HU218888B - Javított minőségű, diffúzorral ellátott gázégő - Google Patents

Description

A találmány tárgya javított minőségű diffúzorral ellátott gázégő, amely diffúzorban a gázkeverék égése végbemegy.

A gázégők alapvetően egy fúvókát tartalmaznak, amelyen keresztül valamely fűtőgáz, mint például metán, propán vagy hasonló, nyomás alatt egy keverőcsőbe, általában egy Venturi-cső jellegű esőbe van beáramoltatva, ahol kellő mennyiségű égési levegő vagy primer levegő kerül beszívásra az áramló hűtőgáz által létrehozott szívóhatás következtében.

A primer levegő, megfelelő arányban hozzákeverve a gázhoz, egy éghető keveréket képez, amely egy fémlemezből késztett, nyílásokkal ellátott tokszerű test által képzett keverő- és elosztókamrába van bevezetve, amelynek nyílásait diffúzotoknak hívják.

Az éghető keverék a megfelelő méretű diffúzorokból megfelelő sebességgel áramlik ki, amely sebesség az átáramló mennyiség függvényében változik, és ezen keverékei a diffúzorokon kívül vagy egy gyújtóláng, vagy egy megfelelő gyújtószerkezet gyújtja meg.

A diffúzorok megfelelő alakja és mérete különösen meghatározó a hatékony tüzeléshez és a lángstabilitás különböző működési feltételek melletti biztosításához, valamint a visszagyulladás megakadályozásához.

A bejelentő kifejlesztett már olyan nagy fajlagos teljesítményű és alacsony NO_X- és CO-kibocsátású égőket, amelyeknek a diffúzoraí egy fémlemezben vannak rácsokat képező módon kialakítva, amely rácsok között így egy vagy több válaszfal képződik, és a diffúzorok mérete úgy van megválasztva, hogy az éghető keverék viszonylag nagy sebességgel kényszerül kiáramolni, amely többszöröse a teljes teljesítmény melletti lángterjedési sebességnek, ha a keverék levegő-gáz aránya megközelítőleg sztöchiomeirikus vagy annál nagyobb (0,8 <λ<1,6).

Az ilyen típusú diffúzorok, amilyen például a bejelentő EP-A 0 373 157 számú szabadalmi iratban ismertetett megoldása, lehetővé teszik lamináris lángok vagy rendkívül stabil lángfrontok létrehozását, amelyek széttartó felületek mentén terjednek ki, és amelyek kezdete a központi válaszfal közelében helyezkedik el, és ezen lángfrontok különböző módon terülnek szét a kiáramlást sebesség függvényében, mégpedig azzal fordítottan arányosan.

Mivel a láng két olyan felület mentén fejlődik ki, amelyek adott távolságra vannak attól az elemtől vagy lemeztől, amelyen a diffúzorok ki vannak képezve, így az az anyag, amelyből a diffúzorok ki vannak alakítva, elhanyagolható mértékben van kitéve hő okozta feszültségnek, ellenálló a fárasztó igénybevétel okozta meghibásodással szemben, és nincs kitéve szerkezeti jellemzői gyengülésének vagy megváltozásának.

Ily módon az ilyen típusú diffúzossal ellátott égő élettartama (jobb hatásfoka és fajlagos teljesítménye mellett) sokkal hosszabb, mint a hagyományos égők élettartama, amelyekben a levegő-tüzelőanyag keveréknek egy, a lángterjedési sebességnél csupán valamivel nagyobb sebességű árama által létrehozott láng fejlődik ki a diffúzor közvetlen közelében, helyi égőtúlhevítést okozva.

Az ilyen típusú diffúzorok változó átáramló mennyiségek mellett, és ezért változó feltételek mellett is tudnak működni.

Azonban csökkentett átáramló mennyiségek és következésképpen a tüzelőanyag-keverék csökkent sebessége esetért (vagy a vártnál nagyobb lángterjedési sebességű gáz eseten) a láng hajlamos a diffúzorfalak megközelítésére, a rácspár, illetve az ezek közé iktatott válaszfal helyi túlhevülését okozva (hasonlóan a hagyományos égőkhöz).

Ilyen feltételek mellett az eltérő mértékű égőfelhevülés, ahol a hőmérséklet-ingadozás a 300-350 °C-ot is elérheti, helyi belső hőtágulásokat és feszültségeket okoz, amelyek fárasztják az anyagot és annak végső tönkrem e Heteiéhez vezetn ek.

A jelen találmány értelmében ezt a hátrányt egy olyan, rácspárba osztott párhuzamos résnyílások sorozatából álló diffúzorral ellátott gázégővel küszöböljük ki, ahol a rácspár legalább egyik végénél, a válaszfalra merőlegesen egy, a rácspár szélességére kiterjedő megnyújtott résnyilás van elrendezve, amely lehetővé teszi a rácsok közé iktatott válaszfal, valamint a rácselemek különböző megnyúlásainak kompenzálását az égő többi részéhez képest, mivel a válaszfal képezi az égő azon elemét, amely leginkább ki van téve a feíhevítésnek, ha az égő falakhoz közeli lánggal működik.

A jelen találmány egy további kiviteli alakja értelmében a kettős rács mellett elrendezett megnyújtott résnyílás egy ezen résnyílásba beszögeílő kiemelkedéssel van ellátva, hogy megóvjuk a rácsot a deformációktól az égőprofil-alakitási műveletek során.

A találmány további részleteit és előnyeit az alábbi kiviteli példa kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük.

A rajzon az 1. ábra egy gázégő példaként! felépítését mutatja hosszmetszetben, a 2. ábra az 1. ábra szerinti gázégő felülnézete, a 3. ábra egy további példákétól gázégő oldalnézete, a 4. ábra az 1-3. ábrák szerinti gázégők diffűzorát mutatja, felnagyítva, az 5, ábra egy diffúzon tüntet fél a 4, ábra I-I vonala szerinti metszetben, valamint az általa képzett lángfrontokat különböző átáramló mennyiségek mellett, a 6. ábra a 4. ábra 1-1 vonala szerinti metszetnek megfelelően a különböző hőtágulások által a diffúzorban okozott deformációkat tünteti fel vázlatosan, a 7, ábra a 4. ábra II—II vonala szerinti metszetnek megfelelően a különböző hőtágulások által a diflúzorválaszfalban okozott deformációkat szemlélteti vázlatosan, a 8. ábra a találmány szerinti rácsos diffúzor egyik előnyös kiviteli alakját mutatja felülnézeíben, a 9. ábra a 8. ábra szerinti diffúzor egy másik változatát tünteti fel, a 10. ábra a 8. ábra szerinti diffúzor egy harmadik változatát mutatja, míg

HU 218 888 Β all. ábra a 8. ábra szerinti diffúzor egy negyedik változatát tünteti fel.

Amint az az 1. és 2. ábrán látható, egy gázégő alapvetően. egy ! fúvókat tartalmaz, amely egy íűtőgázáramot (metán, bután vagy hasonló) lövell egy Venturicsőbe, melyet egy összetartó 2 csonka kúp, egy kisebb keresztmetszetű 3 hengeres szakasz és egy széttartó 4 csonka kúp képez, amelyek egy adott esetben, de nem szükségszerűen henger alakú, (okszerű 5 égőtest által vannak körülvéve.

Az összetartó 2 csonka kúp a külső atmoszférával áll összeköttetésben, míg a széttartó 4 csonka kúp egy 6 kilépőnyííáson keresztül nyitott a tokszerű 5 égőtest belső tere felé.

A tokszerű 5 égőtest ugyanakkor a 2. ábrán látható módon 7, 8 - 20 nyílásokon, más néven diffúzorokon keresztül összeköttetésben áll az égő külső környezetével.

A fűíőgázárani által létrehozott szívás a Venturí-cső nyakrészében égési levegő beszívását váltja ki az összetartó 2 csonka kúpon keresztül.

A Venturi-cső 1 íúvókához képesti megfelelő méretezésével és elhelyezésével egy, a gázmennyiséghez megfelelően arányúié levegőmennyiség beszívása érhető el.

A széttartó 4 csonka kúpban és a 6 kilépőnyílásban létrehozott turbulencia azt eredményezi, hogy a gáz összekeveredik a beszívott levegővel, és az így létrejövő éghető keverék a 7, 8 -20 diffúzorokon keresztül az összegződő beáramló mennyiség függvényében változó sebességgel áramlik ki, amely általában nagyobb, mint a láng terjedési sebessége.

Egészen hasonló ehhez a 3. ábrán látható, úgynevezett „pipetta” vagy „rövid lejtős” típusú égő működése, ahol a Venturi-cső, ahelyett hogy benyúlna egy henger alakú keverő-elosztó kamrába, amely körülveszi a Venturi-csövet, egy felette (vagy oldalt) elhelyezett kamrába torkollik és ahhoz egy könyökön keresztül kapcsolódik.

Az éghető keveréknek az égőn kívül megfelelő szerkezettel történő begyújtásakor mindegyik diffúzor egyegy lángforrássá válik, amelynek alakja a diffúzor alakjától függ.

A 4. ábra a 7- 20 diffúzorok egyikének egy ismert kiviteli alakját tünteti fel, felnagyított felülnézetben.

Mindegyik diffúzor számos hosszúkás vagy téglalap alakú 21—34 résnyííással rendelkezik, amelyek a tokszerű 5 égőtestben vannak kialakítva és egymáshoz képest párhuzamosan, két sorban vannak elrendezve, egy-egy 35, 36 rácsból álló rácspárt képezve, amelyek a tokszerű 5 égőíesí falának egy hosszirányban elnyúló szakasza által vannak egymástól elválasztva, amelyet funkciójára való tekintettel 37 válaszfalnak hívhatunk.

A 21-34 résnyílások célszerűen a iokszerü 5 égőtest 37 válaszfalának vastagságával azonos nagyságrendű szélességgel, például 0,5-0,7 mm-es szélességgel rendelkeznek, és egy-egy azonos nagyságrendű rácselem által vannak egymástól elválasztva,

A 21-34 résnyílások hossza ennél nagyobb nagyságrendű, például 7 mm.

A 37 válaszfal, amely a két 35, 36 rácsot egymástól elválasztja, célszerűen 1,5-4-szer akkora szélességgel rendelkezik, mint a 21-34 résnyilások.

Ez a típusú diffúzor, amint az az 5. ábrán is látható, egyedülálló abból a szempontból, hogy olyan lángot hoz létre, amely két széttartó lángfrontra terjed szét, egyfajta lepkeszámyszerű alakzatban.

Az éghető keverék az 5. ábra 138, 139 nyilainak irányában áramlik ki a diffúzor rés alakú nyílásain keresztül.

Ahogy meggyújtjuk az éghető keveréket, a 37 válaszfal felett húzódó 38 tartomány telítődik elégetett gázokkal, amelyek folyamatosan termelődnek az égetés következtében, mialatt a diffúzor szélső tartományaiban hideg levegő kerül beszívásra, amely táplálja a keveréket és hígítja azt, miáltal csökken a lángterjedési sebesség.

Ily módon két, egymással szemközti 39, 40 lángfront alakul ki, amelyek igen stabilak és amelyek térbeli helyzete az éghető keverék kiáramlás! sebességétől függ, vagyis ennélfogva annak átáramló mennyiségétől.

Meg kell jegyeznünk, hogy ugyanilyen típusú láng hozható létre olyan égőkkel is, amelyeknél a két 35, rács olyan válaszfal által van egymástól elválasztva, amely a rácselemekkel azonos irányban húzódik, amint azt a korábbiakban említett szabadalom kapcsán ismertettük.

Ha az átáramló mennyiség csökken (vagy ha a lángterjedési sebesség nő), a 39, 40 lángfrontok, amelyek maximális átáramló mennyiségnél kellő távolságban vannak az égőtől, kezdenek lefelé elmozdulni és megközelíteni az égőt, elfoglalva a 41, 42 hivatkozási jelek által jelzett helyzetet, szélsőséges esetben pedig a 43, 44 helyzetei.

Az így létrejövő lángtípus a láng hősugárzása és a hővezetés révén jobban félmelegíti a 37 válaszfalat, mint az 5 égőtestnek a diffúzort körülvevő falait.

Ezeket a falakat tulajdonképpen az égő belsejében egy, a 45, 46 nyilak által jelzett alacsony hőmérsékletű gázkeverékáram érinti, amely hűti az égőfalakat, míg kívül egy, a 47, 48 nyilak által jelzett hideglevegő-áram éri, melyet az éghető keverék ktíépőárama hoz létre.

Ezzel szemben a tokszerű 5 égőtest belsejében, a válaszfalhoz közei, az éghető keverék 49 pangó zónája van jelen, amely a 37 válaszfal számára egyfajta hőszigetelést biztosít.

Ugyanez a pangó állapot jelenik meg a tokszerű 5 égőtesten kívül, a 37 válaszfal közelében.

Ennek eredményeként az égő működésekor a 37 válaszfal magasabb hőmérsékletű lesz, mint az 5 égőtest diffúzort körülvevő falai, míg a 21-34 résnyílások közé iktatott rácselemek egy közbenső hőmérsékletei érnek el.

Nagy átáramló mennyiségeknél viszonylag csekély a hőmérséklet-különbség, azonban ennek értéke 300 °C-os nagyságrendig is emelkedhet az átáramló gázmennyiség csökkenésével (vagy' a íángf erjedési sebesség növekedésével).

Ennek eredménye a 37 válaszfalnak és a rácselemeknek és az 5 égőíesí diffúzort körülvevő falainak el3

HU 218 888 Β

2, térő mértékű hőtágulása, amely különbség annál nagyobb, minél kisebb az átáramló mennyiség (vagy minél nagyobb a íángterjedési sebesség).

A 6. és 7. ábra jellegükben szemlélteti a rácseíemekben (6. ábra), illetve a 37 válaszfalban (7. ábra) jelentkező eltérő hőtágulások okozta deformációkat.

Mivel a tokszerű 5 égőtest felülete általában kifelé domború, és a résnyílások úgy vannak elrendezve, hogy az 5 égőtest görbületének irányába essenek, a rácselemek 5 égőtesthez képesti megnyúlása könnyen kompenzálható egy, az 50 szaggatóit vonal által jelzett nagyobb görbületű alak felvétele révén, minimális nagyságú belső rugalmas igénybevételek mellett. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt, hogy a rácselemek, melyek egyik végükkel a 37 válaszfalhoz kapcsolódnak, visszahatnak a 37 válaszfal deformációira.

Egészen más a helyzet a 37 válaszfalnál, amely lényegesen nagyobb hőtágulásnak van kitéve.

A 37 válaszfal, amelynek végei az 5 égőtest falaihoz csatlakoznak, ugyanakkor közbenső pontjai a 35, rácsok rácselemeihez kapcsolódnak, sokkal nagyobb deformációnak van kitéve, számottevő belső feszültségekkel és behajlásokkal, valamint (bizonyos mértékig kiszámíthatatlanul) többszörös hullámok képződésével, amint azt az 51 szaggatott vonal jelzi a 7. ábrán.

Az átáramló mennyiség változásának, valamint az égő ismétlődő ki-be kapcsolódásának következtében az égő fárasztó igénybevételnek van kitéve, főként a végein, és hajlamos a tartós használat során kialakuló meghibásodásra.

A válaszfal-deformáció érinti a rácselemeket is, amelyek egyik vége a 37 válaszfalhoz van csatlakoztatva, aminek a következménye ezeknél az elemeknél is a tartós használat során létrejövő meghibásodás.

Ezt a hátrányt azáltal küszöböljük ki és az égő élettartamát a találmány értelmében olyan diffúzorokkal hosszabbítjuk meg, amelyeknél a 8. ábrán látható módon a rácspár egy pár megnyújtott 52, 53 résnyílás által van közrefogva, amelyek szélessége célszerűen, de nem feltétlenül azonos a diffúzorrésnyílások szélességével, míg hosszúságuk lényegében azonos a diffúzomak a 37 válaszfal fekvési irányára merőlegesen, annak végeinél mért szélességével.

Ily módon a 3 7 válaszfal hőtágulása az 54, 55 nyilak által jelzett hosszirányban behajlás és ezzel összefüggő fárasztó igénybevétel nélkül léphet fel.

Egy járulékos előnyt biztosít az a körülmény, hogy a 3 7 válaszfal nincs a diffűzor falaihoz csatlakoztatva, és így szabaddá van téve a rácselemek egyik vége a válaszfal közbeiktatásával terhelt diffüzorfaíaktók

Az ebből létrejövő szerkezet egyfajta egymás melletti tartókból álló szerkezetnek fogható fel, amelyek gyakorlatilag kétszer olyan hosszúak, mint a ráeseíemek (hozzáadva a válaszfal szélességét).

Ez lehetővé teszi a rácselemek számára, hogy a diffúzorfaiakhoz képesti megnyúlásuk során sokkal kisebb hajlítónyomatékok képződjenek, és ennek következtében minimális fárasztó hatásnak legyenek kitéve.

Míg a két járulékos, megnyújtott 52, 53 résnyílás előnyös a rácselemek fárasztó igénybevételének minimalizálásához is, nyilvánvaló, hogy a 37 válaszfal (és a rácselemek) hosszától függően egyetlen járulékos résnyiíás is elegendő lehet, amely a diffűzor ráespárjának egyik oldalán, vagy ha szükséges, a közepén van elrendezve.

A járulékos 52, 53 résnyílások elősegítik legyezőszerű szélső lángfrontok kialakulását és így a többi résnyílás által létrehozott lángfrontokkal együtt egy stabil lángot képeznek, amely kehelyszerű formát vesz fel és egy viszonylag statikus elégett gáztérfogatot fogiaí magában, hogy biztosítsa a lángstabilitást.

A találmány szerinti megoldás továbbfejlesztéseként előnyösen egy vagy több kör aiakú vagy hosszúkás 56, 57, 58, 59 nyílás lehet ki alakítva a járulékos 52, 53 résnyíl ásókhoz képest a 37 válaszfallal átellenben. Ezen 56--59 nyílások aira szolgálnak, hogy kis lángokat képezzenek, amelyek javítják a diffúzorrésnyílások által létrehozott lángfrontok stabilitását.

A görgők sorozata által profilírozott cső alakít égőtest esetében a gyártási folyamat során olyan feszültségek jelentkeznek, amelyeknek a réskiterjedés irányára merőleges összetevőjük van, amely deformálhatja a diffúzotokat.

A találmány egy további kiviteli alakja értelmében ezen probléma kiküszöbölése céljából a megnyújtott járulékos résnyílások a belsejükbe beszögellő 60, 65 kiemelkedésekkel vannak ellátva, amelyek helyileg arra a szükséges minimumra csökkentik a résnyílásszéíességet, amely még lehetővé teszi a válaszfal hőtáguíását.

Valójában nyilvánvaló, hogy az általában lyukasztással (stancolással) kialakított résnyílásoknál ezek szélessége nem lehet kisebb, mint egy bizonyos, a lyukasztandó anyag vastagságára vonatkoztatott határérték. Amint azt az előzőekben említettük, ez a szélesség például 0,5-0,7 mm lehet, míg a válaszfal viszonylagos megnyúlása maximális üzemi hőmérsékleten ennél sokkal kisebb lehet.

Amint az a 9. ábrán látható, ezek a 60, 65 kiemelkedések két különböző típusú eljárással nyerhetők.

A megnyújtott járulékos 61 résnyílásban levő 60 kiemelkedést például úgy kapjuk, hogy az égő falában, a 6 í résnyílás közvetlen közelében és a 37 válaszfal vége mellett egy 63 nyílást képezünk egy rés vagy egy kör alakú nyílás formájában.

A 63 nyílást stancolással nyerjük, azt követően, hogy kialakítottuk a 61 résnyílást, így az anyag képíékenysége eredményezi a 60 kitüremkedést vagy kiemelkedést a 61 résnyílás belsejében.

Uv módon, ha a 37 válaszfalat az egymást követő profilírozási műveletek során megnyújtjuk, a 64 nyíl irányában, az megtámaszkodik a 60 kiemelkedésen, így nem kerül sor további deformációkra a képlékeny folyás határánál.

Nyilvánvaló, hogy a képlékeny folyás esetében a 37 válaszfal egyik végén elveszett hőtágulási térközt a másik végén nyerjük vissza.

Alternatív megoldásként egy 65 kiemelkedés hozható létre átlyukasztás nélküli stancolással, amely az anyagot képlékenyen egy, már előre kialakított 66 résnyílásba szorítja. Ez a képlékeny deformáció létrehozható

HU 218 888 Β mind a diffúzort körülvevő égőfalban, mind pedig a 37 válaszfalban.

Az előzőekben ismertetett megoldások csupán egy előnyös kiviteli alakot és annak néhány változatát jelentik, azonban nyilvánvaló, hogy még számos változat valósítható meg a találmány keretei között.

Például, amint az a 10. ábrán látható, egy 67 égő diffúzorok sokasága helyet! ellátható egy folyamatos kettős rácsú diffúzorral, amely kiterjed az égő teljes hosszára.

Ebben az esetben a ráesők közé iktatott válaszfal több szakaszra osztható több megnyújtott résnyílás által, amelyek egymástól meghatározott távolságra vannak elrendezve a válaszfalra keresztirányban.

További példaként, amint az a 11. ábrán látható, a találmány olyan diffözorokhoz is alkalmazható, ahol a rácsok résnyílásai (a rácsrések) a 37 válaszfal kiterjedésének irányával párhuzamosan vannak elrendezve.

Ebben az esetben a járulékos résnyííások, amelyek száma célszerűen legalább kettő, a válaszfal és a rácsrések kiterjedésének irányára merőlegesen vannak elrendezve.

Claims (10)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK.

   1. Gázégő, amelyben egy éghető gázkeverék van kiáramoltatva rácspárba osztott párhuzamos résnyííások (21, 22-33, 34) sorozata által képzett legalább egy diffúzoron (7, 8-20) keresztül, ahol a rácspár egy, a rácspárt képező két rács (35, 36) között húzódó válaszfal (37) által van elválasztva, azzal jellemezve, hogy a rácspárt képező rácsok (35, 36) legalább egyik végénél a válaszfalra (37) merőlegesen egy, a rácspár szélességére kiterjedő megnyújtott résnyílás (52, 53; 61, 66) van elrendezve, amely alkalmas a válaszfalnak (37) a válaszfal (37) és az égőtest (5) diffúzort (7,

   8-20) körülvevő falának eltérő feíhevülése következtében fellépő viszonylagos méretbeli változások felvételére.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti gázégő, azzal jellemezve, hogy a válaszfal (37) merőlegesen húzódik a rácsok (35, 36) résnyílásaira (21, 22-34), és egy első, megnyújtott résnyílás (52, 61) a rácsok (35, 36) ezen résnyííásaival (21, 22 -34) párhuzamosan húzódik a válaszfái (37) egyik végén.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti gázégő, azzal jellemezve, hogy a válaszfal (37) párhuzamosan húzódik a rácsok résnyilásaival és egy első megnyújtott résnyílás (52, 61) a válaszfalra (37) és a rácsok résnyílásaira merőlegesen húzódik.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti gázégő, azzal jellemezve, hogy egy második megnyújtott résnyilással (53, 66) van ellátva, amely a válaszfalra (37) merőlegesen húzódik a válaszfal (37) másik végénél.
5. 5. A 4. igénypont szerinti gázégő, azzal jellemezve, hogy legalább egy harmadik megnyújtott résnyílással van ellátva az első és második megnyújtott résnyílás (52, 61, illetve 53, 66) között, és azokkal párhuzamosan van elrendezve, amely harmadik megnyújtott résnyílás vagy résnyííások az égőtest hosszirányában kiterjedő válaszfalat (37) legalább két szakaszra osztja (osztják),
6. 6. Az 5. igénypont szerinti gázégő, azzal jellemezve, hogy az első megnyújtott résnyílásnak (52, 61), a második megnyújtott résnyílásnak (53, 66) és a legalább egy harmadik megnyújtott résnyílásnak ugyanakkora a szélessége, mint a rácsok (35, 36) résnyílásaié (21, 22-34), és azoktól azonos osztástávolságokra vannak elrendezve.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti gázégő, azzal jellemezve, hogy a diffúzor (7-20) első, második vagy harmadik megnyújtott résnyílásának (52, 61; 53, 66) legalább egyikébe beszögelíő kiemelkedéssel (60, 65) rendelkezik.
8. 8. A 7. igénypont szerinti gázégő, azzal jellemezve, hogy az égőtest (5) diffúzort (7-20) körülvevő falában legalább egy megnyújtott résnyílás (61) mellett egy nyílás (63) van stancoíással kialakítva, ahol a beszögeílő kiemelkedés (60) ezen stancolás által van létrehozva.
9. 9. A 7. igénypont szerinti gázégő, azzal jellemezve, hogy legalább egy megnyújtott résnyílás (66) mellett stancoíással egy bemélyedés van kialakítva, ahol a beszögellő kiemelkedés (65) ezen stancolás által van létrehozva.
10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti gázégő, azzal jellemezve, hogy az égőtest (5) diffúzort körülvevő falában legalább egy, az éghető gázkeverék rajta való kiáramlása révén a Íángsíabilitást növelő nyílás (56, 57, 58, 59, 63) van az első és/vagy második megnyújtott résnyííáshoz (52, 61; 53, 66) képest a válaszfallal (37) átellenben kialakítva.