HU207877B - Holder for bearded needles - Google Patents

Description

A leírás terjedelme: 6 oldal (ezen belül 2 lap ábra)

HU 207 877 Β

A találmány tárgya befogó szekezet horgas tűkhöz, (következői; során tűkhöz), amely például - a 110271 (28-71f-ep) számú európai közzétételi iratban (az elsőbbségi bejelentés DE-OS 3 244014) látható módon - Galon-gépekhez alkalmazható. A befogó szerkezet Raschel-gépekhez is használható. A befogó szerkezet minden esetben a gépek mozgatható tűágyán van elhelyezve.

Szükség van arra, hogy Galon-gépeken vagy Raschel-gépeken olyan szalagokat állítsunk elő, amelyeknél centiméterenként 10 vagy több fonal van. Ennek különösen nagy a jelentősége rugalmas szalagok esetében, amilyeneket fehréneműkhöz és sportruhákhoz használnak.

A már hivatkozott 110271 (28-71f—ep) számú közzétételi irat - pl. 2. és 3. ábrája szerint - olyan befogó szerkezetet ismertet, ahol az egymást érintő (10) tűszárak egy (32) tűágyban vannak elhelyezve a befogó szerkezet (28) alsó részében és le vannak szorítva a (30) fedéllel, valamint rögzítve vannak a (38) retesszel. A szerkezet jelen találmány által felismert hátránya, hogy valamely törött tű cseréje esetén a befogó szerkezet lazításakor az egymás mellett elhelyezkedő, szomszédos tűk helyükről elmozdulnak, vagy akár a befogó szerkezetből ki is esnek, minthogy a tűk nem egyenként, hanem csoportosan vannak befogva.

A 4137730 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ugyancsak olyan befogó szerkezetet ismertet, amelynél a tűknek egy csoportja van befogva és a tűknek egymástól való távolságát távolságtartó lemezek határozzák meg. Ilyen módon a tűk szorosan egymás mellett foghatók be. E megoldásnál azonban, ha később egy törött tűt ki kell cserélni, akkor az egész tűcsoportot oldani kell és a tű kicserélése után a tűk csoportját ismét gondosan össze kell állítani. Ez a műveletsor jelentős munkaidőt igényel.

A 3 823 581 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás olyan megoldást ismertet, amelynél a befogó szerkezet egyik fő részébe szorosan egymás mellett hornyokat marnak be, amelyek mindegyike egy-egy tű szárának felfogására szolgál.

Hasonló megoldás látható az előbb említett európai közzétételi irat 8. és 9. ábráján. A hornyok magassága legalább megközelítően azonos a tűk szárának magasságával. A befogó szerkezet fő részei egyikének felületébe centiméterenként csak korlátozott számú hornyot lehet bemarni. Ha centiméterenként tíznél több hornyot kell készíteni, akkor a hornyok közötti bordák szélessége 0,2 mm vagy ennél is kevesebb lesz. Ez még egészen vékony tűk alkalmazása esetén sem kerülhető el, jóllehet egészen vékony tűket nem is lehet alkalmazni, mert a tűknek meghatározott erősségűnek kell lenniük. A tűk vastagságát nem célszerű 0,4 mmnél kisebbre választani.

Ha a hornyok bemarásához csoportmarót alkalmaznak, akkor egy csoport egymás mellett lévő horony egyetlen munkamenetben előállítható. Műszaki okokból azonban ekkor sincs lehetőség arra, hogy a hornyokat közöttük maradó 0,2 mm széles vagy ennél keskenyebb bordákkal állítsuk elő anélkül, hogy eltörött bordák következtében aránylag sok selejt keletkezzen.

A 3 823 581 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi irat (pl. 1. és 2. ábrája) olyan műanyagból, fröccsöntéssel készült (20) felső részből és műanyagból, fröccsöntéssel készült (10) alsó részből álló befogó szerkezetet ismertet, ahol az alsó részben a tűk elhelyezésére (12) hornyok vannak; a hornyok mélysége legalább a tű-szár méretének fele. A felső résznek keresztben futó (18) bordái vannak, amelyek a tű-szárak (16) mélyedésébe illeszkednek és ezzel rögzítik a tűk helyzetét és biztosítják a kiesés elleni védelmet. Valamely törött tű cseréje ezért ennél a megoldásnál egyenként nem lehetséges. A felső és alsó rész oldása után a (18) borda valamelyike által rögzített összes tű fellazul és egyetlen tű cseréje a többi közösen rögzített tű helyzetét befolyásolja, ami a csere után a teljes tű-csoportra kiterjedő, időigényes újrabeállítást tesz szükségessé.

Találmányunk azt a problémát, hogy centiméterenként 10-nél több tűt lehessen befogni, továbbá, hogy a törött tűk cseréje a szomszédos tűk helyzetének megbomlása nélkül lehetséges legyen, elvileg két különböző módon oldja meg.

Az 1. igénypont szerint - a 4 137730 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leíráshoz hasonlóan - a tű-szárak között távolságtartó lemezek vannak elhelyezve. Gondoskodunk azonban arról, hogy minden egyes tűt egyedül is ki lehessen cserélni. Ezt azáltal érjük el, hogy a Galon-gép vagy Raschel-gép tűágyához erősített befogó szerkezetnek a tűszárak csoportos befogására alkalmas mélyedésekkel ellátott alsórésze és az alsó részhez - előnyösen szorító szerkezettel - oldhatóan rögzített rögzítőfedele van, továbbá a tűszárak között elhelyezett távolságtartó lemezei vannak és emellett az alsó részben, egyrészt a távolságtartó lemezek között, másrészt a mélyedések alja és a tűszárak között elhelyezett, a tűszárak vastagságával azonos vastagságú támaszlemezei vannak. Ezáltal a támaszlemezekből és távolságtartó lemezekből egy fésűfogszerű alakzat jön létre, amelybe a tűk szárait egyenként lehet behelyezni. Mivel az nem okoz nehézséget, hogy egészen vékony, nagy pontossággal kivitelezett, távolságtartó lemezeket alkalmazzunk, a centiméterenként elhelyezhető tűk számát már csak a tű-szárak szükséges vastagsága és a tűk munkaterének egymáshoz viszonyított szükséges távolsága korlátozza.

A támaszlemezek és távolságtartó lemezek csoportjai mindig az egyik főrészben vannak elhelyezve és az összeszorító alakrészek oldása után az egyes tűk minden további nélkül kicseré lhetők.

A 2. igénypont szerint a támaszlemezek és távolságtartó lemezek egymással össze is ragaszthatok, ami növeli annak biztonságát, hogy egy tű kicserélésekor más részek helyükről nem tolódnak el.

A találmány elé kitűzött feladat egy másik megoldását jellemzi a 4. igénypont. Ennél a megoldásnál is hornyokat marunk; az US-PS 3 823 581 számú szabadalmi iratban ismertetett megoldáshoz képest, ezek a hornyok azonban nagyon kis mélységűek, úgyhogy kicsi a veszélye annak, hogy a hornyok között megmaradó bordák megsérülnek, A marással történő megmunkálásra való alkalmasság, illetve a marással való meg2

HU 207 877 Β munkálás elkerüli az US-PS 3 823 181 számú szabadalmi iratban ismertetett, fröccsöntéssel, műanyagból készült befogó szerkezet hasonló célú hornyainál elkerülhetetlenül fellépő zsugorodást, továbbá az öntés után lehűlő anyag formaváltozásából eredő méretváltozását.

A találmány szerint a tű-szárak biztos befogásának elérése érdekében a Galon-gép vagy Raschel-gép tűágyához erősített befogó szerkezetnek alsó része és az alsó részhez oldhatóan rögzített rögzítőfedele van, továbbá az alsó rész és a rögzítőfedél olyan hornyokkal rendelkezik, melyek mindegyike egy-egy tűszár befogására alkalmasan van kiképezve úgy, hogy az alsó rész és a rögzítőfedél hornyai egymással szemben helyezkednek el és a hornyok mélysége kisebb a tűszárak fél magasságánál.

Az 5. igénypont szerint a főrészek könnyűfémből vannak, ezért a befogó szerkezet tehetetlenségi tömege csökkent nagyságú. Ez előnyös, mert a mozgatható tűágy ide-oda mozgása során állandóan ezzel együtt mozog a befogó szerkezet is, azaz ezt is ide-oda kell gyorsítani. így a találmány szerinti befogó szerkezettel dolgozó gépek munkasebességét meg lehet növelni.

A találmány szerinti, tűkhöz alkalmazható befogó szerkezetet részleteiben a rajzokon vázolt példaképpeni kiviteli alakokkal kapcsolatban ismertetjük.

Az 1. ábra a találmány szerinti befogó szerkezet egy példaképpeni kiviteli alakjának a tűk hosszirányára merőleges metszete, részben nézete.

A 2. ábra az 1. ábrán feltüntetett II—II vonal menti, azaz a tűk hosszirányával párhuzamos metszet, részben nézet.

A 3. ábra a találmány szerinti befogó szerkezet egy további példaképpeni kiviteli alakjának az 1. ábrán láthatóhoz hasonló részletmetszete.

A 4. ábra a 3. ábrán feltüntetett IV-IV vonal menti, azaz a tű hosszirányával párhuzamos metszet, részben nézet.

A találmány szerinti befogó szerkezetnek 1. és 2. ábrákon látható első példaképpeni kiviteli alakjánál könnyűfémből készített két főrész, (2) alsórész és (4) rögzítőfedél van. A (4) rögzítőfedelet a (2) alsórészre szorító eszközként (6) csavarok szolgálnak, amelyek a (4) rögzítőfedélben levő hengeres furaton keresztül a (2) alsórészben levő (8) menetes furatba vannak csavarva. Az alsórészben négyszög keresztmetszeti alakú horonyként kiképzett (10) mélyedések vannak. Mindegyik mélyedésben (12) támaszlemezek egy csoportja van elhelyezve. A (12) támaszlemezek közül a legkülsők a (10) mélyedések (14) oldalfalaihoz támaszkodnak. Mindegyik két-két támaszlemez között egy-egy (16) távolságtartó lemez van. A (12) támaszlemezeknek kisebb a magassága a (16) távolságtartó lemezek magasságánál, úgyhogy (18) tűágyakkal kiképzett fésűszerű alakzat jön létre. A (12) támaszlemezek vastagsága azonos a befogni kívánt (20) tűszárak vastagságával.

A (20) tűszárak a (12) támaszlemezek és a (16) távolságtartó lemezek vastagsága, valamint a (10) mélyedések szélessége úgy van méretezve, hogy a (12) támaszlemezek és (20) tűszárak egész számú mennyisége összenyomott állapotban beleilleszkedik a (10) mélyedésekbe úgy, hogy egészen kívül a (14) oldalakhoz egy (20) tűszár fekszik.

A (20) tűszárak (22) vége hurokszerűen vissza van hajlítva és a (20) tűszárak úgy vannak befogva, hogy (22) végeik a (4) rögzítőfedél hátsó oldalához fekszenek. Ennek eredményeként a (20) tűszárak hosszirányban a lehető legegyszerűbb módon vannak beállítva. Ez lehetővé teszi az egyes tűknek egyszerű módon való kicserélését és beállítását.

A (16) távolságtartó lemezek és a (12) támaszlemezek egymással összeragasztott állapotban is alkalmazhatók. Ez lehetővé teszi, hogy a (4) rögzítőfedél oldása után egy tűt kicseréljünk, közben azonban valamennyi többit a (18) tűágyában érintetlenül hagyjhk feküdni.

Mint az 1. és 2. ábra mutatja, a befogó szerkezet igen egyszerű szerkezeti kialakítású és kis költséggel előállítható. Azokat az alkatrészeket, amelyek révén a találmány szerinti befogó szerkezet egy Galon-gép vagy Raschel-gép mozgatható tűágyára erősíthető, a rajzokon nem tüntettük föl, mert ezek önmagukban ismertek.

A következőkben két számpéldával kapcsolatban szemléltetjük, hogy a találmány szerinti befogó szerkezet egy (10) mélyedésében centiméterenként aránylag sok tű helyezhető el.

	1. példa	2. példa
vastagságok mm-ben
Tű-szár	0,5	0,4
Távolságtartó lemez	0,2	0,15
Összesen	0,7	0,55
Tűk/cm	14,3	18,2

A centiméterenként elhelyezhető tű-szám számításánál elhanyagoltuk, hogy a (10) mélyedésben elhelyezett tűk száma eggyel több, mint a (16) távolságtartó lemezek száma és a fajlagos érték számításánál a teljes szélességét a (16) távolságtartó-lemezek számával osztottuk; a tűk/cm érték így a valóságban valamivel kedvezőbb, mint a számított és feltüntetett érték.

A (10) mélyedésben elhelyezni kívánt alkatrészek magasságai például a következők lehetnek:

(12) Támaszlemezek 5,0 mm (16) Távolságtartó lemezek 6,0 mm

Tűk 1,5 mm

A (12) támasztólemezek, és a (16) távolságtartó lemezek lágyvasból vagy acélból lehetnek. Fontos, hogy ezek vastagsága teljes hosszukon azonos legyen.

A 3. és 4. ábrákon látható második példaképpeni kiviteli alaknál a befogó szerkezetnek ismét (2’) alsórésze és (4’) rögzítőfedele van. Ezek a rajzon nem ábrázolt csavarokkal erősíthetők, feszíthetők egymáshoz. A (2’) alsórészben igen alacsony (40) hornyok vannak bemarva, amelyek között a (40) hornyok szélességénél lényegesen kisebb szélességű (42) bordák maradnak. A (4’) rögzítőfedélben azonos méretezésű (44) hornyok vannak bemar3

HU 207 877 Β va, amelyek között az alsórészben levő (42) bordákkal azonos szélességű (46) bordák vannak. A (40 és 44) hornyok mélysége lényegesebb kisebb a (20) tűszárak fél magasságánál, úgyhogy a (20) tűszárak magasságuk túlnyomó részén szabadon vannak.

A (40, 44) hornyokat csoportmaró segítségéve] marjuk ki, mégpedig egy tű csoporthoz tartozó valamennyi felső (44), ill. alsó (40) hornyot egyidejűleg. A (42, 46) bordák megsérülésétől a (40, 44) hornyok kis mélysége következtében nem kell félni.

A (42, 46) bordák szélessége ugyanolyan méretű lehet, mint amit az előzőkben a (16) távolságtartó lemezek vastagságára feltüntettünk.

A (20) tűszárak hátsó (22) végei ismét fölütköznek a (4’) rögzítőfedél hátsó felületén. Ez ennél a megoldásnál is lehetővé teszi mind a tű közeg beállítását, mind az egyes tűk kicserélése utáni tű beállítását.

Ennél a kiviteli alaknál is csavarokat alkalmazunk szorító alkatrészekként, amelyeket azonban az egyszerűsítés érdekében az ábrákon nem tüntettünk föl.

Mindkét ismertetett példaképpeni kiviteli alaknál az egyes tűk kicseréléséhez oldjuk a (6) csavarokat anélkül, hogy ezeket eltávolítanánk, azután az egyes tűket hátrafelé kihúzzuk és helyettük újakat tolunk be, a tű kötegeket a (4, illetve 4’) rögzítőfedélhez viszonyítva beállítjuk és a csavarokat ismét meghúzzuk.

Claims (5)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Befogó szerkezet horgas tűkhöz, mely befogó szerkezetnek Galon-gép vagy Raschel-gép tűágyához erősített, a tűszárak csoportos befogására alkalmas, mélyedésekkel ellátott alsórésze és az alsórészhez eló'nyösen szorító szerkezettel - oldhatóan rögzített rögzítőfedeie van, továbbá a tűszárak között elhelyezett távolságtartó lemezekkel rendelkezik, azzal jellemezve, hogy az alsórészben (2) egyrészt a távolságtartó lemezek (16) között, másrészt a mélyedések (10) alja és a tűszárak (20) között elhelyezett, a tűszárak (20) vastagságával azonos vastagságú, támaszlemezei (12) vannak.
2. 2. Az 1. igénypontban meghatározott befogó szerkezet, azzal jellemezve, hogy a támaszlemezek (12) és a távolságtartó lemezek (16) egymással össze vannak ragasztva.
3. 3. Az 1. igénypontban meghatározott befogó szerkezet, azzal jellemezve, hogy négyszögkeresztmetszeti alakú, horonyként kiképzett és a szélső támaszlemezek (12) és szélső tű-szárak (20) megtámasztására alkalmas oldalfalú (14) mélyedései (10) vannak.
4. 4. Befogó szerkezet horgas tűkhöz, mely befogó szerkezetnek Galon-gép vagy Raschel-gép tűágyához erősített alsórésze és az alsórészhez - előnyösen szorító szerkezettel - oldhatóan rögzített rögzítőfedele van, továbbá az alsórésze és a rögzítőfedél olyan hornyokkal rendelkezik, amelyek mindegyike egy-egy tűszár befogására alkalmasan van kiképezve, azzal jellemezve, hogy az alsórész (2’) és a rögzítőfedél (4’) hornyai (40, 44) egymással szemben helyezkednek el és mélységük a tűszárak (20) fél magasságánál kevesebb.
5. 5. Az 1-4. igénypont bármelyikében meghatározott befogó szerkezet, azzal jellemezve, hogy a főrészek könnyűfémből vannak készítve.