HU220995B1 - TNF-antagonisták alkalmazása megnövekedett interleukin-6 szérumszinttel járó szepszis kezelésére szolgáló gyógyszerkészítmény előállítására - Google Patents

Description

A leírás terjedelme 6 oldal (ezen belül 2 lap ábra)

HU 220 995 Bl

A találmány TNF-antagonisták, különösen anti-TNFantitestek megnövekedett interleukin-6 szérumszintekkel járó betegségek kezelésére való felhasználására vonatkozik.

Ismeretes, hogy a tumor-nekrózisfaktor (TNF) kifejezés két olyan citotoxikus faktort (TNF-α és TNF-β) foglal magában, amelyeket nagyrészt aktivált limfociták és monociták termelnek.

Az EP 260 610 számú európai szabadalmi leírás például olyan anti-TNF-antitesteket ismertet, amelyek olyan betegségeknél, amelyek a TNF-nek a vérben való megnövekedésével vannak kapcsolatban - ilyenek a szeptikus sokk, a transzplantátumkilökődés, allergiák, autoimmun betegségek, sokktüdó, véralvadási zavarok vagy gyulladásos csontbetegségek - a TNF inaktiválására használhatók.

Bizonyos betegségek, amelyeket a betegekben az emelkedett interleukin-6 szérumszint jellemez, például a transzplantációkat, autoimmun betegségeket és főképpen a szepszis bizonyos formáit követő következményekként jelennek meg.

Az orvosi tankönyvekben a szepszist mint gyűjtőfogalmat használják olyan állapotok meghatározására, amelyeknél - egy gócból kiindulva - bakteriális kórokozók kerülnek a véráramba, s ez szubjektív és objektív betegségek egész sorát váltja ki. Megállapítják továbbá, hogy a kórokozó típusától, a szervezet reakciókészségétől függően a betegség képe nagymértékben különbözhet [Sturm et al., „Grundbegriffe dér Inneren Medizin”, 13. kiadás, 570. old., Gustav Fischer Verlag, Stuttgart (1984)].

Szakirodalomban taglalják, hogy a szepszis kórélettani lefolyásában egy sor citokin vesz részt. Allatkísérleti adatok arra mutatnak [Beutler et al., Science, 229, (1985)], hogy szeptikus sokknál különösen a

TNF-nek van fontos szerepe.

Ez a megfigyelés oda vezetett, hogy klinikai vizsgálatokat végeztek szeptikus betegek anti-TNFantitestekkel való kezelésével.

Egy röviddel ezelőtt nyilvánosságra hozott, több centrumban végzett Π-fázisú vizsgálatban, amelyben súlyos szepszis kezelésére egér monoklonális TNF-antitestet alkalmaztak, azt találták, hogy a teljes beteglétszámnak (80 beteg) a túlélés szempontjából nem használt az antitestkezelés. Úgy látszott, hogy csupán azoknak a betegeknek, akiknél a keringésben megnövekedett a TNFkoncentráció, használt a túlélés valószínűsége szempontjából a nagy dózisú anti-TNF-antitest adása (C. J. Fischer et al., Critical Care Medicine, 21. kötet, 318-327. old.). Ez a tanulmány ezenkívül a TNF és IL-6 plazmaértékek kölcsönös összefüggésére mutatott rá.

Az a szerep, amelyet az interleukin-6 (IL—6) elnevezésű citokin játszik a szepszisnél, nem világos és ellentmondásos. Néhány szepszises betegnél egyes szerzők emelkedett IL-6 szérumszinteket találtak [Hack et al., Blood, 74, 1704-1710 (1989)].

Waage leírja, hogy az IL-6 és IL-8 citokinkoncentrációk kölcsönös összefüggést mutatnak a sokk súlyosságával, azonban ezek sem egyedül, sem TNF-fel kombinálva nem befolyásolják letalitás szempontjából egy sokkszindróma kialakulását. [Waage közleménye a „Tumor Necrosis Factor” című kiadványban (szerk.: B. Beutler) Raven Press, New York, 275-283 old. (1992)].

Néhány kutató az IL-6-nak kedvező szerepet tulajdonít szeptikus sokkban, mivel az IL-6 negatív visszacsatolási szabályozásban gátolja az LPS-indukált TNF képződését [Libert et al. közleménye a „Tumor Necrosis Factor: Molecular and Cellular Biology and Clinical Relevance” című kiadványban (szerk.: W. Fiers, Karger, Basel, 126-131 old. (1993)}.

Meglepő módon kiderült, hogy a TNF-antagonisták különösen eredményesen használhatók gyógyszerekként olyan betegségek kezelésére, amelyeket megnövekedett interleukin-6 szérumszintek jellemeznek.

A találmány szerint a szepszis kezelése TNFantagonistákkal különösen eredményes - például a halálozás jelentős csökkenésével mérve - ha olyan szepsziszes betegeket kezelünk, akik a kezelés megkezdésekor 1000 pg/ml vagy ennél magasabb IL-6-értéket mutattak. A találmány szerinti kezelés különösen olyan betegeknek előnyös, akiknél az IL-6 szérumértékek 1000 pg/ml felett vannak.

Megemelkedett IL-6 szérumszintek alatt olyan értékeket értünk, amelyek az egészséges emberek fiziológiás szérumszintjeihez képest legalább tízszer magasabbak.

Szepsziszes betegeknél olyan IL-6 szérumkoncentrációkat találtak, amelyek az egészséges személyek értékeit 2000-szeresen meghaladták.

A „normál” IL-6 szérumszintek, amelyek az egyes használt tesztrendszerek szerint kissé változhatnak, rendszerint a kimutathatósági határ alatt vannak. Ezek azonban legfeljebb 20 pg/ml körüli értékek.

Az IL-6 szérumkoncentrációkat a szokásos kimutatási eljárásokkal - ilyen a RIA vagy ELISA - határozhatjuk meg. Jól alkalmazható kimutatási rendszer például a Medgenix cég „IL-6-EASIA” rendszere.

Az IL-6 koncentrációját egy olyan aktivitásvizsgálat révén is meghatározhatjuk, amelyben például Creaktív proteint tesztelünk.

Alkalmas TNF-antagonisták a következők: antiTNF-antitestek, TNF-kötő antitestfragmentumok, TNFreceptorok és ezek oldható fragmentumai, TNF-kötő proteinek vagy olyan TNF-származékok, amelyek még TNF-receptorkötő tulajdonsággal rendelkeznek, de már nem mutatnak TNF-aktivitást. Az ilyen TNF-antagonistákra jellemző, hogy az éppen képződött TNF-et befogják, és nem engedik, hogy a TNF-receptorokhoz jussanak, vagy hogy a TNF-fel a receptorért versengjenek.

A találmány szerinti alkalmazáshoz alkalmasak azok a TNF-antagonisták is, amelyek a TNF képződését vagy felszabadulását meggátolják. Az ilyen anyagok például a TNF-gén expresszióját, vagy a TNF előalakokból való felszabadulását gátolják.

Leírták, hogy TNF-antagonista-aktivitásúak például a xantinszármazékok, glükokortikoidok, a prosztaglandin-E-2, talidomid, interleukin-4, interleukin-10, granulocitastimuláló faktor (G-CSF), ciklosporin, aantitripszin. Az ilyen vegyületek tehát szintén megfelelő TNF-antagonisták.

HU 220 995 Bl

A találmány szerinti felhasználáshoz különösen az anti-TNF-antitesteket tartjuk előnyösnek.

A találmány szerinti felhasználáshoz alkalmas antiTNF-antitestek ismertek (EP 260 610, EP 351 789, EP 218 868). Felhasználhatók mind a poliklonális, mind a monoklonális antitestek. Alkalmazhatók továbbá a TNF-kötő antitestfragmentumok, mint az Fabvagy F(ab)₂-ffagmentumok, vagy az egyláncú Fvfragmentumok.

Jól megfelelnek továbbá a humanizált vagy humán anti-TNF-antitestek vagy ezek TNF-kötő fragmentumai, ugyanis ezek a molekulák humánbetegekben nem okoznak anti-egér antigenicitást.

Hatóanyagként a különböző anti-TNF-antitestek, vagy az anti-TNF-antitestek és TNF-receptorfragmentumok keverékei is felhasználhatók.

A találmány olyan gyógyszerkészítményekre is vonatkozik, amelyek a nemtoxikus, inért, gyógyszerészetileg elfogadható vivőanyagok mellett anti-TNFantitesteket tartalmaznak, és olyan eljárásokra, amelyek ezen készítmények előállítására szolgálnak.

Az anti-TNF-antitest formulázását a biotechnológiában szokásos módon előállított hatóanyagoknak megfelelően, folyékony állapotban való formulázással vagy liofilizálással végezzük [lásd például: Hagers Handbuch dér pharmazeutischen Praxis, 2. kötet, 5. kiadás, 720. old., (1991) ISBN 3-540-52459-2], A fent említett gyógyszerkészítményeket a szokásos módon, ismert módszerek szerint állítjuk elő, például úgy, hogy a hatóanyagot vagy hatóanyagokat a vivőanyaggal vagy vivőanyagokkal elegyítjük.

Általában előnyösnek mutatkozott, amikor a találmány szerinti felhasználásra alkalmas hatóanyagot vagy hatóanyagokat 24 óránként körülbelül 0,1-1000, előnyösen 0,1-10 mg/kg testtömegadagban, adott esetben többszöri adagolással vagy folyamatos infúzióként, és adott esetben több napon át tartó kezelés folyamán alkalmaztuk a kívánt eredmények eléréséhez. Az alkalmazás az egyes adagok rövid ideig tartó intravénás infundálásával vagy a napi adagnak folyamatos, 24 órán át tartó infúziójával történhet. Előnyös, ha az egyszeri adag körülbelül 0,1-10 mg/kg testtömegmennyiségű hatóanyagot vagy hatóanyagokat tartalmaz. Azonban szükséges lehet az említett adagolástól eltérni, mégpedig a kezelendő beteg korától vagy nagyságától, valamint az alapbetegség jellegétől és súlyosságától függően, továbbá a készítmény típusától, a gyógyszer alkalmazásától függően, valamint attól az időtartamtól, illetve időköztől függően, amelyen belül a bevitel megtörténik.

A találmányt a következő példával szemléltetjük anélkül, hogy korlátoznánk a találmány oltalmi körét.

1. példa

Szepszises betegek kezelése egér anti-TNFantitestfragmentummal [F(ab)₂]

Egy, több centrumot magában foglaló klinikai vizsgálatban összesen 122 súlyos szepszises beteget kezeltünk különböző dózisú anti-TNF-antitestfragmentummal, illetve placebóval.

A vizsgált négy, terápiás eljárást egymástól csupán az anti-TNF-antitestfragmentum egy adagjának nagysága különböztette meg. Ez vagy 0,1 mg/kg testtömeg vagy 0,3 mg/kg testtömeg vagy 1,0 mg/kg testtömeg volt. A negyedik csoportba tartozó betegek összehasonlításul „látszatterápiában” (placebo) részesültek. A betegeket a véletlenszerűség elve alapján soroltuk be az anti-TNF-antitestfragmentumot alkalmazó négy leírt terápiás rendszer egyikébe. A leírt terápiát, amelyet a szepszises betegeknél alkalmazott standardterápia kiegészítéseként alkalmaztunk, a diagnózis felállítása után (a tanulmányba való bevonás kritériumainak teljesítése) összesen kilencszer, mindenkor 8 órás időközönként (tehát 3 napon át) rövid időn belül infundálva alkalmaztuk. Összesen 122 beteget vontunk be a vizsgálatba, ezek közül 34 beteg tartozott a 0,1 mg/kg dóziscsoportba, 30 beteg a 0,3 mg/kg dóziscsoportba, 29 beteg az 1,0 mg/kg dóziscsoportba és 29 beteg a placebócsoportba.

A 122 beteg közül 119 betegnél tudtunk IL-6 szérumkoncentrációt mérni a terápia megkezdése előtt. 36 betegnél >1000 pg/ml IL-6 szérumszintet, 83 betegnél <1000 pg/ml szérumszintet mértünk.

Az 1 A. ábra a különböző kezelési csoportokból (placebo; 0,1; 0,3 és 1,0 mg antitest/kg testtömeg) kikerülő > 1000 pg/ml-es közösségben előforduló halálozást mutatja.

Az IB. ábra a különböző kezelési csoportokból (placebo; 0,1; 0,3 és 1,0 mg antitest/kg testtömeg) kikerülő < 1000 pg/ml-es közösségben előforduló halálozást mutatja.

Azoknál a betegeknél, akiknél az IL-6-szint >1000 pg/ml volt, anti-TNF-antitestfragmentumkezeléssel a halálozás dózisfüggő csökkenését, azaz 80,0%-ról (placebócsoport) 36,4%-ra (1,0 mg/kg antitest) való csökkenését értük el (IA. ábra).

Azoknál a betegeknél, akiknél az IL-6-szint <1000 pg/ml volt, anti-TNF-antitestfragmentumkezeléssel a halálozás nem csökkent, ellenkezőleg, még kissé emelkedett is (a placebócsoportban előfordult 30,4%-kal szemben 38,9% volt a halálozás az 1,0 mg/kg antitestcsoportban) (IB. ábra).

Ennek a klinikai tanulmánynak az eredménye egyértelműen bizonyítja, hogy a súlyos szepszis anti-TNFantitesttel való kezelése csak akkor eredményes, ha olyan betegeket kezelünk, akiknél az IL-6 szérumszint >1000 pg/ml, azoknak a betegeknek a kezelése, akiknél az IL-6 szérumszint <1000 pg/ml, eredménytelen és néha akár kontraindikált lehet.

Claims (6)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. TNF-antagonisták alkalmazása 1000 pg/ml vagy ennél magasabb kezdeti interleukin-6 szérumszinttel járó szepszis kezelésére szolgáló gyógyszerkészítmény előállítására.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, amelyben a kezdeti interleukin-6 szérumszint magasabb mint 1000 pg/ml.

   HU 220 995 Bl
3. 3. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, amelyben a TNF-antagonista monoklonális anti-TNF-antitest vagy TNF-kötő antitestfragmentum.
4. 4. A 3. igénypont szerinti alkalmazás, amelyben a TNF-antagonista anti-TNF-antitest F(ab)₂-fragmen- 5 tűm.
5. 5. A 3. igénypont szerinti alkalmazás, amelyben az anti-TNF-antitest humanizált vagy humán anti-TNFantitest.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, amelyben a TNF-antagonista egy TNF-receptor, ennek oldható fragmense vagy egy TNF-kötő protein.

   HU 220 995 Bl Int. Cl.⁷: A 61 K 39/395

   IA. ábra lnterleukin-6 szint: > 1000 pg/ml

   Halálozás (%)

   100,0

   HU 220 995 Bl Int. Cl.⁷: A 61 K 39/395

   1B. ábra lnterleukin-6 szint: > 1000 pg/ml

   Halálozás (%

   100,0

   80,0 ~

   60,0 “

   40,9% (9/22)

   36,8% (7/19)

   38,9% (7/18)

   Photo

   0,1 mg/kg

   Opmg/kg 1^1 mg/kg

   Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest

   A kiadásért felel: Törőcsik Zsuzsanna főosztályvezető-helyettes

   Windor Bt., Budapest