HU176095B - Device for making uniform the run of printed products of scale-like running - Google Patents

Description

A találmány tárgya berendezés pikkelyszerűen áramló nyomdai termékek áramlásának egyenletessé tételére.

Ismeretes olyan berendezés, amelynél a nyomdai termékekből álló pikkelyszerű áram közvetlenül rotációs nyomógépre hull rá. A pikkelyek távolsága azonban ennél a berendezésnél állandóan változik. Sok esetben azonban ez a megoldás nem megfelelő, mert a pikkelyszerű áram közvetlen további feldolgozása egyenletes pikkelytávolságot kíván, sőt még arra is szükség lehet, hogy a nyomdai terméket a feldolgozószerkezethez fázishűen vezessék hozzá.

A 235 317 sz. osztrák szabadalmi leírás berendezést ismertet rotációs nyomdai gépről jövő ívalakú termékek lerakására, amelynél a berendezéshez vezetett termékeket elülső szélükön végtelenített pályán mozgó, és vezérlőberendezéssel működtetett markolók ragadják meg, továbbszállitják és lerakják.

A végtelenített szállítólánc egyes tagjai egymással nem lazán, még kevésbé játékkal vannak összekötve. A markolók önmagában zárt pályán mozognak, amely pálya a függőleges síkban fekszik és a szállítólánc viszi a markolókat a pálya legmagasabb szakaszához. A szállítóláncot állandó sebességgel forgó elektromotor tartja állandó körforgásban. A legmagasabb szakasztól a markolók egy laposan futó lejtős szakaszra, majd egy függőlegesen futó szakaszra jutnak és ezeknek a szakaszoknak a mentén a nehézségi erő hatására mozognak. A függőleges szakasz végén a markolókat egy leállítószerkezet retesze ragadja meg és rögzíti, míg az egymást követő markolók a mindenkor a retesz által tartott markolóra támaszkodnak. A retesz a legelső markolót akkor engedi szabadon, amikor a pikkelyszerűen odavezetett egyik újság széle a harapófogószerűen nyitott markolószájba jut. Ebből a célból az újság maga fotocellára eső fénysugárral van kapcsolatban. A fénysugárral vezérelt érzékelő áramkör az elektromágnesen működtetett reteszt vezérli, amely a markolókat rögzíti, illetve szabadon engedi. A retesz pillanatnyi visszahúzása által válik szabaddá az elülső markoló. A markolók mindenkor úgy állnak meg, hogy az újságoknak útját állják. Ha az újságok egyenletesen jönnek, akkor a markolók szabályosan haladnak pályájukon. Ha az újságok nem szabályosan érkeznek, akkor a markolók indulása ugyanilyen szabálytalan lesz. Az egész folyamatot tehát maga az újság vezérli és a markolók akkor jönnek mozgásba, amikor az érkező újságok a mozgást megindítják.

A találmány feladata, hogy a nyomdai termékek pikkelyszerű áramát egyenletessé tegye és a pikkelyszerű áramban érkező nyomdai termékekre egy komplex törvényszerűséget kényszeritsen rá, azaz biztosítsa, hogy az újságok a kilépővégnél fázispontosan és előre meghatározott időpontban lépjenek ki.

Ezt a feladatot a találmány értelmében azáltal oldjuk meg, hogy a berendezésnek végtelenített menesztőlánca van, amelynek tagjai egymással játékkal vannak összekötve és egy-egy menesztőjük van, valamint két, egymással összhangban levő és önmagában vezérelhető hajtószerkezete van a menesztőlánc számára, amely hajtószerkezetek között a menesztőlánc szállítóképes szakasza helyezkedik el és ebben a szakaszban a menesz tők meg vannak vezetve, továbbá az első hajtószerkezet vezérlésére szinkronizáló berendezés van.

A játékkal kapcsolódó tagokból kialakított menesztőláncok között elhelyezett találmány szerinti hajtás- következtében, amely két hajtószerkezetböl áll, a lánc — szállítóképes szakaszának kezdetén, azaz az első hajtószerkezethez való csatlakozásnál — tolóüzemben van meghajtva, így a lánctagok ott felhalmozódnak és a menesztök egymástól való távolsága akkora, mint a középső pikkelyszerű képződmény középső távolsága, úgy, hogy a pikkelyszerü áramban minden egyes nyomdai termékhez egy menesztö tartozik. A nyomdai termékeknek a pikkelyszerű áramból a menesztőkre történő szinkronizált és fázispontos átadását az első hajtószerkezethez tartozó szinkronizáló berendezés biztosítja.

A menesztőlánc szállitóképes szakaszának végén elhelyezett, az első hajtószerkezettel összhangba hozott és önmagában vezérelhető második hajtószerkezet hozóüzemben dolgozik, miközben valahol a szállítóképes szakasz középső tartományában a menesztőlánc tagjainak felhalmozott tagjai nyújtott tagokká mennek át, ami által az új t/íenesztötávolság a pikkelyszerű képződményekre az eredetihez képest megnövelt, de mindenkor azonos pikkelytávolságként adódik át. Másként kifejezve, a húzóüzemben működő hajtás által széthúzott menesztök nyújtják a pikkelyszerű áramot, miközben egyidejűleg a pikkelyszerű képződmények közötti távolságot egyenletesebbé teszik.

A találmányt részletesebben a rajzok alapján ismertetjük, amelyek a találmány szerinti berendezés kiviteli alakját tüntetik fel.

Az 1. ábra egy első kivitel oldalnézete.

A 2., 3. és 4. ábrák az í. ábra szerinti berendezés szállítóképes szakaszának egymást követő szakaszait ábrázolják balról jobbra, nagyobb léptékben.

Az 5. ábra a menesztőnek a 7. ábra V—V vonala mentén vett metszete.

A 6. ábra az 5. ábra egy változatát ábrázolja.

A 7. ábra az 5. ábra VII—VII vonala mentén vett metszete.

A 8. és 9. ábrák több menesztöt és azok összekötését ábrázolják különböző relatív helyzetekben, amikoris a menesztök vezérelhető szorítókengyelekkel vannak ellátva.

A 10. ábra a 9. ábra X—X vonala mentén vett metszet.

All. ábra működésében a 2. ábrához hasonló szakaszok más kivitelét ábrázolja.

Az 1. ábra szerinti kivitelnél a körbefutó 11 pályát lapos, ovális, üreges sin képezi, amelyben az 1. ábrán csak vázlatosan jelölt 13 menesztö — amint azt majd később közelebbről ismertetjük — eltolhatóan van vezetve. A pikkelyszerű alakzatot — amelyet az 1. ábrán nem ábrázoltunk — a 14 szállítószalagon all pálya felső és sík 15 ágához vezetjük. Amint ezt a későbbiekben majd bemutatjuk, ez a lapos 15 ág foglalja magában a 11 pálya szállítóképes szakaszát, ill. azzal azonosítható. Másrészt világos, hogy all pálya ívalakú 16 szakasza tartományában a szállítószalag felé fut, amely szállítószalagot a 14 szállítószalag jelképezi, ahol — amint említettük — a menesztőket a pikkelyszerű áramhoz hozzávezetjük. Az elrendezés olyan — amint már tudjuk —, hogy a menesztök mindenkor a nyomdai termék hátulsó éle mögé nyúlnak be.

A 11 pálya szállítóképes 15 szakaszának elejénél és végénél egy-egy hajtás van elhelyezve — a 13 menesztök számára —, amelyeket 17 és 18 számmal jelölünk, olyan hajtás, amely közvetlenül kapcsolódik a mcnesztökkel. Mindegyik hajtásnak 19 ill. 20 szállítócsigája van, amelyeknél a csigamenet menetemelkedése — a csigamenetet mindkét esetben 21-gyel jelöltük — a P nyíl irányában csökken. Ez a nyíl ábrázolja az általános szállítási irányt, amely az 1. ábra szerinti berendezés valamennyi szállítóképes része számára érvényes. A 19 csigát elektromotor hajtja, amelynek sebessége vezérelhető. Rendkívül jól alkalmazhatók az egyenáramú motorok, amelyek a pillanat tört része alatt gyorsulnak ill. fékezhetők. A 22 hajtómotort elektronikus fázisszinkronizáló 23 berendezés vezérli, amely bemenöjelét a 24 számlálóról, 25 ütemadótárcsáról és 26 kapcsolóról kapja. A 24 számlálót ismert módon a nyomdai termékek elülső éle működteti. A 25 ütemadótárcsa a 14 szállítószalag 27 terelőhengerén van elhelyezve, úgyhogy forgássebessége a 14 szállítószalag sebességével arányos. A 25 ütemadótárcsa tachogenerátort jelképez. Ezt a vázlatos ábrázolást azért választottuk, hogy a rajzot áttekinthetőbbé tegyük. A 26 kapcsolónak a 19 csigával együttfutó 28 bütyke, valamint 29 jeladója van, amely — amint az ábrából minden további nélkül érthető — a 19 csiga meghatározott forgási állásaiban a 23 berendezésnek jeleket ad le.

A 20 csigát 30 tengely hajtja, amelynek forgása — amint ezt később még ábrázoljuk — alapjában véve a pikkelyszerűen hulló nyomdai termékek minősített szükségletét képviseli, amely a pikkelyszerü áram kezelése folyamán az itt ismertetett szállítóberendezés után fennáll.

Arról lehet pl. szó, hogy egy bedugógépet fázíshűen lássunk el anyaggal. A 30 tengelyt ebben az esetben a bedugógép hajtásával kell összekötni. Hangsúlyozni kívánjuk azonban, hogy ezt a példát csak az érthetőség kedvéért említjük. Ezt a példát ugyanezen okból azonban minden korlátozás nélkül a további magyarázatoknál is alkalmazzuk. A pikkelyszerű áram továbbvezetése a 31 szállítószalag segítségével történik, amely 32 nyomógörgővel dolgozik együtt és a 30 tengely fordulatszámával arányos sebességgel van hajtva.

Jobb érthetőség kedvéért az 5. ábrára hivatkozunk. Ebből látható, hogy a 13 menesztőknek szekrényszerű 33 alváza van, amely két oldalukon párosával elhelyezett 34 kerekek segítségével messze elöl all pálya 12-vel jelölt csatornájában van vezetve. A 12 csatornát U-alakú 30 sínek képezik, amelyek nyílásukkal egymással szembefordítva, egymástól távolságban vannak elrendezve, és 36 kengyelek segítségével (1. ábra) vannak egymással összekötve. A 33 alváz alsó oldalán további 37 kerekek vannak elhelyezve, amelyek az alváz oldalirányú vezetését végzik. A 33 alváz felső oldalán tetőalakú, mindkét oldal felé kinyúló 38 fedőlapok vannak, amelyeken lesarkított 39 menesztőrudak vannak. A 6. ábra szerinti kivitelnél a 38 fedőlapokon 40 menesztökampók vannak.

A 33 alváz elülső ill. hátulsó 41 homlokfalán 42 nyílások vannak, amelyeken mindenkor 43 összekötőtag nyúlik át. A 43 összekötőtagok végein 44 kampó van, amely 45 ütközőlécet fog körül. Ily módon a szomszédos menesztök alvázai, amint az rendkívül jól látható a 8. és 9. ábrákon, egymással vontatókapcsolatban vannak es minden egyes alvázat egyrészt a szállításirányban szomszédos alváz magával tud vinni, másrészt az utóbbi alvázat ez be tudja hozni. A 9. ábra olyan alvázakat ábrázol, amelyek vontatóhelyzetben vannak és a 8. ábra olyan alvázakat, amelyek egymáshoz érnek. A 2. és 4. ábrákból, valamint a 9. ábrából látható, hogy a 37 kerekek arra is szolgálnak, hogy a 19 ill. 20 csigák 21 csigameneteivel kapcsolódjanak és az ezek által a csigák által létrehozott előtolást az alvázakra átvigyék. Amint a 2. és 4. ábrákból látható, a 37 kerekek benyúlása a 21 csigamenetbe csak a 19 ill. 20 csigák meghatározott forgástartományában lehetséges. Másrészt a 19 ill. 20 csigák elejénél a menetemelkedést és vontatóhelyzetben a 13 menesztők kölcsönös távolságát úgy választjuk meg, hogy a csigák minden körbeforduláskor a következő odavitt menesztöt át tudják venni. Mivel azonban, amint már említettük, a 21 csigamenet emelkedése csökken, az egymást követő menesztők még a csiga hatótartományában a mindenkor előttük haladó menesztöt addig közelítik meg, amíg az osszekötötagon elhelyezett 55 puffer révén egymásnak nem ütköznek (lásd 9. ábra). Ezzel a felfogással modhatjuk, hogy a 19 és 20 csigák a menesztöket hajtják és egyben felhalmozzák. Másképpen kifejezve, a 19 ill. 20 csigákon egymást követő szakaszok a körbefutási pályán torlószakaszokat képeznek.

Fordítva, a körbefutó pályának a 19 ill. 20 csigák előtt fekvő szakaszai húzószakaszoknak tekinthetők. Ez a legjobban a 2., 3. és 4. ábrákból látható. Ha ugyanis az egyik csiga pl. a 4. ábra szerinti 20 csiga megfog egy menesztöt és azt előretolja, akkor több ezt követő menesztöt magával visz, úgyhogy amint az a 3. ábrából látható, a 19 csiga által létrehozott torlódást a szállítószerkezet felé megszünteti. A 19 csiga a maga részéről a 20 csiga által képzett tartalékból viszi magával a menesztőket. Magától értetődő, hogy a berendezést úgy hajtjuk meg, hogy a 19 ill. 20 csigák után képződött tartalék mindig fel legyen töltve és így gyakorlatilag sohase merüljön ki, bár a felhalmozott menesztők száma ingadozhat.

A leírt berendezés működése szempontjából lényeges, hogy a pikkelyszerű áram minden egyes példányához egy menesztö tartozik, mégpedig úgy, hogy a pikkelyszerű áram és a menesztö egymáshoz vezetésekor a menesztőrúd mindenkor a hozzá tartozó nyomdai termék hátulfutó éle mögött, attól távolságban helyezkedik el.

A 2. ill. a 3. ábrát ebből a szempontból nézve, látható, hogy a „torlótávolság”, azaz a menesztö legkisebb távolsága kb. a középső pikkelytávolságnak, azaz a pikkelyszerü áramban a példányok lépcsőzésének felel meg. Ideális esetben a még ismertetendő, erre vonatkozó intézkedések arra irányulnak, hogy a menesztörudak félpikkelynyi távolságban legyenek.

Ezeket a kívánalmakat a 19 csigát követő torlószakaszban valósítjuk meg. Ily módon a 19 csiga a menesztőknek olyan előtoló sebességet ad, amely a pikkelyszerű áram sebességének felel meg.

A 20 csiga 21 csigamenetének nagyobb kezdeti menetemelkedése következtében az ezáltal a csiga által megfogott menesztőknek és az ezek által magukkal vitt további menesztőknek nagyobb sebességük van, mint amekkora a 19 csiga utáni tor lószakaszban az előtolási sebesség. Ez azt jelenti, hogy az ebből a torlószakaszból kihordott menesztők gyorsulnak, míg menesztőrúdjaik a hozzájuk tartozó példányok hátulsó éleit először behozzák, majd ezt a példányt a vontatási sebességre gyorsítják és a felgyorsított példány távolsága az azt követőhöz képest megnő. A pikkelyszerű alakzat ezáltal megnyúlik és az új pikkelytávolság két szomszédos menesztö nagyobb távolságának, azaz a vontatási távolságnak felel meg. Alig áll be azonban ez a helyzet, a 20 csiga 21 csigamenetének csökkenő menetemelkedése következtében az aktívvá vált menesztők sebessége csökken, miközben menesztőrúdjaik a megfelelő példányok hátullevö élétől elválnak. Az utolsót azonban éppen ebben az időpontban a 31 szállítószalag és a 32 nyomógörgő megragadja és továbbszállítja, anélkül, hogy helyzetét a pikkelyszerű áramban meg tudta volna változtatni. A 31 szállítószalag ill. 32 nyomógörgök sebességének megfelelő megválasztásával, ez minden további nélkül megvalósítható. A 31 szállítószalagra jutó pikkelyszerű áramban a pikkelyek távolsága egymáshoz képest az eredetinél kissé nagyobb és az eredeti pikkelyszerű áram egyenlőtlenségeit kiküszöböltük. Ezenkívül a 4. ábrából látható, hogy a 20 csiga nemcsak a példányok kölcsönös távolságára mértékadó, hanem a példányok helyzetét a pikkelyszerű áramban is meghatározza. Ezen azt értjük, hogy a 20 csiga hajtásával meghatározható az is, hogy a példányokat milyen frekvenciával és milyen fázisban adjuk le. Ha a 20 csigát, amint azt jelöltük, a 30 tengely segítségével, vagy más módon, pl. bedugógéppel vagy más megmunkálógéppel kapcsoljuk, akkor a példányokat ehhez a berendezéshez ennek hajtása által meghatározott frekvenciával és fázisban vezetjük hozzá.

Ugyanez vonatkozik ellentétes értelemben arra az esetre, amikor a menesztők a pikkelyszerű alakzatot átveszik. Ebben az esetben a 19 csigát úgy kell hajtani, hogy frekvenciája és fázisa az érkező pikkelyszerű árammal legyen összhangban, hogy a példányok hátulsó élei a hozzájuk tartozó menesztö rúdja elé essenek le, ha ezt a fokozatot elhagyják, amely a 11 pálya 15 szakaszához képest megnövelt 14 szállítószalagnak a végét képezi. A frekvencia- és fázishelyes szinkronizálás a 24 számláló, a 25 tachogenerátor és a 26 kapcsoló segítségével az alábbi módon történik:

A 19 csiga forgássebességét alapvetően a 25 tachogenerátor határozza meg. A 24 számláló a példányok fázisát állapítja meg. A számláló jelei és tachogenerátor jelei alapján a szinkronizáló 23 berendezés információt nyer arról, hogy egy adott pillanatban hol helyezkedik el az illető példány hátulsó éle (az elülső és hátulsó él közötti távolság ismert), és hogy milyen sebességgel mozog előre a csiga felé.

A 26 kapcsoló segítségével, amelynek jelei a csiga forgáshelyzetére jellemzőek, a 22 hajtómotor sebességét gyorsítással vagy fékezéssel úgy lehet befolyásolni, hogy a menesztö nemcsak a helyes frekvenciával, hanem helyes fázissal jusson a pikkelyszerű áramhoz. Ha pl. negatív fázishiba áll fenn, a 22 hajtómotor pillanatnyilag gyorsul és ezután a tachogenerátor által meghatározott alapsebességgel mozog tovább. Pillanatnyi késleltetéssel fordítva, az előresietö menesztöket a helyes fázisba lehet visszavinni. Az ehhez szükséges intézkedések a szakember számára kézenfekvöek, több utat követhet, hogy a berendezés helyes üzemelését biztosítsa. Természetesen látni fogja, hogy a hajtásokat a pálya száliítóképes szakaszának elején és végénél összességében egymással összhangba kell hozni, miközben azonban rövid ideig tartó ingadozások előadódhatnak, adott esetben szükségesek lehetnek.

A fent elmondottakra tekintettel a 19 csiga hajtásának más változatát is ismertetjük, amelynek azonban rajzon való ábrázolását elhagyjuk. Elképzelhető, hogy saját hajtóforrás helyett a csigát a leírt berendezéseié kapcsolt gép, mint pl. rotációs nyomógép hajtására kapcsoljuk rá. Pl. feltehetjük, hogy a csiga hajtását a rotációs nyomógép kirakócsillagáról kapja. Annak érdekében, hogy fáziskorrekciókat lehessen végezni, a csiga elé differenciál hajtóművet vagy bolygóművet iktatunk, amelynek bolygókereke normál helyzetben áll. Elektromotor ill. léptetőmotor segítségével a bolygókereket az egyik vagy másik irányban lehet hajtani, hogy ennek a hajtásnak a hajtott kerekét pozitív vagy negatív irányban hajtsuk. Annak érdekében, hogy a pikkelyszerü áramban a példányok fázisa a csiga fázisával összhangban legyen, ebben az esetben is alkalmazhatunk számlálót és megközelítő kapcsolót vagy más helyzetadót. A tachogenerátort a csiga közvetlen hajtása miatt elhagyhatjuk. Magától értetődő, hogy ezt a változatot a kimenő oldalon is alkalmazhatjuk a 20 csigával kapcsolatban. Az is magától értedödik, hogy ezt a csigát is ugyanúgy hajthatjuk, amint azt a 19 csigával kapcsolatban az 1. ábrán láthatjuk.

A 8., 9. és 10. ábrán ábrázolt menesztők abban különböznek az előzőekben leírtaktól, hogy vezérelt 46 szorítóvillájuk van, amelyek a 38 fedőlapon 47 helyen forgathatóan vannak ágyazva és 48 rugó hatására villafogainak végeinél a fedőlapon felfekszenek. A 46 szorítóvillának 49 működtetőkaija van, amely 50 kulisszával dolgozik együtt, hogy a szoritóvillát nyitott helyzetbe hozza. Ilyen 50 kulisszákat a felvevőtartományban és leadótartományban kell elhelyezni. Amint a 10. ábrából látható, a 46 szorítóvilla mindkét oldalán elhelyezhetünk 49 működtetőkarokat, úgy hogy a szorítóvillát az 50 kulissza az egyik vagy másik oldalról működteti. Ha feltételezzük, hogy a menesztők a 8. ábra szerint jobbfelé mozognak, akkor ez az ábra a menesztőket abban a helyzetben ábrázolja, miután azok a 20 csigát elhagyták.

Annak érdekében, hogy a nyomdai példányok hátulsó éleinek bevezetését a 46 szorítóvilla alá ill. a 40 menesztőkampóval megkönnyítsük (6. ábra), a 11 pályát a 19 csiga tartományában — amint az a 11. ábrából látható — a pikkelyszerü áram irányában domborúra alakíthatjuk. Minden további magyarázat nélkül, ebből az ábrából látható, hogy ilyen elrendezés esetén a példányok, miután azok hátulsó élei a 14 szállítószalag végét elérték, hátramaradnak vagy hátracsúsznak, és eközben minden esetben a hozzájuk tartozó menesztők nyitott markolószája megfogja azokat. A 46 szorítóvilIákat természetesen eközben az 50 kulisszák nyitva tartják. Közvetlenül a példányok hátulsó éleinek felvétele után a szoritóvillák szabaddá válnak és a példányokat a leadóhelyhez szállítják.

Bár a korábbiakban említettük, hogy a szakértő a 23 szinkronizáló berendezést legjobb tudása szerint a legkülönfélébb módon alakíthatja ki, utalni szeretnénk arra, hogy előnyösen tolóregisztert alkalmazhat, amelyet az ütemtárcsa és a számláló vezérelhet. Ily módon követni lehet az újságot és a menesztőket úgy lehet vezérelni, hogy azok a hozzájuk tartozó példányok hátulsó élei mögé fázishűen nyúljanak be. Ilyen vagy hasonló intézkedések értelme minden további nélkül jól látható a 2. ábrából. Ebben az ábrában éppen egy E 1 példány érinti a 24 számláló működtetőnyelvét, bár még az ehhez a példányhoz tartozó mencsztő messze van, a rajzon nem is látható. Gondoskodni kell arról, hogy amikor ez az E 1 példány eléri a pikkelyszerü áramban messze elöltek vő E 2 példány helyzetét, egy menesztő éppen, úgy mint az E 2 példány számára, készen álljon.

Magától értetődő azonkívül, hogy ha pl. a 11. ábra szerinti 19 csigát szállitásirányban eltoljuk, akkor a szorítóvillák pillanatnyi sebességét a nyomdai termékek átvétele időpontjában nagyobb értéken tudjuk tartani, mint amekkora sebességgel a nyomdai termékek a 14 szállítószalagra hullanak. Ezáltal még nagyobb biztosítékot nyújtunk arra, hogy az átveti nyomdai termékek hátulsó élet a 46 szorítóvilla markolószájának aljáig befutnak, ami által az egyes nyomdai termékek helyzete az előtte és utána levőhöz képest semmilyen esetlegességnek sem függvényei többé.

Alapjában a 17 hajtószerkezetet el is hagyhatjuk és a menesztők hajtását kizárólag a 18 hajtószerkezettel oldhatjuk meg. Ebben az esetben a 18 hajtószerkezetet követő vezetéket és az ivalakú 16 szakaszt egymást érintő menesztőkkel kellene felszerelni. Ezeket a 18 hajtószerkezet tolná és ily módon tolóhajtással 15 szállítószakaszba befutnának.

Claims (10)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Berendezés pikkelyszerűen áramló nyomdai termékek áramlásának egyenletessé tételére, azzal jellemezve, hogy végtelenített menesztőíánca van, amelynek tagjai egymással játékkal vannak összekötve és egy-egy menesztőjük (13) van, valamint két, egymással összhangban levő és önmagában vezérelhető hajtószerkezete (17, 18) van a menesztőlánc számára, amely hajtószerkezetek között a menesztőlánc szállítóképes szakasza (15) helyezkedik el és ebben a szakaszban a menesztők (13) meg vannak vezetve, továbbá az első hajtószerkezet (17) vezérlésére szinkronizáló berendezése (23) van.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy legalább az egyik hajtószerkezetnek (17 vagy 18) szállítócsigája (19 vagy 20) van és a menesztőknek (13) a csigamenetbe (21) benyúló követőtagja van.
3. 3. A 2. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy legalább az egyik szállítócsigának (19 vagy 20) a szállítás irányában csökkenő menete van.
4. 4. A 2. és 3. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a menesztőknek (13) a csigamenet (21) egyik vagy másik oldalával kapcsolódó kétkét követőtagja (37) van.
5. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szinkronizáló berendezés (23) bemenete a pikkelyszerű áramot hozzávezető szállítóról (14) hajtott tachogenerátorhoz (25) van hozzákapcsolva.
6. 6. Az 1—5. igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szinkronizáló berendezés (23) bemenetel a nyomdai termékek által működtetett jeladóhoz (24) és a hajtószerkezet (17) hajtótagjával (19) összekapcsolt helyzetadóhoz (28, 29) vannak csatlakoztatva.
7. 7. Az l—6. igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a menesztőknek (13) a nyomdai termékek hátulfutó széleinek alátámasztására fedőlapjai (38) vannak.
8. 8. A 7. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja» azzal jellemezve, hogy a fedőlapokon (38) menesztő4 rudak (39), menesztőkampók (40) vagy vezérelt szorítóvillák (46) vannak elhelyezve.
9. 9. Az 1—8. igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a menesztők (13) egymással összekötőtagok (43) révén vannak össze- 5 kötve, amelyeknek az alvázon (33) a szomszédos menesz tők (13) elülső ill. hátulsó homlokfalai (41) mögé lazán benyúló kampóalakú végei (44) vannak.
10. 10. A 9. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az összekötőtagokon (43) pufferek (55) vannak elhelyezve.