HUT77407A - (Amidino-alkil)-szulfinil- és -szulfonil-csoporttal szubsztituált aminosav-származékok, eljárás előllításukra és az ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények - Google Patents

Description

A találmány (I) általános képletű amidino-szulfoxid és amidino-szulfon-származékokra, azok előállítására alkalmas eljárásra, ilyen származékokat tartalmazó gyógyszerkészítményekre, továbbá ezeknek a származékoknak gyógyszerkészítmény előállítását célzó felhasználására és terápiás alkalmazására - mindenekelőtt az indukálható nitrogén(II)-oxid-szintáz enzim szelektív inhibitoraiként való alkalmazására - vonatkozik. A találmány tárgyát képezik még a (I) általános képletű vegyületek bizonyos intermedierjei is, továbbá egy olyan eljárás, amellyel ezeknek az intermediereknek egy részét elő lehet állítani.

Az 1980-as évek eleje óta ismeretes, hogy az acetil-kolin által kiváltott érelernyedés függ a belhám jelenlététől, és ezt a hatást egy labilis humorális (testnedvekben előforduló) faktornak, az endotéliumból származó relaxációs faktornak (EDRF) tulajdonították. A gliceril-trinitrát értágító hatása már jóval több mint 100 éve ismertté vált, és ma már az is köztudomású, hogy az amil-nitrit, a gliceril-trinitrit és más nitro-értágítók aktív komponense a nitrogén(II)-oxid. A közelmúltban az EDRF-et nitrogén(II)-oxidként azonosították, és ezzel a felismeréssel egyidőben felfedezték azt a biokémiai mechanizmust, amellyel a nitrogén(II)-oxid-szintáz enzim L-argininből nitrogén(II)-oxidot szintetizál.

A nitrogén(II)-oxid N-argininból kiinduló szintézisét gátolni lehet az N^G-monometil-L-arginin (L-NMMA) L-arginin-analogonnal, amelynek a gyógyászati alkalmazását a vérmérgezéses (toxikus) sokk és más típusú, a szervezet egészére kiterjedő alacsony vérnyomásos állapotok kezelésére már java• · • · • · · · ·

- 3 solták a szakirodalomban [91/04024. sz. nemzetközi közrebocsátási irat és 2 240 041. sz. nagy-britanniai közrebocsátási irat]. Az L-NMMA-en kivül ugyanerre a célra ajánlották már [91/04024. sz. nemzetközi közrebocsátási irat és 446 699. sz. európai közrebocsátási irat] más nitrogén(II)-oxid-szintáz-inhibitorok gyógyászati alkalmazását is.

A közelmúltban nyilvánvalóvá vált, hogy legalább három nitrogén(II)-oxid-szintáz-izoenzim létezik [Knowles és Moncada: Biochem. J., 298. 249-258 (1994)], mégpedig a következők:

(i) egy Ca⁺⁺/kalmodulin-függő konstitúciós enzim (eNOS), amely az erek belhámsejtjeiben van jelen, és receptorra vagy fizikai ingerlésre reagálva bocsát szabadon nitrogén (II)-oxidot;

(ii) egy Ca'Vkalmodulin-függő konstitúciós enzim (nNOS), amely az agyban és bizonyos perifériás idegrendszerekben helyezkedik el, és receptorra vagy fizikai ingerlésre reagálva bocsát szabadon nitrogén(II)-oxidot;

(iii) egy kalciumionoktól független enzim (iNOS), amely azután jön létre, hogy az erek simaizmát, a falósejteket (a makrofágokat), a belhámsejteket és számos más sejtet endotoxinok (a baktériumok szétesésekor keletkező mérgező anyagok) és citokinok aktiválják; ez az indukálható nitrogén(II)-oxid szintáz enzim - ha már egyszer hatni kezdett - hosszú időn át szintetizál nitrogén (II)-oxidot.

Az eNOS és az nNOS által szabaddá tett nitrogén (11)-oxid

- 4 számos fiziológiai reakció alapjául szolgáló átalakító mechanizmusként működik. Az iNOS által termelt nitrogén(II)-oxid a behatoló mikroorganizmusok számára citotoxikus molekula. Az is nyilvánvaló, hogy a túlzott mértékű nitrogén(II)-oxid-termelődés hátrányos hatásai - mindenekelőtt az erek kóros mértékű kitágulása, az erek áteresztése és a szövetkárosodás - nagymértékben az iNOS által szintetizált nitrogén(II)-oxidnak tulajdoníthatók.

A gyógyászati alkalmazásra eddig javasolt nitrogén(11)-oxid-szintáz-inhibitorok - például az L-NMMA és a nitro-arginin - nem szelektívek, minthogy valamennyi nitrogén(II)-oxid-szintáz izoenzim működését gátolják. Ilyen nemszelektív nitrogén(II)-oxid-szintáz-inhibitorok alkalmazása esetén nagy körültekintéssel kell eljárni, hogy el lehessen kerülni az eNOS túlzott mértékű gátlásának adott esetben súlyos következményeit, beleértve a magas vérnyomást, a lehetséges trombózist és a szövetkárosodást. Azt javasolják - mindenekelőtt abban az esetben, ha az L-NMMA gyógyászati alkalmazásának a célja vérmérgezéses vagy mérgezéses sokk kezelése -, hogy a beteg vérnyomását a kezelés elejétől a végéig folyamatosan figyeljék. A nem szelektív nitrogén(II)-oxid-szintáz-inhibitorokat megfelelő óvatossággal tehát fel lehet használni gyógyászati célokra, de a szelektív nitrogén(II)-oxid-szintáz-inhibitorok - vagyis azok az inhibitorok, amelyek sokkal nagyobb mértékben gátolják az iNOS működését, mint az eNOS működését - gyógyászati szempontból még hasznosabbak és még könnyebben kezelhetők lennének.

A Nagy-Britanniából származó PCT 92/02387. sz. közrebo5 • · · · · · ·

• · · · · · csátási iratban (O) általános képletű amidin-származékokat ismertetnek, beleértve azok sóit és gyógyászati szempontból elfogadható észtereit, valamint amidjait is. Az (O) általános képletben

- R¹ jelentése 1-6 szénatomos, egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoport, 2-6 szénatomos alkenilcsoport, 2-6 szénatomos alkinilcsoport, 3-6 szénatomos cikloalkilcsoport vagy (3-6 szénatomos cikloalkil)- (1-6 szénatomos alkil)-csoport; és

- Q jelentése egy vagy több 1-3 szénatomos alkilcsoporttal adott esetben helyettesített, 3-6 szénatomos alkilén-, alkenilén- vagy alkiniléncsoport; - (CH₂) pX (CH₂) _q- általános képletű csoport - ahol p jelentése 2 vagy 3, q jelentése 1 vagy 2, és X jelentése oxigénatom, R² helyén hidrogénatomot vagy 1-6 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó NR² általános képletű csoport, vagy S(O)_X általános képletű csoport, ahol x jelentése 0, 1 vagy 2 -; vagy olyan csoport, amelynek - (CH₂) _rA(CH₂) _s- általános képletében r jelentése 0, 1 vagy 2, s jelentése 0, 1 vagy 2, és A jelentése 3-6-tagú karbociklusos vagy heterociklusos gyűrű, amely adott esetben helyettesítve van egy vagy több megfelelő szubsztituenssel, mégpedig 1-6 szénatomos alkilcsoporttal, 1-6 szénatomos alkoxicsoporttal, hidroxilcsoporttal, halogénatommal, nitrocsoporttal, cianocsoporttal, trifluor-(1-6 szénatomos alkil)-csoporttal, aminocsoporttal, 1-6 szénatomos alkil-amino-csoporttal és/vagy di(l-6 szénatomos alkil)-amino-csoporttal.

Az (O) általános képletű vegyületek, valamint azok

- 6 sói, észterei és amidjai gátolják a nitrogén(II)-oxid-szintáz enzim működését.

A találmány kidolgozásakor azt tapasztaltuk, hogy egy különleges vegyületcsoport szelektíven gátolja az iNOS működését, ugyanakkor csak kismértékben vagy egyáltalán nem befolyásolja az eNOS működését. Ezek a vegyületek a (I) általános képletű amidino-szulfoxid-származékok és amidino-szulfon-származékok, valamint azok sói, észterei, amidjai és fiziológiai szempontból elfogadható hatóanyag-elővegyületei (prodrugjai). A (I) általános képletben

- R¹ jelentése olyan 1-6 szénatomos, egyenes vagy elágazó szénláncú alkil-, 2-6 szénatomos alkenil-, 2-6 szénatomos alkinil-, 3-6 szénatomos cikloalkil- vagy (3-6 szénatomos cikloalkil)-(1-6 szénatomos alkil)-csoport, amely adott esetben helyettesítve lehet egy-három csoporttal, mégpedig - egynél több helyettesítő esetén egymástól függetlenül - halogénatommal, cianocsoporttal, nitrocsoporttal, -COR² általános képletű csoporttal - ahol R² jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkilcsoport, R³ helyén hidrogénatomot vagy 1-6 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó -OR³ általános képletű csoport vagy R⁴ és R⁵ helyén egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy 1-6 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó NR⁴R⁵ általános képletű csoport -, -S(O)_raR⁶ általános képletű csoporttal ahol m jelentése 0, 1 vagy 2, R⁶ jelentése pedig hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkilcsoport, hidroxilcsoport vagy R⁷ és R⁸ helyén egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy - 6 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó NR⁷R⁸ általá1 • * · • · ·

- Ί nos képletű csoport PO(OR⁹)₂ általános képletű csoporttal - ahol R⁹ jelentése hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport -, NR¹⁰Rⁿ általános képletű csoporttal - ahol R¹⁰ és R¹¹ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkilcsoport, R¹² helyén hidrogénatomot vagy 1-6 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó -COR¹² általános képletű csoport, vagy m' helyén 0-t, 1-et vagy 2-t, R¹³ helyén pedig hidrogénatomot vagy 1-6 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó -S(O)_m,R¹³ általános képletű csoport - és/vagy olyan csoporttal, amelynek -OR¹⁴ általános képletében R¹⁴ jelentése hidrogénatom, egy-három halogénatommal adott esetben helyettesített 1-6 szénatomos alkilcsoport, 6-10 szénatomos arilcsoport vagy R¹⁵ helyén hidrogénatomot vagy 1-6 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó -COR¹⁵ általános képletű csoport;

- n jelentése 0 vagy 1;

- p jelentése 2 vagy 3; és

- q jelentése 1 vagy 2.

Jó eredménnyel alkalmazhatók azok a vegyületek, amelyek (I) általános képletében R¹ jelentése olyan 1-6 szénatomos alkil-, 2-6 szénatomos alkenil-, 2 -6 szénatomos alkinilvagy 3-6 szénatomos cikloalkilcsoport, amely adott esetben helyettesítve lehet egy-három csoporttal, mégpedig - egynél több helyettesítés esetén egymástól függetlenül cianocsoporttal, nitrocsoporttal, R^2a helyén hidrogénatomot, 1-4 szénatomos alkilcsoportot, hidroxilcsoportot vagy aminocsoportot tartalmazó -COR^'^a általános képletű csoporttal, m helyén a már megadott számok valamelyikét, R^6a helyén pedig ··· • · » hidrogénatomot, 1-4 szénatomos alkilcsoportot, hidroxilcsoportot vagy aminocsoportot tartalmazó -S(O)_mR^6a általános képletű csoporttal, R^9a helyén hidrogénatomot vagy 1-4 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó -PO(OR^9a)2 általános képletű csoporttal, NR^10aR^lla általános képletű csoporttal - ahol R^10a és R^lla jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkilcsoport vagy olyan csoport, amelynek -COR^l2a vagy S(O)m-R^13a általános képletében m' jelentése a már megadott, és R^12a, valamint R^13a jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport - és/vagy olyan csoporttal, amelynek OR^14a általános képletében R^14a jelentése hidrogénatom, egy-három halogénatommal adott esetben helyettesített 1-4 szénatomos alkilcsoport, fenilcsoport, benzilcsoport vagy R^15a helyén hidrogénatomot vagy 1-4 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó -COR^15a általános képletű csoport.

Különösen jó eredménnyel alkalmazhatók azok a vegyületek, amelyek (I) általános képletében R¹ jelentése olyan 1-4 szénatomos alkil- vagy 2-4 szénatomos alkenil- vagy 2-4 szénatomos alkinilcsoport, amely adott esetben helyettesítve lehet egy-három csoporttal, mégpedig - egynél több helyettesítő esetén egymástól függetlenül - cianocsoporttal, -COR általános képletű csoporttal - ahol R² jelentése a már megadott -, -S(O)_mR⁶ általános képletű csoporttal - ahol m és R⁶ jelentése a már megadott -, NR¹⁰Rⁿ általános képletű csoporttal - ahol R¹⁰ és R¹¹ jelentése a már megadott -, halogénatommal és/vagy -OR¹⁴ általános képletű csoporttal, ahol R¹⁴ jelentése a már megadott.

Legelőnyösebben azok a vegyületek alkalmazhatók, amelyek ·· ··«· ·

- 9 (I) általános képletében R¹ jelentése olyan metil- vagy etilcsoport, amely adott esetben helyettesítve lehet egy-három szubsztituenssel, mégpedig - egynél több helyettesítő esetén egymástól függetlenül - halogénatommal, -OR¹⁴ általános képletű csoporttal - ahol R¹⁴ jelentése a már megadott és/vagy S(O)_mR⁶ általános képletű csoporttal, ahol m és R⁶ jelentése a már megadott.

A (I) általános képletű vegyületek egyik célszerűen alkalmazható csoportját képezik a (IA) általános képletű vegyületek. A (IA) általános képletben R¹, R², p és q jelentése a már megadott, azzal a megjegyzéssel, hogy R¹ előnyös esetben nem helyettesített vagy csak egy csoporttal helyettesített szubsztituens.

Az előnyösen alkalmazható vegyületek közé tartoznak - valamennyi sójuk, észterük, amidjuk és fiziológiai szempontból elfogadható hatóanyag-elővegyületük alakjában is - a következő származékok:

- 2-amino-6-(1-imino-etil-amino)-4,4-dioxo-4-tia-hexánsav (9. példa);

- 2-amino-6-(1-imino-etil-amino)-4-oxo-4-tia-hexánsav (8. példa);

- 2-amino-Ί-(1-imino-etil-amino)-5-oxo-5-tia-heptánsav;

- 2-amino-7-(1-imino-etil-amino)-5,5-dioxo-5-tia-heptánsav;

- 2-amino-6-(1-imino-2-fluor-etil-amino)-4, 4-dioxo-4-tia-hexánsav (1. példa);

- 2-amino-6-(l-imino-2-metoxi-etil-amino)-4,4-dioxo-4-tia-hexánsav (2. példa);

- 2-amino-6-(2-acetoxi-l-imino-etil-amino)-4,4-dioxo-4-tia-hexánsav (3. példa);

- 2-amino-6-[2- (benzil-oxi) -l-imino-etil-amino]-4, 4-dioxo-4-tia-hexánsav (4. példa);

- 2-amino-6-[2- (metil-tio) -l-imino-etil-amino]-4, 4-dioxo-4-tia-hexánsav (5. példa); és

- 2-amino-6-(2-hidroxi-l-imino-etil-amino)-4,4-dioxo-4-tia-hexánsav (6. példa).

Különösen előnyösen alkalmazható - célszerűen R konfigurációjú formában - a 2-amino-6-(l-imino-etil-amino)-4,4-dioxo-4-tia-hexánsav (7. példa) és a 2-amino-6-(l-imino-2-fluor-etil-amino)-4,4-dioxo-4-tia-hexánsav (1. példa).

A (I) általános képletű vegyületek molekulájában a különböző csoportok pontos jelentésétől függően számos aszimmetriacentrum lehet. A (I) általános képlettel megadott vegyületkör szándékaink szerint magában foglalja az összes lehetséges izomert is. A (I) általános képletű vegyületek mindegyike tartalmaz egy aszimmetriacentrumot a

CO₂H

nh₂ képletű csoportban, és - bár a természetes L vagy (S) kiralitású arginin alkalmazása előnyös megismételjük, hogy az általános képlet szándékaink szerint kiterjed az összes lehetséges izomerre, függetlenül attól, hogy tiszta formában vagy bármilyen mennyiségi arányú elegy formájában vannak jelen .

A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek egy

- 11 • · · · szűkebb körét képezik az (IB) általános képletű vegyületek, valamint azok sói, továbbá gyógyászati szempontból elfogadható észterei és amidjai. Az (IB) általános képletben

- R¹ jelentése 1-6 szénatomos, egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoport, 2-6 szénatomos alkenilcsoport,

2-6 szénatomos alkinilcsoport, 3-6 szénatomos cikloalkilcsoport vagy (3-6 szénatomos cikloalkil)-(1-6 szénatomos alkil)-csoport;

- n jelentése 0 vagy 1;

- p jelentése 2 vagy 3; és

- q jelentése 1 vagy 2.

A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek egy másik szűkebb körét alkotják a (IC) általános képletű vegyületek, valamennyi sójukkal, észterükkel, amidjukkal és fiziológiai szempontból elfogadható hatóanyag-elővegyületeikkel együtt. A (IC) általános képletben

- n	jelentése 0 vagy 1;
P	jelentése 2 vagy 3;
- q	jelentése 1 vagy 2; és
- R	1 jelentése olyan 1-6	szénatomos,	egyenes	vagy elágazó
	szénláncú alkil-, 2 -	6 szénatomos	alkenil-	, 2-6 szén-

atomos alkinil-, 3-6 szénatomos cikloalkil- vagy (3-6 szénatomos cikloalkil)-(1-6 szénatomos alkil)-csoport, amely helyettesítve van egy-három csoporttal, mégpedig egynél több helyettesítő esetén egymástól függetlenül cianocsoporttal, nitrocsoporttal, -COR² általános képletű csoporttal - ahol R² jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkilcsoport, R³ helyén hidrogénatomot vagy 1-6 • · · · • · · · · • ··· ··· ·· • · · · · · · ···· ·· ··· ·

- 12 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó -OR³ általános képletű csoport vagy R⁴ és R⁵ helyén egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy 1-6 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó NR⁴R⁵ általános képletű csoport -; -S(O)mR⁶ általános képletű csoporttal - ahol m jelentése 0, 1 vagy 2, R⁶ jelentése pedig hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkilcsoport, hidroxilcsoport vagy R⁷ és R® helyén egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy 1-6 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó NR⁷R⁸ általános képletű csoport -, PO(OR⁹)2 általános képletű csoporttal - ahol R⁹ jelentése hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport -, NR¹⁰Rⁿ általános képletű csoporttal - ahol R¹⁰ és R¹' jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkilcsoport, R¹² helyén hidrogénatomot vagy 1-6 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó -COR¹² általános képletű csoport vagy olyan csoport, amelynek -S(O)_m'R¹⁰ általános képletében m' jelentése 0, 1 vagy 2, és R¹³ jelentése hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport -, halogénatommal és/vagy olyan csoporttal, amelynek -0R‘⁴ általános képletében R¹⁴ jelentése hidrogénatom, egy-három halogénatommal adott esetben helyettesített 1-6 szénatomos alkilcsoport, 6-10 szénatomos arilcsoport vagy R¹⁵ helyén hidrogénatomot vagy 1-6 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó -COR¹' általános képletű csoport.

A leírásban a halogénatom kifejezés fluoratomot, klóratomot, brómatomot vagy jódatomot - előnyös esetben fluoratomot - jelent.

Megfelelő sókat szerves és szervetlen savakkal egyaránt • ·

- 13 képezhetünk. Általában gyógyászati szempontból elfogadható savaddíciós sókat állítunk elő, de a szóban forgó vegyület előállításához és tisztításához felhasználhatunk gyógyászati szempontból nem elfogadható sókat is. A savaddíciós sók előállításához előnyös felhasználni például sósavat, hidrogén-bromidot, kénsavat, citromsavat, borkősavat, foszforsavat, tejsavat, piroszőlősavat, ecetsavat, trifluor-ecetsavat, borostyánkősavat, oxálsavat, fumársavat, maleinsavat, oxál-ecetsavat, metánszulfonsavat, etánszulfonsavat, p-toluolszulfonsavat, benzolszulfonsavat és izotionsavat. A (I) általános képletű vegyületek sóit úgy állítjuk elő, hogy az adott vegyületet szabad bázis formájában a megfelelő savval reagáltatjuk .

A (I) általános képletű vegyületek gyógyászati szempontból elfogadható észterei és amidjai esetében a savcsoportot R~ helyén például 1-6 szénatomos alkilcsoportot, arilcsoportot vagy aril-(1-3 szénatomos alkil)-csoportot tartalmazó -CO₂R általános képletű csoport vagy R⁴ helyén megfelelő természetes vagy szintetikus aminosav maradékát tartalmazó -COR⁴ általános képletű csoport helyettesítheti.

A fiziológiailag elfogadható haróanyag-elővegyület kifejezés a (I) általános képletű vegyületek olyan származékaira vonatkozik, amelyeknek ugyanaz a fiziológiai szerepük, mint a szabad (I) általános képletű vegyületeknek, például azért, mert a szervezetben (I) általános képletű vegyületekké alakulnak át. Ezek a hatóanyag-elővegyületek adott esetben saját hatással is rendelkeznek.

A találmány megvalósítsa esetén az előbb meghatározott • · • ·

- 14 (I) általános képletű vegyületek, valamint azok valamennyi sója, észtere, amidja és fiziológiai szempontból elfogadható hatóanyag-elővegyülete rendelkezésre áll gyógyászati célokra, mindenekelőtt olyan kóros állapotok kezelésére, amelyeknél előnyös gátolni, hogy az L-argininból a nitrogén(II)-oxid-szintáz enzim hatására nitrogén(II)-oxid keletkezzék, pontosabban meghatározva olyan kóros állapotok kezelésére, amelyeknél előnyös megakadályozni, hogy az eNOS-en kívül az iNOS is termeljen nitrogén(II)-oxidot.

A találmány szerint tehát a (I) általános képletű vegyületeket, valamint azok valamennyi sóját, észterét, amidját és fiziológiai szempontból elfogadható hatóanyag-elővegyületét fel lehet használni olyan gyógyszerek előállítására, amelyekkel kezelni lehet azokat a kóros állapotokat, amelyeknél előnyös megakadályozni, hogy a nitrogén (II)-oxid-szintáz enzim hatására - pontosabban az iNOS hatására - nitrogén(II)-oxid keletkezzék.

A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületeket és azok sóit, észtereit, amidjait, valamint fiziológiai szempontból elfogadható hatóanyag-elővegyületeit fel lehet használni olyan gyógyszerek előállítására is, amelyekkel kezelni lehet a nitrogén(II)-oxid iNOS hatására bekövetkező túltermelődése miatt kialakuló sokkos állapotokat, így a vérmérgezéses sokkot, valamint olyan sokkos állapotot, amelyet nagyon hirtelen kialakuló májelégtelenség, citokinokkal - például TNF-ral, IL-l-gyel vagy IL-2-vel - végzett gyógykezelés vagy citokinok keletkezését kiváltó szerekkel - például 5,6-dimetil-xantenon-ecetsavval - végzett gyógykezelés idéz elő.

·· · · ····· • · » · · • ··· a·· · • · · · · ···· « · ···

A találmány szerint a (I) általános képletű vegyületeket és azok sóit, észtereit, amidjait, valamint fiziológiai szempontból elfogadható hatóanyag-elővegyületeit fel lehet használni továbbá olyan gyógyszerek előállítására is, amelyekkel gyulladásos állapotokat, például ízületi gyulladást lehet kezelni .

A találmány tárgyát képezi továbbá az az eljárás is, amellyel kezelni lehet olyan kóros állapotokat, amelyeknél előnyös megakadályozni, hogy a nitrogén(II)-oxid-szintáz enzim - mindenekelőtt az iNOS - hatására L-argininből nitrogén (II) -oxid keletkezzék. Az eljárás szerint a kezelésre szoruló emlősök szervezetébe a gyógyászati hatás kifejtéséhez elegendő mennyiségű, korábban már meghatározott (I) általános képletű vegyületeket juttatunk, adott esetben valamilyen sójuk, észterük, amidjuk vagy fiziológiailag elfogadható hatóanyag-elővegyületük formájában.

Az iNOS szelektív gátlása előnyös továbbá igen sokféle autoimmun és/vagy gyulladásos betegség kezelésekor is, beleértve az ízületi betegségeket (így az elváltozásokkal járó ízületi gyulladást és a csont-ízületi gyulladást), a gyomorés bél traktust érintő betegségeket (így a fekélyes vastagbélgyulladást és más gyulladásos bélbetegségeket, a gyomorhurutot és a fertőzéses nyálkahártya-gyulladást, valamint a szteroidoktól eltérő gyulladásgátló hatóanyagok által kiváltott bélbántalmakat), a tüdőbetegségeket (így a felnőttkorban jelentkező, légzési nehézségekkel járó tünetegyüttest és az asztmát), a szívbetegségeket (így a szívizomgyulladást), az idegszövetek betegségeit (így a szklerózis multiplexet), a • ·

- 16 • · · · · • · · · ··· ·· • · · · · · · «··· ·· · · · · hasnyálmirigy betegségeit (igy a cukorbetegséget) , a vesebetegségeket (így a glomerulonefritiszt), a bőrbetegségeket (így a bőrgyulladást, az övsömört és a csalánkiütést) , valamint a szervátültetések utáni kóros állapotokat (kilökődést), és a több szervet érintő betegségeket (így a szisztémás tuberkulotikus eritematózist). Mindezeken túlmenően bizonyítható a nitrogén(II)-oxid iNOS által előidézett túltermelődése az ateroszklerózis esetében is.

A találmány tárgyát képezi továbbá a (I) általános képletű vegyületeknek és azok sóinak, észtereinek, amidjainak és fiziológiai szempontból elfogadható hatóanyag-elővegyületeinek a felhasználása olyan gyógyszerek előállítására, amelyekkel kezelni lehet az előző bekezdésben felsorolt kóros állapotokat .

Az NOS és/vagy az iNOS izoenzim működésének a gátlása előnyös olyan idegrendszeri betegségek kezelése esetén, amelyek - mint mindenekelőtt az agyi vérszegénység - azzal kapcsolatosak, hogy az említett izoenzimek túlságosan sok nitrogén ( II) -oxidot termelnek. Az ilyen jellegű betegségek közül megemlítjük a központi idegrendszer sérülését, az epilepsziát, az AIDS-elmebajt, az idült idegei fajulásos betegséget, a krónikus fájdalmakat, valamint azokat a kóros állapotokat, amelyekben szerepet játszhat a nemadrenergiás, nem-kolinergiás ideg (kóros hímvessző-merevedés, elhízás és túlfejlődés) . Ennek megfelelően a találmány tárgyát képezi a (I) általános képletű vegyületeknek, valamint azok sóinak, észtereinek, amidjainak és fiziológiai szempontból elfogadható hatóanyag-elővegyületeinek a felhasználása olyan gyógyszerek elő-leállításához, amelyekkel kezelni lehet az előbb felsorolt betegségeket és kóros állapotokat.

Mindezeken túlmenően a nitrogén(II)-oxid-szintáz enzim működésének a gátlása előnyös lehet a HIV-fertőzéssel összefüggő limfocitaveszteség megelőzése, a radioterápiás kezeléseknél a daganatok sugárérzékenységének növelése, valamint a daganatok növekedésének és áttételének a csökkentése szempont] ából.

Mind az iNOS, mind az nNOS izoenzim gátlása hasznos lehet olyan kóros állapotok kezelésekor, amelyeknél mindkét izoenzim szerepet játszik, így a központi idegrendszer kóros állapotai, például az agyi vérszegénység esetén.

A leírásban használt kezelés kifejezés vonatkozik a betegek megelőző kezelésére is. Az emlős szakkifejezéssel embert vagy valamilyen állatot jelölünk.

A (I) általános képletű vegyületek, valamint azok valamennyi sójának, észterének, amidjának és fiziológiailag elfogadható hatóanyag-elővegyületének mint nitrogén(II)-oxid-szintáz-inhibitoroknak az aktivitását a későbbiek során ismertetésre kerülő módszerek szerint emberi szervezetből vagy rágcsálók szervezetéből elkülönített enzimek vagy patkány aortagyűrűk felhasználásával, illetve in vivő körülmények között egerekben lehet meghatározni.

Bár a (I) általános képletű vegyületeket, valamint azok valamennyi sóját, észterét, amidját és fiziológiai szempontból elfogadható hatóanyag-elővegyületét lehet alkalmazni nyers vegyszer formájában is, előnyösebb felhasználni őket gyógyszerkészítmények formájában. A találmány tárgyát képezik • · · · · • ··· ··· · · « · · ♦ · · · ···· · · ··· ·

- 18 azok a gyógyszerkészítmények is, amelyek egy vagy több gyógyászati szempontból elfogadható hordozóanyag és - adott esetben - egy vagy több más gyógyhatású anyag mellett valamilyen (I) általános képletű vegyületet vagy annak valamilyen sóját, észterét, amidját vagy fiziológiai szempontból elfogadható hatóanyag-elővegyületét tartalmazzák. A hordozóanyagok abban az esetben elfogadhatóak, ha összeférnek a készítmény többi komponensével, és nem károsak a gyógyszer fogyasztójára nézve.

A találmány szerinti készítmények megfelelőek lehetnek orális, parenterális (szubkután, intradermális, intramuszkuláris, intravénás és intraartikuláris), rektális és helyi (azon belül dermális, orális, szublingvális és intraokuláris) alkalmazásra, azzal a megjegyzéssel, hogy a legmegfelelőbb alkalmazási mód függhet például a kezelt személy állapotától és betegségétől is. Az egységdózisok formájában megfelelően kiszerelhető készítményeket bármilyen, a gyógyszerész szakmában ismert módszerrel elő lehet állítani. Valamennyi módszerhez hozzátartozik az a művelet, amely szerint valamilyen (I) általános képletű vegyületet vagy annak valamilyen sóját, észterét, amidját vagy fiziológiailag elfogadható hatóanyagelővegyületét (tehát valamilyen hatóanyagot) egy vagy több segédanyagot tartalmazó hordozóanyaggal elegyítünk. A készítményeket általában úgy állítjuk elő, hogy a hatóanyagot egyenletesen és bensőségesen elegyítjük cseppfolyós hordozóanyagokkal vagy finom eloszlású szilárd hordozóanyagokkal vagy mind cseppfolyós, mind szilárd halmazállapotú hordozóanyagokkal, majd - amennyiben szükséges - a terméket kívánt • · · · · • ··· ··· ·· • · · · · · · ···· ·· ··· · módon formázzuk.

A szájon keresztül alkalmazható, találmány szerinti készítmények lehetnek előre meghatározott mennyiségű hatóanyagot tartalmazó, elkülönített egységek - például kapszulák, ostyák és tabletták -, porok, granulumok, víztartalmú folyadékkal vagy nemvizes folyadékkal készült oldatok és szuszpenziók, valamint olaj-a-vízben, illetve víz-az-olajban típusú emulziók. A hatóanyagot adagolni lehet kapszula, szirup vagy paszta formájában is.

Tablettákat komprimálással vagy sajtolással lehet előállítani, adott esetben egy vagy több segédanyag felhasználásával. Komprimált tablettákat úgy állíthatunk elő, hogy egy megfelelő berendezésben összenyomjuk az egymáson szabadon gördülő részecskékből - porszemekből vagy granulumokból - álló, adott esetben kötőanyaggal, csúsztatóanyaggal, inért hígítóanyaggal, felületaktív anyaggal és/vagy diszpergálószerrel összekevert hatóanyagot. Sajtolt tablettákat úgy állíthatunk elő, hogy egy megfelelő berendezésben összesajtoljuk a valamilyen inért cseppfolyós hígítóanyaggal nedvesített hatóanyagot. A tablettákat adott esetben bevonjuk vagy bemetsszük, és előállíthatjuk őket olyan formában is, hogy csak lassan vagy szabályozott ütemben engedjék felszabadulni a bennük lévő hatóanyagot.

A parenterálisan alkalmazható készítmények közé tartoznak a vizes és a nemvizes steril injekciós oldatok - amelyek oxidációgátló anyagokat, pufferanyagokat, bakteriosztatikumokat és olyan oldott anyagokat tartalmazhatnak, amelyekkel a a gyógyszert fogyasztó vére izotóniássá tehető -, továbbá vizes

- 20 • » *· »· · · · • ? · · · < - · · ··« · » t « * « ···

Itel ·· ··· · és nemvizes steril szuszpenziók, amelyek szuszpendálószereket és sűrítőszereket is magukban foglalhatnak. A készítmények egységdózist vagy több dózist tartalmazó edényekben kiszerelhetek - például leforrasztott ampullákban és üvegcsékben -, és fagyasztva szárított állapotban tárolhatók. A fagyasztva szárított készítményekhez közvetlenül a felhasználás előtt elegendő csak a steril cseppfolyós hordozóanyagot - például a sóoldatot vagy az injekció elkészítéséhez alkalmas vizet hozzáadni. Azonnal felhasználható injekciós oldatok és szuszpenziók készíthetők a korábban már ismertetett steril porokból, granulumokból és tablettákból.

A végbélen keresztüli alkalmazásra megfelelő készítményeket a szokásos hordozóanyagok - például kókuszvaj vagy polietilénglikol - felhasználásával készült kúpok formájában lehet kiszerelni.

A szájban - például a szájüregben vagy a nyelv alatt helyileg lehet alkalmazni a hatóanyagot valamilyen ízesítő alapanyagban - például szacharózban és akácmézgában, vagy tragakantmézgában - tartalmazó gyógycukrokat, valamint a hatóanyagot valamilyen alapanyagban - például zselatinban és glicerinben, vagy szacharózban és akácmézgában - tartalmazó pasztillákat.

Célszerű olyan kiszerelési formákat alkalmazni, amelyek a hatóanyagot a későbbiekben meghatározásra kerülő hatásos dózisnak vagy a hatásos dózis törtrészének megfelelő mennyiségben tartalmazzák.

Meg kell jegyeznünk, hogy a korábban már részletesen ismertetett komponenseken kívül a találmány szerinti készítmé··«« ·

- 21 r · · « · • ’ ·« * ♦ · · · « · « · ···· «*·· *· ··· 9 nyék az adott készítmény típusától függően további, az ezen a szakterületen szokásosan alkalmazott anyagokat is magukban foglalhatnak. így az orális készítmények tartalmazhatnak például ízesítőanyagokat.

A találmány szerinti hatóanyagokat szájon keresztül vagy injekció formájában napi 0,1 - 1500 mg hatóanyag/kg testtömeg dózisban - célszerűen 0, 1 - 500 mg hatóanyag/kg testtömeg dózisban - lehet alkalmazni. Felnőtt emberek esetében a dózistartomány rendszerint 5 mg - 35 g/nap, előnyös esetben 5 mg - 2 g/nap. A tabletták vagy a többi, különálló egységekből álló kiszerelési formák a találmány szerinti vegyületeket a hatásos dózisnak vagy e dózis többszörösének megfelelő menynyiségben, például kiszerelési egységenként 5 - 500 mg, rendszerint mintegy 10 - 200 mg mennyiségben tartalmazhatják.

A találmány szerinti vegyületek egy vagy több más hatóanyaggal kombinálva is alkalmazhatók. A találmány szerinti vegyületekkel egyidejűleg megfelelő módon alkalmazható hatóanyagok kiválasztása az orvos számára nem jelent nehézséget, példaként mégis megemlíthetjük a gyulladásgátló hatóanyagokat, például a kortikoszteroidokat, így a metil-prednizolont. A (I) általános képletű vegyületek az L-arginin vonatkozásában versengő inhibitorok, ezért természetesen nem lenne helyénvaló a betegeket egyidejűleg - például teljesen parenterális táplálással - olyan készítményekkel is kezelni, amelyek nagy koncentrációban tartalmaznak L-arginint.

A (I) általános képletű vegyületeket, valamint azok valamennyi sóját, észterét, amidját és fiziológiai szempontból elfogadható hatóanyag-elővegyületét szájon keresztül vagy vé• · • · · · · • · · · · · · · • · · · ·· ··* ·

- 22 nába, illetve bőr alá fecskendezve célszerű alkalmazni. A beteg szervezetébe juttatandó pontos hatóanyagmennyiség megállapítása a kezelőorvos feladata. Ezzel kapcsolatban azonban meg kell említenünk, hogy az alkalmazott dózis számos tényezőtől függ, beleértve a beteg korát és nemét, valamint a kezelt rendellenesség jellegét és súlyosságát. Az adagolás módja is változhat a beteg állapota és a betegség súlyossága szerint.

A (I) általános képletű vegyületek újak, és ennek megfelelően a találmány tárgyát képezi az előállításukra alkalmas eljárás is.

A következőkben ismertetjük a (I) általános képletű vegyületek előállítására alkalmas eljárásváltozatokat.

(a) (I) általános képletű vegyületek előállítása (II) általános képletű vegyületek oxidálásával

Az oxidálást a szakterületen ismert módszerekkel hajthatjuk végre, például valamilyen oxigéndús vegyülettel - így 30 tömeg%-os hidrogén-peroxiddal és 0,5 mólos perklórsavas ammónium-molibdát oldattal - való kezelés útján.

(II) általános képletű vegyületeket előállíthatunk olyan módon, hogy (III) általános képletű aminosavakat vagy azok védett származékait - a (III) általános képletben p és q jelentése a már megadott - olyan vegyületekkel reagáitatjuk, amelyek (IV) általános képletében L jelentése kilépő csoport,

R¹ jelentése pedig a már megadott, majd a jelenlévő védőcsoportok eltávolítása után megkapjuk a (II) általános képletű vegyületeket.

Megfelelő védőcsoportok például az R⁵ helyén rövid szén- 23 láncú alkilcsoportot - például 1-4 szénatomos alkilcsoportot, célszerűen metilcsoportot vagy etilcsoportot - tartalmazó -OR⁵ és -SR⁵ általános képletű csoportok.

A (III) általános képletű vegyületeket rendszerint úgy használjuk fel, hogy előzőleg az aminosav valamennyi funkciós csoportját megvédjük megfelelő védőcsoportokkal. Ezzel kapcsolatban további felvilágosításokat nyújthat T.W. Greene és P.G.M. Wuts könyve [Protective Groups in Organic Synthesis, (Védőcsoportok szerves szintézisekben), 2. kiadás, John Wiley and Sons Inc., 1991]. A védőcsoportok hagyományos eljárással (lásd az előbb idézett szakirodalmi helyen) eltávolíthatók, és az eljárás utolsó művelete után megkapjuk a (II) általános képletű vegyületet. így például az aminosav funkciós csoportjait meg lehet védeni rézsó formájában, majd a rézmentesítést végre lehet hajtani szervetlen ionok reakcióelegyből való eltávolításával ilyen célra használatos ioncserélő oszlopon.

A (IV) általános képletű vegyületek felhasználhatók szabad bázis vagy valamilyen savaddiciós só - például hidrokloridsó vagy hidrojodidsó - formájában.

A reakciót általában megfelelő oldószerben valamilyen bázis - például valamilyen alkáliföldfém-hidroxid, így nátrium-hidroxid - jelenlétében, célszerűen 9-11 pH-jú közegben, általában 0 °C és az oldószer visszafolyatási hőmérséklete közötti hőmérsékleten, célszerűen 0 ’C és 50 °C közötti hőmérsékleten játszatjuk le. Oldószerként vizet célszerű alkalmazni, de a reakciót lejátszathatjuk valamilyen poláris oldószerben is, így például valamilyen önmagában vagy vizes elegy formájában alkalmazott rövid szénláncú alkoholban - például • · • · ·

- 24 metanolban vagy etanolban - vagy amidban - például dimetil-formamidban és ez bizonyos körülmények között előnyös lehet .

A (III) általános képletű vegyületek általában ismertek, és ismert módon átalakíthatok a megfelelő védett származékokká. Az L helyén -OR⁵, illetve -SR⁵ általános képletű csoportot tartalmazó (IV) általános képletű imidátok, illetve tioimidátok szintén általánosan ismert vegyületek, amelyeknek primer aminokkal való reagáltatását ismerteti a szakirodalom, például a Saul Patai és Zvi Rappaport szerkesztésében megjelent, az amidinek és az imidátok kémiájával foglalkozó könyv [The Chemistry of Amidínes and Imidates (Az amidinek és az imidátok kémiája), 2. kötet, John Wiley and Sons Inc., (1991)].

(b) (I) általános képletű vegyületek előállítása (V) általános képletű vegyületek védőcsoport-mentesítésével

A (V) általános képletben R¹, η, p és q jelentése a már megadott, Q jelentése hidrogénatom vagy karboxilcsoport megvédésére alkalmas csoport, és Q' jelentése védőcsoport. A (V) általános képletű vegyületek védőcsoportoktól való mentesítését adott esetben a keletkezettől eltérő (I) általános képletű vegyületté való átalakítás követi. A megfelelő védőcsoportokra példaként megemlítjük a tercier-butoxi-karbonil-csoportot, a benzil-oxi-karbonil-csoportot, az alkilcsoportokat - így például a tercier-butil-csoportot -, valamint a benzilcsoportot. Az adott területen jártas, átlagos szakember számára nem jelent nehézséget más, megfelelően alkalmazható csoportok kiválasztása. Abban az esetben, ha a védőcső• · • · · · ·

- 25 port savra érzékeny - például a Q helyén alkilcsoportot tartalmazó vegyületek esetében - a reakció savas hidrolízis utján lejátszatható. A hidrolizáláshoz nem szélsőséges hőmérsékleten - -5 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten, célszerűen szobahőmérsékleten - felhasználhatunk például dioxános sósavoldatot, jégecetben hidrogén-bromid/ecetsav elegyet vagy diklór-metános trifluor-ecetsav-oldatot. Abban az esetben, ha a védőcsoport hidrogénezés útján lehasítható - például benzil-oxi-karbonil-csoport esetében - a védőcsoporttól való mentesítést valamilyen katalizátor, például szénhordozós palládiumkatalizátor jelenlétében hidrogénezéssel hajtjuk végre.

(V) általános képletű vegyületeket úgy lehet előállítani, hogy (VI) általános képletű vegyületeket - a (VI) általános képletben n, p, q, Q és Q' jelentése a már megadott - olyan vegyületekkel reagáltatunk, amelyeknek (VII) általános képletében R¹ jelentése a már megadott, Y jelentése oxigénatom vagy kénatom és R¹⁶ jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport, fenil-(1-6 szénatomos alkil)-csoport - például benzilcsoport vagy naftil-(1-6 szénatomos alkil)-csoport. Megfelelő eredménnyel játszatható le a reakció poláris oldószerben - például 1 - 6 szénatomos alkoholban, így metanolban vagy etanolban - -50 °C és 150 °C közötti, nem szélsőséges hőmérsékleteken, például -5 °C és 50 °C közötti hőmérsékleten, így szobahőmérsékleten.

A (VI) általános képletű intermedierek, valamint szabad aminocsoportjukon védett származékaik újak, és ennek megfelelően ugyancsak a találmány tárgyát képezik. Különösen jó • ·

- 26 eredménnyel alkalmazható intermedier a 6-(benzil-oxi-karbonil-amino)-2-(tercier-butoxi-karbonil-amino)-4,4-dioxo-4-tia-hexánsav-tercier-butil-észter.

Az Y helyén kénatomot tartalmazó (VII) általános képletű vegyületek közül egyesek újak, és a később ismertetésre kerülő módszerrel előállíthatók.

A (VI) általános képletű vegyületeket elő lehet állítani (VIII) általános képletű vegyületek oxidálásával - a (VIII) általános képletben p, q, Q és Q’ jelentése a már megadott, Q jelentése pedig megfelelő védőcsoport, például benzil-oxi-karbonil-csoport -, majd a Q védőcsoport eltávolításával. Az oxidálás elvégezhető a szakterületen ismert szokásos módszerek alkalmazásával, például az egyik szakfolyóiratban ismertetett módon [Tét. Lett., 22. (14), 1287 (1981)] vagy m-klór-perbenzoesavval való reagáltatással. Az így keletkezett szulfoxid terméket - amennyiben szulfon termék előállítása a cél - ezt követően oxone-nal reagáltatjuk. A reakciót megfelelő eredménnyel le lehet játszatni poláris oldószerben, például vizben vagy rövid szénláncú alkoholban - így etanolban - vagy víz és alkohol elegyében.

A védőcsoport eltávolítása végrehajtható az ezen a területen jártas szakember számára ismert, hagyományos módszerekkel, például katalitikus transzfer-hidrogénezési körülmények között, így alkoholos - például metanolos - hangyasav oldat alkalmazásával, megfelelő katalizátor - például 10 tömeg%-os szénhordozós palládiumkatalizátor - jelenlétében.

A következőkben két módszert ismertetünk a (VIII) általános képletű vegyületek előállítására.

• ·· ····· • · · · • ··· «·< ·· • · · · · · · (i) (VIII) általános képletű vegyületek előállítása (IX) általános képletű vegyületekből (IX) általános képletű vegyületeket - a (IX) általános képletben q jelentése a már megadott, M⁺ jelentése pedig megfelelő kation, például Na⁺ - olyan vegyületekkel reagáltatunk, amelyek (X) általános képletében p és Q jelentése a már megadott, R¹⁷ jelentése pedig 1-6 szénatomos alkilcsoport vagy arilcsoport, majd a karboxilcsoportokat és az aminocsoportokat Q és Q' védőcsoportokkal megvédjük, illetve az említett két műveletet fordított sorrendben alkalmazzuk.

A (IX) általános képletű vegyületeket - amelyeket általában nem különítünk el - olyan vegyületek reduktív hasításával lehet előállítani, amelyeknek (XI) általános képletében q jelentése a már megadott.

A hasítás végrehajtható a szakterületen ismert módszerek alkalmazásával, például -78 °C és 0 °C közötti hőmérsékleten - célszerűen -40 °C körüli hőmérsékleten - cseppfolyós ammóniában alkalmazott nátriummal.

(IX) általános képletű vegyületek előállíthatók olyan módon is, hogy (XII) általános képletű vegyületeket megfelelő szerves bázissal, például nátrium-hidrogén-karbonáttal kezelünk. A reakció megfelelő oldószerben - például dimetil-formamidban - játszatható le.

(ii) (VIII) általános képletű vegyületek előállítása (XII) általános képletű vegyületekből

A korábban már definiált (XII) általános képletű vegyületeket megfelelő szerves bázissal - például DBU-val - reagáltatjuk. A reakciót megfelelő oldószerben - például toluol• · • · · · ···· ·· ···

- 28 bán - 0 °C és 100 °C közötti, nem szélsőséges hőmérsékleten, célszerűen a környezet hőmérsékletén játszatjuk le.

A (X), (XI) és (XII) általános képletű vegyületek kereskedelmi forgalomban vannak, vagy az ezen a területen járatos szakemberek számára könnyen megismerhető módon előállíthatok.

Az Y helyén kénatomot tartalmazó, (VII) általános képletű legtöbb intermedier új vegyület. Ennek megfelelően a találmány tárgyát képezik azok az intermedierek is, amelyek (VII') általános képletében R¹ és R¹⁶ jelentése a már megadott, továbbá az ezeknek a vegyületeknek az előállítására szolgáló eljárás, azzal a megkötéssel, hogy (a) a (VII') általános képletű vegyület 2,2-diklór-tio-propionimid-benzil-észtertől eltérő vegyület; és (b) R¹ 1 - 5 szénatomos alkilcsoporttól, ciklopropilcsoporttól és ciklohexilcsoporttól eltérő csoport.

Az előnyösen alkalmazható intermedierek közé tartozik:

- az S-benzil-2-metoxi-tioacetimidát;

- az S-benzil-2-fluor-tioacetimidát;

- az S-(2-naftil-metil)-2,2-difluor-tioacetimidát; és

- az S-(2-naftil-metil)-2-(tiometil)-tioacetimidát.

A (VII') általános képletű intermediereket úgy állítjuk elő, hogy (XIII) általános képletű vegyületeket olyan vegyületekkel reagáltatunk, amelyek R¹⁶L' - előnyös esetben benzil-L' - általános képletében R¹⁶ jelentése a már megadott, L' jelentése pedig megfelelő kilépő csoport vagy kilépő atom, például halogénatom, így klóratom.

A (XIII) általános képletű vegyületek kereskedelmi forgalomban beszerezhetők, vagy az adott területen jártas szakem• · · · ····· • · · · · • ··« «·· · · • · · · · · · • · · · ·· ··· ·

- 29 berek előtt ismert módszerekkel előállíthatok.

A leírás következő részében a találmányt példákkal ismertetjük.

A) intermedier

A 6-amino-2-(tercier-butoxi-karbonil-amino)-4,4-dioxo-4-tia-hexánsav-tercier-butil-észter hangyasavas sójának előállítása

152 mg 6-(benzil-oxi-karbonil-amino)-2-(tercier-butoxi-karbonil-amino)-4,4-dioxo-4-tia-hexánsav-tercier-butil-észtert feloldottunk 8 ml 5 tömeg%-os metanolos hangyasav oldatban, majd az így keletkezett oldatot 0 °C-on cseppenként hozzáadtuk egy 2 ml mennyiségű, kevertetett szuszpenzióhoz, amely 5 tömeg%-os metanolos hangyasav oldatban 10 tömeg%-os palládium katalizátort tartalmazott. A reakcióelegyet 1 órán át 0 °C-on, majd 1-2 órán keresztül a környezet hőmérsékletén kevertettük. A reakcióelegyet ezután szűrtük (Hyflo) , majd a katalizátort 25 ml metanollal és 25 ml vízzel mostuk. A szűrletet térfogatának 1/4 részére vákuumban bepároltuk, majd a bepárlási maradékot 25 ml vízzel hígítottuk. Ezt az eljárást kétszer megismételtük, ezután a vizes elegyet vákuumban szárazra pároltuk. A maradékot vízben feloldottuk és liofilizáltuk. Ilyen módon 111 mg mennyiségű piszkosfehér szilárd anyagot kaptunk.

IB) Intermedier

S-Benzil-2-fluor-tioacetimidát-hidrogén-bromid előállítása

3,39 g fluor-tioacetamidot és 6,23 g benzil-bromidot 40 • · · · ·

- 30 ml kloroformban visszafolyatás mellett 16 órán át forraltunk nitrogénatmoszférában. A reakcióelegyet lehűlése után 200 ml dietil-éterrel hígítottuk, és a keletkezett narancsszínű szilárd anyagot kiszűrtük. A szilárd anyagot ezután további mennyiségű dietil-éterrel mostuk, majd vákuumban foszfor-pentoxid fölött megszárítottuk. Ilyen módon 5,19 g mennyiségben kaptuk meg a kívánt terméket.

Hasonló módon állítottuk elő a következő intermediereket:

Az intermedier Olvadáspont, m e g j elölése_neve°C

2B)	S-benzil-2-metoxi-tioacetimidát-hidrobromid (2-metoxi-tioacetamidből)	140
3B)	S-benzil-2-(benzil-oxi)-tioacetimidát-hidrobromid [(2-benzil-oxi)-tioacetamidból]	148-149 (bomlik)
5B)	S-benzil-2-(metil-tio)-tioacetimidát-hidrobromid [2- (metil-tio) -tioacetamidból)]	163-165 (bomlik)

C) Intermedier

S-Benzil-tioacetimidát-hidroklorid előállítása

15,0 g (0,20 mól) tioacetamidot, 25,3 g (0,20 mól) benzil-kloridot és 75 ml kloroformot tartalmazó elegyet 90 percig visszafolyatás mellett forraltunk. A tioacetamid oldatbameneteléhez körülbelül 40 percre volt szükség. Ezután hagytuk, hogy a reakcióelegy lehűljön a környezet hőmérsékletére, majd a reakcióelegyet 0 ^eC-on egy éjszakán át állni hagytuk, miközben a felületén színtelen kristályokból álló réteg képződött. A terméket ezután kiszűrtük, 10 térfogat%-os éter/kloroform eleggyel mostuk és leszivatással megszárítottuk. Ilyen módon színtelen prizmák alakjában 25,55 g mennyi- 31 ségben kaptuk meg a cím szerinti vegyületet 161-163 °C olvadásponttal .

Hasonló módszerrel állítottuk elő 85 %-os hozammal a hidrobromidsót, amelynek az olvadáspontja - bomlás közben 184-186 ’C.

1. példa

2-Amino-6-(l-imino-2-fluor-etil-amino)-4,4-dioxo-4-tia-hexánsav-dihidrobromid előállítása (a) 2-(t-Butoxi-karbonil-amino)-6-(l-imino-2-fluor-etil-amino)-4 , 4-dioxo-4-tia-hexánsav-tercier-butil-észter-hidrobromid előállítása ml etanolban lévő, 609 mg mennyiségű A) intermedierhez 0 °C-on egy részletben hozzáadtunk 407 mg IB) intermediert. Az így kapott elegyet 1 óra hosszat 0 °C-on, majd 2 órán keresztül a környezet hőmérsékletén kevertük. Az oldószert ezután vákuumban eltávolítottuk, és a maradékot víz és dietil-éter között megosztottuk. A vizes réteget további dietil-éterrel kétszer mostuk, majd vákuumban bepároltuk. A bepárlási maradékként kapott mézgaszerű anyagot szilícium-dioxidon oszlopkromatografáltuk. Eluálószerként diklór-metán és metanol 8:1 térfogatarányú elegyét használtuk. Ilyen módon 317 mg mennyiségű színtelen, habszerű anyagot kaptunk.

(b) 2-Amino-6-(l-imino-2-fluor-etil-amino)-4,4-dioxo-4-tia-hexánsav-dihidrobromid előállítása

300 mg 2-(tercier-butoxi-karbonil-amino)-6-(l-imino-2-fluor-etil-amino)-4,4-dioxo-4-tia-hexánsav-tercier-butil-észter-hidrobromidot feloldottunk 4,5 ml jégecetben. A keletkezett oldatot lehűtöttük, miközben 1,5 ml 45 tömeg/térf. %-os ecetsa• ·· · ··· · · « · · ·««·· • · · · · · ··· · vas hidrogén-bromid-oldatot adtunk hozzá. Az így kapott elegyet ezután 2 órán át a környezet hőmérsékletén kevertettük. Az illékony anyagokat vákuumban elpárologtattuk és a maradékot vízben feloldottuk. Az oldatot vákuumban szárazra pároltuk, és ezt a műveletet még kétszer megismételtük. A bepárlási maradékhoz etanolt adtunk, és az így kapott elegyelt vákuumban bepároltuk. Ilyen módon piszkosfehér, habszerű anyagot kaptunk, amelyet tovább lehetett tisztítani olyan módon, hogy minimális mennyiségű meleg etanolban feloldottuk, és a terméket dietil-éterrel kicsaptuk. Ilyen módon 220 mg mennyiségű, fehér színű nedvszívó, szilárd anyagot kaptunk dihidrát formáj ában.

Hasonló módon állítottuk elő a következő vegyületeket.

A példa A vegyület neve Olvadáspont, sorszáma_°C_

2. 2-Amino-6-(l-imino-2-metoxi-etil- üvegszerű

-amino)-4,4-dioxo-4-tia-hexánsav- gyanta

-dihidrobromid-dihidrát [az A) intermedierből és a 2B) intermedierből előállítva]

NMR (D₂O) δ 3,48 (3H, s), 3,77-4,14 (6H, m) , 4,39 (2H, s) , 4,53 (IH, d) .

3. 2-Amino-6-(2-acetoxi-l-imino-etil-amino)-4,4-dioxo-4-tia-hexánsav-dihidrobromid [az A) intermedierből és a 3B) intermedierből előállítva]

4. példa

2-Amino-6-[2- (benzil-oxi) -l-imino-etil-amino]-4,4-dioxo-4-tia-hexánsav-1,67 hidroklorid/O,33 hidrobromid

A környezet hőmérsékletén 6 órán át kevertettünk 12 ml 4 M dioxános sósavoldatban 0,97 g 6-[2-(benzil-oxi)-1-imino- 33 -etil-amino]-2- (tercier-butoxi-karbonil-amino) -4,4-dioxo-4-tia-hexánsav-tercier-butil-észter-hidrobromidot, amelyet az 1. példában ismertetett megoldáshoz hasonlóan állítottunk elő A) intermedierből és 3B) intermedierből. Az oldószert ezután eltávolítottuk és a maradékként kapott mézgaszerű 20 ml vízmentes dietil-éterrel eldörzsöltük. Állás közben lassan fehér színű szilárd anyag képződött. A dietil-étert dekantáltuk, és a nagyon nedvszívó szilárd anyagot friss dietil-éterrel mostuk, majd vákuumban 65 °C-on megszárítottuk.

Hasonló módon állítottuk elő a következő vegyületet is:

A példa A vegyület neve Olvadáspont, sorszáma_°C_ . 2-Amino-6-[2- (metil-tio) -1-imino-etil-amino]-4, 4-dioxo-4-tia-hexánsav [az A) és az 5B) intermedierből előállítva]

6. példa

2-Amino-6-(2-hidroxi-l-imino-etil-amino)-4,4-dioxo-4-tia-hexánsav-1,67 hidroklorid-0,33 hidrobromid előállítása

A 4. példa szerint előállított termékből 350 mg-ot (0,81 mmol-t) 15 ml etanol és 5 ml víz elegyében 80 mg mennyiségű Degussa E101 NO/W típusú, 5 tömeg%-os szénhordozós palládium katalizátor jelenlétében a környezet hőmérsékletén atmoszferikus nyomáson 18 órán át hidrogéneztünk. A katalizátort kiszűrtük és vízzel mostuk. A hidrogénezést ezután 100 mg menynyiségű friss katalizátor alkalmazásával további 18 órán át megismételtük. A katalizátort leszűrtük, vízzel mostuk, és az oldószereket elpárologtattuk. A maradékként kapott mézgaszerű anyagot kis mennyiségű etanollal eldörzsöltük. így lassú ütemben halványsárga színű szilárd anyag keletkezett. Az eta·· ·· ··· · • » * · · a · · » ··· ·« • * * · « · « int H 44 4 4

- 34 nőit eltávolítottuk, és a nagyon nedvszívó szilárd anyagot a környezet hőmérsékletén vákuumban megszárítottuk. Ilyen módon 240 mg mennyiségű terméket kaptunk.

7. példa

2-Amino-6-(l-imino-etil-amino)-4,4-dioxo-4-tia-hexánsav előállítása

A) módszer (a) S-[2-(l -Imino-etil-amino) -etil]-cisztein előállítása

12,25 g (50 mmol) S-(2-amino-etil)-cisztein-hidrobromidot 50 ml meleg vízben feloldottunk és 5,85 g bázikus réz-karbonáttal kezeltünk. Az így kapott oldatot lehűtöttük, szűrtük (Hyflo), és a maradékot vizzel mostuk.

A réz által védett ciszteinszármazék kék színű oldatát kevertettük, majd 10 °C-ra hűtöttük. Az oldat pH-ját 2 N nátrium-hidroxid-oldattal 10 és 11 közé állítottuk be, miközben részletekben beadagoltunk 9,375 g (75 mmol) etil-acetimidát-hidrokloridot. Ezután hagytuk, hogy a reakcióelegy felmelegedjék a környezet hőmérsékletére, majd az oldat pH-ját 2 n sósavoldat beadagolásával 3-ra állítottuk be. Az oldatot felvittük 100 ml ágytérfogatú Dowex AG50WX8 típusú oszlopra, vízzel mostuk, és 0,2 N ammóniaoldattal eluáltuk. A ninhidrin pozitív frakciókat összegyűjtöttük, és az ammóniaoldatot vákuum-bepárlással eltávolítottuk. A visszamaradt oldat pH-ját n sósavoldat beadagolásával 4-re állítottuk be. Az oldatot forgó bepárló berendezésben szárazra pároltuk. Ilyen módon g S-[2-(l-imino-etil-amino)-etil]-cisztein-hidrokloridot kaptunk, amelyet vákuum-szárítószekrényben megszárítottunk.

1·* • · * (b) 2-Amino-6-(1-imino-etil-amino)-4,4-dioxo-4-tia-hexánsav előállítása

3,25 g (10 mmol) S-[2-(1-imino-etil-amino)-etil]-ciszteint és 20 ml 1 M perklórsavoldatot tartalmazó oldatot 6,8 ml (60 mmol) 30 tömeg%-os hidrogén-peroxid-oldattal és 1 ml 0,5 M ammónium-molibdát-oldattal kevertünk. A keletkezett reakcióelegy hőmérsékletét vizes hűtéssel 30 °C-on tartottuk. Ezután a reakcióelegyet 25 ’C-on 2 órán át kevertettük, majd acetát formájú AG 1X8 ioncserélő oszlopra (50 ml, 60 mmol) töltöttük. Az aminosavat az oszlopról vízzel eluáltuk. A ninhidrin-pozitív frakciókból az oldószereket elpárologtatva olajszerű anyagot kaptunk, amelyet etanollal kevertünk és vákuumban ismét bepároltunk. A bepárlási maradékként kapott, megközelítőleg 4 g mennyiségű olajszerű anyagot flash-oszlopkromatográfiás eljárással tisztítottuk. Eluálószerként metanol és ammónia 9:1 térfogatarányú elegyét használtuk. Ilyen módon 0,8 g mennyiségű 2-amino-6-(1-imino-etil-amino)-4,4-dioxo-4-tia-hexánsavat kaptunk.

B) módszer (a) S-[2- (Benzil-oxi-karbonil-antino) -etil]-cisztein-szulfat előállítása

Egy reaktorban 6 1 cseppfolyós ammóniát kevertettünk, miközben óvatosan beadagoltunk 300 g (1,25 mól) L-cisztint. Az így kapott reakcióelegyet 1 órán át kevertettük. Ezután egyforma adagokban 2 óra alatt beadagoltunk 115 g (5 mól) nátriumot. Ilyen módon szürke színű oldat képződött, amelyhez 15 perc alatt részletekben hozzáadtunk 836 g (2,5 mól) 2-(benzil-oxi-karbonil-amino)-etán-fenilszulfonátot. A reakcióele- 36 gyet ammóniával kevertettük egy éjszakán át forralás és viszszafolyatás mellett. Az ammóniát a keringetés megszüntetése után hagytuk elpárologni. A reakcióelegyet egy éjszakán át állni hagytuk, majd hozzáadtunk 9 liter vizet, és az így kapott reakcióelegyet kevertetés közben 40 °C-ra melegítettük. A reakcióelegyet a környezet hőmérsékletére hűtöttük és szűrtük. A szűrletet hígított kénsavval semlegesítettük. A kivált fehér/sárga színű szilárd anyagot szűréssel elválasztottuk, majd vákuum-szárítószekrényben 80 °C-on megszárítottuk. Ilyen módon 715 g mennyiségben kapjuk meg a cím szerinti vegyületet, amelynek az olvadáspontja 220-221,5 ’C.

(b) S-[2- (benzil-oxi-karbonil-amino) -etil]-N- (butil-oxi-karbonil)-cisztein előállítása

39,5 g (0,1 mól) finomra őrölt S—[2— (benzil-oxi-karbonil-amino)-etil]-cisztein-szulf átot, 400 ml dioxánt és 200 ml vizet tartalmazó, jéggel hűtött szuszpenzióhoz kevertetés közben 1,5 óra alatt három részletben hozzáadtunk 24 g (0,11 mól) butil-oxi-karbonil-anhidridet. A pH-értéket körülbelül

200 ml 1 M nátrium-hidroxid-oldat hozzáadásával beállítottuk

9,5-re. A dioxánt vákuumban eltávolítottuk, és a vizes oldathoz etil-acetátot adagoltunk. A vizes réteg pH-ját vizes kénsavoldat beadagolásával 2,8-ra állítottuk, majd a kapott elegyet szűrtük. A szűrletet etil-acetáttal extraháltuk. Az etil-acetátos extraktumokat egyesítettük, vízzel és vizes nátrium-klorid-oldattal mostuk, nátrium-szulfáttal szárítottuk és szűrtük. Az oldószer vákuumban való elpárologtatása után 42,95 g mennyiségben kaptuk meg a cím szerinti vegyületet .

(c) S-(2-Benzil-oxi-karbonil-amino)-N-(butil-oxi-karbonil)-cisztein-tercier-butil-észter előállítása

3,98 g (10 mmol) S—[2— (benzil-oxi-karbonil-amino) -etil]-N-(butil-oxi-karboil)-ciszteint és 15 ml vízmentes benzolt tartalmazó oldatot visszafolyatás közben forraltunk, miközben kis mennyiségű benzolt a nedvességnyomok eltávolítása céljából ledesztilláltunk. Ehhez az oldathoz a visszafolyatás melletti forralás közben 20 perc alatt cseppenként hozzáadtunk 8,2 g (40 mmol) N,N-dimetil-formamid-di(tercier-butil)-acetált. A reakcióelegyet ezután még 30 percen át, vagyis addig forraltuk visszafolyatás közben, amíg további változás már nem volt megfigyelhető. A reakcióelegyet a környezet hőmérsékletére hűtöttük, 15 ml vízzel kezeltük és kevertettük. A fázisokat szétválasztottuk, és a szerves fázist 3 x 10 ml 10 tömeg%-os vizes kálium-hidrogén-karbonát-oldattal és 2 x 10 ml vizes nátrium-klorid-oldattal mostuk. A vizes fázisokat dietil-éter és benzol frissen elkészített, 1:1 térfogatarányú elegyével (2 x 15 ml) mostuk, és a négy egyesített extraktumot nátrium-szulfáttal megszárítottuk, majd csontszénnel kezeltük, szűrtük és szárazra pároltuk. Ilyen módon halvány cserszínű, olaj szerű anyagot kaptunk. A nyersanyagot flash-kromatográfiás módszerrel szilícium-dioxidon tisztítottuk. Eluálószerként ciklohexán és etil-acetát 65 térfogat%-os elegyét használtuk. Ilyen módon 2,56 g mennyiségben, csaknem színtelen, olajszerű anyag formájában kaptuk a cím szerinti vegyületet.

• · • · · · · • ··· ··· · · • · · · · · · ···· ·· ··· ·

- 38 (d) 2-(Butil-oxi-karbonil-amino)-6-(benzil-oxi-karbonil-amino)-4,4-dioxo-4-tia-hexánsav-tercier-butil-észter előállítása

454 mg (1,0 mmol) S-(2-benzil-oxi-karbonil-amino)-N-(butil-oxi-karbonil)-cisztein-terc-butil-észtert és 5 ml metanolt tartalmazó elegyhez 0 ^eC-on 10 perc alatt cseppenként hozzáadtunk egy olyan oldatot, amely 925 mg (3,0 mmol) oxone-t és 5 ml vizet tartalmazott. Az adagolás folyamán exoterm reakció volt megfigyelhető. A hőmérsékletet külső jeges hűtéssel 2 °C alatt tartottuk. A reakcióelegyet 4 óra hosszat 0 °C-on kevertettük, majd 10 óra alatt 15 °C-ra hagytuk felmelegedni. Tekintettel arra, hogy a reakcióelegy nagyon viszkózus volt, további folyadékmennyiségeket - 4 ml metanolt és 2 ml vizet - adtunk hozzá a kevertetés megkönnyítése céljából. Ezután beadagoltuk további 308 mg (1,0 mmol) oxone és 1,5 ml víz elegyét, majd az így kapott elegyet a környezet hőmérsékletén további 14 óra hosszat kevertettük. A reakcióelegyet ezután 3 x 25 ml mennyiségű dietil-éterrel kezeltük, és az éteres oldatot minden alkalommal elvezettük a szilárd maradékról. Az egyesített éteres extraktumokat nátrium-szulfáttal megszárítottuk, szűrtük és szárazra pároltuk. Ilyen módon színtelen, olajszerű anyag formájában, 0,428 g mennyiségben kaptuk meg a cím szerinti vegyületet, amely gyorsan megszilárdult. így fehér színű szilárd anyag keletkezett, amelynek az olvadáspontja 116-118 ’C.

e) 2-(Butil-oxi-karbonil-amino)-6-amino-4,4-dioxo-4-tia-hexánsav-tercier-butil-észter előállítása

200 mg 2-(butil-oxi-karbonil-amino)-6-(benzil-oxi-karbo• · • · · · · • · · · · • ··· · · · · · • · · ··*·· « · · · · · ··· ·

- 39 nil-amino)-4,4-dioxo-4-tia-hexánsav-terc-butil-észtert és 5 ml metanolt tartalmazó oldathoz hozzáadtunk 200 mg mennyiségű Degussa gyártmányú, 50 tömeg%-os szénhordozós palládiumkatalizátort, majd az így kapott elegyet a környezet hőmérsékletén addig hidrogéneztük, amíg további változás már nem volt észlelhető. A reakcióelegyet ezután Hyflo-betéten átszűrtük, és a maradékot 2 x 2 ml friss metanollal mostuk. A szűrleteket egyesítettük, majd szárazra pároltuk. Ilyen módon csaknem színtelen, üvegszerű anyag formájában 119 mg mennyiségben kaptuk meg a cím szerinti vegyületet.

(f) 2-(Butil-oxi-karbonil-amino)-6-(1-imino-etil-amino)-4,4-dioxo-4-tia-hexánsav-tercier-buti1-észter-hidroklorid előállítása

340 mg 2-(butil-oxi-karbonil-amino)-6-amino-4,4-dioxo-4-tia-hexánsav-tercier-butil-észtert és 10 ml metanolt tartalmazó oldathoz részletekben hozzáadtunk 202 mg C) intermediert. Az így kapott elegyet 0 °C-on 30 percen át kevertettük, majd hagytuk felmelegedni a környezet hőmérsékletére. A reakcióelegyet szárazra pároltuk, és az olajszerű bepárlási maradékot 10 ml vízzel kezeltük. A vizes elegyet 4 x 4 ml dietil-éterrel extraháltuk, hogy eltávolítsuk a benzil-merkaptánt. A szerves extraktumokat 10 1 friss vízzel mostuk, majd egyesítésük után vákuumban 40 °C-on bepároltuk. Ilyen módon 396 mg mennyiségben színtelen, üvegszerű anyag formájában kaptuk meg a cím szerinti vegyületet.

- 40 • · · · ··«·· • · · · · • ··· ··· · · • · · «···· ···· · · ··· · (g) 2-Amino-6-(1-imino-etil-amino)-4,4-dioxo-4-tia-hexánsav-dihidroklorid előállítása

300 mg 2-(butil-oxi-karbonil-amino)-6-(1-imino-etil-amino) -4, 4-dioxo-4-tia-hexánsav-terc-butil-észter-hidrokloridot és 15 ml dioxánt tartalmazó oldathoz hozzáadtunk 4 N dioxános sósavoldatot, majd a kapott elegyet a környezet hőmérsékletén 24 órán át állni hagytuk. A reakcióelegyet ezután szárazra pároltuk. Az így kapott félig szilárd maradékot 2 ml vízzel kezeltük, majd a vizes elegyet bepároltuk. Ilyen módon színtelen, üvegszerű anyagot kaptunk. A nyersterméket szilícium-dioxidon flash-kromatográfiás módszerrel tisztítottuk.

Eluálószerként metil-cianid, ecetsav és víz 5:2:2 térfogatarányú elegyét használtuk. így 172,5 mg mennyiségben kaptuk meg a cím szerinti vegyületet.

8. példa

2-Amino-6-(1-imino-etil-amino)-4-oxo-4-tia-hexánsav előállítása

A) módszer (a) S-[2-(Imino-etil-amino) -etil]-cisztein előállítása g (0,0113 mól) S-[2-(imino-etil-amino)-etil]-ciszteint készítettünk az előbbi 7. példában ismertetett A) módszer (a) lépése szerint.

(b) 2-Amino-6-(1-imino-etil-amino)-4-oxo-4-tia-hexánsav előállítása g (0,0113 mól) S—[2— (imino-etil-amino) -étil]-ciszteint és 30 ml 1 M sósavoldatot tartalmazó oldatot kevertettünk, majd 1,5 ml (11,6 mmol) 30 tömeg%-os hidrogén-peroxid-oldattal ke• · · ♦ • · « ··· ··· · ·

zeltük. A reakcióelegyet egy éjszakán át állni hagytuk. Ezután vékonyrétegkromatográfiás módszerrel kimutattuk, hogy a reakció befejeződött. A reakcióelegyet AG50WX8 oszlopra öntöttük, vízzel mostuk és 0,5 M ammóniaoldattal eluáltuk. A ninhidrin-pozitív frakciókat összegyűjtöttük, és az oldószert vákuumban elpárologtattuk. A nyersterméket oszlopkromatográfiás módszerrel tisztítottuk. Eluálószerként metanol és ammónia 9:1 térfogatarányú elegyét használtuk. Ilyen módon 200 mg mennyiségű 2-amino-6-(1-imino-etil-amino)-4-oxo-4-tia-hexánsavat kaptunk.

B) módszer (a) 2-(Butil-oxi-karbonil-amino)-6- (benzil-oxi-karbonil-amino) -4-oxo-4-tia-hexánsav-tercier-butil-észter előállítása

454 mg (1,0 mmol) S-(2-benzil-oxi-karbonil-amino)-N- (butil-oxi-karbonil)-cisztein-tercier-butil-észtert és 25 ml diklór-metánt tartalmazó oldathoz - ezt a cisztein származékot a 7. példában ismertetett B) módszer (a)-(c) lépései szerint állítottuk elő - -2 °C-on hozzáadtunk 426 mg mennyiségű (2,10 mmol) 85 tömeg%-os m-klór-perbenzoesavat. Kismértékben exoterm reakció volt megfigyelhető, és ennek eredményeként a hőmérséklet +2 °C-ra emelkedett. A reakcióelegyet ezután 0 °C-on 1,5 óra hosszat kevertettük. A reakció 1 óra elteltével lényegében már befejeződött. A reakcióelegyet ezután 3 x 25 ml 5 tömeg%-os kálium-hidrogén-karbonát-oldattal extraháltuk, és a szerves réteget nátrium-szulfáttal megszárítottuk, majd szűrtük és szárazra pároltuk. Ilyen módon nagyon halvány cserszínű, olajszerű anyagot kaptunk. A nyersterméket flash• · · » ·

- 42 -kromatográfiás módszerrel szilícium-dioxidon tisztítottuk. Eluálószerként metanol és etil-acetát 1,25 térfogat%-os elegyét használtuk. Ilyen módon 395 g mennyiségben kaptuk meg a cím szerinti vegyületet.

(b) 2-(Butil-oxi-karbonil-amino)-6-(benzil-oxi-karbonil-amino)-4,4-dioxo-4-tia-hexánsav-tercier-butil-észter előállítása

A cím szerinti vegyületet a 7. példa B) módszerének (e) (g) lépéseinél ismertetett eljáráshoz hasonló módon állítottuk elő.

9. példa

Biológiai aktivitás

A tisztított humán nitrogén(II)-oxid-szintáz enzimek gátlóhatását humán nNOS [Furfine és munkatársai: Biochem., 32. 8512-8517 (1993)], iNOS [Sherman és munkatársai: Biochem.,

11600-11605 (1993)] és eNOS [Garvey és munkatársai: Arch.

Bioch. Biophys., sajtó alatt] izoenzimeknek a megadott szakirodalmi helyeken ismertetett módon való elkészítése után határoztuk meg. Az izoenzimek aktivitását a Schmidt és munkatársai által ismertetett módon [Proc. Natl. Acad. Sci. USA, 88. 365-269 (1991)] mértük annak alapján, hogy 100 μΐ mennyiségű, 50 mM HEPES-t (pH =7,0), 8 μΜ tetrahidrobiopterint, 1 mM NADPH-t és 0,5 μΜ [¹⁴C]-L-arginint (30 000 beütés/min) tartalmazó reakcióelegyben figyelemmel kísértük a [¹⁴C]-L-arginin átalakulását citrulinná (2-amino-5-ureido-valeriánsavvá). Az eredmények az 1. táblázatban láthatók.

• · · · ·

- 43 1. táblázat

Tisztított humán nitrogén(II)-oxid-szintáz izoenzimek gátlóhatása

A példa sorszáma	A tisztított humán izoenzimek Ki-értékei (μΜ)	Az iNOS-nek az eNOS-ra [az L-NMMA-ra] vonatkoztatott szelektivitása
iNOS	eNOS	nNOS
1.	1,9	23	2, 6	12[33]
7.	2,9*	79	18	27[73]
8.	9, 1	100	68	11(30]

Az iNOS esetében a gátlóhatás erősen időfüggő; 0, 1 μΜ-os K_d-értéket határoztunk meg, amiből arra lehet következtetni, hogy az iNOS szelektivitása 790-szer nagyobb, mint az eNOS-é [több mint 2000-szer nagyobb, mint az L-NMMA-é]

A rekombináns humán iNOS gátlóhatását egy bakulovírus/rovar sejtrendszerbeli expressziójának a nyomonkövetése alapján határoztuk meg Charles és munkatársai módszere szerint, amelyet egy Moncada S., Feelisch M., Buse R. és Higgs E.A. szerkesztésében megjelent könyvben közöltek [The Biology of Nitric Oxide (A nitrogén(II)-oxid biológiája), 4., Portland Press, London, 1994, 316-320. oldal], mégpedig olyan módon, hogy egy korábban már ismertetett, spektrofotometriás vizsgálaton [Knowles és munkatársai: Biochem. Biophys. Rés. Commun, 172. 1042-1048 (1990)] alapuló, mikromérőhelyekkel rendelkező lemez alkalmazásával végzett elemzéssel meghatároztuk a rovar citoszoljában levő nitrogén(II)-oxid-szintáz enzim mennyiségét. A vizsgálatot 37 °C-on olyan reakcióelegyben hajtottuk végre, amely 100 mM HEPES-t, 0, 1 mM DTT-t, 5 μΜ tetrahidrobiopterint, 100 μΜ NADPH-t, 5 μΜ hemoglobint, 30 μΜ L-arginint és 0-300 μΜ inhibitort tartalmazott. A vizsgálatot úgy hajtottuk végre, hogy 405-420 nm-en mértük az abszorpcióképesség (abszorbancia) változását, és 15-30 perces inkubálás • · ···· ·· ··· ·

- 44 után meghatároztuk az állandósult (stacioner) gátlóhatást. Az eredményeket a 2. táblázat tartalmazza.

A patkányok aortagyűrűjében in situ alkalmazott eNOS és iNOS gátlóhatását úgy állapítottuk meg, hogy mértük a nitrogén (II)-oxid-szintáz-gátlás által a gyűrűben előidézett feszültség növekedését. Az eNOS-ra utaló alaptónusra vonatkozó vizsgálatokhoz érintetlen belhámmal rendelkező mellkasi aortagyűrűket készítettünk a Rees és munkatársai által korábban már leírt módon [Rees és munkatársai: Br. J. Pharmacol., 96. 418-424 (1989)], és küszöbkoncentrációban alkalmazott fenilefrin (ED₁₀ « 10 nM) jelenlétében az inhibitorokhoz koncentráció-görbéket vettünk fel. A simaizomban előidézett tónusra vonatkozó (vagyis az iNOS-ra utaló) vizsgálatokat úgy végeztük, hogy belhámjuktól megfosztott gyűrűket S. typhosa-ból származó, 0,1 pg/ml koncentrációban alkalmazott LPS hatásának tettünk ki 6 órán keresztül körülbelül az ED₉₀ értéknek megfelelő mennyiségű fenilefrin jelenlétében, a Rees és munkatársai által korábban már leírt módon [Rees és munkatársai: Biochem. Biophys. Rés. Commun, 173. 541-547 (1990)]. Ez alatt az idő alatt az iNOS-indukció miatt fokozatos tónuscsökkenés volt megfigyelhető. A kumulatív koncentráció-görbéket ezután vettük fel az inhibitorokhoz. Az eredményeket a 2. táblázatban közöljük.

• · · · · • · · · · « ··· ··· ·· • · · · · · · • · · « · · · · · *

- 45 2. táblázat

A példa sor- száma	IC50 (μΜ)	Az iNOS-ra vonatkozó szelekti- vitás
Rekombináns humán iNOS	iNOS a patkányok aortagyűrűiben	eNOS a patkányok aortagyűrűiben
1.	5,5+0,55 (3)	l,7±0,7 (3)	»300 (3) (8 %-os gátlás 300 μΜ-nél)	»200- -szoros
2 .	30±3 (3)	33±13(3)	>300 (2) (26 %-os gátlás 300 μΜ-nél)	>10-szeres
3 .	>300 (3)	-	-	-
4 .	>300 (3)	-	-	-
5.	95±3 (3)	-	-	-
6.	>300 (3)	-	-	-
7 .	14±0,6 (3)	l,5±0,3 (6)	101±21 (6)	67-szeres
8 .		2,7±0,2 (3)	300 (2) (42 % gátlás 300 μΜ-nél)	>100- -szoros

A nitrogén(II)-oxid-szintáz enzim hatásosságára és szelektivitására vonatkozó adatok (n) számú kísérletből származó ± SEM átlagértékek, vagy - amennyiben nem követi őket zárójel - egyetlen kísérletből származó ± SD átlagértékek.

Az eNOS és az iNOS in vivő körülmények között kifejtett gátló hatását úgy állapítottuk meg, hogy vizsgáltuk, miként befolyásolták ezek az inhibitorok normális állapotú egereknél (eNOS), illetve endotoxinnal sokkolt, öntudaton levő egereknél (iNOS) a vérnyomást. 25-30 g-os nőstény CD-I egereket rövid időre elaltattunk izofluoránnal (2 %) . Kanülvezetékeket építettünk be a combi vénába, amelyeket bőr alatti alagúton át vezettünk ki az állatok hátának a csúcsán, és egy elforgatható pányvarendszerhez csatlakoztattuk, hogy folyamatosan

- 46 figyelemmel tudjuk kísérni a vérnyomást és az inhibitor adagolását. A sebészeti beavatkozás utáni felgyógyulást követően a normális tartományba (12-14,7 kPa) eső, átlagos vérnyomású állatokat használtuk fel további kezelés nélkül (normális egerek) vagy lipopoliszacharidnak (12,5 mg/kg mennyiségű, E. coli 0,26:B6-ból származó EPS-nek) kiváltása céljából, 30 másodpercen át tartó befecskendezését követő 7 óra elteltével (sokkolt egerek) az inhibitorokra vonatkozó kumulatív koncentrációgörbék vérnyomás alapján való felvételéhez. Normális egerek esetében az 1-1000 mg hatóanyag/kg testtömeg dózistartományban adagolt, 7. példa szerinti vegyület nem gyakorolt hatást a vérnyomásra, a sokkolt egerek esetében azonban képes volt a vérnyomást a normális tartományban lévő értékre teljes mértékben visszaállítani.

A 7. példa szerint előállított vegyületnek az endotoxin által előidézett érrendszeri szivárgásra gyakorolt hatását patkányokon vizsgáltuk a László és munkatársai által ismertetett módon [László és munkatársai: Brit. J. Pharmacol., 111. 1309-1315 (1994)]. A 7. példa szerint előállított vegyület az endotoxinnal egyidejűleg legfeljebb 5 mg hatóanyag/kg testtömeg dózisokban alkalmazva a nemszelektív inhibitoroktól - így az L-NMMA-tól - eltérően nem súlyosbította az endotoxin által előidézett plazmaszivárgást. Mindemellett meg kell említeni, hogy a 7. példa szerint előállított, 1 mg hatóanyag/kg testtömeg ED₅₀-értékű vegyület megszüntette az iNOS-függő késleltetett plazmaszivárgást.

Claims (13)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Amidino-szulfoxid- és amidino-szulfon-származékok, amelyek (I) általános képletében

   R¹ jelentése olyan 1-6 szénatomos, egyenes vagy elágazó szénláncú alkil-, 2-6 szénatomos alkenil-, 2-6 szénatomos alkinil-, 3-6 szénatomos cikloalkil- vagy (3-6 szénatomos cikloalkil)-(1-6 szénatomos alkil)-csoport, amely adott esetben helyettesítve lehet egy-három csoporttal, mégpedig - egynél több helyettesítő esetén egymástól függetlenül - halogénatommal, cianocsoporttal, nitrocsoporttal, -COR² általános képletű csoporttal - ahol R² jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkilcsoport, R³ helyén hidrogénatomot vagy 1-6 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó -OR³ általános képletű csoport vagy R⁴ és R⁵ helyén egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy 1-6 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó NR⁴R⁵ általános képletű csoport -, -S(O)_mR⁶ általános képletű csoporttal - ahol m jelentése 0, 1 vagy 2, R⁶ jelentése pedig hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkilcsoport, hidroxilcsoport vagy R⁷ és R⁸ helyén egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy 1-6 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó NR⁷R⁸ általános képletű csoport -, PO(OR⁹)₂ általános képletű csoporttal - ahol R⁹ jelentése hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport -, NR^1OR^U általános képletű csoporttal - ahol R¹⁰ és R¹¹ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkilcsoport, R¹² helyén hidrogénatomot vagy 1-6 szénatomos alkilcsoportot

   - 48 • ·· · • · · • · · tartalmazó -COR¹² általános képletű csoport, vagy m’ helyén 0-t, 1-et vagy 2-t, R¹³ helyén pedig hidrogénatomot vagy 1-6 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó -S(O)_ra.R¹³ általános képletű csoport - és/vagy olyan csoporttal, amelynek -OR¹⁴ általános képletében R¹⁴ jelentése hidrogénatom, egy-három halogénatommal adott esetben helyettesített 1-6 szénatomos alkilcsoport, 6-10 szénatomos arilcsoport vagy R¹⁵ helyén hidrogénatomot vagy 1-6 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó -COR¹⁵ általános képletű csoport;

   - n j elentése 0 vagy 1; - P jelentése 2 vagy 3; és - q jelentése 1 vagy 2,

   valamint a (I) általános képletű vegyületek összes sója, észtere, amidja és fiziológiailag elfogadható hatóanyag-elővegyülete.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti származékok közül azok a vegyületek, amelyek (I) általános képletében R¹ jelentése olyan

   1- 4 szénatomos alkil- vagy 2-4 szénatomos alkenil- vagy

   2- 4 szénatomos alkinilcsoport, amely adott esetben helyettesítve lehet egy-három csoporttal, mégpedig - egynél több helyettesítő esetén egymástól függetlenül - cianocsoporttal, -COR² általános képletű csoporttal - ahol R² jelentése a már megadott -, -S(O)_mR⁵ általános képletű csoporttal - ahol m és R⁶ jelentése a már megadott -, NR¹⁰Rⁿ általános képletű csoporttal - ahol R¹⁰ és R¹¹ jelentése a már megadott -, halogénatommal és/vagy -OR¹⁴ általános képletű csoporttal, ahol R¹⁴ jelentése a már megadott, valamint ezeknek a vegyületeknek az

   - 49 összes sója, észtere, amidja és fiziológiailag elfogadható hatóanyag-elővegyülete.
3. 3. Az 1. vagy a 2. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületek közül a

   - 2-amino-6-(1-imino-etil-amino)-4,4-dioxo-4-tia-hexánsav;

   - 2-amino-6-(1-imino-etil-amino)-4-oxo-4-tia-hexánsav;

   - 2-amino-7-(1-imino-etil-amino)-5-oxo-5-tia-heptánsav;

   - 2-amino-7-(1-imino-etil-amino)-5,5-dioxo-5-tia-heptánsav;

   - 2-amino-6-(l-imino-2-fluor-etil-amino)-4,4-dioxo-4-tia-hexánsav;

   - 2-amino-6-(l-imino-2-metoxi-etil-amino)-4,4-dioxo-4-tia-hexánsav;

   - 2-amino-6-(2-acetoxi-l-imino-etil-amino)-4,4-dioxo-4-tia-hexánsav;

   - 2-amino-6-[2- (benzil-oxi) -l-imino-etil-amino]-4, 4-dioxo-4-tia-hexánsav;

   - 2-amino-6-[2- (metil-tio) -l-imino-etil-amino]-4, 4-dioxo-4-tia-hexánsav; és

   - 2-amino-6-(2-hidroxi-l-imino-etil-amino)-4,4-dioxo-4-tia-hexánsav, valamint a felsorolt vegyületek valamennyi sója, észtere, amidja és fiziológiai szempontból elfogadható hatóanyag-elővegyülete.
4. 4. Amidino-szulfoxid- és amidino-szulfon-származékok, amelyek (IB) általános képletében

   - R¹ jelentése 1-6 szénatomos, egyenes vagy elágazó szénián• · · · ·

   - 50 cú alkilcsoport, 2-6 szénatomos alkenilcsoport, 2-6 szénatomos alkinilcsoport, 3-6 szénatomos cikloalkilcsoport vagy (3-6 szénatomos cikloalkil)-(1-6 szénatomos alkil)-csoport;

   - n jelentése 0 vagy 1;

   - p jelentése 2 vagy 3; és

   - q jelentése 1 vagy 2, valamint a (IB) általános képletű vegyületek sói és farmakológiai szempontból elfogadható észterei, valamint amidjai.
5. 5. Amidino-szulfoxid- és amidino-szulfon-származékok, amelyek (IC) általános képletében

   - n j elentése 0 vagy 1; - P jelentése 2 vagy 3; - q j elentése 1 vagy 2; és - R ¹ jelentése olyan 1-6 szénatomos, egyenes vagy elágazó szénláncú alkil-, 2 - 6 szénatomos alkenil-, 2-6 szén-

   atomos alkinil-, 3-6 szénatomos cikloalkil- vagy (3-6 szénatomos cikloalkil)-(1-6 szénatomos alkil)-csoport, amely helyettesítve van egy-három csoporttal, mégpedig egynél több helyettesítő esetén egymástól függetlenül cianocsoporttal, nitrocsoporttal, -COR² általános képletű csoporttal - ahol R² jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkilcsoport, R³ helyén hidrogénatomot vagy 1-6 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó -OR³ általános képletű csoport vagy R⁴ és R⁵ helyén egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy 1-6 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó NR⁴R⁵ általános képletű csoport -; -S(O)_mR⁶ általános képletű csoporttal - ahol m jelentése 0, 1 vagy 2, R⁶ je9999 ·

   - 51 lentése pedig hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkilcsoport, hidroxilcsoport vagy R⁷ és R⁸ helyén egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy 1-6 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó NR⁷R⁸ általános képletű csoport -, PO(OR⁹)2 általános képletű csoporttal - ahol R⁹ jelentése hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport -, NR¹⁰R^T1 általános képletű csoporttal - ahol R¹⁰ és R¹¹ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkilcsoport, R¹² helyén hidrogénatomot vagy 1-6 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó -COR¹² általános képletű csoport vagy olyan csoport, amelynek -S(O)m-R¹³ általános képletében m' jelentése 0, 1 vagy 2, és R¹³ jelentése hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport -, halogénatommal és/vagy olyan csoporttal, amelynek -OR¹⁴ általános képletében R¹⁴ jelentése hidrogénatom, egy-három halogénatommal adott esetben helyettesített 1-6 szénatomos alkilcsoport, 6-10 szénatomos arilcsoport vagy R¹⁵ helyén hidrogénatomot vagy 1-6 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó -COR¹⁵ általános képletű csoport, valamint a (IC) általános képletű vegyületek valamennyi sója, észtere, amidja és fiziológiailag elfogadható hatóanyag-elővegyülete.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületek, valamint azok valamennyi sója, észtere, amidja és fiziológiai szempontból elfogadható hatóanyag-elővegyületének a gyógyászati célokra való felhasználásra.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületeknek, valamint azok valamennyi sójának, észterének, amidjának és fiziológiai szempontból elfogadható hatóanyag·* ··· · • ·«· ··· «« • · » ·«··· ···· · * «·· ·

   - 52 -elővegyületeinek alkalmazása olyan gyógyszerek előállítására, amelyekkel kezelhetők azok a kóros állapotok, amelyeknél előnyös megakadályozni, hogy a nitrogén (II)-oxid-szintáz enzim hatására argininből nitrogén(II)-oxid termelődjék.
8. 8. Gyógyászati készítmények, amelyek egy vagy több, farmakológiai szempontból elfogadható hordozóanyag és - adott esetben - egy vagy több más gyógyhatású anyag mellett valamilyen (I) általános képletű vegyületet vagy annak bármelyik sóját, észterét, amidját vagy fiziológiai szempontból elfogadható hatóanyag-elővegyületét tartalmazzák.
9. 9. Eljárás az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületek, valamint azok valamennyi sójának, észterének, amidjának és fiziológiai szempontból elfogadható hatóanyag-elővegyületének az előállítására, azzal jellemezve, hogy (a) oxidálunk olyan vegyületeket, amelyek (II) általános képletében R¹, p és q jelentése a már megadott;

   (b) mentesítünk a védőcsoporttól olyan vegyületeket, amelyek (V) általános képletében R¹, η, p és q jelentése a már megadott, Q jelentése hidrogén vagy karboxilcsoport megvédésére alkalmas csoport, Q’ jelentése pedig védőcsoport, majd az így keletkezett vegyületet adott esetben átalakítjuk egy másik (I) általános képletű vegyületté.
10. 10. Intermedierek, amelyek (VII') általános képletében R¹ jelentése a már megadott, R¹⁶ jelentése pedig 1-6 szénatomos alkilcsoport vagy fenil-(1-6 szénatomos alkil)-csoport, azzal a megkötéssel, hogy:

    (a) a (VII') általános képletű vegyület eltér a 2,2-diklór-tiopropion-imid-benzil-észtértől, és ·«. ···· ·«· ··» ♦ • * · ···· (b) R¹ az 1-5 szénatomos alkilcsoportoktól, a ciklopropilcsoporttól és a ciklohexilcsoporttól eltérő jelentésű.
11. 11. Eljárás a 10. igénypont szerinti (VII') általános képletű intermedierek előállítására, azzal jellemezve, hogy (XIII) általános képletű vegyületeket olyan vegyületekkel reagáltatunk, amelyeknek R¹⁶L' általános képletében R¹⁶ jelentése a már megadott, L' jelentése pedig megfelelő kilépő csoport.
12. 12. Intermedierek, amelyek (VI) általános képletében n, p, q, Q és Q' jelentése a már megadott, továbbá a (VI) általános képletű intermedierek védett származékai.
13. 13. Eljárás olyan kóros állapotok kezelésére, amelyeknél előnyös megakadályozni, hogy a nitrogén(II)-oxid-szintáz enzim hatására L-argininből nitrogén(II)-oxid termelődjék, azzal jellemezve, hogy a kezelésre szoruló emlősök szervezetébe farmakológiai szempontból hatásos mennyiségben juttatunk valamilyen 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületet vagy annak bármelyik sóját, észterét, amidját vagy fiziológiai szempontból elfogadható hatóanyag-elővegyületét.