HU221472B - Rotary support with braking discs, particularly for railway use - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya forgótartó féktárcsákkal, különösen vasútialkalmazásra. Mindegyik féktárcsa (16, 16’) több szegmensből (17, 18,19; 17’, 18’, 19’) áll. A forgótartó tartalmaz elemeket a szegmensek(17, 18, 19; 17’, 18’, 19’) merev összekötésére, elemeket aszegmenseknek (17, 18, 19; 17’, 18’, 19’) a forgótartóhoz való merevkötésére és elemeket a forgótartó ellentett oldalain elhelyezettféktárcsák (16, 16’) merev összekötésére. A forgótartót legalább egykerékagy és egy keréktárcsa (12) képezi. A keréktárcsának (12) vanegy, a kerékagy felé eső, első sugárirányú, merevebb tárcsarésze (13)és egy, a keréktalp felé eső, második sugárirányú, kevésbé merevtárcsarésze (14). Mindkét sugárirányú tárcsarészben (13, 14) van egysor átmenőnyílás. A féktárcsák (16, 16’) az első sugárirányútárcsarésznek (13) megfelelően vannak a forgótartóhoz erősítve. Aféktárcsák (16, 16’) a sugárirányú tárcsarésznek megfelelően vannak aforgótartóhoz erősítve. Az egyes féktárcsákat (16, 16’) képezőszegmensek (17, 18, 19; 17’, 18’, 19’) száma egynél nagyobb páratlanszám. A forgótartó lehet egy fékezendő kerékagy vagy maga a kerék,különösen egy vasúti kerék (10). ŕ

Description

A találmány tárgya forgótartó féktárcsákkal, különösen vasúti alkalmazásra. A fékezendő forgótartó gyűrű típusú féktárcsákkal és összekötő elemekkel van ellátva. A fékezendő forgótartó különösen egy kerékagy vagy egy vasúti jármű kereke. Az ilyen tartót képezheti egy egyszerű kerékagy, amelyen rögzítve van két, gyűrű alakú sík dörzsfelület vagy dörzspálya. A tartót képezheti egy vasúti jármű kereke, amelynek a felületén két féktárcsa van rögzítve, amelyeken ugyancsak egy gyűrű alakú sík dörzsfelület vagy dörzspálya van.

Az összekötés a féktárcsa (féktárcsák) és a kerékagy vagy kerék között az alkatrészek összeékelésével és összecsavarozásával van megvalósítva. Ez az összekötő szerkezet lehet rugalmas vagy vezetékeken mozgatható, amikor a féktárcsa fékezéskor felmelegszik, és a kerékagyhoz vagy kerékhez viszonyítva különböző mértékben tágul.

Rugalmas összekötő szerkezet használatakor a különböző alkatrészek mereven a forgótartóhoz vannak rögzítve, és az összekötő szerkezet vékony és hosszú, hogy rugalmasan deformálódhasson. Minthogy azonban a terek, amelyekben a rendszert el kell helyezni, kicsik, ezért ezek az összekötő szerkezetek nem eléggé rugalmasak, gyengék maradnak, és ezért elfáradva eltörnek. Ha viszont vezetékeken mozgatható összekötő szerkezeteket használnak, akkor a bekövetkező alternáló mozgás kopást és ennek következtében zajt okoz. Ez a kopás javíthatatlan.

Ismeretesek más forgótartók is, amelyekben a féktárcsák nem egy darabból készültek és nem két, csavarok révén egymással mereven összekötött félből állnak, hanem ehelyett két szegmensre vannak osztva. A két szegmens között bizonyos távolság van, ami lehetővé teszi tágulásukat. A tárcsaszegmenseket részben merev és részben rugalmasan deformálható csavarok és perselyek kötik össze a kerékaggyal vagy a kerékkel.

Ezek a szerkezetek sem viselkednek azonban kellőképpen, mivel ha a szegmensek túl szorosan vannak rögzítve, akkor a fékezési hő következtében eltörnek, míg ha a szegmensek nincsenek szorosan rögzítve, akkor a fékpofák hatása miatt, - amelyek először a tárcsa egyik szegmense mentén, majd a tárcsa másik szegmense mentén mozognak - a szegmensek elmozdulnak, ami zajt és javíthatatlan kopást idéz elő.

Ezekben az ismert rendszerekben és különösen vasúti kerék esetében van egy további hiányosság: ha a féktárcsákat a kerék agyához rögzítik, akkor az egész rendszer nagyon nehéz lesz. Ennek következtében a felfüggesztés nélküli tömeg jelentősen megnövekszik. Ez működés közben komoly károsodást okoz.

Ezzel szemben az olyan rendszerekben, amelyekben a féktárcsák a tömör keréktárcsához és/vagy a keréktalphoz vannak rögzítve, fáradás következtében eltörnek, mivel követniük kell a kerék jelentős meghajlását, ami a kanyarokban a nyomkarimára ható nyomás következménye. A féktárcsák okozta feszültségek miatt a kerék fáradásos törése is bekövetkezhet.

Ha ennek a deformálódásnak ez elkerülése végett a keréktárcsa vastagságát megnövelik, akkor a kerék túlságosan merevvé válhat. Ez a keréktalp karimájának túl nagy kopását idézi elő, úgyhogy ezt idő előtt kell kicserélni.

Találmányunk célja az ismert forgótartók említett és más, nem említett hátrányainak kiküszöbölése.

Találmányunk további célja olyan fékezendő forgótartó, így kerékagy plusz keréktárcsa vagy vasúti kocsihoz szolgáló kerék kialakítása, amelynek az élettartamát nem korlátozza a féktárcsák alkalmazása.

Találmányunk még további célja a forgótartó ellátása olyan fékelemmel, például különösen féktárcsával, amely a forgótartóra könnyen felszerelhető és arról könnyen leszerelhető, amelynek a fékhatása hatékony, amely csökkenti a mechanikai kifáradást, lehetővé teszi a hatékony hődisszipációt, kicsi a súlya és a kopási határáig használható.

Találmányunk ismét további célja a féktárcsák olyan kialakítása, amely egyszerű és gazdaságos konstrukciót tesz lehetővé, amelyet egyszerűen be lehet építeni a forgótartó profiljába, és ezáltal ezek együttes méretét a jármű átviteli elemeihez képest maximális mértékre korlátozza.

Ezeket és más feladatokat a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a vasúti alkalmazásra szolgáló, fékezendő forgótartó egy pár gyűrű típusú féktárcsával van ellátva. A forgótartó mindkét oldalán van egy ilyen féktárcsa. Mindegyik féktárcsa több szegmensből áll. A forgótartó tartalmaz továbbá elemeket a szegmensek merev összekötésére, elemeket a szegmenseknek a forgótartóhoz való merev kötésére és elemeket a forgótartó ellentett oldalain elhelyezett féktárcsák merev összekötésére. A forgótartó legalább egy kerékagy és a kerékagytól sugárirányban kifelé eső és azzal merev kapcsolatban lévő keréktárcsa képezi. A keréktárcsának - vasúti kerék esetében - előnyösen van egy, a kerékagy felé eső, első sugárirányú, merevebb tárcsarésze és egy, a keréktalp felé eső, második sugárirányú, kevésbé merev tárcsarésze. Mindkét sugárirányú tárcsarészben van egy sor átmenőnyílás. A féktárcsák a kerékagy felé eső sugárirányú résznek megfelelően vannak a forgótartóhoz erősítve. Az egyes féktárcsákat képező szegmensek száma egynél nagyobb páratlan szám.

A vasúti járművek kerekében a keréktárcsa két sugárirányú, különböző merevségű tárcsarészként vagy szalagként történő kialakítása, (ami különböző anyagvastagságokkal vagy esetleg különböző tulajdonságú anyagokkal valósítható meg) lehetővé teszi, hogy azonos össztömeg esetén a kerék eléggé rugalmas legyen ahhoz, hogy kibírja a jármű haladó mozgásából eredő erőket. Ugyanakkor egyrészt van egy, a kerékagy felé eső, alkalmas része a féktárcsa vagy féktárcsák rögzítéséhez, amely eléggé merev, úgyhogy a féktárcsák csak korlátozott mértékben deformálódnak, és így fáradás következtében nem törnek, másrészt van egy, a keréktalp felé eső, kevésbé merev része, amelyben a szemben lévő féktárcsák és összekötéseik felé terek vannak, úgyhogy a jármű haladó mozgásának semmilyen feltételei között sem ütköznek azokhoz.

A két féktárcsa azonos páratlan számú szegmensre van osztva. Mindegyik szegmens fékfelülete a külső homlokoldalán van. Az ellentett oldalon hűtő és csatla2

HU 221 472 Bl kozó toldalékelemek vannak. Az egyik ilyen toldalékelem egy csavar számára szolgál, ami a tömör keréktárcsához rögzíti ezen a részen a kerékagy és a szemben lévő szegmens felé. Más toldalékelemek sugárirányban belül és kívül vannak elhelyezve, és a szemben lévő szegmenshez kötik.

Ezek a csavarkötések és nem csavarkötések egyegy szegmens és a keréktárcsa, illetőleg az egymással szemben lévő szegmensek között egy sor, már említett nyíláson át vannak kialakítva. A szegmens és a keréktárcsa közötti kötések a kerékagy felé eső sugárirányú részben lévő nyílásokon mennek át, míg az egymással szemben lévő szegmensek közötti kötések a kevésbé merev részben lévő, vagy a keréktárcsán kívül lévő (ha ez nem képezi a kerék részét) nyílásokon mennek át.

A szegmensek úgy vannak elrendezve, hogy a sugárirányban belső toldalékelemek a sugárirányú keréktárcsa ezen tárcsarészének egyik és másik oldalán fekszenek fel, és a szegmensek között mindegyik oldalon kerületi távközök vannak, hogy hőtáguláskor ne érintkezzenek. A tengelyirányban külső felületekkel együtt dörzspályákat képeznek a fékpofák számára.

Az egyes féktárcsák szegmenseit tengelyirányban eltolható testek, például csapszegek kötik össze, amelyek a szegmenseket elválasztó kerületi távközökben lévő, velük szemben lévő zsáklyukakban vannak elhelyezve. Ezeknek a lyukaknak a mélysége nagyobb a csapszegek hosszánál, hogy a szegmensek hőhatásra tágulhassanak.

Ezek a testek a szegmensek felületeit fékezés közben szintben tartják, és ezenkívül ezek a testek lehetővé teszik minden szegmens fékerejének átvitelét a komplett féktárcsára. A szegmensek sugárirányban belső toldalékelemeiben elhelyezett csavarkötések a féktárcsák fékerejét viszik át a forgótartóra.

A féktárcsa felosztása több szegmensre lehetővé teszi a gazdaságosabb konstrukciót, mivel a nagyobb számú alkatrésszel és ezzel kapcsolatban a darabok közötti nagyobb számú kötés létrehozásának szükségességével járó hátrányokat messzemenően ellensúlyozzák azok az előnyök, amelyek abból a tényből következnek, hogy a féktárcsákat kisebb méreteik miatt nagyobb pontossággal és kevesebb költséggel lehet előállítani.

Találmányunkat, valamint további előnyeit és jellemzőit annak példaképpeni kiviteli alakjai kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül az

IA. ábra a találmány szerinti, féktárcsákkal ellátott forgótartó egyik kiviteli alakjának oldalnézete, ahol a forgótartó egy vasúti kerék, az

IB. ábra a találmány szerinti, féktárcsákkal ellátott forgótartó egy másik kiviteli alakjának oldalnézete, ahol a forgótartó egy vasúti kerék, a

2A. ábra az 1A. ábra szerinti, féktárcsákkal ellátott forgótartó II—II metszésvonal szerinti metszete, a

2B. ábra az 1B. ábra szerinti, féktárcsákkal ellátott forgótartó II-II metszésvonal szerinti metszete, a

3A. ábra az 1A. ábra szerinti, féktárcsákkal ellátott forgótartó részlete, a

3B. ábra az 1B. ábra szerinti, féktárcsákkal ellátott forgótartó részlete.

Ahol a továbbiakban ábrákra hivatkozunk, ott ezek mind az A jelű kiviteli alakra, mind a B jelű kiviteli alakra vonatkoznak.

Az 1. és 2. ábrán látható egy vasúti jármű 10 kereke. A 10 kereket all kerékagy képezi, amihez sugárirányban kívül csatlakozik egy 12 keréktárcsa. A 12 keréktárcsa két koncentrikus szalagra vagy részre van osztva, a merevebb 13 tárcsarészre és a kevésbé merev 14 tárcsarészre. Az ábrázolt kiviteli alakokban a két, 13 és 14 tárcsarész vagy szalag merevsége az anyagvastagságtól függ: a merevebb 13 tárcsarész vastagabb, mint a 14 tárcsarész. Más, itt nem ábrázolt esetekben a két tárcsarész különböző merevsége megvalósítható két különböző anyaggal, amelyeknek a rugalmassági modulusa különböző. Még további esetekben közbenső megoldást lehet alkalmazni: különböző anyagokat, amelyeknek különböző a vastagsága. A tárcsarészek különböző anyaga esetén a merevebb tárcsarészt alacsonyabb rugalmassági modulusú anyagból készítjük, mint a kevésbé merev tárcsarészt. A 12 keréktárcsán kívül van a 15 keréktalp, amelynek a futófelülete a nem ábrázolt sínre fekszik.

A merevebb 13 tárcsarészen egy sor, a jelen esetben három kerületi íves, 17, 18 és 19 szegmens képezi a 16 féktárcsát. A három szegmens megfelelő külső felülete fékpályát képez a megfelelő 20 és 20’ fékpofa számára, amelyeket itt nem leírt szerkezetek működtetnek. A 10 keréknek az 1. ábrán nem látható és a 2. ábrán csak részben látható másik oldalán egy féktárcsa további három szegmense van pontosan a megfelelő helyzetekben elhelyezve. A leírás következő részében az egyszerűség kedvéért ezeket a szegmenseket a látható szegmensek aposztróffal kiegészített hivatkozási jelével fogjuk jelölni. Hasonlóképpen minden más elemet, amely ugyanígy a 10 kerék nem látható oldalán van és megegyezik az 1. ábrán látható megfelelő elemmel, az

1. ábrán található, aposztróffal kiegészített hivatkozási jellel fogjuk jelölni.

A találmány szerinti 16 féktárcsa összetevő szegmenseinek számának egytől különböző páratlan számnak kell lennie. Ahogyan ezt később részletesebben kifejtjük, így tökéletes egyensúly jön létre a 16 féktárcsa összetevő 17,18 és 19 szegmensére ható erők között.

A szegmenseket kerületi szabad távköz választja el egymástól, úgyhogy a hőmérséklettől függően szabadon tágulhatnak vagy összehúzódhatnak. A három, 17, 18 és 19 szegmenst ezekben a szabad távközökben tengelyirányban csúszóelemek vagy 21, 22 és 23 csapszegek kötik össze, amelyek a szegmenseket elválasztó kerületi távközökkel szemben lévő 32 zsákfuratokban vannak elhelyezve. A zsákfuratok mélysége nagyobb, mint a csúszóelemek hossza. Ily módon vezetékeken mozgatható összekötő szerkezetek jönnek létre.

A 3. ábrán látható, hogy aló féktárcsa mindegyik összetevő 17, 18 és 19 szegmense a sugárirányban belső görbe részeinek megfelelő, gyakorlatilag középső he3

HU 221 472 Β1 lyen el van látva egy 24 toldalékelemmel, amelyben van egy lyuk. A megfelelő belső 24 toldalékelemeken 26, 27 és 28 menetes kötőelem (lásd az 1. ábrát) van átdugva, hogy a 17,18 és 19 szegmenst mereven a megfelelő 17’, 18’ és 19’ szegmenshez és a 12 keréktárcsához kösse. A sugárirányban külső, 25 toldalékelemeken 29, 30 és 31 menetes kötőelem (lásd az 1. ábrát) van átdugva, hogy a 10 kerék egyik oldalán lévő 17, 18 és 19 szegmenst mereven a másik oldalon lévő 17’, 18’ és 19’ szegmenshez kösse.

Az 1. és 2. ábrán látható, hogy a 16 féktárcsa mindegyik összetevő 17, 18 és 19 szegmensének végén, a szegmens sugárirányban szemben lévő görbe részének közelében 33,34,35 elemek és megfelelő 36,37, 38 elemek vannak az egymással szemben lévő szegmensek összekötésére. Valamennyi összekötő elemnél lehet egy alkalmas távtartó, így az ábrákon látható távtartó.

Az alábbiakban leírjuk azt a szerkezetet, amely egyenletesen elosztja a féktárcsa két fele között a fékerőt, ami azután teljesen átmegy a kerékre.

Ha az egymással szemben lévő 17-17’ szegmenspárra F fékerő hat, akkor ez a szegmenspár a 26 menetes kötőelemnél elfordulva a 18-18’ és 19-19’ szegmenspárra FI, FI’, illetőleg F2, F2’ erőt visz át a 21, illetőleg 22 (vagy 21 ’, illetőleg 22’) csapszeg útján. Amikor a két pár egymással szemben lévő 18-18’ és 19-19’ szegmenspár a 12 keréktárcsán a 27, illetőleg 28 menetes kötőelemnél elfordul, akkor ezeket az FI, FI ’, illetőleg F2, F2’ erőket a 18-18’ és 19-19’ szegmenspár szegmensenként ellenkező irányban átviszi a 23 és 23’ csapszegre F3, F3’, illetőleg F4, F4’ erők alakjában. Más szavakkal: a két F3, F3’, illetőleg F4, F4’ erő vektora egyenlő, de ellentétes irányú. Ily módon a 16 és 16’ féktárcsát képező szerkezet önzáróvá válik, és egyetlen testként reagál a fékpofák által kifejtett erőre. A 10 kerék fékezve marad a 26,27 és 28 menetes kötőelem útján.

A 16 és 16’ féktárcsa szegmenseinek fékpályáiban előnyös módon nincsenek lyukak és jelentős termikus tranziens hatásokat bírnak ki anélkül, hogy fékezéskor repedések keletkeznének. Lyukak jelenléte a repedések keletkezését elősegítené. Ha viszont helyokok miatt vannak ilyen lyukak, akkor ugyanez az eredmény elérhető a lyukak alkalmas élettörése útján és azzal, hogy a fékpofa által érintett részen kerületi megszakítást alakítunk ki. Ily módon fékezéskor a hő kevésbé koncentrálódik a lyuk szájánál, és a hőnek kitett anyag szabadon tágulhat.

A szegmensek a 10 keréken a kerületi 13 tárcsarészen fekszenek, amelyben a 12 keréktárcsa annyira merev, hogy kanyarmenetben nem következik be jelentős meghajlása. így a 16, 16’ féktárcsa jó síkbelisége megmarad. A féktárcsáknak a 12 keréktárcsa kevésbé merev 14 tárcsarészén elhelyezett 25 toldalékelemei száma és alakja alkalmas módon lehetővé teszi az egymással szemben lévő szegmensek olyan összeerősítését, hogy a szegmensek és kötéseik a kerékkel még annak kanyarban bekövetkező meghajlásakor se ütközzenek, és így ne befolyásolják a féktárcsák addig fennálló síkbeliségét.

A találmány szerinti, féktárcsákkal ellátott forgótartó szerkezete nem korlátozódik a leirt kiviteli alakokra, hanem azt az adott szakterületeken járatos szakember a találmány általános körén belül maradva módosíthatja.

A fenti leírásból és az ábrákból látható, hogy ez a kerék - a féktárcsaszegmenseken kötési célokból elhelyezett kis toldalékelemektől eltekintve - féktárcsákat tartalmaz, amelyek sugárirányban egyedül a fékpofa dörzsfelületére vannak korlátozva és tengelyirányban a kerék vastagságán belül vannak. Ennek következtében nagyon kicsi a felfüggesztés nélküli tömeg, és ez lehetővé teszi a kerekek közötti egész tér kihasználását a jármű áttétele tagjainak elhelyezésére, mivel a féktárcsák esetleges helyszíni beépítéséhez csak a vastagságukkal megegyező tengelyirányú tér szükséges, anélkül, hogy le kellene szerelni az áttétel kényes elemeit. Ezeknek így jelentős tengelyirányú és sugárirányú mérete lehet, mivel a szegmenseket sugárirányban ki lehet húzni, és ugyanilyen módon vissza lehet helyezni.

A találmány szerinti kerék ezért különösen alkalmas csőtengelyes áttétellel működő vasúti mozdonyokhoz. A könnyű beépíthetőség, ami még üzemi állapotban is lehetséges, valamint a vasútüzem bármely területén való alkalmazhatóság jelentős előnyt jelent, mivel időmegtakarítással jár, ami ennek a féktárcsákkal ellátott forgótartónak az alkalmazását különösen előnyössé teszi.

Minthogy a szegmensek mérete akkor, ha a szegmensek száma a kerék mindkét oldalán egytől eltérő páratlan szám, tetszőleges, ezért jelentős előnyök jelentkeznek az anyag és az adott anyagalakítási módszer tekintetében. A szegmensek a technika állása szerinti megfelelő elemekkel összehasonlítva kisméretűek, ezért félkész állapotban könnyebben alakíthatók, könnyen kezelhetők, a selejt gyakorlati kiküszöbölése miatt olcsók, és a szokásos CNC-gépeken, sorozatgyártásban könnyen forgácsolhatok.

A találmány szerinti, féktárcsákkal ellátott forgótartó teljesíti a biztonsági követelményeket még nagy vonatsebességek esetén is.

A forgótartó ellátható egy további rendszerrel, amely megakadályozza a szegmensek elfordulását a megfelelő csavarok körül. Ez a rendszer az említett 36, 37 és 38 elemből áll. Ezek azonban itt kerületi felületekkel vannak ellátva, amelyek sugárirányban szemben vannak a féktárcsák belső felületeivel a szegmensek kerületi végeivel megegyezően.

Ily módon a féktárcsákkal ellátott forgótartó kétszeresen biztonságos.

Claims (18)

1. Forgótartó féktárcsákkal, különösen vasúti alkalmazásra, amely egy pár gyűrű típusú féktárcsával van ellátva; a forgótartó mindkét oldalán van egy ilyen féktárcsa, amely féktárcsa több szegmensből áll; a forgótartó tartalmaz elemeket a szegmensek merev összekötésére, elemeket a szegmenseknek a forgótartóhoz való merev kötésére és elemeket a forgótartó ellentett oldalain elhelyezett féktárcsák merev összekötésére, azzal jellemezve, hogy a forgótartót legalább egy kerékagy (11)

HU 221 472 Bl és a kerékagytól (11) sugárirányban kifelé eső és azzal merev kapcsolatban lévő keréktárcsa (12) képezi; a féktárcsák (16, 16’) a keréktárcsának (12) megfelelően vannak a forgótartóhoz erősítve; a keréktárcsában (12) átmenőnyílások vannak; az egyes féktárcsákat (16, 16’) képező szegmensek (17, 18, 19; 17’, 18’, 19’) száma egynél nagyobb páratlan szám.

2. Az 1. igénypont szerinti forgótartó féktárcsákkal, különösen vasúti alkalmazásra, azzal jellemezve, hogy az összekötő elemeket mindegyik féktárcsa szegmensei (17,18,19; 17’, 18’, 19’) között vezetékeken mozgatható összekötő szerkezetek képezik.

3. A 2. igénypont szerinti forgótartó féktárcsákkal, különösen vasúti alkalmazásra, azzal jellemezve, hogy a vezetékeken mozgatható összekötő szerkezeteket tengelyirányban eltolható testek, például csapszegek (21, 22, 23; 21’, 22’, 23’) kötik össze, amelyek a szegmensekben (17, 18, 19; 17’, 18’, 19’) a végeiknek megfelelően kialakított, velük szemben lévő zsákfuratokban (32) vannak elhelyezve.

4. A 3. igénypont szerinti forgótartó féktárcsákkal, különösen vasúti alkalmazásra, azzal jellemezve, hogy a zsákfuratok (32) mélysége nagyobb a csapszegek (21, 22, 23; 21’, 22’, 23’) hosszánál.

5. Az 1. igénypont szerinti forgótartó féktárcsákkal, különösen vasúti alkalmazásra, azzal jellemezve, hogy mindegyik szegmensen (17, 18, 19; 17’, 18’, 19’) van egy kerületileg teljes, lyukak nélküli dörzspálya.

6. Az 1. igénypont szerinti forgótartó féktárcsákkal, különösen vasúti alkalmazásra, azzal jellemezve, hogy mindegyik szegmens (17,18, 19; 17’, 18’, 19’) a sugárirányban szemben lévő görbe részén toldalékelemekkel (24, 25) van ellátva, amelyek közül legalább az egyik egy belső toldalékelem (24) és gyakorlatilag középső helyen van elhelyezve.

7. A 6. igénypont szerinti forgótartó féktárcsákkal, különösen vasúti alkalmazásra, azzal jellemezve, hogy a szegmenseket (17, 18, 19; 17’, 18’, 19’) mereven a forgótartóhoz rögzítő elemek, amelyek a gyakorlatilag középső helyen lévő, belső toldalékelemeken (24) és a keréktárcsában lévő átmenőlyukakon vannak átdugva, menetes kötőelemek (26, 27, 28).

8. Az 1. igénypont szerinti forgótartó féktárcsákkal, különösen vasúti alkalmazásra, azzal jellemezve, hogy a forgótartó ellentett oldalain lévő féktárcsákat (16, 16’) mereven összekötő elemek (33, 34, 35) a szegmensek (17, 18, 19; 17’, 18’, 19’) toldalékelemein (24, 25) és a keréktárcsában lévő átmenőlyukakon vannak átdugva, vagy egy másik változat szerint azon kívül vannak elhelyezve.

9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti forgótartó féktárcsákkal, különösen vasúti alkalmazásra, azzal jellemezve, hogy a forgótartó egy darabból készült.

10. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti forgótartó féktárcsákkal, különösen vasúti alkalmazásra, azzal jellemezve, hogy a keréktárcsának (12) van egy, a kerékagy felé eső, első sugárirányú, merevebb tárcsarésze (13) és egy ellenkező irányba eső, második sugárirányú, kevésbé merev tárcsarésze (14), és mindkét sugárirányú tárcsarészben (13, 14) van egy sor átmenőnyílás; a féktárcsák (16,16’) az első sugárirányú tárcsarésznek (13) megfelelően vannak a forgótartóhoz erősítve.

11. A 10. igénypont szerinti forgótartó féktárcsákkal, különösen vasúti alkalmazásra, azzal jellemezve, hogy a szegmenseket (17, 18, 19; 17’, 18’, 19’) mereven a forgótartóhoz rögzítő elemeket menetes kötőelemek (26, 27, 28) képezik, amelyek a szegmensekben (17,18,19; 17’, 18’, 19’) gyakorlatilag középső helyen lévő, belső toldalékelemeken (24) és a keréktárcsa merevebb tárcsarészében (13) lévő átmenőlyukakon vannak átdugva.

12. A 11. igénypont szerinti forgótartó féktárcsákkal, különösen vasúti alkalmazásra, azzal jellemezve, hogy a forgótartó ellentett oldalain lévő féktárcsákat (16,16’) mereven összekötő elemek (29, 30, 31) a szegmensek (17, 18, 19; 17’, 18’, 19’) toldalékelemein (25) és egy sor, a keréktárcsa (12) kevésbé merev tárcsarészében (14) lévő átmenőlyukon vannak átdugva.

13. A 10. igénypont szerinti forgótartó féktárcsákkal, különösen vasúti alkalmazásra, azzal jellemezve, hogy a keréktárcsa (12) kevésbé merev tárcsarészét (14) minden irányban távköz választja el az egymás felé álló féktárcsáktól (16, 16’) és az ezeket összekötő elemektől.

14. A 10. igénypont szerinti forgótartó féktárcsákkal, különösen vasúti alkalmazásra, azzal jellemezve, hogy a merevebb tárcsarész (13) vastagabb, mint a kevésbé merev tárcsarész (14).

15. A 10. igénypont szerinti forgótartó féktárcsákkal, különösen vasúti alkalmazásra, azzal jellemezve, hogy a merevebb tárcsarész (13) kisebb rugalmassági modulusú anyagból készül, mint a kevésbé merev tárcsarész (14).

16. A 10. igénypont szerinti forgótartó féktárcsákkal, különösen vasúti alkalmazásra, azzal jellemezve, hogy az összekötő elemeknél szükség esetén távtartó elemek vannak, amelyek a keréktárcsában (12) lévő nyílásokon szabadon átdugva a forgótartó két oldalán egymással szemben lévő szegmenseket (17-17’, 18-18’, 19-19’) egymástól bizonyos távolságban tartják.

17. A 10. igénypont szerinti forgótartó féktárcsákkal, különösen vasúti alkalmazásra, azzal jellemezve, hogy az egymással szemben lévő szegmensek (17-17’, 18-18’, 19-19’) merevítése végett a keréktárcsa (12) merevebb tárcsarészében (13) lévő nyílásokon átdugott elemeket (36,37, 38) tartalmaz, és ezek az elemek kerületi felületekkel vannak ellátva, amelyek sugárirányban szemben vannak a féktárcsák belső felületeivel a szegmensek (17, 18, 19; 17’, 18’, 19’) kerületi végeivel megegyezően.

18. A 10-17. igénypontok bármelyike szerinti forgótartó féktárcsákkal, különösen vasúti alkalmazásra, azzal jellemezve, hogy a forgótartó egy vasúti kerék (10).