HU210440B - Apparatus for inhaling of aerosol-medicines - Google Patents

Description

A találmány tárgya készülék aeroszolos gyógyszerkészítmények szájon át történő adagolására túlnyomásos palackokból, illetve patronokból, amelyeknek a palack, illetve patron elhelyezésére szolgáló felfekvési felülettel és a palack, illetve patronadagoló szelep működtetésére szolgáló szárrésszel ellátott burkolata, a palackon, illetve patronon lévő adagoló fúvóka által kibocsátott aeroszolt befogadó és annak tágulását biztosító ívelt fal által határolt kamrája és a kamrával összeköttetésben álló, a burkolatból kiemelkedő belélegeztető szájrésze van.

Olyan gyógyszerek adagolása esetén (például bétaadrenerg hatású szerek, allergia elleni szerek és gyulladásgátlók), melyeknek a légutak legmélyebb pontjaira kell eljutniuk, a belélegzés, belélegeztetés tekinthető a legelőnyösebb adagolási rendszernek, mivel ebben az esetben jelentősen csökkenthetők az alkalmazott dózisok a perorális adagokhoz viszonyítva. Abelélegeztetési módszer - inhaláció - alkalmazása esetén szinte teljesen elmaradnak a szisztémás mellékhatások és biztosítható a terápiás hatás gyors fellépése.

E cél érdekében olyan túlnyomásos palackokat használnak, amelyek az aktív hatóanyagot (gyógyszert) és valamilyen hajtógázt tartalmaznak, továbbá amelyeket olyan kiadagoló szerkezettel látnak el, hogy kézzel történő működtetéskor biztosítsa a porlasztott hatóanyag meghatározott mennyiségeinek egy fúvókán keresztül történő kiadagolását.

Könnyű kezelhetőségük, valamint azon tény miatt, hogy lehetővé teszik az aktív hatóanyag gyors és szelektív adagolását ezen palackok igen előnyöseknek bizonyultak és széles körben kerültek alkalmazásra mind a krónikus légúti megbetegedések fenntartó terápiájában, mind pedig az akut asztmatikus rohamok kezelése során.

Nyilvánvaló egyszerűségük ellenére az általában használt meghatározott aeroszolmennyiségek kiadagolására alkalmas túlnyomásos palackok helyes használata sok nehézséget okozhat, amint azt számos, a szakirodalomban megjelenő közlemény is bizonyítja. A legtöbb beteg ugyanis helytelen módon használja ezeket a palackokat, részben azért, mert képtelen arra, hogy összehangoltan végezze a kiadagolás műveletét saját belégzési fázisával, aminek következtében nem a megfelelő pillanatban, azaz nem a kiadagolás erőteljes és igen rövid ideig tartó mozzanata alatt lélegzi be a gyógyszert; vagy pedig annak következtében, hogy nem megfelelő a belégzési légáram, illetve hogy a beteg belégzése nem eléggé mély, illetve egyéb okok miatt.

A fenti probléma különösen bizonyos betegek esetében válhat fontossá, például gyermekeknél, időseknél és olyan betegnél, akiknek csökkent a légzési kapacitásuk, illetve kézügyességük.

Még abban az esetben is azonban, ha az aeroszolos gyógyszerek kiadagolására használt palackot helyesen használjuk, a légutakba belélegzett gyógyszer hasznosíthatósága, a szervezet számára jelentős mértékben függ az aeroszol-cseppecskék méretétől (a hatóanyagrészecskéket befedő hajtógáz-cseppecskék nagyságától), ami viszont részben a készítmény, részben pedig a hajtógáz elpárolgási idejének a függvénye.

Az erre vonatkozó adatok azt bizonyítják, hogy még a legkedvezőbb körülmények között is csak a túlnyomásos palack által kiadagolt aeroszoldózis 10%-a jut be a légutakba. Szintén körülbelül ilyen mennyiséget lélegez ki a beteg, illetve rakódik le a szájüregen kívül, míg a nagy sebességű részecskék ütközései következtében körülbelül a dózis 80%-a a szájgarat üregen belül rakódik le, ezt azután a beteg lenyeli, majd felszívódik a szisztémás keringésbe (ami gyakorlatilag a hatóanyag elvesztését jelenti).

A farmakológiai hatás eléréshez azonban általában elegendőnek bizonyul a belélegzett hatóanyag mennyisége.

Ha azonban a beteg nem megfelelő módon használja a túlnyomásos palackot, tovább csökken a tüdőben található, a kezelés célpontjait jelentő területekre eljutó hatóanyag mennyisége, miáltal veszélybe kerül a terápia hatékonysága.

Amennyiben a szájgarat üregen túlságosan nagy mennyiségű gyógyszer (hatóanyag) rakódik le, szintén jelentkezhetnek káros mellékhatások, részben szisztémás jellegűek a gyógyszer felszívódásának következtében, részben pedig lokálisak, például a kortikoszteroidok esetében, amikor a szájnyálkahártya candidiasisa (szájpenész) alakulhat ki. A porlasztott hatóanyag meghatározott mennyiségeinek kiadagolására alkalmas palackok közvetlen felhasználásával kapcsolatos problémák megoldás érdekében az elmúlt évtizedben olyan eszközöket fejlesztettek ki, amelyek a túlnyomásos adagoló palackok fúvókájához csatlakoztathatók. Méretüktől függően ezen eszközöket vagy „betéteknek” vagy pedig „tágulási kamráknak” nevezhetjük.

A gyakorlatban ezek a „betét” eszközök olyan csövek, amelyeket a palack, illetve patron adagoló fúvókája és a használó személy szája közé illesztenek annak érdekében, hogy fokozzák a tüdőben lerakódó hatóanyag mennyiségét, éspedig két tényező módosításával, amelyek a következők: az aeroszol-cseppecskék nagysága és a szájgarat üregen belüli felütközéseik.

E tekintetben figyelembe kell venni, hogy a permet kiadagolása és belélegzése közötti időszak folyamán a hajtógáz gyorsan elpárologhat, aminek következtében csökken a részecskék nagysága a légutakba történő belépésük előtt, ami elősegíti bejutásukat az alsó légutakba.

Ezen kívül az a térköz, amelyet az adagoló fuvóka és a beteg száj a közé helyezett „betét” biztosít, fokozza a hajtógáz elpárolgását, továbbá mérsékli a részecskék sebességét és ily módon csökkenti a szájüreggel való közvetlen ütközések következtében elvesztett hatóanyag mennyiségét.

Végül ez esetben csökken a belélegzett hajtógáz mennyisége is, aminek következtében a készítmény használata kellemesebbé válik a beteg számára és csökken az esetleges toxicitással kapcsolatos kockázat mértéke is.

A fent ismertetett típusú „betét” eszközöknek az a közös jellemzőjük, hogy lényegében henger alakúak és meglehetősen kis térfogatúak (70-100 ml).

Hamarosan széles körben elterjedt az említett típusú „betét”-eszközök használata, jelentős segítséget nyújtva azoknak a betegeknek, akik vagy nem képesek a hagyo2

HU 210 440 Β mányos típusú, meghatározott aeroszolmennyiséget kiadagoló palackok, illetve patronok helyes működtetésére vagy pedig nehézségeik vannak a meglehetősen bonyolult használati utasítás megértése tekintetében.

A tudományos szakirodalom közleményei azt bizonyítják, hogy kis méretű „betétek” alkalmazása nem hoz létre észrevehető javulást a beteg klinikai állapotában. Emiatt az ezen szakterületen folyó kutatások a továbbiakban arra irányultak, hogy tökéletesítsék az ilyen típusú eszközöket, éspedig nagy térfogatú tágulási kamrák formájában.

A „tágulási kamrák” amellett, hogy jellemzőek rájuk az ilyen típusú eszközök előnyös tulajdonságai, azt a jelentős problémát is megoldják, hogy adott esetben nincs összhangban az adagolási művelet és a belélegzési fázis, mivel a tágulási kamrák lehetővé teszik, hogy a belélegzés néhány másodperccel kövesse a kiadagolást, miáltal előnyösen használhatóak a súlyosabb légzőrendszeri betegségekben szenvedő egyéneknél is.

Az ilyen „tágulási kamráknak” azonban jelentős hátrányaik is vannak, amelyek akadályozzák használatukat és elfogadhatóságukat a betegek számára. Amikor ugyanis az aeroszol sugarat a tágulási kamrák üregébe permetezzük, az aeroszol-cseppecskék előbb nekiütődnek a kamra falainak, majd az üreg központi területe felé áramlanak. Ennek következtében igen sok hatóanyag-cseppecske rakódik le a kamra falain és ilyen módon elvész a hatás szempontjából.

E probléma megoldása érdekében az ismert „tágulási kamrákat” nagy méretűre tervezik (például körülbelül 750 ml térfogatúra), miáltal azonban gyakorlatilag lehetetlenné válik, hogy a beteg magánál hordhassa az eszközt, a gyárak és gyógyszertárak esetében pedig raktározási gondok keletkeznek ezáltal. Egy ilyen típusú tágulási kamrát ismertet a GB-PS 1 565 029 számú szabadalmi leírás.

A találmány célkitűzése aeroszolos gyógyszerkészítmények szájon át történő adagolására szolgáló készülék kialakítása amelyben egy túlnyomásos palack, illetve patron segítségével történik a hatóanyag meghatározott mennyiségeinek kiadagolása és amelynek jellegzetes tulajdonságai a következők: a belélegeztető készülék olcsó, kis méretű, miáltal a gyárban és a gyógyszertárban könnyen raktározható, elfér a beteg táskájában vagy kabátzsebében, hordozható, használata egyszerű, és könnyen ráilleszthető a túlnyomásos palackra. Az ilyenfajta készülék tervezésének az volt a célja, hogy biztosítja az aktív hatóanyag részecskék nagyobb mennyiségének belélegzését, továbbá az, hogy elkerülhetővé váljék az aeroszolnak közvetlenül a szájgarat nyálkahártyájára való permetezése, miáltal a készülék használóját megvédjük a közvetlen szájba permetezés okozta mellékhatásoktól.

A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a tágulási kamra célszerű kialakítása folytán azon sebesség következtében, amellyel az adagoló szerkezet kibocsátja a porlasztott anyagot, légörvény keletkezik, amelyben a részecskék elegendően hosszú ideig maradnak szuszpenzió formájában és így képesek leadni mozgási energiájukat és biztosítják a hajtógáz elpárolgását, amelyek következtében csökken a részecskék nagysága, és emiatt könnyebben bejuttathatok a beteg hörgőibe, illetve tüdejébe, a nagy részecskék viszont a centrifugális erő hatására a kamra falaira kerülnek és ott lerakódnak

A találmány szerinti célkitűzést olyan tárgyú készülékkel valósítjuk meg, amelynek lapos alakú burkolata van és a kamrát ívelt fal határolja, amelynek első kerületi részébe a szájrész belső vége nyílik, míg a második - az első kerületi résszel átellenesen elhelyezkedő kerületi részében pedig egy, a kamrából kifelé haladó, az adagoló fuvóka irányába konvergáló és a szájrész tengelyével szöget bezáró tengelyű vezetéket alkotó falakkal határolt nyílása van.

A találmány szerinti készülék egy előnyös kiviteli alakjának burkolata összekapcsolódást segítő elemekkel ellátott, két kagylószerű, az adagoló elemet is befogadó részből van kialakítva és ahol az adagoló elem felfekvési felületébe, a felfekvési felületről, a kamrából kifelé konvergáló falak végeinek irányába nyúló szárrésszel ellátott palack van beillesztve.

A találmány szerinti készülék egy másik előnyös kiviteli alakjának a palackot, illetve patront befogadó felfekvési felülete, a palack, illetve patron tengelyirányú mozgását a szárrész irányába történő mozgását biztosító módon, a palack, illetve patron pedig a felfekvési felülettel ellentétes végén, a burkolaton túlnyúlóan van kialakítva.

A találmány szerinti inhalációs készülék egy példaképpeni kiviteli alakját a csatolt ábrák alapján részleteiben ismertetjük - anélkül, hogy az oltalmi kört csupán ezen megoldásra korlátoznánk -, ahol az

1. ábra a találmány szerinti inhalációs készülék perspektivikus távlati képét mutatja; a

2. ábra a találmány szerinti inhalációs készülék burkolata az 1. ábra 2-2 sík mentén vett metszetben; a

3. ábra az 1. ábra szerinti inhalációs készülék 3-3 sík mentén vett metszete; míg a

4. ábra az 1. ábra szerinti inhalációs készülék 4-4 sík mentén vett metszete.

Mint ahogy az az 1-4. ábrákon látható, a találmány szerinti készülék alakja határozottan lapos. Két egymással tükör-szimmetrikus 1 és 2 burkolatból áll, amelyek az 1, illetve 2 burkolatbelsó oldalán elhelyezkedő furatokkal ellátott nyúlványok, valamint 12 csapok segítségével egyszerűen összenyomással illeszthetők össze.

Az 1 burkolattól befelé egy ívelt 10 fal nyúlik be (1-3. ábrák), úgy a 2 burkolatban egy, az ívelt 10 fallal tükörszimmetrikus ívelt 20 van kialakítva van, amely 20 fal a 2 burkolattól befelé nyúlik (3. és 4. ábra), amikor az 1 és 2 burkolatot összeillesztjük egymással, az ívelt 10 és 20 falak az 1 és 2 burkolattal együtt egy tágulási 3 kamrát alakítanak ki, ahol az 1 és 2 burkolat a 3 kamra térfogatának növelését szolgáló, kifelé emelkedő konvex résszel rendelkezik.

Az ívelt 10 és 20 falak első kerületi részéből kinyúló szájrészt az 1, illetve a 2 burkolatból kiemelkedő 4 és 5 toldalékok alkotják. A 4 és 5 toldalékok egy 6 járatot határoznak meg, amelynek belső vége az említett 3 kamrába nyílik (lásd 1. ábra).

HU 210 440 Β

Amint az a 2. ábrán látható, az ívelt 10 és 20 ívelt falak második kerületi részén, mely ellentétje annak a résznek, amelyből a 4 és 5 toldalék indul ki, egy olyan nyílás található amelyből all, illetve a 21 (4. ábra) falak haladnak a 3 kamrától kifelé, éspedig az 1, illetve burkolatból kinyúló 13 és 14 felfekvési felületek között elhelyezkedő és általuk rögzített megfelelően kialakított 15 fúvóka kimeneti nyílása felé konvergálva (2. ábra).

Az 1 és 2 burkolat is alkot egy bizonyos, a tágulási kamrához képest kifelé elhelyezkedő felfekvési felületet, amelybe tengelyirányban egy ismert típusú (a 2. ábrán szaggatott vonallal jelzett) 16 palack vagy patron helyezhető be, amelynek üreges 17 szárrésze a megfelelően kialakított 15 fúvóka által alkotott 13 felfekvési felületbe illeszthető, illetve abban rögzíthető. A 16 palack, illetve patron előnyösen túlnyomásos típusú, amelynek segítségével a 17 szárrész minden egyes megnyomásakor az aeroszol meghatározott mennyisége bocsátható ki. Azt is láthatjuk, hogy a 16 palack, illetve patron azon vége, amely a 17 szárrésszel ellátott végtől távol helyezkedik el, kinyúlik az 1 és 2 burkolatból. Végül meg kell jegyeznünk, hogy a 30 középsík, amely keresztül halad a 4 és 5 toldalékon, szöget zár be a konvergáló 11 és 21 falak között húzódó 40 középsíkkal. A 2. ábrán ezeket a 30 és 40 középsíkokat szaggatott pontvonalakkal jelöltük.

Amikor a túlnyomásos 16 palackot, illetve patront beillesztettük az 1 és 2 burkolatban lévő helyére olyan módon, hogy a 17 szárrészt a megfelelően kialakított 15 fuvóka 13 felfekvési felületébe illeszthettük, akkor a készülék használója egyik kezével megfoghatja az 1 és 2 burkolatot, miközben a 4, 5 toldalékot a szájába helyezi, és egyik ujjával megnyomja a 16 patron alját, miközben a 17 szárrész rögzített és nyugalmi állapotban marad a 15 fúvókéban. Ennek következtében kinyílik a 16 patron belsejében lévő adagoló szelep, melyen keresztül az aeroszol meghatározott mennyisége áramlik át a 15 fúvókéban található nyílás 18 nyitott végén, majd áthalad a széttartó - divergáló - 11 és 21 falak között és bejut a 19 tágulási kamrába, amelyet oldalirányban az ívelt 10 és 20 falak határolnak. Ezen ívelt 10 és 20 falak olyan módon vannak kialakítva, hogy az aeroszolsugarat örvényszerö mozgásba hozzák, amelynek következtében a nagyobb részecskék lerakódnak az ívelt 10 és 20 falakra, a többi részecskék pedig elveszítik a hajtógáz-réteget, miáltal csökken az átmérőjük.

Bár a 16 patron által kiadagolt permet igen erőteljes és rendkívül rövid ideig tart, a 19 tágulási kamrába bejutott aeroszol mennyiség kitágul és örvényszerű forgómozgást végez, amely lényegesen hosszabb ideig marad fenn, mint ameddig a patronból történő adagolás periódusa tart.

A találmány szerinti inhalációs készülék sajátos szerkezetjellemzőiből adódóan kettős funkciót tölthet be, éspedig egyrészt a meghatározott hatóanyag mennyiség elhúzódó kiadására alkalmas inhalációs készülék, másrészt a betétdarab szerepét, miáltal képes egyrészt a különböző kezelési igények kielégítésére, másrészt arra, hogy alkalmazkodjék a beteg igényeihez.

Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a beteg, miután eltávolította a 8 fedelet, szájába illesztheti a 4, 5 toldalékokat, vagyis a szájrészt az adagolás pillanatában, illetve más esetben működtetheti az adagoló szerkezetet a készülék zárt állapotában is, amikor csak később távolítja el a fedelet és illeszti be a 4, 5 toldalékot, azaz a száj-részt a szájába.

Mindkét esetben a betegnek lehetősége van az aeroszol ismételt belélegzésére, amelynek cseppecskéi igen kis méretűek, miáltal mélyen lejuthatnak a hörgőrendszerbe és csak minimális mennyiségük rakódik le a szájüreg falára.

Láthatjuk tehát, hogy az ismertetett, találmány szerinti inhalációs készülék (melynél a 8 fedél biztosítja a megfelelő zárást és a 4, 5 toldalékot, azaz a száj-rész védelmét, ahol a 8 fedél olyan módon helyezkedik el, hogy a 9 és a 7 kiemelkedés közé illeszkedik be, lásd az 1. ábrát) igen egyszerű és gazdaságos szerkezetű, terjedelme minimális, miáltal a beteg kézitáskájában vagy a kabátzsebében magával viheti.

A 16 patron által kibocsátott aeroszolsugár a kis méretű 19 tágulási kamra belsejében örvényszerű áramlássá alakul, miáltal a hajtóanyag részecskéktől gyakorlatilag megszabadult, kis méretű részecskék döntő többsége követi a belélegzett levegő áramlási irányát, ezáltal minimálisra csökkentve a szájgarat nyálkahártyájára történő, közvetlen rápermetezésból eredő, nemkívánatos mellékhatások gyakoriságát.

A 16 patron beillesztése és kivétele igen egyszerű és a készülék kimosása is könnyen elvégezhető. A találmány egyik további kiviteli alakjánál a patron el nem mozdítható módon beilleszthető a készülékben található felfekvési felületbe, az aeroszol adagolása pedig olyan módon történhet, hogy megnyomunk egy gombot, vagy hasonló szerkezetet, amely közvetlenül a patronon lévő szárrészre vagy adagoló eszközre fejti ki hatását.

A találmány szerinti készülék hatékonyságát olyan módon igazolhatjuk, hogy meghatározzuk a készülékben lerakódott aeroszol mennyiségét.

Valójában mind a hagyományos aeroszolinhalációs készülékekre, mindpedig a betétekre és tartályokra jellemző egyik leggyakoribb hátrány abban áll, hogy az aktív hatóanyag jelentős része lerakódik a készülék száj-részének, illetve a kiegészítő adagoló cső falára és ezáltal a hatás szempontjából elvesz.

A találmány szerinti készülékkel kapott eredményeket összehasonlítottuk azokkal, amelyek a kereskedelemben kapható, körülbelül 300 ml kamratérfogatú, két segédeszköz alkalmazásakor adódnak. A találmány szerinti inhalációs készüléknek a kísérlet elvégzése céljából létrehozott formájánál a térfogat körülbelül 120 ml volt.

Egy aktív hatóanyagként beclomethazon-dipropionátot (BDP-t) tartalmazó túlnyomásos patront felrázás után változatként vagy közvetlenül a találmány szerinti készülék speciális házrészébe helyeztük be, vagy pedig az összehasonlításként használt segédeszközhöz csatlakoztatott, szokásosan alkalmazott működtető/indító szerkezetbe tettük bele.

HU 210 440 Β

Valamennyi alkalmazott készüléket ezt követően egy szivattyúval kapcsoltuk össze, amely olyan módon volt beállítva, hogy az áramlási sebesség 301/perc legyen.

Ezután beindítottuk az adagoló rendszert. A működést minden egyes vizsgált betét esetében 10-szer ismételtük meg 5 másodperces időközönként.

Az utolsó befúvást követően a betéteket levettük a készülékről és belső falaikat etanollal mostuk át 20 mles végső térfogat eléréséig a falakra lerakodott BDP összegyűjtése céljából.

Ilyen módon különböző BDP-oldatokat nyertünk, melyeknek viszonylagos koncentrációját HPLC módszerrel határoztuk meg és a teljes kiadagolt aktív hatóanyag-mennyiséget-százalékában fejeztük ki.

Az eredményeket az alábbi táblázatban foglaltuk össze:

A találmány szerinti készülékek belső falaira lerakodott BDP mennyisége (x)

Készülék	1. vizsgálat (teszt)	2, vizsgálat	3. vizsgálat
I. referencia készülék (Boehringer betét).	56,5%	56,6%	46,5%
II. referencia készülék (RondoR betét)	36,6%	38,6%	42,5%
A találmány szerinti készülék	32,6%	32,6%	35,5%

(x) az adagolt összmennyiség százalékában kifejezve

Adataink azt mutatják, hogy a vizsgált készülékek esetében hasonló volt az aeroszol veszteség.

A találmány szerinti inhalációs készülék esetében az aeroszol veszteség valamivel alacsonyabb volt, mint az összehasonlításképpen felhasznált segédeszközök esetében.

Eredményeink megfelelnek a szakirodalomban közölt segédeszközökkel nyert legjobb eredményeknek.

Mindazonáltal tekintetbe kell vennünk, hogy míg a találmány szerinti készülék esetében a lerakodott aeroszol mennyiség azonos a teljes, a készülékben elvesztett aeroszol mennyiséggel, annak következtében, hogy a túlnyomásos patron az inhalációs készülék belsejében helyezkedik el, addig az összhasonlításra használt segédeszközök össze vannak kapcsolva egy működtető szerkezettel aminek következtében további 10-12% veszteséggel is számolni kell, amely a működtető szerkezet belsejében marad.

E megfontolások alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a találmány szerinti inhalációs készülék előnyösebb a hasonló ismert korábbi eszközöknél.

Claims (3)

1. Készülék aeroszolos gyógyszerkészítmények szájon át történő adagolására túlnyomásos palackokból, illetve patronokból amelyeknek a palack, illetve patron elhelyezésére szolgáló felfekvési felülettel és a palack, illetve patronadagoló szelep működtetésére szolgáló szárrésszel ellátott burkolata, a palackon, illetve patronon lévő adagoló fuvóka által kibocsátott aeroszolt befogadó és annak tágulását biztosító ívelt fal által határolt kamrája és a kamrával összeköttetésben álló, a burkolatból kiemelkedő belélegeztető szájrésze van azzal jellemezve, hogy lapos alakú burkolata (1,2) van és a kamrát (3) ívelt fal (10, 20) határolja, amelynek első kerületi részébe a szájrész (3, 2) belső vége nyílik, míg a második - az első kerületi résszel átellenesen elhelyezkedő - kerületi részében pedig egy, a kamrából (3) kifelé haladó, az adagoló fúvóka (15) irányába konvergáló és a szájrész (3, 4) tengelyével (30) szöget bezáró tengelyű (40) vezetéket alkotó falakkal (11,21) határolt nyílása van.

2. Az 1. igénypont szerinti készülék azzal jellemezve, hogy burkolata (1,2) összekapcsolódást segítő elemekkel (12) ellátott, két kagylószeru, az adagoló elemet (15) is befogadó részből van kialakítva és ahol az adagoló elem (15) felfekvési felületébe (18), egy, a felfekvési felületről (18), a kamrából (3) kifelé konvergáló falak végeinek irányába nyúló szárrésszel ellátott palack (16) van beillesztve.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti készülék azzal jellemezve, hogy a palackot, illetve patront (16) befogadó felfekvési felülete (13), a palack, illetve patron (16) tengelyirányú mozgását a szárrész (17) irányába történő mozgását biztosító módon, a palack, illetve patron (16) pedig a felfekvési felülettel (13) ellentétes végén, a burkolaton (1,2) túlnyúlóan van kialakítva.