HUT57293A

HUT57293A - Process for fabric treating

Info

Publication number: HUT57293A
Application number: HU911225A
Authority: HU
Inventors: Mohsen Zakikhani
Original assignee: Albright & Wilson
Priority date: 1990-04-12
Filing date: 1991-04-12
Publication date: 1991-11-28
Also published as: NO911431D0; FI911743A; PT97362A; IE911218A1; FI911743A0; ZA912554B; CN1055567A; JPH04222278A; AU7428491A; HU911225D0; CA2039632A1; EP0451665A1; BR9101494A; GB2242915B; GB2242915A; PL289869A1; GB9106833D0; GB9008423D0; KR920005740A; NO911431L

Description

A találmány szövetek kezelési eljárására, elsősorban szövetek szerves foszforvegyületekel megvalósított lángálló tulajdonságainak kialakítására alkalmas kezelési eljárására vonatkozik.

Pamut szövetek tetrakisz(hidroxi-metil)-foszfónium-vegyületekkel (a továbbiakban THP vegyületek) vagy ezek karbamiddal előkondenzált származékaival megvalósított, lángálló tulajdonságok kialakítására alkalmas kezelésére vonatkozó eljárást ismertetnek a 2983623., 4068026., 4078101., 4145463. és 4494951. számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban. A kezelést úgy végzik, hogy a szövetet a vegyszereket tartalmazó vizes oldattal impregnálják, majd megszárítják, a foszfor szövetre való lerakódásához szükséges foszforvegyületek térhálósításához ammóniával kezelik, végül oxidálják, és mossák, így a szövet lángállósága számos, a felhasználás közben végzett mosás után is megmarad.

Azonban a foszfor szövetre oldhatatlan formában való lerakódásának elősegítésére alkalmazott térhálósítás hatásfoka nem mindig ideális, és az impregnálási lépésben alkalmazott drága foszforvegyületek egy része nem térhálósodik, és a térhálósítás után képzett mosás során a szövetből kimosódik és kárbavész. A pamut szöveteken a térhálósítás hatásfoka nagyobb, mint a pamut/poliészter szöveteken és különösen pedig mint a poliészter/pamut szöveteken, és bizonyos esetekben ez utóbbi szövetek THP vegyületekkel nem tűzálósíthatók. Ezen túlmenően, annak ellenére, hogy számos eljárás alkalmas a szövetek megfelelő tűzálló tulajdonságainak kialakítására, a térhálósítás után • ·

- 3 kapott tulajdonságok ismételt mosás után nagy mértékben csökkennek.

Olyan eljárást dolgoztunk ki, amely lehetővé teszi, hogy mosás után nagyobb mennyiségű foszfor maradjon a szöveten, és a nem cellulóz szálú szövetek, mint például pamut és poliészter keverékek megfelelő tűzálló tulajdonságai kialakíthatók legyenek.

A fentieknek megfelelően a találmány reakcióképes csoportokat tartalmazó, szerves eredetű rostos anyagok tűzálló tulajdonságainak kialakítására alkalmas kezelési eljárásra vonatkozik. Az eljárás szerint a kezelendő anyagot először legalább két aktív hidrogén-reaktív-csoportot tartalmazó sziliciumvegyülettel (vagy prekurzor vegyületével), majd ezt követően egy szerves foszforvegyület vizes oldatával impregnáljuk, és az így kapott, kétszer impregnált anyagot megszárítjuk, és hő és/vagy amóniás kezeléssel térhálósításnak vetjük alá.

A sziliciumvegyületet az első lépésben az egyszer impregnált anyag, a szerves foszforvegyületet a második lépésben a kétszer impregnált anyag kialakítására alkalmazzuk. Az egyszer impregnált anyagot általában olyan körülmények között tartjuk, hogy a sziliciumvegyület a szövetanyaggal a második lépés előtt kölcsönhatásba lépjen vagy reagáljon.

A sziliciumvegyület (vagy hidrolízisterméke) legalább két olyan csoportot tartalmaz, amely aktív hidrogént tartalmazó csoporttal, elsősorban hidroxil-, amid- vagy amincsoporttal (beleértve az ammóniát) is reakcióra vagy kölcsönhatásra képes. A sziliciumvegyület előnyösen legalább egy olyan, a következőkben

ismertetésre kerülő általános képletben R-rel jelölt szubsztituens csoportot tartalmaz, amely ömagában vagy hidrolízis után valamilyen oldhatatlan polimer hidroxilosoportjával, például cellulóz hidroxilosoportjával vagy poliészter láncvégző hidroxilosoport jával vagy egy oldhatatlan polimer amidcsoportjával, például poliamiddal, mint például nylonnal reakcióra vagy kölcsönhatásra képes; valamint legalább egy olyan, a következőkben ismertetésre kerülő általános képletben RÍ-gyel jelölt szubsztituenst tartalmaz, amely hidroxi-metil-csoportokkal, például nitrogén-, oxigén- vagy elsősorban foszforatomhoz és/vagy ammónia- vagy amidcsoporthoz kapcsolódó hidroxi-metil-csoportokkal reakcióra vagy kölcsönhatásra képes. Az általában hő hatására és savas, semleges vagy lúgos körülmények között lejátszatott reakció vagy kölcsönhatás körülményeit előnyösen úgy állítjuk be, hogy ha az R szubsztituens (vagy ebből hidrolízissel képzett származék) reagál vagy lép kölcsönhatásba, R¹ ne lépjen reakcióba.

A sziliciumvegyület előnyösen olyan (R)_aSiRl_bR2_c általános képletű vegyület, amelyben a és b értéke egymástól függetlenül 0, 1, 2, 3 vagy 4;

c értéke 0, 1 vagy 2; és a+b+c értéke 4.

R és R¹ jelentése azonos a fentiekben meghatározottakkal; R² jelentése pedig egy inért szerves csoport, azaz az első és máso• · • · · · · · · • · ···« · * · · · · • · · ··.·· ·♦·· ·· .......

- 5 dik lépés reakciókörülményei között inért. Előnyösen a értéke 1, 2 vagy 3, különösen előnyösen 3, b értéke 3, 2 vagy 1, különösen előnyösen 1, és c értéke előnyösen 0. Az R szubsztituens jelentése lehet hidrogén- vagy halogén-, például klór- vagy brómatom, vagy hidroxilcsoport vagy ennek éter-, acetál-, ketál- vagy észterszármazéka. Két R szubsztituens egymással kétértékű éter-, acetál-, ketál- vagy észtercsoportot vagy három R szubsztituens egymással háromértékű éter- vagy észtercsoportot is képezhet. Előnyösen R jelentése hidrolizálható csoport. Az R jelentésében álló észtercsoportok lehetnek alkoxid-, alkoxi-alkoxid-, ariloxid- vagy aralkoxid-csoportok, például olyan R³O általános képletű csoport, amelyben R³ alkilcsoport, például 1-10 vagy 1 - 6 szénatomos alkilcsoport (például metoxi-, etoxi- vagy 2-etilhexoxi-csoport); vagy olyan alkoxi-alkoxilén-csoport, amelyben mind az alkoxi-, mind az alkilén-csoport 1-8 szénatomos (ilyen például a 2-butoxi-etilén- vagy 2-metoxi-etilén-csoport). R³ jelentése lehet arilcsoport is, például 6-19 szénatomos aromás szénhidrogén-csoport (mint például fenil-, tolil- vagy xililcsoport); vagy aralkilcsoport, például 7-20 szénatomos aralkilcsoport, mint például benzil- vagy naftil-metil-csoport). Az R szubsztituens jelentését képező észtercsoport lehet például karboxilátcsoport, például olyan R³COO- általános képletű csoport, amelyben R³ jelentése azonos a fentiekben meghatározottakkal, elsősorban acetoxicsoport. Az R szubsztituens jelentése előnyösen hidroxil-, még előnyösebben alkoxi-, mint például metoxi-, etoxi-, propoxi-, izobutoxi- vagy butoxicsoport.

A szilicium vegyület előnyösen egy RÍSi(OR³)3 általános • ·

- 6 képletű trialkoxi-szilán. így az R csoport általában lehetővé teszi a szilánvegyület impregnáló közegben való, vagy azt megelőző, a reakció vagy kölcsönhatás előtt megvalósított hidrolízisét, például az első lépés során hidroxi-szilánná (vagy a szilanollal és bármilyen R¹-ként álló aminocsoporttal valamilyen gyűrűs termékévé) való hidrolízisét. Alkalmazhatjuk magát a hidroxi-szilánt vagy valamilyen gyűrűs termékét vagy prekurzorát is. Az impregnáló közeg általában valamilyen vizes oldat, így a sziliciumvegyület (eredeti formájában vagy hidrolízis után) általában vízben oldható; a sziliciumvegyület vízoldhatósága legalább 10 g/1.

Az R¹ szubsztituens lehet egy szerves csoport, például

1-12 szénatomos, mint például 1-6 szénatomos szerves csoport, amely legalább egy olyan helyettesítőt vagy csoportot hordoz, amely legalább egy, például 1-4, elsősorban 2-4, egy vagy több nitrogén-, kén-, oxigén- vagy sziliciumatomhoz kapcsolódó aktív hidrogénatomot tartalmaz, vagy egy telítetlen helyettesítő vagy csoport vagy 3 tagú gyűrűs csoport, amelyet egy szén és egy szén-, kén- vagy oxigénatom alkot, amely telítetlen csoport elektrofil, és nukleofilekkel, mint például hidroximetil-csoporttal vagy ammóniával megtámadható. A szubsztituens halogenid, például klorid- vagy bromid is lehet. Az R¹ csoport előnyösen tartalmaz egy bázikus csoportot vagy kvaterner származékát, így az impregnáló közegben lévő sziliciumvegyület előnyösen zwitterion. Megfelelő szubsztituens például az -OH, Cl, -NH₂, -NH-, -SH, -Si-H, CH₂=CH-, CH₂=C(CH₃)-, epoxi, -CN és =C=O csoportok. Az R¹ szubsztituens lehet olyan -R⁴-X általános • ·

képletű csoport, amelyben R⁴ jelentése alkiléncsoport, például 1 - 6 szénatomos alkiléncsoport, mint például metilén-, etilén-,

1,3-propiléncsoport; vagy ariléncsoport, például 6-13 szénatomos ariléncsoport, mint például ο-, m- és ρ-fenilén-, tolilénvagy xililéncsoport; aralkiléncsoport, például 7-13 szénatomos aralkiléncsoport, mint például benziléncsoport. R⁴ jelentése lehet még olyan cikloalkilén-alkilén- vay cikloalkenilén-alkiléncsoport is, amelyek mindegyike 6-10 szénatomos, ilyen például a 2-ciklohexil-etil- vagy 2-(ciklohexenil)-etil—csoport; vagy például 5-7 szénatomos cikloalkiléncsoport, mint például ciklohexiléncsoport. X jelentése az előbbi helyettesítők valamelyike, előnyösen klóratom, -amino- vagy cianocsoport vagy -NHR⁵általános képletű csoport, amelyben R⁵ jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport; aromás vagy aralkilcsoport, például 6-18 szénatomos aromás vagy aralkilcsoport; vagy egy -R⁴NH2 vagy -R⁴-NHR⁵ általános képletű csoport; például amino-alkilén-csoport, például 2-10 szénatomos amino-alkilén-csoport, mint például 2-amino-etil- vagy 6-amino-hexil-csoport; vagy egy olyan, adott esetben helyettesített, például vinil-csoporttal helyettesített benzil-amino-alkilén-csoport, amely az alkiléncsoportban 2-6 szénatomot tartalmaz, ilyen csoport például a 2-[(p-vinil)-benzil]-amino-etil- vagy -amino-karbonil-csoport. Előnyösek az amino fukciós csoportot tartalmazó szilánok, például azok a vegyületek, amelyekben X jelentése aminocsoport vagy -NHR⁵általános képletű csoport; előnyösek a legalább egy aminocsoportot tartalmazó szilánvegyületek, elsősorban azok, amelyek a molekulában legalább egy aminocsoportot (NH₂) vagy különösen elő- • · · · · · · · ·· ·· • · · · · · · • · ···· ··· ··· * ····· ···· ·· ··· · · ··

- 8 nyösen egy amino- és egy vagy két iminocsoportot (-NH-) tartalmaznak.

Az olefines telítetlen helyettesítő vagy csoport, amely lehet például alkenil- vagy alkeniléncsoport, például 2-8 szénatomos alkenil- vagy alkiléncsoport, mint például vinil- vagy propeniléncsoport vagy egy arilcsoporttal, például 8-14 szénatomos arilcsoporttal helyettesített alkeniléncsoport, mint például vinil-fenil- vagy 2-fenil- vagy 2-fenil-etenilén-csoport, vagy cikloalkenil-, például 5-7 szénatomos cikloalkenilcsoport, mint például ciklohexiléncsoport, lehet maga az R¹ vagy az X csoport, vagy képezheti az X csoport részét; így például akkor, ha R¹ jelentése R⁴X általános képletű csoport, mint például a fentiekben ismertetett vinilcsoporttal helyettesített benzil-amino-csoport vagy mint egy 2,1-telítetlen karbonsav-észter csoport, mint például egy alkiléncsoporthoz, például 1,3propiléncsoporthoz kapcsolódó metakril-oxi- vagy akril-oxi-csoport. A háromatomos gyűrűs szubsztituens lehet ciklopropán-, epoxid-, episzulfid- és adott esetben helyettesített etilén-imin-csoport. Ezek a csoportok képezhetik az R¹ csoportot vagy az X csoport részét vagy olyan X csoportot (mint az R⁴X általános képletű csoportban), amelyben X és R⁴ jelentése azonos a fentiekben meghatározottakkal; ennek megfelelően R¹ lehet például 3(glicidil-oxi)-propil-csoport vagy 2-(3,4-epoxi-ciklohexil)-etil-csoport. Előnyösen azonban az R⁴ szubsztituens csak telített szén-szén kötéseket tartalmaz.

A legelőnyösebb R¹ szubsztituensek a 3-helyzetben X szubsztituenssel helyettesített 1,3-propilénszármazékok, ahol a • · · · · » * · ···· ··· ··· • · · · · · · helyettesítő lehet glicidil-oxi-, metakril-oxi-, akril-oxi-, klór-, amin-, ciano-, ureido- és 2-(amino-etil)-amino-csoport, különösen abban az esetben, ha a 3 R szubsztituens három metoxivagy etoxicsoport, ami az R¹Si(OCH3)3 vagy R^-Si (OOC2H5) 3 általános képletnek felel meg. Ennek megfelelően az előnyös sziliciumvegyületek az N-(2-amino-etil)-3-amino-propil-trimetoxi-szilán és a 3-amino-propil-trietoxi-szilán. Előnyösek a vinil-trialkoxi-szilánok is.

Az R² szubsztituens egy inért szerves csoport, például 1-19 szénatomos csoport, amelynek jelentése azonos az R³ jelentésénél fentiekben megadottakkal, előnyös jelentése metilcsoport, és ez a csoport nem reakcióképes és nem hidrolizál.

A szerves rostos anyag elsősorban cellulózrost vagy lényegében cellulózrostot tartalmazó anyag.

Cellulózrostként előnyösen természetes gyapotot alkalmazunk, de alkalmazhatunk ramit, lent, papírt vagy kártolt vagy regenerált rostokat (például viszkóz vagy kuprammónium rostokat) vagy részlegesen éterezett vagy észterezett cellulózt (például cellulóz-acetátot vagy -propionátot).

Az anyag lehet teljes egészében cellulózrost, például 100 % gyapot, vagy tartalmazhat cellulóz és nem-cellulóz eredetű szerves rostokat, vagy lehet teljes egészében nem-cellulóz eredetű szerves rost. Szervetlen rostokat, mint például üvegszálakat általában nem alkalmazunk.

A nem-cellulóz eredetű rost előnyösen poliészter vagy poliamid rost, de akrilrost is lehet. A poliamid lehet alifás származék, mint például egy poliamin (például diamin), előnyösen • · a * · · * · · · · · • * · ····· ···· · ♦ ··· · · · ·

- 10 alkilén-diamin, például 4-12 szénatomos alkilén-diamin, és egy polikarbonsav, például dikarbonsav, például 4-14 szénatomos dikarbonsav, így egy alkilén-dikarbonsav (például a Nylon 66) vagy polilaktám (például a Nylon 6) kopolimerje. A poliamid lehet még aromás származék is, mint például az aromás dikarbonsav és fenilén-diamin bázisú aramidok. Az akriltípusú polimer lehet poliakrilnitril homopolimer vagy vinil-kloriddal alkotott kopolimerje, például modakril-rost. Az anyag tartalmazhat legalább 20 tömeg % cellulózrostot, 80 tömeg %-ig terjedő mennyiségű, például 10 - 80 tömeg %, előnyösen 25 - 80 tömeg % keverhető rostot, például poliamidot. Az anyag azonban előnyösen cellulózrostot és poliészter-rostot tartalmaz. Az anyag poliészterrost-tartalma általában legfeljebb 80 tömeg %, például legfeljebb 70 tömeg %, és cellulózrost-tartalma legalább 20 tömeg %, például legalább 30 tömeg %; ennek megfelelően az összetétel például 1-80 tömeg % vagy 1- 70 tömeg %, mint például 15-70 tömeg %, előnyösen 22 - 38 tömeg % vagy 45 - 75 tömeg % poliészterrost és 20 - 99 tömeg % vagy 30-99 tömeg %, mint például 30 - 85 tömeg %, előnyösen 62 - 78 tömeg % vagy 25 - 55 tömeg % cellulózrost. Az anyagok általában legalább 45 tömeg % nem cellulózrostot, például poliészterrostot, mint például 45 - 100 tömeg % poliésztert tartalmaznak, és azok az anyagok előnyösek, amelyek 30 - 78 tömeg % cellulózrostot és 22 - 70 tömeg % poliészterrostot vagy 30 - 62 tömeg% cellulózrostot és 38 - 70 tömeg% poliészterrostot tartalmaznak. A poliészter általában olyan kondenzációs termék, amely alifás alkoholból, mint például dihidroxi-alkoholból, elsősorban etilénglikolból vagy bután11 dióiból (vagy elegyükből), valamint aromás dikarbonsavból, például tereftálsavból vagy egyéb dikarbonsawal, mint például izoftálsawal vagy szebacinsawal alkotott elegyéből származó szerkezeti egységeket tartalmaz.

Kívánt esetben a rostos anyag lehet olyan, a fentiekben ismertetett nem-cellulóz anyag, amey a sziliciumvegyülettel kölcsönhatásra képes csoportokat tartalmaz. Ennek megfelelően az anyag lehet poliészter, ahol a sziliciumvegyület a hidroxil- vagy észtercsoportokkal reagál; poliamid, ahol a sziliciumvegyület az amid- vagy amin- vagy karboxilcsoporttal reagál; vagy poliakrilnitril, ahol a sziliciumvegyület a nitrilcsoporttal reagál. Poliészterként alkalmazhatunk valamilyen, a fentiekben ismertetett poliésztert, poliamidként pedig egy poliamin, például egy diamin, például egy 4-12 szénatomos diamin és egy polikarbonsav, például egy dikarbonsav, például egy 4-14 szénatomos dikarbonsav reakciótermékét. A poliakrilnitril lehet homopolimer vagy vinil-kloriddal alkotott kopolimer, mint például modakrilrost.

A rostanyag lehet fonal vagy nem szövött szövet, de előnyösen szövött szövet. A rostkeverékek, például cellulóz- és egyéb rostkeverékek lehetnek alaposan kevert vagy kevésbé kevert keverékek, de előnyösek a cellulóz- és egyéb rostok, például poliészter-rostok, mint például a gyapot-poliészter- vagy a poliészter-gyapot-rostok közös fonatai, de lehetnek olyan magszövésű fonalak is, amelyekben az egyik rostból, például poliészterből álló magot gyapot rostok burkolják be. A szövetek lánc- és vetülékfonalai előnyösen azonosak, de különbözőek is lehetnek, például az egyik lehet gyapotszál, a másik lehet

- 12 például poliészter-gyapot-szál. A leírásban alkalmazott keverék kifejezés egyesített rostokra, egyesített/keverék rostokra, valamint burkolt magból álló rostokra is vonatkozik. Előnyös anyag az olyan szövet, amelynek 1 m²-re eső tömege 0,05 - 1,0 kg, például 0,150 - 0,40 kg vagy 0,05 - 0,20 kg, ilyen anyagok például a poliészter-gyapot ing-, lepedő- vagy függönyszövetek.

A sziliciumvegyülettel való kezelés előtt a szövet általában mentes az appretáló vagy egyéb kikészítést szolgáló szerektől, mint például lágyítószerektől és gyantáktól, ezért a szöveten adott esetben jelenlévő appretálószereket általában eltávolítjuk, például kimossuk.

A sziliciumvegyület felvihető a szövetre hígítatlan formában, de általában vizes oldatban, például 0,1 - 10 tömeg %, elsősorban 0,5-7 tömeg % koncentrációjú vizes oldatban, pH 2-9 beállítása mellett alkalmazzuk. Az oldat kívánt esetben tartalmazhat valamilyen gyenge savat, például ecetsavat vagy foszforsavat is a sziliciumvegyület hidrolízisének elősegítésére. A gyenge sav mennyisége 0,1-1 tömeg %, az oldat pH-ja előnyösen 2-4. Az alkalmazott sziliciumvegyületnek a kezeletlen szövet mennyiségére számított mennyisége 0,01 - 10 tömeg %, például 0,1 - 5 tömeg %, előnyösen 0,5-4 tömeg %. A sziliciumvegyület szövetbe való impregnálásakor a nedvességfelvétel általában 40 150 tömeg %. A sziliciumvegyülettel valő kezelés után a szövetet kívánt esetben előszárítjuk (például 0,1-5 percig 80 - 100 °Con melegítjük), majd 90 - 150 °C-on (például 90 - 130 °C hőmérsékleten) megvalósított hőkezelésnek vetjük alá. A hőkezelés időtartama 0,5 - 10 perc, például 1-5 perc. Az impregnált

szövetet hőkezelés helyett 10 - 60 órán át, például 10 - 30 órán át szobahőmérsékleten is tarthatjuk. Kívánt esetben a sziliciumvegyülettel való impregnálást ún. minimum-adagolási eljárással is végezhetjük, amely esetben a szövet nedvességfelvétele például 10 - 50 tömeg %. Ezután a szövetet megszáríthatjuk, vagy a második lépés előtt például 2-24 órán át állni hagyjuk. Kationos vagy amfoter habosítószer és stabilizátor alkalmazásával un. minimum habadagoló eljárást is lefolytathatunk. A sziliciumvegyületet az aktív vegyületek kialakításához hidrolizálhatjuk a vizes oldatban vagy a szárítás vagy a hőkezelés alatt, így reakcióképes sziliciumvegyület képződik. Feltételezzük, hogy ebben a kezelési lépésben vagy rögzítő lépésben a sziliciumvegyület vagy a reakcióképes sziliciumvegyület reagál az anyaggal, elsősorban a benne lévő hidroxil-, amid- vagy észtercsoporttal. A reakció különösen az R reakcióképes csoporton vagy hidrolizált származékán (például hidroxilcsoporton) keresztül játszódik le, és eredményeként a kapott kezelt anyag érintetlen, a fentiekben ismertetett szilíciumtartalmú csoportot, különösen R¹ tartalmú csoportot tartalmaz. A kezelt felület így előnyösen függő -SíRÍjjRZq csoportokat, elsősorban SiR¹ csoportokat tartalmaz, amelyek általában a cellulóz hidroxilcsoportjaihoz, vagy a poliészter lánczáró hidroxilcsoportjaihoz kapcsolódnak. Más módon R¹ aktív hidrogént tartalmazó csoportjai is reagálhatnak a poliészter, poliamid vagy poliakrilnitril megfelelő észter, amid- vagy nitrilcsoportjával. R^x-ben lévő telítetlen kötésű vagy 3-tagú gyűrűs csoportok is reagálhatnak a rosttal, a rost hidroxil-, vagy -NH csoportjainak a sziliciumvegyülethez való addíciója révén.

Az eljárás második lépésében a szilíciummal kezelt szövetanyagot szerves foszforvegyülettel kezeljük.

A tetra(hidroxi-organo)-foszfónium-vegyületben lévő hidroxi-organo-csoportok mindegyike előnyösen 1-9 szénatomos alfahidroxi-organo-csoport, előnyösen olyan H0C-(r5r⁶) általános képletű csoport, amelyben R⁵ és R⁶ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, például metil- vagy etilcsoport. R⁵ jelentése előnyösen hidrogénatom és R⁶ jelentése metilcsoport vagy előnyösen hidrogénatom, mint a tetrakisz(hidroxi-metil)-foszfónium (THP) vegyületekben.

A tetrakisz(hidroxi-organo)-foszfónium-vegyületek általános alkalmazását a következőkben ismertetjük, a THP vegyületekre vonatkoztatva, a THP helyett alkalmazott más vegyületeknél ez utóbbiak megfelelő mólarányával.

A kezelendő anyagot egy olyan impregnáló oldattal kezeljük, amely egy THP-só és egy vele kondenzálható nitrogénvegyület elegyének vizes oldata, amelyből vízben oldható prekondenzátum képződik; vagy a fenti só és nitrogénvegyület prekondenzátumának oldata; vagy egy THP-só oldata, vagy annak vízben oldható önkondenzátuma, vagy egy legalább részlegesen semlegesítet THP-só (például THP-hidroxid) a nitrogénvegyület jelenlétében vagy annak jelenléte nélkül. Más megoldás szerint az impregnáló oldat tartalmazhatja a fenti prekondenzátumot és egy további nitrogénvegyületet, például karbamidot, olyan oldat formájában, amelyben az összes nitrogénvegyület (szabad és kötött) THP-csoporthoz viszonyított mólaránya (0,8-2):1, például (0,8-1,5):1. A

nitrogénvegyület előnyösen legalább két, például 2-4 -NHcsoportot, előnyösen két -NH~csoportot, még előnyösebben két -NH2 csoportot tartalmaz. A nitrogénvegyület általában kétfunkciós, lehet amin, de előnyösen amid. Megfelelő nitrogénvegyület a biuret, guanidin, melamin és metilolezett melamin, de a találmány célkitűzésének leginkáb a karbamid felel meg, elsősorban melamin vagy metilolezett melamin jelenléte nélkül. A nitrogénvegyület előnyösen prekondenzátum formájában lévő karbamid.

A találmány egyik előnyös megvalósítási formájában az oldat THP-só, például klorid vagy szulfát prekondenzátumát és nitrogénvegyületet tartalmaz. A nitrogénvegyület THP-hez viszonyított mólaránya (0,05-0,8):1, például (0,05-0,6):1 vagy (0,22-0,8):1, mint például (0,25-0,6):1, elsősorban (0,4-0,6):1. Az oldat pH-ja 2-7,5, mint például 4-6,5, például 4-5. A nitrogénvegyületben vagy kondenzátumban lévő összes nitrogénatom THP-sóban vagy kondenzátumban lévő összes foszforatomhoz viszonyított atomaránya az impregnáló oldatban általában 4:1, például (1-3):1.

A vizes oldatban lévő szerves foszforvegyület koncentrációja

5-70 tömeg %, például 5-35 tömeg % vagy 35 - 70 tömeg % (a THP⁺-ion tömegében kifejezve), előnyösen azonban 20 - 35 tömeg %.

Kívánt esetben az oldat tartalmazhat még nedvesítőszert, például nemionos nedvesítőszert, amelynek az impregnáló oldatra számított mennyisége például 0,05-0,5 tömeg %; szövetlágyító szert, mint például polietilént, amelynek mennyisége előnyösen 0,1-2 tömeg %; hőtérhálósító katalizátorként egy erős savból és gyenge bázisból előállított sót (mint például ammónium- vagy

- 16 alkáliföldfém-kloridot vagy -nitrátot vagy savas ammóniumfoszfátot), amelynek mennyisége 0,1 - 5 tömeg %.

A szerves foszforvegyülettel a szövetet úgy impregnáljuk, hogy az impregnált szövet az anyag eredeti tömegére számolva THP-ionban kifejezve legfeljebb 40 tömeg %, például 10 - 40 tömeg%, mint például 10-30 tömeg %, előnyösen 20 - 30 tömeg % szerves foszforvegyületet vegyen fel. Az impregnálás történhet oldattal, és a nedves anyagot, például szövetet általában kipréseljük úgy, hogy az az eredeti tömegére számolva általában 50 - 130 tömeg %, például 60 - 100 tömeg % nedvességet tartalmazzon. A kezelés más módon, úgynevezett minimum-adagolásos eljárással, koncentrált impregnáló oldattal, például habbal is történhet, ebben az esetben a nedvességfelvétel 10 - 50 tömeg %.

A szerves foszforvegyülettel impregnált anyagot ezután szárítjuk, ammóniás térhálósítás előtt 0-20 tömeg %, például

5-15 tömeg %, mint például 10 tömeg % nedvességtartalomig, hőtérhálósítás előtt lényegében vízmentes állapotig. A %-os értéket az impregnált szövet tömegnövekedéséből és a felhasznált impregnáló vegyszerek tömegéből kapjuk. A szárítás szárító kemencében vagy meleg tartályokon, például gőzzel fűtött tartályokon, 80 - 120 °C-on, 10 perc és 1 perc közötti ideig történhet. A száraz anyagot ezután térhálósításnak vetjük alá. A térhálósítást ammóniával, általában ammóniagázzal végezzük. Az ammónia átdiffundál az anyagon és/vagy egy az anyagban áthaladó perforált csövön keresztül átáramoltatva jut az anyagba. Az ammóniás térhálósításra alkalmas berendezés és eljárások a 4 145 463., 4 068 026 és 4 494 951. számú amerikai egyesült államokbeli sza badalmi leírásokban találhatók meg, ezeket leírásunkba referenciaként építjük be.

A szerves foszforvegyülettel impregnált, szárított szövetet más eljárás szerint vagy előnyösen az ammóniás térhálósítás előtt hőkezeléssel is térhálósíthatjuk, amelyet 100 - 200 °C-on vagy 100 - 180 °C-on, például 130 - 170 °C-on, 10 - 0,5 percig, például 7-1 percig végzünk. A legalább nagyobb részében cellulczrostot tartalmazó anyagok, főleg a 100 %-os paut magasabb hőmérsékleten és hosszú időn át végzett térhálósítását el kell kerüli. Eljárhatunk úgy, hogy a szárított anyagot hőtérhálósítjuk, azonban a szárító és hőtérhálósító lépéseket előnyösen egyetlen lépésben kombináljuk úgy, hogy az anyagot hőtérhálósításnak megfelelő körülmények között melegítjük. Ha a hőtérhálósítást ammóniás térhálósítás követi, előnyösen először egy nedvesség-kiegyenlítő lépésben lehetővé tesszük, hogy a hőtérhálósított szövet az ammóniás kezelés előtt egyensúlyi nedvességtartalmát visszanyerje.

A térhálósított szövet THP impregnáló és térhálósító lépésben nyert szárazanyag-tömeg növekedése az eredeti anyag tömegére számolva 10 - 50 tömeg % vagy 10 - 40 tömeg %, például 10 - 30 tömeg %, mint például 10 - 25 tömeg %, vagy 15 - 30 tömeg %, elsősorban 20 - 30 tömeg %; 16 - 36 tömeg %-ig, például 20 - 28 tömeg %-ig terjedő teljes szerves foszforfelvételre (THP-ion mennyiségben megadva) számítva.

A találmány szerinti eljárás és a megfelelő, de szilíciumos kezelési lépés nélkül lefolytatott hagyományos eljárás összehasonlítása azt mutatja, hogy a találmány szerinti eljárás • · · · · · · • · · ·«. ··· · ·· • · · ····· impregnáló lépésében a THP-vegyület kezdeti felvétele, valamint a térhálósítás hatásfoka nagyobb lehet, és a kész anyag felhasználása közbeni mosásakor bekövetkező foszforvegyület-veszteség csökkenhet. Ennek megfelelően az anyagra alkalmazott, azonos mennyiségű összes foszforvegyület esetén a találmány szerinti eljárással térhálósított szövet nagyobb mennyiségű kötött foszfort tartalmaz, és jobban kezelhető, mint az olyan térhálósított anyag, amelynek kezdeti kezelését a sziliciumvegyület alkalmazása nélkül végzik. Ezért a találmány szerinti eljárásban kisebb a foszforvegyület-veszteség. A lángálló tulajdonságok, például elszenesedési hosszúság, javulását egyértelműen mutatják, hogy a találmány szerinti eljárással kezelt szövet sokkal súlyosabb éghetőségi vizsgálatokat áll ki, mint az előkezelés nélküli szövet.

A találmány szerinti eljárással előállított késztermék térhálósítási mértéke és kötött foszfortartalmú gyantakoncentrációja lehetővé teszi, hogy a szövet kielégítse a lángállósági szabványok, például a BS6249 1. rész (1984). B Index által előírt olyan követelményeket, amelyeknek a kezdeti szilíciumos kezelés nélkül térhálósított szövetek nem felelnek meg. A találmány szerinti eljárással előállított késztermék erőssége is kevésbé csökken, mint a szilíciumos kezelés nélkül előállított szöveteké.

A következő példákat a találmány szerinti eljárás részletesebb bemutatására ismertetjük. A példákban szereplő minden szövetet appretúra eltávolító eljárással előkezeltünk.

1. Példa

a) Egy 67:33 tömegarányban alaposan kevert poliészter/pamut szövetet, amelynek egy négyzetméterre eső tömege 0,246 kg, 2 tömeg %-os vizes 3-(2-amino-etil)-amino-propil-trimetoxi-szilán-oldattal impregnálunk (Dow Corning gyártmányú, Z6020 márkajelű termék). Az anyagból a feleslegben lévő folyadékot eltávolítjuk, majd szobahőmérsékleten egy éjszakán át szárítjuk, és így 1,6 tömeg % szilántartalmú, kezelt szövetet kapunk.

b) A kezelt szövetet ezután 1:2 mólarányú kabamid és tetrakisz(hidroxi-metil)-foszfónium-klorid kondenzátumának vizes oldatával impregnáljuk, az oldat 25,2 tömeg % szárazanyagtartalmú (THP⁺-ion tömegében kifejezve). A szövetből a feleslegben lévő folyadékot kinyomjuk, és így körülbelül 50 tömeg %-ig terjedő nedvességfelvételű szövetet kapunk.

c) Az így kapott szövetet 3 percen át 150 °C-os hőtérhálósításnak vetjük alá, majd szabályozott normál nedvességtartalmú szobában tartjuk egy éjszakán át egyensúlyi nedvességtartalmának visszanyerésére. A hőtérhálósított szövetet ammóniagázzal térhálósítjuk úgy, hogy a szövetet a 4 145 463. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett berendezésen vezetjük át.

d) A szövetet az ammóniás térhálósítás után 10 tömeg %-os hidrogén-peroxid-oldattal mossuk, vízzel öblítjük, majd vizes nátrium-karbonát-oldattal mossuk, újra öblítjük, és megszárítjuk.

Meghatározzuk az így kapott késztermék foszfor- és nitrogéntartalmát, valamint lángállóságát. A vizsgálatokat 93 °C-on, 40szer végzett mosás előtt és után végezzük. A mosást lágy vízben a • · · · · · · • · ···« *·· ··· • ·· · · · · · ···· · · ··· · · · ·

- 20 DIN 53920 szabvány 1. eljárása szerint végezzük. A mérést a BS 5438(1989) 2A vizsgálat szerint végezzük.

Méréseink szerint a vizsgált szövetek minden esetben kielégítik a BS6249 B Index előírása szerint lángállósági követelményeket. Elemzéseink eredménye a következő:

Szövet	P	N
	[tömeg %]	[tömeg %]
késztermék	2,39	2,19
40 mosás után	2,34	2,12

A szövet 40 mosás után is megfelel a gyúlékonysági vizsgálat követelményeinek.

2-6. Példák

Megismételjük az 1. példában ismertetett eljárást 2 különböző szövettel és 3 fenti c) pontban ismertetett térhálósítás 3 különböző típusával.

Az A szövet 100 %-os pamut, amelynek egy m²-re eső tömege 0,240 kg, a B szövet az 1. példában ismertetett 67:33 tömegarányú poliészter/pamut szövet.

A szöveteket minden esetben a fenti 1. példa a) és b) lépései szerint impregnáljuk és kezeljük, nedvességfelvételük a b) lépésben a 2. és 4.-6. példákban rendre 74,1 tömeg %, 74,7 tömeg %, 53,7 tömeg % és 61,9 tömeg %.

A b) lépés után az A szövetet c) térhálósítjuk úgy, hogy

i) 150 °C hőmérsékleten, 4 percig hőtérhálósítjuk; vagy ii) 100 °C hőmérsékleten, 2 percen át végzett szárítás után • · · • · • · · · · · ··· ··· • ·· ····· ···· ·· · · · ·· · ·

- 21 ammóniás térhálósításnak vetjük alá úgy, hogy a szövetet a 4 145 463. számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett kamrán vezetjük át; vagy iii) 150 °C hőmérsékleten, 4 percen át hőtérhálósítjuk, majd a 4 145 463. számú, majd az amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett kamrán átvezetve ammóniás térhálósításnak vetjük alá.

A B szövet esetén a b) lépést követő c) térhálósítási lépést minden esetben csak az i), vagy ii) térhálósítási eljárással végezzük.

Az i), ii) vagy iii) térhálósítási lépések után végrehajtjuk a d) lépést.

A kész szövetekkel 93 °C hőmérsékleten, 40-szer végzett mosás előtt és után lángállósági és analitikai vizsgálatokat végzünk.

A találmány szerinti eljárással előállított, vizsgált szöveteken mért eredmények a következők:

- 22 Késztermék

Példa	Térhálósító eljárás	Szövet	P [tömeg %]	N [tömeg %]	Szenesedési hosszúság ímml
2.	hő (i)	A	1,99	1,54	96
3.	hő (i)	B	2,17	1,64	50
4 .	ammóniás (ii)	A	3,00	3,07	74
5.	ammóniás (ii)	B	2,12	2,09	60
6.	hő- és ammóniás	A	2,82	2,84	78
	térhálósítás
	(üi)
40 mosás után az	elemzési	eredmények	a következők:
Példa		P		N
		Γ tömecr % 1	rtömecf %1
2.		1,66		1,35
3 .		1,55		1,17
4.		2,90		2,86
5.		2,19		2,12
6.		2,77		2,61

7.-9. Példák

Megismételjük a 2.-6. példa szerinti eljárást ugyanazzal a háromféle térhálósítási eljárással, de kezelendő szövetként 67:33 tömegarányú poliészter/pamut alaposan összekevert keverékéből álló szövetet alkalmazunk. A szövet 1 m²-re eső tömege 0,095 kg.

• ·

- 23 Az így előállított szövetek foszfor- és nitrogéntartalmát elemezzük, ugyancsak elemezzük az A.-C. összehasonlító mintákat, amelyek hasonló, de szilikonos kezelés nélkül előállított szövetek. Az elemzési eredmények a következők:

Példa	Térhálósítás	P Γtörnéd %1	N Γtömea %1
8.	hő (i)	2,38	2,04
9.	ammóniás (ii)	2,23	2,45
10.	hő és ammóniás (iii)	2,53	2,47
A.	(i)	1,78	1,56
B.	(ü)	1,96	2,18
C.	(iü)	2,00	2,11

10-13. Példák

Megismételjük az 1. példa szerinti eljárást, azzal a különbséggel, hogy kezelendő szövetként 60:40 tömegarányban alaposan összekevert pamut/poliészter szövetet alkalmazunk, amelynek 1 m²-re eső tömege 0,268 kg, és első kezelési lépésben négyféle koncentrációjú szilánt használunk. Az így kezelt szövetek mindegyike mosás előtt és mosás után is megfelel a lángállósági követelményeknek. A kapott eredmények a következők:

• · • · • ·

- 24 Példa Szilán Késztermék 40 mosás utáni •H ra 'Φ Ό <D « Φ C Φ N W

N « t/1 O X

•rH
ra 'Φ T5	N
φ	ra	g
Ü)	ra	IS
φ	o
C	X
Φ N cn

Γ~Ί o\P

in	CM	o	in
in	in	CD	in

o	rH	in	KO
OJ		co	tn
*>	*»
OJ	CM	CM	OJ

KO	KO		OJ
co	in		θ'
«te	K.
CM	CM	CM	CM

d o o o ip in <w ö> Φ β :0 P

o\o

Öl

Φ 6 :O •P

co	00	CO	co
00	o	rH	cn
	*.	*>
OJ	CO	CO	co

		'Cf	θ'
σ>	rH	O	σι
	·»	*»	*>
OJ	CO	co	CM

rH OJ d LO rH OJ d

H rH rH rH • «

14. Példa

Megismételjük az 1. példa szerinti eljárást, azzal az eltéréssel, hogy kezelendő szövetként 50:50 tömegarányban alaposan összekevert poliészter/pamut szövetet alkalmazunk, amelynek 1 m^re eső tömege 0,095 kg, és 5 tömeg %-os szilánoldatot használunk. Az így kapott késztermék 20 mosás után megfelel a lángállósági követelményeknek. A kapott elemzési eredmények a következők:

	Késztermék	20 mosás után
P [tömeg %]	3,09	2,58
N [tömeg %]	2,82	2,23
Szenesedési
hossz [mm]	84	95

15.-17. Példa

Megismételjük az 1. példa szerinti eljárást, de az a) lépésben az alábbi vizes szilánoldatokat használjuk:

i) 2 tömeg %.-os 3-klór-propil-trimetoxi-szilán-oldat;

ii) 1 tömeg %-os 3-[2-(p-vinil-benzil)-amino-etil]-amino-propil-trimetoxi-szilán-oldat iii) , iv) 0,25 tömeg %-os és 2 tömeg %-os 3-glicidil-oxi-

-propil-trimetoxi-szilán-oldat.

A szilánoldatok a Dow Corning Z6076, Z6032, illetőleg Z6040 márkajelű termékei.

Az így kapott késztermékek mindegyike megfelel a lángállósági követelményeknek.

A késztermékek szenesedési hossza a következő:

ii) 74 mm; iii) 69 mm; iv) 65 mm.

Claims

Szabadalmi igénypontok

1. Eljárás reakcióképes csoportokat tartalmazó szerves rostanyagok lángálló tulajdonságának kialakítására, azzal jellemezve, hogy

a) az anyagot először egy olyan sziliciumvegyülettel vagy prekurzorával impregnáljuk, amely legalább két aktív, hidrogénnel reagáló csoportot tartalmaz, majd egy szerves foszforvegyület vizes oldatával impregnáljuk;

b) az anyagot szárítjuk, majd

c) ) térhálósítást végzünk hővel legalább 100 °C-on és/vagy ammó- niás kezeléssel.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy szerves rostanyagként lényegében cellulózrostot, például természetes pamutot, ramit, lent, papírkartont, viszkózt vagy kuproammóniumrostot vagy cellulóacetátot vagy -propionátot alkalmazunk.
3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan szerves rostanyagot alkalmazunk, amely cellulózt és cellulóztól eltérő anyagot, például poliészter-, poliamid- vagy akrilrostot tartalmaz.
4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy szerves rostanyagként lényegében celulóztól eltérő rostot alkalmazunk.
5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy szilikonvegyületként olyan (R) _aSiR¹}-1R²c általános képletű vegyületet alkalmazunk, • · ·

- 27 amelyben (i) a és b értéke egymástól függetlenül 0, 1, 2, 3 vagy 4; c értéke 0, 1 vagy 2; és a+b+c értéke 4;

(ii) az R szubsztituens vagy hidrolízisterméke egy oldhatatlan polimer hidroxil- vagy amidcsoportjátval reakcióra vagy kölcsönhatásra képes;

(iii) az R¹ szubsztituens hidroxi-metil-csoportokkal és/vagy ammóniával vagy amid-NH2 csoportokkal reakcióra vagy kölcsönhatásra képes; és (iv) R² jelentése inért szerves csoport; és a fenti általános képletü szilikonvegyület elsősorban olyan RÍSi (00113)3 vagy R²Si(OC₂H₅)3 általános képletü vegyület, amelyben

R¹ jelentése 3-helyzetben helyettesített 1,3-propilén, ahol a helyettesítők glicidil-oxi-, metakril-oxi-, akril-oxi-, amino-, ciano-, ureido- vagy 2-(amino-etil)-amino-csoport, vagy klóratom lehetnek;

ilyen vegyületként elsősorban

N-(2-amino-etil)-3-amino-propil-trimetoxi-szilánt;

3-amino-propil-trimetoxi-szilánt; vagy vinil-trialkoxi-szilánt alkalmazunk.
6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a sziliciumvegyületet az anyagra 0,1 - 10 tömeg % koncentrációjú vizes oldat formájában visszük rá, a vizes oldat előnyösen egy gyenge savat is tartalmaz, amely lehet például ecetsav vagy foszfonsav, és az oldatban a gyenge sav előnyösen 0,1-1 tömeg % koncentrációjú.
7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás azzal • t • · ···· ··· ··· • · · ·♦·*· ···· · · ··· ·· ··

- 28 jellemezve, hogy az a) lépés szerinti impregnálást az anyagnak a sziliciumvegyületet vagy prekurzorát tartalmazó oldattal 40 - 150 % nedvességfelvételig való kezelésével végezzük, különösen akkor, ha az impregnált anyagot ezt követően az alábbi lépések közül eggyel vagy többel kezeljük:

i) 80 - 100 °C hőmérsékleten 0,1-5 percig szárítjuk, ii) 90 - 150 °C hőmérsékleten 0,5 - 10 percig melegítjük, iii) szobahőmérsékleten tartjuk 10 - 60 percig, különösen ha az impregnált anyagot szárítani is kívánjuk.
8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az a) impregnálási lépést tetrakisz(hidroxi-organo)-foszfónium-vegyülettel, előnyösen olyan vegyülettel végezzük, amelyben a hidroxi-organo-csoport a-helyzetű 1-9 szénatomos csoport, különösen előnyösen HO-C(R⁵R⁶)-általános képletű csoport, ahol R¹ és R² azonos vagy különböző, jelentésük hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, az ilyen vegyület előnyösen tetrakisz-(hidroxi-metil)-foszfónium-vegyület (THP) vagy ennek vízben oldható önkondenzátuma, vagy egy szerves nitrogénvegyülettel, például karbamiddal, biurettel, guanidinnel, melaminnal vagy metilolezett melaminnal képezett vízoldható kondenzációs származéka; vagy a fenti szerves nitrogénvegyületek valamelyikének foszfóniumvegyülettel képezett keveréke vagy kondenzációs vagy önkondenzációs származéka.
9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az a) impregnálási lépést olyan oldattal végezzük, amely annyi szerves nitrogénvegyület-THP-só prekondenzátumot tartalmaz, hogy egymáshoz viszonyított mólarányuk

4 · « · ···· <·· · • · « · · · ··· «· t

- 29 (0,05:1) - (0,8:1), előnyösen (0,25:1) - (0,6:1), még előnyösebben (0,4:1) - (0,6:1), és az oldat pH-ja 2-7,5 előnyösen 4-5; és az oldat szerves foszforvegyület-tartalmaz THP⁺-ionban kifejezve 5-70 tömeg %, és az oldat az alábbiak közül egy vagy több adalékanyagot is tartalmaz:

i) nedvesítőszer, elsősorban nemionos nedvesítőszer, amely az impregnáló oldatban előnyösen 0,05-0,5 tömeg % koncentrációban van jelen;

ii) szövetlágyító-szer, amely az impregnáló oldatban előnyösen

0,1 - 2 tömeg % koncentrációban van jelen;

iii) katalizátor, amely előnyösen valamilyen erős sav és gyenge b bázis sója, például ammóniumsó- vagy alkáliföldfém-klorid vagy -nitrát vagy savas ammónium-főszfát, a katalizátor az impregnáló oldatban előnyösen 0,1-5 tömeg % koncentrációban van jelen.
10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az a) impregnálási lépés során az anyagot az impregnáló oldattal legfeljebb 40 tömeg %, előnyösen 20-30 tömeg % szerves foszfor felvételéig kezeljük, a szerves foszfor felvétel értékét THP⁺ ionban számítva és az anyag eredeti tömegére vonatkoztatva adjuk meg.
11. A 10. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a nedves anyagot az anyag eredeti tömegére számított 50 - 130 tömeg % nedvességfelvételig préseljük ki.
12. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kezelt anyagot tömény impregnáló oldattal kezeljük minimum-adagolásos eljárással, előnyösen hab-felvitel

0 « » 0 0 · · • · ··«· ··· · · · • * * · · · · ·

U»» ·. ··« 0* ·* eljárással, és így az anyag eredeti tömegére számított 10 - 50 % nedvességfelvételt biztosítunk.
13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a c) hőtérhálósítási lépést egy 100 - 180 °C-os kamrában vagy kemencében végezzük 10 - 0,5 perc hőtérhálósítási idő mellett.
14. A 13. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hőtérhálósítást ammóniás térhálósítást megelőzően végezzük.
15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a térhálósított anyagot az alábbi kezelések közül legalább egynek kitesszük:

i) a kezelt anyagban lévő térhálósított gyantát oldhatatlanságát fokozó kezelésnek tesszük ki;

ii) oxidáljuk, iii) vizes bázissal és vízzel mosuk, és az ii) oxidálást feleslegben lévő oxidálószerrel 0 - 40 °C hőmérsékleten 0,1 - 10 percig végezzük; oxidálószerként 0,5 - 15 tömeg %-os vizes hidrogén-peroxid-oldatot vagy 1-10 tömeg %-os vizes nátrium-perborát-oldatot alkalmazunk, vagy a térhálósított anyagon molekuláris oxigént tartalmazó gázt vezetünk vagy fuvatunk át.