HU219941B - Eljárás és rendszer adatüzenetek átvitelére és vételére, valamint másodlagos állomás a rendszerhez - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás és rendszer üzenettovábbításra, különösen az üzenetek sikerességi arányának javítása a vivőteljesítmény/zajteljesítmény viszonyra vonatkozóan. A találmány tárgyát képezik továbbá a rendszer alkotórészei, nevezetesen az általában hordozható másodlagos állomások.

Az egyszerűség kedvéért a jelen találmányt egy nagy sebességű személyhívó rendszer kapcsán ismertetjük, amely az 1. számú POCSAG vagy CCIR személyhívó kódból van levezetve, és azzal kompatibilis. Ennek részletei a következő helyen férhetők hozzá: „The Book of the CCIR Radiopaging Code No 1 (Az 1. számú CCIR személyhívó kódkönyve)”, Secretary, RCSG, British Telecom, Radiopaging, 23 Howland Street, London W 1 P 6HQ. A POCSAG szerint a személyhívó üzenetek átvitele kötegekben történik, amelyek mindegyike egy szinkronizáló kódszót és nyolc keretet tartalmaz, és a keretek mindegyike két kódszót foglal magában. Minden személyhívó berendezés vagy másodlagos állomás hozzá van rendelve egy adott kerethez, ami azt jelenti, hogy ha egy elsődleges állomás személyhívó jelet visz át egy adott személyhívó berendezés számára, akkor ez a nyolcból egy előre meghatározott keretben lesz. Valamennyi POCSAG személyhívó berendezést aktív állapotba vezérelnek, hogy venni tudja a szinkronizáló kódszót, és ismét a megfelelő szintre vezérlik egyedi keretének időtartamára. Üzenetek esetén az üzenetkódszavak össze vannak kapcsolva a címkódszóval. A POCSAG cím- és üzenetkódszavak mindegyike 32 bitet tartalmaz, amelyekből az elsőnek az értéke címkódszó esetén „0”, üzenetkódszó esetén pedig „1 ”, A kódszavak mindkét típusa a 22-31. bithelyzetekben ciklikus redundanciaellenőrzési (CRC) biteket tartalmaz, és a 32. bit egy páros paritásbit. Az üzenetek végén az esetleg várakozó címkódszavak kerülnek átvitelre, és az első alkalmas címkódszóval kezdődik az első szabad kerethez való rendelés. Ha nincs alkalmas címkódszó, akkor üres kódszó vivődik át, amely nem allokált címkódszó. A címkódszavak vagy üres kódszavak ilyen alkalmazása feleslegessé teszi külön üzenetvég-kódszavak és/vagy üzenethosszjelzők küldését. Ez nemcsak csökkenti az üzenetközvetítéshez szükséges időt, hanem a sikeres vétel esélyeit is növeli.

A 10 bites CRC alkalmazása kétbites hibajavítási képességet biztosít. Az egymást követő kódszóblokkok bitjeinek besorolása javított védettségi fokot nyújt, különösen elhalkulást jelenségek esetén. Egy adott keretben előforduló, dekódolt címkódszavak összehasonlíthatók a személyhívó berendezés által tárolt címekkel, és annak meghatározása után, hogy megfelelő megegyezés van köztük, az üzenet elfogadásra kerül. Ez az opció azonban üzenetkódszavakkal nem áll rendelkezésre.

Az EP-B1-0 117 595 számú európai szabadalmi leírás ellenőrző összegek használatát ismerteti a hibás átvitel, azaz helytelen javítás elleni védelem eszközeként, amely helytelen javítást egy vagy több adatkódszó okoz kétbites javítás alkalmazása esetén.

Nagy sebességű adatüzenetek esetén az elhalkulás hatásai még jelentősebbek lehetnek, mert egy adott időtartamú elhalkulásnál több bit vész el, mint a kis bitsebességen átvitt üzeneteknél. Ismert technika a sikerességi arány javítására az üzenet egyszeri vagy többszöri újraátvitele, majd kódszavankénti összehasonlítás elvégzése a másodlagos állomáson, és hogy melyik kódszó helyes, azt például többségi döntés alapján döntik el, ha két újraátvitel van. Mindazonáltal megmarad a probléma, hogy az elhalkulás bizonytalanná teheti, hogy mikor fejeződik be az egyik üzenet, és kezdődik a másik.

Találmányunk célja az üzenetek sikerességi arányának javítása, bármilyen adott vivőteljesítmény/zajteljesítmény viszonyra vonatkozóan.

Ezt a feladatot a találmány értelmében az eljárás tekintetében úgy oldjuk meg, hogy az adatüzenetek átvitelére és vételére szolgáló eljárás a következő lépéseket foglalja magában: egy üzenet összeállítása több kódszóból; az ellenőrző összeg kiszámítása ehhez az üzenethez, és az ellenőrző összeg beillesztése az üzenetbe; az üzenet átvitele; az átvitt üzenet vétele; a kódszavak visszanyerése; az egymást követő kódszavak tárolása; az összes kódszó eltárolása után az ellenőrző összeg meghatározása ugyanazzal az algoritmussal, amelyet az eredetileg átvitt üzenetben lévő ellenőrző összeg meghatározásához használtunk, és ha az így meghatározott ellenőrző összeg megegyezik az eredetileg átvitt üzenetbe illesztett ellenőrző összeggel, akkor a megegyezés rögzítése.

A jelen találmány szerinti eljárás többféle módon működhet, például, hogy úgy kezelje a számított és a vett ellenőrző összeg közötti egyezést, mint annak jelzését, hogy az üzenet teljes, vagy úgy, hogy a vétel, például elhalkulás, a soron következő címkódszó vagy üres kódszó miatti hiánya esetén az említett egyezést annak jelzéseként használja, hogy az üzenet teljes. Egy olyan rendszerben, amelyben minden üzenet legalább kétszer van átvive, az üzenet végső változatának összeállítása kódszóról kódszóra történik, például a vett üzenet első változatában és annak ismétlésében, illetőleg mindegyik ismétlésében lévő, megegyező kódszavak összehasonlításával. Miután minden kódszót hozzáadtunk az összeállítás alatt lévő üzenet végső változatához, egy ellenőrző összeget határozunk meg ugyanazt az algoritmust használva, amelyet az átvitel közben az üzenetbe illesztett ellenőrző összeg számításához használtunk, és ha meghatároztuk, hogy az ellenőrző összeg megegyezik az átvitel közben az üzenetbe illesztett ellenőrző összeggel, rögzítjük a megegyezést, és a fent ismertetett módon használjuk.

A feladatot a rendszer tekintetében úgy oldjuk meg, hogy az adatüzenetek átvitelére és vételére szolgáló rendszer a következőket foglalja magában: eszközt ellenőrző összeg számítására és beillesztésére minden üzenetbe, eszközt az üzenet átvitelére, eszközt az átvitt üzenet vételére, eszközt az üzenet hibajavítására, ha szükséges, eszközt az egymást követő kódszavak tárolására, valamennyi kódszónak a tárolt kódszavakhoz való hozzáadására alkalmas eszközt, az ellenőrző összeg meghatározására ugyanazt az algoritmust használva, amelyet az eredetileg átvitt üzenetben lévő ellenőrző összeg számításához használtunk, és eszközt a rögzítésre, ha a meghatározott ellenőrző összeg megegyezik az eredetileg átvitt üzenetbe illesztett ellenőrző összeggel.

HU 219 941 Β

A feladatot a találmány szerinti rendszerben alkalmazott másodlagos állomás tekintetében úgy oldjuk meg, hogy az a következőket foglalja magában: eszközt az átvitt üzenet vételére, eszközt az üzenetet tartalmazó kódszavak dekódolására, eszközt a dekódolt kódszavak tárolására, az ellenőrző összeg számításához szükséges valamennyi kódszó tárolására alkalmas eszközt, eszközt a számított ellenőrző összegnek az átvitel közben a formázott üzenetbe illesztett ellenőrző összeggel való összehasonlításra, és eszközt a rögzítésre, ha a számított és a beillesztett ellenőrző összegek megegyeznek.

A találmány annak felismerésén alapszik, hogy ha az ellenőrző összeg - amelyet minden alkalommal kiszámítunk, amikor egy helyes kódszó adódik hozzá a másodlagos állomás által összeállítandó üzenethez azonos az eredetileg átvittel, akkor egy bizonyos megbízhatósági szinttel arra következtethetünk, hogy egy teljes üzenet lett összeállítva.

Az elhalkulást hatások elleni védelem növelésére olyan technikák alkalmazhatók, mint például a bitenkénti besorolás.

Találmányunkat annak példaképpeni kiviteli alakjai kapcsán ismertetjük részletesebben, ábráink segítségével, amelyek közül az

1. ábra a személyhívó rendszert szemléltető vázlat, a

2. ábra a kötegszerkezet egyik példáját szemléltető vázlat, a

3a. ábra egy címkódszó és összekapcsolt üzenetkódszavak első elrendezését szemléltető vázlat, a

3b. ábra egy címkódszó és összekapcsolt üzenetkódszavak második elrendezését szemléltető vázlat, a

4a. ábra egy kötegkeretben lévő két összekapcsolt üzenet átvitelel/vétele, a

4b. ábra a 4a. ábrán látható üzenetek ismétlésének átvitelel/vétele, a

4c. ábra az üzenet végső változatának összeállítása a vevőben, az

5. ábra egy elsődleges állomás blokkdiagramja, a

6. ábra az elsődleges állomás működésére vonatkozó folyamatábra, a

7. ábra egy másodlagos állomás blokkdiagramja, a

8. ábra a másodlagos állomás működésére vonatkozó folyamatábra, az adatüzenet egyszeri átvitele esetén, a

9. ábra a másodlagos állomás működésére vonatkozó folyamatábra, ha egy soron következő kódszó dekódolása megelőzi a további dekódolás lezárását, amikor a számított és a beillesztett ellenőrző összegek megegyeznek, a

10. ábra a másodlagos állomás működésére vonatkozó folyamatábra az adatüzenet megismétlése esetén, a

11. ábra egy zérókötegmarker sémája.

Az ábrákon ugyanazokat a hivatkozási jeleket használtuk az azonos jellemzők azonosítása céljából.

Az 1. ábrán látható személyhívó rendszer magában foglal egy 10 személyhívó vezérlőt, amely veszi a személyhívó kéréseket, és a használt protokoll szerint formázza a címeket és üzeneteket. A 10 személyhívó vezérlő több 12A, 12B bázisállomás adóval van összekötve, amelyek kváziszinkron üzemmódban vannak működtetve. A digitális SS1, SS2 személyhívó berendezések vagy másodlagos állomások a 12A, 12B bázisállomás adók hatásterületén belül szabadon mozoghatnak. Az SS1, SS2 személyhívó berendezések működése és akkumulátortakarékossági tulajdonságai megfelelnek az alkalmazott protokoll által meghatározottaknak.

A 2. ábrán látható példában a használt személyhívó protokoll egymást követő ciklusokat tartalmaz, amelyek időtartama 6,8 másodperc. Valamennyi ciklus három, B0, Bl, B2 köteget foglal magában. Mindegyik köteg időtartama 2,267 másodperc, és minden köteg magában foglal egy 32 bites szinkronizáló kódszót és n számú keretet, amelyek mindegyike m számú CW kódszót tartalmaz, ezek például a 2. ábrán látható CW1, CW2,...,CWm kódszavak, ahol például 6400 bit/másodperc adatátviteli sebességen n=28, m=16, és minden CW kódszó 32 bit hosszú, bár ennek a példának változatai is lehetnek. A 3a. és 3b. ábrán látható, hogy minden üzenet egy 32 bites ADD címkódszóval kezdődik, amely több M üzenetkódszóval van összekapcsolva. Ahogy a POCSAG szerint szokás, egy címkódszó első bitjének értéke „0”, és egy üzenetkódszó első bitjének értéke „1 ”. Hasonló módon a kódszavak mindkét típusának egy 10 bites ciklikus redundancia-ellenőrzési (CRC) szava van a hibaérzékelésre, amelyet egy páros P paritásbit követ. A hibás átvitel elkerülése érdekében a vevőre egy CSM ellenőrző összeget adunk. A 3a. ábrán a CSM ellenőrző összeg a címkódszó 4 bitjeként van beillesztve, 16 bitet hagyva a tényleges címnek. A 3b. ábrán a CSM ellenőrző összeg az első Ml üzenetkódszóba, vagy ha van ilyen, az ADD címkódszó és az Ml üzenetkódszó közötti vektortérbe van illesztve. A CSM ellenőrző összeg meghatározására szolgáló egyik eljárás, hogy csak a tényleges üzenet bitjeit összegezzük, ami üzenetkódszavanként 20 bit, az öszszeget elosztjuk egy polinommal, és a maradék a CSM ellenőrző összeg. Egy üzenet végét egy ADD címkódszó jelenléte jelzi, amely a soron következő üzenethez tartozik.

Az SS másodlagos állomások saját, előre meghatározott kötegkeretekhez vannak allokálva, és árammegtakarítás céljából a másodlagos állomás vevőjét vezérléssel hozzuk aktív állapotba az S szinkronizáló kódszó vételéhez, és ezután a kötegben lévő, előre allokált kerete számára. A 10 személyhívó vezérlő (1. ábra) rendezi az üzeneteket, amelyek egy másodlagos állomásra vannak irányítva átvitelre, hogy annak allokált keretében kezdődjenek.

A találmány szerint egy CSM ellenőrző összeg beépítése az ADD címkódszóba vagy az első Ml üzenetkódszóba olyan hibavédelmet nyújt, amely minden kódszóban alkalmazandó, kétbites hibajavítást tesz lehetővé. A CSM ellenőrző összeg ezenkívül - mint erre később kitérünk - egy adatüzenet végének észlelésére is használható anélkül, hogy szükség lenne akár üzenetkódszó-végre vagy ADD címkódszóra vagy üres kód3

HU 219 941 Β szóra, amely elhalkulás következtében elveszhet vagy elromolhat.

A másodlagos állomás működés közben, előre allokált keretében, aktív állapotba van hozva, és egy jelsorozatot vesz. Szemléltetési célokból feltételezzük, hogy a sorozatban van egy üzenet, amely magában foglal egy ADD címkódszót és három, Ml, M2, M3 üzenetkódszót (lásd például a 4a. ábrát). Az összes kódszót vételük után, ha szükséges, hibajavításnak vetjük alá, majd eltároljuk. Amikor az első teljes kódszót eltároltuk, dekódoljuk, és mivel ez egy ADD címkódszó, ellenőrzést végzünk, hogy megegyezik-e a másodlagos állomásra allokált ADD címkódszavak valamelyikével. Ha igen, és az ADD cimkódszó tartalmaz egy CSM ellenőrző összeget, akkor a CSM ellenőrző összeget eltároljuk. Ebben a példában a soron következő kódszó az Ml üzenetkódszó, úgyhogy hibajavítás után, ha ez megvalósítható, egy CSM ellenőrző összeget számít a vevőben lévő processzor, ugyanazt az algoritmust használva, amelyet a személyhívó vezérlőben használtunk, és a számított CSM ellenőrző összeget összehasonlítjuk a tárolt CSM ellenőrző összeggel. Feltételezve, hogy ez nem azonos, a sorozatot megismételjük a soron következő M2 üzenetkódszóval, és a CSM ellenőrző összegek megint nem azonosak. A sorozatot újból megismételjük a harmadik M3 üzenetkódszóval, és ezúttal a bárom üzenetkódszóból számított ellenőrző összeg azonos a tárolt CSM ellenőrző összeggel. A processzor arra a vett jelzésre reagálva, hogy a CSM ellenőrző összegek megegyeznek, leállítja a vett jelsorozat további elemzését, feltételezve, hogy teljes üzenet lett véve. Ezt a következtetést a vett jelek alapján vonja le anélkül, hogy ellenőrzéssel vizsgálnia kellene, hogy a soron következő szó ADD címkódszó vagy üres kódszó-e.

Annak előnye, hogy a soron következő kódszót nem kell dekódolni az, hogy csökkenti az általános költséget, ami négy kódszavas üzenetnél 25%, és minél kisebb azoknak a kódszavaknak a száma, amelyeket dekódolni kell, annál nagyobb a sikerességi arány. A dekódolt teljes üzenet kijelezhető, vagy eltárolható későbbi kijelzésre.

Elhalkulást jelenség és egy vagy több elrontott kódszó esetén lehet, hogy a CSM ellenőrző összegek nem azonosak. Ennek következtében a másodlagos állomás, ha nem tud egy üzenetkódszót dekódolni, minden további elemzést befejez, mert tudja, hogy a CSM ellenőrző összegek nem lesznek azonosak.

Abban az esetben, ha a másodlagos állomás úgy dönt, hogy a vett jelben egy ADD címkódszó nem az adott állomáshoz rendelt ADD cimkódszó, akkor nem tárolja el a CSM ellenőrző összeget, vagy nem hajtja végre az összekapcsolt üzenetkódszavakon a számításokat.

Ennek az eljárásnak a sikeres megvalósítása érdekében szükséges, hogy a CSM ellenőrző összeget magában foglaló ADD címkódszó (3a. ábra) vagy az ADD címkódszó és a CSM ellenőrző összeget tartalmazó Ml üzenetkódszó (3b. ábra) vétele és dekódolása sikeres legyen.

A fent ismertetett eljárás változatában a másodlagos állomásban lévő processzor úgy van programozva, hogy keresse a soron következő ADD címkódszót vagy üres kódszót abból a célból, hogy meghatározza az üzenetek végét. A CSM ellenőrző összeg kódszavankénti számítása és a beillesztett CSM ellenőrző összeggel való összehasonlítás elvégzése azonban még mindig megtörténik abból a célból, hogy elhalkulás miatt ebomlott átvitel esetén jelezve legyen az üzenet vége. Ebben a változatban egy üzenet végének a meghatározásakor egy ADD címkódszó vagy üres kódszó vételének elsőbbsége van a CSM ellenőrző összegek közötti egyezéssel szemben. Ahogy fent rámutattunk, eleve megbízhatóbb inkább kevesebb, mint több kódszót dekódolni.

Abból a célból, hogy javítsuk az üzenetek sikerességi arányát a vevőn bármilyen adott vivöteljesítmény/zajteljesítmény viszonyra vonatkozóan, minden üzenet legalább kétszer vihető át, és a leírás egyszerűsítése végett, minden köteget kétszer viszünk át, azaz a Bl köteg duplikátuma a BO kötegnek. Ez azonban nem feltétlenül szükséges, elegendő, ha az üzenetet előre meghatározott számú alkalommal megismételjük.

A 4a. ábra egy ADD1 címkódszóval kezdődő keretben lévő átvitelt szemléltet. Az ADD1 címkódszó az Ml, M2, M3 üzenetkódszavakkal van összekapcsolva. A megfelelő ADD2, ADD3 címkódszavakkal kezdődő többi üzenet össze van kapcsolva az első üzenettel. A másodlagos állomáson annak vevője saját keretéhez aktív állapotba van hozva, és ha lehetséges, javítja a hibákat, mielőtt eltárolná az összes kódszót, amelyek a neki szóló üzenethez tartozhatnak. Az eltárolás addig folytatódik, ha szükséges a következő keretekbe, amíg a vevő egy határozott jelzést nem vesz, például egy másik állomásnak szóló, következő üzenet kezdetét, hogy a másodlagos állomásnak szóló üzenet befejeződött.

A soron következő kötegben (4b. ábra) lévő megegyező kódszavakat vesszük, hibajavításnak vetjük alá, ha szükséges, és összehasonlítjuk az előzőleg eltárolt, egyező kódszavakkal. Az ismételt átvitelből a dekódolhatatlan kódszavakat használjuk a megelőző átvitelben lévő dekódolhatatlan kódszavak miatti hézagok kitöltésére. Ha olyan ADD1 címkódszót dekódoltunk, amely a másodlagos állomáshoz van rendelve, akkor a CSM ellenőrző összeg bejegyzésre kerül. Az Ml üzenetkódszóval kezdődő ADD1 címkódszót követő valamennyi dekódolhatatlan üzenetkódszóhoz egy CSM ellenőrző összeget határozunk meg ugyanazt az algoritmust használva, amelyet annak átvitelét megelőzően az üzenetben lévő CSM ellenőrző összeg meghatározására használtunk. A CSM ellenőrző összeget összehasonlítjuk azzal, ami az ADD1 címkódszóban van, és ha nem egyeznek, akkor a folyamat az M2, M3 stb. üzenetkódszavakkal megismétlődik addig, amíg vagy a CSM ellenőrző összegek meg nem egyeznek, és ezen a ponton a további elemzés befejeződik, mert feltételezzük, hogy ez az üzenet vége, vagy addig, amíg egy másik ADD címkódszót nem veszünk. Az összeállított üzenet a 4c. ábrán látható.

A CSM ellenőrző összegekkel való munka előnyei egy üzenetvégjelzó vagy a soron következő ADD clmkódszó észlelésére való támaszkodással szemben vagy azon felül az, hogy ha valamelyik torzul az átvitelkor, akkor nem lesz észlelhető.

HU 219 941 Β

Egy teljes üzenet az összeállítása után vagy kijelzésre kerül, vagy egy RAM-ban eltárolódik későbbi előhívásra.

Abban az esetben, ha egy üzenetet kétszer vagy többször újra átviszünk, akkor a megegyező kódszavak összehasonlításával többségi döntést lehet hozni.

A személyhívó berendezések bizonyos osztályai kiterjesztett akkumulátortakarékos üzemmódban üzemeltethetők, amelyben - eltekintve például a BO kötegben lévő szinkronizáló kódszó észlelésétől - a személyhívó berendezés az egy ciklust képező három kötegnek csak az egyikében lévő egy kerethez van aktív állapotba hozva. Ilyen helyzetben az üzenet újraátvitele a soron következő ciklus megegyező kötegének ugyanabban a keretében történik.

Az 5. ábra egy PS elsődleges állomás blokkdiagramja. A PS elsődleges állomás ebben a példában magában foglal egy 14 vevőeszközt vagy egy operátor által vezérelt (nem ábrázolt) billentyűzettől vagy egy (nem ábrázolt) személyi számítógéptől küldendő adat vételére. Az adat a 14 vevőeszközről aló fokozatra vivődik át, amelyben kódoljuk, formázzuk és CSM ellenőrző összeget számítunk, majd az ADD címkódszóhoz vagy az első Ml üzenetkódszóhoz adjuk, ahogy fent ismertettük. Az összekapcsolt cím- és üzenetkódszavakat együtt a szinkronizáló kódszavakkal és a zéróköteg-indikátorral egy köteggé állítjuk össze a 18 fokozatban, ami után a köteget a 20 modulátor egy vivőhullámra modulálja, és a 22 adó leadja.

A 6. ábra egy folyamatábra, amely a PS elsődleges állomásban végrehajtott műveletsorozatot mutatja.

A folyamatábra a 24 blokknál kezdődik, amelyben az az üzenetadat van tárolva, amelyet a 26 blokkban kódolunk. A 28 blokkban a kódolt üzenetadatot kódszavakká formázzuk, amely művelet magában foglalja egy jelző hozzáadását a kódszó elején, valamint egy CRC és egy páros paritás hozzáadását valamennyi kódszó végéhez. A 30 blokkban a formázott kódszavak összekapcsolt sztringgé alakulnak. A teljes üzenethez a 32 blokkban számítunk CSM ellenőrző összeget, például a fent ismertetett eljárással. A 34 blokkban a CSM beilleszkedik az ADD kódszóba, az első Ml üzenetkódszóba vagy az ADD címkódszó és az első Ml üzenetkódszó közötti vektortérbe. Az így kialakított teljes üzenetet a 36 blokkban üzenetköteggé állítjuk össze.

A 38 blokkban ellenőrizzük, hogy vannak-e még adatüzenetek, amelyeket hozzá kell adni az összeállítás alatt lévő köteghez. Ha a válasz igen (Y), akkor a folyamatábra visszatér a 24 blokkhoz, de ha a válasz nem (N), akkor a folyamatábra továbbhalad a 40 blokkhoz, amelyben a szinkronizáló kódszó és a BZM zérókötegmarker hozzáadódik az összeállított köteghez, és a 42 blokkban eltárolódik az egész köteg. A megfelelő pillanatban, amelyet egy belső kapcsolóóra határoz meg, a köteg kiolvasódik, modulálódik (44 blokk), és átvivődik (46 blokk). A 48 blokkban ellenőrizzük, hogy a köteget kell-e újraátvitellel továbbítani. Ha a válasz igen (Y), mert az elsődleges állomás üzenetismétlő üzemmódban működik, és legalább egy ismétlést kell átvinni, akkor a folyamatábra továbblép a 44 blokkhoz. Ha a válasz nem (N), mert csak egy átvitelre van szükség, vagy megtörtént az utolsó ismételt átvitel, akkor a folyamatábra továbblép a 24 blokkhoz.

A 7. ábrán az SS másodlagos állomásban van egy, az 52 vevőhöz kapcsolt 50 antenna. Az 52 vevő kimenete az 54 dekóderhez van kapcsolva. Az 54 dekóderhez egy 56 címkódszódetektor kapcsolódik. Abban az esetben, ha az SS másodlagos állomás úgy működik, hogy az üzenet egyszeres átvitellel továbbítódik, akkor az 54 dekóder kimenete a 62 processzor bemenetéhez kapcsolódik. A 62 processzor a 64 ROM-ban tárolt program szerint működik.

Alternatív módon abban az esetben, ha az SS másodlagos állomás egy üzenetet egyszer vagy többször megismétel, akkor az 54 dekóder kimenete egy egypólusú több áramkörű 58 kapcsolón át több, SRI -SRn léptetőregiszterhez csatlakozik, amit szaggatott vonal jelez. A 60 jelkombináló eszköz bemenete az SRI-SRn léptetőregiszterek kimeneteihez, kimenete a 62 processzorhoz csatlakozik.

A 62 processzornak több kimenőjele van, mégpedig:

1. vevőt be- és kikapcsoló jel, amely az 52 vevő villamos szintjét vezérlő 66 teljesítményszabályozó fokozathoz van csatlakoztatva,

2. üzenetbemenő jel/-kimenő jel, amely az üzenettároló 68 RAM-hoz van csatlakoztatva,

3. egy kimenőjel, amely a 70 hajtókörhöz van csatlakoztatva a 68 RAM-ból kiolvasott üzeneteknek a 72 LCD-panelon való megjelenítésére,

4. egy jelző kimenőjel, amely a 74 akusztikus jelátalakító, a 76 fénykibocsátó eszköz, például egy LED és egy 78 vibrátor egyikéhez vagy ezek közül többhöz van csatlakoztatva. A 80 billentyűzet kimenete a 62 processzorhoz van csatlakoztatva.

A 8. ábra egy folyamatábra, amely csak az egyszer átvitt üzenetek végének a meghatározását mutatja.

A 79 blokk jelzi a folyamatábra elejét. A 81 blokk jelöli az SS másodlagos állomásnak előre meghatározott keretéhez az aktív állapotba hozását. A 83 blokkban történnek a keretben vett jelek hibajavításának és dekódolásának műveletei. A 85 blokk jelzi annak ellenőrzését, hogy a dekódolt cím megegyezik-e az SS másodlagos állomásra allokált címek valamelyikével. Ha a válasz nem (N), akkor a folyamatábra visszatér a 83 blokkhoz. Ha azonban a válasz igen (Y), akkor a 87 blokkban visszanyerjük az ADD címkódszóból a CSM ellenőrző összeget, és tároljuk.

A 89 blokk jelöli az egymást követő üzenetkódszavak hibajavítását és dekódolását. A 91 blokkban ellenőrzést végzünk, hogy az üzenetkódszó dekódolható-e. Ha a válasz igen (Y), akkor a 93 blokkban ellenőrzést végzünk, hogy a kódszó üzenetkódszó-e. Ha a válasz itt is igen (Y), akkor a 95 blokkban az üzenetkódszó összekapcsolódik az ADD címkódszóhoz kapcsolt, bármelyik korábban dekódolt üzenetkódszóval. A 97 blokkban CSM ellenőrző összeget számítunk ugyanazt az algoritmust használva, amelyet az SS elsődleges állomásban használtunk. A 99 blokkban összehasonlítjuk a tárolt és kiszámított CSM ellenőrző összegeket. A 101 blokkban ellenőrzést végzünk, hogy a CSM

HU 219 941 Β ellenőrző összegek ugyanazok-e, és ha nem, akkor a folyamatábra visszatér a 89 blokkhoz. Ha azonban ugyanazok, akkor az üzenetet teljesnek tekintjük, és a 103 blokkban az üzenet kijelzésre kerül és/vagy eltároljuk későbbi kijelzésre. A 109 blokk a folyamatábrának a 81 blokkhoz való visszaállítását szolgálja.

Ha a 91 blokkból érkező válasz nem (N), ami azt jelenti, hogy az üzenetkódszó dekódolhatatlan, akkor az eddig összeállított üzenet a 105 blokkban figyelmen kívül hagyható vagy egy figyelmeztetéssel hiányosan kijelezhető. A folyamatábra továbblép a 109 blokkhoz.

A 93 blokkból érkező nem (N) válasz azt jelzi, hogy a rendszer egy ADD címkódszót vagy egy üres kódszót talált. Ez azt jelzi, hogy a CSM ellenőrző összeg nem azonosította az üzenet végét, talán azért, mert egy hibás kódszó volt az üzenetben. A 107 blokkban az üzenet figyelmen kívül hagyható vagy egy figyelmeztetéssel kijelezhető. A folyamatábra továbblép a 109 blokkhoz.

A 9. ábra egy folyamatábra, amely egy üzenet végének a meghatározását mutatja, a soron következő címkódszó vagy üres kódszó észlelésével, amelynek elsőbbsége van a CSM ellenőrző összegek közötti egyezéssel szemben. A rövidség érdekében a folyamatábrát a 89 blokkig és azt beleértve, nem ismertetjük újból. A 91 blokkban ellenőrzést végzünk, hogy az üzenetkódszó dekódolható-e. Ha a válasz igen (Y), akkor a 93 blokkban ellenőrzést végzünk, hogy a kódszó üzenetkódszó-e. Ha a válasz igen (Y), akkor a 95 blokkban az üzenetkódszót összekapcsoljuk a többi üzenetkódszóval, és a folyamatábra visszatér a 89 blokkhoz.

Ha a 91 blokkhoz érkező válasz nem (N), akkor a 97 blokkban kiszámításra kerül a CSM ellenőrző összeg az előző üzenetkódszavakból. A 99 blokkban a kiszámított CSM ellenőrző összeget összehasonlítjuk az ADD címkódszóba, az első Ml üzenetkódszóba vagy vektortérbe illesztett CSM ellenőrző összeggel, ahogy megfelelő. A 101 blokkban ellenőrzést végzünk, hogy a CSM ellenőrző összegek megegyeznek-e. Ha a válasz igen (Y), akkor a 103 blokkban az üzenetet vagy kijelezzük, vagy későbbi kijelzésre tároljuk. Ha a válasz nem (N), akkor a 111 blokkban a hiányosnak tekintett üzenet figyelmen kívül hagyható vagy egy figyelmeztetéssel hiányosan kijelezhető. A 103 és a 111 blokktól a folyamatábra továbblép a visszaállító 109 blokkhoz.

Ha a 93 blokkban a válasz nem (N), akkor a 111 blokkot helyettesítő 113 blokk kivételével a folyamatábra a 97 blokktól a 109 blokkig megismétli a lépéseket, amelyeknek a kényelem kedvéért a 97A, 99A, 101A, 103A, 109A blokkok jelölnek. A rövidség érdekében ezeket a lépéseket nem ismételjük meg. A 101A blokktól érkező nem (N) válasz azt jelzi, hogy a vett és újraszámított CSM ellenőrző összegek különböznek, érzékeltetve, hogy a CSM ellenőrző összeg nem azonosította az üzenet végét, és a 113 blokkban az üzenet figyelmen kívül hagyható vagy egy figyelmeztetéssel kijelezhető.

A 10. ábra egy folyamatábra, amely egy üzenet végének a meghatározását mutatja, ha az üzenet meg van ismételve. A 82 blokk a vevőnek az előre meghatározott kerethez az aktív állapotba hozását jelzi n egymást követő kötegben, ahol n egész szám, jellemző módon és 4 között. A 84 blokk azoknak a jeleknek a dekódolását jelöli, amelyeket veszünk, és amelyek dekódolhatók. Ez a művelet hibajavító kódszavakat is magában foglalhat. A 86 blokk egy ADD címkódszó észlelését jelöli, amely a soron következő üzenet kezdetét jelzi. A 88 fokozatban ellenőrizzük, hogy észleltünk-e ADD címkódszót. Ha a válasz nem (N), akkor folytatódik a vett adatok dekódolása, de ha a válasz igen (Y), akkor a folyamatábra továbblép a 90a-90n blokkokhoz, amelyekben az előre meghatározott számú kötegek megegyező kereteiben végzett több átvitel tárolása történik. Ugyanazon üzenet ismételt átviteleinek száma a távközlési rendszerre jellemző állandó.

A 92 blokkban kombináljuk a kódszavakat a megfelelő tárolt átvitelekben. Egy vagy több különböző ismert technika alkalmazható, például inkább annak a kódszónak a kiválasztása, amely helyesen hibajavított, mint annak, amelynek túl sok javítandó hibája van, és ezeket az a hibajavító algoritmus javítja, amely többségi logikát alkalmaz különösen akkor, ha három vagy több átvitelt tárolnak a megfelelő 90a-90n blokkok. A 94 blokk jelöli a CSM ellenőrző összeg visszanyerését és tárolását a címkódszóban. Miután valamennyi kódszó össze lett kapcsolva az előzőleg elfogadott kódszavakkal egy üzenettárolóban, a 96 blokkban CSM ellenőrző összeg képződik. A 98 blokk jelöli a képezett CSM ellenőrző összegnek az ADD címkódszóból visszanyert CSM ellenőrző összeggel való összehasonlítását. A 100 blokkban döntést hozunk, hogy a CSM ellenőrző összegek megegyeznek-e. Ha nem egyeznek meg (N), akkor a kódszavak kombinálásából, új CSM ellenőrző összeg számításából és a CSM ellenőrző összegek összehasonlításából álló ciklus megismétlődik. Ha a CSM ellenőrző összegek megegyeznek (Y), akkor a 102 blokkban egy üzenetvégjelző képződik, amely gátolja a kódszavak további kombinálását, és törli azokat az adatokat, amelyeket a 90a-90n blokkokban történő műveletek eltároltak. A 104 blokkban tárolódik 68 RAM-ban lévő üzenet, és a 106 blokkban történik az SS másodlagos állomás nullázása.

A 11. ábra egy 32 bites BZM zérókötegmarkert szemléltet, amelyet legegyszerűbb alakjában egy több kötegből álló ciklusban - például 3 nagy sebességű köteg vagy 15 köteg 1200 b/s sebességen - az első köteg jelzésére használnak. Egy egyszerű BZM használatát az EP-A1-0 554 941 számú európai szabadalmi leírásban ismertetik. Bővített alakban a BZM az információnak az SS másodlagos állomásokhoz való szállítására használható, úgyhogy a kívánalomnak megfelelően saját magát adaptálja. Az egyik bővítésben, amely a jelen találmánynál alkalmazható, a BZM jelezheti az SS másodlagos állomásnak, hogy aktív állapotba kell hoznia inkább egyszer minden nagy sebességű köteget, mint egyszer minden ciklust.

All. ábrán egy olyan eljárásra alkalmas BZM látható, amelyben az üzenetek kétszer vagy többször ismétlődnek. A BZM lényegében egy 32 bites címkódszó, és formátuma általában megegyezik egy POCSAG címkódszóval. így az első bitet annak jelzésére használjuk, hogy a kódszó címkódszó vagy üzenetkódszó-e.

HU 219 941 Β

A 22-31. bitek CRC szavak, és a 32. bit hozza létre a páros paritást.

A 2. bitet annak jelzésére használjuk, hogy a kódszó célja egy BZM vagy egy SS másodlagos állomás címe. A 3-6. biteket a rendszeroperátor azonosítására, a 7-15. biteket a terület azonosítására használjuk. A 16. bitet annak megkülönböztetésére használjuk, hogy a kódszó BZM vagy BZM-üzenet-e. A 17. és 18. bitet annak jelzésére használjuk, hogy az üzenet hányszor van ismételve. Két bit lehetővé teszi négy feltétel, például 0, 1, 2 vagy 3, jelzését. A 19. és a 20. bitet annak azonosítására használjuk, hogy melyik ismétlés van átvive az aktuális kötegben, és a 21. bitet annak jelzésére használjuk, hogy a rendszer ciklus- vagy kötegüzemmódban működik-e.

Jóllehet nem ismertetjük részletesen, dekódolhatatlan kódszó vétele esetén, és amikor egy üzenet végét egy ADD címkódszó vagy üres kódszó vételével észleljük, akkor a beillesztett CSM ellenőrző összeg konvencionálisabban használható, mint a hibás átvitelek ellenőrzése.

A jelen leírás elolvasásából az adott területen járatos szakember számára további változatok válnak nyilvánvalóvá. Az ilyen változatok egyéb jellemzőket is magukban foglalhatnak, amelyek már ismertek a távközlési rendszerek és azok alkotórészeinek tervezésében, előállításában és alkalmazásában, és amelyek az itt már ismertetett jellemzők helyett vagy azokkal együtt használhatók. Jóllehet ebben a szabadalmi bejelentésben az igénypontokat a jellemzők sajátos kombinációihoz fogalmaztuk meg, nyilvánvaló, hogy a jelen bejelentés oltalmi köre kiterjed az itt akár explicit, akár implicit módon leírt bármilyen újszerű jellemzőre vagy a jellemzők bármilyen újszerű kombinációjára vagy ezek bármilyen általánosítására is, akár kapcsolatos a jelen találmány bármelyik igénypontjával, akár nem, ha nem küszöböli ki ugyanazokat a műszaki problémákat, amelyeket a jelen találmány kiküszöböl. A bejelentők megjegyzik, hogy új igénypontok fogalmazhatók meg az ilyen jellemzőkhöz és/vagy az ilyen jellemzők kombinációihoz a jelen bejelentés vagy az abból származtatott bármilyen további bejelentés végrehajtásakor.

A találmány ipari alkalmazhatósága viszonylag hosszú adatüzenetek, például szövegkönyvek vagy személyhívó rendszenei vagy célra orientált üzenettovábbító rendszerrel való átvitelére terjed ki.

Claims (14)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás adatüzenetek átvitelére és vételére, amely a következő lépéseket foglalja magában:

   több kódszóból összeállítunk egy üzenetet; az üzenetet átvisszük; vesszük az átvitt üzenetet; visszanyerjük a kódszavakat; tároljuk az egymást követő kódszavakat; azzal jellemezve, hogy az üzenetet átvitele előtt egy ahhoz tartozó ellenőrző összeget számítunk ki, és ezt beillesztjük az üzenetbe;

   valamint a vétel és az összes egymást követő kódszó (CW) eltárolása után a vevőoldalon is meghatározzuk az ellenőrző összeget (CSM) ugyanannak az algoritmusnak az alkalmazásával, amelyet az eredetileg átvitt üzenetben lévő ellenőrző (CSM) összeg kiszámításához használtunk, és ha az így meghatározott ellenőrző összeg (CSM) megegyezik az eredetileg átvitt üzenetbe illesztett ellenőrző összeggel (CSM), akkor a megegyezőség tényét rögzítjük.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az említett megegyezőség rögzítésére reagálva az üzenetet teljes üzenetként kezeljük.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a tárolt kódszavakat (CW) dekódoljuk, amíg egy címkódszót (ADD) nem észlelünk, és erre reagálva az üzenetet az előző kódszóig (CWm) teljes üzenetként kezeljük.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az egymást követő tárolt kódszavakat sorjában dekódoljuk, amíg egy dekódolhatatlan kódszót (CW) nem észlelünk; ellenőrizzük, hogy az említett megegyezőség megvan-e, és ha igen, az üzenetet az említett megegyezőséget mutató kódszóig (CWm) - azt is beleértve - teljes üzenetként kezeljük.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az üzenet egy címkódszót (ADD) és kapcsolt üzenetkódszavakat tartalmaz, és az ellenőrző összeget (CSM) a címkódszóba (ADD) illesztjük be.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az üzenet egy címkódszót (ADD) és kapcsolt üzenetkódszavakat tartalmaz, és az ellenőrző összeget (CSM) a címkódszóval (ADD) összekapcsolt üzenetkódszóba illesztjük be.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy minden üzenetet legalább kétszer viszünk át; vesszük az üzenet első átvitelét; hibajavítást végzünk a kódszavakon, ha szükséges; valamennyi kódszót (CW) dekódoljuk, és a dekódolt kódszót (CW) tároljuk; veszszük az üzenet ismétlését vagy valamennyi ismétlését, hibajavítást végzünk a vett vagy valamennyi vett üzenet ismételt kódszavain (CW), ha szükséges; valamenynyi kódszót (CW) dekódoljuk, az ismételt üzenetet kódszavanként tároljuk; az első üzenet tárolt változatával kezdünk; összeállítjuk az üzenet végső változatát az első üzenetben, és annak ismétlésében vagy valamennyi ismétlésében lévő, megegyező kódszavak (CW) összehasonlításával; valamennyi kódszónak (CW) az összeállítás alatt lévő üzenet végső változatához való hozzáadása után meghatározzuk az ellenőrző összeget (CSM) ugyanannak az algoritmusnak az alkalmazásával, amelyet az eredetileg átvitt üzenetben lévő ellenőrző összeg (CSM) meghatározásához használtunk, és ha az így meghatározott ellenőrző összeg (CSM) megegyezik az eredetileg átvitt üzenetbe illesztett ellenőrző összeggel (CSM), befejezzük az eredeti és az ismételt üzenet(ek) további összehasonlítását.
8. 8. Eljárás adatüzenetek átvitelére és vételére, amely a következő lépéseket foglalja magában:

   kódoljuk és formázzuk az átviendő adatokat;

   HU 219 941 Β az üzenetet legalább kétszer átvisszük ugyanannak az üzenetnek valamennyi átviteléhez előre meghatározott intervallumokon, vesszük és dekódoljuk az üzenetadatokat megfelelő csomagokban;

   a dekódolt adatokat tároljuk; a dekódolt adatokban a megegyező kódszavak figyelembevételével meghatározzuk, hogy a kódszavak közül melyik helyes;

   azzal jellemezve, hogy az említett kódolt és formázott adatokhoz meghatározunk egy ellenőrző összeget (CSM) és beillesztjük a formázott adatokba üzenet kialakítása céljából;

   a helyes kódszavak (CW) tárolása után, azzal lényegében egyidejűleg kiszámítunk egy ellenőrző összeget (CSM) a tárolt helyes kódszavakra (CW) vonatkozóan, miáltal amikor a számított ellenőrző összeg (CSM) azonos a formázott adatba illesztett ellenőrző összeggel (CSM), akkor arra következtetünk, hogy a vett üzenet teljes, és befejezzük a tárolt üzenet további elemzését.
9. 9. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az üzeneteket legalább két összekapcsolt csomag előre meghatározott keretében visszük át, hogy tároljuk a legalább két csomag közül az első csomag előre meghatározott keretében lévő dekódolt üzenetet vagy összekapcsolt üzeneteket, hogy a második és az opcionálisan soron következő csomagok ugyanazon előre meghatározott keretében lévő dekódolt üzenetkódszavakat kódszavanként tároljuk, amíg az üzenet végének jelzése meg nem érkezik.
10. 10. A 8. vagy a 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az ellenőrző összeget (CSM) beillesztjük egy címkódszóba (ADD), amelyet adatkódszavakkal kapcsolunk össze.
11. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kódszavakat (CW) bitenkénti besorolással visszük át, és vétel közben megszüntetjük a besorolásukat.
12. 12. Rendszer adatüzenetek átvitelére és vételére, amely adatüzenetek kódszavakból vannak összeállítva, a rendszer legalább a következőket tartalmazza:

    eszközt ellenőrző összeg átvitel előtti számítására és beillesztésére minden egyes üzenetbe;

    eszközt az átvitt üzenet vételére;

    eszközt az üzenet hibajavítására, ha szükséges;

    eszközt az egymást követő kódszavak tárolására;

    azzal jellemezve, hogy továbbá van benne a vett kódszavak (CW) tárolt kódszavakhoz (CW) való hozzáadására alkalmas, egy ellenőrző összeget (CSM) meghatározó eszköz, amely az eredeti üzenetben lévő átvitel előtti ellenőrző összeg (CSM) számításához használt algoritmust használó eszköz;

    és eszköz annak rögzítésre, ha az átvitel után számított ellenőrző összeg (CSM) megegyezik az átvitel előtt az üzenetbe illesztett ellenőrző összeggel (CSM).
13. 13. Rendszer adatüzenetek átvitelére és vételére, amely adatüzenetek kódszavakból vannak összeállítva, a rendszer legalább a következőket tartalmazza:

    eszközt ellenőrző összeg számítására és beillesztésére minden üzenetbe;

    eszközt az üzenet és az üzenet legalább egy ismétlésének átvitelére;

    eszközt az üzenet eredeti átvitelének és az üzenet ismétlésének vagy valamennyi ismétlésének vételére;

    eszközt az üzenet és az üzenet ismétlésének vagy valamennyi ismétlésének hibajavítására, ha szükséges;

    eszközt az üzenet egymást követő kódszavainak tárolására, az ismételt üzeneteket kódszavanként tárolva;

    eszközt az üzenet végső változatának összeállítására, amely alkalmas az eredetileg vett üzenetben és az üzenet ismétlésében vagy valamennyi ismétlésében lévő megegyező kódszavak összehasonlítására; azzal jellemezve, hogy továbbá van benne a vett valamennyi kódszónak az összeállítás alatt lévő üzenet végső változatához való hozzáadására alkalmas, egy ellenőrző összeget (CSM) meghatározó eszköz, amely az eredeti üzenetben lévő átvitel előtti ellenőrző összeg (CSM) számításához használt algoritmust használó eszköz, és eszköz annak rögzítésre, hogy teljes üzenet lett véve, ha az átvitel után számított ellenőrző összeg (CSM) megegyezik az átvitel előtt az üzenetbe illesztett ellenőrző összeggel (CSM);

    és eszközt az eredeti és az ismételt üzenet(ek) további összehasonlításának befejezésére.
14. 14. Másodlagos állomás a 12. igénypont szerinti rendszerben való alkalmazásra, amelyben van egy eszköz az átvitt üzenet vételére; eszköz az üzenetet tartalmazó kódszavak dekódolására; eszköz a dekódolt kódszavak tárolására;

    azzal jellemezve, hogy továbbá van benne egy ellenőrző összeg (CSM) számításához szükséges valamennyi kódszó (CW) tárolására alkalmas eszköz; eszköz a számított ellenőrző összegnek (CSM) az átvitel közben a formázott üzenetbe illesztett ellenőrző összeggel való összehasonlításra; és egy rögzítőeszköz, ha a számított és a beillesztett ellenőrző összegek (CSM) megegyeznek.