HU216785B - Mellső terelőkorlát fejőházakhoz, valamint ilyen terelőkorláttal ellátott fejőház - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya mellső terelőkorlát fejőházakhoz, amelyekben afejendő tehenek egymás mellett helyezkednek el, ez a terelőkorlátfejési és tehénkiengedő helyzetei között elmozdítható kialakítású. Afejési helyzetében a tehenek feje a terelőkorlát fölött átnyúlik, aszügyük viszont a terelőkorláttal érintkezik. A mellső terelőkorlátnakoldalirányú korlátrúdja van, amely belső oldallal és felső résszelrendelkezik. A találmány lényege, hogy a korlátrúd (28) a felső részénfüggőleges nyakhelyzet-meghatározó tájolófészkekkel (30) van ellátva,minden tájolófészeknek (30) egymástól fejhelyzet-meghatározó távközzelelrendezett oldalai (40) vannak. A korlátrúd (28) a fejési helyzetébőla teheneket a fejőállásból (12) kiengedő helyzetbe elmozdíthatóelrendezésű. A találmány szerinti fejőház fejőállásában a fejendőállatok védőpajzs és mellső terelőkorlát között vannak elrendezve. Amellső terelőkorlát fejési és tehénkiengedési helyzetei közöttelmozdítható kialakítású. A terelőkorlát a fejési helyzetébenérintkezik az állatok szügyével, az állatok feje viszont aterelőkorlát fölött átnyúlik. A mellső terelőkorlátnak olyanoldalirányú korlátrúdja van, amely belső oldallal és felső résszelrendelkezik. A találmány szerinti fejőház lényege, hogy a korlátrúd(28) a felső részén nyakhelyzet-meghatározó tájolófészkekkel (30) vanellátva. Ezek mindegyike egymástól előre meghatározott távközzelelhelyezkedő oldalakkal rendelkezik. A korlátrúd (28) a fejésihelyzetéből a megfejt állatokat a fejőállásból (12) kiengedő felemelthelyzetébe elmozdíthatóan van elrendezve. ŕ

Description

A leírás terjedelme 10 oldal (ezen belül 3 lap ábra)

HU 216 785 Β nak. A korlátrúd (28) a fejési helyzetéből a teheneket a fejőállásból (12) kiengedő helyzetbe elmozdítható elrendezésű. A találmány szerinti fejőház fejőállásában a fejendő állatok védőpajzs és mellső terelőkorlát között vannak elrendezve. A mellső terelőkorlát fejési és tehénkiengedési helyzetei között elmozdítható kialakítású. A terelőkorlát a fejési helyzetében érintkezik az állatok szügyével, az állatok feje viszont a terelőkorlát fölött átnyúlik. A mellső terelőkorlátnak olyan oldalirányú korlátrúdja van, amely belső oldallal és felső résszel rendelkezik. A találmány szerinti fejőház lényege, hogy a korlátrúd (28) a felső részén nyakhelyzetmeghatározó tájolófészkekkel (30) van ellátva. Ezek mindegyike egymástól előre meghatározott távközzel elhelyezkedő oldalakkal rendelkezik. A korlátrúd (28) a fejési helyzetéből a megfejt állatokat a fejőállásból (12) kiengedő felemelt helyzetébe elmozdíthatóan van elrendezve.

A találmány tárgya terelőkorlát, amely tehénistállókban vagy fejőházakban, főleg diagonális elrendezésű fejőállásoknál alkalmazható. A találmány tárgya továbbá ilyen belső terelőkorláttal ellátott fejőház, amelynek fejőállása van, ezen a fejendő állatok védőpajzs és a mellső terelőkorlát között helyezkednek el, A mellső terelőkorlát fejési és kiengedést helyzetei között elmozdítható.

A fejőházak általában fejőállások sorozatából állnak, ezek mindegyike úgy van kialakítva, hogy egyetlen fejendő tehén befogadására legyen alkalmas. A tehenek a fejőházba bejárati kapun keresztül jutnak, majd minden egyes tehenet külön-külön fejőállásba irányítanak. Ott a fejőszemélyzet megmossa a tehenek tőgyeit, felrakja a fejőkészüléket, és rákapcsolja a kijelző- és ellenőrző szerkezeteket, majd megtörténik a fejési művelet, ezt követi a fejőszerkezet leszerelése és a tehenek fejőállásokból való eltávolítása. Ezután újabb tehéncsoportot terelnek be a fejőházba a fejéshez. Az ilyen típusú fejőháznál a tehenek egyetlen sorban haladnak keresztül a bejárati kapun, és a kilépésük hasonló alakzatban történhet a fejőház másik végén lévő kijárati kapun vagy pedig a fejőház oldalánál lévő folyosón keresztül. A fejőházak sokféle elrendezése ismert, így például széles körben alkalmaznak halszálka (hering)-, diagonális, párhuzamos vagy egymás melletti fejőállásokkal rendelkező fejőházakat. Párhuzamos elrendezésű fejőházat ismertetnek például az US-5 230 299 és az US-5 285 746 számú szabadalmi leírások.

A fejőházaknál viszonylag újnak számít az úgynevezett „diagonális” elrendezés, amely a párhuzamos és a halszálkaszerű alakzatok kombinációja. Ennél az elrendezésnél a fejőállásokban lévő tehenek a korláthoz képest 50-70°-os szöget zárnak be. A hagyományos halszálkaszerű elrendezésnél a tehén a korláthoz képest 30-45°-os szögben helyezkedik el, a tehenek közötti távköz mérete pedig 90-112 cm közötti, a korlát mentén mérve. Ezzel szemben a párhuzamos vagy egymás melletti fejőállás-elrendezésnél a tehenek 90°-os szögben és a korlát mentén 64-68 cm közötti távközzel helyezkednek el, de ezeknél az a probléma, hogy a fejés igen körülményes. A fentebb már említett diagonális elrendezésnél a tehenek 50-60°-os szögben helyezkednek el a korláthoz képest, a közöttük lévő távköz pedig 67 cm. Adott esetben 70°-os szöget és 68 cm-es távközt is el lehet érni a korlát mentén mérve. A létező diagonális fejőállás-elrendezésre példaként utalunk a szakmában „ParaBona” néven ismert fejőházra (forgalmazó: GERMANIA DAIRY AUTÓMATIZATION INC., USA). A terelőkorlát rendeltetése, hogy a teheneket a halszálka- vagy diagonális fejőállás-elrendezésnél a megfelelő helyzetbe terelje és a fejés után kiengedje azokat. Hagyományos terelőkorlátot ír le például az US-4 951 608 számú szabadalmi leírás.

A hagyományos párhuzamos vagy egymás melletti fejőállásos fejőházak rendezőkapuit a diagonális fejőházaknál elhagyták. Ez egyszerűsíti a létesítményt, és egyúttal segíti a tehén belépését, mivel szélesebb folyosó áll ehhez rendelkezésre. Megjegyezzük azonban, hogy mivel a fejőházban a teheneknek a korláthoz képesti szöge megközelíti a 90°-ot, és ez azzal a problémával jár, hogy a tehenek elfordulhatnak. A 90°-nál vagy ennél nagyobb szögeknél tehát a tehenek balra vagy jobbra elmozdulhatnak, ha nincsenek megfelelő rendezőkapuk. A hagyományos, párhuzamos elrendezésű fejőházaknál a rendezőkapuk arra szolgálnak, hogy a teheneket az előírt helyzetben tájolják, és egyúttal korlátként szolgáljanak, azaz megakadályozzák, hogy a tehenek az előírt helyzetükből elmozduljanak. A másik hagyományos rendszernél, a halszálka (hering) alakzatú elrendezésnél például 30°-os szögben helyezkednek el a tehenek, így azoknak nincs kellő terük ahhoz, hogy elforduljanak. Azonban ha a szögértéket növeljük, például 55-70° közöttire, akkor a teheneknek már elég terük van ahhoz, hogy elforduljanak, ha megzavarják vagy megijesztik őket.

A jelenleg használatos diagonális fejőállású fejőházak további hiányossága, hogy ha a hagyományos mellső korlátot alkalmazzák, akkor ennek kellene meghatároznia a tehenek előírt fejési helyzetét. Ha ugyanis a tehenek nem pontosan az előírt helyzetben vannak, amelyben a mellső terelőkorláttal érintkeznek, akkor számolni kell a fejőház túlterhelésével vagy kihasználatlanságával. A teheneket beszoríthatja a terelőkorlát, vagy túl lazán helyezkedhetnek el a terelőkorlátnál. Általában a fejőház adott számú fejőszerkezettel rendelkezik, például 8 fejőegységgel. A nem kellő fejőház-kihasználás alatt azt értjük, hogy azt nem használjuk ki teljes kapacitásában, viszont a túlterhelés azt jelenti, hogy legalább egy tehenet hordozható fejőkészülékkel kell fejni, ami pedig csökkenti a fejőház hatékonyságát.

A fejőház fejőállásának hátsó részénél védőpajzs van elrendezve, amely általában S alakú, amely a tehén hátsó részénél helyezkedik el. A tehenek nem tudják

HU 216 785 Β könnyen, sőt gyakran egyáltalán nem képesek követni az S alakzatot, amikor a hátsó részük fölfekszik a védőpajzson. Olyan esetekben, amelyeknél a fejőház fejőállása egyenes védőpajzzsal rendelkezik, nincs semmi, ami meghatározná (tájolná) a tehén hátsó részének pontos helyét. Mivel azonban a fejőszerkezetek száma és az automatikus berendezés helye előre meghatározott, azaz fix elrendezésű, és mivel ezek a fejőegységek az adott számú tehén fejőállásai mögött vannak elrendezve, a nyugtalankodó tehenek vagy további tehenek jelenléte a fejőházban tovább ronthatja a fejés hatékonyságát.

A hagyományos mellső terelőkorlátok további hiányossága, hogy azok úgy tájolják a teheneket, azaz úgy terelik azokat az előírt fejési helyzetbe, hogy a tehenek hátsó lábai a védőpajzsnak támaszkodjanak. Ha a mellső terelőkorlát elmozdítható, akkor a korlát a mellső helyzetében van, amikor a tehenek belépnek a fejőházba. Miután a teheneket beterelték a fejőállásba, a mellső terelőkorlát hátrafelé, azaz a tehenek irányába elmozdítható, például pneumatikus munkahenger működtetése révén. Ezáltal csökkentik a távolságot a mellső terelőkorlát és a hátsó védőpajzs között. Ezt a tehenek kétféleképpen kompenzálhatják, vagy úgy, hogy nekitámaszkodnak a védőpajzsnak (ez lenne a kívánatos), vagy előrecsúsznak a mellső terelőkorlát mentén, és megváltoztatják a helyzetüket (ez nemkívánatos). Ha a tehenek csak a mellső terelőkorláthoz képest mozdulnak el, akkor kedvezőtlenebb fejési helyzetbe kerülnek, azaz a fejőszemélyzet számára a tehenek tőgyei kedvezőtlenebbül lesznek elérhetők. Hosszabb teheneknél bizonyos szögeltérés elfogadható, mivel először ezek a hátsó lábaikkal a védőpajzs irányába mozdulnak el, eközben a hosszabb tehén számára nagyobb tér alakul ki, és így nem kell a beszorulásától tartani. Tehát ha a hosszabb tehenek kissé elfordulnak, akkor a mellső terelőkorlát tovább meneszthető hátrafelé, és így a rövidebb és hosszabb tehenek egyaránt nekiszoríthatók a védőpajzsnak. A mellső terelőkorlátnál bizonyos elcsúszás a terelőkorlát mentén kívánatos lenne hosszabb teheneknél, de ennek meg kellene szűnnie, hogyha már a tehenek a hátsó részükkel nekitámaszkodtak a védőpajzsnak.

A jelen találmánnyal célunk olyan tökéletesített mellső terelőkorlát létrehozása diagonális fejőház-elrendezéshez, amely fejőháznál a tehenek közelítőleg 70°-os szögben helyezkednek el, továbbá amelynél a terelőkorlát pontosan meghatározza a tehenek mellső helyzetét, és egyúttal megakadályozza a tehenek elfordulását még akkor is, ha rendezőkapukat nem alkalmazunk.

A találmánnyal további célunk, hogy olyan mellső terelőkorlátot hozzunk létre fejőházakhoz, amely megakadályozza, hogy a tehenek változtassák helyzetüket, azaz lefelé csússzanak, amikor a terelőkorlát hátrafelé mozog, de amely egyúttal megengedi, hogy a hosszabb tehenek helyzetüket egy kicsit változtassák, így valamennyi tehén egyenletesen tájolható úgy, hogy a hátsó részük feltámaszkodik a védőpajzson.

További célunk olyan fejőház létrehozása, amelynél a tehenek egymáshoz közel rendezhetők el, például cm körüli távközre, de ehhez nem kell rendezőkapukat alkalmazni.

A kitűzött feladatot olyan mellső terelőkorláttal oldottuk meg, amely olyan fejőházakhoz való, amelyekben a tehenek egymás mellett helyezkednek el. Ez a terelőkorlát fejési és tehénkiengedő helyzetei között elmozdítható kialakítású, és a fejési helyzetében a tehenek feje a terelőkorlát fölött átnyúlik, a szügyük viszont a terelőkorláttal érintkezik. A mellső terelőkorlátnak oldalirányú korlátrúdja van, amely függőleges oldallal és vízszintes felső résszel rendelkezik. A találmány szerinti mellső terelőkorlát lényege, hogy a korlátúid a felső részén függőleges, nyakhelyzet-meghatározó tájolófészkekkel van ellátva, minden ilyen tájolófészeknek egymástól fejhelyzet-meghatározó távközzel elrendezett oldalai vannak, továbbá a korlátúid a fejési helyzetéből a teheneket a fejőállásból kiengedő helyzetébe elmozdítható elrendezésű.

Célszerű az olyan kivitel, amelynél a korlátúid felső, ferdén lelapolt résszel rendelkezik, amely lényegében követi a tehén szügyének alakját. Olyan kiviteli alakok is lehetségesek, amelyeknél a korlátúid körkörös vagy félkör alakú rúdként van kialakítva, amelynek átmérője lehet például 76-132 mm közötti. A tájolófészkek alakja lehet előnyösen háromszög alak, ennél az egyik oldalfelület lényegében függőleges lehet, a másik pedig ferde. A tájolófészkek célszerűen fémlemezből készült merevítőlemezzel vannak ellátva a belső oldalukon, ami megakadályozza, hogy a tehén a mellső lábát átdugja az egyébként csőből hajlítva kialakított tájolófészek-alakzaton.

Célszerűen a mellső terelőkorlát felső csukló körül felbillenthető, és ebben a felbillentett helyzetében lehetővé teszi a tehenek távozását a fejés után. Célszerű az olyan kivitel, amelynél a korlátrudat felbillenthető támaszcső tartja. A korlátúid csuklós kapcsolattal, például hüvelyen keresztül csatlakoztatható a felső csuklórúdhoz. A csuklós elem magában foglalhat olyan szerkezeti egységeket, amelyek előre-hátra néhány cm-es elmozdulást engednek, ha a korlátúid fejési helyzetben van, úgy, hogy az lehetővé tegye a gravitációs úton való tájolást. A korlátúid felhajtható támasztóelemei kialakíthatók U alakú elemekből, amelyek a csuklós elemet a mellső korlátúidhoz kapcsolják.

A találmány szerinti fejőház tejelő állatok fejésére való, amelynek fejőállása van, ezen a fejőálláson a fejendő állatok védőpajzs és mellső terelőkorlát között helyezkednek el. A mellső terelőkorlát fejési és tehénkiengedési helyzete között elmozdítható, továbbá fejési helyzetében érintkezik a fejendő állatok szügyével, azok feje viszont a terelőkorlát fölött átnyúlik. A mellső terelőkorlátnak olyan oldalirányú korlátrúdja van, amely lényegében függőleges belső és vízszintes felső résszel van ellátva. A találmány szerinti fejőház lényege, hogy a korlátúid felső részén nyakhelyzet-meghatározó tájolófészkek vannak kialakítva, ezek mindegyike egymástól előre meghatározott távközű oldalakkal rendelkezik, továbbá a korlátúid a fejési helyzetéből a megfejt állatokat a fejőállásokból kiengedő helyzetébe elmozdíthatóan van elrendezve.

HU 216 785 Β

A találmány további jellemzőit és előnyeit az alábbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon

- az 1. ábra diagonális fejőház részletét szemlélteti oldalnézetben;

- az 1A. ábra a 2. ábrán 1A-1A vonal mentén vett metszet;

- a 2. ábra a találmány szerinti diagonális fejőház részletének perspektivikus képe;

- a 3. ábrán perspektivikus képben szemléltettük a találmány szerinti mellső terelőkorlátot a felemelt, azaz tehénkiengedési helyzetében.

Amint az 1. ábrán látható, a csupán részletében szemléltetett 10 fejőháznak 12 fejőállása van, amelynek padozata a jelen esetben betonból készült. A 12 fejőállás 1. ábrán alsó és bal oldali szélét 14 védőkorlát határolja. A 14 védőkorlát a külön nem szemléltetett fejőfolyosót határolja, amelyen a fejőszemélyzet közlekedik. A12 fejőállás padozatából 16 oszlopok nyúlnak ki, amelyek fej fölötti 18 támgerendákat tartanak (2. ábra). A 14 védőkorlát fölött 20 védőpajzs helyezkedik el keresztirányban a 12 fejőállásban, és ez végigér a 12 fejőálláson. A 20 védőpajzs támasztja a 12 fejőálláson elhelyezkedő tehenek hátsó részét.

Az 1. ábra jobb oldali részén a találmány szerinti felhajtható mellső 22 terelőkorlát látható, amely a tehén helyzetét elölről szabályozza. A18 támgerendákról 24 támasztóelemek nyúlnak lefelé (2. ábra), és ezek keresztirányú 26 csuklórudat tartanak. Továbbá a mellső 22 terelőkorlátnak oldalirányú 28 korlátrúdja van, amely a felső részén nyakhelyzetmeghatározó 30 tájolófészkekkel van ellátva. Ezek a 30 tájolófészkek a jelen esetben a 28 korlátrúd felső része fölött vannak kialakítva.

A 2. ábrán látható, hogy a 28 korlátrúdhoz C alakú 32 támasztóelemek egyik vége van rögzítve, ezek felső végei a 26 csuklórúdhoz csuklószerűen kapcsolódnak. Ezt a csuklós kapcsolatot a jelen esetben a 26 csuklórúdra felhúzható 34 csuklókkal oldottuk meg, amelyek T alakú csőhüvelyként vannak kialakítva. Ennek az egyik szárán maga a 26 csuklórúd van elfordíthatóan átvezetve, a rá merőleges szárához pedig a 32 támasztóelem van rögzítve. A hüvelyszerű 34 csuklók példakénti kiviteli alakját az 1A. ábra keresztmetszetben szemlélteti. A 34 csuklók révén a mellső 22 terelőkorlát fel-le billenthető, ezáltal lehetővé válik a gravitációs úton való tehéntájolás, amire alább térünk ki részletesebben.

Az 1. és 2. ábrán látható, hogy a 18 támgerenda forgatóegységgel, a jelen esetben pneumatikus 36 munkahengerrel van ellátva, ennek dugattyúrúdja 38 lengőkarhoz kapcsolódik, amely a mellső 22 terelőkorlátot képes a 26 csuklórúd középvonala körül elfordítani. Az 1. és 2. ábrán folytonos vonallal jelölt helyzetében a mellső 22 terelőkorlát leeresztett véghelyzetében, azaz fejési helyzetben van, miközben a 36 munkahenger dugattyúrúdja behúzott állapotban van. Ebben a fejési helyzetében a 28 korlátrúd a 12 fejőállásban elölről visszatartja a teheneket, így azok fejhetők. A pneumatikus 36 munkahenger dugattyúrúdjának kitolásakor (ezt az 1. ábrán szaggatott vonallal jelöltük) a mellső 22 terelőkorlát felbillentett másik véghelyzetében, azaz a teheneket a 12 fejőállásból kieresztő helyzetben van, amelyre a fejés befejezése után kerül sor, amikor is a tehenek a 12 fejőállást elhagyva távoznak a 10 fejőházból. Ezután a mellső 22 terelőkorlátot újból lesüllyesztjük a pneumatikus 36 munkahenger ellentétes értelmű vezérlésével, ezáltal a 22 terelőkorlát az alsó fejési véghelyzetbe kerül, és ezután újabb tehéncsoport terelhető be fejéshez a 12 fejőállásba.

Az 1. ábrán egyetlen tehenet szemléltettünk vékony eredményvonallal, amelyet C hivatkozási jellel jelöltünk. A rajzon külön nem látható, de a C tehén a 14 védőkorláthoz és a 28 korlátrúdhoz képest szögben helyezkedik el a jelen esetben, miközben a hátsó része a 20 védőpajzzsal érintkezik, a feje pedig felül túlnyúlik a 28 korlátrúdon. A 28 korlátúidnak felül ferdén letört keresztmetszete van, a belső lejtős felületét 40 hivatkozási számmal jelöltük, amelynek ferdesége igazodik a C tehén szügyéhez, azaz a C tehén mellső lábai és nyaka közötti testrészéhez. Ez a ferde 40 felület tehát követi a tehénszügy alakját.

A 2. ábrán látható, hogy a jelen esetben a 30 tájolófészkek csőből hajlított háromszög alakzatok, amelyek egymástól 42 távközre helyezkednek el, amelynek értékét a jelen esetben 15 cm-re választottuk. A 30 tájolófészkek mindegyikének a jelen esetben lejtős 44 oldala és függőleges 46 oldala van. A 30 tájolófészkek háromszög alakú idomának közbenső áttörését a jelen esetben 48 merevitőlemezek zárják le, amivel megakadályozzuk, hogy ezeken az áttöréseken a tehenek a mellső lábukat átdugják.

A rajzon nem ábrázoltuk, de a találmány szerint olyan kivitel is lehetséges, amelynél a mellső 22 terelőkorlát nem lefelé szűkülő 30 tájolófészkekkel van ellátva. Ez az alternatív kivitel hasonló előnyökkel alkalmazható az oldalirányú tehénnyaktájolást illetően, de a

2. ábrán látható kiviteli alak azzal a járulékos előnnyel jár, hogy különböző hosszúságú tehenek pontosabb tájolását is lehetővé teszi.

Fentebb már említettük, hogy a 30 tájolófészkek közötti 42 távközt a jelen esetben 15 cm-re választottuk. A C tehenek a fejüket közvetlenül a 28 korlátrúd tetejére ültetik, ez ugyanis a számukra legkedvezőbb testhelyzet. A gyakorlati tapasztalatok szerint a 12 fejőállás padlószintjétől a 28 korlátrúd felső síkja körülbelül 86 cm-re van. Amikor a C tehén ebből a helyzetből előre akar elmozdulni, akkor a 30 tájolófészkek lejtős 44 oldalán felütközik a C tehén nyaka. Ez tehát lehetővé teszi, de inkább arra ösztönzi a C tehenet, hogy ne akaqon előre elmozdulni. Ez egyúttal kényelmetlenséget jelent a C tehén számára, mivel a nyaka a 28 korlátúidat kissé hátrafelé igyekszik elmozdítani. Ez viszont arra ösztönzi a C tehenet, hogy hátrafelé, azaz a 20 védőpajzs irányába mozduljon el, és ezután a 28 korlátrúd csak annyira billenjen le a 26 csuklórúd körül, amennyire szükségszerű.

Nagyobb és hosszabb tehenek esetében a 28 korlátrúd kissé lefelé billen, miután hátráltak azok a 20 védőpajzs irányába. Másrészt viszont a kisebb tehenek álta4

HU 216 785 Β

Iában rövidebbek is, következésképpen ezeket jobban gátolja előrehaladás közben a 30 tájolófészek. így tehát a rövidebb teheneket a mellső 22 terelőkorlát arra kényszeríti, hogy azok hátráljanak a 20 védőpajzs irányába.

A 28 korlátrúd találmány szerinti elrendezésével tehát a nagyobb és a kisebb teheneket egyaránt hátrafelé kényszerítjük a 20 védőpajzsra. A kisebb és egyúttal rövidebb tehenek a 30 tájolófészek lejtős 44 oldalának főleg az alsó részével, míg a nagyobb és hosszabb tehenek a 30 tájolófészek lejtős 44 oldalának felső szakaszával kerülnek kapcsolatba. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy a hosszabb és rövidebb tehenek kissé eltérő helyzetben vannak, de minden tehén a leghátsó helyzetet igyekszik elfoglalni, amelyben a hátsó részével támaszkodik a 20 védőpajzson, amivel pedig a fejéshez való hozzáférés szempontjából optimális feltételeket biztosítunk.

A 30 tájolófészkek háromszög alakú kivitelének járulékos előnye, hogy akadályozza a teheneket abban, hogy elforduljanak, hiszen ehhez először ki kellene emelni a fejüket a körülbelül 30 cm-es mélységű 30 tájolófészekből, azaz körülbelül 116 cm magasra kellene ehhez a fejüket felemelni. Ez viszont túl kényelmetlen lenne a tehén számára, így a gyakorlati tapasztalatok szerint inkább elfordulásmentesen megtartják az előre meghatározott helyzetüket a 12 fejőállásban. Ha megpróbáljuk a tehenet előrecsalogatni, ez a 30 tájolófészek miatt kényelmetlenségekkel jár, különösen akkor, ha az elmozdulás előtt leejti a fejét abba a helyzetbe, amelyben a 10 fejőházba belép.

Amikor a teheneket betereljük a 10 fejőházba, a 28 korlátrúd a szükséges mértékben hátrafelé mozdulhat el, ezáltal úgy tereli a teheneket, hogy azok hátsó végükkel támaszkodjanak a 20 védőpajzson, ebben a helyzetben ugyanis a legkényelmesebb a fejés. A 28 korlátrúdnak ez a hátrafelé mozgatása történhet például gravitációs úton vagy előnyösen pneumatikus munkahenger révén.

A fentiekben bemutatott 12 fejőállásnál a tehenek a gyakorlati tapasztalatok szerint a hátsó részükkel lényegében egymástól azonos távközre helyezkednek el, ami megfelel az automatikus fejőberendezés előzetes telepítésének. A tehenek azonban bizonyos mértékig képesek változtatni a helyzetüket, amint azt fentebb már ismertettük. A kezelőszemélyzet zavartalanul megtisztíthatja a tehenek tőgyeit, felszerelheti a fejőszerkezeteket, hiszen oldalról vagy hátulról kényelmesen hozzáfér a tehenek tőgyéhez. A fejés befejezése után a kezelő leszereli a fejőszerkezetet és működteti a pneumatikus 36 munkahengert, a mellső 22 terelőkorlát felbillentése értelmében, amely felemelt helyzetbe hozza a mellső terelőkorlátot, amint az jól látható a 3. ábrán. Ilyenkor a tehenek a felemelt 28 korlátrúd alatt szabadon távozhatnak a 12 fejőállásból. Ezután a mellső 22 terelőkorlátot a pneumatikus 36 munkahenger ellenkező értelmű működtetésével a fejési helyzetébe süllyesztjük, majd újabb tehéncsoport terelhető fejéshez a 10 fejőház 12 fejőállásába, és a fejési művelet ciklikusan ismételhető.

A gravitációs tehénterelés, illetve -tájolás céljából a 34 csukló adott esetben lehetővé teheti, hogy a mellső terelőkorlát néhány cm-es előre-hátra elmozdulást végezhessen, ha a 28 korlátrúd a lesüllyesztett, fejési helyzetben van. A mellső 22 terelőkorlát felső felfüggesztéséből adódik, hogy a gravitáció hatására a 28 korlátrúd kissé hátrafelé igyekszik elmozdulni, következésképpen igyekszik a teheneket hátrafelé, a 20 védőpajzsra terelni.

A fenti példakénti kiviteli alak esetében a tehenek körülbelül 70°-os szögben helyezkednek el a 14 védőkorláthoz és a 28 korlátrúdhoz képest. Az ábrázolt megoldás megakadályozza, hogy a tehenek elforduljanak a 12 fejőállásban, és ehhez nincs szükség rendezőkapukra és egyéb járulékos szerkezetekre. A mellső 22 terelőkorlát 28 korlátrúdja határozza meg a tehenek mellső helyzetét, és a 30 tájolófészkek a fejhelyzetet határozzák meg a tehenek kedvező elrendezéséhez. A 30 tájolófészkek ábrázolt kialakítása lehetővé teszi azt is, hogy a nagyobb tehenek kissé úgy mozduljanak el, hogy mind a hosszabb, mind pedig a rövidebb tehenek rá legyenek szorítva a hátsó 20 védőpajzsra, a tőgyeikhez való jó hozzáférés végett. A 30 tájolófészkek megakadályozzák a teheneket abban, hogy azok változtassák a helyzetüket, mindaddig, míg a hátsó részük a 20 védőpajzson támaszkodik.

Claims (10)

1. Mellső terelőkorlát fejőházakhoz, amelyekben a fejendő tehenek egymás mellett helyezkednek el, ez a mellső terelőkorlát fejési és tehénkiengedő helyzetei között elmozdítható kialakítású, a fejési helyzetében a tehenek feje a terelőkorlát fölött átnyúlik, szügyük viszont a terelőkorláttal érintkezik, továbbá a mellső terelőkorlátnak oldalirányú korlátrúdja van, amely belső oldallal és felső résszel rendelkezik, azzal jellemezve, hogy a korlátrúd (28) a felső részén nyakhelyzet-meghatározó tájolófészkekkel (30) van ellátva, minden tájolófészeknek (30) egymástól fejhelyzet-meghatározó távközzel (42) elrendezett oldalai (40, 46) vannak, továbbá a korlátrúd (28) a fejési helyzetéből a teheneket a fejőállásból (12) kiengedő helyzetbe elmozdítható elrendezésű.

2. Az 1. igénypont szerinti mellső terelőkorlát, azzal jellemezve, hogy a korlátrúd (28) belső oldalán felső lejtős felület (40) van kialakítva, amely felfelé és kifelé ferde, a tehénszügy alakjához igazodó kialakítású.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti mellső terelőkorlát, azzal jellemezve, hogy a tájolófészkek (30) mindegyikének legalább az egyik oldala (44) felfelé lejtős kialakítású.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti mellső terelőkorlát, azzaljellemezve, hogy a tájolófészkek (30) mindegyikének az egyik oldala (46) függőleges, a másik oldala (44) pedig felfelé lejtős kialakítású.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti mellső terelőkorlát, azzaljellemezve, hogy a tájolófészkek (30) mindegyike a mellső tehénláb átdugását akadályozó merevítőlemezzel (48) van ellátva.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti mellső terelőkorlát, azzal jellemezve, hogy a korlátrúd (28) fölött a korlátrúd (28) csuklóval (34) van ellátva, vala5

HU 216 785 Β mint felbillenthető támasztóeleme (32) van, amely a korlátrudat (28) a csuklóhoz (34) kapcsolja.

7. A 6. igénypont szerinti mellső terelőkorlát, azzal jellemezve, hogy a felső csukló (34) a korlátrúd (28) fejési helyzetében annak korlátozott előre-hátra elmozdulását engedő kialakítású.

8. A 6. igénypont szerinti mellső terelőkorlát, azzal jellemezve, hogy a támasztóelemek (32) U alakúak, amelyek egyik vége a csuklóhoz (34), a másik vége pedig a korlátrúdhoz (28) van rögzítve.

9. Fejőház tejelő állatok fejősére, amelynek fejőállásában a fejendő állatok védőpajzs és mellső terelőkorlát között vannak elrendezve, továbbá a mellső terelőkorlát fejési és tehénkiengedési helyzetei között elmozdítható kialakítású, a terelőkorlát a fejési helyzetében érintkezik az állatok szügyével, az állatok feje viszont a terelőkorlát fölött átnyúlik, továbbá a mellső terelőkorlátnak olyan oldalirányú korlátrúdja van, amely belső oldallal és felső résszel rendelkezik, azzal jellemezve, hogy a kor5 látrúd (28) a felső részén nyakhelyzet-meghatározó tájolófészkekkel (30) van ellátva, ezek mindegyike egymástól előre meghatározott távközzel (42) elhelyezkedő oldalakkal (44,46) rendelkezik, továbbá a korlátrúd (28) a fejési helyzetéből a megfejt állatokat a fejőállásból (12)

10 kiengedő felemelt helyzetébe elmozdíthatóan van elrendezve.

10. A 9. igénypont szerinti fejőház, azzal jellemezve, hogy a tájolófészkek (30) mindegyikének az egyik oldala (46) függőleges helyzetű, a másik oldala (44) vi15 szont felfelé lejtős kialakítású.