HUT77621A - Moduláris csatlakozó leválasztható vezetékrögzítéssel - Google Patents

Description

A találmány tárgya általánosságban villamos vezetékek összekötésére vonatkozik, pontosabban vett tárgya pedig egy továbbfejlesztett vezetékrögzítéssel rendelkező moduláris csatlakozó összekötő rendszerekhez, melyeket főként távközlési vezetékpárok sorozatának összekapcsolására alkalmaznak. A szerkezet lényegében egy csatlakozótestből és egy vezetékrögzítő részből áll, amely leválaszthatóan van összekötve a csatlakozótesttel.

A technika állásából számos rendszer ismeretes villamos (réz anyagú) vezetékek összekötésére. Az egyik ilyen kereskedelmileg is sikeres, telefon-vezetékpárok összekötésére alkalmas moduláris összekötő rendszert, amelyet az US 3 708 779, 3 713 214, 3 945 705 és 5 030 136 szabadalmi leírások ismertetnek, a jelen találmány bejelentője, a Minnesota Mining and Manufacturing Co. (3M) forgalmazza MS² márkanéven. Az MS² típusú tartozó csatlakozók egyikének kialakítását az 1. ábrán mutatjuk be, amelyen látható, hogy ez a csatlakozó alapvetően téglatest alakú és főbb részeit tekintve egy alsó 1 csatlakozórészből, egy felső 2 csatlakozórészből, egy alsó 3 védőelemből vagy alapból és egy felső 4 védőelemből vagy fedélből áll, emellett van számos szigetelésátmetsző vagy magacsupaszító 5 érintkezőeleme, amelyek mindegyike egy

85121-3662 Sps/str ·· ·· pár U alakú véggel rendelkezik a vezetékek végszakaszának befogadására és ugyancsak van számos 6 levágópengéje a vezetékvégek fölösleges részének lemetszésére. Egy egység ötven ilyen 5 érintkezőelemmel van ellátva, ami lehetővé teszi akár huszonöt vezetékpár egyidejű összekapcsolását is. Az MS² csatlakozó különböző változatai kaphatók mind állandó összekötőkként, mind pedig áthidaló vagy dugaszolható modulokként történő használatra átvitelekhez, terhelőtekercsek leválasztásához és segédcsonkok bekötéséhez, mindezt a működés megszakítása nélkül. Féloldalas bekötésű modulok szintén kaphatók. Az alsó 3 védőelem, mint alap és a felső 4 védőelem mint fedél, célszerűen átlátszóak, hogy a vezetékek vizuálisan megfigyelhetők legyenek. Emellett az alap, vagyis az alsó 3 védőelem rendelkezhet (nem ábrázolt) vizsgálókapukkal mérőcsúcsoknak az összekötési művelet alatti bevezetésére. A csatlakozó lehet tokozott vagy be lehet formázva egy előre lezárt átkötő szerelvénybe, amint azt az US 4 093 334 szabadalmi leírás is ismerteti egy speciális, gyári tesztelésre használt alaprögzítő vonatkozásában. A csatlakozó és a belső elemek mérete az összekapcsolandó vezetékek keresztmetszeti tartományának függvényében változhat. Az MS² csatlakozó számos különböző változatban áll rendelkezésre különböző vezetékméret-tartományok és kábelszerkezet-típusok számára, például tíz érpárt és huszonöt érpárt tartalmazó vezetékcsoportokhoz.

V ········ • · · · • · · · · • · · · · • · · · · ·

Az MS² csatlakozó kialakítása lehetővé teszi a fedél, vagyis a felső 4 védőelem levételét a készre szerelt csatlakozótestről, ami lehetővé teszi a vezetékekhez való hozzáférést esetleges összekapcsolási hibák elhárításához és az egyedi vezetékek szereléséhez ezeken a több vezetékpárt befogadó csatlakozókon belül. A 4 fedelet akkor is el kell távolítani, ha további csatlakozótesteket dugaszolunk egymáshoz olyan kiviteli alakoknál, amelyek lehetővé teszik csatlakozótestek függőleges összedugását, ahol ezen csatlakozótestek mindegyike tartalmaz már egy vagy több berögzített vezeték-garnitúrát. Míg ezek az így összeállított összekötő csatlakozók felépítésüket tekintve kielégítik a telefonipar valamennyi mechanikai tesztszabványát, a vezetékek még így is kilazulhatnak csatlakozópontjaikból a csatlakozóval kapcsolatos műveletek során, például a fedél levételekor. Ez különösen igaz a legnagyobb méretű vezetékekre, amelyeket ezen csatlakozók miniatűr változataiban alkalmaznak. Egy vezetékrendező és -összekötő állomás, amelyet az US 3 713 214 szabadalmi leírás is ismertet, rendelkezhet a vezetékeket az összekötés alatt beigazító eszközökkel. Ez az eszköz, vagyis egy ún. összekötő fej egy rugótekercset tartalmaz a vezetékek összefogására, valamint a csatlakozótesttel egy vonalba eső egyedi vezetékterelőket. Ez az összekötő fej azonban túlságosan terjedelmes és nehéz alkalmazni nagy vezetéksűrűségű környezetben végzett karbantartási műveleteknél, jóllehet beszerezhetők minimális tartást és lerögzítést biztosító egyszerűsített változatai • · ·· is. A megoldás részletei megismerhetők az US 4 446 617 szabadalmi leírásból is.

Egy a moduláris csatlakozóknál elérendő jobb huzalfeszültségmentesítés volt a célja az US 5 030 136 szabadalmi leírásban ismertetett megoldásnak, mégpedig olyan járulékos feszültségmentesítő szerv alkalmazásával, amely szervesen rá van formázva a csatlakozótestre annak egy belső része mentén. Ezen szerv alkalmazása azonban szélesebb csatlakozótestet és bonyolultabb öntőszerszám-kialakítást eredményezett. Az egyik fő akadálya az elsődleges MS² modellhez vagy bármely más korábbi csatlakozótípushoz képesti jobb működőképességnek az a követelmény, hogy fenn kell tartani a kompatibilitást a rendszer korábban felszerelt csatlakozóival és felszerszámozottságával. További cél az, hogy alkalmazni lehessen a meglevő gyártási technológiákat bármely továbbfejlesztett rendszernél. Ennek megfelelően az US 5 030 136 szabadalmi leírás szerinti szerkezet nem elégíti ki a kompatibilitás iránt támasztott követelményeket. Pontosabban szólva, a meglevő MS² csatlakozó befoglaló méreteiben nincs elegendő hely bármiféle olyan szerv kialakítására, amely kellően robusztus lenne ahhoz, hogy a vezetékrögzítés feladatát elláthassa. Bármely ilyen szerv túlságosan törékeny lenne és nehézségeket okozna mind a gyártásban, mind pedig a szerelési műveleteknél.

A megfelelő feszültségmentesítés problémája miniatűr, több vezetékpárt befogadó csatlakozóknál összefüggésben van az ezen csatlakozókban alkalmazott vezetékek mérettartományával. Egy olyan befogó alkatrésznél, amely jól rögzíti a legkisebb méretű vezetéket, könnyen komoly zavarok jelentkezhetnek a legnagyobb méretű vezetékek esetén, nehézzé téve a csatlakozó bekötését az ilyen esetekben. Ez a jelenség tapasztalható két másik, korábbi csatlakozótípus vezetékrögzítő és feszültségmentesítő részének kialakításában, amint az az US 3 611 264, 3 772 635, 3 858 158, 4 262 985 és 4 423 916 szabadalmi leírásokból megismerhető. Itt bizonyos alkatrészek, mint például az osztóléc különböző méreteire van szükség ahhoz, hogy igazodni lehessen a teljes vezetékméret-tartományhoz. Az MS² modell egyféle, az US 4 262 985 szabadalmi leírás szerinti denevér-szárnyas vezetékrögzítő geometriát felhasználó utánzata ismerhető meg a 8415217 számú brazil szabadalmi bejelentésből, amely azonban az eredetinél nehezebben gyártható és használható. Az US 4 178 055 és 4 836 803 szabadalmi leírásokban ismertetett ún. szakállas kiviteli alakok az előbbihez hasonló hátrányokkal rendelkeznek. A közös feszültségmentesítő kiképzések nem kielégítően kompatíbilisak, sem a vezetékbefogó peremmel rendelkezők (lásd US 4 127 312; 4 444 449 szabadalmi leírások), sem a hullámosított vagy deformálható oldalfalakkal rendelkezők (lásd US 4 097 106 szabadalmi leírás), sem pedig a szigetelést befogó felülettel rendelkezők (lásd US 4 • · · · ····

099 822, 4 236 778, 4 343 529 szabadalmi leírások). Ezen kiviteli változatok mindegyikénél a vezetékrögzítő a csatlakozószerelvény szerves részeként van kialakítva. Vannak szabadalmi leírások, amelyek csatlakoztatható vagy leválasztható feszültségmentesítő taggal rendelkező, több vezetékpárt befogadó csatlakozót ismertetnek, ezek azonban általában nyalábbá rendezik a vezetékeket. így azután ezeket a leválasztható tagokat el kell távolítani ahhoz, hogy hozzá lehessen férni egy adott vezetékhez, miközben valamennyi vezeték mozgatásnak van kitéve érintkezőpontja közelében (lásd US 4 090 764, 4 488 769, 4 804 342, 4 822 286, 4 840 581, 5 030 111 és 5 158 476 szabadalmi leírások). Azoknak a csuklós feszültségmentesítő tagoknak, amelyek a vezetékcsoport végein reteszek által vannak a vezetékek felett a helyükön tartva, szintén hasonló a hátrányuk (lásd US 4 538 873 és 4 875 875 szabadalmi leírások). Vannak továbbá olyan, több vezetékpárt befogadó csatlakozók is lapos kábelek (szalagkábelek) számára, amelyek leválaszthatóan csatlakoztatott feszültségmentesítő tagokkal rendelkeznek, amelyeket el kell távolítani ahhoz, hogy hozzá lehessen férni a vezetékcsatlakozásokhoz (lásd US 4 538 873 és 5 125 850 szabadalmi leírások).

Összefoglalva, a technika állásából eddig ismert valamennyi vezetékrögzítő és feszültségmentesítő megoldás, amelyet az MS² modellel kombinációban alkalmazhatnánk, számos kialakítási kompromisszumhoz, működési korláthoz és gyártási nehézségekhez vezet. Ezenfelül az • · ·*·· ····

Ί említett kiviteli változatok egyike sem teszi lehetővé a vezetékrögzítő részegység tetszés szerinti elhelyezését úgy, hogy ezt a részegységet könnyen hozzá lehessen kapcsolni a csatlakozótesthez vagy arról le lehessen választani, és nem biztosít rugalmasságot az alkalmazásban. A fentiekre való tekintettel kívánatos lenne olyan vezetékrögzítő és feszültségmentesítő kialakítás kifejlesztése a vezetékek védőfedél-eltávolítás alatti stabil befogására, amely megoldja a méretkülönbségek és a kompatibilitás problémáját, lehetővé téve egy egyszerű manuális csatlakoztatást, valamint a vezetékrögzítő részegységek különböző változatait egyetlen csatlakozómodulon. Előnyös lenne továbbá, ha a csatlakozó kialakítása összhangba tudná hozni a leválaszthatóan csatlakoztatott vezetékrögzítést és az egy vonalba állítást a csatlakozótest mindkét oldalán, a meglevő funkciók zavarása nélkül.

A jelen találmány tárgya szerkezet, főként moduláris csatlakozó vezetékek egy első sorozatának vezetékek egy másik sorozatával való kölcsönös összekötésére, amely alapvetően egy hosszúkás csatlakozótestet tartalmaz számos benne elrendezett szigetelésátmetsző érintkezőelemmel villamos kapcsolat létrehozására az egymáshoz rendelt vezetékpárok között, tartalmaz továbbá egy a csatlakozótesthez levehetően csatlakoztatott fedelet, amely a vezetékek első sorozatát a szigetelésátmetsző érintkezőelemek U alakú végéhez kényszeríti, ha a fedél hozzá van csatlakoztatva a csatlakozótesthez, villamos érintkezésbe

Ί»» ···· hozva a vezetékek rézmagját a megfelelő szigetelésátmetsző érintkezőelemekkel, emellett tartalmaz egy a csatlakozótest hosszúságával legfeljebb egyenlő hosszúságú vezetékrögzítő lécelemet, amely a vezetékek első sorozatát a szigetelésátmetsző érintkezőelemekkel való érintkezési pontjaikhoz közel megtartó és ezáltal a villamos érintkezés megszakadásának veszélyét a csatlakozóval végzett műveletek során minimálisra csökkentő elemekkel rendelkezik. A vezetékrögzítő lécelem leválaszthatóan van csatlakoztatva vagy oldhatóan van rögzítve a csatlakozótesthez, és ezen lécelem alapvetően párhuzamosan van tájolva a csatlakozótesttel.

Szűkebb értelemben a találmány tárgya az MS² típusú csatlakozó egy olyan kiviteli változata, amely biztosítja egy vezetékrögzítő lécelem mechanikai rögzítését a csatlakozótest széle mentén. A technika állásából ismert csatlakozótest széle mentén húzódó rögzítősín itt úgy van módosítva, hogy számos fecskefark alakú fészket képez a csatlakozó szélén, ugyanakkor a vezetékrögzítő lécelem ezekbe illeszkedő, szervesen ráformázott fecskefark alakú idomokkal van ellátva. Ez a kialakítási koncepció lehetővé teszi a vezetékrögzítő lécelem külön darabként történő előállítását és egyedi csatlakoztatását a csatlakozóhoz, mind a csatlakozótest összeszerelési folyamata során, mind pedig a csatlakozó bekötési művelete után. A fecskefark alakú kiképzés a vezetékrögzítő lécelemen úgy van módosítva, hogy lehetővé tegye a lécelem rászorítását vagy ···· rácippzározását az összeszerelt csatlakozómodulra az utolsó gyártási művelet során, vagy a szerelés helyszínén. Miután a lécelemek leválasztható módon csatlakoztathatók a csatlakozótesthez, a lécelemek széles választéka alakítható ki, beleértve a szinergetikus alakzatokat is, hogy ki lehessen terjeszteni az alap csatlakozószerelvény alkalmazhatóságát. A lécelemek könnyen csatlakoztathatók a csatlakozóra vagy eltávolíthatók arról, ahogy azt a mindenkori helyzet megkívánja. A lécelemek anyaga, akárcsak a csatlakozótesteké, előnyösen rugalmas, fröccsönthető polimer, amely kellően hajlékony a használatakor, ugyanakkor elég szilárd ahhoz, hogy kötődjön a csatlakozótesthez és kielégítse a vezetékrögzítés és az egyenesbe hozás követelményeit.

A találmányt részletesebben kiviteli példák kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük.

A rajzon az 1. ábra egy technika állása szerinti moduláris, több távközlési vezetékpárt befogadó csatlakozó robbantott távlati nézete, a 2A ábra egy a találmány szerint kialakított csatlakozótest részleges távlati nézete és metszete, a módosított fecskefark alakú fészkeket szemléltetve, a 2B ábra a 2A ábra szerinti csatlakozótest alsó részének részleges távlati nézete és metszete, még jobban szemléltetve a fészkek fecskefark alakját, a 3. ábra egy találmány szerint kialakított vezetékrögzítő lécelem egy részletének távlati nézete, amely lécelem a csatlakozótestben levő fészkekbe illeszthető fecskefark alakú kiemelkedésekkel van ellátva, a 4A ábra a vezetékrögzítő lécelem csatlakozótesthez való csatlakoztatását szemlélteti részleges távlati nézetben és metszetben, a 4B ábra a 4A ábrához hasonló részleges távlati nézet és metszet, ahol azonban a csatlakozótest felső része el van távolítva, a vezetékrögzítő lécelem pedig metszetben látható, az 5. ábra a találmány szerinti vezetékrögzítő lécelem egy másik lehetséges kiviteli alakjának távlati nézete, amely egy a csatlakozótesthez kapcsolódó befogó lécelemet, valamint egy vagy több, a vezetékeket a befogó lécelemhez szorító befogósínt foglal magában, a 6. ábra a találmány szerinti alsó csatlakozórész egy lehetséges kiviteli változatának távlati nézetét és metszetét mutatja, a 7. ábra egy alternatív, a 6. ábra szerinti csatlakozótesthez társítható féloldalas vezetékrögzítő lécelem távlati nézetét és metszetét tünteti fel, a 8. ábra a találmány szerinti vezetékrögzítő lécelem egy újabb lehetséges kiviteli változatának távlati nézete és metszete, amely lécelem főként vizsgálókapukkal rendelkező csatlakozótesteknél használatos, míg a 9. és 10. ábra a találmány szerinti vezetékrögzítő lécelem további lehetséges kiviteli alakjainak távlati nézeteit mutatja.

t · <» .· ··> ·

Ha most az ábrákat, különösen a 2. ábrát tekintjük, azokon 10 hivatkozási számmal a találmány szerinti moduláris, több vezetékpárt befogadó csatlakozóban alkalmazott csatlakozótest egy lehetséges kiviteli alakja látható. A 10 csatlakozótest alapvetően egy felső 12 csatlakozórészből és egy alsó 14 csatlakozórészből áll, amelyek hasonlóak a 4000D MS² márkajelű csatlakozótest felső és alsó csatlakozórészeihez (”4000D a 3M vállalat lajstromozott védjegye).A 12 és 14 csatlakozórészek mindegyike számos 16 vezetékcsatornával rendelkezik egyedi vezetékek befogadására és ezek egy vonalba hozására számos szigetelésátmetsző 18 érintkező (IDC = Insulation Displacement Contact) hozzájuk rendelt egyikével. A bemutatott kiviteli alaknál mindegyik szigetelésátmetsző 18 érintkezőnek két U alakú vége van, amint az ismert a technika állásából, amelyek eltávolítják a rézanyagú vezetékmag körüli szigetelés egy részét és deformálják a vezetéket, megbízható gáztömör kapcsolatot létrehozva egy egyszerű hullámosító művelettel. Számos 20 levágópenge is fel van szerelve, hogy levágják a felesleges hosszt a vezetékek végszakaszáról. A szigetelésátmetsző 18 érintkezők és a 20 levágópengék fémből, előnyösen foszforbronzból és rozsdamentes acélból vannak, és a 12 illetve 14 csatlakozórészben kialakított különféle peremek, falak és kivágások által vannak a 10 csatlakozótestben rögzítve. A 16 vezetékcsatornákat képező kivágások a felső 12 és az alsó 14 csatlakozórész külső felületei• · re is egyaránt kiterjednek, hogy lehetővé tegyék a vezetékek csatlakoztatását a csatlakozó egymással átellenes felületein.

Egy (a 2A-2B ábrákon nem ábrázolt) fedél és alap szintén hozzátartozik a csatlakozóhoz, amelyek az előnyös kiviteli alaknál azonosak a technika állása szerinti csatlakozó 4 fedelével és 3 alapjával, miáltal a lehető legteljesebb kompatibilitást biztosítjuk a technika állása szerinti kialakítással. Tény, hogy a következő bekezdésben részletezett fecskefark alakú fészkek kivételével a felső 12 csatlakozórész és az alsó 14 csatlakozórész előnyös kiviteli alakjának szerkezeti kialakítása azonos a technika állása szerinti szerkezeti kialakítással, hogy minimálisra csökkentsük a változásokat a felszerszámozásban és az öntőformákban. A fedél és az alap azonos felületi struktúrával rendelkezik, mint a technika állása szerinti kialakításnál, hogy kiegészítsék azokat a felső és alsó csatlakozórészeken. Jellegzetes módon, kampók vannak kialakítva a fedél és az alap széleinek mentén, hogy biztosítsák a levehető csatlakoztatást a 12, 14 csatlakozórészek széleinek mentén kialakított 19 reteszelőnyílásokkal, ugyanakkor gerincek és kidudorodások vannak kialakítva a fedél belső oldali felületén, hogy a vezetékeket a szigetelésátmetsző 18 érintkezőkhöz és a 20 levágópengékhez szorítsák, amikor a fedél és/vagy az alap stabilan rá van nyomva a 10 csatlakozótestre. A fedél és az alap rendelkezhet továbbá vezetőszervekkel, csatornákkal, pillérekkel stb., hogy biztosítsák a vezetékek egy vonalba való megfelelő beállítását.

• · ··

A felső 12 csatlakozórész és az alsó 14 csatlakozórész 21 illetve 22 széle szerpentin alakú mintázattal vagy íves 24 kivágások sorozatával van ellátva, hogy biztosítsa a vezetékek lényegében egy vonalban való elrendezését a 16 vezetékcsatornákkal és a szigetelésátmetsző 18 érintkezőkkel. Egy másik ilyen sorozat alakítható ki 26 kivágásokból a 10 csatlakozótest átellenes szélein, vagyis a vezetéklevágó oldalon. A 26 kivágások hasznosak a kezdeti összekapcsolási műveleteknél és később is, amikor már nem húzódnak vezetékek rajtuk keresztül, mivel a fölösleges vezetékhossz le lett vágva és el lett távolítva, az így adódó nyílások ugyanis jól használhatók egy leválasztó szerszám csúcsainak befogadására. A felső 12 és az alsó 14 csatlakozórész végei, valamint a fedél és az alap végei, előnyösen egy az 1. ábrához hasonló szerkezeti kialakítással rendelkeznek, ami lehetővé teszi az egy vonalba hozást olyan rendszerelemekkel, mint a kapcsolófej, vagy a csatlakoztatást egy kerethez vagy konzolhoz. Miként a technika állása szerinti 1 és 2 csatlakozórészek, a 10 csatlakozótest 12 és 14 csatlakozórészei is csaknem tükörképei egymásnak.

Az elsődleges változtatás a 10 csatlakozótesten a technika állásához képest a fecskefark alakú 28 fészkek sorozatának kialakítása a 10 csatlakozótest 30 oldalfalában. A fecskefark alakú kifejezés nem csupán szabályos trapéz keresztmetszetű hornyokra és bemunkálásokra vonatkozik, hanem szélesebb értelemben bármely olyan üregre is, amely14 nek bemeneti nyílása keskenyebb, mint az üreg hátsó tartománya. Az üreg (fészek) ennek megfelelően úgy van kialakítva, hogy befogadjon egy alaptartománnyal és egy távolabbi résszel rendelkező összekapcsoló kiemelkedést, amelynél a távolabbi rész szélessége vagy felülete nagyobb, mint az alaptartomány szélessége vagy felülete; a fecskefark alakú kiemelkedés maximális (távolabbi) szélességének nagyobbnak kell lennie, mint az üreg (fészek) minimális (bemeneti) szélessége. A bemutatott előnyös kiviteli alaknál a 28 fészkeket egymást kiegészítő alakú bemunkálások képezik, amelyek a 12 és 14 csatlakozórészekben egyaránt ki vannak alakítva, 15°-25°-os fecskefarkszögekkel. Az adott szakterületen jártas szakember értékelni tudja azt a módot, ahogy a 28 fészkek elhelyezése a bemutatott alaknál tökéletesíti a technika állásából ismert 4000D típusú kialakítást a csatlakozó használhatósága tekintetében, mind az összekapcsolás és karbantartás alatt, mind pedig a felső 12 és alsó 14 csatlakozórészeket előállító öntési folyamat során. Amint azt korábban jeleztük, a fecskefark alakú 28 fészkek 19 reteszelőnyílásokkal vannak egy vonalban, ami azt jelenti, hogy a 28 fészkek általában a szomszédos 16 vezetékcsatornák között vannak elrendezve, ennélfogva a 19 reteszelőnyílásoknak is hasonlóképpen a 16 vezetékcsatornák között kell húzódniuk, ami egyúttal a csatlakozó fedelén és alapján levő kampók elhelyezéséből is következik. A 28 fészkek kialakítása az egyes 16 vezetékcsatornák mindkét oldalán, sorban párhuzamosan elrendezve a 10 csatlakozótesttel, lehetővé teszi egyúttal csatlakoztatható vezetékrögzítő lécelemek alkalmazását is, amint azt fentebb már kifejtettük. Amint az a 4A és 4B ábrán látható, a fecskefark alakú 28 fészkek kialakíthatók a 10 csatlakozótest vezetéklevágó oldalán is.

A 28 fészkek fecskefark alakja jól látható a 2B ábrán, amely világosan szemlélteti a fecskefark-alakot metszetben a felső 12 csatlakozórész és az alsó 14 csatlakozórész határfelületénél, emellett az előnyös kiviteli alakon látható a 28 fészkek egy további fecskefark-kontúrja is a Z-tengely irányában, vagyis a 28 fészek a központi részén szélesebb, mint a végekkel szomszédos 19 reteszelőnyílások. A 2B ábrán 32 kivágások is láthatók, melyek az alsó 14 csatlakozórészben vannak kialakítva a szigetelésátmetsző 18 érintkezők befogadására. A 2B ábra jól szemlélteti továbbá a belső 36 csatornákat, amelyek tetszés szerint kialakíthatók az alsó 14 csatlakozórészben és amelyek vizsgálókapukat képeznek, ha a 36 csatornák a felső 12 csatlakozórészben kialakított megfelelő csatornákkal szemben helyezkednek el. Ezenkívül 38 nyílások vannak abból a célból kialakítva, hogy befogadják a csatlakozó alapján kialakított tájolónyúlványokat.

Ha most a 3. ábrát tekintjük, azon egy vezetékrögzítő 40 lécelem látható, amelyet a továbbiakban vezetékpár-szétválasztó lécelemnek nevezünk, amely a 10 csatlakozótesthez oldhatóan csatlakoztatható. A vezetékpár-szétválasztó 40 lécelemnek számos fecskefark alakú 42 ki16 emelkedése van, amelyek úgy vannak méretezve és elrendezve, hogy kapcsolódjanak a 10 csatlakozótestben kialakított fecskefark alakú 28 fészkekbe. A fecskefark alakú 42 kiemelkedések legelöl levő szélei előnyösen rézsútosak vagy lecsonkítottak a fészkekbe való könnyebb bevezetés érdekében. A vezetékpár-szétválasztó 40 lécelem a 10 csatlakozótesthez csatlakoztatott állapotában hatásossá váló vezetékrögzítő elemekkel rendelkezik, amely elemeket a bemutatott előnyös kiviteli alaknál 44 lábak sorozata képezi, amelyek velük szomszédos vezetékbefogadó 46 réseket határoznak meg. A 44 lábak és a 46 rések a 40 lécelem mindkét széle mentén ki vannak alakítva, hogy vezetékrögzítést biztosítsanak mind a vezetékpárok első sorozata számára, amely a felső 12 csatlakozórészhez van csatlakoztatva, mind pedig a vezetékpárok második sorozata számára, amely az alsó 14 csatlakozórészhez van csatlakoztatva. A 44 lábak előnyösen szögben behajlított oldalakkal és szervesen rájuk formázott 48 ékekkel vagy szárnyakkal rendelkeznek, amelyek arra szolgálnak, hogy szétválasszák az egyes vezetékpárokat és befogják azokat a 46 résekbe, ezáltal egy vonalba hozzák azokat a hozzájuk tartozó 16 vezetékcsatornákkal. A 44 lábakban célszerűen 50 nyílások vannak kialakítva, előnyösen hosszúkás alakkal, amelyek lehetővé teszik, hogy a 48 ékek a láb-középvonal felé elhajoljanak, megkönnyítve a vezetékbehelyezést, és lehetővé teszik, hogy a 44 lábak kitérhessenek egy szomszédos vezeték elől annak behelyezésekor. A 48 ékek és az 50 ···· ·· ·· ···· ···· • · · · · · · • · · · · · · • ·· · · ·· ·· • · ·· · · · · nyílások kialakítása lehetővé teszi a 40 lécelem hatásos alkalmazását egy szélesebb vezetékméret-tartomány esetén is. A 44 lábak szerkezeti kialakítása csekély mértékben módosítható rendkívül kis vezetékkeresztmetszetekhez történő felhasználásnál további (nem ábrázolt) szárnyak kialakításával a 44 lábak oldalain, részlegesen lezárva ezzel a 46 réseket. Ezek a szárnyak kellően vékonyak ahhoz, hogy le tudjanak törni, amikor egy nagyobb keresztmetszetű vezetéket alkalmazunk, azonban kellően merevek ahhoz, hogy rögzítsék a kisebb vezetékeket a csökkentett méretű 46 résekben. A 28 fészkek fentebb említett, a 10 csatlakozótest szomszédos 16 vezetékcsatornái között való elhelyezésének köszönhetően a vezetékpár-szétválasztó 40 lécelem előnyös kiviteli alakjánál minden fecskefark alakú 42 kiemelkedés egy vonalba esik a 44 lábakkal. Téglatest alakú 52 nyúlványok illeszkednek a 19 reteszelőnyílások alsó részéhez a felső 12 és alsó 14 csatlakozórészeken, amelyek ellenállnak a csatlakozó átellenes oldalán levő vezetékek által gyakorolt függőleges irányú erőknek.

A 4A és 4B ábrák egy vezetékpár-szétválasztó 40 lécelem csatlakoztatását mutatják egy 10 csatlakozótesthez. Amint az a 4A ábrán látható, a 40 lécelem vezetékbefogadó 46 rései egy vonalba esnek a 10 csatlakozótest megfelelő 24 kivágásaival és 16 vezetékcsatornáival. A fecskefarkú illesztés arra szolgál, hogy lehetővé tegye a 40 lécelem gyors, kézzel vagy kéziszerszámmal végzett csatlakoztatását a 10 csatlakozó18 test 30 oldalfalába történő egyszerű benyomásával, hasonlóképpen egyszerű levehetősége mellett. Mindazonáltal a 40 lécelem nem csupán a vezetékek jobb rögzítését biztosítja az összekapcsolás és karbantartás alatt, hanem járulékosan nagyobb feszültségmentesítést is biztosít a kilépő vezetékek számára, kiküszöbölve vagy legalábbis minimalizálva a vezetékszakadás veszélyét vagy a vezeték kicsúszását a szigetelésátmetsző 18 érintkezőből. Ezek a funkciók a teljes csatlakozószerelvény méretének és alakjának csupán csekély módosításával vannak megvalósítva; ezenfelül, mivel a 40 lécelem levehető, ez a 40 lécelem az összekapcsolás vagy a karbantartás elvégzése után, amennyiben a térigények kritikussá válnak, akár el is hagyható. A fecskefark alakú 42 kiemelkedések 4B ábrán látható keresztmetszete egy 54 maghasíték előnyös szerkezetét is szemlélteti az egyes 42 kiemelkedéseken belül, amely nagyobb hajlékonyságot biztosít, ez pedig megkönnyíti a használatot mind a 40 lécelem csatlakoztatásánál, mind pedig a levételénél. Az 54 maghasíték nagyobb összeilleszthető felület kialakítását is lehetővé teszi a 42 kiemelkedések távolabbi végén. A fecskefarkú kialakítás biztosítja ezenkívül a 42 kiemelkedések önközpontosítását is a 28 fészkekben. Az adott szakterületen jártas szakember számára méltánylandó, hogy a kiemelkedések és a fészkek felcserélhetők, vagyis a fészkek kialakíthatók a 40 lécelemben, míg a kiemelkedések a 10 csatlakozótesten, bár ez lecsökkent kompatibilitást eredményezhet a többi rendszeralkotóval.

··« · ··* ·

Ha a 40 lécelemet hozzácsatlakoztattuk a 10 csatlakozótesthez, akkor a vezetékeket a 44 lábak közé, a 46 résekbe helyezhetjük bármely arra alkalmas eszközzel. A felső 12 csatlakozórészbe bevezetett vezetéksorozatnál könnyű behelyezni kézzel a vezetékeket az összekapcsolási művelet során. Az alsó vezetéksorozatot egy (nem ábrázolt) adapterlemez segítségével illeszthetjük be a 40 lécelem vezetékbefogadó 46 réseibe, ahol az adapterlemeznek ferdén felhajtott bordái vannak, amelyek a vezetékeket a 46 résekbe tolják.

A 10 csatlakozótest azon kiviteli alakjainál, ahol fecskefarkkötéseket használunk a 40 lécelem 10 csatlakozótesthez való rögzítésére, ezen alkatrészek mindegyike rugalmas anyagból van készítve, előnyösen olyan fröccsönthető polimerből, mint a polikarbonát, a PBT poliészter, a polikarbonát/poliészter keverék vagy a polikarbonát-poliuretán keverékek. Legalább 7030 kg/cm² nagyságú rugalmassági modulus célszerű a 40 lécelem 15°-os fecskefark-alakzattal rendelkező csatlakozón való rögzítéséhez és egy 10 550 kg/cm² nagyságú modulus biztosít olyan vezetékrögzítő képességét, amely lehetővé teszi, hogy a vezeték ismétlődő hajtogatása egy 0,23 kg-os súly alatt végzett hajlítópróba során vezetékszakadáshoz vezessen a vezetékrögzítő lécelem külső szélén, miközben a vezeték még mindig be van fogva a szigetelésátmetsző érintkezőelemben. Néhány vezetékrögzítő lécelemtípus jól működik nem kevesebb, mint 23 900 kg/cm² modulusú anyaggal is. Előnyös, hogy ··* · ··»· olyan anyagok is használhatóak, amelyek lágyabbak (kisebb a modulusuk, mint a csatlakozótest anyagáé, vagyis mint 23 900 kg/cm² ). Egy lágyabb anyag alkalmazása a legnagyobb vezeték könnyebb összekapcsolását eredményezi, és minimálisra csökkenti annak valószínűségét, hogy véletlenül átvágjunk egy lágyabb vezetékszigetelést, miként az előfordulhat néhány technika állása szerinti csatlakozó-feszültségmentesítő típusnál. A találmány szerinti szerkezeti kialakítás tehát elősegíti annak biztosítását, hogy a csatlakozó megfelelő villamos működőképességét megőrizzük valamennyi vezetéktípusnál.

Miként az összes ezután következő lécelemváltozatoknál, a vezetékpár-szétválasztó 40 lécelem tetszőleges hosszúságú lehet, vagyis igazodhat a vezetékek változó számához, azonban ne legyen lényegesen hosszabb, mint a 10 csatlakozótest. Ily módon két vagy több lécelem is alkalmazható egyetlen csatlakozótesten, hogy szükség esetén eltérő működésmódot biztosítson vagy hogy különböző vezetékrögzítő szerkezetek jelenhessenek meg ugyanazon a lécelemen, vagyis a felső és alsó szél mentén. Egy ilyen lécelemváltozat látható az 5. ábrán. Ennél a kiviteli alaknál a vezetékrögzítő lécelem egy 56 befogó lécelem és egy vagy több 58 befogósín alakjában van kialakítva. Az 56 befogó lécelem a 10 csatlakozótesthez van csatlakoztatva, a korábbi fecskefark-kötést alkalmazva, azonban itt nincs az 56 befogó lécelemen szervesen kialakított vezetékrögzítő elem, így itt nincs változás a csatlakozószerelvény bekö···· ·· * · ν·ς. · · ·* · tés alatti használatában. Az 56 befogó lécelem azonban több 60 nyílással van ellátva a felső és adott esetben az alsó széle mentén, amely 60 nyílások az 58 befogósínre ráformázott 62 szerelőnyúlványok befogadására vannak kiképezve. A 62 szerelőnyúlványok elláthatók egy peremmel, amely egy gyűrű alakú vállra vagy horonyba illeszkedik a 60 nyílásokon belül, hogy egy kényszerkapcsolatot biztosítson. Az egyedi vezetékek későbbi hozzáférése az 58 befogósín egy szegmensének kivágásával, vagy a vezeték 58 befogósín és 56 befogó lécelem közül történő kihúzásával valósítható meg (miután a vezetéket leemeltük a szigetelésátmetsző érintkezőről). Az 58 befogósínek hozzárakhatók minden kapcsolódásban levő csatlakozóhoz a kezdeti bekötési művelet befejezése után, vagy később azokhoz a 10 csatlakozótestekhez, amelyek fel vannak nyitva a bekötés utáni karbantartáshoz. Amikor az 58 befogósínt csatlakoztatjuk az 56 befogó lécelemhez, az befogja a vezetékeket az 56 befogó lécelem egyik széle és az 58 befogósín közé. Az 56 befogó lécelem előnyösen a 21 és 22 szélekhez hasonló hullámos mintával van ellátva a vezetékek jobb egy vonalba hozása érdekében. Az 56 befogó lécelem és az 58 befogósínek anyaga előnyösen erősebb, mint amit a vezetékpárszétválasztó 40 lécelemnél alkalmaztunk, mivel így növeljük a tartóerőt, miközben az összekötőképesség stabil marad.

A 6. ábrán egy alternatív alsó 64 csatlakozórész látható, amely hasonló a technika állása szerinti 4005DPM MS² típusú csatlakozótestnél ···* ·· ··» ·»»· »·Ύ · *·*·» · · » 9 9 ·* ,. ₉ • · · · · « · · * ·· 99 ·· · · alkalmazott alsó csatlakozórészhez (a 4005DPM a 3M vállalat védjegye). Az alsó 64 csatlakozórész biztosítja az MS² típus egymásra rakhatóságát; mindegyik érintkezőelemnek van egy szigetelésátmetsző 18 érintkezője az egyik végén és egy sodrott dugasza a másik végén, amely dugasz áthatol az alsó 64 csatlakozórészben kialakított 66 kivágásokon. Itt szintén csatornák vannak kialakítva, amelyek vizsgálókapukat képeznek. Az alsó 64 csatlakozórész ugyanolyan kampós szerkezettel rendelkezik, mint az alsó 64 csatlakozórészt egy másik felső 12 csatlakozórész felső felületére rögzítő csatlakozófedél. A 7. ábrán látható féloldalas vezetékrögzítő 68 lécelemet kell alkalmazni az alsó 64 csatlakozórészhez, hogy elkerüljük az összeakadást valamely vezetékpár-szétválasztó lécelemmel, amely az egymásra épített modul alsó részére van felszerelve. Míg a fecskefark-kötést itt is alkalmazzuk a féloldalas 68 lécelem alsó 64 csatlakozórésszel való összekötésére, a fecskefark alakú 70 kiemelkedések azonban kisebbek, mivel ezek csak egy másik felső 12 csatlakozórész fecskefark alakú bevágásaiba kapcsolódnak, az alsó 64 csatlakozórész geometriájából adódóan. A szélesebb vállal rendelkező fecskefark alakú 72 bevágások egy másféle sorozata van kiképezve, hogy befogadja a féloldalas 68 lécelemen kialakított szélesebb fecskefark alakú 74 kiemelkedéseket. A féloldalas 68 lécelem csatlakoztatható a csatlakozórakat vezetéklevágó oldalához is.

« · ·* »*»· ··»· • 9

A 8. ábra egy vezetéklevágó oldali 76 lécelemet mutat, amely számos 78 kapcsolónyúlvánnyal rendelkezik, hogy illeszkedjen a csatlakozótestben kialakított vizsgálókapukhoz. A 78 kapcsolónyúlványok némelyike célszerűen egy 80 peremmel vagy kapcsolórésszel van ellátva, amely a vizsgálókapukban kialakított (nem ábrázolt) belső gyűrű alakú vályúba vagy horonyba kapcsolódik. A vezetéklevágó oldali 76 lécelem, akárcsak bármelyik korábban ismertetett vezetékrögzítő lécelem, felhasználható a nedvességvédelem és a csatlakozó-tömítettség javítására egy védőtokot létesítve a lécelemben. A különböző lécelemek funkciójuknak megfelelően színkódoltak lehetnek, de lehetnek átlátszóak is a csatlakozások könnyebb vizuális megfigyelése céljából.

A 10 csatlakozótest és az ismertetett különböző lécelemek méretei számottevően váltakozhatnak a mindenkori alkalmazástól függően. Az alábbi megközelítő méretek példaként tekintendők, a technika állása szerinti MS² típus méreteire alapozva. Egy 25-ös csatlakozómodulnál a 10 csatlakozótest hossza 16.5 am, a szélessége 15 mm, míg a felső 12 és alsó 14 csatlakozórész összetett magassága 7 mm. A 16 vezetékcsatornák 3 mm távolságra vannak egymástól. A lécelemek nem magasabbak 10 mm-nél, míg a lécelemeken levő vezetékrögzítő elemek (lábak) legalább 3 vezeték/cm vezetéksűrűséget biztosítanak. A 44 lábak 1,5 mm szélesek, 0,36 mm-re kiterjedő 48 ékekkel egyik oldalukon. Az 50 nyílások szélessége 0,76 mm. A fecskefark alakú 42 kiemelkedések maximá• · · · ···· lis szélessége 1,9 mm, míg a hozzájuk rendelt 28 fészkeknek ennél valamivel nagyobb maximális hátsó szélességük és valamivel kisebb minimális szélességük van.

Az előzőekben ismertetett kiviteli alakhoz számos működési előny társul. Mivel a lécelem külön darabként van kiöntve, így vezetékrögzítő részegység kialakítása nincs kényszerfüggésben a csatlakozótest öntési geometriájától. A lécelemnél alkalmazott anyagok függetlenül választhatók ki, alakíthatók és önthetők ki az alapcsatlakozó anyagkövetelményeitől. Ez a rugalmasság az anyagtulajdonságok tekintetében megteremti a lehetőséget mind a lécelemkialakítás, mind pedig az anyagválasztás finombeállítására, hogy eleget tegyünk a mindenkori alkalmazási kívánalmaknak. A különböző funkciójú csatlakoztatható lécelemek széles választéka biztosítható a végső felhasználó számára; akár a csatlakozóval öszszekapcsolva, akár külön, a helyszínen való csatlakoztatáshoz, ahogy az legmegfelelőbb a csatlakozó mindenkori alkalmazásánál. Ez lehetővé tenné a felhasználó számára, hogy legyen egy közös csatlakozója, amelyhez szükség szerint speciális kiegészítők toldhatók. A kiegészítő lécelemek levehetők. Ha egy adott összekapcsolásnál a bekötendő vezetéknyaláb mérete lényegesebb, mint a vezetékrögzítés, a felhasználó egyszerűen eltávolíthatja a vezetékrögzítő lécelemeket. Kézi csatlakoztatásos alkalmazás esetén a csatlakozó vezetéklevágó oldalán a lécelemekre nincs már szükség a kézi csatlakoztatás befejezése után.

• ·

Ezen felesleges lécelemek eltávolítása csökkenti a csatlakozóban összekötött nyaláb méretét és lehetővé teszi szabványos kábelvégelzáró alkalmazását. Valamennyi lécelemtípus előrelépést jelent a vezetékrögzítő képesség tekintetében a nagy keresztmetszetű vezetékeknél és ugyancsak javítja a feszültségmentesítő képességet is, még vékonyabb vezetékek esetén is, részben azért, mert megnő a távolság a vezetékcsatlakoztatás helyétől (a szigetelésátmetsző érintkezőtől) a csatlakozó hatásos széléig. A csatlakozótest rögzítősínénél járulékosan alkalmazott fecskefark-alakzat megvalósítható valamennyi csatlakozónál. Ez belül van az eredeti csatlakozó-körvonalon és nem befolyásolja a csatlakozó kompatibilitását. Nem jelentkezik kedvezőtlen hatás sem a csatlakozótest öntésénél, sem pedig a továbbfejlesztett csatlakozó ultrahangos hegesztésénél. Nincs szükség változtatásokra a meglevő szerszámkészletben a továbbfejlesztett csatlakozótestek előállításához. A vezetékrögzítő lécelemek egyszerűen hozzácsatlakoztathatók a készreszerelt csatlakozókhoz egy egyszerű rászorító állomást alkalmazva az adott szerelési vonal végén. A termék-kombinációk iránti kereslet változásaihoz könnyen lehet igazodni, ami ugyanakkor nem érinti a továbbfejlesztett csatlakozóalapváltozat gyártási hatékonyságát. A termék-kombináció kiigazítása csupán az olcsó vezetékrögzítő lécelemek szükség szerinti kiöntését és csatlakoztatását foglalja magában. Egyúttal minimálisra csökkenthető a különböző csatlakozótest-geometriájú kész szerelvények készletezése is.

Habár a találmányt speciális kiviteli alakok kapcsán ismertettük, a leírás nem értelmezendő korlátozó módon. Az ismertetett kiviteli alakok számos változata, akárcsak a találmány számos további alternatív kiviteli alakja is elképzelhető az adott szakterületen jártas szakember számára, így például, a 9. és 10. ábra két alternatív vezetékrögzítő alakzatot szemléltet. Másféle eszközök a lécelemek csatlakoztatására szintén elképzelhetőek, mint például gomba alakú kiemelkedések és keskeny lábak lelapított végekkel, amelyek bepattanva illeszkednek a csatlakozótestben kialakított fészkekbe. Ezek a módosítások tehát olyannak tekintendők, amelyek nem esnek kívül a találmány alapgondolatán és a csatolt igénypontok által meghatározott oltalmi körön.

Claims (20)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Szerkezet vezetékek egy első sorozatának vezetékek egy második sorozatával való összekötésére, amely szerkezet tartalmaz egy hosszúkás csatlakozótestet, a csatlakozótesten belül elrendezett számos érintkezőelemet villamos kapcsolat létrehozására az egymáshoz rendelt vezetékpárok között, amely vezetékpárok egyik tagja a vezetékek első sorozatából, míg a másik tagja a vezetékek második sorozatából való, tartalmaz továbbá egy a csatlakozótesthez levehetően csatlakoztatott és ezen csatlakozótesthez csatlakoztatott állapotban a vezetékek első sorozatát az érintkezőelemekhez kényszerítő fedelet, valamint egy a csatlakozótest hosszúságával legfeljebb egyenlő hosszúságú vezetékrögzítő lécelemet, azzal jellemezve, hogy a lécelemen (40) a vezetékek első sorozatából legalább egy vezetéknek a rögzítésére alkalmas vezetékrögzítő eszköz van elrendezve, ugyanakkor a lécelem (40) oldható felerősítést biztosító eszköz által van a csatlakozótesttel (10) lényegében párhuzamosan a csatlakozótestre (10) felszerelve.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy az oldható felerősítést biztosító eszköz legalább egy, a lécelemre (40) szervesen ráformázott fecskefark alakú elemet tartalmaz, amely egy a csatla- kozótestben (10) kialakított fészekkel (28) összeilleszthető módon van méretezve.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy az oldható felerősítést biztosító eszköz a csatlakozótesten (10) és a lécelemen (40) levő, egymást kiegészítő alakkal kapcsolódó kialakításokat tartalmaz, amely kapcsolódó kialakításokhoz egy alaptartományból és egy távolabbi részből álló kiemelkedés (42) tartozik, ahol a távolabbi rész szélessége nagyobb, mint az alaptartomány szélessége.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a lécelem (40) legfeljebb 13 mm magas, és a vezeték rögzítő eszköz által befogott vezetéksűrűség legalább 3 vezeték/mm.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a vezetékrögzítő eszköz legalább két szomszédos lábat (44) tartalmaz, amelyek szervesen rá vannak formázva a lécelemre (40) annak legalább egyik széle mentén, ahol ezen szomszédos lábak (44) által a lécelem (40) csatlakozótesthez (10) csatlakoztatott állapotában egy a vezetékek első sorozatából egynek a befogadására alkalmas rés (46) van meghatározva.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a lécelemnek van egy széle, amelyen a lécelem (56) csatlakozótesthez (10) csatlakoztatott állapotában a vezetékek első sorozatának legalább egyike át van vezetve, ugyanakkor a vezetékrögzítő eszköz egy sínele···· ·· ·· ♦··· ··· • · · · · · • · · »· · » • · ·· · · · · met tartalmaz, amely sínelem a lécelemhez (56) való csatlakoztatását annak szélének egy része mentén biztosító eszközzel van ellátva, tartalmaz továbbá a vezetékek első sorozatának egy-egy vezetékét a fenti szél és a sínelem közé befogó eszközöket.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a csatlakozótest egy alapvetően egyenes szélet képező vezetékfogadó felülettel rendelkezik, ahol a vezetékek első sorozata ezen szél mentén van a csatlakozótestből kivezetve, ugyanakkor a lécelem a csatlakozótest ezen szélével szomszédosán van elrendezve, amikor a lécelem a csatlakozótesthez van erősítve.
8. 8. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy mindegyik érintkezőelem egy két véggel rendelkező fémelemből áll, amelynek mindegyik vége egy szigetelésátmetsző érintkezővel (18) van ellátva, ahol az ezen fémelemeken levő szigetelésátmetsző érintkezők (18) közül az elsők lényegében a fedél (4) felé mutatnak, míg az ezen fémelemeken levő szigetelésátmetsző érintkezők (18) közül a másodikak lényegében az első szigetelésátmetsző érintkezőkkel lényegében ellentétes irányba mutatnak, ugyanakkor a csatlakozótestnek (10) egy a csatlakozótesthez (10) csatlakoztatott állapotában a vezetékek második sorozatát a második érintkezők (18) felé kényszerítő alapja (3) van.
9. 9. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a csatlakozótestnek (10) egy homlokoldala és egy vezetéklevágó oldala • · van, ahol az egyik lécelem egy a homlokoldalhoz csatlakoztatott első lécelem (40), emellett a vezetéklevágó oldalhoz egy második lécelem (76) van csatlakoztatva, amelynek járulékos eszközei vannak a vezetékek első sorozata végszakaszainak a megfelelő érintkezőelemekhez képesti betájolására.
10. 10. A 2. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a csatlakozótestnek (10) számos egymással lényegében párhuzamos vezetékcsatornával (16) ellátott felső felülete van, ugyanakkor a csatlakozótest (10) oldalfalába (30) számos fészek (28) van beformázva, ahol ezen fészkek (28) mindegyike a vezetékcsatornák (16) között van kialakítva.
11. 11. A 2. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a lécelem (40) rugalmas anyagból van készítve, a fecskefark alakú elemnek pedig van egy alaptartománya és egy távolabbi része, ahol a távolabbi rész szélessége nagyobb, mint az alaptartomány szélessége, ugyanakkor a csatlakozótest (10) Is rugalmas anyagból van készítve, amelyben a fészeknek (28) minimális a szélessége, ami kisebb, mint a fecskefark alakú elem távolabbi részének a szélessége.
12. 12. Az 5. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a lábak (44) legalább egyikének egy a középvonala felé történő meghajtását megkönnyítő nyílása (50) van, ugyanakkor a lábak (44) legalább egyike a vezetékek első sorozatának egy-egy tagját befogó ékkel (48) rendelkezik.
13. 13. A 8. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a lécelemnek a vezetékek második sorozatának legalább egyik tagját rögzítő második vezetékrögzítő eszköze van.
14. 14. Moduláris, több vezetékpár összekötésére alkalmas csatlakozó, amely tartalmaz egy hosszúkás csatlakozótestet egy alsó csatlakozórészszel összekapcsolt felső csatlakozórésszel, egy felső felülettel, valamint egy a felső felülettel szomszédos és arra lényegében merőleges oldalfallal, ahol a felső felület egymással lényegében párhuzamos vezetékcsatornákkal van ellátva, tartalmaz továbbá egy strukturált felületű és a csatlakozótest felső csatlakozórészéhez levehetően csatlakoztatható fedelet, valamint a csatlakozótestben elrendezett számos fémelemet, amelynek két vége közül legalább az egyik egy szigetelésátmetsző érintkezővel van ellátva, amely a csatlakozótest felső részében van elrendezve és lényegében a fedél felé mutat, azzal jellemezve, hogy a csatlakozótest (10) oldalfalában (30) számos fecskefark alakú fészek (28) van kialakítva, amely fészkek (28) egymással lényegében azonos kialakításúak és a vezetékcsatornák (16) között vannak elrendezve.
15. 15. A 14. igénypont szerinti csatlakozó, azzal jellemezve, hogy a csatlakozótest (10) rugalmas anyagból van készítve, emellett olyan vezetékrögzítő lécelemet (40) tartalmaz, amely legfeljebb olyan hosszú, mint a csatlakozótest (10), emellett a vezetékek első sorozatából legalább egynek a rögzítésére alkalmas eszközzel rendelkezik, ezenkívül a csatlakozó • · a lécelem (40) csatlakozótesthez (10) való oldható, a csatlakozótesttel (10) lényegében párhuzamos rögzítését biztosító eszközöket tartalmaz, amelyekhez legalább egy, a lécelemre (40) szervesen ráformázott fecskefark alakú elem tartozik, amely fecskefark alakú elem a csatlakozótestben (10) kialakított fecskefark alakú fészkek (28) egyikével összeilleszthető módon van méretezve.
16. 16. A 15. igénypont szerinti csatlakozó, azzal jellemezve, hogy a csatlakozótestnek (10) mind a felső csatlakozórésze (12), mind pedig az alsó csatlakozórésze (14) lényegében lapos és egy közös szélük van, ahol a vezetékek első sorozata ezen szél közelében van a csatlakozótestből (10) kivezetve, emellett a vezetékrögzítő lécelem (40) a csatlakozótest (10) ezen szélével szomszédosán húzódik, amikor a lécelem (40) rá van erősítve a csatlakozótestre (10).
17. 17. A 16. igénypont szerinti csatlakozó, azzal jellemezve, hogy a vezetékrögzítő lécelemre a vezetékek második sorozatából legalább egynek a rögzítésére alkalmas második vezetékrögzítő eszköz van szervesen ráformázva.
18. 18. A 16. igénypont szerinti csatlakozó, azzal jellemezve, hogy a vezetékrögzítő eszköz legalább két szomszédos, a vezetékrögzítő lécelemre (40) annak széle mentén szervesen ráformázott lábat (44) tartalmaz, ahol a szomszédos lábak (44) a vezetékek első sorozatának egyikét befogadó rést (46) képeznek, amikor a vezetékrögzítő lécelem (40) hozzá •··· ·· van csatlakoztatva a csatlakozótesthez (10), emellett mindegyik láb (44) egy a középvonala felé történő meghajlítását megkönnyítő nyílással (50) rendelkezik, emellett a lábaknak (44) a vezetékek első sorozatából legalább egyet befogó, szöget bezáró oldalaik és szomszédos ékeik (48) vannak.
19. 19. A 16. igénypont szerinti csatlakozó, azzal jellemezve, hogy a vezetékrögzítő lécelemnek (56) van egy széle, amelyen a vezetékrögzítő lécelem (56) csatlakozótesthez (10) csatlakoztatott állapotában a vezetékek első sorozatának legalább egyike át van vezetve, ugyanakkor a vezetékrögzítő eszköz egy befogósínt (58) tartalmaz, amely befogósín (58) a lécelemhez (56) való csatlakoztatását annak szélének egy része mentén biztosító eszközzel van ellátva, tartalmaz továbbá a vezetékek első sorozatának egy-egy vezetékét a fenti szél és a befogósín (58) közé befogó eszközöket.
20. 20. Rendszer vezetékek egy első sorozatának vezetékek egy második sorozatával való összekötésére, amely rendszer tartalmaz

    - egy hosszúkás csatlakozótestet, amely egy rugalmas anyagból készített, lényegében lapos felső csatlakozórészből és egy ehhez csatlakoztatott, rugalmas anyagból készített, lényegében lapos alsó csatlakozórészből áll, ahol a felső és az alsó csatlakozórész egy közös széllel rendelkezik és a vezetékek első sorozata ezen közös szél közelében van a csatlakozótestből kivezetve, ··«· ····

    - egy strukturált felületű, a felső csatlakozórészhez levehetően csatlakoztatható fedelet,

    - egy strukturált felületű, az alsó csatlakozórészhez levehetően csatlakoztatható alapot, ahol a csatlakozótest, a fedél és az alap mindegyike el van látva egy ezeket egy összekötő fejhez betájoló végszerkezettel,

    - számos, a csatlakozótestben elrendezett fémelemet, amelyeknek két végük van és ezek mindegyike egy-egy szigetelésátmetsző érintkezővel van ellátva, ahol az ezen fémelemeken levő érintkezők közül az elsők a felső csatlakozórészben vannak elrendezve és lényegében a fedél felé mutatnak, míg az ezen fémelemeken levő érintkezők közül a másodikak az alsó csatlakozórészben vannak elrendezve és lényegében az alap felé mutatnak, azzal jellemezve, hogy a rendszer tartalmaz ezenkívül

    - egy a csatlakozótest (10) hosszúságával legfeljebb egyenlő hoszszúságú vezetékpár-szétválasztó lécelemet (40), amelyen a vezetékek első sorozatából legalább egy vezetéknek a rögzítésére alkalmas, szervesen ráformázott első vezetékrögzítő eszköz és a vezetékek második sorozatából legalább egy vezetéknek a rögzítésére alkalmas második vezetékrögzítő eszköz van kialakítva, emellett számos, szervesen ráformázott fecskefark alakú elemmel van ellátva, amely fecskefark alakú elemek ··* · ··« a csatlakozótestben (10) kialakított, hozzájuk rendelt fészkekkel (28) öszszeilleszthető módon vannak méretezve,

    - egy befogó lécelemet (56), amelynek legalább egy befogósínt (58) befogadó elemei vannak, emellett a befogósín (58) a vezetékek első sorozatának egy-egy vezetékét a befogó lécelem (56) egyik széle és a befogósín (58) közé befogó eszközöket tartalmaz,

    - egy féloldalas lécelemet (68), amelynek csak az egyik széle mentén elrendezett vezetékrögzítő eszköze van a vezetékek első sorozatához tartozó legalább egy vezeték rögzítésére, valamint

    - egy vezetéklevágó oldali lécelemet (76), amely a vezetékek egy első sorozatához tartozó legalább egy vezeték rögzítésére alkalmas vezetékrögzítő eszközzel, valamint számos, a csatlakozótestben (10) kialakított vizsgálókapukba illeszkedő kapcsolónyúlvánnyal (78) rendelkezik.