HU220332B

HU220332B - Fogkefe cserélhető keferésszel

Info

Publication number: HU220332B
Application number: HU9902958A
Authority: HU
Inventors: Georg Weihrauch
Original assignee: Coronet-Werke Gmbh.
Priority date: 1996-06-22
Filing date: 1997-06-19
Publication date: 2001-12-28
Also published as: BR9709936A; EP0910259B1; PL183466B1; HUP9902958A3; HUP9902958A2; JP2000512522A; NO985853D0; AU717524B2; IN191386B; AU3261697A; BR9709935A; DE59701476D1; EP0910259A1; ZA975497B; WO1997049315A1; HU222070B1; CZ421598A3; RU2171084C2; PL330722A1; DE59702578D1

Abstract

A találmány tárgya fogkefe, amelynek része egy nyél, része egy,legalább egyik oldalán nyitott házként kialakított fej, része egy,annak nyitott oldalába behelyezhető és hordtesttel és sörteborítássalbíró keferész, és részei a házon belül és a hordtesten kialakított ésa keferész rögzítésére alkalmas reteszelemek, és amely fogkefénél aház egy, a hordtestet annak palástja mentén tartó oldalfallalrendelkezik, továbbá amely fogkefénél a keferésznek a fej hátoldalafelőli szerszámmentes kinyomására alkalmas szerkezeti elemek vannakkialakítva. A találmány szerint a ház (7) oldalfalánál (8) és ahordtest (4) palástjánál egymásra felfekvő felületek teljesen simafalú tömítő- felületekként vannak kialakítva, és a reteszelemekmagukban foglalnak a tömítőfelületekhez képest befelé eltolt, rugózóreteszorrokat (12), amelyek a ház (7) feneke és a hordtest (4) feléjenéző hátoldala közötti térben vannak elhelyezve. ŕ

Description

A találmány tárgya fogkefe, amelynek része egy nyél, része egy, legalább egyik oldalán nyitott házként kialakított fej, része egy, annak nyitott oldalába behelyezhető és hordtesttel és sörteborítással bíró keferész, és részei a házon belül és a hordtesten kialakított és a keferész rögzítésére alkalmas reteszelemek, ahol a ház egy, a hordtestet annak palástja mentén tartó oldalfallal rendelkezik, továbbá ahol a fejen a keferésznek a fej hátoldala felőli szerszámmentes kinyomására alkalmas szerkezeti elemek vannak kialakítva.

Ismeretesek olyan kefék (US 403 350, US 1 148 566, US 1 711 621, US 2 326 632), amelyeknél a sörtebevonattal ellátott keferészt utólag helyezik bele a tulajdonképpeni kefetestbe. Ez gyakran gyártástechnológiai okokból történik így, és főleg akkor, ha a sörtenyaláboknak a kefetesttel való közvetlen összekapcsolása - például termikus eljárással, úgy mint hegesztés, befföccsölés vagy hasonlók - nem lehetséges. Itt ismertek olyan kiviteli alakok, amelyeknél a kefetesttől oldani lehet a keferészt, és egy másikra ki lehet cserélni (GB 1932/1910). Az ismert kiviteli alakok fogkefének egyáltalán nem vagy nem kielégítő mértékben alkalmasak.

Fogkefékre összehasonlíthatatlanul gyakrabban van szükség, mint az összes többi kefefajtára. Az ok a rendszeres fogápolással járó gyakori (sokszor naponta háromszori) kefehasználatban és a fogkefének ezzel összefüggő gyors kopásában rejlik. Ehhez járul még, hogy a fogkefét már viszonylag csekély, más keféknél még elfogadható kopás bekövetkezésekor ajánlatos kicserélni, hogy a fogkefe állandóan optimális hatékonyságú legyen.

A nagy fogkefefogyasztás - Németországban például mintegy 150 millió darab évente - következtében egyre inkább előtérbe kerül a hulladékanyag mentesítése és a nyersanyagforrások kímélése, mert a kopás miatt használhatatlanná vált anyaghányad az összes anyaghoz képest rendkívül csekély, és a mentesítendő összanyagot még száz százalékos reciklálás esetén sem lehet ugyanazon termékké feldolgozni, mert a visszanyert alapanyag már nem teljesíti azokat a szigorú minőségi követelményeket, amelyek például egy fogkefe sörteanyagánál elengedhetetlenek. Még ha a cserélhető keferészű ismert kefék alapjában véve meg is engednék, hogy kopás után csak a keferészt cseréljék ki, egyfelől ez mint környezetvédelmi kérdés eddig nem került előtérbe, másfelől pedig a szokásos keféknél - mint például tisztítókefék, testápoló kefék stb. - viszonylag csekély szerepe is van, mert az élettartamuk messze hosszabb, és a felhasználhatatlan és még újrahasznosítható anyag hányada között nincs akkora aránytalanság, mint fogkeféknél.

Végül fogkeféknél még arra a sajátosságra is tekintettel kell lenni, hogy azoknak mindenféle korosztályba tartozó és különböző képzettségű személy által rendeltetésszerűen használhatóknak kell lenniük, ami azt jelenti, hogy a keferész kicserélésének a legegyszerűbb módon és csekély erőkifejtéssel végrehajthatónak kell lennie, úgy hogy az alkatrészek összekapcsolása mégis kielégítően biztos legyen.

Ma lényegében véve két rendszer van a piacon. Az úgynevezett cserélhető fejű keféknél (EP 0 199 849 Bl,

DE 94 20 405 Ul) a sörtével ellátott teljes fej a nyélen, illetve a száron van oldhatóan rögzítve. A reteszelő rögzítőelemek lényegében véve a nyél hossztengelyére harántirányban vannak elhelyezve a nyélen és a fejnek egy nyúlványán, és a fej és nyél hossztengely irányú egymásba dugásával vannak összekapcsolva. Fordítva pedig hossztengely irányú széthúzással lehet oldani a két részt. Ezek a cserélhető fejű kefék gyakorlati felhasználhatóság és higiénia szempontjából kielégítőek. Ugyanakkor a fej műanyaghányada, amely a sörték elhasználódása után hulladékká válik, még meglehetősen tekintélyes. Ehhez járul még az a hátrány, hogy a rögzítőelemek a fej és a nyél közötti átmeneti tartományban vannak, tehát olyan zónában, ahol használat közben a legnagyobb hajlítóerők működnek. A fogkefe viszont éppen ebben a zónában le van gyengítve a rögzítőelemekkel kapcsolatos konstrukciós változtatások miatt. Ez különösen súlyosan esik a latba, mert alkalmazástechnikai okokból a nyél és a fej között egy karcsú és adott esetben rugózó nyak lenne kívánatos, ami ezeknél a cserélhető fejű keféknél gyakorlatilag megvalósíthatatlan. Ezért javasoltak már olyan cserélhető fejű keféket, amelyeknél egy karcsú nyakkal ellátott fej van a vastagabb nyélbe bepattintva. Az alkalmazástechnikai előny így messzemenően meg van őrizve, csakhogy még nagyobb műanyag hulladékhányad árán. Ehhez járul még valamennyi cserélhető fejű kefénél az a veszély, hogy nem szabályszerű összepattintás vagy a reteszelés használat közbeni oldódása súlyos sérüléseket okoz a szájüregben.

A másik ismert rendszernél, amelyhez a találmány szerinti fogkefe a tárgyi köre szerint tartozik, a sörték egy vékony lapként kialakított hordtestbe vannak erősítve és ez a keferész a keretszerű vagy házszerű fejbe cserélhetően be van pattintva (DE 30 38 895, 37 24 640). A hordtest palástfelületén vezetékszerű reteszek vannak, és a ház megfelelő horonyszerű fészkekkel van ellátva. Ezenkívül a hordtest hátoldalán egy csaprész van, amely egy, a ház fenekében kialakított lyukba belenyúlik, és a fej hátán egy szabadon hozzáférhető nyomófelületet képez. A hordtestet a fejbe bepattintják, és onnan a csaprészre gyakorolt nyomással lehet kidobni. A sörték elkopásakor kicserélendő műanyagtömeg minimumra van csökkentve, és a cserélhető keferészeket a csekély anyagigény folytán gazdaságosan lehet előállítani. A cserélhető fejű kefékkel ellentétben azonban itt higiénés meg konstrukciós problémák is jelentkeznek. A hordtest és a ház oldalfala közötti szükségszerű résben, amely rosszul tud csak kiszáradni, egyfelől szennyeződés rakódik le, másfelől pedig baktériumok fészkelik be magukat. Ez többé-kevésbé érvényes a fej és a hordtest közötti egész résre.

Ezért a hordtestet a sörteoldalán már egy körbefutó, rugalmas peremmel is ellátták (DE 37 24 640 C2), aminek az lenne a szerepe, hogy a ház oldalfalának homlokoldalára tömítően felfeküdjön. Ez megfelelő húzóerőket feltételez, amelyek a hordtestet a házba húzzák, aminek folytán megfelelően nagy reteszelőerők működnek. Ez viszont megnehezíti a keferész behelyezését és kidobását. Mivel a bepattintás alakzárással történik, a retesz2

HU 220 332 Β elemeknek értelemszerűen nagy kiterjedésűeknek kell lenniük, ami a fejnél nagy falvastagságokat tesz szükségessé. Még költségesebb egy másik kiviteli alak (DE 296 00 398 Ul), amelynél a hordtest és a ház közötti összes tömítőfelületre rugalmas lapostömítéseket helyeznek be, amelyek alkalmas nagyságú előfeszültséggel egyszersmind tartják is a keferészt. Az előfeszültséget teljes mértékben a ház oldalfalának kell felvennie, ami rövid idő alatt szükségszerűen kitágul, és a keferészt nem képes többé megbízhatóan tartani.

Más javaslatoknál (DE 91 09 625 Ul, DE 44 34 617 Al) a hordtest palástja mentén csak szakaszonként vannak reteszvezetékek, de ez szükségszerűen a rés tömítettségének rovására megy, mivel a reteszvezetékek és reteszfészkek a tömítófelületeken vannak, és nagyon szűk tűréseket kell betartani ahhoz, hogy egyfelől a tömitőfelületek szoros felfekvését, másfelől pedig megbízható összereteszelést egyaránt biztosítani lehessen. Ilyen tűréseket fröccsöntött daraboknál, illetve a fej meg a nyél anyagaként kizárólagosan szóba jövő olcsóbb kategóriájú műanyagokkal nemigen lehet betartani. Ráadásul a ház oldalfala a reteszelőerők miatt állandóan rugalmas előfeszítés alatt áll. Mivel feszültség alatt a műanyagok tartós folyásnak nem állnak ellen (hidegfolyás), a ház oldalfalának szorítóereje nagyon gyorsan lecsökken, az oldalfal és a hordtest közötti rés megnő, és könnyebben bejut szennyeződés és baktérium a résbe. Mivel a műanyag kifáradását és a tűrések vele járó megnövekedését a felhasználó nem képes érzékelni, a reteszelemek működészavarát adott esetben csak fogmosáskor veszi észre. Ha használat közben a keferész kioldódik, itt is kellemetlen sérüléseket okozhat a szájüregben például a fogínynek.

A keferész és a fej nagyon szilárd és tartós összekapcsolását egy ismert fogkefénél (DE 41 04 314 Al) úgy érik el, hogy a hordtest hátoldalára rá van formázva két egymás felé V alakban álló vezeték, amelyek a hordtest teljes hosszában végigmennek. A vezetékek egy, a fejen kialakított, V alakban kifelé nyíló hasítékba akaszkodnak bele, amely a hossztengelye mentén ugyancsak a fej teljes hosszában végigmegy. Behelyezéskor a vezetékeket befelé és egymás felé annyira deformálni kell, hogy azok a V alakú hasíték legszűkebb keresztmetszetén át tudjanak jutni, hogy aztán a hasítékban szétterpeszkedjenek. A reteszkötés rugalmasan deformált elemei tehát a cseredarabon vannak, ahol az anyagkifáradás kevésbé jelentős. A reteszkötés létrehozásához és oldásához azonban olyan nagy deformálóerőket kell gyakorolni a vezetékekre, hogy a keferészt csak speciálisan illesztett szerszámok segítségével lehet kinyomni, illetve kiemelni. A speciális szerszámok szükségessége nemcsak növeli a fogyasztóra háruló rendszerköltséget, de leküzdhetetlen gyakorlati akadályt is jelent a rendszer piaci érvényesülésében. Ez azért is így van, mert nem teljesül a sérülések elkerülésének egyik követelménye, nevezetesen hogy a kefehát sima formájú legyen. Végül a fogkefe higiénés okokból is teljesen alkalmatlan, mert a hasíték és a vezetékek több vékony rést képeznek, amelyekben szennyeződés és a fogápoló szer maradványai le tudnak rakódni, és baktériumok meg tudnak telepedni.

Az utóbb említett hátrányt egy másik ismert megoldásnál (US 4 543 679) némiképp csökkentik azáltal, hogy a vezetékek helyett szétterpeszkedő csapot alkalmaznak, ami egy a ház fenekében kialakított, kifelé kúposán bővülő lyukba nyúlik bele.

A találmány feladata a bevezetőben leírt felépítésű fogkefét úgy kialakítani, hogy a rendkívüli higiénés követelmények teljesüljenek, és a használati tulajdonságai javuljanak.

A kitűzött feladatot a találmány szerint azáltal oldjuk meg, hogy a ház oldalfalánál és a hordtest palástjánál egymásra felfekvő felületek teljesen sima falú tömítőfelületekként vannak kialakítva, és a reteszelemek magukban foglalnak a tömítőfelületekhez képest befelé eltolt, rugózó reteszorrokat, amelyek a ház feneke és a hordtest feléje néző hátoldala közötti térben vannak elhelyezve.

A találmány egyik lényeges előnye először is abban rejlik, hogy a „tömítés” és „összereteszelés” funkciók konstrukciósán szét vannak választva. A hordtest sima palástja és az oldalfal ugyancsak sima felfekvő felülete képezik az előfeltételét ezen felületek kifogástalan, szoros egymásra fekvésének. Ezt még elő lehet segíteni azzal, hogy az említett felületek enyhén kónuszosra vannak kialakítva. Mivel a reteszelemek a tömítőfelületeken kívül levő rugózó reteszorrokként vannak kialakítva, a ház oldalfala nincs kitéve reteszelő- és tartóerők okozta előfeszítésnek, így ott hidegfolyás sem lép fel, tehát a tömítőfunkcióját hosszú időn át teljesíteni tudja. Tehát nincsenek és nem is alakulnak ki üregek, rések stb., így a fogkefe használat után - ahogyan az kívánatos - gyorsan megszárad, és nem telepednek meg benne baktériumok, sem pedig fogápoló szerek maradványai stb. nem rakódnak rá, illetve bele. A rugózó reteszorrok egyfelől biztosítják a megbízhatóan funkcionáló összereteszelést, másfelől viszont lehetővé teszik az egyszerű cserélhetőséget is.

Mivel a reteszelemek kizárólag a ház belsejében, annak feneke és a hordtest hátoldala között találhatók, egyfelől a fej tájékán a rendeltetésnek megfelelően optimálisan lehet kialakítani a fogkefe külső kontúrját, tehát például lekerekített, sima felületű kontúrokat lehet tervezni, hogy fogápoláskor a szájüreg sérüléseit el lehessen kerülni, másfelől pedig a rugózó reteszorrok olyan helyen vannak elhelyezve, ahol a méretezésüknél nem kell tekintettel lenni más konstrukciós adottságokra. Meg lehet tervezni őket úgy, hogy hosszú használati időn keresztül megbízhatóan teljesítsék a funkciójukat. Ezenkívül a ház vékony oldalfala teljes egészében meg van kímélve a feszültségektől. Egyfelől a reteszelemek elhelyezése, másfelől pedig az oldáshoz kialakított nyomófelület biztosítják, hogy a keferész idő előtt ne oldódjon ki, mert a használat közben sörtékre ható nyomás nem tudja oldani a reteszelést; a reteszelés oldásához a kicsi, de nagyon is célzott nyomást a fej hátára kell gyakorolni. A keferész könnyen cserélhetősége elősegíti a rendszer elterjedését a fogyasztók körében, főleg mivel adva van annak lehetősége, hogy különböző keménységű és elrendezésű sörtékkel ellátott keferészeket lehessen behelyezni.

HU 220 332 B

Egy előnyös kiviteli alaknál a rugózó reteszorrok a ház fenekére befelé nyúlóan rá vannak formázva, és olyan reteszfészkekkel működnek együtt, amelyek a hordtest hátoldalában vannak kialakítva.

Egy másik előnyös kiviteli alakot az jellemez, hogy a ház a kefefej hátát képező fenekén el van látva egy átmenőnyílással, amelynek fala legalább részben meg van hosszabbítva befelé a rugózó reteszorrokká, és a hordtest el van látva egy, az átmenőnyílásba belenyúló csaprésszel, amelynek homlokoldala a keferész kinyomására alkalmas, szabadon hozzáférhető nyomófelületet képez, vagy pedig egy, a házon levő nyomófelülettel együttműködik.

A fenti kiviteli alaknál a perselyszerű fallal rendelkező átmenőnyílás több funkciót is betölt. Egyfelől a nyílás a hordtesten kialakított csaprészt meg tudja vezetni, másfelől a falának legalábbis egy része a rugózó reteszorrok kialakítására szolgál, tehát a hordtest pozicionálására és fixálására. Végül pedig az átmenőnyílás módot ad a nyomófelület kialakítására a fej hátán. A nyomófelületet vagy közvetlenül maga az átmenőnyíláson átnyúló csaprész képezi, nevezetesen a csaprész szabadon hozzáférhető homlokoldala, vagy a nyomófelület a fej hátán mint a háznak az átmenőnyílást lezáró része van kialakítva, és ekkor a nyomófelületre gyakorolt nyomás a ház közvetítésével hat a csaprészre.

Amennyiben a csaprészt az átmenőnyílás fala vezeti meg, akkor a csaprész palástján vannak a reteszfészkek, amelyekbe a házon levő reteszorrok kívülről belerugóznak.

Ha a nyomófelületet a csaprész képezi a szabadon levő homlokoldalával, akkor a fej hátánál a csaprész előnyösen kissé kiáll a ház kontúrjából, ami felhívja a figyelmet a funkciójára, és megkönnyíti a reteszelést oldó nyomás nyomófelületre gyakorlását.

Az imént említett kiviteli alaknak az alkalmazástechnikai előnyökön túl még az is kiváló tulajdonsága, hogy a fogkefe csupán két darabból áll, nevezetesen a fejet képező házzal ellátott nyélből, valamint a hordtestre és sörtékre tagolható keferészből. Tehát a fogkefét egyszerűen és költségtakarékosán elő lehet állítani.

Egy gyártástechnológiailag kissé költségesebb, alkalmazástechnikailag azonban hasonlóan előnyös kiviteli alak azzal tűnik ki, hogy a csaprész és az átmenőnyílás fala között távköz van, és a hordtest a rugózó reteszorrokra kívülről rányúló reteszfészkekkel van ellátva.

Előnyös megoldás lehet az, ahol a fej hátánál az átmenőnyílás le van zárva egy a nyomófelületet képező nyomólemezzel, amely a belső oldalával a csaprész homlokoldalára felfekszik.

Ennek a kiviteli alaknak az az előnye, hogy a fogkefe a fej hátánál teljesen zárt. Ott tehát az ismert hátrányokkal járó tömítési problémákkal egyáltalán nem kell foglalkozni.

A fenti kiviteli alak esetén a nyomófelületet képező nyomólemez gumi rugalmas anyagból, például elasztomerből lehet, és utólag lehet behelyezni az átmenőnyílás peremébe, ahol például a nyílás falába való bepattintással van rögzítve, vagy a nyílásra rá van fföccsölve úgynevezett in-mold - „öntőszerszámban” - eljárással.

A nyomólemez rugalmasan deformálható legalábbis olyan mértékben, hogy ha a nyomólemezre nyomást gyakorolnak, akkor az a hordtest kioldásához szükséges utat meg tudja tenni. A nyomólemez a nyomást átviszi a csaprészre, így a hordtest a nyomás irányában elhagyja a helyét, és közben szabaddá válnak a reteszorrok.

Ehelyett a nyomólemez lehet a fej egydarabos része is, és vagy a fej kellően vékony falvastagsága révén ezen a részen rugózóan, vagy egy utánengedő falszakasszal van a ház fennmaradó részéhez kapcsolva.

Amennyiben a takarólemez egydarabos, de rugózó része a fejnek, akkor olyan megoldás is lehetséges, hogy a reteszorrok a nyomólemeztől oldalra vannak a ház fenekére ráformázva, és a reteszorrok a nyomólemezre gyakorolt nyomással a hordtestet maguk között fixáló reteszelőhelyzetükből a hordtestet elengedő helyzetbe szétterpeszthetők.

A reteszorrok rugózó tulajdonságát gyakorlatilag bármilyen műanyagnál el lehet érni megfelelő hosszúságúra méretezéssel, miközben a ház alaktartó marad. Hasonlóképpen vékony falszakaszok kialakításával a fej hátán is el lehet érni rugózó tulajdonságot, hogy a ház egy részét képező nyomólemez korlátozott lökethosszon mozgathatóvá váljék. Ezenkívül a házon is ki lehet alakítani ilyen utánengedő falszakaszokat a rugózó reteszorrok tövénél, így a nyomólemezre gyakorolt nyomáskor a nyomólemez elmozdulása egyben a reteszorrok szétteipesztését is kiváltja, amire a hordlemez a reteszelt pozíciójából kiszabadul, és lefelé ki tud esni.

Az oldalfalak - mármint a ház oldalfalai - a hordtestre kívülről teljesen vagy részlegesen rányúlnak; előnyös a teljes rányúlás, amikor is a hordtest és az oldalfal külső felületei egymással színeinek, mert így sarkok, üregek vagy hasonlók létrejötte elkerülhető.

Ehelyett olyan konstrukció is lehetséges, ahol a hordtest az oldalfal homlokoldalára felfekszik, és annak külső oldalával színei. Ennél a kiviteli alaknál sincsenek üregek vagy lépcsők, amik elősegítenék szennyeződés lerakódását.

Egy másik kiviteli alakra az jellemző, hogy a hordtest a sörtebevonattal átellenes oldalán egy körbefutó peremmel rendelkezik, amely az oldalfalra kívülről rányúlik.

Az utóbbi kiviteli alaknak az az előnye, hogy a hordtest nem csak a sörtebevonat térségében, hanem a fej oldalainál is zárt felületet képez. A fogkefe használatánál kivált ezek a részek kerülnek érintkezésben a gingivával (fogíny), így ha itt sima a felület, akkor nem áll fenn sérülésveszély. Ehhez járul még, hogy a sörterátét közelében levő részek, az arra felhordott fogápolószer miatt fokozott mértékben hajlamosak elszennyeződésre, miképpen baktériumok megtelepedését is lehetővé teszik. A hordtest sima, hasíték- és üregmentes kialakításával és az oldalfalakra rányúló peremmel ezen fogyatékosságokat el lehet kerülni.

Mindkét említett kiviteli alaknak előnye, hogy valamilyen adott körvonalú fej esetén a lehető legnagyobb számú sörtét lehet a hordtesten elhelyezni.

A ház találmány szerinti kialakítása a fentieken túlmenően lehetőséget teremt arra, hogy a hordtest anyaga

HU 220 332 Β elasztomer legyen, ami az oldalfalat tömíti. Ezt még tömítőperemekkel is elő lehet segíteni. A ház találmány szerinti kialakítása biztosítja, hogy az oldalfalak az elasztomer hordtestre keretszerűen ráfeszüljenek, és azt összenyomják. A tömítőfelületek tájékán ezenkívül megnövelt súrlódóerők működnek. Rések tehát bizonyosan nem jönnek létre. Ráadásul a sörték a hordtestbe ágyazott végükkel egyformán rugalmasan vannak befogva.

Végül a nyomófelület a ház fennmaradó részétől optikailag elütően lehet kialakítva, hogy a felhasználónak ezzel is jelezze a nyomófelület funkcióját. Az optikai kiemelés alkalmas profilozással, más jellegű anyaggal, eltérő színnel vagy hasonló módon történhet.

A ház kívülről legalább az oldalfal tartományában lágyan elasztikus nyálkahártyavédő bevonattal lehet ellátva. Ez a bevonat még az oldalfal homlokoldalát is fedheti, és a belső peremével tömítően felfeküdhet a hordtest palástfelületére.

Mivel a találmány szerinti kialakításnál a reteszelemek nem a ház oldalfalán vannak elhelyezve, hanem az oldalfalak immár csupán vezetési és tömítési feladatokat látnak el, az oldalfalak az ismert megoldásokkal szemben vékony falúak is lehetnek. Ennek folytán viszont a hordtest felületét és vele a sörték, illetve a sörtenyalábok számát meg lehet növelni. Az alábbiakban a találmányt a mellékelt rajzokon szemléltetett néhány kiviteli példa segítségével ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az

1. ábra egy fogkefe részletrajza a háta felől nézve; a

2. ábra a 3. ábrán bejelölt II—II metszősík mentén felvett metszetrajz; a

3. ábra a sörteborítás felülnézete; a

4. ábra a 2. ábrán bejelölt IV-IV metszősík mentén felvett metszetrajz; az

5. ábra a fogkefe egy másik kiviteli alakú fejének hosszmetszete (keferész nélkül); a

6. ábra a fej alsó oldalának nézetrajza; a

7. ábra egy másik kiviteli alaknak az 5. ábrához hasonló hosszmetszete; a

8. ábra a 7. ábrán látható kefefej alsó oldalának nézetrajza; a

9. ábra a kefefej egy további kiviteli alakjának hosszmetszete; a

10. ábra a 9. ábrán látható kefefej alsó oldalának nézetrajza; a

11. ábra a kefefej egy további kiviteli alakjának hosszmetszete; a

12. ábra a 11. ábrán látható kefefej alsó oldalának nézetrajza; a

13. ábra a kefefej egy módosított kiviteli alakjának hosszmetszete; a

14. ábra a 13. ábrán látható kefefej alsó oldalának nézetrajza; és végül a

15-22. ábrák a 4. ábrához hasonló metszetrajzok, amelyeken a ház és a keferész hordteste látható különböző kiviteli alakok esetén.

Az 1-3. ábrákon szemléltetett fogkefe a következő fő részekből áll: egy hosszúkás 1 nyél (csak a fejhez kapcsolódó része van ábrázolva), egy 2 fej és egy cserélhető 3 keferész; a 3 keferésznek van egy 4 hordteste, amely külön 6 sörtenyalábokra tagolt 5 sörteborítással van ellátva.

A fogkefe 2 feje 7 házként van kialakítva, amibe a 3 keferész a 4 hordtesténél fogva cserélhetően be van helyezve.

Valamennyi kiviteli példában a 7 ház oldalirányú határolás funkcióra egy körbefutó 8 oldalfallal rendelke zik, amelyet az 1 nyél irányában egy 9 fal zár le (lásd 2. és 4. ábra). A körbefutó 8 oldalfal a 9 fallal együtt egy merev, alaktartó keretet képez, amely a 10 háttal együtt egy lefelé nyitott üreges teret képez, ami a 4 hordtestet befogadja.

Az 1-4. ábrákon szemléltetett kiviteli alaknál a 7 házban ezenkívül van egy átmenő-11 nyílás, amelynek falát legalábbis részben az üreges térbe belenyúló, rugózó 12 reteszorrok képezik. A 4 hordtestnek, amelynek az 5 sörteborítás felőli oldala sík, lényegében véve két része van: egy lapos 13 laprész, amelynek körvonala megegyezik a 8 oldalfal belső oldalának és a 9 falnak a körvonalával, valamint egy 14 csaprész, amely az átmenő- 11 nyílást kitölti, és utóbbi által egyben meg is van vezetve. A 14 csaprésznek van egy szabadon hozzáférhető homlokoldala, amely a 7 ház 10 hátából kissé kiáll, és egy 15 nyomófelületet képez. A 15 nyomófelület - amint az 1. ábrán látszik - optikailag ki lehet emelve, és adott esetben a felülete profilozva is lehet.

Az átmenő- 11 nyílás tájékán a rugózó 12 reteszorroknak megfelelően kialakított 16 reteszüregek vannak a 4 hordtesthez rendelve, amelyek a szemléltetett kiviteli példában a 14 csaprész palástján a 13 laprészhez vezető átmeneti szakaszon vannak elhelyezve, mégpedig a 14 csaprész palástjához képest befelé eltoltan.

A 3 keferészt a 2. és a 4. ábrán szemléltetett használati helyzetből egyszerű módon ki lehet váltani, és új keferésszel lehet pótolni, amennyiben a 15 nyomófelületre ujjal az 5 sörteborítás irányába ható nyomást fejtenek ki, amire a rugózó 12 reteszorrok kifelé kitérnek, és a 3 keferészt hagyják lefelé kiesni.

A 3 keferész 6 sörtenyalábjai számos módon lehetnek a 4 hordtestben rögzítve; például előformázott lyukakban alakzárással vagy ragasztóval, vagy hozzá lehetnek hegesztve a 4 hordtesthez, vagy 17 megvastagításokkal ellátva be lehetnek fiöccsölve a 4 hordtestbe.

Az 5. és a 6. ábrán szemléltetett kiviteli példánál az átmenő- 11 nyílás alakja aszimmetrikus ovális, és a fala a 7 ház üreges terében meg van hosszabbítva a rugózó 12 reteszorrokká, amelyek egy körbefutó gyűrűt képeznek. A 7. és a 8. ábrán látható kiviteli példa csupán abban különbözik az 5. és a 6. ábrán láthatótól, hogy az átmenő-11 nyílás és a rugózó 12 reteszorr kör alakú.

A 9-14. ábrákon szemléltetett kiviteli példáknál az átmenő- 11 nyílás fala a rugózó 12 reteszorr képzése végett csak részlegesen nyúlik bele az üreges térbe. A 9. és a 10. ábrán így olyan 12 reteszorr látható, amelynek lényegében véve U alakja van, míg a 11. és a 12. ábrán látható kiviteli alaknál az átmenő-11 nyílás az egymással szemközti rövid oldalaknál képez két ív alakú rugózó 12 reteszorrot, és a 13. és a 14. ábrán az átmenő5

HU 220 332 Β nyílás fala a hosszú oldalaknál van meghosszabbítva egymással szemközti 12 reteszorrokká.

A 15-22. ábrákon a háznak, a hordtestnek, valamint a reteszelőelemeknek különböző kialakításai láthatóak. A 15. ábra szerinti kiviteli alaknál a 4 hordtestnek ismét van egy lapos 13 laprésze és egy 14 csaprésze, és - akárcsak a fejet képező ház - a 4. ábra szerinti kiviteli alakhoz hasonlóan van kialakítva. Viszont ettől a kiviteli alaktól eltérően itt a 4 hordtest 13 laprésze képezi a fej alsó lezárását, és a 8 oldalfal a 18 homlokoldalával a 4 hordtest 13 laprészének felső oldala számára egy támaszt képez. Egyébként a 4 hordtest körben a palástja mentén színei a 8 oldalfallal.

A 16. ábra szerinti kiviteli példánál a 4 hordtest lapos 13 laprésze a felső oldalánál befelé lépcsőzve van, és a lépcsővel a 8 oldalfal 18 homlokoldalára felfekszik. Ugyanakkor a 13 laprész a szűkebbre vett részénél a 8 oldalfal belső oldalával meg van vezetve. Ennél a kiviteli alaknál a 8 oldalfal külső oldalára egy elasztomerből anyagú bevonat van fföccsölve, amelynek szerepe a nyálkahártya védelme. A bevonat túlnyúlhat a 8 oldalfal 18 homlokoldalán, és a 13 laprész palástjára körben szorosan felfekszik.

A 17. ábra a 16. ábra szerinti megoldásnak egy változatát mutatja, ahol a 4 hordtest lapos 13 laprészét a fej 8 oldalfalának belső oldalában kialakított 19 lépcső tartja és vezeti meg.

A 18. ábrán látható kiviteli példánál a 4 hordtest lapos 13 laprészén egy felfelé nyúló 20 perem van kialakítva, amivel a 8 oldalfal egy alkalmas lépcsővel belülről kapcsolódik. A 19. ábrán ennek egy olyan változata látható, amelynél a 8 oldalfal külső lépcső nélkül nyúlik be a 4 hordtest felmagasított 20 pereme mögé.

A 20. ábra szerinti kiviteli példánál a rugózó 12 reteszorrok kifelé néznek, és a 4 hordtest el van látva 16 reteszfészkeket képező, felfelé álló 21 orrokkal, amelyek a 12 reteszorrokkal kívülről kapcsolódnak. A 14 csaprész ebben a kiviteli példában a faltól nagyobb távolságra megy át a 11 nyíláson. Az átmenő- 11 nyílás felül egy, a 15 nyomófelületet képező 22 nyomólemezzel van lezárva, amely all nyílásba 23 retesszel be van pattintva, vagy pedig all nyílásra rá van fföccsölve. A 22 nyomólemez úgy van kialakítva, hogy rugalmas alakváltozásra képes. A 22 nyomólemez alsó oldala a 14 csaprészre felfekszik. Amikor a 22 nyomólemez 15 nyomófelületét megnyomják, a 14 csaprész lefelé tolódik. Eközben a 4 hordtesten levő merev 21 orrok befelé kényszerítik a rugózó 12 reteszorrokat, és a 6 sörtenyalábokat tartó 4 hordtest kiszabadul a házból.

A 21. ábrán látható kiviteli példa esetén a 4 hordtestnek ismét van egy lapos 13 laprésze, valamint - az eddigi kiviteli alakoktól eltérően - egy rövidebb 24 csaprésze, amely a palástján a rugózó 12 reteszorrok számára a 16 reteszfészkeket képezi. A 7 ház közepén egy 25 nyomólemez van kialakítva, amely a vékony falú, rugózó 26 falszakasz közvetítésével van a 7 házzal összekapcsolva. Közvetlenül a 26 falszakaszokra vannak ráformázva a rugózó 12 reteszorrok, amelyek ugyancsak rugózó 27 falszakaszok közvetítésével vannak összekapcsolva a 7 ház 8 oldalfalával. Amikor a nyomólemezt megnyomják, a 12 reteszorrok a 26, 27 falszakaszok rugózó tulajdonsága folytán szétterpeszkednek (lásd 22. ábra), amire a 6 sörtenyalábokat tartó 4 hordtest szabaddá válik, és lefelé kiesik.

Amint az a rajzokból kitűnik, valamennyi kiviteli példánál a 8 oldalfal és a 4 hordtest 13 laprészének palástja, amelyek egymásra felfekszenek, simára vannak kialakítva, és befelé enyhén kónuszosán keskenyednek, míg a 12 reteszorrok és a 16 reteszfészkek hozzájuk képest befelé eltolva fölöttük vannak elhelyezve.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Fogkefe, amelynek része egy nyél, része egy, legalább egyik oldalán nyitott házként kialakított fej, része egy, annak nyitott oldalába behelyezhető és hordtesttel és sörteborítással bíró keferész, és részei a házon belül és a hordtesten kialakított és a keferész rögzítésére alkalmas reteszelemek, és amely fogkefénél a ház egy, a hordtestet annak palástja mentén tartó oldalfallal rendelkezik, továbbá amely fogkefénél a keferésznek a fej hátoldala felőli szerszámmentes kinyomására alkalmas szerkezeti elemek vannak kialakítva, azzal jellemezve, hogy a ház (7) oldalfalánál (8) és a hordtest (4) palástjánál egymásra felfekvő felületek teljesen sima falú tömítőfelületekként vannak kialakítva, és a reteszelemek magukban foglalnak a tömítőfelületekhez képest befelé eltolt, rugózó reteszorrokat (12), amelyek a ház (7) feneke és a hordtest (4) feléje néző hátoldala közötti térben vannak elhelyezve.
2. Az 1. igénypont szerinti fogkefe, azzal jellemezve, hogy a rugózó reteszorrok (12) a ház (7) fenekére befelé nyúlóan rá vannak formázva, és olyan reteszfészkekkel (16) működnek együtt, amelyek a hordtest (4) hátoldalában vannak kialakítva.
3. Az 1. vagy a 2. igénypont szerinti fogkefe, azzal jellemezve, hogy a ház (7) feneke el van látva egy átmenőnyílással (11), amelynek fala legalább részben meg van hosszabbítva befelé a rugózó reteszorrokká (12), és a hordtest (4) el van látva egy az átmenőnyílásba (11) belenyúló csaprésszel (14), amelynek homlokoldala a keferész (3) kinyomására alkalmas, szabadon hozzáférhető nyomófelületet (15) képez, vagy pedig egy a házon (7) levő nyomófelülettel együttműködik.
4. A 3. igénypont szerinti fogkefe, azzal jellemezve, hogy a csaprész (14) az átmenőnyílás (11) falával meg van vezetve, és a reteszfészkek (16) a csaprész (14) palástján vannak kialakítva.
5. Az 1. vagy a 3. igénypont szerinti fogkefe, azzal jellemezve, hogy a fej (2) hátánál (10) a csaprész (14) szabadon hozzáférhető homlokoldala kissé kiáll a ház (7) kontúrjából.
6. A 3. igénypont szerinti fogkefe, azzal jellemezve, hogy a csaprész (14) és az átmenőnyílás (11) fala között távköz van, és a hordtest (4) a rugózó reteszorrokra (12) kívülről rányúló reteszfészkekkel (16) van ellátva.
7. A 3. vagy a 4. igénypont szerinti fogkefe, azzal jellemezve, hogy a fej (2) hátánál (10) az átmenőnyílás (11) le van zárva egy, a nyomófelületet képező nyomó6

HU 220 332 Β lemezzel (22, 25), amely a belső oldalával a csaprész (14) homlokoldalára felfekszik.
8. A 7. igénypont szerinti fogkefe, azzal jellemezve, hogy a nyomólemez (25) egy utánengedő falszakasz (26) közvetítésével hozzá van kapcsolva a ház (7) fennmaradó részéhez.
9. A 7. vagy a 8. igénypont szerinti fogkefe, azzal jellemezve, hogy maga a nyomólemez (25) utánengedően rugózóan van kialakítva.
10. A 7. vagy a 8. igénypont szerinti fogkefe, azzal jellemezve, hogy a nyomólemez (25) a fej (2) egydarabos része.
11. A 7. vagy a 9. igénypont szerinti fogkefe, azzal jellemezve, hogy a nyomólemez (22) rugalmas anyagból, előnyösen elasztomerből van.
12. A 11. igénypont szerinti fogkefe, azzal jellemezve, hogy a nyomólemez (22) a fejjel (2) együtt van fföccsöntve in-mold fröccsöntő eljárással.
13. A 7. igénypont szerinti fogkefe, azzal jellemezve, hogy a nyomólemez (22) külön fröccsdarabként van kialakítva és a fejhez (2) erősítve.
14. A 7. igénypont szerinti fogkefe, azzal jellemezve, hogy a reteszorrok (12) oldalirányban a nyomólemez (22, 25) mellett vannak a házra (7) ráformázva, és a reteszorrok (12) a nyomólemezre (25) gyakorolt nyomással a hordtestet (4) maguk között fixáló reteszelőhelyzetükből a hordtestet (4) elengedő helyzetbe szétterpeszthetők.
15. Az 1. igénypont szerinti fogkefe, azzal jellemezve, hogy a ház (7) oldalfalai (8) a hordtestre (4) kívülről teljesen vagy részlegesen rányúlnak.
16. Az 1. igénypont szerinti fogkefe, azzal jellemezve, hogy a hordtest (4) a hátoldalával az oldalfal (8) homlokoldalára (18) felfekszik, és azt annak külső oldalával színéivé lezárja.
17. Az 1. igénypont szerinti fogkefe, azzal jellemezve, hogy a hordtest (4) a hátoldalán egy körbefutó peremmel (20) rendelkezik, amely az oldalfalra (8) kívülről rányúlik.
18. Az 1. igénypont szerinti fogkefe, azzal jellemezve, hogy a hordtest (4) az oldalfalat (8) tömítő elasztomerből van.
19. Az 1. vagy a 3. igénypont szerinti fogkefe, azzal jellemezve, hogy a nyomófelület (15) a fejtől (2) optikailag elütően van kialakítva.
20. Az 1. igénypont szerinti fogkefe, azzal jellemezve, hogy a ház (7) kívülről legalább az oldalfal (8) tartományában lágyan elasztikus nyálkahártyavédő bevonattal van ellátva.
21. Az 1. vagy a 20. igénypont szerinti fogkefe, azzal jellemezve, hogy a bevonat fedi az oldalfal (8) homlokoldalát, és ott a hordtestre (4) tömítően felfekszik.