HU225687B1 - Detection of antibody production - Google Patents

Detection of antibody production Download PDF

Info

Publication number
HU225687B1
HU225687B1 HU9801448A HUP9801448A HU225687B1 HU 225687 B1 HU225687 B1 HU 225687B1 HU 9801448 A HU9801448 A HU 9801448A HU P9801448 A HUP9801448 A HU P9801448A HU 225687 B1 HU225687 B1 HU 225687B1
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
antibodies
solid phase
antibody
sample
lymphocytes
Prior art date
Application number
HU9801448A
Other languages
English (en)
Inventor
Lars Reinhardt Haaheim
Original Assignee
Plasmacute As
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Application filed by Plasmacute As filed Critical Plasmacute As
Publication of HUP9801448A2 publication Critical patent/HUP9801448A2/hu
Publication of HUP9801448A3 publication Critical patent/HUP9801448A3/hu
Publication of HU225687B1 publication Critical patent/HU225687B1/hu

Links

Classifications

    • GPHYSICS
    • G01MEASURING; TESTING
    • G01NINVESTIGATING OR ANALYSING MATERIALS BY DETERMINING THEIR CHEMICAL OR PHYSICAL PROPERTIES
    • G01N33/00Investigating or analysing materials by specific methods not covered by groups G01N1/00 - G01N31/00
    • G01N33/48Biological material, e.g. blood, urine; Haemocytometers
    • G01N33/50Chemical analysis of biological material, e.g. blood, urine; Testing involving biospecific ligand binding methods; Immunological testing
    • G01N33/53Immunoassay; Biospecific binding assay; Materials therefor
    • G01N33/569Immunoassay; Biospecific binding assay; Materials therefor for microorganisms, e.g. protozoa, bacteria, viruses
    • G01N33/56983Viruses
    • G01N33/56994Herpetoviridae, e.g. cytomegalovirus, Epstein-Barr virus
    • GPHYSICS
    • G01MEASURING; TESTING
    • G01NINVESTIGATING OR ANALYSING MATERIALS BY DETERMINING THEIR CHEMICAL OR PHYSICAL PROPERTIES
    • G01N33/00Investigating or analysing materials by specific methods not covered by groups G01N1/00 - G01N31/00
    • G01N33/48Biological material, e.g. blood, urine; Haemocytometers
    • G01N33/50Chemical analysis of biological material, e.g. blood, urine; Testing involving biospecific ligand binding methods; Immunological testing
    • G01N33/68Chemical analysis of biological material, e.g. blood, urine; Testing involving biospecific ligand binding methods; Immunological testing involving proteins, peptides or amino acids
    • G01N33/6854Immunoglobulins

Landscapes

  • Health & Medical Sciences (AREA)
  • Life Sciences & Earth Sciences (AREA)
  • Immunology (AREA)
  • Engineering & Computer Science (AREA)
  • Molecular Biology (AREA)
  • Biomedical Technology (AREA)
  • Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Urology & Nephrology (AREA)
  • Hematology (AREA)
  • Virology (AREA)
  • Food Science & Technology (AREA)
  • General Health & Medical Sciences (AREA)
  • Cell Biology (AREA)
  • Biotechnology (AREA)
  • Pathology (AREA)
  • Medicinal Chemistry (AREA)
  • Physics & Mathematics (AREA)
  • Analytical Chemistry (AREA)
  • Biochemistry (AREA)
  • Microbiology (AREA)
  • General Physics & Mathematics (AREA)
  • Tropical Medicine & Parasitology (AREA)
  • Proteomics, Peptides & Aminoacids (AREA)
  • Investigating Or Analysing Biological Materials (AREA)
  • Preparation Of Compounds By Using Micro-Organisms (AREA)
  • Peptides Or Proteins (AREA)
  • Measuring Or Testing Involving Enzymes Or Micro-Organisms (AREA)
  • Steroid Compounds (AREA)
  • Medicines Containing Antibodies Or Antigens For Use As Internal Diagnostic Agents (AREA)

Description

A találmány antitesttermelés, különösen fertőzés, védőoltás stb. hatására a vérben bekövetkező aktív antitesttermelődés kimutatására szolgáló eljárásra vonatkozik módosított ELISA módszerrel.
Az ELISA módszer régóta használatos antitestek (vagy antigének) kimutatására és mérésére. Az ELISA legáltalánosabban szerológiai próbaként használatos, és használják az antigének és antitestek immunkémiai tulajdonságainak vizsgálatára is, sőt gyakran használatos még például az immunválaszok kiértékelésére és jellemzésére, valamint az antitesttermelődés kutatására sejtkultúrákban és hibridómatechnológiákban stb.
Érzékenységének, egyszerűségének, könnyű alkalmazhatóságának, valamint gyorsaságának köszönhetően ezt a technikát széles körben adaptálták diagnosztikai célokra, és napjainkban rutinszerűen használják klinikai laboratóriumokban fertőzést vagy védőoltást követően megjelenő antitestek kimutatására a plazmában, szérumban, illetve fertőző anyagokban, (gy például nagyon sok HIV-fertőzés kimutatására szolgáló teszt vírusantitesteknek a beteg szérumában vagy plazmájában hétköznapi ELISA teszttel való kimutatásán alapszik.
Az ilyen egyszerű szerológiai ELISA teszt azonban egyszerűen a mintában jelen lévő, megcélzott antitestet méri, nem tesz különbséget az antigén hatására folyó antitestszintézis, illetve egy korábbi fertőzés hatására már jelen lévő antitestek, valamint passzív immunizálással bekerült antitestek között. Amíg néhány esetben elég lehet egyszerűen meghatározni azt, hogy jelen van-e bizonyos antitest, addig más esetekben azt is szükséges tudni, hogy a kimutatott antitest vajon akut módon termelődik-e a limfocitákban a vizsgálat időpontjában - például védőoltás hatására -, vagy például újszülöttek fertőzöttségének diagnózisánál meg kellene különböztetni a passzív módon továbbadott anyai eredetű antitestektől. Ezt a célt nem lehet elérni a hagyományos ELISA módszerekkel.
Ezért más módszereket fejlesztettek ki, amelyek lehetővé teszik a folyamatban lévő antitesttermelés kimutatását. Ebben a tekintetben különösen megemlíthető az enzimhez kapcsolt immunospot (ELISPOT) próba (ismeretes még mint spot ELISA vagy ELISA-plak módszer), melyet például Czerkinsky és munkatársai említenek összefoglaló közleményükben (ELISA and other Solid Phase Immunoassays, kiadó: D. M. Kenneny and S. J. Challacombe, 1988, 10. fejezet, 217-239. old.). Ez a technika ELISA módszeren alapszik, és lehetővé teszi olyan limfociták számlálását, amelyek egy vagy több, célzott antigén elleni antitestet termelnek. Az ELISPOT alapvetően az ELISA módszer változata, amelyben az antitestet kiválasztó sejteket láthatóvá teszik azáltal, hogy a limfocitákat speciálisan módosított ELISA lemezben tenyésztik, amelyeknek a fala a célzott antigénnel van borítva, és a hagyományos ELISA reagenst speciális enzim-szubsztrátum komplexszel helyettesítik, amely színes csapadékot képez (spots) az antitestet kiválasztó sejtek (ASC) határánál. A pontokat (spots) megszámlálva kapják a kiválasztósejtek számát. A tápfolyadékhoz adott, fehérjeszintézist gátló szerekkel igazolható, hogy a kimutatott pontok az in vitro inkubálás alatti de novo antitestszintézis következményei.
Amíg az ELISPOT technika nagyon hasznosnak bizonyult a humorális immunválasz dinamikájának tanulmányozása során, és használható a spontán ASC kimutatásában, melyek az immunizált egyed perifériás keringésében tranziens módon jelennek meg, a módszer bizonyos sajátságai korlátozzák használatát a klinikai diagnosztikai környezetben. Először is, mivel minden mintában az egyedi pontokat meg kell számolni, ami nagyon időrabló és munkaigényes, így a módszer nem különösebben alkalmas egy klinikai diagnosztikai laboratóriumban előforduló nagyszámú minta elemzésére. Másodszor, csak az antitestet kiválasztó sejtek számát határozza meg az egyes mintákban, és általánosságban azt mondhatjuk, hogy ez is aránylag nagy mintatérfogatot igényel, nevezetesen néhány millilitert. Az ELISPOT lemezek emellett drágák is, és a módszer megközelítőleg sem automatizálható.
Az antitestkimutatási technika fejlődése ellenére továbbra is igény van olyan gyors, egyszerű és gazdaságos tesztre, amely lehetővé teszi a spontán kiválasztott antitestek megbízható meghatározását, a de novo antitestszintézis megkülönböztetését, és különösen alkalmas vérmintákon végzett diagnosztikai meghatározásokra. A jelen találmány ezt a célt szolgálja.
A találmány tehát egyrészt egy olyan módszerre vonatkozik, amely egy célzott antigénre válaszképpen történő aktív antitesttermelés vérmintából történő kimutatására szolgál, amelynek során a minta aliquot mennyiségét vagy adott esetben az említett mintából közvetlenül izolált limfocitákat fehérjeszintézist gátló anyagok jelenlétében és anélkül szilárd felülettel érintkeztetjük olyan körülmények között, amelyek lehetővé teszik a limfociták antitesttermelését és kiválasztását;
az oldatban detektáljuk az antitesteknek az említett antigénekhez a szilárd fázison való kötődését; és a fehérjeszintézist gátló szerek jelenlétében és távollétében végbemenő antitestkötődést összehasonlítjuk, így megkapjuk az említett antigén elleni aktív antitesttermelődés mértékét.
Az „aktív antitesttermelődés kifejezésen a mintában lévő limfociták által spontán kiválasztott antitesteket értjük, mely limfociták aktívan termelnek antitestet a teszt ideje alatt, ami a folyamatban lévő aktív immunválasz következménye. A találmány szerinti teszt során az antitestek minden esetben az in vivő jelen lévő antigének ellen termelődnek, nem pedig az in vitro jelen lévők ellen.
Az „említett antigén elleni aktív antitestkiválasztás” kifejezésen azt értjük, hogy az aktívan kiválasztott antitest kötődik a tesztben használt antigénhez, bár a használt antigénnek nem kell mindenképpen az elsősorban immunválaszt stimuláló immunogénnek lennie, így míg a tesztben használt antigén és az immunogén, amelyik stimulálta vagy stimulálja az antitesttermelődést in vivő, a gyakorlatilag azonos vagy nagyon hasonló epitopok révén egyaránt kötődhet a kimutatandó
HU 225 687 Β1 antitesthez, addig más szempontból az antigén és az immunogén lehet eltérő is. így míg a találmány szerinti módszerben használt antigén olyan anyag lehet, amely a releváns immunogén egészét vagy annak részeit tartalmazza (például fertőzött egyedekből származó vagy tisztított antigént, illetve immunogént, valamint ezek részeit), addig az antigén szintetikusan is előállítható, például kémiai szintézissel vagy rekombináns expresszióval, a natív antigénhez hozzáadott, illetve elvett szekvenciákat alkalmazva. így fúziós fehérjéket vagy csak a megfelelő epitopo(ka)t expresszáló molekulákat is használhatunk.
Általánosságban elmondható, hogy a találmány szerinti eljárás magában foglalja a vérmintából izolált limfociták inkubálását egy, a kimutatandó antitestek immobilizálásához megfelelő szilárd felülettel érintkeztetve - olyan körülmények között, amelyek lehetővé teszik a limfociták antitesttermelését és kiválasztását -, és azután a sejtek eltávolítását, majd az antitestek antigénekhez való kötődésének kimutatását a szilárd fázison. Összehasonlítva a fehérjeszintézist gátló szer jelenlétében és távollétében az antitestek kötődésének kimutatott mértékét, a de novo antitesttermelés megkülönböztethető és mennyiségileg meghatározható.
Meglepő módon a találmány szerinti eljárás lehetővé teszi kicsiny vérmintamennyiségek használatát (például μΙ-es vagy 1 ml-nél kisebb térfogatok), a nem stimulált limfociták spontán antitesttermelésének közvetlen detektálását, a limfociták előzetesen, a szilárd fázison való inkubálás előtt végzett tenyésztése nélkül is. Más szavakkal: a mintában lévő limfociták közvetlenül felhasználhatók a találmány szerinti teszteljárásban, minden előzetes kezelés és stimulálás, például antigénnel végzett in vitro stimulálás nélkül. így a limfocitáknak a mintavétel idejében történő antitesttermelése is kimutatható. Ily módon még a kis térfogatok használata esetén is megkülönböztethető az antigén elleni spontán, folyamatban levő antitesttermelése a limfociták „bystander aktiválódásától. Továbbá a limfocitákat olyan körülmények között is vizsgáljuk, amikor spontán választanak ki antitesteket, a sejtek stimulálás nélkül felfedik a memóriájukat. Ebben különbözik más publikált eljárásoktól, amelyek in vitro antigénstimulálást használnak, hogy megnöveljék a tesztérzékenységet. A találmány másrészt kihasználja a spontán antitestkiválasztást arra, hogy lehetővé tegye a vérben lévő olyan antitestek kimutatását, amelyek egy folyamatban levő fertőzést jeleznek, mivel a plazma limfocitái antitesteket választanak ki a tesztelt antigénnel szemben a fertőzés vagy védőoltás stb. utáni néhány első héten. Az ilyen antitestek kimutatása a találmány szerinti módszerrel lehetővé teszi fertőzések diagnosztizálását és meghatározását, illetve a védőoltás hatására bekövetkező antitestválasz nyomon követését stb. Ez különösen hasznos gyermekek és újszülöttek esetében, amikor fontos, hogy megkülönböztessük az újonnan termelődött antitesteket a passzív módon továbbadott anyai eredetű antitestektől. Ugyanabból a vérmintából több, különféle fertőző ágens ellen termelődött antitestet is meghatározhatunk, akár külön tesztekkel, akár ugyanazzal az egy teszttel, több releváns antigén használatával. így lehetővé válik, hogy azt a megfelelő, releváns kontaktantigént használjuk, amely megfelel a betegnél megnyilvánuló klinikai szindrómáknak. Fertőzések diagnosztizálása során az is fontos, hogy meg lehessen különböztetni az éppen termelődő antitesteket a korábbi fertőzések következtében meglévőktől. Az immunológiai memória in vitro antigénstimulációval történő felidézése nem egyeztethető össze egy olyan teszttel, melynek célja az éppen zajló akut fertőzés meghatározása, ezért a korábbi antigénstimulációs módszerek nem nyújtják ezt az előnyt. Az antigénstimulációs lépés beiktatása szintén veszélyeztetné a találmány szerinti módszer előnyös időfaktorát, ami a többi, korábbi módszerhez viszonyított gyorsaságában mutatkozik meg.
A találmány szerinti, antitesteknek antigénekkel történő kimutatására szolgáló módszerben alkalmazhatók mind a virális, mind pedig a bakteriális antigének. Klinikailag fontos antigének például - a korlátozás szándéka nélkül - a Herpes simplex vírus, Cytomegalovirus, humán immunhiány vírus (HÍV) és a Hepatitis vírus antigének. Ezen antigének kimutatása használható annak gyors, például vérvétellel történő eldöntésére, hogy a vizsgált beteg fertőzött-e, valamint a kimutatás alkalmazható a fertőzés megállapítására és nyomon követésére. A módszer különösen hasznos, egyszerűségének köszönhetően, és használható akkor is, ha bonyolult műszerek nem állnak rendelkezésre, például tábori körülmények között.
A „kimutatás” és „mennyiség meghatározása” kifejezések az antitesttermelés szintjének mind minőségi, mind mennyiségi becslésére vonatkoznak, abban az értelemben, hogy egy abszolút értéket kapunk a mintában termelt antitest mennyiségére, míg az „indexarány, százalék vagy hasonló kifejezések félkvantitatív vagy minőségi becsléseket jelentenek.
A találmány szerinti módszer fő előnye, hogy kis mintamennyiséget igényel, például 50-500 μΙ, előnyösen 100-300 μΙ, szokásosan 100-200 μΙ vért vagy vérterméket, ami összemérhető a vérmintaforrással, ellentétben a klasszikus diagnosztikus tesztekkel, amelyek általában néhány ml vérszérum használatán alapulnak. Ez különösen előnyös az újszülöttektől történő vérvétel esetében, mert a találmány szerinti módszer csak néhány μΙ térfogatú mintát igényel.
A vérmita, általában perifériás vérminta, használható közvetlenül, bár tanácsos lehet először limfocitákat izolálni a mintából. Ezt hagyományos technikákkal, ismert módon végezhetjük. így különböző teljesvér-készítmények használhatók, például heparinozott vér vagy EDTA-val kezelt vér stb., ahogyan azokat rutinszerűen előállítják a klinikai laboratóriumok. Bár nem lényeges, a mintában jelen lévő eritrocitákat lizáltathatjuk szokásos módon, például desztillált vízzel vagy ammónium-kloriddal rövid ideig kezelve, vagy más jól ismert hemolizálótechnikát alkalmazva. Nyilvánvaló azonban, hogy a dúsított vagy tisztított készítményeknek tartalmazniuk kell a vizsgálatba vont teljes vérben jelen lévő limfocitákat, hogy a spontán antitestterme3
HU 225 687 Β1 lést kimutathassuk. Kívánt esetben a limfocitákat elkülöníthetjük, például szokásos limfocitaelválasztó médiummal, mint amilyen például a Lymphoprep (Nyegaard Co., Oslo, Norvégia), vagy immunmagnetikus elválasztóeljárással (IMS), vagy hasonló, szilárd fázison alapuló elválasztási eljárásokkal vagy más közönséges technikákkal. Az IMS vagy hasonló szeparálás! technikák esetében a szilárd fázist (például a mágneses gyöngyöcskéket) olyan antitestekkel borítjuk, amelyek specifikusak leukociták néhány sorozatára, és ezt használhatjuk a hasznos leukociták szelektív elkülönítésére. Ha elkülönített limfocitákat használunk, a sejteket hagyományos mosási eljárásokkal moshatjuk felhasználásuk előtt. Megfigyeltük azonban, hogy a sejtek erőteljes mosása nem kívánatos. Amennyiben nem végzünk erőteljes mosást, úgy a sejtek életképessége fokozódik, és így a módszer gyorsabb.
A vérmintát - kívánt esetben a fenti módon történt kezelés után - vagy a hagyományos módon elkülönített limfocitákat azután érintkeztetjük egy olyan alkalmas kapcsolódó partnert hordozó szilárd fázissal, amely megköti a kimutatandó antitestet vagy antitesteket. A kapcsolópartner előnyösen az a tesztantigén vagy -antigének, amelyet vagy amelyeket a kimutatandó antitest vagy antitestek felismernek.
A találmány szerinti módszer egyik foganatosítási módja eljárás aktív antitesttermelés kimutatására, amelynek során (i) az említett minták aliquot mennyiségét vagy adott esetben az említett mintából közvetlenül izolált limfocitákat fehérjeszintézist gátló szerek jelenlétében és anélkül olyan szilárd fázissal érintkeztetjük, amely egy vagy több olyan antigént hordoz, amelyet a kimutatandó antitest vagy antitestek felismernek;
(ii) az oldatban detektáljuk az antitestek antigén(ek)hez való kötődését; és (iii) az említett antitestek fehérjeszintézist gátló szer jelenlétében és anélkül végbemenő kötődését összehasonlítjuk, így a szóban forgó antigén(ek) elleni aktív antitesttermelés mértékét kapjuk.
Eljárhatunk úgy is, hogy olyan kötőpartnert, például A-proteint, G-proteint vagy olyan antitesteket használunk, amelyek felismerik a kimutatni kívánt antitestet, és kötődnek hozzá. Ez utóbbi esetben nem kívánunk meg olyan nagyon specifikus kötődést, mivel a vizsgálati módszernek ebben a megvalósítási módjában specificitást vezetünk be oly módon, hogy az antigéneket, amelyek specifikusan kötődnek a kimutatni kívánt antitesthez, egymás után kötjük meg. (gy minden megvalósítási módban specifikus antigén-antitest komplexet képezünk. Az ilyen, szilárd felülethez rögzített komplexek jelenlétét határozzuk meg a találmány szerinti módszer kimutatási lépésében. A szilárd fázis lehet bármely jól ismert hordozó vagy mátrix, amelyet napjainkban széles körben használnak vagy javasolnak rögzítésre vagy elkülönítésre. Ezek lehetnek diszkrét részecskék, lapok, gélek, filterek, membránok vagy mikrotitrálólemezek, csövek, lapok stb., és alkalmasan valamilyen polimerből készülnek. A könnyű használat és egyszerűség miatt alkalmasan szabványos mikrotitrálólapokat és vályúkat, előnyösen a szabványos ELISA tálcákat használjuk.
A szilárd fázis módosítható, hogy lehetővé tegye számos különböző antigénekre specifikus antitestek kimutatását. Így például a lemezek vagy csíkok stb. számára megfelelő anyag, például a nitro-cellulóz vagy hasonló anyagok, különböző antitestekkel boríthatok, illetve egyidejűleg mikrotitermélyedésekbe vagy olyan egyéb alkalmas edényekbe vihetők, amelyek nem tartalmaznak semmilyen kontaktantigént. Antitestkötődés-kimutatási módszereket használva aztán megkülönböztethetjük az egyes antigéneket. A feltételezett betegséget okozó ágens azonosítására olyan korongsorozatokat használhatunk, amelyek mindegyike más-más klinikai tünetnek megfelelő antigénnel van bevonva. A korongok azután egyedileg kezelhetőek elkülönített mélyedésekben. Ez egy különösen anyagtakarékos eljárás, mivel a teszteket egyszerre hajthatjuk végre, egyidejűleg tesztelve számos különböző antigént ugyanabból a kis vérmintából (akár az azonos fertőző anyagból, akár különböző anyagokból, a klinikai szindrómának megfelelően). Eljárhatunk úgy is, hogy többfelé osztott vérmintát használunk, különböző mélyedésekben, amelyek különböző kötődésű ágensekkel, például antigénekkel vagy antitestekkel vannak beborítva, és eszerint folytatjuk le a próbát.
A kötőpartner, például antitest szilárd fázishoz való rögzítésének technikája jól és széleskörűen tárgyalt az irodalomban. Sok antigénrögzftési eljárás van leírva például az ELISA and Other Solid Phase Immunoassays, Theoretical and Practical Aspects című (1988, eds.: D. M. Kémény and S. J. Challachombe, John Wiley & Sons) összefoglaló munkában. Kívánt esetben a lemezek hagyományos eljárással moshatóak és blokkolhatóak. így például szokásos mikrotiterlemezek, például ELISA lemezek, egyszerűen bevonhatók kötőpartnerrel oly módon, hogy a lemezeket egy éjszakán át 4 °C-on, egy megfelelő pufferben, például PBS-ben inkubáljuk, amely kötőpartnert, például 0,01-150 mg/ml proteint tartalmaz, majd blokkoljuk a kívánt blokkolóanyaggal (általában sejttenyésztő tápfolyadékkal), majd 1-5 órán át 37 °C-on inkubáljuk. A blokkolóoldat eltávolítása után a lemezek használatra készek.
Előnyös azonban, ha a találmány szerinti módszer végrehajtásához szükséges anyagokat kit formájában készítjük el, ahol a szilárd hordozót a rögzített kötőpartnerrel és megfelelően blokkolva bocsátjuk rendelkezésre.
Amint azt fentebb említettük, az érintkeztetési lépés általában magában foglalja a mintával vagy az elkülönített limfociták inkubálását a szilárd fázis jelenlétében, olyan körülmények között, amelyek lehetővé teszik az antitesttermelóst és -kiválasztást. Előnyösen szokásos ELISPOT inkubálási körülményeket alkalmazhatunk, amint azt Czerkinsky és munkatársai (1988, fentebb idézve) leírják. Általában úgy járunk el, hogy a mintát vagy a sejteket 37 °C-on 5% szén-dioxid-tartalmú levegőben inkubáljuk, amikor is a tápfolyadék, amelyben a sejteket inkubáljuk, a szén-dioxidot mint pufferkomponenst tartalmazza. Szén-dioxidtól független tápfolyadé4
HU 225 687 Β1 kot is használhatunk, amelyben alternatív pufferrendszer működik, mint például a jól ismert HEPES adalék. Ilyen esetekben a sejteket egyszerűen 37 °C-on inkubáljuk, ami tovább egyszerűsíti a teszteljárást és a felhasznált készülékeket. Az inkubálási idő változhat, de általában 1-2 óra szükséges. Úgy találtuk, hogy 2-6 óra közötti inkubálási idő, például a 2-4 óra jó eredményt adott, ámbár néhány esetben hosszabb, 12-24 óráig vagy egy éjszakán át történő inkubálás is kívánatos lehet. Az inkubáláshoz alkalmas médiumok jól ismertek a szakmában, ilyenek a szokásos sejttenyésztő tápoldatok, amilyen például a Dulbecco-féle módosított Eagle tápközeg (DMEM), az RPMI tápközeg vagy a jól ismert, HEPES-tartalmú, szén-dioxid-mentesen használható médium, amely a kívánt szérumot, például magzati borjúsavót (FCS) vagy egyéb komponenseket, például glutamint, valamint egyéb szükséges komponenst tartalmaz. A tápközeg adott esetben tartalmazhat további alkotórészeket, például antibiotikumokat, például gentamicint, penicillint, sztreptomicint stb., valamint aminosavakat, növekedési faktorokat stb.
A minta/sejt szuszpenziót az érintkeztetési lépés előtt szükséges lehet hígítani annak érdekében, hogy a megfelelő sejt/minta hígítási tartományt használhassuk. A hígításokhoz általában a sejttenyésztő médiumot használjuk hígítóoldatként.
Annak érdekében, hogy megkülönböztessük a folyamatban levő antitestszintézist, az inkubálás fehérjeszintézist gátló anyagok jelenlétében, illetve távollétében végezzük. Így az inkubálás előtt az inhibitort a minta/sejt egy aliquot részéhez adjuk, hogy blokkoljuk a fehérje-, és egyben az antitestszintézist, egy másik aliquot részt pedig inhibitor nélkül inkubálunk. Bármilyen általánosan ismert inhibitort használhatunk, például a cikloheximidet. A clkloheximidet 10-5000 pg/ml, előnyösen például a 50-500 pg/ml koncentrációban használhatjuk. Előnyös még ATP-áz-inhibitorok használata is, mint például a nátrium-azid és hasonlók, a fehérjeszintézist gátló szer mellett, hogy teljesen és gyorsan megállítsuk a sejt metabolizmusát.
Az inkubálást követően a mintát/sejteket eltávolítjuk a szilárd fázisról. Ezt általában egyszerűen a megfelelő tápfolyadékkal vagy pufferrel, például PBS-sel történő mosással végezhetjük. Úgy találtuk azonban, hogy erőteljes mosás nem szükséges.
A szilárd fázist a következő lépésben az antitestkötődés kimutatására használjuk fel. A detektálási lépés, azaz a jel leolvasása oldatban történik. Bármely olyan ismert antitestkötődést kimutató eszköz felhasználható, amellyel oldatban olvasható jel képezhető, például fluoreszcenciás, kemilumineszcenciás, kolorimetriás vagy enzimreakció, ami érzékelhető jelet ad. Előnyösen immunkimutatást, különösen enzimkapcsolt immunszorbens kimutatást, ELISA-t használhatunk a detektálás eszközeként. Immunkimutatási és különösen az ELISA technikák jól ismertek az irodalomból, lásd például: ELISA and Other Solid Phase Immunoassays, Theoretical and Practical Aspects (Eds.: D. M. Kémény and S. J. Challacombe, 1988, John Wiley & Sons).
A sejtek/minta eltávolítását követően olyan enzim-antitest konjugátumot adagolhatunk, például az
ELISA detektálási mód során, amely kötődik a szilárd fázison kapcsolt antigénhez kötött antitesthez.
Hasonlóképpen, ha a kimutatni kívánt antitest a szilárd fázishoz egy kötőpartneren, például egy más fajból származó antitesten keresztül nemspecifikusan kapcsolódik a szilárd fázishoz, akkor olyan enzim-antigén konjugátumot adagolhatunk, amely specifikusan kötődik a kimutatni kívánt, immobilizált antitesthez. Ezután hozzáadjuk az enzim szubsztrátumát, hogy kifejlesszük a detektálandó jelet. A találmány szerinti módszer kivitelezése során előnyösen oldható szubsztrátumot alkalmazunk, hogy az oldatban detektálható jelet kapjunk. Ez azért előnyös, mert megkönnyíti és egyszerűsíti a nagyszámú minták kezelését és feldolgozását, lehetővé teszi az antitesttermelés meghatározását, jóllehet, amint azt fentebb említettük, az abszolút mennyiségi mérés nem szükséges, és kívánt esetben kvalitatív vagy félkvantitatív eredményeket kaphatunk. Előnyösen olyan szubsztrátumot választhatunk, amely spektrofotométerrel kiértékelhető jelet szolgáltat, amelyet egyszerűen abszorbanciaként olvashatunk le, például hagyományos ELISA tálca leolvasó használatával. Használhatjuk a hagyományos ELISA reagenseket, ami azt az előnyt nyújtja, hogy a találmány szerinti teszt kompatibilis a klinikai laboratóriumokban rutinszerűen használt jelenlegi módszerekkel. Azonban ezenkívül más jelképző és kimutatási módszert is használhatunk, például fluoreszcenciás, kemolumineszcenciás stb. jeleket.
Immunoenzimatikus amplifikáló módszert szintén használhatunk, annak érdekében, hogy növeljük a jelet, és így az érzékenységet, például az avidin-biotin módszer használatával, amilyen például a Sigmától beszerezhető Extravidin rendszer. Ebben biotinezett másodlagos antitestek használatosak mint ELISA reagensek, peroxidáz-avidin rendszerrel kombinálva. Mivel egy molekula avidin több biotinmolekulát képes megkötni, az avidin-biotin-peroxidáz komlexek megnövelik a peroxidáz felületi koncentrációját, ami még nagyobb érzékenységet biztosít a módszernek.
A sejtinkubációs (érintkeztetési) lépéshez és az antitestkötődés detektálásához szükséges anyagok és eszközök, a kötőpartnerrel borított szilárd fázissal együtt, célszerűen szintén kit formájában alakíthatók ki. A találmány szerinti teszttel kapott eredményt kiegészíthetjük más módszer használatával kapottakkal is. További hasznos adatok a már jelen lévő szérum/plazma antitestekről klasszikus ELISA tesztekkel is kaphatók. Emellett a limfociták vérmintából való szeparálása után visszamaradó plazmafolyadékot felhasználhatjuk a már jelen lévő antitestek kimutatására, ugyanazzal a találmány tárgyát szerinti vizsgálatban alkalmazott, szilárd fázison rögzített kötőpartnerrel.
Hogy megbizonyosodjunk a találmány szerinti módszer helyes működéséről, megfelelő kontroll használható. Először is, a fehérjeszintézisben gátolt és gátolatlan mintapárhuzamosok összehasonlításának eredménye bizonyítja, hogy a találmány szerinti módszer a
HU 225 687 Β1 tesztelt sejtek akut antitesttermelését mutatja ki, és nem csupán a perifériális vérből származó, már meglévő antitesteket. Tisztított limfocitapreparátumok mintaként való használata bizonyltja, hogy a perifériás vérből származó, nyomokban jelen lévő anitestek nem veszélyeztetik a tesztet. Másrészt annak érdekében, hogy tisztázzuk azt, hogy a fehérjeszintézisben gátolt és nem gátolt minták közti különbség nem a ritka és nemspecifikus limfociták (bystander limfociták) aktiválódásának a következménye, negatív kontrollantigént használunk. Ez az antigén egy olyan fertőző anyagból származó, a páciens betegségéért legkevésbé valószínűen felelős antigén, például tetanusz-toxoid lehet. A találmány szerinti módszert használva az ilyen bystander limfociták számának minden esetben, minden körülmények között kevesebbnek kell lennie, mint amit a pozitív eredményekben megkívánunk. A találmány tervezése ezt a pontot figyelembe veszi.
Amint azt fentebb említettük, a gyorsaságának és egyszerűségének köszönhetően a találmány szerinti módszer nagyon előnyös diagnosztikai vagy más klinikai, állatorvosi célokra, például a haltenyésztésben való alkalmazásra. A kicsiny mintatérfogaton túl további előnye az, hogy csak egyetlen mintát igényel, ellentétben más szerológiai tesztekkel, amelyek 2-3 hetente igényelnek egy-egy szérumpármintát. Bonyolult berendezésekre nincs szükség, a teszt könnyen automatizálható. Ezen túlmenően különböző immunoglobulinizotípusokat is könnyen vizsgálhatunk, ha az szükséges.
A fent említett, a találmány szerinti teszt egy adott antigénre specifikus antitestek spontán expressziójának analízisével a már meglévő vagy folyamatban levő fertőzés becslésére kínál módszert. Az ilyen módszer nyilvánvalóan alkalmazható olyan betegségállapotok megállapítására, amelyek ismertek, és amelyekhez az immunogénnel releváns antitest hozzáférhető, és így a fertőzés specifikus markerét biztosítja. Néhány klinikai esetben azonban az adott betegséget vagy fertőzést nem lehet meghatározni, és/vagy az alkalmas anitest nem hozzáférhető a teszt számára. Ilyen esetekben a tesztet módosíthatjuk úgy, hogy a fertőzés nemspecifikus indikátorának jelenlétét határozzuk meg. így például limfocitatartalmú mintákat, például teljes vért vagy tisztított, illetve dúsított limfocitapreparátumokat vizsgálhatunk fertőzésmarkerek, például citokinek vagy interferonok, például interferon-γ termelésére nézve.
így a találmány tárgya továbbá eljárás nemspecifikus fertözésindikátorok jelenlétének kimutatására vérmintából, melynek során a szóban forgó minták aliquot mennyiségeit vagy adott esetben az említett mintákból közvetlenül izolált limfocitákat fehérjeszintézist gátló szerek jelenlétében és anélkül egy szilárd fázissal olyan körülmények között érintkeztetjük, amelyek lehetővé teszik a limfociták fertőzésindikátorok termelését és kiválasztását;
az oldatban detektáljuk a fertőzésindikátoroknak a szilárd fázison lévő kötőpartnerhez való kapcsolódását; és öszehasonl ltjuk a szóban forgó fertőzésindikátorok fehérjeszintézis-gátló szerek jelenlétében és hiányában végbemenő kapcsolódását, így megkapjuk a mintában a fertőzésindikátor mennyiségét.
A módszer elvégzéséhez a szilárd fázison a detektáláshoz meghatározott befogómolekulákat, például fertőzésindikátorok elleni antitesteket alkalmazhatunk. Az említett, szilárd fázison immobilizált fertőzésindikátorok kimutatásához a fentebb leírt, például jelölt antitestek vagy ligandumok alkalmazásán alapuló módszerek használhatók. Ebben a módszerben a specifikus markerek az immobilizálócsoport vagy detektormolekula megfelelő megválasztásával határozhatók meg. így például a mintában lévő összes fehérjét megköthetjük a szilárd fázison, és a kimutatást jelzett specifikus antitesttel vagy ligandummal végezhetjük. Eljárhatunk úgy is, hogy specifikus kötőpartnert használunk az illető fertőzésindikátor immobilizálására, amelyet aztán megfelelő módon, akár pozitívan, akár negatívan jelölhetünk, például az előbbi esetben a fertőzésindikátoron jelen lévő doménhez, de nem kizárólagosan ahhoz a molekulához történő kötésével, vagy a második esetben, a szilárd fázison meg nem kötött kötőpartner jelölésével.
A módszer elvégzésére szolgáló kitek szintén a találmány tárgyát képezik.
A találmány szerinti módszert a következő példákkal szemléltetjük, anélkül azonban, hogy oltalmi körét bármi módon ezekre korlátoznánk. A jelen találmány szerinti módszert Plasmacute tesztként említjük.
1. példa
Általános eljárás
Sejtek: önként jelentkezőktől, akik influenza elleni inaktivált vakcinát kaptak, az oltást követően különböző időpontokban vért vettünk, és a vért heparinnal kezeltük. A vért azonos térfogatú PBS-sel kevertük. A limfocitákat Lymphoprep (Nyegaard & Co., Oslo, Norvégia) segítségével szeparáltuk. A sejteket kétszer mostuk PBS-sel, és szuszpendáltuk (hígítottuk) Dulbecco által módosított Eagle-féle tápfolyadékban, amelyet 20% FCS-sel és 2 mM L-glutaminnal, valamint 100 lU/ml penicillinnel és 100 pg/ml sztreptomicinnel egészítettünk ki (továbbiakban röviden csak MÉDIUM-nak nevezzük).
STOP oldat: 1 mg/ml cikloheximid PBS-ben, amely még 10% nátrium-azidot is tartalmaz.
ELISA- és influenzaantigének: a három, klinikai kísérletekben használt influenza elleni vakcinában alkalmazott influenzavírus-törzs (H3N2; H1N1; és B) tisztított felszíni antigénje.
ELISA tálcák: Greiner EIA plates 655001, F-form vagy Costar EIA plates 3590. Beborítva 10 pg/ml koncentrációjú proteinoldattal, 100 pl folyadék/mélyedés, 4 °C-on tartva egy éjszakán át. Blokkolás: MÉDIUM-mal 1 órán át kezelve, szobahőmérsékleten, utána egyszeri mosás PBS-sel.
Teszt: hígításonként, mindhárom influenzaantigénhez 100 pl MÉDIUM-mal hígított sejtszuszpenziót pipettázunk két lemez három-három mélyedésébe. Az egyik lemezt használjuk gátlószerrel kezelve: 50 pl STOP oldatot mérünk be a mélyedésekbe, és különböző ideig inkubáljuk 37 °C-on 5% szén-dioxidot tartalmazó légtérben.
HU 225 687 Β1
A lemezt PBS-oldattal egyszer leöblítjük, majd kétszer mossuk olyan PBS-sel, amely 0,05% Tween-20 detergenst tartalmaz. Minden mélyedésbe 50 μΙ megfelelően hígított, nyúlban termelt antihumán Ig/peroxidáz konjugátumot (Sigma) pipettázunk, és szobahőmérsékleten 1 órán át állni hagyjuk. A lemezt ezután o-fenilén-diamin (OPD)-szubsztrátummal előhívjuk, majd az abszorpciójukat leolvassuk 492 nm-es hullámhosszon.
Vérminták 11 nappal az oltás után
Sejtek inkubálási ideje: 4 óra, blokkolt sejtek: 0 óra
Sejtszám H3N2 H1N1 B
0/4 óra 6,6*104 264/522 199/490 352/527
0/4 óra 6,6*103 238/290 143/194 331/353
Mindegyik adat három párhuzamos mélyedés leolvasásának átlaga, az érték az abszorpció ezerszerese. Pontosságul 0%
Konklúzió: 6,6*104=66 ezer sejt 4 órás inkubáció után szignifikáns jelnövekedést eredményez. H3N2-abszorpció 98%-os növekedést, H1N1 153%-os jelnövekedést, a B 50% jelnövekedést mutatott.
Ez egy reprezentatív kísérlet. További kísérletekben a sejtek egy éjszakán át történő inkubálása esetén még tisztább különbség mutatkozott a blokkolt és a nem blokkolt sejtek között, az abszorpciók 1000 fölöttiek voltak. A rendszer rövidebb inkubációs idővel, 2-3 órással, és kevesebb, kb. 0,1-szeres sejtmennyiséggel is tiszta megkülönböztetést mutat, de nem mindig.
2. példa
Általános eljárás
Sejtek: önként jelentkezőktől, akik influenza elleni inaktivált vakcinát kaptak, az oltást követő 7. napon vért vettünk, és a vért heparinnal kezeltük. A vért azonos térfogatú PBS-sel kevertük. A limfocitákat Lymphoprep (Nyegaard & Co., Oslo, Norvégia) segítségével szeparáltuk. A sejteket kétszer mostuk PBS-sel, és szuszpendáltuk (hígítottuk) Dulbecco által módosított Eagle-féle tápfolyadékban, amelyet 20% FCS-sel és 2 mM L-glutaminnal, valamint 100 lU/ml penicillinnel és 100 pg/ml sztreptomicinnel egészítettünk ki (továbbiakban röviden csak MÉDIUM-nak nevezzük).
STOP oldat: 1 mg/ml cikloheximid PBS-ben, amely még 10% nátrium-azidot is tartalmaz.
Tesztantigének: három, klinikai kísérletben influenza elleni vakcinában használt influenzavírus-törzs (H3N2; H1N1; és B) tisztított felszíni antigénje.
Kontrollantigén: Tetanusz-toxoid (nem alumí10 nium-oxidon adszorbeált, Lederle gyárim.)
ELISA tálcák: Greiner EIA plates 655001, F-form vagy Costar EIA plates 3590. Beborítva 10 pg/ml koncentrációjú proteinoldattal, 100 pl folyadék/mélyedés, 4 °C-on tartva egy éjszakán át, tetanusz-toxoid: 15 10 Lf/mé. Blokkolás: MÉDIUM-mal 1 órán át kezelve, szobahőmérsékleten, utána egyszeri mosás PBS-sel.
Teszt: hígításonként, mindhárom influenzaantigénhez és tetanusz-kontrollantigénhez 100 pl MÉDIUM-mal hígított sejtszuszpenziót pipettázunk két le20 mez három-három mélyedésébe. Az egyik lemezt használjuk gátlószerrel kezelve: 50 pl STOP oldatot mérünk be a mélyedésekbe, és 3 óra hosszat inkubáljuk 37 °C-on 5% szén-dioxidot tartalmazó légtérben. A lemezt PBS-oldattal egyszer leöblítjük, majd kétszer 25 mossuk olyan PBS-sel, amely 0,05% Tween-20 detergenst tartalmaz. Minden mélyedésbe 50 pl megfelelően hígított, nyúlban termelt antihumán Ig/peroxidáz konjugátumot (Sigma) pipettázunk, és szobahőmérsékleten 1 órán át állni hagyjuk. A lemezt ezután o-feni30 lén-diamin (OPD)-szubsztrátummal előhívjuk, és abszorpciójukat leolvassuk 492 nm-es hullámhosszon.
[A tesztet módosíthatjuk, hogy növekedjen az érzékenység: az előhívás előtt egy óra hosszat extravidin-peroxidáz komplexszel (Sigma) kezeljük, de ekkor az eredeti peroxidázkomplex helyett biotinilkonjugátumot (Sigma) kell használnunk.]
Reprezentatív kísérleti eredmények (extravidin nélkül)
Vérminták 7 nappal az oltás után: (2 eset, #1 és #2) Sejtek inkubálási ideje: 3 óra, blokkolt sejtek: 0 óra
Sejtszám H3N2 H1N1 B Tetanusz
0/3 óra 105 #1 063/410 055/269 206/258 046/050
#2 045/077 048/242 182/207 040/046
Mindegyik adat három párhuzamos mélyedés leolvasásának átlaga, az érték az abszorpció ezerszerese. 50 Pontosság:! 16%
A vizsgált személyek tinédzserek (16 évesek) voltak. Ismeretes, hogy a fiatalok jól reagálnak az A/H1N1 influenzavakcinára. Ez látszik a fenti adatokból is, mindkét alany jól reagált. Azonban az oltottak külön- 55 bözőképpen reagálnak az oltóanyag komponenseire, így várható volt különbség az abszorpciókban. Ezt mutatja az is, hogy az #1 személy gyengébben reagált a B vírusra, mint a #2, aki csak a H1N1-re adott szignifikáns reakciót. Amint az várható volt, egyikük sem reá- 60 gált a tetanusz-toxoidra. Ha azonban a sejteket néhány napig in vitro stimuláljuk a toxoiddal, akkor a korábbi immunológiai memóriájuk (tudván gyerekkori oltásukról) tetanuszantitest-termeléssel válaszolhat. Valóságos fertőzési esetben, amit diagnosztikai laborban végeztek a jelen találmány szerinti teszttel, csak egy tesztágens/antigén adott pozitív jelet.
3. példa
Általános eljárás
Sejtek: Inaktivált influenzaalegység-vakcinával végzett oltás után 6 nappal egy felnőttől (24 éves férfi) és
HU 225 687 Β1 egy gyerektől (3 éves fiú) vett és heparinnal kezelt vérből a limfocitákat az 1. és 2. példában leírt módon izoláltuk. A sejteket 37 °C-on, 3 órán át érintkeztettük olyan szilárd fázissal, amelyik H3N2, H1N1 és B antigéneket hordozott, amint azt az 1. és 2. példában ismertettük. A tesztet előhívtuk, az ismertetett módon, STOP oldatot és kontrollantigént nem alkalmaztunk.
Az 1. táblázat a két személy eredményeit mutatja, ami három párhuzamos középértéke (abszorp5 cióxlOOO).
1. táblázat
Felnőtt I Gyermek
Sejtszám *1000 A/H3N2 A/H1N1 B Sejtszám *1000 A/H3N2 A/H1N1 B
224 475 322 913 275 1268 97 10
112 189 193 567 138 951 65 10
56 93 62 162 69 672 51 20
Az eredmények azt mutatják, hogy a gyermeknek volt korábban egy influenzafertőzése, ezért erős reak- 20 ciót ad a trivalens vakcina A/H3N2 komponensére. Amint az várható volt, nem adott reakciót a A/H1N1 és B komponensre. Az ilyen kis gyerekek általában két oltást kell kapjanak, néhány hét különbséggel, hogy megfelelő immunválaszt kapjunk. Körülbelül 70 ezer limfocita, ami mintegy 70 pl vérnek felel meg, elegendő volt, hogy határozottan pozitív reakciót adjon. A felnőtt egyénnek többféle influenzafertőzése volt, a reakciói nem nagyon erőteljesek, de kétségtelenül szignifikánsak a vakcina mindhárom komponensére, noha külön- 30 böző mértékben. Hogy a B komponensre pozitív jelet kapjunk, 100 ezer limfocitára volt szükség, amíg a két A vírus komponensre pozitív reakció legkevesebb 100 ezer, de tipikusan 200 ezer limfocitát igényel.
4. példa
Herpes simplex tip.2 kimutatása hagyományos és
Plasmacute teszt módszerekkel
Általános eljárás
Sejtkultúra és szerológiai analízisek
Öt betegtől vett genitális eredetű mintákat, akiknél a tünetek alapján genitális herpeszvírus-fertőzés volt feltételezhető, rutin-szövettenyésztéssel replikálódó vírusokra nézve vizsgáltunk (Vírus Laboratory, Haukeland University Hospital, Bergen intézetben). Ugyanebben a laborban rutin szerológiai vizsgálatokat végeztünk a szérummintákból kereskedelmi ELISA kittel (Boehringer Enzygnost, Boehringer, Mannheim, Németország), amely HSV-antigéneket tartalmazott az IgG és az IgM kimutatására.
Limfociták szeparálása
A limfocitákat Lymphoprep (Nycomed) sűrűséggradiens-centrifugálással különítettük el heparinozott vérből, amit az öt, genitális herpeszvírus-fertőzés szimptómákat mutató egyéntől párhuzamosan vettünk. A sejteket há- 55 romszor mostuk PBS-sel, és sejttenyésztő tápfolyadékban szuszpendáltuk (DMEM, 20% FCS, valamint 1 mM L-glutamin, 50 IU penicillin, 50 mg/ml sztreptomicin adalékkal, a továbbiakban DMEM/FCS). Az élő sejtek számát tripánkék- (0,2%) kizárással állapítottuk meg.
Plasmacute teszt Boehringer Enzygnost anti-HSV
IgM és IgG ELISA alkalmazásával
A Boehringer Enzygnost anti-HSV IgM és IgG olyan, mélyedésekkel ellátott lemez, ahol 8 mélyedés herpeszvírussal fertőzött majom állandó vesesejtekből származó antigénnel van bevonva, míg másik 8 mélye25 dés nem fertőzött sejtekből származó antigénekkel. A lemezeket mélyedésenként 200 μΙ DMEM/FCS tápfolyadékkal blokkoljuk 37 °C-on, 1 órán keresztül, 5% szén-dioxid-tartalmú légtérben. A megfelelő hígítású sejtszuszpenzióból 100 μΙ-t adunk minden mélyedésbe, és 3 órán át 37 °C-on, 5% szén-dioxid-tartalmú légtérben inkubáljuk. Minden további műveletet szigorúan a gyártó által mellékelt utasítás alapján végzünk. A lemezeket a konjugátumok, reagensek, pufferek használatával hívjuk elő, amelyeket ugyanaz a cég szállít. 35 A szubsztrát, tetrametil-benzidin-hidroklorid (TMB) abszorpcióját 450 nm-en olvassuk le, Titertek Multiskan MCC/340 (Flow Laboratories) lemezleolvasóval.
Plasmacute teszt Bioelisa HSV-2 IgG alkalmazásával
Bioelisa IgG HSV-2 ELISA (BIOKIT, Spain) egy olyan lemez, amelyen 8 mélyedés HSV-2 antigénnel van bevonva. A lemezeket mélyedésenként 200 μΙ DMEM/FCS tápfolyadékkal blokkoljuk 37 °C-on, 1 órán keresztül, 5% szén-dioxid-tartalmú légtérben.
A megfelelő hígítású sejtszuszpenzióból 100 μΙ-t adunk minden mélyedésbe, és 3 órán át 37 °C-on, 5% szén-dioxid-tartalmú légtérben inkubáljuk. Minden további műveletet szigorúan a gyártó által mellékelt utasítás alapján végzünk. A lemezeket a konjugátumok, reagensek, pufferek használatával hívjuk elő, amelyeket ugyanaz a cég szállít. A szubsztrátum, tetrametilbenzidin-hidroklorid (TMB) abszorpcióját 450 nm-en olvassuk le, Titertek Multiskan MCC/340 (Flow Laboratories) lemezleolvasóval.
Plasmacute teszt Bioelisa HSV IgM (Immunocapture) alkalmazásával
A Bioelisa HSV IgM (Immunocapture) kit (BIOKIT, Spain) egy olyan lemez, amelyen 8 mélyedés nyúlban termelt antihumán IgG nyúl antitesttel van bevonva. 60 A lemezeket mélyedésenként 200 μΙ DMEM/FCS táp8
HU 225 687 Β1 folyadékkal blokkoljuk 37 °C-on, 1 órán keresztül, 5% szén-dioxid-tartalmú légtérben. A megfelelő hígítású sejtszuszpenzióból 100 μΙ-t adunk minden mélyedésbe, és 3 órán át 37 °C-on, 5% szén-dioxid-tartalmú légtérben inkubáljuk. Minden további műveletet szigorúan a gyártó által mellékelt utasítás alapján végzünk. A lemezeket a konjugátumok, reagensek, pufferek használatával hívjuk elő, amelyeket ugyanaz a cég szállít. Közelebbről: a megkötött antitestet 100 μΙ/mélyedés torma-peroxidázzal jelölt HSV-antigénnel mutatjuk ki (in vitro emberi fibroblaszttenyészetből tisztított és inaktivált HSV), valamint hogy a minimumra csökkentsük a nemspecifikus reakciókat, jelöletlen kontroliantigént és nem fertőzött sejtkomponenseket (amelyeket a kithez mellékelnek), valamint 10 μΙ HSV-antigént és 10 μΙ kontroliantigént is adunk hozzá. A lemezeket 450 nm-en olvassuk le, Titertek Multiskan MCC/340 (Flow Laboratories) lemezleolvasóval.
A kísérlet eredményét a 2. táblázatban foglaltuk össze.
2. táblázat
Eset A tünetek megjelenésétől eltelt idő (nap) Nem és életkor Feltétele- zett elsődle- ges, illetve vissza- térő fertőzés Vírusizo- lálás Szérumantitestek (Boehringer ELISA) Plasmacute tesztek Plasma- cute immun- capture assay
IgM IgG Boehrin- ger IgM Boehrin- ger IgG Bioelisa IgG Bioelisa IgM
1 6 nő/40 Elsődle- ges fertőzés ± 205 000 103 000
2 6 nő/21 Elsődle- ges fertőzés HSV-1 + 223 000 111 000 -
3 2 20 férfi/47 Vissza- térő fertőzés HSV-2 HSV-2 ± Μη. t. 182 000 48 000 n. t. 96 000
4 5 19 nő/22 Elsődle- ges fertőzés ± n. t. + n. t. 60 500 15 000 40 500 121 000 20 250 <8 000 40 500
5 7 nő/21 Elsődle- ges fertőzés
n. t.=nem tesztelve
A 2. táblázat az 1-5 esetek adatait összegzi.
A Haukeland University Hospital víruslaboratóriuma klinikai mintákból izolált vírusokat, és rutin ELISA teszteket is végzett szérum IgG és IgM kimutatására a Boehringer Enzygnost ELISA kitjét használva. A sikeres ví- 45 rusizolálás a vírus típusával van jelezve, a sikertelen jellel. A szérum ELISA határértékét értékét a gyártó határozta meg; pozitív (+) a reakció, ha az abszorpció nagyobb, mint 0,2; határeset (±) 0,1-0,2 között és negatív (-) 0,1 OD érték alatt. 50
A Plasmacute teszt során mi a 0,2 OD értéknél magasabb értéket fogadtuk el pozitívnak, és a táblázatban megjelöltük azt a limfocitaszámot, ami ahhoz szükséges, hogy ezt elérjük.
Csak a Bioelisa IgG teszt képes azonosítani a 55 HSV-2 antitestet, amíg a többi csak a HSV-fertőzöttséget jelzi (HSV1 és/vagy HSV2).
Eredmények
1. eset: Primer HSV-2 fertőzés klinikai tüneteit mutatja. 60
A kórházi vizsgálat nem tudott vírust kimutatni a mintából, és a standard ELISA teszttel nem találtak IgM-et. A szérum IgG antitest szintje határérték volt a standard ELISA teszttel. Megegyezően ezekkel a tesztekkel a Plasmacute módszer sem tudott IgM-termelést kimutatni. Mind a Boehringer, mind pedig a Bioelisa IgG Plasmacute teszt IgG-antitestet termelő sejteket mutatott ki. A Boehringer Plasmacute teszt során a határérték eléréséhez 205 ezer limfocita volt szükséges, míg a Bioelisa Plasmacute teszt során 103 ezer limfocita szükséges a határérték eléréséhez.
2. eset: A primer infekciót igazolták a HSV type-1 vírus izolálásával. A kórházi labor nem tudott a szérumban IgM-et kimutatni, de IgG antitest jelenlétét igazolta. A Plasmacute teszttel nem sikerült IgM antitestet kimutatni, azonban mind a Boehringer, mind pedig a Bioelisa IgG Plasmacute teszt IgG antitestet termelő sejteket mutatott ki. A Boehringer Plasmacute teszt során a határérték eléréséhez 223 ezer limfocita volt szükséges, míg a Bioelisa Plasmacute teszt so9
HU 225 687 Β1 rán 111 ezer limfocita szükséges a határérték eléréséhez.
3. eset: A betegnek visszatérő HSV-2-fertőzése volt, amit a klinikai mintából történt vírusizolálással igazoltak. A klinikai tünetek jelentkezése után két nappal vett vérmintában az IgG jelen volt, az IgM-et azonban nem lehetett kimutatni akkor. A klinikai tünetek megjelenése után két nappal a Plasmacute teszt sem jelzett IgM-et, azonban mind a Boehringer, mind a Bioelisa Plasmacute teszttel IgG-termelő sejteket lehetett kimutatni (48 ezer - 96 ezer sejtet igényelt). A klinikai tünetek megjelenése után 20 nappal mutatták ki az IgM szérumantitestet a kórházban, szérummintából. A Plasmacute Boehringer IgM teszt 182 ezer sejtet igényelt ahhoz, hogy a határértéknek megfelelő abszorpciót produkáljon, azonban a Bioelisa Plasmacute IgM teszttel nem tudunk (termelő-) sejtet kimutatni.
4. eset: A betegnek elsődleges HSV-fertőzése volt. A kórházi laborba beküldött mintában nem tudtak vírust kimutatni. A szérum IgM szintje határértéken volt, az IgG antitest szintre pozitív választ kaptak. Mind az IgM, mind az IgG antitestet kimutattuk a Plasmacute teszttel, mind a Boehringer, mind pedig a Bioelisa kitjének használatával a klinikai tünetek megjelenése után az 5. és a 19. napon vett vérmintákban (a Boehringer kittel nem detektáltak IgM-et). Kevesebb mint 8 ezer sejt volt szükséges a Plasmacute Bioelisa IgM teszthez, és 65 ezer sejtet igényelt a Bioelisa IgM teszt. Mindkét teszt kivitelezéséhez kevesebb mint 100 μΙ heparinozott vér kellett.
5. eset: Feltételezett elsődleges HSV-fertőzés volt, azonban nem volt sikeres a vírusizolálás, és nem mutattak ki szérumantitesteket. A Plasmacute teszt segítségével sem detektáltunk HSV-vírus elleni IgG- és IgM-termelő sejteket.
Értékelés
A Plasmacute tesztről igazolódott, hogy működőképes mind az elsődleges, mind pedig a visszatérő herpeszvírus-fertőzések esetében. A Plasmacute teszt minden esetben legalább a tradicionális ELISA eljárásokkal egyenértékűen működik. Ez különösen az 1. eset kapcsán látszik, amikor a vírusizolálás nem volt sikeres, és a kórházi rutinteszt sem adott egyértelműen pozitív eredményt (határeset), akkor a Plasmacute teszt (Bioelisa IgG és Boehringer IgG) kimutatta, hogy 100 ezer, illetve 200 ezer sejt vitathatatlanul pozitív eredmény ad. Lehetséges, hogy a betegnek kettős fertőzése (HSV-1 és HSV-2) volt, amikor is csak a HSV-1 vírust sikerül kimutatni a fertőzés helyéről történt izolálással. Nem lehet számításon kívül hagyni azonban, hogy a pozitív HSV-2 eredményt (Bioelisa IgG) szerológiai keresztreakció is okozhatta. A negyedik esetben, amikor nem sikerült ugyan vírust izolálni, a két időpontban vett mintából a Plasmacute teszt kimutatta a herpesz specifikus IgM- és IgG-termelő limfociták számának eltolódását a fertőzés korai szakaszától a kései szakaszig, ami megegyezik az elsődleges fertőzések jól ismert dinamikájával; tisztán igazolva az aktív immunválaszt. A Bioelisa IgM Plasmacute teszt különösen érzékeny volt, csak 8 ezer limfocitát igényelt a pozitív válaszhoz a két minta közül az elsőnél.
Ezekben a kísérletekben bemutattuk, hogy a Plasmacute módszer az emberi virális fertőzések klinikai eseteiben is működőképes.
5. példa
Többszörös korong teszt - IgG, IgA és IgM antitestekre specifikus kötőantitestekkel bevont nitro-cellulóz-korongok
Ez a kísérlet azért történt, hogy megállapítsuk, vajon a többszörös korongok módszere a Plasmacute teszt során használva alkalmas-e különböző specifikus antitestek kimutatására.
Általános eljárás
Két egészséges felnőtt egyedből teljesvér-mintát vettünk, amit heparinnal kezeltünk. Minthogy ezek a személyek nem voltak semmilyen fertőzés akut fázisában, az IgG, IgM és IgA spontán antitesttermelést analizáltuk, amely független az antitestek (ismeretlen) antigénspecificitásától.
Az 1. személy mintáját arra használtuk, hogy megállapítsuk, a korongrendszer, amelyben 3 különböző antigénnel borított korongot alkalmazunk, használható-e egy mélyedésben történő Plasmacute tesztben (1. mélyedés).
A 2. személy mintáját arra használtuk, hogy megállapítsuk, gyengül-e a jel, ha több, azonos antigénnel bevont korong van jelen. Három külön mélyedésben történt a Plasmacute teszt kivitelezése (2., 3. és 4. mélyedés).
A limfociták elválasztása
A limfocitákat lymphoprep (Nycomed) sűrűséggradiens-centrifugálással különítettük el heparinozott vérből. A sejteket háromszor mostuk PBS-sel és 20% FCS-t, 1 mM L-glutamint, 50 IU penicillint, 50 pg/ml sztreptomicint tartalmazó DMEM tápfolyadékban (DMEM/FCS) szuszpendáltuk. Az élő sejtek számát tripánkék- (0,2%) kizárással állapítottuk meg.
Plasmacute teszt, szilárd fázisként korongok alkalmazásával
Cellulóz-vegyesészter, 8 pm pórusméretű korongokat (Millipore SCWP 013 00) 10 pg/ml koncentrációjú, 0,001% azidtartalmú PBS-ben hígított, kecskében termelt antihumán antitestek (Sigma anti-IgG I-3382, anti-lgA I—0884, anti-lgM I—0759) oldatában áztattuk egy éjszakán át (bevonás). A korongokat DMEM/FCS médiumban 37 °C-on 1 órán át blokkoltuk, 5% szén-dioxidot tartalmazó atmoszférában. A limfocitákat egy 12 mm átmérőjű, 0,4 pm pórusú transzfercsőbe tettük (Costar 3460), és az alájuk tett korongokkal 3 órán keresztül inkubáltuk 37 °C-on, 5% szén-dioxidot tartalmazó atmoszférában. Az egyes korongokat külön mélyedésekbe tettük át (24 mélyedéses Costar lemez), és háromszor PBS-sel, majd háromszor 0,05% Tween-tartalmú BPS-sel mostuk. A megkötődött antitesteket 200 pl, kecskében termelt antihumán antitest/peroxidáz konjugátummal mutattuk ki (Sigma IgG A-6029, IgA A-4165, IgM A-4290), amelyet DMEM/FCS-ben hígítottunk, és szobahőmérsékleten
HU 225 687 Β1
100 μΙ-t átvittünk egy 96 mélyedéses ELISA lemezre (Greiner EIA plates 655001 F formájú), és abszorpciójukat leolvastuk 492 nm-en (Titertek Multiskan
MCC/340 plate reader).
A kísérlet eredménye a 3. táblázatban látható, ahol is minden érték 3 párhuzamos mérés középértéke, és az érték a leolvasott abszorpció ezerszerese.
órán keresztül inkubáltunk. A korongokról lemostuk a meg nem kötött antitesteket a korábban leírt módszerrel, majd 200 pl o-fenilén-diamin-dihidrokloriddal (OPD, Sigma P-7288) 0,05 M koncentrációjú, pH=5,0 értékű citrát-foszfát-pufferben hívtuk elő. A szubsztrátum hoz- 5 záadása után 30 perccel az előhívást 100 μΙ 1M H2SO4 hozzáadásával megállítottuk. A reakcióelegyből
3. táblázat
1. személy 2. személy
1. mélyedés 2. mélyedés 3. mélyedés 4. mélyedés
Korong száma Antihu- mán kötőanti- test O. D. (492 nm) Korong száma Antihu- mán kötőanti- test O. D. (492 nm) Korong száma Antihu- mán kötőanti- test O.D. (492 nm) Korong száma Antíhu- mán kötőanti- test O. D. (492 nm)
1 IgG 405 1 IgG 148 1 IgA 182 1 IgM 82
2 IgA 140 2 IgG 182 2 IgA 202 2 IgM 107
3 IgM 85 3 IgG 112 3 IgA 221 3 IgM 124
4 IgG 410 4 IgG 157 4 IgA 263 4 IgM 145
5 IgA 125 5 IgG 142 5 IgA 190 5 IgM 119
6 IgM 64 6 IgG 123 6 IgA 209 6 IgM 127
7 IgG 375 7 IgG 144 7 IgA 172 7 IgM 138
8 IgA 168 8 IgG 125 8 IgA 151 8 IgM 134
9 IgM 61
SEJT SEJT SEJT SEJT
Az 1. mélyedés 2 millió limfocitát tartalmazott, a 2-4. mélyedések 1 millió limfocitát tartalmaztak.
A „SEJT” jelzet azt mutatja, melyik korong volt legközelebb a sejtek rétegéhez.
Eredmények
Az 1. mintával lefolytatott teszt eredménye azt mutatja, hogy akár még 9 korong is könnyedén használható a limfocitákat tartalmazó mélyedésben. A három IgG, három lg A és három IgM korongra adott válasz minden esetben gyakorlatilag azonos értékűnek tekinthető mindegyik sorozatban, azt mutatván, hogy az antitestkiválasztó limfocitákhoz viszonyított aktuális helyzetük nem kritikus. A 2. személyből származó limfocitákkal végzett teszt azt mutatja, hogy legkevesebb 8 azonosan borított korongot téve egy limfocitatartalmú mélyedésbe, ugyanazt a leolvasást kapjuk. így a találmány lehetővé teszi a többszörös teszteket ugyanazt a limfocitapreparátumot használva, egyazon mélyedésben.

Claims (19)

  1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK
    1. Eljárás célantigén elleni aktív antitesttermelés kimutatására vérmintában, azzal jellemezve, hogy (i) a minta aliquot mennyiségét vagy adott esetben az említett mintából közvetlenül izolált limfocitákat fehérjeszintézist gátló anyagok jelenlétében és anélkül szilárd felülettel érintkeztetjük olyan körülmények között, amelyek lehetővé teszik a limfociták antitesttermelését és kiválasztását;
    35 (ii) az oldatban detektáljuk az antitesteknek az említett antigénekhez a szilárd fázison való kötődését; és (iii) a fehérjeszintézist gátló szerek jelenlétében és távollétében végbemenő antitestkötődést összehason40 Htjuk, így megkapjuk az említett antigén elleni aktív antitesttermelődés mértékét.
  2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szóban forgó szilárd fázis egy vagy több olyan antigént hordoz, amelyet a kimutatni kívánt antitest
    45 vagy antitestek felismernek.
  3. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szóban forgó szilárd fázis egy vagy több olyan antitestet hordoz, amelyek felismerik a kimutatni kívánt antitestet vagy antitesteket.
    50
  4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kimutatás céljára vagy a kimutatáshoz használt limfociták előállítására 1 milliliternél kevesebb vérmintát alkalmazunk.
  5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás,
    55 azzal jellemezve, hogy mintaként gyermekek vagy újszülöttek vérmintáit alkalmazzuk, az újonnan szintetizálódó antitestek és a passzívan bekerült, anyai antitestek megkülönböztetésére.
  6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás,
    60 azzal jellemezve, hogy a szóban forgó vérmintát tisztí11
    HU 225 687 Β1 tási és dúsítási eljárásokkal nyerjük, a betegtől közvetlenül származó vérmintából.
  7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szóban forgó vérmintából közvetlenül izolált limfocitákat használunk mintaként.
  8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az 1. igénypont szerinti érintkeztetési lépés előtt a szilárd fázist blokkoljuk.
  9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy fehérjeszintézist gátló szerként cikloheximidet alkalmazunk, 50-500 pg/ml koncentrációban.
  10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a fehérjeszintézist gátló szerrel egyidejűleg ATP-áz-inhibitort is használunk.
  11. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az 1. igénypont szerinti kimutatási lépésben immunkimutatást végzünk.
  12. 12. A 11. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy immunkimutatásí módszerként enzimkapcsolt immunszorbens kimutatást (ELISA) végzünk.
  13. 13. A 3-12. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szilárd fázison immobilizált kimutatni kívánt antitest vagy antitestek által felismert egy vagy több antigént érintkeztetjük a szilárd fázissal.
  14. 14. A 2. vagy 4-12. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szilárd fázison immobilizált antitest vagy antitestek által felismert egy vagy több antitestet érintkeztetjük a szilárd fázissal.
  15. 15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az 1. igénypont szerinti kimutatási lépésben oldható szubsztrátumot használunk, és spektrofotometriásán kimutatható jelet kapunk.
  16. 16. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy negatív kontrollantigént használunk.
  17. 17. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy herpeszvírus elleni aktív antitesttermelést mutatunk ki.
  18. 18. A 2. és 4-17. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy több szilárd fázist alkalmazunk, amelyek mindegyike más-más célantigént hordoz.
  19. 19. Eljárás nemspecifikus fertőzésindikátorok jelenlétének kimutatására vérmintában, azzal jellemezve, hogy (i) a szóban forgó minták aliquot mennyiségeit vagy adott esetben az említett mintákból közvetlenül izolált limfocitákat fehérjeszintézist gátló szerek jelenlétében és anélkül egy szilárd fázissal olyan körülmények között érintkeztetjük, amelyek lehetővé teszik a limfociták fertőzésindikátorok termelését és kiválasztását;
    (ii) az oldatban detektáljuk a fertőzésindikátoroknak a szilárd fázison lévő kötőpartnerhez való kapcsolódását; és (iii) összehasonlítjuk a szóban forgó fertőzésindikátorok fehérjeszintézis-gátló szerek jelenlétében és hiányában végbemenő kapcsolódását, így megkapjuk a mintában a fertőzésindikátor mennyiségét.
HU9801448A 1995-02-21 1996-02-21 Detection of antibody production HU225687B1 (en)

Applications Claiming Priority (2)

Application Number Priority Date Filing Date Title
GBGB9503406.2A GB9503406D0 (en) 1995-02-21 1995-02-21 Detection of antibody production
PCT/GB1996/000392 WO1996026443A1 (en) 1995-02-21 1996-02-21 Detection of antibody production

Publications (3)

Publication Number Publication Date
HUP9801448A2 HUP9801448A2 (hu) 1998-10-28
HUP9801448A3 HUP9801448A3 (en) 2000-09-28
HU225687B1 true HU225687B1 (en) 2007-06-28

Family

ID=10769981

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU9801448A HU225687B1 (en) 1995-02-21 1996-02-21 Detection of antibody production

Country Status (21)

Country Link
US (1) US6080552A (hu)
EP (1) EP0811165B1 (hu)
JP (1) JP3472929B2 (hu)
CN (1) CN1098460C (hu)
AT (1) ATE188551T1 (hu)
AU (1) AU709591B2 (hu)
CA (1) CA2213083C (hu)
CZ (1) CZ289582B6 (hu)
DE (1) DE69606024T2 (hu)
DK (1) DK0811165T3 (hu)
ES (1) ES2140821T3 (hu)
FI (1) FI117911B (hu)
GB (1) GB9503406D0 (hu)
GR (1) GR3032740T3 (hu)
HU (1) HU225687B1 (hu)
NO (1) NO317151B1 (hu)
NZ (1) NZ301770A (hu)
PL (1) PL182061B1 (hu)
PT (1) PT811165E (hu)
RU (1) RU2197733C2 (hu)
WO (1) WO1996026443A1 (hu)

Families Citing this family (8)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
EP0955544A1 (de) * 1998-05-06 1999-11-10 Hölzel Diagnostika Handels GmbH Verfahren zum Erfassen von Primärsignalen bei der Zellkommunikation von Zellen des Immunsystems
GB9913819D0 (en) * 1999-06-14 1999-08-11 Plasmacute As Assay
GB0325483D0 (en) * 2003-10-31 2003-12-03 Plasmacute As Assay
US20050240353A1 (en) * 2004-04-21 2005-10-27 Hoffmann Technologies Corporation Reagents, devices and methods for proteomic analysis with applications including diagnostics, vaccines, quality control and research
JP4412732B2 (ja) * 2005-04-19 2010-02-10 独立行政法人国立高等専門学校機構 リンパ球を利用した抗体検査方法および病原体特定方法
DE102007052518A1 (de) * 2007-10-29 2009-04-30 Autoimmun Diagnostika Gmbh Verfahren zur in vitro-Diagnose und/oder in vitro- Therapieverfolgung von Infektionen
AU2015257417A1 (en) 2014-05-05 2016-11-03 Cembre S.P.A. Machine for the application and / or removal of connecting fasteners for rails
RU2756764C1 (ru) * 2021-06-09 2021-10-05 Федеральное государственное бюджетное учреждение "Национальный медицинский исследовательский центр терапии и профилактической медицины" Министерства здравоохранения Российской Федерации (ФГБУ "НМИЦ ТПМ" Минздрава России) Способ определения функциональной активности системы комплемента человека для прогноза тяжести течения системной воспалительной реакции

Family Cites Families (4)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
US5019497A (en) * 1984-11-09 1991-05-28 Lennart Olsson Human squamous lung carcinoma cell specific antigens and antibodies
US4707443A (en) * 1985-04-19 1987-11-17 The United States Of America As Represented By The Secretary Of The Department Of Health And Human Services Soluble interleukin-2 receptor as a disease indicator and a method of assaying the same
CA2011099A1 (en) * 1989-04-19 1990-10-19 Stephen C. Wardlaw Determination of lymphocyte reactivity to specific antigens in blood
US5188942A (en) * 1990-10-09 1993-02-23 Consultants For Applied Biosciences, Inc. Method for determining bluetongue virus antibodies in serum

Also Published As

Publication number Publication date
CN1176000A (zh) 1998-03-11
PL182061B1 (pl) 2001-10-31
FI117911B (fi) 2007-04-13
CZ289582B6 (cs) 2002-02-13
NO973823L (no) 1997-10-20
CA2213083A1 (en) 1996-08-29
GR3032740T3 (en) 2000-06-30
RU2197733C2 (ru) 2003-01-27
FI973418A (fi) 1997-08-20
US6080552A (en) 2000-06-27
CN1098460C (zh) 2003-01-08
NZ301770A (en) 1999-04-29
PT811165E (pt) 2000-04-28
EP0811165B1 (en) 2000-01-05
JPH11500226A (ja) 1999-01-06
DE69606024D1 (de) 2000-02-10
DE69606024T2 (de) 2000-09-14
CZ263497A3 (cs) 1998-02-18
HUP9801448A2 (hu) 1998-10-28
JP3472929B2 (ja) 2003-12-02
FI973418A0 (fi) 1997-08-20
NO317151B1 (no) 2004-08-30
AU4726896A (en) 1996-09-11
ES2140821T3 (es) 2000-03-01
GB9503406D0 (en) 1995-04-12
ATE188551T1 (de) 2000-01-15
HUP9801448A3 (en) 2000-09-28
WO1996026443A1 (en) 1996-08-29
NO973823D0 (no) 1997-08-20
CA2213083C (en) 2007-12-04
PL322209A1 (en) 1998-01-19
AU709591B2 (en) 1999-09-02
DK0811165T3 (da) 2000-05-08
EP0811165A1 (en) 1997-12-10

Similar Documents

Publication Publication Date Title
EP0216191B1 (en) Immunoassay for htlv-iii antigens
JPH0731199B2 (ja) 低 pI蛋白質または炭水化物を含んでなる特異的バインディング組成物ならびに診断試験キットおよび使用方法
KR19980703302A (ko) 글루타치온 s-트랜스퍼라제의 하나 또는 그 이상의 아이소엔자임 검출에 기초한 장기 상태 평가를 위한 쾌속 검정법
HU225687B1 (en) Detection of antibody production
US20080206790A1 (en) Assay for determining the presence or amount of newly synthesized antibodies
US5641624A (en) Method for measuring anti-HIV-1 p24 antibody and use thereof
Van der Sluis Laboratory techniques in the diagnosis of syphilis: a review.
US20070292839A1 (en) Assay
JPS60205367A (ja) 抗‐エプスタイン‐バールビールス抗体の酵素‐免疫螢光試験法
JPH02503951A (ja) アッセイ
WO1995002186A1 (en) New diagnostic assay for detection of syphilis
KR920007205B1 (ko) 단순 포진 비루스 항원 측정용 세정 조성물, 테스트 키트 및 그 사용법
JPS62860A (ja) 微生物診断用テスト方法
Quasim et al. Sero-epidemiological studies of infectious disease in Iraq and England. 4. Mumps virus infection

Legal Events

Date Code Title Description
MM4A Lapse of definitive patent protection due to non-payment of fees