HU203467B - Process for producing stabilized powders of vitamins a, b, c, d or e - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás stabilizált Α-, B-, C-, Dvagy E-vitaminporok előállítására.

Az utóbbi években a vitaminokat széles körien alkalmazzák élelmiszerekbe és állattápokba adagolva. Az élelmiszerekbe és tápokba való adagolás során való kezelhetőség megkönnyítésére a zsírban oldódó vitaminokat emulgenssel vagy dextrinnel emulgeálják, majd porítás elvégzéséhez megfelelő eljárással szárítják. A zsírban oldódó vitaminok azonban általában hajlamosak arra, hogy hő, fény, oxigén és hasonló hatások következtében bomoljanak, vagy minőségüket változtassák. Az A-vitamin például viszonylag stabil hővel szemben, de igen kevéssé stabil oxigénnel vagy fénnyel szemben, így a porítási lépés során bomlik, ezért igen nehéz porítását elvégezni. Más zsírban oldódó vitaminok ugyancsak hajlamosak arra, hogy bomoljanak, vagy minőségüket megváltoztassák, ha a porítás során hőhatás éri őket, vagy ha a levegővel érintkező felületük a porítás során kapott finom szemcsék nagyobb felülete következtében megnő. Ezért nehéz a stabil vitaminporok előállítása. Másrészt, a vízoldható vitaminok általában kristályos porokként kerülnek felhasználásra, és az esetek többségében stabilabbak, mint a por állapotú zsíroldható vitaminok. A vízoldható vitaminok azonban minőségváltozáson mennek át, ha nedvességet nyelnek el. így felmerül az a probléma, hogy ha ezeket a vitaminokat élelmiszerhez vagy táphoz adják, amely abszorbeált nedvességet tartalmaz; a fény, oxigén, hő és egyéb hatások folytán a vitaminok bomlásra vagy egyéb romlásra hajlamosak

Ennek elkerülésére stabil vitaminporokat általában úgy állítanak elő, hogy a por formájú vitaminokat mikrokapszulákba zárják (mikrokapszulás eljárás), vagy a vitaminokat ciklodextrinbe zárják és porítják (ciklodextrines eljárás). A mikrokapszulás eljárás hátránya, hogy az előállítási eljárás termelékenysége alacsony, az előállítási költségek magasak, ezenkívül más problémák is felmerülhetnek a tárolás során, a kapszulák összetörhetnek, valamint korlátozott azon kapszulák köre is, amelyek élelmiszerekben vagy tápokban való felhasználásra alkalmasak. A ciklodextrines eljárás alkalmazásánál a bezárandó anyag (vitaminok) és a ciklodextrin aránya olyan kicsi, hogy a kapott termék vitamintartalma alacsony. Ezenkívül további hátrány az, hogy a tennék vízben való oldhatósága kicsi, és hogy a ciklodextrinbe zárt vitaminok a ciklodextringyűrűből hőhatással vagy víztartalmú anyagok adagolásával szabadíthatók ki.

Halak tápjának gazdagítására időnként Bj-vitamint alkalmaznak. Ebben az esetben a Bj-vitamin a tápban lévő enzimek hatására lebomlik. Az enzimek kiváltotta bomlás megakadályozására a Bj-vitamint keményített olajjal vagy zsírral vonják be. Ez a megoldás azért jelent problémát, mert a keményített olaj- vagy zsírbevonat rontja a vitaminfelszívódás hatékonyságát a halban.

A technika ilyen állásának ismeretében végzett intenzív vizsgálódásaink során arra a felismerésre jutottunk, hogy ha oldószerhez glutent vagy gliadint és vitaminokat adunk, az elegyet keverjük, majd az oldó2 szert az elegyből eltávolítjuk, és a visszamaradó anyagot porítjuk, olyan stabil vitaminport kapunk, amelyben a bomlás, és amelynek romlása csökken.

Gliadin felhasználását ismertetik a 3 159 512 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban. A leírt eljárás abban áll, hogy lisztet és fehérjét elegyítenek, majd az elegyet tejjel összegyúrják, így feltétjében gazdag diétás tésztát nyernek. A liszttel keverhető fehérjék közé tartozik a gliadin is. Sem a fenti szabadalom szerinti sem más eljárásban nem használták azonban a gliadint vitamintermékek előállítására.

A találmány tárgya eljárás stabilizált vitaminpor előállítására, amely gliadint és vitaminokat tartalmaz.

A találmány szerint előállított vitamintermékek vitamintartalma a gliadin szerkezetének lyukas helyeibe bezárt zárványvegyületként vagy a gliadinnal bevont formában stabilizált.

A vitaminpor 100 tömegrész gliadint 1-51 tömegtész vitamint tartalmaz. A találmány szerint a vitaminok bezárhatok gliadinba és/vagy bevonhatók gliadinnal.

A találmány szerint előállított stabilizált vitaminporok gliadint és vitaminokat tartalmaznak, előállításuk során glutent oldószerben oldunk, hogy kioldjuk a glutenben lévő gliadint, az oldathoz vitaminokat adunk, majd az oldatból az oldószert eltávolítva port nyerünk.

Eljárhatunk úgy is, hogy gliadint adunk az oldószerbe, majd az oldatba vitaminokat adunk, és az oldatból az oldószert eltávolítva állítunk elő port.

A találmány szerint úgy járunk el, hogy (1) glidainból és vitaminokból stabilizált vitaminport állítunk elő;

(2) olyan készítményt állítunk elő, amelyben a vitaminok a gliadinba beépült formában vannak;

(3) olyan készítményt állítunk elő, amelyben a vitaminoknak legalább egy részét gliadin borítja;

(4) úgy járunk el, hogy gliadin oldószeres oldatához keverés közben vitaminokat adunk, majd az oldószert eltávolítva a visszamaradó anyagot porítjuk;

(5) oldószerbe keverés közben glutent adunk, a gliadint kioldjuk a glutenből, az oldhathoz keverés közben vitaminokat adunk, az oldószert eltávolítjuk, és a visszamaradó anyagot porítjuk;

(6) az előbbi (4)-(5) pontok szerint készítjük a stabilizált vitaminport oly módon, hogy a vitaminokat olajban vagy zsírban oldjuk vagy díszpergáljuk, és így adjuk hozzá az oldószerhez;

(7) a 4-6. pontok szerint állítunk elő stabilizált vitaminpor-készítményeket oly módon, hogy oldószerként 20-80 térfotat% alkoholt tartalmazó vizes alkoholt alkalmazunk.

A találmány szerint előállított stabilizált vitaminporok gliadint és vitaminokat tartalmaznak. Úgy véljük, a gliadin a vitaminokat a molekula hidrofób tartományába viszi, és ezzel megelőzi, hogy a vitaminok oxigénnel érintkezzenek, ezáltal meggátolja a vitaminok bomlását. A vitaminok beleépülhetnek a gliadinba vagy borítva lehetnek ezekkel, illetve a két állapot együtt is előfordulhat, azaz a vitaminok a gliadinba beépülve, és egyúttal ezekkel bevont állapotban is lehetnek. Ha a

HU 203 467 Β gliadin bevonatként szerepel, a vitaminok lehetnek részlegesen bevontak (például a bomlási reakcióknak kitett reakcióhelyeken). Más eljárás szerint a vitaminrészecskék nemcsak egy egyenletes filmbevonattal lehetnek borítva, hanem a részecskefelületnek legalább 5 egy részét gliadin részecskék is boríthatják.

A találmány szerint előállított vitaminpor 100 tömegrész gliadin mennyiségre vonatkoztatva 1-51 tömegrész vitamint tartalmaz.

A gliadin főként glutaminsavból és prolinből álló 10 fehérje, amelynek átlagos molekulatömege 45 000 és 35 000 közötti. A találmány szerinti gyakorlatban a gliadint és glutenint is tartalmazó glutent eredeti álapotában alkalmazzuk. A gluten mintegy 40% gliadint és 40% glutenint, valamint mintegy 20% keményítőt tar- 15 talmaz. Ha a glutenhez vizet adunk, igen magas viszkoelaszticitás mutatkozik, minek folytán a glutent sűrítőanyagként, kötőanyagként vagy vízmegkötő anyagként alkalmazzák élelmiszerekben. Általában a gliadinnak tulajdonítják a viszkozitási és a gluteninnek a ru- 20 galmassági (elasztikus) tulajdonságokat.

A találmány szerint a vitaminporokat úgy állítjuk elő, hogy gliadint és vitaminokat adunk oldószerhez, és keveréssel oldjuk vagy diszpergáljuk abban, majd az oldószert eltávolítva a visszamaradó anyagot porítjuk; 25 vagy glutenből a gliadint oldószerrel extraháljuk, az oldatlan anyagokat eltávolítjuk, és a vitaminokat a kapott oldathoz keverés közben hozzáadjuk, majd az oldószert az elegyből eltávolítjuk, és a viszamaradó anyagot porítjuk. 30

A gluten híg ecetsavban, ammóniában, ecetsav és etanol elegyében oldódik, a gliadin többek között vizes alkoholban, híg savakban, illetve híg lúgokban oldódik. Erre való tekintettel, ha a glutenben lévő gliadint kívánjuk oldani, oldószerként előnyösen vizes alkoholt 35 alkalmazunk, mert az alkohol a gluteninnek vízzel való duzzadását gátolja, ezáltal gátolja a viszkozitás növekedését, igy jobb eljárási hatékonyságot biztosít.

Glutenként alkalmazhatunk búzalisztből elkülönített nedves glutent, vagy szárítás után nyert aktivált glu- 40 tent. A felhasználhatóság szempontjából előnyös a szárított por formájában lévő aktivált gluten.

Vizes alkoholként 20-80 térfogat%, előnyösen 6575 térfogat% alkoholt tartalmazó elegyet alkalmazhatunk. A vizes alkoholt 3-6 tömegrész, előnyösen 4-5 45 tömegrész arányban alkalmazzuk 1 tömegrész glutenre számítva. Alkoholként előnyösen egyértékű alkoholokat, például metil-alkoholt, etil-alkoholt, vagy izopropil-alkoholt alkalmazunk. Ha glutent adunk a vizes alkoholba keverés közben, a gliadin a glutenből a vizes 50 alkoholba extrahálődik. A keverést előnyösen nagy fordulatszámú keverővei végezzük, legalább 30 percig, ez idő alatt lényegében minden gliadin a vizes alkoholba extrahálődik a glutenből.

A vitaminoknak gliadint oldó vagy diszpergáló ol- 55 dószerbe való beadása után az elegyet keverjük. A keverést 10-30 percig, vagy hosszabb időn át végezzük, előnyösen 15—45 perces keverést végzünk keverővei, például nagy fordulatszámú homogénező keverővei. Az alkamazott vitaminok mennyisége előnyö- 60 sen 0,05, 0,1-0,51 tömegrész 1 tömegrész gliadinra számítva.

A találmány szerinti gyakorlatban zsíroldható vagy vízoldható vitaminokat is alkalmazhatunk. Az alkalmazható vitaminok az A, B, C, D és E vitaminok szabad vagy észter formájukban. Ezek a vitaminok alkalmazhatók egyenként, vagy két vagy több vitamin kombinációja formájában.

A vitaminok beadagolhatók állati vagy növényi olajokban vagy zsírokban oldott vagy diszpegált formában, miáltal a vitaminok és a vízoldható enzimek közötti érintkezés lényegesen csökken, ezzel az enzimek lebontó hatása csökken. Különösen a Bj vitaminokat célszerű állati vagy növényi olajban vagy zsírban való oldás vagy diszpergálás után adagolni. Az alkalmazható állati vagy növényi olajok vagy zsírok közé tartoznak például a folyékony olajok, például a szójaolaj, a repceolaj és a szilárd zsírok, például a sertészsír vagy a pálmazsír.

Ha a vitaminokat tápokba adagoljuk folyékony olajként előnyösen jól emészthető és felszívódó halolajat alkalmazunk. í.

A találmány szerinti eljárásban az oldószerhez kívánt esetben antioxidánst is adhatunk. Az antioxidáns .·.

alkalmazása tovább javítja az oxigénnel való ellenáll s lást. Adhatunk továbbá az oldathoz kívánt esetben péj- ?

dául citromsavat vagy etilén-diamin- tetraecetsavat, s vagy egyéb adalékokat, például lecitint. it y

A találmány szerinti eljárás értelmében a vitaminok a beadagolása és keverése után az oldószert eltávolítjuk, í és a visszamaradó anyagot porítjuk. A porítást végez- >

hetjük porlasztva szárítással, vákuumszárítással, fagyasztva szárítással, dobszárítóban végzett szárítással &

vagy más ismert szárítási eljárásokkal. Ha oldószerként &

híg savat alkalmazunk, a pH-t előnyösen 3 és 4 közé állítjuk be. Ha híg ammóniát alkalmazunk, a pH-t előnyösen 10-11-re állítjuk. A vitamin beadagolását ezután végezzük.

A találmány szerinti eljárással előállított vitaminpor levegőn tárolva vagy víztartalmú élelmiszerekhez adagolva is stabil, nem változtatja minőségét, nem bomlik oxigén hatására, fény vagy hő hatására, nedvességelnyelés következtében vagy az élelmiszerekben vagy tápokban előforduló enzimek hatására sem. Előnyös továbbá a por az élelmiszerekhez vagy tápokhoz való adagolás szempontjából olyan szempontból is, hogy azokban sűrítő-, kötőhatást fejt ki, és visszatartja bennük a vizet.

Amint az az előzőekből látható, a találmány szerint előállított vitaminpor ritkán bomlik vagy változtatja minőségét oxigén, hő, fény vagy enzimek hatására az élelmiszerhez való adagoláskor való nedvesség elnyelése hatására, és nagy vitamintartalom mellett jó stabilitású.

A találmány szerint előállított vitaminporok élelmiszerhez adagolva nemcsak saját jó tulajdonságaikat őrzik meg, hanem egyéb sajátságaikat, például sűrítő, kötő és vizmegkötő tulajdonságaikat is kifejtik,

A találmány szerinti eljárással a jó tulajdonságokkal bíró vitaminpor megbízhatóan állítható elő. A gluten

HU 203 467 Β viszonylag olcsón szerezhető be, a gliadin könnyen nyerhető glutenből való elválasztás lévén, így az igen stabil vitaminpor olcsón állítható elő.

Az 1. ábrán az 1. példa szerint és az 1. összehasonlító példa szerint előállított A-vitaminpor hőstabilitását mutatjuk be; a 2. ábrán a 2. példa és a 2. összehasonlító példa szerint előállított D-vitaminpor hőstabilitását mutatjuk be, a 3. ábrán a 6. példa és a 6. összehasonlító példa szerint előállított A-vitaminpor hőstabilitását mutatjuk be, a 4. ábrán a 7. példa és a 7. összehasonlító példa szerint előállított A-vitaminpor hőstabilitását mutatjuk be.

A következőkben a találmányt példákban mutatjuk be.

1. Példa, 1. összehasonlító példa liter 70 térfogat%-os vizes etanolhoz 1 kg aktivált glutenport adunk, majd az elegyet keverő segítségével 30 percig keverjük.

Az aktivált glutennel 30 percig kevert vizes alkoholt csapadékra (glutenin, keményítő, stb.) és oldatra választjuk szét 20 percig 3000 ford/perc mellett végzett centrifugálással. Ezt követően a gliadintartalmú oldatot olyan mértékben pároljuk be, hogy a gliadinnak a vizes alkoholban lévő koncentrációja 20 tömeg/térfogat% értékű legyen, ezután 1 liter vizes alkoholra számítva 45 g A-vitamin-palmitátot (1 500 000 NE/g) adunk hozzá, és homogenizáló keverővei 15 percig keverjük, majd vákuumszárítóban szárítjuk és porítjuk. így a (2) A-vitaminport nyerjük.

Az (5) A-vitaminport (összehasonlító minta) A-vitamin-palmitátnak dextrinben való emulgeálásával, majd dehidratálással és porítással állítjuk elő. A (2) és (5) mintát 50 °C hőmérsékletű kemencében nyitott rendszerben melegítjük az A-vitamin bomlásának az idő függvényében való vizsgálatára. Eredményeinket az 1. ábrán mutatjuk be. Az eredményekből látható, hogy a találmány szerinti eljárással előállított A-vitamin minta lényegesen stabilabb, mint az ismert eljárással előállított, azaz csak emulgeált, majd porított A-vitamin minta.

2. Példa, 2. összehasonlító példa

0,6 g kristályos D₃-vitamint (40 000 000 NE/g) 45 g szójaolajban oldunk, és hozzáadjuk 1 liter gliadintartalmú vizes etanolhoz, amelyet a vizes etanolban oldhatatlan anyagnak az 1. példában leírt módon való eltávolítása útján kaptunk, és amelynek gliadinkoncentrációja 20 tömeg/térfogat%. Ezt követően az elegyet az 1. példában megadott körülmények mellett keverjük, majd az oldószert porlasztva szárítással eltávolítjuk róla, az így nyert por az (1) D-vitaminpor, amely a gliadintartalmú oldat felhasználásával készült.

Összehasonlító mintát készítünk szójaolajban oldott Dj-vitaminnak dextrinben való emulgeálásával, majd porlasztva szárításával, a Dyvitamin koncentrációja az előzőekben a vizes etanolban megadott koncentrációnak megfelelő. Az így kapott por a (3) D-vitaminpor. Az (1) és (3) D-vitaminporokat az 1, példában ismertetett hőkezelésnek tesszük ki. Eredményeinket a 2. ábrán mutatjuk he. Az eredményekből látható, hogy a találmány szerinti eljárással előállított D₃-vitaminpor stabilabb, mint a csak emulgeálással és ezt követő porítással ismert módon előállított D₃-vitaminpor.

3. Példa, 3. összehasonlító példa térfogat% alkoholt tartalmazó vizes etanololdathoz 1 kg aktivált glutenport adunk, és az elegyet az 1. példában leírt módon keverjük. Ezáltal a gliadint kioldjuk a glutenből. Ezután 1 liter vizes etanolra számítva 20 g aszkorbinsavat adunk, és a keverést folytatjuk, majd az oldatot porlasztva szárítjuk. így az (1) C-vitaminport nyerjük. Ezt az (1) C-vitaminport és összehasonlító mintaként aszkorbinsav-kristályport használunk fel virsli készítésére (amelyben a virsli alapanyagainak összegyúrásakor az aszkorbinsav-koncentráció az össztömegre vonatkoztatva 0,1 tömeg%).

A virsli elkészítése után azonnal, és 3 hét elteltével megvizsgáljuk a maradék aszkorbinsav-tartalmat, a hozamot, a szín kialakulását és a termék rugalmasságát Eredményeinket az I. táblázatban ismertetjük.

I. táblázat

	Azonnal az elkész	3 héttel :ítés után
Találmány szerinti minta Maradék aszkorbinsav-
tartalom (tömeg%)	70	30
Hozam (%) *1	104	101
A tennék színének kifejlődése	♦2 jó	mérsékelt
Rugalmasság *3	jó	mérsékelt
Összehasonlító minta: Maradék aszkorbinsavtartalom (tömeg%)	10	0
Hozam (tömeg%) *1 A tennék színének	100	98
kifejlődése *2	mérsékelt	gyenge
Rugalmasság *3	mérsékelt	gyenge

*1 A hozam értéke a termék Jó” vagy „gyenge” vízmegkötő képességét mutatja a frissen elkészített, összehasonlító mintaként szereplő virslihez viszonyítva.

*2 A színkifejlődést ugyancsak az összehasonlító mintaként alkalmazott, frissen elkészített virsli standard színéhez mérten adjuk meg.

A jő megjelölésen az összehasonlító minta színénél tisztább rózsaszín, a hús színének megfelelő színt értünk.

A mérsékelt megjelölés az összehasonlító minta színének megfelelő szint jelöl.

A gyenge megjelölésen az összehasonlító mintához képest elszíntelenedett vagy megbámult terméket értünk.

*3 A rugalmasság meghatározása a következő: az összehasonlító példa szerint készített tennék elkészítés után azonnal meglévő rugalmasságát jelöljük mérsékeltként, az ennél jobb rugalmasságú terméket jónak, a gyengébb rugalmasságút gyengének jelöljük.

HU 203 467 Β

Amint az az előző eredményekből látható, a találmány szerint előállított C-vitaminpor alkalmazása esetén a C-vitamin csak kis mértékben bomlik, és a kapott termék színének kifejlődése jó annak következtében, hogy a C-vitamin jelen van. Ezen túlmenően, az ilyen tennék vízmegkötő képessége és rugalmassága is jó.

4. Példa, 4. összehasonlító példa

Az 1. példában leírt módon keveréssel készített glutentartalmú vizes etanolba 190 g szójaolajban oldott és diszpergált 10 g tiamin-cetil-szulfátot adunk, az elegyet keverjük, majd vákuumszárítóban szárítjuk. Az így nyert port (1) Bj-vitaminpoiként jelöljük. 1 kg kiolvadt aprított szardíniához 10 g fenti port adunk, egy másik mintát készítünk ugyancsak 1 kg hasonló szardíniavagdalékból 0,1 g Bj-vitamin adagolásával. Mindkét mintát 5 órán át 15 ’C hőmérsékleten tároljuk, majd összehasonlítjuk a két minta megmaradt Bj-vitamin-tartalmát Az előzőekhez hasonló szardíniamintákat, amelyeknek a Bj-vitamin-tartalmuk is az előzőeknek megfelelő, hőkezeljük, a szardíniavagdalékban jelenlévő B j -vitaminhasító enzimeket Ínaktiváljuk, majd a vagdalékot a tengervíz sókoncentrációjának megfelelő 2 ’C hőmérsékleti sóoldattal borítjuk el. 5 óra elteltével a sóoldatot leszűrjük, és a visszamaradó szardíniavagdalékban megmérjük a Bj-vitamin-maradékot. Eredményeinket a Π. táblázatban ismertetjük.

II. Táblázat

Maradék B,-vitamin-tartalom (tömeg%)
5 óra	5 óra
15 ’C-on	sóoldatban
4. Példa 70	80
4. Összehasonlító példa 0	5

A fentiekhez hasonló eredményt kapunk, ha a glutenből kioldott gliadinoldatot elkülönítve alkalmazzuk vitaminpor készítésére.

5. Példa, 5. összehasonlító példa liter 70 térfogat% alkoholt tartalmazó vizes etanolhoz 1 kg aktivált glutenport adunk, és az 1. példa szerint keverjük. Ezután az elegyhez 45 g E-vitamint adunk (összes tokoferol- tartalma 80 tömeg%), és az elegyet keverjük, majd porlasztva szárítjuk. Az így kapott por az (1) E-vitaminpor. Az (1) E- vitaminpor összes tokoferol-tartalma 16 tömeg%. Ezt az (1) Evitaminport 1 tömeg% mennyiségben búzalisztbe keverjük, és a lisztet tésztakészítésre használjuk. Összehasonlítló mintaként öszesen 16 tömeg% tokoferolt tartalmazó E-vitamin-emulziót készítünk, és ezt ugyancsak 1 tömeg% mennyiségben búzalisztbe keverjük, és a lisztből tésztát készítünk. Mindkét tésztát kifőzzük, majd meghatározzuk az E-vitamin-maradék mennyiségét és a tészta minőségét. Eredményeinket a ΙΠ. táblázatban ismertetjük.

ΠΙ. Táblázat

	A maradék E-vitamin mennyisége (tömeg%)	A tészta minősége
5. Példa	90	szilárd, forrás közben visszafojtott a pangás
5. Összehasonlító példa 60	mérsékelt

Amint az a táblázatban közölt eredményekből látható, az (1) E-vitaminport tartalmazó tészta E-vitamin vesztesége fonalás közben alacsony. Ebben a tésztában főzés után az E-vitamin-tartalom magas, és a tészta szilárdsága jó. Ezenkívül a találmány szerint készített vitaminpor alkalmazásával megelőzzük a tészta főzés közben végbemenő pangó dagadását.

Hasonló eredményt kapunk, ha a glutenből kioldott gliadinoldatot elkülönítve alkalmazzuk vitaminpor készítésére.

6. Példa, 6. összehasonlító példa *- liter 70 térfogat% alkoholt tartalmazó vizes etanolhoz 1 kg aktivált glutenport adunk, és az elegyet 30 percig keverővei keverjük. Az elegyet ezután 3000 fordulat/perc fordulatszám mellett 20 percig centrifu-® gáljuk, ezzel az oldhatatlan anyagként jelenlévő nyers glutenint elkülönítjük, és különválasztjuk azoldott gliadint tartalmazó vizes alkohol felülúszót. A felülúszót 20 tömeg/térfogat% gliadin koncentrációig besűrítjük. A kapott nyers glutenint 70 térfogat%-os~ vizes etanollal háromszor mossuk, majd a csapadékhoz annyi 70 térfogat%-os vizes etanolt adunk, hogy 20 tömeg/térfogat% szárazanyag-koncentrációt érjünk el. Mindkét vizes etanolos oldathoz A-vitamin-acetátot (1 700 000 NE/g) adunk olyan mennyiségben, hogy az a szárazanyag-tartalomra vonatkoztatva 20 tömeg/térfogat% értéket érjen el, majd az elegyet homogenizáló keverőben 10 percig keverjük, ezután vákuumszárítóban szárítjuk, porítjuk, majd a 0,287 mm méretet meg nem haladó port kiszitáljuk. Ezt a port hőstabilitási vizsgálatnak tesszük ki az 1. példában ismertetett módon. Eredményeinket a 3. ábrán mutatjuk be. A (6) jelölésű por az oldott gliadint tartalmazó vizes etanol felhasználásával készült.

Összehasonlító mintát készítünk 2 tömeg% emulgeálószer alkalmazásával, az A-vitamint az emulgeálószerrel, például glicerin-zsírsav-észtenel, a fenti mintáknak megfelelő koncentrációban emulgeáljuk, majd a fenti módon porítjuk, az így kapott vitaminport a (8) számmal jelöljük. Ennek a pornak a hőstabilitását ugyancsak a 3. ábrán mutatjuk be.

7. Példa, 7. összehasonlító példa

A 6. példa szerint készített, oldott gliadint tartalmazó vizes etanolhoz 20 g A-vitamin-palmitátot (1 700 000 NE/g) adunk, majd a példában leírt eljárást követve állítjuk elő a gliadintartalmú oldat alkalmazásával a (10) Avitaminport.

HU 203 467 Β

Összehasonlító mintaként azonos koncentrációjú Avitamint tartalmazó emulziót készítünk, az emulgeáláshoz emulgeálószert (glicerin-zsírsav-észtert), dextrint és kazeint alkalmazunk, az emulgeálószer koncentrációja 2 tömeg%, a dextriné 16,8 tömeg%, a kazeiné 11,2 tömeg%, majd az anyagot az előzőekben ismertetett módon porítjuk. így a (12) A-vitaminport nyerjük. A porokat szítáljuk, a 0,287 mm méretet meg nem haladó porokat hőstabilitási vizsgálatnak tesszük ki az 1. példában ismertetett módon. Eredményeinket a 4. ábrán mutatjuk be.

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

Claims (5)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás stabilizált Α-, B-, C-, D- és/vagy E-vitaminpor előállítására, azzal jellemezve, hogy

   a) glutenből megfelelő oldószerben gliadintartalmát kioldjuk, a kioldott gliadint tartalmazó oldathoz Α-, B-, C-, D- és/vagy E- vitamint adunk 100 tömegrész gliadinra számított 1-51 tömegrész mennyiségben, a vitamint az oldattal elegyítjük, majd az oldószert az oldatból eltávolítjuk, majd a kapott anyagot porrá alakítjuk, vagy

   b) gliadint megfelelő oldószerben oldunk, az oldathoz Α-, B-, C-, D- éshagy E-vitamint adunk 100 tömegrész gliadinra számított 1—51 tömegrész mennyiségben, a vitamint az oldattal elegyítjük, majd az oldószert az oldatból eltávolítjuk, majd a kapott anyagot porrá alakítjuk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezye, hogy oldószerként vizes alkoholokat alkalmazunk.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy részben vagy teljesen gliadinban zárványkomplexet képző és/vagy gliadinnal bevont terméket állítunk elő.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezye, hogy vizes alkoholként 65-75 térf.%os vizes etanolt alkalmazunk.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a vitamint állati vagy növényi zsírban vagy olajban oldott vagy diszpergált formában adjuk a gliadinoldatba.