R forma)

Az (A) reakcióelegyet toluollal mossuk és a vizes fázist körülbelül 30 ml-re pároljuk csökkentett nyomáson. Az oldatot egy éjszakán át hagyjuk állni, a kivált kristályokat szűrésrél elkülönítjük. Toluollal való mosás után 1,0 g (2R, 3S)-3-amino-4-ciklohexil-2hidroxi-vajsav-hidrokloridot kapunk fehér por formájában.

1,0 g (2R, 3S)-3-amino-4-ciklohexil-2-hidroxivajsav-hidroklorid 10 ml izopropil-alkoholban készült szuszpenziójába keverés és jeges hűtés közepette hidrogén-ldoridot vezetünk és az elegyet 2 óra hoszszat melegítjük visszafolyató hűtő alatt. A reakcióelegy bepárlása után a maradékhoz benzolt adunk és a keveréket csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot 10 ml etil-acetátban feloldjuk, a kivált kristályos anyagot szűréssel elkülönítjük: így 1,0 g (2R,

3S)-3-amino-4-ciklohexil-2-hidroxo-vajsav-izopro8 pilészter-hidrokloridot kapunk fehér por alakjában.

Olvadáspont 113-115 ’C.

IR (KBr): v CO 1720 cm¹

NMR (D2O) & 0,8-1,8 (m, 19H), 3,6-3,8 (m, 1H), 437 (d, 1H, J=4,9Hz), 5,0-5,2 (m, 1H).

4. referencia példa (2RS, 3S)-3-amino-4-cfldohexil-2-hidroxi-N-izobutíl-butiramid-hidrddarid ml víz és 10 ml dioxán keverékében feloldunk '

1,4 g (2RS, 3S)-3-amino-4-ciktohexil-trietil-atnint, s ehhez az oldathoz 3,2 g di-terc-butil-dikarbonátot adunk. A keveréket 16 órán át keverjük szobahőmérsékleten, majd 20 ml vizet adunk hozzá. A reakcióelegyet dietil-éterrel extraháljuk a neutrális anyagok eltávolításacéljából. A vizes fázist veres citromsav oldat hozzáadásával megsavanyítjuk, majd dietil-éterrel etraháljuk. Az éteres fázist telített vizes nátriumklorid oldattal mossuk, vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk, majd csökkentett nyomáson bepárolva 03 g (2RS, 3S)-3-terc-butoxi-karbonil-amino4-ciklohexil-2-hidroxi-vajsavat kapunk, színtelen olaj formájában.

400 mg fenti vajsav-származék, 175 mg izóbudlamin-hidroklorid, 270 mg 1-hidroxi-benzotiazd és 032 ml trietil-amin 20 ml etil-acetátban készült oldatához 300 mg diciklohexil-karbodiimidet adunk jeges hűtés és folyamatos keverés közben, majd az elegyet még további 16 órán át keverjük Ezt övetően a reakcióelegyet lehűtjük és kiszűrjük az oldhatatlan anyagokat A szűrletet vizes citromsav oldattal, 5%-os vizes nátrium-hidrogénkarbonát oldattal, majd telített vizes nátrium-klorid oldattal mossuk, vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk, végül csökkentett nyomáson bepárolva é595 mg (2RS, 3S)-3-(terc-butoxi-karbonil)-amino-4-ciklohexil-2-hidroxi-N-izobutil-butiramidot kapunk.

590 mg fenti amid vegyületet 10 ml metü-alkoholban készült oldatához 33 ml 2 N sósavat adunk és a keveréket 2 óra hosszat melegítjük visszafolyató hűtő alatt. A reakcióelegyet csökkentett nyomáson bepároljuk, így 254 mg (2Rs, 3S)-3-amino-4-cikk>hexil-2-hidroxi-N-izobutil-butiramid-hidrokloridot kapunk fehér por formájában.

IR (KBr): v CO 1640 cm^{2 * * * * 7}

NMR (D2O) & 0,8-2,0 (m, 2H), 2,9-33 (m, 2H), 33-3,7 (m, 1H), 43-4,5 (m, 1H).

5. referencia példa

N-[2-(l-naftil-metil)-3-(mofolino-karbonil)-propi onil]-L-hisztidin-metilészter

0,89 g 2-(l-naftil-meúl)-3-(morfolino-karbonil)propionsav és 0,79 g L-hisztidin-metilészter-dihidroklorid 23 ml Ν,Ν-dimetil-formamidban készült szuszpenziójához 0,70 ml difenil-foszforil-azidot és 130 ml trietil-amint adunk keverés és jeges hűtés közben, majd a keveréket még további 16 órán át keverjük. Areakcióelegyetcsökkentettnyomásonbepároljuk és a maradékhoz 5%-os vizes nátrium-kidrogénkarbonát oldatot adunk. Az elegyet etil-acetáttal extraháljuk és az etil-acetátos fázist vízzel mossuk, vízmentes magnézium-szulfát felett szántjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot szilikagéles oszlopkromatográfiával tisztítjuk (eluens: kloroform/metanol 20/1 térfogatarányú elegye), ílymódon

-5HU 200191 Β

0,25 g N-[2-(l-naftil-metil)-3-(morfolino-karbonil)propionil]-L-hisztidin-metilésztert kapunk színtelen tűs kristályok formájában. A vegyület 1 mól benzolt tartalmaz.

Rfi: 0,61 5

Rf2:0,56

ÍR (KBr): v CO 1755,1630,1610 cm'¹

6. referencia példa (2RS, 3S)-3-amino4-ciklohexil-2-hidroxi-vaj- 10 sav-ciklopentilészter-hidroklorid

300 mg (2RS, 3S)-3-amino4-cikIohexil-2-hidroxi-vajsav-hidroklorid 5 ml ciklopentil-alkoholban készült oldatához (elkészítve a 2. referencia példában leírtak szerint) keverés és jeges hűtés közben hidro* 15 gén-kloridot vezetünk, majd az elegyet 90 *C-ra melegítjük 5 óra hosszat. A reakcióelegyet csökkentett nyomáson bepároljuk és a maradékot szilikagéles oszlopkromatográfiával tisztítjuk (eluens: kloroform/mctanol= 5/1 térfogat arány). Az eluátumot só- 20 sav hozzáadásával megsavanyítjuk, majd csökkentett nyomáson szárazra párolva 380 mg (2RS, 3S)-3-amino4-ciklohexil-2-hidroxi-vajsav-ciklopentilészterhidrokloridot kapunk fehér por formájában.

IR (KBr): v CO 1730 cm¹ 25

NMR (D2O) δ: 0,8-2,0 (m, 21H), 3,6-4,0 (m, 1H),

43-4,7 (m, 1H), 5,2-5,4 (m, 1H).

7„refereneia példa

A 2. és 6. referencia példákban leüt módon a kövt- 30 kező észter vegyületeket állítjuk eló:

(2RS. 3SÍ-3-amino-4-ciklohexil-2-hidroxi-vaisav-ciklohexilészter-hidroklorid

Viszkózus színtelen olaj.

ÉR (KBr): vCO 1730 cm¹ 35

NMR (D2O) & 0,8-2,0 (m, 23H), 3,5-4,0 (m, 1H),

43-4,7 (m, 1H), 4,8-5,0 (m, 1H).

(2Rs. 3S'>-3-aminQ-4-ciklohexil-2-hidroxi-vajsav13-difluor-2-propilészter 40

Fehér por.

IR (KBr): v CO 1735 cm'¹

NMR (CDCb) & 0,8-2,0 (m, 143H), 3,3-3,9 (m,

1H), 4,1-5,0 (m, 5H), 53-5,6 (m, 1H).

SjcsÍ£KncÍ242élda

4-[(2RS, 3S)-3-amino-4-ciklohexil-2-hidroxi-butirilj-morfolin-hidroklorid

200 mg, a 4. referencia példában leírtak szerint előállított (2RS, 3S)-3-terc-butoxi-karbonil-amino4- 50 ciklohexil-2-hiroxi-vajsav,0,06 ml morfolin és 13 mg 1-hidroxi-benzotriazol 6 ml etil-acetátban készült oldatához 150 mg diciklohexil-karbodiimidet adunk jeges hűtés és keverés közben és a keveréket 16 órán át keverjük szobahőmérsékleten. A reakcióelegyet le- 55 hűtjük, majd kiszűrjük az oldhatatlan anyagokat. A szűrletet vizes citromsav oldattal, 5%-os vizes nátrium-hidrogénkarbonát oldattal, majd telített vizes nátrium-klorid oldattal mossuk, vízmentes magnéziumszulfát felett szárítjuk: csökkentett nyomáson bepá- 60 rolva 296 mg 4-[(2Rs, 3S)-3-(terc-butoxi-karboniI)amino4-ciklohexil-2-hidroxi-butiril]-morfolint kapunk

A fenti amid-származék 290 mg-jának 5 ml metanolban készült oldatához 1,0 ml 2 n sósavat adunk és 65 az elegyet 3 óra hosszat melegítjük visszafolyató hűtő alatt. Azután a reakcióelegyet csökkentett nyomáson bepároljuk, így 206 mg 4-[(2Rs, 3S)-3-amino-4ciklohexil-2-hiroxi-butiril]-morfolin-hidrokloridot kapunk, fehér por formájában.

IR (KBr): v CO 1620 cm’¹

NMR (D2O) & 0,8-1,9 (m, 13H), 3,4-3,9 (m, 9H),

4,44,7 (m, 1H).

Ljjélda (2RS, 3S)-3-{N-[2-(l-naftil-metil)-3-(rnorfolinokarbonil)-propionil]-L-hisztidil}-amin(4-ciklohexil2-hidroxi-vajsav-izopropilészter (A vegyület)

100 mg N-[2-(l-naftÚ-metil)-3-(morfolino-karbonil)-propionil]-L-hisztidin-hidrazid 5 ml Ν,Ν-dimetil-formamidban készült oldatához 0,12 ml 5,95 N NN-dimetil-formamidos száraz hidrogén-klorid oldatot, majd 0,043 ml izoamil-nitritet adunk -20 *C hőmérsékleten, keverés közben. A hidrazid vegyület eltűnése után a reakcióelegyet -30 ’C-ra hűtjük, majd 0,10 ml trietil-amin hozzáadásával semlegesítjük, flymódon N-[2-( 1 -naftil-meül)-3-(morfoiino-karbonil)propionil]-L-hisztidin-azid oldatot előállítva. Ezt az azid oldatot 58 mg (2RS, 3S)-3-amino4-ciklohexil2-hidroxi-vajsav-izopropilészter-hidroklorid és 0,064 ml trietil-amin 2 ml Ν,Ν-dimetil-formamidban készült oldatához adjuk keverés és jeges hűtés közben, majd az elegyet még további 16 órán át keverjük. Ehhez a reakcióelegyhez 5%-os vizes nátriumhidrogénkarbonát oldatot adunk, majd etil-acetáttal extraháljuk. Az etil-acetátos fázist telített vizes nátrium-klorid oldattal mossuk, vízmentes magnéziumszulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot szilikagéles preparatív vékonyrétegkromatográfiával tisztítjuk (előhívó oldószer: kloroform/metanol= 5/1 térfogatarány), így 55 mg (2RS, 3S)-2-{N-[2-(l-naftil-metil)-3-(morfoIinokarbonil)-propionil]-L-hÍ5ztidil} -amino4-ciklohexil· 2-hidroxi-vajsav-izopropilésztert kapunk, fehér por formájában.

Olvadáspont: 103-106 ’C.

Rfi: 0,60

Rf2:0,50

MS: MH+:690.

2. példa (2RS, 3S)-3- {N-[2-(l-naftil-metil)-3-(morfolinokarbonil)-propionil]-L-hiszíidil}-amino4-ciklohexil2-hidroxi-N-izobutil-butiramid (B vegyület)

100 mg N-[2-(l-naftil-metil)-3-(morfolino-karbonil)-propionil]-L-hisztidin-metilészter 5 ml metil-alkoholban készült oldatához 0,42 ml 1 n vizes nátrium-hidroxid oldatot adunk jeges hűtés és keverés közben, majd az elegyet 16 órán át keverjük szobahőmérsékleten. Ezután a reakcióelegyet csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot, 61 mg (2RS, 3S)-3-amino4-ciklohexil-2-hidroxi-N-izobutiI-butiramid-hidrokloridotés43 mg 1-hidroxi-benzotriazolt 5 ml Ν,Ν-dimetil-formamidban feloldjuk és az oldathoz 48 mg diciklohexil-karbodiimidet adunk keverés és jeges hűtés közben. Az elegyet még további 16 órán át keverjük szobahőmérsékleten. A reakcióelegyet csökkentett nyomáson bepároljuk és a maradékhoz 5%-os vizes nátrium-hidiogénkarbonát oldatot adunk. Ezt az elegyet etil-acetáttal extraháljuk, az

-6HU 200191 Β etil-acetátos fázist telített vizes nátrium-klóid oldattal mossuk, majd vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk végűi csökkentett nyomáson bepároljuk A maradékot szilikagéles preparatív vékonyrétegkromatográfiával tisztítjuk (előhívó oldószer kloroform/metanol» 5/1 térfogataráhy), így 6,5 mg (2RS,3S)-3-{N-[2-(l-naftil-metil)-3-(morfolino-karbonil)-propionil]-L-hisztidil) -amino-4-ciklohexil-2hidroxi-N-izobutil-butir-amidot kapunk, fehér por formájában.

Olvadáspont 119-125 ’C.

Rfi:034

Rfe0,41

MS:MH*:703.

3. példa (2RS, 3S)-3-{N-[2-(l-nafÜl-metil)-3-(morfoIinokarbonil)-propionil]-L-hisztidil}-amino-4-ciklohexil2-hidroxi-vajsav-cikk>pentilészter (C vegyület)

100 mg N-[2-(l-naftil-metil)-3-(m(xfolino-karbonil)-propionil]-L-hisztidin-metilészter 1 ml metanolban készült oldatához 0,20 ml 1 n vizes náttium-hidroxid oldatot adunk jeges hűtés és keverés közben. Az elegyet 1 óra hosszat keverjük jeges hűtés közben, majd még további 14 óra hosszat keverjük szobahőmérsékleten. Ezután a reakcióelegyet csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradék és 55 mg (2RS, 3S)-3-amino-4-ciklohexil-2-hidroxi-vajsav-ciklopen tilészter-hidroklorid 2 ml Ν,Ν-dimeül-formamidban készült oldatához 0,046 ml difenil-foszforil-azidot és 0,030 ml trietil-amint adunk keverés és jees hűtés közben, majd az elegyet 14 óra hosszat keverjük jel· ges hűtés közben. A reakcióelegyetcsökkentett nyomáson bepároljuk és 5%-os vizes nátrium-hidrogénkarbonát oldatot adunk a maradékhoz. Az elegyet etil-acetáttal extraháljuk és az etil-acetátos fázist telített vizes nátrium-klorid oldattal mossuk, vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk, majd csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot szilikagéles preparatív vékonyrétegkromatográfiával tisztttjuk (előhívó oldószer. kloroform/metanol= 5/1 térfogat arány), így 41 mg (2RS, 3S)-3-{N-{2-(l-naftil<.nfctil)-3-(morfolino-karbonil)-propionil} -L-hisztidil) amino-4-ciklohexil-2-hidroxi-vajsav-ciklopentilésztert kapunk, fehér por formájában.

Olvadáspont: 95-100 *C.

Rfi: 039

Rf2:038

MS: MH⁺:716.

4. példa

A 3. példában leírtakhoz hasonló módon a következő vegyületeket állítjuk elő:

(2R, 3S)-3-{N-[2-(l-naftil-metil)-3-(mOTfolinOkarbonil)-propionil]-L-hisztidil} -amino-4-ciklohexü2-hidroxi-vajsav-izopropilészíer (D vegyület). Fehér por.

Olvadáspont* 99-104 ’C.

Rfi: 039. Rfe: 030.

MS: MH*:690.

g D vegyifletnek 58 ml 03 n HCl-val készített oldatát fagyasztva szárítva 203 g (2R, 3S>3-(N-[2(l-naftil-meül)-3-(morfolino-karbonil)-propionil]-Lhisztidil) -amino-4-ciklohexil-2-hídrOXi-vajsav-izx>propiUsréer-hidrokloridotkapunk,fehérporformájá12 bán.

Olvadáspont: 125-128 ‘C.

IR (KBr): v CO 1730,1625 cm⁴.

(2RS, 3S)-3- {N-[2-(l-naftil-metil)-3-(morfolinokarbonil)-propionil]-L-hisztidii-amino-4-cikíohexií2-hidroxi-vajsav-ciklohexilészter (E vegyület). Fehér por.

Olvadáspont: 110-115 ’C.

Rft: 039

Rfz 038

MS MH*· 730

4-(2RS, 3S)-3-{N-[2-(l-nafti!-metil)-3-(morfolino-karbonil)-propionil]-L-hisztidií 1 -amino-4-ciklohexil-2-hidróxi-butiril-morfolino (F vegyület). Fehér por.

Olvadáspont: 118-125 ’C,

Rft: 037

Rf2:031

MS: MH*: 717 (2RS, 3S)-3- {N-[2-(l-naftil-metií)-3-(morfolinokarbonil)-propionil]-L-hisztidil) -amino-4-ciklohexií2-hidroxi-vajsav-13-difluor-2-propilészter (G vegyület). Fehér por.

Olvadáspont 116-122 ’C.

Rfi:037

Rf2:033

MS: ΜΗ⁴·; 726

5. példa

In vitro inhibitor hatás humán renin-juh renin szubsztrát reakciós rendszerben mM EDTA x 2 Na-t és 0,1% neomicin-szulfátot tartalmazó, 200 pl 125 mM-os pirofoszfát puffer (pH= 7,4), 25 pl 20 mM-os L-fenÜ-alanin-L-aíannsL-prolin angiotenzin átalakító enzim inhibitor, 50 pl félig tisztított juh renin szubsztrát (2000 ng angiotenzin I:eq/ml), 50 pl, dimetil-szulfoxidos oldatban lévő találmány szerinti aminosav-származék és 150 pl ionmentesített víz keverékéhez 25 pl tisztított humán renint (20-30 ng angiotenzin I/ml/óra) adunk. A keveréket 15 percig vízfürdőn inkubáljuk 37 ’C-on és a reakcióelegyet 5 percig állni hagyjuk a vízfürdőn 100 °C-on, a reakcióó leállítása céljából. Lehűtés után az oldat 200 μΐ-jét vesszük és a renin hozzáadására keletkezett angiotenzin I mennyiségét radioimmunvizsgálattal meghatározzuk. (A vizsgálatot renin riabead kit felhasználásával /DAINABOT/ végezzük.)

Az inhibitor hatást az alábbi egyenlet segítségéve! számítottuk ki.

Kontrollként ugyanazt az eljárást hajtjuk végre, mint előbb, de csak 50 μ dimetil-szulfoxidot használunk, a találmány szerinti vegyület dimetil-szulfoxidos oldata helyett.

Gátlás %= [(Az angiotenzin I mennyisége a kontroliban - Az angiotenzin I mennyisége a találmány szerinti vegyületet tartalmazó elegyen)/ az angiotenzin I mennyisége a kontroliban] x 100

Az 50%-os gátlást kifejtő mólkoncentrációt (IC50) a kapott gátlás értékekből számoltuk ki, az eredmények az alábbiakban láthatók:

Vegyület IC50

-7HU 200191 Β mólkoncentráció A 6,5x10’’

B 2,9x10''

C 2,5x10’

D 2,4x10’’ 5

E 6,6x10’’

F 3,7xl0„

G 2,9x10’

6. példa 10

Renin inhibitor hatás humán magas reninszintű plazmában

350 μΐ, 14 mM EDTA x 2 Na-t és 03% neomicinszulfátoí tartalmazó 0,5 M foszfát puffer (pH= 7,0), μΐ 20mM-osL-fenilalanil-L-alaniI-L-prolinangi- 15 otenzin átalakító enzim inhibitor és a találmány szerinti aminosav-származékot tartalmazó 100 μΐ humán magas reninszintű plazmához adjuk. Az elegy 201 μΐjét jeges fürdőre helyezzük 4 *C hőmérsékleten tartva és a megmaradó 800 μ-t 60 percig inkubáljuk 37 20 *C-on, vízfürdőn. 200 μΐ inkubált elegyet jégfürdőn befagyasztunk és a keletkezett angiotenzin I mennyiséget (A) radioimmunvizsgálaítal meghatározzuk.

A jeges fürdési 4 ’C-on elhelyezett elegy angiotenzin I tartalmát (B) szintén radioimmunvizsgálaítal ha- 25 tározzuk meg.

Kontrollként ugyanilyen eljárást hajtunk végre, a 100 μΐ dimetil-szulfoxidos aminosav hatóanyag oldat helyett 100 μΐ dimetil-szulfoxidot alkalmazva.

A nettó mennyiséget A és B különbsége adja meg. 30

Az inhibitor (gátló) hatást az alábbi egyenlet alapján számoltuk ki:

Gátlás %= [(Az angiotenzin I mennyisége a konrollban - Az angiotenzin I mennyisége a találmány 35 szerinti vegyületet tartalmazó elegyben)/Az angiotenzin I mennyisége a kontroliban] x 100

Az 50%-os gátlást kifejtő mólkoncentrációt (ICso) a kapott gátlás értékekből számoltuk és az alábbiak- 40 bán adjuk meg.

Vegyület ICso (mólkoncentráció)

A Ι,ΟχΙΟ'⁸ 45

B 2,6xl0'⁷

C 6,8x10’

D 4,7x10’’

E 3,0x10?

F l,3xl0'⁷ 50

G 4,1x10’’

7. példa

Renin inhibitor hatás plazmán, közönséges selyemmajom esetében 55

A kísérletben közönséges selyemmajmot használtunk, az alábbi irodalomban leírtak szerint: K. G. Hofbauer et al., Clinical and Experimental hypertension,

VoL A5, Nos. 7 8 (1983), p. 1237-1247.

Furoszemidet adtunk be közönséges selyemma- 60 jómnak, orálisan, háromszor 15 mg/kg/nap dózisban, a magas ieninszint létrehozása céljából. Az állattá: sószegény diétán voltak tartva.

Mérés

A 335-375 g-os éber hím és nőstény selycmmaj- 65 mókát kis lefogó székekbe helyeztük és a femorális artériából katéteren keresztül 20,40,60,120,180 és 300 perces intervallumokban vért vettünk.

Az összegyűjtött vérmintákat 1200 g 15 percig centrifugáltuk, 4 ’C hőmérsékleten. A. plazma 200μΐjét 60 percen át 37 ’C-on inkubáltuk és a plazmái renin aktivitást radioimmun-vizsgálattal mértük.

A találmány szerinti A vegyületet híg sósavban oldottuk és orálisan beadtuk egy katéteren keresztül, 30 mg/kg egyszeri dózisban.

A kapott eredmények alább láthatók:

A plazmais Felhasznált renin aktivitá állatok %-os gátlása száma

20 perccel beadás után	68,2 3
40 perccel beadás után	88,1 3
60 perccel beadás után	87,1 3
120 perccel beadás után	88,1 3
180 perccel beadás után	79,6 3
300 perccel beadás után	53,4 2

8. példa

Vérnyomáscsökkentő hatás selyemmajomban

A kísérletet közönséges selyemmajomnál K. G. Hofbauer és társai (Clinical and Experimental Hypertension, Vol. A5, Nos. 7 8 (1983), p 1237-2147) módszere szerint hajtottuk végre.

Közönséges selyemmajomnak furoszemidet adtunk be háromszor, a magas rcninszin t kialakítása céljából.

Az utolsó furoszemid dózis beadása után a harmadik napon megmértük az éber selyemmajmok vérnyomását

Vérnyomásmérés

460 g súlyú éber hím selyemmajmot kis lefogó székbe helyeztünk. A vérnyomást pretismograph-fal, tail cuff módszerrel mértük. A C vegyületet híg sósavban feloldottuk és orálisan, 30 mg/kg dózisban adtuk be, katéter segítségével A kapott eredmények alább láthatók.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONT

1-5 szénatomos, egyenes- vagy elágazó láncú alkil-amino-c söpört,

4-6 szénatomos cikloalkoxicsoport; vagy morfolinocsoport;

valamint gyógyászatilag alkalmazható savaddíciós sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (II) képletű vegyületet—ahol (S) jelentése S-konfigtuáció, Y jelentése hidroxil- vagy hidrazino-csoport- va-8HU 200191 Β lamely (Π) általános képletű vegyülettel—ahol X jelentése a fentiekben megadott, (R) jelentése R-konfiguráció, (RS) jelentése RS-konfiguráció — kívánt esetben kondenzálószer jelenlétében reagáltatunk. (Elsőbbsége: 1987.03.30.)

1. Eljárás (I) általános képletű dipeptidek, ahol

His jelentése L-hisztidil-csoport,

X jelentése 1-5 szénatomos, egyenes- vagy elágazó láncú alkoxicsoport, mely adott esetben egy vagy két halogénatommal szubsztituált;

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, olyan (I) általános képletű vegyületek és savaddiciós sóik előállítására, ahol

X jelentése 1-5 szénatomos, egyenes- vagy elágazó láncú alkoxicsoport, vagy 1-5 szénatomos, egyenes- vagy elágazó láncú alkil-amino-csoport,

His jelentése L-hisztidil-csoport, azzal jellemezve. hogy egy (Π) általános képletű vegyülettel - ahol X jelentése a fenti, (R) és (RS) jelentése az 1. igénypontban megadott - reagáltatunk.

(Elsőbbsége: 1986.04.01.)

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek és savaddiciós sóik előállítására, ahol

X jelentése 1-5 szénatomos, egyenes- vagy elágazó láncú, egy vagy két halogénatommal szubsztituált alkoxicsoport, 4-6 szénatomos cikloalkoxicsoport, vagy morfolinocsoport,

His jelen tése L-hisztidil-csoport, azzal jellemezve, hogy egy (Π) általános képletű vegyületet—ahol (S) és Y jelentése az 1. igénypontban megadott — valamely (ΙΠ) általános képletű vegyülettel — ahol X jelentése a fenti, (R) és (RS) jelentése az 1. igénypontban megadott—reagáltatunk.