HU217251B - Szelepblokk-elrendezés vezérlésre - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya szelepblőkk-elrendezés nyőmóközeg működtetésűberendezések, példáűl műnkahengerek vezérlésére, amely szelepekkelfelszerelt nyőmóközeg-elősztóval rendelkezik, és ahől a nyőmóközeg-elősztó az elrendezés részét képező szelepekkel összeköttetésben lévőbelső csatőrnákat tartalmaz. A találmány lényege, hőgy aszelepelrendezés (2) legalább két, egy beépítési irányba (5) esően,egymást követően elhelyezett és szerkezetileg egymástól eltérő,legalább egymás felé néző felépítményőldalak (37, 37’) révén egymástólmegkülönböztető, nem azőnős nyőmóközeg-elősztót (3, 4) tartalmaz,amely az egymástól különböző alaptípűsú szelepek (6, 7) felszereléséreszőlgál, és ahől a két nyőmóközeg-elősztó (3, 4) közé egy, ezeketegymással összekapcsőló adapterrész (35) van beiktatva, és a két nemazőnős nyőmóközeg-elősztó (3, 4) belső csatőrnái, mégpedigtápközegelősztó vezetékei (17, 17’) és légtelenítő gyűjtővezetékei(26, 26’), pedig az adapterrészen (35) keresztül egymássalösszeköttetésben vannak. ŕ

Description

A találmány tárgya szelepblokk-elrendezés nyomóközeg működtetésű berendezések, például munkahengerek vezérlésére, amely szelepekkel felszerelt nyomóközegelosztóval rendelkezik, és ahol a nyomóközeg-elosztó az elrendezés részét képező szelepekkel összeköttetésben lévő belső csatornákat tartalmaz.

Az ilyen szelepelrendezéseket „szelepszigetként” is nevezik, és példaként a német G 92 11 109 használati mintában találkozunk ezzel az elnevezéssel. Ezek rendszerint egy lapszerű nyomóközeg-elosztót tartalmaznak, amely elektromos jel útján működő szelepekkel van felszerelve. A működtetőjelet egy vezérlőegység továbbítja, amely a szelepelrendezéstől távol helyezhető el, vagy pedig a szelepelrendezésben van elhelyezve. A szelepelrendezéstől kiindulóan a nyomóközeggel vezérelendő készülékek szelepekkel összekötött nyomóközeg-vezetékek révén vannak működtetve. A szelepelrendezés segítségével egy központi helyről, például egy gépvezérlés foganatosítható, ahol a központosítás a kiépítési, szerelési ráfordításokat jelentősen csökkenti.

Az eddigi szelepelrendezések mindenkor csak egy egész pontosan meghatározott szelepcsoporttípusnál alkalmazhatóak, szerkezetileg megfelelően kialakított nyomásközeg-elosztók esetén. A mindenkori alaptípus rendszerint egy többutas útmeghatározó szelep, meghatározott beépítési méretben és meghatározott vezeték-keresztmetszetekkel, amely a hozzárendelt szelepműködtetést illetően eltérést nem engedhet meg, ahol például a működtetésre csak egy vagy két mágnesszelep van.

Példaképpen az US 3 513 876 számú dokumentumot említjük, amelyben szintén csak olyan elosztómodulról van szó, amelyeknek egymással határos falai azonos felépítésűek. Tehát különböző kialakítású nyomóközeg-elosztókkal nem kapcsolhatók össze. Ezen ismert megoldásban az elosztómodulok közvetlenül vannak egymással összekapcsolva.

Egy teljes berendezést tekintve, olyan eszközök szolgálnak vezérlésre, amelyek különböző nyomás- és/vagy térfogatszükséglettel rendelkeznek, úgy, hogy ezért több, egymástól eltérő szelepelrendezésről kell gondoskodni, amelyek mindenkor a szükséges alaptípusokhoz tartozó szelepekkel vannak felszerelve. Ez pedig viszonylag költséges csövezési és huzalozási kiadással jár, valamint ennek következményeképpen nagy a helyszükséglet igénye is, és minden szelepelrendezést egy saját elosztóegységgel kell felszerelni, amely a szükséges működtetőjelet a szelephez eljuttatja.

A találmány célja a bevezetőben leírtaknak megfelelő szelepelrendezés kifejlesztése, amely csökkentett csövezési és huzalozási ráfordítások mellett a helyszükségletet is lecsökkenti, továbbá rugalmasabb, könnyen átalakítható alkalmazást tesz lehetővé.

A kitűzött célnak megfelelően a találmány szelepblokk-elrendezés nyomóközeg működtetésű berendezések, például munkahengerek vezérlésére, amely szelepekkel felszerelt nyomóközeg-elosztóval rendelkezik, és ahol a nyomóközeg-elosztó az elrendezés részét képező szelepekkel összeköttetésben lévő belső csatornákat tartalmaz, oly módon van kialakítva, hogy a szelepelrendezés legalább két, egy beépítési irányba esően, egymást követően elhelyezett és szerkezetileg egymástól eltérő, legalább egymás felé néző felépítményoldalak révén egymástól megkülönböztető, eltérő szerkezetű, nem azonos nyomóközeg-elosztót tartalmaz, amely az egymástól különböző alaptípusú szelepek felszerelésére szolgál, és ahol a két nyomóközeg-elosztó közé egy, ezeket egymással összekapcsoló adapterrész van beiktatva, és a két, nem azonos, eltérő kialakítású nyomóközeg-elosztó belső csatornái, mégpedig tápközegelosztó vezetékei és légtelenítő gyűjtővezetékei, pedig az adapterrészen keresztül egymással összeköttetésben vannak.

Ezáltal lehetségessé válik, hogy az egyes szelepelrendezések egyidejűleg különböző alaptípusú szelepekkel legyenek felszerelve. Az egyes szelepelrendezésektől kiindulóan így a működtetési paramétereik szerint egymástól különböző nyomóközeggel működtetett készülékek vezérelhetők. Továbbá a csövezési és huzalozási költségek erősen lecsökkennek, valamint két szeparált szelepblokk összekapcsolása feleslegessé válik, és gyakorlatilag több szelepblokk egy közös szelepelrendezésben van egyesítve.

A találmány szerinti szelepelrendezés lényeges ismérve, hogy az adapterrész legalább egy nyomóközegbetápláló bemeneti nyílást tartalmaz, amely az adapterrész belsejében lévő tápcsatornával összeköttetésben van, a tápvezeték az adapterrész felé néző összekötő oldalával határos nyomóközeg-elosztónak az egyik vagy mindkét felépítmény oldalához úgy torkollik, hogy a torkolatok egyike, a mindenkor hozzárendelt nyomóközeg-elosztó tápközeg elosztóvezetékként funkcionáló nyomóközegcsatomájával szemközt helyezkedik el. Az adapterrész kialakítása révén egy táp-elosztóvezeték révén az vagy az egyik, vagy mindkét beépített nyomóközeg-elosztóval összeköttetésben van, hogy így a munkaközeggel való ellátást biztosítsa, a szelepkapcsolás alatt a csatlakoztatott nyomóközeggel működtetett készülékek a szükségletnek megfelelően meg vannak osztva. Ha a tápvezeték egy nyomóközeg-elosztó hiányában van csatlakoztatva, az említett nyomóközeg-elosztó például egy másik nyomásszintre van megosztva, mint a másik beépített nyomáselosztó, amely a munkaközeget egy másik csatlakozónyíláson át tárolja, ami például egy további, soron következő adapteren található. Ezen a módon a szelepelrendezés egyes szekciókra osztható, ahol az egyes nyomóközegelosztók tartományaiban különböző nyomásviszonyok uralkodnak. Ez mindenekelőtt akkor jelent előnyt, ha a hozzárendelt szelepek egymástól a nyomásterhelhetőség viszonyában különböznek.

Található egy további csatlakozónyílás úgy, hogy az adapter csatlakozónyílásán keresztül egy pótlólagos nyomóközeg-tároló található, hogy egy nagyobb levegőszükséglet is kielégíthető legyen.

Egy további ismérv szerint az adapterrész összekötő oldallal határos nyomóközeg-elosztók egyike célszerűen a hozzárendelt beépítési oldal kivitelezése révén úgy van kialakítva, hogy az egyikhez az összeköttetési funkciót biztosítja, mialatt a másikhoz a fluid közeges és/vagy elektromos összekapcsolás szükségletét elégíti ki a mindkét oldalon kiképzett, a nyomóközeget továb2

HU217 251 Β bitó csatornák és/vagy esetlegesen az elektromos vezetékek révén.

A szelepelrendezés egyik ismérve szerint az adapterrész legalább egy légtelenitőnyílással rendelkezik, amely az adapterrész belsejében kialakított, legalább egy légtelenítővezetékkel van összeköttetésben, a légtelenítővezeték az adapterrész felé néző összekötő oldalával határos nyomóközeg-elosztónak az egyik vagy mindkét felépítmény oldalához úgy torkollik, hogy a torkolatok egyike, a mindenkor hozzárendelt nyomóközeg-elosztó funkcionáló légtelenítő gyűjtővezetékével szemközt helyezkedik el.

Egy további ismérve alapján az adapterrész mindkét végén lévő felépítmény oldala között az összekötő oldalakkal határos nyomóközeg-elosztón áthaladó és azon túlnyúló első elektromos vezeték van, amely a második elektromosvezeték-elrendezéssel összeköttetésben van, az elektromos vezetékek - amelyek a szelepek számára elektromos működtetőjel továbbítására szolgálnak mindkét nyomóközeg-elosztóban vagy pedig azok mellett helyezkednek el.

A találmány egy másik ismérve szerint a szelepblokk-elrendezés egy elosztóegységgel rendelkezik, az elosztóegységtől a rendelkezésre álló szelepekhez menő elektromos működtetőjeleit tartalmazzák, és ahhoz a két nem elektromos nyomóközeg-elosztó egyike az adapterrésszel szembeállított felépítményoldal mentén hozzá van építve. Az elosztóegység az elektromosvezeték-elrendezéssel összeköttetésben van.

A találmány lényes ismérvéhez tartozik az is, hogy az elosztóegység egy programozható vezérlőegységet tartalmaz vagy programozhatóan van kialakítva.

A találmányt részletesebben kiviteli példa alapján, a csatolt rajzok kapcsán ismertetjük, ahol az

1. ábra a találmány szerinti szelepblokk-elrendezés egyik kialakítása leegyszerűsített ábrázolásban, elölnézetben, a

2. ábra az 1. ábrán bemutatott szelepblokk-elrendezés felülnézetben ábrázolva, a II nyíl irányából nézve, ahol egy adapterrész részben metszve van, és egyes szelepek egy nyomóközeg-elosztónál nincsenek ábrázolva az áttekinthetőség érdekében.

A 2. ábrán az 1 munkahenger a mindenkori, tetszés szerinti nyomóközeggel működtetett készüléket jelképezi, amely a 2 szelepelrendezés közvetítése révén vezérelhető. Rendszerint a 2 szelepelrendezéshez egyidejűleg több nyomással működtetett készülék van csatlakoztatva, amelyek egy gép vagy egy berendezés alkotórészei lehetnek. A kiviteli példában működtetőközegként sűrített levegő szerepel.

A 2 szelepelrendezés egy önmagában merev, egybeépített, kézbe vehető tárgy. Modulkialakítása révén a beépítési feltételeknek problémamentes illesztéssel megfelel. A 2 szelepelrendezés mindenkor tovább bővíthető vagy pedig átépíthető.

A 2 szelepelrendezés mindenekelőtt két darab, 3 és 4 nyomóközeg-elosztót tartalmaz, amelyek a kiviteli példán bejelölt 5 beépítési irányban egymást követően vannak elrendezve.

Mindegyik 3,4 nyomóközeg-elosztó legalább egy, de előnyösen több 6, 7 szeleppel van felszerelve, többutú útmeghatározó szelepekről van szó, amelyek hosszanti tengelye derékszögben fut az 5 beépítési irányhoz képest. A 6, 7 szelepek elektromos működtetőjel útján vannak működtetve, és mindegyikhez legalább egy 8, 9 szelepműködtető elem tartozik, amely legalább egy elektromágnest tartalmaz, amennyiben azok elektromos működtetésű mágnesszelepekkel vannak kialakítva.

Az elektromos működtetőjelet a 2 szelepelrendezés részét képező 13 elosztóegység továbbítja. Ehhez a 13 elosztóegységhez egy 14 programozható vezérlőegység van hozzárendelve, ami a kiviteli példán a 13 elosztóegységbe van beépítve vagy azt képezi. A 14 programozható vezérlőegység gondoskodik arról, hogy az egyes 8, 9 szelepműködtető elemek egy meghatározott sorrendet kövessenek, amely sorrend a vezérlőprogramba van betáplálva.

A vezérlőprogram szükség esetén célszerűen változtatható, ennek érdekében a 14 programozható vezérlőegységen egy 15 csatlakozási hely van kialakítva, amely lehetővé teszi egy számítógéphez (PC) való csatlakozást. Egy másik 16 csatlakozási hely pedig a rendszerbusz be- és kimeneti csatlakoztatásai, amelyen keresztül további szelepelrendezésekkel lehet összeköttetéseket kialakítani.

A 13 elosztóegység lehet egy rendszerbusz-csatlakozóegység is anélkül, hogy saját vezérlőprogramja lenne, amely aló csatlakoztatási helyen át egy hozzárendelt vezérlőegységgel van összeköttetésben, ahonnan a vezérlőjelek kiindulnak.

A 13 elosztóegység pedig lehet egyszerűen egy jelelosztó egység, amely a 8, 9 szelepműködtető elemek számának függvényében a kiválasztott számú elektromos vezetékek útján a rajzon közelebbről nem ábrázolt vezérlőegységgel állnak összeköttetésben, ahol célszerűen a nagyszámú vezetékek egy sokpólusú kábelben vannak összefogva. Ebben az esetben egy multipólusszelepelrendezésről beszélhetünk.

A 3, 4 nyomóközeg-elosztóban legalább egy, előnyösen az 5 beépítési irányban elhelyezett 17, 17’ tápközegelosztó vezeték fut végig, amelyen keresztül legalább egy 21,21’ bemeneti nyílás van kialakítva a nyomóközeg betáplálására, amely az 1 munkahenger működtetésére, vagy pedig más csatlakoztatott nyomóközeggel működtetett készülék működtetésére szolgál. A betáplálás a 21, 21’ bemeneti nyílásokon keresztül, egy, a nyomóközeg forrásához csatlakoztatott 22 nyomóközeg-vezetéken át megy végbe.

Minden 3, 4 nyomóközeg-elosztó ezen túlmenően a 17, 17’ tápközegelosztó vezetékhez hozzárendelt 23 nyomóközeg-bevezetőnyílást tartalmaz, amelyek a 3, 4 nyomóközeg-elosztó 24, 24’ szerelési felületén vannak kivezetve. Oda torkollik továbbá a 25 légtelenítőnyílás is, amely a 3, 4 nyomóközeg-elosztó belsejében kialakított 26, 26’ légtelenítő gyűjtővezetékkel van összeköttetésben. Ezen keresztül történik meg a csatlakoztatott nyomóközeg működtetésű készülékek légtelenítése. Végül pedig minden 3, 4 nyomóközeg-elosztó tartalmaz egy 27 felhasználói nyomóközeg-vezetéket,

HU 217 251 Β amely egyik oldalról a 24, 24’ szerelési felületre van kivezetve az előzőekhez hasonlóan, másik oldalról pedig a 29 csatlakozófelületre, ahol a 28 nyomóközeg-vezeték is csatlakoztatva van, amely a nyomással működtetett készülékekhez, példánkban a 1 munkahengerhez vezet.

A vezetékkimenetek a 24 szerelési felületen egy csoportba vannak összefogva, amely csoportok egyenként a 2. ábrán pontvonallal vannak jelölve, és a 31 szerelési felületen vannak kivezetve, amelyre a 6, 7 szelepek, azok 8, 9 szelepműködtető elemeivel együtt vannak ráhelyezve, annak érdekében, hogy a szelepvezetékek a kivezetésekkel csatlakoztathatók legyenek.

A 8, 9 szelepműködtető elemek a működtetőjeleiket a második 32, 32’ elektromos vezetéken keresztül kapják, amelyek előnyösen a 5 beépítési irányban húzódnak, és célszerűen a 3, 4 nyomóközeg-elosztó belsejében vannak kialakítva. A 6, 7 szelepek 24 szerelési felületre való ráhelyezésénél egyidejűleg a második 32, 32’ elektromos vezeték az elektromos csatlakozáshoz is el van helyezve, amely megfelelő 33 elektromos csatlakozással el van látva.

A mindkét kiviteli példánál megtalálható, a 3,4 nyomóközeg-elosztóból és azzal felszerelt 6, 7 szelepekből összeépített 34, 34’ elosztócsoportok nem azonosak, és felépítésükben különböznek egymástól. Jóllehet a 3, 4 nyomóközeg-elosztó, valamint a 6, 7 szelepek szerkezetileg is eltérnek egymástól. Amellett különbségeket eredményeznek a nyomóközeg-elosztó felépítésben a különböző 6, 7 szelepek, amelyek egymástól különböző alaptípusból származnak.

A kiviteli példánál a különbség az eltérő elrendezésű szelepvezeték-csatlakozásokban található, ami a mindenkori 31 szerelési felület belsejében, különböző elrendezésű vezetékcsatlakozási csoportot képez. Ebből kifolyólag a 34’ elosztócsoport 7 szelepe nagyobb áteresztőképességű, mint a másik 34 elosztócsoport 6 szelepe, ami feltételezi a szelepvezetékek nagyobb keresztmetszetét és a 23 nyomóközeg-bevezetőnyílás nagyobb keresztmetszetét. A kiviteli példák közötti további különbség abban van, hogy a nagyobb 7 szelep 9 szelepműködtetése egyidejűleg két elektromágnest tartalmaz úgy, hogy a második 32’ elektromos vezetékhez való csatlakozás miatt egy másik csatlakozási elrendezés szükséges, az első 34 elosztócsoport kisebb 6 szelepével szemben.

A 34 és 34’ elosztócsoportok ezen különböző kivitele ellenére a 2 szelepelrendezés egy lényegében önhordozóan összeépített funkcióegységet képez. Ez főleg arra vezethető vissza, hogy a két 34, 34’ elosztócsoport eltérő kialakítású 3,4 nyomóközeg-elosztói egy 35 adapterrészt fognak közre úgy, hogy a mechanikus összeköttetéshez, valamint a fluidikus és az elektromos csatlakoztatáshoz mindkét 34, 34’ elosztócsoport hozzájárul.

A kiviteli példa 35 adapterrésze adapterblokk-ként van kialakítva, amelynek téglatest formájú külső befoglaló alakja van. A 36, 36’ összekötő oldalak egy mindenkor hozzárendelt 3, 4 nyomóközeg-elosztó 37, 37’ felépítmény oldalaival határosán helyezkednek el. A mechanikus összekapcsolásra összekötő elemek, főleg csavarok szolgálnak, amelyeket közelebbről nem ismertetünk.

A 35 adapterrész belsejében az 5 beépítési irányban átmenő 38 adapter-tápvezeték, ami a 36, 36’ összekötő oldalon van kivezetve úgy, hogy annak kivezetései, a 34, 34’ elosztócsoport 37, 37’ felépítményoldalon kialakított torkolatai a nyomóközeg vezetékekbe csatlakoznak. A nyomóközeg-betáplálóvezeték a kiviteli példa esetében a 39 betáplálóadapter tápvezetékeként van kialakítva, ami mindkét 3, 4 nyomóközeg-elosztó 17, 17’ tápközeg elosztóvezetékeivel összeköttetésben áll. Egy további 38 adapter-tápvezeték egy 40 légtelenítővezetéket képez, ami a 26, 26’ légtelenítő gyűjtővezetékekkel van összekötve. A 38 adapter-tápvezetékek vezetése alapvetően kedvező, úgy van elrendezve, hogy csak a minimális adaptervezeték-hossz szükséges.

A 38 adapter-tápvezeték kivezetései a 36,36’ összekötő oldalon a 3, 4 nyomóközeg-elosztó 37, 37’ felépítmény oldalain lévő kivezetések elrendezésével vannak pontosan összehangolva. A kiviteli példa szerint a vezetékkivezetések a nagyobb 7 szeleppel felszerelt 4 nyomóközeg-elosztónak a tartományában nagyobb keresztmetszettel vannak kialakítva, mint a másik 3 nyomóközeg-elosztóhoz tartozóak. Mindkét 36, 36’ összekötő oldal tartományában a 38 adapter-tápvezetékek kivezetéseinek egy megfelelően eltérő kivitelnek felelnek meg, amelyből ismét következik, hogy az 5 beépítési irányban átmenő, a 38 adapter-tápvezetékek egyike legalább egy olyan vezetékszakasszal rendelkezik, amelynek az 5 beépítési irányra merőleges kiterjedése van.

A kiviteli példa elrendezése olyan, hogy a 35 adapterrész külső keresztmetszeti kontúija lényegében a csatlakozó nagyobb 4 nyomóközeg-elosztónak felel meg úgy, hogy a hozzárendelt 36’ összekötő és a 37’ felépítményoldalakat borítja. Ezzel szemben a 3 nyomóközeg-elosztó keresztmetszeti felülete csekélyebb úgyhogy az a 37 felépítményoldallal határos 36 összekötő oldalt csak részben fedi át, ahol a vezetékkivezetések az átfedett tartományban találhatók.

A 13 elosztóegység előnyösen közvetlenül a 34 elosztócsoporttal van egybeépítve, a jelen esetben a kisebb keresztmetszetű részen. A 13 elosztóegység célszerűen a hozzárendelt 3 nyomóközeg-elosztó a 35 adapterrész 5 beépítési iránnyal szemben lévő 45 felépítményoldalán helyezkedik el. Az összeköttetés itt csavarok vagy más kötőelemek útján valósul meg. A 13 elosztóegység egyidejűleg egy csatlakozórészt képez a 3 nyomóközeg-elosztóban végigfutó 17 tápközegelosztó vezeték és 26 légtelenítő gyűjtővezeték számára, ahol szükség szerint egy tömítés is közbeiktatható.

A 35 adapterrésszel szemben lévő másik 4 nyomóközeg-elosztó átmenő nyomóközeg-vezetékeinek vezetékcsatlakozásai például egy 47 zárófedél útján, közvetlenül a hozzárendelt 46 véglapra helyezhetők fel. Ez tökéletes csatlakozóként működhet, mégis lehetséges egy olyan kialakítás, amelynél az a lefedett vezetékekkel csatlakoztatott kivezetőnyílásokkal rendelkezik, amelyen nyomóközeg-vezeték, hangtompító vagy hasonló (nincs ábrázolva) csatlakoztatható.

HU 217 251 Β

A kiviteli példánál a 47 zárófedél mindazonáltal nem közvetlenül van a 46 véglapra helyezve, több esetben egy további 48 adapterrész van még közbekapcsolva, amelyen keresztülmenő 49 adaptervezetékek egyik végükön a 4 nyomóközeg-elosztó nyomóközeg vezetékeivel vannak csatlakoztatva, és a másik végükön pedig a 47 zárófedél útján vannak lezárva.

A már említett, a két nem azonos 3, 4 nyomóközegelosztó közé helyezett 35 adapterrész 21 bemeneti nyílása a 48 adapterrész 39 adapter tápvezetékével áll összeköttetésben, és egyidejűleg mindkét 3, 4 nyomóközegelosztó 17, 17’ tápközegelosztó vezetékeivel. Ezen a módon lehetséges, hogy mindkét 34, 34’ elosztócsoportot egy központi 21 bemeneti nyíláson keresztül nyomóközeggel ellássuk.

Mindenekelőtt, főleg hosszú 2 szelepelrendezéseknél, egy megemelt levegőfogyasztás léphet fel, ami az adott körülmények között a központi 21 bemeneti nyíláson keresztül nem tud elegendő mennyiségű levegőt biztosítani. Ebben az esetben fennáll az a lehetőség, hogy egy további 21’ bemeneti nyíláson keresztül a második 48 adapterrészen pótlólagos nyomóközeget tápláljanak be.

Ez a további 21’ bemeneti nyílás a 49 adaptervezetékek egyikén keresztül az első 35 adapterrésszel szemben elhelyezett 17 tápközegelosztó vezeték kivezetésével van csatlakoztatva.

Előnyösen a második 48 adapterrész esetében egy olyan adapterrészről van szó, amely az első 35 adapterrész tükörképét képezi úgy, hogy lehetőség kínálkozik arra, hogy egy további, közelebbről nem ábrázolt elosztócsoporttal összeépítsük, amely az alapfelépítését tekintve az első 34, 34’ elosztócsoportok egyikének felel meg. A második 48 adapterrész ezáltal egy olyan felépítéssel és csatomavezetéssel rendelkezik, ami az eddig rendelkezésre álló elosztócsoportok egyikével sem azonos csatlakozását megengedi.

Világos, hogy több adapterrész segítségével több szelepelrendezés kapcsolható össze, amelyek a elosztócsoportokat a kívánt számban tartalmazzák.

A beállítandó moduláris felépítés révén fennáll az a lehetőség is, hogy egy vagy több 34, 34’ elosztócsoportot egy saját 35,48 adapterrészhez lehet hozzárendelni, ami, tekintettel legalább egy funkciójára, kizárólag a vonatkozó 34, 34’ elosztócsoporthoz van hozzárendelve. így lehetőség van arra is, hogy egy 35, 48 adapterrész csatlakozónyílásán keresztül csupán egy nyomóközeg-elosztót lássunk el nyomóközeggel, mialatt a másik nyomóközeg-elosztó ilyen vonatkozásban le van választva.

Egy megfelelő kialakítás a 2. ábrán pontvonallal van jelölve, ahol a 39 adapter-tápvezeték a további 48 adapterrésszel határos 4 nyomóközeg-elosztóhoz egy 52 zárófal útján záródik. Végül a 35 adapterrész egydarabos felépítésű lehet, mégis ajánlatos egy oldható kialakítás, például egy csavarvégződéses kialakítás, hogy szükség szerint a nyomóközeg keresztüláramlását szabaddá tegyük vagy lezáijuk. Ha az átáramlás le van zárva, úgy csupán egy 34 elosztócsoport gondoskodik a 35 adapterrészen át a nyomóközeg-ellátásról. A leválasztott 34’ elosztócsoport nyomóközeg-ellátása ebben az esetben célszerűen a második 48 adapterrész 21 ’ bemeneti nyílásán át, egy 47 zárófedél csatlakozónyílásán át, vagy a meghosszabbított 2 szelepelrendezés hozzárendelt további adapterrészén keresztül történik. Ezen a módon lehetőség van a 2 szelepelrendezés egyes szekcióiban megosztani és különböző nyomásszintű vagy nyomóközeg-mennyiséggel dolgozni.

A 35 adapterrész 40 légtelenítővezetékénél egy átmenő vezetékről lehet szó, és célszerű a 2 szelepelrendezés összes 26, 26’ légtelenítő gyűjtővezetékét törés nélküli egy sorba elhelyezni. Szükség szerint természetesen több ilyen légtelenítő vezeték-csatorna jöhet szóba. A 35 adapterrész különösen alkalmas arra, hogy legalább 53 légtelenítőnyílással legyen ellátva, ami a 25 légtelenítőnyílással áll összeköttetésben, és megengedi az 54 hangtompítón keresztül történő légtelenítés közvetlen csatlakoztatását. Lehetséges lenne természetesen az is, hogy a megfelelő 54 hangtompítóval ellátott légtelenítőnyíláshoz egy nyomóközeg-vezetéket csatlakoztassunk, hogy az elhasznált összegyűjtött táplevegő kivezetését megvalósíthassuk.

Célszerűen a hozzárendelt 35 adapterrész mindenkori két 34, 34’ elosztócsoportja között az elektromos összeköttetések is létrejönnek a már említett két 32, 32’ elektromos vezetékkel. A kiviteli példánál ezáltal megvalósul, hogy a 35 adapterrész egy 5 beépítési irányban átmenő és mindkét 36, 36’ összekötő oldalnál kivezetett első 55 elektromosvezeték-elrendezéssel rendelkezik, amely a mindenkori 3, 4 nyomóközeg-elosztó összeköttetési tartományában, az elektromos csatlakoztatásban lévő két második 32, 32’ elektromos vezetékkel kapcsolódik.

A vonatkozó csatlakozási helyek tartományában célszerűen, közelebbről nem ábrázolt elektromos csatlakozóaljzatok vannak kialakítva, amelyek előnyösen egymásba illeszkednek, ha a 3, 4 nyomóközeg-elosztót és a 35 adapterrészt az 5 beépítési irányban egymásra helyezzük.

Az első 55 elektromosvezeték-elrendezés célszerűen egy közelebbről nem ábrázolt, a 35 adapterrész csatomaszerűen végigmenő hornyában fut végig. Egy integrált kiviteli alak mellett természetesen elképzelhető az is, hogy az első 55 elektromosvezeték-elrendezés a 35 adapterrészen kívül, és a példában egy leválasztott házban helyezkedik el.

A mindenkori 35 adapterrész útján adódik egy automatikus beépítési lehetőség a 2 szelepelrendezés további alkotórészei számára. Az 1. ábra mutatja, hogy a 35 adapterrész egy 56 szabályozóval szerelhető fel, amellyel egy elővezérelt nyomás állítható be, amely a 6, 7 szelepek működtetőszervei számára, azok átváltására beáramlik. Az 56 szabályozó a 35 adapterrész belsejében végigfutó 57 elővezérlő vezetékek egyrészt a 39 adapter-tápvezetékkel, másrészt a közelebbről nem ábrázolt 3, 4 nyomóközeg-elosztókban lévő elővezérlő vezetékekkel állnak összeköttetésben, amelyek a 6, 7 szelepekhez vezetnek.

Különösen kedvező a felhasználók számára a 2 szelepelrendezés olyan kivitele, amelynél a mindenkori 3,

HU217251 Β nyomóközeg-elosztó több, az 5 beépítési irányban egymást követő és egymásra helyezett 58 elosztómodulból van összeépítve.

Mindegyik 58 elosztómodul előnyösen legalább egy 6, 7 szeleppel való felszerelésre alkalmas, ahol a kiviteli példánál egy szerelési lehetőség van megadva a mindenkori két 6, 7 szelep számára. Az 58 elosztómodul célszerűen blokkszerű felépítésű, főleg téglatest alakú külső kontúrral rendelkezik. Az 58 elosztómodulok változó számának megfelelően a 3, 4 nyomóközegelosztók gyakorlatilag kívánt hosszúságot eredményeznek. A 2 szelepelrendezés felhasználójának lehetősége van, hogy a szükségletnek megfelelően összeépítse, és amellett az 58 elosztómodult különböző formában, a felhasználó igényeinek megfelelően a 35, 48 adapterrészekhez kedvezően hozzákapcsolja.

Egy mindenkori 58 elosztómodul tartalmazza a 17, 17’ tápközegelosztó vezetéknek és a 26, 26’ légtelenítő gyűjtővezetéknek, valamint a hozzárendelt két 32 elektromos vezetéknek az 5 beépítési irányban célszerűen végigmenő szakaszát. Ezek a szakaszok automatikusan egy továbbjutó vezetékköteggé egészülnek ki az egymásra helyezéssel, és ahol az összeköttetési helyek tartományában a nyomóközeg-vezetékek tömítésekkel és a vezetékelrendezések pedig elektromos csatlakozóeszközökkel láthatók el.

Az elrendezés célszerűen úgy van kialakítva, hogy a 3,4 nyomóközeg-elosztó 24, 24’ szerelési felületei egymás alatt egyazon irányba mutatnak, ahol is az 53 légtelenítőnyílásokat tartalmazó 59 adapterrész-felületeknek megfelelően célszerűen vannak illesztve.

A felhasználói csatlakozást megengedő, a 27 felhasználói nyomóközeg-vezeték kivezetései, mint a 21, 21’ bemeneti nyílások is többek közt, célszerűen egyazon irányban vannak, és a megfelelő 29 csatlakozófelületek a 24,24’ szerelési felületekre merőleges helyzetűek.

Claims (14)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Szelepblokk-elrendezés nyomóközeg működtetésű berendezések, például munkahengerek vezérlésére, amely szelepekkel felszerelt nyomóközeg-elosztóval rendelkezik, és ahol a nyomóközeg-elosztó az elrendezés részét képező szelepekkel összeköttetésben lévő belső csatornákat tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a szelepelrendezés (2) legalább két, egy beépítési irányba (5) esően, egymást követően elhelyezett és szerkezetileg egymástól eltérő, legalább egymás felé néző felépítményoldalak (37, 37’) révén egymástól megkülönböztető nyomóközeg-elosztót (3, 4) tartalmaz, amely az egymástól különböző kialakítású szelepek (6, 7) felszerelésére szolgál, és ahol a két nyomóközeg-elosztó (3, 4) közé egy, ezeket egymással összekapcsoló adapterrész (35) van beiktatva, és a két nyomóközeg-elosztó (3, 4) belső csatornái, mégpedig tápközegelosztó vezetékei (17, 17’) és légtelenítő gyűjtővezetékei (26, 26’) az adapterrészen (35) keresztül egymással összeköttetésben vannak.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti szelepblokk-elrendezés, azzal jellemezve, hogy az adapterrész (35) legalább egy nyomóközeg-betápláló bemeneti nyílást (21) tartalmaz, amely az adapterrész (35) belsejében lévő adapter-tápvezetékkel (38, 39) összeköttetésben van, és ahol az adapter-tápvezeték (38, 39) a nyomóközeg-elosztóknak (3, 4) az adapterrész (35) felé eső felépítményoldalához (37, 37’) úgy torkollik, hogy a torkolatok egyike a tápközegelosztó vezetékként (17, 17’) íúnkcionáló, nyomóközeget továbbító vezetékkel szemközt helyezkedik el.
3. 3. A 2. igénypont szerinti szelepblokk-elrendezés, azzal jellemezve, hogy az adapterrésznek (35) van egy nyomóközeget-bevezető bemeneti nyílása (21), amely bemeneti nyíláson (21) keresztül egyidejűleg mindkét beépített nyomóközeg-elosztó (3, 4) nyomóközeggel ellátható.
4. 4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti szelepblokk-elrendezés, azzal jellemezve, hogy az adapterrésznek (35) van egy nyomóközeg-betáplálást megengedő, kiegészítő másik bemeneti nyílása.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti szelepblokk-elrendezés, azzal jellemezve, hogy az adapterrész (35) legalább egy légtelenítőnyílással (53) rendelkezik, amely az adapterrész (35) belsejében kialakított, legalább egy légtelenítővezetékkel (40) van összeköttetésben, a légtelenítő vezeték (40) az adapterrész (35) összekötő oldalával (36, 36’) határos nyomóközeg-elosztóknak (3, 4) az egyik vagy mindkét felépítményoldalához (37, 37’) úgy torkollik, hogy a torkolatok egyike a mindenkor hozzárendelt nyomóközeg-elosztó (3, 4) funkcionáló légtelenítő gyűjtővezetékével (26, 26’) szemközt helyezkedik el.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti szelepblokk-elrendezés, azzal jellemezve, hogy az adapterrész (35) összekötő oldalaival (36, 36’) határos nyomóközeg-elosztókon (3, 4) áthaladó és azon túlnyúló első elektromosvezeték-elrendezés (55) van, amely a második elektromos vezetékekkel (32, 32’) összeköttetésben van, az elektromos vezetékek (32, 32’) - amelyek a szelepek (6, 7) számára elektromos működtetőjel továbbítására szolgálnak - mindkét nyomóközeg-elosztóban (3, 4), vagy pedig azok mellett helyezkednek el.
7. 7. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti szelepblokk-elrendezés, azzal jellemezve, hogy egy elosztóegységgel (13) rendelkezik, az elosztóegységtől (13) a rendelkezésre álló szelepekhez (6, 7) menő elektromos működtetőjelek előállítására, és ahhoz a két nyomóközeg-elosztó (3,4) egyike az adapterrésszel (35) ellentétes felépítményoldal (45) mentén hozzá van építve.
8. 8. A 7. igénypont szerinti szelepblokk-elrendezés, azzal jellemezve, hogy az elosztóegység (13) az elektromosvezeték-elrendezéssel (32, 32’) összeköttetésben van.
9. 9. A 7. vagy 8. igénypontok bármelyike szerinti szelepblokk-elrendezés, azzal jellemezve, hogy az elosztóegység (13) egy programozható vezérlőegységet (14) tartalmaz vagy programozhatóan van kialakítva.
10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti szelepblokk-elrendezés, azzal jellemezve, hogy az adapterrész (35) egy szabályozóval (56) van felszerelve, amely alkalmas a tárolt nyomóközeg útján nyomástól függő szelepműködtetéshez.

    HU 217 251 Β
11. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti szelepblokk-elrendezés, azzal jellemezve, hogy az adapterrész (48) a nyomóközeg-elosztóval (4) határos oldalán egy véglappal (46) van ellátva, míg a szemközti másik oldala egy borító zárófedéllel (47) van össze- 5 építve.
12. 12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti szelepblokk-elrendezés, azzal jellemezve, hogy több adapterrész (35, 48) van, amelyek mindenkor a nyomóközeg-elosztók (3, 4) között helyezkednek el.
13. 13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti szelepblokk-elrendezés, azzal jellemezve, hogy az adapterrészek (35, 48) és a hozzáépített nyomóközeg-elosztók (3, 4) egy önhordó egységet képeznek.
14. 14. Az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti szelepblokk-elrendezés, azzal jellemezve, hogy a nyomóközeg-elosztók (3, 4) legalább egyike több beépítési irányból (5) egymásra helyezhető elosztómodulokat (58) tartalmaz, amelyek mindegyike legalább egy szeleppel (6.

    10 7) felszerelhető.