HU223892B1 - Kapcsoló - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya kapcsoló (1), amely egyrészt egy rászereltkapcsolókarral (3) működtethető, másrészt kívülről oldható vagyönműködően kioldó kapcsolószerkezettel (4) van ellátva. Akapcsolószerkezet (4) legalább egy érintkezőre (6) hatóan vankiképezve. A kapcsoló (1) egy, az érintkezőt (6) tartalmazó főmodulbólés egy különálló, legalább a kapcsolókart (3) és a kapcsolószerkezetet(4) tartalmazó mellékmodulból (2) áll. A főmodul kizárólag elektromosalkatrészeket, a mellékmodul (2) pedig kizárólag mechanikusalkatrészeket tartalmaz. A főmodul és a mellékmodul (2) egymáshozképest több különböző helyzetben csatlakoztatható egymáshoz. Akapcsolószerkezet (4) a mellékmodul (2) főmodul felé néző hátfalánaknagyjából a közepén elhelyezkedő, a mellékmodulból (2) kiálló ütközőt(4a) tartalmaz, amely a mellékmodulnak (2) a főmodulhoz történőcsatlakoztatásakor a főmodulnak a mellékmodul (2) felé néző előlapjánkiképezett nyíláson keresztül, a legalább egy érintkezőre (6) hatóanbetolható a főmodulba. ŕ

Description

A találmány tárgya kapcsoló. A találmány szerinti kapcsoló egyrészt a kapcsolóra szerelt kapcsolókart, másrészt legalább egy érintkezőre ható, kívülről oldható vagy önműködően kioldó kapcsolószerkezetet tartalmaz.

Hasonló típusú kapcsolót mutat be a DE 39 20 822 C2 számú szabadalmi leírás, amely egy vezetékvédő kapcsoló mellékegységéhez való segédkapcsolót mutat be. Ez a szokásos segédkapcsoló olyan kapcsolószerkezetet tartalmaz, amely egyrészt egy kapcsolótagon keresztül az önműködő kapcsolóval, másrészt a segédkapcsolóhoz csatlakoztatott kapcsolókar segítségével működtethető. A kapcsolószerkezet egy segéd- és/vagy hibajel-érintkező kapcsolására szolgál. A kapcsolókar révén a segédkapcsoló kapcsolási helyzete kívülről látható.

Az EP 357 472 számú szabadalmi leírás olyan kapcsolót mutat be, amelynek érintkezőt tartalmazó főmodulja és különálló, legalább egy működtető kézi kart tartalmazó mellékmodulja van. Az említett kapcsoló főmodulja azonban nemcsak elektromos, hanem mechanikai működést megvalósító alkatrészeket is tartalmaz.

Az EP 691 669 számú szabadalmi leírás szintén két egységből kapcsolót ismertet, ahol a főegység érintkezőket és működtető kézi kart, míg a kiegészítő egység csatlakozókat tartalmaz. Ennél a kapcsolónál az érintkezők és a mechanikai működtetőelemek ugyanabban az egységben vannak elrendezve.

Az említett megoldások hátránya, hogy mechanikai meghibásodás esetén elektromos alkatrészeket is cserélni kell, ami egyrészt kevésbé biztonságos, másrészt megnöveli a folyamatos üzemeltetés költségeit.

A szokásos segédkapcsolókat általában a kapcsoló oldalára szerelik fel, például kapcsok segítségével. A segédkapcsolót és annak házát a kapcsoló tartja, amely egy lényegében vízszintesen haladó, a falra felerősített falisínhez van rögzítve. Az összeszerelt segédkapcsoló úgy van kialakítva, hogy felső szélső helyzetben lévő kapcsolókarja azt jelzi, hogy a segédkapcsoló bekapcsolt állapotban van. Ez az Európai Unió összes tagállamában megfelel az egységes előírásoknak.

A falisínre felerősített kapcsolók áramellátását Németországban egy, a falisín alatt haladó gyűjtősínnel oldják meg, míg más országokban - például Franciaországban vagy Olaszországban - ugyanezt a falisín felett haladó gyűjtősín segítségével végzik. Mivel a segédkapcsoló különálló csatlakozók felett van elrendezve, amelyeket a segédkapcsolónak a falisínre történő felerősítésekor a gyűjtősíntől távol kell tartani, a különböző országokban a segédkapcsolót szokás szerint különböző, tükörszimmetrikus kiviteli alakokban gyártják. Az egyetlen dolog, ami az összes országban azonos módon van megoldva, hogy a segédkapcsoló bekapcsolt állapotában a kapcsolókar az előbb említett, felső szélső helyzetben áll annak ellenére, hogy a hozzá tartozó hálózati csatlakozók az egyes országokban érvényes előírásoknak megfelelően különböző módon elhelyezett gyűjtősín miatt a falisín eltérő oldalán fekszenek. Ez megnöveli a gyártási költségeket, többletköltséget jelent a tárolásnál, továbbá a telepítés is többletráfordítást igényel.

A találmány szerinti kapcsolóval célunk a fent említett problémák kiküszöbölése, és olyan univerzális kapcsoló megvalósítása, amely az eddigieknél lehetőleg kisebb költséggel gyártható.

A kitűzött célokat olyan kapcsoló megvalósításával érjük el, amely egyrészt rászerelt kapcsolókarral működtethető, másrészt kívülről oldható vagy önműködően kioldó kapcsolószerkezettel van ellátva, ahol a kapcsolószerkezet legalább egy érintkezőre hatóan van kiképezve. A kapcsoló egy, az érintkezőt tartalmazó főmodulból és egy különálló, legalább a kapcsolókart és a kapcsolószerkezetet tartalmazó mellékmodulból áll. A főmodul kizárólag elektromos alkatrészeket, a mellékmodul pedig kizárólag mechanikus alkatrészeket tartalmaz. A főmodul és a mellékmodul egymáshoz képest több különböző helyzetben csatlakoztatható egymáshoz. A kapcsolószerkezet a mellékmodul főmodul felé néző hátfalának nagyjából a közepén elhelyezkedő, a mellékmodulból kiálló ütközőt tartalmaz, amely a mellékmodulnak a főmodulhoz történő csatlakoztatásakor a főmodulnak a mellékmodul felé néző előlapján kiképezett nyíláson keresztül, a legalább egy érintkezőre hatóan betolható a főmodulba.

A találmány szerinti kapcsoló két különálló modulból áll, melyeket célszerűen két különböző helyzetben lehet egymáshoz csatlakoztatni. A találmány szerinti kapcsoló az összes országban egységesen alkalmazható védőkapcsoló szerkezet formájában van kiképezve oly módon, hogy a tárolási költségek, valamint a telepítési költségek lecsökkennek. Az egyes modulok az előírásoknak megfelelően a helyszínen is összeszerelhetők, így a helyszínen is létrehozható a kapcsoló. A találmány szerinti, összeépíthető egységekből álló kapcsoló lehet egy vezetékvédő kapcsolóhoz csatlakoztatható, kívülről oldható segédkapcsoló, de lehet egy önálló, önműködően kioldó vezetékvédő kapcsoló is.

A találmány szerinti kapcsoló egyik célszerű kiviteli alakja olyan, kívülről oldható segédkapcsoló, amely egy kapcsolószerkezet révén csatlakozik a kapcsolóhoz.

A találmány szerinti kapcsoló mellékmodulja nemcsak a kapcsolókart, hanem a teljes kapcsolószerkezetet magában foglalja. így a kapcsoló egy csak elektromos érintkezőket tartalmazó főmodulból, valamint egy csak mechanikai alkatrészeket tartalmazó mellékmodulból áll. Az elektromos modulra és mechanikai modulra történő felosztás elsősorban a karbantartásnál jelent előnyt. Mechanikai meghibásodás esetén ugyanis csak a mechanikai modult kell kicserélni, ezáltal a folyamatos üzemeltetés költségei lecsökkenthetők. Ezenkívül egy olyan mechanikai modul is tartozik a kapcsolóhoz, amely tesztelési célokból a segédkapcsoló mellé van felszerelve, így a kapcsoló vizsgálatát az elektromos csatlakozók bonyolult feladatot jelentő szétválasztása nélkül is el lehet végezni. Nyilvánvaló, hogy az elektromos modul meghibásodása esetén csak azt kell kicserélni, míg a mechanikai modul továbbra is használható.

Különösen előnyös a találmánynak az a kiviteli alakja, amelynél a mellékmodul a főmodul mélyedésébe elölről betolhatóan van kiképezve, ahol a mellékmo2

HU 223 892 Β1 dúl betolását előnyösen megvezetőeszköz segíti elő. A mellékmodul lényegében a főmodul hornyába van betolva oly módon, hogy a kapcsolókar előírás szerinti helyzete megfeleljen a kapcsoló bekapcsolt állapotának. Az összeszerelt készüléket a gyűjtősín elhelyezkedésétől függően a megfelelő helyzetben lehet a kapcsolóhoz csatlakoztatni. Abban az esetben, ha a kapcsolót segédkapcsolóként használjuk, az összeszerelt készüléket a csatlakozókkal rögzítjük a kapcsolóhoz. Ez az összeépítés különösen előnyös az összeszerelést végző szakember számára, mivel az a részegységeket még véletlenül sem tudja felcserélni egymással.

A beszereléskor rövidzárlat vagy hasonló problémák kiküszöbölése céljából a segédkapcsoló főmoduljának felső felén elölről megközelíthető csatlakozók vannak kiképezve. A főmodul a falisínre felerősített kapcsolóhoz úgy kell rögzíteni, hogy a csatlakozók a segédmodulnak a gyűjtősíntől távolabbi oldalán legyenek, ezáltal elkerülhető a gyüjtősín és a segédkapcsoló csatlakozóihoz kapcsolódó vezetékek véletlen érintkezése.

Különösen előnyös a találmánynak az a kiviteli alakja, amelynél a kapcsolószerkezetnek a mellékmodulból, annak hosszirányában haladva középen kiálló ütközője van. Az ütközők a főmodulban lévő érintkezővel garantáltan érintkezik, különösen ha mindkét modul azonos szélességű, és a mellékmodul a főmodulhoz képest 180° szögben elforgatott helyzetben is csatlakoztatható a főmodulhoz.

A találmány szerinti kapcsoló egy további előnyös kiviteli alakjánál mindkét modul akadálymentes csatlakoztatást elősegítő megvezetőeszközt tartalmaz, továbbá a mellékmodul háza két részre van osztva; egy, a mechanikai alkatrészek előzetes beszerelésére alkalmas, üreges oldalrészre és egy lapos fedélre.

A találmányt a továbbiakban a rajz alapján ismertetjük részletesen, ahol az

1. ábra a találmány szerinti kapcsoló egyik lehetséges kiviteli alakjának vázlatát mutatja a kapcsoló összeszerelt állapotában; a

2. ábra az 1. ábrán látható kiviteli alakot szemlélteti vázlatosan, közvetlenül az összeszerelés előtt egy Németországban engedélyezett kiviteli alak esetén; a

3. ábra az 1. ábrán látható kiviteli alakot szemlélteti vázlatosan, közvetlenül az összeszerelés előtt egy Franciaországban vagy Olaszországban engedélyezett kiviteli alak esetén; a

4. ábra egy mellékmodul házának oldalrészét szemlélteti perspektivikus nézetben; az

5. ábra a 4. ábrán látható oldalrészhez tartozó fedelet szemlélteti perspektivikus nézetben; és a

6. ábra egy olyan főmodul vázlatos oldalnézete, amely a 4. és 5. ábrán látható oldalrészből és fedélből álló házzal rendelkező mellékmodullal építhető össze.

Az 1. ábrán a találmány szerinti 1 kapcsoló egyik lehetséges kiviteli alakja látható vázlatosan, az 1 kapcsoló összeszerelt állapotában. Az 1. ábrán látható 1 kapcsoló segédkapcsolóként van megvalósítva, amely oldalról egy, az ábrán nem látható vezetékvédő kapcsolóhoz csatlakoztatható. Az 1 kapcsoló két különálló, összeépíthető modulból áll; egy 5 főmodulból és egy arra rászerelhető 2 mellékmodulból.

A kézi nyugtázás, valamint a kézzel történő be- és kikapcsolás a 2 mellékmodulra szerelt 3 kapcsolókar segítségével végezhető el. A 2 mellékmodul belsejében 4 kapcsolószerkezet van, amelyet a 3 kapcsolókarral lehet működtetni. A 4 kapcsolószerkezet több, a 2 mellékmodulban elrendezett emelőkart tartalmaz, amelyeket az 1. ábrán szimbolikusan ábrázoltunk.

Az 1 kapcsolónak a vezetékvédő kapcsolóhoz történő csatlakoztatásakor a 4 kapcsolószerkezetet egy - az ábrán nem látható - csatlakozó segítségével csatlakoztatjuk a vezetékvédő kapcsoló egy - az ábrán szintén nem látható - szerkezetéhez. Ezáltal az 1 kapcsoló 4 kapcsolószerkezete kívülről oldhatóvá válik. A csatlakozó célszerűen egy, a vezetékvédő kapcsolóba benyúló, egyenes csap formájában vagy kétszer derékszögben meghajlított, nagyjából Z alakú kengyelként van megvalósítva. A csap vagy kengyel a 2 mellékmodul házának 4. ábrán látható 2’d nyílásán, vagy az 5. ábrán látható 2d nyílásán keresztül oldalt benyúlik a ház belsejébe. Nyugalmi helyzetben a 2’d és 2”d nyílásokat reteszek zárják el, amelyeket szükség esetén egyszerűen el lehet távolítani, és ezáltal a 2’d és 2”d nyílásokat szabaddá lehet tenni. A 2’d és 2”d nyílások a 2 mellékmodul mindkét oldalán ki vannak alakítva, így a 2 mellékmodul mindkét oldalával felszerelhető a vezetékvédő kapcsolóra. Ezenkívül, a vezetékvédő kapcsolóra nemcsak az 1 kapcsoló szerelhető rá a két oldalán, hanem tetszés szerint további 1 kapcsolók is felszerelhetők egymás mellé, amelyeket csapokkal vagy kengyelekkel csatlakoztatunk egymáshoz. A találmány szerinti 1 kapcsoló a több áramkapcsolóból álló sorban jobb szélső, bal szélső és közbülső helyen egyaránt állhat.

A csap vagy kengyel egy csatlakozási ponton keresztül a 2 mellékmodul 4 kapcsolószerkezetének egy vagy több emelőkarjával áll összeköttetésben. Az összekapcsoláshoz szükséges kengyel kétszer derékszögben meghajlított, Z alakú tagként van kialakítva, így a csatlakozási pontok kissé eltérő helyzeténél a Z alakú kengyelek elforgatása révén a 4 kapcsolószerkezetek pontos csatlakoztatása érhető el. Egy további, önmagában jól ismert csatlakoztatási mód a 3 kapcsolókar markolatából kiálló csap, amely a vezetékvédő kapcsoló egyik kapcsolókarjának a mélyedésébe illeszkedik. Ennek következtében a két kapcsolókar együtt mozog.

A 4 kapcsolószerkezet célszerűen úgy van kialakítva, ahogy azt a DE 39 20 822 C2 számú szabadalmi leírás ismerteti. Az említett szabadalmi leírásban bemutatott kapcsolószerkezeten kívül azonban más olyan kapcsolószerkezetek is megvalósíthatók, amelyek a 3 kapcsolókarral és a vezetékvédő kapcsoló csatlakozója révén egyaránt oldhatók. E két műszaki funkció a 4 kapcsolószerkezet esetén elsődleges fontosságú.

Magától értetődik, hogy a 4 kapcsolószerkezetet úgy kell kialakítani, hogy egy (később bemutatásra kerülő) 6 érintkezőre lehetőleg ne fokozatosan, hanem hirtelen hasson, így kapcsoláskor elkerülhető a nagy

HU 223 892 Β1 hővel járó villamos ívképződés. Ezenkívül a 4 kapcsolószerkezetet célszerű úgy kialakítani, hogy a vezetékvédő kapcsoló által kívülről előidézett kioldás esetén a 3 kapcsolókarral egyszerre működjön. így a 6 érintkező megszakított állapota a szerelő vagy más kezelőszemély számára kívülről is látható.

Az 1. ábrán látható kiviteli alaknál a 4 kapcsolószerkezet a 2 mellékmodulból középen hátrafelé kiálló 4a ütközőt tartalmaz, ahogy ez az 1. ábra jobb oldalán látható. Ez a hátrafelé kiálló 4a ütköző hat a 6 érintkezőre, amelynek működését később ismertetjük. Az 1. ábrán bemutatott egyetlen 4a ütköző helyett két vagy több 4a ütköző is alkalmazható. Több 4a ütköző alkalmazása esetén a 4a ütközők célszerűen tükörszimmetrikusan vagy középpontosan szimmetrikusan vannak elrendezve.

Az 1., 4. és 5. ábrán jól látható, hogy a 2 mellékmodulnak olyan háza van, amely dobozszerűén van kialakítva. A ház keresztmetszete a hátsó részen kisebb, mint az első részen, ahogy az a 4. ábra alján látható. Az elülső és a hátsó rész között egy középső rész található, amelynek a keresztmetszete szimmetrikus és folyamatosan növekszik. A 2 mellékmodul üreges háza egy, a 4. ábrán látható 2’ oldalrészt tartalmaz, amelynek borítást képező oldalfalai vannak. A 2’ oldalrészre a 4 kapcsolószerkezet és a 3 kapcsolókar előre felszerelhető. Az üreges 2’ oidalrész az alján egy azzal egybeépített 2’c kerékagyat tartalmaz a 3 kapcsolókar számára, amelyre a 3 kapcsolókar ráhúzható. A 2’ oldalrész aljába a 4 kapcsolószerkezet emelőkarjainak elfordulását biztosító tengelyek, valamint az emelőkarok támasztékaként, illetve rugók tartószerkezeteként szolgáló csapok vannak beépítve. A 2’ oldalrész olyan 2’d nyílást is tartalmaz, amelyen keresztül bevezethető a csap vagy a Z alakú kengyel az 1 kapcsolónak a vezetékvédő kapcsolóra oldalról történő rászerelésekor.

A 2 mellékmodul 4. ábrán látható 2’ oldalrésze olyan 2’f rögzítőnyílásokat is tartalmaz, amelyek a körbefutó oldalfalban vannak kiképezve. A 2’c kerékagy belsejében nyílás van kiképezve. A 2’f rögzítőnyílásokba 2”f rögzítőfülek csatlakoznak, amelyek az 5. ábrán látható lapos 2” fedélen, azzal egybeépítve vannak kiképezve. Ezenkívül, a 2” fedél olyan szemeket is tartalmaz, amelyek a forgástengelyekkel, illetve a csapokkal szemben, azokat befogadóan vannak elrendezve. A 2” fedél olyan, 2”d nyílással is rendelkezik, amelyen keresztül a csap vagy a Z alakú kengyel bevezethető.

A 4 kapcsolószerkezettel és 3 kapcsolókarral ellátott, előszerelt 2’ oldalrész a 2f rögzítőfülek és a 2’f rögzítőnyílások révén a 2” fedéllel szorosan lezárható, és ezáltal a 4 kapcsolószerkezet és a 3 kapcsolókar a megfelelő működési pozícióba állítható. A házrészek szoros csatlakoztatására fülek és nyílások helyett más megoldás is alkalmazható, például csavarozás, szögelés vagy más hasonló rögzítési mód. Célszerűen mind a 2’ oldalrész, mind pedig a 2” fedél gyantaszerű anyagból, például műanyagból van.

A 2 modul házának oldalrészre és fedélre történő aszimmetrikus felosztása helyett a házat hosszirányban két azonos, szimmetrikus félrészre is fel lehet osztani. Ennek megfelelően a házat akár három részre is fel lehet osztani. Ez utóbbi esetben a ház olyan, a 4 kapcsolószerkezetet tartó, előzőleg összeszerelhető, középső lemezt tartalmaz, amelyet két oldalról fedél vesz körül. Az egyes házrészeket megfelelő rögzítőeszközzel, például csavarral, szöggel vagy más hasonló eszközzel lehet szorosan egymáshoz erősíteni.

Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a 2 mellékmodul az 1 kapcsoló összes mechanikai alkatrészét tartalmazza. így mechanikai hiba esetén a javításkor elegendő csak a 2 mellékmodult kicserélni.

Amint az 1. ábrán látható, a 2 mellékmodul elölről becsúsztatható az 5 főmodul elülső oldalán kiképezett 5a mélyedésbe. Az 5 főmodul egyaránt tartalmazza a csatlakoztatandó elektromos 6 érintkezőt, valamint az elölről megközelíthető elektromos 51, 52, 53 csatlakozókat, amelyek egy áramsínen keresztül a 6 érintkezőhöz kapcsolódnak. Az 5 főmodul lényegében csak elektromos alkatrészeket tartalmaz, így elektromos hiba esetén a javításkor elegendő csak az 5 főmodult kicserélni.

Az 5 főmodul háza az egyik oldallapja segítségével jobbról vagy balról ráerősíthető egy - az ábrán nem látható - vezetékvédő kapcsolóra, és ahhoz kapcsok vagy más hasonló eszközök segítségével rögzíthető, miután a 2 mellékmodult az 5 főmodulba betoltuk. A vezetékvédő kapcsolót egy - az ábrán nem látható falra felerősített falisínhez rögzítjük. Ennek érdekében az 5b hátlap legalább falisín szélességével megegyező szélességű bemélyedést tartalmaz. A vezetékvédő kapcsoló felszerelésekor a bemélyedés felső és alsó falát ráfektetjük falisínre. A falisínre erősített vezetékvédő kapcsoló a rászerelt 5 főmodullal együtt az 1 kapcsoló tartóelemeként szolgái.

Az 1-3. ábrákon látható kiviteli alak a 6 érintkezőhöz vezető, hosszirány mentén az 5 főmodulnak csak az egyik felén elrendezett, elölről megközelíthető 51, 52 és 53 csatlakozókat tartalmaz, melyek az 1. és 2. ábrán felül, míg a 3. ábrán alul helyezkednek el. Amint a 2. és

3. ábrán jól látható, az összeszerelt 1 kapcsoló esetén az 51, 52 és 53 csatlakozókat tartalmazó félrész egy áramellátást biztosító S gyűjtősínnel szemközti oldalon fekszik. Mint korábban már említettük, az áramot biztosító S gyűjtősín elhelyezkedése országonként változó, vagyis az említett S gyüjtösin elhelyezkedhet a falisín felett vagy az alatt. Emiatt az 5 főmodult a falisínre két, egymáshoz képest 180° szögben elforgatott helyzetben felszerelhető módon kell kiképezni. Ezáltal biztosítható, hogy az 51, 52 és 53 csatlakozók az 5 főmodulnak az S gyűjtősíntől távolabbi felén helyezkedjenek el. Az 5 főmodul az S gyűjtősín felé néző felső, illetve alsó oldalán olyan 5c furatot tartalmaz, amelybe az S gyüjtösin a vezetékvédő kapcsolóra szerelt 5 főmodullal való érintkezés nélkül betolható.

A rajzon látható kiviteli alakok három 51, 52 és 53 csatlakozót tartalmaznak, ahol a legfelső 51 csatlakozónál olyan L alakú, meghajlított áramsín van kiképezve, amelynek rövidebb szára hajlékony laprugót tart. A másik két 52 és 53 csatlakozónál szintén van egy-egy L alakú, meghajlított áramsín, amelyek szabad végén domború érintkezőszem van. Ezek a domború

HU 223 892 Β1 érintkezőszemek egy-egy laprugó segítségével egymással villamos érintkezésbe hozhatók. Összeszerelt állapotban a 2 mellékmodul 5 főmodulba betolt 4a ütköző az 5d nyíláson keresztül a 4 kapcsolószerkezet működtetésekor vagy oldásakor a szabad, hátsó végével a laprugónak nyomódik, ezáltal megfeszíti azt. Ennek következtében a laprugó eltávolodik az egyik érintkezőszemtől, és villamos érintkezésbe lép a másik érintkezőszemmel. A 4 kapcsolószerkezet visszakapcsolásakor a laprugó visszatér nyugalmi helyzetébe, vagyis elválik a másik érintkezőszemtől, és az első érintkezőszemmel lép villamos érintkezésbe.

Bár az imént bemutatott 6 érintkező váltókapcsolóként működik, a 6 érintkező áramkört bontó vagy áramkört záró kapcsolóként is működhet. A leírtak alapján olyan 4 kapcsolószerkezet is megvalósítható, amely több 6 érintkezőt tartalmaz.

Az 5 főmodul és a 2 mellékmodul szélessége lényegében megegyezik, ezáltal a 2 mellékmodul két, egymáshoz képest 180°-kal elforgatott helyzetben is betolható az 5 főmodul 5a mélyedésébe. Az 5a mélyedés hosszirányban az 5 főmodul közepén helyezkedik el, így az egyes országok előírásainak megfelelően elhelyezkedő S gyűjtősín helyétől függően két, egymáshoz képest 180° szögben elforgatott helyzetben lehet a falisínre szerelt vezetékvédő kapcsoláshoz rögzíteni, vagyis az 5 főmodul 5a mélyedését nem szükséges eltérő magasságokban kialakítani. Különösen előnyös az a kiviteli alak, amelynél az 5 főmodul és a 2 mellékmodul egyaránt 54, 55 bordák, illetve 2a, 2b hornyok formájában kialakított megvezetőeszközökkel van ellátva. Amint a 4. ábrán látható, a 2 mellékmodul 2’ oldalrésze hátul (a 4. ábrán alul) kis keresztmetszetű 2a, 2b hornyokkal van ellátva. A 2a, 2b hornyokba betolhatok a 3. ábrán látható 54, 55 bordák, amelyek az 5a mélyedés egymással szemközti oldalfalain vannak kiképezve. A 2 mellékmodulnak az 5 főmodul 5a mélyedésébe elölről történő betolásakor ezeknek a 2a, 2b hornyoknak, illetve 54, 55 bordáknak a segítségével történik a rögzítés.

Amint az 5. ábrán látható, a 2” fedél a hátsó - az 5. ábrán alsó - élénél egy, a 2” fedél peremén kiképzett 2”e rögzítőfüllel van ellátva. A 2”e rögzítőfül a 6. ábrán látható 5a mélyedés alján kialakított 5e rögzítőnyílás segítségével szorosan rögzíti a 2 mellékmodult az 5a mélyedésben. Az 5e rögzítőnyílás előnyösen az 5a mélyedés alján kiképzett 5f kiemelkedésben van kialakítva. Az említett rögzítőeszközök helyett más megfelelő eszköz is használható az 5 főmodulban lévő 2 mellékmodul egyes részeinek bontható csatlakoztatására.

A 2. ábrán az 1 kapcsoló vázlatos rajza látható az összeszerelés előtt. Az S gyűjtősín a németországi előírásoknak megfelelően egy, az ábrán nem látható falisín alatt halad. Az 5 főmodul az ábrán nem látható falisínre erősített vezetékvédő kapcsolóra úgy van rászerelve, hogy az 5c furat az S gyűjtősín felé nézzen, és az 51, 52 és 53 csatlakozók pedig az 5 főmodul felső felén helyezkedjenek el. A 2 mellékmodul úgy van az 5a mélyedésbe betolva, hogy az alulról felhúzott 3 kapcsolókar az 1 kapcsoló kikapcsolt állapotát jelző helyzetbe kerüljön. Ez egyben azt is jelenti, hogy a felülről lehúzott 3 kapcsolókar az 1 kapcsoló bekapcsolt állapotát jelzi.

A 3. ábrán olyan 5 főmodul látható, amely a 2. ábrán látható helyzethez képest 180°-kal elforgatott helyzetben van felszerelve egy, az ábrán nem látható falisínen lévő vezetékvédő kapcsolóra. Az S gyűjtősínnel szemközti 5c furat ezáltal az 5 főmodul felső részén helyezkedik el, míg az 51, 52 és 53 csatlakozók az 5 főmodul alsó részén vannak. Korábban a 2 mellékmodul a 2. ábrán látható helyzetben volt felszerelve annak érdekében, hogy a 3 kapcsolókar helyzetére vonatkozó előírásoknak megfeleljen.

Bár a találmány szerinti 1 kapcsolónak az ábrákon bemutatott kiviteli alakjai egy kívülről oldható segédkapcsolót ábrázolnak, a két összeszerelhető részből álló szerkezetet hibajelkapcsolóhoz, vagy segédkapcsolóból és hibajelkapcsolóból álló berendezéshez is használható. A moduláris felépítés előnyösen alkalmazható főkapcsolóknál, például vezetékvédő kapcsolóknál.

Claims (8)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Kapcsoló, amely egyrészt egy rászerelt kapcsolókarral (3) működtethető, másrészt kívülről oldható vagy önműködően kioldó kapcsolószerkezettel (4) van ellátva, amely kapcsolószerkezet (4) legalább egy érintkezőre (6) hatóan van kiképezve, továbbá amely kapcsoló (1) az érintkezőt (6) tartalmazó főmodulból (5) és egy különálló, legalább a kapcsolókart (3) és a kapcsolószerkezetet (4) tartalmazó mellékmodulból (2) áll, azzal jellemezve, hogy a főmodul (5) kizárólag elektromos alkatrészeket, a mellékmodul (2) pedig kizárólag mechanikus alkatrészeket tartalmaz; a főmodul (5) és a mellékmodul (2) egymáshoz képest több különböző helyzetben csatlakoztatható egymáshoz; a kapcsolószerkezet (4) a mellékmodul (2) főmodul (5) felé néző hátfalának nagyjából a közepén elhelyezkedő, a mellékmodulból (2) kiálló ütközőt (4a) tartalmaz, amely a mellékmodulnak (2) a főmodulhoz (5) történő csatlakoztatásakor a főmodulnak (5) a mellékmodul (2) felé néző előlapján kiképezett nyíláson (5d) keresztül, a legalább egy érintkezőre (6) hatóan betolható a főmodulba (5).
2. 2. Az 1. igénypont szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy vezetékvédő főkapcsolóhoz csatlakoztatható, kívülről oldható segédkapcsolóként van kialakítva, és a legalább egy érintkező (6) segéd- vagy hibajelérintkezőként van megvalósítva.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy a mellékmodul (2) a főmodul (5) elülső oldalán kialakított mélyedésébe (5a) elölről betolhatóan van kiképezve, továbbá a főmodulnak (5) vezetékvédő főkapcsolót tartó falisín felé néző hátlapja (5b) van, és gyűjtősín (S) felé néző felső, illetve alsó oldalán furatot (5c) tartalmaz.
4. 4. A 3. igénypont szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy a főmodul (5) egyik felén, annak elülső olda5

   HU 223 892 Β1

   Ián a legalább egy érintkezőhöz (6) tartozó csatlakozók (51, 52, 53) vannak, amelyekkel a kapcsoló (1) a falisínre felszerelt vezetékvédő főkapcsolóhoz csatlakoztatható, továbbá amely csatlakozók (51, 52, 53) a főmodulnak (5) csak a gyűjtősín (S) felőli felén vannak kiképezve.
5. 5. A 3. igénypont szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy összeszerelt állapotban a mellékmodul (2) házának két szemközti oldalfala illeszkedik a főmodul (5) házának megfelelő oldalfalaihoz, és a mellékmodul (2) a főmodul (5) mélyedésébe (5a) két, egymáshoz képest 180°-os szögben elforgatott helyzetben betolhatóan van kiképezve.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy a főmodul (5) mélyedése (5a) a főmodul (5) elölnézetében lényegében középen van kiképezve, és a mélyedés (5a) két, egymással szemközti oldalfalán olyan megvezetőeszközök, előnyösen bordák (54, 55) vannak, amelyek a mellékmodul (2) megfelelő illeszkedő oldalain kialakított megvezetőeszközökhöz, előnyösen hornyokhoz (2a, 2b) csatlakoztathatóan vannak ki5 képezve.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy a mellékmodul (2) olyan üreges oldalrészt (2’) tartalmaz, amelyre a kapcsolószerkezet (4) és a kapcsolókar (3) előre felszerelhető, továbbá a mellékmo10 dúl (2) egy fedéllel (2”) oldalról szorosan lezárható, ezáltal a kapcsolószerkezet (4) és a kapcsolókar (3) működési helyzetben pozícionálható.
8. 8. A 7. igénypont szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy a fedél (2”) olyan vékony lemez, amelynek hát15 só élei mentén kiemelkedő rögzítőfülei (2”e) vannak, amely rögzítőfülek (2’’e) a főmodul (5) mélyedésében (5a) kiképezett rögzítőnyíláshoz (5e) csatlakoztathatók.