HU223749B1 - Velőűrszeg csöves csontok törött részeinek összeerősítésére - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya velőűrszeg csöves csontok törött részeinekösszeerősítésére, amelynek a törött csont darabjainak velőüregeibebeilleszthető összekötő teste van. A találmány jellegzetessége, hogyaz összekötő test (1) magüreggel (11) rendelkező rugalmas tekercstagot(10), valamint a tekercstag (10) magüregébe (11) behelyezettrugalmasságcsökkentő tagot (20) tartalmaz. ŕ

Description

1. ábra

HU 223 749 B1

A leírás terjedelme 6 oldal (ezen belül 1 lap ábra)

HU 223 749 Bl

A találmány tárgya velőűrszeg csöves csontok törött részeinek összeerősítésére, amelynek a törött csont darabjainak velőüregeibe beilleszthető összekötő teste van.

A baleseti sebészetben a csöves csontok, különösen a felkar, a lábszár és combcsont törött darabjainak eredeti helyzetben történő rögzítésére számos esetben alkalmaznak velőűrszegeket. Az ismert velőűrszegek, olyan merev, rugalmatlan anyagból készült hosszúkás fémszegek, amelyeket a csöves csontok velőüregébe illesztenek, majd a hosszúkás fémszeg két végét keresztirányú csavarokkal erősítik a törött csont két darabjához. Ilyen megoldásokra mutat példát többek között a HU 178 751 lajstromszámú szabadalmi leírás, a HU 191 355 lajstromszámú szabadalmi leírás, továbbá Duda GN - Mandruzzato F. - Heller M. - Goldhahn J. - Moser R. - Hehli M. - Claes L. - Haas NP.” Mechanical boundary conditions of fracture healing: bonderline indications in the treatment of unreamed tibial nailing” című munkájából (J. Biomech 2001 May; 34(5):639-650. oldal).

Az ismert megoldások előnye, hogy képesek felvenni a törött csontokra eső terhelést, éppen ebből adódó hátrányuk azonban, hogy nem teszik lehetővé a törött csontvégek megfelelő mértékű mikromozgásait, amelyek viszont a kívánatos kalluszképződésben játszanának fontos szerepet.

Hátránynak kell tekinteni azt is, hogy a rugalmatlan rögzítés miatt a velőűrszegnek a törött csont távolabbi végénél elhelyezkedő reteszelőcsavarjai deformálódhatnak, ez pedig a törött csontdarabok érintkező pereménél egyenetlen kalluszképződést okozhat, ami viszont szélsőséges esetben a reteszelőcsavarok töréséhez és így nem várt szövődményekhez is vezethet.

Kedvezőtlennek kell tekinteni azt is, hogy a velőüregek bonyolult alakja és eltérő méretei miatt a rugalmatlan anyagból készült velőűrszegek közül az adott csont esetében a rögzítési célnak éppen megfelelő átmérőjű velőűrszeg kiválasztása nehézkes, sok esetben nem is lehetséges, így a velőűrszegek bevezetése esetenként további csonttöréshez vezethet, illetőleg ennek elkerülésére a velőüreget kell felfúmi, ami a műtéti idő növekedésével és a beteg terhelésének fokozódásával jár együtt.

Ugyancsak a hátrányok közé sorolható, hogy az ismert velőűrszegek alkalmazása esetében, a kívánatos műtéti végeredmény érdekében nagy pontosságú, bonyolult módon kezelhető mechanikus célzókészüléket kell alkalmazni, továbbá egyes reteszelőfuratok elkészítéséhez képernyő is szükséges, ami nem minden esetben áll rendelkezésre. Ezen eszközök hiányában pedig a velőűrszegek mechanikus módon történő reteszelése nem oldható meg megfelelő eredménnyel.

A találmány szerinti megoldással célunk az ismert velőűrszeg-konstrukciók hiányosságainak kiküszöbölése és olyan változat megalkotása volt, amely egyszerűen és gyorsan beépíthető és rögzíthető, a beépítés pillanatától kezdve pedig további utólagos beavatkozás nélkül, a megfelelő mértékű kalluszképződéshez szükséges mikromozgásokat megengedő rugalmassággal rögzíti a törött csontdarabokat.

A találmányi gondolat alapját az a felismerés képezte, hogy ha a velőűrszeget alkotó összekötő testet az ismertektől eltérő geometriai kialakítású, formájú és megfelelő rugalmasságot nyújtó anyagból készítjük el, a kívánt rugalmasság beállításához pedig sajátos szerkezeti elemeket használunk, akkor a feladat megoldható.

A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti velőűrszeg csöves csontok törött részeinek összeerősítésére - amelynek a törött csont darabjainak velőüregeibe beilleszthető összekötő teste van -, oly módon van kialakítva, hogy az összekötő test magüreggel rendelkező rugalmas tekercstagot, valamint a tekercstag magüregébe behelyezett rugalmasságcsökkentő tagot tartalmaz.

A találmány szerinti velőűrszeg további ismérve lehet, hogy a rugalmasságcsökkentő tag egy vagy több fémszálból van összeállítva.

A velőűrszeg egy lehetséges változatánál a rugalmasságcsökkentő tag tekercsrugó.

A találmány megint eltérő kiviteli alakjánál a rugalmasságcsökkentő tag legalább egy darab fémszál és legalább egy darab tekercsrugó együtteséből van összeállítva.

A velőűrszeg szempontjából kedvező lehet, ha a rugalmasságcsökkentő tag egyik végén ívesen záródó kiszélesedő fejrész van. Előnyös, ha a rugalmasságcsökkentő tag egyik végén lévő ívesen záródó kiszélesedő fejrész olíva alakú.

A találmány egy további megvalósításánál a rugalmasságcsökkentő tag másik végén feszítőtag rögzítésére alkalmas csatlakozóidom van.

A találmány szerinti velőűrszeg számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik. Legfontosabb ezek közül, hogy az újszerű rugalmas összekötő testnek köszönhetően a velőüregbe történő bevezetés lényegesen egyszerűbbé válik, a rugalmasságcsökkentő tag segítségével pedig az optimális kalluszképződéshez szükséges flexibilitás állítható be.

Előnynek kell tekinteni azt is, hogy a sajátos összekötő test alkalmazása miatt a reteszelőcsavarok rögzítése is lényegesen leegyszerűsödik, és így nincs szükség sem bonyolult célzókészülék, sem pedig képernyő használatára. Ezen előny következménye, hogy a műtéti idő lerövidül, továbbá, hogy a műtétek egyszerűbb körülmények között is hatékonyan végezhetők el.

Kedvező, hogy a gyors velőűrszeg-behelyezés és -rögzítés miatt a beteg terhelése is mérséklődik, ami nemcsak az esetleges szövődmények veszélyét csökkenti, de a felgyógyuláshoz szükséges időt is mérsékli, ami pedig munkaképes korban lévő személyek esetén a keresőképesség korábbi visszaszerzése miatt már népgazdasági szinten is megmutatkozik.

Ugyancsak a gazdasági előnyök közé sorolható, hogy a felgyógyulási időszükséglet lerövidülése a kórházi napok számát is csökkenti, így a közterhek közé számító kiadások is mérséklődhetnek.

A találmányt a továbbiakban kiviteli példák kapcsán, rajz alapján ismertetjük részletesebben. A rajzon az

HU 223 749 Bl

1. ábra a találmány szerinti velőűrszeg oldalnézete, annak beépített helyzetében, a

2. ábra a velőűrszeg egy másik változatának oldalnézete, a

3. ábra a velőűrszeg ismét eltérő kialakításának oldalnézete részben metszetben.

Az 1. ábrán a találmány szerinti velőűrszegnek egy 2 törött csontba beépített változata látható. Megfigyelhető, hogy az 1 összekötő test a 2 törött csont 2a egyik csontdarabjának 2c egyik velőüregrészében és a 2e másik csontdarab 2g másik velőüregrészében helyezkedik el. Az 1 összekötő testet a szövetbarát acélhuzalból készült 10 tekercstag és a 10 tekercstag 11 magüregében a 10 tekercstag 12 hossztengelye mentén végigfutó 20 rugalmasságcsökkentő tag együttese alkotja. A 20 rugalmasságcsökkentő tag ennél a kiviteli alaknál egyetlen 21 fémszál, de elképzelhető olyan megoldás is, ahol a 21 fémszálak mennyisége több. A 21 fémszálak száma egyfelől a 21 fémszál anyagjellemzőitől, másfelől a 2 törött csonttól és az elérendő rugalmasság mértékétől függhet.

Az 1. ábra azt is szemlélteti, hogy az 1 összekötő test 20 rugalmasságcsökkentő tagjának 20a egyik vége a 2 törött csont 2e másik csontdarabjának 2g másik velőüregrészében nyugszik, míg a 20 rugalmasságcsökkentő tag 20c másik vége a 2 törött csont 2a egyik csontdarabjának 2c egyik velőüregrészében, a 2a egyik csontdarab 2d bevezetőnyílásában található. A 20 rugalmasságcsökkentő tag ezen változatánál a 20c másik vég a 20d csatlakozóidommal is rendelkezik, amely esetünkben egy menet.

Az 1 összekötő testnek a 2 törött csont 2a egyik csontdarabjához és 2e másik csontdarabjához történő hozzáerősítésére szolgálnak a 30 reteszelőcsavarok. A 30 reteszelőcsavarok a 2 törött csont 2a egyik csontdarabjának 2b reteszelőfurataiban és a 2e másik csontdarab 2f reteszelőfürataiban helyezkednek el. A 30 reteszelőcsavarok 31 tengelyei célszerűen az 1 összekötő test 10 tekercstagjának 12 hossztengelyével 70-110°os szöget zárnak be, és a 31 tengelyek metszik a 10 tekercstag 12 hossztengelyét. A 30 reteszelőcsavarok egyébként a 10 tekercstag menetei közé illeszkednek, így nincs szükség arra, hogy a 2b és a 2f reteszelőfuratokat nagy pontossággal kelljen előállítani.

A 2. ábra a találmány szerinti velőűrszeg egy másik változata látható. Megfigyelhető, hogy 1 összekötő test 10 tekercstagjának 11 magüregében elhelyezkedő rugalmasságcsökkentő tagot képező egyetlen fémszál 20a egyik végén az olíva formájú 20b fejrész, míg a 20c másik végén a 40 feszítőtag rögzítésére alkalmas 20d csatlakozóidom található. A 40 feszítőtag itt egy sebészeti felhasználásra alkalmas anyagból készült menetes anya, de lehet más, a célnak megfelelő alkatrész is.

A 20b fejrész olíva formája lehetővé teszi, hogy a 21 fémszál, mint egy vezetőhuzal könnyedén betolható legyen a 2 törött csont 2c és 2g másik velőüregrészeibe. A 20d csatlakozóidom feladata pedig, hogy a 20 rugalmasságcsökkentő tag 20a egyik végén lévő 20b fejrész és a 20c másik végén található 20d csatlakozóidomra ráerősített 40 feszítőtag között elhelyezkedő 10 tekercstagot - a 40 feszítőtag segítségével - megfelelő módon előfeszítse, és így a 2 törött csont 2a egyik csontdarabjának és 2e másik csontdarabjának egymással érintkező részét a kívánt kalluszképződéshez szükséges mértékben összenyomja.

A 3. ábrán látható 1 összekötő test ugyancsak rendelkezik a 10 tekercstaggal, de ennek a 11 magüregében a 12 hossztengellyel koaxiális másik 22 tekercsrugó helyezkedik el 20 rugalmasságcsökkentő tagként.

A találmány szerinti 1 összekötő test használatakor elsőként a 2 törött csont 2a egyik csontdarabján elkészítjük a 2d bevezetőnyílást, majd a 2 törött csont 2a egyik csontdarabján szabadkézi célzókészülékkel kifúrjuk a 2c egyik velőüregrészbe torkolló 2b reteszelőfüratokat, 2e másik csontdarabján pedig a 2g másik velőüregrészbe érkező 2f reteszelőfuratokat. A 2b reteszelőfuratok, a 2f reteszelőfuratok és a 2d bevezetőnyílás elkészülte után a 2d bevezetőnyíláson keresztül először a 2 törött csont 2a egyik csontdarabjának 2c egyik velőüregrészébe, onnan pedig a 2e másik csontdarab 2g másik velőüregrészébe vezetjük be a 20 rugalmasságcsökkentő tagot.

Amikor a 20 rugalmasságcsökkentő tag 20a egyik vége a 2 törött csont 2e másik csontdarabjának 2g másik velőüregrészében a kívánt helyre kerül, akkor a 20 rugalmasságcsökkentő tag 20c másik végére ráfuzzük az 1 összekötő test 10 tekercstagját, és a 20 rugalmasságcsökkentő tag mentén végigvezetjük a 2 törött csont 2c egyik velőüregrészén és a 2g másik velőüregrészén. Amint a 10 tekercstag a kívánt helyzetbe került, a 2 törött csont távolabbi végén, itt a 2e másik csontdarabon kiképzett 2f reteszelőfuratokba becsavarjuk a 30 reteszelőcsavarokat, és így az 1 összekötő test 10 tekercstagját a 2 törött csont 2e másik csontdarabjához hozzáerősítjük.

Ezután a 10 tekercstagot - a műtéti követelményeknek megfelelően - a 40 feszítőtag segítségével kissé összenyomva, vagy más módon kissé kihúzva a kívánt irányban előfeszítjük, az előfeszített helyzetben pedig a 2 törött csont 2a egyik csontdarabjának 2b reteszelőfurataiba bevezetett 30 reteszelőcsavarok segítségével az 1 összekötő test 10 tekercstagját a 2a egyik csontdarabhoz is hozzáerősítjük.

Az előzőekben ismertetett 1 összekötőtest-rögzítés után a 2 törött csont - a beépített 1 összekötő testnek köszönhetően - képes felvenni a terhelést, de a 10 tekercstag miatt megfelelő rugalmassággal rendelkezik ahhoz, hogy a mikromozgások végbemenjenek a 2 törött csont 2a egyik csontdarabja és 2e másik csontdarabja között, így nem gátolva, hanem serkentve a kívánatos kalluszképződés.

A találmány szerinti velőűrszeg jól alkalmazható csöves csontok helyreállításához.

Claims (7)

1. Velőűrszeg csöves csontok törött részeinek összeerősítésére, amelynek a törött csont darabjainak velőüregeibe beilleszthető összekötő teste van, azzal 5 jellemezve, hogy az összekötő test (1) magüreggel (11) rendelkező rugalmas tekercstagot (10), valamint a tekercstag (10) magüregébe (11) behelyezett rugalmasságcsökkentő tagot (20) tartalmaz.

2. Az 1. igénypont szerinti velőűrszeg, azzal jellemezve, hogy a rugalmasságcsökkentő tag (20) egy vagy több fémszálból (21) van összeállítva.

3. Az 1. igénypont szerinti velőűrszeg, azzal jellemezve, hogy a rugalmasságcsökkentő tag (20) tekercsrugó (22).

4. Az 1. igénypont szerinti velőűrszeg, azzal jellemezve, hogy a rugalmasságcsökkentő tag (20) legalább egy darab fémszál (21) és legalább egy darab tekercsrugó (22) együtteséből van összeállítva.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti velőűrszeg, azzal jellemezve, hogy a rugalmasságcsökkentő tag (20) egyik végén (20a) ívesen záródó kiszélesedő fejrész (20b) van.

6. Az 5. igénypont szerinti velőűrszeg, azzal jelle10 mezve, hogy a rugalmasságcsökkentő tag (20) egyik végén (20a) lévő ívesen záródó kiszélesedő fejrész (20b) olíva alakú.

7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti velőűrszeg, azzal jellemezve, hogy a rugalmasságcsökkentő

15 tag (20) másik végén (20c) feszítőtag (40) rögzítésére alkalmas csatlakozóidom (20d) van.