HU176018B - Method for variable stiffening along plane flat-like cut out textile products - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás síkszerűen kiszabott mérettartó kezelésnek és adott esetben nedvesedő képességet és/vagy duzzadóképességet befolyásoló kezelésnek alávetett, cellulóz szálakat tartalmazó textiltermékek sík mentén változó merevítésére me- $ revítő anyag felhordásával.

A találmány szerinti eljárást oly módon hajtjuk végre, hogy olyan készítményt viszünk fel, amely legalább a feldolgozási hőmérsékleten, legalább egy filmképző olyan anyagot tartalmaz, amelynek film- ¹⁰ je 20 C-on legalább 50 Shore—A keménységű és a keménység 100°C-on a 20 °C-on mért keménységnek legfeljebb 80%-a, továbbá a filmképző anyag 180 °C alatti hőmérsékleten nem olvad meg, majd a kiszabott részeket szárítjuk. ¹⁵

Számos kísérletet végeztek a sík mentén változó merevítéssel rendelkező textil termékek előállítására. Ilyen síkszerű termékek főként ruhadarabok merevítőbetétjeként jelentősek.

A 208 430 számú svájci szabadalmi leírásból ismeretessé vált eljárás szerint hajlékony szövetekből készült termékek merevítésénél úgy járnak el, hogy a félkész illetve késztermékek felületére színtelen, folyékony, az oldószer elpárolgása után a szomszédos textilrészekre nem merevítő készít- 25 ményt hordanak fel. A felhordást úgy végzik, hogy a kapott termékek változó, illetve a felhasználásnak megfelelelően különböző merevséggel vagy hajlékonysággal rendelkezzenek. A különböző fokú merevítést a felhordásnál bizonyos textílrészek elfedé- ³⁰ sével érik el, vagy a szóróberendezésből különböző kiviteli változatokat alkalmaznak.

A 360 365 számú svájci szabadalmi leírás ragasztóanyag pontszerű felhordására alkalmas berendezést ismertet.

Az 522 355 számú svájci szabadalmi leírásban a textil termékek teljes felületére visznek fel merevítőanyagot, ami veszteséggel jár és speciális készüléket igényel.

A találmány célkitűzése, hogy az ismert megoldások hátrányait kiküszöbölje. Az ismert megoldások hátránya, hogy költségesek, alkalmazásuk speciális készülék igénybevételét teszi szükségessé, továbbá a gyártás nem eléggé egyenletes. A találmány szerinti megoldásnál formatartó hordozóanyagból indulunk ki, amelynek tulajdonságai függetlenek a későbbi merevítési eljárástól. A merevítéshez speciális tulajdonságokkal rendelkező anyagot viszünk fel a textíliára.

A találmány szerinti eljárásban síkszerű termékként szövetet, hurkolt kelmét vagy kártfátyolt alkalmazunk, amely természetes vagy műszálból áll, főként a cellulóz, poliészter és poliamid jön számításba.

A találmány szerint a síkszerű termékpályát a kiszabás előtt mérettartóvá alakítjuk át. Ez műszáias termékeknél ismert módon ún. termofixáló (hőrögzítéses) eljárással, cellulózszálaknál pedig térhálósítással érhető el. A térhál ósí fáshoz a hőre keményedő reakcióképes műgyanták dőkondenzátum vagy olyan komponensek alakjában felelnek meg, amelyek acidszerű kötéssel rendelkező nitrogénvegyületekből (—CO—NH) és mono- vagy polifunkciós karbonilvegyületekből, főként aldehidekből állíthatók elő, például formaldehid, dioxán, akrelein és Várhatnid illetve ennek homológjainak reakciótermékeC főként gyűrűs’alkilénkarbamidok, ureinek, úgynevezett triazonok vagy egyéb—NH—CO—NH-csoportot tartalmazó monomer vagy polimer térhálósítószerek, főként kis molekulasúlyú aldehidek (formaldehid, glioxál, akrolein, acetaldehid illetve ezek származékai, így acetálok, enoléterek, polimerek vagy egyéb, az alkalmazott reakciókörülmények mellett a cellulóz térhálósítására alkalmas illetve a térhálósítószerként ható aldehid lehasítására alkalmas vegyiiletek), epoxi-, izocianát, vinil- szulfovagy más reakcióképes vinil- illetve akril-csoportot, virülszulfo-vegyületet (például divinilszulfont, diviniszulfoxidot) tartalmazó di- vagy polifunkciós térhálósítószerek, térhálósító-hatású szerves halogénvegyületek, halogénhidrinek, szabad dikarbonsavak vagy ezek származékai di- vagy polifunkciós ónium-vegyületek (például szulfonium-, foszfonium-vegyületek), két karbonil-vegyület cellulóz térhálósítására alkalmas reakcióterméke, például alacsony molekulasúlyú aldehidek, főként formaldehid, akrolein, glioxán keton-származékai. Megegyezzük azt, hogy az előbb felsorolt vegyületeket ismert módon alkalmas katalizátorral (savas, bázisos, potenciálisan savas vagy bázisos anyagok, gyökök, vagy besugárzás) reakcióba visszük és adott esetben a szálas anyagra duzzasztóhatást kifejtő szerekkel és/vagy ezeket olyan ismert termékekkel együtt alkalmazzuk, amelyek a rost illetve cémakomponensek egymás közötti súrlódását befolyásolják.

Alkalmazhatók olyan térhálósító-reakciók is, amelyek a cellulóz hidroxil-csoportjain ojtott polimeiizációs reakciót váltanak ki és nagypolimerek beágyazódását vagy in situ előállítását a textilterméken elősegítik. Általában azok a szerek váltak be, amelyek a cellulóz intramolekuláris kötéseit növelik. Célszerűen a hídképződést elősegítő katalizátort alkalmazunk, ez lehet savas, lúgos vagy gyöldehasító reakció. Jó eredmények érhetők el savas katalízissel fémsókatalizátorok (cink- vagy magnéziumsók, így kloridok vagy nitrátok) alkalmazásával, elsősorban azokkal, amelyek vizes oldatban a cellulózt duzzasztják és amelyeknek 0,1 mólos oldata legalább 1 cérna feltekercselési indexnek felel meg (az index meghatározását a Textilé Research Journal 32, /1962/ 1041. oldal szerint végezzük).

A síkszerű textilanyagot ismert módon kezeljük a térhálósítószerrel. A kikészítő fürdőhöz lágyítószerek, fehér vagy színes, illetve színezékképző pigmentek, felületaktív anyagok, optikai fehérítők, hidrofobizálószerek és a textilanyag fogását javító adalékanyagok adhatók hozzá. Ezek a szerek oldat, emulzió- vagy diszperzió-alakban alkalmazhatók, azonban habszerű kikészítőfurdők és többfázisú rendszerek, amelyeknek oldószere különböző forrásponttal rendelkezik és/vagy különböző oldóhatást fejt ki a fürdőben jelenlevő egyes vagy több komponensre.

A térhálósítószert és/vagy katalizátort adott esetben gáz alakban visszük fel a textiltermékre. A felhordást és térhálósítást adott esetben több lépésben végezzük, és kívánt esetben különböző térhálósítószereket és katalizátort, különböző térhálósítási körülményeket (főként a cellulóz különböző duzzadás! fokát) használjuk ki a térhálósításnál vagy a térhálósítást a reakciókomponensek mólarányának változtatásával egy vagy több térhálósítási lépésben hajtjuk végre.

A mérettartó tulajdonság kialakítását célzó kezelés során egyben a cellulózrostok duzzadását is csökkenthetjük. Erre a célra megfelel egy szerves szilíciumvegyülettel vagy viasszal történő hidrofobizálás. A duzzadás csökkentésével elérhető, hogy a merevítőhatású készítmény csupán a síkszerű termék felületén tapad fel és nem hatol be a termék belsejébe.

A mérettartó síkszerű textilpályából a kiszabott termékek előállítása ismert módszerekkel történhet, például kivágással, a szokásos szerszámokkal való stancolással, lézersugárral vagy vízsugárral. A kivágandó textilterméket egy vagy több rétegben alkalmazzuk, vagyis egyszerre egy vagy több síkszerű termékréteget lehet kiszabni.

A kiszabott termékre felhordandó találmány szerinti készítmény oldat vagy diszperzió alakjában lehet. Diszperziók esetében azonban olyan készítményeket alkalmazunk, amelyek koagulálás után ismét diszpergálhatók. Erre a célra különösen beváltak a vizet és/vagy oldószert tartalmazó paszták.

A merevítő készítmények legalább a feldolgozási hőmérsékleten legalább egy filmképző anyagot tartalmaznak, amelynek filmje 20 °C-on legalább 50, előnyösen 80—100 Shore—A kemény ségi értékű és a keménységük 100 °C-on legfeljebb 80%, előnyösen legfeljebb 75%-a a 20 °C-on mért merevség! értéknek, továbbá a filmképző anyag 180 C, előnyösen 200 °C alatti hőmérsékleten nem olvad meg. Ez az utóbbi tulajdonság rendkívül lényeges és a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ilyen készítményekkel kezelt kiszabott textiltermékek az alkalmazás során szobahőmérsékleten kívánt merevséggel rendelkeznek, de a textiltermékek szokásos kezelése során (tisztítás, mosás, stb.) reverzibilis módon meglágyulnak, ezáltal például mosásnál vagy tisztításnál vagy a szárítódobokban való szárítás során a mechanikus kopás jelentős mértékben csökken.

Feldolgozáshőmérsékletnek azt a hőmérsékletet tekintjük, amelyen a találmány szerint előállított kiszabott textiltermékek további feldolgozása történik, ilyen például ruhadarabokba elhelyezett betétek esetében a konfekcióüzemben alkalmazott vasalási hőmérséklet. Ez a hőmérséklet mindig 100 °C feletti, rendszerint 120 és 200 °C közötti hőmérsékletnek felel meg. A filmképző anyagok jelen találmány szempontjából olyan anyagoknak tekinthetők, amelyek üveglapra folyékony fázisban felhordva elpárolgás után, adott esetben a feldolgozási hőmérsékletre való felhevítés után, összefüggő bevonatot képeznek.

Filmképző anyagként elvben az összes olyan makromolekuláris anyag alkalmas, amely filmképző és amelynek a filmje a megadott keménységé értékkel rendelkezik Előnyösek ilyen szempontból az akrilátok, vinilvegyuletek, főként adott esetben a térhálósított polivinflacetát, klórtartalmú monomerek előpolimerjei valamint az előbbi komponensek kopolimerjei.

A filmképző anyagot tartalmazó készítményhez további, a textiliparban szokásos adalékanyagot adhatunk, ezek az adalékanyagok például a következők: felületaktív szerek, habzásgátlók, színezékek, pigmentek, optikai fehérítők, sűrítőszerek, nedvességtartó szerek, biocidok, konzerválószerek, illatosítószerek és jelölőanyagok. A készítmény besűrítése történhet hab előállítása útján is. Ez a hab felvitele után széteshet, elbomolhat vagy szárítással rögzíthető.

A készítmény egy vagy több térhálósító komponenst tartalmazhat. Ilyen komponens lehet egyidejűleg a filmképző anyag,vagy azok egyike. A térhálósítás ilyen komponensek esetében szokásos módon szárítás közben vagy szárítás után folyamatosan vagy külön lépésben végezhető. A térhálósítás jelen esetben annyit jelent, hogy a makromolekuláris anyagot oldható alakból oldhatatlanná alakítjuk, ügyelve arra, hogy duroplasztok ne képződjenek. A térhálósítás csupán a térhálósítható anyag belsejében azonban nem a szubsztrátummal kombinálva, vagyis nem a kiszabott textil termék belsejében megy végbe.

Az előbbi készítményt előre meghatározott mintának megfelelően és meghatározott mennyiségben visszük fel a kiszabott textiltermékekre. Ezek a kiszabott textiltermékek egy vagy több rétegesek. A felhordást az összes ismert módszenei végezhetjük, például felszórással, felkenéssel,. nyomással, például szita vagy transzfer-nyomással, mikorkapszulában történő felvitellel, amelynél a készítmény mikrokapszulák elbontásakor válik szabaddá. A minta felszórás esetén a szórófúvókák programozása útján és/vagy a kezeletlenül hagyandó felületek letakarásával biztosítható. A készítményből különböző mennyiség felhordása és ezáltal különböző merevítési fok a felhordóberendezés szabályozásával valósítható meg, míg különböző koncentrációjú készítményeket különböző felhordási ciklusokban hordhatunk fel.

Nyomó-eljárásként az összes nyomástechnikai módszer, így magasnyomás, mélynyomás, vagy szitanyomás, előnyösen azonban inkább a szitanyomás alkalmazható. A magasnyomásnál olyan bélyeget alkalmazunk, amelynek nyomási folyamat közben hatékony helyei szívóképes anyagból állnak. A szitanyomás sablonjai ún. rezerv-, előlakkozó- vagy előnyösen fotomásolási eljárással készíthetők, az üzemi feltételektől függően szitaszövettel, műszálas vagy fémszitaszövettel, például bronzszitaszövettel lehetnek behúzva. A felkenés során fából, gumiból vagy hengeres szerszámokból álló felkenő berendezéseket alkalmazhatunk. A nyomóberendezésnél a kiszabott textiltermékek előrehaladó mozgása végtelenített szalagon, például gumi, befogószerkezet, szívóelemes vagy fűhengeres módszerrel történhet.

A nyomási folyamatot egy vagy több lépésben végezzük. Ha a kiszabott textiltennék bizonyos helyein jelentős merevítés szükséges, akkor a kiszabott textil terméket többször azonos összetételű vagy egymás után különböző összetételű készítmé nyekkel nyomjuk. A nyomással felhordott készítmény mennyiségét a viszkozitással, szitanyomás esetén a kenőhenger keménységével, formájával, nyomóerejével, a kenőhenger felfekvési szögével és sebességével, valamint a szitaszövet sűrűségével változtathatjuk.

A készítményt a kiszabott textil termékekre egy vagy kétoldalasán hordjuk fel. Az egyoldalas felvitel esetén a nem kezelt felületeket, előnyösen a készítmény felvitele előtt, hő hatására hegeszthető rétegzéssel látjuk el.

A felhordásnál alkalmazott mintát és a felvitt mennyiséget a termék használati tulajdonságainak megfelelően határozzuk meg. így gallérbetétek esetében a törésvonal és a varrási ráhagyás merevítetlenül marad, míg a gallérok éleit kívánt esetben a többi felülethez képest nagyobb mennyiségű készítmény felhordásával erősítjük. Hasonló eljárásváltozatokat alkalmazhatunk természetesen más textilruházati termékek előállításánál is.

A találmány szerinti módon készült kiszabott textiltermékek a 208 340 számú svájci szabadalmi leírásban közölt eljáráshoz képest elsősorban fokozott ellenállóképességükkel tűnnek ki, amelyet a textiltermékek kezelésénél tapasztalhatunk. Ez az előny egyrészt a méretállandóság, másrészt a filmképző anyag változó keménysége magasabb hőmérsékleti értékeken. Ez az ellenállóképesség természetesen nemcsak a kiszabott textiltermékekre, hanem az ilyen betétet tartalmazó ruhadarabokra is kiterjed.

A készítmény egyoldalas felhordása azt a lehetőséget is biztosítja, hogy a másik felületre hő hatására hegeszthető bevonatot vigyünk fel és a hegesztésnél alkalmazott minta a merevítés során alkalmazott minta és merevítési fok egymástól különbözzön.

A találmány szerinti eljárással készült kiszabott textiltermékek különösen beváltak ruhadarabok merevítőbetétjeiként, így gallérokhoz, mandzsettákhoz, zsebfedőkhöz, felső ruházati termékek elülső és szegélyrészeinek, például női blúzok, férfi ingek, kabátok, férfi zakók és kosztümkabátok merevítésére.

Az alkalmazott készítmény összetételétől függően mosással és/vagy száraz tisztítással szemben ellenálló merevítés állítható elő. Gallérbetétek alkalmazása esetén olyan testilterméket választunk, amelynek merevségcsökkenése a ruha kifőzésénél a lehetőség szerint csekély. A következő példákban a találmány szerinti eljárást közelebbről ismertetjük. A megadott merevségi értékek a 3356/1961 brit szabványnak felelnek meg.

1. példa

Mérettartó kikészítés:

A következő összetételű készítménnyel cellulózszövetet fulárgépen impregnálunk, a kifacsarási fok 80%:

a) dimetiloletilénkarbamid (50%)45 g

MgCl₂ ·6Η₂Ο5g „Sapamin AL”25 g

b)	dimet il ol dih i dr ox i -etilénkarbamid (50 %) ZníNOa), „Avivan”	60 g 8g 30 g
c)	dimetilolpropilénkarbamid (50%) MgCl2 -6H2O polietiléndiszperzió	75 g 8g 35 g

Ο 1Π

Az impregnált szövetet szárítjuk és 150 C-on 3 percig kondenzáljuk.

2. példa

A következő összetételű készítményt víz hozzáadása nélkül vizes paszta alakjában készítjük el:

„Solvitose HDF’ (20 %) 430g „Culmínal C 1525 K5000” (2%) 340g „Elotex Aguadur” 140g „Antimousse H” 20 g ²⁵

Ezt a készítményt szitanyomási eljárással az 1. példa szerinti mérettartóan kezelt pamutszövetből készült kiszabott termékekre előre meghatározott minta szerint felhordjuk. A kiszabott textiltermé- 30 kék gallérbetét mintájú és körülbelül 300 cm² felülettel rendelkezik. A varrásráhagyásra, valamint a törésvonalra nem viszünk fel készítményt. A nedves felhordás mennyisége egy-egy kiszabott termékre számítva 2,5—3 gramm a felhordás után a 35 kezelt terméket 2 percig 150°C-on szárítjuk.

perces forralással történő mosás során a merevség csökkenése körülbelül 12%.

A kiszabott textiltermék egyik felületére szitanyomással felhordjuk az előbb említett készít- ⁴θ ményt, a termék másik felületét a kezelés előtt hő hatására hegeszthető bevonattal látjuk el. Szárítást 2 percig 120°C-on végzünk.

Az így előállított termékeket 150 °C-on 15 másodpercig egy további szövetréteggel préseléssel ⁴⁵ Összeragasztjuk.

3. példa 50

A 2. példában megadott feltételek mellett a kö-

vetkező összetételű készítményt nyomjuk a kiszabott textiltermékek felületére.:
„Solvitose HDF” (20%)	430 g
„Stabifoim 691”	140 g
„Culmínal C 1525 K5000” (2%)	340 g

4. példa

A 2. példában megadott feltételek mellett a kiszabott textil termékeket az alábbi összetételű ké szítménnyel nyomjuk:

„Solvitose HDF” (20%) 430g „Plextol M 6oo” 140g „Culmínal C 1525 K5000” (2%) 340g „Antimousse H” 20g perces forralással történő mosás után a merevség csökkenése körülbelül 13%.

5. példa

A 2. példában megadott feltételek mellett a kiszabott textiltermékeket a következő összetételű készítménnyel nyomjuk:

„Lutofan 1000 D” 500 g „Collacral V” (30%) 500 g perces forralással történő mosás után a merevség csökkenése körülbelül 23%.

Claims (7)

1. Eljárás síkszerűen kiszabott mérettartó kezelésnek és adott esetben nedvesedő képességet és/vagy duzzadóképességet befolyásoló kezelésnek alávetett, cellulóz szálakat tartalmazó textiltermékek síkmentén változó merevítésére merevítő anyag felhordásával, azzal jellemezve, hogy olyan készítményt viszünk fel, amely legalább a feldolgozási hőmérsékleten, legalább egy fümképző olyan anyagot tartalmaz, amelynek filmje 20 °C-on legalább 50 Shore-A keménységű és a keménység 100 °C-on a 20 °C-on mért keménységnek legfeljebb 80%-a, továbbá a filmképző anyag 180 °C alatti hőmérsékleten nem olvad meg, majd a kiszabott részeket szárítjuk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy kiindulóanyagként olyan cellulózszálakból készült terméket tartalmaznak, amelyet a készítmény felhordása előtt legalább részben a cellulózszálak nedvesíthetőségét és/vagy duzzadását csökkentő szerrel előkezeltünk.

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a készítményt több lépésben hordjuk fel.

4. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a merevítéshez olyan készítményt alkalmazunk, amelynek legalább egyik komponense térhál ósítható és a télhál ásítást a merevítés során végrehajtjuk.

„Antimousse H” 20 g

10 perces forralással történő mosás után a merevség csökkenése körülbelül 10%.

5. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy olyan filmképző anyagot alkalmazunk, amelynek filmje 20 °C-on 65 80—100 Shore—A keménységnek felel meg.

6. Az 1. vagy 5. igénypont bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy olyan filmképző anyagot alkalmazunk, amelynek filmje 100 °C-on a 20 ^eC-on mért keménység! érték legfeljebb 75%-ának felel meg.

7. Az 1. igénypont szenna eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy olyan filmképző anyagot alkalmazunk, amelynek filmje 200 °C alatti hőmérsékleten nem olvad meg.