HU225482B1 - Device for locking the final positions of moving switch points - Google Patents

Description

A találmány tárgya berendezés mozgatható váltórészek, különösen váltószívdarabok véghelyzetének reteszelésére, amelynél két, egymáshoz viszonyítva tengelyirányban eltolható rész legalább egy mozgásirányban erő- vagy formazáróan egymással kapcsolt helyzetbe tolható, ahol az egymáshoz viszonyítva eltolható részeket egy cső és egy, a csőben vezetett rúd alkotja, és legalább részben egy helyhez kötött külső csőben vannak elrendezve, és a reteszelőtagok az egymáshoz képest eltolható részekkel és a külső csővel együttműködnek, és sugárirányban egy reteszelőhelyzetbe a külső cső egy belső gyűrűs hornyába tolhatok.

Az EP 603 156 B1 számú szabadalmi leírás egy ilyen berendezést ismertet mozgatható váltórészek reteszelésére, amelynél egymáshoz viszonyítva eltolható részeket egy cső és egy csőben vezetett csap alkotja, és a reteszelőtagok, mint sugárirányban elmozdítható golyók, vagy hengerek formájában vannak kialakítva. Kiindulva egy ilyen berendezésből, javasolták az AT 405 925 számú leírásban a golyókat egy bővíthető gyűrűben vagy szegmensekből álló gyűrűben ágyazni. A gyűrű vagy a gyűrűelemek amellett mintegy golyófészket alkotnak, és ez a gyűrű vagy gyűrűelemek lehetővé teszik nagy reteszelőerők felvételét anélkül, hogy idő előtti működésképtelenség állna be. Mialatt a golyók elvileg idealizált alakban csak egy pontérintkezéssel helyezkednek el, és ennek következtében viszonylag nagy felületi nyomást fejtenek ki, a gyűrű vagy gyűrűszegmensek által kialakított fészek a kifelé eltolt, reteszelőhelyzetben felületi érintkezést biztosítanak, aminek következtében korai deformáció vagy meghibásodás nélkül lehet nagy reteszelőerőket felvenni. Ennek a kialakításnak azonban a hátránya, hogy az összeépítésük viszonylag bonyolult, mivel a golyók a beépítéskor egy meghatározott helyzetben kell hogy legyenek, illetve abban kell őket tartani, mielőtt a golyót a gyűrű vagy a gyűrűt alkotó gyűrűelemek, amelyeket rugó tart össze, megfelelően megfognák a golyót. Egy javított erőfelvétel csak a reteszelőhelyzetben van tengelyirányban, és nagy állítóerők esetén változatlanul fennáll annak a veszélye, hogy a golyók, valamint a rúd megsérülnek, mégpedig az a rúd, amelyek révén a gyűrűszegmensek külső reteszelőhelyzetükben tolhatok el.

A találmány célja egy bevezetőben említett típusú berendezés olyan továbbfejlesztése, hogy az az átállítás alatt, valamint véghelyzetben is, biztosítsa azt, hogy nem megengedhető felületi nyomások lépjenek fel, illetve, hogy a megengedhetőt ne lépje túl. A megengedhető erőknél nagyobb erők a plasztikus deformációkhoz vezethetnének. Továbbá célja a találmánynak, hogy a szerelés és a szétszerelés könnyű legyen. A találmány szerint a kitűzött feladatot azáltal oldjuk meg, hogy a reteszelőtagokat gyűrűk vagy gyűrűszegmensek alkotják, amelyek lényegében négyzet keresztmetszetűek, mindkét belső élükön a tengely felé konvergáló ferde felülettel le vannak tompítva. Azáltal, hogy olyan gyűrűk vagy gyűrűszegmensek kerülnek alkalmazásra, amelyek legalább belső oldalukon mindkét homlokoldalon ferdén, a tengely felé konvergáló felülettel rendelkeznek, biztosítható, hogy a gyűrű vagy gyűrűszegmensek felbővítésekor felületi érintkezés álljon elő, amelyen keresztül az állítóerők, illetve tartóerők a plasztikus deformáció veszélye nélkül kerülnek felvételre. Ezek az erők a gyűrű vagy gyűrűszegmensek bővítését és összenyomását biztosítják. Ezáltal a plasztikus deformációk biztonságosan kiküszöbölhetők, elkerülhetők és a ferde felületek, mint ékfelületek hatásosak a gyűrűk eltolására, mégpedig reteszelőhelyzetbe. Egyidejűleg a szükséges építőelemek száma a golyók elhagyásával, valamint a golyókhoz szükséges rögzítőrészek, mint golyófészek, feszítőcsap stb. csökkenthető, és összességében kisebb keresztmetszetű veszteség adódik a kimarás révén a belső csőben, illetve a rúdon, mivel a gyűrűk most már nem golyók közbeiktatásával kerülnek be. Ez a szükséges kimarás csökkentése lényegében az ellenállási nyomaték jelentős növelését eredményezi, és ezáltal kisebb építési méreteket, jobb szilárdsági tulajdonságokat és kopásállóságot. Ez a kialakítás további feladatokra alkalmas, és különösen mozgatható váltószívdarabok állítására, ahol nagy állítóerők és reteszelőerők kell hogy felvételre kerüljenek, és a reteszelés mindig két, egymástól különböző helyzetben szükséges. Az ilyen többszörös reteszelés esetén a kisebb keresztmetszeti gyengítések révén jobb merevség és javított ellenállási nyomaték érhető el a belső csőnél, ami különösen jelentős.

Előnyös megoldás esetén a találmány szerinti berendezésnél a kúpos ferde felületek tompítási szöge a gyűrűszegmens sugárirányú középsíkjához képest 20-35° és a rúd ferde ütközőfelületével párhuzamosan van kialakítva. A tompítási szögnek ilyen megválasztása, azaz a ferde felület dőlésének a sugárirányú középsíkhoz történő megválasztása ahhoz vezet, hogy viszonylag kis állítóerőkre van szükség, és a felületi érintkezés fenntartásához lényegében kis súrlódási erőket kell csak legyőzni abból a célból, hogy a gyűrűket vagy gyűrűszegmenseket mindig másik helyzetébe toljuk el. Alapjában a befelé történő gyűrűmozgás vagy gyűrűelemek mozgásához rugót alkalmazhatunk, amely, vagy amely rugók a gyűrűszegmensek kerületén nyúlnak el. A befelé mozgás azonban analóg módon külső tompítással is bevezethető, ahol is előnyösen a kialakítás olyan, hogy a tompítás a gyűrű vagy gyűrűszegmensek belső és külső kerületén vannak kialakítva. Járulékosan a gyűrű vagy gyűrűelemek egy rugó ereje ellenében felbővíthetően vannak kialakítva.

Különösen előnyös megoldás a találmány szerinti berendezésnél, ha a felbővíthető gyűrű legalább három, de előnyösen négy szegmensből áll, amelyeket egy körülfogó húzórugó tart össze. Elvileg a gyűrűk vagy gyűrűszegmensek kialakításánál úgy kell eljárni, hogy a ferde felületek a zárási tengelyre lényegében merőleges homlokfelületei vagy oldalai a gyűrűszegmensek mindenkori külső és belső helyzetében az egymáshoz képest eltolható csövek és/vagy rudak ellenütköző ferde felületeivel felületi érintkezésben legyenek.

A gyűrű vagy gyűrűszegmensek és a rudak optimális felületi érintkezése azáltal biztosítható, hogy a gyűrűk vagy gyűrűszegmensek belső felületeinek hajlatai a rúdkeresztmetszet külső hajlatainak felel meg. Egy to2

HU 225 482 Β1 vábbi javítás érhető el, ha a gyűrűk vagy gyűrűszegmensek külső felületeinek hajlatai legalább részben a külső cső belső keresztmetszetének hajlatának felelnek meg. A gyűrűszegmensek külső felülete hajlatának a külső cső belső keresztmetszetének hajlatához történő hozzáigazításával egy lehetséges vonal menti érintkezés ki van küszöbölve, és így egy egyenletes felületi nyomás jön létre, aminek következtében a súrlódás az állítási folyamat alatt még rugó alkalmazása nélkül is lényegesen csökken.

A találmányt részletesen kiviteli példa kapcsán, a rajz alapján ismertetjük, ahol az

1. ábra a találmány szerinti berendezés gyűrűszegmensének első eltolási helyzetét mutatja a rajzban jobb oldali véghelyzetben történő reteszeléskor, a

2. ábra az 1. ábra szerinti kialakítás átállítási folyamat alatt, a

3. ábra a bal oldali véghelyzetet szemlélteti, amely például váltószívdaraboknál szükséges, a

4. ábra a IV-IV vonal mentén vett metszetet szemlélteti gyűrűszegmensként kialakított reteszelőtagokkal.

Az 1. ábrán látható módon egy 1 külső csőben egy belső 2 cső és egy 3 rúd van egymáshoz képest mozgathatóan vezetve. A belső 2 cső sugárirányú 4 áttörésekkel rendelkezik. Az 1 külső csőben 5 hornyok vannak kiképezve, amelyekbe reteszelési helyzetbe gyűrűk vagy 6 gyűrűszegmensek nyúlnak be. Az 1. ábrán a 6 gyűrűszegmensek sugárirányban kifelé el vannak tolva, miközben a belső 3 rúd megfelelően nagyobb átmérővel kiképzett 7 szakaszára felfutnak, és ilyen módon kifelé eltolásra kerülnek és az 1 külső cső említett 5 hornyába bemerülnek.

A 3 rúd kimunkált 8 tartományokkal rendelkezik, amelyekbe a 6 gyűrűszegmensek az állítási folyamat alatt be tudnak nyúlni, és ilyen módon fogáson kívüli helyzetbe kerülnek, és egy olyan helyzetbe jutnak, amelyekben az eltolódás reteszelődés nélkül megvalósulhat. Ez a 2. ábrán látható.

A 3. ábrán a 3 rúdnak a 2 csőhöz képesti második véghelyzete látható, amelyben eltolásra került, és amelyben a reteszelőtagok a megfelelő második 5 horonyba kerülnek betolásra a külső csövön. Az állítási folyamat és ezáltal a 6 gyűrűszegmensek felbővítése, illetve befelé tolása sikerül a gyűrűk homlokoldalán lévő 9 ferde felületek révén, amelyek a rúd és az 1 külső cső kimunkálásaiban a megfelelő ferde felületekkel együttműködnek. Ezen kúpos 9, 10, 11 ferde felületek mentén mindig megmarad egy felületi érintkezés. Az a tompítási szög úgy van megválasztva, hogy egy megfelelő befelé mozgás vagy kifelé mozgás minden további nélkül megvalósulhat. Járulékosan a gyűrűk gyűrűszegmensek kialakításánál, mint ahogy az a 4. ábrán látható, 12 húzórugók közbekapcsolásával befelé elő vannak feszítve, míg a 4. ábrán a 6 gyűrűszegmensek reteszelőhelyzete megegyezik a 3. ábrán látható helyzettel, amikor a gyűrűszegmensek a 3 rudakon kifelé kerülnek eltolásra és az 1 külső cső 5 hornyába kerülnek benyomásra.

Abból a célból, hogy reteszelt helyzetben a felületi préselést, illetve felületi nyomást jelentősen csökkentsük, a gyűrűszegmensek vagy gyűrűk belső 13 felületének hajlata hozzá van igazítva a rúdkeresztmetszet külső hajlatához. Tartó- és vibrációs erők ezáltal különösen kíméletesen kerülnek felfogásra.

Claims (8)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Berendezés mozgatható váltórészek, különösen váltószívdarabok véghelyzetének reteszelésére, amelynél két, egymáshoz viszonyítva tengelyirányban eltolható rész legalább egy mozgásirányban erő- vagy formazáróan egymással kapcsolt helyzetbe tolható, ahol az egymáshoz viszonyítva eltolható részeket egy cső (2) és egy, a csőben (2) vezetett rúd (3) alkotja, és legalább részben egy helyhez kötött külső csőben (1) vannak elrendezve, és a reteszelőtagok az egymáshoz képest eltolható részekkel és a külső csővel (1) együttműködnek, és sugárirányban egy reteszelőhelyzetbe a külső cső (1) egy belső gyűrűs horonyába (5) tolhatók, azzal jellemezve, hogy a reteszelőtagokat gyűrűk vagy gyűrűszegmensek (6) alkotják, amelyek lényegében négyzet keresztmetszetűek, és mindkét belső élükön a tengely felé konvergáló ferde felületekkel (9) le vannak tompítva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a kúpos ferde felületek (9) tompítási szöge (a) a gyűrűszegmens (6) sugárirányú középsíkjához képest 20-35° és a rúd (3) ferde ütközőfelületével párhuzamosan van kialakítva.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a ferde felület (9) a gyűrű vagy gyűrűszegmens (6) belső és külső kerületén ki van alakítva.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a gyűrűk vagy gyűrűszegmensek (6) egy rugó erejével szemben felbővíthetők.
5. 5. A 4. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a felbővíthető gyűrű legalább három, előnyösen négy körülfutó húzórugó révén összekapcsolt szegmensekből (6) áll.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a ferde felületek (9) zárási tengelyre lényegében merőleges homlokfelületei vagy oldalai a gyűrűszegmensek (6) mindenkori külső és belső helyzetében az egymáshoz képest eltolható csövek (2) és/vagy rudak (3) ellenütköző ferde felületeivel (10) felületi érintkezésben vannak.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a gyűrű vagy gyűrűk belső felületeinek (13) hajlata a rúd külső keresztmetszethajlatának felel meg.
8. 8. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a gyűrűk vagy gyűrűszegmensek (6) külső felületének hajlata legalább részben a külső cső (1) belső keresztmetszethajlatának felel meg.