HU187583B - Method and apparatus for in-situ producing non-uniform pile from monolithic concrete - Google Patents

Description

A találmány monolitbetonból helyszínen készített változó keresztmetszetű cölöp, különösen mintegy 50-150 mm átmérőjű, ún. „mikrocölöp” előállítására szolgáló eljárásra és berendezésre vonatkozik.

Mikrocölöpök alkalmazása a mélyépítési gyakorlatban ismeretes. A 174 534. számú magyar szabadalmi leírásból például olyan mikrocölöpalapozási megoldás ismerhető meg, amely szerint egymástól távközzel hat-nyolc mikrocölöpöt állítanak elő, amelyeket úgy egyesítenek teherviselő szerkezetegységként funkcionáló cölöpcsoporttá, hogy a mikrocölöpök felső végeit monolitbeton testtel öszszefogják, Az egyes mikrocölöpöket úgy készítik, hogy menesztőfejjel ellátott csövet hajtanak a talajba, amelynek visszahúzása során a cső helyén a talajban kialakult üreget a csövön át utószilárduló anyaggal, általában finomszemcsés betonnal töltik ki. A cső alsó végéhez oldhatóan kapcsolt menesztőfejet a talajban hagyják. A betonozáshoz 3-8 att-os nyomást alkalmaznak.

E cölöpalapozási módszer előállítás-technológiai hátránya, hogy a mikrocölöpök felső 0,5-1,5 m-es szakasza egyrészt elvékonyodik - tehát kisebb keresztmetszetű - a cölöpök többi részéhez képest, másrészt itt a megszilárdult beton tömörsége és szilárdsága is kisebb, mert a túlnyomás, amivel a betont a csőbe sajtolják, a felső szakaszban a minimálisra csökken, illetve a legfelső ponton gyakorlatilag már nincs is túlnyomás. Az a tény, hogy a cölöpök a fentiek szerint felső végük tartományában a leggyengébbek, súlyos hátrányt jelent. Az erő (terhelés) bevezetése a cölöpökbe ugyanis a cölöpök felső részében - a fejek tartományában - történik, ami nem kívánt mellékhatások (excentricitás, nyomaték) jelentkezésével jár. Éppen ezért a cölöpök a felső végük tartományában rendszerint jobban igénybe vannak véve, mint egyéb részeiken. A cölöpök feltehetően a kihajlásból eredő törésre is e felső 0,5-1,5 m-es tartományukban a leghajlamosabbak, annál is inkább, mert a felszinközeli talajrétegek általában lazábbak, mint a mélyebben fekvőek, így felül a talaj oldalirányú támasztóképessége is kisebb.

A fent részletezett problémák kiküszöbölhetők olyan cölöpökkel, amelyek felső szakaszának teherbírása, illetve igénybevehetősége legalább azonos a cölöpök többi részének a teherbírásával, vagy még nagyobb azokénál.

A teherbírás növelésének az egyik lehetséges eszköze a legfelső cölöpszakasz megvastagítása - tehát a keresztmetszet növelése - a cölöp többi részéhez képest. E feladat megoldására a bevezetőben említett 174 534. számú magyar szabadalmi leírás is tartalmaz javaslatot. Eszerint a betonozócsövön egy közbenső - a betonozócső felső végétől bizonyos távolságra elhelyezkedő - lokálisan megvastagított részt, nevezetesen egy hengeres, hordószerü testet alakítanak ki úgy, hogy ilyen alakú acéllemezidomot kívülről hegesztenek rá a betonozócső palástjára. A betonozócső kihúzásakor a megvastagítás mögött nagyobb átmérőjű üregnek kellene maradnia, mint amekkora a betonozócső átmérője. Ténylegesen azonban ilyen nagyobb átmérőjű üreg nem tud kialakulni, mert a beton csak késleltetve juthat2 na ebbe a nagyobb átmérőjűnek szánt üregtartományba, amire azonban a betonozócső alsó része e tartomány kezdetét eléri, a nagyobb átmérőjű üregrészt határoló földfalak az esetek túlnyomó részében már beomlanak. így a cölöp felső megvastagított része valójában nem alakulhat ki.

A találmány feladata, hogy racionális, és kifogástalan minőségű végterméket eredményező megoldást szolgáltasson felső végük tartományában nagyobb átmérőjű, helyszínen, monolitbetonból készülő betoncölöpök, különösen mikrocölöpök előállítására.

A találmány azon a felismerésen alapul, hogy amennyiben a nagyobb átmérőjű cölöpszakasznak megfelelő üregrészt, kialakítása közben és betonnal való kitöltéséig beomlással szemben megvédjük vagyis a kialakuló, nagyobb átmérőjű üregrész falát nem hagyjuk megtámasztatlanul - nagy biztonsággal kifogástalan minőségű vastagabb felső cölöpszakaszt állíthatunk elő. A találmány alapja továbbá az a felismerés, hogy a nagyobb átmérőjű üreget a legcélszerűbben a betonozócső legfelső szakaszának a megvastagításával lehet kialakítani, akár úgy, hogy magát a betonozócsövet készítjük egybefüggő, de változó keresztmetszetű részekből, akár úgy, hogy pl. járulékos bővitőhüvelyt csatlakoztatunk mereven vagy oldhatóan a betonozócsőfelső végéhez.

E felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amely eljárás során menesztőfejjel ellátott csövet hajtunk a talajba, amelynek visszahúzása közben a cső helyén a talajban kialakult üreget a csövön át - legalább részben az atmoszferikust meghaladó nyomású - utószilárduló anyaggal töltjük ki, mimellett a cső alsó végéhez oldhatóan kapcsolt menesztőfejet a talajban hagyjuk, és amely eljárásra az jellemző, hogy a létesítendő cölöp tervezett felső vége tartományában üregképző és a képzett üreget beomlással szemben megvédő testet hajtunk a talajba, amelyet visszahúzva a cölöp alsó részének átmérőjénél nagyobb átmérőjű, a cölöp geometriai hossztengelyéhez képest koncentrikus üreget képezünk a talajban, amelyet az üregképző test kihúzásával egyidejűleg, vagy közvetlenül azt követően utószilárduló anyaggal töltünk ki, amelyet még megszilárdulása előtt érintkezésbe hozunk a cölöp többi részének - ugyancsak még meg nem kötött - utószilárduló anyagával, és az egymással is összekötő anyagtömegeket megszilárdulni hagyva a felső tartományában az alsó része átmérőjénél nagyobb átmérőjű résszel rendelkező cölöpöt hozunk létre. Az eljárás egy előnyös foganatosítási módja szerint az üregképző testet a betonozó cső részeként, vagy ahhoz rögzítve, a betonozócsővel együtt hajtjuk a talajba, és azzal együtt húzzuk ki onnan, mimellett az utószilárduló anyagot, előnyösen betont egyidejűleg nyomjuk a cső, illetve az üregképző test alatt kialakult talajüregbe. Egy további találmányi ismérvnek megfelelőn az üregképző test révén kialakított üregbe a betonozócsőből juttatjuk az utószilárduló anyagot, például betont.

Az eljárás foganatosítására szolgáló berendezésnek az a lényege, hogy a betonozócső felső vége tartományában - a létesítendő cölöp tervezett vége helyén - a betonozócsövet koncentrikusan körülve-21

187 583 vő, a betonozócsőnél nagyobb átmérőjű üregképző teste, vagy a betonozócső kiszélesedő része által alkotott üregképző teste van, amelynek alsó része ferdén lefelé és befelé irányuló, a betonozócső palástjához kifutó felülettel rendelkezik. A berendezés egy előnyös kiviteli alakjára az jellemző, hogy az üregképző testet a betonozócsövet távközzel körülvevő és a betonozócső mentén elmozgatható csőszerű elem alkotja, amelynek alsó része megvastagított talpgyűrűként van kialakítva, amely belső ferde - előnyösen kúpos - felfekvési felülettel rendelkezik ; és a betonozócsőnek kívül az üregképző test belső átmérőjével azonos külső átmérőjű gallérja van, amely alul a cső talajba hajtása során az üregképző test talpgyűrűjének ferde felületére illeszkedő alsó ferde - célszerűen kúpos - felülettel rendelkezik. Egy másik találmányi ismérv szerint az üregképző test felső részéhez annak a talajból történő kihúzásához használható füle, vagy hasonló eleme van. Célszerű továbbá, ha az üregképző test - például hegesztéssel - van a betonozócsőhöz rögzítve, és ha az üregképző test alsó részén az utószilárduló anyag kibocsátására szolgáló nyitbató-zárható nyílás van, végül ha az üregképző test felső része henger-, alsó része pedig körkúp alakú.

A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek az eljárás technológiai fázisait, illetve a berendezés előnyös kiviteli példáit tartalmazzák. A rajzokon az 1-4. ábrákon a találmány szerinti technológia fontosabb műveleti lépései vázlatos függőleges metszetben láthatók;

az 5. ábrán az üregképző test egy kiviteli alakját a betonozócsővel együtt vázlatos függőleges metszetben tüntettük fel;

a 6. ábrán az üregképző test egy másik kiviteli alakja függőleges metszetben látható, a betonozócsővel összekapcsolva;

a 7. ábrán a 6. ábra szerinti üregképző testet nagyobb méretarányban, a betonozócső nélkül tüntettük fel.

Az 1-3. ábrákon látható technológiai műveletek eredményeként készül el a 4. ábrán egészében 1 hivatkozási számmal jelölt, változó keresztmetszetű mikrocölöp. Az 1 cölöpnek alulról felfelé haladva 5 feje, hengeres 2 alsó része, kúpos 3 átmeneti szakasza, és hengeres 4 felső része van; ez utóbbi D átmérője nagyobb, mint a 2 alsó rész d átmérője. A d értéke 50-130 mm, a D értéke pl. 70-200 mm között lehet; ezek azonban természetesen csak példálódzó jellegű adatok, az oltalmi igényt semmiképpen nem korlátozhatják. A kúpos 5 fej az 1-3. ábrákon látható 6 betonozócső lehajtásához szükséges menesztőfejként funkcionál, és 7 nyakrészéhez 8 acélbetét van - előnyösen hegesztéssel - rögzítve, amely az 1 mikrocölöp vasszerelését alkotja. Megjegyezzük, hogy a jelen leírás keretében „betonon” mindenfajta utószilárduló anyagot, „betonozócsövön” pedig mindenféle - a célnak megfelelő utószilárduló anyag besajtolására alkalmas csövet kell érteni.

A 4. ábrán látható 1 cölöp d átmérőjű 2 szakasza h₃ hosszúságú, ami a teljes H cölöphosszúság túlnyomó részét teszi ki. A D átmérőjű 4 szakasz Aj hosszúsága általában 50-150 cm lehet; a A, értéke célszerűen úgy választandó meg, hogy a 6 betonozócső felbővítése ott kezdődjék, ahol már nem lehet számottevő beton-túlnyomást alkalmazni a beton besajtolásakor az anyag kispriccelésének a veszélye miatt. A A₂ kúpos átmeneti szakasz h₂ méretét elsősorban a verést ellenállás figyelembe vételével kell meghatározni.

Az 1. ábrán feltüntetett H, h,-h₃, D és d szerkezetméretek értelemszerűen azonosak a 4. ábrán bejelölt ilyen méretekkel.

A találmány szerinti 4. ábrán látható változó keresztmetszetű 1 cölöp előállítása - amint áz 1-3. ábrák szemléltetik - a következőképpen történik:

a 6 csövet á kúpos 5 menesztőfejjel, valamint az ahhoz hegesztett 8 betonacéllal valamilyen önmagában ismert, pl. sűrített levegővel működő verőberendezés, és nem ábrázolt verőállvány és segédszerkezetek segítségével hajtjuk a talajba. A jelen kiviteli példa esetében a 6 betonozócső a felső vége tartományában ki van szélesítve, és e D átmérőjű kiszélesített rész alkotja a 9 üregképző testet, amelynek 10a felső hengeres része a 10b kúpos átmeneti testtel csatlakozik a 6 betonozócső alsó hosszabb, d átmérőjű szakaszához. Más szóval ebben az esetben a 9 üregképző test a 6 betonozócső részét képezi. Könnyen belátható, hogy a 9 üregképző test az általa képzett talajüreg beomlását tökéletesen meggátolja, hiszen az üreg falát megtámasztja, azaz, az üreget beomlással szemben megvédi. A 10a hengeres rész felső szintje az 1 cölöp tervezett felső vége, a jelen esetben a t terepszint magasságában helyezkedik el. Az 5 fej 7 nyakrészét oldalt II gumigyűrű veszi körül, amely a 6 cső belső felületének szorulva meggátolja a talajvíznek a 6 cső belső terébe hatolását. Az 5 fej, a 6 cső és a 8 betonacél talajba hajtása együttesen történik. A lehajtási művelet addig tart, ameddig az 5 cölöpfej a tervezett T alapozási szintet (H mélység) el nem éri. Ez a fázis látható az 1. ábrán.

A 2. ábrán a cölöpkészítésnek az a technológiai lépése van ábrázolva, amikor a 6 betonozócső felső végén kialakított 9 üregképző testhez a 12 gyorskapcsoló és 13 fedél segítségével csatlakoztatott flexibilis 14 tömlőn keresztül - amely (nem ábrázolt) betonozótömlőhöz kapcsolódik - már folyik a 15 beton túlnyomással történő besajtolása, miközben ezzel egyidejűleg a 6 betonozócsövet - és természetesen az annak részét képező 9 üregképző testet - felfelé huzzuk. A 6 cső alsó vége alatt d átmérőjű 16, a 9 üregképző test alatt pedig D átmérőjű 17 üreg marad a talajban. A 16, 17 üregek az 1 cölöp függőleges geometriai tengelyével koncentrikusak. A 16 talajüreget a 6 csőből túlnyomás alatt kilépő beton értelemszerűen azonnal kitölti; itt a 15 beton kiáramlását a g nyilakkal érzékeltettük. A találmány értelmében a 9 üregképző test alatt keletkezett 17 talajüreget is azonnal, azaz a 9 üregképző test felfelé húzásával egyidejűleg, a felfelé mozgás sebességének ütemében 15 betonnal töltjük ki a 2. ábra felső részén bejelölt G nyilaknak megfelelően. A 15 betonnak a 17 üregbejuttatására többféle lehetőség kínálkozik: pl. egy, a 6 cső óhajtásakor zárt, pl. a 10b átmeneti szakasz falazatában kialakított nyílást kell a cső felfelé húzásával egyidejűleg megnyitni, amelyen a 15 beton kiáramol3

-3187 583 hat, vagy más módon kell a betont a 17 talajüregbe juttatni. A későbbiekben részletesebben fogunk ismertetni néhány konstrukciós lehetőséget a feladat megoldására. A besajtolt 15 beton természetesen tökéletesen megtámasztja a 17 üreg falait, azok nem omolhatnak be.

A 3. ábrán látható technológiai fázisban az 1 cölöp már csaknem teljes egészében elkészült. A 2. és 3. ábrák szerinti technológiai fázisok közötti időszakban a 6 csövet folyamatosan húztuk felfelé, miközben a 15 beton egyrészt a 16, másrészt a 17 talajüreget kitöltötte. A 17 üregbe sajtolt betonban csúszik felfelé a 6 cső a betonozási művelet alatt, vagyis talajjal nem szennyeződhetett, majd amikor a 6 betonozócső túlhaladt azon a P ponton, ahol a 17 üreg alsó kúpos szakasza a 16 üregtől kiindul, a 17 üreg külső tartományába valamivel korábban már bejuttatott, de még meg nem kötött 15 beton a k szaggatott vonalakkal jelölt felület mentén kerül érintkezésbe a 6 cső alsó végén a g nyilaknak megfelelően kilépő 15 betonnal. A két 15 betonréteg k érintkezési, illetve egymásba hatolási felületei teljesen tiszták, talajszennyeződéstől tökéletesen mentesek. A két betontömeg magától értetődően egyetlen homogén betontestté egyesül, amely az 1 cölöp nagyobb D átmérőjű 4 felső részét alkotja (1. a 4. ábrát is).

Az 5. ábrán a berendezés 9 üregképző testének egy olyan kiviteli alakja látható, amely a 6 betonozócső felső végét körülveszi, és a 6 betonozócső külső palástjához pl. hegesztéssel van rögzítve. A 9 üregképző testet ebben az esetben is felső 10a hengeres rész és alsó kúpos 10b átmeneti rész alkotja. A beton e megoldásánál nem a 6 cső külső palástja és a 9 üregképző test által határolt térből kerül a 2. és 3. ábrákon látható 17 talajüregbe, hanem a betont a különálló 18 injektálócsövön át juttatjuk oda, amely a 19 lyukon torkollik ki a 9 üregképző testből. A 19 lyuk 20 zárószervvel fedhető le arra az időre, amíg a 6 csövet a 9 üregképző testtel együtt a fent leírtak szerint a talajba hajtjuk; ekkor a 20 zárószerv meggátolja, hogy talaj, vagy talajvíz hatoljon a 18 injektálócsőbe. Amikor a betonozás megkezdésével egyidejűleg a 6 csövet és a 9 üregképző testet felfelé húzzuk, a 20 zárószerv megnyílik, vagy azt megnyitjuk, és ezzel a G nyíl irányában a beton útját a 17 talajüreg felé (2. és 3, ábra) szabaddá tesszük. A 6 csövön át a g nyílnak megfelelően történik a betonbetáplálás, a 2. és 3. ábrákkal kapcsolatban már leírtak szerint.

A 6. és 7. ábrán a találmány szerinti berendezés egy további előnyös kiviteli példája látható. Ennél a megoldásnál a 9 üregképző test oldhatóan van a 6 betonozócsőhöz csatlakoztatva, funkciója azonban ugyanaz, mint a korábban ismertetetteké: a létesítendő cölöp felső vége tartományában nagyobb átmérőjű talajüreget képez, és az általa kialakított üreget beomlással szemben megvédi. Az üreg betonnal való kitöltése eredményeként változó átmérőjű - felül vastagabb - cölöp jön létre.

A 6. és 7. ábra szerinti kiviteli példánál a cső alakú 9 üregképző testnek alul befelé hajló, vastagabb, lent 22 vágóélben végződő 10b átmeneti szakasza van, amely itt mintegy talpgyűrűként van kialakítva, és amely 23 kúpos belső felfekvési felülettel, valamint ugyancsak kúpos 24 külső felülettel rendelkezik. Mind a 23, mind a 24 felület kívülről befelé irányul. A 6 betonozócsőre kívül, ahol az 1 cölöp (4. ábra) megvastagított része alul terv szerint végződik, 25 gallér van felhegesztve, vagy más módon rögzítve, amelynek a legnagyobb átmérője közel azonos (valamivel nagyobb) a 9 üregképző test 10a felső hengeres részének D belső átmérőjével. A 25 gallérnak felülről lefelé (befelé) hajló kúpos 26 felfekvési felülete van, amely a 6 csőnek a talajba hajtásakor a 10b talpgyűrű kúpos belső 23 illeszkedési felületén fekszik fel. Más kapcsolat a 6 cső és a 9 üregképző test között nincs. A 6. ábrán feltüntettük az önmagában ismert, egészében 27 hivatkozási számmal jelölt verőfejet, a 7. ábrán pedig a 28 fület, amely a 9 üregképző test kihúzására szolgál.

A 6. és 7. ábra szerinti berendezés segítségével a változó átmérőjű cölöp előállítása a következőképpen történik:

a 6 betonozócsőre annak a talajba verése előtt felfűzzük a 9 üregképző testet, és a 6 csövet azzal együtt hajtjuk le a talajba. A 6 cső leverése közben a 9 üregképző test 10b talpgyűrüjének 23 belső kúpos felületére fekszik a 25 gallér 26 kúpos felülete, így a 6 cső a 9 testet magával viszi, és a verési művelet befejeztével kialakul a 2. és 3. ábrákon látható 17 talajüreg. A már leírt betonozási művelet során a 6 cső felfelé húzása közben a 9 üregképző test a helyén marad, miközben benne a 6 cső felfelé halad, mindaddig, ameddig a 6 cső alsó vége a 10b talpgyűrű alsó végével egy vonalba nem kerül. Ettől kezdve a 9 üregképző testet a 28 fülnél fogva együtt húzzuk tovább a 6 csővel, azonos sebességgel, így a 17 talajüreg (2. és 3. ábra) betonnal telik meg, és kialakul a 4. ábra szerinti, nagyobb átmérőjű 4 felső résszel rendelkező 1 cölöp. Amennyiben pl. csak kis magasságú (hosszúságú) megvastagított 4 cölöprészre van szükség, a 9 üregképző test esetleg a talajban is maradhat.

A találmány előnyei a következőkben foglalhatók össze:

a találmány szerinti eljárással és berendezéssel előállított, változó keresztmetszetű cölöpök minimális többletanyag ráfordítással lényegesen nagyobb teherbírásúak, mint a teljes hosszúságukban azonos vastagságú cölöpök; a betonanyag ugyanis az előbbi cölöpöknél optimálisan ki van használva. A cölöpöknek a vízszintes terhelések szempontjából legérzékenyebb helyén - hol a befogás minimális, mert talajmegtámasztás alig van - jelentősen megnövekszik a nyiróerőkkel szembeni teherbíró képesség. Jelentősen megjavul a cölöp süllyedési karakterisztikája is. A találmány szerinti eljárással ugyanis éppen ott kap a cölöp maximális és homogén keresztmetszetet, ahol a legnagyobb igénybevételek lépnek fel; a találmány szerinti technológiának köszönhetően a betonminőség a cölöp felső vége tartományában is jóminőségű, a még nyers betonrészek kifogástalanul összekötnek egymással. A süllyedési karakterisztika javulása annak köszönhető, hogy az üregképző test kialakításából következően járulékos, kúpos, gyűrűszerű feltámaszkodási felülete van a cölöpnek éppen ott, ahol a legnagyobbak a süllyedési elmozdulások; a cölöp mélyebben fekvő tartományaiban ugyanis már je4

187 583.

lentkezik a csúcsellenállás és a köpenysúrlódás hatása.

A találmány természetesen nem korlátozódik a fentiekben ismertetett konkrét megoldási lehetőségekre, hanem az igénypontok által definiált oltalmi körön belül számos módon megvalósítható. Magától értetődően pl. nemcsak az ún. „mikrocölöpök”, hanem más, helyszínen készített monolitbeton cölöpök is készíthetők a találmány szerinti eljárással és berendezéssel. Bár a leírásban többnyire csak „üregképző test” meghatározást alkalmaztunk, az üregképző testen mindig olyan testet kell érteni, amely az általa képzett üreget beomlással szemben meg is védi.

Claims (9)

1. Eljárás monolitbetonból helyszínen készített, változó keresztmetszetű cölöp előállítására, amely eljárás során menesztöfejjel ellátott csövet hajtunk a talajba, amelynek visszahúzása közben a cső helyén a talajban kialakult üreget a csövön át - legalább részben az atmoszférikust meghaladó nyomású - utószilárduló anyaggal töltjük ki, mimellett a cső alsó végéhez oldhatóan kapcsolt menesztőfejet a talajban hagyjuk, azzal jellemezve, hogy a létesítendő cölöp (1) tervezett felső vége tartományában üregképző, és a képzett üreget beomlással szemben megvédő testet (9) hajtunk a talajba, amelyet visszahúzva a cölöp (1) alsó részének átmérőjénél (d) nagyobb átmérőjű, a cölöp (1) geometriai hossztengelyéhez (y) képest koncentrikus üregei (17) képezünk a talajban, ezt az üreget az üregképző test (9) kihúzásával egyidejűleg, vagy közvetlenül azt követően utószilárduló anyaggal töltjük ki, amelyet még megszilárdulása előtt érintkezésbe hozunk a cölöp (1) többi részének - ugyancsak még meg nem kötött - utószilárduló anyagával, és az egymással is összekötő anyagtömeget megszilárdulni hagyva a felső tartományában az alsó része (2) átmérőjénél (d) nagyobb átmérőjű (D) résszel rendelkező cölöpöt (!) hozunk létre. (1-4. ábrák)

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatositási módja azzaljellemezve, hogy az üregképző testet (9) a betonozó cső (6) részeként, vagy ahhoz rögzítve, a betonozócsővel (6) együtt hajtjuk a talajba, és azzal együtt húzzuk ki onnan, mimellett az utószilárduló anyagot, előnyösen betont (15) egyidejűleg nyomjuk a cső (6), illetve az üregképző test (9) alatt kialakult talajüregbe (16; 17).

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítás) módja azzal jellemezve, hogy az üregképző ⁵ test (9) révén kialakított üregbe (17) közvetlenül a betonozócsőből (6) juttatjuk az utószilárduló anyagot, például betont (15) a talajba.

4. Berendezés az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítására, azzal jellemezve, ⁰ hogy a betonozócső (6) felső vége tartományában

- a létesítendő cölöp (1) tervezett vége helyén - a betonozócsövet (6) koncentrikusait, körülvevő, a betonozócsőnél (6) nagyobb átmérőju(D) üregképző teste (9), vagy a betonozócső (6) kiszélesedő ⁵ része által alkotott üregképző teste (9) van, amelynek alsó része (10b) ferdén lefelé és befelé irányuló, a betonozócső (6) palástjához kifutó felülettel rendelkezik.

5. A 4. igénypont szerinti berendezés kiviteli ⁰ alakja azzal jellemezve, hogy az üregképző testet (9) a betonozócsövet (6) távközzel körülvevő és a betonozócső mentén elmozgatható csőszerű elem alkotja, amelynek alsó része (10b) megvastagított talpgyűrűként van kialakítva, amely belső ferde - elő⁵ nyösen kúpos - felfekvési felülettel (23) rendelkezik, és a betonozócsőnek (6) kívül az üregképző test (9) belső átmérőjével (D) azonos külső átmérőjű gallérja (25) van, amely alul a cső (6) talajba hajtása során az üregképző test (9) talpgyűrűjének (10b) ° ferde felületére (23) illeszkedő alsó ferde - célszerűen kúpos - felülettel (26) rendelkezik (6. és 7. ábra).

6. Az 5. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy az üregképző test (9) felső részéhez annak a talajból történő kihúzásához

5 használható füle (28), vagy hasonló eleme van (7. ábra).

7. A 4. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy az üregképző test (9)

- például hegesztéssel - van a betonozócsöhöz (6)

0 rögzítve (5. ábra).

8. A 4-7. igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az üregképző test (9) alsó részén az utószilárduló anyag (15) kibocsátására szolgáló nyitható-zárható nyílás

5 (19) van (2. és 5. ábra).

9. A 4-8. igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az üregképző test (9) felső része (10a) henger-, alsó része (10b) pedig körkúp alakú.