HU214327B

HU214327B - Eljárás szulfatált oligoszacharidok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

Info

Publication number: HU214327B
Application number: HU9401994A
Authority: HU
Inventors: André Uzan
Original assignee: Rhone-Poulenc Rorer S.A.
Priority date: 1992-02-07
Filing date: 1993-02-04
Publication date: 1998-03-02
Also published as: NO942897D0; JP3218039B2; AU671817B2; WO1993016112A1; AU3505193A; ATE157991T1; JPH07503496A; HUT67878A; FR2687158B1; NO307466B1; MX9300584A; FI943642A; KR950700334A; FR2687158A1; CA2126241A1; NO942897L; CA2126241C; DE69313826D1; GR3024695T3; FI106034B

Abstract

A találmány szűlfatált őligőszacharidők keverékének és ezt tartalmazógyógyszerkészítményeknek az előállítására vőnatkőzik, mely keverék aheparint alkőtó őligőszacharidők általánő szerkezetét műtatja, éslegalább 70%-ban őlyan őligőszacharidőkat tartalmaz, amelyekmőlekűlatömege 5400 és 7800 daltőn közötti, és legalább 5%-ban őlyanőligőszacharidőkat, amelyek mőlekűlatömege n győbb, mint 6900 daltőn,és anti IIa aktivitása magasabb, mint 60 IU/mg. Az eljárás szerint akeveréket gélszűréssel állítják elő. ŕ

Description

A találmány szulfatált oligoszacharidok keverékének és ezt tartalmazó gyógyszerkészítményeknek az előállítására vonatkozik, mely keverék a heparint alkotó oligoszacharidok általános szerkezetét mutatja, és legalább 70%-ban olyan oligoszacharidokat tartalmaz, amelyek molekulatömege 5400 és 7800 dalton közötti, és legalább 5%-ban olyan oligoszacharidokat, amelyek molekulatömege nagyobb, mint 6900 dalton, és anti Ha aktivitása magasabb, mint körülbelül 60 IU/mg.

Általános értelemben az antitrombotikus kezelések két nagy hatóanyag-kategóriát alkalmaznak, tudniillik az antikoaguláns hatóanyagokat és az *antiplaketter hatóanyagokat.

Az antikoaguláns hatóanyagok között a K vitamingátló vegyületek egy igen fontos családot képeznek. Ezeket a vegyületeket, mivel orális úton aktívak, számos indikáció esetén használják. Mégis, használatuk még korlátozott bizonyos hátrányok miatt, nevezetesen a hemorrágia veszélye miatt, és az adagolás hosszú időtartamú kezeléshez való adaptálásának nehézsége miatt.

A heparinok az antikoaguláns hatóanyagok második csoportját alkotják. Ezek extrakcióval nyert biológiai anyagok, amelyek a változó lánchosszúságú és szulfatációs fokú oligoszacharidokból álló glükóz-aminoglukánok családjába tartoznak. Pontosabban a nem frakcionált heparint alkotó láncok molekulatömege általában 2000 és 40 000 dalton közötti. A heparinokat a trombózisok különböző típusaiban, nevezetesen a vénás trombózis kezelésében és megelőzésében alkalmazzák, esetleg más kezelésekkel együtt.

A heparinok hátránya magas antikoaguláns aktivitásuk, ami hemorrágiát okozhat, és a vér egyes inhibitoraival, mint a 4. vérlemezke faktorral szembeni érzékenységük, ami viszonylag nagy dózisban való alkalmazásukat teszi szükségessé.

Másrészt a heparinok igen heterogén termékek. így nehéz felbecsülni hatásmechanizmusukat, megállapítani az egyes komponensek hozzájárulását a heparin teljes aktivitásához, és emiatt az antitrombotikus aktivitást növelni anélkül, hogy a másodlagos hatásokat növelnénk. A tudományos ismeretek fejlődése ezen a területen felfedte, hogy ezen oligoszacharidok biológiai tulajdonságai, mint a véralvadásra gyakorolt hatások, valamint farmakológiai tulajdonságai, mint az in vivő antitrombotikus aktivitás, molekulatömegük függvényében változnak.

A fentebb említett hátrányok egyik első megoldását az alacsony molekulatömegű heparinok hozták. Ezek a heparinok szulfatált oligoszacharidok olyan keverékei, amelyek molekulatömege általában 2000 és 10 000 dalton közötti. Ezeket a heparinokat a heparin oligoszacharid láncainak frakcionálásával kapják meg [például gélpermeációval Barrowcliffe és munkatársai szerint, Thrombosis research 12 (1977) 27-36], vagy a heparin oligoszacharid láncainak kémiai vagy enzimatikus fragmentációjával (depolimerizáció). Részletesen, a depolimerizációt leírták egy heparin-észter egy erős bázis j elenlétében végzett kezelésével [EP 40 144]. Ugyanezt megvalósíthatják a heparin salétromsav jelenlétében végzett kezelésével, vagy egy heparináz működésének következményeként [EP 64 452]. Ezek a különböző eljárások olyan oligoszacharid elegyekhez vezetnek, amelyek a heparint alkotó poliszacharidok általános szerkezetével rendelkeznek, de alacsonyabb az átlagos molekulatömegük. Ezek a módosítások általában jobb biológiai felhasználhatóságban, és abban mutatkoznak meg, hogy ezen anyagok kisebb hatással vannak a vérzési időre a nem frakcionált heparinhoz viszonyítva. Részletesebben, a kutatások főként olyan heparin-származék keverékek felé irányultak, amelyeknek nagyon rövid oligoszacharid láncuk van. így az EP 27 089 számú szabadalmi leírás közli, hogy azok a heparin-származék oligoszacharidok, melyek legfeljebb 8 szacharid elemet tartalmaznak, a heparinénál magasabb specifikus antitrombotikus aktivitással rendelkeznek. Ugyanígy hexaszacharidokat állítottak elő, és antitrombotikus aktivitásukat vizsgálták (EP 64 452 számú szabadalmi leírás). Megemlíthetjük még az EP 84 999 és EP 301 618 szabadalmi leírásokat, melyek olyan heparin-származék poliszacharidokról szólnak, mint a hexa-, penta- és tetraszacharidok.

A heparin vagy depolimerizált heparin frakcionálásával kapott keverékeket ismertet a HU 210 925 számú szabadalmi leírás, a Thrombosis and Haemostasis, 61, 30-34. (1989) és a Carbohydrate Research 141,121-136 (1985) közlemények: ezek az ismert keverékek más molekulamegoszlásúak és/vagy más anti Ha aktivitást mutatnak, mint a találmány szerinti keverékek, ennélfogva eltérő farmakológiai tulajdonságúak. Mégis, a mai napig a leírt termékek nem tették lehetővé, hogy teljesen megnyugtató módon megoldjuk a heparinok kapcsán felmerülő problémákat. Részletezve, az alacsony molekulatömegü heparinok nagy részben több, mint hatszor alacsonyabb inhibitor hatással rendelkeznek a trombinnal szemben (anti Ha aktivitás), mint a heparin. Kísérletesen, egy klasszikus trombózis-modellben, mint Wessleré, nyálban, az antitrombotikus dózisokjóval magasabbak, mint a heparinéi.

A találmány arra vonatkozik, hogy lehetséges natív vagy depolimerizált heparinból kiindulva olyan oligoszacharid keverékeket előállítani, melyek kitűnő biológiai tulajdonságokkal, és ebből következően jobb terápiás lehetőségekkel rendelkeznek.

Váratlan módon úgy találtuk, hogyha olyan oligoszacharid keveréket állítunk elő, amelynek a molekulaeloszlása a következőkkel jellemezhető: 70% vagy több szulfatált, 5400 és 7800 dalton közötti molekulatömegü oligoszacharid, és legalább 5% szulfatált, 6900 daltonnál nagyobb molekulatömegü oligoszacharid, amelyek körülbelül 60 Ul/mg, és előnyösen 70 Ul/mg vagy efeletti anti lla aktivitással rendelkeznek, ez a keverék megőrzi előnyként az alacsony molekulatömegü heparin jó biológiai felhasználhatóságát és a vérzésre gyakorolt elhanyagolható hatását, de ezenfelül olyan további előnyöket mutat fel, mint a trombinnal szembeni megnövekedett inhibitorhatás, és magasabb antitrombotikus aktivitás, legalább azonos időtartamon át.

A találmány tárgya tehát eljárás a fentiekben meghatározott szulfatált oligoszacharidok keverékének előállítására, oly módon, hogy

HU 214 327 Β (i) a kiindulási heparint vagy depolímerizált heparint 0,1-0,5 mólos foszfát puffer vagy nátrium-klorid eluálóoldatba visszük, (ii) a kapott oldatot előzőleg azonos eluálóoldattal kiegyensúlyozott, poliakrilamid-agaróz típusú, szilárd gélszürési hordozóval töltött oszlopon átbocsátjuk, és (iii) a kívánt molekulatömegű frakciókat összegyűjtjük.

Egy ilyen keverék először egyesíti a nem frakcionált és az alacsony molekulatömegü heparin előnyeit.

A natív heparinhoz viszonyítva a találmány szerinti keverékek másrészt alacsonyabb szenzibilitást mutatnak a vér inhibitor faktoraival, mint például a 4 vérlemezke faktorral szemben, ami megnöveli terápiás használhatóságukat.

A találmány szerinti keverékek más előnyei nevezetesen bizonyos nemkívánatos másodlagos hatások, mint például a trombocitopénikus hatás csökkenésében állnak. A heparinból származó, eddig ismert keverékek egyik hátránya abból ered, hogy a vérlemezkék számának nagymértékű csökkenését okozhatják. Ezt a nem kívánatos hatást erősen lecsökkenti, ha a találmány szerinti keverékeket használjuk.

A fent kifejtett tulajdonságok különösen eredményes farmakológiai felhasználást tesznek lehetővé, nevezetesen a profilaxiában és az artériás vagy vénás trombózisok kezelésében. Másrészt lehetővé kellene tenniük nagyobb dózisban való in vivő alkalmazásukat anélkül, hogy a hemorrágia veszélyét megnövelnék.

Előnyösebben a találmány szerinti keverékek legalább 10% 6900 daltonnál nagyobb molekulatömegű oligoszacharidot tartalmaznak.

Másfelől a találmány szerinti előnyös keverékek 70%-ban tartalmaznak olyan oligoszacharidokat, amelyek molekulatömege 5700 és 7500 dalton közötti.

Még előnyösebben a találmány szerinti keverékek legalább 60%-ban tartalmaznak olyan oligoszacharidokat, amelyek molekulatömege 5700 és 6900 dalton közötti.

Másfelől a találmány szerinti keverékek anti Ila aktivitása előnyösen kisebb anti Xa aktivitásuknál.

A találmány szerinti keverékek natív heparinból vagy depolímerizált heparinból készülnek. Amint azt korábban említettük, a depolímerizált heparint minden kémiai, enzimatikus vagy más technikával megkaphatjuk, amely a szakember számára ismert, és lehetővé teszi a heparin oligoszacharid láncainak fragmentálását. Különösen az EP 40144, EP 64452, EP 37319 vagy az EP 337327 szabadalmi leírásokban ismertetett eljárások alkalmasak ehhez.

Még előnyösebben a találmány szerinti keverékek egy 2-0-szulfo-4-enopiranózuronsavval rendelkeznek egyik végükön. Előnyösen olyan depolímerizált heparint használunk, amelyet egy heparinésztemek egy bázissal történő kezelésével kaphatunk, mint például az EP 40144 szabadalmi leírás szerint. Részletesebben, a depolimerizációt vizes közegben vagy egy inért szerves oldószerben, egy szerves vagy szervetlen bázis, mint például a nátrium- vagy kálium-hidroxid, egy alkalikus karbonát vagy egy tercier amin (trietilamin, trietiléndiamin stb.) hatásával valósíthatjuk meg. Az észternek a bázissal való kezelése lehetővé teszi, hogy a heparin részleges és kontrollált depolimerizációját hozzuk létre anélkül, hogy megváltoztatnánk általános szerkezetét.

A találmány szerinti eljárásban több paraméter szerepel, amelyek kontrollja lehetővé teszi, hogy a végső keverék molekulatömegét és molekula-eloszlását beállítsuk. Ezek a paraméterek, nevezetesen az eluálóoldat ionereje és a felhasznált hordozó természete.

Mint a találmány szerinti eljárásban felhasználható eluáló oldatot megemlítjük a foszfát puffereket vagy a nátrium-klorid oldatot. Ahhoz, hogy a legjobb tulajdonságokkal rendelkező frakciókat kapjuk, különösen előnyös úgy megvalósítani a frakcionálási, hogy az eluálószert a foszfát pufferek közül választjuk, mint nevezetesen a kálium-foszfát, nátrium-foszfát vagy NH4H2PO4.

Az eluálószer koncentrációját és így ionerejét a keresett végső keverékhez adaptáljuk. Nevezetesen az eluálószer koncentrációja 0,1 és 0,5 M között lehet.

Ha foszfát puffért használunk, különösen előnyös 0,2 M körüli koncentrációkkal dolgozni.

A találmány szerinti élj árás második lépésében a használt hordozót a kiindulási heparin átlagos molekulatömegének (natív heparin, depolímerizált heparin), a keresett végső terméknek, és a kiindulási keveréknek a használt eluálószerben való viselkedése alapján megválasztva, poliakrilamid-agaróz típusú gélt használunk. Példaként megemlíthetjük az AcA 54 és AcA 202 géleket, amelyek jó eredményeket adnak.

A hordozóval töltött oszlopot az alkalmazott eluenssel az elválasztás előtt kiegyensúlyozzuk.

A találmány szerinti eljárás megvalósításának egy igen előnyös módjában a frakcionálás második lépése során a szilárd hordozót több, sorozatban elhelyezett oszlopra osztjuk. A találmánynak ez a változata lehetővé teszi, hogy jelentős végső mennyiségű hordozót használjunk a gélszüréshez, a technika állása szerinti hátrányok, tudniillik az összenyomódás jelensége nélkül. Ezen a módon a szeparáció sokkal tisztább, beleértve a nagy molekulatömegeket is, egyetlen frakcionálási eljárásban, és a hordozókat könnyebb regenerálni.

A használt oszlopok számát a szakember a technika állása alapján meghatározhatja, a használt gél természetének és térfogatának függvényében, olyan módon, hogy az optimális eredményt étje el, figyelembe véve a szeparáció eredményességét és a gél összenyomódásának tulajdonítható hatást.

Gyakorlati okokból előnyösen általában az eljárás második lépésében kevesebb, mint 20 oszlopot használunk.

Példaként 40 liter AcA 202 gélt 10 db 4 literes oszlopban oszthatunk szét, vagy 130 litert 10 db 13 literes oszlopban.

A találmány szerinti eljárás megvalósításának egy másik igen előnyös módjában a frakcionálás második lépése során egymás után alkalmazzuk a hordozók legalább két, különböző szeparációs jellemzőkkel bíró típusát. A találmány ezen változata lehetővé teszi, hogy jobb minőségű végső frakcionálási kapjunk. Példaként a frakcíonálást a gélek következő sorozatán végezhetjük: AcA 202-AcA 54-AcA 202.

HU 214 327 Β

A találmány jobb megvalósításához fontos, hogy nagy mennyiségű gélt használjunk, olyan módon, hogy nagyobb mértékű szeparációt, és nagyobb homogenitást kapjunk. Számításba véve az ilyen gélszűréseknél alkalmazott elég lassú átfolyást, a gél térfogatát az elválasztandó termék mennyiségéhez kell adaptálni úgy, hogy a legjobb egyensúlyt kapjuk a szeparáció és a hosszanti diffúzió között.

Előnyösen a találmány szerinti eljárásban a kiindulási heparin (g)/géltérfogat (1) arány kisebb, mint 2, és még előnyösebben 0,5 és 1,5 közötti.

A találmány tárgya továbbá olyan gyógyszerészeti készítmény előállítása, amely a fentiekben definiált keveréket tartalmazza. Az ilyen készítmény különösen előnyös módon alkalmazhatók a trombotikus balesetek profilaxisában, kezelésében vagy megelőzésében. Pontosabban, a készítmények használhatók:

- kockázat esetén a vénás trombózisok megelőzésében,

- az artériás trombózisos balesetek megelőzésében, nevezetesen szívizom infarktus esetén,

- operáció utáni állapotban, a sebészeti betegeknél a vénás trombózis megelőzésére, vagy

- a sebészeti anyagokban a trombózisok megelőzésére.

A találmányt részletesebben ismertetjük a következő példák segítségével, amelyek szemléltetésként szolgálnak. Ezekben a példákban a keverékek fizikai-kémiai, biológiai és gyógyszerészeti jellemzőit a következő technikák szerint határoztuk meg:

Molekulatömeg és molekulaeloszlás

A termékek molekulatömegét és molekulaeloszlását nagynyomású folyadékkromatográfiával, két egymást követő oszloppal határoztuk meg, például olyanokkal, amelyek TSK G3000 XL és TSK G2000 XL néven vannak kereskedelmi forgalomban, egy refraktometriás detektorral összekapcsolva.

Anti Xa aktivitás

A használt technika azonos a Teien A.N. és Lie M. által a Thrombosis research 10 (1977) 399 410. oldalakon leírtakkal, etalonként az alacsony molekulatömegü heparin első nemzetközi etalont (WHO LMWHI) használva.

Anti Ha aktivitás

A használt technika azonos az Anderson L.O. és munkatársai által a Thrombosis research 75 (1979) 531-541. oldalakon leírtakkal, etalonként az alacsony molekulatömegü heparin első nemzetközi etalont (WHO LMWHI) használva.

APTT

A használt technika az „Actimat” technika (Bio Mérieux), amint Bell W.N. és Alton H.G. leírja a Natúré 174 (1954) 880-881. oldalakon.

Vénás trombózis a nyúlnál

A használt technika azonos a Wessler S. által a Journal ofClinical investigation 34 (1955) 647-651. oldalakon leírtakkal.

Vérzési idő patkánynál

A használt technika azonos a Palm M. és munkatársai, által a Thrombosis and haemostasis 64(1) (1990)

127-132. oldalakon leírtakkal.

Az ábrák leírása:

1. ábra: a találmány szerinti keverékek in vitro APTT aktivitása humán plazmán, más heparinokkal összehasonlítva.

2. ábra (a és b): a találmány szerinti keverékek anti Xa aktivitásának kinetikája nyúlnál: összehasonlítás egy másik alacsony molekulatömegü heparinnal.

3. ábra (a és b): a találmány szerinti keverékek anti Ha aktivitásának kinetikája nyúlnál: összehasonlítás egy másik alacsony molekulatömegű heparinnal.

7. példa: Depolimerizált heparin előállítása g nátrium-heparinát 100 ml vizes oldatához 25 g benzetonium-klorid 125 g vizes oldatát adjuk. A kapott terméket szobahőmérsékleten szűrjük, vízben mossuk, majd megszárítjuk. Az így kapott benzetonium-heparinát 15 g-ját 75 ml metilén-kloridban feloldjuk, amihez 15 ml benzilkloridot teszünk. Az oldatot 25 órán át 25 és 35 °C közötti hőmérsékletre melegítjük. Azután 90 ml-t adunk hozzá nátrium-acetát 10%-os metanolos oldatából, szűrjük, metanolban mossuk, és szárítjuk. A fent leírt feltételekkel nátrium sója formájában megkapott heparin-benzilészter 10 g-ját 250 ml vízben oldjuk. Ezt az oldatot körülbelül 60 °C-ra melegítjük, és 0, 9 g nátrium-karbonátot adunk hozzá. A hőmérsékletet 1 óra 30 percig körülbelül 60 °C-on tartjuk, és ezután a reakciókeveréket 20 °C körüli hőmérsékletre hütjük le, és hígított sósavval semlegesítjük. Ezután a közeg nátriumklorid koncentrációját 10 t%-ra állítjuk be, és a terméket 750 ml metanolban kicsapjuk, majd szűrjük és szárítjuk.

2. példa: az Ml keverék előállítása

A frakcionáláshoz 10 darab 50 cm magas, 100 mm átmérőjű üvegoszlopot használunk egymás után, amelyek mindegyike 4 liter AcA 202 gélt (60 és 140 pm közötti átmérőjű gyöngyök formájában levő poliakrilamid-agaróz gél) tartalmaz.

Az első oszlop tetejére 30 mg depolimerízált heparint teszünk, amit az 1. példában leírt módon állítunk elő, és egy mobil fázissal eluáljuk, amely 0,2 Μ KH₂PO₄ oldatból áll, 300 ml/óra átfolyási sebességgel. A frakciókat a 10. oszlop végén gyűjtjük össze.

Ez a kezelés lehetővé teszi, hogy hatásosan válasszuk szét az oligoszacharid láncokat molekulatömegük szerint, és hogy azokat azután újra csoportosítsuk úgy, hogy a kívánt tulajdonságokkal rendelkező keverékeket kapjuk. Az Ml keveréket, melynek fizikai-kémiai és in vitro biológiai jellemzőit az 1. táblázat tartalmazza, így kapjuk.

3. példa: Az M2 keverék előállítása

Az M2 keveréket a 2. példában leírt frakcionálási eljárást követve kapjuk, ahol 50 g depolimerízált heparint használunk.

HU 214 327 Β

Az M2 keverék fizikai-kémiai és in vitro biológiai tulajdonságait az 1. táblázatban adjuk meg.

4. példa: Az M5 és M6 keverékek előállítása.

Az M5 keveréket a 2. példában leírt frakcionálási 5 eljárást követve kapjuk, 30 g depolimerizált heparinból kiindulva, de 10 db 9 cm átmérőjű és 50 cm magas oszlopot használva.

Az M6 keveréket egy első, a 2. példa szerint megvalósított frakcionálási eljárással kapjuk, 150 g depolimerizált heparinból kiindulva, 10 db 18 cm átmérőjű és 50 cm magas oszlopon, 1,1 1/óra átfolyási sebességgel.

A megfelelő frakciókat összegyűjtjük, és az oligoszacharidokat metanollal kicsapjuk. Az összegyűjtött szilárd fázist azután oldatba visszük, majd újra frakcionáljuk ugyanazon a kromatográfiás rendszeren. A 10. oszlop végén frakciókat gyűjtünk.

Az M5 és M6 keverékek fizikai-kémiai és in vitro biológiai tulajdonságait az 1. táblázatban adjuk meg.

5. példa: Összehasonlító példa: az M3 és M4 keverékek előállítása

Az M3 keveréket a 2. példában leírt frakcionálási eljárást követve kapjuk. Az M4 keveréket a 2. példa szerinti ffakcionálás után úgy kapjuk, hogy egy 5530 daltonnái (63%) eluálódó frakciót és egy 7770 daltonnál (37%) eluálódó frakciót összekeverünk.

Az M3 és M4 keverékek fizikai-kémiai és in vitro biológiai tulajdonságait az 1. táblázatban adjuk meg.

6. példa: A találmány szerinti keverékek in vitro

APTT aktivitásának vizsgálata humán plazmán

A kapott eredményeket az 1. ábrán mutatjuk be. Ezek világosan megmutatják, hogy a találmány szerinti keverékek (Ml keverék) sokkal, nagyobb mértékben változtatják meg az APTT-t humán plazmában, mint a nem frakcionált heparin.

1. táblázat

Termék	Ml	M2	1. példa	M3	M4	M5	M6
Átlag molekulatömeg	6410	6340	4280	5550	6360	6420	6780
Molekulaeloszlás (%MM)
>7500	1	5,5	9	0	22	3,5	3,5
7200±300	12,5	15	3,5	0	10,5	16,75	35,25
6600±300	47	30,5	5	9	10	37,5	50,75
6000±300	35	32,5	6,5	30	19,5	31,75	9,5
5400±300	4,5	13,5	7,5	40,5	25	9,5	1
<5100	0	3	68,5	20,5	13	1	0,1
In vitro aktivitás
anti Xa	109	127	94,25	116,6	130	126	106
anti Ila	75	80	27,75	41,8	78	68	70

7. példa: Az anti Xa és az anti Ila aktivitás kinetikai vizsgálata nyúlnál

Ezt a vizsgálatot a következő eljárás szerint végeztük:

- nyúl: új-zélandi (3,5 kg)

- injektált térfogat: szubkután: 0,5 ml/kg (abdominális régió)

- vérvétel: 3 ml vért vettünk 3,1%-os nátrium-citrát oldatra (1/10) a fül középső artériájából a 0., 45., 90. percben, és 3, 4, 6 és 8 óra múlva.

A találmány szerinti Ml, M5 és M6 keverékeketvagy az 1. példa szerint depolimerizált heparint szubkután nyúlba injektáltuk azonos anti Xa dózisban, és így megkaptuk az anti Xa és anti Ha aktivitásokat a plazmában, amelyek:

- parallelek, és összehasonlíthatók anti Xa-ra (2. ábra),

- a találmány szerinti keverékkel jóval magasabbak anti Ila aktivitásra (3. ábra).

Ugyanezt az összehasonlítást az 5. példában leírt M4 keverékre is elvégeztük, és ez megmutatta, hogy a plazma anti Xa aktivitása parallel marad, de az anti Ila aktivitásban jelentkező különbség igen jelentős (2. és

3. ábra).

Ezek az eredmények tehát megmutatják, hogy meglepő módon a találmány szerinti keverékek tartós anti Xa és anti Ila aktivitással rendelkeznek, amely megemelkedett szinten marad fenn in vivő. Ezek a keverékek ebből a tényből kiindulva nagyon előnyösek a nem frakcionált

HU 214 327 Β heparinhoz viszonyítva, amelynek anti Xa és anti Ha aktivitása in vivő nagyon rövid ideig marad fenn, de a technika állásában leírt alacsony molekulatömegü heparinokhoz viszonyítva is, amelyek anti Ha aktivitása in vivő igen rövid időtartamú. 5

8. példa: A találmány szerinti keverékek in vivő aktivitásának tanulmányozása a vénás trombózisra gyakorolt hatással nyálban, intravénás injektálás után

A kapott eredményeket a 3. táblázat tartalmazza.

A táblázat megmutatja, hogy az M3 keverék (4. példa), amelynek molekulaeloszlása különbözik az igényelt keverékekétől, és a depolimerizált heparin (1. példa) kevésbé aktívak, mint a találmány szerinti Ml keverék. Részletesebben, ez az utóbbi tisztán magasabb anti Ha aktivitást mutat.

9. példa: A találmány szerinti keverékek in vivő aktivitásának tanulmányozása a vénás trombózisra gyakorolt hatással nyálban, szubkután injektálás után A 4. és a 5. táblázat mutatja a kapott eredményeket.

A táblázatok megmutatják, hogy az Ml, M5 és M6 keverékek sokkal aktívabbak, mint egy, a technika állása szerinti depolimerizált heparin (1. példa), és hogy az aktivitás legalább azonos ideig tart.

10. példa: Az in vivő aktivitás vizsgálata a patkány vérzésidejére gyakorolt hatással

A 2. táblázatban bemutatott eredmények tisztán megmutatják, hogy a találmány szerinti keverékek (az Ml, M5 és M6 keverékekkel illusztrálva) hatására a vérzésidő kevésbé nő, mint más alacsony molekulatömegü heparinok hatására. A megadott eredmények a vérzésidő növekedésének felelnek meg percben, a kontrollértékekhez viszonyítva. Összehasonlításként, 2 mg/kg-nál, a heparin 13 perces vérzés idő növekedést idéz elő.

2. táblázat

Dózis/termék	Ml	M5	M6	1. példa	M4
4 mg/kg	1,07+0,4			4+1,1	8,6+3,6
8 mg/kg	3,0+0,7	4,0+0,5	9,6+1,8	7,9+2,1	33,7+8

3. táblázat

	1. példa Anti Xa = 94,25 IU/mg Anti Ila = 27,75 IU/mg	Ml keverék 109 IU/mg 75 IU/mg	M3 keverék Anti Xa = 116,6 u/mg Anti Ha = 41,8 u/mg	Kontroll
dózis ug/kg anti Xa u/kg anti Ha u/kg	318,00 30,00 8,80	265,00 25,007,30	212,00 20,00 5,90	183,50 20,00 13,80	257,3 30 10,75	214,4 25 8,96	171,5 20 7,1	107 12.5 4.5	0 0 0
Ω	5	5	8	8	5	8	8	5	8
Trombusztömeg	2,24+ 2,24	14,2+ 8,4	53,2+25	6,44+3,44	27,74+ 17,96	27,5+ 12,66	50.5+15	75,3+25	120,7+34 ,1
Trombusz nélküli nyulak száma	4/5	2/5	3/8	5/8	2/5	2/8	1/8	0/5	0/8
Plazma anti Xa u/ml	0,370+ 0,026	0,356+ 0,039	0,193+ 0,015	0,268+ 0,02	0,363+ 0,023	0,296+ 0,008	0,241+ 0,022	0,125+ 0,011 (n = 4)
Plazma anti Ha u/ml	0,100+ 0,004	0,069+ 0,011	0,062+ 0,004	0,196+ 0,009	0,100+ 0,008	0,130+ 0,006	0,093+ 0,008	0,054+ 0,005 (n = 4)

HU 214 327 Β

4. táblázat

	Kontroll	1. példa anti Xa = 94,25 IU/mg anti Ha = 27,75 IU/mg	Ml keverék 109 IU/mg 75 IU/mg
Idő		90 perc	240 perc	360 perc	90 perc	240 perc	360 perc
Dózis anti Xa IU/kg anti Ha IU/kg		300,00 88,33 3,18	300,00 88,33 3,18	300,00 88,33 3,18	200,00 137,98 1,83	200,00 137,98 1,83	200,00 137,98 1,83
n	8	5	5	5	5	5	5
trombusztömegek	73,10 62.70 41,00 68,00 114,00 100,60 339.70 166,90	0,00 13,60 4,10 0,00 10,40	0,00 47,20 0,00 22,00 3,60	91,00 19,50 2,90 0,00 15,20	0,00 44,80 18,50 3,20 0,00	0,00 19,00 0,00 23,40 0,00	111,50 12,20 60,40 7,10 0,00
Átlag±SEM	120±34	5,62±2,75	14,56±9,12	25,72±16,72	13,30±8,60	8,48±5,24	38,24±21,20
Student teszt		p < 0,05	p < 0,05	NS	p < 0,05	p < 0,05	NS
Trombusz nélküli nyulak	0/8	2/5	2/5	1/5	2/5	3/5	1/5
Plazma anti Xa u/ml		0,89±0,10	0,89±0,125	0,47±0,005	0,61±0,06	0,61±0,06	0,40±0,04 (N = 4)
Plazma anti Ha u/ml		0,16±0,02	0,16±0,023	0,12±0,013	0,55±0,04	0,55±0,04	0,32±0.02 (N = 4)

5. táblázat

	Kontroll	M5 keverék	M6 keverék
Idő		90 perc	90 perc	90 perc	90 perc
Dózisok anti Xa IU/kg		200,00	300,00	200,00	300,00
n	6	8	5	8	2
trombusztömegek	126,9 77.2 110.2 150.7 180.8 223,0	28,4 77,3 25.9 0 0 0 83.9 0	44,5 0 0 0	31.1 135 24,6 0 0 102 0 23.2	0 0
Átlag±SEM	144,8±21	26,93±14,38	8,9±8,9	39,48±18,06	0
Trombusz nélküli nyulak száma	0/6	4/8	4/5	3/8	0/2

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás szulfatált oligoszacharidok keverékének előállítására, amely a heparint alkotó oligoszacharidok általános szerkezetét mutatja, és legalább 70%-ban olyan oligoszacharidokat tartalmaz, amelyek molekulatömege 5400 és 7800 dalton közötti, és legalább 5%-ban olyan oligoszacharidokat tartalmaz, amelyek molekulatömege nagyobb, mint 6900 dalton, és anti Ha aktivitása maga55 sabb, mint 60 IU/mg, heparin vagy depolimerizált heparin gélszűrésével, azzal jellemezve, hogy (i) a kiindulási heparint vagy depolimerizált heparint 0,1-0,5 mólos foszfát puffer vagy nátrium-klorid eluálóoldatba visszük, (ii) a kapott oldatot előzőleg azonos eluálóoldattal kiegyensúlyozott, poliakrilamid-agaróz típusú, szilárd gélszürési hordozóval töltött oszlopon átbocsátjuk, és

HU 214 327 Β (iii) a kívánt molekulatömegű frakciókat összegyűjtjük.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy legalább 70%-ban 5700 és 7500 dalton molekulatömeg közötti oligoszacharidokat gyűjtünk össze.
3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy legalább 60%-ban 5700 és 6900 dalton molekulatömeg közötti oligoszacharidokat gyűjtünk össze.
4. az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzaljellemezve, hogy legalább 10%-ban 6900 daltonnái nagyobb molekulatömegü oligoszacharidokat gyűjtünk össze.
5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzaljellemezve, hogy 70 IU/mg vagy magasabb anti Ha aktivitású oligoszacharidokat gyűjtjük össze.
6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy heparint frakcionálunk.
7. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy depolimerizált heparint frakcionálunk.
8. A 7. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan depolimerizált heparint frakcionálunk, amelynek egyik végén 2-0-szulfo-4-enopiranózuronsav csoport van.
9. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy heparin-észtemek bázis hatására kapott depolimerizált heparint frakcinálunk.
10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az (ii) műveletet a hordozót több, egymás után sorban elhelyezett oszlopban tartalmazó gélszűrőn végezzük.
11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzaljellemezve, hogy az (ii) műveletet legalább kétféle, eltérő elválasztási tulajdonságú hordozót tartalmazó oszlopon, egymás után végezzük.
12. Eljárás hatóanyagként az 1. igénypontban meghatározott szulfátéit oligoszacharid keveréket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti eljárással előállított hatóanyagot a szokásos gyógyszerészeti segédanyagokkal együtt gyógyszerkészítménnyé feldolgozzuk.
13. A 12. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy vénás és artériás trombózisok kezelésére alkalmas gyógyszerkészítményt állítunk elő.
14. A 12. igénypont szerinti eljárás, azzaljellemezve, hogy artériás trombózisos katasztrófák, elsősorban szívizomelhalás kezelésére alkalmas gyógyszerkészítményt állítunk elő.
15. A 12. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy sebészeti beavatkozás után a vénás trombózis megelőzésére alkalmas gyógyszerkészítményt állítunk elő.