HU217764B - Befogótokmány automatikus pofaállítással és centrifugális erő kiegyensúlyozással - Google Patents

Abstract

Befogótokmány tokmányházban (1) megvezetett befogópofákkal (2),amelyekhez fogaslécfogazaton (3) keresztül közvetlenül vagy közvetvevelük össze-, illetve szétkapcsolható belső pofák (4) vannakhozzárendelve, amely belső pofáknak (4) fogaslécfogazattal ellátott,axiálisan és radiálisan megvezetett kapcsolótestei vannak, vagy eradiálisan és axiálisan megvezetett elemek egy testet képeznek a belsőpofákkal (4), emellett a belső pofák (4) ékes mechanizmussal (11, 15)kapcsolódnak egy központi húzófejhez (12), amely központi húzófej (12)egy, a főorsó központi furatában átvezetett rúdon (13) vagy csövönkeresztül kapcsolódik egy, a főorsó hátsó részén felszerelthidraulikus henger dugattyújához, ahol a központi húzófejhez (12)kapcsolódó ékes mechanizmus úgy van kialakítva, hogy a központihúzófejben (12) három ék van kiképezve vagy felszerelve, az axiálisanés radiálisan megvezetett belső pofák (4), vagy a belső pofákradiálisan és axiálisan megvezetett kapcsolótestei kettősreteszelőszerkezettel vannak ellátva, amely kettős reteszelőszerkezetegyik eleme egy, a tokmányház (1) külső vagy belső felületénelfordítható módon megvezetett vezérlőgyűrű (18), amelyrevezérlőelemek vannak vezérlőgörgők, vagy vezérlőékekkel (21), illetvetámasztóreteszekkel (19) rendelkező vezérlőtestek formájábanfelerősítve, vagy a vezérlőgyűrűből (18) kiképezve, míg a másik elemeegy reteszelőmechanizmus, amely a vezérlőgyűrű és a tokmányház között,illetve a vezérlőgyűrűvel (18) és a tokmányházzal (1) merevenkapcsolatban álló reteszelőfelületek között van elrendezve. ŕ

Description

A találmány tárgya befogótokmány tokmányházban megvezetett befogópofákkal, amelyekhez fogaslécfogazaton keresztül közvetlenül vagy közvetve velük össze-, illetve szétkapcsolható belső pofák vannak hozzárendelve, amely belső pofáknak fogaslécfogazattal ellátott, axiálisan és radiálisán megvezetett kapcsolótestei vannak, emellett a belső pofák ékes jellegű mechanizmussal kapcsolódnak egy központi húzófejhez, amely központi húzófej egy, a főorsó központi furatában átvezetett rúdon vagy csövön keresztül kapcsolódik egy, a főorsó hátsó részén felszerelt hidraulikus henger dugattyújához, ahol a központi húzófejhez kapcsolódó ékes mechanizmus úgy van kialakítva, hogy a központi húzófejben három ék van kiképezve vagy felszerelve, ezenkívül a befogótokmány centrifugális erőt kiegyenlítő tömegekkel van ellátva.

A nagy szorítóerejű befogótokmányokat elsősorban sorozat- és tömeggyártáshoz fejlesztették ki. Ékes vagy emelőkaros alapmechanizmusaikra jellemző, hogy ezek a befogópofákat csak korlátozott mérettartományban képesek mozgatni, ezért a munkadarab átmérőváltozásakor gyakran kell a befogópofákat állítani vagy cserélni. Ezen állítások és cserék során nagyon fontos szempont az üzembiztonság és a balesetmentesség.

Egy másik alapvető probléma a befogópofákra ható centrifugális erő kiegyensúlyozása, minthogy a centrifugális erő következtében a növekvő főorsó-fordulatszámoknál a befogópofák szorítóereje rohamosan csökken.

A nagy szorítóerő-igények megkövetelik a szorítóerőt létrehozó alapmechanizmus folytonos fejlesztését is.

Az ismert befogótokmány-konstrukciók legújabb változatai a fenti problémák megoldására irányuló törekvések köré csoportosíthatók.

A tokmánypofák más átmérőtartományokra való átállításának legáltalánosabban elterjedt módjai kézi műveleteket, emberi beavatkozásokat igényelnek. Ilyenek például a fogazatokkal tájolt, csavarok rögzítésével végzett kézi pofacserélések.

Kézzel állítható kapcsolat jellemzi a Forkardt cég DE 1 288 872 számú szabadalmi leírásban ismertetett találmányát (Werkstatt und Betrieb 106, 173/11895 p.).

Kézzel végzett gyors pofacserékre és pofaállításokra adnak különféle megoldásokat a Paul Forkardt által benyújtott EP-A 0 166 887, DE 3 434 308 Al, DE 882 790 C és GB 322 991 A, továbbá a Gamet Precision által benyújtott EP-A 0 318 360 és az Autoblok által benyújtott DE 3 219 295 Al szabadalmi leírásokban.

A befogótokmányok fejlesztésének egyik automatizálási megoldását jelentik a robotokkal végrehajtott automatikus pofacserék. Erre alkalmas tokmánykonstrukciót ismertet az SMW Schneider Weisshaupt GmbH az EP-A 0 204 095 számú szabadalmi leírásban. E megoldás alkalmazásához terjedelmes és drága pofatárakra, robotokra van szükség.

A Rohm cég által benyújtott DE 3 726 773 számú német, illetve az ezt követően benyújtott EP-A 0 303 002 számú európai szabadalmi leírás is az automatikus pofaállításokkal foglalkozik. A centrifugális erő automatikus kiegyensúlyozását ezek a megoldások sem valósítják meg. A javasolt befogótokmányok állítómechanizmusa a tokmányházba beépített hidraulikus dugattyú által van működtetve, amihez a nyomóközeg bevezetése különleges főorsó-kialakítást igényel.

A centrifugális erő kiegyensúlyozására mutat egy példát Paul Forkardt EP-A 0 349 742 számú szabadalmi leírása. Ennél az elülső befogópofa kétkarú emelőn keresztül kapcsolódik a hátsó befogópofával, ami nagy áttörés kialakítását teszi szükségessé a tokmányházon.

A centrifugális erő kiegyensúlyozására kifejlesztett másik megoldást ismertet a Gamet Precision EP-A 0 318 360 számú szabadalmi leírása, illetve ennek előzménye, az FR 87 16 243 francia szabadalmi leírás. Az automatikus pofaállítással ez az irat nem foglalkozik, emellett ezen emelőkaros tokmánykonstrukciónál vonalszerű kapcsolat van az emelőkar és a befogópofa között, ami az élettartam szempontjából nem kedvező.

A centrifugális erő kiegyensúlyozására ad megoldást az US 3 610 645 A jelű szabadalmi leírás. Ez azonban csak egy kézi működtetésű befogószerkezet, amely nem oldja meg sem a gépi működtetést, sem az önközpontosítást és a más szervek beépítése szempontjából lényeges tömegelosztásokat sem.

A centrifugális erő kiegyensúlyozására adnak további megoldásokat az US 2 982 558 A és az EP 0 124 697 A jelű szabadalmak.

Az ékes jellegű alapmechanizmus fejlesztéseire találunk megoldásokat a Paul Forkardt által benyújtott EP-A 0 215 350, illetve az EP-A 0 212 198 számú szabadalmi leírásokban, melyeknél az alappofákat a pofák oldalán kialakított ékeken keresztül mozgatják, továbbá a Pratt Bumard International Limited által benyújtott EP-A 0 213 815 számú szabadalmi leírásban, amelynél egy hidraulikus dugattyú belsejébe ferde hengeres testek vannak beépítve, melyek egy-egy konzolos csapon keresztül mozgatják az alappofákat.

Hasonló konzolos csapos, körékes megoldást tartalmaz az US 3 610 645 számú szabadalmi leírás. Az ékek itt is a szorítópofákhoz közel, a forgástengelyhez viszonyítva ugyanazon oldalon vannak, így helyproblémák miatt sem szilárdsági, sem felületterhelési szempontból nem jelentenek előrelépést más megoldásokhoz viszonyítva.

A találmány által megoldandó feladat az ismert tokmányszerkezetek hátrányainak a kiküszöbölése és olyan tokmányszerkezet kialakítása, amely gazdaságosan és megbízhatóan megoldja a befogópofák automatikus átállítását más átmérőtartományokra, ahol ez a befogótokmány-szerkezet a befogópofák szétkapcsolódását gyors forgásuk alatt, valamint a főorsó beindítását a befogópofák szétkapcsolt állapotában nagy biztonsággal megakadályozza, emellett néhány kiviteli alaknál előrelépést jelent a centrifugális erő kiegyensúlyozásának és a nagy teherbírású ékes mechanizmusoknak a területén is.

A kitűzött feladatot a bevezetőben vázolt befogótokmányból kiindulva a találmány értelmében alapvetően azáltal oldjuk meg, hogy a belső pofák axiálisan és radiá2

HU 217 764 Β lisan megvezetett kapcsolótestei kettős reteszelőszerkezettel vannak ellátva, amely kettős reteszelőszerkezet egyik eleme egy, a tokmányház külső vagy belső felületén elfordítható módon megvezetett vezérlőgyűrű, amelyre vezérlőelemek vannak a befogópofákkal való kapcsolódást megakadályozó vagy létrehozó vezérlőgörgők, vagy vezérlőékekkel, illetve támasztóreteszekkel rendelkező vezérlőtestek formájában felerősítve, míg a másik eleme egy, a vezérlőgyűrű tokmányházhoz képesti elfordulását gátló reteszelőmechanizmus, amely a vezérlőgyűrű és a tokmányház, illetve a vezérlőgyűrű és a tokmányházzal mereven kapcsolatban álló reteszelőfelületek között van elrendezve.

A fenti találmány szerinti megoldás gazdaságos, mert a pofaállítás végrehajtásához olyan alkatrészeket, illetve mozgáskomponenseket használunk fel, amelyek egy szerszámgépnél amúgy is rendelkezésre állnak. így például a befogáshoz használt radiális mozgáskomponenst a pofaállítás egyik mozgáskomponenseként használjuk fel, míg a másik mozgáskomponenst a vezérlőgyűrűn elrendezett vezérlőelemek valósítják meg, a vezérlőgyűrű relatív elfordítását a tokmányházhoz viszonyítva egyes megoldásoknál a főorsó lassú forgása hozza létre. A biztonságos pofaállítást a kettős reteszelőszerkezet révén azáltal oldjuk meg, hogy a vezérlőgyűrűn levő támasztófelületek megakadályozzák a kapcsolótestek szétkapcsolódását a főorsó forgása alatt, míg a vezérlőgyűrű nemkívánatos elfordulását a vezérlőgyűrű alaphelyzetében egy, a vezérlőgyűrű és a tokmányház közötti reteszelőelemmel akadályozzuk meg.

A találmány szerinti befogótokmány egyik alaptípusánál előnyös, ha a belső pofák össze vannak építve a centrifugális erőt kiegyensúlyozó tömegekkel, ahol ezek a belső pofákra és a befogópofákra ható, centrifugális erőt kiegyensúlyozó tömegek egy darabból vannak kiképezve a belső pofákkal, ugyanakkor a tokmány forgástengelyéhez viszonyítva két átellenes oldalon a belső pofáknak két fejrészük van, amelyek közül a keskenyebb fejrész vagy egy, a fogaslécfogazattal közvetlenül ellátott kapcsolótestként van kialakítva, vagy benne egy fogaslécfogazattal ellátott kapcsolótest van axiálisan megvezetve, míg az átellenes oldalon levő - kiegyensúlyozó tömeget képező - szélesebb fejrészben egy, a forgástengelyhez viszonyítva szöget bezáró furat van kialakítva.

Ennél a kiviteli alaknál előnyös továbbá, ha a belső pofák szélesebb fejrészének furataiban az ékes jellegű mechanizmus ékelemeiként a forgástengellyel szöget bezáró, hengeres keresztmetszetű csapok vannak megvezetve, amely csapok egyik vége a központi húzófejhez van erősítve, míg a másik végükön velük egy testet képező, de a forgástengellyel párhuzamos tengelyű csaprészeik vannak, amely csaprészek a tokmányház befogópofákkal átellenes oldalain a forgástengellyel párhuzamosan kialakított furatokba épített perselyekben vannak megvezetve.

A befogótokmányok egy másik, úgynevezett „áteresztős” típusára viszont a találmány szerint előnyösen az jellemző, hogy a belső pofák axiálisan és radiálisán megvezetett kapcsolótestei két egytengelyű, különböző átmérőjű hengerfelülettel rendelkeznek, ahol a nagyobb átmérőjű hengerfelület a belső pofa elülső széles vezetékű részének furatában, a kisebb átmérőjű hengerfelület pedig a belső pofa hátsó, keskenyebb részének furatában van megvezetve, emellett a centrifugális erőt kiegyenlítő tömegek egy karon keresztül a belső pofák oldalain kialakított hornyokkal vannak összekötve, ahol a karok forgástengelyei a főorsó forgástengelyével párhuzamosan húzódnak.

A találmány egyik előnyös kiviteli alakja értelmében a befogótokmány kettős reteszelőszerkezetének egyik eleme egy, a tokmányház külső felületén elfordítható módon megvezetett vezérlőgyűrű, amelyre vezérlőelemek vannak vezérlőgörgők vagy vezérlőtestek formájában felerősítve, míg a másik eleme egy, a vezérlőgyűrű és a tokmányház - illetve másik kapcsolt állásánál a vezérlőgyűrű és a szerszámgéptestre mereven felerősített reteszelőfelület - közötti reteszelőszerv.

Ennél a kiviteli alaknál különösen előnyös, ha a vezérlőgyűrű és a tokmányház közötti reteszelőszerv egy, a vezérlőgyűrűben axiálisan megvezetett reteszelőcsap, amelynek hátsó csaprésze a tokmányház és a vezérlőgyűrű kireteszelt állásánál a szerszámgéptestre mereven felerősített ütközők között van elrendezve. Ugyancsak előnyös ennél a kiviteli alaknál, ha a befogótokmány vezérlőgyűrűjének palástfelületén egy furattal rendelkezik, amelybe egy kézi működtetésű tokmánykulcs egyik csapja illeszthető, a tokmánykulcs másik csapja pedig a reteszelőcsap axiális mozgatására alkalmas felületrészekhez kapcsolódik.

Célszerű a találmány értelmében a fenti kiviteli alaknak az a változata, ahol a befogótokmány vezérlőgyűrűjének a tokmányház kivágásaiba radiálisán benyúló szegmensei vannak, amelyek a tokmányház kivágásainak belső homlokfelülete és egy felfogótárcsa homlokfelülete közé elfordíthatóan vannak beillesztve, és ezen szegmensekre a felfogótárcsa és az axiálisan megvezetett kapcsolótestek közé benyúló vezérlőgörgők, vezérlőékek vagy támasztóreteszek vannak felerősítve.

A találmány egy másik előnyös kiviteli alakjának értelmében a befogótokmány kettős reteszelőszerkezetének egyik eleme egy, a tokmányházhoz képest elfordítható módon megvezetett vezérlőgyűrűn kialakított reteszelő vezérlőfelületekből és vezérlőtestekből áll, amelyek az axiálisan megvezetett kapcsolótestekkel közvetítőelemeken keresztül vagy közvetlenül kapcsolódnak, míg a másik eleme egy, a főorsó hátsó részén felszerelt mozgatómechanizmus, amely tartalmaz egy, a vezérlőgyűrűvel egy, a főorsó furatában átvezetett csövön keresztül összekapcsolt csillag alakú közdarabot, amelynek szárai a főorsó és a fő hidraulikus henger közötti közdarab áttöréseiben vannak kivezetve, ahol ezen szárak végeire görgők vannak felszerelve, amely görgők egy gyűrű forgástengellyel párhuzamos vezérpályaszakaszaiba kapcsolódnak, amely vezérpályaszakaszok a főorsó tengelyével szöget bezáró vezérlőpályákban folytatódnak, ugyanakkor a közdarabra további görgők vannak felszerelve, amelyek a gyűrű forgástengellyel párhuzamos vezérpályáiba kapcsolódnak, emellett a gyűrűnek a forgástengelyre merőleges hornyába egy tolóvilla, a

HU 217 764 Β tolóvillához pedig egy hidraulikus segédhenger dugattyúja kapcsolódik.

Előnyös továbbá a találmány szerinti megoldás egy olyan változata, ahol a főorsó furatába egyetlen központi húzócső van beépítve, amelynek külső felületein elöl is és hátul is nyomatékátvitelre alkalmas felületrészek, például poligonfelületek vannak kialakítva, amely felületrészek részben a tokmányházban megvezetett vezérlőgyűrű, részben pedig a hátsó, csillag alakú közdarab nyomatékátvivő felületrészeivel kapcsolódnak, továbbá ezen központi húzócső elülső és hátsó homlokfelületén olyan peremek vannak kialakítva, amelyek elfordítható módon vannak összeerősítve az ékes központi húzófejjel és a hátsó fő hidraulikus henger dugattyúrúdjával. Ennél a változatnál célszerű, ha a kettős reteszelőszerkezet második eleme egy, a főorsó hátsó részén a központi húzócsőhöz viszonyítva elfordulásgátolt, csillag alakú közdarabhoz egy csuklón keresztül kapcsolódó kar, amelynek felületrészei egyik kapcsolt helyzetben a főorsóhoz, másik kapcsolt helyzetben pedig álló homyokhoz/felületrészekhez kapcsolódnak. Célszerű továbbá ennél a kiviteli változatnál, ha a befogótokmány vezérlőgyűrűjének homlokfelületéből kiálló felületrészek, például ütközőcsapok felületrészei, a tokmány normál üzeménél a központi húzófej kivágásaiba futnak be, viszont a vezérlőgyűrű két elfordított állásánál (pofabeállítási üzemmódnál) ezek a felületrészek a központi húzófej hátramozgásakor felütköznek a központi húzófej homlokán.

A találmány szerinti szerkezettel az automatikus pofaállítás mindhárom befogópofánál egyidejűleg végzett léptetőmozgással megvalósítható. E léptetőmozgás két mozgáskomponense - a belső pofák radiális mozgatása és a belső pofák össze-, illetve szétkapcsolása a befogópofákkal - részben vagy egészben megoldható a szerszámgépen meglévő mozgásokkal, azonban mindez rendkívüli biztonságot igényel a gyors fordulatú tokmányoknál. Ehhez a találmány kettős reteszelőszerkezeteket ajánl. A befogópofákra ható centrifugális erő kiegyensúlyozására ajánlott egyik megoldás szerint a belső pofák egy része átnyúlik a befogópofákkal átellenes oldalra, amely részek nagyobb tömeggel vannak kialakítva. Az új, kör keresztmetszetű ékekkel rendelkező szorítómechanizmus ékei is a befogópofákkal átellenes oldalra épülnek. Ateresztős kivitelű tokmányoknál a kapcsolószerkezet két különböző átmérőjű hengeres csappal rendelkezik.

A találmányt kiviteli példák kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük. A mellékelt rajzon az

1. ábra a találmány szerinti befogótokmány egy lehetséges kiviteli alakjának hosszmetszete, a

2. ábra az 1. ábra szerinti befogótokmánynak az 1. ábra I-I vonala mentén felvett metszete, a

3. ábra a 2. ábra II—II vonala mentén felvett részmetszet, a

4. ábra az 1. ábra III—III vonala mentén felvett részmetszet, az

5. ábra a találmány szerinti befogótokmány hátsó működtető szerkezetrészeinek egy lehetséges kiviteli alakja vázlatos hosszmetszetben, a

6. ábra az 5. ábrán feltüntetett vezérpályás gyűrű kiterített palástjának egy részlete, a

7. ábra a találmány szerinti befogótokmány egy további lehetséges kiviteli alakjának hosszmetszete, a

8. ábra a 7. ábra I-I vonala mentén felvett keresztmetszet, a

9. ábra a 8. ábrán bejelölt II—II ív mentén felvett metszet, a

10. ábra a találmány szerinti befogótokmány egy további lehetséges kiviteli alakjának hosszmetszete, a

11. ábra a 10. ábra II—II vonala mentén felvett metszet, a

12. ábra a 10. ábra III-III vonala mentén felvett részmetszet vázlatos rajza, a

13. ábra a találmány szerinti befogótokmány egy további lehetséges kiviteli alakjának hosszmetszete, a 13a. ábra a 13. ábra szerinti kiviteli alak reteszelőszerkezetének felnagyított metszeti képe, a

14. ábra a 13. ábra XIV-XIV vonala mentén felvett keresztmetszet, a

15. ábra a 13. ábra XV-XV vonala mentén felvett részmetszet, a

16. ábra a találmány szerinti befogótokmány egy további lehetséges kiviteli alakjának hosszmetszete, a

17. ábra a 16. ábra XVII-XVII vonala mentén felvett részleges keresztmetszet, a

18. ábra a 16. ábra XVIII-XVIII vonala mentén felvett részleges keresztmetszet, a

19. ábra a 16. ábra XIX-XIX vonala mentén felvett részmetszet, a

20. ábra a 18. ábra szerinti részlet részleges felülnézete, a

21. ábra a találmány szerinti befogótokmány egy további lehetséges kiviteli alakjának hosszmetszete, a

22. ábra a 21. ábra I-I vonala mentén felvett részleges keresztmetszet, a

23. ábra a 21. ábra II-II vonala mentén felvett részleges keresztmetszet, a

24. ábra a 21. ábra húzó- és forgatócsövének a főorsó hátsó részén lévő kialakítását és kapcsolódásait feltüntető részleges hosszmetszet, míg a

25. ábra a 21. ábra húzó- és forgatócsövének a főorsó hátsó részén lévő kialakításainak egy további lehetséges megoldása vázlatos hosszmetszetben.

A példaként bemutatott egyik lehetséges kiviteli alak - amint az az 1-4. ábrákon látszik - egy gépi meghúzású tokmány, egy 1 tokmányházban megvezetett 2 befogópofákkal. A 2 befogópofák 3 fogaslécfogazaton keresztül a 4 belső pofák fogazott 4’ fejrészéhez kapcsolódnak.

A 4 belső pofák egy, az 1 tokmányházban axiálisan elmozdítható 5 gyűrűben vannak radiálisán megvezetve. E radiális megvezetéshez az 5 gyűrű teljes átmérőjét kihasználjuk oly módon, hogy a vezetékrészek az 5 gyűrű átellenes oldalain vannak kiképezve. A 4 belső pofáknak a tokmány tengelyéhez viszonyítva átellenes oldalakon két fejrészük van. A keskeny és könnyítőfúrattal is ellátott 4’ fejrésszel átellenes oldalon kiképzett széles 6 fejrész képezi a centrifugális erőt kiegyensúlyozó tö4

HU 217 764 Β meget. A három 4 belső pofa megfelelő 4’, 6 fejrészei egyformák, de a fejrészeket összekötő 7, 8, 9 hidak axiálisan egymáshoz viszonyítva eltoltak. Ezáltal a 4 belső pofák egyetlen testben egyesítik a kiegyensúlyozó tömeget a fogazott fejrésszel. A kiegyensúlyozó tömeg méretei olyanok, hogy nemcsak a 4 belső pofa 4’ fejrészére ható centrifugális erőt egyenlítik ki, hanem a 2 befogópofára ható centrifugális erő nagyobb részét is. A 4 belső pofák szélesebb 6 fejrészében a tokmány tengelyével szöget bezáró hengeres 10 furatok vannak, amelyekbe hengeres keresztmetszetű 11 csapok kapcsolódnak. A három darab 11 csap a tokmány tengelyével szöget zár be a 10 furatoknak megfelelően, és 120°-os osztással egy 12 központi húzófejbe van erősítve. A 12 központi húzófejet hagyományos módon egy, a főorsó furatába épített 13 rúdon keresztül mozgatjuk. A 11 csapoknak a tokmány homloka felé eső vége is meg van vezetve közvetlenül a 2 befogópofákkal szemben egy, az 1 tokmányházban kiképzett furatba erősített 14 perselyben. E célból a 11 csapoknak egy, a tokmány tengelyével párhuzamos tengelyű 15 hengeres felületrészük is van. A 11 csapok a hozzájuk kapcsolódó, előzőekben ismertetett elemekkel egy különleges ékes jellegű mechanizmust képeznek, amely a 12 központi húzófej axiális mozgásához a 4 belső pofák együttes, radiális mozgását rendeli. A 12 központi húzófej egy, az 1 tokmányházhoz rögzített 16 gyűrűben van megvezetve. A 16 gyűrű 17 felületén elfordíthatóan meg van vezetve egy 18 vezérlőgyűrű is. A 18 vezérlőgyűrű 19 vezérlőfelülete egy 20 csap homlokához kapcsolódik, amely 20 csap a 16 gyűrűben van megvezetve, és másik homloka az 5 gyűrű hátsó lapjára támaszkodik. A 18 vezérlőgyűrű 3. ábrán látható 21 vezérlőfelülete egy, az 5 gyűrűbe erősített 22 csap vezérlőfelületéhez kapcsolódik. A 18 vezérlőgyűrűnek két helyzete van. Egyik helyzetében a 19 vezérlőfelület előretolja a 20 csapon keresztül az 5 gyűrűt, és ezen keresztül összekapcsolja a 2 befogópofák és a 4 belső pofák 3 fogaslécfogazatait. A 18 vezérlőgyűrű másik elforgatott helyzetében annak 21 vezérlőfelülete a 22 csap vezérlőfelületén keresztül hátrahúzza az 5 gyűrűt, ezáltal szétkapcsolja a 2 befogópofák és a 4 belső pofák 3 fogaslécfogazatait. Az 1 tokmányházban megvezetett 2 befogópofák más átmérőtartományokra történő átállítása léptetéssel történik, mindhárom 2 befogópofánál egy időben. A léptetéssorozattal vagy nagyobb átmérőkre állítjuk a 2 befogópofákat, vagy kisebbekre. Mindkét fajta léptetést két független mozgás kombinációiból hozzuk létre. Ez a két független mozgás: a 12 központi húzófej axiális mozgatása, illetve az 5 gyűrű axiális mozgatása, melyet az előbbiek alapján a 18 vezérlőgyűrű elforgatásával valósít meg a szerkezet.

A 2 befogópofák kisebb átmérőre történő léptetésének elemei például a következők:

I. A 12 központi húzófej hátrahúz, miáltal a 4 belső pofák fogazott 4’ fejrészei kisebb átmérőre kerülnek.

II. Az 5 gyűrű hátrahúz, ennek következtében szétkapcsolódik a 3 fogaslécfogazat a 2 befogópofák és 4 belső pofák között.

III. A 12 központi húzófej előretol, ami nagyobb átmérőre tolja mindhárom 4 belső pofát.

IV. Az 5 gyűrű előretol, miáltal összekapcsolódnak a befogópofák és 4 belső pofák 3 fogaslécfogazatai.

A fenti befelé léptetés ciklusa tetszőleges számban ismételhető. A helyes működéshez gondoskodni kell arról, hogy a 3 fogaslécfogazatok szétkapcsolt állapotában a 2 befogópofák ne mozduljanak el. Ez például megoldható a 4. ábrán látható laprugós 23 tájolóelemekkel, amelyek az 1 tokmányház homlokfalába belülről vannak beerősítve, és közvetlenül a 2 befogópofák fogaslécfogazatait tájolják két oldalról a laprugóba forrasztott vagy ragasztott 24 golyókkal. A helyes léptetés egy másik feltétele, hogy a III. cikluselem során éppen egy fogosztással lépjenek nagyobb átmérőre a 4 belső pofák. Ezt a 12 központi húzófejet mozgató dugattyú löketének korlátozásával érjük el. E korlátozást a főorsó mögötti térben az ütközős programvezérlésnél alkalmazott megoldásokkal valósítjuk meg, ahol az ütköző nemcsak mechanikus, hanem például induktív vagy más érzékelő is lehet, amely a mozgást leállítja.

A 2 befogópofák kifelé léptetése az előző cikluselemek más sorrendű irányításával valósítható meg. A megváltozott sorrend: II., I., IV., III.

Az 5. és 6. ábra szemlélteti a 18 vezérlőgyűrű forgatószerkezetének egyik kiviteli alakját. A 18 vezérlőgyűrű egy, a 25 főorsó furatában elhelyezett 26 csövön keresztül kapcsolódik egy, a főorsó hátsó részén elhelyezett 27 csillag alakú közdarabhoz, melynek szárai egy, a 25 főorsó és egy 28 fő hidraulikus henger közötti 29 közdarab közel radiális hornyaiban tudnak elfordulni. A 27 csillag alakú közdarab szárainak végébe erősített 30 görgők egy, a 29 közdarabon és a 28 fő hidraulikus henger külső felületén megvezetett 31 gyűrű 32 vezérpályáiba kapcsolódnak, míg a 29 közdarabba erősített 33 görgők a 31 gyűrű forgástengellyel párhuzamos 34 vezérpályáiba vannak megvezetve, emellett a 31 gyűrű 35 külső hornya egy 36 tolóvillán keresztül egy 37 segéd hidraulikus hengerrel van összekötve. A 37 segéd hidraulikus henger dugattyújának balra mozgása során eltolja a 31 gyűrűt, ezáltal a 32, 34 vezérpályák a 30 és 33 görgőkön keresztül a 25 főorsóhoz viszonyítva elfordulásra kényszerítik a 27 forgatócsillagot, illetve ezáltal a 26 csövön át a 18 vezérlőgyűrűt.

A 7., 8. és 9. ábrák a találmány szerinti befogótokmány egy további lehetséges kiviteli alakját szemléltetik. A 38 belső pofákat hordozó, az 1 tokmányházban axiálisan megvezetett testek szerelési okból két összecsavarozott 39, 40 részdarabból állnak, ahol a 39 részdarab hengeres 39’ vezetéke az 1 tokmányház axiális furatába axiálisan elmozdíthatóan van beillesztve, míg az ehhez rögzített 40 részdarab a tokmány külső átmérőjéig megnövelt hosszúságú radiális 40’ vezetékkel rendelkezik, amely a belső pofa radiális 38’ vezetékéhez kapcsolódik. Ez a megoldás lehetővé teszi az áteresztőfurattal rendelkező tokmányokban a belső pofák radiális vezetékeinek maximális meghosszabbítását.

A 7. és 8. ábrán a vezérlőszerv szerepét egy 41 vezérlőgyűrű tölti be. A 41 vezérlőgyűrűvel egy testet képező, az 1 tokmányház 42 kivágásaiba sugárirányban

HU 217 764 Β benyúló 43 szegmensek axiálisan vannak megvezetve az 1 tokmányház 42 kivágásainak belső homlokfelülete és egy 49 felfogótárcsa homlokfelülete között. A 43 szegmensekbe erősítik a 44 vezérlőgörgőket, melyek a 39 részdarab 45 vezérpályájával kapcsolódnak. A 43 szegmens belső része olyan kialakítású, hogy a vezérlőgörgők mellett annak sík 46 felületrészei is támasztják a 39 részdarabot a tokmány normál - gyorsforgásos - üzeménél.

Ennél az üzemnél a 41 vezérlőgyűrűt egy hengeres reteszelőcsap reteszeli az 1 tokmányházhoz. A 47 reteszelőcsapnak van egy nagyobb átmérőjű 48 csaprésze is, amelynek a belső fele úgy van lemunkálva, hogy a csaprész elcsúszása lehetővé váljon a 49 felfogótárcsa külső átmérőjén.

A pofaléptetés során a külső és belső pofák 3 fogaslécfogazatát a következőképpen kapcsoljuk szét: a 47 reteszelőcsapot a 49 felfogótárcsa egy 50 hornyán keresztül balra toljuk a tokmány valamely kijelölt alaphelyzetében. Ennek során oldódik a 47 reteszelőcsap reteszelése az 1 tokmányház és 41 vezérlőgyűrű, illetve annak 43 szegmense között, viszont ezzel egyidejűleg új reteszelés jön létre a 48 csaprész és egy, a főorsóházhoz rögzített, helyben álló 51 horony között. Ebben az állapotban - „C” tengelyes hajtással, vagyis lassú, szabályozott forgatással - forgatva a 25 főorsót, a 41 vezérlőgyűrű a 44 vezérgörgővel együtt állni fog, viszont a teljes tokmányszerkezet elfordul az axiálisan hátrahúzható részdarabbal és a rajta lévő 45 vezérpályával együtt. A 45 vezérpálya és a 44 vezérlőgörgő relatív elmozdulása a 39, 40 részdarabok hátrahúzását eredményezi a 38 belső pofával együtt, ezáltal szétkapcsolnak a 3 fogaslécfogazatok. Az összekapcsolás ellenkező irányú forgatással valósítható meg. Azoknál az esztergáknál, amelyek „C” tengellyel rendelkeznek, a hátsó vezérlőgyűrűt a 25 főorsón keresztül elforgató szerkezet elmaradhat a fenti reteszelőszerkezetek alkalmazásával.

A 10., 11. és 12. ábrák a találmány szerinti befogótokmány egy további lehetséges kiviteli alakját szemléltetik. A belső pofák szerkezete megegyezik az 1. és 2. ábrán ismertetett 4 belső pofák szerkezetével. A 12 központi húzófej a 25 főorsó furatában van megvezetve. A 12 központi húzófejhez axiális elrendezésű csavarokkal hengeres keresztmetszetű 11 csapok vannak rögzítve, amelyek az ékes jellegű mechanizmus részei.

A 41 vezérlőgyűrű és az ebbe illesztett 47 reteszelőcsap megegyezik a 7. és 7a. ábrán ismertetett megoldással. A 44 vezérlőgörgők a belső pofákat hordozó 5 gyűrű 52 vezérpályájába kapcsolódnak, amint az a 11. és 12. ábrán különösen jól látható. A 3 fogaslécfogazatok szétkapcsolt állapotában a 2 befogópofákat 53 rugóval nyomott 54 csap súrlódással tartja helyben ennél a megoldásnál, miként az kitűnik all. ábrából.

A 13., 14. és 15. ábrák a találmány szerinti befogótokmány egy további lehetséges kiviteli alakját szemléltetik. A 2 befogópofák 3 fogaslécfogazata itt egy 55 kapcsolótest fogaslécfogazatával kapcsolódik, amely 55 kapcsolótest hengeres felülete a 4 belső pofák axiális furatában van vezetve. A 4 belső pofák 56, 57 és 58 vezetékelemekkel vannak radiálisán megvezetve, amely vezetékelemek az 1 tokmányház belső homlokfelületéhez vannak csavarozással rögzítve. A 15. ábrán látható módon a 41 vezérlőgyűrű reteszelései a 47 reteszelőcsappal, illetve működése megegyezik a 7. és 7a. ábra kapcsán ismertetettekkel.

A hengeres keresztmetszetű 11 csapok köríves 59 szegmenseken keresztül kapcsolódnak a 12 központi húzófejhez. Az 55 kapcsolótest hátsó ék-, illetve támasztófelületei a 41 vezérlőgyűrűbe erősített edzett 60, 61 vezérlőtestekkel kapcsolódnak. A 60 vezérlőtest az 55 kapcsolótest egy hátsó 62 felületével kapcsolódik az 55 kapcsolótest előretolt helyzetében. A 41 vezérlőgyűrű forgatása során a 61 vezérlőtest 63 ékfelülete az 55 kapcsolótest kúpos 64 ékfelületével kapcsolódik, és hátrahúzza a 55 kapcsolótestet.

A 16-20. ábrák a találmány szerinti befogótokmány egy további lehetséges, úgynevezett áteresztős kiviteli alakját szemléltetik. Egy ékes 65 központi húzófej hagyományos 66 ékes mechanizmussal kapcsolódik a 67 belső pofákhoz. A 67 belső pofák 68 elülső része széles vezetékekkel radiálisán van megvezetve az 1 tokmányházban, míg 69 hátsó részük keskenyebb, és felső részük célszerűen félhengeres kiképzésű. Ezekben a 6 ⁷ belső pofákban két egytengelyű, különböző átmérőjű axiális furatban 70 kapcsolótestek vannak megvezetve, amelyeknek a homlokfelületén kiképzett 3 fogaslécfogazat a külső 2 befogópofákkal kapcsolódik. A 70 kapcsolótestek hátsó felülete egy, a 41 vezérgyűrűbe erősített, edzett 71 vezérlőtest sík 72 homlokfelületére támaszkodik, míg a 41 vezérgyűrű elforgatása után a 71 vezérlőtest 73 ékfelülete a 70 kapcsolótest kúpos ékfelületével kapcsolódik, és hátrahúzza azt.

A 41 vezérgyűrű relatív elforgatása az 1 tokmányházhoz viszonyítva - ami a 3 fogaslécfogazat szét-, illetve összekapcsolását valósítja meg - automatikusan is és kézzel is működtethető. Az automatikus működtetés hasonló a 7. és 7a. ábrákon ismertetett megoldáshoz : a 47 reteszelőcsapot a tokmányház egy tájolt helyzetében egy kis 74 hidraulikus szervohenger dugattyújához rögzített nyelv hátrahúzza a szerszámgéptesten kialakított, helyben álló 51 horonyba, ezzel a 41 vezérgyűrű forgását megakadályozza, és egyúttal oldja az 1 tokmányház és a 41 vezérgyűrű közötti reteszelést. Az 1 tokmányház relatív elfordítása a 25 főorsó lassú elfordításával megvalósítható, melyhez a szerszámgépen vannak eszközök (például a C tengelyes hajtás).

A 47 reteszelőcsapból három darab van a tokmánvon, de ezek közül csak egy reteszel az 1 tokmányház és a 41 vezérgyűrű között, a másik kettő rövidebb, tömör, és nem húzható hátra. Ezért az automatikus pofaléptetési üzemmódhoz elegendő egyetlen kis 74 hidraulikus szervohenger, amint az a 16. ábrán látható.

Teljesen automatizált gyártócellák esetében lehet olyan igény, hogy befogópofát is kell cserélni automatikusan. A cserepofák száma itt nagyon minimális lehet, mert az átmérőtartomány-változást az automatikus pofaállítás megoldja, de egyes műveletekhez például lágypofára is szükség lehet. Ebben az esetben a 47 reteszelőcsap a tokmányházban mindhárom helyen azonos kialakítású, s három darab kis 74 hidraulikus szervohengerre van

HU 217 764 Β szükség. Nagy előny a korábbi megoldásokhoz viszonyítva, hogy csak kis kapacitású pofatárra van szükség.

Egy, a kézi, gyors pofacsere megoldására alkalmas eszközt szemléltet a 18. és 20. ábra.

Egy 75 tokmánykulcson két párhuzamos tengelyű 76, 77 csap van rögzítve. A 76 csap a 41 vezérgyűrűnek egy furatába illeszthető. Ezt a furatot célszerű oda tervezni, ahol a 41 vezérlőgyűrű megvastagszik. A 77 csap a 47 reteszelőcsap külső hornyába illeszkedik. Kézzel meghúzva a 75 tokmánykulcs 78 kézi fogantyúját, a 75 tokmánykulcs először elfordul a 76 csap körül, és a csappal kihúzza a 47 reteszelőcsapot. A 47 reteszelőcsap kihúzása korlátozott, annak felütközése után a kézi fogantyúra ható húzóerő a 41 vezérlőgyűrűt fordítja el. Ezáltal egyetlen mozdulattal hátra lehet húzni a 70 kapcsolótestet, és gyors kézi pofacserét lehet megvalósítani mindhárom pofánál. Ennél a megoldásnál nem kell tájolni a 25 főorsót. Ha a 74 hidraulikus szervohenger alul vagy oldalt van beépítve, az egész felső tartomány szabad marad a kézi működtetés számára. Az üzembiztonságot, balesetvédelmet erősíti, hogy az 51 horony oldalfalai megakadályozzák kézi működtetés esetén is a 25 főorsó indítását a 3 fogaslécfogazatok oldott állapotánál, mert az 51 horony oldalfalain felütközik a kihúzott 47 reteszelőcsap.

A fent leírtak minden olyan tokmányváltozatnál alkalmazhatók, amelynél vezérlőgyűrűket és 47 reteszelőcsapot alkalmaztunk, tehát a 7-20. ábrákon bemutatott megoldások mindegyikénél.

Ennek alapján kialakítható egy olyan tokmánycsalád, amely alkalmas

- kézi működtetésű, gyors pofacserékhez,

- automatikus pofaléptetéshez,

- automatikus pofaléptetéshez és automatikus pofacseréhez.

E családnak vannak tehát

- centrifugális erőre kiegyensúlyozott és

- áteresztős kivitelű változatai.

A 21-25. ábrák a találmány szerinti befogótokmány egy további lehetséges kiviteli alakját szemléltetik. A 2, 3, 67, 70 hivatkozási számú elemek megegyeznek az előző 16-18. ábrákon ismertetett elemekkel, sőt a 18. ábra tulajdonképpen közös ábrája a 16. és 21. ábrákon feltüntetett tokmányoknak. A 71 vezérlőtestek itt viszont nem külső vezérlőgyűrűhöz vannak erősítve, hanem egy belső 79 vezérlőgyűrű 80 szegmenseihez, amely szegmensek benyúlnak a tokmányház 81 hátsó részének kimart üregeibe. A 79 vezérlőgyűrű a nyomatékátvivő 82 felületrészeken - például poligonfelületeken - át kapcsolódik egy 83 központi húzócső külső részén kiképzett nyomatékátvivő felületrészekkel. A 83 központi húzócső

24. ábrán feltüntetett hátsó részén is van nyomatékátvivő 84 felületrész, amely az 5. ábrán is látható 27 csillag alakú közdarab belső felületén kiképzett nyomatékátvivő felületrésszel kapcsolódik. A 27 forgatócsillag forgatómechanizmusa az egyik változat szerint megegyezik az 5. és 6. ábrán ismertetett megoldással. Újdonság ezen ábrákhoz viszonyítva, hogy a 21-24. ábrákon vázolt megoldásnál nincs külön forgatócső és belső húzócső, hanem a 83 központi húzócső mindkét feladatot ellátja:

- a rajta kiképzett nyomatékátvivő 84 felületrészeken keresztül megvalósítja a 79 vezérlőgyűrű forgatását;

- az elülső és hátsó részén kiképzett 85 és 86 peremeken keresztül összekapcsolja a hátsó fő hidraulikus henger 87 dugattyúrúdját egy 88 központi húzófejjel. A 85 és 86 perem elfordítható módon van összekapcsolva mind a 88 központi húzófejjel, mind pedig a 87 dugattyúrúddal.

Miután a 25 főorsó belső furatában így csak egyetlen csövet kell átvezetni, a tokmány belsejében ugyanazt az áteresztési lehet megvalósítani, mint az eddig legnagyobb áteresztéssel épített tokmányoknál. További finomítását jelentheti ezen automata tokmányoknak a 79 vezérlőgyűrűbe erősített 89 ütközőcsapok alkalmazása. A tokmány normál üzeménél - munkadarabok befogásánál - ezeknek nincsen szerepük, mert a 88 központi húzófej hátrahúzásakor ezek befutnak a 88 központi húzófejhez rögzített tárcsa 90 kivágásába, így a 88 központi húzófej maximális lökettel tud akadálytalanul hátrafutni a 23. ábrán vázolt helyzetbe. Ha azonban a 88 központi húzófej elülső állásánál a 79 vezérlőgyűrűt kismértékben elfordítjuk, a 88 központi húzófej hátrahúzásakor ennek homloka a 89 ütközőcsapok homlokfelületére ütközik, ezáltal rövidebb löketet tud a 88 központi húzófej végezni. Ez a rövidített löket felel meg a 67 belső pofa egy fogosztásnyi radiális elmozdulásának. így a 67 belső pofák léptetéséhez szükséges egy fogosztásnyi elmozdulásokat nem szükséges hátsó helyzetkapcsolókra bízni, amelyeket elmozdíthatnak, hanem belső fix ütközőkkel lehet a pontos osztást megvalósítani. Ennek során a 79 vezérlőgyűrű elfordításának három helyzetét célszerű megvalósítani, amint az a 23. ábrán látható.

I. A 71 vezérlőtest nagy felülettel támasztja a 70 kapcsolótestet, miközben a 89 ütközőcsap nem akadályozza a 88 központi húzófejet a maximális hátrafütásban.

II. A 71 vezérlőtest hátrahúzza a 70 kapcsolótestet, és a 89 ütközőcsap a 88 központi húzófejnek csak annyi hátrafutást enged, hogy az egy fogosztásnyival mozdítsa el radiális irányban a 67 belső pofát.

III. Az I. és II. közötti helyzet, amelynél a 71 vezérlőtest még egy kisebb felülettel támasztja első helyzetében a 70 kapcsolótestet, de a 89 ütközőcsap már behatárolja a 88 központi húzófej mozgását úgy, hogy ahhoz a 67 belső pofa egy fogosztásnyi mozgása tartozzon.

Az I. helyzet a tokmány normál üzeménél - munkadarab-szorításnál - használatos. Automatikus pofaléptetésnél az első lépésben befelé léptetés esetén a II. kifelé léptetés esetén a III. helyzetbe mozdul el a 79 vezérlőgyűrű, s a léptetések során mindig csak a II. és III. helyzet között változik a 79 vezérlőgyűrű szögállása, ezáltal befelé léptetéskor is és kifelé léptetéskor is egy fogosztásnyi elmozdulása lehet a 67 belső pofának.

A pontos ütközőre történő osztás megvalósításának egy további megoldása az, hogy a központi húzófej maximális löketéhez két fogosztás tartozik. Az osztások legnagyobb részénél a húzófej ütközőig mozgatott pon7

HU 217 764 Β tos szélső helyzeteit lehet felhasználni. Ha a szorítás éppen e szélső helyzetre esne, ezekben a ritkább esetekben egy fogosztást is lehet osztani, ekkor hátul helyzetkapcsoló alkalmazásával lehet a húzófejet középső helyzetében megállítani.

A 25. ábra a találmány szerinti befogótokmány egy további lehetséges kiviteli alakját szemlélteti. A tokmány elülső része megegyezik a 21. ábrán ismertetett megoldással, ezért ez csak vázlatosan van feltüntetve a

25. ábrán. A 80 vezérlőgyűrű forgatása itt is a 25 főorsó furatában lévő 83 központi húzócsövön keresztül valósul meg. A 27 csillag alakú közdarabhoz egy 95 csuklón keresztül egy 96 kar kapcsolódik. A 96 karon lévő 97 körmök a 25 főorsóhoz rögzített 98 körmökkel kapcsolódnak. Ezt a kapcsolódást normál üzemmódban egy 99 rugó állandósítja, ezáltal nagy biztonsággal reteszeli a 25 főorsóhoz viszonyítva a 80 vezérlőgyűrűt elfordulás ellen. Automatikus pofaléptetés során a 80 vezérlőgyűrű relatív elfordulását a főorsóhoz viszonyítva a 25 főorsó forgatásával valósítjuk meg. Ebben az esetben egy 100 hidraulikus segédhenger 101 pofákon keresztül hátrahúzza a 96 kart úgy, hogy az egy helyben álló 102 horonnyal kapcsolódik, miközben a 97-98 körmök szétkapcsolódnak. Itt tehát a korábbi megoldásokon a 47 reteszelőcsap szerepét a 96 kar veszi át, és a 25 főorsó hátsó részén valósítja meg a biztonságos kettős reteszelőrendszert.

A találmány szerinti berendezések előnye, hogy az átmérőtartomány-állításokat emberi beavatkozás nélkül valósítják meg a pofák automatikus léptetésével. További előny, hogy az automatikus pofaléptetés mellett lehetőség van a pofák gyors kézi átállítására, továbbá kézi vagy automatikus cseréjére is, ezáltal az egyszerűbb esztergáktól az esztergamegmunkáló központokon át az automatikus gyártócellákig minden automatizálási szinten alkalmazható tokmánycsaládot képeznek.

További előny, hogy a pofaléptetéseket nagy biztonsággal kettős reteszelőszerkezetek alkalmazásával oldjuk meg, amelyek megakadályozzák mind a tokmány gyors forgású üzeménél a szorítópofák kikapcsolását, mind a tokmány álló helyzeténél a szorítópofák kikapcsolt helyzete mellett a főorsó indítását.

Előnyösek azok a szerkezeti megoldások, amelyek egy elemmel több funkciót oldanak meg. Ilyen például a 47 reteszelőcsap, amely az előbbi két reteszelési funkciót egyaránt megoldja.

Előnyként jelenik meg az is, hogy az automatikus pofaléptetéshez a gépen már meglévő szerkezeti elemeket használunk fel, ezáltal ezek is kettős szerepet töltenek be. Ezek közé tartozik a 7-18. ábrákon a főorsó C tengelyes hajtásának felhasználása a vezérlőgyűrű elfordításához, továbbá a központi húzófej mozgatószerveinek a felhasználása a belső pofák osztómozgatásához. Ilyen kettős szerepet tölt be például a 83 központi húzócső is, amely a 25 főorsó furatában nemcsak a vonóerőt viszi át a központi húzófejre, hanem a nyomatékátvivő felületeken át a vezérlőgyűrű forgatásához szükséges forgatónyomatékot is. így egy cső elhagyásával nem csökken az eddigi megoldásokhoz viszonyítva a főorsó áteresztőképessége.

További előnyként jelenik meg az is, hogy a fogosztások a legtöbb esetben merev ütközőre történő mozgással valósíthatók meg, ezáltal az üzembiztonság nagymértékben megnövekszik.

További előny, hogy a tokmányok olyan szerkezeti megoldásokat alkalmaznak, amelyeknél a befogópofákra ható centrifugális erők részben vagy egészben kiegyensúlyozhatok.

Előnyösek azok a szerkezeti megoldások is, amelyeknél a centrifugális erőt kiegyensúlyozó tömeg a belső pofával egy testet képez, a kiegyensúlyozó karáttételek, kapcsolódások nélkül közvetlenül hat a belső pofára úgy, hogy a kiegyensúlyozó tömeg jelentős megnövelése érdekében lehetőség nyílik nagyméretű, nagy teherbírású körékek alkalmazására. Előnyként jelenik meg az is, hogy ezen körékek mindkét vége meg van vezetve a főorsó tengelyével párhuzamosan. A fenti két hatás következtében a körékek mind szilárdsági szempontból, mind a teherviselő felületek szempontjából egy nagyságrenddel múlják felül a korábbi megoldásokat.

Ez utóbbi változatoknál előnyös az is, hogy hosszú, belső vezetékek alkalmazhatók.

A találmány szerinti berendezések egy részének (1., 2., 3., 4., 5., 6., 21., 22., 23., 24. ábrák) előnyös tulajdonsága az is, hogy a főorsó bármely szögállásánál működtethetők, azaz nem kell pontosan pozícionálni a főorsót.

Claims (11)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Befogótokmány tokmányházban megvezetett befogópofákkal, amelyekhez fogaslécfogazaton keresztül közvetlenül vagy közvetve velük össze-, illetve szétkapcsolható belső pofák vannak hozzárendelve, amely belső pofáknak fogaslécfogazattal ellátott, axiálisan és radiálisán megvezetett kapcsolótestei vannak, vagy e radiálisán és axiálisan vezetett elemek egy testet képeznek a befogópofákkal, emellett a belső pofák ékes mechanizmussal kapcsolódnak egy központi húzófejhez, vagy az ékek egyik fele a központi húzófejből van kiképezve, amely központi húzófej egy, a főorsó központi furatában átvezetett rúdon vagy csövön keresztül kapcsolódik egy, a főorsó hátsó részén felszerelt hidraulikus henger dugattyújához, ahol a központi húzófejhez kapcsolódó ékes mechanizmus úgy van kialakítva, hogy a központi húzófejben három ék van kiképezve vagy felszerelve, ezenkívül a befogótokmány centrifugális erőt kiegyenlítő tömegekkel van ellátva, azzal jellemezve, hogy az axiálisan és radiálisán megvezetett belső pofák (4), vagy a belső pofák axiálisan és radiálisán megvezetett kapcsolótestei (55, 70) kettős reteszelőszerkezettel vannak ellátva, amely kettős reteszelőszerkezet egyik eleme egy, a tokmányház (1) külső vagy belső felületén elfordítható módon megvezetett vezérlőgyűrű (18, 41), amelyre vezérlőelemek vannak a befogópofákkal (2) való kapcsolódást megakadályozó vagy létrehozó vezérlőgörgők (44), vagy vezérlöfelületekkel (21), illetve támasztóreteszekkel (19) rendelkező vezér8

   HU 217 764 Β lőtestek (60, 61, 71) formájában felerősítve, vagy a vezérlőgyűrűből (18) kiképezve, míg a másik eleme egy, a vezérlőgyűrű (18, 41) tokmányházhoz (1) képesti elfordulását gátló reteszelőmechanizmus, amely a vezérlőgyűrű (41) és a tokmányház (1) között, illetve a vezérlőgyűrűvel (18) és a tokmányházzal (1) mereven kapcsolatban álló reteszelőfelületek között van elrendezve.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti befogótokmány, azzal jellemezve, hogy a belső pofák (4, 38) a centrifugális erőt kiegyensúlyozó tömegekkel egy alkatrészként vannak kialakítva, és három részből, egy keskeny fejrészből (4’), széles fejrészből (6) és a kettőt összekötő hídból (7, 8, 9) állnak, amelyek közül a keskeny fejrész (4’) vagy egy fogaslécfogazattal (3) közvetlenül ellátott kapcsolótestként van kialakítva, vagy benne egy fogaslécfogazattal (3) ellátott kapcsolótest (55) van axiálisan megvezetve, míg az átellenes oldalon levő - kiegyensúlyozó tömeget képező - széles fejrészben (6) egy, a forgástengelyhez viszonyítva szöget bezáró furat (10) van kialakítva.
3. 3. A 2. igénypont szerinti befogótokmány, azzal jellemezve, hogy a belső pofák (4, 38) széles fejrészének (6) furataiban (10) az ékes mechanizmus ékelemeiként a forgástengellyel szöget bezáró, hengeres keresztmetszetű csapok (11) vannak megvezetve, amely csapok (11) egyik vége a központi húzófejhez (12) van erősítve, míg a másik végükön velük egy testet képező, de a forgástengellyel párhuzamos tengelyű hengeres felületrészeik (15) vannak, amelyek a tokmányház (1) befogópofákkal (2) átellenes oldalain a forgástengellyel párhuzamosan kialakított furatokba épített perselyekben (14) vannak megvezetve.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti befogótokmány, azzal jellemezve, hogy a belső pofák (67) axiálisan és radiálisán megvezetett kapcsolótestei (70) két egytengelyű, különböző átmérőjű hengerfelülettel rendelkeznek, ahol a nagyobb átmérőjű hengerfelület a belső pofa (67) elülső széles vezetékű részének furatában (67’), a kisebb átmérőjű hengerfelület pedig a belső pofa (67) hátsó, keskenyebb részének furatában (67”) van megvezetve, emellett a centrifugális erőt kiegyenlítő tömegek (91) egy karon (92) keresztül a belső pofák (67) oldalain kialakított hornyokkal vannak összekötve, ahol a karok (92) forgástengelyei a főorsó (25) forgástengelyével párhuzamosan húzódnak.
5. 5. Az 1 -4. igénypontok bármelyike szerinti befogótokmány, azzal jellemezve, hogy a vezérlőgyűrű (41) és a tokmányház (1) közötti reteszelőmechanizmus egy, a vezérlőgyűrűben (41) axiálisan megvezetett reteszelőcsap (47), amelynek hátsó csaprésze (48) a tokmányház (1) és a vezérlőgyűrű (41) kireteszelt állásánál a szerszámgéptestre mereven felerősített reteszelőfelületek (51) között van elrendezve.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti befogótokmány, azzal jellemezve, hogy vezérlőgyűrűjének (41) a tokmányház (1) kivágásaiba (42) radiálisán benyúló szegmensei (43) vannak, amelyek a tokmányház (1) kivágásainak (42) belső homlokfelülete és egy felfogótárcsa (49) homlokfelülete közé elfordíthatóan vannak beillesztve, és ezen szegmensekre (43) a felfogótárcsa (49) és az axiálisan megvezetett keskeny fejrész (4’), illetve kapcsolótestek (55, 70) közé benyúló vezérlőgörgők, vezérlőékek vagy támasztóreteszek vannak felerősítve.
7. 7. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti befogótokmány, azzal jellemezve, hogy kettős reteszelőszerkezetének egyik eleme egy, a tokmányház (1) belső felületén elfordítható módon megvezetett vezérlőgyűrű (18), amelyen reteszelő vezérlőfelületek (19, 21) vannak kialakítva, amelyek az axiálisan megvezetett keskeny fejrésszel (4’), illetve kapcsolótestekkel (55, 70) közvetítőelemeken keresztül vagy közvetlenül kapcsolódnak, míg a másik eleme egy, a főorsó (25) hátsó részén felszerelt, a vezérlőgyűrű (18) tokmányházhoz (1) képesti elfordulását gátló reteszelőmechanizmus, amely a vezérlőgyűrűvel (18) és tokmányházzal (1) mereven kapcsolatban álló reteszelőcsap (47), illetve vezérpálya (32, 34) között van elrendezve, amely merev kapcsolat elemei egy, a vezérlőgyűrűvel (18, 79) egy, a főorsó (25) furatában átvezetett, csövön, továbbá a főorsó (25) és a fő hidraulikus henger (25) közötti közdarab (29) áttöréseiben átvezetett, csillag alakú közdarab (27) száraival merev kapcsolatban álló görgők (30), amely görgők (30) egy gyűrű (31) forgástengellyel párhuzamos vezérpályaszakaszaiba (32’) kapcsolódnak, amely vezérpályaszakaszok (32’) a forgástengellyel szöget bezáró vezérpályákban (32) folytatódnak, ugyanakkor a közdarabra (29) további görgők (33) vannak felszerelve, amelyek a gyűrű (31) forgástengellyel párhuzamos vezérpályáiba (34) kapcsolódnak, emellett a gyűrűnek (31) a forgástengelyre merőleges hornyába egy tolóvilla (36), a toló villához (36) pedig egy hidraulikus segédhenger (37) dugattyúja kapcsolódik.
8. 8. Az 1. és a 4-6. igénypontok bármelyike szerinti befogótokmány, azzal jellemezve, hogy a belső pofák (4) radiális vezetékelemei (56, 57, 58) a tokmányház (1) belső homlokfelületéhez vannak rögzítve.
9. 9. Az 1. igénypont szerinti befogótokmány, azzal jellemezve, hogy kettős reteszelőszerkezetének egyik eleme egy, a tokmányház (1) belső felületén elfordítható módon megvezetett vezérlőgyűrű (79), amelyen reteszelő vezérlőfelületek és vezérlőtestek (71) vannak kialakítva, amelyek az axiálisan megvezetett kapcsolótestekkel (70) közvetítőelemeken keresztül vagy közvetlenül kapcsolódnak, míg másik eleménél a főorsó (25) furatába egyetlen központi húzócső (83) van beépítve, amelynek külső felületem elöl is és hátul is nyomatékátvitelre alkalmas felületrészek (82), például poligonfelületek vannak kialakítva, amely felületrészek (82) részben a tokmányházban (1) megvezetett vezérlőgyűrű (79), részben pedig a hátsó csillag alakú közdarab (27) nyomatékátvivő felületrészeivel (84) kapcsolódnak, továbbá ezen központi húzócső (83) elülső és hátsó homlokfelületén olyan peremek (85, 86) vannak kialakítva, amelyek elfordítható módon vannak összeerősítve az ékes központi húzófejjel (88) és a hátsó fő hidraulikus henger (28) dugattyúrúdjával (87).
10. 10. A 9. igénypont szerinti befogótokmány, azzal jellemezve, hogy kettős reteszelőszerkezetének máso9

    HU 217 764 Β dik eleme egy, a főorsó (25) hátsó részén a központi húzócsőhöz (83) viszonyítva elfordulásgátolt csillag alakú közdarabhoz (27) egy csuklón (95) keresztül kapcsolódó kar (96), amelynek felületrészei vagy a főorsóval (25), vagy pedig álló hornyokkal (102) vannak kapcsolatban.
11. 11. A 9. és 10. igénypont szerinti befogótokmány, azzal jellemezve, hogy a vezérlőgyűrűjére (79) ütközőcsapok (89) vannak felerősítve, amelyek vagy a központi húzófej (88) kivágásaiban (90) vannak elrendezve, 5 vagy a központi húzófej (88) homlokával vannak kapcsolatban.