HUT74871A - Nipecotic acid derivatives as antithrombic compounds - Google Patents

Description

TROMBÓZIS ELLENI HATÁSÚ NIPEKOTINSAV-SZÁRMAZÉKOK

A találmány olyan új nipekotinsav-származékokra vonatkozik, amelyek trombózis elleni hatásúak.

A vérlemezkék aggregálódása jelenti az érsérülés következtében kialakuló, korlátozott mértékű vérzésre a kezdeti hemosztatikus reakciót. Ennek a normális hemosztatikus folyamatnak a patológiai mértékű megnövekedése azonban trombus, azaz vérrög képződéséhez vezethet. A vérlemezkék aggregálódásának végső, szokásos folyamatában a fibrinogén kötődik az aktivált, kiválasztott vérlemezke GPIIb/IIIa fehérjéhez. A vérlemezkék aggregálódását tehát gátolják azok a vegyületek, amelyek megszakítják a fibrinogén kötődését a Ilb/IIIa vérlemezke-glükoproteinhez, azaz a GPIIb/IIIa fehérjéhez. Ezek a vegyületek tehát felhasználhatók a vérlemezkék által közvetített trombotikus rendellenességek, így például az artériális és vénás trombózis, akut miokardiális infarktus , nem stabil angina, trombolitikus terápiát és érsebészeti beavatkozást követő újraelzáródás, gyulladás és különböző vazookkluziv rendellenességek kezelésére. A fibrinogén receptort (GPIIb/IIIa) aktiválják különböző ingerek, így például az ADP, kollagén és a fibrinogén két különböző peptid-régiójához tartozó, trombint kifejező kötő domének, azaz az Ar-Gly-Asp (RGD) α-lánc és a His-His-Leu-Gly-GlyAla-Lys-Gln-Ala-Gly-Asp-Val (HHLGGAKQAGDV, γ400-411) γ-lánc. Minthogy ezek a peptid-fragmensek maguk is antagonizálják, azaz gátolják a fibrinogén kötődését a GPIIb/IIIa fehérjéhez, az ezeknek a fragmenseknek hatását utánzó anyagok is antagonistaként hasznosíthatók. Ténylegesen a jelen találmány kidolgozását megelőzően sikerült megtalálni hatékony RGD-bázisú vagy

82828-3839a MR/JG

-2RGD hatását utánzó antagonistát, amelyek egyaránt gátolják a fibrinogén kötödését a GPIIb/llla fehérjéhez és a vérlemezkék aggregálódását. Ezek közül a vegyületek közül néhány in vivő hatékonynak bizonyult trombózis elleni ágensként, és néhány esetben felhasználásra került fibrinolitikus terápia, például t-PA vagy sztreptokináz alkalmazásával végrehajtott terápia kapcsán.

Felismertük, hogy a következőkben megadott definiciójú helyettesítőket bíró (I) általános képletú vegyületek - a fibrinogén γ400-411 fehéijelánc szerkezeti jellemzőinek birtokában - a vérlemezkék aggregálódását gátló hatásúak, így felhasználhatók a vérlemezkék által közvetített trombotikus rendellenességek, így például artériás és vénás trombózis, akut miokardiális infarktus, trombolitikus terápia és érsebészet után bekövetkező újraelzáródás, gyulladás, nem stabil angina és különböző vazookkluziv rendellenességek kezelésére. Ezek a vegyületek felhasználhatók továbbá trombózis elleni ágensekként fibrinolitikus terápia, azaz t-PA vagy sztreptokináz alkalmazásával végzett terápia kapcsán.

így a találmány az (I) általános képletü vegyületekre, valamint ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítményre vonatkozik.

Az (I) általános képletben

X1 és azonos vagy eltérő jelentéssel két hidrogénatomot vagy oxigénatomot jelent, előnyösen mindkettő jelentése oxigénatom.

Y jelentése -(CH₂)_m-, -CH(NHCOR3XCH₂)_m- vagy -CH(NH₂)(CH₂)_mképletü csoport.

A jelentése NHR.1, -C(NH)NH2 vagy nitrogénatomot tartalmazó gyűrűs cikloalkilcsoport, éspedig piperidin-2-il-, piperidin-3-il-, piperidin-4-il-, pirrolidin-2-il- és pirrolidin-3-il-csoport közül megválasztott csoport. Előnyösebben ez a csoport piperidin-2-il-, piperidin-3-il- vagy piperidin-4-il-csoport.

Z jelentése -(CH2)n^_ vagy -CH(CO2R^)(CH2)n^_ képletü csoport. Előnyösen Z jelentése -(CH2)2- képletü csoport.

R1 jelentése hidrogénatom, alkilcsoport vagy -CH(NH)NH2 csoport. Előnyöil

-3sebben R^ jelentése hidrogénatom vagy alkilcsoport, a leginkább előnyösen R.1 jelentése hidrogénatom.

R.2 jelentése hidrogénatom vagy alkilcsoport. Előnyösen jelentése hidrogénatom.

R^ jelentése alkoxi- vagy alkilcsoport. Előnyösen R^ jelentése terc-butoxivagy metilcsoport. A leginkább előnyösen R^ jelentése terc-butoxicsoport.

R⁴ jelentése alkil- vagy aralkilcsoport, például benzilcsoport. Előnyösen R⁴ jelentése metilcsoport.

RŐ jelentése hidrogénatom, alkilcsoport vagy aralkilcsoport, például benzilcsoport. Ha RŐ jelentése hidrogénatomtól eltérő, akkor a vegyület úgynevezett prodrug formájában van.

m értéke 0, 1, 2 vagy 3. n értéke 0, 1 vagy 2.

Ha csak másképp nem jelezzük, akkor az “alkilcsoport” és “alkoxicsoport” kifejezések alatt önmagukban vagy egy másik szubsztituens-csoport részeként egyenes vagy elágazó, 1-8 szénatomot tartalmazó láncú csoportokat értünk. így például az alkilesöpörtök közé tartozik a metil-, etil-, propil-, izopropil-, n-butil-, izobutil-, szek-butil-, terc-butil-, η-pentil-, 3-(2-metil)-butil-, 2-pentil-, 2-metil-butil-, neopentil-, η-hexil-, 2-hexil- és a 2-metil-pentilcsoport. Az alkoxicsoportok az előzőekben említett egyenes vagy elágazó láncú alkilcsoportok és oxigénatom által képzett, éter jellegű csoportok. A cikloalkilcsoportok gyűrűjükben 5-8 szénatomot, előnyösen 6 vagy 7 szénatomot tartalmaznak.

Az “arilcsoport” kifejezés alatt önmagában vagy más kifejezés kapcsán aromás szénhidrogén-csoportokat, így például a fenil- vagy a naftilcsoportot értjük. Az “aralkilcsoport” kifejezés alatt ilyen arilcsoporttal szubsztituált alkilcsoportot értünk.

A találmány szerinti vegyületek lehetnek gyógyászatilag elfogadható sók formájában is. A gyógyászatilag elfogadható sók általában az 1-piperidin-szubsztituens nitrogénatomján egy szervetlen vagy szerves savval képzett sók. Ha il azonban Χ^ jelentése két hidrogénatom, akkor a gyűrííbeli nitrogénatom is részt vehet a sóképzésben. A sóképzéshez felhasználható szerves vagy szervetlen savakra reprezentatív példaként megemlíthetjük a hidrogén-kloridot, hidrogén-bromidot, hidrogén-jodidot, perklórsavat, kénsavat, salétromsavat, foszforsavat, ecetsavat, propionsavat, glikolsavat, tej savat, borostyánkősavat, maleinsavat, fumársavat, almasavat, borkősavat, citromsavat, benzoesavat, mandulasavat, metán-szulfonsavat, hidroxi-etán-szulfonsavat, benzol-szulfonsavat, oxálsavat, pamoesavat, 2-naftalin-szulfonsavat, p-toluol-szulfonsavat, ciklohexán-szulfaminsavat, szalicilsavat, szacharinsavat vagy a trifluor-ecetsavat.

A találmány szerinti vegyületek közül előnyösek a (II) általános képletü vegyületek. Ebben a képletben a helyettesítők jelentése a következő: R=H, m=3, n=2, R^=L-NHBoc, R^=benzilcsoport (Bn) (CP#1);

R=H, m=3, n=2, R⁵=L-NHBoc, R⁶-H (CP#2);

R=H, m=3, n=2, R⁵=D-NHBoc, R⁶=H (CP#3);

R=H, m=3, n=2, R⁵=L-NH2, R⁶=H (CP#4);

R=H, m=3, n=2, R⁵=H, R⁶=H (CP#5);

R=H, m=3, n=l, r5=L-NHAc, R⁶=H (CP#6);

R=H, m=3, n=2, R⁵=L-NHAc, R⁶=H (CP#7); R=C(NH)NH₂, m=2, n=2, R⁵=L-NHBoc, R⁶=H (CP#8);

R=H, m=3, n=3, R⁵=L-NHBoc, R⁶=H (CP#9);

R=H, m=3, n=2, R⁵=D-NH2> R⁶=H (CP#10);

R H, m=3, n=2, R⁵=D-NHBoc, R⁶=H (CP#11);

R=H, m=3, n=l, R⁵=D-NHBoc, R⁶=H (CP#12);

R=H, m=3, n=2, R⁵=D-NHAc, R⁶ H (CP#13);

CP#3 3-S-izomerje, R⁶-H (CP#14);

R=i-Pr, m=3, n=2, X=L-NHBoc, R⁶=H (CP#15);

CP#3 3-R-izomerje, R⁶=H (CP#16);

(III) képletü vegyület (CP#17);

(IV) képletü vegyület (CP#18);

il (V) képletü vegyület (CP#19);

A találmány szerinti vegyületek előállíthatok kereskedelmileg forgalomban lévő kiindulási anyagokból az AA., AB., AC. és AD. reakcióvázlatokban bemutatott módon.

Az χΐ és helyén egyaránt oxigénatomot tartalmazó találmány szerinti vegyületek előállíthatok az AA. reakcióvázlatban bemutatott módon. E reakcióvázlat értelmében a nipekotinsavat (racém elegy formájában vagy elkülönített enantiomer formájában) egy rövid szénláncú alkohollal és katalitikus mennyiségű savval kezeljük szobahőmérséklet és visszafolyató hűtő alkalmazásával végzett forralás hőmérséklete közötti hőmérsékleten, amikor savas só formájában az AA1 észter-származékot kapjuk. Az észterképzéshez szokásosan alkalmazható alkoholokra példaképpen megemlíthetjük az etanolt, metanolt, izopropanolt és butanolt, illetve a reagáltatáshoz alkalmazható savas katalizátorokra a p-toluol-szulfonsavat, hidrogén-kloridot vagy a kénsavat. Az előnyös reagensek a metanol és a hidrogén-klorid. Az AA1 származékot ezután a gyűrűbeli nitrogénatomján acilezzük különböző acilezőszerekkel, egy megfelelő AA2 származékot kapva. Jellegzetesen úgy járunk el, hogy az AA1 származékot egy acilezőszerrel és egy ekvivalens szerves bázissal kezeljük közömbös oldószerben szobahőmérsékleten 15 perc és 2 óra közötti időn át. Az előnyösen alkalmazható acilezőszerekre megemlíthetünk aminocsoportjukon védett aminosavakat vagy aminocsoportjukon védett amino-alkil-karbonsavakat, amelyek aktiválásra kerültek olyan kondenzálószerekkel, mint például a DCC (1,3-diciklohexil-karbodiimid) vagy a BOP-C1 [bisz(2-oxo-3-oxazolidinil)-foszfmsav-klorid]. Használhatunk azonban az aminocsoporton védett sav-származékokat, például anhidrideket, N-hidroxi-szukcinimideket és savkloridokat is. Alkalmas védőcsoportok kialakíthatók (rövid szénláncú)alkil-karbamátokkal, elágazó láncú alkil-karbamátokkal, benzil-karbamátokkal, acetamidokkal és szubsztituált acetamidokkal. Az acilezőszer és amino-védőcsoportjának vagy -védőcsoportjainak megválasztása az a faktor, amely meghatározza az és helyén egyaránt oxigénatomot tartalmazó (I) • · · ·· · i .......

-6általános képletü vegyületekben Y és R.1 szubsztituensek jelentését. Az AA. reakcióvázlatban a védett aminosav a NH(Boc)CHCO2H(CH2)nN(Cbz) képletü diaminosav, amely lehetővé teszi a két aminocsoport védőcsoportjának szelektív Íehasítását a reagáltatássorozat egy későbbi lépésében. Nem kívánjuk azonban a találmány oltalmi körét erre a védett aminosavra korlátozni.

Egy AA2 származékot ezután egy bázissal kezelünk egy alkalmas oldószerben egy AA3 só-származék előállítása céljából. Erre a célra szervetlen bázisként használhatunk például nátrium-hidroxidot, kálium-hidroxidot, magnézium-hidroxidot, lítium-hidroxidot, nátrium-karbonátot vagy nátrium-hidrogén-karbonátot. A reagáltatást végrehajthatjuk tetrahidrofurán és víz elegyében szobahőmérsékleten 1-5 órás reakcióidővel. Használhatunk szerves bázisokat is, például trietil-amint, tributil-amint, diizopropil-etil-amint vagy tetrametil-guanidint. Az ilyen bázisokkal való reagáltatást szerves oldószerben szobahőmérsékleten hajtjuk végre visszafolyató hűtő alkalmazásával végzett forralás közben 1-6 órán át, egy megfelelő AA3 sót kapva.

Előnyösen úgy járunk el (példában is ezt mutatjuk be), hogy az AA2 származékot lítium-hidroxiddal kezeljük víz és tetrahidrofurán elegyében szobahőmérsékleten egy órán át. Más célszerűen alkalmazható szervetlen bázis a nátrium-hidroxid, kálium-hidroxid, magnézium-hidroxid, nátrium-karbonát vagy nátrium-hidrogén-karbonát. Ha egy ilyen más bázist használunk, akkor az AA3 származékban a lítiumatomot természetesen egy másik megfelelő fématom helyettesíti. Az AA3 származékot ezután karboxilcsoportján védett karboxi-alkil-aminnal vagy karboxilcsoportján védett aminosawal reagáltatjuk a peptidkötés kialakítására szokásosan alkalmazott reakciókörülmények között, amikor az AA4 diszubsztituált nipekotinsav-származékot kapjuk. A peptidkötés kialakítására kondenzálószerként használhatunk például DCC-t, BOP-Cl-t vagy EDC-t (etil-dimetil-amino-propil-karbodiimid-hidrogén-klorid). Alkalmas karboxi-védőcsoportok alakíthatók ki benzil-karbamátokkal, szubsztituált benzil-karbamátokkal, alkil-karbamátokkal vagy elágazó láncú alkil-karbamátokkal, a védőcsoport il

megválasztása a peptidkémiában járatos szakember számára nyilvánvaló. Az AA. reakcióvázlatban bemutatott példa szerint védett aminosavként NH2(CH2)_nCO2-(Bzl) képletü vegyületet használunk. Természetesen itt is az aminosav és karboxi-védőcsoportjának megválasztása fogja meghatározni az és helyén egyaránt oxigénatomot tartalmazó (I) általános képletü vegyületek és Z helyettesítőinek jelentését. Az AA4 származék védőcsoportját szelektíven eltávolíthatjuk attól függően, hogy az amino- vagy karboxi-védőcsoport. A bemutatott példában a 3-karboxicsoport védőcsoportját és az aminocsoportok egyikének védőcsoportját egyidejűleg távolítjuk el katalitikus hidrogénezéssel hidrogéngázatmoszférában katalizátorként szénhordozós palládiumkatalizátort használva, amikor az AA5 származékot kapjuk.

Az AB. reakcióvázlatban X^ helyén oxigénatomot és χΐ helyén 2 hidrogénatomot hordozó (I) általános képletú vegyületek előállítását mutatjuk be. Első lépésként nipekotinsavat (racém elegy vagy elkülönített enantiomer formájában) egy alkanollal és katalitikus mennyiségű savval kezelünk szobahőmérséklet és visszafolyató hűtő alkalmazásával végzett forralás hőmérséklete közötti hőmérsékleten, amikor az AB1 észter-származékot kapjuk savas só formájában. A reagál tatáshoz alkanolként használhatunk jellegzetesen etanolt, metanolt, izopropanolt vagy butanolt. Savas katalizátorként például p-toluol-szulfonsavat, hidrogén-kloridot vagy kénsavat használhatunk. Előnyös reagens a metanol, illetve előnyös katalizátor a hidrogén-klorid. Az AB1 származékot ezután a gyűrűbeli nitrogénatomon acilezzük különböző acilezőszerek valamelyikével, amikor AB2 származékot kapunk. Az AB1 származék és az acilezőszer reagáltatása során jellegzetesen ekvivalens mennyiségben egy szerves bázist is hasznosítunk, illetve a reagáltatást közömbös oldószerben szobahőmérsékleten 15 perc és 2 óra közötti reakcióidővel hajtjuk végre. Az előnyös acilezőszerekre megemlíthetünk az aminocsoportjukon védett aminosavakat vagy az aminocsoportjukon védett aminoalkil-karbonsavakat, amelyeket aktiválunk kondenzálószerekkel, például DCC (1,3-diciklohexil-karbodiimid) vagy BOP-C1 (bisz(2-oxo-3-oxazolidinil)-8-foszfinsav-klorid] megnevezésű kondenzálószerekkel. Használhatunk azonban az aminocsoportjukon védett savszármazékokat, így például anhidrideket, N-hidroxi-szukcinimideket és savkloridokat is. A védőcsoportok kialakítására alkalmas reagensekre példaképpen megemlíthetünk (rövid szénláncú)alkil-karbamátokat, elágazó láncú alkil-karbamátokat, benzil-karbamátokat, acetamidokat és szubsztituált acetamidokat. Az aminosav és amino-védőcsoportjának vagy védőcsoportjainak megválasztása meghatározó tényező az előállítandó (I) általános képletü vegyület Y és R.1 szubsztituenseinek jelentése szempontjából. Az AB. reakcióvázlatban a védett aminosav a NH(Boc)CHC02H(CH2)_nN(Boc) képletü diaminosav, ez azonban csupán a találmány szerinti megoldás illusztrálását, de semmiképpen sem korlátozását szolgálja. Az AB2 származékot ezután hidrolizáljuk egy bázis segítségével alkalmas oldószer-rendszerben, amikor egy AB3 származékot kapunk. A célszerűen alkalmazható szervetlen bázisokra példaképpen megemlíthetjük a nátrium-hidroxidot, kálium-hidroxidot, magnézium-hidroxidot, lítium-hidroxidot, nátrium-karbonátot és a nátrium-hidrogén-karbonátot, míg az oldószer-rendszerre tetrahidrofurán és víz elegyeit. Ilyen körülmények között szobahőmérsékleten 1-6 órás reakcióidő után az előállítani kívánt terméket kapjuk. Használhatunk azonban szerves bázisokat, például trietil-amint, tributil-amint, diizopropil-etil-amint vagy tetrametil-guanidint is. Ezeket a bázisokat szerves oldószerekben hasznosítjuk szobahőmérséklet és visszafolyató hűtő alkalmazásával végzett forralás hőmérséklete közötti hőmérsékleteken 1-6 órás reakcióidővel, amikor az AB3 származékot kapjuk. Az AB3 származék 3helyzetű karboxilcsoportját redukálva szokásos reakciókörülmények között az AB4 aldehid-származékot kapjuk. A redukálást végrehajthatjuk például lítium-diizopropil-amiddal hexametil-foszforsav-triamid és tetrahidrofurán elegyében mint oldószerben -78 °C és 0 °C közötti hőmérsékleten vagy pedig N,N-dimetil-klór-metilén-iminium-klorid és lítium-terc-butoxi-aluminium-hidrid keverékével piridinben mint oldószerben -78 °C-on, illetve a Rosenmund-féle redukálást reakció szokásos körülményei között. Előnyösen N,N’-karbonil-diimidazollal,

-9majd diizobutil-aluminium-hidriddel végzünk reagáltatást -10 °C-on, amikor az AB4 aldehid-származékot kapjuk. Az AB4 származékot ezután karboxilcsoportján védett karboxi-alkil-aminnal vagy karboxilcsoportján védett aminosavval reagáltatjuk, majd egy redukálószerrel kezelést végzünk. így az ΛΒ5 diszubsztituált nipekotinsav-származékot kapjuk. Alkalmas karboxi-védőcsoportok alakíthatók ki benzil-karbamátokkal, szubsztituált benzil-karbamátokkal, (rövid szénláncú)alkil-karbamátokkal vagy elágazó láncú alkil-karbamátokkal. A konkrét esetben alkalmazott védőcsoport kiválasztása a szerves szintetikus kémiában járatos szakember számára rutinfeladat. Redukálószerként használhatunk például nátrium-ciano-bór-hidridet, lítium-ciano-bór-hidridet, nátrium-9-ciano-9-hidrido-borabiciklo[3.3. ljnonánt, tetrabutil-ammónium-ciano-bór-hidridet vagy szénhordozós palládiumkatalizátort, savas oldószerben végezve a redukálást. A redukálószer megválasztását az alkalmazott védőcsoportok jellege határozza meg. A reakcióvázlatban bemutatott példában védett aminosavként a NH2(CH2)_nCO2Bzl képletű aminosavat és redukálószerként nátrium-ciano-bór-hidridet használunk. Az aminosav és karboxi-védőcsoportjának ez a megválasztása meghatározza az előállítani kívánt vegyületben az és Z szubsztituensek jelentését, a jelen példa azonban semmiképpen nem korlátozó jellegű. Az AB5 származék védőcsoportjainak lehasítását szelektív módon végezhetjük, a konkrét esetben alkalmazott amino- vagy karboxi-védőcsoport jellegétől függően. A bemutatott példában a 3-helyzetű karboxilcsoport, illetve mindkét aminocsoport védőcsoportja egyidejűleg eltávolítható katalitikus hidrogénezéssel hidrogéngázatmoszférában szénhordozós palládiumkatalizátor jelenlétében, amikor az AB6 származékot kapjuk.

Az χΐ helyén oxigénatomot és helyén hidrogénatomot hordozó találmány szerinti vegyületek előállíthatok az AC. reakcióvázlatban bemutatott módon is. E reakcióvázlat értelmében nipekotinsavat (racém elegy vagy elkülönített enantiomer formájában) rövid szénláncú alkanollal és katalitikus mennyiségű savval kezelünk szobahőmérséklet és visszafolyató hűtő alkalmazásával végzett ί

- ιοforralás hőmérséklete közötti hőmérsékleten, amikor az AC1 észter-származékot kapjuk savas só formájában. Alkanolként használhatunk jellegzetesen etanolt, metanolt, izopropanolt vagy butanolt. Savas katalizátorként használhatunk például p-toluol-szulfonsavat, hidrogén-kloridot vagy kénsavat. Előnyös reagens a metanol, illetve a hidrogén-klorid. Az AC1 származékot ezután a gyűrűbeli nitrogénatomon alkilezzük egy megfelelő alkilezőszerrel, amikor az AC2 származékot kapjuk. Alkilezőszerként használhatunk például halogén-alkil-aminokkal rokon vegyületeket, például bróm-alkil-ftálimid-származékokat és bróm-alkilnitrileket, vagy pedig reduktív aminálás útján védett amino-aldehideket (a reakciókörülményeket illetően a későbbiekben az AD. reakcióvázlat kapcsán adunk részleteket). Jellegzetesen úgy járunk el, hogy az AC1 származékot egy bázissal, például nátrium-hidriddel vagy egy fázis-transzfer-katalizátorral, például tetrabutil-ammónium-fluoriddal és egy alkilezőszerrel kezeljük közömbös oldószerben szobahőmérsékleten 15 perc és 1 óra közötti reakcióidővel, majd a 3helyzetű szubsztituens aminocsoportját megvédjük a korábbiakban említett alkalmas védőcsoportok valamelyikével. Az alkilezőszer és aminovédőcsoportjának megválasztása meghatározó az Y és Rj szubsztituensek jelentését illetően. Az AC. reakcióvázlat esetében az 1-helyzet a (CH2)NH(Cbz) csoporttal van szubsztituálva, ez azonban csak a találmány példaszerű illusztrálása, semmiképpen sem korlátozó jellegű. Az AC2 származékot ezután egy bázissal kezeljük alkalmas oldószer-rendszerben, amikor az AC3 származékot kapjuk só formájában. Miként az AA. reakcióvázlat esetében is, az AC. reakcióvázlatnál is az előnyös lítium-hidroxid alkalmazását mutatjuk be. Hasznosíthatunk azonban más alkalmas szervetlen bázist, így például nátrium-hidroxidot, káliumhidroxidot, magnézium-hidroxidot, nátrium-karbonátot vagy nátrium-hidrogénkarbonátot, a reagáltatást célszerűen tetrahidrofurán és víz elegyében szobahőmérsékleten 1-6 órás reakcióidővel végezve. Szerves bázisként használhatunk például trietil-amint, tributil-amint, diizopropil-etil-amint vagy tetrametilguanidint. Ezek a bázisok hasznosíthatók szerves oldószerekben szobahőmérsék- 11 ί

let és visszafolyató hűtő alkalmazásával végzett fonalás hőmérséklete közötti hőmérsékleteken 1-6 órás reakcióidővel, amikor az ACH3 sót kapjuk. Előnyösen tehát az AC2 származékot lítium-hidroxiddal kezeljük víz és tetrahidrofurán elegyében szobahőmérsékleten egy órán át. Az AC3 származékot ezután karboxilcsoportján végzett karboxi-alkil-aminnal vagy karboxilcsoportján védett aminosawal kezeljük a peptidkötés kapcsolásos kialakítására szokásosan alkalmazott reakciókörülmények között, amikor az AC4 diszubsztituált nipekotinsavszármazékot kapjuk. A kapcsolási reakciót végrehajthatjuk olyan, peptidkötés kialakítására szokásosan alkalmazott kondenzálószerekkel, mint például a DCC, BOP-C1 vagy az EDC (etil-dimetil-amino-propil-karbodiimid-hidroklorid). Alkalmas karboxi-védőcsoportok alakíthatók ki benzil-karbamátokkal, szubsztituált benzil-karbamátokkal, alkil-karbamátokkal vagy elágazó láncú alkilkarbamátokkal. A védőcsoport megválasztása a peptidkémiában járatos szakember számára rutinfeladat. A bemutatott példában védett aminosavként az NH2(CH2)_nCO2Bzl képletű aminosavat használjuk. Itt is az aminosav és karboxi-védőcsoportjának jellege határozza meg az (I) általános képletű célvegyületben az és Z szubsztituensek jelentését. Az AC4 származék védőcsoportjait ezután szelektív módon eltávolíthatjuk olyan reakciókban, amelyek megfelelnek a konkrét esetben alkalmazott amino- vagy karboxi-védőcsoport eltávolítására. A bemutatott példában a 3-helyzetű karboxicsoport és az 1-helyzetű aminocsoport védőcsoportjait egyidejűleg távolítjuk el katalitikus hidrogénezéssel hidrogéngáz-atmoszférában, szénhordozós palládiumkatalizátor jelenlétében, amikor az AC5 származékot kapjuk.

Az X¹ és helyén egyaránt 2 hidrogénatomot tartalmazó találmány szerinti vegyületek előállíthatok az AD. reakcióvázlatban bemutatott módon. Ennek a reakcióvázlatnak az értelmében nipekotínsavat (racém elegy vagy elkülönített enantiomer formájában) rövid szénláncú alkanollal és katalitikus mennyiségű savval kezelünk szobahőmérséklet és visszafolyató hűtő alkalmazásával végzett forralás hőmérséklete közötti hőmérsékleten, amikor az API észter-származékot

kapjuk savas só formájában. Alkanolként hasznosíthatunk jellegzetesen etanolt, metanolt, izopropanolt vagy butanolt. Savas katalizátorként használhatunk például p-toluol-szulfonsavat, hidrogén-kloridot vagy kénsavat. Az előnyös reagensek a metanol, illetve a hidrogén-klorid. Az API származékot ezután gyűrűbeli nitrogénatomján alkilezzük egy alkalmas alkilezőszerrel, amikor az AD2 származékot kapjuk. Alkilezőszerként használhatunk halogén-alkil-aminokkal rokon vegyületeket, például a bróm-alkil-ftálimid-származékokat és bróm-alkil-nitrileket, továbbá reduktív aminálás körülményei között védett amino-aldehideket. Jellegzetesen úgy járunk el, hogy az API származékot egy bázissal, például nátrium-hidriddel, vagy pedig egy fázis-transzfer-katalizátorral, például tetrabutil-ammónium-fluoriddal és egy alkilezőszerrel kezeljük közömbös oldószerben szobahőmérsékleten 15 perc és 2 óra közötti időn át, majd az aminocsoportot megvédjük a korábbiakban említett, alkalmas védőcsoportok kialakítására hasznosítható reagensek valamelyikével. Az alkilezőszer és amino-védőcsoportjának megválasztása meghatározó tényező Y és Rj helyettesítők jelentése szempontjából. Az AP. reakcióvázlat szerint az 1-helyzetben a szubsztituens a (CH₂)NH(Cbz) csoport, ez azonban csak a találmány illusztrálására szolgál, de nem korlátozó jellegű. Az AP2 származék hidrolizálható egy bázissal alkalmas oldószer-rendszerben, amikor az AP3 származékot kapjuk. A hidrolizáláshoz szervetlen bázisként használhatunk például nátrium-hidroxidot, kálium-hidroxidot, magnézium-hidroxidot, lítium-hidroxidot, nátrium-karbonátot vagy nátrium-hidrogén-karbonátot, célszerűen tetrahidrofurán és víz elegyében szobahőmérsékleten 1-6 órás reakcióidővel. Használhatunk szerves bázisokat, például trietil-amint, tributil-amint, diizopropil-etil-amint vagy tetrametil-guanidint is. Ezeket a bázisokat szerves oldószerekben szobahőmérséklet és visszafolyató hűtő alkalmazásával végzett forralás hőmérséklete közötti hőmérsékleteken 1-6 órás reakcióidővel hasznosítjuk, amikor az AD3 származékot kapjuk. Az utóbbi 3-helyzetű karboxilcsoportját ezután redukáljuk szokásos módon, amikor az AP4 aldehid-származékot kapjuk. A redukálást végezhetjük például lítium- 13diizopropil-amiddal hexametil-foszforsav-triamid és tetrahidrofürán elegyében mint oldószerben -78 °C és 0 °C közötti hőmérsékleten, vagy pedig N,N-dimetilklór-metilén-iminium-klorid és lítium-terc-butoxi-aluminium-hidrid keverékével piridinben mint oldószerben -78 °C-on, illetve a Rosenmund-féle redukció szokásos körülményei között. Előnyösen azonban Ν,Ν’-karbonil-diimidazollal, majd diizobutil-aluminium-hidriddet dolgozunk -10 °C-on, amikor az AD4 aldehidszármazékot kapjuk.

Az AD4 származékot ezután karboxilcsoportján védett karboxi-alkil-aminnal vagy karboxilcsoportján védett aminosawal. majd redukálószerrel kezeljük, amikor az AD5 diszubsztituált nipekotinsav-származékot kapjuk. A célszerű karboxi-védőcsoportok közé tartoznak a benzil-karbamátokkal, szubsztituált benzil-karbamátokkal, (rövid szénláncújalkil-karbamátokkal vagy elágazó láncú alkil-karbamátokkal kialakított védőcsoportok. A védőcsoport kiválasztása a peptidkémiában járatos szakember számára rutinfeladat. Redukálószerként használhatunk például nátrium-ciano-bór-hidridet, lítium-ciano-bór-hidridet, nátrium-9-ciano-9-hidrido-borabiciklo[3.3.1 Jnonánt, tetrabutil-ammónium-ciano-bór-hidridet vagy szénhordozós palládiumkatalizátort, a redukálást savas oldószerben végezve. A redukálószer megválasztását egyébként a konkrét esetben alkalmazott védőcsoportjellegétől tesszük függővé. A bemutatott példában védett aminosavként az NH2(CH2)_nCO2Bzl képletü aminosavat és redukálószerként nátrium-ciano-bór-hidridet használunk. Az aminosav és karboxi-védőcsoportja ilyen megválasztása meghatározza a célvegyületben R^ és Z szubsztituensek jelentését, de semmiképpen sem korlátozó jellegű. Az AD5 származék védőcsoportjait szelektív módon eltávolíthatjuk, a konkrét esetben alkalmazott amino- vagy karboxi-védőcsoport jellegétől függően. A példában a 3-helyzetű karboxilcsoport és az aminocsoport védőcsoportjait egyidejűleg távolítjuk el katalitikus hidrogénezéssel hidrogéngáz-atmoszférában szénhordozós palládiumkatalizátor jelenlétében, amikor az AD6 származékot kapjuk.

A fenti reakcióvázlatok kapcsán a kiindulási vegyületek tekintetében meg

- 14il említjük, hogy az A helyén -NHR.1 képletü csoportot tartalmazó vegyületek előállításához szükséges aminosavak és amino-alkil-karbonsavak legtöbbje kereskedelmi forgalomban kapható, és így csak a védőcsoportokkal való manipulálást igényel (I) általános képletü' célvegyületek előállításához. Az A helyén nitrogéntartalmú cikloalkilgyűrűt hordozó találmány szerinti vegyületek eló'állítása céljából azonban az 1-helyzetű szubsztituenst (piperidinocsoport) utólag kell módosítani. Az 1-helyzetben C(0)(CH2)2-3-il-piperidinocsoportot hordozó célvegyületek előállítása céljából az AA1 vagy AB1 származékokat 3-(4-piridil)akrilsavval acilezzük, a korábbiakban ismertetett acilezési módszerek valamelyikének alkalmazásával, amikor az AA2 vagy AB2 acilezett származékot kapjuk. Ezek a származékok azután a korábbiakban ismertetett módon tovább alakíthatók AA4 és AB5 származékokká. Az AA5 és AB6 származékok ezután előállíthatok az AA4, illetve AB5 származék egy alkalmas redukálószerrel végzett kezelése útján, mely esetben a 3-helyzetű karboxilcsoport védőcsoportja eltávolításra kerül és az etilén-szubsztituált piridinocsoport redukálásra, a célvegyület képződése mellett. A redukáláshoz, illetve a védőcsoport eltávolítására előnyös reagens a platina-oxid. A 2- és 3-il-piperidin-származékok előállíthatok az akrilsavszármazékok hagyományos módon való módosítása útján.

1-helyzetű szubsztituensként C(0)(CH2)2-3-il-pirrol-csoportot hordozó célvegyületek előállítása céljából az AA1 vagy AB1 származékokat 3-(l-benzil-pirrolidin-3-il)-akrilsawal acilezzük, a korábbiakban említett szokásos acilezési módszerek valamelyikével, amikor az AA2 és AB2 acilezett származékokat kapjuk. Ez a szubsztituált pirrol-akrilsav-származék előállítható a megfelelő nitril-származék vizes savval való hidrolizása útján. A 3-(l-benzil-pirrolidin-3-il)-akrilnitril szintetizálható a 4 002 643 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett módszerek valamelyikével. Az AA2, illetve AB2 származékok ezután a korábbiakban a 6-tagú gyűrűs vegyületeknél ismertetett módon kezelhetők, amikor olyan célvegyületeket kapunk, amelyek esetében A jelentése 5-tagú nitrogéntartalmú gyűrű.

- 15 Boc-D-Lys csoportot és R- vagy S-nipekotilcsoportot (lásd a 14. és 16. vegyületeket) tartalmazó, valamelyik diasztereomerben feldúsított célvegyületek előállítása céljából a szintézis kezdetekor a megfelelő enantiomerben feldúsított nipekotinsav-metil-észtert hasznosítunk. A valamelyik enantiomerben feldúsított nipekotinsav-metil-észterek elkülöníthetők a megfelelő racém vegyület királis rezolválása útján [Akkerman, A. M.: Rec. Trav. Chim. Pays-Bas, 70, 899 (1951)].

A találmány szerinti gyógyászati készítmények hatóanyagként egy vagy több (I) általános képletú vegyületet vagy ezek gyógyászatilag elfogadható sóját tartalmazzák a gyógyszergyártásban szokásosan használt hordozó- és/vagy egyéb segédanyagokkal bensőségesen elkeverve. Az ilyen gyógyászati készítmények a gyógyszergyártásban szokásosan hasznosított módszerekkel állíthatók elő. A hatóanyag, illetve a további segédanyagok jellege az alkalmazott beadási módtól függ, azaz például orális vagy parenterális, így például intramuszkuláris beadás esetén az alkalmazandó gyógyászati készítmény típusától függően választjuk meg ezeket az anyagokat. Orálisan beadható gyógyászati készítmények esetében a szokásos hordozóanyagokat hasznosíthatjuk. így például folyékony halmazállapotú orális készítmények, mint például szuszpenziók, elixírek és oldatok esetében a célszerűen alkalmazható hordozó- és segédanyagokra megemlíthetjük példaképpen a glikolokat, olajokat, alkoholokat, ízesítőszereket, konzerválószereket és a színezékeket; szilárd halmazállapotú orálisan adagolható készítmények, így például porok, kapszulák, és tabletták esetében megemlíthetjük például a keményítőféleségeket, cukrokat, hígítószereket, granuláló szereket, csúsztatószereket, kötőanyagokat és a szétesést elősegítő anyagokat. Beadásuk egyszerűségére tekintettel a tablettákat és a kapszulákat tekintjük a leginkább előnyös orális dózisegységeknek, melyek esetében kézenfekvő módon szilárd halmazállapotú hordozóanyagokat hasznosítunk. Kívánt esetben a tablettákat szokásos módon bevonhatjuk cukorral vagy elláthatjuk a bélrendszerben oldódó bevonattal. Parenterális beadás céljából a hordozóanyag rendszerint tartalmaz steril vizet, bár • · ·

- 16más komponensek, így például az oldódást elősegítő anyagok vagy konzerválószerek is hasznosíthatók. Injektálható szuszpenziók is előállíthatok, mely esetben alkalmas folyékony halmazállapotú hordozóanyagokat és segédanyagként például szuszpendálószereket hasznosíthatunk. A gyógyászati készítmény, például a tabletta, kapszula, por, injekció vagy teáskanállal adagolt készítmény dózisegységenként a hatóanyagból olyan mennyiséget tartalmaz, hogy az hatásos legyen. így például az említett típusú gyógyászati készítmények 0,03 mg - 100 mg/kg, előnyösen 0,1-30 mg/kg mennyiségben tartalmaznak hatóanyagot, illetve dózisuk naponta mintegy 0,1-300 mg/kg, előnyösen 1-50 mg/kg. A dózis azonban számos tényezőtől, így például a beteg szükségletétől, a kezelendő tünet súlyosságától és a konkrét esetben alkalmazott vegyület jellegétől függően változhat. Alkalmazhatunk napi adagolást vagy más típusú adagolást.

Miként említettük, a találmány szerinti vegyületek megszakítják a fibrinogén kötődését a vérlemezkék Ilb/IIIa jelzésű glükoproteinjéhez (GPII/blIIa) és így gátolják a vérlemezkék aggregálódását. Ezért az ilyen vegyületek felhasználhatók a vérlemezkék által közvetített trombotikus rendellenességek, így például artériás és vénás trombózis, akut miokardiális infarktus, trombolitikus terápia és érsebészet utáni újraelzáródás, valamint különböző érrendszeri elzáródási rendellenességek kezelésére. Tekintettel arra, hogy a vérlemezkék aggregálódásának szokásos mechanizmusában az utolsó lépés a fibrinogén kötődése az aktivált kiválasztott GBIIb/IIIa fehérjéhez, ennek a kötésnek a gátlása egy plauzibilis trombózis elleni kezelési módszer. A receptor aktiválható ingerekkel, például ADP, kollagén vagy trombin segítségével, amikor a fibrinogén két különböző peptid-régiójához, azaz Arg-Gly-Asp (RGD) α-lánchoz és a 400-411 γlánchoz tartozó domének vesznek részt a kötésben. Miként a következőkben ismertetésre kerülő farmakológiai vizsgálatok eredményei igazolják, a találmány szerinti vegyületek képesek a fibrinogén kötődését izolált GPIIb/IIIa fehérjéhez gátolni (az IC5Q-értékek 3000 és 5800 nM közöttiek), gátolják a vérlemezkék aggregálódását in vitro különböző, a vérlemezkék aggregálódását fokozó anya

- 17gok jelenlétében, továbbá állatmodelleknél képesek ex vivő a vérlemezkék aggregálódását gátolni.

Tisztított glükoprotein Ilb/IIIa fehérjével végzett vizsgálat szilárd fázison in vitro

A Dynatech-Immulon cég által Immulon-2 márkanéven szállított, 96 lyukú mikrotiter-lemezt bevonunk 50 μΙ/lyuk mennyiségben olyan oldattal, amely RGD-affinitású tisztított GPIIb/IIIa fehérjét (hatásos tartomány 0,5-10 pg/ml) tartalmaz olyan oldószerben, amelynek a jellemzői a következők: 10 mM HEPES, 150 mM nátrium-klorid, ImM-nál pH 7,4. A lemezt ezután lezárjuk, majd 4 °C-on egy éjszakán át inkubáljuk. A GPIIb/IIIa-oldatot ezután elöntjük, majd 150 μΐ 5 %-os BSA-oldatot adagolunk. Ezt követően szobahőmérsékleten 1-3 órán át inkubálást végzünk, majd a lemezt alaposan átmossuk módosított Tyrodes-pufferrel. Ezután a végső koncentráció kétszeresére beállított mennyiségű biotinilezett fibrinogént (25 μΙ/lyuk) adagolunk a lyukakba, amelyek a végső koncentrációhoz képest kétszeres mennyiségben kísérleti vegyületeket tartalmaznak (25 μΙ/lyuk). A lemezt ezután lezárjuk, majd szobahőmérsékleten 2-4 órán át inkubálást végzünk. Az inkubálás befejeződését megelőző 20. percben egy csepp A reagenst (a Vector Laboratories, Inc. cég által “Vecta Stain ABC Horse Radish Peroxidase” néven szállított kit) és egy csepp D reagenst adagolunk 5 ml módosított Tyrodes-pufferhez hozzákeverve, majd az egész rendszert állni hagyjuk. Ezután a ligandum-oldatot elöntjük, majd a lemez lyukait 200-200 μΐ módosított Tyrodes-pufferrel ötször mossuk. Ezután lyukanként 50 μΐ mennyiségben Vecta Stain HRP-Biotin-Avidin reagenst adagolunk, majd 15 percen át szobahőmérsékleten inkubálást végzünk. Ezután ezt a Vecta Stain oldatot is elöntjük, majd a lyukakat 200-200 μΐ mennyiségben módosított Tyrodes-pufferrel ötször mossuk. Ezt követően lyukanként 50 μΐ mennyiségben előhívó puffért adagolunk (ez 10 μΐ 50 mM citrát/foszfát puffer, amelynek pH értéke 5,3, továbbá 6 mg ortofenilén-diamint és 6 μΐ 30 %-os vizes hidrogén-peroxid-oldatot tartalmaz), majd szobahőmérsékleten 3-5 percen át inkubálást végzünk. Ezt követően lyukanként 50 μΐ mennyiségben 2 N kénsavoldatot adagolunk. Az abszorbanciát 490 nM ér- 18 téknél mérjük. Az így kapott eredményeket az 1. táblázatban adjuk meg. Trombinnal kiváltott, gél-szűrt vérlemezke aggregálódás gátlása in vitro

A vérlemezkék aggregálódásának százalékos mértékét úgy számítjuk ki, hogy mérjük a kísérleti vegyülettel kezelt vérlemezke-koncentrátum fényáteresztő képességének növekedését a kontrollal kezelt vérlemezke-koncentrátum képességéhez képest. Vért veszünk, gyógyszerrel nem kezelt normális donoroktól 0,13 M nátrium-citrát oldatot tartalmazó kémcsövekbe. A vérlemezkékben gazdag vérplazmát (angolszász rövidítéssel: PRP) a teljes vér 200 x g értéken 10 percen át 25 °C-on való centrifugálása útján elkülönítjük. Az így kapott, 5 ml térfogatú PRP-frakciót 50 ml-es ágytérfogatú Sepharose 2B márkanevű szűrőanyagon gélszűrésnek vetjük alá, majd a vérlemezkék számát beállítjuk 2x10^ értékre mintánként. Ezután szilikonnal kezelt küvettába a következő komponenseket adagoljuk: koncentrált vérlemezke-szűrlet és Tyrodes-puffer (0,14 M NaCl, 0,0027 M KC1, 0,012 M NaHCO3, 0,76 mM Na2HPO4, 0,0055 M glükóz, 2 mg/ml BSA és 5,0 mM HEPES, pH-érték 7,4) összesen 350 μΐ mennyiségben 50 μΐ 20 mM kalcium-oldat és 50 μΐ kísérleti vegyület. Az aggregálódást BIODATA típusú aggregométerrel követjük az agonista (50 μΐ trombin egy egység/ml mennyiségben) adagolását követően 3 percen át. A kapott eredményeket az 1. táblázatban adjuk meg.

Ex vivő kutyákon végzett kísérlet

8-13 kg testtömegű, felnőtt korcs kutyákat elaltatunk 35 mg/kg dózisban intravénásán beadott nátrium-pentobarbitállal, majd mesterséges lélegeztetést végzünk. Az artériás vérnyomást és a szívritmust mérjük Millar típusú katéterrel, amely femorális artériába van beiktatva és nyomásátvivő szerkezethez van kapcsolva. Egy másik ugyanilyen katétert helyezünk el a baloldali ventrikulumba (LV) egy karotid artérián át a baloldali ventrikulumban a végső diasztolés nyomás és miokardiális összehúzódó képesség mérése céljából. Végtagi elektródákkal úgynevezett ólom-II elektrokardiogrammot rögzítünk. Katétereket helyezünk el egy femorális artériában és vénában vérminták vétele, illetve hatóanya

- 19gok infúzió útján való beadagolása céljából. A kapott eredményeket folyamatosan rögzítjük a Modular Instruments cég által szállított adatgyűjtő rendszerrel.

3,8 %-os nátrium-citrát-oldatot tartalmazó kémcsövekbe 5-9 ml térfogatú artériás vérmintákat veszünk, majd elkülönítjük a vérlemezkékben dús vérplazmát (PRP) és meghatározzuk a koagulációs paraméterekre kifejtett hatást. A koagulációs paraméterek alatt értjük a protrombin-időt (PT) és az aktivált részleges tromboplasztin-időt (APTT). Etilén-diamin-tetraecetsavat tartalmazó kémcsövekbe külön 1,5 ml térfogatú vérmintákat veszünk, hogy meghatározzuk a hematokrit és vérsejt-értékeket (vérlemezkék, RBC-k és fehér vérsejtek). A kísérleti állatokon ugyanakkor vérzési időket is mérünk az arcfelület úgynevezett szimplát bemetszőeszközzel való megsértése és Whatman-szűrőpapír használata útján. A PRP aggregálását BioData aggregométer segítségével végezzük. A teljes vér aggregálódásához Chronolog típusú impedancia-aggregométert használunk. A PZ és APTT értékeit diódákkal vagy ACL 3000+ koagulációs analizátorral határozzuk meg. A vérsejtek számát Sysmex K-1000 típusú műszerrel határozzuk meg.

A 17. vegyületet kis térfogatmennyiségű dimetil-formamidban (DMF) szolubilizáljuk, majd fiziológiás konyhasóoldattal 10 térfogat% DMF végső koncentrációra hígítjuk. A 17. vegyületet intravénás úton adjuk be Harvard-féle infúziós szivattyúval. Mindegyik állat kumulatív módon 0,3 mg/kg, 1,3 mg/kg és 10 mg/kg dózist kap. Mindegyik dózist 15 perces időközökben adjuk be 0,33 ml/perc állandó sebességgel. Mindegyik dózis után a kapott eredményeket, illetve a hatóanyag beadásának befejezése után 30 és 60 perccel kapott eredményeket rögzítjük.

A 17. vegyület határozottan gátolja ex vivő a vérlemezkék aggregálódását. így teljes vérben a 17. vegyület gátolja a kollagénnel stimulált aggregálódást 0,3 mg/kg és 10 mg/kg közötti dózisokban, egyidejűleg gátolja a kollagénnel stimulált vérlemezkék ATP-leadását 10 mg/kg dózisban. PRP-ben a 17. vegyület ugyancsak gátolja a kollagénnel stimulált vérlemezke-aggregálódást 0,3 mg/kg dózisban. A γ-trombinnal kiváltott aggregálódást PRP-ben ugyanez a vegyület 3,0 mg/kg vagy ennél nagyobb dózisokban gátolja. Mind PRP-ben, mind teljes vérben a vérlemezkék funkciója 30-60 perc után kezd teljesen helyreállni, ami arra utal, hogy az adott vegyület hatása viszonylag rövid időtartalmú. A 17. vegyületnek nincs mérhető hemodinamikus hatása intravénás beadás esetén legfeljebb 10 mg/kg dózisig. A hatóanyag a vérzési időt növeli 3 mg/kg és 10 mg/kg dózisban, azonban a kezelés után az eredeti vérzési idő gyorsan visszaáll. A kezelés során nem volt észlelhető koagulálódás (PT vagy APTT), továbbá a 17. vegyület bármely dózisának beadása esetén nem változtak a vérlemezke-, fehérvérsejt- és RBC-értékek.

Ezek az eredmények azt jelzik, hogy a 17. vegyület széles körben hasznosítható inhibitor ex vivő vérlemezkék aggregálódása esetében (mind kollagénnel, mind trombinnal kiváltott antagonizálás esetén) 0,3 mg/kg és 10 mg/kg közötti dózisokban intravénásán történő alkalmazás során. Az aggregálódást gátló hatás viszonylag rövid, ugyanakkor nagyobb dózisokban a vérzési idő növekedése kíséri. Nem figyeltünk meg más hemodinamikus vagy hematologikus hatást.

Kísérleti vegyület sorszáma	1. táblázat kötés Ιθ5θ(μΜ)	vérlemezke-aggregálódás (50μΜ)
1.	20,1	20%
2.	0,74	67%
3.	0,021	0,60 μπι*
4.	2,6	21 %
5.	0,013	1,6 μΜ*
6.	24 % (50 μΜ)	4%
7.	0,074	86%
8.	2,7	28%
9.	59 % (50 μΜ)	2%
10.	0,76	75%

Kísérleti vegyület sorszáma	kötés Ιθ5θ(μΜ)	vérlemezke-aggregáló- dás (50μΜ)
11.	7,6	43 %
12.	50	49%
13.	0,34	78 %
14.	0,026	78%
15.	20 % (5 μΜ)	4%
16.	0,008	73%
17.	0,003	0,13 μΜ
18.	0,029	87%
19.	5,80	85%

* IC50 érték

In vivő kísérletek kutyákkal

A 16. vegyülettel a következő in vivő kísérleteket végezzük kutyákon terápiás hatékonyságának meghatározása céljából.

Sebészeti előkészítés

Mindkét nembeli, 9-13 kg tömegű felnőtt korcs kutyákat elaltatunk 35 mg/kg dózisban intravénásán adagolt nátrium-pentobarbitállal, majd szobai levegővel levegőztetünk endotracheális csövön át (12 löket/perc, 25 ml/kg). Az artériás vérnyomás meghatározása céljából a baloldali karotid artériába fiziológiás konyhasóval töltött polietilén-katétert (PE-200) vezetünk be és a katétert összekötjük Statham-féle nyomásátvivő berendezéssel (P23ID, Oxnard, CA). Mérjük az artériális diasztolés vérnyomást, illetve a szívverés számát kardiotachomérerrel (Biotach, Gould Electronics, Cleveland, OH). Mindezeket a műveleteket a végtagi ólomelektrodákkal generált úgynevezett ólom-II-elektrokardiogramm alatt végezzük. A hatóanyag beadása céljából PE-200 típusú kanült vezetünk be egy nyaki vénába. Ugyanakkor a baloldali femorális artériába és a baloldali femorális vénába szilikonnal (Sigmacote, Sigma Chemical Co., St. Louis, MO) kezelt, fiziológiás konyhasóoldattal töltött polietilén kanült (PE-200) vezetünk be, majd összekötjük szilikonnal kezelt kanül (PE-240) 5 cm-es szekciójával, il

-22hogy így extrakorporeális, azaz testen kívüli artériovénás shunt-öt (A-V) hozzunk létre. A shunt nyitott voltát Doppler-féle mérőberendezéssel (VF-l modell, Crystal Biotech Inc., Hopkinton, MA) vizsgáljuk, a shunt helyének közelében. Az összes paramétert folyamatosan mérjük poligráf-rögzítőberendezéssel (Gould TA-4000, Oxnard, CA) 10 mm/perc papírtovábbítási sebességgel.

Kísérlet

Műtét utáni 15 percen át tartó stabilizációs periódus befejeztével elzáró trombust hozunk létre úgy, hogy a shunt-be trombogén felületet (O-szövött selyemszál, 5 cm hosszú, az Ethicon Inc., Somerville, NJ terméke) vezetünk be. 4 egymást követő 15 perces shunt-periódust alkalmazunk, mimellett az első esetében hordozóanyagot juttatunk be infúzió útján, majd ezután növekvő koncentrációkban 16. vegyületet, SC-47643 jelzésű anyagot, fiziológiás konyhasóoldat és DMF keverékét vagy fiziológiás konyhasóoldat és citromsav keverékét bólusz formájában úgy, hogy a trombogén felület bejuttatását megelőző 5 perccel kezdjük az infúziót adagolni és további 15 percen át folytatjuk. Mindegyik 15 perces shunt-időszak végén a selyemszálat óvatosan eltávolítjuk, majd megmérjük. Az összes kumulatív kezelési dózist követően közvetlenül egy 5. shunt-öt alkalmazunk, hogy megállapítsuk a nyitottság időtartamát, amelyet a teljes elzáródáshoz szükséges idővel fejezünk ki. A trombus tömegét úgy határozzuk meg, hogy levonjuk a shunt eltávolítása után mért szál-tömegből a szál kezdeti tömegét. Az első shunt alkalmazása előtt, illetve mindegyik shunt-időszak után artériális vérmintát veszünk abból a célból, hogy meghatározhassuk a teljes vérben a kollagénnel kiváltott vérlemezve-aggregálódást, a trombinnal kiváltott vérlemezkedegranulálódást (vérlemezke ATP leadása), a protrombin-időt és a vérlemezkeszámot. Mindegyik shunt-periódusban a kezdet után 10 perccel vérzési időket is mérünk.

Hematológiai tanulmányok

Sysmex KI000 típusú berendezést használva (a berendezést a Baxter Laboratories, McGraw Park, IL szállítja) vérlemezke-, WBC-, RBC- és hemato-23 krit-meghatározásokat végzünk teljes vérből, amelyet 2 mg/ml koncentrációjú etilén-diamino-tetraecetsav-dinátriumsó-oldatban gyűjtöttünk.

A teljes vérben a vérlemezkék aggregálódását és az ATP leadását úgynevezett lumi-aggregációs módszerrel mérjük, lumiaggregométer (Chrono-log, Havertown, PA) használatával úgy, hogy mérjük az impedancia (vérlemezkék aggregálódása esetében) és a fényáteresztés (ATP-leadása vonatkozásában) változását 1000 fordulat/perc sebességgel kevert és 37 °C-on tartott teljes vér szuszpenzióban. Vérmintákat veszünk 0,01 M nátrium-citrát-oldatban, majd az így kapott oldatot 50 %-os hígításnak vetjük alá olyan fiziológiás sóoldattal, amelyhez 0,5 mM mennyiségben kalciumot adagoltunk (25 μΐ 0,02 M kalciumklorid-oldat és 20 μΐ, a Chrono-log cég által gyártott luciferol alkalmazásával). A végtérfogat 1 ml. Az aggregációt 2 μg/ml koncentrációban adagolt kollagénnel váltjuk ki, miközben egy másik mintában a vérlemezkék degranulálódását követjük 0,5 U/ml egységben trombin (Chrono-log, Haweretown, PA) adagolása útján, illetve követve a változásokat 6 percen át az impedancia és a lumineszcenica vonatkozásában. A protrombin-időt (PT) mikromintákkal dolgozó koagulációs elemzővel (Ciba Coming 512, Coming, NY) követjük. A vérzési időt úgy mérjük, hogy a gumiba (Surgicutt, ITC Corp., Edison, NJ) bemetszést végzünk, majd a rögképződés idejét mérjük.

Hatóanyagok

A 16. vegyületet [1 + 0,03, 3 + 0,1 és 5 + 0,3 mg/kg intravénásán (bólusz) + mg/kg/óra intravénásán (infúzió)] szolubilizáljuk 5 % DMF-ot tartalmazó fiziológiás sóoldatban, majd szériahígítást végzünk megfelelő koncentrációk beállítása céljából.

Statisztikai elemzés

A kapott eredményeket a 2-4. táblázatokban adjuk meg. Mindegyik érték az átlagérték és a standard hiba formájában van megadva. A változás statisztikailag szignifikáns módját az alapértéktől vonatkoztatva megfelelő variancia-elemzéssel és az úgynevezett Student-féle t-teszttel állapítjuk meg. A különbségeket akkor íl

-24tekintjük szignifikánsnak, ha P értéke kisebb mint 0,05.

A 2. táblázatban megadjuk az elzáródásos trombus képződés gyakoriságát a kezelési időszakokban és ezt követően a megadott értékek olyan csoportokba tartozó állatok számát jelentik, amelyeknél nem következett be a shunt-on keresztül véráramlás és a shunt már nem nyitott. A kutyákat a kezelést követően 60 percen át figyeljük.

2. táblázat

Kísérleti csoport	1. periódus kontroll hordozóanyag	2. periódus kezelés 1. dózissal	2. periódus kezelés 1. dózissal	2. periódus kezelés 1. dózissal	Kezelés után
Kontroll (5% DMF)	4/4	2/4	1/4	4/4	4/4
16. vegyü- let	4/4	2/4	1/4	0/4	3/4
Kontroll (ecetsav)		5/5	5/5	5/5	5/5

3. táblázat

A 16. vegyület	íatása a trombus tömegére és a vérzési időre
Kísérleti csoport	N	Shunt-periódus	Trombus tömege (mg)	Vérzési idő (másodperc)
Kontroll	4	bázisvonal		119 ±18
(5% DMF)	4	1 - hordozó	58 ±5	116 ±27
	4	2 - 1. dózis	56 ±5	120 ±15
	4	3-2. dózis	55 ±5	104 ±15
	4	4-3. dózis	63 ±5	121 ±127
16. vegyület	4	bázisvonal		101 ± 11
	4	1 - hordozó	68 ±5	84 ±8
	4	2 - 1. dózis	52 ±3	92 ±7
	4	3-2. dózis	27 ± 1*	128 ± 14
	4	4-3. dózis	19 ± 2	241 ±23 *

Kísérleti csoport	N	Shunt-periódus	Trombus tömege (mg) -	Vérzési idő (másodperc)
Kontroll	5	bázisvonal		103 ± 14
(ecetsav)	5	1 - hordozó	80 ±5	80 ±6
	5	2-1. dózis	69 ±4	88 ± 10
	5	3-2. dózis	65 ±7	93 ± 18

Az összes érték mint átlagérték ± standard különbség van megadva. Az öszszes paramétert közvetlenül azután rögzítettük, hogy mindegyik shunt-periódus befejeződött.

* Student-féle t-teszttel meghatározva kezelés előtti állapothoz képest, P < 0,05.

· · • · ·* · *

rc rc r- γί	Γ' ΜΟ M2 N- >	O Cl 00 22
-Η -Η Ή -H -H	-H -H -Η -H -H	-Η -Η -H _n
OO oo n o	— rc Ό OO Ό	«r τ
i£> sű Ό Ό IH	ΓΤ Tf 'T rc rc	ic m m
r—*	T—‘ »—* i—·”—	t—<

rc <n	£2 22 00 2	Cl Cl 00 00
-Η -H	-H -H * -n *	-Η -Η -Η -H
Ci rc	_, Γ- _ —	rc rc — rc
Ό Ό	CrtXrtX	rc rc rc rc
	1—1

o
	tű
>	V u.
	tű
Ή	tű W
G	o
C	Λί
'£	N o

		*	*
lO		00	00
-H	+1	-H	-H
Ci	OO
			r-

Az összes érték mint átlagérték ± standard különbség van megadva. Az összes paramétert közvetlenül azután rögzítettük hogy mindegyik shunt-periódus befejeződött. * = Student-féle t-teszttel meghatározva kezelés előtti állapothoz képest, P < 0,05.

il

-27A találmányt a következő kiviteli példákkal kívánjuk megvilágítani. A példákban hasznosított védett aminosavakat a Bachem Bioscience Inc. cégtől szereztük be. Az aminocsoportjukon védett N-hidroxi-szukcinimid-észterek alkalmazása kizárja BOP-C1 használatát (lásd a 14. vegyület előállítását). Valamelyik enantiomerben dúsított nipekotinsav-metil-észterek elkülönítését a racém anyagból királis rezolválással végezzük [Akkerman, A.M. Rec. Trav. Chim Pays-Bas, 70, 899 (1951)]. Minden más vegyszert az Aldrich Chemical Co., Inc. cégtől szereztünk be. A nagy felbontóképességű lH-NMR-spektrumokat Bruker AC-360 típusú spektrométerrel 360 MHz-nél vesszük fel, a kapcsolási konstansokat Herzben adjuk meg. Az olvadáspontok Mel-Temp II típusú olvadáspont-meghatározó berendezésben kerülnek meghatározásra, nem korrigált értékek. A mikroelemzéseket a Robertson Microlit Laboratories, Inc., Madison, New Jersey vagy a The R. W. Johnson Pharmaceutical Research Institute Analytical Department cég végezte. A végtermékek tisztítása átkristályosítással, illetve átcsapatással történt szokásosan alkalmazott szerves oldószerekből és/vagy a Merek cég silica gel-60 típusú szilikagéljét alkalmazva oszlopkromatográfiásan. A tisztításokat a Beckman/Waters HPLC System és a Phenomenex-Ultracarb 5 ODS(30) oszlop (100 mm · 4,6 mm) kombinációjával hajtottuk végre, az utóbbi esetben folyadékfázisként vizes acetonitrilt használva, jellegzetesen 10 térfogat% acetonitril és 90 térfogat% víz keverékét. A példákban és a leírás további részeiben a következő rövidítéseket használjuk:

C = acetilcsoport Bn vagy Bzl = benzilcsoport Boc = terc-butoxi-karbonilcsoport BOP-C1 = bisz(2-oxo-3-oxazolidinil)-foszfmsav-klorid Cbz = benzil-oxi-karbonilcsoport

DiBAL = diizobutil-aluminium-hidrid

EDC = etil-dimetilamino-propil-karbodiimid

EDTA = etilén-diamin-tetraecetsav ····«««« · · · • · · · · · • · · · · · « • « · · · • *«» ··· ·» -28HOBT = hidroxi-benztriazol i-Pr = izopropilcsoport NMM = N-metil-morfolin Nip = nipekotilcsoport ( ha csak másképpen nem jelezzük, racém a 3-helyzetnél) PTSA = p-toluol-szulfon-sav

TFA = trifluor-ecetsav

1. példa - l-N^a-Boc-D-Lys-S-(+)-Nip-P-Ala-OH (14. vegyület) °C-on 2,9 g (7,74 mmól) N^a-Boc-D-Lys-(Cbz)-OH és 80 ml diklór-metán keverékéhez hozzáadunk 1,96 g (7,7 mmól) BOP-Cl-t és 8,83 ml (7,7 mmól) NMM-t. Az így kapott keveréket 30 percen át keverjük, majd hozzáadunk 1,39 g (7,7 mmól) S-(+)-nipekotinsav-metil-észter-hidrokloridot és 0,83 ml NMM-t. Az így kapott keveréket ezután 5 °C-on 2 órán át keverjük, majd 50 ml telített vizes ammónium-klorid-oldattal hígítjuk. A szerves fázist a vizes fázistól elválasztjuk, magnézium-szulfát fölött szárítjuk és bepároljuk, üveges csapadékot kapva. Ezt azután flash-kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként 4 térfogat% etanolt tartalmazó diklór-metánt használva így fehér habként N^a-Boc-D-Lys(Cbz)-S-(+)-Nip-OMe-t kapunk.

1H-NMR (CDCI3) δ: 7,30 (m, 5H), 5,50 (m, 1H), 5,09 (s, 2H), 4,61 (m,lH), 3,92 (m,lH), 3,66 (s, 3H), 3,20 (m, 4H), 2,79 (m, 1H), 2,51 (m,lH), 2,12 (m, 1H), 1,50-1,80 (m,10H), 1,39 (s, 9H).

Tömegspektrum (MS) m/e = 506 (MH⁺).

Szobahőmérsékleten 3,52 g (7,0 mmól) N^a-Boc-D-Lys-(Cbz)-S-(+)-NipOMe 25 ml THF-nal készült oldatához 3 perc leforgása alatt cseppenként hozzáadjuk 0,19 g lítium-hidroxid 15 ml vízzel készült oldatát, majd az így kapott elegyet 6 órán át keverjük és ezután bepároljuk. Az ekkor kapott fehér színű habot 80 ml diklór-metánnal szobahőmérsékleten felzagy óljuk, majd egymás után hozzáadunk 2,43 g (7,0 mmól) Η-β-Ala-OBn-PTSA-t, 5 mg HOBT-t, 1,98 g (10,4 mmól) EDC · HCl-t és 0,76 ml (7,0 mmól) NMM-t. Az így kapott reakcióelegyet 13 órán át keverjük, majd 50 ml telített vizes ammónium-klorid-oldattal hígítjuk

-29és a fázisokat szétválasztjuk. A szerves fázist magnézium-szulfát fölött szárítjuk, majd bepároljuk. A kapott fehér színű habot flash-kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként 3-4 térfogat% etanolt tartalmazó diklór-metánt használva. így fehér habként N^a-Boc-D-Lys(Cbz)-S-(+)-Nip-6-Ala-OBn-t kapunk. 1H-NMR (CDCI3) δ: 7,35 (m,10H), 6,29 (m, 1H), 5,45 (m, 1H), 5,12 (s, 2H), 5,05 (s, 2H), 5,00 (m,lH), 4,55 (m,lH), 4,32 (m,lH), 3,48 (m, 2H), 3,19 (m, 4H), 2,53 (m, 3H), 2,21 (m, 1H), 1,84 (m,lH), 1,48-1,72 (m, 9H), 1,42 (s, 9H). MS m/e = 653 (MH⁺).

Parr-féle hidrogénező berendezésben 0,80 g (1,22 mmól) N^a-Boc-DLys(Cbz)-S-(+)-Nip-fi-Ala-OBn 15 ml THF-nal készült oldatához nitrogéngázatmoszféra alatt hozzáadunk 5 ml AcOH-t, 10 ml vizet és 0,09 g 10 tömeg% fémtartalmú szénhordozós palládiumkatalizátort. Az így kapott reakcióelegyet ezután szobahőmérsékleten és 50 font/négyzethüvelyk nyomáson 21 órán át hidrogénezzük, Celite márkanevű szűrőanyagon átszűrjük és közel 5 ml térfogatra bepároljuk. Az így kapott oldatot ezután 60 ml dietil-éterrel kezeljük, amikor fehér csapadék válik ki. Ezt kiszűrjük, majd liofílizáljuk, a 14. vegyületet kapva 52-60 °C olvadáspontú, színtelen pelyhes kristályok formájában.

fH-NMR (DMSO-d₆) δ: 7,85 (m, 1H), 6,83 (d, J=7,1H), 4,34 (d, J=12, 1H), 4,22 (m, 1H), 3,60 (m, 2H), 3,41 (m, 2H), 2,98 (t, >11,1H), 2,88 (m, 1H), 2,69 (m, 2H), 2,35 (m, 2H), 2,12 (m,lH), 2,03 (m, 1H), 1,70 (m, 2H), 1,4-1,6 (m, 8H), 1,35 és 1,38 (pr. s, 8,5:1,9H), 1,16 (m, 2H).

IR-spektrum (KBr) 3450-2860, 1709,1641 cm'l.

MS m/e = 429 (MH⁺).

Fajlagos forgatóképesség: [cc]2⁵d = -15,20° (c = 0,63, MeOH).

Elemzési eredmények a C2OH36N4O5 · C2H4O2 képlet (molekulatömeg = 488,6) alapján:

számított: C% = 54,08, H% = 8,25, N% - 11,47; talált: C% = 54,64, H% = 8,26, N% = 10,79.

• ··· « «a « * ,_β • · ·· · ·

2. példa - N«-Boc-L-Lys(Cbz)-Nip-B-OBn (1. vegyület)

Az 1. példában ismertetett módon eljárva, de kiindulási anyagként N^a-Boc-D-Lys(Cbz)-OH-t és racém nipekotinsav-metil-észtert használva üveges csapadék formájában a cím szerinti vegyületet kapjuk.

1H-NMR (CDCI3) δ: 7,29 (m, 10H), 6,51 (m, 1H), 5,39 (m, 1H), 5,11 (s, 2H), 5,06 (s, 2H), 4,94 (m, 1H), 4,54 (m, 2H), 4,18 (m,lH), 4,02 (d, >10,1H), 3,61 (m, 1H), 3,48 (m, 2H), 3,17 (m, 4H), 2,54 (m, 3H), 2,20 (m,lH),l,83 (m, 1H), 1,67 (m, 2H), 1,51 (m, 4H), 1,39 (s, 9H).

MS m/e = 653 (MH⁺).

Elemzési eredmények a C35H48N4O6 · 1,5H2O képlet (molekulatömeg = 679,8) alapján:

számított: C% = 61,84, H% = 7,56, N% = 8,24;

talált: C% = 62,00, H% = 7,25, N% = 8,23.

3. példa - N^a-Boc-L-Lys-Nip-B-Ala-OH (2. vegyület)

Az 1. vegyületnek az 1. példában ismertetett módon végrehajtott hidrogenolízisével a cím szerinti vegyület állítható elő fehér hab formájában.

1H-NMR (DMSO-dó) δ: 8,00 (m, 1H), 7,86 (m, 1H), 4,29 (m, 2H), 3,82 (m, 1H), 3,11 (m, 3H), 2,70 (m, 2H), 2,53 (m, 1H), 2,31 (m, 2H), 2,17 (m, 2H), 1,41,9 (m, 10H), 1,34 és 1,36 (pr. s, 1:1,9H), 1,23 (m, 2H).

MS m/e = 429 (MH⁺).

Fajlagos forgatóképesség: [apSp = +0,85° (c = 0,82, MeOH).

Elemzési eredmények a C2OH36N4O6 · 1,5H2O képlet (molekulatömeg = 518,6) alapján:

számított: C% = 53,27, H% = 8,16, N% = 10,80;

talált: C% - 53,61, H% = 8,18, N% - 10,47.

4. példa - N^a-Boc-D-Lys-Nip-B-Ala--OH (3. vegyület)

Az 1. példában ismertetett módon racém nipekotinsav-metil-észterből és N^a-Boc-D-Lys(Cbz)-OH-ból fehér hab formájában N^a-Boc-L-Lys(Cbz)-Nip-fi-OBn állítható elő.

··»· »1*4 „ φ • · 99 « » * · ***_β · ♦· • ♦·« «·· >♦*

-31 ÍH-NMR (CDCI3) δ: 7,32 (m, 10Η), 6,59 (m, 1H), 5,45 (m, 1H), 5,12 (s, 2H), 5,07 (s, 2H), 4,94 (m, 1H), 4,56 (m, 1H), 4,12 (m, 1H), 3,51 (m, 2H), 3,17 (m, 3H), 2,57 (m, 2H), 2,21 (m, 1H), 1,89 (m, 1H), 1,45-1,79 (m, 11H), 1,41 (s, 9H). MS m/e = 653 (MH+).

Az utóbbi vegyületből az 1. példában ismertetett hidrogenolízis alkalmazásával a cím szerinti vegyület állítható elő 48-54 °C olvadáspontú, színtelen pelyhes kristályok alakjában.

1H-NMR (DMSO-d₆) 5: 7,96 (m, 1H), 6,82 (m, 1H), 4,30 (m, 2H), 3,81 (m, 1H), 3,12 (m, 4H), 2,69 (m, 2H), 2,56 (m, 1H), 2,33 (m, 2H), 2,14 (m, 2H), 1,80 (m, 2H), 1,4-1,7 (m, 9H), 1,32 és 1,34 (pr. s, 1:1,9H), 1,22 (m, 2H). IR-spektrum (KBr) 3580-2770, 1711, 1642 cm-¹.

MS m/e = 429 (MH⁺).

Fajlagos forgatóképesség: [α]25ρ = -7,78° (c = 1,71, MeOH)

Elemzési eredmények a C2OH36N4O6 · 2C2H4O2 · 0,5H₂O képlet (molekulatömeg = 557,6) alapján:

számított: C% = 51,69, H% = 8,13, N% = 10,05;

talált: C% = 51,46, H% = 8,11, N% =10,10.

5. példa - N^a-Boc-D-Lys-Nip-L-Asp-OMe (18. vegyület)

Az 1. példában ismertetett módon H-L-Asp(OBn)-OMe-ból és N^a-Boc-D-Lys(Cbz)-Nip-OH-ból üveges csapadék formájában N^a-Boc-D-Lys(Cbz)-Nip-L-Asp(OBn)-Ome állítható elő.

ÍH-NMR (CDCI3) δ: 7,36 (m, 10H), 6,84 (m, 1H), 5,40 (m, 1H), 5,14 (s, 2H), 5,09 (s, 2H), 4,88 (m, 2H), 4,54 (m, 1H), 4,30 (m, 1H), 3,68 (s, 3H) 3,19 (m, 3H) 3,03 (m, 1H), 2,89 (m, 1H), 2,29 (m, 1H), 1,43-2,06 (m, 12H), 1,40 (s, 9H).

MS m/e = 711 (MH⁺).

Az utóbbi vegyület 1. példa szerint végrehajtott hidrolízisekor a cím szerinti vegyület különíthető el fehér hab formájában.

^-NMR (DMSO-d₆) δ: 8,33 (m, 1H), 6,77 (d, J=7,1H), 4,32 (m, 3H), 3,82 (m, 1 H), 3,59 (s, 3H), 2,96 (m, 2H), 2,73 (m, 3H), 2,46 (m, 2H), 2,34 (m, 1H), 1,79 ··*· ·*.« * * ·· · fe • ··> · «· _ v » · te * ··· «·|»

-32(m, 3H), 1,4-1,7 (m, 8H), 1,34 és 1,37 (pr. s, 1:1,9H), 1,27 (m, 2H).

MS m/e = 487 (MH⁺);

Fajlagos forgatóképesség: [α]25θ = -3,57° (c - 0,56, MeOH)

Elemzési eredmények a C22H38N4O6 · C2H4O2 · H2O képlet (molekulatömeg = 564,6) alapján:

számított: C% = 51,05, H% = 7,85, N% = 9,92; talált: C% = 50,89, H% = 7,88, N% = 9,74.

6. példa - H-L-Lys-Nip-B-Ala-OH (4. vegyület)

Szobahőmérsékleten 0,30 g (0,70 mmól) 2. sz. vegyület 10 ml metanol és 10 ml víz elegyével készült oldatához hozzáadunk 0,50 ml tömény sósavoldatot, majd az így kapott elegyet egy órán át keveijük és ezután bepároljuk, közel 2 ml térfogatú olajat kapva. Ehhez az olajhoz hozzáadunk 20 ml acetonitrilt, majd szűrést végzünk, ezt követően pedig 20-20 ml dietil-éterrel háromszor mosást és szárítást. így a cím szerinti vegyületet kapjuk 65-75 °C olvadáspontú, fehér színű por alakjában.

^JH-NMR (DMSO-d₆) δ: 8,23 (m, 3H), 8,06 (m, 3H), 4,33 (m, 2H), 3,73 (m, 4H), 3,25 (m, 2H), 3,01 (m, 1H), 2,72 (m, 2H), 2,44 (m, 1H), 2,34 (m, 2H), 1,51,8 (m, 6H), 1,35 (m, 4H).

MS m/e = 329 (MH⁺)· Elemzési eredmények a C15H28N4O4 · 2HC1 · 2H2O képlet (molekulatömeg =

437,4) alapján:

számított: C% = 41,19, H% = 7,84, N% =12,81; talált: C% = 40,97, H% = 7,75, N% = 12,44.

7. példa - 7-N-(N^e-Amíno-kaproil)-Nip-B-OH (5. vegyület)

Az 1. példában ismertetett módon racém nipekotinsav-metil-észteről és Ν^ε-BOC-amino-kapronsav-N-hidroxi-szukcinimid-észterből N-(N^e-Boc-amino-kaproil)-Nip-6-Ala-OBn-t állítunk elő olajos csapadék formájában.

¹ H-NMR (CDCI3) δ: 0,34, (m, 5H), 6,51 (m, 1H), 5,12 (s, 2H), 4,60 (m, 1H), 4,39 (m, 1H), 3,90 (m, 1H), 3,71 (t, 1H), 3,52 (m, 3H), 3,19 (m, 4H), 2,59 (m, ' il

2H), 2,30 (m, 2H), 1,85 (m, 3H), 1,63 (m, 2H), 1,51 (m, 2H), 1,42 (s, 9H), 1,34 (m, 2H).

MS m/e = 504 (MH⁺).

Az előző bekezdés szerint előállított vegyület 1. példában ismertetett módon való hidrogenolízise, majd savas hidrolízis útján állítható elő a cím szerinti vegyület üveges csapadék formájában.

ÍH-NMR (DMSO-dő) 5: 8,18 (t, J=5,1H), 8,04 (széles s, 3H), 4,28 (m, 2H), 3,78 (m, 2H), 3,20 (m, 3H), 2,99 (t, J=12,1H), 2,71 (d, J=6,2H), 2,39 (m, 2H), 2,31 (m, 2H), 2,16 (m, 1H), 1,79 (m, 1H), 1,61 (m, 4H), 1,42 (t, J=6,2H), 1,28 (m, 2H), 1,19 (m, 1H).

MS m/e = 314 (MH⁺).

Elemzési eredmények a C15H27N3O4 · 2HC1 képlet (molekulatömeg = 386,3) alapján:

számított: C% - 46,04, H% = 7,57, N% = 10,88; talált: C% = 45,91, H% = 7,63, N% = 11,17.

8. példa - N-[3-(4-Piperidinil-propionil)]-Nip-C-OH (17. vegyület)

Az 1. példában ismertetett módon 3-(4-piridinil)-akrilsavból és racém nipekotinsav-metil-észterből üveges csapadék formájában N-[3-(4-piridinil-akriloil)J-Nip-B-Ala-OBn állítható elő.

ΪΗ-NMR (CDCI3) δ: 8,61 (d, J=4Hz, 2H), 7,52 (d, J=15Hz, 1H), 7,35 (m, 7H) 7,03 (d, J=15Hz, 1H), 6,58 (m, 1H), 5,12 (s, 2H), 4,40 (m, 1H), 3,89 (m, 1H), 3,51 (m, 2H), 3,38 (m, 2H), 2,60 (t, J=6Hz, 2H), 2,31 (m, 1H), 1,97 (m, 2H), 1,74 (m, 1H), 1,56 (m,lH).

MS m/e = 422 (MH⁺).

Az utóbbi vegyületből 0,56 g (1,33 mmól) 20 ml etanol és 10 ml víz elegyével készült oldatához nitrogéngáz-atmoszféra alatt hozzáadunk 0,66 ml, dioxánnal készült 4,0 M sósavoldatot és 0,060 g platina(IV)-oxidot. Az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 50 font/négyzethüvelyk nyomáson 22 órán át hidrogénezzük, majd Celite márkanevű szűrőanyagon átszűrjük és a szűrletet kö-34zel 5 ml térfogatra bepároljuk. Az így kapott oldathoz hozzáadunk 30 ml acetonitrilt, majd szűrést, ezt követően 20-20 ml dietil-éterrel háromszor mosást és végül szárítást végzünk. így halványsárga hab formájában a cím szerinti vegyületet kapjuk.

iH-NMR (DMSO-d6) δ: 9,02 (széles s, 2H), 8,03 (m, 1H), 7,46 (m, 1H), 4,28 (t, J=7,1H), 4,11 (m, 1H), 3,79 (m, 1H), 3,44 (t, J=7,1H), 3,19 (m, 3H), 3,06 (t, J=12,1H), 2,75 (d, >11,1H), 2,53 (m, 1H), 2,32 (m, 4H), 2,12 (m, 1H), 1,77 (m, 2H), 1,4-1,7 (m, 7H), 1,27 (m, 2H), 1,18 (t, J=6,1H).

MS m/e - 340 (MH⁺).

Elemzési eredmények a C47H29N3O4 · 2HC1 képlet (molekulatömeg = 412,4) alapján:

számított: C% = 49,52, H% = 7,58, N% = 10,19; talált: C% = 49,15, H% = 7,02, N% = 10,48.

A C47H29N3O4 képletre számított pontos protonált tömeg: számított: 340,2236;

talált: 340,2245.

9. példa - N^a-Ac-L-Lys-Nip-Gly-OH (6. vegyület)

Az 1. példában ismertetett módon N^a-Ac-L-Lys(Boc)-OH-ból és racém nipekotinsav-metil-észterből üveges csapadék formájában N^a-Ac-L-Lys(Boc)-Nip-Gly-OBn állítható elő.

ÍH-NMR (CDCI3) δ: 7,35 (m, 5H), 6,97 (m, 1H), 6,38 (m, 1H), 5,14 (s, 2H), 4,70 (m, 1H), 4,46 (m, 1H), 4,06 (dd, J=5,16 Hz, 2H), 3,71 (m, 1H), 3,10 (m, 2H), 1,99 (s, 3H), 1,91 (m, 2H), 1,64 (m, 1H), 1,41-1,60 (m, 1H), 1,39 (s, 9H). MS m/e = 547 (MH⁺).

Az utóbbi vegyületet az 1. példában ismertetett módon hidrogenolízisnek, majd ezután TFA segítségével Boc-eltávolításnak vetjük alá (a módszert illetően lásd Bodanszky, M.: “The Practice of Peptide Synthesis”; a könyv 1984-ben a Springer Verlag gondozásában New York-ban jelent meg). így a cím szerinti vegyületet kapjuk 40-55 °C olvadáspontú, cserszínű por alakjában.

♦ · · · »··· j : ...· .:. ·..

-35Ih-NMR (DMSO-d^) δ: 8,24 (t, J=6,1H), 8,03 (d, J=8,1H), 7,75 (széles, s, 3H), 4,24 (m, 1H), 3,72 (t, J=6,2H), 3,61 (m, 2H), 2,72 (m, 2H), 1,83 (s, 3H), 1,78 (m, 2H), 1,63 (m, 2H), 1,4-1,6 (m, 8H), 1,28 (m, 4H).

MS m/e = 357 (MH⁺);

Elemzési eredmények a C16H28N4O5 · 3C2HF3O2 képlet (molekulatömeg =

698,5) alapján:

számított: C% = 37,83, H% = 4,47, N% = 8,02;

talált: C% = 37,91, H% = 4,89, N% = 8,47.

10. példa - N^a-Ac-L-Lys-Nip-B-Ala-OH (7. vegyület)

Az 1. példában ismertetett módon N^a-Ac-L-Lys(Boc)-OH-ból és racém nipekotinsav-metil-észterből fehér hab formájában N^a-Ac-L-Lys(Boc)-Nip-B-Ala-OBn állítható elő.

ÍH-NMR (CDCI3) δ: 7,34 (m, 5H), 6,53 (m, 2H), 5,12 (s, 2H), 4,58 (m, 1H), 4,10 (m, 1H), 3,72 (m, 1H), 3,54 (m, 2H), 3,11 (m, 3H), 2,59 (m, 2H), 2,24 (m, 1H), 2,01 (s, 3H), 1,88 (m, 1H), 1,73 (m, 2H), 1,52 (m, 8H), 1,40 (s, 9H), 1,31 (m, 1H).

MS m/e = 561 (MH⁺).

Az utóbbi vegyületet az 1. példában ismertetett módon hidrogenolízisnek, majd a 6. példában ismertetett módon savas hidrolízisnek alávetve a cím szerinti vegyületet kapjuk 53-67 °C olvadáspontú, fehér színű hab formájában.

ÍH-NMR (DMSO-d₆) δ: 8,13 (m, 1H), 8,00 (m, 1H), 7,91 (d, J=15,3H), 4,64 (m, 1H), 4,36 (m, 1H), 3,87 (m, 1H), 3,66 (m, 2H), 3,23 (m, 3H), 2,99 (m, 1H), 2,68 (m, 2H), 2,59 (m, 1H), 2,38 (m, 2H), 2,11 (m, 1H), 1,80 (s, 3H), 1,63 (m, 1H), 1,4-1,6 (m, 5H), 1,24 (m, 3H).

MS m/e = 371 (MH⁺).

Elemzési eredmények a C17H3QN4O6 · 2HC1 · 2H2O képlet (molekulatömeg = 479,4) alapján:

számított: C% = 42,59, H% = 7,57, N% = 11,69;

talált: C% = 43,83, H% = 7,79, N% = 10,91.

• · · il

11. példa - N^a-Ac-L-Arg-Nip-fi-Ala-OH (8. vegyület)

Az 1. példában ismertetett módon N^a-Boc-L-Arg(Cbz2)-OSu-ból és racém nipekotinsav-metil-észterből üveges anyag formájában N^a-Boc-L-Arg(Cbz)-Nip-β-Ala-OBn állítható elő.

1H-NMR (CDCI3) δ: 7,33 (m, 10H), 6,69 (m, ÍH), 5,70 (m, ÍH), 5,13 (s, 2H), 5,03 (s, 2H), 4,59 (m, 1H),4,29 (m, ÍH), 3,52 (m, 2H), 3,28 (m, ÍH), 3,09 (m, 3H), 2,60 (m, 3H), 2,18 (m, ÍH), 1,49-1,90 (m, 11H), 1,42 (s, 9H).

MS m/e = 681 (MH⁺).

Az utóbbi vegyületet az 1. példában ismertetett módon hidrogenolízisnek alávetve a cím szerinti vegyületet kapjuk 47-55 °C olvadáspontú, fehér színű hab alakjában.

iH-NMR (DMSO-d₆) δ: 9,53 (m, ÍH), 7,85 (m, 2H), 6,96 (m, ÍH), 4,32 (m, 2H), 3,84 (m, ÍH), 3,38 (m, 2H), 3,03 (m, 4H), 2,20 (m, 3H), 1,74 (m, 2H), 1,4-

1,7 (m, 8H), 1,35 (s, 9H), 1,24 (m, 2H).

MS m/e = 457 (MH⁺).

Elemzési eredmények a C2QH36N5O6 · 1,5C2H4O2 (molekulatömeg = 546,6) alapján:

számított: C% = 50,54, H% = 7,74, N% = 15,37;

talált: C% = 50,24, H% = 7,96, N% =15,26.

12. példa - N^a-Boc-L-Lys-Nip-y-amino-vajsav (9. vegyület)

Az 1. példában ismertetett módon N^a-Boc-L-Lys(Cbz)-OH és racém nipekotinsav-metil-észterből N^a-Boc-L-Lys(Cbz)-Nip-y-amino-vajsav-benzil-észter állítható elő üveges anyagként.

1H-NMR (CDCI3) Ö: 7,33 (m, 10H), 6,48 (m, ÍH), 6,16 (m, ÍH), 5,40 (m, ÍH), 5,11 (s, 2H), 5,08 (s, 2H), 4,89 (m, ÍH), 4,58 (m, ÍH), 4,07 (m, ÍH), 3,22 (m, 5H), 2,52 (m, ÍH), 2,40 (m, 2H), 1,50-2,30 (m, 12H), 1,42 (s, 9H), 1,33 (m, ÍH).

MS m/e = 667 (MH⁺).

Az utóbbi vegyületet az 1. példában ismertetett módon hidrogenolízisnek ··«« ····

-37alávetve az cím szerinti vegyületet kapjuk 65-71 °C olvadáspontú, fehér színű habként.

1H-NMR (DMSO-dö) δ: 8,25 (m, 1H), 6,87 (m, 1H), 4,31 (m, 3H), 3,74 (m, 2H), 3,15 (m, 2H), 2,98 (m, 3H), 2,69 (m, 2H), 2,10 (m, 3H), 1,76 (m, 3H), 1,4-

1,7 (m, 9H), 1,31 (s, 9H), 1,21 (m, 2H).

MS m/e = 443 (MH⁺).

Elemzési eredmények a C21H38N4O6 · 2C2H4O2 képlet (molekulatömeg = 562,7) alapján:

számított: C% = 53,37, H% = 8,24, N% = 9,96; talált: C% = 53,94, H% = 8,17, N% = 9,70.

13. példa - H-D-Lys-Nip-p-Ala-OH (10. vegyület)

Ha a 6. példában ismertetett módon a 3. vegyületet savas hidrolízisnek vetjük alá, akkor az cím szerinti vegyületet kapjuk 108-128 °C olvadáspontú, krémszínű por alakjában.

1H-NMR (DMSO-dó) δ: 8,28 (m, 3H), 8,05 (m, 3H), 4,31 (m, 2H), 3,84 (m, 2H), 3,25 (m, 2H), 3,09 (m, 2H), 2,72 (m, 3H), 2,37 (m, 3H), 1,80 (m, 1H), 1,5-

1,7 (m, 6H), 1,33 (m, 4H).

MS m/e = 329 (MH⁺).

Elemzési eredmények a C45H28N4O4 · 2HC1 · C2H4O2 képlet (molekulatömeg = 461,4) alapján:

számított: C% = 44,26, H% = 7,43, N% = 12,14; talált: C% = 43,98, H% = 7,27, N% = 12,29.

14. példa - N^a-Boc-D-Lys-Nip-y-amino-vajsav (11. vegyület)

Ha az 1. példában ismertetett módon N^a-Boc-D-L-Lys(Cbz)-OH-t és racém nipekotinsav-metil-észtert reagáltatunk, akkor üveges anyag formájában. N^a-Boc-L-Lys(Cbz)-Nip-Y-amino-vajsav-benzil-észtert kapunk. 7,31 (m, 10H), 6,51 (m, 1H), 6,15 (m, 1H), 5,48 (m, 1H), 5,10 (s, 1H), 5,06 (s, 2H), 4,90 (m, 1H), 4,55 (m, 1H), 4,10 (m, 1H), 3,59 (m, 1H), 3,23 (m, 5H), 2,39 (m, 2H), 2,23 (m, 1H), 1,84 (m, 2H), 1,45-1,80 (m, 10H), 1,38 (s, 9H), 1,32 (m, 1H).

-38*··*·*·· * ·· • · · · · · • · · · · · · • · · · · • ♦ · · ··· ··

MS m/e = 667 (MH⁺).

Ha az 1. példában ismertetett módon az utóbbi vegyületet hidrogenolízisnek vetjük alá, akkor 50-57 °C olvadáspontú, cser színű por alakjában a cím szerinti vegyületet kapjuk.

'H-NMR (DMSO-dö) δ: 7,97 (m, 1H), 6,91 (m, 1H), 4,32 (m, 1H), 4,22 (m, 1H), 3,82 (m, 1H), 3,02 (m, 3H), 2,71 (m, 2H), 2,52 (m, 1H), 2,29 (m, 1H), 2,17 (m, 2H), 1,84 (m, 5H), 1,4-1,7 (m, 9H), 1,33 (s, 9H), 1,19 (m, 2H).

MS m/e = 443 (MH⁺).

Elemzési eredmények a C21H3&N4O6 · C2H4O2 · 0,5H2O képlet (molekulatömeg = 571,7) alapján:

számított: C% = 42,59, H% = 7,57, N% = 11,69;

talált: C% = 43,83, H% = 7,79, N% = 10,91.

15. példa - N^a-Boc-D-Lys-Níp-GIy-OH (12. vegyület)

Az 1. példában ismertetett módon N^a-Boc-D-Lys(Cbz)-OH és racém nipekotinsav-metil-észter reagáltatása útján üveges csapadék formájában N^a-Boc-D-Lys(Cbz)-Nip-Gly-OBn állítható elő.

iH-NMR (CDCI3) 0:7,39 (m, 10H), 6,87 (m, 1H), 5,42 (m, 1H), 5,19 (s, 2H), 5,13 (s, 2H), 4,93 (m, 1H), 4,60 (m, 1H), 4,20 (m, 1H), 4,09 (m, 1H), 3,40-4,00 (m, 3H), 3,21 (m, 2H), 2,61 (m, 1H), 2,43 (m, 1H), 1,45-2,20 (m, 10H), 1,39 (s, 9H).

MS m/e = 639 (MH⁺).

Az utóbbi vegyületet az 1. példában ismertetett módon hidrogenolízisnek alávetve a cím szerinti vegyületet kapjuk 66-80 °C olvadáspontú, fehér színű pelyhek alakjában.

¹ H-NMR (DMSO-d₆) δ: 7,82 (m, 1H), 6,81 (d, J=7,1H), 4,34 (m, 2H), 4,09 (m, 1H), 3,77 (m, 1H), 3,48 (m, 1H), 3,16 (m, 2H), 2,70 (m, 3H), 2,44 (m, 2H), 2,28 (m, 1H), 1,78 (m, 2H), 1,4-1,7 (m, 8H), 1,32 és 1,35 (pr. s, 1:1,9H), 1,23 (m, 2H).

MS m/e = 415 (MH⁺).

······«· * • « · · • · · · · • · · • · · · · · ·

-39Elemzési eredmények a C19H34N4O6 · 2C2H4O2 képlet (molekulatömeg =

534.6) alapján:

számított: C% = 51,67, H% = 7,92, N% = 10,48;

talált: C% = 52,06, H% = 8,33, N% = 10,19.

16. példa - N^a-Ac-D-Lys-Nip-P-Ala-OH (13. vegyület)

Az 1. példában ismertetett módon N^a-Ac-D-Lys(Cbz)-OH és racém nipekotinsav-metil-észter reagáltatása útján üveges csapadékként X^a-Ac-D-Lys(Cbz)-Nip-B-Ala-OBn állítható elő.

1H-NMR (CDCI3) δ:7,32 (m, 10H), 6,54 (m, 1H), 6,36 (m, 1H), 5,10 (s, 2H), 5,02 (s, 2H), 4,89 (m, 2H), 4,48 (m, 1H), 4,04 (m, 1H), 3,69 (m, 1H). 3,52 (m, 2H), 3,17 (m, 3H), 2,57 (m, 2H), 2,20 (m, 1H), 1,98 (s, 3H), 1,25-1,90 (m, 10H). MS m/e = 595 (MH⁺).

Az utóbbi vegyületet az 1. példában ismertetett módon hidrogenolízisnek alávetve a cím szerinti vegyületet kapjuk 46-59 °C olvadáspontú, üveges csapadékként.

¹ H-NMR (DMSO-d^) δ: 8,11 (m, 3H), 4,70 (m, 1H), 4,33 (m, 1H). 3,74 (m, 1H), 3,38 (m, 1H), 3,19 (m, 4H), 3,00 (m, 1H), 2,68 (m, 2H), 2,21 (m. 4H), 1,82 (s, 3H), 1,76 (m, 2H), 1,4-1,7 (m, 7H), 1,24 (m, 2H).

MS m/e = 371 (MH⁺).

Elemzési eredmények a C17H3QN4O5 · 2,5C2H4O2 képlet (molekulatömeg =

520.6) alapján:

számított: C% = 50,76, H% = 7,74, N% = 10,76;

talált: C% = 51,12, H% = 8,04, N% = 10,75.

17. példa - N^a-Boc-L-Lys-(í-Pri)-Nip-3-AIa-OH (15. vegyület)

Az 1. példában ismertetett módon N^a-Boc-L-Lys(i-Pr)(Cbz)-OH-t és racém nipekotinsav-metil-észtert reagáltatva üveges anyagként N^a-Boc-L-Lys(i-Pr)(Cbz)-Nip-B-Ala-OBn-t kapunk.

¹ H-NMR (CDCI3) δ: 7,33 (m, 10H), 6,58 (m, 1H), 5,10 (s, 2H), 5,08 (s, 2H), 4,55 (m, 1H), 4,21 (m, 1H), 3,73 (m, 1H), 3,50 (m, 2H), 3,17 (m, 3H), 2,55 (m, ···· *«··

-402Η), 2,18 (m, 1H), 1,50-2,00 (m, 13H), 1,40 (s, 9H), 1,13 (d, J=8 Hz, 6H).

MS m/e = 695 (MH⁺)·

Az utóbbi vegyületet az 1. példában ismertetett módon hidrogenolízisnek alávetve a cím szerinti vegyületet kapjuk 90-123 °C olvadáspontú, fehér színű pelyhek alakjában.

1H-NMR (DMSO-dó) δ: 7,93 (m, 1H), 6,81 (d, J=7,1H), 4,36 (m, 1H), 4,24 (m, 1H), 3,60 (m, 1H), 3,37 (m, 1H), 3,10 (m, 1H), 2,91 (m, 3H), 2,62 (m, 3H), 2,39 (m, 2H), 2,14 (m, 1H), 2,05 (m, 1H), 1,4-1,8 (m, 9H), 1,34 és 1,37 (pr. s, 1:1, 9H), 1,26 (m, 3H), 1,13 (d, J=5,6 H).

IR(KBr) 3500-2830, 1704, 1638 cm-¹.

MS m/e = 471 (MH⁺).

Elemzési eredmények a C23H42N4O6 · 2C2H4O2 képlet (molekulatömeg =

590.7) alapján:

számított: C% = 54,90, H% = 8,53, N% = 9,48;

talált: C% = 54,67, H% = 8,65, N% = 9,79.

18. példa - N^a-Boc-D-Lys-R-(-)-Nip-p-Ala-OH (16. vegyület)

Az 1. példában ismertetett módon N^a-Boc-D-Lys(Cbz)-OH és R-(-)-nipekotinsav-metil-észtert reagáltatva a cím szerinti vegyületet kapjuk 42-51 °C olvadáspontú, színtelen pelyhek alakjában.

ÍH-NMR (DMSO-dé) δ: 7,95 (m, 1H), 6,82 (d, J=7,1H), 4,33 (m, 1H), 4,19 (m, 1H), 3,79 (m, 1H), 3,25 (m, 1H), 3,04 (t, >10,2 H), 2,69 (m, 2H), 2,34 (m, 1H), 2,21 (m, 1H), 2,14 (m, 2H), 1,78 (m, 2 H), 1,71 (m, 2H), 1,4-1,6 (m, 9H), 1,34 és 1,38 (pr. s, 1:8,9H), 1,20 (m, 2H).

MS m/e = 429 (MH⁺).

Elemzési eredmények a C2OH36N4O4 · 2,5C2H4O2 képlet (molekulatömeg =

578.7) alapján:

számított: C% = 51,89, H% = 8,01, N% = 9,68;

talált: C% = 52,05, H% = 7,98, N% = 9,58.

il

19. példa - N-(Ne-Amino-kaproil)-3-piperidinil-metil-amino-propionsav (19. vegyidet)

3,1 g (9,0 mmól) N-(N-Boc-amino-kaproil)-nipekotinsav és 50 ml THF oldatához hozzáadunk 1,345 g (9,0 mmól) 1,1-karbonil-diimidazolt, majd az így kapott oldatot egy órán át keverjük, -10 °C-ra lehűtjük, és ezután 20 perc leforgása alatt cseppenként hozzáadunk 36,0 ml, toluollal készült 1,0 M DiBAL-oldatot. Az így kapott reakcióelegyet további 2 órán át keverjük, majd 5,0 g citromsav 40 ml vízzel készült oldatát adjuk hozzá. Ezután 200 ml kloroformmal hígítást végzünk, majd a képződött fázisokat elválasztjuk. A vizes fázist 100 ml kloroformmal extraháljuk, majd az egyesített szerves fázisokat szárítjuk, bepároljuk, és a kapott maradékot flash-kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként 4 térfogat% etanolt tartalmazó diklór-metánt használva. így üveges anyag formájában N-(N^E-Boc-amino-kaproil)-piperidin-3-karboxaldehidet kapunk.

¹ H-NMR (CDC1₃) Ő: 9,65 (d, >8Hz, 1H), 4,58 (m, 1H), 4,10 (m, 1H), 3,65 (m, 1H), 3,45 (m, 1H), 3,22 (m, 1H), 3,14 (m, 2H), 2,46 (m, 2H), 2,33 (t, J=7 Hz, 1H), 2,09 (m, 1H), 1,5-1,8 (m, 7H), 1,39 (s, 9H), 1,33 (m, 2H).

MS m/e = 327 (MH⁺).

Az utóbbi vegyületből 0,69 g (2,12 mmól) 10 ml metanollal készült oldatához szobahőmérsékleten hozzáadunk 0,74 g (2,12 mmól) Η-β-AIa-OBn-PTSA-t és 0,13 g (2,12 mmól) nátrium-ciano-bór-hidridet. Az így kapott keveréket 2,5 órán keverjük, majd bepároljuk, fehér színű csapadékot kapva. Ezt a csapadékot megosztjuk 10 ml telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldat és 50 ml diklór-metán között, majd a fázisokat szétválasztjuk. A vizes fázist 50-50 ml diklór-metánnal kétszer extraháljuk, majd az egyesített szerves fázisokat szárítjuk, bepároljuk, végül flash-kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként 0,5 térfogat% ammónium-hidroxidot és 4-10 térfogat% etanolt tartalmazó diklór-metánt használva. így üveges anyagként N-(N^e-Boc-amino-kaproil)-3-piperidin-metil-amino-propionsav-benzil-észtert kapunk.

1H-NMR (CDCI3) 8: 7,33 (m, 5H), 5,13 (s, 2H), 4,61 (m, 1H), 4,28 (m, 1H), il ·«··«·· 9 ·>« • · ν· > · • · · · · 4 « • · « · « • ··· · 4· »4

3,70 (m, ΙΗ), 3,11 (m, 3H), 2,85 (m, 3H), 2,50 m, 4H), 2,31 (t, J=7Hz, 2H), 1,51,9 (m, 8H), 1,42 (s, 9H), 1,29 (m, 3m, 0,89 (m, 1H).

MS m/e = 490 (MH⁺).

0,28 g (0,57 mmól) N-(N^e-Boc-amino-kaproil)-3-piperidin-metil-amino-propionsav-benzil-észter és 10 ml THF oldatához szobahőmérsékleten hozzáadunk 3,4 ml 1,0 N vizes sósavoldatot, majd az így kapott reakcióelegyet 22 órán át keverjük. Ezután bepárlást végzünk, majd a kapott üveges csapadékot 25-25 ml dietil-éterrel háromszor eldörzsöljük, végül szárítjuk. Az így kapott fehér port feloldjuk 5 ml THF és 10 ml víz elegyében, majd a kapott oldatot Parr-féle hidrogénező berendezésben nitrogéngáz-áramban 0,04 g 10 tömeg% fémtartalmú szénhordozós palládiumkatalizátor jelenlétében szobahőmérsékleten 50 font/négyzethüvelyk nyomáson 20 órán át hidrogénezzük. A reakcióelegyet végül Celite márkanevű szűrőanyagon átszűrjük, majd közel 5 ml térfogatra bepároljuk. Az így kapott koncentrátumhoz 25 ml acetonitrilt adunk, majd a kivált csapadékot kiszűrjük, 25-25 ml dietil-éterrel kétszer mossuk és szárítjuk. így a cím szerinti vegyületet kapjuk 65-70 °C olvadáspontú, színtelen üveges anyagként, amelynek tisztasága 95 %-nál nagyobb nagy felbontóképességű folyadékkromatográfiás vizsgálat tanúsága szerint.

Claims (7)

1. Szabadalmi igénypontok:

   1. (I) általános képletú vegyületek - a képletben χΐ és azonos vagy eltérő jelentéssel két hidrogénatomot vagy oxigénatomot jelent;

   Y jelentése -(CH₂)_m-, -CH(NHCOR3)(CH₂)_m- vagy -CH(NH₂)(CH₂)_mképletű csoport;

   A jelentése NHR.1, -C(NH)NH₂ vagy nitrogénatomot tartalmazó gyűrűs cikloalkilcsoport, éspedig piperidin-2-il-, piperidin-3-il-, piperidin-4-il-, pirrolidin-2-il- és pirrolidin-3-il-csoport közül megválasztott csoport;

   Z jelentése -(CH₂)_n- vagy -CH(CO₂R4)(CH₂)_n- képletü csoport;

   R1 jelentése hidrogénatom, alkilcsoport vagy -CH(NH)NH₂ csoport;

   R^ jelentése hidrogénatom vagy alkilcsoport;

   R^ jelentése alkoxi- vagy alkilcsoport;

   RŐ jelentése hidrogénatom, alkilcsoport vagy aralkilcsoport;

   m értéke 0, 1, 2 vagy 3;

   n értéke 0, 1 vagy 2.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti vegyületek, azzal jellemezve, hogy Z jelentése -(CH₂)₂- képletü csoport.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti vegyületek, azzal jellemezve, hogy RÍ jelentése hidrogénatom.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti vegyületek, azzal jellemezve, hogy R^ jelentése hidrogénatom.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti vegyületek, azzal jellemezve, hogy R^ jelentése terc-butoxicsoport.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti vegyületek, azzal jellemezve, hogy R^ jelentése metilcsoport.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti vegyületek, azzal jellemezve, hogy Z jelentése -CH(CO₂R4)(CH₂)- képletü csoport.