HU223113B1 - Eljárás szivárgó építésére, fõleg iszapos, homokliszt vagy enyhén agyagos homokliszt talajok víztelenítéséhez, valamint szivárgó - Google Patents

Abstract

A találmány eljárás szivárgó építésére, főleg iszapos, homokliszt vagyenyhén agyagos homokliszt talajok víztelenítéséhez, amelynél avíztelenítendő talajban a szivárgó tervezett nyomvonala mentén –előnyösen visszanyerhető béléscső alkalmazásával – legalább egy,dréncsőbefogadó járatot készítenek, és a járatba perforált dréncsövethelyeznek. Lényege, hogy még a csőbehelyezési művelet előtt az előremeghatározott méretű dréncső perforációját a víztelenítendő talajtípusától függően előre meghatározott méretű nyílásokként alakítjákki, továbbá, a csőbehelyezési műveletet a járat készítésévelegyidejűleg és/vagy azt követően úgy végzik, hogy a talajbankialakított járat palástja és a behelyezett dréncső külső palástjaközött helyenként meglévő rést a csőbeépítés befejezése után isszabadon hagyják. Ezután a járatot körülvevő talajból a vizet adréncső nyílásain keresztül a dréncső belsejébe áramoltatják, enneksorán a vízáram által a talajból magával hozott talajrészek közüllegfeljebb a 0,1 mm-es szemcsefrakciókat engedik be a dréncsőbe anyílásoknak a fenti előzetes méretezése révén, viszont az ennélnagyobb szemcsefrakciókból a dréncső körüli résben és/vagy az azzalszomszédos talajszakaszban a vízáramlás révén szűrőtestet hoznaklétre. ŕ

Description

A leírás terjedelme 10 oldal (ezen belül 3 lap ábra)

HU 223 113 ΒΙ úgy végzik, hogy a talajban kialakított járat palástja és a behelyezett dréncső külső palástja között helyenként meglévő rést a csőbeépítés befejezése után is szabadon hagyják. Ezután a járatot körülvevő talajból a vizet a dréncső nyílásain keresztül a dréncső belsejébe áramoltatják, ennek során a vízáram által a talajból magával hozott talajrészek közül legfeljebb a 0,1 mm-es szemcsefrakciókat engedik be a dréncsőbe a nyílásoknak a fenti előzetes méretezése révén, viszont az ennél nagyobb szemcsefrakciókból a dréncső körüli résben és/vagy az azzal szomszédos talajszakaszban a vízáramlás révén szűrőtestet hoznak létre.

A találmány tárgya eljárás szivárgó építésére, főleg iszapos, homokliszt vagy enyhén agyagos homokliszt talajok víztelenítéséhez. A találmány tárgya továbbá ilyen szivárgó.

Mint ismeretes, a felszín alatti vizek összegyűjtésére és elszállítására, esetenként a földtömeg szárítására szolgálnak a szivárgók (drénrendszerek), amelyek legalább egy, kis lejtésű, közel vízszintes dréncsőből, és adott esetben függőleges szívótestből állnak.

A hagyományos nyílt feltárásos építési móddal készített szivárgók kivitelezése során dúcolatlan vagy dúcolt munkaárok nyitásával, és valamilyen víztelenítési módszer alkalmazásával biztosítják az összefüggő nagy tömegű és nagy felületű szemcsés anyagú szivárgótest megépítésének lehetőségét. Ezt a technológiát azonban a gyakorlati tapasztalatok szerint csak abban az esetben lehet választani, ha kis mélységű szivárgó építése a feladat, illetve ha nagyobb mélység esetén nagy termelékenységű földmunkagép vagy -géplánc, valamint gazdaságosan és gyorsan forgatható dúcolási rendszer alkalmazására van lehetőség. Szabad területen, ahol a különféle alagcsövező gépek alkalmazására nyílik lehetőség, a homokos kaviccsal kitöltött bordával kialakított megfelelően szűrőzött alagcsövezés lehet bizonyos mélységig a megfelelő felszín alatti gravitációs víztelenítési megoldás. Továbbá, bizonyos esetekben a rövid idejű és helyi gravitációs felszín alatti víztelenítési feladatoknál alkalmazhatók a szemcsés talajrétegekbe besajtolt, réseit fém- vagy műanyag csövekből kialakított szivárgók is. Ilyen víztelenítési megoldásokat ismertet például dr. Palotás László „Mérnöki Kézikönyv” című munkája (Műszaki Kiadó, Bp., 1985, 858-865. old.).

A fentiekben ismertetett hagyományos eljárások esetén a következő alkalmazási korlátokkal, illetve hátrányokkal kell számolni:

- a nyílt feltárással készülő szivárgók építésénél az építés környezetében a felszínt minden esetben meg kell bolygatni; az esetleges felszíni forgalmat a kivitelezés akadályozza vagy teljesen lehetetlenné teszi; nagy tömegű anyagmozgatással és élőmunka felhasználásával jár, a kivitelezési idő fajlagosan hosszú; az eljárás a mélység növekedésével egyre költségesebbé válik; mélyebb szivárgók építése esetén, különösen épületek és műtárgyak közelében, káros talajmozgásokra kell számítani, bizonyos mélység alatt viszont alkalmazása már nem célszerű, mert rendkívül költséges, veszélyes és nehezen megvalósítható;

- az alagcsövező gépekkel épített szivárgókat csak bizonyos mélységig lehet alkalmazni, s csak olyan helyeken, ahol a nagy tömegű gépekkel való munkavégzés egyáltalán balesetmentesen megvalósítható;

- a talajba sajtolt réseit fém- vagy műanyag csöves szivárgók csak rövidebb időtartamú lokális víztelenítésre alkalmasak, mivel egyrészt a réseit csövek kialakítása és szilárdsága miatt a besajtolható csőhossz eleve korlátozott, másrészt a réseit csövek gyorsan eltömődnek, és ezzel a szivárgó működésképtelenné válik.

A jelen találmánnyal célunk a fenti hátrányok kiküszöbölése, azaz olyan tökéletesített technológia létrehozása szivárgók építéséhez, amely lényegesen kisebb ráfordítással és egyszerűbb kivitelezési körülmények mellett lényegesen hatásosabb víztelenítést és hosszabb élettartamot biztosít, mint a hagyományos megoldások.

A találmány alapja az a felismerés, hogy a kitűzött feladat megoldható, ha irányított talajvízáramlás segítségével természetes szűrőtestbe ágyazzuk a speciálisan méretezett és réseit dréncsövet, és ezt adott esetben kombináljuk ejtőkutas gravitációs szívótesttel.

A kitűzött feladatot a találmány szerint olyan eljárással oldottuk meg, amely szivárgó építésére, főleg iszapos, homokliszt vagy enyhén agyagos homokliszt talajok víztelenítéséhez használható. Eszerint a víztelenítendő talajban a szivárgó tervezett nyomvonala mentén - előnyösen visszanyerhető béléscső alkalmazásával — legalább egy, dréncsőbefogadó járatot készítünk, és a járatba perforált dréncsövet helyezünk. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy még a csőbehelyezési művelet előtt az előre meghatározott méretű dréncső perforációját a víztelenítendő talaj típusától függően előre meghatározott méretű nyílásokként alakítjuk ki. Továbbá, a csőbehelyezési műveletet a járat készítésével egyidejűleg és/vagy azt követően úgy végezzük, hogy a talajban kialakított járat palástja és a behelyezett dréncső külső palástfelülete között helyenként kialakuló rést a csőbeépítés befejezése után is szabadon hagyjuk. Ezután viszont a járatot körülvevő talajból a vizet a dréncső nyílásain keresztül a dréncső belsejébe áramoltatjuk, ennek során a vízáram által a talajból magával hozott talajrészek közül legfeljebb a 0,1 mm-es szemcsefrakciókat engedjük be a dréncsőbe a nyílásoknak a fenti előzetes méretezése révén, viszont az ennél nagyobb szemcsefrakciókból a dréncső körüli résben és/vagy az azzal szomszédos talajszakaszban a vízáramlás révén szűrőtestet hozunk létre.

Célszerű az olyan foganatosítási mód, amelynél a talajban a járatot körkörös furatként, visszanyerhető béléscső alkalmazása melletti fürással-sajtolással alakít2

HU 223 113 Bl juk ki, majd még a béléscső védelme alatt helyezzük be a dréncsövet, ezután, de még a szűrőtest létrehozása előtt, a béléscsövet a járatból eltávolítjuk. Ezzel a termelékenység jelentősen tovább növelhető.

Különösen előnyös, ha a dréncső átmenőnyílásait radiálisán befelé bővülő keresztmetszetű nyílásokként, a csőpaláston előnyösen egyenletesen elosztott, hosszhornyokként képezzük ki. Ezáltal ugyanis a nyílásokat „öntisztulóvá” tesszük, azaz eltömődési veszélyüket teljesen kiküszöböltük. A nyílások egyébként tetszés szerinti kivitelűek lehetnek, sőt akár egyetlen spirálvonalszerű horonnyal is helyettesíthetők.

Célszerű továbbá, ha a dréncső nyílásainak szélességét - a külső paláston mérve - előnyösen 0,1-0,02 mm közöttire, a hosszát pedig 30-60 mm közöttire választjuk.

Főleg réteges talajok víztelenítése esetén, a találmány további jellemzője szerint még a járat készítése előtt a talajban - előnyösen függőleges fúrással - a dréncső tervezett nyomvonala alá érő mélységű és az előzetes talajvizsgálatnak és terepviszonyoknak megfelelően előre megválasztott keresztmetszetű aknát, előnyösen függőleges furatot készítünk. Ezt kaviccsal vagy kőzúzalékkal feltöltve ejtőkútszerű szívótestet hozunk létre. Ezután pedig a járatot úgy készítjük, hogy a már elkészített szívótestet harántoljuk, azaz keresztülfúrjuk, és ezáltal a legalább egy dréncsőből és az azzal együttműködő, legalább egy szivárgótestből álló szivárgót hozzuk létre.

A szivárgóhoz adott esetben több dréncsövet alkalmazhatunk, ezeket előnyösen közös vízgyűjtő aknára csatlakoztathatjuk. Továbbá, előnyösen minden dréncsővel legalább két, a dréncső nyomvonalában elrendezett szívótestet harántolhatunk. Ezzel egyszerű módon tetszés szerinti mélységű és oldalsó kiteqedésű talajszakasz víztelenítése viszonylag kis ráfordítással megnyugtatóan, szinte korlátlanul hosszú időre megoldható.

A szívótest átmérőjét homoklisztes iszaptalajok esetében előnyösen legalább 200 mm-re, közbenső agyagrétek közötti vékony szemcsés rétegek esetén előnyösen 400-600 mm közöttire választjuk.

A találmány szerinti szivárgónak legalább egy dréncsöve, valamint adott esetben legalább egy, a dréncsővel összekapcsolt szívóteste van. Lényege, hogy a dréncső nyílásai a külső paláston mérve legfeljebb 0,1 mm-es szélességű, radiálisán befelé bővülő keresztmetszetű nyílásokként vannak kialakítva. Továbbá, a dréncső a víztelenítendő talajban készített járatban, előnyösen furatban a talajvízáram révén a talajból odaszállított, 0,1 mm-nél nagyobb talajszemcse-frakciókból képződött természetes szűrőtestben van ágyazva.

Célszerű az olyan kivitel, amelynél a dréncső egy vagy több függőleges szívótesttel van kapcsolatban. Olyan kivitel is lehetséges, amelynek több dréncsöve van, ezek előnyösen egyetlen közös vízgyűjtő aknára csatlakoznak, amely vízátemelő szerkezettel van felszerelve.

A találmányt részletesebben a csatolt rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti megoldás példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti eljárással megépített szivárgó első példakénti kiviteli alakjának vázlatos függőleges metszete, a

2. ábra az 1. ábrán II—II vonal mentén vett metszet, viszonylag nagyobb léptékben, a

3. ábra az 1. és 2. ábra szerinti szivárgó részletének, nevezetesen a dréncsövének keresztmetszete, viszonylag nagyobb léptékben, a

4. ábrán a találmány szerinti szivárgó második kiviteli alakja látható vázlatos függőleges metszetben, az

5. ábra a 4. ábrán V-V vonal mentén vett metszet.

Amint az 1-3. ábrákon látható, a találmány szerinti szivárgó első példakénti kiviteli alakjaként olyan megoldást tüntettünk fel, amely csupán vázlatosan jelölt módon különböző talajrétegeket magában foglaló földtömeg víztelenítésére való. Az 1. ábrán a talaj felszínét

I hivatkozási számmal jelöltük, amely az ábra jobb oldali része irányában lejtős vonalvezetésű. A találmány szerinti szivárgó itt egyetlen 2 szívótestből és annak alsó végén keresztülhaladó 3 dréncsőből áll. A 3 dréncsőnek a 2 szívótest alsó végével csatlakozó végétől 4 kiömlése irányában enyhe lejtéssel rendelkezik, így a 3 dréncsőben a víz áramlási irányát 5 nyíl jelöli. A 4 kiömlés a jelen esetben vízelvezető 6 csatornába ömlik.

Az 1. és 2. ábrán látható, hogy a 2 szívótest a víztelenítendő 7 talajban készített függőleges 8 aknába helyezett 9 kavicstöltetként van kialakítva, és a jelen esetben fúrással készített körkörös 8 akna felső vége 10 agyagdugóval van lezárva. A 8 akna mélysége úgy van megválasztva, hogy az alsó vége kissé a 3 dréncső nyomvonalánál mélyebben helyezkedjék el. A 2 szívótest és a 3 dréncső csatlakoztatási, azaz keresztezési szakasza jól látható metszetben a 2. ábrán. Itt jól kivehető, hogy a 3 dréncső valójában keresztülhalad a 2 szívótest 9 kavicstöltetén.

A 3. ábrán a 3 dréncsőnek egy részét olyan körzetben szemléltettük viszonylag nagyobb léptékben, ahol a 3 dréncső a 7 talajban készített hosszúkás 11 járatban van elrendezve. A 3. ábrán természetesen a méreteket eltúlozva szemléltettük a jobb érthetőség kedvéért. Itt jól látható, hogy a jelen esetben fúrással kialakított

II járat palástfelülete és a 3 dréncső külső 12 palástfelülete között képződő 13 rést a 3 dréncső behelyezése után szabadon hagytuk, de ennek magyarázatára alább térünk ki részletesebben, hiszen ennek a találmány szempontjából meghatározó jelentősége van.

A 3. ábrán ugyancsak eltúlzott méretekkel szemléltettük a jelen esetben műanyagból készült 3 dréncső perforációjaként szereplő 14 nyílásokat. A találmány szerint ezek a 14 nyílások a 3 dréncső külső 12 palástfelületén mérve legfeljebb 0,1 mm-es szélességű, a 3 dréncső középvonala felé bővülő keresztmetszetű nyílásokként vannak kialakítva. A jelen esetben a 3 dréncső 14 nyílásait hosszhomyokként alakítottuk ki, ezek 15 szélességét 0,1 mm-re, a rajzon külön nem szemléltetett hosszát pedig 50 mm-re választottuk. A 14 nyílások szabad nyíláskeresztmetszetének méretezésekor tehát fontos szempont, hogy a talajból a 3 dréncsőbe a gravitáció révén beáramló vízben lévő talajszemcse-frakció

HU 223 113 Bl közül legfeljebb a 0,1 mm-es szemcsefrakciót engedjék be a 3 dréncső belső terébe az elvezetéshez, viszont az ennél nagyobb szemcsefrakciókból a 3 dréncső körül a 13 résben és adott esetben a szomszédos talajrétegben magával a vízáramlással „természetes” 6 szűrőtestet hozunk létre (3. ábra), amely azután a megállapodás után a kísérleti tapasztalataink szerint kiválóan ellátja a szűrő szerepét, tehát semmiféle járulékos geotextil vagy egyéb szűrőszövetet a találmány szerinti megoldásnál nem alkalmazunk a 3 dréncsövön, mint a hagyományos megoldásoknál.

Az 1-3. ábrák szerinti szivárgó építése a találmány szerinti eljárással a következőképpen történik.

Először a talaj 1 felszínéről a jelen esetben függőleges fúrással elkészítjük a 8 aknát, mégpedig az előzetes talajvízvizsgálatnak és a terepviszonyoknak meghatározott átmérővel és a 3 dréncső tervezett nyomvonalának megfelelő mélységben úgy, hogy azok egymással kapcsolódhassanak. Ezt követően a 8 aknát 9 kavicstöltettel töltjük fel, majd a felső végét 10 agyagdugóval lezárjuk. Ezzel tehát létrehoztuk az ejtőkútszerű 2 szívótestet, amelynek az a rendeltetése, hogy a 7 talaj különböző rétegeiből a vizet gravitációs úton lefelé elvezesse. Ezt követően a 6 csatorna felől készítjük az enyhe lejtésű, közel vízszintes 11 járatot, amelynek az a rendeltetése, hogy befogadja a 3 dréncsövet. All járatot a jelen esetben furásos-sajtolásos technológiával készítettük. Ennek során a fúrással készített furatba fokozatosan besajtoltuk a visszanyerhető acél béléscsőszakaszokat. Előzetesen all járat nyomvonalát úgy határoztuk meg, hogy az keresztezze a 2 szívótest alsó végszakaszát.

A furat teljes elkészülte és a béléscső behelyezése után a fúrófejet és a fúróspirálokat a béléscsőből eltávolítottuk, majd ezt követően a béléscsövek védelme alatt behelyeztük a talajtípusnak megfelelően előre méretezett és elkészített 14 nyílásokkal rendelkező 3 dréncsövet. Ezt követően, illetve eközben a béléscsövek szakaszait fokozatosan kiszereltük, miközben a 3 dréncső legalább helyenként bizonyos technológiai 13 rés közbeiktatásával kapcsolatba került a 7 talajban kialakított 11 járattal. A 11 járat fúrására visszatérve megjegyezzük, hogy a kísérleteink során a fúrást akkor fejeztük be, amikor érzékeltük, hogy a 2 szívótest 9 kavicstöltetét már keresztülfurtuk. Ezzel valójában az építés befejeződött.

Ezután a talajban lévő víz áramlása rögtön megkezdődik, és a 3 dréncsövet határoló talajból a talajvíz elkezd áramlani a 14 nyílásokon keresztül a 3 dréncső belső terébe. A 14 nyílások sajátos méretezésének eredményeként azonban a talajvízben lévő talajszemcse-frakció közül kizárólag a 0,1 mm-nél kisebb, azaz iszapnál finomabb szemcsefrakciók juthatnak csak be a dréncsőbe, és ezek a talajvízzel együtt azután a 6 csatornán keresztül elvezethetók. A 0,1 mm-es nagyobb frakciók azonban a 3 dréncső külső kerülete mentén rakódnak le, és így magával a gravitációs vízáramlással hozzuk létre az ilyen talajszemcsékből a természetes 16 szűrőtestet. Ez a természetes 16 szűrőtest tehát körülágyazza a 3 dréncsövet, és a kialakulása után a szűrőhatását a kísérleti tapasztalataink szerint igen hosszú időre megtartja. A 14 nyílásoknak a hagyományos megoldásoknál elkerülhetetlen eltömődési veszélyével a találmány szerinti megoldásnál nem kell számolni, hiszen a 14 nyílások befelé bővülő keresztmetszetének köszönhetően a 0,1 mm-nél kisebb szemcsék nem tömíthetik el a 14 nyílásokat, azaz a 14 nyílások valójában öntisztuló tulajdonságúaknak minősíthetők, ami jelentősen hozzájárul a szivárgó meglepően hosszú élettartamához és hatékony működtethetőségéhez, a hagyományos megoldásokkal összehasonlítva.

A 4-5. ábrákon olyan összetettebb rendszerű szivárgót szemléltettünk példaként, amely elvi felépítésében és működésmódjában lényegében megegyezik az első kiviteli alakkal. Az eltérés mindössze annyi, hogy itt két, nevezetesen 3A és 3B dréncsövet alkalmaztunk, és ezek nyomvonala mentén több szívótestet alkalmaztunk, ezek közül csak két-két szívótestet tüntettünk fel, amelyeket 2A és 2B, illetve 2C és 2D hivatkozási számokkal jelöltünk. A 4-5. ábrákból jól látható, hogy a 3A dréncső harántolja, azaz keresztülhalad a 2A és 2B szívótestek alsó szakaszán, a 3B dréncső pedig hasonlóképpen keresztülhalad a 2C és 2D szívótesteken. Megjegyezzük, hogy a mindenkori talajviszonyoktól és terepviszonyoktól függően egyazon 3 dréncsőre tetszőleges számú szívótestet „fűzhetünk föl”.

A 4-5. ábrák szerinti elrendezésnél különbség az is, hogy itt a befelé lejtős elrendezésű 3A és 3B dréncsövek 4 kiömlései központi 17 gyűjtőaknába torkollnak, amelyből azután az összegyűjtött víz önmagában ismert módon, például külön nem ábrázolt vízátemelő szerkezettel távolítható el. A 17 gyűjtőakna készítésére külön nem térünk ki, hiszen ez nem tartozik a találmány lényegéhez, itt mindössze annyit jegyzünk meg, hogy 18 munkagödröt készítettünk, amelybe az előre gyártott betonelemekből készült aknaelemeket egymás fölött elrendeztük, majd a 18 munkagödröt homokos kaviccsal töltöttük föl, és ezzel 19 szivárgótestet képeztünk a gyűjtőakna körül, a tetejét pedig 20 fedlappal és 21 agyagdugóval zártuk le. A 17 gyűjtőakna alsó részéhez a jelen esetben 22 elvezetőcsatoma csatlakozik.

Megjegyezzük, hogy a 4. és 5. ábrán csupán az egy vonalba eső 3A és 3B dréncsöveket alkalmaztuk és szemléltettük, de adott esetben a központi 17 gyűjtőaknára sugárirányban számos más irányból is csatlakoztatható dréncső a vele összekapcsolt szívótestekkel.

A találmány szerinti megoldást különösen olyan esetekben célszerű alkalmazni, amelyekben

- az eddigi gyakorlatnál nagyobb mélységre ható gravitációs felszín alatti víztelenítésre van szükség;

- az építési terület nehezen, vagy egyáltalán nem közelíthető meg;

- a szivárgó egy részét vagy a teljes szivárgót már megmozdult talajtömegben kell kialakítani;

- a közelben talajmozgásra érzékeny létesítmény van;

- ha alapvető cél a talajfelszín minél kisebb mértékű bolygatása, és/vagy

- igen gyors kivitelezésre van szükség.

A találmány szerint tehát a furásos-sajtolásos módszerrel készülő 11 járatban az irányított talajvízáramlás

HU 223 113 Bl segítségével létrehozott természetes 16 szűrőtestbe ágyazott és sajátosan kialakított réseit 3 dréncsövet magában foglaló szivárgó építésénél a furási-sajtolási munkálatok befejeztével a furóspirálok kiszerelése után az acél köpenycsövek védelme alatt történik az öntisztuló résekkel elkészített réseit szivárgócsövek beépítése. A 3 dréncsőnél a nyílásokat úgy méretezzük és alakítjuk ki, hogy a csőbelső felé haladva a nyíláskeresztmetszet nő, tehát a 14 nyílásba jutott és azon áramlási sebességgel keresztülhaladó, 0,1 mm-nél kisebb talajszemcse a fokozatosan növekvő résszélesség miatt nem szorulhat be a nyílásba, hanem azon mindenképpen áthalad, tehát a 14 nyílás gyakorlatilag nem tömődhet el, ez garantálja a meglepően hosszú üzemelési élettartamot.

A vizet leadó 7 talaj előzetes vizsgálata alapján meghatározandó a találmány szerint az a nyílásméret, amely lehetővé teszi, hogy a 3 dréncső környezetéből a beáramló víz bizonyos korlátozott mennyiségű, nagyon finom, legfeljebb 0,1 mm-es szemcséket magával szállítson, így a 3 dréncső körül természetes úton, vagyis a találmány szerint a vízáramlás révén kialakuló 16 szűrőtestet hozunk létre. Az így kialakuló 16 szűrőtest egyes, a 3 dréncsővel közelítőleg koncentrikus „gyűrűinek” vízáteresztő képessége a gyakorlati tapasztalataink szerint a 3 dréncsőhöz közelítve fokozatosan nő, hiszen a csőközeli „gyűrű”-ból a 0,1 mm-nél kisebb frakciók kimosódnak.

Ha a találmány szerinti szivárgót mindössze egyetlen 3 dréncsőből alakítjuk ki, ez a lehető legegyszerűbb kivitel. Ez például egy jó vízáteresztő képességű réteg vagy egy vízzel telített talaj lencse víztelenítésére alkalmazható.

Egymás feletti, szendvicsszerűen elhelyezkedő rétegek vagy átázott összefüggő talajtömeg víztelenítésére a 3 dréncsövet célszerű függőleges 2 szívótesttel, így például kavicscölöppel (ejtőkúttal) együtt alkalmazni, ahol a függőleges kavicsoszlopok a nagy felületüket kihasználva összegyűjtik a környező talajból, talajrétegekből a vizet, az így összegyűjtött víz pedig a kavicsoszlopok aljával kapcsolódó csápszerű dréncsövekkel távolítható el (1-5. ábrák).

A gyakorlati tapasztalataink szerint a találmány szerinti 3 dréncsőre „felfűzött” szívótestek (kavicsoszlopok, illetve ejtőkutak) sajátosan együttdolgozó, függőleges szivárgórendszert, azaz „szivárgó-függönyfalat” képezhetnek (lásd 4. és 5. ábra).

A 3 dréncső 11 járata fúrásának és a külön nem jelölt béléscső besajtolásának indítása meredeken lejtős terep esetén történhet, például a lejtő aljában, akár a felszínről, vagy kis mélységű indítóaknából. Enyhén lejtős vagy közel vízszintes terepen ez történhet nagyobb mélységű indítóaknából. Megjegyezzük, hogy adott esetben akár több dréncső beépítése is indítható egyazon aknából, például különböző irányokba és különböző szinteken.

Indítóakna alkalmazása esetén a 3 dréncsövek által összegyűjtött víz elvezetéséről önmagában ismert módon külön gondoskodni kell. Az elvezetés történhet gravitációs úton, például furással-sajtolással megépített elvezetőcsatomával, vagy gépi vízátemeléssel. Továbbá, szemcsés talajréteg lokális víztelenítése akár csupán furással-sajtolással megépített 3 dréncsövekből álló szivárgóval történhet.

A találmány szerinti technológia legfőbb előnye, hogy meglepően gyors és egyszerű kivitelezésre ad módot olyan víztelenítési feladatoknál is, amelyeknél a hagyományos technológiák nem vagy legfeljebb túl nagy ráfordítással lennének alkalmazhatók. Tekintettel arra, hogy semmiféle járulékos szűrőelemet nem alkalmazunk, hanem sajátos természetes szűrőtestet magával a vízáramlással hozunk létre a dréncső körül, ezzel a ráfordítás költségeit jelentősen csökkentjük, a dréncső beépítési technológiáját pedig hatásosan egyszerűsítjük. A speciális találmány szerinti 16 szűrőtest alkalmazásával, valamint a 14 nyílások befelé bővülő kialakításával a kísérleti tapasztalataink szerint garantálható a hatékony vízelvezetés és a berendezés hosszú élettartama.

Claims (11)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás szivárgó építésére, főleg iszapos, homokliszt vagy enyhén agyagos homokliszt talajok víztelenítéséhez, amelynél a víztelenítendő talajban a szivárgó tervezett nyomvonala mentén - előnyösen visszanyerhető béléscső alkalmazásával - legalább egy, dréncsőbefogadó járatot készítünk, és a járatba perforált dréncsövet helyezünk, azzal jellemezve, hogy még a csőbehelyezési művelet előtt az előre meghatározott méretű dréncső perforációját a víztelenítendő talaj típusától függően előre meghatározott méretű nyílásokként alakítjuk ki, továbbá, a csőbehelyezési műveletet a járat készítésével egyidejűleg és/vagy azt követően úgy végezzük, hogy a talajban kialakított járat palástja és a behelyezett dréncső külső palástja között helyenként meglévő rést a csőbeépítés befejezése után is szabadon hagyjuk, ezután a járatot körülvevő talajból a vizet a dréncső nyílásain keresztül a dréncső belsejébe áramoltatjuk, ennek során a vízáram által a talajból magával hozott talajrészek közül legfeljebb a 0,1 mm-es szemcsefrakciókat engedjük be a dréncsőbe a nyílásoknak a fenti előzetes méretezése révén, viszont az ennél nagyobb szemcsefrakciókból a dréncső körüli résben és/vagy az azzal szomszédos talajszakaszban a vízáramlás révén szűrőtestet hozunk létre.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a talajban a járatot körkörös furatként, visszanyerhető béléscső alkalmazása melletti furással-sajtolással alakítjuk ki, majd még a béléscső védelme alatt helyezzük be a dréncsövet, ezután, de még a szűrőtest létrehozása előtt, a béléscsövet a járatból eltávolítjuk.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a dréncső átmenőnyílásait radiálisán befelé bővülő keresztmetszetű nyílásokként, a csőpaláston előnyösen egyenletesen elosztott, hosszhomyokként képezzük ki.
4. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a dréncső nyílásainak szélességét - a külső paláston mérve - előnyösen 0,1-0,02 mm közöttire, a hosszát pedig 30-60 mm közöttire választjuk.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy főleg réteges talajok vízteleníté5

   HU 223 113 Bl se esetén, még a járat készítése előtt a talajban - előnyösen függőleges fúrással - a dréncső tervezett nyomvonala alá érő mélységű, és az előzetes talajvizsgálatnak és terepviszonyoknak megfelelően előre megválasztott keresztmetszetű aknát, előnyösen függőleges furatot készítünk, ezt kaviccsal vagy kőzúzalékkal feltöltve ejtőkútszerű szívótestet hozunk létre, ezután pedig a járatot úgy készítjük, hogy a már elkészített szívótestet harántoljuk, és ezáltal a legalább egy dréncsőből és az azzal együttműködő, legalább egy szivárgótestből álló szivárgót hozzuk létre.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szivárgóhoz több dréncsövet alkalmazunk, ezeket előnyösen közös vízgyűjtő aknára csatlakoztatjuk.
7. 7. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy minden dréncsővel legalább két, a dréncső nyomvonalában elrendezett szívótestet harántolunk.
8. 8. Az 5-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szívótest átmérőjét homoklisztes iszaptalajok esetében előnyösen legalább 200 mmre, közbenső agyagrétek közötti vékony szemcsés rétegek esetén előnyösen 400-600 mm közöttire választjuk.
9. 9. Szivárgó, főleg az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosításához, amelynek legalább egy dréncsöve, valamint adott esetben legalább egy, a dréncsővel összekapcsolt szívóteste van, azzaljellemezve, hogy a dréncső (3) nyílásai (14) a dréncső (3) külső palástfelületén (12) mérve legfeljebb 0,1 mm-es szélességű (15), befelé bővülő keresztmetszetű nyílásokként vannak kialakítva, továbbá a dréncső (3) a víztelenítendő talajban (7) készített járatban (11), előnyösen furatban a talajvízáram révén a talajból (7) odaszállított, 0,1 mm-nél nagyobb talajszemcse-frakciókból képződött természetes szűrőtestben (16) van ágyazva.
10. 10. A 9. igénypont szerinti szivárgó, azzal jellemezve, hogy a dréncső (3; 3 A, 3B) egy vagy több függőleges szívótesttel (2; 2A, 2B; 2C, 2D) van kapcsolatban.
11. 11. A 9. vagy 10. igénypont szerinti szivárgó, azzal jellemezve, hogy több dréncsöve (3A, 3B) van, ezek előnyösen egyetlen közös gyűjtőaknára (17) csatlakoznak.