HU215423B - Vasúti váltóreteszelő egység - Google Patents

Description

KIVONAT

A találmány vasúti váltóreteszelő egység vasúti sínpályákhoz, amely működtető szerkezethez csatlakozó pozicionáló résszel ellátott tolórudat, továbbá a tolórúdhoz kapcsolódó üreges házat, valamint a házban elhelyezkedő zárreteszt és zárógörgőt tartalmaz. A zárógörgő a zárretesz és a tolórúd pozicionáló része közé van befogva, és alaphelyzetben a zárretesz útján a pozicionáló rész alakos felületébe van benyomva, a tolórúd és a ház pedig egymáshoz képest elcsúsztathatóan van összeépítve. Jellegzetessége, hogy a zárretesznek (5) a zárógörgőtől (3) távolabbik vége (5a) a házhoz (4) rögzített merev záróegységgel (8) van megtámasztva.

HU 215 423 B

A leírás terjedelme 6 oldal (ezen belül 1 lap ábra)

HU 215 423 Β

A találmány tárgya vasúti váltóreteszelő egység vasúti sínpályákhoz, amely működtető szerkezethez csatlakozó pozicionáló résszel ellátott tolórudat, továbbá a tolórúdhoz kapcsolódó üreges házat, valamint a házban elhelyezkedő zárreteszt és zárógörgőt tartalmaz, a zárógörgő a zárretesz és a tolórúd pozicionáló része közé van befogva, és alaphelyzetben a zárretesz útján a pozicionáló rész alakos felületébe van benyomva, a tolórúd és a ház pedig egymáshoz képest elcsúsztathatóan van összeépítve.

Napjainkban a váltóegységek különböző fajtáit alkalmazzák elterjedten.

Ilyen váltóegységek ismerhetők meg a 1.952.824 és a 2.606.664 számú NSZK közzétételi iratokból is. A megoldások lényege, hogy a zárreteszt rugó segítségével nyomják a zárógörgő irányába, és az úgy megnyomott zárógörgő hozza létre a feszítő kapcsolatot a tolórúddal.

A feszítő kapcsolat feladata, hogy lehetővé tegye a váltó állíthatóságát. A váltó átállítása során, a váltótól a távolabbik kapcsolónyelvnél egy, a rugó által kifejtett és a feszítő kapcsolatot megvalósító rögzítő erőt meghaladó erő jön létre. Ez az erő elmozdítja a tolórudat a váltó másik alaphelyzetébe.

A házat lengőkarral rögzítették a készülékdobozban, így a tolórúd - a rugó ellenében - kifelé nyomja a zárógörgőt a pozicionáló rész alakos felületéből, és ezzel oldja az adott alaphelyzetben fellépő feszítő kapcsolatot. A rugóerő a házhoz menettel kapcsolódó beállító tárcsa segítségével változtatható, és a kívánt értékre hozható.

Több alkalmazási területen azonban az állítható váltó nem kívánatos. A felhasználók igénye az is, hogy a váltókat egyszerű eszközök segítségével - a gyártóktól függetlenül - át tudják alakítani állíthatóból nem állíthatóvá.

Az 1.952.824 számú NSZK közzétételi irat a váltó állíthatóságának megszüntetését úgy oldja meg, hogy - a nem állítható alkalmazás esetén - a rugót és a zárógörgőt helyettesíti egy megfelelően tervezett retesszel, ami rugalmatlanul kapcsolódik a házhoz. így a tolórúd és a ház közötti feszítő kapcsolatot egy profilos kötéssel váltja föl. Hátránya, hogy a javasolt átalakítás során a teljes házat ki kell cserélni.

A 2.606.662 számú NSZK közzétételi iratból további két megoldás ismerhető meg. Az egyik tesztzárakat használ, amelyek a tolórudak nyílásaiba kapcsolódnak. Az állítható változatban a nyílások ferde nyúlványokkal rendelkeznek úgy, hogy a tesztzárak az állítási művelet alatt teljesen fel vannak emelve. A nem állítható változat nyílásai a tolórudakban csak részben ferdék. Ha a tesztzár a csak részben ferde nyílás végéhez ér, nincs további mozgáslehetőség, és a hajtás a tesztzárak beakadása miatt zárva marad. A konstrukció hátránya, hogy kialakításuk miatt - a tolórudaknak az adott típustól függően különbözőknek kell lenniük.

A másik változat olyan reteszt mutat, amelyik választhatóan kapcsolható be. A retesszel a görgő emelési útja felfelé korlátozható. Ezáltal fenntartják a feszítő kapcsolatot, a tesztzár nem emelkedhet fel egészen, és így az egész egység reteszelt marad. Ennek a kialakításnak is hátránya, hogy az állíthatóról a nem állítható váltóra történő változtatás egy nehezen hozzáférhető résznél végezhető csak el.

Az összes ismert megoldás további hátránya, hogy az állítási művelet egy nem állítható váltón kisiklást, a váltóegység vagy a váltó tönkremenetelét okozhatja.

A találmány szerinti megoldással célunk az volt, hogy kiküszöböljük az ismert váltóreteszelő egységek hátrányait, és olyan egységet hozzunk létre, amelynél az állítható változatnak a nem állíthatóvá történő átalakítása egyszerűen és a szerkezet jól hozzáférhető részén legyen elvégezhető.

Célunk volt továbbá az is, hogy nem állítható váltó hibás állítása vagy véletlen elállítódása esetén a keletkező kár minél kisebb legyen, és a tönkrement alkatrészek könnyen hozzáférhetők legyenek, és egyszerűen kicserélhetők legyenek.

A találmány szerinti vasúti váltóreteszelő egységhez az a felismerés vezetett, hogy ha a házban alkalmasan választott helyre sajátos alakú merev kapcsolatot létrehozó záróegységet helyezünk el, akkor a feladat megoldható.

A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti vasúti váltóreteszelő egység vasúti sínpályákhoz amely működtető szerkezethez csatlakozó pozicionáló résszel ellátott tolórudat, továbbá a tolórúdhoz kapcsolódó üreges házat, valamint a házban elhelyezkedő zárreteszt és zárógörgőt tartalmaz, a zárógörgő a zárretesz és a tolórúd pozicionáló része közé van befogva, és alaphelyzetben a zárretesz útján a pozicionáló rész alakos felületébe van benyomva, a tolórúd és a ház pedig egymáshoz képest elcsúsztathatóan van összeépítve -, oly módon van kialakítva, hogy a zárretesznek a zárógörgőtől távolabbik vége a házhoz rögzített merev záróegységgel van megtámasztva.

A találmány szerinti vasúti váltóreteszelő egység további ismérve lehet, hogy a záróegység előre meghatározott törési hellyel rendelkezik.

Egy előnyös kiviteli alaknál a záróegység a ház üregébe becsavart, lyukkal ellátott menetes tárcsával és előre meghatározott szakítószilárdságú nyírótárcsával rendelkezik, a menetes tárcsa lyukának átmérője meghaladja a zárretesz külső átmérőjét a menetes tárcsa lyukának hossztengelye koaxiális a zárretesz tengelyvonalával, a nyírótárcsa pedig a zárretesz zárógörgőtől távolabbi vége és a menetes tárcsa közé van behelyezve.

A menetes tárcsa és a ház azok relatív elcsavarodását meggátló biztosító csavar útján vannak egymással összeerősítve. A biztosító csavar illetéktelen beavatkozás elleni védelemmel, például plombazsineg átfuzésére alkalmas füllel van ellátva.

A találmány szerinti megoldás előnye, hogy a ház felső végénél elhelyezkedő és a reteszelést megvalósító záróegység könnyen hozzáférhető, és szükség szerint egyszerűen helyettesíthető előfeszített rugóval. így az állíthatóról a nem állítható kivitelre való átalakítás gyorsan, egyszerűen és megbízhatóan valósítható meg.

További előny, hogy a záróegység nyírótárcsája a kívánt követelményeknek megfelelő szakítószilárdsá2

HU 215 423 Β gú anyagból készíthető el. így a törési pont előre meghatározható, ami csökkenti a véletlen átállításból eredő károkat.

A záróegységgel felszerelt váltó nem állítható vissza mindaddig, amíg az összetört nyírótárcsa nincs kicserélve, így addig a váltó nem működőképes, azon áthajtani nem lehet. Ennek előnye, hogy a hibásan állított váltó miatt nem következhet be baleset.

Kedvező az is, hogy a különböző szakítószílárdságú anyagokból készített nyírótárcsák tetszés szerint könnyen cserélhetők, és így az adott váltóreteszelő egységnél a nyitási idő beállítható.

Előnynek kell tekinteni azt is, hogy a záróegység nyírótárcsája a meghibásodást követően egyszerű eszközökkel és gyorsan kicserélhető, ami a forgalom zavartalansága szempontjából fontos követelmény.

Gazdasági előnynek számít, hogy az állítható és a nem állítható váltó közötti átállás során a részegységek jelentős része változtatás nélkül felhasználható, ami adott esetben jelentős költségmegtakarítást eredményezhet.

Ugyancsak előnyként említhető, hogy a záróegység biztosítócsavarral való ellátása lehetővé teszi a szerkezet menetes tárcsájának elcsavarodás elleni védelmét, ami a reteszelőegység még biztonságosabb üzemeltetését eredményezi.

A találmányt a továbbiakban kiviteli példa kapcsán rajz alapján ismertetjük részletesebben. A rajzon az

1. ábra a vasúti váltóreteszelő egység hosszmetszete alaphelyzetben, a

2. ábra az 1. ábra szerinti vasúti váltóreteszelő egység hosszmetszete a váltás után.

Az 1. ábrán megfigyelhető a találmány szerinti vasúti váltóreteszelő egység felépítése. A 4 ház az 1 tolórúdra van felfűzve úgy, hogy a 4 ház és az 1 tolórúd egymáshoz képest elcsúsztatható.

A 4 ház 4a üregében helyezkedik el az 5 zárretesz, amely célszerűen egyenes körhenger. Az 5 zárretesznek az 1 tolórúd felé eső 5b közelebbik vége a 6 nyomólappal rendelkezik. A 6 nyomólap és az 1 tolórúd 2 pozicionáló része között található a 3 zárógörgő.

A 3 zárógörgő a 2 pozicionáló rész 2a alakos felületébe simul bele, amely itt a 3 zárógörgő gömbfelületéhez igazodó konkáv gömbhéj darab. Az 5 zárretesznek a zárógörgővel átellenes 5a távolabbi vége a 8 záróegység 8b nyírótárcsájával van megtámasztva. A 8b nyírótárcsát a 8a menetes tárcsa szorítja az 5 zárreteszhez.

A 4 ház 4a üregében látható a 7 csavarmenetes tárcsa, amely a találmány szerinti megvalósításnál csak az 5 zárretesz megvezetésére szolgál, és helyzete tetszőleges lehet.

A 8a menetes tárcsa helyzetben tartására alkalmas a házba becsavart 11 biztosítócsavar. Ez a 11 biztosítócsavar gondoskodik a 4 ház végét lezáró 10 védőcsésze rögzítéséről is.

Annak érdekében, hogy a váltóreteszelő egységet illetéktelen személy ne állíthassa át, a 11 biztosítócsavaron a 12 fül helyezkedik el, amelybe - az 1. ábrán nem jelölt - huzalos biztosítóplomba fűzhető be. Ezzel meggátolható az illetéktelen beavatkozás.

A 11 biztosítócsavarból lehet több is. Ilyen esetben előnyös, ha két egymással 90° körüli szöget bezáró 11 biztosítócsavart használunk, és a két biztosítócsavart egyetlen huzalos biztosítóplombával kötjük össze.

Visszatérve a 8 záróegységre, az is jól látható az 1. ábrán, hogy a 8a menetes tárcsa közepe a 9 lyukkal rendelkezik. A 9 lyuk átmérője nagyobb az 5 zárretesz külső átmérőjénél, és a 9 lyuk 9a hossztengelye koaxiális az 5 zárretesz 5c tengelyfonalával.

A 2. ábra a váltóreteszelő egység váltási művelet utáni állapotát mutatja. A váltás során az 1 tolórúdra ható külső erő az 1 tolórudat a nyíllal jelzett irányba mozdítja el. Az erő hatására az 1 tolórúd 2 pozicionáló részének 2a alakos felületében nyugvó 3 zárógörgő nekifeszül az 5 zárretesz 6 nyomólapjának, és az 5 zárreteszt annak 5c tengelyvonala irányába eső mozgásra készteti. Az 5 zárretesz emelkedése során a 3 zárógörgőtől nézve 5a távolabbik vége átlyukasztja a 8b nyírótárcsát, és az a 2. ábra szerinti felemelkedett helyzetben marad.

Az 5 zárretesz ebben a helyzetében már nem fejt ki erőt a 3 zárógörgőre, így az 1 tolórúd szabadon mozoghat. Az 1 tolórúd visszaállítása és az 1. ábra szerinti alaphelyzetben történő rögzítése csak a sérült 8b nyírótárcsa cseréje után valósítható meg.

Az új 8b nyírótárcsa behelyezése során a 11 biztosító csavart, majd a 10 védőcsészét, és végül a 8a menetes tárcsát kell eltávolítani. Ekkor az áttört 8b nyírótárcsa hozzáférhető és egyszerűen kicserélhető.

A jó 8b nyírótárcsa a 8a menetes tárcsának a 4 házba történő ismételt becsavarásával rögzíthető.

A váltóreteszelő egység állíthatóvá történő átalakításakor a 8b nyírótárcsát kiemeljük, és az 5 zárretesz 6 nyomólapja és a 7 csavarmenetes tárcsa közé - az ábrákon nem jelölt - rugót helyezünk el.

A találmány szerinti vasúti váltóreteszelő egység jól alkalmazható minden olyan sínpályához, ahol a váltót csak bizonyos esetekben lehet vagy kell átállítani más pozícióba.

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

Claims (5)

1. Vasúti váltóreteszelő egység vasúti sínpályákhoz, amely működtető szerkezethez csatlakozó pozicionáló résszel ellátott tolórudat, továbbá a tolórúdhoz kapcsolódó üreges házat, valamint a házban elhelyezkedő zárreteszt és zárógörgőt tartalmaz, a zárógörgő és zárretesz és a tolórúd pozicionáló része közé van befogva, és alaphelyzetben a zárretesz útján a pozicionáló rész alakos felületébe van benyomva, a tolórúd és a ház pedig egymáshoz képest elcsúsztathatóan van összeépítve, azzal jellemezve, hogy a zárretesznek (5) a zárógörgőtől (3) távolabbik vége (5a) a házhoz (4) rögzített merev záróegységgel (8) van megtámasztva.

2. Az 1. igénypont szerinti vasúti váltóreteszelő egység, azzal jellemezve, hogy a záróegység (8) előre meghatározott törési hellyel rendelkezik.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti vasúti váltóreteszelő egység, azzal jellemezve, hogy a záróegység (8) a

HU 215 423 Β ház (4) üregébe (4a) becsavart, lyukkal (9) ellátott menetes tárcsával (8a) és előre meghatározott szakítószilárdságú nyírótárcsával (8b) rendelkezik, a menetes tárcsa (8a) lyukának (9) átmérője meghaladja a zárretesz (5) külső átmérőjét, a menetes tárcsa (8a) lyukának (9) hossztengelye (9a) koaxiális a zárretesz (5) tengelyvonalával (5c), a nyírótárcsa (8b) pedig a zárretesz (5) zárógörgőtől (3) távolabbi vége (5a) és a menetes tárcsa (8a) közé van behelyezve.

4. Az 1-3. igénypontok szerinti vasúti váltóreteszelő egység, azzal jellemezve, hogy a menetes tárcsa (8a) és a ház (4) azok relatív elcsavarodását meggátoló biztosítócsavar (11) útján vannak egymással össze5 erősítve.

5. A 4. igénypont szerinti vasúti váltóreteszelő egység, azzal jellemezve, hogy a biztosítócsavar (11) illetéktelen beavatkozás elleni védelemmel, például plombazsineg átfuzésére alkalmas füllel (12) van ellátva.