HU222066B1 - Testfolyadékok többszöri ürítésének abszorbeálására tartós felvevő képességgel rendelkező abszorbens cikk - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya abszorbens cikk testfolyadékok elnyelésére,amelynek van folyadékáteresztő fedőrétege (12), hátlapja (14), ésabszorbens magja (18) a fedőréteg (12) és a hátlap (14) közöttelhelyezve. Az abszorbens magnak (18) van (1) a testfolyadékokbefogadására folyadékelnyelő zónája (38), amely legalább részlegesenkörül van véve a legalább egy felső folyadéktároló alkotóelemmel (34,36) és legalább részben az abszorbens magnak (18) a folyadékotbefogadó része alatt van elhelyezve; (2) a testfolyadékok elnyeléséreés szállítására folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóeleme (42), amelyneklegalább egy része folyadék-összeköttetésben van a legalább egy felsőfolyadéktároló alkotóelemmel (34, 36) és az alatt van elhelyezve, és afolyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelem (42) legalább egy része afolyadékelnyelő zóna (38) alatt van elhelyezve. Az abszorbens mag (18)tartalmaz legalább egy felső folyadéktároló alkotóelemet (34, 36),amely z irányban kiterjedően van kialakítva, amikor testfolyadékokkalérintkezik és folyadékelnyelő zónát (38) képez, a legalább egy felsőfolyadéktároló alkotóelem (34, 36) közvetlen folyadék-összeköttetésbenvan a fedőréteggel (12). Az abszorbens cikk két, egymást követő,szintetikus vizelet általi folyadékterhelés esetén a másodikterhelésre fokozott folyadékfelvételre képesen kialakított. ŕ

Description

A találmány tárgyát abszorbens cikkek, például pelenkák, vizelet-visszatartással küszködő felnőttek számára készült termékek, egészségügyi betétek és hasonló termékek képezik, amelyek testfolyadékok többszöri ürítésének felvevésére alkalmasak. A találmány tárgyát konkrétan olyan cikkek képezik, amelyek tartós folyadékfelvevő képességű abszorbens magot tartalmaznak. Az abszorbens mag a tartós folyadékfelvevő képességet egy folyadékelnyelő zónának köszönheti, amely a cikk fedőrétegével közvetlen folyadék-összeköttetésben levő folyadéktároló anyag duzzadásakor képződik.

A nagy folyadékelnyelő képességgel rendelkező abszorbens elemek kifejlesztése eldobható pelenkákban, vizelet-visszatartással küszködő felnőttek számára készült betétekben és nadrágokban, valamint a menstruációs betétekben, például az egészségügyi betétekben való használatra igen nagy érdeklődésre tart számot kereskedelmi szempontból. Az ilyen jellegű termékek igen fontos jellemzője a vékonyság. A vékonyabb pelenkák például viseléskor kevésbé teqedelmesek, jobban illeszkednek a ruházat alatt, és kevésbé észrevehetők. Csomagolásuk szintén kompaktabb, miáltal a pelenkákat könnyebb szállítani és tárolni a felhasználó számára. A kompakt csomagolás egyben kisebb szállítási költséget jelent a gyártó és a szállító számára, figyelembe véve az egy pelenkaegységre jutó szükséges tárolási területet is.

A vékonyabb abszorbens cikkek, például pelenkák előállításának lehetősége a viszonylag vékony abszorbens magok vagy szerkezetek kifejlesztési lehetőségétől függött, amelyek nagy mennyiségű testfolyadék, konkrétan vizelet elnyelésére és megtartására alkalmasak. Ebben a vonatkozásban igen nagy szerepe van a gyakran „hidrogéleknek”, „szuperabszorbenseknek” vagy „hidrokolloid” anyagoknak nevezett abszorbens polimerek alkalmazásának. Lásd például az US 3,669,103 és az US 3,670,731 számú szabadalmi leírásokat, amelyek ilyen abszorbens polimerek (a továbbiakban hidrogélképző abszorbens polimerek) használatát ismertetik abszorbens cikkekben. A vékonyabb pelenkák megjelenése valóban egyenes következménye a vékonyabb abszorbens magok kifejlesztésének, amelyek kihasználják ezen hidrogélképző polimer anyagok képességét nagy mennyiségben ürített testfolyadékok elnyelésére, általában szálasmátrixszal való kombinált alkalmazáskor. Lásd például az US 4,673,402 és az US 4,935,022 számú szabadalmi leírásokat, amelyek kettős rétegű magszerkezeteket ismertetnek, amelyek vékony, kompakt, nem teqedelmes pelenkákhoz használható szálasmátrixból és hidrogélképző abszorbens polimerekből állnak.

A hidrogélképző abszorbens polimerek használata előtt a csecsemőpelenkákban általában kizárólag cellulózpéppehelyből álló abszorbens szerkezeteket alkalmaztak. A cellulózpéppehelynek az egy gramm cellulózpéppehelyre jutó elnyelt folyadék grammjaiban kifejezett, viszonylag alacsony fajlagos folyadékelnyelő képessége miatt viszonylag nagy mennyiségű cellulózpéppehely alkalmazása volt szükséges, ily módon viszonylag teqedelmes, vastag abszorbens szerkezeteket kellett használni. A hidrogélképző abszorbens polimereknek a bevitele ezekbe a szerkezetekbe lehetővé tette kevesebb cellulózpéppehely használatát. Ezek a hidrogélképző abszorbens polimerek jobbak a pehelynél, mert nagyobb mennyiségű (vagyis legalább körülbelül 15 g/g) testfolyadékot, például vizeletet tudnak elnyelni, így kisebb, vékonyabb abszorbensek előállítását teszik lehetővé.

A korábbi abszorbens szerkezetek általában viszonylag kis mennyiségű (például kevesebb mint körülbelül 50 tömeg%) ilyen hidrogélképző abszorbens polimert tartalmaztak. Lásd például az US 4,834,735 számú szabadalmi leírást, amely szerint előnyösen körülbelül 9% és körülbelül 50% közötti mennyiségű hidrogélképző abszorbens polimer van jelen a szálasmátrixban. Ennek több oka van. A korábbi abszorbens szerkezetekben használt hidrogélképző abszorbens polimereknek általában nem volt olyan az elnyelőképességük, amely lehetővé tette volna a testfolyadékok gyors elnyelését, különösen nem „folyadékürítéskor”. Emiatt szálak, rendszerint cellulózpéprostok bevitelére volt szükség, amelyek ideiglenes tárolóként szolgáltak a kiürített folyadékok megtartására, amíg azokat a hidrogélképző abszorbens polimerek elnyelték.

Ami még lényegesebb, az ismert hidrogélképző abszorbens polimerek többsége gélblokkolási jelenséget mutatott. A „gélblokkolás” akkor jön létre, mikoT a hidrogélképző abszorbens polimer részecskék átnedvesednek, a részecskék megduzzadnak, miáltal gátolják a folyadékszállítást az abszorbens szerkezet többi részébe. Az abszorbens elem többi részének átnedvesedése tehát egy igen lassú diffúziós folyamat eredményeként megy végbe. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az abszorbens szerkezet jóval lassabban nyeli el a folyadékot, mint a folyadék kiürítési sebessége, különösen „folyadéklöketek” esetén. Az abszorbens cikkből szivárgás lép fel, mielőtt az abszorbens elemben levő hidrogélképző abszorbens polimer részecskéi teljes mértékben telítettekké válnának, vagy mielőtt a folyadék eloszlatódna vagy felszívódna a „blokkoló”-részecskéken át az abszorbens elem maradékába. A gélblokkolás különösen akut kérdés lehet, mikor a hidrogélképző abszorbens polimerből kialakult gél nem eléggé szilárd, és nyomás hatására deformálódik vagy szétterül, miután a részecskék megduzzadtak az elnyelt folyadék hatására (lásd az US 4,843,735 számú szabadalmi leírást).

Ez a gélblokkolási jelenség általában szükségessé tette szálasmátrix használatát, amelyben a hidrogélképző abszorbens polimer részecskéket eloszlatták. A szálasmátrix egymástól elválasztva tartja a hidrogélképző abszorbens polimer részecskéket. A szálasmátrix egyben kapillárisszerkezetű, ami lehetővé teszi, hogy a folyadékok elérjék a kezdeti folyadékürítési ponttól távolabbi régióban elhelyezkedő hidrogélképző abszorbens polimert (lásd az US 4,834,735 számú szabadalmi leírást). A hidrogélképző abszorbens polimer diszpergálása szálasmátrixban viszonylag alacsony koncentrációban a gélblokkolás csökkentésére vagy elkerülésére ugyanakkor csökkentheti a vékonyabb abszorbens szerkezetek teljes folyadéktároló képességét. Emellett a szálasmátrixban hidrogélképző abszorbens polimereket egyenletesen eloszlatva tartal2

HU 222 066 Bl mazó abszorbens magok általában nem képesek a folyadékok gyors elnyelésére és eloszlatására „folyadékürítéskor”, vagy ha a mag telítetté válik a testfolyadékok korábbi kiválasztása következtében.

A kiürített testfolyadékok gyors elnyelése és eloszlatása iránti igény vezetett a korábban említett kettős rétegű szerkezetek kifejlesztéséhez. Ezek a kettős rétegű magszerkezetek alapvetően magukban foglalnak: (1) egy felső szálasréteget a folyadékáteresztő fedőréteg szomszédságában, amely lényegében nem tartalmaz hidrogélképző abszorbens polimereket, és amely elnyeli a kiürített folyadékot; és (2) egy alsó réteget, amely tárolja az elnyelt folyadékot és rendszerint vagy egy: (a) szálasmátrix, amelyben egyenletesen hidrogélképző abszorbens polimerek vannak eloszlatva; vagy (b) réteges szerkezet, ahol a hidrogélképző abszorbens polimerek két szövetréteg között helyezkednek el (lásd például az US 4,673,402 számú szabadalmi leírást, továbbá az US 4,935,022 és az US 5,217,445 számú szabadalmi leírásokat, amelyek bizonyos, kémiai úton merevített göndör, csavart cellulózszálakat használnak ebben a felső rétegben a javított elnyelés és eloszlatás megvalósítására). További változat az abszorbens mag „profilozása” oly módon, hogy van egy elnyelőzóna, amely lényegében nem tartalmaz hidrogélképző abszorbens polimereket a folyadékürítés területén, és van egy tárolóterület, amelyben hidrogélképző abszorbens polimereket diszpergálnak, és amely terület folyadék-összeköttetésben van az elnyelőzónával (lásd az US 4,834,735 és az US 5,047,023 számú szabadalmi leírásokat).

A WO 93/03699 és WO 92/11830 számú leírások olyan abszorbens cikkeket ismertetnek, amelyeknek folyadékelnyelő réseik vannak, és ezeket folyadéktároló anyag, például abszorbens habanyag vagy szuperabszorbens/bolyhos anyag keverék alkotja.

Bár ezekben a korábbi abszorbens szerkezetekben jobb a folyadékkezelés, azt tapasztalták, hogy a gyors folyadékfelvevő képesség csökken, ahogy az abszorbens mag telítetté válik a testfolyadéktól. Vagyis a korábbi abszorbens cikkek csökkentett felvevőképességet mutatnak az egymást követő folyadékterhelések eredményeképpen. Ennek az az oka, hogy az abszorbens magban levő szálak és a hidrogélképző abszorbens polimerek közötti hézagtérfogatok részlegesen folyadékkal töltődnek fel az első „folyadékürítés” során, és így nem tudják gyorsan befogadni a szükséges folyadéktérfogatot a következő „löketek” alatt. A szivárgás kockázata nő a felvevőképesség csökkenésével.

További problémát jelenthet a korábbi abszorbensmag-szerkezetek esetében az „újranedvesedés” kérdése. Az újranedvesedés akkor fordul elő, amikor szabadon mozgó elnyelt folyadék van jelen az abszorbens mag fedőréteg melletti részén. Ez általában akkor észlelhető, amikor az abszorbens mag telítetté válik az elnyelt folyadékok hatására. A cikket viselő által kifejtett mechanikus nyomás hatására a mozgékony folyadék kinyomódik az abszorbens magból, és felfelé folyik a fedőrétegen át. Ennek eredményeképpen a fedőréteg újranedvesedik ettől a kinyomott folyadéktól, és így a fedőréteg nem eléggé száraz.

Tehát kívánatosnak látszik olyan abszorbens cikk kifejlesztésre, amely fenntartja vagy növeli az elnyelőképességet a többszöri folyadékürítés esetén. Szükségesnek látszik olyan abszorbens cikk kifejlesztése is: (1) amelyben van egy abszorbens anyag, amely képes a kiürített testfolyadék elnyelésekor duzzadás révén folyadékelnyelő zóna kialakítására az abszorbens mag megfelelő teljes folyadékelnyelő képessége és vékonysága érdekében; és (2) amely képes a kiürített folyadék gyors elnyelésére „folyadékürítéskor”, akkor is, ha a mag telítetté válik a terhelési zónában a folyadékok korábbi ürítése következtében; és (3) amely előnyösen minimálisra csökkenti a fedőréteg újranedvesedését.

A találmány tárgya abszorbens cikk ürített testfolyadékok elnyelésére, amelynek van

A) folyadékáteresztő fedőrétege,

B) hátlapja, és

C) abszorbens magja a fedőréteg és a hátlap között elhelyezve;

az abszorbens magnak van (1) a testfolyadékok befogadására folyadékelnyelő zónája, amely legalább részlegesen körül van véve legalább egy felső folyadéktároló alkotóelemmel, és legalább részben az abszorbens magnak a folyadékot befogadó része alatt van elhelyezve;

(2) a testfolyadékok elnyelésére és szállítására folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóeleme, amelynek legalább egy része folyadék-összeköttetésben van a legalább egy felső folyadéktároló alkotóelemmel, és az alatt van elhelyezve, és a folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelem legalább egy része a folyadékelnyelő zóna alatt van elhelyezve, és ismérve, hogy az abszorbens mag tartalmaz legalább egy felső folyadéktároló alkotóelemet, amely z irányban kiteijedően van kialakítva, amikor testfolyadékokkal érintkezik és folyadékelnyelő zónát képez, a legalább egy felső folyadéktároló alkotóelem közvetlen folyadék-összeköttetésben van a fedőréteggel; és az abszorbens cikk két, egymást követő, szintetikus vizelet általi folyadékterhelés esetén a második terhelésre fokozott folyadékfelvételű.

A találmány további tárgyát abszorbens cikkek képezik, amelyek megtartják vagy növelik folyadékfelvevő képességüket többszöri folyadékterhelés után.

Egyes találmány szerinti abszorbens cikkeknek jobb képességük van a kiürített testfolyadékok gyors elnyelésére, eloszlatására és tárolására, a következők miatt: (1) folyadékelnyelő zóna van az abszorbens mag folyadékkiválasztást fogadó részén; (2) folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelem van a folyadékelnyelő zóna közelében; és (3) felső folyadéktároló alkotóelem van a cikk fedőrétegének a közelében. Ez különösen fontos a „folyadéklöketek” esetében, vagy amikor az abszorbens mag részei telítetté válnak a korábbi folyadékürítések következtében. A találmány szerinti abszorbens cikkek ezenkívül csökkentik a fedőréteg újranedvesedését, különösen azok az előnyös termékek, ame3

HU 222 066 Bl lyekben a fedőréteg mellett tároló alkotóelem van. Ez megfelelő száraz érzetet nyújt a cikket viselő bőre számára.

A találmányt kiviteli példa kapcsán ábrák segítségével ismertetjük.

Az 1. ábra a találmány szerinti abszorbens cikk felülnézete, amelyen a fedőréteg átlátszó, így világosan szemlélteti az abszorbens magot.

A 2. ábra az 1. ábra 2-2 vonala mentén vett keresztmetszeti nézet.

A 3. ábra egy abszorbens cikk keresztmetszeti nézete, amely egy, a találmány szerinti abszorbensmag-változatot mutat be.

A 4. ábra egy abszorbens cikk keresztmetszeti nézete, amely egy, a találmány szerinti további abszorbensmag-változatot mutat be.

Az 5. ábra egy abszorbens cikk keresztmetszeti nézete, amely egy, a találmány szerinti további abszorbensmag-változatot mutat be.

A 6. ábra egy abszorbens cikk keresztmetszeti nézete, amely egy, a találmány szerinti további abszorbensmag-változatot mutat be.

A 7. ábra a Vizsgálati eljárások részben bemutatott, felvevőképesség mérésére szolgáló készülék vázlatos rajza.

A leírásban a „testfolyadékok” kifejezés például vizeletet, menstruációs váladékot és hüvelyváladékot jelent.

A leírásban a „közvetlen összeköttetés” kifejezés azt jelenti, hogy a folyadék könnyen áthalad az abszorbens cikk két alkotóeleme (például a fedőréteg és a felső tároló alkotóelem) között, valamely közben fekvő réteg által okozott lényeges felgyülemlés, szállítás vagy korlátozás nélkül. Például szövetek, nemszövött fátylak, szerkezeti ragasztók stb. jelen lehetnek a fedőréteg és a felső tároló alkotóelem között, miközben fennmarad a „közvetlen összeköttetés”, amíg ezek nem okozzák a folyadék lényeges felgyülemlését (tárolását, szállítását (felszívását) vagy korlátozását), miközben a folyadék áthalad a fedőrétegből a tárolórétegbe.

A leírásban a „z dimenzió” az elem, mag vagy cikk hosszúságára és szélességére merőleges irányt jelenti.

A leírásban az ,,χ-y dimenzió” az elem, mag vagy cikk vastagságára merőleges síkot jelent. Az x és y dimenziók általában az elem, mag vagy cikk sorrendben hosszának és szélességének felelnek meg.

A leírásban az „abszorbens mag” kifejezés az abszorbens cikk azon alkotóeleme, amely elsősorban felelős a cikk folyadékkezelési tulajdonságaiért, beleértve a testfolyadékok elnyelését, szállítását, eloszlatását és tárolását. Mint ilyen, az abszorbens mag rendszerint nem foglalja magában az abszorbens cikk fedőrétegét és hátlapját.

A leírásban a „terhelés” vagy „folyadéklöket” általában a vizelet ürítését vagy megjelenését jelenti, ami a használat során rendszerint előfordul. A terhelés kifejezés jelentheti az abszorbens cikkben megtartott folyadék teljes mennyiségét, de rendszerint egy folyadékürítésre vonatkozik.

A leírásban a „réteg” kifejezés abszorbens elemet jelent, amelynek főbb dimenziói az x-y, vagyis hosszúság és szélesség. Tudni való, hogy a réteg nem korlátozódik szükségszerűen egy rétegre vagy anyaglapra. A réteg magában foglalhatja a megfelelő anyagtípusokból álló laminátumokat vagy több lap, vagy fátyol kombinációját. Tehát a,réteg” kifejezés magában foglalja a .rétegek” és a .rétegezett” kifejezéseket is.

A leírásban a „fenntartott folyadékfelvevő képesség” kifejezés azt jelenti, hogy a folyadékfelvevő képesség statisztikusan lényegesen nem eltérő többszöri folyadékürítés után sem.

A leírásban a „megnövelt folyadékfelvevő képesség” kifejezés azt jelenti, hogy a folyadékfelvevő képesség az egymást követő folyadékürítésekkor statisztikusan lényegesen nagyobb, mint az előző folyadékterhelés.

A találmány szempontjából megjegyzendő, hogy a „felső” kifejezés olyan abszorbensmag-alkotó elemeket, például rétegeket jelent, amelyek az abszorbens cikket viselő személy testéhez a legközelebb fekszenek, és rendszerint közelebb vannak az abszorbens cikk fedőrétegéhez; ezzel ellentétben az „alsó” kifejezés az abszorbens mag azon alkotóelemeit jelenti, amelyek legtávolabb vannak az abszorbens cikket viselőtől, és rendszerint a hátlaphoz közelebb helyezkednek el.

Az összes százalék, hányad és arány a leírásban tömegre értendő, hacsak nincs másképp megadva.

A találmány szerinti előnyös cikkek tekintetében a feltalálók azt tapasztalták, hogy ezek képesek változtatni az abszorbens cikkek számára korábban normaként elfogadott, a folyadékterhelési szint (g vagy ml folyadék) és a folyadékfelvevő képesség (ml/s) között fennálló fordított viszonyon. Tehát a találmány tárgyát olyan abszorbens cikk képezi, amely amellett, hogy viszonylag vékony, képes a folyadékfelvevő képesség fenntartására két egymást követő folyadékürítés során. A találmány további tárgya olyan abszorbens cikk, amely képes a folyadékfelvevő képesség növelésére két egymást követő folyadékürítés során. A termékek előnyösen fennmaradó vagy megnövelt folyadékfelvevő képességet mutatnak három egymást követő folyadékürítés során, még előnyösebben négy egymást követő folyadékürítés során.

Az abszorbens cikk képességét ennek a kritériumnak a kielégítésére a Vizsgálati eljárások fejezetben részletesen bemutatott módszerrel mérik, felvevőképességi vizsgálati készülék segítségével, amely a 7. ábrán látható. Röviden, egy adott abszorbens cikk folyadékfelvevő képességét négy egymást követő, egyenként 50 ml-es terhelés során megmérik, minden egyes terhelés azonos sebességgel (körülbelül 10 ml/s sebességgel) történik szintetikus vizelettel, 5 perces kiegyenlítődési időt hagyva az egyes terhelések között. A találmány szerinti cikkek folyadékfelvevő képessége fennmarad vagy nő a terhelések számának növelésével.

Ami azokat a cikkeket illeti, amelyeknek folyadékfelvevő képessége két egymást követő terheléskor fenn4

HU 222 066 Β1 marad, szükséges, hogy ezeknek a cikkeknek (beleértve a fedőréteget, hátlapot és abszorbens magot; de be nem számítva a szalagot, lábhajtókát vagy más, adott esetben alkalmazott alkotóelemet) a vastagsága száraz állapotban legfeljebb körülbelül 1,3 cm, előnyösen legfeljebb körülbelül 0,6 cm, még előnyösebben legfeljebb körülbelül 0,5 cm legyen. A cikkek vastagságát nyomás alkalmazása nélkül mérik. Bár nem feltétel, de a találmány szerinti cikkek, amelyek legalább két, három vagy négy egymást követő terheléskor megnövekedett folyadékfelvevő képességet mutatnak, előnyösen szintén megfelelnek a fent említett vastagsági előírásnak.

Az egymást követő terhelésekkor mutatott fennmaradó vagy megnövelt folyadékfelvevő képességen kívül az előnyös abszorbens cikkek a folyadékot az első 50 ml-es folyadékterheléskor legalább körülbelül 2 ml/s sebességgel, még előnyösebben legalább körülbelül 5 ml/s sebességgel veszik fel. Habár ez nem kötelező kritérium a cikkek számára, e követelmény teljesítése nagyobb valószínűséggel olyan cikket nyújt, amely alkalmas a kívánt célra.

Példaként ismertetjük a javított felvevőképességgel rendelkező magalkotó elemeket.

A találmány szerinti megfelelő folyadéktároló alkotóelemek olyan anyagok, amelyek képesek nagy mennyiségű testfolyadék elnyelésére, más adott estben alkalmazott alkotóelemek, például szálak, hőre lágyuló anyagok stb. alkalmazása mellett vagy azok nélkül; és képesek z irányban duzzadni a folyadék elnyelése következtében, és így folyadékelnyelő zónát képeznek. Folyadéktároló alkotóelem(ek)ként szolgáló anyagként szóba jöhetnek a lényegében vízben nem oldódó, vízben duzzadó abszorbens polimer anyagok, amelyeket általában , Jiidrogéleknek”, „hidrokolloidoknak” vagy „szuperabszorbens” anyagoknak neveznek (a találmány szerinti cikkek esetében ezeket az anyagokat összességükben , .hidrogélképző abszorbens polimereknek” nevezzük); és nyitott cellás habanyagok, amelyek összenyomott (vagyis nem kiterjedt) állapotban maradnak, amíg nem érintkeznek a testfolyadékokkal.

Ezeknek a folyadéktároló alkotóelemeknek a fő szerepe a kiürített testfolyadékok elnyelése vagy közvetlenül, vagy más abszorbensmag-alkotó elemekből (például a folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelemből), majd azután ezen folyadékok megtartása, akkor is, ha a viselő mozgása következtében általában fellépő nyomás hat rájuk. A tároló alkotóelem(ek) további fontos funkciója a duzzadásra való képesség folyadékelnyelő zóna képződése közben. (Tudnivaló, hogy a folyadéktároló alkotóelem(ek) szolgálhatnak) más célra is, mint folyadéktárolásra és folyadékelnyelő zóna képzésére, például javíthatják a testhez való illeszkedést is).

A felhasznált anyagtól függetlenül előnyös, ha a felső tároló alkotóelem képes kiteqedni z irányban száraz, összenyomott állapotából, teljes telítéskor legalább 100%-os mértékben. Az ilyen z irányú kiterjedés hatékonyan növeli a folyadékfelvevő zóna térfogatát. A szakemberek számára azonban nyilvánvaló, hogy a folyadékfelvevő zóna szélessége és hosszúsága szintén fontosak az össztérfogat szempontjából, és olyan anyagok is használhatók, amelyek z irányban nem duzzadnak 100%-os mértékben.

Mikor hidrogélképző abszorbens polimereket alkalmaznak, ezeknek a találmány szerinti folyadéktároló alkotóelemeknek fontos tulajdonsága, hogy viszonylag nagy koncentrációban tartalmazzák az abszorbens polimereket. Viszonylag vékony, nagy mennyiségű testfolyadék elnyelésére és megtartására alkalmas abszorbens cikk előállítása érdekében fontos, hogy növeljék ezeknek a hidrogélképző abszorbens polimereknek a koncentrációját, és csökkentsék a többi alkotóelem arányát, elsősorban a szálas alkotóelemét. A hidrogélképző abszorbens polimerek koncentrációjának mérésére a hidrogélképző abszorbens polimer tömegszázalékban megadott mennyiségét vetik össze a hidrogélképző abszorbens polimer és bármely más, a folyadéktároló alkotóelemben felhasznált alkotóelem (például szálak, hőre lágyuló anyag stb.) kombinált tömegével. Ennek értelmében a hidrogélképző abszorbens polimerek koncentrációja adott, találmány szerinti folyadéktároló alkotóelemben a körülbelül 50 tömeg% és 100 tömeg% közötti, előnyösen körülbelül 60 tömeg% és 100 tömeg% közötti, még előnyösebben körülbelül 70 tömeg% és 100 tömeg% közötti, legelőnyösebben körülbelül 80 tömeg% és 100 tömeg% közötti lehet a tároló alkotóelem tömegére megadva.

Számos hidrogélképző abszorbens polimer alkalmazható találmány szerinti folyadéktároló alkotóelemként. Ezekben a hidrogélképző abszorbens polimerekben több anionos funkcionális csoport lehet, például szulfonsavmaradék, és általánosabban karboxilcsoport. A találmány szempontjából megfelelő abszorbens polimerekre példaként említhetők a polimerizálható, telítetlen, savtartalmú monomerek, köztük az olefin jellegű telítetlen savak és anhidridek, amelyek legalább egy szén-szén olefin-kettőskötést tartalmaznak. Konkrétabban ezek a monomerek lehetnek olefin jellegű telítetlen karbonsavak és savanhidridek, telítetlen olefin szulfonsavak, és ezek keverékei. Lásd az US 5,324,561 szabadalmi leírást, amely itt hivatkozásként van feltüntetve, és amely megfelelő abszorbens polimereket és azok előállítását ismerteti.

Előnyös hidrogélképző abszorbens polimerek a találmány szempontjából a karboxilcsoportot tartalmazó vegyületek. Ezek lehetnek hidrolizált keményítő - akrilnitril ojtásos kopolimerek, részlegesen semlegesített keményítő - akrilnitril ojtásos kopolimerek, keményítő - akrilsav ojtásos kopolimerek, részlegesen semlegesített keményítő - akrilsav ojtásos kopolimerek, elszappanosított vinil-acetát - akril-észter-kopolimerek, hidrolizált akrilnitril- vagy akrilamid-kopolimerek, enyhén térhálósított polimerek bármely felsorolt kopolimerből, részlegesen semlegesített poliakrilsav, és részlegesen semlegesített poliakrilsav enyhén térhálósított polimerjei. Ezek a polimerek használhatók magukban, vagy két vagy több különböző polimer keverékeként.

Ilyen polimerekre példákat ismertetnek az US 3,661,875; az US 4,076,663; az US 4,093,776; az US 4,666,983 és az US 4,734,478 számú szabadalmi leírások.

HU 222 066 Bl

A legelőnyösebb hidrogélképző abszorbens polimerek a találmány szempontjából a részlegesen semlegesített poliakrilsav enyhén térhálósított polimerjei és ezek keményítőszármazékai. Legelőnyösebben az abszorbens polimer körülbelül 50% és körülbelül 95% közötti, előnyösen körülbelül 75% semlegesített, enyhén térhálósított poliakrilsavat [vagyis poli(nátrium-akrilátot/akrilsavat)] foglal magában. A polimerek térhálósítása és a tipikus térhálósító szerek ismertetése részletesebben a korábban hivatkozott US 4,076,663 számú szabadalmi leírásban található.

A hidrogélképző abszorbens polimerek előállíthatók bármely hagyományos módon. Ezeknek az abszorbenseknek az előállítására szolgáló előnyös módszerek vizes oldatokkal vagy más oldatpolimerizációs eljárásokkal dolgoznak. Lásd például az US 32,649 számú, újra érvénybe helyezett szabadalmat. Bár előnyös, ha az abszorbens polimereket vizes oldatpolimerizációval állítják elő, a polimerizáció elvégezhető többfázisú polimerizációs technológiával is, például fordított emulziós polimerizációval vagy fordított szuszpenziós polimerizációs eljárással. Lásd az US 4,340,706; az US 4,506,052 és az US 4,735,987 számú szabadalmi leírásokat. Ezek a szabadalmi leírások itt hivatkozásként vannak feltüntetve, és ismertetik a fordított szuszpenziós polimerizálási eljárást. Ezek az abszorbens polimerek szintetizálhatok vagy előállíthatók számos alakban és méretben, köztük szálak, granulák, pelyhek vagy porok alakjában. Ezek az abszorbens polimerek azonban legáltalánosabban abszorbens részecskék vagy szemcsék alakjában szerezhetők be.

A találmány szerinti hidrogélképző abszorbens polimerek egyik előnyös csoportját nagy abszorpciós kapacitású anyagok képezik. Az abszorpciós kapacitás egy adott polimer anyag képessége a vele érintkezésbe kerülő folyadék elnyelésére. Az abszorpciós kapacitás lényegesen változhat az elnyelendő folyadék jellegétől függően és aszerint, hogy milyen módon érintkezik a folyadék a polimer anyaggal. A találmány szempontjából az abszorpciós kapacitást az adott bármely polimer egy grammja által elnyelt szintetikus vizelet grammjainak mennyisége adja meg az 5,324,561 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás Vizsgálati eljárások részében megadott eljárás szerint, ez itt hivatkozásként van feltüntetve. A nagy abszorpciós kapacitású előnyös abszorbens polimerek abszorpciós kapacitása legalább körülbelül 20 g, előnyösebben legalább körülbelül 25 g szintetikus vizelet 1 g polimer anyagra számítva. Ezeknek a nagy elnyelőképességű anyagoknak rendszerint körülbelül 20 g és körülbelül 70 g közötti mennyiségű szintetikus vizelet az abszorpciós kapacitása 1 g polimer anyagra számítva. Az ilyen, viszonylag nagy abszorpciós kapacitással rendelkező abszorbens polimerek különösen jól használhatók a találmány szerinti folyadéktároló alkotóelemekben, mivel megfelelően nagy mennyiségű kiürített testváladékot, például vizeletet képesek megtartani.

A találmány szempontjából előnyös hidrogélképző abszorbens polimerek további előnyös csoportja a viszonylag nagy sóoldatáramlás-vezető (SFC) képességgel és viszonylag nagy nyomás alatti kapacitással (PÚP) rendelkező anyagok csoportja (lásd a vizsgálat alatt álló US 5,599,335 számú szabadalmi bejelentést, amely itt hivatkozásként van feltüntetve, és ahol definiálják az SCF-képességet és a PUP-kapacitást, és ismertetik ezen paraméterek mérési módszereit). A találmány szerinti abszorbens polimerek SFC-képessége legalább körülbelül 30xl0-^? cm³-s/g, előnyösen legalább körülbelül 50 χ 10~⁷ cm³ - s/g, és legelőnyösebben legalább körülbelül ΙΟΟχΙΟ-⁷ cm³ s/g. Ezek az SFCértékek rendszerint körülbelül 30 χ 10~⁷ cm³ s/g és körülbelül ΙΟΟΟχ 10^-7 cm³ s/g között, általánosabban körülbelül 5OxlO ⁷ cm³ s/g és körülbelül 500 xl0~⁷ cm³-s/g között, legáltalánosabban körülbelül 100 χ 10 ⁷ cm³ ·s/g és körülbelül 350 χ 10-⁷ cm³ ·s/g között vannak. A találmány szerinti abszorbens polimerek PUP-kapacitása általában legalább körülbelül 23 g/g, előnyösen legalább körülbelül 25 g/g, és legelőnyösebben legalább körülbelül 29 g/g. Ezek a PUP-kapacitási értékek általában körülbelül 23 g/g és körülbelül 35 g/g között, általánosabban körülbelül 25 g/g és körülbelül 33 g/g között, legáltalánosabban körülbelül 29 g/g és körülbelül 33 g/g között vannak.

A kiindulási polimerek felületi térhálósítása előnyös eljárás viszonylag nagy SFC-képességű és PUP-kapacitású hidrogélképző abszorbens polimerek előállítására. A szakirodalom számos eljárást ismertet viszonylag nagy SFC-képességű és PUP-kapacitású hidrogélképző abszorbens polimerek előállítására. Ezek között szerepelnek a következők: (i) a hidrogélképző abszorbens polimerekben levő funkcionális csoportokkal reagálni képes di- vagy polifunkcionális reagensek (például glicerin, l,3-dioxolán-2-on, több vegyértékű fémionok, polikvatemer aminok) felvitele a hidrogélképző abszorbens polimerek felületére; (ii) a hidrogélképző abszorbens polimerekben levő további beadagolt reagensekkel és feltételezhetően meglevő funkcionális csoportokkal reagálni képes, például a felület térhálósítását növelő di- vagy polifunkcionális reagensek felvitele a felületre (például monomer plusz térhálósító szer beadagolása és a második polimerizációs reakció beindítása); (iii) nem adagolnak be további polifunkcionális reagenst, de további reakció(ka)t indítanak be a hidrogélképző abszorbens polimerekben meglevő alkotóelemek között, vagy a primer polimerizációs eljárás alatt vagy után, hogy fokozzák a térhálósodási szintet a felületen vagy annak közelében (például anhidrid vagy észter térhálós kötések képzése melegítés hatására a meglevő polimer karbonsav- és/vagy hidroxilcsoportok között, és szuszpenziós polimerizációs folyamatok beindítása a felület közelében, ahol a térhálósító szer nagyobb koncentrációban jelen van); (iv) további anyagok beadagolása a felületre, nagyobb fokú térhálósítás elérésére, vagy a kapott hidrogél felülete deformálhatóságának más módon való csökkentése. Ezen felületi térhálósítási folyamatok kombinálása egyidejűleg vagy egymást követően szintén alkalmazható. A térhálósító szereken kívül más alkotóelemek is beadagolhatok a felületre a térhálósítás eloszlásának elősegítésére/szabályozására (például a felületi térhálósító szerek szétterítése vagy behatolása cél6

HU 222 066 Bl jából) (lásd az US 5,599,335 számú szabadalmi leírást, amely itt hivatkozásként van feltüntetve).

Megfelelő általános eljárásokat ismertetnek a hidrogélképző abszorbens polimerek felületi térhálósításának megvalósítására a 4,541,871 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, a WO92/16565; a W090/08789 és a W093/05080 számú nyilvánosságra hozott nemzetközi szabadalmi bejelentések, az US 4,824,901; a US 4,789,861; az US 4,587,308; az US 4,734,478; az US 5,164,459 szabadalmi leírások, a DE 4,020,780 számú, nyilvánosságra hozott szabadalmi bejelentés, az EP-A-0 509 708 számú nyilvánosságra hozott szabadalmi bejelentés. Ezek a szabadalmi leírások és bejelentések itt hivatkozásként vannak feltüntetve. Lásd az US 5,559,335 számú szabadalmi leírást is, amely itt hivatkozásként van feltüntetve, elsősorban az abban szereplő 1-4. példákat.

Bár ezeket a hidrogélképző abszorbens polimereket előnyösen ugyanazon monomerekből állítják elő és tulajdonságaik azonosak, ez nem feltétlenül szükséges. Egyes abszorbens polimerek tartalmazhatnak például keményítő - akrilsav ojtásos kopolimert, más abszorbens polimerek lehetnek részlegesen semlegesített poliakrilsav enyhén térhálósított polimerei. Az abszorbens polimerek eltérhetnek továbbá méretükben, formájukban, abszorpciós kapacitásukban vagy bármely más tulajdonságukat vagy jellemzőjüket tekintve. A találmány szerinti előnyös megvalósításokban az abszorbens polimerek lényegében részlegesen semlegesített poliakrilsav enyhén térhálósított polimerei, és minden egyes abszorbens részecske hasonló tulajdonságú.

A találmány szerinti egyik előnyös folyadéktároló alkotóelem viszonylag nagy koncentrációban tartalmaz hidrogélképző abszorbens polimereket porózus, abszorbens makroszerkezetek formájában. A makroszerkezeteket hidrogélképző abszorbens polimer részecskék sokaságából állítják elő. Ezek a makroszerkezetek nagy mennyiségű testfolyadékot (például vizeletet vagy menstruációs váladékot) képesek elnyelni, majd mérsékelt nyomás esetén megtartani. Mivel részecskékből állítják elő, ezekben a makroszerkezetekben a szomszédos részecskék között pórusok vannak. Ezek a pórusok közös csatornák révén egymással össze vannak kötve oly módon, hogy a makroszerkezet folyadékáteresztővé válik (vagyis kapilláris-szállítócsatomákkal rendelkezik).

A részecskék között képződő kötéseknek köszönhetően a kapott aggregált makroszerkezeteknek jobb a szerkezeti integritása, folyadékfelvevő és -eloszlató képességük megnövelt, blokkolási hajlamuk minimális. A vizes folyadékokkal való nedvesedéskor a makroszerkezet általában izotróp módon duzzad még mérsékelt hatámyomás esetén is, a folyadékokat a makroszerkezet a részecskék közötti pórusokban abszorbeálja, majd a részecskék beisszák a folyadékot. A makroszerkezet izotróp duzzadása lehetővé teszi, hogy a részecskék és a pórusok megtartsák viszonylagos geometriájukat és térbeli viszonyukat duzzadás után is. így a makroszerkezetek viszonylag „folyadékállók”, vagyis a részecskék nem távolodnak el egymástól, tehát minimálisra csökkentik a gélblokkolás előfordulását, és lehetővé teszik, hogy a kapilláriscsatomák megmaradjanak és megnagyobbodjanak duzzadás után, így a makroszerkezet jelentős folyadékterhelést tud felvenni és szállítani, folyadékfelesleg mellett is. Lásd az US 5,102,597 és az US 5,324,561 számú szabadalmi leírásokat. Ezek a szabadalmi leírások itt hivatkozásként vannak feltüntetve. Amint fentebb említettük, ezeket az egymással összeköttetésben levő makroszerkezeteket „folyadékálló makroszerkezeteknek” vagy „folyadékálló aggregátumoknak” nevezzük.

Bár ezek a makroszerkezetek többféle formában és méretben létezhetnek, általában lemezek, fóliák, hengerek, tömbök, gömbök, szálak, elemi szálak vagy más formájú elemek formájában alkalmazzák ezeket. Ezeknek a makroszerkezeteknek a vastagsága vagy átmérője körülbelül 0,2 mm és körülbelül 10,0 mm között van. Ezek a makroszerkezetek általában előnyösen lap vagy szalag formájúak. A „lap” vagy „szalag” kifejezés a leírásban olyan makroszerkezeteket jelent, amelyeknek vastagsága legalább körülbelül 0,2 mm. A lapok vagy szalagok előnyösen körülbelül 0,5 mm és körülbelül 10 mm közötti vastagok, általában körülbelül 1 mm és körülbelül 3 mm közötti vastagok.

Ezeket a makroszerkezeteket a szomszédos részecskék összekötésével vagy összetapasztásával állítják elő. A tapadást elősegítő szer lényegében a részecskék felületén levő polimer anyag. Amikor a részecskéket térhálósító szerrel kezelik, és azok fizikailag társulnak, a részecskék felületén levő polimer anyag elegendően plasztikus és tapadó (vagyis ragacsos) ahhoz, hogy a szomszédos részecskék összetapadjanak, általában a részecskék között külön összekötő részek vannak jelen. A részecskék közötti térhálósítási reakció azután rögzíti ezt az összetapadt szerkezetet.

A makroszerkezetek előállítása során a térhálósító szer biztosítja az abszorbens előrészecskék felületén a térhálósodást. Ez rendszerint a térhálósító szer és a részecskékben levő polimer anyag reakciójának eredménye. Az abszorbens előrészecskék polimer anyagában általában anionos, előnyösen karboxil funkcionális csoport van, amely kovalens észterkötést képez a térhálósító szerrel. Az abszorbens részecskének a hatékonyan térhálósított része kevésbé duzzad a testfolyadékok jelenlétében, mint a részecskék nem térhálósított hányada.

A találmány szerinti megfelelő térhálósító szerek lehetnek nemionosak, amelyekben két funkcionális csoport van molekulánként, utóbbiak képesek a karboxilcsoporttal reagálni. Lásd az US 5,102,597 számú szabadalmi leírást, amely itt hivatkozásként van feltüntetve, és amely számos nemionos térhálósító szert ismertet. Igen előnyös nemionos térhálósító szer a glicerin. Előnyös térhálósító szer ezen makroszerkezetekben való használatra az epiklórhidrin adduktja bizonyos monomer vagy polimer aminokkal. Lásd az US 5,324,561 számú szabadalmi leírást, amely itt hivatkozásként van feltüntetve, és amely megfelelő kationos amino-epiklórhidrin-addukt térhálósító szereket ismertet. Ezek az amino-epiklórhidrin-adduktok és elsősorban ezen adduktok polimergyanta-változatai előnyös térhálósító szerek, mert csak a fe7

HU 222 066 Bl lületi előrészecskék polimer anyagával reagálnak. Emellett ezeknek az adduktoknak a kationos funkcionális csoportjai (például az azetediniumcsoportok), különösen azok polimer változatai, feltételezhetően nagyon gyorsan reagálnak az abszorbens részecskék polimer anyagának anionos, rendszerint karboxilcsoportjaival, már szobahőmérsékleten is (például körülbelül 18 °C és körülbelül 25 °C közötti hőmérsékleten). A legelőnyösebbek egyes poliamid-poliamin-epiklórhidrin-gyanták, amelyeket konkrétan a Hercules Inc. cég forgalmaz Kymene® néven. Különösen előnyösek a Kymene® 557H, a Kymene® 557LX és a Kymene® 557 Plus márkanevű poliamid-poliamin-epiklórhidrin-adduktok, amelyek a dietilén-triamin és adipinsav reakciótermékei. Ezeket rendszerint a kationos gyanta vizes oldata formájában forgalmazzák, körülbelül 10 tömeg% és körülbelül 33 tömeg% közötti gyanta hatóanyag-tartalommal.

Ezen porózus abszorbens makroszerkezetek előállítása során az abszorbens részecskéket térhálósító szerrel és bármely más alkotóelemmel vagy reagenssel kezelik. A térhálósító szert például általában vízzel együtt használják a vizes oldatos kezeléshez. A víz elősegíti a térhálósító szer egyenletes eloszlását az abszorbens részecskék felületén, és megkönnyíti a térhálósító szer behatolását ezen részecskék felületi régióiba. A víz amellett erősebb fizikai társulást hoz létre a kezelt előrészecskék között, miáltal nagyobb lesz a kapott, részecskék közötti kötésekkel rendelkező, térhálósított aggregátumok integritása. Lásd az US 5,102,597 és az US 5,324,561 számú szabadalmi leírásokat. Ezek a szabadalmi leírások itt hivatkozásként vannak feltüntetve.

Különösen előnyös, ha a kezelőoldatban lágyító van jelen, főleg a kationos amino-epiklórhidrin-adduktok térhálósító szerekként való alkalmazásakor. Az előnyös lágyítószer glicerin és víz elegye, elsősorban mikor ez a kationos amino-epiklórhidrin-addukt vizes kezelőoldatának részét képezi, a glicerin és víz tömegaránya körülbelül 0,5:1 és körülbelül 2:1 között, előnyösen körülbelül 0,8:1 és körülbelül 1,7:1 között lehet. Lásd az US 5,324,561 számú szabadalmi leírást, amely itt hivatkozásként van feltüntetve. A részecskék a térhálósító szerrel és az adott esetben alkalmazott lágyítóval való kezelés előtti alatt vagy után állnak össze aggregált makrószerkezetté. Ezekből az aggregált makroszerkezetből lapoknak a folyamatos előállítására szolgáló előnyös eljárás és készülék ismertetése az US 5,324,561 számú szabadalmi leírásban található, ez itt hivatkozásként van feltüntetve. Lásd e leírásban szereplő 9. ábrát és a hozzá tartozó ismertetést.

Miután a részecskék fizikailag aggregált makroszerkezetekké álltak össze, a térhálósító szer reagál az előrészecskék polimer anyagával, miközben a részecskék fizikai összetartozása fennmarad, így hatékony felületi térhálósodás jön létre az aggregált makroszerkezet részecskéi között. Lásd az US 5,102,597 és az US 5,324,561 számú szabadalmi leírásokat. Ezek a szabadalmi leírások itt hivatkozásként vannak feltüntetve. Ha térhálósító szerként amino-epiklórhidrin-adduktokat használunk, ez a térhálósodási reakció viszonylag alacsony hőmérsékleten végbemehet, köztük szobahőmérsékleten is. A szobahőmérsékleten való kikeményedés különösen előnyös, mikor az abszorbens részecskéket lágyítóval, például glicerin és víz elegyével kezelik. A szobahőmérsékletnél jóval magasabb hőmérsékleten való kikeményedés a lágyító illékonysága következtében annak távozásához vezethet, és így a kapott aggregált makroszerkezet lágyításához további lépésre lehet szükség.

Kívánt esetben ezek a makroszerkezetek tartalmazhatnak különböző száltípusokat erősítőelemként. Ilyenek a cellulózszálak, módosított cellulózszálak, műselyem, polipropilén- és poliészterszálak, például a poli(etilén-tereftálát) (DACRON), hidrofil nejlon (HYDROFIL) stb. További szálasanyagokra példaként említhetők a hidrofilizált hidrofób szálak, például a felületkezelt vagy szilícium-dioxiddal kezelt hőre lágyuló szálak, amelyeket poliolefinekből, például polietilénből, vagy polipropilénből, poliakrilból, poliamidból, polisztirolból, poliuretánokból stb. nyernek. A hidrofilizált hidrofób szálak, amelyek valójában magukban vagy más szálakkal társítva nem nagyon jó abszorbensek, és ezért belőlük nem állítható elő megfelelő abszorpciós kapacitású fátyol, amely hasznos lehet a hagyományos abszorbens szerkezetekben, ezekben a makroszerkezetekben azért alkalmazhatók jól, mert jó a felszívóképességük. A találmány szerinti szintetikus szálak általában előnyösek a makroszerkezetek szálaiként. Legelőnyösebbek a poliolefinszálak, előnyösen a polietilénszálak.

További megfelelő folyadéktároló alkotóeleme lehet a találmány szerinti cikkeknek két szálasréteg, például laminált folyadéktároló alkotóelem rétegei között elhelyezkedő hidrogélképző abszorbens polimer részecskék rétege. Megfelelő laminált folyadéktároló alkotóelemek a találmány szerint az 4,260,443, a 4,467,012, a 4,715,918, a 4,851,069, a 4,950,264, a 4,994,037, az 5,009,650, az 5,009,653, az 5,128,082, az 5,149,335, az 5,176,668 számú - mind US - szabadalmi leírásokban szereplő anyagok. Ezek a szabadalmi leírások itt hivatkozásként vannak feltüntetve. Ezek a laminált folyadéktároló alkotóelemek lehetnek hővel rögzített szálasrétegek, ragasztóval kötött szálasrétegek (például a szálasrétegek összeragasztásával vagy a szálasrétegek és a hidrogélképző abszorbens polimer részecskék összeragasztásával készülhetnek), vagy a szálasrétegeket össze lehet erősíteni hidrogénkötéssel (például a szálasrétegek vizes permetezésével, majd tömörítéssel).

Kívánt esetben a fent említett makroszerkezeteket hozzá lehet rögzíteni valamely anyaghoz a folyadéktároló alkotóelemek előállítása céljából. Az anyag számos funkciót betölthet: (1) javíthatja a makroszerkezet/részecskék által elnyelt folyadékok eloszlását; és (2) hordozhatja a makroszerkezetet/részecskéket az integritás fokozása érdekében, különösen akkor, amikor az abszorbens részecskék duzzadni kezdenek a folyadék elnyelése után. Az anyag készülhet a szakirodalomból jól ismert különböző anyagokból, például cellulózszálakból, nemszövött fátylakból, fátyolszövetből, habokból, poliakrilátszálakból, réseit polimer fátylakból, szinteti8

HU 222 066 Bl kus szálakból, fémfóliákból, elasztomerekből stb. A legtöbb ilyen anyag képes eloszlatni, valamint hordozni a makroszerkezetet/részecskéket. Az anyag előnyösen cellulózanyagból vagy cellulóz funkcionális csoportokat tartalmazó anyagból készül. Előnyös anyagok a folyadék eloszlatására a cellulózanyagok, szálasfátylak, cellulózszálas fátylak, szövetek, kemény habok, cellulózhabok és poli(vinil-alkohol)-habok. Előnyös anyagok a makroszerkezetek/részecskék hordozására a szövetek, cellulózanyagok, szálasfátylak, nemszövött fátylak, textíliák, cellulózszálas fátylak, kemény habok, cellulózhabok és poli(vinil-alkohol)-habok.

Az anyag előnyösen hajlékony és hajtogatható, hogy ilyen tulajdonságot kölcsönözzön a makroszerkezettel/részecskékkel kapott abszorbens kompozitnak. Az anyag lehet lényegében rugalmas és nem nyújtható, vagy lehet nyújtható vagy deformálható különböző mértékben a rendesen az anyagfelület síkjában ható erők hatására. Az anyag vastagsága és négyzetmétertömege (az anyag egységnyi felületének tömege) változó lehet az anyagtípustól és a kívánt tulajdonságoktól függően. Az anyag tartalmazhat több egyedi lapot vagy hajtást egy konkrét anyagból, vagy lehet egy vagy több anyagréteg kombinálása egy laminátumban. Egyik ilyen megfelelő anyag a Bounty® lap, amelynek vastagsága körülbelül 0,02 mm és körülbelül 1,2 mm között, előnyösebben körülbelül 0,3 mm és körülbelül 0,8 mm között van, négyzetmétertömege körülbelül 5 g/m² és körülbelül 100 g/m² között, előnyösebben körülbelül 10 g/m² és körülbelül 60 g/m² között, még előnyösebben körülbelül 15 g/m² és körülbelül 40 g/m² között van. További megfelelő anyag lehet a cellulózhab, amelynek száraz komprimált vastagsága körülbelül 0,5 mm és körülbelül 3,0 mm között, előnyösebben körülbelül 0,8 mm és körülbelül 2,0 mm között van, nedves kiterjedt vastagsága körülbelül 0,8 mm és körülbelül 6,0 mm között, előnyösebben körülbelül 1,0 mm és körülbelül 5,0 mm között van, négyzetmétertömege körülbelül 50 g/m² és körülbelül 2000 g/m² között, előnyösebben körülbelül 100 g/m² és körülbelül 1000 g/m² között van.

A makroszerkezetek/részecskék hordozására megfelelő anyagok száraz húzószilárdsága általában körülbelül 200 g/cm és körülbelül 3200 g/cm között, előnyösebben körülbelül 400 g/cm és körülbelül 1200 g/cm között, nedves húzószilárdsága körülbelül 80 g/cm és körülbelül 2000 g/cm között, még előnyösebben körülbelül 160 g/cm és körülbelül 400 g/cm között van, nedves szakítószilárdsága körülbelül 100 g és 2000 g között, még előnyösebben körülbelül 200 g és körülbelül 1000 g között van. Előnyös ilyen típusú anyagok a cellulózszálas fátylak, például a papírkendők és szövetek, amilyeneket az US 3,953,638; az US 4,469,735; az US 4,468,428 és az US 4,986,882 számú szabadalmi leírások ismertetnek. Ezek a szabadalmi leírások itt hivatkozásként vannak feltüntetve.

A porózus abszorbens makroszerkezeteket/részecskéket különböző kémiai, fizikai és ragasztási módszerekkel lehet hozzáerősíteni az anyaghoz. A makroszerkezetek/részecskék anyaghoz erősítésére szolgáló ragasztószerek lehetnek ragasztók és forró ömledékragasztók. Az anyag és a makroszerkezet/részecskék közötti kötés előnyösen az abszorbens előrészecskéknek az anyagra fektetésével jön létre, a lehelyezett részecskék kezelésével a térhálósító szer oldatával, majd a kezelt részecskék/anyag korábban megadottak szerinti kikeményítésével. Ezen eljárás egy előnyös megvalósításában cellulózanyagot (például papírkendőt) alkalmaznak. Az abszorbens előrészecskéket azután ráhelyezik erre a cellulózanyagra. Ezután amino-epiklórhidrin-adduktot, előnyösen polimer epiklórhidrin-poliamid/poliamin nagy nedves szilárdságú gyantát, például Kymene®-t tartalmazó kezelőoldatot visznek fel (például felpermeteznek) a celllulózanyagra és az abszorbens részecskékre. A kezelt anyagot/részecskéket kikeményítik szobahőmérsékleten, hogy a részecskék hozzákötődjenek a cellulózanyaghoz.

A találmány szerinti magok összhajlékonyságának növelésére a folyadékálló makroszerkezeteket be lehet hasítani, hogy ne legyen folytonos a szerkezetük. Vagyis a makroszerkezetű szalagok mindegyikét be lehet vágni különböző helyeken, hogy hasítékok jöjjenek létre a szerkezet teljes vastagságán keresztül (vagyis z irányban). Ilyen makroszerkezeteket ismertetnek az US 5,536,264, US 5,713,881 és US 5,868,724 számú szabadalmi leírások. A behasított makroszerkezetek y irányban való nyújtásakor „hálós” anyag jön létre. A hidrogéltartalmú folyamatos rész közötti nyitott terek lehetővé teszik a hidrogél szerkezet szabadabb duzzadását, és amellett növelik ezen alkotóelem permeabilitását.

A találmány szerinti folyadéktároló alkotóelemekben használható porózus abszorbens makroszerkezeteket szövetbe is be lehet zárni vagy csomagolni. Az ilyen csomagolás megakadályozza az abszorbens részecskék vándorlását az abszorbens magon belül, és kiegészítő szerkezeti integritást kölcsönöz a makroszerkezetnek.

A felhasznált abszorbens anyag jellegétől függetlenül igen fontos, hogy a tárolóanyag duzzadáskor ne hatoljon be jelentős mértékben a folyadékelnyelő zónába (vagyis ne terjedjen ki túlzottan x és/vagy y irányban, különösen az abszorbens mag belseje felé), miközben nem duzzad z irányban. Ennek eredményeképpen nagyobb elnyelőzóna fogadja a folyadékterhelést. Amint a 3. és 4. ábrákkal kapcsolatban elmondjuk, a folyadékelnyelő zónában való duzzadás megakadályozható például ragasztópontos kötések használatával. Ez különösen előnyös lehet, amikor különálló abszorbens polimer részeket használunk felső folyadéktároló anyagként. Bizonyos esetekben a különböző maganyagok kívánt korlátozott duzzadást nyújtanak.

Amint fentebb említettük, a találmány szerinti megfelelő abszorbens tároló alkotóelemekként szolgáló habanyagoknak amellett hogy megfelelő folyadéktároló kapacitással kell rendelkezniük, képesnek kell összenyomott, vagyis vékony állapotban is létezniük, a testfolyadékkal való érintkezésig. Az ilyen állapotban maradásra való képesség fontos a vékony pelenkák előállítása szempontjából a felhasználó számára. Ilyen habanyagok felhasználása biztosítja a csaknem kizárólag z irányban való duzzadás további előnyét. Vagyis a folya9

HU 222 066 Β1 dék elnyelése után a habok jelentős mértékben duzzadnak z irányban, miközben lényegében megtartják hosszúságukat és szélességűket. Ez fontos ahhoz, hogy a folyadékelnyelő zóna hatékonyan képződjön.

A találmány szerinti habanyagokra példaként említhetők az US 5,387,207 számú szabadalmi leírásban ismertetett habanyagok. Röviden a leírás polimer habokat ismertet, amelyeket olyan emulzióból állítanak elő, amelyekben viszonylag kicsi az olajos fázis (beleértve a polimerizálható monomert) és viszonylag nagy a vizes fázis mennyisége. (Az ilyen emulziókat nagy belső fázisú emulzióknak vagy HIPE-knek nevezik). A HIPE-alapú habok hidrofil jellegűekké válnak a polimerizáció után megmaradó szerek hatására, vagy felületaktív anyaggal való kezelés hatására a polimerizáció után. A megadott szabadalmi leírásban szereplő habok nyitott cellásak. Vagyis az egyes cellák (amelyeket pórusoknak is neveznek), amelyek az egyes vízcseppek által elfoglalt tereket jelentik az emulzióban, számos kis lyukkal vannak összekötve egymással. Ezek a kis lyukak a cellák falaiban lehetővé teszik a folyadék szállítását egyik cellától a másikig, a teljes habszerkezeten keresztül.

A habok képessége a „nedvesedésig vékony” állapotban maradni feltételezések szerint a habon belül levő kapilláriseróknek, konkrétan a habok kapillárisnyomásának köszönhető. Ahhoz, hogy nedvesedésig összenyomott állapotban maradjon a hab, a habon belüli kapillárisnyomásnak egyenlőnek vagy nagyobbnak kell lennie a hab polimer elasztikus visszaalakulási erejénél vagy modulusánál, amely vissza akaija „rugóztatni” a habot összenyomatlan vastagságára. A kapillárisnyomást befolyásoló paraméterek a kapillárisszívás fajlagos felülete, a habsűrűség, a folyadék felületi feszültsége és az átlagos cellaméret. A habok modulusát befolyásoló paraméterek a polimert alkotó monomerek koncentrációja, valamint a maradék olajban oldható emulgeálószer, amely igyekszik lágyítani a polimert a polimer modulusának csökkentése közben. Az említett szabadalmi leírás megadja az előnyös paraméterek teljes listáját, valamint a habok további fontos tulajdonságainak vizsgálatát.

Az US 5,650,222 számú szabadalmi leírás ismertet a találmány szerinti kiteijeszthető habokat is. Habár ezek a habok szintén HIPE-alapúak, a nagyobb víz-olaj aránnyal készített emulziók még nagyobb porozitást és kisebb sűrűségű szerkezeteket adnak. A habok körülbelül 55:1 és körülbelül 100:1 közötti vízfázis:olajfázis arányú emulziókból készülnek. Ezeknek a haboknak a fajlagos felülete a habtérfogatra megadva legalább körülbelül 0,025 m²/cm³, előnyösen legalább körülbelül 0,05 m²/cm³, még előnyösebben legalább körülbelül 0,07 m²/cm³ (a sűrűséget kiterjedt állapotban mérik). A habok kapillárisszívási fajlagos felülete legalább körülbelül 3 m²/g, előnyösen körülbelül 3 m²/g és körülbelül 15 m²/g között, előnyösebben körülbelül 4 m²/g és körülbelül 13 m²/g között, legelőnyösebben körülbelül 5 m²/g és körülbelül 11 m²/g között van. A habok sűrűsége összenyomott állapotban körülbelül 0,1 g/cm³ és körülbelül 0,2 g/cm³ között, előnyösen körülbelül 0,11 g/cm³ és körülbelül 0,15 g/cm³ között, még előnyösebben körülbelül 0,12 g/cm³ és körülbelül 0,14 g/cm³ között van. A habok folyadékfelületi feszültsége továbbá körülbelül 15xlO ⁵ N/cm és körülbelül 65xl0~⁵ N/cm között, előnyösen körülbelül 20 χ 10⁵ N/cm és körülbelül 65 χ 10^-5 N/cm, még előnyösebben körülbelül 20 χ IO^-5 N/cm és körülbelül 65 χ 10 ⁵ N/cm között van. A habok átlagos cellamérete előnyösen legfeljebb körülbelül 50xl0~⁶ m, előnyösebben körülbelül 5 x 10~⁶ m és körülbelül 35 x 10-⁶ m között van. A habok különösen előnyös folyadéktároló anyagok, ha habok alkalmazására van szükség. A habok vastagságának aránya kiterjedt (nedves) és összenyomott (száraz) állapotban előnyösen legalább körülbelül 6:1, előnyösebben körülbelül 6:1 és körülbelül 10:1 között van, szabad abszorpciós kapacitása körülbelül 55 ml és körülbelül 100 ml közötti mennyiségű szintetikus vizelet 1 g száraz habra megadva, előnyösebben körülbelül 55 ml/g és 75 ml/g között van.

További fontos kérdés az összenyomható habokkal mint felső folyadéktároló alkotóelemekkel kapcsolatban azok képessége z irányú duzzadásra nyomás alatt. A hivatkozott szabadalmak ismertetik a nyomás alatti duzzadást képességet, és azokat a paramétereket, amelyek ezt befolyásolják. A szakember könnyen meg tudja határozni, mely jellemzők szükségesek a találmány szerinti tároló alkotóelemekként alkalmazott habok esetében.

További habanyagok lehetnek tároló alkotóelemként való használatkor az összenyomott cellulózhabok. Ilyen habokat ismertet az EP-A 293,208 számú szabadalmi bejelentés. A találmány szempontjából hasznos cellulózhabok a kereskedelemben több cégnél beszerezhetők, köztük a Spontex, Toray és 3M cégeknél. Ezeket a cellulózhabokat komprimált szivacsok formájában szállítják, és azok nedvesedéskor gyorsan kiterjednek, így folyadékelnyelő zónát képeznek.

A folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelem számos funkciót betölthet a találmány szerinti abszorbens magokban. Az egyik a kiürített testfolyadékok kezdeti felvétele. További fontos funkció ezeknek az elnyelt folyadékoknak a szállítása és eloszlatása az abszorbens mag többi alkotóelemében, és konkrétan az abszorbens mag folyadéktároló alkotóelemeiben. Egyes esetekben a találmány szerinti folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelem tartalmazhat legalább bizonyos mennyiségű hidrogélképző abszorbens polimert, és így bizonyos folyadéktároló képességet biztosít az abszorbens mag számára.

A találmány szerinti folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelem magában foglalhat számos szálasanyagot, amelyek szálasfátylat vagy szálasmátrixot képeznek. A folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelemben megfelelő szálak lehetnek a természetes szálak (módosítottak vagy nem módosítottak), valamint szintetikusan előállított szálak. Megfelelő módosított/nem módosított természetes szálakra példaként említhető a pamut, az Esparto-fu, bagassz, színezhetetlen holtszál (kemp), len, selyem, gyapjú, cellulózpép, kémiailag módosított cellulózpép, juta, műselyem, etil-cellulóz és cellulóz-acetát. Megfelelő szintetikus szálak állíthatók elő poli(vinil-klorid)-ból, poli(vinil-fluorid)-ból, poli(tetrafluor-etilén)-ből, poli(vi10

HU 222 066 Β1 nilidén-klorid)-ból, poliakrilokból, például ORLON®ból, poli(vinil-acetát)-ból, poli(etil-vinil-acetát)-ból, nem oldható és oldható poli(vinil-alkohol)-ból, poliolefinekből, például polietilénből (például PULPEX®) és polipropilénből, poliamidokból, például nejlonból, poliészterekből (például DACRON® vagy KODEL®), poluretánokból, polisztirolokból stb. A felhasznált szálak tartalmazhatnak kizárólag természetes szálakat, kizárólag szintetikus szálakat, vagy természetes és szintetikus szálak bármely összeférhető kombinációját.

A találmány szerinti folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelemekben használt szálak lehetnek hidrofilek, hidrofób szálak, amelyeket hidrofillé tesznek, vagy lehetnek hidrofil és hidrofilizált hidrofób szálak keverékei. A leírásban a „hidrofil” kifejezés olyan szálakat vagy szálfelületeket jelent, amelyek a szálakra felvitt vizes folyadékokkal (például testfolyadékokkal) nedvesíthetek. A hidrofilicitás és nedvesíthetőség meghatározása rendszerint a folyadékok és szilárd anyagok nedvesedést határszöge és felületi feszültsége alapján történik. Ezt részletesebben az American Chemical Society közleménye tárgyalja, amelynek címe Contact Angié, Wettability and Adhesion, szerk: R. F. Gould (1964). Egy szál vagy szálfelület akkor nedvesíthető a folyadékkal (vagyis akkor hidrofil), ha a folyadék és szál közötti nedvesedést határszög vagy annak felülete kisebb mint 90°, vagy ha a folyadék igyekszik spontán szétterülni a szálfelület mentén, rendszerint mindkét feltétel fennáll. Ezzel szemben, a szál vagy felület hidrofób, ha a nedvesedést határszög nagyobb mint 90° és a folyadék nem terjed szét spontán a szálfelület mentén.

Folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelemként használható további szálak a geometriájuk következtében nedvesíthető hidrofób szálak. Ilyen szálak lehetnek a „kapilláriscsatomát képező szálak”, amilyeneket az US 5,200,248 és az US 5,268,229 számú szabadalmi leírások ismertetnek. Ezek a szabadalmi leírások itt hivatkozásként vannak feltüntetve.

A találmány szempontjából megfelelő hidrofil szálak a cellulózszálak, a módosított cellulózszálak, műselyem, poliészterszálak, például a poli(etilén-tereftalát) (például a DACRON®), a hidrofil nejlon (HYDROFIL®) stb. Megfelelő szálak előállíthatók hidrofób szálak hidrofilizálásával, például poliolefinekből, például polietilénből vagy polipropilénből, poliakrilokból, poliamidokból, polisztirolokból, poluretánokból stb. kapott hőre lágyuló szálakból felületaktív anyaggal vagy szilícium-oxiddal való kezeléssel. Az elérhetőség és költségek miatt a cellulózszálak, konkrétan a cellulózpépszálak az előnyösek a találmány szempontjából.

Megfelelő cellulózpépszálak a jól ismert kémiai eljárásokkal előállíthatók, például a Kraft- és a szulfiteljárásokkal. Különösen előnyös cellulózpépszálak nyerhetők a délvidéki puhafákból, azok kiváló elnyelési jellemzői miatt. Ezek a cellulózpépszálak előállíthatók mechanikus módszerekkel is, például fa őrlésével, majd mechanikai, termomechanikai, kemomechanikai és féltermomechanikai eljárásokkal. A reciklizált vagy másodlagos cellulózpépszálak, valamint a fehérített és nem fehérített cellulózpépszálak használhatók.

A hidrofil szálak előnyös forrását képezik a találmány szerint a kémiailag merevített cellulózszálak. A leírásban a „kémiailag merevített cellulózszálak” kifejezés olyan cellulózszálakat jelent, amelyeket kémiai eljárással kezelnek a szálak merevségének növelésére mind száraz, mind nedves feltételek között. Ilyen eljárás lehet kémiai merevítőszer beadagolása, amely például bevonja és/vagy impregnálja a szálakat. Ilyen eljárás lehet a szálak merevítése a kémiai szerkezet megváltoztatásával, például a polimer láncok térhálósításával.

Polimer merevítőszerek, amelyek bevonják vagy impregnálják a cellulózszálakat lehetnek: nitrogéntartalmú csoportokat (például aminocsoportokat) tartalmazó kationos módosított keményítő, amilyeneket a National Starch and Chemical Corp. (Bridgewater, NJ, Egyesült Államok) cégtől lehet beszerezni; latexek; nagy nedves szilárdságú gyanták, például poliamid-epiklórhidrin-gyanta (például Kymene® 557H, a Hercules, Inc. (Wilmington, Delaware, Egyesült Államok) cég terméke); poliakrilamid-gyanták, amilyeneket például az US 3,556,932 számú szabadalmi leírás ismertet; a kereskedelemben kapható poliakrilamidok, amilyeneket az American Cyanamid Co. (Stamford, CT, Egyesült Államok) cég forgalmaz Parez® 631 NC néven; karbamid-formaldehid- és melamin-formaldehid-gyanták és poli(etilén-imin)-gyanták. A papíriparban használatos és a leírás szerint alkalmazott nagy nedves szilárdságú gyanták általános ismertetése megtalálható a TAPPI monográfiasorozat 29. számú füzetében: Wet Strenght in Paper and Paperboard, Technical Association of the Pulp and Paper Industry (New York, 1965).

Ezek a szálak kémiai reakcióval is merevíthetők. Például térhálósító szert lehet alkalmazni a szálakra, amelyek a felvitel után kémiai úton szálak közötti térhálós kötéseket hoznak létre. Ezek a térhálós kötések növelhetik a szál merevségét. Bár a szálak kémiai merevítésére a szálak közötti térhálós kötések az előnyösek, ez nem jelenti azt, hogy más kémiai szálmerevítő reakciótípusok nem jöhetnek szóba. Az egyedi formában térhálós kötésekkel merevített szálak (vagyis egyedileg merevített szálak, valamint az előállításukhoz szükséges eljárások) szerepelnek például az US 3,224,926; az US 3,440,135; az US 3,932,209 és az US 4,035,147 számú szabadalmi leírásokban. Előnyösebb merevített szálakat ismertetnek az US 4,822,453; az US 4,888,093; az US 4,898,642 és az US 5,137,537 számú szabadalmi leírások. Ezek a szabadalmi leírások itt hivatkozásként vannak feltüntetve. Az előnyösebb merevített szálakban a szálak közötti térhálós kötések létrehozására térhálósító szerekkel való kémiai eljárásokat alkalmaznak, és a szálak viszonylag dehidratált, defibrált (vagyis egyediesített) csavart, göndörített állapotban vannak (lásd például az US 4,898,642 számú szabadalmi leírást).

Ezek a kémiailag merevített cellulózszálak olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek különösen használhatóvá teszik őket a találmány szerinti folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelemekként való alkalmazáshoz a nem merevített cellulózszálakkal összevetve. Emellett mivel hidrofilek, ezek a merevített szálak a merev11

HU 222 066 Bl ség és a rugalmasság egyedi kombinációját nyújtják. Ez lehetővé teszi, hogy a szálakból készített hőrögzített folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelemek megtartsák nagy elnyelőképességüket, és nagyfokú rugalmasságot nyújtsanak, és nedvesedéskor kiterjedjenek. Konkrétan e merevített szálak rugalmassága lehetővé teszi, hogy a folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelem jobban megtartsa kapillárisszerkezetét mind folyadék, mind nyomóerők jelenlétében, amelyek rendszerint előfordulnak a használat során, és így ezek jobban ellenállnak az összenyomásnak.

A találmány szerinti hőrögzített folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelemek esetében a hőre lágyuló műanyagot a szálakkal visszük be. Olvasztáskor ennek a hőre lágyuló műanyagnak legalább egy része bevándorol a szálak metszéspontjai közé, rendszerint a szálak közötti kapillárisgradiens következtében. Ezek a metszéspontok kötőhelyekké válnak a hőre lágyuló műanyag számára. Hűtéskor a hőre lágyuló műanyagok ezeknél a metszéspontoknál megszilárdulnak és kötőhelyeket képeznek, amelyek összetartják a mátrixot, fátylat vagy szálakat a megfelelő rétegekben.

Különböző hatásai között a szálak metszéspontjainál való kötés növeli a kapott hőrögzített folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelem általános nyomórugalmassági modulusát és szilárdságát. Kémiailag merevített cellulózszálak esetében a hőre lágyuló műanyag megolvadása és vándorlása egyben növeli a kapott fátyol átlagos pórusméretét, miközben megtartja az eredetileg kapott fátyol sűrűségét és négyzetmétertömegét. Ez javíthatja a hőrögzített folyadékeloszlató alkotóelem folyadékfelvevő tulajdonságait a kezdeti terheléskor a javított folyadékáteresztés következtében, majd többszöri terhelés után a merevített szálak nedvesedéskor is fennmaradó merevsége és a hőre lágyuló műanyagnak a szálak metszéspontjainál a hőrögzítettség megtartása következtében nedvesedés és nedves nyomás közben. Mindezek eredményeképpen a merevített szálakból készült hőrögzített fátylak megtartják eredeti össztérfogatukat, de a korábban a hőre lágyuló műanyagok által elfoglalt térfogati régiók nyitottá válnak, és így nő a szálak közötti átlagos kapillárisméret.

A találmány szerinti folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelemekhez megfelelő hőre lágyuló anyagok lehetnek részecskék, szálak vagy részecskék és szálak bármilyen kombinációi. A hőre lágyuló szálak különösen előnyösek, mert képesek számos szálak közötti kötési hely létrehozására. Megfelelő hőre lágyuló anyagok állíthatók elő bármely hőre lágyuló polimerből, amely megolvasztható olyan hőmérsékleten, amely nem károsítja nagyobb mértékben az egyes rétegeket alkotó primer fátylat vagy mátrixot létrehozó szálakat. E hőre lágyuló műanyag olvadáspontja előnyösen legfeljebb körülbelül 190 °C, előnyösen körülbelül 75 °C és körülbelül 175 °C között van. A hőre lágyuló műanyag olvadáspontja mindenesetre nem lehet alacsonyabb, mint az a hőmérséklet, amelynél a hőrögzített abszorbens szerkezeteket abszorbens cikkek készítésekor valószínűleg tárolják. A hőre lágyuló műanyag olvadáspontja rendszerint nem alacsonyabb körülbelül 50 °C-nál.

A hőre lágyuló műanyagok és konkrétan a hőre lágyuló szálak előállíthatók számos hőre lágyuló polimerből, köztük poliolefinekből, például polietilénből (például PULPEX®) és polipropilénből, poliészterekből, kopoliészterekből, poli(vinil-acetát)-ból, poli(etil-vinilacetát)-ból, poli(vinil-klorid)-ból, poli(vinilidén-klorid)-ból, poliakrilokból, poliamidokból, kopoliamidokból, polisztirolokból, poliuretánokból és a felsorolt bármely vegyület kopolimerjeiből, például vinil-kloridból/vinil-acetátból stb. Előnyös hőre lágyuló kötőszál a PLEXAFIL® polietilénmikroszál (a DuPont cég terméke), amely beszerezhető körülbelül 20% ilyen szál és 80% cellulózszál keverékeként KITTYHAWK® néven (a Weyerhaeuser Co. terméke). A kapott hőrögzített abszorbens elem kívánt jellemzőitől függően megfelelő hőre lágyuló anyagok lehetnek például a hidrofób szálak, amelyeket hidrofillé tettek, például felületaktív anyaggal vagy szilícium-dioxiddal való kezeléssel, és amelyeket például poliolefinekből, például polietilénből vagy polipropilénből, poliakrilokból, poliamidokból, polisztirolokból, poliuretánokból stb. állítottak elő. A hidrofób hőre lágyuló műanyag szálak felülete hidrofilizálható felületaktív anyaggal, például nemionos vagy anionos felületaktív anyaggal való kezeléssel, például a szál bepermetezésével felületaktív anyaggal, a szál bemerítésével a felületaktív anyagba vagy a felületaktív anyagot a hőre lágyuló műanyag szál előállítására szolgáló polimerolvadékba beadagolva. Olvasztás és újraszilárdítás után a felületaktív anyag igyekszik a hőre lágyuló szál felületén maradni. Megfelelő felületaktív anyagok lehetnek a nemionos felületaktív anyagok, például a Brij®76, az ICI Americas, Inc. (Wilmington, Delaware) cég terméke, és különböző felületaktív anyagok, amelyeket Pegosperse® márkanéven forgalmaz a Glyco Chemical, Inc. (Greenwich, Connecticut) cég. A nemionos felületaktív anyagok mellett anionos felületaktív anyagok is használhatók. Ezek a felületaktív anyagok a hőre lágyuló műanyag szálakra felvihetők például körülbelül 0,2 g/cm² és körülbelül 1 g/cm² közötti mennyiségben a hőre lágyuló műanyag szálra megadva.

Megfelelő hőre lágyuló műanyag szálak előállíthatók egy polimerből (monokomponensű szálak) vagy több mint egy polimerből (például bikomponensű szálak). A leírásban a „bikomponensű szálak” kifejezés olyan hőre lágyuló műanyag szálakat jelent, amelyek tartalmaznak egy mag szálat az egyik polimerből, amely be van zárva egy másik polimerből készülő hőre lágyuló műanyag burkolatba. A burkolatot alkotó polimer gyakran más, rendszerint alacsonyabb hőmérsékleten olvad, mint a magot alkotó polimer. Ennek eredményeképpen ezek a bikomponensű szálak hőkötést képeznek a burokpolimer megolvadása következtében, miközben megtartják a mag polimer kívánt szilárdsági jellemzőit.

Megfelelő bikomponensű szálak lehetnek a következő burkolat/mag polimer kombinációk: polietilén/polipropilén, poli(etil-vinil-acetát)/polipropilén, polietilén/poliészter, polipropilén/poliészter, kopoliészter/poliészter stb. Különösen előnyös bikomponensű hőre lá12

HU 222 066 Β1 gyuló műanyag szálak a találmány szempontjából a polipropilén- vagy poliésztermagból és alacsonyabb olvadáspontú kopoliészterburkolatból: poli(etil-vinil-acetát) vagy polietilén burkolatból (például DANAKLON®, CELBOND® vagy CHISSO®) álló bikomponensű szálak. Ezek a bikomponensű szálak lehetnek koncentrikusak vagy excentrikusak. A leírásban a „koncentrikus” és „excentrikus” kifejezések azt jelentik, hogy a burkolat vastagsága egyenletes vagy nem egyenletes a bikomponensű szál keresztmetszetében. Az excentrikus bikomponensű szálak kívánság szerint nagyobb nyomószilárdságúak lehetnek kisebb szálvastagságok mellett. Megfelelő bikomponensű szálak lehetnek a találmány szempontjából a hullámkreppelés nélküli (például hajlítás nélküli) vagy a hullámkreppelt (vagyis hajlított) szálak. A bikomponensű szálakat tipikus textilipari eljárásokkal, például mintázógéppel vagy hullámosítóeljárással lehet kreppelni, elsősorban kétdimenzionális vagy „sík” hullám kialakításával.

A hőre lágyuló műanyag szálak esetében a hosszúság változó lehet a konkrét olvadásponttól és a szálak egyéb kívánt tulajdonságaitól függően. A hőre lágyuló műanyag szálak hossza rendszerint körülbelül 0,3 cm és körülbelül 7,5 cm között, előnyösen körülbelül 0,4 cm és körülbelül 3,0 cm között, legelőnyösebben körülbelül 0,6 cm és körülbelül 1,2 cm között van. A hőre lágyuló műanyag szálaknak ezek a tulajdonságai, köztük az olvadáspont a szálak átmérőjének (vastagságának) változtatásával beállíthatók. E hőre lágyuló műanyag szálak átmérőjét rendszerint a denierrel (g/9000 m) vagy a decitexszel (g/10000 m) jellemzik. A megfelelő bikomponensű hőre lágyuló műanyag szálak decitexértéke körülbelül 1,0 és körülbelül 20 között, előnyösen körülbelül 1,4 és körülbelül 10 között, legelőnyösebben körülbelül 1,7 és körülbelül 3,3 között van.

A hőre lágyuló műanyagok, és konkrétan a hőre lágyuló szálak nyomórugalmassági modulusa szintén fontos lehet. A hőre lágyuló műanyag szálak nyomórugalmassági modulusa nemcsak hosszúságuktól és átmérőjüktől, hanem a polimer vagy polimerek összetételétől és tulajdonságaitól, valamint a gyártásukra használt polimer jellegétől, a szálak alakjától és felépítésétől (koncentrikusak vagy excentrikusak, kreppeltek vagy nem kreppeltek) és más hasonló tényezőktől is függ. A hőre lágyuló műanyag szálak nyomórugalmassági modulusai közötti eltérések felhasználhatók a tulajdonságok megváltoztatására, és konkrétan a megfelelő abszorbens elemek sűrűségi paramétereinek megváltoztatására az abszorbens mag előállítása során.

Amint korábban megjegyeztük, egyes, találmány szerinti abszorbens magokban a folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelem tartalmazhat hidrogélképző abszorbenst, hogy bizonyos folyadéktároló kapacitást kölcsönözzön a mag számára. Ilyen esetben a folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelem legfeljebb körülbelül 50 tömeg% hidrogélképző abszorbens polimert foglalhat magában a folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelem tömegére megadva. A folyadékeloszlató alkotóelem előnyösen legfeljebb körülbelül 30 tömeg% hidrogélképző abszorbens polimert tartalmaz a folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelem tömegére megadva. A folyadékeloszlató alkotóelem legelőnyösebben legfeljebb körülbelül 15 tömeg% hidrogélképző abszorbens polimert tartalmaz a folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelem tömegére megadva.

A folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelem lehet polimer habanyag, vagy más megoldás szerint magában foglalhat polimer habanyagot. Különösen előnyös abszorbens habok készülnek HIPE-alapon. Bár bizonyos tulajdonságaikat tekintve eltérnek a folyadéktároló elemként jól használható haboktól, a habok nyitott cellás polimer anyagok. Lásd például az 5,260,345 és az 5,268,224 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokat. Ezek az abszorbens HIPE-habok megfelelő folyadékkezelő tulajdonságúak, köztük: (a) viszonylag jó felszívó és folyadékeloszlató jellemzőkkel rendelkeznek ahhoz, hogy elszállítsák az elnyelt vizeletet vagy más testfolyadékot az abszorbens cikk még nem használt részébe, hogy lehetővé tegyék a következő folyadékadag elhelyezését; és (b) viszonylag nagy a tárolókapacitásuk, viszonylag nagy a terhelés, vagyis nyomóerők hatása alatt mért folyadékelnyelésük. Ezek a HIPE abszorbens habok emellett megfelelően hajlékonyak és lágyak, így nagyfokú kényelemérzetet nyújtanak az abszorbens cikket viselő számára. Lásd az 5,147,345 és az 5,318,554 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokat, amelyek abszorbens magokat ismertetnek, amelyeknek a folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóeleme lehet hidrofil, hajlékony, nyitott cellás hab, például melamin-formaldehid-hab (például BASOTECT, a BASF cég terméke), és folyadéktároló, -elosztó alkotóeleme egy HIPE-alapú abszorbens hab.

Ezeknek a habbázisú elnyelő-eloszlató alkotóelemeknek gyorsan el kell nyelniük a folyadékot, és hatékonyan szét vagy el kell oszlatniuk a folyadékot az abszorbens mag többi alkotóeleme felé, amelyeknek nagyobb az abszorpciós nyomásuk, mint az elnyelő-eloszlató hab deszorpciós nyomása. A folyadékdeszorpciós hajlam a többi magalkotó elem felé igen fontos az ismételt folyadékkibocsátások és -terhelések megnövelt fogadási képességének fenntartásában, és a viselő bőrének szárazon tartásában. Ez lehetővé teszi azt is, hogy az elnyelő-eloszlató hab hézagtérfogat tartályként vagy pufferzónaként szolgáljon, és ideiglenesen megtartsa a folyadékot, amely az abszorbens cikk használata során fellépő rendkívüli nagy nyomások esetén kiszorulna a tároló alkotóelemekből.

A folyadék átadásakor a többi alkotóelemnek ezek a habbázisú elnyelő-eloszlató alkotóelemei nem sűrűsödhetnek és nem nyomódhatnak össze. A habbázisú elnyelő-eloszlató alkotóelemeknek gyorsan be kell fogadniuk a folyadékot, a nehézségi erő segítsége mellett vagy anélkül. A habbázisú elnyelő-eloszlató alkotóelemeknek továbbá esztétikusaknak, szerkezetüket tekintve lágyaknak és rugalmasaknak kell lenniük, és jó fizikai integritással kell rendelkezniük nedves és száraz állapotban egyaránt.

Elnyelő-eloszlató alkotóelemként megfelelő további habokat ismertet az US 5,563,179 számú szabadalmi

HU 222 066 Bl leírás, amely itt hivatkozásként van feltüntetve. Ezek a habok javított folyadékmegtartást és deszorpciós tulajdonságokat nyújtanak (vagyis képesek arra, hogy áteresszék a folyadékot a többi abszorpciós alkotóelemhez), a leírásban megadott eljárás feltételeiből adódóan. Röviden, ezen javított habok képessége a kis nyíróerők használatában és robusztus emulgeálórendszer alkalmazásában rejlik a HIPE feldolgozása során.

További elnyelő-eloszlató alkotóelemekhez használatos habokat ismertet az US 5,550,167 számú szabadalmi leírás, amely itt hivatkozásként van feltüntetve. Ezek a habok még jobb tárolóképességgel és deszorpciós tulajdonságokkal rendelkeznek, ismét a feldolgozás terén tett haladás következtében (például kis nyíróerő) és az alkalmazott emulgeálószer jóvoltából.

A találmány szerinti egyes abszorbens magok tartalmazhatnak továbbá adott esetben alsó folyadéktároló alkotóelemet. Ez az alsó folyadéktároló alkotóelem a folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelem alatt helyezkedik el, és előnyösen szélesebb, mint a felső folyadéktároló alkotóelem által képezett folyadékelnyelő zóna. Ennek az alsó folyadéktároló alkotóelemnek egy része egyben a folyadékelnyelő zóna alatt is fekszik. Az alsó folyadéktároló alkotóelem folyadék-összeköttetésben van a folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelemmel, így képes az elnyelt testfolyadékok fogadására. A felső folyadéktároló alkotóelem anyagaként megfelelő anyagok használhatók az adott esetben alkalmazott alsó folyadéktároló alkotóelem anyagaként is. Ugyanakkor nem szükséges, hogy ez az alkotóelem képes legyen z irányban duzzadni a folyadék elnyelésekor. Tehát a szakember számára nyilvánvaló, hogy bármely anyag, amely jelentős mennyiségű folyadékot el tud nyelni, felhasználható ennek az alkotóelemnek az előállítására.

Az alsó folyadéktároló alkotóelem magában foglalhat egy szál/hidrogél kompozitot vagy csak hidrogél anyagot. Ebben az esetben az alsó tároló alkotóelem előnyösen körülbelül 30 tömeg% és 100 tömeg% közötti, előnyösebben körülbelül 70 tömeg% és 100 tömeg% közötti mennyiségben tartalmaz hidrogélt az alsó tároló alkotóelem teljes tömegére megadva. Az alsó tároló alkotóelem magában foglalhat hidrofil polimer habot is, köztük a fent megadottakat. Azok a habok, amelyek nedvesedésig vékonyak maradnak, előnyösek, ismét azért, mert lehetővé teszik igen vékony abszorbens cikkek gyártását, szállítását és tárolását.

A folyadékelnyelő zóna, amelyet részben a duzzadt tárolókomponens(ek) hoz(nak) létre, hézagtérfogatot hoz létre a felette fekvő fedőréteg alatt. Az elnyelőzóna által létrehozott hézagtérfogat miatt a találmány szerinti abszorbens magok könnyebben elnyelik a kiürített testfolyadékok „adagjait”. Ez különösen fontos, amint az abszorbens mag részei telítettekké válnak a korábbi többszörös folyadékürítések következtében.

Amint az ábrákból látható, a folyadékelnyelő zónának három mérete van. Az elnyelőzóna szélessége (y iránya) és hosszúsága (x iránya) rendszerint a hézag területe, amely a felső tároló alkotóelem és azon zóna „feneke” által jön létre, amely az elnyelő-eloszlató anyag felső felületét képezi. Ahol a két oldalsó tároló alkotóelem bizonyos távolságra van egymástól, az elnyelőzóna szélessége adja e két tároló alkotóelem közötti rést. Ebben az esetben a hosszúságot a felső tároló alkotóelem hosszúsága határozza meg. A zóna mélysége lesz a duzzadt tároló alkotóelem magassága (z irány).

A folyadékelnyelő zóna lehet szabálytalan formájú az x-y irányban, habár általában a szögletes forma az előnyös. Bár az elnyelőzóna elnyelési sebessége fenntartásához szükséges térfogat különböző tényezőktől függően változhat (például a tároló anyag felszívóképességétől függően; az elnyelő anyag felszívóképességétől és kapacitásától függően stb.), előnyös, ha az elnyelőzóna térfogata a tárolóanyag nedvesedésekor, és amikor a cikkre nem hat külső nyomás, legalább körülbelül 30 cm³, előnyösen legalább körülbelül 50 cm³, még előnyösebben legalább körülbelül 75 cm³. Amikor a cikk száraz állapotban van, természetesen jóval kisebb az elnyelőzóna térfogata. A szakember számára nyilvánvaló, hogy az elnyelőzóna mérése pontatlan a tároló és elnyelő-eloszlató alkotóelemként alkalmazott anyagok jellege miatt. A felsorolt előnyös térfogati értékek csak szemléltetésre szolgálnak, és semmiképpen nem korlátozzák a találmány oltalmi körét.

A találmány szerinti fedőrétegek testhez simulóak, lágy érzetet adnak, nem irritálják a viselő bőrét. Ezek a fedőrétegek folyadékáteresztőek, hogy könnyen átengedjék a testfolyadékokat teljes vastagságukon át. Megfelelő fedőréteg gyártható számos anyagból, köztük szövött és nemszövött anyagokból; polimer anyagokból, például réseit, formázott hőre lágyuló fóliákból; hálószerű habokból; hálószerű hőre lágyuló fóliákból; és hőre lágyuló szövetbevonatokból. A megfelelő szövött és nemszövött anyagok magukban foglalhatnak természetes szálakat (például cellulózpép vagy pamutszálakat), szintetikus szálakat (például polimer szálakat, például poliésztert, polipropilént vagy polietilénszálakat) vagy készülhetnek természetes szálak és szintetikus szálak keverékéből.

A találmány szerinti előnyös fedőrétegek nagy rugalmasságú nemszövött fedőrétegek és réseit, formázott fóliákból készülő fedőrétegek lehetnek. A réseit, formázott fóliák különösen előnyösek fedőréteg céljára, mert áteresztik a testfolyadékokat és mégse abszorbeálnak, és csökkent hajlamuk van a folyadék visszaeresztésére és a viselő bőrének újranedvesítésére. Tehát a képzett fólia felülete, amely a testtel érintkezik, száraz marad, így csökken a test szennyezése, és a termék kényelmesebb érzetet nyújt a viselő számára. Megfelelő formázott fóliákat ismertetnek az US 3,929,135; az US 4,324,246; az US 4,342,314; az US 4,463,045 és az US 5,006,394 számú szabadalmi leírások. Ezek a szabadalmi leírások itt hivatkozásként vannak feltüntetve. Különösen előnyös mikroréselt, formázott fólia fedőrétegeket ismertetnek az US 4,609,518 és az US 4,629,643 számú szabadalmi leírások. Ezek a szabadalmi leírások itt hivatkozásként vannak feltüntetve. Előnyös fedőrétegek a találmány szerinti menstruációs betétekhez használt formázott fóliák, amelyeket a fent említett egy vagy több leírás ismertet, és amelyeket a The Procter and Gamble Company (Cin14

HU 222 066 Bl cinnati, Ohio) cég DRI-WEAVE® néven forgalmaz egészségügyi betéteiben.

A formázott fólia fedőréteg test felőli felülete lehet hidrofil, hogy elősegítse a testfolyadékok szállítását a fedőrétegen át, nagyobb sebességgel, mintha nem lenne hidrofil, így csökken annak valószínűsége, hogy a folyadék lefolyik a fedőrétegről ahelyett, hogy befolyna és elnyelődne az abszorbens szerkezetben. Egy előnyös megvalósításban felületaktív anyagot visznek be a formázott fólia fedőréteg polimer anyagába. Másik megoldásként a fedőréteg test felőli felülete hidrofillé tehető felületaktív anyaggal való kezelés révén, amint azt a fent hivatkozott US 4,950,254 számú szabadalmi leírás bemutatja. Ez a szabadalmi leírás hivatkozásként van feltüntetve.

A találmány szerinti abszorbens cikkekben felhasználható hátlapok rendszerint a testfolyadékot át nem eresztő anyagok, amelyeket előnyösen vékony műanyag fóliából készítenek, habár más hajlékony folyadékot át nem eresztő anyagokat is lehet alkalmazni. A leírásban a „hajlékony” kifejezés olyan anyagokat jelent, amelyek könnyen idomulnak az emberi test általános formájához és körvonalaihoz. A hátlap megakadályozza, hogy az abszorbens magban elnyelt és megtartott testfolyadékok átnedvesítsék az érintkező tárgyakat, például a nadrágot, pizsamát, fehérneműt stb. A hátlap lehet szövött vagy nemszövött anyag, polimer film, például hőre lágyuló polietilén- vagy polipropilénfólia, vagy kompozit anyag, például filmbevonatú nemszövött anyag. A hátlap előnyösen körülbelül 0,012 mm és körülbelül 0,051 mm közötti vastagságú polietilénfólia. Példaként említhető polietilénfóliákat állít elő a Clopay Corporation (Cincinnati, Ohio) P18-0401 megnevezéssel és az Ethyl Corporation/Visqueen Division (Térré Haute, Indiana) XP-39385 megnevezéssel. A hátlap előnyösen dombornyomásos és/vagy matt kikészítésű, hogy textilszerű legyen a megjelenése. A hátlap továbbá átengedi a gőzöket az abszorbens magból (vagyis lélegzik), miközben megakadályozza a testfolyadékok áthaladását a hátlapon át.

Különösen előnyös hátlapokat lehet előállítani szerkezeti, elasztikusszerű fólia (SELF)-fátyolból. A szerkezeti elasztikusszerű fóliafátyol nyújtható anyag, amely elasztikusán viselkedik a megnyúlás irányában, hozzáadott elasztikus anyag nélkül. A SELF-fátyol magában foglal egy nyújtható hálózatot, amelynek legalább két szomszédos, különálló és eltérő régiója van. Egyik régió olyan szerkezetű, hogy ellenerőt fejt ki a tengelyirányban alkalmazott megnyúlással szemben az előre meghatározott tengellyel párhuzamos irányban, mielőtt a másik régió lényeges része jelentős ellenerőt fejtene ki az alkalmazott nyújtással szemben. A régiók legalább egyikének van egy olyan felületi úthossza, amely nagyobb, mint a másik régió területén, lényegében az előre meghatározott tengellyel párhuzamos irányban, az anyag feszültségmentes állapotában mért hosszúság. A hosszabb felületi úthosszái rendelkező régió magában foglal egy vagy több deformációt, amelyek túlnyúlnak a másik régió síkján. A SELF-fátyol legalább két, jelentős mértékben eltérő fokozatban reagál a nyújtással szemben mutatott szabályozott ellenerő tekintetében legalább egy előre meghatározott tengely mentén, az előre meghatározott tengely mentén való nyújtás során. A SELF első ellenerőt fejt ki az alkalmazott nyújtással szemben, amíg a fátyol megnyúlása elegendő ahhoz, hogy a hosszabb felületi útvonalú régió lényeges része benyúljon a nyújtás síkjába, majd ezután a SELFfátyol második ellenerőt fejt ki a további nyújtással szemben. A nyújtással szemben kifejtett teljes ellenerő nagyobb, mint a nyújtással szembeni első ellenerő, amely az első régióban lép fel. A találmány szerinti megfelelő SELF-fátylak részletesebb leírása az US 5,554,145 számú szabadalmi leírásban található, amely itt hivatkozásként van feltüntetve.

A találmány szerinti abszorbens cikkek általában magukban foglalnak: (1) egy fedőréteget; (2) egy hátlapot; és (3) egy abszorbens magot a fedőréteg és a hátlap között. A leírásban az „abszorbens cikk” kifejezés olyan termékeket jelent, amelyek elnyelik és megtartják a testfolyadékokat, és konkrétabban olyan termékeket jelentenek, amelyeket a viselő teste mellé vagy annak közelébe helyeznek a testből távozó különböző folyadékok elnyelésére és megtartására. Emellett az „eldobható” abszorbens cikkek olyan termékek, amelyeket egyszeri használat után eldobnak (vagyis az eredeti abszorbens cikket teljes egészében nem mossák ki, más módon sem állítják helyre, és nem használják újra abszorbens cikként, habár egyes anyagait vagy a teljes abszorbens cikket újrahasznosíthatják, újrahasználhatják vagy komposztálhatják). A találmány szerinti eldobható abszorbens cikk egy előnyös megvalósítása a pelenka. A leírásban a „pelenka” kifejezés rendszerint gyermekek és vizelet-visszatartással küszködő felnőttek által viselt nadrágot jelent, amelyet a viselő az alsó testfelén hord. Tudnivaló, hogy a találmány tárgyát képezhetik további cikkek, például vizelet-visszatartással küszködő felnőttek számára készült nadrágok és betétek, tréningnadrágok, pelenkabetétek, menstruációs betétek, egészségügyi betétek, arckendők, papír zsebkendők és más abszorbens termékek.

A találmány szerinti abszorbens cikkekben használatos abszorbens mag legalább egy folyadéktároló alkotóelemet tartalmaz a korábban leírtak szerint, amely elem lényegében a fedőréteg mellett helyezkedik el. Az ilyen előnyös megvalósításban viszonylag vékony folyadékáteresztő réteg, például szövetréteg helyezhető a fedőréteg és a folyadéktároló alkotóelem közé. Fontos azonban, hogy a folyadéktároló alkotóelem lényegében közvetlen folyadék-összeköttetésben van a fedőréteggel. így a találmány szerinti abszorbens mag minimálisra csökkenti a fedőréteg újranedvesedését és megfelelő száraz érzetet kelt az abszorbens cikk viselőjében.

Egy előnyös megvalósításban az abszorbens mag két felső folyadéktároló alkotóelemet foglal magában, amelyek oldalirányban egymástól bizonyos távolságra vannak. Az „oldalirányban bizonyos távolságra vannak” kifejezés azt jelenti, hogy rés van ezen két folyadéktároló alkotóelem között. Amikor ezek az oldalirányban bizonyos távolságra levő tároló alkotóelemek z irányban duzzadnak a testfolyadék elnyelése követ15

HU 222 066 Β1 keztében, a folyadéktároló alkotóelemek közötti rés az alatta fekvő elnyelő-eloszlató réteggel együtt folyadékelnyelő zónát képez a kiürített testfolyadékok fogadására. Ennek a folyadékelnyelő zónának legalább egy része rendszerint hézagtérfogatot képez a felette fekvő fedőréteg alatt. Ezen elnyelőzóna hézagtérfogata következtében a találmány szerinti abszorbens mag könnyebben tudja kezelni a kiürített testfolyadékok „löketeit”. Ez különösen fontos, mikor az abszorbens mag részei telítettekké válnak a korábbi többszörös folyadékürítés következtében.

A találmány szerinti abszorbens magok magukban foglalnak továbbá egy folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelemet, amely képes a kiürített testfolyadékok szállítására az abszorbens mag többi alkotóeleméhez. A folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelem legalább részben az elnyelőzóna alatt és általában azzal szomszédosán helyezkedik el, hogy képes legyen a kiürített testfolyadékok befogadására. E folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelemnek legalább egy része a két felső tárolóelem alatt fekszik. A folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelem ezen részei folyadék-összeköttetésben vannak a felső tároló alkotóelem(ek)kel és lehetővé teszik a folyadék szállítását a folyadékeloszlató alkotóelemből mindkét felső tároló alkotóelemhez, hogy a folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelem képes legyen befogadni a további kiürített testfolyadékadagokat.

Ahol az elnyelő-eloszlató anyag szálasanyagból készül, előnyös, ha a négyzetmétertömeg körülbelül 0,012 g/cm² és körülbelül 0,05 g/cm² között, előnyösebben körülbelül 0,012 g/cm² és körülbelül 0,02 g/cm² között van; és a sűrűség körülbelül 0,05 g/cm³ és körülbelül 0,30 g/cm³ között van, még előnyösebben körülbelül 0,05 g/cm³ és körülbelül 0,15 g/cm³ között van.

A találmány szerinti egyes abszorbens magok magukban foglalnak továbbá adott esetben egy alsó folyadéktároló alkotóelemet is. Ez az alsó folyadéktároló alkotóelem a folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelem alatt helyezkedik el. Ezen alsó tároló alkotóelem részben szintén a folyadékelnyelő zóna alatt fekszik. Ez az alsó folyadéktároló alkotóelem folyadék-összeköttetésben van a folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelemmel, hogy képes legyen az elnyelt testfolyadékok befogadására. A felső folyadéktároló alkotóelem elkészítésére használatos anyagok alkalmazhatók az adott esetben használt alsó folyadéktároló alkotóelem készítésére is. Fontos azonban, hogy ez az alkotóelem képes legyen z irányban való duzzadásra a folyadékelnyelés után. Tehát a szakember számára nyilvánvaló, hogy a jelentékeny mennyiségű folyadék elnyelésére alkalmas bármely anyag használható ezen alkotóelem elkészítésére.

Az alsó folyadéktároló alkotóelem magában foglalhat egy szál/hidrogél kompozitot, vagy csak hidrogél anyagot. Ebben az esetben az alsó tároló alkotóelem előnyösen körülbelül 30 tömeg% és 100 tömeg% közötti, még előnyösebben körülbelül 70 tömeg% és 100 tömeg% közötti mennyiségű hidrogélt tartalmaz az alsó tároló alkotóelem teljes tömegére számítva.

Az alsó tároló alkotóelem másik változat szerint magában foglal egy hidrofil polimer habot, amely lehet a fent megadottak valamelyike is. A nedvesedésig vékony habok az előnyösek, szintén azért, mert ezek lehetővé teszik igen vékony abszorbens cikkek gyártását, szállítását és tárolását. Ezen kívül mivel az alsó tároló alkotóelem előnyösen a hátlap közelében helyezkedik el, az anyag tapintása a hátlapon keresztül fontos a felhasználó számára. Az anyag ezért előnyösen viszonylag sima és hajlékony. A nedvesedésig vékony habok ilyen érzetet nyújtanak tapintáskor.

Az adott esetben alkalmazott alsó tárolómagot alkotó anyagtól függetlenül ez az alkotóelem (vagyis y irányú mérete) mint folyadékelnyelő zóna előnyösen legalább olyan széles, hogy az alsó réteg duzzadása ne csökkentse a felső tároló alkotóelemek) duzzadása által képződött hézagtérfogatot. Tehát ahol a két oldalsó felső folyadéktároló alkotóelemet egy rés választja el, az alsó tároló alkotóelem szélesebb lesz, mint ez a rés.

Az abszorbens cikk egyik megvalósítása a 10 pelenka, amelynek egy ilyen találmány szerinti abszorbens magja van, mindez az 1. ábrán látható. Az 1. ábra a 10 pelenka felülnézete sima, nem összehúzódott állapotban (vagyis az elaszticitás okozta összehúzódás nélkül), a pelenkának van egy 12 fedőrétege, 14 hátlapja, és egy 18 abszorbens magja, amely a 12 fedőréteg és a 14 hátlap között helyezkedik el. A 12 fedőréteget átlátszónak mutatjuk be, hogy a 18 abszorbens mag különböző alkotóelemeit szemléltetni lehessen.

Amint az 1. ábrán szintén látható, a 10 pelenkának van egy 22 első nadrágszélrésze, egy 24 hátsó nadrágszélrésze, egy 26 lépésrésze és egy 28 pereme, amelyet a 14 hátlap szélső része határoz meg, és amelynek 30 hosszirányú szélei és 32 végszélei vannak. A 10 pelenka hosszirányú tengelye lényegében párhuzamos a 30 hosszirányú szélekkel, míg a keresztirányú tengely lényegében párhuzamos a 32 végszélekkel. A 22, 24 első és hátsó derékszélrészek magukban foglalják a 10 pelenka felső részeit, amelyek viselés közben a viselő dereka körül helyezkednek el. A 26 lépésrész a 10 pelenkának a 22, 24 első és hátsó derékszélrészei között elhelyezkedő azon része, és a 10 pelenka azon részét foglalja magában, amely a viselő lábai között helyezkedik el, és befedi a viselő törzsének alsó részét. így a 26 lépésrész a 10 pelenka vagy más eldobható abszorbens cikk tipikus folyadékelnyelő részét jelenti.

A 12 fedőréteg és a 14 hátlap bármely megfelelő módon összeerősíthetők. A leírásban az „összeerősített” kifejezés olyan konfigurációkat jelent, ahol a 12 fedőréteg közvetlenül össze van kötve a 14 hátlappal a 12 fedőréteg közvetlen rögzítésével a hátlaphoz, valamint olyan konfigurációkat, ahol a 12 fedőréteg közvetve össze van kötve a 14 hátlappal a 12 fedőréteg rögzítésével egy közbenső elemhez, amely viszont hozzá van erősítve a hátlaphoz. A 12 fedőréteg és a 14 hátlap előnyösen közvetlenül vannak összeerősítve egymással valamilyen (nem látható) rögzítési módszenei, például ragasztóval vagy bármely más, a szakirodalomból ismert rögzítőeszközzel. Például egy egyenletes folyamatos ragasztóréteg, mintában felvitt ragasztóréteg, vagy külön ragasztóvonalak vagy -foltok használhatók a 12 fedőréteg és a 14 hátlap összeerősítésére. Amint az 1. ábrán

HU 222 066 Β1 látható, a 12 fedőréteg kisebb, mint a 14 hátlap. A 12 fedőréteg és a 14 hátlap azonban lehet hasonló méretű (vagyis egybeeső) is, ilyenkor azokat összeerősítik a 10 pelenka 28 pereme mentén. A 14 hátlap méretét a 18 abszorbens mag mérete és a kiválasztott pontos pelenkafelépítés szabja meg. Az 1. ábrán bemutatott megvalósításban a 14 hátlapnak óraüvegformája van. Azonban más forma, például szögletes, I alakú és más formák is használhatók.

Habár nem ábrázoltuk, a 10 pelenkának van egy elasztikus eleme, amely összehúzó erőt fejt ki a pelenkára, így az szorosabban és kényelmesebben simul a viselőhöz. Ezek az elasztikus elemek számos jól ismert konfigurációban összeerősíthetők, amint azt az US 3,860,003 számú szabadalmi leírás ismerteti, ez a szabadalmi leírás itt hivatkozásként van feltüntetve. Az elasztikus elemek elhelyezhetők a 10 pelenka 28 pereme mellett, előnyösen mindkét 30 hosszanti szél mellett, így az elasztikus elemek igyekeznek összehúzni és megtartani a 10 pelenkát a viselő lábai körül. Másik megoldás szerint az elasztikus elemek elhelyezhetők a 10 pelenka egyik vagy mindkét 32 végszéle mellett, hogy derékszél, valamint, vagy inkább lábhajtókák jöjjenek létre. Lásd például az US 4,515,595 számú szabadalmi leírást, amely itt hivatkozásként van feltüntetve. Az elasztikus elemeket a 10 pelenkához erősítik elasztikusán összehúzódásra képes állapotban, hogy normál-, nem összehúzott állapotban ezek az elasztikus elemek hatékonyan összehúzzák, vagy összeráncolják a 10 pelenkát. Az elasztikus elemek összeerősíthetők elasztikusán összehúzott állapotban, legalább két módon. Például az elasztikus elemek kinyújthatok és összeerősíthetők, míg a 10 pelenka össze nem húzott állapotban van. Másik megoldásként a 10 pelenkát össze lehet ráncolni, például hajtogatással, és az elasztikus elemeket össze lehet erősíteni és össze lehet kötni a 10 pelenkával, miközben azok nincsenek elemyedt vagy megnyújtott állapotban. Az elasztikus elemek lényegében a 10 pelenka teljes hossza mentén kinyújthatok a 26 lépésrésznél, vagy másik megoldás szerint kinyújthatok a 10 pelenka teljes hossza mentén, vagy bármely más hosszúságban, amely megfelelő módon egy elasztikusán összehúzható vonalat biztosít. Ezen elasztikus elemek hosszát rendszerint a pelenka felépítése szabja meg.

Ami az 1. ábrát és különösen a 2. ábrát illeti, a 18 abszorbens magnak van két, 34, 36 folyadéktároló alkotóeleme, szögletes szalagok formájában, amelyek hidrogélképző abszorbens polimert foglalnak magukban, és amelyek a 12 fedőréteg alatt, annak szomszédságában helyezkednek el. Ezek a 34, 36 folyadéktároló alkotóelemek sorrendben 35 és 37 folyadékáteresztő papírszövetbe vannak csomagolva, amint a 2. ábrán látható. Ezek a becsomagolt 34, 36 folyadéktároló alkotóelemek oldalirányban bizonyos távolságra vannak egymástól, és 38 folyadékelnyelő zónát képeznek. Ez a 38 folyadékelnyelő zóna általában a 10 pelenka folyadékfelfogó részében van.

A 18 abszorbens mag magában foglal továbbá egy folyamatos 42 folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelemet szálasfátyol formájában, amelyet szintén 43 papírszövetbe csomagolnak. A 42 folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelem 44 középső része a 38 folyadékelnyelő zóna alatt helyezkedik el. Ennek a 42 folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelemnek 46 és 48 oldalrészei vannak. A 46 oldalrész folyadék-összeköttetésben van a 36 folyadéktároló alkotóelemmel és az alatt fekszik, miközben a 48 oldalrész a 34 folyadéktároló alkotóelemmel van folyadék-összeköttetésben, és az alatt helyezkedik el. Amint az 1. ábrán látható, a 42 folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelemnek 52 és 53 ívelt homorú szélei vannak a 10 pelenka 26 lépésrészében, és így az enyhén óraüveg alakú.

Amint a 2. ábrán konkrétan látható, a 18 abszorbens mag tartalmaz továbbá egy alsó 60 folyadéktároló alkotóelemet szögletes szalag formájában, amely hidrogélképző abszorbens polimert vagy abszorbens habanyagot foglal magában, és 61 papírszövetbe van csomagolva. Ez az alsó 60 folyadéktároló alkotóelem megközelítőleg olyan hosszú, mint a 34 és 36 folyadéktároló alkotóelemek, és folyadék-összeköttetésben van a 42 folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelem 44 középső részével, és az alatt helyezkedik el. Az alsó 60 tároló alkotóelem szélesebb (y irányban), mint a 38 folyadékelnyelő zóna, amelyet részlegesen a 34 és 36 folyadéktároló alkotóelemek hoznak létre. A 60 alsó folyadéktároló alkotóelem a 38 folyadékelnyelő zóna alatt fekszik.

Az első testfolyadékok hatása után a felső 34, 36 folyadéktároló alkotóelemek duzzadni kezdenek, teljes telítéskor a teljes vastagság legalább 2 mm-rel megnő. A vastagság ezen növekedése növeli a 38 folyadékelnyelő zóna hézagtérfogatát. Következésképpen az abszorbens cikk jobban tudja kezelni a következő testfolyadék „löketeket”. A felső 34, 36 folyadéktároló alkotóelemek előnyösen legalább 100%-ban nyúlnak z irányban. Mivel a 38 folyadékelnyelő zóna hossza és szélessége szintén befolyásolják a mag hézagtérfogatát, 100%-os z irányú kiteijedésre természetesen nincs szükség ezekben a magokban.

A 3. ábra egy további, a találmány szerinti 110 abszorbens cikk keresztmetszetét ábrázolja, amelynek van egy 112 fedőrétege, egy 114 hátlapja és egy 118 abszorbens magja, amely a 112 fedőréteg és 114 hátlap között helyezkedik el. A 118 abszorbens magnak van két felső 134, 136 folyadéktároló alkotóeleme, amelyek hidrogélképző abszorbens polimereket vagy polimer habot tartalmaznak, és a 112 szomszédos fedőréteg alatt, azzal szomszédosán helyezkednek el. A 134, 136 folyadéktároló alkotóelemek oldalirányban bizonyos távolságra helyezkednek el egymástól, és részlegesen meghatároznak egy 138 folyadékelnyelő zónát. E két, felső 134, 136 folyadéktároló alkotóelem és egy 142 folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelem között a 143 papírszövet réteg helyezkedik el. A 142 folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelemnek van egy 144 középső része, amely a 138 folyadékelnyelő zóna alatt fekszik, és 146 és 148 oldalrészei vannak. A 146 oldalrész a 136 folyadéktároló alkotóelemmel folyadék-összeköttetésben van és az alatt fekszik, miközben a 148 oldalrész a 134 folyadéktároló alkotóelemmel folyadék-összeköttetésben van és az alatt fekszik.

HU 222 066 Β1

A 118 abszorbens mag magában foglal egy alsó 160 folyadéktároló alkotóelemet, amely hidrogélképző abszorbens polimert vagy abszorbens polimer habot foglal magában. Ez a 160 alsó folyadéktároló alkotóelem a 142 folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelem 144 középső részével folyadék-összeköttetésben van, és az alatt helyezkedik el. Az alsó 160 folyadéktároló alkotóelem szintén a 138 folyadékelnyelő zóna alatt fekszik, és szélesebb, mint a 138 folyadékelnyelő zóna. Vagyis a 160 folyadéktároló alkotóelem szélesebb, mint a 134 és 136 folyadéktároló alkotóelemek közötti rés. Amint a 3. ábrán látható, a 118 abszorbens mag 164 papírszövetbe van csomagolva. A 164 papírszövetet ragasztóval erősítik össze a 143 szövettel a bemutatott 166 és 168 pontokban.

A testfolyadékoknak való első kitétel után a felső 134,136 folyadéktároló alkotóelemek duzzadni kezdenek, teljes telítés hatására legalább 2 mm-rel növekszik a vastagság. A 166 és 168 ragasztókötés megakadályozza a 134, 136 folyadéktároló alkotóelemek oldalirányú beférkőzését a 138 folyadékelnyelő zónába. A vastagság növelése növeli a 138 folyadékelnyelő zóna hézagtérfogatát. Következésképpen az abszorbens cikk jobban tudja kezelni a testfolyadékok következő „löketeit”.

A 4. ábra egy másik, a találmány szerinti 210 abszorbens cikk keresztmetszetét mutatja be, amelynek van egy 212 fedőrétege, egy 214 hátlapja és egy 218 abszorbens magja a 212 fedőréteg és a 214 hátlap között. Ennek a 218 alternatív abszorbens magnak szintén van két felső 234, 236 folyadéktároló alkotóeleme, amely hidrogélképző abszorbens polimert foglal magában és a 212 szomszédos fedőréteg alatt helyezkedik el. A 234, 236 folyadéktároló alkotóelemek oldalirányban bizonyos távolságra vannak egymástól és egy 238 folyadékelnyelő zónát képeznek. A 243 papírszövet a felső 234, 236 folyadéktároló alkotóelemek alatt és egy felső

242 folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelem fölött fekszik és szálasmátrixot tartalmaz, amelyben hidrogélképző abszorbens polimer részecskék vannak homogén módon eloszlatva. A 242 folyadékelnyelő/elosztó alkotóelemnek van egy 244 középső része, amely a 238 folyadékelnyelő zóna alatt fekszik, és vannak 246 és 248 oldalrészei. A 246 oldalrész a 236 folyadéktároló alkotóelemekkel folyadék-összeköttetésben van és az alatt fekszik, miközben a 248 oldalrész a 234 folyadéktároló alkotóelemmel folyadék-öszeköttetésben van és az alatt fekszik. Amint a 4. ábrán látható, a 218 abszorbens mag alkotóelemeit a 264 papírszövetbe csomagolják. A 264 papírszövet ragasztóval hozzá van erősítve a

243 papírszövethez a 266 és 268 pontokban.

A testfolyadékok első ürítése után a felső 234, 236 folyadéktároló alkotóelemek duzzadni kezdenek, és teljes telítéskor a vastagság legalább 2 mm-rel megnő. A 266, 268 pontoknál a ragasztókötések megakadályozzák a 234, 236 folyadéktároló elemek oldalirányú beférkőzését a 238 folyadékelnyelő zónába. A vastagság növekedése növeli a 238 folyadékelnyelő zóna hézagtérfogatát. Következésképpen az abszorbens cikk jobban tudja kezelni a testfolyadékok „löketeit”.

Az 5. ábra egy további 310 abszorbens cikk keresztmetszetét ábrázolja, a cikknek van egy 312 fedőrétege, egy 314 hátlapja és egy 318 abszorbens magja, amely a 312 fedőréteg és a 314 hátlap között helyezkedik el. A 318 abszorbens magnak van egy 320 folyamatos rétege, amely hidrogélképző abszorbens polimert vagy abszorbens polimer habot foglal magában, és amely részlegesen 342 folyadékeloszlató alkotóelem köré van csomagolva, ez a 320 folyamatos réteg ki tud terjedni z irányban a testfolyadékok elnyelését követően. A 320 folyamatos réteg tartalmazza a felső 334, 336 folyadéktároló alkotóelemeit, amelyek a 312 fedőréteggel szomszédosak és az alatt fekszenek, és egy 360 alsó folyadéktároló alkotóelemet vagy részt, amely a 342 folyadékeloszlató alkotóelemmel szomszédos és az alatt fekszik. A 334, 336 folyadéktároló elemek/részek közötti rések 338 folyadékelnyelő zónát képeznek. A 342 folyadékeloszlató alkotóelem 344 középső része a 338 folyadékelnyelő zóna alatt fekszik. A 342 folyadékeloszlató alkotóelem 346 oldalrésze a 336 folyadéktároló alkotóelemmel folyadék-összeköttetésben van és az alatt helyezkedik el, miközben a 348 oldalrész folyadék-összeköttetésben van a 334 folyadéktároló alkotóelemmel és az alatt fekszik. A 360 folyadéktároló alkotóelem vagy rész folyadékösszeköttetésben van a 342 folyadékeloszlató alkotóelemmel és az alatt fekszik.

A testfolyadékok első hatása után a felső 334, 336 folyadéktároló alkotóelemek vagy részek duzzadni kezdenek, teljes telítés után a vastagság legalább 2 mmrel nő. A vastagság növekedése növeli a 338 folyadékelnyelő zóna hézagtérfogatát. Következésképpen az abszorbens cikk jobban tudja kezelni a testfolyadékok egymást követő „löketeit”.

A 6. ábra egy további 410 abszorbens cikk keresztmetszetét mutatja, ennek van egy 412 fedőrétege, egy 414 hátlapja és egy 418 abszorbens maga a 412 fedőréteg és 414 hátlap között. A 418 alternatív abszorbens magnak van két, felső 434,436 folyadéktároló alkotóeleme, amelyek hidrogélképző abszorbens polimert vagy polimer abszorbens habot tartalmaznak, és a 412 fedőréteggel szomszédosán, az alatt helyezkednek el. A 434, 436 folyadéktároló alkotóelemek oldalirányban bizonyos távolságra vannak egymástól, és 438 folyadékelnyelő zónát hoznak létre. Ha hidrogélképző abszorbens polimer van jelen, a 434, 436 folyadéktároló alkotóelemeket hozzákötik továbbá sorrendben a 435, 437 anyagokhoz. A 434, 436 folyadéktároló alkotóelemeket tartalmazó anyag jellegétől függetlenül mindkettőt c alakban hajtogatják össze, amint a 6. ábrán látható.

A 443 papírszövet réteg a felső 434,436 folyadéktároló alkotóelemek alatt és a 442 folyadékeloszlató alkotóelem fölött helyezkedik el. A 442 folyadékeloszlató alkotóelem folyadék-összeköttetésben van a 434, 436 folyadéktároló alkotóelemekkel és az alatt, valamint a 438 folyadékelnyelő zóna alatt van elhelyezve.

A 418 abszorbens mag tartalmaz továbbá egy alsó 460 folyadéktároló alkotóelemet, amely hidrogélképző abszorbens polimert vagy abszorbens habot foglal magában. Az alsó 460 folyadéktároló alkotóelem folyadék-összeköttetésben van a 442 folyadékeloszlató alko18

HU 222 066 Bl tóelemmel és az alatt fekszik. Ez az alsó 460 folyadéktároló alkotóelem szintén a 438 folyadékelnyelő zóna alatt fekszik.

A testfolyadékok első ürítése után a felső 434,436 tároló alkotóelemek duzzadni kezdenek, telítéskor legalább 2 mm-rel növekszik a vastagság. A 435,437 anyagok megakadályozzák a 434,436 folyadéktároló alkotóelemek beférkőzését a 438 folyadékelnyelő zónába. A felső 434,436 folyadéktároló alkotóelemek c alakban való behajtása növeli ezen alkotóelemek duzzadási képességét z irányban, így növekszik a 438 folyadékelnyelő zóna hézagtérfogata. A vastagság növekedése növeli a 438 folyadékelnyelő zóna hézagtérfogatát. Következésképpen az abszorbens cikk jobban tudja kezelni a testfolyadékok következő „löketeit”.

A folyadékfelvevő képesség vizsgálata

Az a képesség (sebesség), amellyel az abszorbens cikk, például pelenka el tudja nyelni a folyadékokat, a következő elnyelési vizsgálattal mérhető, a vizsgálatot e konkrét célra fejlesztették ki. Elnyelési vizsgálatot legalább három mintán el kell végezni egy adott pelenkakonfiguráció esetében, hogy statisztikailag szignifikáns eredményhez jussunk.

A vizsgálat szimulálja a vizelet bevezetését a pelenkába, a következő feltételek mellett:

1. Körülbelül 28 g/cm² nyomás alkalmazása a pelenkamintára.

2. Összesen kettő vagy több adag szintetikus vizelet ürítése a pelenkamintára 10 ml/s sebesség mellett, az egyes ürítések között 5 perc kiegyenlítődési idő alkalmazásával.

A kondicionálószoba hőmérséklete és a nedvességtartalma a következő határértékek között van: Hőmérséklet: 22,8±1 °C*

Relatív nedvességtartalom: 50±2%

Elnyelésvizsgáló készülék: Concord-Renn Co. 6315 Warrick St., Cincinnati, OH, 45227.

A készülék részei:

Vizsgálólap (Plexiglas) habbázis - 15x51x2,5 cm méretű hab, polietilén hátlap habanyaggal bevonva: sűrűség 16 kg/m³. IDL 1,69 kg/cm²

Fúvóka

Fedőlemez

Osztott henger: VWR Scientific, (100 ml) katalógusszám: (100 ml) (1000 ml) 24 711-310 (1000 ml) katalógusszám: 24 711-364 vagy azzal egyenértékű készülék

Erlenmeyer-lombik (6000 ml): VWR Scientific katalógusszám: 29 135-307 vagy azzal egyenértékű

Digitális szivattyú: Cole-Parmer Instrument Co.: tel.: (800)323-4340katalógusszám: G-07523-20

Kis teljesítményű szivattyúfej: Cole-Parmer Instrument Co. Katalógusszám: g-07518-02

Desztillált víz: megfelelő forrásból

Száraz szintetikus vizelet: Jayco SynUrine

A vizsgálati készüléket a 7. ábrán feltüntetett módon kell összeszerelni. A vizsgálati készüléket 520 hivatkozási számmal jelöljük. Az 520 vizsgálati készüléket megfelelő asztalra vagy állványra helyezzük. Az

520 vizsgálati készülék magában foglalja az 524 szintetikusvizelet-utánpótlást, az 528 szivattyút, egy pár 536 elektromos csatlakozót (vagy elektródát) és egy 546 mintatartót.

Az 528 szivattyú térfogati szivattyú, amely 530 szivattyúfejjel és 532 digitális stopperórával van ellátva. Az 536 elektromos csatlakozók 538 huzalokkal vannak összekötve az 528 szivattyúval. Az 540 tygon® csővezeték köti össze az 524 szintetikusvizelet-utánpótlást az 528 szivattyúval, és az 528 szivattyút az 546 mintatartóval. Az 528 szivattyútól az 546 mintatartóig menő 540 tygon® csővezetéket egy gyűrűs tartóval (nem látható az ábrán) előnyösen az 546 mintatartó fölött tartják. Az 540 tygon® csővezetéknek az 546 mintatartóig menő végső része tartalmaz egy 542 fúvókát is a szintetikus vizeletnek a vizsgálati mintához való vezetésére.

Az 546 mintatartó magában foglal egy PLEXIGLAS vizsgálólapot, egy 550 habbázist és egy 552 fedőlemezt. A vizsgálólapot a 7. ábrán vázlatosan szemléltetjük, ez az egyszerűség kedvéért csak egy 548 PLEXIGLAS alaplemezt foglal magában. Az 548 vizsgálólapot négy PLEXIGLAS fallal kell ellátni, amelyek az alaptól felfelé irányulnak és körülveszik az 510 pelenkamintát. Ez megakadályozza, hogy a szintetikus vizelet lefolyjon az 548 vizsgálólapról a vizsgálat során. Az 550 habbázist az 548 PLEXIGLAS alaplemezre helyezik, úgy, hogy a mintára ható nyomás kiegyenlítődjék a vizsgálat során. Az 510 pelenkamintát ráhelyezik a habbázisra, fedőrétegével felfelé. Az 552 fedőlemezt azután a pelenkamintára helyezik úgy, hogy az 556 hengeres folyadékvezető oszlop és annak 558 nyílása a fedőlemezen, a pelenkaminta átlóinak kereszteződési pontjában legyenek. Azután ráhelyezik az 560 nehezékeket az 552 fedőlemezre, így 28 g/cm² nyomás hat a pelenkamintára.

Az 536 elektromos csatlakozókat úgy helyezik el, hogy éppen érintsék a pelenkaminta fedőrétegét a szintetikus vizelet hatásterületén. Az elektromos csatlakozók az 556 hengeres folyadékvezető oszlop szemben fekvő oldalain, kívül helyezkednek el. Az 536 elektromos csatlakozók jelzik a szintetikus vizelet jelenlétét a pelenkaminta fedőrétegén. Amikor a pelenkaminta az összes szintetikus vizeletet elnyelte, az 536 elektromos csatlakozók között megszakad az elektromos összeköttetés. Ez az az idő, amely alatt a vizsgálati minta elnyeli az adott szintetikus vizelet adott adagját, vagyis a terhelést (50 ml folyadékot).

Négy 1000 ml-es desztilláltvíz-adagot száraz, tiszta, 6000 ml-es Erlenmeyer-lombikba mérnek. A lombikba egy keverőrudat helyeznek, majd a lombikot mágneses keverőlapra teszik. Óvatosan száraz szintetikusvizeletkeveréket adagolnak be a 4000 ml desztillált vizet tartalmazó lombikba. Tölcsér alkalmazása segíthet a száraz synurine keverék veszteségének megakadályozásában. A tölcsért tartalmát egy utolsó 1000 ml adag desztillált vízzel beöblítik az Erlenmeyer-lombikba, így összesen 5000 ml desztillált vizet adagolnak be a lombikba. Az oldatot a szilárd anyag teljes feloldásáig kevertetik.

Felcímkézik és dátumozzák a lombikot; a hét nap után megmaradt folyadékot el kell dobni.

HU 222 066 Bl

Nagyobb szintetikusvizelet-adagok (5000 ml többszöröse) is előállíthatok szükség esetén. Megfelelően nagy desztilláltvíz-térfogatot (például 10 000 ml-t egy 12 000 ml-es tartályban) használnak, és megfelelő számú száraz synurine keverék csomagot (például 10 000 ml esetén két csomagot) adagolnak be. A vizsgálati eljárás a következő:

1. Vágjuk ki az összes elasztikus elemet a vizsgált pelenkából, hogy a 510 pelenkaminta simán feküdjön. Helyezzük az 510 pelenkamintát az elnyelési vizsgálat 550 habbázis darabjára. Az 510 pelenkamintának a fedőréteggel felfelé kell feküdnie, hogy a szintetikus vizeletet rá lehessen vinni a fedőrétegre. Az 510 pelenkamintát úgy kell elhelyezni, hogy a vizeletszállító 542 fuvóka körülbelül 8 cm-re legyen az 510 pelenkaminta felső szélétől.

2. Helyezzük az 552 fedőlemezt az 510 pelenkamintára.

3. Finoman helyezzük a megfelelő 560 nehezékeket az 552 fedőlemezre úgy, hogy 28 g/cm² nyomás hasson az 510 pelenkamintára.

4. Mozgassuk a gyűrűs tartót olyan helyzetbe, hogy az 542 fuvóka közvetlenül a 556 hengeres folyadékvezető oszlop középpontja felett legyen. Süllyesszük le a gyűrűt, hogy az 542 fuvóka körülbelül 5 cm-rel az 510 pelenkaminta felülete fölé kerüljön. Az 542 fuvóka helyzete merőleges legyen a vizsgálóállvány tetejéhez képest.

5. Indítsuk be az 528 szivattyút.

6. Az 528 szivattyú elkezdi adagolni a konkrét szintetikusvizelet-adagokat*, és a stopperóra addig megy, amíg az adagot az 510 pelenkaminta el nem nyeli. Amikor az 510 pelenkaminta az összes folyadékot elnyeli, a digitális 528 szivattyún megjelenik a hozzáadott (50 ml) szintetikus vizelet elnyeléséhez szükséges elnyelési idő.

7. 5 perc kiegyenlítődési idő eltelte után a vizsgálati ciklus automatikusan megismétlődik. A vizsgálati ciklus annyiszor végbemegy, ahányszor a megadott szintetikus vizelet-adagokat felvisszük az 510 pelenkamintára.

8. A vizsgálatok befejezése után desztillált vizet engedünk át a csövön. Naponta megtisztítjuk a 536 csatlakozók mintával érintkező kis felületét a fedőlemezcső alapjának belsejében egy kis ecsettel. Ha az elnyelési vizsgálati készüléket folyamatosan használjuk és nincs lehetőség a szintetikus vizelet kiürítésére a csőből, havonta cseréljük a csövet. Az 550 habbázist háromhavonta cserélni kell az alátámasztási szilárdság megőrzése végett.

* Ha HIPE-alapú, összenyomható habot használunk felső tároló alkotóelemként, a Jayco szintetikus vizeletet és készüléket ki kell egyenlíteni 31 °C-ra. A folyadékfelvevő képességet ezen a hőmérsékleten kell mérni.

Claims (9)

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Abszorbens cikk testfolyadékok elnyelésére, amelynek van

A) folyadékáteresztő fedőrétege (12),

B) hátlapja (14), és

C) abszorbens magja (18) a fedőréteg (12) és a hátlap (14) között elhelyezve;

az abszorbens magnak (18) van (1) a testfolyadékok befogadására folyadékelnyelő zónája (38), amely legalább részlegesen körül van véve legalább egy felső folyadéktároló alkotóelemmel (34, 36), és legalább részben az abszorbens magnak (18) a folyadékot befogadó része alatt van elhelyezve;

2. Az 1. igénypont szerinti abszorbens cikk, azzal jellemezve, hogy megnövelt folyadékfelvételre képesen kialakított három, előnyösen négy egymást követő, szintetikus vizelet általi folyadékterhelés esetében az előző terheléshez viszonyítva.

(2) a testfolyadékok elnyelésére és szállítására folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóeleme (42), amelynek legalább egy része folyadék-összeköttetésben van a legalább egy felső folyadéktároló alkotóelemmel (34,36) és az alatt van elhelyezve, és a folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelem (42) legalább egy része a folyadékelnyelő zóna (38) alatt van elhelyezve, azzal jellemezve, hogy az abszorbens mag (18) tartalmaz legalább egy felső folyadéktároló alkotóelemet (34, 36), amely z irányban kiterjedően van kialakítva, amikor testfolyadékokkal érintkezik és folyadékelnyelő zónát (38) képez, a legalább egy felső folyadéktároló alkotóelem (34, 36) közvetlen folyadék-összeköttetésben van a fedőréteggel (12); és az abszorbens cikk két, egymást követő, szintetikus vizelet általi folyadékterhelés esetén a második terhelésre fokozott folyadékfelvételre képesen kialakított.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti abszorbens cikk, azzal jellemezve, hogy az egymást követő folyadékterhelések mindegyike 50 ml szintetikus vizelet, az adagok mindegyike 10 ml/s sebességgel érkezik a cikkre, és az egymást követő adagok között 5 perc kiegyenlítődési idő van.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti abszorbens cikk, azzal jellemezve, hogy az abszorbens magnak (18) van két felső folyadéktároló alkotóeleme (34, 36) szalagok formájában, amelyek az abszorbens mag (18) hossza mentén helyezkednek el, és az alkotóelemek oldalirányban bizonyos távolságra vannak egymástól folyadékelnyelő zónát (38) képező módon, amikor a testfolyadékokkal érintkeznek.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti abszorbens cikk, azzal jellemezve, hogy az abszorbens magnak (18) van legalább egy alsó folyadéktároló alkotóeleme (60), amely a folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelem (42) alatt van elhelyezve, a legalább egy alsó folyadéktároló alkotóelem (60) szélesebb, mint az oldalirányban távolságra elhelyezett felső folyadéktároló alkotóelemek (34,36) által képezett folyadékelnyelő zóna (38).

6. Az 5. igénypont szerinti abszorbens cikk, azzal jellemezve, hogy a két felső folyadéktároló alkotóelem (34, 36) és az alsó folyadéktároló alkotóelem (60) 70 tömeg% és 100 tömeg% közötti mennyiségű hidrogél20

HU 222 066 Bl képző abszorbens polimert tartalmaznak az alkotóelemek (34, 36, 60) tömegére számítva; és a folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelem (42) legfeljebb 30 tömeg% mennyiségű, hidrogélképző abszorbens polimert tartalmaz az elnyelő-eloszlató réteg tömegére (42) szá- 5 mítva.

7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti abszorbens cikk, azzal jellemezve, hogy az abszorbens mag (18) felső folyadéktároló alkotóeleme(i) (34, 36) egy összenyomható polimer habanyagot tartalmaznak, 10 amely olajemulzióban nagy belső vízfázist tartalmazó anyagból van.

8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti abszorbens cikk, azzal jellemezve, hogy az abszorbens mag (18) folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóeleme (42) ké- 15 miailag merevített cellulózszálakat, előnyösen hőrögzített merevített szálakat tartalmaz.

9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti abszorbens cikk, azzal jellemezve, hogy a két felső folyadéktároló alkotóelem (34,36) összekapcsolt, hidrogélképző abszorbens polimer részecskékből álló folyadékálló makroszerkezetet tartalmaz; a folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelem (42) kémiailag merevített cellulózszálakból áll, amelyek hő segítségével hőre lágyuló anyaghoz rögzítettek, és tartalmaz egy alsó folyadéktároló alkotóelemet (60), amely a folyadékelnyelő, -eloszlató alkotóelem (42) alatt van elhelyezve és azzal közvetlen folyadék-összeköttetésben van, az alsó folyadéktároló alkotóelem (60) szélesebb, mint a folyadékelnyelő zóna (38), és tartalmaz egy anyagot, amely egymással összeköttetésben levő, hidrogélképző abszorbens polimer részecskékből létrehozott folyadékálló makroszerkezetből vagy egy polimer habanyagból van kialakítva.