HU221943B1

HU221943B1 - Eljárás és elrendezés digitális és analóg jelek azonos frekvenciasávban történő átvitelére

Info

Publication number: HU221943B1
Application number: HU9901962A
Authority: HU
Inventors: Bernard Bossard; Charles Brand
Original assignee: Cellularvision Technology & Telecommunications, L.P.
Priority date: 1996-07-22
Filing date: 1997-07-01
Publication date: 2003-02-28
Also published as: CN1179490C; JPH11514182A; WO1998004048A2; TR199800519T1; EP0856211A2; AU4511097A; BR9706584A; US5949793A; PE1199A1; IL123728A0; NZ329876A; JP3933699B2; IL123728A; HUP9901962A3; WO1998004048A3; HUP9901962A1; TW432885B; CA2232676A1; KR20000064257A; EA199800319A1

Abstract

A találmány tárgya eljárás és elrendezés digitális és analóg jelekazonos frekvenciasávban történő átvitelére. Az eljárás során jelekelső sokaságát különböző vivőfrekvenciákon adjuk le, és a jelek elsősokasága egymást kölcsönösen kizáró egyedi csatornasávokat foglal elegy adott széles sávban. Legalább egy járulékos jelet adunk le egymegfelelő másik egyedi csatornán belül, amely az adott széles sávonbelül van, és az egymást kölcsönösen kizáró egyedi csatornasávok és amásik egyedi csatornasáv szélességeinek összege nagyobb, mint az adottszéles sáv. A legalább egy járulékos jel átvitelének lépése során azátvitel a jelek első sokaságától legalább két, a vivőfrekvenciát, amoduláció típusát és a polarizációt tartalmazó csoportból kiválasztottdiverzitási jellemző tekintetében különböző diverzitási jellemzőveltörténik, úgyhogy egy adott helyen lévő vevő, amely a jelek elsősokaságát és a legalább egy járulékos jelet veszi, szelektívenbármelyik leadott jelet venni tudja. Az elrendezés tartalmaz eszköztanalóg jel átvitelére adott vivőfrekvenciát használva, egy adotthelyről, adott polarizációval, és ez az analóg jel lényegében egyegész frekvenciasávot elfoglal, és eszközöket, ezen belül legalább egyantennát legalább egy digitális jel átvitelére egy, a szóban forgófrekvenciasávban lévő első vivőfrekvenciát használva, közelítőleg azadott helyről, az adott polarizációval. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás és elrendezés többfajta információjel - digitális és analóg jelek - azonos frekvenciasávban történő átvitelére. A találmány tárgya különösen elrendezés, amelyben különböző vivőfrekvenciákat használva több jelcsatornát viszünk át, és ahol kívánatos az egész sáv elfoglalása, hogy a spektrum hasznosítása optimalizálva legyen.

A különböző átvitt információáramok közötti zavar (interferencia) elkerülésére szolgáló módszereket nagyon régen használják. A legkorábbi módszer szerint a különböző információáramokhoz különböző vivőfrekvenciákat alkalmaznak. Egy hangolt erősítőfokozat megkülönbözteti a kívánt modulált vivőt és nem kívánt információáramokat, amelyekkel más vivőfrekvenciákat moduláltak.

Egy másik módszer szerint, amelyet az EP A 0 429 200 A2 számú szabadalmi bejelentés ismertet, irányítottságot és a frekvenciacsoportok különbségét használják. Az irányítottság azt jelenti, hogy bizonyos jeleket egy első adó antennarendszerrel sugároznak, ami erősen irányított, és a jelet, amelyet az egyik felhasználónak kell vennie, ebben az irányban sugározzák egy viszonylag szűk nyalábnyílásszögű antennarendszerrel, míg a jeleket egy másik felhasználó számára, akinek az első felhasználóhoz viszonyított helye az első antennarendszer hatóterületén kívül van, egy második antennával sugározzák, amelynek a hatóterülete nem teljed ki az első felhasználóra. Az interferenciák elleni járulékos védelmet különböző „frekvenciacsoportok” használata biztosítja. Itt az egyik frekvenciacsoport különbözik a másiktól, mert a csatomasávjaik által elfoglalt frekvenciák kölcsönösen kizáróak vagy különböznek a polarizáció iránya tekintetében. A WO 9602101 számú közzétételi irat interferencia csökkentésére két digitális jelcsoport között a keresztkorrelációt úgy csökkenti, hogy álvéletlen generátorral előformálja azokat, így korrelálatlan, zajszerű jelet kapnak.

A találmány értelmében egy eljárást biztosítunk jelek sokaságának átvitelére egy adott frekvenciasávban egy átviteli helyről egy cellában elhelyezett előfizetői vevő által történő szelektív vételre, amelynek során az adott frekvenciasávot lényegében egészben elfoglaló analóg jelet viszünk át, adott polarizációval, amely analóg jel legalább egy átvitt csatornát képvisel egy a csatorna sávjában levő program vivőfrekvencián, továbbá digitális jelek első sokaságát visszük át, egy első bitsebességen, amelyek legalább egy átvitt digitális csatornát képviselnek, egy a csatorna sávjában levő első vivőfrekvencián, kiválasztjuk az első vivőfrekvenciát, az első bitsebességet, és egy adott digitális átviteli teljesítményt, úgy, hogy az előfizetői vevő megbízható módon vehesse az átvitt analóg csatornát és az átvitt digitális csatornát, és csökkentjük az analóg és a digitális jelek közötti interferenciát azáltal, hogy a digitális jelek polarizációját az analóg jel polarizációjától különbözőre választjuk.

A találmány további kivitelében az első jelsokaságot különböző vivőfrekvenciákon adjuk le, és az első jelsokaság egymást kölcsönösen kizáró egyedi csatomasávokat foglal el egy adott széles sávban, és legalább egy járulékos jelet adunk le egy megfelelő másik egyedi csatornán belül, amely az adott széles sávon belül van; az egymást kölcsönösen kizáró egyedi csatomasávok és a másik egyedi csatomasáv szélességeinek összege nagyobb, mint az adott széles sáv. A legalább egy járulékos jel a jelek első sokaságától legalább két, a vivőfrekvenciát, a moduláció típusát és polarizációt tartalmazó csoportból kiválasztott diverzitási jellemző tekintetében különbözik, úgyhogy az adott helyen lévő vevő szelektíven bármelyik leadott jelet venni tudja.

A találmány első előnyös kiviteli alakjában az első jelsokaságot digitálisan leadott jelek képezik, és a legalább egy járulékos jel egy analóg jel, amely elfoglalja lényegében az egész adott sávot, amely az első jelsokaság bármelyikének vivőfrekvenciáitól különböző vivőfrekvencián van leadva. Előnyös módon a szomszédos adott sávok sokasága egy széles sávot foglal el, és az adott sávok legalább egy sokaságában az analóg jel egy megfelelő frekvenciamodulált jel, amely lényegében az egész megfelelő adott sávot elfoglalja. Egy további előnyös kiviteli alakban legalább az egyik első digitális jelsokaságnak van egy egyedi sávja, amely két szomszédos adott sáv részeit foglalja el.

Ebben a kiviteli alakban, amelyben több keskenyebb jelcsatorna van, és ezek sávszélességeinek összege kisebb az adott sáv szélességénél, és egy széles sávú analóg jelátvitel fedi az egész adott sávot. Az adó által lefedett vevőállomásokon egy vagy több digitális jelátvitel és az analóg jelátvitel a detektált jel olyan minőségével detektálható, amely lényegében egyenlő azzal a minőséggel, ami akkor állna fenn, ha csak digitális jelátvitelek vagy csak analóg jelátvitel vétele lenne.

A vétel helyén a vett jel teljesítményszintje mindegyik digitális jelátvitelnél egyenként véve előnyös módon legalább 18 dB-lel kisebb az analóg jelátvitel teljes vett teljesítményszintjénél; a digitális jelteljesítménynek az analóg jelteljesítményhez viszonyított aránya, amely nem idézi elő az analóg jel elfogadhatatlan degradációját, a digitális jel modulációs típusának és sávszélességének, valamint a digitális vivőjel analóg vivőjelhez viszonyított helyzetének a függvénye. Ha az egyedi digitális jelteljesítmény 30 dB-lel alacsonyabb az analóg jelteljesítménynél, akkor a digitális vivőjelnek az analóg vivőhöz viszonyított helyzete viszonylag jelentéktelen, amennyiben az analóg jel vételéről van szó. Magasabb digitális jelteljesítmények esetén a helyzet jelentősebbé válik. Az NTSC televíziós jelek természete miatt vannak „tiszta (harmonikus) pontok”, ahol a digitális jel az analóg jel jelentéktelen degradációját idézi elő, és vannak más viszonylagos helyzetek, amelyek jól felismerhető rosszabbodást idéznek elő. A digitális moduláció típusa az egyik változó, amelyik meghatározza a digitális jelnek azt az erősségét, amely nem degradálja elfogadhatatlan módon a vett képet; és az egyes digitális jelek okozta termékek kifogásolhatóbbak, mint a más digitális jelektől eredőek.

A megfelelő digitális jelátvitelek által elfoglalt frekvenciasáv minden egyedi részében a vett jel teljesítményszintje a megfelelő digitális jelátvitelnél legfeljebb 6 dB-lel lehet nagyobb a frekvenciasávnak ugyan2

HU 221 943 Β1 ebben az egyedi részében bekövetkező analóg jelátvitel vett jelének teljesítményszintjénél, és előnyös módon a digitális teljesítmény előnyös módon kisebb, különösen legalább 12 dB-lel kisebb az analóg teljesítménynél. Rendszerint azonban nem származik előny abból, ha a digitális jel ezen a részen több mint 15 dB-lel alacsonyabb az analóg jel teljesítményénél.

A találmány egy különösen előnyös kiviteli alakjában, egy helyi többpontos elosztórendszeres, cellás mikrohullámú rendszerben (LMDS) az analóg jelátvitel frekvenciamodulált vagy fázismodulált televíziós jel vagy videojel, amelyet általában FM videojelnek neveznek. Az ugyanerről a helyről (antennaárbocról) leadott digitális jeleket bármilyen jól ismert módszerrel lehet modulálni, és ezek átvitele több, úgy kiválasztott vivőfrekvencián történik, hogy ezek oda essenek, ahol a teljesítmény az FM jelben viszonylag alacsony. A digitális jel alacsony hibaaránya végett jelenleg előnyben részesítik a négyzetes fázisbillentyűzéses (QPSK) modulációt. A műszaki fejlesztés haladásával más modulációs módszerek bizonyulhatnak kívánatosnak, így a 16 QAM vagy 64 QAM (négyzetes amplitúdómoduláció) vagy más, még nem ismert vagy ritkán használt módszerek.

A találmány egyik előnyös kiviteli alakjában az analóg FM jel névleges FM eltérése 3 MHz. Egy élő televíziós műsor teljesítménysűrűség-spektrumának görbéjén a teljesítménycsúcsok értéke közelítőleg azonos volt, 6 MHz-nél keskenyebb sávban összpontosultak, és a görbe hirtelen esett, úgyhogy az egész 20 MHz névleges csatomasávból közel 14 MHz-en legalább 6 dB-lel ment le, 12 MHz-en legalább 10 dB-lel ment le. Ezek az értékek, amelyeket egy „max. együttfutás” görbét előállító spektrumanalizátorral figyeltünk meg, nem tükrözik a pillanatnyi eloszlást, amely folytonosan változik a kép változásaival. A görbék azonban azt sugallják, hogy a vivőfrekvenciák gondos kiválasztásával a sávban lévő alacsony pontokon lehetséges mind jó minőségű analóg televíziós jel, mind legalább nyolc vagy kilenc T-l csatorna vagy ezek egyenértékűnek vétele az azonos 20 MHz-es frekvenciasávban.

Ha viszont az FM-eltérést 5 MHz-re növeljük, akkor a közelítőleg állandó teljesítményű terület középpontja csak közelítőleg 7 MHz-re növekszik, de fokozatosabb eséssel mindegyik oldalon, és a görbe szabálytalanabb, úgyhogy ugyanabból a csatomasávból közelítőleg 12 MHz-en legalább 6 dB-lel ment le, és 8,5 MHzen legalább 10 dB-lel ment le. Ezek az értékek azt sugallják, hogy a vivőfrekvenciák gondos kiválasztásával a sávban lévő alacsony pontokon vagy „tiszta helyeken” lehetséges mind nagyon jó minőségű analóg televíziós jel, mind legalább hét T-l csatorna vagy ezek egyenértékűnek vétele az azonos 20 MHz-es frekvenciasávban.

A találmány egy másik foganatosítási módja szerint különböző modulációs típusú jeleket különböző polarizációval viszünk át. Ez lehetővé teszi a teljes sávszélesség használatát minden modulációhoz az előfizető helyén bekövetkező interferencia nélkül, mivel minden jelnek két diverzitási jellemzője van, amelyeket a vevő a zavarójeltől való megkülönböztetésre használ. Ha a csatornákat csak egyirányú átvitelre használjuk, akkor a cellaközi interferenciától való nagyfokú mentesség érhető el azzal, hogy szomszédos cellákban az adott polarizációhoz hozzárendelt modulációs típust változtatjuk. A találmány egy további előnyös kiviteli alakjában, ha bármelyik csatornát előfizetői helyekkel kétirányú kommunikációra használunk, akkor a visszatérő jeleket kívánatos ugyanolyan típusú modulációval átvinni, mint a válaszolandó jeleket, de a másik polarizációval. Ennek a működési módnak az az előnye, hogy a nemkívánatos visszavert jeleknek - amelyek a szóban forgó cellacsomópontról kerülnek leadásra, visszaverődnek, és ez a cellacsomópont veszi őket - más a polarizációja, mint az ilyen modulációs típusú, de kívánt visszatérő jeleknek. A interferenciát még tovább csökkenti, ha a visszatérő jeleket különböző vivőfrekvenciákkal visszük át.

Egy ismét másik kiviteli alakban egy adott teljes sávszélességben rendkívül nagyszámú csatorna van. Mindegyik polarizációhoz az analóg csatornák teljes számát visszük át, és bizonyos számú digitális csatorna nem idézi elő az analóg csatornák megbízhatatlan vételét. Ha egy adót szorosan közeli cellák nélkül működtetünk, akkor elegendőnek kell lennie annak, hogy az analóg cellák megfelelő csatorna-vivőfrekvenciákkal működnek. Az adó és a vevő modul közös voltának bizonyos csökkentése árán azonban a műsor- vagy digitális jelek közötti, mind egy cellán belüli, mind más celláktól származó interferencia csökkenthető frekvenciaközbesorolással. Az itt alkalmazott elv szerint a sáv egyik végén egy közelítőleg fél analóg csatományi helyet nem használunk analóg átvitelhez. Az egyik polarizáció használatakor egy alacsonyabb csatomacsoportban analóg vivőjelek vannak közelítőleg normálisan, szekvenciálisán a sáv alsó végén lévő csatornától kezdődően egymástól bizonyos távolságban elhelyezve, és digitális vivőket viszünk át kiválasztott, az analóg vivőfrekvenciáktól különböző (és ahol az interferenciajellemzők ezt szükségessé teszik, azoktól jó távol lévő) frekvenciákon. A másik polarizáció használatakor a felső csatomacsoportban analóg vivőjelek vannak közelítőleg normálisan, szekvenciálisán az alsó csoport legalacsonyabb és következő legalacsonyabb csatornája között közelítőleg középen lévő csatornától kezdődően egymástól bizonyos távolságban elhelyezve. Egy analóg csoport csatornáinak így két diverzitási jellemzője van, amelyek segítik a megkülönböztetést a másik analóg csoportjeleitől. Itt is digitális vivőket viszünk át kiválasztott, a felső csoporthoz tartozó analóg vivőfrekvenciáktól jó távol lévő frekvenciákon. A frekvenciamoduláció (vagy más moduláció) eltérésétől és a csatorna választott sávszélességétől függően kísérletekkel lehet meghatározni a spektrumban a „tiszta helyek” helyzetét a digitális vivők elhelyezéséhez az analóg jellel való interferencia minimalizálása és mindkét moduláció megbízható vételének létrehozása végett. Előnyös lehet továbbá az analóg csatornák osztásközét kissé módosítani, hogy a felső csatornák tiszta helyei némileg az alsó csatornák tiszta helyei közé sorolódjanak. Előnyös lehet még esetleg kevesebb digitális csatorna használata az egyik vagy mindkét polarizációban ahhoz képest,

HU 221 943 Β1 amit akkor lehetne megvalósítani, ha csak egy polarizációt és analóg csatomacsoportot használnánk. Ez az elrendezés csökkenti a digitális jelek detektálásában észlelt hibaarányt, amikor a másik polarizációjú jelekre való érzéketlenség az ideálisnál kisebb, továbbá minimalizálhatja a cellaközi interferenciát. Az eredmény az átvihető analóg televíziós vagy más műsorok számának megkétszerezése és a digitális csatornák számának növekedése. Kívánatos azonban, hogy minden visszatérő jel az erre a célra kijelölt csatornákon legyen.

Ezzel a kiviteli alakkal a körsugárzó átvitel elfogadható és kevésbé költséges lehet, ha a cellák nincsenek szorosan közel egymáshoz, és nem fedik át egymást. Szektorok használata azonban különösen előnyös úgy elrendezve, hogy egy alacsonyabb csatornákat tartalmazó szektort az egyik polarizációnál felső csatornákat tartalmazó szektorok határolják ennél a polarizációnál. Kívánatos egy cellaelrendezés olyan felállítása, hogy az egymás melletti szektoroknak azonos csatorna-polarizáció kombinációja legyen. Kívánatos továbbá a szektorok méreteinek és irányainak olyan kiválasztása, hogy a két szektor átfedéséhez közeli előfizető ne legyen egy közeli másik cella adója mellett.

A találmány különösen hasznos az átvitelhez az ultranagy frekvenciás (UHF) vagy szupemagy frekvenciás (SHF) spektrumsávban rádióátvitel használatával, amely lényegében látótávolságú terjedéssel működik, ott, ahol az állami szabályozás nehézzé teszi a jelcsatornák számának az igények kielégítését célzó növelését, de a csatoma-sávszélességek a vivőfrekvenciákkal összehasonlítva viszonylag kicsik. Alkalmazható más típusú átvitelhez is, ahol a csatornakapacitás iránti igény meghaladja egy szélesebb spektrum használatának műszaki lehetőségeit.

Kezdetben létrehozható egy olyan rendszer - bár ez csökkenti a rendelkezésre álló digitális csatornák számát -, amely a kettőzött berendezések minimumát tartalmazza az adási helyeken, különösen akkor, ha kívánatos a kezdeti beruházási költségek csökkentése. Az előfizetőknek felajánlható egy minimális költségű csak analóg változat vagy járulékos digitális szolgáltatások magasabb havi költséggel. Ezután a rendszer kiépíthető szektorosítás és polarizációs diverzitás alkalmazásával a cellán belül anélkül, hogy bármelyik eredeti berendezést ki kellene cserélni. Ennek az üzleti stratégiának fő hátránya, hogy az átállás idején egyes előfizetői antennák polarizációs szögét meg kell változtatni. A preferált frekvenciasávokhoz használt előfizetői antennák azonban olyan kicsik, hogy azokat az egyéni előfizetők könnyen átállíthatják.

Találmányunkat annak példaképpeni kiviteli alakjai kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül az

1. ábra egy találmány szerinti, közös antennát használó elrendezés vázlata, a

2. ábra egy találmány szerinti, különböző polarizációjú antennákat használó elrendezés vázlata, a

3. ábra egy találmány szerinti cellarendszerű átviteli elrendezés térképe mindegyik cellában 90°-os szektorantennákkal, a

4. ábra egy találmány szerinti másik cellarendszerű átviteli elrendezés térképe mindegyik cellában 180°-os szektorantennákkal, az

5. ábra egy találmány szerinti további cellarendszerű átviteli elrendezés térképe mindegyik cellában azonos polarizációjú körsugárzó átvitellel, a

6. ábra egy találmány szerinti cellarendszerű átviteli elrendezés térképe mindegyik cellában körsugárzó átvitellel, a

7. ábra egy találmány szerinti további cellarendszerű átviteli elrendezés térképe mindegyik cellában körsugárzó analóg és nem egyenlő szektorosított digitális átvitellel, a

8. ábra a találmányban alkalmazható 3 MHz eltérésű FM videojel spektruma, a

9. ábra a találmányban alkalmazható 5 MHz eltérésű FM videojel spektruma, a

10. ábra egy FM videojel interferenciatűrése egy

T-l négyzetes fázisbillentyűzéses (QPSK) jel függvényében.

Az 1. ábrán vázlatosan ábrázolt elrendezés ötven frekvenciamodulált televíziós jel és jóval nagyobb számú digitális jel kombinációját viszi át egy cellában egy 10 körsugárzó antennáról, amit jelképesen egy 15 összeadóról táplált egyetlen körsugárzó antennaként ábrázoltunk, bár képezheti két vagy több szektorosított antenna is. Előnyös módon két, 12 és 14 adó teljesítményerősítőt használunk. A szolgáltatás megbízhatóságának fokozása végett kívánatos, hogy adó teljesítményerősítők back-up kapcsolóval legyenek ellátva.

A videó- és audiojeleket az 1-50 analóg csatorna számára egy helyi tv-forrás állítja elő, vagy ezeket bármilyen jól ismert jellegű átjátszóállomás szolgáltatja. Ezeket összefogva, mint 21 jelforrást, egy téglalap jelöli. Mindegyik csatornának külön 23 RF generátora van. Ennek a kimenőjeleit a 25 FM modulátorra adjuk, ahol ezeket a megfelelő televíziós jelek modulálják. A 25 FM modulátor előnyös módon úgy van kialakítva, hogy 3 MHz névleges eltérést szolgáltat, úgyhogy az energia az átviendő 18-20 MHz sáv középső 6 MHz-ére összpontosul. Ezeket a modulált jeleket a vázlatosan jelölt összeadóban összeadjuk, egy 29 felfelé transzponáló egységben felfelé transzponáljuk egy 1 GHz széles szuper-nagyfrekvenciájú sávba, például 27,5 és 28,5 GHz közé. Az adott szakterületen járatos szakemberek számára nyilvánvaló, hogy a leggazdaságosabb módon valamennyi 23 RF generátor azonos frekvencián működik, úgyhogy ezek a generátorok és a hozzájuk kapcsolódó modulátorok azonosak. Ekkor a modulátorok kimenőjeleit - azelőtt, hogy csoportként felfelé transzponáljuk a

GHz-es sávba - egyedileg transzponáljuk felfelé külön 20 MHz széles csatornákba egy közbenső sávban, például 2,1 és 3,1 GHz között.

Sok különböző fajta kommunikációt reprezentáló digitális jeleket lehet átvinni az ugyanebbe az ötven FM csatornába eső frekvenciákon. Például a kis adatsebességű jeleket a 31 digitális adatforrásoktól kapott 1A-1M bemenőjel reprezentálja. A szükséges vivőfrekvenciák és modulátorok számának minimalizálása végett ezeket

HU 221 943 Β1 a kis sebességű jeleket, például az egyedi telefon, fax, számítógépes modem vagy más adat-végberendezések jeleit célszerűen egy 33 multiplexerben kombináljuk, hogy legalább 1 MB/másodperc adatsebességű kimenetet hozzunk létre, ami például egy hagyományos T-l vonallal egyenértékű. Az első 35 adathordozó frekvenciagenerátor kimenőjeleit a 33 multiplexerről kapott adatáram egy 37 négyzetes fázisbillentyűzéses (QPSK) modulátorban modulálja.

Hasonlóképpen legfeljebb kilenc más T-l 41 digitális adatforrást, amiket téglalapok jelölnek, négyzetesen fázisbillentyűzéssel modulálnak a 47 modulátorok a 45 generátorok által előállított IP-IX vivőfrekvenciákon. Ezek a vivőfrekvenciák például a 2,10-2,12 GHz sávban lehetnek vagy felfelé ebbe sávba vannak transzponálva az egyedi adatok vivőfrekvenciáinak olyan kiválasztásával, hogy a legalacsonyabb FM csatorna vivőfrekvenciája el legyen kerülve és a „tiszta helyekbe” legyen helyezve, ahol a digitális átvitel a frekvenciamodulált televíziós vétel minimális rosszabbodását idézi elő.

A második frekvenciamodulált televíziós csatornába eső vivőfrekvenciákon történő átvitelhez az 51 digitális jelfortásokat négyzetesen fázisbillentyűzéssel moduláljuk (vagy moduláljuk és felfelé transzponáljuk) a legalacsonyabb FM csatornán belüli digitális átvitelhez használtaknak megfelelő vivőfrekvenciákon. További digitális források a valamennyi többi FM csatornához hasonló módon kiválasztott vivőfrekvenciákon modulálhatóak. A digitálisan modulált vivők teljes csoportjának frekvenciáját a 27,5-28,5 GHz sávba emeljük az 59 felfelé transzponáló egységben.

A 2. ábra szerinti elrendezés megegyezik az 1. ábra szerintivel, kivéve azt, hogy az 50 antenna csak analóg jeleket visz át és szektorosított antenna lehet, és több 31 digitális adatforrás lehet, amelyek a megfelelő szektorosított 52 antennákat táplálják. Az egyik 2. ábra szerinti kiviteli alakban, amelyet a továbbiakban a 6. ábra kapcsán írunk le, mindegyik antenna körsugárzó. Az egyik antenna vízszintesen, a másik függőlegesen van polarizálva. Ez az elrendezés lehetővé teszi nagyobb számú digitális vivő interferencia nélküli átvitelét az FM jelével azonos sávban, egészen addig a pontig, ahol egy digitális vivő az FM vivővel azonos frekvencián lehet és az FM csatornák egész sávszélessége meg van töltve digitális jelekkel.

A 2. ábra szerinti másik kiviteli alakban legalább az 52 antenna szektorosított antenna, és mindegyik szektort előnyös módon külön 14 adó teljesítményerősítő és 59 felfelé transzponáló egység táplál. Ha egy 2. ábra szerinti elrendezést például a 3., 4. vagy 7. ábra szerinti cellaelrendezésben használunk, akkor néhány, 31, 41, 51 digitális adatforrás átvihető egy adott cella minden szektorába, míg a más források a szektorok egyike számára egyediek. Ez lehetővé teszi a spektrum részeinek újbóli használatát eltérő szektorokban lévő egyéni előfizetőknek szánt különböző digitális jelek átvitelére. Emellett a megbízhatóság fokozható azzal, hogy a felfelé transzponáló egységek és a modulátorok mindegyik kombinációja a fentebb említett, back-up kapcsolóval ellátott kettős adó elrendezésként van kialakítva.

A 2. ábra szerinti kiviteli alak átviteli állomásainak derékszögű, cellarendszerű elrendezése a 3. ábrán látható. Ebben 90°-os szektorok vannak. A cellák közelítőleg 301,302,303 stb. sorokba és 307,308,309 stb. oszlopokba vannak rendezve. Világosan látható, hogy minden cellában a négy negyed az analóg jel függőleges polarizációja (AV) és vízszintes polarizációja (AH) között váltakozik, a másik két polarizáció (DH és DV) a digitális jelhez tartozik. Ez az elrendezés minimálissá teszi a cellák interferenciáját. A 312 helyen a 310 cellában lévő előfizető például, akinek a szűk nyalábnyílásszögű antennája mind a 300 cella 311 adójára, mind a 320 cella 321 adójára irányul, interferáló jelet kap a 320 cellától, amelynek az adott típusú moduláció esetén másik polarizációja van, továbbá amelyet 6 dB-nél nagyobb mértékben csillapít a távolságkülönbség. A 314 helyen lévő előfizetőnek, akinek az antennája mind a 310 cella 311 adójára, mind a 350 cella 351 adójára irányul, hasonlóképpen különböző a polarizációja a 350 cellából átvitt jelekhez képest.

A szektorok irányszögeinek eltolása biztosítja továbbá, hogy az az előfizető, aki két szektor határának közelében, így például a 356 helyen van, ahol a jelerősség jellegzetesen 3 dB-lel csökken a szektorszélek közelsége miatt, ne kapjon közvetlen jelet sem a 310, sem a 350 cellától. Ezenkívül a szomszédos szektorok közötti polarizációváltás lényegében kiküszöböli az interferenciacsík-diagramok problémáját ott, ahol a két szektorantenna sugárzásdiagramja átfedi egymást.

Ott, ahol a digitális jeleket kétirányú kommunikációra használjuk, a 320 cella 325 helyen lévő előfizetője függőlegesen polarizált visszatérő jelet vihet át a 321 helyen lévő adónak. Ez a függőlegesen polarizált jel normális esetben nem okoz interferenciát a 327 helyen lévő előfizetőnél, mivel a visszatérőként átviendő jel viszonylag gyenge (a 321 helyen lévő adó vevőantennájának nagy nyílása kompenzálja a csökkent visszatérési adóteljesítményt). Ugyanakkor a függőleges digitális visszatérés a 325 helyről nem okoz problémát a 311 helyen lévő adónál, mivel a vevő szektor erre az irányra vízszintesen polarizált digitális visszatérő jelek vételére van beállítva.

Az interferencia elkerülése kétirányú rendszerben tovább javítható, ha dinamikus csatoma-hozzárendeléseket végzünk a különböző előfizetők vagy felhasználói beltéri berendezések számára a cellában elfoglalt helyzetük alapján.

A 4. ábrán egy másik, 180°-os szektorantennákkal ellátott elrendezés látható, amelyben egy adott szektorban az analóg és digitális jelekhez ellentett polarizációt használunk, és az egymás melletti szektorok polarizációja azonos. Az ilyen jellegű elrendezést sűrűn csomagolt elrendezésnek lehet nevezni, mivel minimális az átfedés, és ugyanakkor minimális az a terület, amely névlegesen nincs egyik cellában sem. Az elrendezés úgy tekinthető, hogy 401, 402, 403, 404 stb. oszlopokba van rendezve. Minden második - 401, 403 stb. - oszlopban lévő antennák közelítőleg egy egyenesben vannak elhelyezve, és mindegyik szektorantenna közelítőleg párhuzamos az oszlop egyenes irányával. Ennek következtében az egyes cellák két szektora közötti osztást

HU 221 943 Bl mutató szaggatott vonalak közelítőleg merőlegesek az egyenesre. Az oszlopban az analóg polarizációs elrendezések hasonlóak a jelen szabadalmi bejelentéssel együtt benyújtott, 08/566,780 lajstromszámú szabadalmi bejelentésben leírtakhoz. A 410 cellának a 420 cella mellett lévő 413 szektora az analóg FM jelet vízszintes polarizációval, a digitális jelet függőleges polarizációval adja le ugyanúgy, mint a 420 cellának a 410 cella mellett lévő 423 szektora.

A 402 sornak teljesen más elrendezése van. Ebben mindegyik cella a 401 oszlopban lévő megfelelő két cellát és a 403 oszlopban lévő megfelelő két cellát fedi át. A szektorok közötti osztásvonalak közelítőleg párhuzamosak az oszlop irányával, de ebben az oszlopban a szomszédos celláknak kölcsönösen különböző polarizációja van ugyanahhoz az oldalhoz. A 440 cella 443 cellájának, amely a 410 cella 413 szektora és a 420 cella 423 szektora mellett van, ugyanaz a vízszintes analóg polarizációja van, mint ezeknek. Annak érdekében, hogy minimálissá tegyük a szomszédos celláktól, így a 450 cellától eredő interferenciát a 440 cella szektorai közötti osztásvonal közelében lévő előfizetői helyeken, így például a 442 helyen, az osztásvonalak kis szögben ferdék. Ez a szög az előfizető vevőantennája nyalábnyílásszögének legalább a felével egyenlő. Ezért a 442 helyen lévő előfizető analóg antennáját függőleges polarizációra állítja, mivel a 450 cellától eredő minden cellaközi interferencia vízszintesen polarizált lesz. Látható az is, hogy ha olyan kétirányú kommunikációra van szükség, amelyben a visszatérő jel a vett digitális jellel ellentétesen polarizált, akkor az az előfizető, aki ugyanabban az oszlopban vagy szomszédos oszlopokban két szomszédos cellát összekötő vonalon van, a szomszédos cellában lévő visszatérő jelekkel ellenkező polarizációt fog átvinni.

Az 5. ábra szerinti cellaelrendezésben körsugárzó antennákat használunk analóg jelekhez és ugyanebben a cellában egy ugyanilyen polarizációjú körsugárzó antennát használunk a digitális átvitelhez. Az 501, 502 és 503 sorban és az 507, 508, 509 oszlopban a szomszédos cellák polarizációja váltakozik, úgyhogy az 510, 530 és 550 cella polarizációja azonos. Az 510 cellában az 512 helyen lévő előfizető rendelkezik mind a polarizációs különbséggel, mind a távolsági csillapítással az 520 cellában az 521 helyen lévő adótól eredő cellaközi interferencia megakadályozásához, de az 504 helyen az 550 cellában az 551 helyen lévő adótól eredő jelnek csak távolsági csillapítása van. Ez az elrendezés jelentősen egyszerűsíti az adóberendezést, de korlátozza az analóg jellel való interferencia nélkül átvihető digitális csatornák számát. Ebben az elrendezésben továbbá kívánatos, hogy a kétirányú kommunikáció a digitális átviteli frekvenciáktól különböző visszatérési frekvenciákat alkalmazzon, úgyhogy az 527 helyen lévő előfizetőtől érkező, vízszintesen polarizált visszatérő jelet detektálni lehessen az 521 helyen az 511 helyről érkező, esetleg ezzel egyenlő vagy ennél nagyobb vízszintesen polarizált digitális jel jelenlétében.

A 6. ábra szerinti cellaelrendezésben körsugárzó antennákat használunk analóg jelekhez és ugyanebben a cellában egy ellenkező polarizációjú körsugárzó antennát használunk a digitális átvitelhez. A 601, 602 és

603 sorban és az 607,608,609 oszlopban a szomszédos cellák polarizációja váltakozik, úgyhogy a 610, 630 és 650 cella polarizációja azonos. Ennek eredményeként a 610 cellában a 612 helyen lévő előfizető rendelkezik mind a polarizációs különbséggel, mind a távolsági csillapítással a 620 cellában a 621 helyen lévő adótól eredő cellaközi interferencia megakadályozásához, de a

604 helyen a 660 cellában a 651 helyen lévő adótól eredőjelnek csak távolsági csillapítása van. Ebben az elrendezésben is kívánatos, hogy a kétirányú kommunikáció a digitális átviteli frekvenciáktól különböző visszatérési frekvenciákat alkalmazzon, úgyhogy a 627 helyen lévő előfizetőtől érkező, függőlegesen polarizált visszatérő jelet detektálni lehessen a 621 helyen a 611 helyről érkező, esetleg ezzel egyenlő vagy ennél nagyobb függőlegesen polarizált digitális jel jelenlétében. Az egyes cellákban átviendő analóg és digitális frekvenciák különböző polarizációja révén azonban lényegében az egész sáv megtölthető digitális csatornákkal.

A 7. ábra szerinti cellaelrendezésben körsugárzó antennákat használunk analóg jelekhez és ugyanebben a cellában egyenlőtlen szélességű, váltakozó polarizációjú körsugárzó antennát használunk a digitális átvitelhez. A 701,702 és 703 sorban és az 707,708,709 oszlopban a szomszédos cellák analóg (FM) polarizációja váltakozik, úgyhogy a 710,730 és 750 cella analóg polarizációja azonos. A digitális szektorok azonban - ugyanúgy, mint a 4. ábra szerinti elrendezésben - úgy vannak elrendezve, hogy az egyforma polarizációk egymás felé sugároznak. Mivel a FM jellel való interferencia nélkül átvihető digitális csatornák száma kisebb, ha a polarizációjuk azonos, ezért a digitális szektor, amely a polarizációja azonos az analóg jelével, szűkebb nyalábú, például 60° nyalábszélességű antennával ad, míg a különböző digitális polarizációjú szektor 120°-os nyalábot ad le. Az ilyen jellegű elrendezés lehetővé teszi közelítőleg azonos számú elérését egyedileg kiválasztott digitális csatornákkal a cellán belül minden irányban.

A 8. ábra egy 3 MHz eltérésű, FM élő televíziós műsor teljesítménysűrűség-spektrumának fentebb leírt, „max. együttfutás” típusú görbéje. A letapogatási idő osztásonként 1 másodperc volt (5,0 MHz). Ez a spektrum azt mutatja, hogy a jelteljesítmények csúcsai egy 6 MHz-nél kissé keskenyebb sávban erősen összpontosultak, és legalább 10 dB-lel a középső érték alatt vannak egy kb. 7,5 MHz széles aszimmetrikus területen kívül. Ez a görbe azt sugallja, hogy lehetséges legalább nyolc vagy kilenc T-l digitális jelcsatorna átvitele, mindegyiké 1,544 MB/s sebességgel a FM jel jelentős degradálása nélkül.

A 9. ábra a 8. ábrához hasonló diagram, amelyen az eltérést 5 MHz-re növeltük. A lényegében állandó teljesítménycsúcsok középső területe 7 MHz-re szélesedik, és az oldalrészek kisebb lejtése következtében a spektrum legalább 6 dB-lel lejjebb van egy kb. 8 MHz széles területen kívül, és legalább 10 dB-lel lejjebb van egy aszimmetrikus, közelítőleg 11 MHz széles területen kívül. Ez a görbe azt sugallja, hogy lehetséges legalább

HU 221 943 Bl hat T-l jelcsatorna átvitele (mindegyiké 1,544 MB/s sebességgel) egy 20 MHz-es analóg FM csatornában az analóg jel jelentős degradálása nélkül.

A 10. ábrán a videojel dB-ben kifejezett jel/zaj aránya látható a vivőjel interferáló jelhez viszonyított különböző aránya esetén. Ezek a görbék világosan mutatnak két „tiszta helyet”, ahol a digitális adatok jelenléte nem degradálja jelentősen a televíziós jelet.

A 8-10. ábrán látható görbéknek jelentős aszimmetriája van. Nem követelmény azonban, hogy az egyedi digitális jelek betartsák a 20 MHz-es FM csatornák határait, úgyhogy a digitális vivőfrekvenciákat úgy lehet kiválasztani, hogy csak az analóg televíziós jelekkel való interferenciát minimalizáljuk.

Az adott szakterületen járatos szakemberek számára nyilvánvaló, hogy a találmány szellemében a leírt kiviteli alakoknak számos változata és módosítása lehet. Például függőleges és vízszintes polarizáció helyett más ortogonális polarizációt is lehet használni. A viendő digitális jelek nincsenek a T-1 hagyományos típusokra korlátozva, hanem lehetnek digitális televíziós jelek, és ezek a digitális televíziós jelek lehetnek tömörítettek vagy nem tömörítettek; lehetnek továbbá keskenysávú adatáramok vagy a T-l-nél szélesebb sávok; videotelefon-jelek; nagysebességű számítógépes adatátvitel; vagy lehetnek más ismert vagy később ismertté váló jelek. Különböző digitális csatornák különböző modulációs típusokat vagy bitsebességeket használhatnak, és lehetnek különböző csatoma-sávszélességeik, egy analóg sávon vagy különböző analóg sávokon belül. Az analóg jelek nincsenek frekvenciamodulációra korlátozva; a fázismoduláció a más lehetőségek legalább egyike. Egy vagy több „analóg” csatorna vihet a televíziós jelektől markánsan különböző jeleket. Egy átviteli hely végezheti az átvitelt két vagy három elválasztott frekvenciasávban, és a találmányt egy, két vagy mindhárom sávban így 27,50 és 28,35 GHz, 29,10 és 29,25 GHz és 31,00 és 31,30 GHz között - alkalmazva. A találmány nem korlátozódik a mikrohullámú frekvenciákra, hanem alkalmazható széles spektrumú jelnek egy keskenyebb spektrumú jeltől különböző modulációval történő átvitelére. Ily módon nyilvánvaló, hogy a találmányt csak a csatolt igénypontok határozzák meg.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás jelek sokaságának átvitelére egy adott frekvenciasávban egy átviteli helyről egy cellában elhelyezett előfizetői vevő által történő szelektív vételre, amelynek során az adott frekvenciasávot lényegében egészben elfoglaló analóg jelet viszünk át, adott polarizációval, amely analóg jel legalább egy átvitt csatornát képvisel egy, a csatorna sávjában levő program vivőfrekvencián, azzal jellemezve, hogy továbbá:

digitális jelek első sokaságát visszük át, egy első bitsebességen, amelyek legalább egy átvitt digitális csatornát képviselnek egy, a csatorna sávjában levő első vivőfrekvencián, kiválasztjuk az első vivőfrekvenciát, az első bitsebességet, és egy adott digitális átviteli teljesítményt úgy, hogy az előfizetői vevő megbízható módon vehesse az átvitt analóg csatornát és az átvitt digitális csatornát, és csökkentjük az analóg és a digitális jelek közötti interferenciát azáltal, hogy a digitális jelek polarizációját az analóg jel polarizációjától különbözőre választjuk.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az analóg és a digitális jelek átvitelét úgy végezzük, hogy:

egy első szektorban az átvitelnél az analóg jeleknek egy első polarizációja van, a csatlakozó szomszédos második szektorban az analóg jeleknek egy az elsőtől eltérő polarizációja van, és a digitális jeleknek a második szektorban első polarizációja van.
3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a digitális jelek a második szektorban tartalmaznak legalább egy második csatornát, amely az első szektorban nem került átvitelre.
4. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az analóg jeleket harmadik és negyedik szektorban visszük át, amelyek úgy vannak elrendezve, hogy az analóg jelek polarizációja a szomszédos szektorokban különböző, és mindegyik szektor közelítőleg 90°-os szektor, és harmadik és negyedik digitális jeleket viszünk át a harmadik, illetőleg negyedik szektorban.
5. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy járulékos jeleket viszünk át szomszédos cellákban lévő adóhelyekről, és a cellák úgy vannak elrendezve, hogy az egymás felé álló szomszédos cellákban lévő szektorok azonos modulációjú és azonos polarizációjeleket visznek át egymás felé.
6. Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a digitális jelek egy első sokaságot képeznek, és az analóg jelet és a digitális jel első sokaságát egy első szektorban visszük át, amelynek a szektorszöge 180°nál nem jelentősen nagyobb, és az analóg jelet, valamint a digitális jelek második sokaságát az első szektorral szomszédos, de azt jelentősen nem átfedő második szektorban visszük át, és legalább a digitális jelek második sokaságát az első sokaság átviteli polarizációjától különböző polarizációval visszük át.
7. Eljárás jelek sokaságának átvitelére egy adott frekvenciasávban egy átviteli helyről egy cellában elhelyezett előfizetői vevő által történő szelektív vételre, amelynek során az adott frekvenciasávot lényegében egészben elfoglaló analóg jelet viszünk át, adott polarizációval, amely analóg jel legalább egy átvitt csatornát képvisel egy, a csatorna sávjában levő program vivőfrekvencián, azzal jellemezve, hogy továbbá:

digitális jelek első sokaságát visszük át egy első bitsebességen, amelyek legalább egy átvitt digitális csatornát képviselnek egy, a csatorna sávjában levő első vivőfrekvencián, analóg jeleket a cellában egy adott fedettségi szögben visszük át, és a digitális jeleket egy első szektorban visszük át, amelynek a fedettségi szöge kisebb az adott fedettségi szögnél,

HU 221 943 Β1 kiválasztjuk az első vivőfrekvenciát, az első bitsebességet, és egy adott digitális átviteli teljesítményt úgy, hogy az előfizetői vevő megbízható módon vehesse az átvitt analóg csatornát és az átvitt digitális csatornát.
8. A 7. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az adott fedettségi szög 360°.
9. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy további lépése során további digitális jeleket viszünk át egy második szektorban lévő műsorcsatornán belüli frekvenciákon az azonos polarizációtól különböző polarizációval.
10. Eljárás digitális jel átvitelére egy vevőhöz, amelyben átviszünk egy analóg jelet egy adott vivőfrekvenciát használva, amely analóg jel lényegében egy egész frekvenciasávot elfoglal, azzal jellemezve, hogy átvisszük a digitális jelet egy, a szóban forgó frekvenciasávban lévő első vivőfrekvenciát használva, egy adott bitsebességgel, és az első vivőfrekvencia és a bitsebesség úgy van megválasztva, hogy a digitális jel a szóban forgó frekvenciasáv egy részét az adott vivőfrekvencia egyik oldalán teljesen elfoglalja, és az adott első vivőfrekvencia körül összpontosult frekvenciasávnak legalább 10%-át elfoglaló terület lényegében mentes a digitális jeltől, és a digitális jel átvitelének teljesítményszintjét úgy választjuk meg, hogy a vevő által vett digitális jel teljesítményszintje a frekvenciasáv szóban forgó részében legfeljebb 6 dB-lel nagyobb az analóg jel ebben a részben fennálló jelteljesítményszintjénél.
11. A 10. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a digitális jelek egy sokaságát a szóban forgó frekvenciasáv megfelelő különálló részeiben visszük át, és a vevő által vett megfelelő digitális jelek teljes jel teljesítményszintje kisebb a teljes vett analóg jel teljesítményszintjénél.
12. A 11. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy mindegyik digitális jel megfelelő vett jel teljesítményszintje legalább 12 dB-lel kisebb a vett analóg jel teljesítményszintnél a frekvenciasáv megfelelő különálló részében.
13. All. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a digitális jeleket és az analóg jelet azonos adóhelyről, azonos polarizációval visszük át.
14. A 13. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az analóg jelet adott polarizációjú körsugárzással visszük át, a digitális jelet egy 180°-nál kisebb nyalábnyílásszögű első szektorban visszük át, és további digitális jelek egy sokaságát egy második szektorban visszük át, amelynek a polarizációja különbözik az adott polarizációtól, a további digitális jelek sokaságát a szóban forgó sávon belüli vivőfrekvenciákon visszük át, és az első és második szektor között nincs lényeges szögátfedés.
15. A 14. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a második szektor szélesebb az első szektornál.
16. A 14. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a digitális jeleknek legalább egy másik sokaságát egy harmadik szektorban visszük át, amelynek nincs lényeges átfedése az első és második szektorral, és a szomszédos szektorok polarizációja kölcsönösen különböző.
17. A 10. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az analóg jel egy lényegében állandó teljesítményszintű FM jel, és a digitális jel egy négyzetesen fázisbillentyűzött jel.
18. A 17. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az analóg jel 3,3 MHz-nél nagyobb sávot foglal el, és a digitális jel a sáv közelítőleg 1,5 MHz széles részét foglalja el.
19. A 18. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az analóg jel egy televíziós jel, amely 16 MHznél szélesebb sávot foglal el.
20. Átviteli elrendezés, amely tartalmaz: eszközt analóg jel átvitelére adott vivőfrekvenciát használva, egy adott helyről, adott polarizációval, amely analóg jel lényegében egy egész frekvenciasávot elfoglal, eszközöket, ezen belül legalább egy antennát legalább egy digitális jel átvitelére egy, a szóban forgó frekvenciasávban lévő első vivőfrekvenciát használva, közelítőleg az adott helyről, az adott polarizációval, azzal jellemezve, hogy a digitális jel a szóban forgó frekvenciasáv egy részét az adott vivőfrekvencia egyik oldalán teljesen elfoglalja, az adott vivőfrekvencia körül összpontosult frekvenciasávnak legalább közelítőleg 10%-át elfoglaló terület lényegében mentes a digitális jeltől, és a digitális jel átvitelének teljesítményszintje úgy van megválasztva, hogy az egy antenna által lefedett területen belül a digitális jel teljesítményszintje a frekvenciasáv szóban forgó részében legfeljebb 6 dB-lel nagyobb az analóg jel ebben a részben fennálló jel teljesítményszintjénél.
21. A 20. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy az antenna legfeljebb közelítőleg 180°-os szektort fed le.
22. A 20. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy legalább egy antenna sugározza mind a digitális jelet, mind az analóg jelet.
23. A 20. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy legalább egy antenna több antennát tartalmaz, amelyek a megfelelő digitális jeleket különböző vivőfrekvenciákon, azonos polarizációval sugározzák, és az analóg jelet átvivő eszközök tartalmaznak egy további antennát, amelynek a nyalábnyílásszöge közelítőleg egyenlő az említett több antenna megfelelő nyalábnyílásszögeinek összegével.
24. A 23. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a további antenna nyalábnyílásszöge közelítőleg 180°.
25. A 20. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy az analóg jelet átvivő eszköz tartalmaz egy körsugárzó antennát.
26. A 20. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a további antenna 12 MHz feletti frekvencián sugároz.
27. Eljárás jelek sokaságának átvitelére egy frekvenciasávon belül egy átviteli helyről egy cellában elhelye8

HU 221 943 Β1 zett előfizetői vevő által történő vételre, amelynek során lényegében az egész frekvenciasávot elfoglaló analóg jeleket viszünk át, amelyek a sávon belül egy műsor vivőfrekvenciáján átvitt, legalább egy kommunikált 5 műsort reprezentáló műsorjeleket tartalmaznak és egy műsorcsatornát foglalnak el, azzal jellemezve, hogy további lépései a következők:

több digitális kommunikációt reprezentáló digitális jelet viszünk át, amely digitális jelek a műsorcsatornában átvitt öt T-1 csatornát tartalmaznak, több vivőfrekvenciát használva az adott műsorcsatornán belül, a vivőfrekvenciák ugyanazon teljesítményszinten kerülnek kisugárzásra, és a digitális jelek teljesen a szóban forgó sávon belül vannak és lényegesen kevesebbet foglalnak el a szóban forgó frekvenciasávból, mint az egy kommunikált műsort reprezentáló analóg jelek, továbbá az első vivőfrekvenciát, az első bitsebességet és a digitális átvitel egy adott átviteli teljesítményét úgy választjuk meg, hogy egy előfizetői vevő szelektíven tud10 ja venni és megbízhatóan tudja detektálni akár az egy kommunikált műsort, akár a digitális kommunikációt.