HUT74091A

HUT74091A - 1,5-benzodiazepine derivatives having cck and/or gastrin antagonistic activity

Info

Publication number: HUT74091A
Application number: HU9502977A
Authority: HU
Inventors: Robin Arthur Ellis Carr; Harry Finch; Pritom Shah
Original assignee: Glaxo Wellcome Inc
Priority date: 1993-04-15
Filing date: 1994-04-13
Publication date: 1996-11-28
Also published as: OA10236A; FI954852A0; NZ265271A; AU6567594A; SK125495A3; CA2158972A1; NO954091D0; CZ267695A3; WO1994024151A1; NO954091L; JPH08508743A; AU688316B2; HU9502977D0; CN1120845A; EP0694040A1; PL311083A1; FI954852A

Description

CCK és/vagy gasztrin antagonista hatású 1,5-benzodiazepin származékok

A találmány tárgya új 1,5-benzodiazepin-származékok, eljárás a vegyületek előállítására, a vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények és ezek alkalmazása a gyógyászatban.

A kolecisztokinin (CCK) és a gasztrin szerkezetileg hasonló peptidek, melyek a gyomor-bél szövetben és a központi idegrendszerben fordulnak elő. A kolecisztokinin CCK-33-t, eredetileg izolált formájában 33 aminosavat tartalmazó neuropeptidet, karboxil terminális oktapeptidjét, CCK-8-at (szintén természetes előfordulású neuropeptid) és 39- és 12-aminosav formákat tartalmaz. A gasztrin 34-, 17- és 14-aminosav formában fordul elő, a minimális aktív szekvenciája a C-terminális tetrapeptid, Trp-Met-Asp-Phe-NH₂(CCK-4), amely mind a CCK és mind a gasztrin közös szerkezeti eleme.

A CCK és a gasztrin gyomor-bél-rendszeri hormonok, és a neurális és perifériális rendszer neurotranszmitterei, és biológiai szerepüket azáltal töltik be, hogy a test különböző helyein elhelyezkedő speciális receptorokhoz kötődnek.

82539-5194-KY/KmO

A kolecisztokinin receptorokkal végződő CCK-A és CCK-B legalább két altípusát különböztetjük meg, és mind a kettő a perifériás és központi idegrendszerben található.

A CCK és a gasztrin receptor antagonistákról ismeretes, hogy megelőzik és kezelik a CCK-val kapcsolatos és/vagy a gasztrinnal kapcsolatos gyomor-bél-rendszeri és központi idegrendszeri betegségeket az állatokban és az embernél is.

A 4 988 692 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban 3-acil-amino-1-alkil-5-fenil-1,5-benzodiazepin-származékok egy csoportját írják le mint kolecisztokinin antagonistákat. Továbbá a leírás olyan vegyületekről is kitanítást ad, melyek lényegesen nagyobb affinitást mutatnak a CCK-A receptor iránt, mint a CCK-B receptor iránt. Azt találtuk, hogy a 3-ureido-1,5-benzodiazepin vegyületek egy új csoportja hatásos és specifikus gasztrin és/vagy CCK antagonista, és különösen a gasztrin és/vagy CCK antagonistái a CCK-B receptornál.

A jelen találmány tehát új (I) általános képletű vegyületekre és fiziológiailag elfogadható sóira vonatkozik, ahol az NRjR₂ 5-7-tagú telített heterociklusos gyűrű, amely egy vagy két metilcsoporttal lehet szubsztituálva;

R₃ 1-6 szénatomos alkil-, 3-6 szénatomos cikloalkil- vagy adott esetben egy vagy két halogénatommal szubsztituált fenilcsoport,

R₄ jelentése fenil- vagy adott esetben egy vagy két halogénatommal, 1 - 4 szénatomos alkil-, trifluor-metil-, trifluor-metoxi- vagy (CH₂)_nRs csoporttal szubsztituált fenilcsoport, ahol n értéke 0 vagy 1, és

- -R₅ jelentése -1 -4 szénatomos alkoxi-, hidroxil-, nitro-, ciano-,

CO₂R₆, S(O)_pCH₃, NR₇R₈, CONR₇R₈ vagy SO₂NR₇CO(1-4 szénatomos alkil)-csoport, tetrazolil-, karboxamido-tetrazolilvagy 3-trifluor-meti 1-1,2,4-triazoIiI-csoport,

R₈ jelentése hidrogénatom, 1 - 4 szénatomos alkil- vagy benzilcsoport,

R₇ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport,

R₈ jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkil-, SO₂CH₃ vagy

SO₂CF₃ csoport,

X jelentése hidrogénatom vagy halogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, m értéke 0, 1 vagy 2 és p értéke 0, 1 vagy 2.

A találmány szerinti vegyületek legalább egy aszimmetrikus szénatomot tartalmaznak, és a vegyületekhez tartozik mind a két enantiomer és ezek elegyei, beleértve a racemátot is.

Az alkilcsoport kifejezés egyenes vagy elágazó láncú alkilcsoportokra vonatkozik, például az 1-6 szénatomos alkilcsoport lehet metil-, etil-, η-propil-, izopropil-, n-butil-, izobutil-, t-butil- vagy hexilcsoport.

A halogén magába foglalja a fluor-, klór-, bróm- vagy jódatomot is.

Ha R₅ jelentése tetrazolil-, karboxamido-tetrazolil- vagy 3-trifIuor-meti 1-1,2,4-triazolil-csoport, akkor ezek a molekula többi részéhez szénatomon keresztül kapcsolódnak, és a találmány magába foglalja valamennyi tautomert, és ezek 1 - 4 szénatomos alkil-N-szubsztituált származékait. Ide tartoznak az (1 H)-tetrazol3 • ·

-5-il-, karboxamido-1 H-tetrazol-5-iI-, 2-metil-tetrazol-5-il-, és a (3-trifluor-metil)-1,2,4-triazol-5-il-csoport.

Az NRiFU a molekula többi részéhez nitrogénen keresztül kapcsolódik, például pirrolidino-, piperidino-, hexametilén-imino-,

2,5-d i meti l-pirrol idino-, 3,3-d i met i I-p i peri d i no-, 2,6-dimetil-

-piperidino vagy 4,4-dimetil-piperidino-csoport.

Ha R₃ jelentése adott esetben halogénatommal szubsztituált fenilcsoport, akkor ez lehet adott esetben fluoratommal szubsztituált fenilcsoport, például fenil-, 2-fluor-fenil- vagy 4-fluor-fenil-csoport.

Ha R₃ 3-6 szénatomos cikloalkilcsoport, akkor ez lehet ciklopropiI-, ciklopentil- vagy ciklohexilcsoport.

Ha R₃ 1-6 szénatomos alkilcsoport, akkor ide tartoznak a metil-, etil-, propil-, butil-, 3-metil-butil- vagy 3,3-dimetiI-bútiI-csoport.

R₄ lehet például adott esetben halogénnel, például fluoratommal, alkil-, például metilcsoporttal, alkoxi-, például metoxicsoporttal, nitro-, ciano-, tiometil-, karboxamido-, karboxil-, dimetil-amino-, ciano-metil-, 1 H-tetrazol-5-ΐΙ-, karboxi-metiI- vagy N-metánszulfonil-karboxamido-csoporttal szubsztituált fenilcsoport.

A találmány szerinti vegyületek előnyös csoportja, ahol NRiR₂ jelentése pirrolidino-, piperidino-, 3,3-dimetiI-piperidino-,

4,4-dimetiI-piperidino-, 2,6-dimetil-piperidino- vagy 2,5-dimetil-pirrolidino-csoport. Az NR^-höz tartozik még a pirrolidino-, piperidino- vagy 3,3-dimetil-piperidino-csoport.

X jelentése előnyösen halogénatom, például bróm-, fluoratom vagy különösen hidrogénatom.

Az (I) általános képletű vegyületek egy előnyös csoportját képezik azok, ahol R₃ jelentése fenil-, 2-fluor-fenil- vagy ciklohexil-, különösen 2-fluor-fenil- vagy ciklohexilcsoport.

Egy másik előnyös csoportja az (I) általános képletű vegyieteknek azok a vegyületek, ahol R₄ fenil- vagy metilcsoporttal szubsztituált fenilcsoport, például 3-metil-fenil- vagy 3,5-dimetil-fenil-csoport, 3-dimetil-amino-fenil- vagy fluoratommal szubsztituált fenilcsoport, például 4-fluor-fenil- vagy metoxicsoporttal szubsztituált fenilcsoport, például 3-metoxi-fenil- vagy 4-metoxi-fenil-csoport, 3-nitro-fenil-, 3-ciano-metil-fenil-, 3-karboxamido-fenil-, 3-karboxi-fenil-, 3-karboxi-metil-fenil- vagy 3(1 H)-tetrazol-5-il-fenil-csoport.

Különösen előnyösek azok a vegyületek, ahol NR₁R₂ jelentése pirrolidino-, piperidin vagy 3,3-dimetil-, piperidino-csoport, R₃ jelentése 2-fluor-fenil- vagy ciklohexilcsoport, X jelentése hidrogénatom. Ezen csoporton belül különösen előnyösek azok a vegyületek, ahol R₄ jelentése fenil-, 4-fluor-fenil-, 3-dimetil-amino-fenil-, 3-karboxi-fenil-, 3-karboxi-metil-fenil- vagy 3-(1H)-tetrazolil-5-il-fen il-csoport.

Előnyös különösen az alábbi vegyület:

-[1 -ciklohexil-2,4-dioxo-5-(2-oxo-2-pirrolidin-1 -il-éti 1)-2,3,4,5-tetrahidro-1 H-benzo[b][1,4]diazepin-3-il]-3-(4-fluor-fenil)-karbamid és ennek enantiomerjei.

További előnyös vegyületek a következők:

3-{3-[ 1 -ciklohexil-2,4-dioxo-5-(2-oxo-2-pirrolidin-1 -il-etil)-2,3,4,5-tetrahidro-1 H-benzo[b][1,4]diazepin-3-il]-ureido}-benzoesav;

3-{3-[1 -(2-fluor-fenil)-2,4-dioxo-5-(2-oxo-2-pirrolidin-1-il-etil)-2,3,4,5-tetrahidro-1 H-benzo[b][1,4]diazepin-3-il]-ureido}-fenil)-ecetsav;

3-{3-[1 -[2-(3,3-Dimetil-piperidin-1 -il)-2-oxo-etil]-5-(2-fluor-fenil)-2,4-dioxo-2,3,4_l5-tetrahidro-1 H-benzo[b][1,4]diazepin-3-ilJ-ureidoj-benzoesav, és enantiomerjei.

Az (I) általános képletű vegyületek fiziológiailag elfogadható sói közé tartoznak például a gyógyászatilag elfogadható szervetlen vagy szerves savak, és kvaterner ammónium savaddíciós sói. Ilyen sók például a sósav, hidrogén-bromid, kénsav, foszforsav, salétromsav, perklórsav, fumársav, ecetsav, propionsav, borostyánkősav, glikolsav, hangyasav, tejsav, maleinsav, borkősav, citromsav, pamoesav, malonsav, hidroxi-maleinsav, fenil-ecetsav, glutaminsav, benzoesav, szalicilsav, fumársav, toluol-szulfonsav, metánszulfonsav, naftalin-2-szulfonsav, benzolszulfonsav sói. További savakat, például oxálsavat is használhatunk, melyek ugyan nem elfogadhatók önmagukban gyógyászatilag, de hasznosak lehetnek olyan sók előállításánál, amelyek intermedierként hasznosíthatók a vegyületek előállításánál, valamint ezen vegyületek gyógyászatilag elfogadható sói előállításánál.

A találmány szerint tehát (I) általános képletű vegyületeket, gyógyászatilag elfogadható sóit és szolvátjait állítjuk elő.

A találmány szerinti vegyületek módosítják a gasztrin és/vagy CCK hatását az emlősökben. A találmány szerinti vegyületek különösen gasztrin és/vagy CCK antagonisták.

A találmány szerinti vegyületek CCK antagonisták különösen CCK-B receptorokon, ezt mutatja például a vegyület azon képes6 • ·

- sége, hogy gátolja a CCK-4 összehúzó hatását CCK-A antagonista jelenlétében, tengerimalac izolált ileum longitudinális izom-bélizom plexusában (idegfonatában).

A tengerimalac izolált ileum longitudinális izom-bélizom plexusának előállítását és alkalmazását K-H Buchheit és munkatársai írták le Nauyn-Schmeidergs Arch. Pharmacol., (1985), 329, 36-41. oldalon, és V.L. Lucaites és munkatársai, a J. Pharmacol. Exp. Ther., (1991), 256, 695-703. szakirodalmi helyen.

A találmány szerinti vegyületek is nagyobb affinitást mutatnak CCK-B receptor iránt, mint a CCK-A receptor iránt. Ezt a CCK receptor megkötési kísérlettel lehet meghatározni, melynek leírása Fornos és munkatársai, J. Pharmacol. Exp. Ther., 261. 1056-1063 (1992) cikkében található.

A találmány szerinti vegyületek CCK-A és CCK-B receptorokkal szembeni kötődési affinitását meghatározhatjuk HelA sejtmembránok alkalmazásával is, melyek humán CCK-B receptorral vannak transzfektálva vagy COS-M6 sejtmembránokat használunk, amelyek a humán CCK-A receptorral vannak átmenetileg transzfektálva.

A találmány szerinti vegyületek gasztrin antagonisták is, ahogy ezt azon képességük mutatja, hogy gátolják a pentagasztrinnal stimulált savelválasztást patkány izolált gyomor nyálkahártyájából J.J. Reeves és R. Stables, Br. J. Pharmac., (1985), 86, 677-684. oldal szakirodalmi helyen leírtak szerinti eljárás alkalmazásával.

A találmány szerinti vegyületek gátolják a pentagasztrinnal előidézett savelválasztást is az eszméletnél lévő gyomor sipolyban szenvedő patkányokban, Hedges és Parsons, Journal of

Phisiology 1977, 267, 181-194. oldalon leírt módszere alkalmazása alapján.

A találmány szerinti vegyületeket ezért alkalmazhatjuk emlősök, különösen ember olyan rendellenességeinek kezelésére és/vagy megelőzésére, ahol a gyógyhatás a gasztrin vagy CCK hatás módosításából áll. így a találmány szerinti vegyületeket alkalmazhatjuk gyomor-bél rendszeri rendellenességek kezelésére különösen olyan esetekben, ahol a gyomor savasságának csökkentése előnyt jelent. Ilyen rendellenességek például a gyomor vagy nyombélfekély, a reflux oesophagitis és a Zollinger Ellison szindróma. Használhatók olyan gyomor-bél rendszeri rendellenességek kezelésére is, mint például az irritálható hasi szindróma, a túlzott hasnyálmirigy kiválasztás, az akut pankreatitisz, a mozgékonysági rendellenességek (motilitás rendellenességek), antrális G sejt hiperplázia, fundális nyálkahártya hiperplázia vagy gyomor-bélrendszeri neoplazmák. A találmány szerinti vegyületeket a központi idegrendszer rendellenességei kezelésére is használhatjuk, ahol CCK és/vagy gasztrin játszanak szerepet. így például a szorongási rendellenességek, beleértve a pánik betegséget az agorafóbiát, a szociális fóbiát, az egyszerű fóbiát, a kényszerképzet jellegű rendellenességeket, a poszt traumatikus stressz rendellenességeket és az általános szorongás! rendellenességet, továbbá a depressziót, Parkinson-kórt vagy pszichózist, és késleltetett diszkinéziát. Használhatók továbbá gyógyszerfüggöség vagy gyógyszer megvonás esetében, Gilles de la Tourette szindrómánál, vagy az étvágy szabályzó rendszer rendellenes működése esetében, valamint az alacsony oesophagus, gyomor, belek és vastagbél bizonyos tumorai kezelésére. A találmány szerinti ve gyületeket alkalmazhatjuk közvetlenül analgézia kiváltására vagy ópium vagy nem-ópium közvetített fájdalomcsillapítás fokozására, valamint érzéstelenítésre vagy fájdalom érzés csökkentésére.

Az (I) általános képletű vegyületek, gyógyászatilag elfogadható sóik vagy szolvátjaik tehát használhatók a gyógyászatban, különösen a humán gyógyászatban.

A találmány egy másik megnyilatkozása az (I) általános képletü vegyület vagy gyógyászatilag elfogadható sója vagy szolvátja alkalmazása gyógyszer előállítására, amely gyógyszer olyan állapotok kezelésére alkalmas; ahol a gyógyhatás a gasztrin és/vagy CCK hatásának módosítása.

A találmány szerint emlősöket, beleértve az embert, kezelhetjük különösen olyan módon, ahol a gasztrin és/vagy a CCK hatásának módosítása a gyógyászati hatás, amely módszer abból áll, hogy hatékony mennyiségben adagoljuk az (I) általános képletű vegyületet vagy gyógyászatilag elfogadható sóját vagy szolvátját a paciensnek.

A szakember számára nyilvánvaló, hogy a kezelés kiterjed a megelőzésre is, ugyanúgy, mint a már kialakult betegségek vagy tünetek kezelésére.

A találmány szerinti vegyületet olyan mennyiségben alkalmazzuk a kezeléshez, amely változhat a kezelendő állapot, a beteg kora és állapota függvényében, és az orvos vagy állatorvos döntésétől függ. Általában azonban a humán felnőtt kezelésnél a dózis rendszerint 1 - 2000 mg/nap, például 10 - 500 mg/nap.

A kívánt dózist adagolhatjuk egyszer vagy osztott dózisokban, megfelelő intervallumokban, például két, három, négy vagy több alkalommal naponta.

- 10 A találmány szerinti vegyületeket, amelyek antagonizálják állatokban a CCK működését, használhatjuk takarmány adalékként is, ezzel növelhetjük az állatok által elfogyasztott táplálékot, a napi dózis körülbelül 1 mg/kg - 10 mg/kg között van.

A találmány szerinti vegyületet a gyógyászatban adagolhatjuk nyers kemikália formájában is, azonban előnyös a hatóanyagot gyógyszerkészítmény formájában adagolni.

A találmány kiterjed tehát az (I) általános képletű vegyületeket vagy gyógyászatilag elfogadható sóit és egy vagy több hordozót tartalmazó gyógyszerkészítményekre is, amelyek adott esetben más gyógyászati és/vagy megelőző hatóanyagot is tartalmazhatnak. A hordozók szükségszerűen elfogadhatók illetve kompatíbilisak a további komponensekhez, és a beteg számára nem lehetnek károsak.

A találmány szerinti készítmények lehetnek orális, bukkális, parenterális, implantátum vagy rektális adagolásra alkalmasak, előnyös az orális adagolás. Az orális adagolásra használható tabletták és kapszulák a szokásos segédanyagokat tartalmazhatják, mint például kötőanyagot, például szirupot, gumiarábikumot, zselatin szorbitot, tragantmézgát, keményítő mézgát vagy polivinil-pirrolidont, töltőanyagot, például laktózt, cukrot, mikrokristályos cellulózt, kukoricakeményítöt, kalcium-foszfátot vagy szorbitolt; kenőanyagot, például magnézium-sztearátot, sztearinsavat, talkumot, polietilénglikolt vagy szilícium-dioxidot, szétesést elősegítő szert, például burgonya keményítő vagy nátrium keményítő glikolátot vagy nedvesítőszert, például nátrium-lauril-szulfátot. A tabletták az irodalomból ismert módon bevonhatók. Az orális folyékony készítmények lehetnek például vizes vagy • ·

- 11 - ........

olajos szuszpenziók, oldatok, emulziók, szirupok vagy elixírek, vagy előállíthatok olyan száraz termék formájában, amelyet felhasználás előtt kell vízzel vagy más megfelelő oldószerrel hígítani. Az ilyen folyékony készítmények a szokásos adalékokat tartalmazhatják, mint amilyenek a szuszpendálószerek, például szorbit szirup, metil-cellulóz, glükóz/cukorszirup, zselatin, hidroxi-etil-cellulóz, karboxi-metil-cellulóz, alumínium-sztearát gél vagy hidrogénezett ehető zsírok, emulgeálószerek, például lecitin, szorbitán mono-oleát vagy gumiarábikum, vízmentes oldószerek, melyek ehető olajokat is tartalmazhatnak, például mandulaolaj, frakcionált kókuszdióolaj, olajos észterek, propilén-glikol vagy etil-alkohol, és konzerválószerek, például metil- vagy propil-parahidroxi-benzoát vagy aszkorbinsav. A készítményeket kiszerelhetjük kúp formájában is, például a szokásos kúp alapanyagot, például kakaóvajat vagy más glicerideket tartalmazó kúpok formájában.

A szájon keresztüli adagolás lehet tabletta vagy cukorka formájában, melyek kiszerelése ismert módon történik.

A találmány szerinti készítményeket kiszerelhetjük parenterális adagolásra injekció vagy folyamatos infúzió formájában. Az injekciókat egységdózis formájában ampullában vagy multidózisú konténerek formájában állítjuk elő, melyhez konzerválószert adagolunk. A készítmények lehetnek szuszpenziók, oldatok vagy emulziók, olajos vagy vizes közegben, és tartalmazhatnak formálási segédanyagot, például szuszpendáló-, stabilizálóés/vagy diszpergálószert. A hatóanyag lehet továbbá por formájában, melyet megfelelő oldószerrel, például steril pirogén-mentes vízzel kell kiegészíteni felhasználás előtt.

A találmány szerinti készítményt depót tartósított formában is előállíthatjuk. Az ilyen hosszantartó készítményeket adagolhatjuk például implantációval, például szubkután vagy intramuszkuláris módon, vagy intramuszkuláris injekcióval. így például a találmány szerinti vegyületeket megfelelő polimer vagy hidrofób anyagokkal szerelhetjük ki, például megfelelő olajban készített emulzió formájában, vagy használhatunk ioncserélő gyantát vagy enyhén oldékony származékokat, például enyhén oldódó sót használhatunk.

A készítmények tartalmazhatnak 0,1 - 99 tömeg% hatóanyagot, előnyösen a tablettáknál 30 - 95 %-ot, ugyanígy a kapszuláknál, és 3 - 50 %-ot a folyékony készítményeknél.

Az (I) általános képletű vegyületeket és sókat a további általános módszerekkel állíthatjuk elő. Az alábbi leírásban Rí - R₈ és X jelentése az (I) általános képletű vegyületeknél megadott.

Az első a) eljárásnál az (I) általános képletű vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy egy (II) általános képletű amint, ahol R-ι, R₂, R₃, X és m jelentése a fenti, reagáltatunk R₄-Y általános képletű vegyülettel, ahol R₄-Y (III) általános képletű izocianát, (IV) általános képletű karbamoil-klorid vagy (V) általános képletű imidazolid, vagy (VI) általános képletű, adott esetben szubsztituált fenil-karbamát, ahol R_a jelentése adott esetben fenoxicsoport.

A reakciót elvégezhetjük megfelelő oldószerben, például helyettesítő szénhidrogénben, például diklór-metánban vagy éterben, például tetrahidrofuránban vagy nitrilben, például acetonitrilben, vagy ezek elegyében 0 - 80 °C hőmérsékleten.

A (III) általános képletű izocianátokat beszerezhetjük vagy előállíthatjuk úgy, hogy H₂N-R₄ képletű amint foszgénnel vagy trifoszgénnel reagáltatunk megfelelő oldószerben, például metilén-kloridban. A (IV) általános képletű karbamoil-kloridokat előállíthatjuk úgy is, hogy H₂N-R₄ képletű amint reagáltatunk foszgénnel vagy trifoszgénnel megfelelő oldószerben, például metilén-kloridban. A (VI) általános képletű imidazolidokat úgy állítjuk elő, hogy H₂N-R₄ képletű amint kezelünk karbonil-diimidazollal megfelelő oldószerben, például diklór-metánban, éterben vagy tetrahidrofuránban, 0-80 °C-on, előnyösen szobahőmérsékleten. A (VI) általános képletű, adott esetben szubsztituált fenil-karbamátot úgy állítjuk elő, hogy egy H₂N-R₄ képletű amint megfelelő RaCOCI képletű klór-hangyasav-észterrrel reagáltatunk, bázis, például piridin vagy trietil-amin jelenlétében megfelelő oldószerben, például diklór-metánban, 0 - 50 °C hőmérsékleten.

A b) eljárás szerint az (I) általános képletű vegyületet úgy állítjuk elő, hogy, egy (VII) általános képletű intermediert, ahol Y jelentése -NCO, -NHCOCI vagy NHCOR_a, ahol R_a adott esetben szubsztituált fenoxicsoport, vagy egy imidazolcsoport, (Vili) általános képletű aminnal reagáltatunk, és adott esetben a reakciót bázis, például tercier-amin, például trietil-amin jelenlétében hajtjuk végre.

A reakció előnyösen megfelelő oldószerben, például halogénezett szénhidrogénben, például diklór-metánban vagy éterben, például tetrahidrofuránban, vagy amidban, például N,N-dimetil-formamidban megy végbe, adott esetben szobahőmérséklettől az oldószer reflux hőmérsékletéig.

• «

- 14 A (VII) általános képletű vegyületet előnyösen in situ állítjuk elő (II) általános képletű aminból kiindulva.

A b) eljárás egyik változata szerint, ha Y jelentése NHCOR_acsoport, és R_a jelentése 1 -imidazol-csoport, a (VII) általános képletű imidazolidot in situ képezhetjük, ebben az esetben a (Vili) általános képletű amint (II) általános képletű vegyülettel keverjük össze, karbonil-diimidazol jelenlétében a fenti körülmények között.

Ha Y jelentése NHCOR_a és R_a adott esetben szubsztituált fenoxicsoport, akkor a B eljárásváltozat (Vili) általános képletű primer aminnal történő reakcióját előnyösen bázis, például tercier-amin, például trietil-amin jelenlétében hajtjuk végre.

A b) eljárásnál, ha Y izocianát-csoport, akkor a reakciót a (Vili) képletű primer aminnal aprotikus oldószerben, például halogénezett szénhidrogénben, például metilén-kloridban végezzük, az izocianátot in situ állítjuk elő, mielőtt hozzáadnánk a (Vili) képletű primer amint.

A (VII) képletű vegyületeket, ahol R_a adott esetben szubsztituált fenoxicsoport, előállíthatjuk a (II) képletű primer aminból, ha megfelelő, adott esetben szubsztituált klór-hangyasav fenil-észterrel reagáltatjuk bázis, például piridin jelenlétében. A reakciót végezhetjük oldószerben, például halogénezett szénhidrogénben, például diklór-metánban, 0-50 °C-on.

A (VII) általános képletű vegyületeket, ahol R_a jelentése 1-imidazol-csoport, előállíthatjuk úgy, hogy egy (II) általános képletú vegyületet karbonil-diimidazollal reagáltatunk megfelelő oldószerben, például halogénezett szénhidrogénben, például diklór- 15 -

-metánban vagy éterben, például tetrahidrofuránban, 0 - 80 °C-on, előnyösen szobahőmérsékleten.

A (VII) általános képletű vegyületeket, ahol Y jelentése izocianátcsoport vagy karbamoil-klorid, előállíthatjuk (II) képletű primer aminból, ha foszgénnel reagáltatjuk vagy trifoszgénnel megfelelő oldószerben, például metilén-kloridban.

A további c) eljárás szerint az (I) általános képletű vegyületek előállíthatok úgy is, hogy egy (IX) általános képletű vegyületet R₂RiNCOCH₂Z képletű halogeniddel reagáltatjuk, ahol Z jelentése kilépő csoport, például bróm-, klór- vagy jódatom.

A reakciót előnyösen úgy hajtjuk végre, hogy a (IX) általános képletű vegyületet erős bázissal, például nátrium-hidriddel kezeljük poláros aprotikus oldószerben, például N,N-dimetil-formamidban, majd RiR₂NCOCH₂Z képletű alkilezőszerrel reagáltatjuk.

A (II) általános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy egy (X) általános képletű vegyületet redukálunk, ahol W jelentése CH-N3, vagy C = N-NHPh.

A (X) általános képletű vegyületeket, ahol W jelentése CH-N3, redukálhatjuk (II) általános képletű vegyületté, a megfelelő katalizátor, például palládium/hordozó, például szén vagy kalcium-karbonát vagy platina(IV) oxid jelenlétében végzett hidrogénezéssel. A reakció előnyösen oldószer, például alkanol, például etanol, vagy észter, például etil-acetát vagy ecetsav jelenlétében megy végbe.

A (X) általános képletű vegyületeket, ahol W jelentése C = N-NHPh (II) általános képletű vegyületté redukálhatjuk cinkkel és ecetsavval. Ezt a reakciót 0 - 50 °C hőmérsékleten hajtjuk végre.

- 16 A (X) általános képletű vegyületeket, ahol W jelentése CHN₃, előállíthatjuk egy (X) általános képletű vegyületből, ahol W jelentése CH₂, ha erős bázissal, például nátrium-hidriddel vagy kálium-terc-butoxiddal kezeljük, majd triizopropil-benzolszulfonil-aziddal kezeljük. A reakciót előnyösen oldószerben, például éterben, például tetrahidrofuránban hajtjuk végre -78 - 20 °C-on.

A (X) általános képletű vegyületeket, ahol W jelentése C = NNHPh, előállíthatjuk úgy, hogy egy (XI) képletű orto-fenilén-diamint (XII) képletű disav-kloriddal reagáltatunk megfelelő oldószerben, például éterben, például tetrahidrofuránban.

A (X) általános képletű vegyületeket, ahol W jelentése CH₂, úgy állíthatjuk elő, hogy egy (XI) képletű vegyületet (XIII) képletű disav-kloriddal reagáltatunk.

A (XI) képletű vegyületek ismertek vagy előállíthatok analóg módon, így például egy (XI) képletű vegyületet (XIV) képletű amin alkilezésével állíthatunk elő.

így a (XIV) képletű amint R₁R₂NCOCH₂Z képletű vegyülettel reagáltathatjuk, ahol Z jelentése klór- vagy brómatom, adott esetben nátrium-jodid jelenlétében oldószerben, például N,N-dimetil-formamidban.

A (III), (IV), (V) és (VI) általános képletű vegyületek általában ismertek, vagy ismert módon állíthatók elő.

Egy további d) eljárás szerint az (I) általános képletű vegyületeket előállíthatjuk a (XV) általános képletű vegyületekböl, ahol R_bjelentése hidrogénatom, ennek aktivált származékának RiR₂NH képletű aminnal történő reagáltatásával. A reakciót rendszerint sav alkalmazásával diimid, például diciklohexil-karbodiimid és hidroxi-benzotriazol jelenlétében hajtjuk végre oldószerben, pél-

dául diklór-metánban, vagy 2-etoxi-1-etoxi-karbonil-1,2-dihidrokinolin jelenlétében oldószerben, például dimetoxi-etánban.

A (XV) általános képletű vegyületeket, ahol R_b hidrogénatom, előállíthatjuk a megfelelő (XV) képletű vegyület hidrolizálásával, ahol R_b jelentése t-butil-csoport, például trifluor-ecetsavval reagáltatva. A (XV) általános képletű vegyületeket, ahol R_b t-butil-csoport, előállíthatjuk a megfelelő (IX) képletű vegyület Z-CH₂CO₂R_b képletű vegyülettel történő alkilezésével, ahol Z jelentése halogénatom. A (XV) képletű vegyületet, ahol R_b jelentése t-butil-csoport, előállíthatjuk az A és B eljárással is, ha a megfelelő N-szubsztituált benzodiazepin-származékból indulunk ki.

Egy további e) eljárás szerint az (I) általános képletű vegyületeket ismert módon más (I) általános képletű vegyületekké alakíthatjuk. így az R₄ helyén karboxil- vagy karboxi-metil-csoporttal szubsztituált fenilcsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket előállíthatjuk a megfelelő (I) általános képletű vegyület hidrolizálásával, ahol R₄ jelentése fenilcsoport, amely alkoxi-karbonil- vagy alkoxi-karbonil-metil-csoporttal van szubsztituálva.

A (IX) általános képletű vegyületeket előállíthatjuk olyan (XIV) képletű diaminból, ahol a primer aminocsoport para-metoxi-benzil-származékként van védve, és az általános eljárást használjuk az (I) általános képletű vegyületek előállítására, a (XI) képletű megfelelő orto-fenilén-diaminból kiindulva, majd az N-védőcsoport, azaz a para-metoxi-benzilcsoport eltávolításával ismert eljárás alapján.

Az (I) általános képletű vegyületek legalább egy aszimmetrikus szénatomot tartalmaznak, mégpedig a diazepin-gyűrű szénatomját, melyhez kapcsolódik a szubsztituált karbamid-csoport.

Az (I) általános képletű vegyületek speciális enantiomerjeit a racém vegyület rezolválásával állíthatjuk elő ismert módszerrel, például királis HPLC-vel. A kívánt enantiomer előállítható megfelelő (II) általános képletű enantiomer aminból is, ha a fent felsorolt eljárások valamelyikét használjuk az (I) általános képletű vegyület előállítására a (II) általános képletű aminból kiindulva.

A (II) általános képletű amin enantiomerjeit a (II) általános képletű racém aminból állíthatjuk elő ismert módon, például sóképzéssel megfelelő optikailag aktív savval, például R-kámforszulfonsavval, vagy preparatív királis HPLC-vel.

A találmány további illusztrálására az alábbi példákat adjuk meg.

Az intermediereknél és a példáknál az olvadáspontot Gallenkamp o.p. készülékkel határozzuk meg, és nincsenek korrigálva. A hőmérsékleteket °C-ban adjuk meg, és az oszlopkromatográfiát szilikagélen végezzük. A vékonyrétegkromatográfiát szilícium-dioxid lemezeken végezzük, a szárított kifejezés olyan oldatokra vonatkozik, melyeket vízmentes nátrium-szulfát felett szárítunk. Az alábbi rövidítéseket használjuk: EA = etil-acetát, DMF = Ν,Ν-dimetil-formamid, THF = tetrahidrofurán, DE = dietil-éter, DCM = diklór-metán, MeOH = metanol, AcOH = ecetsav, ee = enantiomer felesleg, R_T = retenciós idő.

1. intermedier

Ciklohexil-(2-nitro-feni l)-amin g 2-klór-nitro-benzol, 35 g kálium-karbonát és 1,21 g réz(l)-jodid elegyét 43,6 ml ciklohexil-aminban 150 °C-on melegítjük nitrogén áramban 18 órát. Az elegyet hagyjuk szobahőmérsékletre lehűlni, és szilícium-dioxidra adszorbeáljuk. Ezt 98:2 hexán-EA elegyével kromatografáljuk, mint eluálószerrel, és 22,94 g cím szerinti vegyületet kapunk narancsszínű szilárd anyag formájában. Vékonyrétegkromatográfia: (98:2 hexán-EA) Rf 0,38.

2. intermedier

N-Ciki oh exil-benzol-1,2-di amin g 1. intermedier 400 ml etil-acetáttal készített oldatát 23 °C hőmérsékleten 1 atmoszféra nyomáson 1 g 10 %-os palládium-csontszén katalizátoron hidrogénezünk 4 órán át. A katalizátort Hyflo-n keresztül leszűrve eltávolítjuk, és a szúrletet szárazra párolva 8,5 g cím szerinti vegyületet kapunk narancsszínű olaj formájában.

Vékonyrétegkromatográfia: (9:1 hexán-etil-acetát) Rf 0,36.

3. intermedier

2-(2-cikloh exil-ami no-f enil-ami no)-1-pirrolidin-1-il-etanon

8,5 g 2. intermedier és 9,4 g 2-oxo-2-(pirrolidin-1 -il)-etil-bromid, 18,5 g kálium-karbonát és 250 ml vízmentes DMF elegyét 23 °C-on keverjük 18 órát nitrogén áramban. Az elegyet 600 ml vízbe öntjük és 3 x 300 etil-acetáttal extraháljuk. Az egyesített extraktumokat 3 x 300 ml vízzel, 200 ml telített sóoldattal mossuk, szárítjuk, bepároljuk. Barna olajat kapunk, melyet hexán és EA 1:1 arányú elegyével eluálva kromatografálunk, és 9,8 g cím szerinti

- 20 terméket kapunk krémszínű szilárd anyag formájában, amely 108-11 0 °C-on olvad.

Vékonyrétegkromatográfia: (1:1 hexán-etil-acetát) Rf 0,42.

4. intermedier

-Ciklohexil-5-(2-oxo-2-pirrolidin-1 -il-etil)-3-(fenil-hi d razono)-1,5-di hí d ro-benzo[b] [1,4]diazepi n-2,4-di on

9,8 g 3. intermedier és 8,36 g 2-(fenil-hidrazon)-propán-dioil-diklorid 75 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készített oldatát egyenlő arányban hozzáadjuk nitrogén áramban -10 °C-ra hűtött 70 ml vízmentes THF-hez. Az adagolás befejezése után az elegyet hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni és 3 órát keverjük. Az oldószert bepárlással eltávolítjuk, 19,5 g nyers cím szerinti vegyületet kapunk sárga kemény hab formájában. Vékonyrétegkromatográfia (DE): Rf 0,23.

5. intermedier

3-Amino-1 -ciklohexil-5-(2-oxo-2-pirrolidin-1 -i I-éti l)-1,5-dihidro-benzo[b][1,4]diazepin-2,4-dion g 4. intermedier 200 ml jégecettel készített oldatát hozzácsepegtetjük 15 g cinkpor jégecettel készített kevert szuszpenziójához. Az elegyet 1,5 órát keverjük 23 °C-on, ezután a cinket hyflo-n keresztül leszűrve eltávolítjuk és a szúrletet bepárolva piros olajat kapunk, melyet 200 ml vízzel és 75 ml etil-acetáttal kirázunk. A vizes részt pH 9-re állítjuk szilárd nátrium-karbonát hozzáadásával, és 4 x 100 ml etil-acetáttal extraháljuk. Az egyesített szerves extraktumokat szárítjuk, bepároljuk. A kapott barna olajat DCM és MeOH 95:5 arányú elegyével eluálva kromatografáljuk. 7,4 g cím szerinti vegyületet kapunk rózsaszínű kemény hab formájában.

- 21 Vékonyrétegkromatográfia: (DCM-MeOH 95:5 arányú elegye) Rf 0,26.

6. intermedier

3-{ 3-[ 1 -Ciklohexil-2,4-dioxo-5-(2-oxo-2-pirrolidin-1 -il-etil)-2,3,4,5-tetrahidro-1 H-benzo[b][1,4]diazepin-3-il]-ureido}-benzoesav-benzil-észter

108 μΙ trietil-amin és 77 mg trifoszgén elegyét egymás után adjuk hozzá 177 mg 3-amino-benzoesav-benzil-észter 10 ml vízmentes THF-fel készített oldatához 0 °C-on nitrogén áramban. 108 μΙ további trietil-amint adunk hozzá, és még 0 °C hőmérsékleten 30 percig keverjük. 250 mg 5. intermedier 10 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készített oldatát adjuk hozzá, és még keverjük 18 órát 23 °C-on. Az elegyet 50 ml 2 n sósavval és 50 ml etil-acetáttal kirázzuk, a szárított szerves extraktumot bepároljuk és a maradékot EA és hexán 2:1 arányú elegyével kromatografáljuk. 320 mg cím szerinti vegyületet kapunk halványsárga szilárd anyag formájában.

Vékonyrétegkromatográfia: (EA-hexán 2:1 arányú elegye): Rf 0,17.

I.r. (oldat kloroformban): 3384; 2939; 1690; 1658; 1423 cm’¹.

7. intermedier

3-Nitro-benzoesav-te re-butil-észter

1,4 g 3-nitro-benzoesav 10 ml vízmentes toluollal készített oldatát 10 ml N,N-dimetil-formamid di-terc-butil-acetáttal kezeljük. Az elegyet 18 óra hosszat melegítjük visszafolyató hütő alatt, majd lehűtjük, etil-acetáttal hígítjuk és egymás után vízzel, 8 %-os nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és telített sóoldattal mossuk. A szárított szerves fázist bepárolva 1,02 g cím szerinti vegyületet kapunk sárga olaj formájában.

- 22 ϊ ·. _· 1*· ···

.....· ·.,· ·. '

Vékonyrétegkromatogram: (DCM-MeOH 97:3) Rf: 0,66.

8. intermedier

3-Amino-benzoesav-terc-butil-észter g 7. intermedier 20 ml etanollal készített oldatát 23 °C-on hidrogénezzük 1 atmoszféra nyomáson 10 %-os palládium-csontszén katalizátor 200 ml mennyisége jelenlétében. 2 óra múlva az elegyet hyflo-n keresztül leszűrjük, a szürletet bepároljuk, a maradékot 97:3 arányú DCM-MeOH eleggyel eluálva kromatografáljuk. 727 mg cím szerinti vegyületet kapunk színtelen olaj formájában.

Vékonyrétegkromatogram: (DCM-MeOH 97:3) Rf: 0,35.

9. intermedier (3-Nitro-feni l)-ecetsav-benzil-észter g 3-nitro-fenil-ecetsav, 2,9 ml benzil-alkohol és 300 mg 4,4-dimetil-amino-piridin 50 ml vízmentes diklór-metánnal készített elegyét 7,4 g 1 -(3-dimetil-amino-propil)-3-etil-karbodiimiddel kezeljük. A kapott sárga elegyet 23 °C-on 3 napig keverjük, majd az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot 100 ml víz és 100 ml etil-acetát között kirázzuk, a szerves fázist 2 x 100 ml vízzel és 100 ml telített konyhasóoldattal mossuk, szárítjuk, bepároljuk. A maradékot hexán és EA 4:1 arányú elegyével eluálva kromatografáljuk, majd ismét izohexán és DCM 1:1 arányú elegyével eluálva 2,05 g cím szerinti vegyületet kapunk halványsárga olaj formájában.

Vékonyrétegkromatogram: (hexán és EA 4:1 arányú elegye) Rf: 0,35.

10. intermedier (3-Amino-fenil)-ecetsav-benzil-észter

2,05 g 9. intermedier 100 ml etil-acetáttal készített oldatát 23 °C-on 1 atmoszféra nyomáson hidrogénezzük 0,5 %-os platina csontszén katalizátor 200 mg-nyi mennyisége jelenlétében. 90 perc múlva az elegyet hyflo-n keresztül leszűrjük, és a szűrletet bepárolva 1,77 g cím szerinti vegyületet kapunk halványsárga olaj formájában.

Vékonyrétegkromatogram: (DCM) Rf: 0,35.

11. intermedier (2-Fluor-fenil)-(2-nitro-fenil)-amin g 2-fluor-anilin, 2,5 g kálium-karbonát és 414 mg réz(l)-jodid 16,9 ml 2-fluor-nitro-benzollal készített elegyét nitrogénáramban 18 óra hosszat 180 °C-ra melegítjük. A lehűtött elegyet 300 ml vízbe öntjük, és 2 x 250 ml etil-acetáttal extraháljuk. Az egyesített extraktumokat ezután telített sóoldattal mossuk, bepároljuk. A maradék barna olajat etanol és víz elegyével, majd toluollal azeotróp desztilláljuk. A maradékot hexán és DE (100:0 - 95:5) elegyével kromatografáljuk, 3,25 g cím szerinti vegyületet kapunk világos narancsszínű szilárd anyag formájában. Olvadáspont: 58-59 °C.

Vékonyrétegkromatográfia: (hexán-DE 95:5) Rf: 0,45.

12. intermedier

N-(2-Fluor-fenil)-benzol-1,2-diamin

15,6 g 11. intermedier 400 ml etil-acetáttal készített oldatát 23 °C-on 1 atmoszféra nyomáson 2 g 5 %-os platina-csontszén-katalizátor jelenlétében hidrogénezünk, majd 1 óra múlva az ele23

- 24 : :··. .« ··· ·*· gyet hyflo-n keresztül leszűrjük és a szúrletet bepárolva 13,45 g cím szerinti vegyületet kapunk sárga szilárd anyag formájában. Vékonyrétegkromatográfia: (hexán-DE 9:1 arányú elegye) Rf: 0,25.

13. intermedier

2-[2-(2-Fluor-fenil-amino)-fenil-amino]-1 -pirrolidin-1 -il-etanon

12,8 g 2-oxo-2-(pirrolidin-1 -il)-etil-bromid 60 ml vízmentes DMF-fel készített oldatát hozzácsepegtetjük 13,45 g 12. intermedier és 27,5 g kálium-karbonát 100 ml vízmentes DMF-fel készített elegyéhez 23 ’C-on nitrogén áramban. Az elegyet 60 ’C-on 4 órát keverjük, majd 500 ml 2 n nátrium-karbonát-oldatba öntjük és 400 ml etil-acetáttal extraháljuk. A szerves extraktumot 2 x 250 ml vízzel és 250 ml telített sóoldattal mossuk, szárítjuk, bepároljuk. A maradékot hexán és DE 50:50 - 0:100 arányú elegyével kromatografáljuk, mint eluálószerrel. 14,12 g cím szerinti vegyületet kapunk halványbarna szilárd anyag formájában. Vékonyrétegkromatográfia: (DE) Rf: 0,53.

14. intermedier

-(2-Fluor-fenil)-5-(2-oxo-2-pirrolidin-1 -il-etil)-3-(fenil-hidrazono)-1,5-dihidro-benzo[b][1,4]diazepin-2,4-dion

14,12 g 13. intermedier és 11,04 g 2-(fenil-hidrazon)-propán-dioil-diklorid 100 ml vízmentes THF-fel készített oldatát egyidejűleg és cseppenként egyenlő arányban hozzáadjuk nitrogén áramban -10 °C-ra hűtött vízmentes 100 ml vízmentes THF-hez. Az adagolás befejezése után az elegyet hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni és 3,5 órát keverjük. Az oldószert lepárolva 23 g nyers cím szerinti vegyületet kapunk sárgás kemény hab formájában.

- 25 Vékonyrétegkromatográfia: (EA) Rf: 0,5.

15. intermedier

3-Amino-1-(2-fluor-fenil)-5-(2-oxo-2-pirrolidin-1 -il-etil)-1,5-dihidro-benzo[b][1,4]diazepin-2,4-dion g 14. intermedier 200 ml jégecettel készített oldatát hozzácsepegtetjük 22,2 g cinkpor 100 ml jégecettel készített kevert szuszpenziójához hideg vízfürdőn. Az elegyet 23 °C-on 2,5 órát keverjük, majd a cinket leszűrjük hyflo-n keresztül, és a szűrletet bepároljuk. A maradékot 150 ml vízzel és 100 ml etil-acetáttal kirázzuk, és a vizes részt szilárd nátrium-karbonáttal meglúgosítjuk. A fázisokat elválasztjuk, a vizes fázist etil-acetáttal tovább extraháljuk, majd az egyesített szerves extraktumokat telített sóoldattal mossuk, szárítjuk, bepároljuk. A maradékot EA és MeOH 100:0 - 95:5 arányú elegyén kromatografáljuk kezdő eluálószerként, majd eluálószerként DCM és MeOH 80:20 arányú elegyét használjuk. 11,07 g cím szerinti vegyületet kapunk őzbarna színű por formájában.

Vékonyrétegkromatográfia: (DCM-MeOH 95:5) Rf: 0,23.

16. intermedier (3-{3-[1 -(2-Fluor-f eni I )-23,4-d i oxo-5-(2-oxo-2-pi rrolidin-1 -i I-etil )-2,3,4,5-tetrahi d ro-1 H-benzo[b][1,4]diazepin-3-il]-ureido}-fenil)-ecetsav-benzil-észter g 15. intermedier 40 ml vízmentes diklór-metánnal készített oldatát hozzácsepegtetjük foszgén 60 ml toluollal készített kevert oldatához nitrogén áramban, a kapott elegyet 23 °C-on 4 órát keverjük, majd az elegyen nitrogént buborékoltatunk az ammónia oldatba 16 órán keresztül. Az elegyet ezután bepároljuk, és a maradékot 60 °C-on vákuumban 3 órát szárítjuk, 3,3 g közbenső termék • · · · · · · « ··· · · · « ···

- 26 izocianátot kapunk drapp szilárd anyag formájában, amelyet további azonosítás nélkül használunk fel. 400 mg fenti izocianát 3 ml vízmentes diklór-metános oldatát hozzácsepegtetjük 241 ml (3-amino-fenil)-ecetsav benzil-észter 2 ml vízmentes diklór-metánnal készített kevert oldatához nitrogén áramban 23 °C-on. 60 perc múlva az oldószert vákuumban eltávolítjuk, a maradékot dietil-éterrel eldörzsöljük. A szilárd anyagot leszűrjük, szárítjuk, 263 mg cím szerinti vegyületet kapunk fehéres színű szilárd anyag formájában, amely 104-106 °C-on olvad. Vékonyrétegkromatográfia: (EA ) Rf: 0,54.

17. intermedier

2-Bróm-1 -(3,3-dimetil-pi peridin-1 -il)-etanon g, 3,3-dimetil-piperidin és 12,3 ml trietil-amin 50 ml vízmentes diklór-metánnal készített elegyét hozzácsepegtetjük 7,7 ml bróm-acetil-bromid 100 ml vízmentes diklór-metánnal készített jéghideg oldatához. Az elegyet 23 °C-on 18 óra hosszat keverjük, majd ismét lehűtjük 0 °C-ra. Hozzáadunk 200 ml jeges vizet, és a fázisokat elválasztjuk. A vizes fázist 2 x 200 ml diklór-metánnal tovább extraháljuk, majd az egyesített extraktumokat 200 ml 2 n sósavval és 200 ml telített sóoldattal mossuk, szárítjuk, bepároljuk. 17,28 g cím szerinti vegyületet kapunk barna olaj formájában. Vékonyrétegkromatográfia: (DE) Rf: 0,49.

18. intermedier

-(3,3-Dimetil-piperidin-1-il)-2-[2-(2-fluor-fenil-amino)-fenil-aminoj-etanon g 12. intermedier és 6,15 g kálium-karbonát 10 ml vízmentes DMF-fel készített elegyét 3,5 g 2-bróm-1 -(3,3-dimetil-piperidin-1-il)-etanon 10 ml vízmentes DMF-fel készített oldatával

- 27 - kezeljük és 23 ’C-on nitrogén áramban 3 napig keverjük. Az elegyet vízbe öntjük és etil-acetáttal extraháljuk. Az egyesített extraktumokat vízzel és telített sóoldattal mossuk, szárítjuk, bepároljuk. A kapott barna olajat DCM és MeOH 100:0 - 97:3 arányú elegyével kromatografáljuk, mint eluálószerrel, és 3,17 g cím szerinti vegyületet kapunk halványbarna hab formájában. Vékonyrétegkromatográfia: (DCM) Rf: 0,23.

19. intermedier

1-[2-(3,3-Dimetil-piperidin-1 -il)-2-oxo-etil]-5-(2-fluor-fenil)-3-(fenil-hidrazono)-1,5-dihidro-benzo[b][1,4]diazepi n-2,4-dion

3,08 g 18. intermedier és 2,12 g 2-(fenil-hidrazono)-propán-dioil-diklorid 100 ml vízmentes THF-fel készített oldatát egyenlő arányban hozzáadjuk 50 ml vízmentes THF-hez, melyet nitrogén áramban -10 °C-ra hűtünk. Az adagolás befejezése után az elegyet hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni és 2 órát keverjük. Az oldószert lepároljuk, és 5,25 g nyers cím szerinti vegyületet kapunk sárga kemény hab formájában. Vékonyrétegkromatográfia: (DCM-MeOH 95:5) Rf: 0,68.

20. intermedier

3-Amino-1 -[2-(3,3-dimetil-piperidin-1 -il)-2-oxo-etil]-5-(2-fluor-fenil)-1,5-dihidro-benzo[b][1,4]diazepi n-2,4-di on

5,15 g 19. intermedier 75 ml jégecettel készített oldatát hozzácsepegtetjük 4,47 g cinkpor 50 ml jégecettel készített kevert szuszpenziójához jéghideg vízfürdőn. Az elegyet 23 °C-on 6 óra hosszat keverjük, majd a cinket Hyflo-n keresztül leszűrve eltávolítjuk, a szúrletet bepároljuk. A maradékot vízzel és etil-acetáttal kirázzuk, és a vizes fázist szilárd nátrium-karbonáttal

- 28 - ' meglúgosítjuk: A szerves extraktumot telített sóoldattal mossuk, szárítjuk, bepároljuk. A maradékot DCM és MeOH 95:5 arányú elegyével eluálva kromatografáljuk, 2,38 g cím szerinti vegyületet kapunk halványbarna szilárd anyag formájában.

Vékonyrétegkromatográfia: (DCM-MeOH 95:5) Rf: 0,18.

21. intermedier

3-{3-[1 -[2-(3,3-Dimetil-piperidin-1-il)-2-oxo-etil]-5-(2-fluor-fenil)-2,4-dioxo-2,3,4,5-tetrahidro-1 H-benzo[b][1,4Jdiazepin-3-il]-ureido}-benzoesav-terc-butil-észter

0,31 ml trietil-amint és 217 mg trifoszgént adunk egymás után

423 mg 3-amino-benzoesav-terc-butil-észter 10 ml vízmentes THF-fel készített oldatához 0 °C-on nitrogén áramban. További 0,31 ml trietil-amint adunk hozzá, és 0 °C-on 30 percig keverjük. 800 mg 20. intermedier 10 ml vízmentes THF-fel készített oldatát adjuk hozzá, és még keverjük 18 óra hosszat 23 °C-on. Az elegyet ezután pH 6,5 értékű foszfát-puffer oldattal és diklór-metánnal kirázzuk. Az egyesített szerves extraktumokat telített sóoldattal mossuk, szárítjuk, bepároljuk. A maradékot kromatografáljuk, DCM-MeOH 97:3 arányú elegyével eluálva, halvány zöld színű szilárd anyagot kapunk, melyet DE és hexán 1:1 arányú elegyével eldörzsölve 1,07 g cím szerinti vegyületet kapunk fehér szilárd anyag formájában. Olvadáspont: 170 °C.

Vékonyrétegkromatográfia: (DCM-MeOH 97:3) Rf: 0,15.

1. példa

1-[1-Ciklohexil-2,4-dioxo-5-(2-oxo-2-pirrolidi η-1 -il-etil)-2,3,4,5-tetrahidro-1 H-benzo[b][1,4]diazepin-3-il]-3-(4-fl uor-fenil)-karbamid

650 μΙ 4-fluor-fenil-izocianátot hozzáadunk 2 g 5. intermedier 50 ml vízmentes diklór-metánnal készített oldatához nitrogén áramban 23 °C-on. A kapott elegyet 1 órát keverjük, majd szilícium-dioxidra adszorbeáljuk és EA-MeOH 100:0 - 95:5 arányú elegyével eluálva 1,92 g cím szerinti vegyületet kapunk fehér szilárd anyag formájában, amely 181-183 °C-on olvad. Vékonyrétegkromatográfia: (EA) Rf: 0,42.

1,7 g 1. példa szerinti vegyületet két enantiomerjévé választunk külön királis HPLC-vel (1. izomer és 2. izomer).

oszlop: Chiralcel OD 25 cm x 20 mm id Eluálószer: hexán-EtOH (70:30) Áramlási sebesség: 20 ml/perc

Kimutatás: uv @ 254 nm

452 mg 1. izomer, fehér szilárd anyag R_T 8,6 perc, HPLC > 99,5 % ee.

Vékonyrétegkromatográfia (EA) Rf 0,42.

IR (kloroformos oldat): 3622; 3091; 2938; 2895; 2403; 1657; 1515; 1425; 1189; 1047; 929 cm'¹.

488 mg 2. izomer, fehér szilárd anyag R_T 15,1 perc,

HPLC > 98,8 % ee.

Vékonyrétegkromatográfia (EA) Rf 0,42.

IR (KBr lemez): 3366; 2935; 1695; 1657; 1558; 1510; 1422; 1206; 833; 763 cm’¹.

2. példa

3-{3-[1 -Ciklohexil-2,4-dioxo-5-(2-oxo-2-pirrolidin-1 -il-etil)-2,3,4,5-tetrahidro-1 H-benzo[b][1,4]diazepin-3-i I]-ureido}-benzoesav

248 mg 6. intermedier 10 ml etil-acetáttal és 5 ml THF-fel készített oldatát 23 °C-on 1 atmoszféra nyomáson egész éjjel hidrogénezzük, 25 mg 10 %-os palládium-csontszén katalizátor jelenlétében. További 25 mg katalizátort adunk hozzá, és még 2 órát hidrogénezzük, ezután az elegyet Hyflo-n keresztül leszűrjük, és a szűrletet bepárolva 216 mg cím szerinti vegyületet kapunk fehér szilárd anyag formájában. Olvadáspont: 275-276 °C. Vékonyrétegkromatográfia (EA-AcOH 100:2) Rf 0,25.

Ir (KBr lemez): 3369; 2935; 1700; 1659; 1557; 1499; 1431; 1233; 760 cm'¹.

3. példa (3-{3-[1 -(2-FI uo r-feni I )-2,4-dioxo-5-(2-oxo-2-pi rrol idi n-1 -il-eti I)-2,3,4,5-tetrahidro-1 H-benzo[b][1,4]diazepin-3-il]-ureido}-fenil)-ecetsav

177 mg 16. intermedier 10 ml THF-fel készített oldatát 23 °C-on 1 atmoszféra nyomáson 10 mg 10 %-os palládium-csontszén jelenlétében hidrogénezzük. 90 perc múlva az elegyet hyflo-n keresztül leszűrjük, és a szürletet bepárolva 67 mg cím szerinti vegyületet kapunk fehér szilárd anyag formájában. Olvadáspont: 197-199 °C.

szilárd anyag R_T 8,6 perc, HPLC > 99,5 % ee.

Vékonyrétegkromatográfia (EA) Rf 0,17.

- 31 IR (KBr lemez): 3331; 1708; 1651; 1562; 1499; 1454; 1403; 1238; 761 cm'¹.

4. példa

3-(3-(1 -(2-(3,3-Di metil-piperidin-1 -il)-2-oxo-etil]-5-(2-fluor-fenil)-2,4-di oxo-2,3,4,5-tetrahidro-1 H-benzo[b][1,4]diazepin-3-il]-ureido}-benzoesav

400 mg 21. intermedier 20 ml diklór-metánnal készített oldatát ml trifluor-ecetsavval kezeljük, és 23 °C-on 1 órát nitrogén áramban keverjük. Az elegyet vákuumban bepároljuk, a maradékot DCM-MeOH 95:5 arányú elegyével mint eluálószerrel eluálva kromatografáljuk és 344 mg cím szerinti vegyületet kapunk fehér szilárd anyag formájában. Olvadáspont: 225 °C (bomlás közben). Vékonyrétegkromatográfia (DCM-MeOH 95:5 arányú elegye) Rf 0,26.

Az A, B, C és D fenti eljárással az alábbi találmány szerinti vegyületeket is előállítjuk.

1. táblázat

(Γ) általános képletű vegyülete	k
Példa száma	X	Rs	O.p. (’C)	Eljárás
5	H	3,5-diCH₃	254-255	A
6.	H	4-OCH₃	180-182	A
7.	H	3-F	188-190	A
8.	H	3-NO2	173-175	A
9.	H	3-CH₂CN	210-212	A
10.	H	H	216-218	A
11.	H	3-CONH₂	275-277	A
12.	H	3-N(CH₃)₂	251-253	A

• · ·

- 32 1. táblázat (folytatás)

Példa száma	X	r₅	O.p. (’C)	Eljárás
13.	Br	4-F	*Rf 0,3	D

★ Vékonyrétegkromatográfia ciklohexán:EA:AcOH 1:1,0:0,4

2. táblázat (I) általános képletű vegyületek

Példa száma	r₃	Rs	O.p. (’C)	Eljárás
14.	Ph	3-tetrazol	243	A
15.	Ph	3-CH₃	243-246	A
16.	Ph	3-CONHSO₂CH₃	199-200	B
17.	2-F-Ph	4-F	155-157	A
18.	2F-Ph	3-CH₃	195-197	A
19.	2F-Ph	3-CO₂H	-225-227	B

3. táblázat

(Γ”) általános ké	pletú vegyületek
Példa száma	nr,r₂	O.p. (’C)	Eljárás
20.		240	A
21.		170	A
22.		260	A
23.		220-5 °C (bomlik)	C
24.		255-258	D

Gyógyszer előállítási példák

Tabletta

Hatóanyag	50	mg
Vízmentes laktóz USP	163	mg
Mikrokristályos cellulóz NF	69	mg
Elögélesített keményítő Ph. Eur.	15	mg
Magnézium-sztearát USP	3	mg
Préselési tömeg	300	mg
hatóanyagot, a mikrokristályos cellulózt,	laktózt	és

lesített keményítőt 500 mikron szitán keresztül szitáljuk, és megfelelő keverővei összekeverjük. A magnézium-sztearátot 250 mikronos szitán átszitáljuk, és összekeverjük a hatóanyag keveréké33 • ·

- 34 vei. A keveréket tablettákká préseljük megfelelő tablettázó készülék segítségével.

b. Hatóanyag50 mg

Laktóz-monohidrát USP 120mg

Előgélesített keményítő Ph. Eur. 20mg

Crospovidone NF 8mg

Magnézium-sztearát USP 2mg

Préselési tömeg 200mg

A hatóanyagot, a laktózt és előgélesített keményítőt összekeverjük és vízzel granuláljuk. A nedves masszát szárítjuk, őröljük. A magnézium-sztearátot és a crospovidon-t 250 mikronos szitán keresztül átszitáljuk, és összekeverjük a granulátummal. A kapott keveréket megfelelő tablettázógépen préseljük.

Kapszula

a. Hatóanyag50 mg

Előgélesített keményítő Ph. Eur. 148mg

Magnézium-sztearát USP 2mg

Töltősúly 200mg

A hatóanyagot és az előgélesített keményítőt 500 mikron nyílású szitán átszitáljuk, összekeverjük és magnézium-sztearáttal elkeverjük 250 mikron méretű szitán átengedve. A keveréket megfelelő méretű kemény zselatin kapszulákba töltjük.

- 35 •·· ·

Hatóanyag	50	mg
Laktóz-monohidrát USP	223	mg
Povidone USP	12	mg
Crospovidone NF	12	mg
Mag nézi um-sztearát	3	mg
Töltősúly	300	mg

A hatóanyagot, a laktózt összekeverjük, a povidone oldattal granuláljuk. A nedves masszát szárítjuk, őröljük. A magnézium-sztearátot és Crospovidone-t 250 mikron nyílású szitán átszitáljuk és a granulátummal összekeverjük. A kapott keveréket megfelelő méretű kemény zselatin kapszulákba töltjük.

CCK-B receptor kötődési affinitás

CCK-B receptor kötődési tanulmányokat végzünk HeLa sejt membránok alkalmazásával, melyeket stabilan transzferáltunk az agykéreg cDNS könyvtárból klónozott humán CCK-B receptorral.

CCK-B kötődési affinitás mérése

A transzfektált HeLa sejt membránokat 30 pM [¹²⁵l]BH-sCCK-8-cal inkubáljuk különböző koncentrációjú 1 pM-tól 1 pm-ig terjedő koncentrációjú tesztvegyület jelenlétében. A kísérleteket 250 μΙ kísérleti térfogatban hajtjuk végre, a membránokat GF/C üvegszál szűrőpapírra gyűjtjük (Whatman, UK), és gyorsan leszűrjük Cell Harvester, Brandel model M-24R alkalmazásával és háromszor mossuk 4 °C-ra hűtött HEPES mosópufferrel. Az egyes szűrőlemezeken összegyülemlett radioaktivitást 60 másodperc alatt gamma-számlálóval megszámoljuk (Mini gamma számláló, LKB, Wallac, Finnország) 77 %-os számlálási hatékonyság mellett. Kontroll kísérletet is végzünk a tesztvegyület távollétében.

• · «

Az adatok analízisét komputer segítségével nem lineáris regresszióval végezzük (ALLFIT programmes DeLean és munkatársai, 1978). A tesztvegyületek IC₅o értékeit K, értékekké alakítjuk Cheng & Prussof egyenlet segítségével (K, = IC₅o/(1 + [L]/K_D)) (Cheng és Prussof, 1973). A kapott eredmények a találmány szerinti vegyületeknél pKi értékben kifejezve az alábbiakban találhatók.

CCK-A receptor kötődési affinitás

CCK-A receptor kötődési tanulmányokat végeztünk C0S-M6 sejt membránok alkalmazásával, melyeket átmenetileg humán epehólyag CCK-A receptor cDNS-sel transzfektáltunk.

A kiónt átmenetileg olyan COS-M6 sejtekbe transzferáltuk, amelyet 80 %-os konfluenciáig tenyésztettünk dimetil-amino-etil-dextrán módszerrel Seed és Araffo. Prov. Natl., Acad, Sci. USA 84, 3365 (1987) szakirodalmi helyen leírtak alapján. A kívánt transzferált sejt membránokat ezután ismert módon izoláljuk.

A találmány szerinti vegyületek affinitását a CCK-A receptorral szemben az alábbiakban leírt módon határozzuk meg CCK-B receptorra, azonban ezekben a kísérletekben a teszt vegyületet 10 pM-tól 10 pm koncentrációban vizsgáltuk.

CCK-B kötődési tanulmányok

Példa száma	pKi
1.	8,5
1.(1. izomer.	8,5
1. (2. izomer)	8,1
2.	8,7
3.	8,4
4.	8,8
7.	8,3
8.	8,6
10.	8,4
12.	9,0
14.	8,5
15.	8,8
20.	8,7

A találmány szerinti vegyületek lényeges nem toxikus a gyógyászatilag hatékony dózisban. Nemkívánatos hatást nem figyeltünk meg, amikor az 1. példa szerinti 1. izomert adagoltuk gyomor sipolyban szenvedő patkánynak 0,3 és 1 mg/kg i.v. dózisban. Ezekben a dózisokban a gyomorsav elválasztást lényegesen gátolta az adagolt anyag.

Claims

Szabadalmi igénypontok

1. (I) általános képletű vegyületek és fiziológiailag elfogadható sói, ahol az NRjR₂ 5-7-tagú telített heterociklusos gyűrű, amely egy vagy két metilcsoporttal lehet szubsztituálva;

R₃ 1-6 szénatomos alkil-, 3-6 szénatomos cikloalkil- vagy adott esetben egy vagy két halogénatommal szubsztituált fenilcsoport,

R₄ jelentése fenil- vagy adott esetben egy vagy két halogénatommal, 1 - 4 szénatomos alkil-, trifluor-metil-, trifluor-metoxi- vagy (CH₂)_nRs csoporttal szubsztituált fenilcsoport, ahol n értéke 0 vagy 1, és

R₅ jelentése 1 - 4 szénatomos alkoxi-, hidroxil-, nitro-, ciano-, CO₂R₆, S(O)_pCH₃ csoport, NR₇R₈, CONR₇R₈ vagy

SO₂NR₇CO(1-4 szénatomos alkil)-csoport, tetrazolil-, karboxamido-tetrazolil- vagy 3-trif luor-meti 1-1,2,4-triazolil-csoport,

R₆ jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkil- vagy benzilcsoport,

R₇ jelentése hidrogénatom vagy 1 - 4 szénatomos alkilcsoport,

R₈ jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkil-, SO₂CH₃ vagy SO₂CF₃ csoport,

X jelentése hidrogénatom vagy halogénatom vagy 1 - 4 szénatomos alkilcsoport, m értéke 0, 1 vagy 2 és p értéke 0, 1 vagy 2.
2. Az 1. igénypont szerinti vegyületek, ahol NRjR₂ jelentése pirrolidino-, 2,5-dimetil-pirrolidino-, piperidino-, 3,3-dimetil38 • · · · * · · • ··* « ··· ··· • * · · ···· *·· ·ν ··»· ·· ·

- 39 -piperidino-, '4,4-dimetil-piperidino- vagy 2,6-dimetil-piperidino-csoport.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti vegyületek, ahol NR₄R₂jelentése pirrolidinocsoport.
4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti vegyületek, ahol R₃ jelentése fenil-, 2-fluor-fenil- vagy ciklohexilcsoport.
5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti vegyületek, ahol R₃jelentése ciklohexilcsoport.
6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti vegyületek, ahol R₄jelentése fenil-, 3-metiI-feniI-, 3,5-dimetil-fenil-, 3-dimetil-amino-fenil-, 4-fluor-fenil-, 3-metoxi-fenil-, 4-metoxi-fenil-, 3-nitro-fenil-, 3-ciano-metil-fenil-, 3-karboxamido-fenil-, 3-karboxi-fenil-, 3-karboxi-metil-fenil- vagy 3-(1 H)-tetrazol-5-il-fenil-csoport.
7. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti vegyületek, ahol R₄jelentése fenil-, 4-fluor-fenil-, 3-dimetil-amino-fenil-, 3-karboxil-fenilé-, 3-karboxi-metil-fenil- vagy 3-(1 H)-tetrazol-5-i l-fen i I-csoport.
8. 1 -[1 -Ciklohexil-2,4-dioxo-5-(2-oxo-2-pirrolidin-1 -il-etil)-2,3,4,5-tetrahidro-1 H-benzo[b][1,4]diazepin-3-il]-3-(4-fluor-fenil)-karbamid és enantiomerjei.
9.

3-{3-[ 1 -Ciklohexil-2,4-dioxo-5-(2-oxo-2-pirrolidin-1 -i l-eti 1)-2,3,4,5-tetrahidro-1 H-benzo[b][1,4]diazepin-3-il]-ureido}-benzoesav;

3-{3-[1 -(2-fluor-fenil)-2,4-dioxo-5-(2-oxo-2-pirrolidin-1 -il-etil)-2,3,4,5-tetrahidro-1 H-benzo[b][1,4]diazepin-3-il]-ureido}-fenil)-ecetsav;

- 40 ·· · · · · · • ··« « ··· ··· • · * · ·*·· ·«· 4v ···· 99 ·

3-{3-[1 -[2-(3,3-Dimetil-piperidin-1 -il)-2-oxo-etil]-5-(2-fluor-fenil)-2,4-dioxo-2,3,4,5-tetrahidro-1 H-benzo[b][1,4]diazepin-3-ilj-ureidoj-benzoesav, és enantiomerjei.
10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti vegyületek alkalmazása a gyógyászatban.
11. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti vegyületek alkalmazása gyógyszer előállítására olyan állapotok kezeléséhez, ahol a gasztrin és/vagy CCK hatásának módosítása a gyógyhatás.
12. Gyógyszerkészítmény, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként egy 1-9. igénypontok bármelyike szerinti vegyületet vagy sóját tartalmazza egy vagy több fiziológiailag elfogadható hordozóval vagy segédanyaggal.
13. Eljárás egy 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyület előállítására, azzal jellemezve, hogy (a) egy (II) általános képletű vegyületet - ahol R_1f R₂, R₃, X és n jelentése a fenti, R₄Y általános képletű vegyülettel reagáltatunk, amely lehet (III) általános képletű izocianát, (IV) általános képletű karbamoil-klorid, (V) általános képletű imidazolid vagy (VI) általános képletű fenil-karbamát, ahol R_a jelentése adott esetben szubsztituált fenoxicsoport és R₄ jelentése a fenti, vagy (b) egy (VII) általános képletű vegyületet - ahol Rí, R₂, R₃, X és m jelentése a fenti, és Y jelentése NCO, NHCOCI vagy NHCOR_a, ahol R_a jelentése adott esetben szubsztituált fenoxivagy imidazolcsoport, (Vili) képletű R₄NH₂ képletű aminnal reagáltatunk, ahol R₄ jelentése a fenti, vagy ··· (c) egy (IX) általános képletű vegyületet, ahol R₃, R₄, X és m jelentése a fenti, R₂RiNCOCH₂Z általános képletű vegyülettel reagáltatunk, ahol Z kilépő csoport, vagy (d) egy (XV) általános képletű vegyület aktivált származékát, ahol R₃, R_4i X és m jelentése a fenti, és R_b hidrogénatomot jelent, R₁R₂NH képletű aminnal reagáltatunk, és kívánt esetben mielőtt a vegyületeket sztereokémiái izomerekké szétválasztanánk, vagy az után egy (I) általános képletű vegyületet másik (I) általános képletű vegyületté alakítunk.