HUT70142A - Szitalap és eljárás a szitalap előállítására - Google Patents

Abstract

A szitalap (1) párhuzamos sorokban (2, 3, 4, 5) hullám alakban egymáshoz csatlakozó kiemelkedésekkel (6, 6'; 9, 9') és bemélyedésekkel (7, 7'; 10, 10') rendelkezik, amelyek között sorról sorra (2, 3, 4, 5) egy fél szakasznyi (8) fáziseltolás van, úgyhogy olyan lyukak (11) keletkeznek, amelyeket mindig egy kiemelkedés (6, 6'; 9, 9') és egy bemélyedés (7, Ί'; 10, 10') határol. Mivel az egyik sor (2) kiemelkedéseinek (6, 6') csúcsai a következő sor (3) bemélyedéseinek (10, 10') aljába mennek át, egy lépcsőzetes szitalap keletkezik, amelynek síkjához képest a lyukak (11) ferde helyzetben vannak. A kiemelkedéseket (6, 6'; 9, 9') és bemélyedéseket (7, 7'; 10, 10') olyan felületek határolják, amelyeket pl. körívekből álló hullámvonalat vagy fél hat- vagy nyolcszögekből álló sokszögvonalat követő párhuzamos alkotók képeznek. A kiemelkedések (6'') csúcsánál, a lyukak (11) felett lapos felület (12) alakítható ki. A szitalapot úgy állítjuk elő, hogy egy lemeztáblába a sorok szélei mentén fáziseltolással réseket vágunk be, majd a rések széleire kifejtett ellentétes irányú nyomással azokat szétnyitjuk.

Description

A találmány tárgya szitalap síkszitákhoz vagy dobszitákhoz és kosárszitákhoz, a lap síkjához képest ferde helyzetű lyukakkal, valamint eljárás a szitalap előállítására .

A szitalapokat szemcsés anyagok osztályozására és képlékeny anyagok aprítására használják. A szitalapokat sík alapformájukban síkszitákként, hengerpalásttá hajlítva pedig dobszitákként vagy kosárszitákként alkalmazzák.

A kosárszitákat pl. a téglagyártás kiindulási anyagának előkészítésekor építési kerámiamasszák, pl. agyag és adalékanyagok aprítására, keverésére és homogenizálására.

A kosársziták többkarú kenőeszközökkel működnek együtt, amelyek a kosárszita belsejében forognak, és az anyagot a szitafalhoz préselik.

A szitalyukak vagy merőlegesek a szitalap síkjára, vagy ahhoz képest ferde helyzetűek. Az utóbbiakkal rendelkező szitákat reszelőszitának, ill. a hengeres kiviteli alakot reszelőszitadobnak is nevezik.

A lap síkjához képest ferde helyzetű lyukakkal ellátott szitalapokon olyan kiemelkedések vannak kialakítva, amelyek homlokoldala egy félkör alakú lyukat képez, és amelyek folyamatosan átmennek a szitalap síkjába. A lyuknak ez az alakja nem ideális. A felületegységenkénti lyuk szám csekély. Ha körhenger alakú lyukakat alkalmaznának, akkor a kiemelkedéseknek lényegesen magasabbnak kellene lenni, ami a szita gyorsabb kopásához vezetne.

A DE-AS 1757920 sz. iratból ismeretes egy kosárszita verőléces malomhoz, amely elsősorban fa aprítására al- 3 kalmazható forgács előállításához. Ez a kosárszita hengeres alakúra hajlított szitalapokat tartalmaz, amelyek hosszirányba, ill. a forgásirányba eső résekkel vannak ellátva, amelyek a szitalap síkjából kidomborított kiemelkedésekként vannak kialakítva. Ez a szita a felületes szemlélőben egy fémlemezből nyújtott háló vagy egy szellőzőnyílásokkal ellátott lemez benyomását kelti. A rések hosszúkásak és alsó szélük a szitalap síkjában helyezkedik el. Az egyes rések felső széle egy egyenes vágóélet képez, amely ki is köszörülhető. Egy ilyen kosárszita helyettesíti a késes forgácsolóknál használt késeket, amelyeket mindig élesíteni és újra beállítani kell.

A DE-A1 3535035 sz. irat egy olyan szitaberendezést ismertet, amelynek segítségével pl. egy balászzsákmányból kiválogathatok a garnélák. Erre a célra egy dobot használnak, amelynek palástján a garnélák számára tangenciális irányú nyílások vannak. Az egyik kiviteli alaknál a kerület irányában egymás mögött elhelyezkedő kör alakú nyílások vannak kiképezve, amelyeket tengelyirányban közfalak választanak el egymástól. A felületegységenkénti lyuksűrűség csekély. Egy másik, elsősorban szitalapoknál alkalmazott másik kiviteli alaknál egymás után kihajlítások és behajlítások váltakoznak, és a metszési, ill. átmeneti helyeken kör alakú nyílások keletkeznek. Osztályozásra szolgál az US PS 5108589 sz. iratból ismert rázószita, amely egymást pikkelyszerűen átfedő lemezekkel rendelkezik, amelyek egymás átfedő végein ujjszerű bemetszések vannak kialakítva. Ez a kialakítás nem biztosít reszelő- vagy őrlőhatást. Az említett berendezésekkel nem végezhető el jó hatásfokkal bizonyos anyagoknak, pl. építési kerámiamasszáknak a találmány szerint megoldani kívánt aprítása és esetleg homogenizálása, vagy polisztiroldarabok finomszemcsés anyaggá történő aprítása.

Célunk a találmánnyal a bevezetőben leírt jellegű olyan - dobszitává is hajlítható és kosárszitákhoz használható - szitalap létrehozása, amely hengeres vagy sokszögletű, pl. hat- vagy nyolcszögletű lyukakkal rendelkezik, és amelynél a szita felületegységére számítva egyszerű módon nagy lyuksűrűség érhető el.

A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldjuk meg, hogy a szitalap közvetlenül egymást követő sorait az egyes sorok hosszirányában hullám alakban egymás után elhelyezkedő kiemelkedések és bemélyedések alkotják, mindegyik kiemelkedés és a sor hosszirányában azt követő bemélyedés egy-egy szakaszt képez, a közvetlenül egymást követő sorokban a kiemelkedések és bemélyedések a sorok hosszirányában egymáshoz képest egy fél szakasznyival el vannak tolva, továbbá egy sorban mindegyik kiemelkedés csúcsa az egyik irányban közvetlenül mellette levő sor egy bemélyedésének aljába megy át, és az átmenetek mindkét oldalán egy-egy kiemelkedés és bemélyedés által határolt lyukak helyezkednek el. A sorokban a kiemelkedések és bemélyedések kombinálása, valamint a sorok közötti fáziseltolás következtében minden kiemelkedés előtt egy bemélyedés helyezkedik el. A kiemelkedések, ill. bemélyedések alagút, ill. vályú alakú kiképzése esetén közel kör alakú lyukak keletkeznek. A szitalap speciális geometriája elsősorban a kiemelkedések és bemélyedések egymáshoz képest meghatározott helyzete nagy lyuksűrűséget eredményez, ami növeli a hatásfokot. Egy célszerű kiviteli alaknál a kiemelkedések és bemélyedések a sorokra keresztirány bán olyan felületekkel rendelkeznek, amelyeket egy hullámvonalat követő egyenes alkotók képeznek. A kiemelkedések és bemélyedések így olyan hengerfelületekkel rendelkeznek, amelyek a képlékeny anyagot a szitára történő rányomáskor már előformálják, úgyhogy az anyag nagyon könnyen átnyomható a lyukakon. Ennek következtében az agyagot vagy más hasonló anyagot pl. a téglagyártásnál előkészítő gépekben alkalmazott forgó kenőeszközök hajtásának teljesítményigénye csökken. A hengerfelületek és a lyuktengelyek nagyjából tangencíálís helyzete csökkenti a veszteségi teljesítményt, és kíméli a szitát. Mint már említettük, az egymást követő sorokban a kiemelkedések és bemélyedések mindig közvetlenül egymással szemben helyezkednek el, továbbá a fél szakasznyi fáziseltolás és a kiemelkedéseknek és bemélyedéseknek a szita síkjához viszonyított, pikkelyszerű, ill. tetőcserépszerű ferde helyzete miatt az átmenetek egy lépcsőt képeznek, vagy előnyös módon úgy vannak kialakítva, hogy egy kiemelkedés csúcsa és egy bemélyedés alja közötti átmenet fokozatmentes. Egy másik kiviteli alaknál a kiemelkedéseken - a csúcsnak a bemélyedések aljához kapcsolódó átmenettel átellenes részén - lapos felület van kialakítva. A lapos felületek különösen akkor előnyösek, ha a szitát a szitafelület mentén vezetett kenő• · eszközökkel együtt alkalmazzuk. Ekkor csökken a szitaberendezés üzemeltetésekor fellépő súrlódó ellenállás. Szintén előnyös, ha mindegyik kiemelkedést és mindegyik bemélyedést egy körív, pl. egy félkör, vagy egy sokszög, pl. egy fél hat- vagy nyolcszög alakú vezérvonallal rendelkező, mindkét oldalán nyitott hengerszerű palástfelület határolja, és a lyukak szegélye lényegében kör vagy sokszög alakú. A közelítőleg kör alakú és közvetlenül a szitalyukba átmenő vályúszerű hozzávezetéssel rendelkező szitalyukak javítják a szita hatásfokát.

A szitalapot egyszerű módon, gyorsan és olcsón egy olyan eljárással állíthatjuk elő, amelynek során egy lemeztáblába párhuzamos sorok felső és alsó sorszélét követő, a lemez vastagságán áthatoló réseket vágunk be egymástól olyan térközzel elválasztva, hogy a szomszédos sorok rései között olyan fáziseltolás van, hogy az egyik sor réseivel szemben a másik sor térközei helyezkednek el, továbbá az egyes résekből - egyik oldalukon a lemeztáblához képest ferde helyzetű, alagút szerű kiemelkedést, másik oldalukon pedig vályúszerű bemélyedést kiképezve - nagyjából kör alakú vagy sokszöggel határolt lyukat alakítunk ki. A rést a két oldalról végzett sajtolással a lap síkjára keresztirányban nyitjuk szét. Éles szélű lyukak keletkeznek, ami kívánatos is. Ezen kívül igen jó a végtermék alakstabilitása.

A találmány tárgyát a továbbiakban kiviteli példák és rajz alapján ismertetjük részletesebben. A rajzon az

1. ábra : egy szitalap egy részlete a lyukak tengelyi-

rányában nézve, az la. ábra : az l.ábra szerinti szitalap egy másik kiviteli alakja, a

2. ábra : az l.ábra II-II vonala mentén vett keresztmetszet, a

3. á b r a : az l.ábra szerinti szitalap perspektivikus rajza, és a

4. ábra : a 2.ábrának megfelelő keresztmetszet egy síkszita használati helyzetében.

Egy 1 szitalap a párhuzamos 2,3,4,5 sorokkal rendelkezik, amelyekben mindig egy 6 kiemelkedés és 7 bemélyedés van egymás mellett, amelyek egy 6' kiemelkedéssel és

7’ bemélyedéssel stb. folytatódnak, úgyhogy egy szinuszvonal jellegű hullámvonal keletkezik az egyes 2,3,4,5 sorok mentén. Egy 6 kiemelkedés a hozzá csatlakozó 7 bemélyedéssel egy 8 szakaszt alkot a 2 sorban. A szomszédos 3 sorban a 9 kiemelkedés és a 10 bemélyedés, ahol ezek után hullámalakban következnek a 9' kiemelkedések és a

10' bemélyedések, egy fél szakasznyival el van tolva a sor 8 szakaszaihoz képest. Ez a fáziseltolás ugyanígy ismétlődik sorról sorra, úgyhogy egymáshoz képest eltolt hullámlemez csíkokra emlékeztető mintázat alakul ki.

A 2 sor mindegyik 7, ill. 7' bemélyedése és a 3 sor mindegyik 9, ill. 9' kiemelkedése között egy-egy 11 lyuk nyílik, amelyet az említett 7,7' bemélyedések és 9,9' kiemelkedések szélei határolnak. A 2 sor 6,6' kiemelkedései közvetlenül a 10, 10' bemélyedésekbe mennek át. A 3.ábrán a 6' kiemelkedés és a 10 bemélyedés közötti fokozatmentes • ·· ·

- 8 átmenetet egy szaggatott vonallal jeleztük, amely a 6' kiemelkedés csúcsán és a lo bemélyedés alján húzódik végig.

Ezt a geometriát úgy alakítjuk ki, hogy egy lemeztáblába a tervezett sorok felső és alsó szélén réseket vágunk be, amelyek széltől szélig mindig egy fél szakasznyi fáziseltolásban vannak egymáshoz képest. Az egyes rések szélét az egyik oldalon egy nyomószerszámmal felnyomjuk, míg a rés másik oldalát lenyomjuk, és olyan szerszámokat használunk, amelyek ferde helyzetű 6, 6', ill. 9, 9' kiemelkedéseket és ferde helyzetű 7, 7' , ill. 10, 10' bemélyedéseket alakítanak ki.

A 2,3, 4 , 5 sorokat a 11 lyukak közötti átmenetek, ill. áthidalások tartják össze. Ezek az átmenetek a 2 sor 6, 6' kiemelkedéseinek csúcsától a 3 sor 10, 10' bemélyedéseinek aljához vezetnek (3.ábra) a szitalap egy lépcsős kiviteli alakjánál, amint a 2.ábrán látható.

Mivel a megmunkálás a gépbe vízszintesen behelyezett lemeztáblán történik, miközben a szerszám homlokoldalai ferde helyzetben vannak, a 4.ábra szerinti képet kapjuk, amely egy használati helyzetben levő szitalap egy részletét mutatja. A 11 lyukak tengelyirányai hegyes szöget zárnak be a szitalap síkjára vett vetületűkkel, és a 11 lyukak bizonyos mértékben tangenciális irányúak. így egy szokásos merőleges furatokkal ellátott dobszitánál radiálisán lyukasztott dobszitáról, ill. egy radiális szitáról, míg a találmány szerinti hengeresen meghajlított szitalapokkal rendelkező dobszitánál tangenciális szitáról beszélhetünk. A szitafal mentén vezetett lapátszerű kenőeszközök rányomásával a masszát tangenciális irányban kis súrlódással törhetjük át a 11 lyukakon. A 4.ábrán látható esetben, ahol a találmány szerinti szitalap kifektetett helyzetben van, a massza kenése az 1 szitalap felett balról jobbra történik, ill. az 1 szitalapból kialakított dobszita esetén a pl. háromkaru kenőeszköznek az óramutató járásával ellentétes irányban történő forgatásával.

Az áttörés tovább könnyíthető, ill. a hatásfok tovább javítható, ha a kiemelkedéseken, pl. a 4.ábrán a 6'' kiemelkedésen, egy 12 lapos felület van kialakítva. Ezáltal a kenőeszköz éle közelebb kerül a szitalap felületéhez. Itt azonban figyelembe kell venni azt, hogy a kerámia- vagy téglagyártásnál a képlékeny masszák homogenizálása és előkészítése szempontjából nem kívánatos az, hogy a kenőeszköz éle tökéletesen rásimuljon a dobszita felületére. Egyrészt a homogenizált anyagot a 11 lyukakon keresztül el kell távolítani, másrészt a visszamaradó anyagot a vályú alakú bemélyedések mentén továbbszállítjuk, átgyúrjuk és végül csak akkor, ha teljesen homogenizálódott, törjük át a szita hosszirányában vagy kerületének irányában következő 11 lyukak egyikén.

Az 1. és a 3.ábrán a 6, 6', ill. 9, 9' kiemelkedéseket és a 7, 7' , ill. 10, 10' bemélyedéseket párhuzamos alkotókkal rendelkező felületek határolják, amelyek egy olyan hullámvonalat követnek, amely körívekből, pl. nagyjából félkörökből állnak, ahol egy felfelé ívelő félkört közvetlenül követ egy lefelé ívelő félkör. A kiemelkedések és bemélyedések egy sokszögű vonalat is követhetnek, • ·· ·

- 10 ahol mindegyik felfelé ívelő fél hat- vagy nyolcszöget ugyanilyen lefelé ívelő fél hat- vagy nyolcszög követ. Egy ilyen változat látható az la.ábrán.

A 6, 6', ill. 9, 9' kiemelkedéseknek és a 7, 7', ill. 10,10' bemélyedéseknek a szitalap síkjához viszonyított ferde helyzetét jellemző << szög (4.ábra) a dobszita kerüle ti sebességétől függően választható meg. Minél nagyobb a kerületi sebesség, annál kisebbre méretezzük azc4 szöget.

Claims (6)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Szitalap síkszitákhoz vagy dobszitákhoz és kosárszitákhoz, a lap síkjához képest ferde helyzetű lyukakkal, azzal jellemezve, hogy a szitalap (1) közvetlenül egymást követő sorait(2, 3, 4, 5) az egyes sorok (2, 3, 4, 5) hosszirányában hullám alakban egymás után elhelyezkedő kiemelkedések (6, 6'; 9, 9') és bemélyedések (7, 7'; 10, 10') alkotják, mindegyik kiemelkedés (6, 6^Z; 9, 9') és a sor (2, 3, 4, 5) hosszirányában azt követő bemélyedés (7, 7'; 10, 10') egy-egy szakaszt (8) képez, a közvetlenül egymást követő sorokban (2, 3,

   4, 5) a kiemelkedések (6,6'; 9, 9') és bemélyedések (7, 7'; 10, 10') a sorok (2, 3, 4, 5) hosszirányában egymáshoz képest egy fél szakasznyival (8) el vannak tolva, továbbá egy sorban (2, 3, 4, 5) mindegyik kiemelkedés (6, 6'; 9, 9') csúcsa az egyik irányban közvetlenül mellette levő sor (2, 3, 4, 5) egy bemélyedésének (7, 7'; 10, 10') aljába megy át, és az átmenetek mindkét oldalán egy-egy kiemelkedés (6, 6'; 9, 9') és bemélyedés (7, 7'; 10, 10') által határolt lyukak (11) helyezkednek el.
2. 2. Az 1.igénypont szerinti szitalap, azzal jellemezve, hogy a kiemelkedések (6, 6'; 9, 9') és bemélyedések (7, 7'; 10, 10') a sorokra (2, 3, 4, 5) keresztirányban olyan felületekkel rendelkeznek, amelyeket egy hullámvonalat követő egyenes alkotók képeznek.
3. 3. Az 1. vagy 2.igénypont szerinti szitalap, azzal jellemezve, hogy egy kiemelkedés (6, 6'; 9, 9') csúcsa és egy bemélyedés (7, 7'; 10, 10') alja között fokozatmentes átmenet van. λ /
4. 4. Az 1-3.igénypontok bármelyike szerinti szitalap, azzal jellemezve, hogy a kiemelkedéseken (6'')

   - a csúcsnak a bemélyedések (10) aljához kapcsolódó átmenettel átellenes részén - lapos felület (12) van kialakítva .
5. 5. Az 1-4.igénypontok bármelyike szerinti szitalap, azzal jellemezve, hogy mindegyik kiemelkedést (6, 6'; 9, 9') és mindegyik bemélyedést (7, 7'; 10, 10') egy körív, pl. egy félkör, vagy egy sokszög, pl. egy fél hat- vagy nyolcszög alakú vezérvonallal rendelkező, mindkét oldalán nyitott hengerszerű palástielület határolja, és a lyukak (11) szegélye lényegében kör vagy sokszög alakú.
6. 6. Eljárás az 1-5.igénypontok bármelyike szerinti szitalap előállítására, azzal jellemezve, hogy egy lemeztáblába párhuzamos sorok felső és alsó szélét követő, a lemez vastagságán áthatoló réseket vágunk be egymástól olyan térközzel elválasztva, hogy a szomszédos sorok rései között olyan fáziseltolás van, hogy az egyik sor réseivel szemben a másik sor térközei helyezkednek el, továbbá az egyes résekből - egyik oldalukon a lemeztáblá- 13 hoz képest ferde helyzetű, alagútszerű kiemelkedést, má sik oldalukon pedig vályúszerű bemélyedést kiképezve nagyjából kör alakú vagy sokszöggel határolt lyukat ala kitünk ki.