HU217845B

HU217845B - P450 1A2 inhibitorokat és tacrine-t tartalmazó gyógyászati készítmény alkalmazása, valamint eljárás a készítmény előállítására

Info

Publication number: HU217845B
Application number: HU9500704A
Authority: HU
Inventors: Thomas F. Woolf
Original assignee: Warner-Lambert Co.
Priority date: 1992-09-10
Filing date: 1993-09-08
Publication date: 2000-04-28
Also published as: PT659082E; WO1994005296A2; ES2171419T3; SK26495A3; DK0659082T3; US5466696A; FI951024A; AU5290593A; NO950909L; HUT70979A; NO950909D0; WO1994005296A3; EP0659082B1; CZ48095A3; FI951024A0; HU9500704D0; EP0659082A1; AU669586B2; KR950703339A; JPH08501105A

Abstract

A találmány P450 1A2 inhibitor hatásos oxidázgátló mennyiségét éstacrine-t tartalmazó gyógyászati készítmény alkalmazása tacrinemetabolizmusának gátlására. Az oxidázinhibitor például egynaftiridin-, xantin-, fenoxi-- amino-alkán-, karbamoil-imidazol-,heterociklusos guanidin-, kinolin- vagy egy trifluor-metil-oximéter-származék lehet. A találmány tacrine-t és P450 1A2 oxidázinhibitorttartalmazó készítmények előállítására is vonatkozik. ŕ

Description

A találmány tárgya P450 1A2 inhibitorokat és tacrine-t tartalmazó gyógyászati készítmény alkalmazása, valamint eljárás a készítmény előállítására.

Nitrogénatomon helyettesített akridinek felhasználását már a korábbiakban is javasolták a dementia senilis, például az Alzheimer-kór kezelésében. Ilyen anyagokat ismertetnek például a következő szabadalmi dokumentumokban: 4,631,286, 4,695,573, 4,754,050, 4,816,456, 4,835,275, 4,835,275, 4,839,364 és 4,999,430 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, valamint 2,091,249 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás. Ezek a dokumentumok a jelen leírásban teljes egészükben referenciaként szolgálnak.

A tacrine vagy l,2,3,4-tetrahidro-9-amino-akridinmonohidrát-monohidroklorid (THA) alkalmazásával már klinikai vizsgálatokat is végeztek Alzheimer-kórban szenvedő betegeken. A THA-val kezelt betegek szérummeghatározása azt jelezte, hogy igen gyorsan THA metabolitok képződnek. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a THA beadását követően néhány betegben a májenzimek aktivitása fokozódott, amely - a beszámolók szerint - a kezelés megfelelő módosításával kontrollálható. W. K. Summers, T. H. Tachiki és A. Kiing: „ Tacrine In The Treatment Of Alzheimer’s Disease”, Eur. Neurol., 29. (Suppl. 3): 28-32. (1989). A korábbiakban már a THA többféle metabolitját ismertették. C. A. Truman, J. M. Ford, C. J. C. Roberts: „Comparison of the Chromatographic Characteristics of Metabolites of Tacrine Hydrochloride in Humán Serum and Urine with those of In Vitro Metabolic Products From Hepatic Microsomes”, Biochemical Pharmacology, Vol. 42., No. 4., pp. 956-959. (1991). A THA az állatokban és az emberben nagymértékben metabolizálódik többféle monohidroxi- és dihidroxi-metabolittá, amelyek közül néhány glükuronidszármazékok formájában kerül kiválasztásra.

A P450 citokrómoknak (P450) már a korábbiakban is tulajdonítottak olyan tulajdonságot, ami a kémiai anyagok monooxigenálását eredményezi. Erről a monooxigenáz enzimeket tartalmazó hemoproteinről - amely 450 nm közelében csökkent szén-monoxid-abszorpciós spektrummaximumot mutat - ismert, hogy különféle oxidációs reakciókat katalizál, így például az endogén és exogén vegyületek hidroxilezését is katalizálja. M. R. Jachau, „Substrates, Specificities and Functions of the P450 Cytochromes”, Life Sciences, Vol. 47., pp. 2385-2394. (1990). Jelenleg is kiterjedt kutatások folynak azoknak a mechanizmusoknak a felderítésére, amelyek segítségével a P450-ek alkalmassá válnak az oxigéntranszfer-reakciók katalizálására. B. Testa és P. Jenner, „Inhibitors Of Cytochrome P-450s and Their Mechanism of Action, Drug Metabolism Reviews, 12. (1), 1-117. (1981); F. P. Guengerich, „Cytochrome P450: Advances and Prospects”, FASEB J., Vol. 6., pp. 667-668. (1992); K. Brosen, M. Murray és G. F. Reidy, „Recent Developments In Hepatic Drug Oxidation Implications Fór Clinical Pharmacokinetics ”, Clin. Pharmacokinet., 18. (3), 220-239. (1990); valamint M. Murray és G. F. Reidy, „Selectivity in the Inhibition ofMammalian Cytochrome P-450 By Chemical Ágenst, Pharmacological Reviews, 42., 85-101. (1990).

Murray és Reidy (fenti mű) azt állítja, hogy a P450ek mindenütt jelen lévő enzimek, amelyek az emlőssejtek sima endoplazmatikus reticulumában éppúgy megtalálhatók, mint ezeknek a sejteknek a mitokondriális frakcióiban. A P450 az enzimeknek egy olyan multigéncsaládját alkotja, amelynek napjainkig közel 150 izoformját azonosították. T. D. Porter és M. J. Coon, „ Cytochrome P-450: Multiplicity of Isoforms, Substratesm and Catalytic and Regulatory Mechanism, J. Bioi. Chem., Vol. 266., 13 469-13 472. (1991). A P450 reakció-körfolyamat a következőkben foglalható össze: először egy szubsztrátmolekula (RH) a citokróm ferriformájához kötődik, amelynek eredményeként egy biner komplex jön létre, valamint a ferrienzim spinegyensúlyában az alacsony spinállapotból eltolódás történik a magas spinállapotba. A korábbiakban már találtak néhány olyan bizonyítékot, ami arra utal, hogy ez a konfiguráció a flavoprotein reduktázból könnyebben átvisz egy elektront a ferro-P450 szubsztrátkomplexbe. Ugyanakkor azonban nem minden P450 mutat összefüggést a magas spintartalom és a redukciós sebesség között. Többek véleménye szerint a redukciós sebesség szabályozásában számos tényező játszik szerepet, így - egyebek mellett - például a P450 szubsztrát jellege, az enzim/szubsztrát komplex topográfiája, valamint az oxidálható atomok potenciálja. A molekuláris oxigén a ferroP450 szubsztrátkomplexhez kötődik, s így kialakul a ferro-dioxigén komplex, amelyet ezt követően egy, a P450 reduktázból (vagy például bizonyos esetekben a citokróm ó₅-ön és ennek reduktázán keresztül a redukált nikotinamid-adenin-dinukleotidból) származó második elektron redukál. A redukált ferro-dioxigén komplexben lévő dioxigénkötés felhasadása azt eredményezi, hogy az oxigén egyik atomja a szubsztrátba inzertálódik, a másik oxigén vízzé redukálódik, és újraképződik a ferrihemoprotein.

Az enzimek P450 családjának egyedi tagjait és az ezekhez kapcsolódó vegyes funkciós oxidázaktivitásokat extrahepaticus szövetekben, köztük az agyban, a mellékvesében, a vesében, a herében, a petefészekben, a tüdőben és a bőrben már leírták. Az egyedi P450-ek jellemzésére a különféle kémiai anyagok általi indukálhatóságukat alkalmazzák. Az egyedi P450 enzimek, például a P450 1 Al és 1A2 alcsalád indukcióját a fokozott mRNS-transzkripció szabályozási folyamatai és az enzimatikus aktivitás expressziója szempontjából széleskörűen tanulmányozták. Megállapították, hogy az olyan anyagok, mint a béta-naftaflavon (béta-NF), a 3metil-kolantrén (3-MC), az arochlor 1254 (ACLR), valamint a 2,3,7,8-tetraklór-dibenzo-p-dioxin (TCDD) a P450 1A jelzéssel ellátott alcsaládot hordozó P450 enzimek induktoraiként osztályozhatók. Napjainkig két, nevezetesen az 1A1 (nem hepaticus) és az 1A2 (hepaticus) jelzéssel ellátott egyedi P450 enzim karakterizálását végezték el több laboratóriumban is. Az enzimek hepaticus P450 1A alcsaládját és különösen a lényegi alkotó 1A2 enzimet indukáló anyagok közül a 3-MC, a cigarettafüst, a béta-NF, a TCDD és az ACLR, valamint az izofravol és a pézsma-xilolok (musk xylenes) az 1A2 előnyös induktorai. M. Murray és G. F. Reidy,

HU 217 845 Β .Selectivity In The Inhibition OfMammalian Cytochromes P450 By Chemical Agents”, Pharmacological Reviews, 42., 85-101. (1990); valamint F. P. Guengerich, „Characterization of Humán Microsomal Cytochrome P-450 Enzymes”, Annu. Rév. Pharmacol. Toxicol., Vol. 29., pp. 241-264. (1989).

A jelen találmány egyik célja a humán testfolyadékokban (vérben, plazmában, agyban, májban stb.) lévő tacrine metabolikus stabilitásának javítása.

A találmány másik célkitűzése a tacrine stabil koncentrációjának biztosítása az emlőstestfolyadékokban.

A találmány az enzimek P450 citokróm 1A alcsaládjának (1A2) inhibitorait és tacrine-t együttesen tartalmazó gyógyászati készítmény alkalmazása, tacrine metabolizmusának gátlására.

A jelen találmány továbbá valamely naftiridint és tacrine-t tartalmazó gyógyászati készítmény alkalmazása, tacrine metabolizmusának gátlására.

A jelen találmány továbbá valamely xantint és tacrine-t tartalmazó gyógyászati készítmény alkalmazása, tacrine metabolizmusának gátlására.

A jelen találmány továbbá valamely fenoxi-aminoalkánt és tacrine-t együttesen tartalmazó gyógyászati készítmény alkalmazása, tacrine metabolizmusának gátlására.

A jelen találmány továbbá valamely karbamoil-imidazolt és tacrine-t együttesen tartalmazó gyógyászati készítmény alkalmazása, tacrine metabolizmusának gátlására.

A jelen találmány továbbá valamely guanidin-imidazolt, például cimetidint - A-ciano-jV’-metil-V”-{2{[(5-metil-l/7-imidazol-4-il)-metil]-tio}-etil}-guanidint - és tacrine-t együttesen tartalmazó gyógyászati készítmény tacrine metabolizmusának gátlására.

A jelen találmány továbbá valamely kinolint, például chloroquint [7-klór-4-(4-dietil-amino-l-metil-butil-amino)-kinolint] és primaquint [8-(4-amino-l-metilbutil-amino)-6-metoxi-kinolint] és tacrine-t együttesen tartalmazó gyógyászati készítmény tacrine metabolizmusának gátlására.

A jelen találmány továbbá valamely trifluor-metiloximétert, például fluvoxamine-t - más néven 5-metoxi1 -[4-(trifluor-metil)-pentil]-1 -pentanon-O-(2-aminoetil)-oximot - és tacrine-t együttesen tartalmazó gyógyászati készítmény tacrine metabolizmusának gátlására.

A fentiekben hivatkozott szakirodalmi, illetve szabadalmi dokumentumok egyike sem ad ismertetést olyan alkalmazásoknál, amelyek megfelelőek lennének a stabilitás fenntartására, illetőleg olyan módszerekről, amelyek lehetővé tennék, hogy a nitrogénatomon helyettesített akridinek ne metabolizálódjanak. Amennyiben a nitrogénatomon helyettesített akridinek metabolizálódását meg tudnánk akadályozni, ezeket a vegyületeket hatékony szerekként lehetne felhasználni a dementia senilis kezelésében.

A korábbiakban leírt célkitűzéseket a jelen találmány szerinti alkalmazás segítségével tudjuk megvalósítani.

A találmány tárgya továbbá eljárás P450 1A2 hatásos oxidázgátló mennyiségét és tacrine-t tartalmazó kompozíció előállítása.

Egy lehetséges, a találmány szerinti megoldás értelmében olyan készítményt állítunk elő, amely a tacrine-t valamely naftiridin hatásos oxidázgátló mennyiségével együtt tartalmazza.

Egy további, a találmány szerinti megoldás értelmében olyan készítményt állítunk elő, amely a tacrine-t valamely xantin hatásos oxidázgátló mennyiségével együtt tartalmazza.

Egy további, a találmány szerinti megoldás értelmében olyan készítményt állítunk elő, amely a tacrine-t valamely fenoxi-amino-alkán hatásos oxidázgátló mennyiségével együtt tartalmazza.

Egy további, a találmány szerinti megoldás értelmében olyan készítményt állítunk elő, amely a tacrine-t valamely karbamoil-imidazol hatásos oxidázgátló mennyiségével együtt tartalmazza.

Egy további, a találmány szerinti megoldás értelmében olyan készítményt állítunk elő, amely a tacrine-t valamely guanidin-imidazol hatásos oxidázgátló mennyiségével együtt tartalmazza.

Egy további, a találmány szerinti megoldás értelmében olyan készítményt állítunk elő, amely a tacrine-t valamely kinolin hatásos oxidázgátló mennyiségével együtt tartalmazza.

Egy további, a találmány szerinti megoldás értelmében olyan készítményt állítunk elő, amely a tacrine-t valamely trifluor-metil-oximéter hatásos oxidázgátló mennyiségével együtt tartalmazza.

Az ábrák rövid ismertetése

Az 1. ábra a tacrine humán szervezetben valószínűsített metabolizmusát mutatja be.

A 2. ábra a tacrine humán májmikroszómákban történő irreverzíbilis kötődésének valószínűsített metabolizmusát ábrázolja.

Az előnyös megoldások ismertetése

A jelen találmány a tacrine metabolizmusának gátlására, illetve a metabolizmus mértékének csökkentésére vonatkozik. Megállapítottuk, hogy a tacrine a P450 (P450 citokróm) monooxigenáz enzimek, különösen az 1A2 típusú enzim által metabolizálódnak.

A jelen leírásban ismertetett tacrine-t metabolizáló P450-ek közé azok az enzimek tartoznak, amelyeket például az olyan anyagok indukálnak, amilyen a 3-MC, a cigarettafüst, a béta-NF, a TCDD és az ACLR. Ezek az 1A alcsaládhoz tartozó enzimek hemoproteint tartalmazó oxigenázok, s az enzimatikus aktivitásukat a fent említett kémiai anyagok fokozzák vagy kiváltják (indukálják). A jelen leírásban ismertetett tacrine metabolizálódásának meggátlása érdekében arra volna szükség, hogy ezeknek a májban lokalizált, hemoproteineket tartalmazó enzimeknek az aktivitását gátoljuk. Elvégeztük az alkalmas P450 oxigenázok jellemzését, mégpedig egyrészt a P450 1A2 (P450 1A2 citokróm) általános terminológiának megfelelően, másrészt pedig azon kémiai anyagok alapján is, amelyek ezeknek az enzimeknek a működését okozzák, illetve kiváltják. A patkányban és a humán szervezetben lévő P450 1A alcsaládokra karakterisztikus specifikus aminosavszekvencia jellemzését a korábbiakban már ismertették. P. Soucek és I. Gut, „Cytochromes P—450 In Rats; Structures, Functions,

HU 217 845 Β

Properties and Relevant Humán Forms, Xenobiotiea, Vol. 22., pp. 83-103.(1992).

A jelen találmány megvalósításakor alkalmazott tacrine, valamint a céljaink szerint csökkentendő vagy eliminálandó metabolizmus folyamata a korábbiakban már ismertetésre került(ek) például a 4,816,456 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban.

A találmány szerinti megoldás során jól alkalmazható P450 1A2 inhibitorok első osztályába tartoznak a 4,359,578 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett típusú naftiridinek. Lásd az 1 általános képletű vegyületeket:

ahol a képletben

X jelentése halogénatom, különösen fluoratom,

R, jelentése etilcsoport vagy vinilcsoport, és R₂ jelentése hidrogénatom vagy rövid szénláncú alkilcsoport, valamint a vegyületek gyógyszerészeti szempontból elfogadható sói.

Az előbbiekben említett naftiridinek előállítását a 4,359,878 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismerteti (lásd a hivatkozott szabadalmi leírás előállítási példáit, valamint ugyanott az 5. hasáb 16. sorától a 8. hasáb 61. soráig terjedő szövegrészt).

Egy lehetséges terápiás előírás értelmében előbb 1-2 napon keresztül (naponként 400-800 mg) enoxacint adagolunk {az állandósult [stacionárius (steady State)] enoxacin-plazmakoncentráció elérése érdekében}, majd ezt követően megkezdjük a tacrine-terápiát (20-160 mg/nap), amelynek során a tacrine és az enoxacin együttes adagolását vagy egy készítménytermék vagy pedig egyedi dózisformák alkalmazásával végezzük. Az enoxacint a Merck Index 11. kiadása (1989) a 3540 hivatkozási szám alatt az 1-etil-6-fluor-1,4-dihidro-4-oxo-7-( 1 -piperazinil)-1,8-naftiridin-3-karbonsav kémiai név megadása mellett ismerteti.

A találmány szerinti megoldás során jól alkalmazható P450 1A2 inhibitorok második osztályába tartoznak a 2 091 249 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban ismertetett típusú xantinok. Lásd a 2 általános képletű vegyületeket:

(2) ahol a képletben

R¹ és R³ jelentése egymástól függetlenül 1-6 (előnyösen legfeljebb 4) szénatomos alkilcsoport, és

R² jelentése ciklohexil-, furil-, tetrahidrofuril- vagy tienilcsoport, valamint ezeknek a vegyületeknek egy alkálifémmel vagy egy nitrogéntartalmú szerves bázissal képezett, gyógyszerészeti szempontból elfogadható sói.

Az előbbiekben említett xantinok előállítását a

091 249 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás ismerteti (lásd a hivatkozott szabadalmi leírás előállítási példáit, valamint ugyanott az 1. oldal 38. sorától a 2. oldal 44. soráig terjedő szövegrészt).

Egy lehetséges terápiás előírás értelmében előbb 1-2 napon keresztül (naponként 300-800 mg) egy előnyös xantint, furafylline-t [l//-purin-2,6-dion-3-(2-furanil-metil)-3,7-dihidro-l,8-dimetil] adagolunk {az állandósult [stacionárius (steady State)] furafylline-plazmakoncentráció elérése érdekében}, majd ezt követően megkezdjük az előnyös amino-akridin-terápiát, azaz a tacrine-terápiát (20-160 mg/nap), amelynek során a tacrine és a furafylline együttes adagolását vagy egy készítménytermék, vagy pedig egyedi dózisformák alkalmazásával végezzük.

A találmány szerinti megoldás során jól alkalmazható P450 1A2 inhibitorok közé tartoznak továbbá a

659 019 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett fenoxi-amino-alkánok. Lásd a 3 általános képletű vegyületeket:

ahol a képletben

R jelentése hidrogénatom vagy 1-3 szénatomos alkilcsoport,

Ri jelentése hidrogénatom vagy 1-2 szénatomos alkilcsoport, valamint

R₂, R₃, R₄, R₅ és R_é jelentése azonosan vagy egymástól eltérően hidrogénatom vagy 1-5 szénatomos, előnyösen 1-2 szénatomos alkilcsoport; előnyösen azonban az R_b R₂, R₃, R₄, R₅ és R₆ legalább egyikének jelentése hidrogénatomtól eltérő, és amennyiben R| és R₄ mindegyikének jelentése metilcsoport, akkor a további R, R₂, R₅ és Rg jelentése hidrogénatomtól eltérő, vagy ezeknek a vegyületeknek egy nem toxikus, gyógyszerészeti szempontból elfogadható savaddíciós sója.

Az előbbiekben említett fenoxi-amino-alkánok előállítását a 3,659,019 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismerteti (lásd a hivatkozott szabadalmi leírás előállítási példáit, valamint ugyanott a 2. hasábot és a 3. hasábot).

Egy lehetséges terápiás előírás értelmében előbb 1 -2 napon keresztül (naponként 100-800 mg) egy elő4

HU 217 845 Β nyös fenoxi-amino-alkánt, például mexiletine-t adagolunk {az állandósult [stacionárius (steady State)] mexiletine-plazmakoncentráció elérése érdekében}, majd ezt követően megkezdjük az előnyös amino-akridin-terápiát (20-160 mg/nap), amelynek során a tacrine és a mexiletine együttes adagolását vagy egy készítménytermék, vagy pedig egyedi dózisformák alkalmazásával végezzük. A mexiletine-t a Merck Index 11. kiadása (1989) a 6094 hivatkozási szám alatt az 1-(2,6-dimetilfenoxi)-2-propánamid kémiai név megadása mellett ismerteti.

Az 1A2 típusú P450 inhibitorok egy negyedik csoportjába a 4 általános képletű karbamoil-imidazol-származékok tartoznak:

C-NH (R-J

V_NJLc —NH (Rj_) (4) ahol a képletben

R jelentése 1-20 szénatomos alkilcsoport, előnyösen

1-4 szénatomos alkilcsoport és legelőnyösebben metilcsoport, valamint

R, jelentése egymástól függetlenül 1-20 szénatomos alkilcsoport, előnyösen 1-4 alkilcsoport és legelőnyösebben metilcsoport.

Ezeknek a vegyületeknek az előállítási eljárása a következő szakirodalmi helyen került ismertetésre: N. B. Vinogradova és N. U. Khromov-Borisov, Zhur. Obschei Khim., 1466-70. (1961) [Chemical Abstracts, 55., 2350li (1961)], valamint N. B. Vinogradova és N. U. Khromov-Borisov, Med. Prom. SSSR, 19. (6), 7-13. (1965) [Chemical Abstracts, 63., 11538d (1965)].

Egy lehetséges terápiás előírás értelmében előbb 1-2 napon keresztül (naponként 100-800 mg) egy előnyös karbamoil-imidazolt, például ethimizolt adagolunk {az állandósult [stacionárius (steady State)] ethimizolplazmakoncentráció elérése érdekében}, majd ezt követően megkezdjük az előnyös amino-akridin-terápiát, nevezetesen a tacrine-terápiát (20-160 mg/nap), amelynek során a tacrine és az ethimizol együttes adagolását vagy egy készítménytermék, vagy pedig egyedi dózisformák alkalmazásával végezzük. Az ethimizol más néven 1 -etil-4,5-bisz(metil-karbamoil)-imidazolként ismert.

Az 1A2 típusú P450 inhibitorok egy további csoportjába az 5 általános képletű heterociklusos guanidinszármazékok tartoznak:

(5) ahol a képletben

A jelentése olyan, hogy az általános képletben feltüntetett szénatommal egy olyan, telítetlen heterociklusos magot képez, amely legalább egy nitrogénatomot és adott esetben egy további heteroatomot, például kénatomot és oxigénatomot tartalmaz, s az említett telítetlen, heterociklusos mag a következő vegyületek valamelyike: imidazol, pirazol, pirimidin, pirazin, piridazin, tiazol, izotiazol, oxazol, izoxazol, triazol, tiadiazol, benzimidazol vagy 5,6,7,8-tetrahidroimidazo[ 1,5-a]píridin,

X! jelentése hidrogénatom, rövid szénláncú alkilcsoport, hidroxilcsoport, trifluor-metil-csoport, benzilcsoport, halogénatom, aminocsoport, vagy

X! jelentése előnyösen hidrogénatom, metilcsoport, brómatom, aminocsoport vagy hidroxilcsoport,

X₂ jelentése előnyösen hidrogénatom.

A találmány szerinti vegyületek egyik előnyös csoportjába az olyan 5 általános képletű származékok tartoznak, amelyek képletében Y jelentése kénatom, k értéke 1, m értéke 2, és

R, jelentése metilcsoport.

Különösen jól alkalmazhatónak találtuk a következő egyedi vegyületeket: 7V-ciano-V’-metil-/V”-{2-[(4-metil-5-imidazolil)-metil-tio]-etil}-guanidin, 7V-ciano-7V’etil-7V”-{2-[(4-metil-5-imidazolil)-metil-tio]-etil}-guanidin, yV-ciano-7V’-metil-jV’'-{2-[(4-bróm-5-imidazolil)-metil-tio]-etil}-guanidin, V-ciano-/V’-metil-V’-[2-(2-tiazolil-metil-tio)-etil]-guanidin és 7V-ciano-7V’-metil-7V”-[2(3-izotiazolil-metil-tio)-etil]-guanidin.

A fentiekben említett vegyületeknek az előállítási eljárása a 3,950,333 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban került ismertetésre (különös tekintettel az előállítási példákra).

Egy lehetséges terápiás előírás értelmében előbb 1-2 napon keresztül (naponként 100-800 mg) egy előnyös heterociklusos guanidint, például cimetidine-t adagolunk {az állandósult [stacionárius (steady State)] cimetidine-plazmakoncentráció elérése érdekében}, majd ezt követően megkezdjük az előnyös amino-akridinterápiát, nevezetesen a tacrine-terápiát (20-160 mg/nap), amelynek során a tacrine és a cimetidine együttes adagolását vagy egy készítménytermék, vagy pedig egyedi dózisformák alkalmazásával végezzük.

Az 1A2 típusú P450 inhibitorok egy másik előnyös csoportjába a 6 általános képletű kinolinszármazékok tartoznak:

(6) ahol a képletben

Y jelentése aminocsoport, amelyet a következő csoportok valamelyike helyettesít: amino-(rövid szénláncú alkil)-csoport, (rövid szénláncú alkil)-amino-(rövid szénláncú alkil)-csoport, di(rövid szénláncú alkil)-amino-(rövid szénláncú alkil)-csoport, rövid szénláncú alkil-amino-csoport, di(rövid szénláncú

HU 217 845 Β alkil)-amino-csoport, egy hattagú, nitrogénatomot tartalmazó heterociklusos csoporttal helyettesített rövid szénláncú alkilcsoport, hidroxi-(rövid szénláncú alkil)-csoport, hidroxi-aril-csoport, halogénezett rövid szénláncú alkilcsoport,

X jelentése rövid szénláncú alkilcsoport, rövid szénláncú alkoxicsoport, merkapto-(rövid szénláncú alkilj-csoport, hidroxi-(rövid szénláncú alkilj-csoport, arilcsoport, halogénatom (például klór-, brómvagy jódatom) vagy rövid szénláncú alkil-tio-csoport, ahol Y az A és B gyűrű egyikében, míg X az A és B gyűrű egyikében vagy mindegyikében lehet jelen.

Legelőnyösebben a kinolingyűrűben lévő nitrogénatomhoz képest alfa-helyzetben lévő szénatomot nem helyettesíti hidrogénatomtól eltérő szubsztituens.

A fentiekben említett kinolinok és előállítási eljárásuk ismertetése megtalálható például a következő szabadalmi, illetve szakirodalmi dokumentumokban: 2,233,970 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, különös tekintettel az 1. oldal, bal hasáb, 35. sortól az 1. oldal jobb hasáb 40. sorig terjedő szövegrészre, valamint az előállítási példákra; Merck Index 11. kiadás, Merck & Co., Inc. (1989), 21634 7751 hivatkozási szám; Elderfield et al., J. Am. Chem. Soc., 68., 1525. (1946); javított eljárás: Elderfield et al., J. Am. Chem. Soc., 77., 4716. (1955); áttekintő összefoglalás: Olenick, Antibiotics, Vol. 3., J. W. Corcoran, F. E. Hahn, Eds. (Springer-Verlag, New York, 1975), pp. 516-520.

Előnyös vegyületként a chloroquine és a primaquin említhető.

Egy lehetséges terápiás előírás értelmében előbb 1-2 napon keresztül (naponként 100-800 mg) egy előnyös kinolint, például chloroquine-t vagy primaquint adagolunk {az állandósult [stacionárius (steady State)] chloroquine- vagy primaquin-plazmakoncentráció elérése érdekében}, majd ezt követően megkezdjük az előnyös amino-akridin-terápiát, nevezetesen a tacrineterápiát (20-160 mg/nap), amelynek során a tacrine és a chloroquine vagy a primaquin együttes adagolását vagy egy készítménytermék, vagy pedig egyedi dózisformák alkalmazásával végezzük.

Az 1A2 típusú P450 inhibitorok egy másik előnyös csoportjába a 7 általános képletű trifluor-metil-oximszármazékok,

(ch₂)₃—R (7) valamint ezeknek a vegyületeknek gyógyszerészeti szempontból elfogadható savakkal képezett sói tartoznak; a fenti általános képletben

R jelentése cianocsoport, ciano-metil-csoport vagy etoxi-metil-csoport.

Az egyik előnyös anyag a fluvoxamine. A további előnyös vegyületek közé tartoznak például a következő származékok: 5-metoxi-4’-trifluor-metil-valerofenon-O-(2-amino-etil)-oxim-maleát (1:1); 5-etoxi-4’-trifl uor-metil-valerofenon-0-(2-amino-etil)-oxim-fumarát (1:1); 4-ciano-4’-trifluor-metil-butirofenon-0-(2amino-etil)-oxim-hidroklorid; 5-ciano-4’-trifluor-metil-valerofenon-O-(2-amino-etil)-oxim-hidroklorid; 5ciano-4’-trifluor-metil-valerofenon-O-(2-amino-etil)oxim-hidroklorid; 5-metoxi-4’-trifluor-metil-valerofenon-0-(2-amino-etil)-oxim-maleát (1:1); 5-etoxi-4’trifluor-metil-valerofenon-O-(2-amino-etil)-oxim-fumarát (1:1); 5-ciano-4’-trifluor-metil-valerofenon-O-(2amino-etil)-oxim-hidroklorid; 5-etoxi-4’-trifluor-metilvalerofenon-O-(2-amino-etil)-oxim-fumarát (1:1).

Az oximéter-vegyületek és ezek előállítási eljárásai például a következő szabadalmi dokumentumokban, illetve szakirodalmi helyeken kerültek ismertetésre: 4,085,225 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, különös tekintettel az ott megadott előállítási példákra; Merck Index 11. kiadás, Merck & Co., Inc. (1989), 4138 hivatkozási szám; „Inhibition of 5-HT uptake”, V. Claassen et al., Brit. J. Pharmacol., 60., 505. (1977); „HPLC determ inplasma”, G. J. De Jong, J. Chromatog., 183., 203. (1980); „Quantitative EEG, psychometric and pharmacokinetic studies in mán ”, B. Saletu et al., J. Neurol. Transm., 49., 63. (1980); „ Use in endogenous depress”, J. E. De Wilde, D. P. Doogan, J. Affective Disord., 4., 249. (1982); „Effects on Clonidine-induced Depression in Mice”, J. Máj et al., J. Neurol. Transm., 55., 19. (1982); áttekintő összefoglalás: Brit. J. Clin. Pharmacol., 15., Suppl. 3., 347S-450S (1983); „Review of pharmacology, clinical efficacy”, P. Benfield, A. Ward, Drugs, 32., 313. (1986). A fluvoxamine-t a P450 1A2 citokróm potens inhibitoraként is tárgyalják a szakirodalomban: „Fluvoxamine Is A Potent Inhibitor Of Cytochrome P450 1A2 ”, Biochemical Pharm., Vol. 45., No. 6., pp. 1211-1214. (1993).

Egy lehetséges terápiás előírás értelmében előbb 1-2 napon keresztül (naponként 10-800 mg) egy előnyös trifluor-metil-oximétert, például fluvoxamine-t adagolunk {az állandósult [stacionárius (steady State)] fluvoxamine-plazmakoncentráció elérése érdekében}, majd ezt követően megkezdjük az előnyös amino-akridin-terápiát, nevezetesen a tacrine-terápiát (20-160 mg/nap), amelynek során a tacrine és a fluvoxamine együttes adagolását vagy egy készítménytermék, vagy pedig egyedi dózisformák alkalmazásával végezzük.

A találmány alábbi, példaszerű ismertetése során - amennyiben külön, más jelölést nem alkalmazunk valamennyi „rész” tömegrészre vonatkozik, míg a „fok” egységek minden esetben Celsius-fokot jelölnek.

1. példa - A tacrine in vivő metabolizálödása

Egyetlen dózisos farmakokinetikai és metabolikus diszpozíciós vizsgálatokat végeztünk, amelyek során önként jelentkező férfiaknak kétféle dózismennyiségben [^l4C]tacrine HCl-ot adtunk. Az önként jelentkező férfiaknak először orálisan 10 mg (100 pCi) [¹⁴C]tacrine-HCl-ot adtunk be, majd egy hónappal később orális dózis formájában 40 mg (100 μθ) [^l4C]tacrine-HCl-ot alkalmaztunk. A beadás előtt és a beadást követően

HU 217 845 Β órán keresztül plazma- és vörösvérsejt- (RBC) mintákat vettünk. Vizelet- és székletmintákat is vettünk, ezeknek az esetében a mintavétel a beadást megelőzően, illetve a beadást követően 96 órán keresztül történt. A vizelet- és a plazmamintákat folyadékszcintillációs spektrometriás úton közvetlenül analizáltuk, míg a vörösvérsejtmintákat a számlálás előbb szolubilizáltuk. A plazmát egy jóváhagyott HPLC/fluoreszcens módszer segítségével tacrine-ra, 1-hidroxi-tacrine-ra, 2-hidroxi-tacrine-ra és 4-hidroxi-tacrine-ra vizsgáltuk. A vizelet metabolikus jellemzését HPLC radioaktivitás-detektálással végeztük. A metabolitokat HPLC/fotodióda-elrendezés/tömegspektrometria segítségével azonosítottuk.

A 10 mg-os [¹⁴C]tacrine HCl dózis orális beadását követően a ¹⁴C-aktivitásnak a vizeletben és székletben történő kumulatív visszanyerése - az előbbi sorrendnek megfelelően - 56,5%-os, illetve 23,2%-os átlagértéket mutatott. Az átlagos teljes visszanyerés 79,4% volt. A 40 mg-os [¹⁴C]tacrine HCl dózis orális beadását követően a ¹⁴C-aktivitásnak a vizeletben és székletben történő kumulatív visszanyerése - az előbbi sorrendnek megfelelően - 54,1%-os, illetve 20,8%-os átlagértéket mutatott. Az átlagos teljes visszanyerés 74,9% volt.

A plazma-radioaktivitás esetében a maximális plazmakoncentráció eléréséhez szükséges idő (t_max) a tacrine és valamennyi metabolit esetében mindkét tacrinedózis orális beadása után hozzávetőleg két óra volt. A görbe alatti átlagos teljes plazmakoncentráció-terület (nulla időponttól az utolsó detektálható koncentrációig) [AUC(O-tldc)] a dózissal arányosan nőtt, míg az 1-hidroxi-tacrine, a 2-hidroxi-tacrine és a tacrine esetében az AUC(O-tldc)-értékek a dózissal arányosnál nagyobb mértékben nőttek. A tacrine, az 1-hidroxi-tacrine, a 2hidroxi-tacrine és a 4-hidroxi-tacrine esetén az átlagos AUC(O-tldc) értéke a 10 és 40 mg-os dózisok mellett nyert átlagos teljes plazma-radioaktivitás AUC(O-tldc)értékének - az előbbi sorrendnek megfelelően 3%-át, illetve 4%-át tette ki. Valamennyi önként jelentkezőnél azt tapasztaltuk, hogy az 1-hidroxi-tacrine plazmából történő eliminációjának sebességét a képződés sebessége limitálta.

A vizeletnek a beadást követő 24 órán keresztül végzett HPLC radioaktivitás-jellemzése azt mutatta, hogy a tacrine intenzíven metabolizálódott, miközben a változatlan hatóanyag csak nyomokban került kiválasztásra. A 10 vagy 40 mg-os tacrine-dózisok beadása után a kromatogramokban nagyszámú, poláros radioaktív komponens jelenlétét mutató csúcsokat észleltünk, amely poláros komponensek a vizelet (a dózis 33%-át kitevő) radioaktivitásának mintegy 67%-át tették ki. Ezeknél a dózismennyiségeknél a metabolikus profilokban semmiféle különbséget nem észleltünk, s egyetlen metabolitnak az aránya sem haladta meg a dózis 5%-át. Az 1. ábra a tacrine humán szervezetben valószínűsített metabolizmusát mutatja be. Ugyanebben a vizsgálatban megfigyeltük, hogy a nem dohányzó személyek esetén tapasztaltakhoz viszonyítva a dohányosok szervezetében a kiválasztás kisebb mértékű, illetve az 1-hidroxi-tacrine plazmakoncentrációja alacsonyabb értékű volt. A korábbiakban már bemutatták, hogy a humán hepaticus

P450 1A2 cigarettafüsttel indukálható. D. Sesardic, A. R. Boobis, R. J. Edwards és D. S. Davies, „A Form of Cytochrome P450 in Mán, Orthologous to Form d in the Rat, Catalyses the O-deethylation of Phenacetin and is Inducible by Cigarette Smoking, Br. J. Clin. Pharmac., Vol. 26., pp. 363-372. (1988).

A cimetidine a P450 enzimek, köztük a P450 1A2 inhibitora. A. Somogyi és M. Muirhead, „Pharmacokinetic Interactions of Cimetidine”, Clin. Pharmacokin., Vol. 12., pp. 321-366. (1987). Egy klinikai hatóanyagkölcsönhatási vizsgálat során összehasonlítást végeztünk olyan vizsgálati alanyok esetében, akik egyrészt tacrine-t önmagában kaptak, illetve mások esetében a kezelést 40 mg-os tacrine-dózis és napi négy alkalommal beadott 300 mg-os cimetidine-dózis alkalmazásával végeztük. Az utóbbiak esetében a tacrine és az 1-hidroxitacrine hozzávetőleg 40%-kal magasabb plazmakoncentrációja volt megfigyelhető.

Az egyetlen 158 mg-os teophylline-dózis és 20 mg-os tacrine-kapszuladózisok ismételt beadásával együttesen végzett kezelés eredményeképpen a teophylline eliminációs felezési ideje hozzávetőleg kétszeresére nőtt. A teophylline clearance elsődleges iránya magában foglalja a P450 1A2 metabolizálódását. Μ. E. Campbell, D. M. Grant, T. Inaba és W. Kalow, „Biotransformation of Caffeine, Paraxanthine, Theophylline, and Theobromine by Polycyclic Aromatic Hydrocarbon-Inducible Cytochrome(s) P-450 in Humán Liver Microsomes”, Drug Metab. Dispos., Vol. 15., pp. 237-249. (1987). A theophylline-tacrine klinikai kölcsönhatásra adott egyik lehetséges magyarázat értelmében az ugyanazokért a P450 1A2 enzimekért folytatott versengés áll a jelenség hátterében.

2. példa - A tacrine in vitro metabolizálódása

A tacrine metabolikus lebomlásának, valamint a különféle induktorok és inhibitorok tacrine-diszpozícióra gyakorolt hatásának tanulmányozása érdekében humán és patkány hepaticus szövetek alkalmazásával egy in vitro metabolikus vizsgálatsorozatot végeztünk. A [¹⁴C]tacrine-t egy órán keresztül (0,5 μΜ) NADPH (0,5 mM) és egy 4,0 mM glükóz-6-foszfátból, 2,0 mM magnézium-kloridból, valamint 1 egység glükóz-6foszfát-dehidrogenázból álló generálórendszer jelenlétében 37 °C hőmérsékleten 0,1 M kálium-foszfát-pufferben (pH 7,4) mikroszomális preparátumokkal (hozzávetőleg 1 μΜ P450) inkubáltuk. A teljes reakció-térfogat 3 ml volt. A reakciókat cseppfolyós nitrogénben vagy szárazjég/aceton rendszerben végzett fagyasztással állítottuk le. A reakció utáni inkubátumokat a mikroszomális protein metanollal vagy etanollal (3 térfogatrész) végzett precipitációját követően - HPLC radioaktivitási detektálás útján - a tacrine biotranszformációs termékekre és a változatlan hatóanyagra nézve analizáltuk. Az eredményeket az 1. táblázatban foglaljuk össze. A fenti inkubációs körülmények között a B. és C. humán májpreparátumokban a tacrine 60 perc alatt teljes mértékben metabolizálódott. A detektált fő termék az

1- hidroxi-tacrine volt, ami mellett kis mennyiségben a

2- és 4-hidroxi-tacrine-t is megfigyeltünk.

HU 217 845 Β

A D. humán máj preparátumokkal végzett inkubálások csak részleges tacrine-átalakulást eredményeztek. A patkánymáj-mikroszómákkal nyert eredmények azt mutatták, hogy a humán preparátumokhoz viszonyítva ebben az esetben az 1-hidroxi-tacrine nagyobb mennyiségben képződött. A phenobarbitallal (PB) előkezelt patkányokból nyert patkánymikroszómákkal végzett inkubálások az 1-hidroxi-tacrine-képződésre csak minimális hatást gyakoroltak, ami arra utal, hogy ennek a metabolitnak a képződéséért nem a P450 2B (P450 IIB cito- 10 króm vagy CYP2B) alcsalád felelős. D. J. Waxman és L. Axaroff, „Phenobarvital induction of cytochrome P-450 Gene Expression”, Biochem., J., Vol. 281., pp. 577-592. (1992); P. Soucek and I. Gut, „Cytochromes P-450 In Rats; Structures, Functions, Properties and 15 Relevant Humán Forms”, Xenobiotica, Vol. 22., pp. 83-103. (1992). A P450 2E1 citokróm (P450 IIE1 citokróm vagy CYP2E1) egyik induktora, az isoniazid (I) [D. J. Waxman és L. Axaroff, „ Phenobarvital induction of cytochrome P-450 Gene Expression ”, Biochem. J., 20 Vol. 281., pp. 577-592. (1992); R. C. Lind, A. J. Gadolfi, P. de la M. Hall, „Isoniazid Potentiation of a

Guinea Pig Model of Halothane-Associated Hepatotoxicity”, J. ToxicoL, 10. (3): 161-165. (1990); S. A. Rice, L. Sbordone, R. I. Mazze, „Metabolism by Rat Hepatic Microsomes of Fluorinated Ether Anesthetics 5 Following Isoniazid Administration ”, Anesthesiology, 53: 489-493 (1980)] a kontroll patkánymáj-mikroszómákhoz viszonyítva markánsan fokozza az 1-hidroxitacrine-képződést. A kontrolihoz viszonyítva kevesebb 1-hidroxi-tacrine-t figyeltünk meg az MC [P450 1A1 (CYP1A1) és P450 1A2 (CYP1A2)] indukált patkánymáj-mikroszómákkal végzett inkubálások után, ami a szekvenciális metabolizálódás indukcióját jelzi (lásd az 1. ábrán látható, valószínűsített metabolizmust). Az MC indukált patkánymáj-mikroszómákkal végzett 1 órás inkubálás után az 1-hidroxi-tacrine detektált mennyisége hasonló volt ahhoz, mint amelyet a B. és C. humán preparátumok esetében megfigyeltünk. Egy kiegészítő vizsgálat során azt találtuk, hogy az 1-hidroxi-tacrine P450 1A2 általi metabolizálódását a tacrine-nal végzett együttes inkubálás gátolta, ami azt jelezte, hogy a tacrine szekvenciális metabolizálódását ez a specifikus P450 is befolyásolja.

1. táblázat

A proteinmentesített mikroszomális felülúszó-frakcióban jelen lévő tacrine és tacrine-metabolitok, a [^l4C]tacrine (0,5 μΜ) humán és patkánymáj-mikroszómák (1 μΜ P450) által katalizált, NADPH regeneráló rendszerben 37 °C hőmérsékleten végzett 60 perces inkubálása után

	Tacrine nmol ekvivalens
Ismeretlen poláros	2-OH	1-OH	Ismeretlen	4-OH	TAC
Nem indukált patkány NADPH-val NADP nélkül	0,022	0,088	0,994	ND	NQ	ND
ND	ND	ND	ND	ND	1,22
PB-indukált patkány NADPH-val NADPH nélkül	0,026 ND	0,144 ND	1,15 ND	NQ ND	NQ ND	ND 1,20
I-indukált patkány NADPH-val NADPH nélkül	0,083 ND	NQ ND	1,57 ND	NQ ND	NQ ND	ND 1,14
MC-indukált patkány NADPH-val NADPH nélkül	0,009 ND	NQ ND	0,790 ND	0,091 ND	0,018 ND	ND 1,16
B. humán preparátum NADPH-val NADPH nélkül	0,039 ND	NQ ND	0,750 ND	0,146 ND	0,039 ND	ND 1,34
C. humán preparátum NADPH-val NADPH nélkül	0,035	0,095	0,599	0,139	NQ	ND
ND	ND	ND	ND	ND	1,07
D. humán preparátum NADPH-val NADPH nélkül	ND	ND	0,201	ND	ND	0,803
ND	ND	ND	ND	ND	1,086

PB=phcnobarbital

1=isoniazid

MC=3-metil-cholanthrenc

NADPH=nikotinamid-adcnin-difoszfát-hidrid ND=nem detektálható

HU 217 845 Β

3. példa - A tacrine humán máj mikroszomális proteinhez történő irreverzíbilis kötődésének valószínűsített metabolizmusa

A tacrine eredetű radioaktivitás irreverzíbilis (nem extrahálható, feltehetően kovalens) kötődését a Martin és Gamer által kidolgozott módszer [C. N. Martin and K. C. Gamer „ Covalent Binding In Vitro and In Vivő ”, in Biochemical Toxicology: A Practical Approach,

Eds. K.. Snell and B. Mullock, IRL, Washington D.C., pp. 109-126. (1987)] egy némileg módosított változatá- 10 nak segítségével mértük. Az alapos extrakciót követően nyert eredményeket a 2. táblázatban tüntetjük fel. Egyértelmű, hogy a tacrine magas százalékos arányban aktiválódott metabolikus úton egy, a mikroszomális proteinhez kötődni képes reaktív intermedierré. A kötődés során a kontrollpatkányokhoz képest az MC-indukált patkányok közel háromszoros növekedést mutattak. A PB-vel és az I-vel végzett előkezelés csak kismértékű hatást gyakorolt, illetve nem gyakorolt hatást a kötődésre. A tacrine eredetű radioaktivitás mikroszo- 20 mális proteinhez kötődését a P450 2B vagy 2E1 enzim indukciója nem növeli. A [¹⁴C]tacrine glutathionos (GSH) inkubálása az irreverzíbilis kötődés radikális csökkenését eredményezte, míg az epoxid-hidrolázzal (EH) végzett inkubálás a kötődésben csak kismértékű csökkenést idézett elő (3. táblázat). A reaktív intermedierrel sem a GSH, sem pedig az EH nem hozott létre detektálható adduktorokat. Az aszkorbinsavas vagy aszkorbinsav nélküli, reakció utáni inkubátumokban meg5 kíséreltük egy hidroxil-amin metabolit kimutatását, azonban ez irányú kísérleteink eredménytelenek voltak. Ezeknek az adatoknak az alapján nem valószínű, hogy a tacrine-nak egy irreverzíbilis vagy kovalens kötődésre képes reaktív speciesszé történő aktiválódásáért egy epoxid- vagy egy hidroxil-amin-mechanizmus volna felelős. Egy 1 órán keresztül végzett időbeli vizsgálat azt mutatta, hogy a tacrine nemcsak 1-hidroxi-tacrine-ná metabolizálódik gyorsan, hanem 7-hidroxi-tacrine-ná is. Ezalatt az időtartam alatt a 7-hidroxi-tacrine 15 koncentrációja előbb nő, majd csökken. Eszerint a 7hidroxi-tacrine egy olyan metabolikus intermedier, amely tovább metabolizálódik egy feltételezett, a mikroszomális proteinhez történő irreverzíbilis kötődésre képes, reaktív speciesszé. Valamennyi, a fentiekben felsorolt információ alapján a 2. ábrán bemutatunk egy, a kötődésért felelős, valószínűsíthető mechanizmust. A 7-hidroxi-tacrine-ból vagy az 1,7-dihidroxi-tacrineból kialakuló reaktív kinonmetidek a megfigyelt - a mikroszomális proteinhez történő - irreverzíbilis kötő25 désre alkalmas legvalószínűbb kémiai speciesek.

2. táblázat

A [^l4C]tacrine-ból származó radioaktivitás (0,5 μΜ) humán és patkánymáj-mikroszómák (1 μΜ P450) által katalizált irreverzíbilis proteinkötődése, NADPH regeneráló rendszerben 37 °C hőmérsékleten végzett 60 perces inkubálás után (N=3)

	Az 1 mg mikroszomális proteinhez irreverzíbilisen kötődött tacrine-ekvivalens (nmol)
Nem indukált patkány NADPH-val	0,041+0,001	5,97+0,68
NADPH nélkül	0,003
PB-indukált patkány NADPH-val	0,034 +0,006	4,49+0,85
NADPH nékül	0,002
I-indukált patkány NADPH-val	0,042+0,004	4,62+0,73
NADPH nélkül	0,003
MC-indukált patkány NADPH-val NADPH nélkül	0,139+0,010 0,003	14,5+0,37
B. humán preparátum NADPH-val	0,207+0,014	26,9+4,09
NADPH nélkül	0,003
C. humán preparátum NADPH-val	0,226+0,005	28,8+1,21
NADPH nélkül	0,003
D. humán preparátum NADPH-val	0,027+0,002	2,96+0,30
NADPH nélkül	0,003

Százalékos kötcs=A kötött összes tacrine-mólekvivalens osztva az összes szusztráttal, szorozva 100-zal

PB=phenobarbital

I=isonizaid

MC=3-metil-cholanthrcne

NADPH=nikotinamid-adcnin-difoszfát-hidrid

HU 217 845 Β

3. táblázat

A glutathion (GSH) (5 mM) és a humán máj epoxid-hidroláz (EH) (100 mg) hatása a [¹⁴C]tacrine (0,5 μΜ) B. humán májpreparátum és MC-indukált patkánymáj-mikroszómák (1 pm P450) által katalizált, NADPH regeneráló rendszerben 37 °C hőmérsékleten végzett 60 perces inkubálás után (N=3) történő irreverzíbilis proteinkötődésére

	Az 1 mg mikroszomális proteinhez irreverzíbilisen kötődött
	tacrine-ckvivalens (nmól)
MC-indukált patkány NADPH GSH-val EH-val	0,139+0,010
0,058+0,005		58,3
0,116+0,007		16,6
B. humán preparátum NADPH GSH-val EH-val	0,207+0,014
0,031+0,001		85,0
0,134+0,026		35,3

Amennyiben a NADPH-t kivontuk az inkubációs keverékből, a [^l4C]tacrine eredetű radioaktivitás mikroszotnális proteinhez történő irreverzíbilis kötődése nem volt detektálható mértékű.

MC=3-metil-cholanthrene

4. példa

Annak vizsgálata, mi történik, ha a tacrine a polimorf P450 2D6 enzim szubsztrátja.

Kísérletsorozatot végeztünk annak vizsgálatára, hogy a tacrine milyen mértékben lehet szubsztrátja a po- 25 limorf P450 2D6 enzimnek. U. A. Meyer, J. Gut, T. Kronbach, C. Skoda, U. T. Meier és T. Catin, „The Molecular Mechanism of Two Common Polymorphisms of Drug Oxidation - Evidence fór Functional Changes in Cytochrome P-450 Isozymes Catalysing 30 Bufuralol and Mephenytoin Oxidation”, Xenobiotica,

Vol. 16., pp. 449-464. (1986). Egészséges humán májszövetet legfeljebb 60 percen keresztül [¹⁴C]tacrine-nal önmagában vagy [¹⁴C]tacrine-nal és quinidine-nel együttesen inkubáltunk, majd a máj szövetből mikro- 35 szómákat preparáltunk. Az ezekkel a mikroszómákkal nyert eredményeket a 4. táblázatban mutatjuk be.

A quinidine a P450 2D6 inhibitora. K. Brosen és L. F. Gram, „Quinidine Inhibits the 2-Hydroxylation of Imipramine andDesipramine bút nőt the Demethylation of 40 Imipramine”, Eur. J. Clin. Pharmacol., Vol. 37., pp. 155-160. (1989).

4. táblázat

	nmol/3 ml inkubátum
Tacrine	1-hidroxi-tacrinc
Quinidine	-	+	-	+
Idő (perc)
0	2,13	2,02	0	0
5	1,24	1,22	0,416	0,383
10	0,831	0,816	0,716	0,606
20	0,302	0,401	1,03	1,067
40	0	0,037	1,34	1,192
60	0	0,033	1,43	1,209

A tacrine főképp 1 -hidroxi-taerine-ná metabolizálódott, azonban 40 perces inkubációs idő mellett 7-hidroxi-taerine-t is megfigyeltünk. A quinidine jelenléte nem gátolta a tacrine 1-hidroxi-taerine-ná történő átalakulását. Ezen túlmenően, a quinidinnel együttesen végzett inkubálás nem befolyásolta a tacrine humán hepaticus mikroszomális proteinekhez történő irreverzíbilis kötődését sem. Az előbbiek alapján tehát megállapítható, hogy a P450 2D6 sem a tacrine metabolizálódását, sem pedig a tacrine mikroszomális proteinekhez történő irreverzíbilis kötődését nem katalizálja.

5. példa

A P450 1A2 gátló aktivitásának demonstrálása érdekében egy 1,8-naftiridint teszteltünk, nevezetesen az enoxacint vizsgáltuk.

Annak a feltételezésnek a vizsgálatára, miszerint a tacrine humán májmikroszómákban történő metabolizálódásának nagy affinitású (K_m kisebb, mint 5 μΜ) telíthető komponensét a P450 1A2 enzim eredményezi, elvégeztük a [¹⁴C]tacrine (0,5 μΜ) enoxacinnal (50 μΜ), a P450 1A2 szelektív inhibitorával [T. Hasegawa, M. Nadai, T. Kuzuya, I. Muraoka, R. Apichartpichean, K. Takagi és K. Miyamoto, „The Possible Mechanism of Interaction between Xanthines and Quinolone”, J. Pharm. Pharmacol., Vol. 42., pp. 767-772. (1990)] történő együttes inkubálásának időbeli megfigyelését. Ennek a vizsgálatnak az eredményeit az 5. táblázatban mutatjuk be. A mérési időpontok mindegyikében az irreverzíbilis kötődés nagysága legfeljebb 73%-os értékre csökkent. Ezen túlmenően a tacrine biotranszformációs sebessége jelentősen gátlódott (ötöd-hatodrészére csökkent). Ennek megfelelően megállapítható, hogy egy specifikus P450 1A2 inhibitor nemcsak az irreverzíbilis kötődés sebességét csökkenti, hanem gátolja a tacrine biotranszformációjának teljes sebességét is. Egy külön vizsgálatban azt teszteltük, hogy az enoxacin eltérő koncentrációi (8, 20 és 50 μΜ) milyen hatást gyakorolnak az irreverzíbilis kötődés mértékére. Ezeket az eredményeket a 6. táblázatban foglaljuk össze. A tacrine irre10

HU 217 845 Β verzíbilis kötődésének és biotranszformációjának legnagyobb gátlását 50 μΜ enoxacinnal végzett együttes inkubálással értük el.

Mivel azt találtuk, hogy az 1 -hidroxi-tacrine irreverzíbilisen (nem extrahálhatóan, feltehetően kovalens kö- 5 téssel) kötődik a humán mikroszomális proteinhez, oly módon vizsgáltuk meg a P450 lA2-nek a metabolikus aktivációs lépésben betöltött szerepét, hogy [¹⁴C]-1hidroxi-tacrine-t enoxacin különböző koncentrációival (8, 20 és 50 μΜ) inkubáltunk együttesen. A 6. táblázatban összefoglalt eredmények megerősítik az enoxacinnak az 1-hidroxi-tacrine kötődésére gyakorolt hatását, amely alátámasztja a P450 1 A2-nek a metabolikus útba történő beépülését.

5. táblázat

Az enoxacin (50 μΜ) hatása a tacrine (0,5 μΜ) eredetű radioaktivitás humán mikroszomális (1 μΜ P450) proteinhez történő irreverzíbilis kötődésére az idő függvényében, NADPH regeneráló rendszer jelenlétében, °C hőmérsékleten

	Idő (perc)	1 mg mikroszomális proteinhez irreverzíbilisen kötött tacrineekvivalens (nmol)	Százalékos gátlás
Tacrine	5 10	0,022±0,005, * 0,048 ±0,006
20 45	0,096±0,006 0,418 ±0,024
	5	0,009±0,002	59,1
Tacrine + Enoxacin	10	0,017±0,003	64,5
20	0,026 ±0,002	72,9
	45	0,052±0,006	64,9

* N=3 ** SD (standard deviáció)

6. táblázat

A [¹⁴C]tacrine vagy a [¹⁴C]-1-hidroxi-tacrine eredetű radioaktivitás humán mikroszomális proteinhez (1 μΜ P450 citokróm) történő irreverzíbilis kötődése enoxacin különböző koncentrációinak és egy NADPH regeneráló rendszernek a jelenlétében, 20 perces, 37 °C hőmérsékleten végzett inkubálást követően

	Enoxacin (μΜ)	1 mg mikroszomális proteinhez irreverzíbilisen kötött tacrine vagy 1-hidroxi-tacrine ekvivalens (nmol)	Százalékos gátlás
	0,0	0,040±0,001, *	-
	8,0	0,036±0,008	14,4
Tacrine (0,3 μΜ)	20,0	0,028 ±0,001	29,8
	50,0	0,023 ±0,002	43,4
	0,0	0,018 ±0,001	-
1 -Hidroxi-tacrine (0,5 μΜ)	8,0	0,017±0,001	8,2
20,0	0,014±0,001	22,2
	50,0	0,009±0,001	51,7

Amennyiben a NADPH-t kivontuk az inkubációs keverékből, a [^l4C]tacrine vagy a [^l4C]-l-hidroxi-tacrine eredetű radioaktivitás mikroszomális proteinhez történő irreverzíbilis kötődése nem történt meg.

*N=3 ** SD (standard deviáció)

6. példa

Egy MC-indukált hepatoeyta-vizsgálatban azt tanulmányoztuk, hogy más P450 1A2 inhibitorok, nevezetesen a furafylline és az ethimizol milyen mértékben képesek gátolni a [^l4C]tacrine és a [^l4C]-l-hidroxi-taerine irreverzíbilis kötődését. A tacrine önmagában végzett inkubálásának százalékos értékeként kifejezett tacrine eredetű radioaktivitás-kötődési eredményeket a 7. táblázatban tüntetjük fel. Mind a tac55 rine, mind az 1-hidroxi-tacrine esetében a furafylline bizonyult az irreverzíbilis kötődés leghatékonyabb inhibitorának, míg az ethimizol és az enoxacin csak kisebb hatékonysággal rendelkezett. Ezek az adatok alátámasztják azt a koncepciót, miszerint az enoxacin mellett egyéb specifikus P450 1A2 inhibitorok is befolyásolhatják a tacrine és az 1-hidroxi-tacrine metabolizálódásának sebességét, illetve irreverzíbilis kötődését.

HU 217 845 Β

7. táblázat

Az enoxacin, ethimizol, furafylline és a glutathione hatása a [^l4C]tacrine és a [¹⁴C]-l-hidroxi-tacrine eredetű radioaktivitás MC-indukált hím patkányokból származó hepatocytákhoz történő irreverzíbilis kötődésére

	Százalékos kontroll
Tacrine (10 mikroM)	78,9 80,1 31.6 62.6
+ Enoxacin (50 mikroM)
+ Ethimizol (50 mikroM)
+ Furafylline (50 mikroM)
+ Glutathion (5 mM)
1-hidroxi-tacrine (10 mikroM)	79,8 65.6 31.7 49,1
+ Enoxacin (50 mikroM)
+ Ethimizol (50 mikroM)
+ Furafylline (50 mikroM)
+ Glutathion (5 mM)

7. példa

A chloroquine és a primaquine antimaláriás ágenseket Back et al. (1983) módszere szerint patkánymájmikroszómákban vizsgáltuk, és azt találtuk, hogy ezek a hatóanyagok gátolják az ethoxyresorufin O-dezetilázaktivitást. D. J. Back, H. S. Purba, C. Staiger, M. L. Orme és A. M. Breckenridge, „Inhibition of Drug Metabolism by the Anti Malarial Drugs Chloroquine and Primaquine in the Rats, Biochem. Pharmacol., Vol.

32., pp. 257-264. (1983). Az ethoxyresorufin O-dezetilezést a P450 1A2 szelektíven katalizálja. C. Gleizes, C. Eeckhoutte, T. Pineau, M. Alvinerie és P. Galtier, „Inducing Effect of Oxfendazole on Cytochrome P450 1A2 in Rabbit Liver”, Biochem. Pharmacol., Vol.

41., pp. 1813-1820. (1991). A [¹⁴C]tacrine (5 μΜ) és a chloroquine (100 μΜ) patkányhepatocyták primer szuszpenziójában végzett inkubálása a tacrine irreverzíbilis kötődésének, valamint metabolizálódásának gátlását eredményezte. Az alábbi 8. táblázat adatai a kötődés gátlásának időbeli függését mutatják be.

8. táblázat

A chloroquine (100 μΜ) hatása a tacrine eredetű radioaktivitás patkányhepatocytákhoz történő irreverzíbilis kötődésére

Idő (perc)	Kötött tacrine ekvivalens nmol per hcpaticus protein mg
Tacrine	Tacrine + Chloroquine
5	0,020*	0,005
15	0,037	0,012
30	0,061	0,016
60	0,128	0,034
90	0,183	0,039
120	0,294	0,041
180	0,377	0,046

*N=2

A találmány szerinti kompozíciókat az orális és parenterális dózisformák legszélesebb körében állíthatjuk elő, illetve alkalmazhatjuk. Ennek megfelelően a találmány szerinti kompozíciókat beadhatjuk például injekció formájában, így intravénás, intramuszkuláris, intracutan, subcutan, intraduodenalis vagy intraperitonealis úton. A találmány szerinti kompozíciókat beadhatjuk inhalációval is, például intranasalis úton. A fentieken kívül a találmány szerinti kompozíciók transdermalisan is beadhatók.

A találmány szerinti kompozíciókból történő gyógyszerkészítmény-előállítás érdekében alkalmazott, gyógyszerészeti szempontból elfogadható hordozóanyagok szilárd vagy folyadék halmazállapotúak lehetnek. A szilárd formájú készítmények közé tartoznak - egyebek mellett - például a porok, a tabletták, a pirulák, a kapszulák, az ostyák, a kúpok, valamint a diszpergálható granulátumok. A szilárd hordozóanyag egy vagy több olyan anyagból állhat, amely egyúttal hígítószerként, ízesítőanyagként, kötőanyagként, tartósítószerként, a tabletta szétesését elősegítő szerként vagy kapszulázóanyagként is funkcionálhat.

A porokban a hordozóanyag egy finoman eloszlatott szilárd anyag, amely a finoman eloszlatott hatóanyaggal alkot keveréket.

A tablettákban a hatóanyag egy olyan hordozóanyaggal van összekeverve, amely hordozóanyag rendelkezik azokkal a kötőtulajdonságokkal, amelyek a kívánt forma és méret kialakításához szükségesek.

A porok és a tabletták az aktív vegyületet előnyösen 5 vagy 10 tömeg% és 70 tömeg% közötti mennyiségben tartalmazzák. Az alkalmas hordozóanyagok között megemlíthetők például a következők: magnézium-karbonát, magnézium-sztearát, talkum, cukor, laktóz, pektin, dextrin, keményítő, zselatin, tragakant, metil-cellulóz, nátrium-karboxi-metil-cellulóz, alacsony olvadáspontú viasz, kakaóvaj és más, ezekhez hasonló anyagok. A „készítmény” definícióba beleértjük a hatóanyagnak egy kapszulázóanyaggal mint hordozóval készült formáját is. Az ennek megfelelő kapszulában a hatóanyag önmagában vagy más hordozóanyagokkal együtt a kapszulázóanyaggal (hordozóanyaggal) van körülvéve. Hasonlóképpen ebbe a körbe tartoznak az ostyák és a rombusztabletták (lozenges). A tablettákat, porokat, kapszulákat, pirulákat, ostyákat és rombusztablettákat orális beadásra alkalmas szilárd dózisformákként használhatjuk fel.

A kúpok előállítása során először megolvasztunk egy alacsony olvadáspontú viaszt, például egy zsírsavglicerid keveréket vagy kakaóvajat, majd kevertetés közben a hatóanyagot diszpergáljuk az olvadt viaszban, végül a teljes homogenitás eléréséig tovább kevertetjük a keveréket. A homogén olvadékkeveréket ezt követően hagyományos méretű formákba öntjük és hagyjuk lehűlni, miáltal az anyag megszilárdul.

A folyadék formájú készítmények magukban foglalják az oldatokat, szuszpenziókat és emulziókat, például a vizes vagy vizes-propilénglikolos oldatokat. A parenterális injekciók céljára szolgáló folyékony készítményeket vizes polietiénglikol-oldatban történő oldással formálhatjuk.

HU 217 845 Β

Az orális beadás céljaira szolgáló vizes oldatokat úgy állíthatjuk elő, hogy a finoman eloszlatott hatóanyagot vízben oldjuk, majd kívánság szerint alkalmas színezőanyagokat, ízesítőanyagokat, stabilizálószereket és sűrítőszereket adunk az oldathoz.

Az orális beadás céljaira szolgáló vizes szuszpenziókat úgy állíthatjuk elő, hogy a finoman eloszlatott hatóanyagot vízben szuszpendáljuk valamely szuszpendálószer, azaz olyan viszkózus anyag jelenlétében, amilyenek például a természetes vagy szintetikus gumik, gyanták, metil-cellulóz, nátrium-karboxi-metil-cellulóz és más, jól ismert szuszpendálószerek.

Ugyancsak a találmány szerinti gyógyászati készítmények körébe tartoznak azok a szilárd formák is, amelyeket olyan céllal állítunk elő, hogy a felhasználást közvetlenül megelőzően egy orális felhasználásra alkalmas folyadék formájú készítménnyé alakítsunk át. Az ilyen folyadék formájú készítmények oldatok, szuszpenziók és emulziók is lehetnek. A folyadékformává átalakítandó szilárd készítmények a hatóanyag mellett színezőanyagokat, ízesítőanyagokat, stabilizálószereket, puffereket, mesterséges és természetes édesítőszereket, diszpergálószereket, sűrítőszereket, szolubilizálószereket és más, hasonló adalékanyagokat is tartalmazhatnak.

A gyógyászati készítmények előnyösen egységdózis formájában vannak. Ebben a formában a készítmény a hatóanyag megfelelő mennyiségeit tartalmazó egységdózisokra van osztva. Az egységdózis forma lehet egy olyan csomagolt készítmény, amely a készítmény diszkrét mennyiségeit tartalmazza, például csomagolt tabletták, kapszulák és fiolákban vagy ampullákban lévő porok formájában. Tehát az egységdózis forma lehet önmagában egy kapszula, tabletta, ostya vagy rombusztabletta, illetve ezeknek egy megfelelő számú mennyiségét tartalmazó csomagolt forma.

Az egységdózis formában lévő hatóanyag mennyisége az adott alkalmazásnak és a hatóanyag erősségének megfelelően változtatható. Adott esetben a készítmény további más, kompatibilis terápiás ágenseket is tartalmazhat.

Az emlősök esetén történő terápiás felhasználás során a találmány szerinti gyógyászati eljárásban alkalmazott vegyületeket a fentiekben jelzett dózisban alkalmazzuk. A dózisok ugyanakkor a beteg szükségletei szerint, a kezelendő állapot súlyosságának megfelelően és az alkalmazott vegyület tulajdonságainak függvényében változtathatók. Az egyedi esetekben alkalmazandó javasolt dózis meghatározása a szakterületen jártas szakember számára ismert módszerekkel történhet. Általában a kezelést a vegyület optimális dózisánál kisebb mennyiségekkel kezdjük. Ezt követően a dózist kis mennyiségekkel fokozatosan növeljük mindaddig, amíg eléqük az adott körülmények közötti optimális hatást. Célszerűségi okokból a napi összdózist több részre oszthatjuk és kívánság szerint a nap folyamán részletekben is beadhatjuk.

Az előzőekben az előnyös megoldások ismertetésén keresztül írtuk le a találmányt. Természetesen további más megoldások megvalósítására is lehetőség van. E helyen nincs szándékunkban külön említést tenni a találmány valamennyi lehetséges ekvivalens formájáról. Nyilvánvaló, hogy a leírás során alkalmazott kifejezések, illetve definíciók elsősorban leíró, nem pedig korlátozó jellegűek. Anélkül, hogy a találmány szellemétől és oltalmi körétől eltávolodnánk, számos változtatás eszközölhető; az ilyen megoldások ugyancsak a jelen találmány részét képezik.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. P450 1A2 inhibitor hatásos oxidázgátló mennyiségét és tacrine-t tartalmazó gyógyászati készítmény alkalmazása tacrine metabolizmusának gátlására.
2. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az inhibitor egy (1) általános képletű naftiridin.
3. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az inhibitor egy (2) általános képletű (2) xanthine.
4. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az inhibitor egy (3) általános képletű (3) fenoxi-amino-alkán.
5. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az inhibitor egy (4) általános képletű

R 0 \ || /^N’Tr-c—nhir-l)

C_ NH(R₁) (4) karbamoil-imidazol.

HU 217 845 Β
6. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az inhibitor egy (5) általános képletű (5) heterociklusos guanidin.
7. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az inhibitor egy (6) általános képletű (6) kinolin.
8. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az inhibitor egy (7) általános képletű (ch₂)₃—R ^(?) trifluor-metil-oximéter.
9. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az inhibitor egy olyan (1) általános képletű vegyület, amelynek képletében X jelentése fluoratom.
10. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az inhibitor egy olyan (2) általános képletű vegyület, amelynek képletében R² jelentése furilcsoport.
11. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az inhibitor egy olyan (2) általános képletű vegyület, amelynek képletében R² jelentése tetrahidrofurilcsoport.
12. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az inhibitor egy olyan (3) általános képletű vegyület, amelynek képletében R és R, jelentése hidrogénatom.
13. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az inhibitor egy olyan (3) általános képletű vegyület, amelynek képletében R₃, R₄ és R₅ jelentése hidrogénatom.
14. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az inhibitor egy olyan (4) általános képletű vegyület, amelynek képletében R és R! jelentése rövid szénláncú alkilcsoport.
15. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az inhibitor egy olyan (5) általános képletű vegyület, amelynek képletében a heterociklusos mag egy öt- vagy hattagú, legalább egy nitrogénatomot tartalmazó heterociklusos gyűrű.
16. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az inhibitor egy olyan (5) általános képletű vegyület, amelynek képletében a heterociklusos mag egy imidazolgyűrű.
17. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az inhibitor egy olyan (6) általános képletű vegyület, amelynek képletében Y a B gyűrűben van, és X jelentése klóratom.
18. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az inhibitor egy olyan (6) általános képletű vegyület, amelynek képletében Y az A gyűrűben van, és az A gyűrűben egy alkoxicsoport is van.
19. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az inhibitor egy olyan (7) általános képletű vegyület, amelynek képletében R jelentése cianocsoport.
20. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az inhibitor egy olyan (7) általános képletű vegyület, amelynek képletében R jelentése ciano-metil-csoport.
21. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az inhibitor egy olyan (7) általános képletű vegyület, amelynek képletében R jelentése metoxi-metil-csoport.
22. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az inhibitor egy olyan (7) általános képletű vegyület, amelynek képletében R jelentése etoxi-metil-csoport.
23. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az inhibitor furafylline.
24. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az inhibitor mexiletine.
25. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az inhibitor enoxacin.
26. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az inhibitor ethimizol.
27. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az inhibitor chloroquine.
28. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az inhibitor primaquine.
29. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az inhibitor cimetidine.
30. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az inhibitor glutathione.
31. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az inhibitor fluvoxamine.
32. Eljárás tacrine metabolizálódását gátló kompozíció előállítására, azzal jellemezve, hogy tacrine-t és egy P450 1A2 inhibitor hatásos oxidázgátló mennyiségét a gyógyszerkészítésben szokásos módon gyógyszerkészítménnyé feldolgozzuk.
33. A 32. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy oxidáz inhibitorként egy (1) általános képletű naftiridint használunk.
34. A 32. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy oxidáz inhibitorként egy (2) általános képletű xantint használunk.
35. A 32. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy oxidáz inhibitorként egy (3) általános képletű fenoxi-amino-alkánt használunk.
36. A 32. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy oxidáz inhibitorként egy (4) általános képletű karbamoil-imidazolt használunk.
37. A 32. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy oxidáz inhibitorként egy (5) általános képletű heterociklusos guanidint használunk.
38. A 32. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy oxidáz inhibitorként egy (6) általános képletű kinolint használunk.
39. A 32. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy oxidáz inhibitorként egy (7) általános képletű trifluor-metil-oximétert használunk.