HU219634B - Csontszintézishez való rögzítőelem - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya csontszintézishez való rögzítőelem, amely egyfuratba bevihető felvevőtestből és egy feszítőtestből áll, és afelvevőtest, a feszítőtestnek a felvevőtestben lévő hosszirányúfuratba vagy egy más, körbefutó fallal bíró nyílásba valóbehajtásával, ékhatás révén sugárirányban kiterjedni képes. Arögzítőelem lényege, hogy a hosszirányban osztott felvevőtest (1)legalább két, osztott vagy egymással mozgathatóan összekötöttrészelemből (2, 3) áll, úgyhogy a felvevőtest (1), a feszítőtestbehajtásával, a felvevőtest és a feszítőtest kölcsönös ékhatásakövetkeztében, lényegében teljes hossza mentén egyenletesen expandálniképesen van kialakítva. ŕ

Description

A találmány tárgya csontszintézishez való rögzítőelem, előnyösen egy csontimplantát rögzítéséhez, amely egy furatba bevihető felvevőtestből és feszítőtestből áll, és a felvevőtest, a feszítőtestnek a felvevőtestben lévő hosszirányú furatba vagy egy más, körbefutó fallal bíró nyílásba való behajtásával, ékhatás révén sugárirányban kiterjedni képes.

Az EP-B 409.364 számú szabadalmi leírás egy összekötő elemet ismertet csontszintézis számára, amely felfeszíthető, rugalmasan deformálódó hüvelyből áll. A hüvelynek egy, egy homlokfelülettől kezdve csökkenő átmérője van és egy hosszanti irányban nyúló réssel van ellátva. A hüvely szétfeszítése egy forgásszimmetrikusán kialakított, a behajtás irányába előnyösen kúposán elkeskenyedő csap által történik, amelynek külső átmérője nagyobb, mint a hüvely legkisebb átmérője, és kisebb, mint a hüvely legnagyobb külső átmérője. A hüvely kerületén különféle fogazott elemek vannak elhelyezve, amelyek például fürészfog alakú horgokból, csavarvonal alakú vagy koncentrikus kiugrásokból állnak.

A csap behajtásakor az összekötendő csonttöredékekben lévő megfelelő furatba behelyezett hüvely külső fala az azt körülvevő csontanyagnak lesz nekiszorítva és megfelelően kiékelve.

Hátrányos a helyére tett csonttöredékek csontszintézises összekötéséhez alkalmazott ismert beültetésnél az, hogy - függetlenül stabilizálóhatásának milyenségétől - az összekötés elérhető szilárdságát nem lehet előre megjósolni és hosszirányban ez erősen változhat.

Azonkívül ennek az elemnek a rögzítésekor csavaró igénybevételek lépnek fel, amelyeknek hatása előre nem látható, és amelyek a kötés szilárdságát csökkentik.

Az ismert megoldások hiányosságaiból kiindulva a találmány feladata olyan, a bevezetőben ismertetett rögzítőelem létrehozása, amellyel jobb csontszintézises rögzítést lehet elérni, amely megközelíti egy fémes rögzítőelem rögzítési tulajdonságait.

Ezt a feladatot a találmány értelmében azáltal oldjuk meg, hogy a hosszirányban osztott felvevőtest legalább két, osztott vagy ily módon egymással mozgathatóan összekötött részelemből áll, és hogy a feszítőtest behajtása által a felvevőtest és a feszítőtest kölcsönös ékhatása következtében, lényegében teljes hosszuk mentén, egyenletesen expandálni képesek.

A találmány azt a felismerést használja fel, hogy egy felvevőnyílásba (furatba vagy egyéb hosszanti csatornába) beilleszthető csontszintézises rögzítőelemnél, a csonttal való szilárd összekötés elérése érdekében, egy lehetőleg egyenletes erőbevezetést kell létrehozni. Ez a csontszilánkok rögzítésére éppen úgy vonatkozik, mint a csontokon lévő ínszalagok rögzítésére. Ugyanez vonatkozik a lapok rögzítésére. Ahhoz, hogy ennél a szokásos csavarokat helyettesítsük, egy elemre van szükség, amely egyedül, saját feszítőhatása következtében erőbevezetést tesz lehetővé a teljes csonttartományon keresztül anélkül, hogy a szilárdsága túlterhelődne. Ezért csavaró igénybevétel melletti becsavarás - mint a szokásos fémcsavaroknál - nem jöhet szóba.

Az ismert kúpos feszítőelemekkel ellentétben gondoskodtunk arról, hogy a relatív expanzió a csontanyaggal kapcsolódó külső felület teljes hosszán egy lehetőleg állandó értékkel menjen végbe, amely kielégítő ahhoz, hogy a külső profil jó alakzárását létrehozza. Emellett hosszirányban kétszeres, háromszoros vagy többszörös osztást lehet létrehozni. Azáltal, hogy a részelemek sugárirányban, illetve tengelyirányban egymáshoz képest szabadon eltolhatok, egy furatba való bevezetéshez összenyomott helyzetbe hozhatók, amelynél a furat falát nem érik el. Kerek furatok helyett alkalmazhatók más hosszanti csatornák is a körtől eltérő keresztmetszettel és/vagy a bevezetés irányában elszűkülő keresztmetszettel.

A részelemek expandálásával, amit a belső nyílás lehetőleg teljes hosszán felfekvő és egyenletesen emelkedő ékfelületekkel bíró feszítőtest hoz létre, ezek sugárirányban elmozdulnak. A feszítőmozgás során egy, a falat lényegében a teljes hosszán érintő gerincvonal elöl halad és a teljes mozgáslökettel és a teljes hossza mentén behatol a falba. Két részelem esetén ez két egymással szemben fekvő külső tartomány, míg három részelem esetén egy olyan szerkezet jön létre, amely egy fúrófej pofáihoz hasonlít. Ennél azonban, ellentétben a fúrófejjel, nem egy belül fekvő hengeres fúró fogásáról van szó, hanem a külső falba való beavatkozásról.

Egy előnyös kivitelnél a részelemek külső görbületét úgy választjuk meg, hogy azok az expandált keresztmetszetnek feleljenek meg. Mivel ebben az esetben a részelemek oldalvonalai a furatot először érintik, előnyös lehet, ha a megfelelő tartomány keresztmetszetét kissé csökkentjük, hogy egy lehetőleg nagy rögzítőelemet lehessen egy előre kialakított furatba bevezetni, és így a relatív expanziós löket lehetőleg nagy legyen.

Sokszögű osztás esetén a feszítőelem is sokszögűén van kialakítva, és minden egyes külső részelem számára egy megfelelő hasonló csúszófelület van kialakítva.

Ha a találmány szerinti rögzítőelemet ínszalagok vagy hasonlók rögzítésére használjuk, akkor a rögzítőelem kerületén egy megfelelő mélyedés van kialakítva a megfelelő ínszalagszorító beillesztésére.

Lapok és hasonlók rögzítésére egy körbefutó karimaszerű gallér szolgál.

Rendkívül előnyös a találmány esetében az a körülmény, hogy az expanzió a teljes hosszon lényegében egyenletesen következik be úgy, hogy nem tudnak csavaró- vagy lengőmozgások létrejönni, amelyek egyenlőtlen rögzítést eredményeznének, annak veszélyével, hogy helyi túlterhelés jön létre.

Rendkívül előnyös azonkívül, ha a külső profilozás mélysége az elérhető tágulásnak felel meg úgy, hogy a kiszorított csontanyagnak a szerkezeten belül egy összenyomási tartomány áll rendelkezésre.

Egy előnyös kivitel szerint a csontszintézishez való rögzítőelemnek egy, egy üreget határoló, két részelemből álló, lényegében rúd alakúra kialakított felvevőteste és egy feszítőteste van. A csontszilánkok összekötése céljából egy csontfuratba behelyezett felvevőtest üreges alakját megváltozatja, ha a feszítőtestet a részelemektől körülfogott, a felvevőtest teljes hosszán végigérő üreg2

HU 219 634 Β be helyezzük be. A felvevőtest részelemei nincsenek egymással mereven összekötve, hanem csak egy vezetőelem útján vannak egymáshoz képest olyan helyzetben tartva, hogy amikor a feszítőtestet bevisszük az üregbe, akkor a mindenkori részelemek és a felvevőtest hossztengelye között az erre a tengelyre merőleges irányban egy egyenletes távolságváltozás jön létre.

Ily módon - amint azt már az előzőekben ismertettük - előnyös módon elérhető, hogy a részelemek a feszítőfolyamat következtében nem deformálódnak és a rögzítőelem külső fala és a csontanyag között, a rögzítőelem teljes hossza mentén, egy lényegében egyenletes felületi nyomás jön létre.

A vezetőelem, egyenesbe vezetőként, egy nyelvvel és a nyelvet felvevő mélyedéssel van ellátva. A vezetőelemek mindenkor a részelemeknek az egymás felé mutató felületén vannak elhelyezve, és akkor vannak működőkapcsolatban, ha a rögzítőelemet egy csontfúratba helyezzük be.

A felvevőtest részelemei között lévő üregnek négyszögletes, például négyzetes keresztmetszete van, és ez a keresztmetszet a találmány egy további előnyös kivitelének megfelelően egy oldalon, az egyik végtartományban, az üreg nyílásának irányában ékszerűen kibővül. Ezáltal a rúd alakúan kialakított feszítőtest behajtása a sebészeti beavatkozás alatt lényegesen egyszerűbbé válik. A rúd keresztmetszete az üreg négyszögletes keresztmetszetéhez van hozzáigazítva, ugyanakkor az oldal-, illetve magasságmérete az üreg keresztmetszetéhez viszonyítva nagyobb, hogy a kívánt feszítőhatást elérjük. A feszítőtestnek a felvevőtest kibővülő nyílásába való bevezetésének megkönnyítésére a feszítőtestet elkeskenyítjük azáltal, hogy annak bevezetendő végén egy ék alakú élt alakítunk ki.

Az üreg és a feszítőtest négyszögletes keresztmetszete az egyenesbe vezetőkkel együtt működve biztosítja, hogy a feszítőtest behajtásakor a felvevőtest részelemeinek mozgása a párhuzamosságuk és az üreg tengelyéhez képest tükörszimmetrikus helyzetük megtartása mellett megy végbe. Ezáltal lehetővé válik, hogy a részelemek egyenletes, a hossztengelyre merőleges és egymáshoz képest ellentétes irányú mozgást végezzenek, és lényegében egyenletes felületi nyomást hozzanak létre a rögzítőelem külső fala és az azt körülvevő csontanyag között, a rögzítőelem teljes hossza mentén.

A feszítőtestnek az ék alakúra kialakított végszakasszal szemben fekvő vége - a találmány egy más kivitele - szerint profilos fallal van ellátva, amely nagyobb kapcsolódó felületet biztosít egy időszakosan erő- és alakzáróan felütköző sebészeti segédeszköz számára, amelyet a feszítőtest kényelmes kezelése céljából alkalmazunk. Ebből a célból rendkívül előnyös, ha a feszítőtest hossztengelyére keresztirányban nyúló profilszakasznak háromszög alakú keresztmetszete van. A feszítőtest jó kezelése céljából nagyon fontos, hogy a felvevőtest hossza kisebb legyen, mint a feszítőtesté. Ezáltal elérhető, hogy a feszítőtest profilos vége még akkor is megfogható, ha az a felvevőtesten már teljesen áthaladt.

A találmány egy további előnyös kivitele szerint a felvevőtest részelemei egy üreges henger hosszanti féldarabjaiként vannak kialakítva, egy-egy mélyedéssel, amelyek összerakott felvevőtest esetében lényegében négyszögletes üreget képeznek. Azon az oldalon, ahol a feszítőtestet bevisszük, a részelemeknek mindenkor egy karimaszerű gallérja van, amelynek segítségével a felvevőtest az összekötendő csontrészekben lévő furatban pontosan és biztosan elhelyezhető. A gallér egyszerű módon megakadályozza, hogy a felvevőtest a furatba benyomódjon, amikor a feszítőtest behajtása történik.

A felvevőtest részelemeinek alakzáró rögzítése a csontanyagban előnyös módon a részelemek külső falának profilos felületével érhető el. Ebből a célból félgyűrű alakban elhelyezett hornyokat alkalmazunk, amelyeknek háromszög alakú keresztmetszetük van. A hornyok elrendezését úgy választjuk meg, hogy a részelemek egy hosszmetszetének fűrészfog alakú határolóvonala legyen.

A találmány egy további kivitele szerint a részelemeknek különböző keresztmetszetprofiljuk van. Az egyik részelemnek a kerületén a teljes hosszán végigérő lelapítás van kialakítva. Ezáltal előnyös módon a csont furatába behelyezett felvevőtestnél a mindenkori falak között egy kiegészítő szabad tér jön létre, amelybe egy további, a csonthoz tartósan rögzítendő elem helyezhető el. Ez a megoldás például igen előnyös csontszintézises körülményeket hoz létre térdcsuklóműtét esetére, ahol a keresztezett szalagok rögzítésére egy csontdarabot hozzánőtt ínnel lehet egy ilyen szabad térbe behelyezni, és a felvevőtest felfeszítésével rögzíteni lehet.

Mind a felvevőtest, mind a feszítőtest olyan anyagból áll, amely elfogadható biokompabilitás esetén felszívódóan lebomlik és fröccsöntéssel állítható elő. Anyagként előnyösen polilaktidot, poliglikolidot vagy ezen anyagok jobbra vagy balra forduló kopolimeijét alkalmazzuk.

A találmányt részletesebben a rajzok alapján ismertetjük, amelyek a találmány szerinti rögzítőelem példakénti kiviteli alakját tüntetik fel.

Az 1. ábra a rögzítőelem oldalnézete nem feszített állapotban.

Az la. ábra az 1. ábra szerinti rögzítőelem nézete jobbról nézve.

A 2. ábra a rögzítőelem oldalnézete a rajzon nem ábrázolt feszítőelem behajtása után.

A 2a. ábra a 2. ábra szerinti rögzítőelem nézete jobbról nézve.

A 3. ábra a feszítőtest oldalnézete.

A 4. ábra csonttartomány felülnézete, amelybe a vázlatosan ábrázolt rögzítőelem van behelyezve.

Az 1. és la. ábrákon ábrázolt 1 felvevőtest két, különbözőképp kialakított, rúd alakú 2,3 részelemből áll, amelyekben egyforma nagy, tengelyirányban nyúló négyszögletes mélyedés van (lásd 9.2, 9.3 hivatkozási jelek a

2. és 2a. ábrákon). A 2, 3 részelemek egymással szilárdan össze vannak kötve és vezetőelemekkel (lásd 4 és 5 hivatkozási jel a 2. és 2a. ábrákon) vannak az ábrázolt helyzetben tartva és egy hengeres üreges testet képeznek, amely egyik oldalán le van lapítva. A 2 és 3 részelemek mélyedései egy 9 üreget határolnak, amelynek négy3

HU 219 634 Β szögletes keresztmetszete van és az 1 felvevőtest teljes hosszán végigér. A 9 üreg egyik végtartományában, a 9 üreg nyílásának irányában egy ék alakú 11 kibővülés van kialakítva. Ezáltal a hosszúkás egyenes hasábként kialakított, rajzon nem ábrázolt feszítőtest (lásd 20 hivatkozási szám a 3. ábrán) behatolását, a sebészeti beavatkozás közben, megkönnyítjük.

A 3 részelemek kerületének egyoldalú 3.1 lelapítása útján előnyös módon egy szabad tér jön létre a csont furatába behelyezett 1 felvevőtest és a furat fala között, amely üres térbe egy csontszintézis útján összekötendő kiegészítőelem helyezhető be, a feszítőtest behajtása előtt. A rögzítőelem ezen kialakítása előnyös körülményeket teremt térdcsuklóműtétek számára, ahol a keresztezett szalagok rögzítésére van szükség.

Mindegyik 2,3 részelemnek az azonos végén egy karimaszerű 6, 7 gallér van, amely biztosítja, hogy egy, a csontszintetikus beavatkozással összefüggésben a csont lyukába behelyezett 1 felvevőtest a kívánt helyzetben marad, ha a feszítőtestet a 10 tengely mentén a 9 üregbe behajtjuk.

A 2, 3 részelemek kerületén kialakított profilozás a csont furatába behelyezett 1 felvevőtest esetében annak rögzítésére és a csontba a jó erőbevezetés biztosítására szolgál, amikor a feszítőtestet a 9 üregbe behajtjuk. A profilozás azonos, háromszög alakú 8 hornyokból van kialakítva, amelyek a 2, 3 részelemeket mindenkor félgyűrű alakban körülveszik és körbefutó 12 élekbe vannak összevezetve.

A 2. és 2a. ábrákon látható 1 felvevőtest a 9 üregbe behajtott és a rajzon nem ábrázolt feszítőtest útján alakjában meg van nagyobbítva. A 2, 3 részelemek emellett ellentétes irányban és mindenkor ugyanolyan mértékben a 9 üreg 10 tengelyére merőlegesen eltolódnak. Ezt a mozgást egy 5 nyelv és egy négyszögletes 4 kivágással ellátott csúszóvezeték, valamint a 9 üreg négyszögletes kialakítását határoló rúd alakú feszítőtest 9.2,9.3 mélyedései hozzák létre és biztosítják a 2, 3 részelemek profilos falának egyenletes nekinyomását a csontanyaghoz, a rögzítőelem teljes hossza mentén.

A rögzítőelemnek a 3. ábrán ábrázolt 20 feszítőteste - ugyanúgy, mint ahogy az 1 felvevőtest 2, 3 részelemei - olyan anyagból áll, amely az emberi testben felszívódik.

A rúd alakú 20 feszítőtestnek négyszögletes keresztmetszete van, és egyik 21 végénél egy ék alakúan kialakított 21.1 élbe megy át, ami a 20 feszítőtest behajtását a csontanyagba behelyezett 1 felvevőtestbe lényegesen megkönnyíti.

A 20 feszítőtest másik 22 végén 22.1 profilozás van kialakítva, hogy a csontszintézises beavatkozásnál a feszítőtest kezelésére szolgáló szerszámot biztonsággal fel lehessen helyezni. A profilozás háromszög alakú bordákból áll, amelyek a 20 feszítőtest hossztengelyére keresztirányban vannak kialakítva.

A 4. ábrán látható 23 csonttartományban 23.1 furat van kialakítva, amelybe a 2 és 3 részelemekből álló 1 felvevőtest van behelyezve. A 3 részelem kerületének lelapítása révén a 23.1 furat fala és az 1 felvevőtest között egy szabad tér marad. Ezt a teret a csontszintézises beavatkozásnál a rögzítendő elemek behelyezésére lehet felhasználni. így például ez a szabad tér egy térdcsuklóműtétnél, amelynél keresztezett szalagok kipótlására van szükség, előnyös körülményeket teremt egy 24 csontdarab és egy arra erősített 25 ín behelyezésére. A rajzon nem ábrázolt feszítőtest behajtása után a 24 csontdarab és a 25 ín a 3 részelem útján a csont falának nyomódik és ezáltal rögzítődik.

A találmány nincs az előzőekben elmondottakra korlátozva, hanem azon számos változtatás eszközölhető anélkül, hogy a találmány tárgykörét elhagynánk.

Claims (13)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Csontszintézishez való rögzítőelem, amely egy furatba bevihető felvevőtestből és egy feszítőtestből áll, és a felvevőtest, a feszítőtestnek a felvevőtestben lévő hosszirányú furatba vagy egy más, körbefutó fallal bíró nyílásba való behajtásával, ékhatás révén sugárirányban kiterjedni képes, azzal jellemezve, hogy a hosszirányban osztott felvevőtest (1) legalább két, osztott vagy egymással mozgathatóan összekötött részelemből (2, 3) áll, úgyhogy a felvevőtest (1), a feszítőtest (20) behajtásával, a felvevőtest és a feszítőtest (20) kölcsönös ékhatása következtében, lényegében teljes hossza mentén egyenletesen expandálni képesen van kialakítva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy a részelemek (2, 3) egymást lényegében hengeres külső falú és azonos keresztmetszetű testté (1) egészítik ki.
3. 3. A 2. igénypont szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy a henger belső üregének (9,9.2,9.3) lényegében sokszögű keresztmetszete van.
4. 4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy a részelemek (2,3), a külső kerület tartományában, hosszanti teijedelmüknek legalább egy részén, profillal vagy struktúrával vannak ellátva, amely lényegében a rögzítőelemnek a csontba való behajtási irányára keresztirányú, és különösen a részelemeket (2, 3) lényegében félkör alakban körülfogó, háromszög keresztmetszetű hornyokból (8) áll.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy legalább két részelemnek (2,3) különböző keresztmetszetű alakja van.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy legalább az egyik részelem (3) külső görbülete lelapítással (3.1) van ellátva.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy legalább az egyik részelem (2, 3) karimaszerű gallérral (6, 7) van ellátva.
8. 8. Az 1. igénypont szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy az egyik részelemen (2, 3) egy érintőlegesen kinyúló nyelv (5) van, amely a másik részelemen lévő, a nyelv (5) vezető felvételére szolgáló kivágásba (4) való bekapcsolódásra alkalmasan van kialakítva.
9. 9. A 7. igénypont szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy az üreg (9) a részelemeknek (2,3) a gallért (6, 7) hordó vége felé kibővülően van kialakítva.

   HU 219 634 Β
10. 10. Az 1. igénypont szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy a feszítőtest (20) kisebb keresztmetszetű vége (21) lényegében ék alakú éllel (21.1) van ellátva, és/vagy a feszítőtest (20) hossza a részelemek (2, 3) hosszánál nagyobb. 5
11. 11. A 10. igénypont szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy a feszítőtest (20) behajtásakor hátsó vége (22) egy szerszámmal való jobb megfogás érdekében profilozással van ellátva.
12. 12. A 11. igénypont szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy a profilozás két, egymással szemben fekvő oldalfelületen van kialakítva és a feszítőtest (20) hossztengelyére keresztirányban nyúló, előnyösen háromszög keresztmetszetű profilelemei (22.1) vannak.
13. 13. Az 1. igénypont szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy felszívódó anyagból, polilaktidból, poliglikolidból vagy ezen anyagok jobbra vagy balra forduló kopolimeréből van kialakítva.