HU186960B - Stoker for combustion of solid fuels particularly wood - Google Patents

Description

A találmány tárgya tüzelőberendezés szilárd tüzelőanyagok, főleg fa égetésére égéskamrával és hőcserélővel hőhordozó közeg melegítéséhez, amelynél az égéshez szükséges levegő az égéskamra alján áramlik be, a füstgázokat pedig az égéskamra két, egymással szemben lévő végénél egy első, illetve egy második füstgázcsatornán keresztül elszívó szívja ki, továbbá, amelynél a két füstgázcsatoma közös füstgázcsatornába torkollik be.

Szilárd tüzelőanyagok, főleg fa égetésére alkalmas ilyen jellegű tüzelőberendezésre már készült javaslat. Ezeknél az égést tápláló levegő az égéskamra alján lévő rostélyon át áramlik be és az elszívás annak a két égésterméknek csatornának az egyikébe van beiktatva, amelyek egyrészt az égéskamrával közlekednek a tüzelőberendezés egyik, illetve másik homlokoldalnál, másrészt pedig egymás mellett torkollnak be a közös füstcsatornába.

Az ilyen tüzelőberendezésnek a szilárd tüzelőanyagok tökéletesebb elégetését kell biztosítania, még viszonylag olyan nagy nedvességtartalom mellett is, mint ami a nedves fa esetében előfordul. Ezekben a tüzelőberendezésekben ténylegesen füstmentesen, színtelen, illetve kékes lánggal ég el a frissen vágott, viszonylag nedves fa is. A füstgázokkal érintkező elemek hosszabb üzemidő után is fehérek. Meg lehet figyelni, hogy az eltüzelésre kerülő szilárd tüzelőanyagok bizonyos nedvességtartalma éppen kedvező és a tűztérbe víz adagolt befröeskölése az égést színtelen vagy kékes láng mellett stabilizálja, mindenekelőtt akkor, amikor a tüzelőanyag viszonylag száraz.

A találmánynak az a célja, hogy olyan tüzelőberendezést biztosítson, amely működésmódját tekintve lehetőleg egyszerű és olcsó kialakítás mellett tökéletesebb, olyan értelemben, hogy lehetővé teszi a csapadék és a lerakódás csökkentését a tüzelőberendezésben, beleértve a füstgázcsatornákat is, éppen úgy, mint a meg nem engedett kibocsátás elkerülését a légtérbe.

A találmány célját egy olyan tüzelőberendezés kialakításával érjük el, amelynél az elszívó és első és a második füstgázcsatorna után van beépítve a közös füstgázcsatomába, továbbá a közös füstgázcsatorna előtt az első, illetve a második füstgázcsatorna elszívó felőli torkolatában az áramlási keresztmetszet megváltoztatásával billenőfedél van elhelyvezve.

A találmány szerinti tüzelőberendezésnek szilárd tüzelőanyagok, különösképpen fa elégetésére szolgáló kiviteli alakjait a továbbiakban a példaképpeni rajzok alapján írjuk le. Ezeken vázlatosan a következők láthatók:

1. ábra: az első kiviteli alak középső, függőleges hosszmetszete;

2. ábra: az 1. ábra II—II vonala mentén vett keresztmetszet megnövelt léptékben;

3. ábra: a második kiviteli alak 1. ábrának megfelelő hosszmetszete; továbbá

4. ábra: a 3. ábra IV—IV vonala mentén vett keresztmetszet.

Az 1. és a 2. ábra szerinti tüzelőberendezésnek külső 2 hőszigeteléssel ellátott dobozszerű 1 háza van. Az ház aljától bizonyos távolságra van az a vízszintes válaszfal, amely a tűztér, illetve a 4 égéskamra 3 fenekét képezi. A 3 fenékben van elhelyezve az 5 rostély. A 3 fenék alatti tér a kamra befogadására szolgált és a salakkamrát alkotja, amelynek az 1. ábrán a baloldali végén található a 9 lemezzel lezárt 8 nyílás.

A 4 égéskamra felett helyezkedik el az 1 házban a 10 hőcserélő. A 10 hőcserélőt befogadó 11 teret a vízszintes 12 válaszfal a 13 felső kamrába és a 14 alsó kamrára osztja. A 12 válaszfal az 1. ábrán a tüzelőberendezés jobboldali A homlokoldalától az 1. ábrán a tüzelőberendezés baloldali B homlokoldaláig terjed úgy, hogy az 1 háznak az 1. ábrán baloldali 16 homlokfalától bizonyos távolságban végződik és így, valamint az 1 ház mindkét hosszanti 17 oldalfalánál (2. ábra) a 18 nyílás veszi körül, amelyen keresztül a 13 felső kamra és a 14 alsó kamra egymással közlekedik.

A füstgázokat a 21 elszívó szívja ki a tüzelőberendezésből az A homlokoldalon lévő 20 nyíláson keresztül. A 21 elszívóhoz két 23 és 25 füstgázcsatorna vezet, amelyek az 1 háznak az 1. ábrán látható jobboldali homlokfalában lévő 20 nyíláson keresztül a 13 felső kamrával, illetve a 14 alsó kamrával állnak összeköttetésben. A 21 elszívótól a közös 26 füstgázcsatorna vezet tovább.

A tüzelőberendezésnek a B homlokoldalán olyan 28 ajtó van, amely a tüzelőanyagbeadó 29 nyílás elzárására szolgál. Ez a 29 nyílás az 1 ház 16 homlokfalán a 4 égéskamrának megfelelő térrészénél van. A 4 égéskamrában az 5 rostélynak a 28 ajtóval ellentétes oldalánál a 30 ütköző lehet beépítve az elégetendő fadarabok részére. A 4 égéskamra közvetlenül a 14 alsó kamrával, a 25 füstgázcsatornával, valamint a 18 nyíláson keresztül a 13 felső kamrával és az ebből elágazó 23 füstgázcsatornával van összeköttetésben.

A 10 hőcserélő az egyenes és párhuzamos 31 csövek kötegéből és a csőköteg egyik, illetve másik végénél lévő két 32 és 33 négyszögletes szekrényből áll. A 31 csövek vízszintesen húzódnak a két függőlegesen álló 32 és 33 szekrény között és a csövek mindegyike egyik végével az egyik 32 szekrénybe, a másik végével pedig a másik 33 szekrénybe torkollik. A 31 csövek, amint ez különösen a 2. ábrán világosan látszik, öt függőleges és öt vízszintes sorban vannak elrendezve.

Ezenkívül az is látható, hogy a 10 hőcserélőben lévő vízszintes 12 válaszfal úgy van kiképezve, hogy a 12 válaszfalnak a 32 és 33 szekrények körvonalán kifelé túlnyúló hosszanti 34 peremei az 1 ház kemence oldalfalainak, illetve a 17 hosszanti oldalfalaknak a két belső 35 hosszanti kiugrására fekszenek rá. Az ábrázolt esetben a vízszintes 12 válaszfalat több hosszúkás keskeny lap képezi, amelyek a 2. ábra szerint a 10 hőcserélő vízszintes középsíkjában az ott elhelyezkedő öt 31 cső között, illetve a két külső 31 csövön kívül helyezkednek el és ezekkel össze vannak hegesztve úgy, hogy a külső lapok, amelyek a 34 hosszanti peremet alkotják, szélesebbek, mint a 31 csövek közötti belső lapok.

Ehelyett azonban a 12 válaszfalat egyetlen áthaladó lap is alkothatja, amely két egymással szomszédos vízszintes 31 esősor között lehet elhelyezve. Ezt a kialakítást különösen akkor lehet alkalmazni, amikor a 10 hőcserélőnek nincsenek 31 csövei a vízszintes középsíkban.

A 10 hőcserélőnek a 12 vízszintes válaszfal hosszanti 34 peremeinél történő felfekvése az 1 ház belső hoszszanti 35 kiugrásain a tüzelőberendezésben a 10 hő-24 cserélő könnyű szerelésével párosul és lehetővé teszi a 10 hőcserélő egyszerű cserélhetőségét, különösen akkor, ha a 10 hőcserélő kizárólag ilyen módon van a tüzelőberendezésben, illetve az 1 házban ezeken megtámasztva, Az 1 háznak az a megfelelő fedéllel lezárható nyílása, amelyen át a tüzelőberendezésbe, illetve a tüzelőberendezésből a 10 hőcserélő betolható és kihúzható, az 1. ábrán nincs ábrázolva.

A két egymás mellett, illetve egymás felett haladó 23 és 25 füstgázcsatornát az 50 válaszfal különíti el egymástól, amely egyrészt tömítetten csatlakozik a válaszfalhoz, másrészt pedig abban az 1. ábrán két szaggatva jelölt helyzet között az 51 tengely körül állítható 52 billenőfedélben folytatódik, amelynek segítségével a 23, illetve 25 füstgázcsatornáknak az elszívó felőli 53 és 54 torkolatát változtatni lehet. Az 50 válaszfal az 1 ház 17 oldalfalai között, illetve a 23 és 25 füstgázcsatornák közös 55 házának a megfelelő oldalfalai között helyezkedik el, tehát az 50’ vízszintes szakasza lényegében T alakúra van kialakítva és az 1. ábrán az 1 ház 24 homlokfalától balra, a rajz síkjára merőlegesen szélesebb, mint a 24 homlokfaltól jobbra. Az 50 válaszfal 50’ része, illetve az 50 válaszfalnak az

1. ábrán az 1 ház 24 homlokfalától balra lévő szélesebb része a 10 hőcserélőn lehet felszerelve, különösen a 12 válaszfal nyúlványaként lehet kiképezve.

Üzemközben a 4 égéskamrában fadarabok, mégpedig viszonylag nagy nedvességtartalmú fadarabok égnek el teljesen füstmentesen és színtelen, illetve kékes lánggal. A hamu az 5 rostélyon át a 7 salakkamrába hullik és innen a 9 fedőlemez kinyitása után a 8 nyíláson keresztül távolítható el. Az égéshez szükséges levegő a nem ábrázolt szabályozó berendezésen keresztül áramlik a 9 lemezhez, vagy a 8 nyíláson át a 7 salakkamrába úgy, hogy az utóbb említett esetben a 9 lemez úgy állítható be, hogy a mindenkori nyíláskeresztinetszet annyi égéslevegő átjutását teszi lehetővé, ami a szükségelt vagy megkívánt égéslevegőmennyiséghez szükséges. A 7 salakkamrából az égéslevegő az 5 rostán át jut a 4 égéskamrához, amint ezt az 1. ábrán nyilak jelölik.

Az égéstermékek, illetve a füstgázok áramlását az 1. ábrán ugyancsak nyilak jelölik. Ezek körüláramolják a 10 hőcserélőt mind a 14 alsó kamrában, mind a felső kamrában, hogy a hőt a 10 hőcserélőben lévő közegnek átadják. A füstgázok kiszívása a 4 égéskamrából lényegében két egymással szemben lévő helyen történik, nevezetesen egyfelől a kemence A homlokfalánál a 25 füstgázcsatomán keresztül, másfelől pedig a kemence másik B homlokfalánál a 18 nyíláson keresztül, át a 13 felső kamrán és az ebhez csatlakozó 23 füstgázcsatornán úgy, hogy a 13 felső kamra képezi a 23 füstgázcsatornával az első füstgázcsatornát, ami a második 25 füstgázcsatorna mellett torkollik a 21 elszívó szívóoldalához. Az elszívó nyomó-oldalához csatlakozik a közös 26 füstgázcsatorna. A 21 elszívó által keltett és ennek a fordulatszámától függő huzatot az 52 billenőfedél megfelelő beállításával lehet a két 23 és 25 füstgázcsatorna között elosztani és mindegyik 23, illetve 25 füstgázcsatorna részére úgy beállítani, amint az a 4 égéskamrában éppen az optimális égéshez szükséges.

Az 1. és 2. ábra szerint tüzelőberendezés különösképpen víz melegítésére alkalmas, amihez a 10 hőcserélőnek a 33 szekrény 31 csövekkel ellentétes oldalán alul a 36 hidegvíz bevezető, felül pedig a 37 melegvíz kivezető csöve van.

Lehetséges azonban a 10 hőcserélő másféle kiképzése is. Különösképpen hőhordozóként víz helyett levegő melegítéséhez a 10 hőcserélőt több, függőleges síkban haladó, nagyobbrészt vízszintesen elnyúló csőkígyóval és két hosszában álló szekrénnyel lehet felszerelni úgy, hogy a csőkígyók egymással párhuzamosan helyezkednek el és végeikkel az egyik, illetve a másik szekrénybe torkollnak. A két szekrény a csőkígyókból képezett csoport egyik végén egymás felett függőlegesen van elhelyezve és a csőkígyókkal ellentétes oldalán hideglevegő bevezetéssel, illetve meleglevegő kivezetéssel van ellátva. Az ilyen 10 hőcserélő is felszerelhető vízszintes 12 válaszfallal és a tüzelőberendezésbe cserélhetően lehet behelyezve.

A 12 vízszintes válaszfal helyett alkalmazható függőleges válaszfal is körülbelül középen a két A és B tüzelőberendezés homlokoldal között, továbbá a két 23 és 25 füstgázcsatorna az A tüzelőberendezés homlokoldal helyett körülbelül középen a két A és B tüzelőberendezés homlokoldal között felül is kivezethető a tüzelőberendezésből úgy, hogy a függőleges válaszfal a 10 hőcserélőt tartalmazó 11 teret vagy a 10 hőcserélő feletti teret az 1. ábrán olyan baloldali és jobboldali kamrára osztja fel, amelyek a 10 hőcserélő felett, a két A és B tüzelőberendezés homlokoldal között körülbelül középen az első, illetve a második 23, illetve 25 füstgázcsatornával közlekednek. Ez esetben is a függőleges válaszfal a két 23 és 25 füstgázcsatorna közötti függőleges 50 válaszfalban folytatódik, így ezt a válaszfalat egy darabból lehet kiképezni. A 10 hőcserélő alatt a két egymás mellett lévő kamra az egyik, illetve a másik A, illetve B tüzelőberendezés homlokoldal egyikének a közelében a 4 égéskamrához csatlakozik, amelyben a 10 hőcserélő alatt előnyös módon megfeleld kialakítású kupak van, amelyből a 10 hőcserélőt befogadón teret kettéosztó válaszfal függőlegesen áll ki felfelé. Emellett lehetséges az is, hogy a hőcserélőt két részből képezzük ki úgy, hogy az egyik rész az egyik kamrához, a másik pedig a másik kamrához tartozik. Ha a függőleges válaszfal csak a 10 hőcserélő feletti teret osztja ketté, akkor nem ér el a kupakig, hanem függőlegesen a vízszintes válaszfal felett helyezkedik/el, amely a tüzelőberendezés fedele és a 10 hőcserélő között van, és amely a két A és B tüzelőberendezés homlokoldalánál az 1 ház 24, illetve 16 homlokfalától bizonyos távolságban végződik azért, hogy nyílást képezzen a füstgáz kilépésére, amely a tüzelőberendezés A, illetve B homlokoldalánál a kupak alatt jut át a 4 égéskamrából. A 4 égéskamrába az égéslevegő bevezetésének szabályozására a 9 lemez helyett lehetséges az 1. ábra szerinti hosszmetszetnek megfelelően olyan, lényegében W-alakú válaszfalat alkalmazni a 7 salakkamrában az 5 rostély alatt, amely a két külső szálának a felső élével van a 4 égéskamra 3 fenekének az alsó oldalán mindkét oldalon a célszerű módon ugyancsak megfelelően W-alakúra kiképzett 5 rostélyra erősítve, továbbá, amely mindkét külső szárán feillenőlappal elzárható nyílással van ellátva. A két foillenclap ez esetben olymódon van egymáshoz rudazattal csatolva, hogy ezek váltakozva állíthatók azért, hogy olyan nyíláskeresztmetszetet hagyjanak szabadon az égéslevegő bejutásához, ami a szükséges vagy megkívánt égéslevegő mennyiség részére elegendő. Emellett az 1 ház 24 homlokfalában is a 8 nyílásnak megfelelő nyílás van a levegő beeresztésére a 7 salakkamrában.

A 3. és 4. ábra olyan különös előnyös kiviteli alakot mutat be, amely ugyancsak elsősorban víz melegítésére alkalmas. Ez esetben a melegítendő közeggel átáramoltatott 10’ hőcserélő olyan vízszintes, az ábrázolt esetben köralakú üreges henger, hengeres 10a külső fallal és az ehhez központos hengeres 10b belső fallal kialakítva amelynek a falai az üreges henger végeinél gyűrű segítségével vannak összekötve. A hengeres 10’ hőcserélő központos az ugyancsak hengeresen kiképzett, külső 2’ hőszigeteléssel ellátott 1’ házhoz képest és a 4’ égéskamrát zárja körül. A 10’ hőcserélő két, egymással szemben lévő végébe belenyúlik az ugyancsak vízszintes, az ábrázolt esetben köralakú üreges hengerként kiképzett, 60, — illetve 61 hőcserélő az elsődleges, illetve másodlagos égéslevegő előmelegítésére. A 60 és a 61 hőcserélő 60a, illetve 61a hengeres külső fallal és az ezzel központos 60b, illetve 61b hengeres belső fallal van kiképezve. Ez a két lényegében azonos 60 és 61 hőcserélő központosán helyezkedik el a 10’ hőcserélőhöz képest. A 60 és 61 hőcserélők gyűrűvel lezárt belső végénél alsó, illetve felső vízszintes 62, illetve 63 csövek sora helyezkedik el. Ezeknek alsó, például az alsó csőfél levágásával kiképzett hosszúkás lyukszerű 64 levegőkilépő nyílása, illetve fúvókaszerű 65 levegőkilépő nyílások alui kialakított sora, továbbá az ugyancsak lezárt külső végüknél felső, illetve alsó 66, illetve 67 levegő bevezető csonkja van, amelyeket a vízszintes 68a, illetve 69a tengelyek körül billenthető 68, illetve 69 billenőlap zár el. A 3. ábrán a jobboldali 61 hőcserélő felső 63 csöve a 3. ábrán baloldali 60 hőcserélőig nyúlik, a baloldali 60 hőcserélő alsó 62 csöve pedig a 10’ hőcserélő alsó, középső 10c nyílásáig, amelyen keresztül a 4’ égéskamrából a hamu a 7’ salakkamrába hullik. A 7’ salakkamra az egymáshoz képest közös tengelyű 10’, 60 és 61 hőcserélő alatt helyezkedik el és a 4. ábra szerint szekrényszerű, lényegében négyszög keresztmetszetű kialakítása van.

A két A és B tüzelőberendezés homlokoldalon egyegy 9’ illetve 9” lemez és egy-egy 28’ illetve 28” ajtó van. A 9’ illetve 9” lemezek azokat a 8’ illetve 8” hamukiszedő nyílásokat zárják el, amelyek a 7’ salakkamra közelében vannak az 1’ háznak a 3. ábrán jobboldali 24’, illetve baloldali 16’ homlokfalában kiképezve. A 28’ és 28” ajtók viszont azokat a 29’ és 29” tüzelőanyag nyílásokat zárják el, amelyek a 61, illetve 60 hőcserélőkön belül vannak kialakítva az 1’ ház 24’ illetve 16’ homlokfalában. Amint azt a 3. és 4. ábrán szaggatott vonalak jelölik, a 10’ hőcserélő alsó részénél a 62 csövek között és ezek felett vízszintes 5’ rostély rudak lehetnek elhelyezve, amelyek a két 60 és 61 hőcserélő között húzódnak és a 10’ hőcserélő 10b belső falától bizonyos távolságra ennek mentén vannak elosztva.

Az 1’ házon belül olyan függőleges 12’ válaszfal van, amely a két A és B kemence homlokoldalak között középen lévő keresztsíkban és egyben a 10’ hőcserélő közepén, valamint a két 60 és 61 hőcserélők között középen helyezkedik el, mégpedig az 1’ ház és a 10’ hőcserélő között úgy, hogy mindenesetre a 7’ salakkamra szabadon marad, amint ezt a 4. ábra különösen vilá. gosan feltünteti. A 12’ válaszfal tehát nem keresztez^ a 7’ salakkamrát, de a 10’ hőcserélőt tartalmazó 11 teret kétoldalt és a 10’ hőcserélő felett kettéosztja két] körülbelül egyforma nagy, egymás mellett 13’ és 14 kamrára, amelyek a 10’ hőcserélő alatt, nevezetesen a 7’ salakkamránál egymással közlekednek.

A 3. és 4, ábra szerinti kiviteli alaknál a két 23 és 25 füstgázcstorna a két A és B tüzelőberendezés homlokoldal között középen, felül van kivezetve a tüzelőberendezésből, mégpedig keresztirányban, úgyhogy a 12’ merőleges válaszfallal párhizamos 23a, illetve 25a hoszszanti résen keresztül közlekednek a 3. ábrán a baloldali 13’ kamrával, illetve a jobboldali 14’ kamrával, továbbá ez a 12’ válaszfal az 1’ házban egyidejűleg a két 23 és 25 füstgázcsatorna közötti 50 válaszfalat is alkotja, a megfelelő nyúlvánnyal pedig végignyúlik ezeken a közös 55 házába. Az 52 billenőfedél 51 tengelye az első 23 füstgázcsatorna, illetve a második 25 füstgázcsatoma szívóoldal felőli 53 és 54 torkolatánál a keresztmetszet nagyságának beállításához ennek megfelelően szintén merőlegesen van elhelyezve, az ábrázolt esetben mégpedig közvetlenül a 23 és 25 füstgázcsatornák közös 55 házának a 4. ábra szerinti 50 válaszfala, illetve oldalélé jobboldalán, a homlokól mellett, a merőleges 12’ válaszfal két egymás melletti hoszszanti félre felosztó nyúlványában.

Az 52 billenőfedélhez vezető két 23 és 25 füstgázcsatornába ezután be van iktatva a 71 hordozó közeg bevezetéssel és a 72 hordozó közeg kivezetéssel felszerelt 70 hőcserélő, amelyen egyrészt átáramlik a 23 és 25 füstgázcsatornákból az 52 billenőfedélen keresztül áthaladó füstgáz, másrészt pedig ugyanaz a hordozó közeg, mint amely a 10’ hőcserélőben is áramlik. A 70 hőcserélőben ellenáram van, hogy a füstgázok maradék hőjét kinyerjük és a hordozó közeget tovább melegítsük. A 4’ égóskamrát körülölelő 10’ hőcserélőnek van egy alsó 73 hordozó közeg bevezetése a 3. ábrán a baloldali végénél, valamint egy felső 74 hordozó közeg kivezetése a 3. ábrán a jobboldali végénél. Ez utóbbi van a 70 hőcserélőnek az elszívó felőli végénél lévő 71 hordozó közeg bevezetésével összekötve, ennek a kályha felőli végénél lévő 72 hordozó közeg kivezetése pedig a felmelegített hordozó közeggel fűtendő 75 hőfelhasználóhoz, például a központi fűtési rendszer fűtőtestjeihez van csatlakoztatva, mégpedig ezeknek a 76 tápvezetékhez. A 75 hőfelhasználó 77 visszatérő vezetéke a 4’ égéskamrát körülölelő 10’ hőcserélő 73 hordozó közeg bevezetéséhez csatlakozik.

Üzem közben a 4’ égéskamrában viszonylag magas nedvességtartalmú fadarabok is füstmentesen és színtelen, illetve kékes lánggal, teljes mértékben elégnek. A hamu a 10’ hőcserélő 10c nyílásán keresztül a 7’ salakkamrába hullik és innen a 9’ és 9” lemezek kinyitása után a 8’ és 8” hamukiszedő nyíláson át eltávolítjuk. Az égéshez szükséges levegő mint elsődleges égéslevegő átáramlik a 60 hőcserélőn és a 62 esősoron, továbbá mint másodlagos égéslevegő, átáramlik a 61 hőcserélőn és a 63 alsó esősoron a 4’ égéskamrába, előmelegedve a 60 és 61 hőcserélőkben, pontosan adagolva a 66 és 67 bevezető csonkokba a 68, illetve 69 billenőlapok segítségével.

Az égésterméket, illetve a füstgázt a 21 elszívó, amint ezt a 3. ábrán nyilak jelölik, szívja el a 4’ égéskamrát körülölelő 10’ hőcserélő és a két 60 és 61 hőcserélő között lévő két gyűrű alakú résen keresztül a 13’ és 14’ kamrákba, innen pedig az első, illetve második, 23, illetve 25 füstgázcsatornákba. Innen ez az 52 billenőfedél mellett áramlik és a 70 hőcserélőn keresztül halad át, végül pedig a 21 elszívó a csatlakozó, közös 26 füstgázcsatornába nyomja, amint ezt a 4. ábrán lévő nyilak jelölik. A 21 elszívó segítségével létrehozott és az ennek fordulatszámától függő nyomáscsökkenés, ami a 13’ és 14’ kamrákra hat, az 52 billenőfedéllel pontosan beállítható úgy, hogy a kedvező égéshez a nyomáscsökkenés szükséges mértéke a 4’ égéskamrában a 13’ és 14’ kamrák között biztosítva van. Ilyenkor a 7’ salakkamra kiegyenlítő légteret jelent, ami az áramlási viszonyokat és az égést stabilizálja. Ez a füstgázokban esetleg lebegő részecskék lerakódását is elősegíti, ezek meg nem engedett kibocsátását kedvezően gátolja, illetve gyakorlatilag megszünteti.

A leírt és bemutatott kiviteli alak további módosításai lehetségesek. így a 4, illetve 4’ égéskamrába víz beporlasztásához alkalmazható megfelelő szerkezet, hogy biztosítva legyen a teljes, füstmentes, színtelen vagy kékes lánggal történő égés, amely egyébként az elégetett, szilárd tüzelőanyagnál, különösképpen fadaraboknál, szükséges. A tüzelőberendezést mozgathatóra is ki lehet képezni. Ezt ennek következtében különböző helyeken is alkalmazni lehet, mert a közös 26 füstgázcsatornát nem kell feltétlenül magas kéménybe bekötni. A 26 füstgázesatomából kilépő füstgáz füst-, pára- és korommentes, továbbá viszonylag hideg. Magában a viszonylag rövid közös 26 füstgázcsatornában a huzat megfelelő.

A tüzelőberendezésben a felmelegített közeget, különösképpen vizet vagy levegőt, hőhordozóként lehet alkalmazni épületek központi fűtés-rendszereiben, termény vagy hasonló szárítására mezőgazdasági üzemekben stb. Tüzelőanyagként a frissen vágott, nedves fát is lehet alkalmazni. Mindig füst-, pára- és korommentes, színtelen vagy kékes lánggal történő égés lép fel, úgy, hogy sem maga a tüzelőberendezés, sem a környezet nem szennyeződik és a tüzelőanyag energiatartalma optimálisan felhasználható. Nem szükséges utánégetés. A tüzelőberendezésbe betáplált égéslevegő szabályozása egyszerűen a 9 lemez, illetve ennek szabályzószerkezete, az 5 rostély alatt lévő W-alakú válaszfal billenőfedele, a 68 és 69 billenőlapok, valamint az 52 billenőfedél utáni 21 elszívó segítségével lehetséges.

A 3. és 4. ábra szerinti kiviteli alaknál a tüzelőberendezésben nem képződik vízkicsapódás, ha a vizet vele együtt melegítjük, mivel a 10’ és 70 hőcserélőkben a víz egyidejűleg melegszik. A 70 hőcserélő kiegészítő hőátadást tesz lehetővé a felmelegítendő hordozó közeg részére. A 10’ a 60 és a 61 hőcserélők,valamint az ezeket körülvevő 1’ keresztmetszeti kialakításának nem kell feltétlenül köralakúnak lenni, hanem például négyszögletesre is választható.

A tüzelőberendezés nincs kizárólag fára, beleértve a fahulladékot is, mint tüzelőanyagra korlátozva. Minden tetszés szerinti szilárd tüzelőanyag kifogástalanul elégethető benne. Fűtőolaj bejuttatására szolgáló szerkezettel is fel lehet szerelni, hogy akkor is fel lehessen melegíteni a hőhordozó közeget, ha éppen nem áll rendelkezésre szilárd tüzelőanyag.

Claims (7)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Szilárd tüzelőanyagok, főleg fa elégetésére alkalmas tüzelőberendezés égéskamrával és hőcserélővel hőhordozó közeg melegítéséhez, amelynél az égéshez szükséges levegő az égéskamra alján áramlik be, a füstgázokat pedig az égéskamra két egymással szemben levő végénél egy első, illetve egy második füstgázcsatornán keresztül elszívó szívja ki, továbbá, amelynél a két füstgázcsatorna közös füstgázcsatornába torkollik be, azzal jellemezve, hogy az elszívó (21) az első és a második füstgázcsatorna (23, 25) után van beépítve a közös füstgázcsatornába (26), továbbá hogy a közös füstgázcsatorna (26) előtt az első, illetve a második füstgázcsatorna (23, 25) elszívó felőli torkolatában (53, 54) az áramlási keresztmetszet megváltoztatására billenőfedél (52) van elhelyezve.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti tüzelőberendezés, azzal jellemezve, hogy a hőcserélő (10) az égéskamra (4) felett van, továbbá, hogy a hőcserélőt (10) befogadó térrész (11) olyan felső kamrára (13) és alsó kamrára (14) van felosztva egy vízszintes válaszfal (12) segítségével, amely a tüzelőberendezés egyik homlokoldalánál (A) az első, illetve a második füstgázcsatornával (23, 25) közlekedik, a válaszfal (12) pedig a tüzelőberendezés másik homlokoldalánál (B) olyan nyílást határol, amelyen keresztül a felső és az alsó kamra (13, 14) egymással áll összeköttetésben,
3. 3. Az 1. igénypont szerinti tüzelőberendezés, azzal j ell emez ve, hogy a hőcserélő (10) az égéskamra (4) felett van, továbbá, hogy a hőcserélőt (10) befogadó térrész (11) vagy a hőcserélő (10) felett lévő tér függőleges válaszfallal van két, egymás mellett lévő olyan kamrára felosztva, amelyek a hőcserélő (10) alatt az égéskamrával (4), a hőcserélő (10) felett pedig a tüzelőberendezés két homlokoldala (A, B) között középen az első, illetve a második füstgázcsatornával (23, 25) közlekednek.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti tüzelőberendezés, azzal jellemezve, hogy a hőcserélő (10’) vízszintes, előnyös módon körkörös hengerként van kiképezve és körülveszi az égéskamrát (4’), továbbá, hogy a hőcserélőt (10’) befogadó térrész (11’) mindkét oldalon és a hőcserélő (10’) felett függőleges válaszfallal (12’) két olyan egymás melletti kamrára (13’ ,14’) van felosztva, amelyek a hőcserélő (10’) alatt egymással, a hőcserélő (10’) felett a tüzelőberendezés két homlokoldala (A, B) között középen pedig az első, illetve a második füstgázcsatorna (23, 25) egyikével közlekednek, emellett a hőcserélő (10’) két egymással szemben lévő végébe ugyancsak vízszintes, előnyös módon körkörös hengerként kialakított hőcserélő (60, 61) nyúlik be az elsődleges égéslevegő, illetve másodlagos égéslevegő előmelegítése céljából.
5. 5. A 4. igénypont szerinti tüzelőberendezés, azzal jellemezve, hogy az elsődleges égéslevegő, illetve a másodlagos égéslevegő előmelegítésére szolgáló hőcserélők (60, 61) belső végein vízszintes csövekből alsó, illetve felső esősor (62, 63) van alsó levegőkilépő nyílásokkal (64, 65), a külső végeiken pedig felső, illetve alsó levegő bevezető csonk (66, 67) van billenőlapokkal (68, 69) felszerelve.
6. 6. A 4. vagy 5. igénypont szerinti tüzelőberendezés, azzal jellemezve, hogy a három hőcserélő

   -510 (10’, 60, 61) üreges hengerként van kiképezve közös tengelyű külső és belső falakkal (10a, 10b, 60a, 60b; 61a, 61b).
7. 7. A 4—6. igénypontok bármelyike szerinti tüzelőberendezés, azzal jellemezve, hogy az elszívó (21) előtt az első és a második füstgázcsatornába (23, 25) olyan hőcserélő (70) van beiktatva, amely bemeneti oldalán az égéskamrát (4’) körülölelő hőcserélővel (10’) a felső hőhordozó közeg kivezetésen (74) keresztül van összekötve, kimeneti oldalán pedig annak a felmelegített hőhordozó közeggel fűtendő hőfelhasználónak (75) a tápvezetékével (76) van összekötve, amelynek a visszatérő vezetéke (77) az égéskamrát (4’) körülölelő hőcserélő alsó hőhordozó közeg bevezetéséhez (73) csatlakozik úgy, hogy a két füstgázcsatornába (23, 25) beiktatott hőcserélőben (70) a rajta átáramló füstgáz és az égéskamrát (4’) körülölelő hőcserélőből (10’) érkező hőhordozó közeg ellenáramban áramlik át.