HU219768B

HU219768B - Citokintermelést kiváltó uretánok és karbamidok

Info

Publication number: HU219768B
Application number: HU9401444A
Authority: HU
Inventors: Semiramis Ayral-Kaloustian; Mila T. Du; James J. Gibbons; Steven R. Schow
Original assignee: American Cyanamid Co.
Priority date: 1993-05-12
Filing date: 1994-05-06
Publication date: 2001-07-30
Also published as: SK49194A3; HUT67038A; CN1094943C; HU9401444D0; PL179984B1; FI942186A0; CA2123261A1; DK0652228T3; JP3583469B2; TW380129B; NO311223B1; ES2094004T3; ATE144533T1; US5658945A; FI942186A; NO941786D0; SG43071A1; SK281120B6; CZ98194A3; US5602275A

Abstract

A találmány új, (I) általános képletű karbamid- és uretánszármazékokravonatkozik, ahol R1 jelentése hidrogénatom, szubsztituált vagyszubsztituálatlan 1–20 szénatomos alkilcsoport, szubsztituált vagyszubsztituálatlan cikloalkilcsoport, szubsztituált vagyszubsztituálatlan cikloalkil-alkil-csoport, vinilcsoport,acetiléncsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan aminocsoport,szubsztituált vagy szubsztituálatlan acil-amino- csoport,szubsztituált vagy szubsztituálatlan arilcsoport, szubsztituált vagyszubsztituálatlan aralkilcsoport, szubsz- tituált vagyszubsztituálatlan aril-oxi-csoport, szubsztituált vagyszubsztituálatlan alkoxi-aril-csoport, szubsztituált vagyszubsztituálatlan alkoxi-aralkil-csoport, vagy szubsztituált vagyszubsztituálatlan monociklusos vagy biciklusos heterociklusos csoport,amely 1–4 heteroatomot tartalmaz a nitrogénatom, kénatom és oxigénatomközül; Ra és R3 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom,szubsztituált vagy szubsztituálatlan 1–6 szénatomos alkilcsoport,szubsztituált vagy szubsztituálatlan alkoxi-alkil-csoport,szubsztituált vagy szubsztituálatlan cikloalkilcsoport, szubsztituáltvagy szubsztituálatlan cikloalkil-alkil-csoport, szubsztituált vagyszubsztituálatlan arilcsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlanaralkilcsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan alkoxi-aralkil-csoport, vinil- csoport, acetiléncsoport, vagy szubsztituált vagyszubsztituálatlan monociklusos vagy biciklusos heterociklusos csoport,amely 1–4 heteroatomot tartalmaz a nitrogénatom, kénatom és oxigénatomközül, azzal a megkötéssel, hogy R3 esetén a heterociklusos csoportbanlévő heteroatom nem kapcsolódik közvetlenül a –CH–X– csoport – CH–csoportjához; R2, Rb, Rc jelentése egymástól függetlenül karboxil-,védett karboxil-, adott esetben védett karboxi-(rövid szénláncúalkil)-- csoport, vagy karboxiamidcsoport, X jelentése oxigénatom vagynitrogénatom, R4 jelentése hidrogénatom vagy amino-védőcsoport. Avegyületek a citokintermelést fokozzák, és radio- vagy kemoterápiát,csontvelő-átültetést vagy -fertőzést kísérő neutropénia eseténhasználhatók. A találmány vonatkozik a vegyületek előállítására és avegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítményekre is. ŕ

Description

A találmány tárgya citokintermelést kiváltó uretánok és karbamidok.

A citokinek, például a G-CSF, M-CSF, GM-CSF (kolóniastimuláló faktorok, valamint az IL-1, IL-3, IL-6 (interleukinek) a vérképzódés fokozására képesek csontvelőhiánnyal kapcsolatos betegségek esetén, és így gyorsítják a neutropéniából történő felgyógyulást [lásd Metcalf, D., Science, 529 (1991); H. G. Klingemann és H. J. Deeg, CIPS, 14, 243 (1989), valamint G. Mortsyn és A. W. Burgess, Cancer Research 48, 5624 (1988)]. Ismeretes, hogy a természetes baktérium sejtfalrészei és olyan szintetikus lipopeptidek, amelyek a sejtfalhoz hasonlóak, immunstimuláns tulajdonságokkal rendelkeznek [lásd J. Freund, Adv. Tubercl. Rés., 1, 130 (1956); F. Ellouz, A. Adam, R. Courbaru és E. Lederer, Biochem. Biophys. Rés. Commun., 59,1317 (1974); V. St. Georgiev, Medicinái Rés. Rév, 11, 81 (1991), és I. Azuma, Int. J. Immunopharmac., 14, 487 (1992)]. Pontosabban azonosítottak néhány olyan vegyületet, amelyről úgy tűnik, hogy CSF-képződést vált ki és ezért elősegítheti a csontvelő újraképződését kemoterápia vagy besugárzás utáni csontvelő-károsodás után. Ilyen vegyületek például a következők: pimelautid (RP-40639) [amely az F. Floch’h, J. Bouchaudon, C. Fizames, A. Zerial, G. Dutroc-Rosset és G. H. Wemer, CIPS, 763 (1984) irodalmi helyről, valamint az FR-2,482,961 (1981) szabadalmi leírásból ismert]; a muroktazin (Daiichi Seiyaku Co.) [ez a vegyület az I. Azuma, Int. J. Immunopharmac., 14, 487 (1992); R. Nakajima, Y. Yshida, K. Akahane, M. Sekiguchi és Y. Osada, Arzneim.-Forsch., 41, 60 (1991); Scrip, 22, 1655 (1991) irodalmi helyről és az EP-135,788 számú szabadalmi leírásból (1985) ismert]; az FK-156 és FK-565 (Fujisawa) [amely az S. Izumi, K. Nahahara, T. Gotoh, S. Hashimoto, T. Kinő, M. Okuhara, H. Aoki és H. Imanaka, J. Antibiotics, 566, (1983); K. Nakamura, K. Nakahara, H. Aoki, Agric. Bioi. Chem., 48, 2579 (1984); H. Keiji, H. Takeno, S. Okada, 0. Nakaguchi, Y. Kitaura és M. Hashimoto, Tetrahedron Lett., 23, 693 (1982) irodalmi helyekről, valamint a 4,349,466 és 4,666,890 számú szabadalmi leírásokból ismert].

Az US 4,666,890 számú szabadalmi leírás olyan szintetikus tripeptidet ismertet, amely immunmodulátorhatással rendelkezik, ezt a vegyületet daganatellenes szerként, nem pedig kemoterápiás adjuvánsként történő felhasználásra ismertetik. Az ismertetett sejtfalkomponensek és szintetikus analógjaik valamennyien peptidek, amelyek tartalmaznak egy D-glutaminsav (D-Glu) részt, amely gamma-helyzetben kapcsolódik lizinhez (Lys) vagy diamino-pimelinsavhoz (A₂pm), és amelyek a két szélükön további peptidkötéseket vagy zsírsavból származó acilcsoportokat tartalmaznak.

A találmány szerinti új uretánok és karbamidok az első nem peptid baktériumos sejtfalkomponens-analógok, ezek nem tartalmazzák az ismert vegyületekben közös D-Glu molekularészt. Ezenkívül míg az ismert megoldások nem tartalmaztak elágazásokat a peptidvázon, találmányunk olyan elágazó analógokat is tartalmaz, amelyek megtartják kívánt hatásukat, ha egy bizonyos konfigurációban állítjuk elő ezeket. Találmányunk vonatkozik ezen királis, elágazó analógok előállítására szolgáló eljárásra is.

Találmányunk közelebbről (I) általános képletű metánokra és karbamidokra vonatkozik, ahol Rj jelentése hidrogénatom, szubsztituált vagy szubsztituálatlan 1-20 szénatomos alkilcsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan cikloalkilcsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan cikloalkil-alkilcsoport, vinilcsoport, acetiléncsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan aminocsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan acil-amino-csoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan arilcsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan aralkilcsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan aril-oxi-csoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan alkoxi-aril-csoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan alkoxi-aralkilcsoport, vagy szubsztituált vagy szubsztituálatlan monociklusos vagy biciklusos heterociklusos csoport, amely 1-4 heteroatomot tartalmaz a nitrogénatom, kénatom és oxigénatom közül;

Rg és R₃ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, szubsztituált vagy szubsztituálatlan 1-6 szénatomos alkilcsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan alkoxi-alkil-csoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan cikloalkilcsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan cikloalkil-alkil-csoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan arilcsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan aralkilcsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan alkoxi-aralkil-csoport, vinilcsoport, acetiléncsoport, vagy szubsztituált vagy szubsztituálatlan monociklusos vagy biciklusos heterociklusos csoport, amely 1-4 heteroatomot tartalmaz a nitrogénatom, kénatom és oxigénatom közül, azzal a megkötéssel, hogy R₃ esetén a heterociklusos csoportban lévő heteroatom nem kapcsolódik közvetlenül a -CH-X- csoport -CH- csoportjához;

R₂, R_b, R,, jelentése egymástól függetlenül karboxil-, védett karboxil-, adott esetben védett karboxi-(rövid szénláncú alkil)-csoport vagy karboxiamidcsoport,

X jelentése oxigénatom vagy nitrogénatom,

R4 jelentése hidrogénatom vagy amino-védőcsoport.

Találmányunk vonatkozik az említett vegyületek gyógyászatilag alkalmazható sóira is.

A fenti különböző definíciókra példaként a következőket említjük:

a) Az 1-20 szénatomos alkilcsoport lehet egyenes vagy elágazó szénláncú 1 -20 alkilcsoport, például metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, izobutil-, szek-butil-, terc-butil-, pentil-, neopentil-, izopentil-, hexil-, izohexilcsoport és hasonlók.

b) A cikloalkilcsoport lehet például 3-6 szénatomos cikloalkilcsoport, így ciklopropil-, ciklobutil-, ciklopentil- vagy ciklohexilcsoport.

c) A cikloalkil-alkil-csoport lehet 4-12 szénatomos cikloalkil-alkil-csoport, például ciklopropil-metil-, ciklobutil-metil-, ciklopentil-metil-, ciklohexil-metil-, 1-ciklopropil-etil-, 2-ciklopropil-etil-, 1-ciklobutil-etil-, 2-ciklobutil-etil-, 1-ciklopentil-etil-, 22

HU 219 768 Β ciklopentil-etil-, Ι-ciklohexil-etil-, 3-ciklohexd-propil-, 3-ciklopentil-propil-, 3-ciklohexil-butil-, 4-ciklopentil-butil-, 4'Ciklopentil-pentil- vagy 4-pentilciklohexil-csoport.

d) Az acil-amino-csoport lehet olyan acil-aminocsoport, amelyben az acilrész savból, például szerves karbonsavból vagy szénsavból származik, amelyek tartalmazhatnak alifás, aromás és/vagy heterociklusos csoportot a molekulában. Ezek közül példaként megemlítjük az alifás acilcsoportokat, amelyek alifás savból származó acilcsoporttal rendelkeznek, például az alkanoilcsoport (például formil-, acetil-, propionil-, butiril-, izobutiril-, valeril-, izovaleril-, pivaloil-, hexánod-, α-etil-hexanoil-, heptanoil-, lauroil-, sztearoil-, dokozanoilcsoport vagy egy CH₃(CH₂)₃₁CO, [CH₃(CH₂)₂₁]₂CHCO, [CH₃(CH₂)₁₅]₂CHCO,

CH₃(CH₂)₄₁CO képletű csoport; a rövid szénláncú alkoxi-karbonil-csoport (például metoxi-karbonil-, etoxi-karbonil-, propoxi-karbonil-, butoxi-karbonil-, t-butoxi-karbonil-, t-pentoxi-karbonil- és hasonló csoport). Az acilcsoport lehet aromás acilcsoport is, ilyenkor az acilcsoport egy szubsztituált vagy szubsztituálatlan arilcsoportot tartalmazó savból származik, az arilcsoport lehet például fenil-, told-, xilil-, naftil- vagy hasonló csoport. Az ilyen acilcsoportok közül példaként a következőket említjük: aroilcsoport (például benzoil-, toluoil-, xiloil-, naftoil-, fialod- stb. csoport); aralkoxi-karbonil-csoport (például benzd-oxi-karbond-, benzhidrol-oxi-karbond-, tritiloxi-karbond-, a-naftil-oxi-karbond- és hasonló csoport). Az acilcsoport lehet heterociklusos acilcsoport is, ez azt jelenti, hogy az acilcsoport egy heterociklusos csoportot tartalmazó savból származik, ilyenek például a heterociklusos karbonilcsoport, ahol a heterociklusos rész 5-6 tagú heterociklusos csoport, amely 1-4 heteroatomot tartalmaz a nitrogénatom, oxigénatom és kénatom közül (ilyen például a tienod-, fúrod-, pirrol-karbonil-, 5-oxo-2-pirrolidinkarbond-, nikotinod- és hasonló csoport).

e) Az arilcsoport lehet 6-15 szénatomos arilcsoport, például fend-, bifend-, 1-naftil- vagy 2-naftilcsoport.

f) Az aralkilcsoport lehet 7-15 szénatomos aralkilcsoport, például benzil-, 1-naftil-metil-, 2-naftil-metil-, 5,6,7,8-tetrahidro-l-naftil-, 5,6,7,8-tetrahidro2-naftil-csoport vagy fenetil- vagy 3-fenil-propilvagy 4-fenil-butil-csoport.

g) Az aril-oxi-csoport lehet 6-15 szénatomos aril-oxicsoport, például fenoxi-, bifenil-oxi-, 1-naftd-oxivagy 2-naftil-oxi-csoport.

h) Az alkoxi-aril- vagy alkoxi-aralkil-csoport lehet 6-21 szénatomos alkoxi-aril- vagy alkoxi-aralkilcsoport, például benzoil- vagy alkoxi-fenil-metilcsoport.

i) Az 1 -4 heteroatomot, például nitrogén-, kén- vagy oxigénatomot tartalmazó mono- vagy biciklusos heterociklusos csoport lehet 4-15 szénatomos heterociklusos csoport, ilyenek például a következők: pirrolil-, fúrd-, tiend-, piridil-, imidazold-, pirazolil-, tiazold-, izotiazold-, izoxazold-, oxazolil-, pirazinil-, pirimidinil-, piridazind-, indold-, kinolil-, izokinolil-, ftalazind-, naftidinil-, kinoxalind-, kinazolinil-, 1,4-benzodioxanil-, 1,3-benzodioxanil-,

1.2.3- triazolil-, 1,3,4-triazolil-, 1,3,4-tiadiazolil-,

1.2.3- tiadiazolil-, tetrazold-, tetrahidrofurand-, tetrahidrotiend-, pirrolidinil-, imidazolidind-, 2-imidazolinil-, morfolinil-, morfolino-, piperizin-N-oxid-, piperazin-N-oxi-, morfolin-N-oxid-, rövid szénláncú alkil-morfolino-csoport, például N-metil-morfolino-, N-etil-morfolino- vagy N-propil-morfolinocsoport, piperazinil-, piperidino-, piperidind-, tiomorfolino- vagy tiomorfolinilcsoport.

A fent említett a)-i) felsorolt csoportok szubsztituensei lehetnek a következők: halogénatom, például klóratom, fluoratom vagy brómatom; hidroxilcsoport; rövid szénláncú alkilcsoport, például metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, izobutil-, szek-butil- vagy tercier butilcsoport; rövid szénláncú alkoxicsoport, például metoxi-, etoxi-, propoxi-, izopropoxi-, butoxi-, izobutoxi-, szek-butoxi- vagy terc-butoxi-csoport; aril-oxi-csoport, például fenoxi-, l-naftil-oxi- vagy 2-naftil-oxi-csoport; aralkd-oxi-csoport, például benzil-oxi-, fenetil-oxi-, 1naftil-metoxi- vagy 2-naftil-metoxi-csoport; aminocsoport; mono- vagy di(rövid szénláncú alkil)-aminocsoport, például metil-amino-, etil-amino-, propil-amino-, izopropil-amino-, butil-amino-, szek-butil-amino-, izobutil-amino-, terc-butil-amino-, dimetil-amino-, dietil-amino-csoport; aril-amino-csoport, például fenilamino-, 1-naftil-amino- vagy 2-naftil-amino-csoport; aralkil-amino-csoport, például benzil-amino-, fenetilamino-, l-naftil-metil-amino- vagy 2-naftil-metil-amino-csoport; karboxilcsoport; formilcsoport; rövid szénláncú alkoxi-karbonil-csoport, például metoxi-karbonil-, etoxi-karbonil-, propoxi-karbonil-, propropoxi-karbonil-, butoxi-karbonil-, szek-butoxi-karbond-, izobutoxi-karbonil-, terc-butoxi-karbonil-csoport; aril-oxikarbonil-csoport, például fenoxi-karbonil-, 1-naftiloxi-karbonil- vagy 2-naftil-oxi-karbonil-csoport; aralkil-oxi-karbonil-csoport, például benzil-oxi-karbonil-, fenetil-oxi-karbonil-, 1-naftil-metil-oxi-karbonil-, 2naftd-metil-oxi-csoport; merkaptocsoport; rövid szénláncú alkil-tio-csoport, például metil-tio-, etil-tio-, propil-tio-, izopropil-tio-, butil-tio-, szek-butil-tio-, izobutil-tio- vagy terc-butil-tio-csoport; aril-tio-csoport, például fenil-tio-, 1-naftil-tio- vagy 2-naftil-tio-csoport; aralkil-tio-csoport, például benzil-tio-, fenetil-tio-, 1naftil-metil-tio- vagy 2-naftil-metil-tio-csoport; arilszulfind-csoport, például fend-szulfind-, 1-naftil-szulfinil- vagy 2-naftil-szulftnil-csoport; aralkil-szulfínilcsoport, például benzd-szulfind-, fenetd-szulfind-, 1naftil-metil-szulfmil- vagy 2-naftil-metil-szulfinil-csoport; rövid szénláncú alkil-szulfonil-csoport, például mezilcsoport, etil-szulfonil-csoport, propil-szulfonil-, izopropil-szulfonil-, butil-szulfonil-, izobutil-szulfonil-, szek-butil-szulfonil- vagy terc-butil-szulfonilcsoport; aril-szulfond-csoport, például fend-szulfonil-, 1-naftil-szulfonil- vagy 2-naftil-szulfonil-csoport; aralkil-szulfond-, például benzil-szulfonil-, fenetil-szulfond-, 1-naftil-metil-szulfonil- vagy 2-naftil-metil-szulfonil-csoport; 4-15 szénatomot és az oxigén-, nitro3

HU 219 768 Β gén- és kénatom közül 1-4 heteroatomot tartalmazó mono- vagy biciklusos heterociklusos csoport, például pirrolil-, furil-, tienil-, piridil-, imidazolil-, pirazolil-, tiazolil-, izotiazolil-, izoxazolil-, oxazolil-, pirazinil-, pirimidinil-, piridazinil-, indolil-, kinolil-, izokinolil-, ftalazinil-, naftidinil-, kinoxalinil-, kinazolinil-, 1,4-benzodioxanil-, 1,3-benzodioxanil-, 1,2,3-triazolil-, 1,3,4triazolil-, 1,3,4-tiadiazolil-, 1,2,3-tiadiazolil-, tetrazolil-, tetrahidrofuranil-, tetrahidrotienil-, pirrolidinil-, imidazolidinil-, 2-imidazolinil-, morfolinil-, morfolino-, morfolin-N-oxid-, rövid szénláncú alkil-morfolino-csoport, például Ν-metil-morfolino-, N-etil-morfolino- vagy N-propil-morfolino-csoport, piperazinil-, piperidino-, piperidinil-, tiomorfolino- vagy tiomorfolininilcsoport.

Leírásunkban rövid szénláncú alkilcsoporton

1-6 szénatomos alkilcsoportot értünk.

A védett karboxil- vagy védett karboxil-(rövid szénláncú alkil)-csoport számára a védőcsoport bármely hagyományosan alkalmazott karboxil-védőcsoport lehet. Ezek a védőcsoportok jól ismertek a peptid- és aminosavkémiából, összefoglaló ismertetés találhatók ezekről a T. Green, „Protecting Groups in Organic Synthesis”, J. Wiley and Sons, 1981 irodalmi helyen. Példaként megemlítjük közülük a szilil-észtereket, alifás észtereket és az aromás észtereket, például a trimetilszilil-, t-butil-dimetil-szilil-, acetil-, benzoil- stb. csoportot.

A védett aminocsoport számára védőcsoportként bármely hagyományosan alkalmazott amino-védőcsoportot használhatunk, ezek jól ismertek a peptid- és aminosavkémiából, és szintén megtalálhatók a fentebb idézett irodalmi helyen a 218-287. oldalon. A megfelelő védőcsoportot úgy választjuk meg, hogy az eltávolítására alkalmas körülmények kompatibilisek legyenek a vegyület egyéb szerkezeti jellemzőivel. Az alkalmas védőcsoportok közé tartoznak az acilcsoportok, például a tercier butoxi-karbonil- vagy benzil-oxi-karbonil-csoport.

A fentiekben definiált (I) általános képletű vegyületek közül előnyösek azok, amelyek képletében Rj jelentése szubsztituált vagy szubsztituálatlan

1-20 szénatomos alkilcsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan cikloalkilcsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan cikloalkil-alkil-csoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan arilcsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan aralkilcsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan aril-oxi-csoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan alkoxiaril-csoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan alkoxi-aralkil-csoport, az említett csoportokban az arilrész szubsztituált vagy szubsztituálatlan fenilcsoport,

Ra és R₃ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy szubsztituált vagy szubsztituálatlan 1-6 szénatomos alkilcsoport,

R2, Rb és R_c jelentése egymástól függetlenül karboxilvagy védett karboxilcsoport, karboxil-(rövid szénláncú alkil)- vagy védett karboxi-(rövid szénláncú alkil)-csoport, vagy karboxamidcsoport,

X jelentése oxigénatom vagy nitrogénatom, és R₄ jelentése hidrogénatom vagy aminocsoport védőcsoport.

A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek közül különösen előnyösek azok, ahol Rj jelentése 4-14 szénatomos alkilcsoport, cikloalkilcsoport, 2-8 szénatomos alkilcsoporttal szubsztituált cikloalkilcsoport, fenil-, benzilcsoport, 4-8 szénatomos alkilcsoporttal szubsztituált fenilcsoport, vagy 1-6 szénatomos alkil- vagy alkoxi-fenil-metilcsoport,

Ra és R₃ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport,

R₂, R_b és R,. jelentése egymástól függetlenül karboxilvagy védett karboxilcsoport, karboxil-(rövid szénláncú alkil)- vagy védett karboxi-(rövid szénláncú alkil)-csoport, vagy karboxamidcsoport,

A legelőnyösebbek azok az (I) általános képletű vegyületek, ahol

Rj jelentése n-hexil- vagy 4-n-pentil-ciklohexil-csoport,

R^ és R₃ jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport,

R₂, R_b és Rg jelentése karboxilcsoport,

X jelentése oxigén- vagy nitrogénatom, és R₄ jelentése hidrogénatom.

Különösen előnyösek azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyek az (A) képletű D-a//otreonin-konfigurációvai rendelkeznek, az (A) képletben R₃ jelentése metilcsoport, R, és R₂ jelentése a fenti.

Ugyancsak különösen előnyösek azok a vegyületek, amelyeknek a diamino-pimelil-alanin részében a szterokémia a (B) általános képlettel írható le, ahol Rg jelentése metilcsoport, R_b, Rg és R₄ jelentése a fenti.

Szterokémiai szempontból az (I) általános képletű vegyületek közül különösen előnyösek azok, amelyek sztereokémiája az (I*) általános képlettel ábrázolható, ahol R₃ és Rg jelentése metilcsoport, X jelentése oxigénatom, R_b, R,., R_b R₂ és R₄ jelentése a fenti.

A találmány szerinti metánokat és karbamidokat konvergens szintézissel építjük fel az 1. reakció vázlaton bemutatott módon.

Külön állítjuk elő a bal oldali (2) általános képletű fragmenst, amely lehet (2b) alkohol, amikor X jelentése oxigénatom, vagy (2c) amin, amikor X jelentése NH-csoport, és a jobb oldali fragmenst, amely a (3) általános képletű amin. Mindkét fragmens megfelelő védőcsoportokat tartalmaz, a szokásosan alkalmazott amino-védőcsoportokat a T. Green, „Protecting Groups in Organic Synthesis”, J. Wiley and Sons, 218-287 (1981) irodalmi helyen ismertetik. A (2) általános képletű vegyületet először aktivált karbonilcsoportot tartalmazó vegyülettel az YC(=O)Y általános képletű vegyülettel reagáltatjuk, ahol Y jelentése kilépőcsoport. Ilyen vegyület például a foszgén, a trifoszgén, a foszgén-piridin addukt, a klór-hangyasav-triklór-metil-észter vagy az Ι,Γ-karbonil-diimidazol. A reakciót általában 0 °Con végezzük és a kapott (2y) általános képletű interme4

HU 219 768 Β diert a (3) általános képletű vegyülettel összekapcsoljuk, és így az (la) általános képletű uretánt (amikor X jelentése oxigénatom), illetve az (Ib) általános képletű karbamidot (amikor X jelentése NH-csoport) kapjuk. Úgy is eljárhatunk, hogy először a (3) általános képletű amint reagáltatjuk az YC(=O)Y általános képletű vegyülettel, és a kapott intermediert kapcsoljuk a (2) általános képletű vegyülettel az (la) vagy (Ib) általános képletű vegyület előállítására. Amennyiben a kapott vegyület védőcsoportot tartalmaz, ezeket ismert körülmények között eltávolítjuk, és így nyeljük ki az (I) általános képletű, védőcsoportot nem tartalmazó vegyületet.

A bal oldali (2a) általános képletű fragmenst úgy állítjuk elő, hogy egy (5) általános képletű amino-alkoholt szelektív módon N-acilezünk megfelelő (4) általános képletű acilezőszerrel lúgos körülmények között. Amennyiben az acilezőszer kereskedelmi forgalomban nem kapható, a kívánt acilezőszert a megfelelő (4a) általános képletű vegyületből állítjuk elő, amelyet magát egy (6) általános képletű vegyület oxidációjával vagy (2c-1) általános képletű vegyület oxidatív lebontásával készítünk ismert módon. A reakciókat a 2. reakcióvázlaton szemléltetjük. A reakcióvázlaton Y jelentése klóratom, brómatom, OCORj általános képletű csoport, R_bR₂, Rj és X jelentése a fenti.

A (2c) általános képletű vegyületeket [amelyek olyan (2a) általános képletű vegyületek, ahol R₂ jelentése CO₂H csoport] a megfelelő (2e) észterré vagy (2f) amiddé savas körülmények között alakítjuk, megfelelő R”OH általános képletű alkohollal, illetve R”NH₂ általános képletű aminnal.

Úgy is eljárhatunk, hogy a (2c) vegyületet R”Y általános képletű alkilezószerrel reagáltatjuk lúgos közegben. A reakciókat a 3. reakcióvázlaton szemléltetjük. Itt Z jelentése oxigénatom vagy NH-csoport, R” jelentése hidrogénatom (amikor Z jelentése NH-csoport), alkilcsoport vagy védőcsoport, Y jelentése klóratom, brómatom, jódatom vagy más kilépőcsoport.

A (2c) alkoholokat, ahol R₃ jelentése különböző alkilcsoport, a 4. reakcióvázlat szerint állítjuk elő. A (2j) általános képletű alkoholokat megfelelő védőcsoporttal védjük (míg az NH-csoport szabadon marad, a vegyületet gyűrűs Ν,Ο-acetál formájában védjük az OH-csoporttal együtt, vagy külön amino-védőcsoporttal is védhetjük) és a (8) általános képletű észtert egy lépésben (9) általános képletű aldehiddé redukáljuk (lásd Gamer és Park, J. Org. Chem., 1987, 52, 2361), vagy két lépésben végezzük ezt a reakciót, első lépésben alkohollá redukáljuk a vegyületet, majd azt újraoxidáljuk ismert eljárással. Az aldehidre megfelelő szerves fémreagenst viszünk fel addíciós reakcióval, amelynek képléte R₃M, és így egyetlen diasztereomert vagy két diasztereomert állítunk elő, feltéve, hogy a kiindulási vegyületként használt (2j) általános képletű vegyület nem racém elegy. A primer alkoholról (és amennyiben az is védve van NH-csoportról) a védőcsoportot eltávolítjuk, és így a (11) általános képletű vegyülethez jutunk, majd azt szelektív oxidációnak vetjük alá (lásd Skarzewski és munkatársai, Tetrahedron Lett., 1990, 31, 2177), majd a kapott aldehidet standard oxidációval (lásd Mehltretter és munkatársai, J. Amer. Chem. Soc., 1950, 73, 2424) (2c) általános képletű vegyületté alakítjuk.

Úgy is eljárhatunk, hogy a (10) általános képletű vegyületben a szekunder alkoholcsoportot védjük és a kapott (12) általános képletű vegyületből a primer alkohol-védőcsoportot (és az NH-védőcsoportot, amennyiben ilyen van) szelektív módon eltávolítjuk, és így a (13) általános képletű vegyülethez jutunk. Ez utóbbit ismert eljárással (14) általános képletű vegyületté oxidáljuk, amelyet (2c) általános képletű vegyületté alakítunk. A (11) általános képletű vegyületben a primer és szekunder alkoholcsoportokat ugyancsak védjük egymás után, és így a (12) általános képletű vegyületet kapjuk (W jelentése hidrogénatom). A (2j) általános képletű vegyület (2c) általános képletű vegyületté történő alakítása azzal jár, hogy a karboxilcsoporthoz a-helyzetű szénatom koncentrációja megfordul, a karboxil- és az alkoholcsoport helyet cserél, és az R₃ csoportot bevisszük a β-helyzetbe, amely aszimmetriás. A (10), (12) vagy (13) általános képletű vegyület diasztereomeqeit kromatográfiás eljárással választhatjuk el. Tehát az α-helyzetben R koncentrációjú (2j) vegyületből az S,R (α,β) és az S,S (α,β) (2c) diasztereomereket állíthatjuk elő, az S konfigurációjú (2j) általános képletű vegyületből az R,R (α,β) és az R,S (α,β) konfigurációjú (2c) diasztereomereket állíthatjuk elő.

A 4. reakcióvázlaton M jelentése Li, MgX vagy más szerves alkilvegyület, az R₃’, R₄’ nem ekvivalens hidroxil-védőcsoport, a W jelentése hidrogénatom vagy nitrogén-védőcsoport, vagy R₃’ vagy W jelentése Ν,Ο-alkilidén-ketál vagy -acetál.

A (11) vagy (12) általános képletű vegyületet az 5. reakcióvázlat szerint (5j) általános képletű vegyületből is előállíthatjuk. Az amint teljesen védjük két védőcsoporttal vagy gyűrűs védőcsoporttal, és így a (15) általános képletű vegyületet állítjuk elő. A (15) általános képletű vegyületből (16), majd (17), majd (19) általános képletű vegyületet állítunk elő ugyanolyan reakciósorral, mint amelyet fentebb a (8) általános képletű vegyületből a (9), majd a (10), majd a (12) általános képletű vegyületté alakításnál leírtunk. A (17) vagy (19) általános képletű vegyületben az amino-védőcsoportot eltávolítjuk és így a megfelelő (18), illetve (20) általános képletű vegyülethez jutunk. Ez utóbbit acilezve kapjuk meg a (11) vagy (12) általános képletű vegyületet.

Az 5. reakcióvázlaton W és W’ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy amino-védőcsoport vagy együtt gyűrűs védőcsoportot alkotnak, vagy R₃ jelentésével megegyezik, W jelenthet még N,O-alkilénketált vagy -acetált.

A bal oldali (2b) általános képletű fragment szintéziséhez a (21) általános képletű amint lúgos közegben acilezzük, és így a (22) általános képletű vegyülethez jutunk. A primer amidot átrendezéses reakcióval alakítjuk (2b) általános képletű aminná (a reakciót lásd Loudon és munkatársai, J. Org. Chem., 1984, 49,4272; Waki és munkatársai, Synthesís, 1981, 53, 266; vagy Kóser és munkatársai, J. Org. Chem., 1988, 53, 5158. Ezt a reakciót a 6. reakcióvázlaton szemléltetjük.

HU 219 768 Β

A 7. reakcióvázlaton azt mutatjuk be, hogy (2g) általános képletű vegyületeket [amelyek olyan (2b) általános képletű vegyületek, ahol R₂ jelentése CO₂H csoport] (2h) észterré vagy (2i) amiddá alakítunk savas körülmények között megfelelő R”OH általános képletű alkohol vagy R”NH általános képletű amin felhasználásával. Úgy is eljárhatunk, hogy a (2g) általános képletű vegyületet uretán formában BOC-cal vagy CBZ-vel védjük, a savat észterré vagy amiddá alakítjuk lúgos körülmények között, majd a védőcsoportot eltávolítjuk, és így állítjuk elő a (2h), illetve (2i) általános képletű vegyületet.

A 7. reakcióvázlaton Z jelentése oxigénatom vagy NH-csoport, R” jelentése hidrogénatom (amikor Z jelentése NH-csoport), alkilcsoport vagy védőcsoport.

A 8. reakcióvázlaton (2g) általános képletű aminokat, ahol R₃ jelentése elágazó alkilcsoportok, állítunk elő. A (10) általános képletű alkoholt a 4. reakcióvázlat szerint állítjuk elő vagy egy könnyen hozzáférhető (2c) általános képletű sav redukálásával, majd a kapott (11) általános képletű primer alkoholt védjük. A (10) általános képletű vegyületet azután ismert módon alakítjuk a (23) általános képletű intermedieren keresztül (24) általános képletű aziddá. Az azidrészt (25) általános képletű aminná redukáljuk katalitikus hidrogénezéssel, majd az utóbbit védőcsoporttal látjuk el, és így kapjuk a (26) általános képletű vegyületet. Úgy is eljárhatunk, hogy a (10) általános képletű vegyületből ismert módon oxidációval (27) általános képletű vegyületet állítunk elő. A keton reduktív aminálásával, amelyet megfelelő W”’NH₂ általános képletű aminnal végzünk, a (28) általános képletű vegyületet állítjuk elő, amelyet azután (26) általános képletű vegyületté alakítunk, ahol W’” jelentése alkilcsoport, W” jelentése alkoxi-karbonilcsoport. Ezután karbamát formában további védőcsoporttal láthatjuk el a vegyületet vagy olyan (26) általános képletű vegyületet állítunk elő, ahol W’ ’ jelentése alkoxi-karbonil-csoport, W6” jelentése hidrogénatom, ezt úgy éljük el, hogy a (28) általános képletű vegyületből a védőcsoportot eltávolítjuk és így a (25) általános képletű vegyületet kapjuk, majd újra védőcsoporttal látjuk el. A (26) általános képletű vegyület primer alkoholcsoportjáról (és az amid NH-csoportjáról, amennyiben az védve van) a védőcsoportot eltávolítjuk, és így a (29) általános képletű vegyülethez jutunk, majd ezt oxidálva a (30) általános képletű vegyületet kapjuk, hasonlóan a 4. reakcióvázlaton bemutatott (13)-ból (14) általános képletű vegyület előállításához. Az amino-védőcsoportot vagy védőcsoportokat eltávolítjuk, és így a (2g) általános képletű vegyülethez jutunk. A (10) vagy (28) általános képletű vegyület diasztereomerjeit kromatográfiás eljárással választhatjuk szét valamelyik intermedier lépésben a (28), (26) vagy (29) általános képletű vegyületnél.

A 8. reakcióvázlaton G jelentése OTs, OMs, OTf, halogénatom vagy más kilépőcsoport, W, W’” jelentése hidrogénatom vagy nitrogén-védőcsoport, W” jelentése a W-től eltérő nitrogén-védőcsoport.

Úgy is eljárhatunk, és ezt a 9. reakcióvázlaton mutatjuk be, hogy a (26) általános képletű vegyületet a (17) általános képletű vegyületből állítjuk elő. A (17)ből a (31)-en keresztül a (32), majd (33), (34) általános képletű vegyületté történő alakítása vagy a (17)-ből a (35)-ön keresztül a (36)-tá, majd (34)-gyé történő alakítása ugyanaz a reakciósorozat, mint amelyet korábban a (10)-ből a (23), (24)-en, (25)-ön át (26)-tá történő alakítására, illetve a (10) (27)-ből (28), majd (26) általános képletű vegyületté történő alakítására bemutattunk. A W és W’ amino-védőcsoportokat eltávolítjuk, és így a (37) általános képletű vegyülethez jutunk. Ezt acilezve kapjuk meg a (26) általános képletű vegyületet.

A 9. reakcióvázlaton W” jelentése a W-től és W’től eltérő amino-védőcsoport.

A jobb oldali ffagmenst úgy állítjuk elő, hogy egy (38) általános képletű savat vagy védett savat megfelelő (39) általános képletű aminnal reagáltatunk, majd a kapott (40) általános képletű intermedierről szelektív módon eltávolítjuk a védőcsoportot, és így jutunk a (3) általános képletű fragmenshez. A reakciót a 10. reakcióvázlaton mutatjuk be. A reakcióvázlaton W” jelentése amino-védőcsoport, R” jelentése hidroxilcsoport, karboxil-védőcsoport vagy aktiválócsoport.

A (38) általános képletű savakat vagy a (40) általános képletű amidokat a Kolodziejczyk és munkatársai (lásd Int. J. Pept. Prot. Rés., 1992, 39, 382 és az ott idézett irodalom); Jurgens (Tetrahedron Lett., 1992, 33, 4727 és az idézett irodalom); Williams (J. Org. Chem., 1992, 33, 4727 és az ott idézett irodalmak); Hashimoto (Tetrahedron Lett., 1982,23,693 és az ott idézett irodalmak) irodalmi helyeken ismertetett eljárással vagy a 11. reakcióvázlat szerint állítjuk elő. A 11. reakcióvázlat szerint a glutamisavat [amely a (41) általános képletű vegyület, lehet királis vagy racém] védőcsoporttal látjuk el ismert körülmények között, majd a kapott (42) általános képletű vegyületet formaldehiddel kondenzáltatjuk, és így jutunk a (43) általános képletű vegyülethez. Ez utóbbit egyedényes eljárással redukáljuk (44) általános képletű aldehiddé. Az aldehidet Wittig-Homer-Emmons-féle kondenzációs reakcióban egy (45) általános képletű reagenssel (amelyet a Schmidt és munkatársai, Synthesis, 1984, 53 irodalmi helyen ismertetett eljárással készítünk) reagáltatjuk, és így kapjuk a (46) általános képletű vegyületet. A laktont (39) általános képletű aminnal reagáltatjuk [ha ez nem hozzáférhető, a „Synthesis of Optically Active α-Amino Acids”, R. M. Williams, Ed., Pergamon Press, 1989 (és az ott idézett irodalmak) irodalmi helyen ismertetett eljárással lehet előállítani], és egyidejű formaldehidcsökkenéssel előállítjuk a (47) általános képletű vegyületet. A kettős kötést katalitikusán hidrogénezzük, és így jutunk a (40) általános képletű vegyülethez. Ha kiindulási vegyületként királis (41) általános képletű vegyületet alkalmazunk, akkor a (40) általános képletű diasztereomereket frakcionált kristályosítással vagy kromatográfiás eljárással választjuk el. A kapott diasztereomerek aránya a védőcsoportok megválasztásától, a hidrogénezőkatalizátortól és a reakció körülményeitől függ [lásd Knowles és munkatársai, J. Amer. Chem. Soc., 99, 5947 (1977); Ojima és Suzuki, Tetrahedron Lett., 21, 1239 (1980)]. így ha S-koncentrációjú

HU 219 768 Β (41) általános képletű vegyületből indulunk ki, akkor az A2pm részen S,S- és S,R-koncentrációjú (40) általános képletű diasztereomereket kapunk, ha R-koncentrációjú (41) általános képletű vegyületet használunk, akkor pedig az A₂pm részen R,S- és R,R-koncentrációjú (40) általános képletű diasztereomereket állíthatunk elő.

A reakciókat olyan oldószerben végezzük, amely megfelel a reagensek és az alkalmazott berendezés szempontjából és alkalmas az éppen elvégzett átalakításhoz. A szerves szintézisben jártas szakember számára nyilvánvaló, hogy a molekulán lévő különböző reakcióképes csoportoknak összhangban kell állniuk a kitűzött kémiai átalakításokkal. Általában ennek alapján kell megválasztani a szintézislépések sorrendjét, a védőcsoportokat, amennyiben szükség van rájuk, és a védőcsoport eltávolításának körülményeit. Bizonyos, a kiindulási vegyületeken lévő szubsztituensek néha inkompatibilisek bizonyos reakciókörülményekkel. A szubsztituensek azon körének megállapítása, amely összefér a reakciókörülményekkel, szakember számára kézenfekvő feladat.

A gyógyászatilag alkalmazható sók lehetnek fémsók (szervetlen sók) vagy szerves sók. Ezek felsorolása megtalálható a Remingtons’s Pharmaceutical Sciences, 17. kiadás, 1418. oldal (1985) irodalmi helyen. Szakember számára ismert, hogy milyen sóforma választható a fizikai és kémiai stabilitás, folyásképesség, higroszkopicitás és oldékonyság szerint. A találmány szerinti előnyös sók az említett szempontok szerint például a kálium-, nátrium-, kalcium-, magnézium- és ammóniumsók.

A találmány szerinti néhány vegyület aszimmetriás centrumokkal rendelkezik. Találmányunk felöleli a vegyületek valamennyi sztereoizomeijét, amely lehet tiszta sztereoizomer vagy sztereoizomerek bármilyen arányú keveréke, felöleli tehát az enantiomerek racém elegyét, valamint az izomerek diasztereomer keverékét.

A találmány szerinti új vegyületek felhasználhatóak citokinek képződésének indukálására és a csontvelő kemoterápia utáni regenerálására, amint az a következőkben leírt vizsgálatokból is kitűnik.

Az alábbiakban az elvégzett biológiai vizsgálatokat ismertetjük.

Az interleukin-6- (IL-6-) kimutatási vizsgálatokat, a találmány tárgyát képező vegyületek szerkezet-hatás összefüggéseinek tisztázása céljából, a következőképpen végezzük: - A vizsgált vegyületeket vízben oldjuk és szubkután juttatjuk a kísérleti állatokba 0,2 ml-es dózisokban, a hatóanyag-tartalmat 0,1-10 mg/testtömegkg-ra állítjuk be. A legkevésbé oldható vegyületeket először 100% etanolban oldjuk, majd vízzel állítjuk be a kívánt koncentrációt. Az injektálás után négy órával az egerektől vért veszünk és a szérumot elválasztjuk. A 7TD1 jelű, IL-6-fuggő sejtvonalat használjuk a szérumból készített hígítási sor IL-6-tartalmának meghatározására. A 7TD1-sejteket mikrotitertálcák mérőhelyeire helyezzük (1 χ 10⁴ sejtet egy mérőhelyre) és 37 °Con, 72 órán keresztül inkubáljuk őket vagy standard rekombináns egér-IL-6, vagy pedig a vizsgálandó szérumból készített hígítási sor jelenlétében. Az inkubáció utolsó hat órájában a sejteket ³H-Tdr-rel (pci) pulzusjelöljük. A sejteket ezután összegyűjtjük, majd a proliferáció mértékét a ³H-Tdr-felvétel alapján, folyadékszcintillációs spektroszkópiával határozzuk meg. A vizsgált szérumminták IL-6-koncentrációját az R&D Systems Inc.-tői beszerzett rekombináns IL-6 segítségével készített kalibrációs görbék alapján határozzuk meg, és az aktivitást a gyártó által definiált IL-6-egységekben adjuk meg.

A granulocitakolónia-stimuláló faktor (GCSF) kimutatási vizsgálatokat a következőképpen végezzük: A GCSF kimutatását célzó biológiai vizsgálatokat az IL-6 kimutatását célzó vizsgálatokkal lényegében azonos módon végezzük, azzal a különbséggel, hogy a 7TD1 IL-6-fuggő sejtvonal helyett az NFS-60 jelzésű, GCSF dependens sejtvonalat alkalmazzuk. A vizsgálat specifikusságát egér-GCSF hatását semlegesítő monoklonális ellenanyag segítségével bizonyíthatjuk.

A következőkben kolóniakialakulási vizsgálatokat ismertetünk.

A vizsgálatokat granulocitamakrofágok segítségével (CFU-GM-eljárás) a következőképpen végezzük:

- A kísérleti egereket először 150 mg/testtömeg-kg 5-FU-val kezeljük, a vizsgálandó vegyületekkel történő kezelés csak 24 órával később kezdődik. Az egereket egymást követő napokon cervikális diszlokációval elpusztítjuk, majd a combcsontokat steril körülmények között eltávolítjuk. A combcsontokat 1 ml jéghideg táptalajjal (Iscove táptalaj, kiegészítve: 20% FCS-sel, 1% penicillin-streptomycinnel, 1% glutaminnal és 5 χ 10~⁵M 2-merkaptoetanollal) leöblítjük. A csontvelősejteket (körülbelül 5 χ 10⁵ darabot) 3 ml meleg, 3% agarózt, valamint 100 egység/ml Genzyme-tól (Boston, MA) beszerzett rekombináns egér-GM-CSF-et tartalmazó Iscove táptalajba keverve, 12 χ 75 mm-es szövettenyésztő lemezekre szélesztjük. A lemezeket 7 napon keresztül, 37 °C-on, 5% CO₂-ban inkubáljuk. Hét nap elteltével az 50 sejtet vagy annál többet tartalmazó kolóniákat elemzőmikroszkóp segítségével megszámoljuk.

A szérumkolónia-stimuláló faktor (CSF) kimutatását célzó vizsgálatokat a következőképpen végezzük:

- Egy olyan vizsgálati eljárást alkalmazunk a CSFaktivitásnak a vizsgált vegyületekkel beinjektált egerek szérumában történő kimutatására, amely kimutatja a kolóniastimuláló faktoraktivitást, de nem tesz különbséget a különböző típusú kolóniastimuláló faktorok között. A csontvelősejteket a fenti CFU-GM vizsgálati eljárásnál leírtak szerint preparáljuk. A sejteket ezután lágy agarban inkubáljuk, amelyben a vizsgált vegyületekkel injektált egerekből az injektálás után 4 órával levett szérum végkoncentrációját 0,3%-ra állítjuk be. Hét napig tartó, 37 °C-os inkubáció elteltével a 10^s szélesztett csontvelősejtre eső kolóniaképző sejtek (CFU) számát meghatározzuk úgy, hogy az 50 sejtnél többet tartalmazó kolóniákat elemzőmikroszkóp segítségével megszámoljuk. A kapott eredményt CFU/10⁵ csontvelősejt egységben adjuk meg.

A cirkuláló neutrofil sejtek számát a következőképpen határozzuk meg: - A kísérleti egereket 5-FU-val

HU 219 768 Β (150 mg/kg) előkezeljük, majd 24 óra elteltével kezdődően naponta kezeljük őket a vizsgálandó vegyülettel. Az egerektől naponta, heparinnal kezelt kapillárissal, retroorbitális punktúra útján vért veszünk. A cirkuláló WBC számot Coulter-számlálóval határozzuk meg. A vérkeneteket Wright-Geimsa-oldattal festjük meg és a cirkuláló neutrofil sejtek százalékos előfordulását mikroszkóp alatt végzett, megkülönböztető számolással határozzuk meg.

Neutropénia indukálását 5-fluorouracil (5-FU) segítségével a következők szerint végezzük: - A kísérleti egereket ip. 150 mg/kg 5-FU kemoterápiás hatóanyaggal kezeljük, ami 5-6 nap múlva a neutrofil sejtek számának jelentős csökkenését idézi elő a perifériás vérben. A kemoterápiás dózis beadása után 24 órával kezdődik a vizsgált vegyülettel történő kezelés. A vizsgált vegyületek neutrofil őssejtek regenerációjára kifejtett hatását a CFU-GM-eljárás segítségével határozzuk meg. A cirkuláló neutrofil sejtek regenerálódását a perifériás vér differenciálfestésével követjük.

A delta-eljárást a következőképpen végezzük: Az egereket egyszeri 5-FU dózissal (150 mg/kg ip.) kezeljük. Huszonnégy óra elteltével a csontvelősejteket eltávolítjuk, és két aliquotra osztjuk őket. Az egyik aliquotot azonnal 15 ng/ml IL-l-et és 250 U/ml GM-CSF-et tartalmazó lágy agarban lemezre szélesztjük. Tizennégy nap elteltével meghatározzuk a kolóniaszámot (CFU-1). A csontvelősejtek másik aliquotját különböző növekedési faktorokat, vagy egyéb hatóanyagokat, vagy ezek kombinációit tartalmazó folyékony táptalajba visszük, hogy meghatározhassuk ezen anyagoknak a kolóniaképző sejtek száma növekedésére gyakorolt hatását. Hétnapos, folyékony táptalajban történő tenyésztés után a sejteket összegyűjtjük, és IL-l-et, valamint GM-CSF-et tartalmazó lágy agarban lemezre szélesztjük őket ugyanúgy, mint a másik aliquot esetében. Tizennégy nap elteltével meghatározzuk a második aliquot kolóniaszámát is (CFU-2). Ezután kiszámítjuk a CFU-2/CFU-1 arányt, azaz deltát, és ezt az arányszámot használjuk a folyadéktáptalajba adagolt növekedési faktorok és/vagy egyéb hatóanyagok kolóniaképző sejtek (CFU) növekedésére, vagy a pre-CFU-sejtek CFU-sejtekké történő differenciálódására kifejtett hatásának jellemzésére.

A következőkben a fenti vizsgálati eljárásokkal kapott eredményeinket foglaljuk össze: - A vizsgált vegyületek képesek kísérleti egerek szérumában, egyetlen szubkután injekciós dózisban beadva, 4 órán belül IL-6-termelődést indukálni (1. táblázat). Hasonlóképpen szérum-CSF-aktivitás is detektálható egerekben a vizsgált vegyületek hatására (2. táblázat). Az IL-6-vizsgálatot kvantitatív módon végezzük, ezért alkalmas relatív hatékonyságok meghatározására. A CSF-vizsgálati eljárást egyetlen szérumkoncentrációnál hajtjuk végre, ezért az eredmények természetesen kvalitatív jellegűek.

Egy kiválasztott, jellemző vegyület (28. példa) láthatóan GCSF-termelődést is indukál az injektált egerek szérumában (3. táblázat). Több jellemző vegyületről (28., 32. és 84. példa) kimutatható, hogy neutrofil sejtregenerációt indukál 5-FU-val kezelt egerekben (4. táblázat). Egy jellemző vegyület (28. példa) elősegíti a neutrofil sejtek regenerálódását a perifériás vérben, amely hatást a CFU-GM-számban, azaz a csontvelőbeli neutrofil prekurzorok számában bekövetkezett növekedés előz meg (5. táblázat), ami arra utal, hogy a vizsgált vegyület a csontvelőben is kifejt valamilyen hatást.

Egy jellemző vegyület (28. példa) az IL-6- és GCSF-termelődést 5-FU-val kezelt főemlősök szérumában is fokozza (6. táblázat). Egy jellemző vegyület (32. példa) felgyorsítja a neutrofil sejtek regenerációját a cytoxan elnevezésű kemoterápiás hatóanyaggal kezelt főemlősökben (7. táblázat). A vizsgált vegyülettel kezelt csoport a kiindulási szintre regenerálódik már a 7. napon, szemben a kizárólag cytoxannal kezelt csoporttal, amely csak a 10. napra regenerálódik teljesen. Megállapíthatjuk tehát, hogy a vizsgált vegyületek mind főemlősökben, mind egerekben hasonló citokinspektrumot indukálnak és fokozott neutrofil regenerációt idéznek elő.

Egy jellemző vegyület (28. példa) in vitro fokozza a csontvelőőssejtek növekedését, a c-kit ligandum, hemopoietikus növekedési faktorral (KL) szinergisztikusan hatva (8. táblázat). Ez az eredmény is alátámasztja a találmány szerinti vegyületek neutrofil csontvelőőssejtek növekedésének fokozására kifejtett hatása iránti igényünket. A vizsgált vegyületek szintén hatásosak, orális adagolás útján, 5-FU-val kezelt egerek esetén, a neutrofil sejtek regenerálódásának meggyorsításában (9. táblázat), ahogy azt jellemző vegyületeken szemléltettük (28. és 32. példa).

A következőkben a kapott kísérleti eredmények klinikai jelentőségét tárgyaljuk: - Az ismertetett, vizsgált vegyületekre vonatkozó kísérleti adatok igazolják, hogy ezek képesek különböző olyan növekedési faktorok (IL-6 és GCSF) endogén termelődését indukálni, melyekről közismert, hogy szerepet játszanak a neutrofil sejtek csontvelőbeli termelődésének szabályozásában. Ezeket a vegyületeket felhasználhatjuk terápiásán, a neutrofil sejtek regenerálódásának elősegítésére, daganatos betegségek kemoterápiás kezelése, sugárkezelés, csontvelő-átültetés vagy fertőzéses megbetegedések után. Ezenfelül a találmány szerinti vegyületeket felhasználhatjuk rekombináns növekedési faktorokkal kombinációban, a rekombináns molekulák hatásának fokozása céljából. A találmány szerinti vegyületek felhasználhatóak lehetnek továbbá rákos megbetegedések, AIDS, aplasztikus anémia, melodiszplasztikus szindróma és különböző fertőző megbetegedések kezelésére, valamint az immunválasz fokozására. A rekombináns növekedési faktorokkal ellentétben, a vizsgált vegyületek orális adagolás esetén is hatásosak.

1. táblázat

A kísérleti vegyületek hatása IL-6 termelődésére egerekben

A példa száma	Dózis (mg/kg)	IL-6 (U/ml)
28.	10,0	1718
	1,0	3844±482
	0,1	4802 ±804

HU 219 768 Β

1. táblázat (folytatás)

A példa száma	Dózis (mg/kg)	IL-6 (U/ml)
29.	10,0	537
	1,0	203
	0,1	0
30.	10,0	-
	1,0	-
	0,1	328+107
31.	10,0	-
	1,0	-
	0,1	294+24
32.	10,0
	1,0	1797+284
	0,1	1340+134
33.	10,0
	1,0	3767+457
	0,1	1651 ±100
34.	10,0
	1,0	5063+302
	0,1	3610+347
80.	10,0	3624+611
	1,0	1712+168
	0,1	-
81.	10,0	199+23
	1,0	56+19
	0,1	-
82.	10,0	3188+345
	1,0	2181+92
	0,1
83.	10,0	1818+243
	1,0	332+38
	0,1
84.	10,0	2512+209
	1,0	3865+688
	0,1	1963+97

2. táblázat

A vizsgált vegyületek hatása CSF termelődésére egerekben

A példa száma	Dózis (mg/kg)	CFU/100 000 csontvelősejt
28.	10,0
	1,0	101+8
	0,1	95+16
29.	10,0
	1,0	101+46
	0,1	0+0

A példa száma	Dózis (mg/kg)	CFU/100 000 csontvelősejt
32.	10,0
	1,0	137+15
	0,1	154+5
80.	10,0	121+9
	1,0	91+3
	0,1
81.	10,0	101+7
	1,0	69+14
	0,1
82.	10,0	115+3
	1,0	108+11
	0,1
83.	10,0	123+22
	1,0	204+9
	0,1
84.	10,0	131+10
	1,0	118+15
	0,1	129+14

3. táblázat

A vizsgált vegyületek hatása GCSF termelődésére egerekben

A példa száma	Dózis (pg/kg)	GCSF (pg/ml)
28.	50,00	1249+138
	25,00	3352+907
	12,50	1342+289
	6,25	644+267
	3,12	470+59
	1,56	442+52
	0,00	0,00+0

Az egereknek (10 db/csoport) a vizsgált vegyületekből egyetlen szubkután injekciót adtunk, majd 4 óra elteltével vért vettünk. A szérumGCSF-szintet biológiai vizsgálati eljárással határoztuk meg, a GCSFdependens NFS-60 jelű sejtvonal segítségével.

4. táblázat

A vizsgált vegyületek hatása neutrofil sejtek regenerációjára 5-FU-val kezelt egerekben

A példa száma	Dózis (mg/kg)	*Neutrofil sejtek/cu. mm
28.	100,00	2613+364
	50,00	1716+284
	25,00	1804+408
	12,50	1314+267
	6,25	758+249
	3,12	424+115

HU 219 768 Β

4. táblázat (folytatás)

A példa száma	Dózis (mg/kg)	‘Neutrofil sejtek/cu. mm
	1,56	722+199
	0,00	**157+52
*** 32.	1000	1892+293
	100	982+150
	0	144+36
	100	2194+629
	10	570+224
	1	427+211
	0	54+22

* Az adatok 10 egérből álló csoportokra vonatkoznak, a 150 mg/kg-os 5 -FU-dózissal történő kezelés utáni hetedik napon. Az 5 - FU-kezelés után 24 óra elteltével kezdődően az egereket naponta, a jelzett koncentrációkban, a vizsgált vegyületekkel kezeltük. Kezeletlen egerek esetében (n=5) a neutrofilszám 3236+301 volt.

** Az egereket csak 5-FU-val és a vizsgált vegyületeknél szokásos hordozóval kezeltük.

**♦ Az 5-FU-kezelés utáni 8. napról való adatok.

**** n=6 tagú kísérletiegér-csoportok.

5. táblázat

A vizsgált vegyületek hatása a CFU-GM-re a csontvelőben 5-FU-val kezelt egerekben

A példa száma	Kísérleti csoport	CFU-GM/combcsont
28.	kezeletlen egerek	30 184+3677
	5-FU-val kezeltek	805+512
	5-FU+28. példa vegyület	6 055+534

Az 5 tagú egércsoportokat 150 mg/kg 5 - FU-val kezeltük, majd 24 óra elteltével kezdődően az egereket naponta se. 0,1 mg/kg vizsgált vegyülettel kezeltük. Az adatok az 5-FU-val történő kezelés utáni 3. napról származnak.

6. táblázat

A vizsgált vegyületek hatása a szérum-IL-6- és GCSszintre, 5-FU-val kezelt majmokban

A példa száma	Kísérleti csoport	IL-6 (egység/ml)	GCSF (pg/ml)
28.	kezeletlen majmok	0	0
	5-FU-val kezeltek	0	0
	5-FU+28	2579+318	3962+2178

A 3 tagúmajom-fcynomo/gouí-) csoportokat 125 mg/kg 5-FU-val kezeltük, majd 24 óra elteltével kezdődően a majmokat se. 0,05 mg/kg vizsgált vegyülettel kezeltük. Az adatok a vizsgált vegyülettel történő kezelés utáni 4. órában levett szérumra vonatkoznak.

7. táblázat

A vizsgált vegyületek hatása neutrofil sejtek regenerációjára cytoxannal kezelt főemlősökben

	Abszolút neutrofil szám/cu. mm. vér
A példa száma	Cytoxan után eltelt nap	Cytoxanos kezelés	Cytoxan+32. példa kezelés
32.	0	3640+1058	3554+1194
	1	4900+971	7849+1592
	2	2689+156	4679+867
	3	1935+126	1080+264
	4	1442+344	370+171
	5	856+295	455+208
	6	1009+292	518+218
	7	852+301	1304+1046
	8	542+233	1596+1000
	9	441 + 194	2041+423*
	10	1244+509	3506+1130
	11	2053+1002	4576+673
	12	1885+678	3761 + 1394
	13	3502+2297	3751 + 1278
	14	3816+1674	3106+520

A 4 tagú majom-fcynomo/goMs-) csoportokat az 1. és a 0. napon 60 mg/kg cytoxannal kezeltük. A második cytoxandózis beadásától számítva 24 óra elteltével kezdődően az egyik csoportot naponta se. 50 pg/kg vizsgált vegyülettel kezeltük, a másik csoportot pedig csak a hordozóanyaggal (vízzel).

* p<0,05 a csak cytoxannal kezelt kontrollokkal szemben, Studentteszttel meghatározva.

8. táblázat

A vizsgált vegyületek a c-kit ligandummal (KL-lel) in vitro szinergisztikusan hatva növelik a csontvelőőssejtek számát

A példa száma	in vitro tenyészet	CFU-növekedés arányszáma
28.	csak táptalaj	0
	vizsgált vegyület	1,3
	KL	66
	KL+vizsgált vegyület	158

Az 5-FU-val kezelt egerek csontvelősejtjeit használtuk korai őssejtek feldúsításának céljából. A sejteket két aliquotra osztottuk, ahogy azt a módszerekről szóló részben a „dclta”-vizsgálati eljárásnál leírtuk. A növekedési arányszám meghatározásához meghatároztuk 7 napos in vitro inkubáció után a kolóniaképző sejtek (CFU) számát úgy, hogy a táptalajhoz vizsgált vegyületet és/vagy KL növekedési faktort adtunk. A kapott CFU-számokat ezután összehasonlítottuk friss csontvelősejtek CFU-számával, amelyeket nem vetettünk alá in vitro inkubációnak, és így határoztuk meg a növekedési arányszámot. A vizsgált vegyületet in vitro 0,5 pg/ml koncentrációban alkalmaztuk.

HU 219 768 Β

9. táblázat

A vizsgált vegyületek hatása orális adagolás esetén neutrofil sejtek regenerációjára 5-FU-val kezelt egerekben

A példa száma	Dózis (mg/kg)	Neutrofil scjtek/cu. mm.
28.	0	178±64
	10	1391±350
	1	765+209
	0,1	81±35
*32.	10	1844±814
	1	547±232
	0	67±22

Az 5 tagú egércsoportokat 150 mg/kg 5-FU-val kezeltük. Egy nappal később kezdődően, naponta orálisan adagoltuk a vizsgált vegyületeket, 10 napon keresztül. A bemutatott adatok az 5-FU-kezelés utáni 6. napról származnak.

* 5-FU-kezelés utáni 7. nap.

Amikor a vegyületeket a fenti célokra használjuk, ezeket keverhetjük egy vagy több gyógyászatilag alkalmazható vivőanyaggal, például oldószerrel, hígítószerrel és hasonló anyaggal. A készítményeket adagolhatjuk orálisan, például tabletta, kapszula, diszpergálható por, granulátum vagy szuszpenzió formájában, amely utóbbi például mintegy 0,05-5% szuszpendálószert tartalmaz, vagy szirup formában, amely például mintegy 10-50% cukrot tartalmaz, vagy elixír formában, amely például mintegy 20-50% etanolt tartalmaz, vagy adagolhatjuk a készítményt parenterálisan, ilyenkor steril injektálható oldat vagy szuszpenzió formában szereljük ki. Ezek mintegy 0,05-5% szuszpendálószert tartalmaznak izotóniás közegben. Ezek a gyógyszerkészítmények például mintegy 0,05-90% hatóanyagot tartalmazhatnak vivőanyaggal keverve, fő a hatóanyagtartalom, leggyakrabban mintegy 5-60 tömeg%.

A hatóanyagból a hatékony dózis függ az adott vegyülettől, az adagolás módjától és kezelendő betegség súlyosságától. Általában azonban kielégítő eredményeket kapunk, amennyiben a találmány szerinti vegyületeket naponta mintegy 15-100 pg/kg állatitesttömeg-dózisban adagoljuk, előnyösen napi 2-4 részre elosztva, vagy késleltetett hatóanyag-leadású formában. A legnagyobb emlősök esetén a teljes napi dózis mintegy 1-50 pg, előnyösen mintegy 1-20 pg. A belső felhasználásra készülő adagolási egységek mintegy 5 pg-25 pg hatóanyagot tartalmaznak szilárd vagy folyékony, gyógyászatilag alkalmazható vivőanyaggal jól összekeverve. A dózist úgy állítjuk be, hogy az optimális gyógyászati eredményt éljük el vele. Például naponta több részre elosztva adagolhatjuk a hatóanyagot vagy a dózist arányosan csökkenthetjük a gyógyászati szituáció követelményeinek megfelelően.

A találmány szerinti hatóanyagokat adagolhatjuk orálisan, valamint intravénásán, intramuszkulárisan vagy szubkután módon. A felhasznált szilárd vivőanyagok közül megemlítjük a keményítőt, laktózt, dikalcium-foszfátot, mikrokristályos cellulózt, szacharózt és a kaolint. A folyékony vivőanyagok közül megemlítjük a steril vizet, a polietilénglikolokat, a nemionos felületaktív anyagokat és az ehető olajokat, például kukorica-, mogyoró- vagy szezámolajat. Ezeket a hatóanyag minősége és a kívánt adagolási mód függvényében választjuk meg. A gyógyszerkészítményekben szokásosan használt segédanyagokat is felhasználhatunk, ilyenek például az ízesítőszerek, színezékek, konzerválószerek, antioxidánsok, például az E-vitamin, az aszkorbinsav, a BHT vagy a BHA.

A szilárd készítményeket a legkönnyebb elkészíteni és adagolni, ezért ebből a szempontból ezek az előnyös gyógyszerkészítmények, különösen a tabletták, valamint a szilárd anyaggal vagy folyadékkal töltött kapszulák. Előnyös a vegyületek orális adagolása. A hatóanyagokat adagolhatjuk parenterálisan vagy intraperitoneálisan is. A hatóanyagokból szabad bázis vagy gyógyászatilag alkalmazható só formában oldatot vagy szuszpenziót készítünk vízben, amelyet célszerűen felületaktív anyaggal, például hidroxi-propil-cellulózzal keverünk. Diszperziót is előállíthatunk glicerinben, folyékony polietilénglikolban vagy ezek olajjal alkotott keverékében. A szokásos tárolási és alkalmazási körülmények mellett a készítmények konzerválószert is tartalmaznak a mikroorganizmusok növekedésének megakadályozása érdekében.

Az injektálható gyógyszerkészítmények közül megemlítjük a steril vizes oldatokat vagy diszperziókat, valamint a steril porokat, amelyekből a helyszínen készítünk steril injektálható oldatokat vagy diszperziókat. Valamennyi esetben a terméknek sterilnek kell lenni és folyékonynak olyan mértékben, hogy az könnyen injektálható legyen. A készítménynek az előállítás és tárolás során stabilnak is kell lennie, továbbá ellenállónak mikroorganizmusok, például baktériumok és gombák fertőző hatásával szemben. A vivőanyag lehet oldószer vagy diszpergálóközeg, amely például vizet, etanolt, toluolt (például glicerint, propilénglikolt vagy folyékony polietilénglikolt), ezek megfelelő keverékét vagy növényi olajokat tartalmaz.

Találmányunkat a következőkben példákkal illusztráljuk, de nem kívánjuk azokra korlátozni. A következő rövidítéseket alkalmazzuk:

IL:	interleukin
CSF:	kolóniastimuláló faktor G (granulocita), M (makrofág), GM (granulocitamakrofág) CSF-ek
Alá:	alanin
A₂pm:	2,6-diamino-pimelinsav
Lys:	lizin
Ser:	szerin
Thr:	treonin
BOC:	t-butoxi-karbonil
BOP:	benzotriazolil-oxi-trisz(dimetil-amino)- foszfónium-hexafluor-foszfát
CBZ:	karbobenzil-oxi
TFA:	trifluor-ecetsav
MS:	molekulaszita

HU 219 768 Β

TEA: trietil-amin

DMAP: dimetil-amino-piridin

A példákban, ha másként nem jelöljük, a kapott terméket gyorskromatográfiás eljárással szilikagél 60-on (230-400 mesh) választjuk el. A termékek tisztaságát vékonyréteg-kromatográfiás eljárással szilikagél GF-en (250 mm) határozzuk meg. Az olvadáspontokat Mel-Temp-készüléken határozzuk meg, ezeket korrigálatlanul közöljük. A hőmérsékleteket °C-ban adjuk meg. Ha másként nem jelöljük, az 'H-NMR-spektrumot (MHz) deuterokloroform-oldatban nyerjük (1% belső standard, Me₄Si; a kapcsolási állandókat Hzegységekben adjuk meg). A vízmentes körülményeket igénylő reakciókat argonatmoszférában végezzük, zárt lombikban lévő oldószereket használunk. A szerves oldatokat vízmentes magnézium-szulfát vagy nátriumszulfát felett szárítjuk meg, és az oldószereket vákuumban távolítjuk el rotációs desztillálókészülékkel.

1. példa

N-(l -Oxo-heptil)-D-allotreonin (2c-1)

440 ml (2,83 mmol) n-heptanoil-klorid 250 ml tetrahidrofúránnal készített oldatát cseppenként 30 perc alatt erőteljes keverés közben hozzáadjuk 300 mg (2,51 mmol) D-allo-Thr és 3,5 ml (7,0 meq) 2 n vizes NaOH 4,0 ml tetrahidrofúránnal készített -5-0 °C-ra lehűtött oldatához. A kapott elegyet 2 órán keresztül ezen a hőmérsékleten, majd éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. Az illékony alkotórészeket eltávolítjuk, a maradékot vízzel hígítjuk és koncentrált sósavval savanyítjuk. A reakcióelegyet etil-acetáttal extraháljuk, a szerves fázisokat egyesítjük, telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, megszárítjuk, leszűrjük és bepároljuk. 420 mg nyers (2c-1) vegyületet kapunk, amely 10% feleslegben lévő heptanoilreagenst tartalmaz. A kapott termék állás közben megszilárdul.

NMR δ: 1,28 (d, J=6,5, 3H); 4,20 (m, 1H); 4,61 (d, J=3,4, 6,6, 1H); 6,56 (br d, J=6,9, 1H);

[a]$=-38±2° (CHClj).

2. példa

N-(l-Oxo-heptil)-D-treonin (2c-2)

2,50 g (20,99 mmol) D-Thr-t az 1. példában leírt eljárással alakítunk (2c-2) vegyületté.

NMR δ: 1,22 (d, J=6,4, 1H); 4,45 (m, 1H); 4,55 (dd, J=l,9, 8,3, 1H); 6,30-6,80 (br s, változó, >2H); 6,88 (br d, J=8,3,1H); MS (HR-EI) m/z 321,1939. M a C₁₈H₂₇NO₄ képlet alapján számítva: 321,1940.

3. példa

N-(l-Oxo-heptil)-L-allotreonin (2c-3)

150 mg (1,26 mmol) L-allo-Thr-t alakítunk az 1.

példában leírt eljárással (2c-3) vegyületté. Az NMRspektruma megegyezik a (2c-l) vegyületével.

4. példa

N-(l-Oxo-heptil)-L-treonin (2c-4)

300 mg (2,51 mmol) L-Thr-t alakítunk (2c-4) vegyületté az 1. példában leírt módon. NMR-spektruma megegyezik a (2c-2) vegyületével.

5. példa

N-(l-Oxo-heptil)-D-szerin (2c-5)

6,00 g (57,09 mmol) D-Ser-t alakítunk (2c-5) vegyületté az 1. példában leírt módon. A nyersterméket kromatográfiás eljárással tisztítjuk. 2x21 cm-es kolonnát használunk, gradienseluálást végzünk 1-3 térfogat% CHjOH-t és 0,5-2 térfogat% HOAc-t alkalmazunk CH₂Cl₂-ben.

NMR (CD₃OD) δ: 0,90 (t, J=6,8, 3H); 1,32 (m, 6H); 1,63 (m, 2H); 2,27 (látszólagos t, J=7,5, 2H);

3,81 és 3,89 (ABS AB), J_AB = 11,2, J_AX=4,1, J BX=5,0, 2H); 4,49 (ABX X-e), J=4,2, 4,8, 1H); MS: Cl, NH₄) m/z 218 (M+H), 235 (M+NH₄);

[a]²D^{4 * 6}=-8±l (MeOH).

6. példa

N-[transz-(4-Pentil-ciklohexil)-karbonil]-D-allotreonin (2c-6)

198 mg (1,0 mmol) transz-4-pentil-ciklohexánkarbonsav 1 ml vízmentes toluollal készített oldatához 0 °C-on hozzáadunk 260 mg (5,9 mmol) oxalilkloridot, majd a reakcióelegyet 2 órán keresztül azon a hőmérsékleten és 1 órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. A feleslegben lévő reagenst vákuumban eltávolítjuk. A nyers savklorid 2 ml vízmentes acetonitrillel készített oldatát hozzáadjuk 100 mg (0,85 mmol) D-allo-Thr, 6 μΐ (1,20 meq) 2 n vizes nátrium-hidroxid és 85 mg (0,85 mmol) TEA 1,5 ml tetrahidrofúránnal készített oldatához az 1. példában leírt módon. A (2c-6) nyersvegyületet kromatográfiás eljárással tisztítjuk 1,5x18 cm-es kolonnával 5 térfogat% CH₃OH-t és 0,4 térfogat% HOAc-t tartalmazó CH₂Cl₂-t alkalmazunk eluensként.

NMR δ: 0,88 (t, J=7, 3H), 4,15 (m, 1H); 4,54 (m, 1H); 6,49 (d, 1H); MS: Cl, CH₄) m/z 300 (M+H).

7. példa

N-[(4-Butoxi-fenil)-acetil]-D-allotreonin (2c-7)

288 mg (1,38 mmol) 4-butoxi-fenil-ecetsavat savkloriddá alakítunk, és a 6. példában leírt módon hozzáadjuk 150 mg (1,26 mmol) D-allo-Thr-hez, és így a (2c9) vegyületet kapjuk. A nyersterméket kromatográfiás eljárással tisztítjuk. 2,5x18 cm-es kolonnán gradienseluálást végzünk, térfogat% metil-alkoholt és 0,3 térfogat% HOAc-t használunk metilén-kloridban.

NMR δ: 0,96 (t, J=7,4, 3H), 1,14 (d, J=5,8, 3H), 1,47 (m, 2H), 1,74 (m, 2H), 3,53 (br s, 2H), 3,91 (t, J=6,5, 2H), 4,10 (br s, 1H), 4,53 (br s, 1H), 4,90 (br s, >2H); 6,76 (br d, J=6,0, 1H), 6,84 (d, J=8,4, 2H), 7,13 (d, J=8,4,2H); MS: (HR-EI) m/z 309,1567. (M a C₁₆H₂₃NO₅ képlet alapján számítva: 309,1576); [a]$=-26±2 (CHC1₃); olvadáspont: 90-94 °C.

8. példa

N-( 1 -Oxo-heptil)-D-allotreonin-fenil-metil-észter (2e-1)

420 mg (1,82 mmol) nyers (2c-l) vegyületet feloldunk 18 ml dimetil-formamidban, hozzáadunk 321 mg (3,82 mmol) szilárd NaHCO₃-t, és a kapott elegyet egy órán keresztül 70-75 °C közötti hőmérsékleten keverjük. A reakcióelegyet 40-50 °C-ra lehűtjük, hozzá12

HU 219 768 Β adunk 1,13 ml (9,31 mmol) benzil-bromidot. A keverést 2 órán keresztül 40 °C-on, majd 18 órán keresztül szobahőmérsékleten folytatjuk. Az illékony komponenseket eltávolítjuk, a maradékot víz/etil-acetát eleggyel felvesszük. A szerves fázist elválasztjuk, telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, megszárítjuk, leszűrjük és bepároljuk. A nyersterméket kromatográfiás eljárással tisztítjuk. 2 χ 24 cm-es kolonnán, eluensként hexán/etil-acetát 3:1 térfogatarányú elegyét használjuk. 506 mg (1,57 mmol) fehér, szilárd anyagot kapunk, amely a (2e-l) vegyület.

NMR δ: 0,88 (látszólagos t, J=6,8, 3H), 1,09 (d, J=6,4, 3H), 1,20-1,40 (m, 6H), 1,55-1,74 (m, 2H), 2,27 (látszólagos t, J=7,5, 2H), 3,20-3,80 (br s, változó, 1H), 4,21 (dq, J=3,3, 6,4,1H), 4,74 (dd, J=3,3, 6,8, 1H), 5,20 és 5,23 (AB, J=12,2, 2H); 6,43 (br d, J=6,5, 1H), 7,36 (m, 5H); MS: (HR-EI) m/z 321,1939 (M a C₁₈H₂₇NO₄ képlet alapján számítva: 321,1940); [a]$=-29±2 (CHC1₃); olvadáspont: 70-73 °C.

9. példa

N-(l -Oxo-heptil)-D-treonin-fenil-metil-észter (2e-2)

A nyers- (2c-2) vegyületet a 10. példa szerinti eljárással benzilezzük, és így a (2e-2) vegyülethez jutunk. A nyersterméket kromatográfiás eljárással tisztítjuk. 3,6x39 cm-es kolonnán, eluensként hexán/etil-acetát 3:1 térfogatarányú elegyét használjuk.

NMR δ: 0,88 (látszólagos t, J=6,8, 3H), 1,20 (d, J=6,4, 3H); 1,23-1,38 (m, 6H), 1,60-1,71 (m, 2H), és 1,55-1,95 (átfedő br s, változó, >1H), 2,28 (látszólagos t, J=7,6, 2H), 4,37 (dq, J=2,4, 6,4, 1H), 4,67 (dd, J=2,4, 8,9, 1H), 5,19 és 5,22 (AB, J=12,3, 2H),

6,21 (br d, J=9, 1H), 7,35 (m, 5H). MS: (HR-EI) m/z 322,2011 (M a C₁₈H₂₈NO₄ képlet alapján számítva: 322,2019); [a]²D⁶= + 9±l (CHC1₃); olvadáspont: 77-80 °C.

10. példa

N-(l-Oxo-heptil)-L-allotreonin-fenil-metil-észter (2e-3)

A 10. példa szerinti eljárással benzilezzük a nyers (2c-3) vegyületet és így jutunk a (2e-3)-hoz. A szilárd nyersterméket kromatográfiás eljárással tisztítjuk, 2,5x28 cm-es kolonnán, eluensként hexán/etil-acetát 4:1 térfogatarányú elegyét használjuk. NMR-spektruma megegyezik a (2e-1) vegyületével. MS: (HR-EI) m/z 321,1935 (M a C₁₈H₂₇NO₄ képlet alapján számítva: 321,1940); [a]²D⁶=+25±2 (CHC1₃); olvadáspont: 70-73 °C.

11. példa

N-(l-Oxo-heptil)-L-treonin-fenil-metil-észter (2e-4)

A (2c-4) nyersterméket a 20. példa szerinti eljárással benzilezzük, és így jutunk a (2e-4) vegyülethez. A szilárd anyagot kromatográfiás eljárással tisztítjuk. 2,0x20 cm-es kolonnán gradiens eluálást végzünk hexán/etil-acetát 4:1-3:1 térfogatarányú elegyével. NMR-spektruma megegyezik a (2e-2) vegyületével. MS: (HR-EI) m/z 321,1947 (M a C₁₈H₂₇NO₄ képlet alapján számítva: 321,1940); [a]$=-9±2 (CHC1₃); olvadáspont: 78-80°C.

12. példa

N-(l-Oxo-heptil)-D-szerin-fenil-metil-észter (2e-5)

A (2c-5) vegyületet a 10. példa szerinti eljárással benzilezzük, és így a (2e-5) vegyületet kapjuk.

NMR δ: 0,88 (látszólagos t, J=6,8, 3H), 1,20-1,40 (m, 6H), 1,55-1,70 (m, 2H), 2,25 (látszólagos t, J=7,7, 2H), 2,45 és 2,80 (br s, 1H), 3,92 és 3,99 (ABX AB-ja, Jab=11>2, Jax=3,4, J_bx=4,0, 1H), 4,72 (ddd, látszólagos kvintett, J_x_nh=7,3, Lax=J_bx 3,7,1H), 5,21 (látszólagos s, kis AB oldali jelek, 2H), 6,46 (br, d, J=7,l, 1H), 7,36 (m, 5H), MS: (HR-EI) m/z 307,1792. (M a C₁₇H₂₅NO₄ képlet alapján számítva: 307,1801); [a]$=-ll±l (CHC1₃); olvadáspont: 62-66 °C.

13. példa

N-[transz-(4-Pentil-ciklohexil)-karbonil]-D-allotreonin-fenil-metil-észter (2e-6)

A 10. példa szerinti eljárással benzilezzük a (2c-6) vegyületet, majd kromatográfiás eljárással tisztítjuk 2x18 cm-es kolonnában, eluensként 0,5 térfogat% metanolt tartalmazó metilén-kloridot használunk. így kapjuk a (2e-6) vegyületet.

NMR δ: 0,88 (m, 5H), 1,07 (d, J=6,4, 3H),

1,10-1,35 (m, 8H), 1,35-1,55 (m, 2H), 1,64 (br s, 1H), 1,64-1,97 (m, 4H), 2,14 (m, 1H), 3,67 (br s, 1H),

4,20 (m, 1H), 4,73 (dd, J=3,2 és 6,7, 1H), 5,18 és 5,25 (AB, J_ab=12,2, 2H), 6,44 (d, J=6,6 1H); MS: (HR-EI) m/z 389,2566 (M a C₂₃H₃₅NO₄ képlet alapján számítva: 389,2566); [a]²D⁶=-24±2 (CHC1₃); olvadáspont: 130-134 °C.

14. példa

N-[(4-Butoxi-fenil)-acetil]-D-allotreonin-fenil-metilészter (2e-7)

A 10. példa szerinti eljárással benzilezzük a (2c-7) vegyületet, majd a kapott terméket kromatográfiás eljárással tisztítjuk 2 χ 20 cm-es kolonnában, eluensként hexán/etil-acetát 3:1 térfogatarányú elegyét használjuk, így jutunk a (2e-7) vegyülethez.

NMR δ: 1,00 (m, 6H), 1,50 (m, 2H), 1,76 (m, 2H),

3,38 (br s, 1H), 3,56 (látszólagos s, kis AB oldali jelek, 2H), 3,95 (látszólagos t, J=6,5, 2H), 4,15 (m, 1H), 4,72 (dd, J=7,0 és 3,4 (1H), 5,13 és 5,19 (AB, J=12,2, 2H), 6,38 (br, d, J=6,8, 1H), 6,87 (d, J=8,7, 2H), 7,15 (d, J=8,6, 2H); MS: (Cl, CH₄) m/z 400 (M+H); [a]²D⁶=-18±2 (CHC1₃); olvadáspont: 80-83 °C.

15. példa (R) -3-(Hidroxi-N-(l-oxo-heptil)-D-norvalin-fenilmetil-észter (2e-8)

Az 51. példa szerinti (2c-8) vegyületet a 10. példa szerinti eljárással benzilezzük, és így kapjuk a (2e-8) vegyületet.

16. példa (S) -3-(Hidroxi-N-(l-oxo-heptil)-D-norvalin-fenilmetil-észter (2e-9)

Az 52. példa szerinti (2c-9) vegyületet benzilezzük a 10. példa szerinti eljárással, és így kapjuk a (2e-9) vegyületet.

HU 219 768 Β

17. példa

N-[N²-[(l,l-Dimetil-etoxi)-karbonil]-N⁶-[(fenil-metoxi)-karbonil]-(R)-6-[(fenil-metoxi)-karbonil]-L-lizil]-D-alanin-fenil-metil-észter (40-b)

683 mg (1,06 mmol) N-[N²-[(l,l-dimetil-etoxi)-karbonil]-N⁶-[(fenil-metoxi)-karbonil]-(R)-6-[(metoxi)karbonil]-L-lizil]-D-alanin 4-nitro-fenil-metil-észter [(40-a), lásd Kolodziejczyk és munkatársai, Int. J. Pept. Prot. Rés., 1992,39, 382], 2,15 g összetört 4. molekulaszita, 10,5 ml tetrahidrofurán és 11,0 ml (105,6 mmol) benzil-alkohol elegyét 30 percig keverjük, majd hozzáadunk 82 μΐ (0,27 meq) titán(IV)-izopropoxidot. A kapott elegyet 24 órán keresztül 85-90 °C-on melegítjük, majd a szilárd anyagot diatómaföldön leszűrjük és az oldószert eltávolítjuk. A benzil-alkohol-felesleget Kugelrohr-készüléken végzett desztillációval távolítjuk el (körülbelül 1000 μ nyomás, 50-75 °C). Narancsszínű olajat kapunk, amelyet kromatográfiás eljárással tisztítunk 2,5-35 cm-es kolonnán, gradienselúcióval, hexán/etilacetát 4:1-2:1 térfogatarányú elegyét használjuk. 633 mg (40-b) vegyületet kapunk, kitermelés: 88%.

18. példa

N⁶-[(Fenil-metoxi)-karbonil]-(R)-6-[(fenil-metoxi)karbonil]-L-lizil]-D-alanin-fenil-metil-észter (3b)

251 mg (0,37 mmol) (40-b) vegyület 870 μΐ TFAval készített oldatát 30 percig 0 °C-on keverjük. A TFA-t eltávolítjuk, a visszamaradó olajat etil-acetáttal felvesszük és telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk. Az oldatot megszárítjuk, az oldószert eltávolítjuk. 225 mg (3b) vegyületet kapunk enyhén feleslegben. Ezt a vegyületet a további reakciókhoz tisztítás nélkül használjuk fel.

NMR δ: 1,39 (d, 3H) és 1,20-1,70 (átfedő m, 4H),

1,82 (br s, 2H), 3,23 (br s, változó, 2H), 3,33 (br s, 1H),

4,39 (m, 1H), 4,47 (látszólagos kvintett, 1H), 5,03-5,13 (m, 6H), 5,27 (br d, 1H), 7,35 (m, 15H), 7,95 (br d, 1H); MS (FAB) m/z 576 (M + H), 598 (M+Na).

19. példa [R-(R*,R*)]-N-[N²-[[3-Oxo-2-[(l-oxo-heptil)-amino]l-metil-3-(fenil-metoxi)-propoxi]-karbonil]-N⁶-[(fenilmetoxi)-karbonil]-(R)-6-[(fenil-metoxi)-karbonil]-Llizil] -D-alanin-fenil-metil-észter (la-1)

173,6 mg (0,54 mmol) (2e-2) vegyület 1,45 ml vízmentes 3 molekulaszitán újraszárított tetrahidrofuránnal készített oldatát feleslegben lévő hideg foszgénhez adjuk (1,40 ml, 2,63 mmol foszgénhez, amelyet 1,92 mólos toluolos oldat formájában használunk). Az adagolást 81 μΐ (0,58 mmol) TEA-val felváltva végezzük 0 °C-on 15 perc alatt. A kapott tejszerű elegyet újabb 15 percig ugyanazon a hőmérsékleten, majd 5 órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. Az elegyet argonnal 30 percig gáztalanítjuk, majd az elszívó nyomásán újabb 30 percig keverjük. A maradékot frissen készített 0,37 mmol (3b) vegyület 2,9 ml a THF-hez hasonló módon újraszárított CH₃CN-nel készített oldatával, majd 81 μΐ (0,58 mmol) TEA-val egyszerre összekeveijük. A fehér szuszpenziót éjszakán keresztül szobahőmérsékleten keveijük. Az elegyet etil-acetát/víz elegyével felvesszük és a fázisokat elválasztjuk. A vizes fázist kétszer extraháljuk etil-acetáttal, majd a szerves fázisokat egyesítjük, telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, megszárítjuk, leszűrjük és bepároljuk. A terméket kromatográfiás eljárással tisztítjuk 3x30 cm-es kolonnán, gradienseluálást végzünk, eluensként hexán/etil-acetát 2:1-1:2 térfogatarányú elegyét használjuk. Fehér színű viaszt kapunk, amely az (la-1) vegyület.

NMR δ: 0,86 (m, 3H), 1,11 (d, J=6,4, 3H), 1,20-1,40 (m, 8H), 1,42 (d, J=7,3, 3H), 1,50-1,75 (m, 4H, átfedő H₂O jelek), 1,75-2,05 (br d, 2H), 2,20 (m, 2H), 4,15 (br s, 1H), 4,47 (br s, 1H), 4,62 (látszólagos kvintett, 1H), 4,87 (látszólagos br d, J=6, 1H), 5,00-5,20 (m, 9H), 5,23 (m, 1H), 5,37 (br d, 1H),

6,40 (br d, 1H), 7,33 (m, 20H), 7,77 (br d, 1H); MS (HR-FAB) m/z 923,4420 (M+H, a C₅₁H₆₃N₄O₁₂ képlet alapján számítva 923,4442).

20. példa [S-(R*,R*)]-N-[N²-[[3-Oxo-2-[(l-oxo-heptil)-amino]l-metil-3-(fenil-metoxi)-propoxi]-karbonil]-N⁶-[(fenilmetoxi)-karbonil]-(R)-6-[(fenil-metoxi)-karbonil]-Llizil]-D-alanin-fenil-metil-észter (la-2) mg (0,062 mmol) (2e-2) vegyületet a 19. példa szerinti eljárással összekapcsolunk 0,043 mmol (3b) vegyülettel. A nyersterméket kromatográfiás eljárással tisztítjuk 1,5x25 cm-es kolonnán, eluensként hexán/etil-acetát 2:1 térfogatarányú elegyét használjuk. Fehér színű viaszt kapunk, amely az (la-2) vegyület.

NMR δ: 0,87 (m, 3H), 1,25 és 1,23-1,38 (átfedő d, J = 6,2, 3H és m, 8H), 1,40 (d, J=7,2, 3H), 1,55-1,75 (m, 4H, átfedő H₂O jelek), 1,75-1,90 (m, 2H), 2,29 (m, 2H), 4,08 (br s, 1H), 4,83 (br s, 1H), 4,58 (látszólagos kvintett, 1H), 4,83 (br, d, 1H), 5,05-5,30 (m, 9H), 5,35 (br, s, 1H), 5,68 (br s, 1H), 6,30 (br s, 1H), 6,62 (br s, 1H), 7,33 (m, 20H; MS (HR-FAB) m/z 923,4455 (M+H, a C₅₁H₆₃N₄O₁₂ képlet alapján számítva 923,4442).

21. példa [S-(R*,S*)]-N-[N²-[[3-Oxo-2-[(l-oxo-heptiI)-amino]l-metil-3-(fenil-metoxi)-propoxi]-karbonil]-N⁶-[(fenilmetoxi)-karbonil]-(R)-6-[(fenil-metoxi)-karbonil]-Llizil]-D-alanin-feníl-metil-észter (la-3)

27,4 mg (0,085 mmol) (2e-3) vegyületet a 19. példában leírt eljárással összekapcsolunk 0,06 mmol (3b) vegyülettel. A nyersterméket kromatográfiás eljárással tisztítjuk 1,5x16 cm-es kolonnán, eluensként hexán/etilacetát 2:1 térfogatarányú elegyét használjuk. Fehér színű viaszt kapunk, amely az (la-3) vegyület.

NMR δ: 0,86 (m, 3H), 1,20-1,35 (m, 1H), 1,39 és 1,35-1,57 (átfedő d, J=7,l, 3H és m, 4H), 1,75-1,95 (br s, 2H), 2,10-2,30 (m, 2H), 4,08 (br m, 1H), 4,37 (br s, 1H), 4,57 (látszólagos kvintett, J=7,3, 1H), 4,70-5,30 (átfedő multiplett, 10H), 5,93 (br d, 1H), 6,50 (br d, 1H), 6,63 (br d, J=7, 1H), 7,05 (m, 1H), 7,34 (m, 20H); MS (HR-FAB) m/z 945,4281 (M+Na, a C₅₁H₆₂N₄O₁₂Na képlet alapján számítva 945,4262).

HU 219 768 Β

22. példa [R-(R*,S*)]-N-[N²-[[3-Oxo-2-[(l-oxo-heptil)-amino]l-metil-3-(fenil-metoxi)-propoxi]-karbonil]-N⁶-[(fenilmetoxi)-karbonil]-(R)-6-[(fenil-metoxi)-karbonil]-Llizil]-D-alanin-fenil-metil-észter (la-4)

27,6 mg (0,085 mmol) (2e-4) vegyületet a 19, példa szerinti eljárással összekapcsolunk 0,06 mmol (3b) vegyülettel. A nyersterméket kromatográfiás eljárással tisztítjuk 1,5 χ 16 cm-es kolonnán, gradienseluálást végzünk, eluensként hexán/etil-acetát 2:1-1:1 térfogatarányú elegyét használjuk. Fehér színű viaszt kapunk, amely az (la-4) vegyület.

NMR δ: 0,86 (m, 3H), 1,25-1,40 (átfedő d, J=6,5, 3 és m, 11H), 1,42 (d, J=7,0, 3H), 1,53-1,73 (m, 4H, átfedő H₂O jelek), 1,73-1,95 (br s, 2H), 2,27 (látszólagos t, J=7,5, 2H), 4,12 (br s, 1H), 4,38 (br s, minőm szerkezet, 1H), 4,58 (br s, 1H), 4,81 (br d, 1H), 5,03-5,23 (m, 8H), 5,23-5,48 (m, 3H), 6,41 (br d, 1H), 6,71 (br d, 1H), 7,33 (m, 20H); MS (HR-FAB) m/z 945,4271 (M+Na, a C₅₁H₆₂N₄O₁₂Na képlet alapján számítva 945,4262).

23. példa (R)-N-[N²-[[3-Oxo-2-[(l-oxo-heptil)-amino]-l-metil3-(fenil-metoxi)-propoxi]-karbonil]-N⁶-[(fenil-metoxi)-karbonil]-(R)-6-[(fenil-metoxi)-karbonil]-L-lizil]-D-alanin-fenil-metil-észter (la-5) mg (0,32 mmol) (2e-5) vegyületet a 19. példa szerinti eljárással összekapcsolunk 0,21 mmol (3b) vegyülettel. A nyersterméket kromatográfiás eljárással tisztítjuk 2 χ 25 cm-es kolonnán, gradienseluálást végzünk, eluensként toluol/dietil-éter 2:1-1:1 térfogatarányú elegyét használjuk. Fehér színű viaszt kapunk, amely az (la-5) vegyület.

NMR δ: 0,88 (m, 3H), 1,20-1,38 (m, 8H), 1,39 (d, J=7,2, 3H), 1,50-1,66 (m, 4H), 1,85 (br s, 2H),

2,21 (látszólagos t, J = 7,6, 2H), 4,09 (br s, 1H), 4,23-4,51 (m, 3H), 4,58 (látszólagos kvintett, J=7,3, 1H), 4,90 (br s, 1H), 5,05-5,25 (mk 9H), 5,55 (br t, 1H), 6,55 (br d, 1H), 6,90 (br d, 1H), 7,33 (m, 20H); MS (HR-FAB) m/z 909,4270 (M+H, a C₅₀H₆₁N₄O₁₂képlet alapján számítva 909,4285).

24. példa [R-(R*,R*)]-N-[N²-[[l-Metil-3-oxo-2-[[(4-pentilciklohexil)-karbonil]-amino]-3-(fenil-metoxi-propoxi]karbonil]-N⁶-[(fenil-metoxi)-karbonil]-(R)-6-[(fenilmetoxi)-karbonil]-L-lizil]-D-alanin-fenil-metil-észter (la-6) mg (0,085 mmol) (2e-6) vegyületet a 19. példa szerinti eljárással összekapcsolunk 0,06 mmol (3b) vegyülettel. A nyersterméket kromatográfiás eljárással tisztítjuk 1,5x17 cm-es kolonnán, eluensként hexán/etilacetát 2:1 térfogatarányú elegyét használjuk. Fehér színű viaszt kapunk, amely az (la-6) vegyület.

NMR δ: 0,87 (m, 5H), 1,10 d, J=6,6, 3H),

1,10-1,43 (m, 15H), 1,43 (d, J=7,3, 3H), 1,70-2,20 (m, 7H), 4,15 (m, 1H), 4,37 (m, 1H), 4,64 (m, 1H), 4,89 (br d, J=8,3, 1H), 5,03-5,30 (m, 9H), 5,37 (br d, 1H), 6,43 (br d, 1H), 7,33 (m, 20H), 7,34 (br d, 1H);

MS (HR-FAB) m/z 1013,4903 (M+Na, a C₅₆H₇₀N₄O₁₂Na képlet alapján számítva 1013,4888).

25. példa [R-(R*,R*)]-N-[N²-[[4-Butil-fenil)-acetil]-amino]-lmetil-3-oxo-3-(fenil-metoxi-propoxi]-karbonil]-N⁶[(fenil-metoxi)-karbonil]-(R)-6-[(fenil-metoxi)-karbonil]-L-lizil]-D-alanin-fenil-metil-észter (la-7) mg (0,085 mmol) (2e-7) vegyületet a 19. példa szerinti eljárással összekapcsolunk 0,06 mmol (3b) vegyülettel. A nyersterméket kromatográfiás eljárással tisztítjuk 1,5x14 cm-es kolonnán, eluensként hexán/etil-acetát 2:1 térfogatarányú elegyét használjuk. Fehér színű viaszt kapunk, amely az (la-7) vegyület.

NMR δ: 0,97 (m, 6H), 1,10-1,60 (m, átfedő d, J=7,3,9H), 1,65-2,03 (m, 4H), 3,45 (m, 2H), 3,92 (látszólagos t, J=6,5, 2H), 4,15 (m, 1H), 4,38 (m, 1H),

4,62 (látszólagos kvintett, J=7,3, 1H), 4,86 (br d, J=8,0, 1H), 5,05-5,25 (m, 9H), 5,42 (br d, J=7,5,1H), 6,33 (br d, 1H), 6,84 (d, J=8,5, 2H), 7,13 (d, J=8,5, 2H), 7,33 (m, 20H), 7,89 (bbr d, 1H); MS (HR-FAB) m/z 1023,4368 (M+Na, a CsgH^N^^Na képlet alapján számítva 1023,4368).

26. példa [R-(R*,R*)]-N-[N²-[[l-Etil-3-oxo-2-[(l-oxo-heptil)amino]-3-(fenil-metoxi-propoxi]-karbonil]-N⁶-[(fenilmetoxi)-karbonil]-(R)-6-[(fenil-metoxi)-karbonil]-Llizil]-D-alanin-fenil-metil-észter (la-8) mg (0,32 mmol) (2e-8) vegyületet a 19. példa szerinti eljárással összekapcsolunk 0,21 mmol (3b) vegyülettel.

27. példa [S-(R*,S*)]-N-[N²-[[l-Etil-3-oxo-2-[(l-oxo-heptil)amino]-3-(fenil-metoxi-propoxi]-karbonil]-N⁶-[(fenilmetoxi)-karbonil]-(R)-6-[(fenil-metoxi)-karbonil]-Llizil]-D-alanin-fenil-metil-észter (la-9) mg (0,32 mmol) (2e-9) vegyületet a 19. példa szerinti eljárással összekapcsolunk 0,21 mól (3b) vegyülettel.

28. példa [R-(R*,R*)]-N-[(R)-6-Karboxi-N²-[[2-karboxi-l-metil-2-[(l-oxo-heptil)-amino]-etoxi-karbonil]-L-lizil]-Dalanin (la-11)

140 mg (0,015 mmol) (la-1) vegyület 5 ml etil-acetát és 15 ml etil-alkohol elegyével készített oldatát Pd(OH)₂katalizátorral (Pearlman’s-katalizátor, 20%-os aktív szénnel, 100 mg) Parr-készülékben kezdeti 70 psi nyomáson hidrogénezünk. 5,5 óra elteltével az elegyet leszűrjük, az oldószert lepároljuk. Színtelen, üvegszerű anyagot kapunk. Ezt dietil-éterrel eldörzsöljük, a lombik oldaláról a szilárd anyagot lekaparjuk, és így fehér, kristályos port kapunk. Az éteres oldatot fecskendővel eltávolítjuk és a szilárd anyagot még kétszer mossuk dietil-éterrel, majd megszárítjuk, a kapott vegyület az (la-11) vegyület.

NMR (CD₃OD) δ: 0,89 (m, 3H), 1,22 (d, J=6,5, 3H), 1,24-1,39 (m, 6H), 1,42 (d, J = 7,3, 3H), 1,45-1,99 (m, 8H), 2,26 (t, J=7,5, 2H), 3,62 (m, 1H),

HU 219 768 Β

4,06 (m, 1H), 4,41 (m, 1H), 4,89 (br s az OH-n, NH; egy rejtett CH jel), 5,14 (m, 1H); MS (HR-FAB) m/z 519,2671 (M+H a C₂2H₃₉N₄O_I0 képlet alapján számítva 519,2666).

29. példa [S-(R*,S*)]-N-[(R)-6-Karboxi-N²-[[2-karboxi-l-metil2-[(l-oxo-heptil)-amino]-etoxi-karbonil]-L-lizil]-Dalanin (la-12)

37,0 mg (0,04 mmol) (la-2) vegyületet a 28. példában leírt eljárással hidrogenolízisnek vetünk alá, és így kapjuk az (la-12) vegyületet.

NMR (CDjOD) δ: 0,90 (m, 3H), 1,26 (d, J=6,3, 3H), 1,2-1,38 (m, 6H), 1,40 (d, J=7,2, 3H), 1,44-1,73 (m, 5H), 1,73-2,05 (m, 3H), 2,33 (látszólagos t, J=7,3, 2H), 3,92 (m, 1H), 4,16 (br s, 1H), 4,38 (m, 1H), 4,64 (m, 1H), 5,31 (m, 1H); MS (HR-FAB) m/z 519,2671 (M+H a C₂₂H₃₉N₄O₁₀ képlet alapján számítva 519,2666).

30. példa [S-(R*,R*)]-N-[(R)-6-Karboxi-N²-[[2-karboxi-l-metil-2-[(l-oxoheptil)-amino]-etoxi-karbonil]-L-lizil]-Dalanin (la-13)

22,0 mg (0,024 mmol) (la-3) vegyületet a 28. példában leírt eljárással hidrogenolízisnek vetünk alá, és így kapjuk az (la-13) vegyületet.

NMR(CD₃OD)ö: 0,91 (m, 3H), 1,19-1,45 [átfedő d, (J=6,5, 1,25 d), m, és d (J=7,3 1,39 d-nél), 12H], 1,47-1,72 (m, 5H), 1,72-2,10 (m, 3H), 2,29 (látszólagos t, J=7,5,2H), 3,68 (m, 1H), 4,20 (m, 1H), 5,17 (m, 1H); MS (HR-FAB) m/z 519,2651 (M + H a C₂₂H₃₉N₄O₁₀ képlet alapján számítva 519,2666).

31. példa [R-(R*,S*)]-N-[(R)-6-Karboxi-N²-[[2-karboxi-l-metil-2-[(l-oxo-heptil)-amino]-etoxi-karbonil]-L-lizil]-Dalanin (la-14)

36,6 mg (0,04 mmol) (la-4) vegyületet a 28. példában leírt eljárással hidrogenolízisnek vetünk alá, és így kapjuk az (la-14) vegyületet.

NMR (CD₃OD) δ: 0,90 (m, 3H), 1,22-1,36 [átfedő d (J=6,2 1,24 d-nél) és m, 12H], 1,36-2,02 (m, 8H),

2,32 (m, 2H), 3,60-3,80 (m, 1H), 4,09 (m, 1H), 4,36 (m, 1H), 4,61 (m, 1H), 5,30 (br s, 1H); MS (HR-FAB) m/z 519,2667 (M+H a C₂₂H₃₉N₄O₁₀ képlet alapján számítva 519,2666).

32. példa (R)-N-[(R)-6-Karboxi-N²-[[2-karboxi-2-[(l-oxo-heptil)-amino]-etoxi-karbonil]-L-lizil]-D-alanin (la-15)

247 mg (0,27 mmol) (la-5) vegyületet a 28. példában leírt eljárással hidrogenolízisnek vetünk alá, és így kapjuk az (la-15) vegyületet.

NMR(CD₃OD) δ: 0,90 (m, 3H), 1,16-1,46 [átfedő d, (J=7,0, 1,40-nél d), és m, 9H], 1,46-2,05 (m, 8H), 2,25 (m, 2H), 3,69 (br s, 1H), 4,11 (br s, 1H), 4,36 (m, 3H), 4,63 (br s, 1H); MS (HR-FAB) m/z 505,2505 (M + H a C₂₁H₃₇N₄O_]0 képlet alapján számítva 505,2509).

33. példa [(R)-6-Karboxi-N²-[[2-karboxi-l-metil-2-[[(4-pentilciklohexil)-karbonil]-amino]-etoxi]-karbonil]-L-lizil]D-alanin (la-16) mg (0,017 mmol) (la-6) vegyületet a 28. példában leírt eljárással hidrogenolízisnek vetünk alá, és így kapjuk az (la-16) vegyületet.

NMR (CD₃OD) δ: 0,90 (m, 5H), 1,10-1,75 [m, 19H, átfedő 1,23-mal (d, J=6,6) és 1,45 (d, J=7,4)], 1,75-2,05 (m, 8H), 2,24 (m, 1H), 3,60 (m, 1H), 4,07 (m, 1H), 4,44 (m, 1H), 4,90 (m, 1H, OH alatti jel), 5,14 (m, 1H); MS (HR-FAB) m/z 609,3099 (M+Na a C₂₇H₄₆N₄O₁₀Na képlet alapján számítva 609,3112).

34. példa

N-[N²-[[2-[[(4-Butoxi-fenil)-acetil]-amino]-karboxi-lmetil-etoxi]-karbonil]-(R)-6-karboxi-L-lizil-D-alanin (la-17) mg (0,034 mmol) (la-7) vegyületet a 28. példában leírt eljárással hidrogenolízisnek vetünk alá, és így kapjuk az (la-17) vegyületet.

NMR (CD₃OD) δ: 0,99 (m, 3H), 1,10-2,05 (m, 16H), 3,55 (m, 2H), 3,65 (m, 1H), 3,96 (m, 2H), 4,07 (m, 1H), 4,38 (m, 1H), 4,90 (m, 1H, OH alatti jel), 5,18 (m, 1H), 6,85 (m, J=8,6, 2H), 7,22 (m, J=8,6, 2H); MS (HR-FAB) m/z 597,2757 (M + H a C₂₇H₄₁N₄O₁₀ képlet alapján számítva 509,2772).

35. példa [R-(R*,R*)]-N-[(R)-6-Karboxi-N²-[[l-[karboxi-[(loxo-heptil)-amino]-metil]-propoxi]-karbonil]-L-lizil]D-alanin (la-18)

247 mg (0,27 mmol) (la-8) vegyületet a 28. példa szerinti eljárással hidrogenolízisnek vetünk alá, és így kapjuk az (la-18) vegyületet.

36. példa [S-(R*,S*)]-N-[(R)-6-Karboxi-N²-[[l-[karboxi-[(loxo-heptil)-amino]-metil]-propoxi]-karbonil]-L-lizil]D-alanin (la-19)

247 mg (0,27 mmol) (la-9) vegyületet a 28. példa szerinti eljárással hidrogenolízisnek vetünk alá, és így kapjuk az (la-19) vegyületet.

37. példa (N-(l-Oxo-heptil)-L-szerin-metil-észter (2j)

Az 1. példa szerinti eljárással alakítjuk az L-szerinmetil-észter-hidrokloridot (2j) vegyületté.

NMR 8: 0,89 (t, J=6,9,3H), 1,30 (m, 6Η), 1,65 (m, 2H), 2,28 (látszólagos t, J=7,5, 2H), 3,80 (s, 3H), 3,96 (m, 2H), 4,69 (m, 1H), 6,80 (br s, 1H); MS (HR-E1) m/z 231,1465 (M a C_nH₂iNO₄ képlet alapján számítva 231,1459). [a]$=+22±l (CHC1₃).

38. példa (S)-2,2-Dimetil-3 -(1 -oxo-heptil)-4-oxazolidin-karbonsav-metil-észter (8a)

320 mg (1,38 mmol) (2j) vegyületet és 40 mg pTSA-t 2 ml vízmentes acetonban és 2 ml 2,2-dimetoxipropánban feloldunk. A kapott oldatot éjszakán át

HU 219 768 Β visszafolyató hűtő alatt forraljuk, majd szilárd K₂CO₃at adunk hozzá, és az illékony alkotórészeket vákuumban ledesztilláljuk. A maradékot kromatográfiás eljárással tisztítjuk 2x21 cm-es kolonnán, eluensként hexán/etil-acetát 6:1 térfogatarányú elegyét használjuk. Olaj formájában kapjuk meg a (8a) vegyületet.

NMR δ: 0,88 (m, 3H), 1,29 (m, 6H), 1,57 (s, 3H),

1,62 (m, 2H), 1,70 (s, 3H), 2,15 (m, 2H), 3,81 (s, 3H),

4,20 (m, 2H), 4,46 (m, 1H); [a]²D⁶=-47±l (CHC1₃).

39. példa (R) -2,2-Dimetil-3-(l-oxo-heptil)-4-oxazolidin-metanol

296 mg (1,09 mmol) (8a) vegyület 1 ml vízmentes dietil-éterrel készített oldatához argonatmoszférában hozzáadunk 0,55 ml (1,09 meq) 2 mólos tetrahidrofüránnal készített lítium-bór-hidrid-oldatot. Az elegyet 3 órán keresztül visszafolyató hűtő alatt, majd 18 órán keresztül szobahőmérsékleten keveijük. A kapott elegyet dietil-éterrel hígítjuk és metanolt adunk hozzá. Az illékony alkotórészeket eltávolítjuk, a maradékot etilacetát/víz elegyével felvesszük. Az elegy feldolgozása után kapott nyersalkoholt kromatográfiás eljárással tisztítjuk. Eluensként hexán/etil-acetát 2:1 térfogatarányú elegyét használjuk.

NMR δ: 0,88 (m, 3H), 1,30 (m, 6H), 1,54 (s, 3H),

1,62 (s, 3H), 2,35 (m, 2H), 3,30-4,40 (komplex m, 6H); MS: (HR-EI) m/z 243,1837 (M a C₁₃H₂₅NO₃képlet alapján számítva 243,1840); [a]$=-5±l (CHC1₃).

40. példa (S) -2,2-Dimetil-3-(l-oxo-heptil)-4-oxazolidin-karboxaldehid (9a)

105 pl (1,23 mmol) oxalil-klorid 2,75 ml metilénkloriddal készített oldatát -60 °C-ra lehűtjük. 5 perc alatt hozzáadjuk 192 μΐ DMSO 0,55 ml metilén-kloriddal készített oldatát. A kapott tejszerű elegyet 15 percig -60 °C-on keverjük. Ezután hozzáadjuk 133 mg (0,55 mmol) 39. példa szerint előállított alkohol 0,55 ml metilén-kloriddal készített oldatát. Az adagolást 5 perc alatt fejezzük be. A hűtőfiirdő hőmérsékletét 20 perc alatt -20 °C-ig hagyjuk emelkedni, a kapott átlátszó oldatot 20 percig -20 °C-on keverjük. Ekkor 0,77 ml trietil-amint és 3,4 ml vizet adunk az elegyhez, és azt 5 percig szobahőmérsékleten keverjük. Az elegyet metilén-kloriddal dolgozzuk fel, a kapott nyersolajat kromatográfiás eljárással tisztítjuk 1,5 χ 25 cm-es kolonnán, és így kapjuk a (9a) vegyületet.

NMR δ: 0,85 (m, 3H), 1,30 (m, 6H), 1,60 (s, 3H), 1,60-1,70 (m, 2H), 1,70 (s, 3H), 2,00-2,40 (m, 2H), 4,00-4,30 (m, 3H), 9,65 (d, J=1,1H).

41. példa (4S)-a-Etil-2,2-dimetil-3-(l-oxo-heptil)-4-oxazolidinmetanol (10-a)

108 mg (0,44 mmol) (9a) vegyület 1 ml dietil-éterrel készített oldatát cseppenként hozzáadjuk 0,36 ml 3 mólos dietil-éterrel készített EtMgBr-oldathoz 5 °Con. A hűtőfürdőt eltávolítjuk, egy jódkristáiyt adunk az elegyhez és a keverést másfél órán keresztül szobahőmérsékleten folytatjuk. A kapott elegyet etil-acetáttal hígítjuk, telített vizes ammónium-klorid-oldattal mossuk. A vizes fázist újraextraháljuk és a szerves fázisokat egyesítjük, majd megszárítjuk és bepároljuk. A (10a) vegyületet nyers formában nyerjük ki.

NMR δ: 0,88 (m, 3H), 1,05 (m, 3H), 1,30 (m, 6H), 1,45 (m, 2H), 1,57 (s, 3H), 1,50-1,75 (m, 5H),

2,10-2,60 (m, 2H), 3,50-4,50 (m, 4H); MS (El) m/z 271 (M).

42. példa

R-(R*,S*)- és S-(R*,R*)-N-[2-Hidroxi-l-(hidroxi-metil-butil)]-heptánamid

107 mg (0,39 mmol) nyers (10a) vegyületet feloldunk 0,38 ml hideg, körülbelül 1% vizet tartalmazó TFA-ban és az elegyet 45 percig 0 °C-on keveijük. Az illékony alkotórészeket eltávolítjuk, a maradékot etil-acetáttal felvesszük, telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, majd telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk. A szerves oldatot megszárítjuk, majd az oldószert ledesztilláljuk. A (11a) vegyületet (amely a diasztereomerek 2:1 arányú elegye) kromatográfiás eljárással izoláljuk 1,5x18 cm-es kolonnán, eluensként 2 térfogatai metanolt tartalmazó metilén-kloridot használunk.

NMR δ: 0,85-1,05 (m, 6H), 1,30 (m, 6H), 2,23 (m, 2H), 3,65-4,05 (m, 4H), 6,20 és 6,40 (két széles d, 2:1 arány, 1H); MS: (HR-EI) m/z 231,1887 (M a C₁₂H₂₅NO₃ képlet alapján számított 231,1940).

43. példa [S-(R*,R*)]-N-[l-[[[(l,l-Dimetil-etil)-difenil-szilil]oxi]-metil]-2-hidroxi-butil]-heptánamid (10c)

1,0 mmol (11a) vegyület 1,2 mmol t-butil-difenilszilil-klorid, 1,2 mmol TEA és 0,04 mmol DMAP

1,5 ml metilén-kloriddal készített elegyét 20 órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük [az S. K. Chaudhary és O. Hemandez (Tetrahedron Lett., 1979, 99) irodalmi helyen ismertetett eljárás szerint]. A kapott elegyet metilén-kloriddal és vízzel felvesszük. A fázisokat elválasztjuk, a szerves fázist telített vizes ammóniumklorid-oldattal mossuk, majd megszárítjuk. Az oldószer eltávolítása után kapott elegyet kromatográfiás eljárással tisztítjuk. A kevésbé poláros terméket (10c) vegyületként azonosítjuk.

44. példa [R-(R*,S*)]-N-[l-[[[(l,l-Dimetil-etil)-difenil-szilil]oxi]-metil]-2-hidroxi-butil]-heptánamid (lOd)

A 43. példában izolált polárosabb izomert azonosítottuk (lOd) vegyületként.

45. példa [S-(R*,R*)]-N-[ 1 -[[[(1,1 -Dimetil-etil)-difenil-szilil]oxi]-metil]-2-(fenil-metoxi)-butil-heptánamid(12c) mmol (10c) vegyület 0,60 ml dimetil-formamiddal és 0,96 ml (8 mmol) BnBr-ral készített oldatát összekeverjük 37 mg (0,1 mmol) «-Bu₄N⁺I~-vel. Több részletben hozzáadunk 1,3 meq 60%-os olajos NaH diszperziót. Az adagolást egy órán keresztül folytatjuk, majd a keveréket éjszakán át szobahőmérsékleten ke17

HU 219 768 Β verjük. Dietil-éteres feldolgozás után nyersolajat kapunk, amelyet kromatográfiás eljárással tisztítunk. A fő terméket (12c) vegyületként azonosítjuk.

46. példa [R-(R*,S*)]-N-[l-[[[(l,l-Dimetil-etil)-difenil-szililjoxi]-metil]-2-(fenil-metoxi)-butil-heptánamid (12d)

A (12d) vegyületet (lOd) vegyületből állítjuk elő a 45. példában leírt eljárással.

47. példa [S-(R*,R*)]-N-[l-(Hidroxi-metil)-2-(fenil-metoxi)butil]-heptánamid (13c) mmol (12c) vegyületet feloldunk 1,1 ml tetrahidrofüránban és hozzáadunk 3 ml 1 n tetrahidrofiiránnal készített n-Bu₄N⁺I -oldatot (az E. J. Corey és A. Venkateswarlu, J. Amer. Chem. Soc., 1972,94,6190 irodalmi helyen ismertetett eljárás szerint). A reakcióelegyet 40 percig szobahőmérsékleten keveijük, majd jéggel befagyasztjuk, és az elegyet dietil-éterrel és vízzel felvesszük. A vizes fázist dietil-éterrel extraháljuk, a szerves fázisokat egyesítjük, telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, megszárítjuk és az oldószert ledesztilláljuk. A kapott (13c) vegyületet kromatográfiás eljárással tisztítjuk.

48. példa [R-(R*,S*)]-N-[l-(Hidroxi-metil)-2-(fenil-metoxi)butil]-heptánamid (13d)

A (13d) vegyületet a (12d) vegyületből állítjuk elő a 47. példában leírt eljárás szerint.

49. példa

N-(l-Oxo-heptil)-3-(fenil-metoxi)-Zreo-D-norvalin (14c) mmol (13c) alkohol 4 ml dimetil-formamiddal készített oldatához 3,5 meq piridinium-dikromátot adunk a Corey and Scmidt, Tetrahedron Lett., 179, 399 irodalmi helyen ismertetett eljárás szerint. 18 órával később a reakcióelegyet jégre öntjük, majd dietil-éterrel feldolgozzuk. A kapott (14c) vegyületet kromatográfiás eljárással tisztítjuk.

50. példa

N-(l-Oxo-heptil)-3-(fenil-metoxi)-erriro-D-norvalin (14d)

A (14d) vegyületet a (13d) vegyületből állítjuk elő a 49. példában leírt eljárással.

51. példa

3-Hidroxi-N-(l-oxo-heptil)-íreo-D-norvalin (2c-8)

A (14c) vegyület etil-acetát/etil-alkohol elegyével készített oldatát a 28. példában ismertetett eljárással hidrogénezzük. A nyersterméket (2c-8) vegyületként azonosítjuk, és a 15. példában használjuk fel.

52. példa

3-Hidroxi-N-(l-oxo-heptil)-erz'íro-£)-norvalin (2c-9)

A (2c-9) vegyületet a (14 d) vegyületből állítjuk elő az 51. példában leírt eljárással. A nyersterméket a 16. példában használjuk fel.

53. példa

N²-(l-Oxi-heptil)-D-aszparagin(22a)

4,5 g (29,9 mmol) (21a) D-aszparagint (22a) vegyületté alakítunk az 1. példában leírt eljárással. Oldószerként víz és tetrahidrofürán elegyét használjuk, a 2 n vizes nátrium-hidroxid helyett trietil-amin és 0,5 n nátrium-hidrogén-karbonát elegyét használjuk. A kapott nyers, szilárd terméket metil-alkohol/dietil-éter elegyből átkristályosítva tisztítjuk.

NMR (CD₃OD) δ: 0,90 (t, 3H), 1,61 (m, 2H), 2,23 (t, 2H), 2,75 (m, 2H), 4,71 (dd, 1H); MS (LR-CI) m/z 245 (M+H), a C_hH_2iN₂O₄ képletre számított 245.

54. példa

3-Amino-N-(l-oxo-heptil)-D-alanin (2g-l)

2,21 g (9,0 mmol) (22a) vegyületet hozzáadunk

5,83 g (13,57 mmol) bisz(trifluor-acetoxi)-jód-benzol 51 ml Ν,Ν-dimetil-formamiddal és 41 ml vízzel készített oldatához. Az elegyet 15 percig keveijük, majd

1,6 ml (18,09 mmol) piridint adunk hozzá. A kapott elegyet 18 órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük, majd az illékony alkotórészeket eltávolítjuk, a maradékot 90 ml vízzel hígítjuk. A reakcióelegyet háromszor 50 ml dietil-éterrel mossuk, a vizes fázist elválasztjuk és bepároljuk. A visszamaradó folyadékot dietil-éterrel eldörzsöljük, és így fehér, szilárd anyagot kapunk, amely a (2g-l) vegyület.

NMR (CD₃OH) δ: 0,61 (t, 3H), 1,35 (m, 2H), 2,05 (t, 2H), 3,0-3,2 (m, 2H), 4,40 (m, 1H); MS (HR-FAB) m/z 217,1555 (M+H, a C₁₀H₂₁N₂O₃ képlet alapján számítva 217,1552).

55. példa

3-Amino-N-(l-oxo-heptil)-D-alanin-fenil-metil-észter monohidroklorid (2h-l)

3,05 ml (42,87 mmol) acetil-kloridot 10 perc alatt cseppenként hozzáadunk 10 ml (96,63 mmol) jéghideg benzil-alkoholhoz. A kapott oldatot még 30 percig keverjük, majd a jégfürdőt eltávolítjuk és hozzáadunk

1,32 g (6,12 mmol) (2g-l) vegyületet. Az oldatot éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, majd az illékony alkotórészeket Kugelrohr-készülékben ledesztilláljuk. A maradékot dietil-éterrel felvesszük, majd etilalkoholból átkristályosítjuk. A kapott fehér, szilárd anyag a (2h-l) vegyület.

NMR (CDClj) δ: 0,75 (t, 3H), 1,45 (m, 2H),

2,20 (t, 2H), 3,40 (m, 2H), 4,80 (br s, 1H), 5,10 (s, 2H),

7,62 (br s, 1H); MS (HR-FAB) m/z 307,2017 (M+H, a C₁₇H₂₇N₂O₃ képlet alapján 307,2022).

56. példa [S-(R*,R*)]-N-[2-Hidroxi-l-(hidroxi-metil)-propiljheptánamid (11c)

1,0 g (3,11 mmol) (2e-2) vegyület dietil-éteres oldatát melegítés közben cseppenként szobahőmérsékleten hozzáadjuk 1,60 ml (3,2 mmol) lítium-bór-hidrid tetrahidrofürános oldatához. A reakcióelegyet 3 órán keresztül visszafolyató hűtő alatt forraljuk, majd dietil-éterrel hígítjuk és lassan metanolt adunk hozzá, amíg a pezsgés abba nem marad. Az illékony alkotórészeket eltávo18

HU 219 768 Β

Htjuk, a kapott maradékot vízzel és etil-acetáttal felvesszük. A szerves fázist elválasztjuk, telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, megszárítjuk és leszűijük. A szűrletet bepároljuk, a visszamaradó olajat kromatográfiás eljárással tisztítjuk. Eluensként etil-acetát/hexán 3:1 térfogatarányú elegyét használjuk. 560 mg kívánt vegyületet kapunk olaj formájában.

NMR δ: 1,20 (d, 3H), 1,65 (m, 2H), 2,26 (t, 2H), 4,19 (q, 1H), 6,23 (br d, 1H), MS (Cl) m/z 218 (M+H a CuH₂₄NO₃ képlet alapján számítva 218).

57. példa [S-(R*,R*)]-N-[l-[[[(l,l-Dimetil-etil)-dimetil-szilil]oxi]-metil]-2-hidroxi-propil]-heptánamid (10c)

1,4165 g t-butil-dimetil-szilil-klorid, 951 mg (1,31 ml) trietil-amin és 42,76 mg 4-dimetil-amino-piridin 13 ml metilén-kloriddal készített elegyét argonatmoszférában szobahőmérsékleten 18 órán keresztül keverjük. A reakcióelegyet metilén-kloriddal hígítjuk, majd vizet adunk hozzá. A szerves fázist elválasztjuk, vízzel mossuk, megszárítjuk és bepároljuk. 3,25 g olajat kapunk, amelyet kromatográfiás eljárással tisztítunk. Eluensként etil-acetát/hexán 1:5 térfogatarányú elegyét használjuk. 2,30 g kívánt vegyületet kapunk olaj formájában.

NMR δ: 0,08 (d, 6H), 0,89 (t, 3Η), 0,90 (s, 9H), 1,16 (d, 3H), 1,65 (m, 2H), 2,24 (t, 2H), 3,47 (s, 1H),

3,84 (m, 1H), 3,85 (s, 2H), 4,28 (q, 1H), 6,13 (brd, 1H); MS (FAB) m/z=332 (M+H a C₁₇H₃₈NO₃Si képlet alapján számítva 332).

58. példa (S)-N-[ 1 -[[[(1,1 -Dimetil-etil)-dimetil-szilil]-oxi]-metil]-2-oxo-propil]-heptánamid(27c)

2,30 g (6,94 mmol) (10c) vegyület és 10,62 g (28,2 mmol) piridinium-dikromát 20 ml N,N-dimetilformamiddal készített elegyét 18 órán keresztül argonatmoszférában keverjük. A reakcióelegyet 100 ml vízzel hígítjuk, majd háromszor 40 ml etil-acetáttal extraháljuk. A szerves fázist elválasztjuk, vízzel, majd telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, megszárítjuk és bepároljuk. 1,87 g barna színű folyadék marad vissza, amelyet kromatográfiás eljárással tisztítunk. Eluensként etil-acetát/hexán 1:6 térfogatarányú elegyét használjuk. 997 mg kívánt vegyületet kapunk olaj formájában.

NMR δ: 0,83 (s, 9H), 1,61 (m, 2H), 2,22 (t, 2H), 2,23 (s, 3H), 3,82 (dd, 1H), 4,09 (dd, 1H), 4,57 (m, 1H), 6,42 (brd, 1H); MS (FAB) m/z=330 (M+H a C₁₇H₃₆NO₃Si képlet alapján számítva 330).

59. példa [R-(R*,S*)]-N-[l-[[[(l,l-Dimetil-etil)-dimetil-szilil]oxi]-metil]-2-[(fenil-metil)-amino]-propil]-heptánamid (28c)

960 mg (2,91 mmol) (27c) vegyület 5 ml metilalkohollal készített elegyét molekulaszita jelenlétében szobahőmérsékleten 30 percig keverjük. Keverés közben 365 mg nátrium-ciano-bór-hidridet adunk hozzá és a reakcióelegyet argonatmoszférában 18 órán keresztül keverjük. Az elegyet ezután leszűijük és bepároljuk. A maradékot etil-acetáttal és vizes nátrium-hidrogénkarbonát-oldattal felvesszük. A szerves fázist elválasztjuk, telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, megszárítjuk és bepároljuk. 1,224 g sárga színű folyadék marad vissza, amelyet kromatográfiás eljárással tisztítunk. Eluensként etil-acetát/hexán 2:5 térfogatarányú elegyét használjuk. 561,2 mg kívánt (28c) vegyületet kapunk olaj formájában.

NMR δ: 0,84 (s, 9H), 1,09 (d, 3H), 1,61 (m, 2H),

2,20 (t, 2H), 3,08 (m, 1H), 6,22 (brd, 1H), 7,32 (m, 5H); MS (HR-FAB) m/z 421,3245 (M+H a C^H^N^Si képlet alapján 421,3250).

60. példa [R-(R*,R*)]-N-[l-[[[(l,l-Dimetil-etil)-dimetil-szilil]oxi]-metil]-2-[(fenil-metil)-amino]-propil]-heptánamid (28d)

Az 59. példa reakciótermékének további oszlopkromatográfiás eluálása eredményezi a (28d) vegyületet olaj formájában.

NMR δ: 0,84 (s, 9H), 1,18 (d, 3H), 1,61 (m, 2H), 2,18 (t, 2H), 2,80 (m, 1H), 6,47 (brd, 1H), 7,31 (m, 5H); MS (HR-FAB) m/z 421,3253 (M + H a C^H^^C^Si képlet alapján 421,3250).

61. példa [R-(R*,S*)]-N-[2-Amino-l-[[[(l,l-dimetil-etil)-dimetil-szilil]-oxi]-metil]-propil]-heptánamid (25c)

208,6 g (0,50 mól) (28c) vegyület és 104 mg Pd(OH)₂ 15 ml metil-alkohollal készített elegyét Parrkészülékben rázatjuk hidrogénnyomás alatt 18 órán keresztül. A reakcióelegyet diatómaföldön átszűijük, a szűrletet bepároljuk. 169 mg kívánt (25c) vegyületet kapunk olaj formájában.

NMR δ: 0,84 (s, 9H), 1,05 (d, 3H), 1,60 (m, 2H), 2,10 (t, 2H), 3,31 (m, 1H), 6,47 (br d, 1H).

62. példa [R-(R*,R*)]-N-[2-Amino-l-[[[(l,l-dimetil-etil)-dimetil-szilil]-oxi]-metil]-propil]-heptánamid (25d)

A (25d) vegyületet a (28d) vegyületből állítjuk elő a (25c) előállítására felhasznált eljárással.

63. példa [S-(R*,S*)]-[3-[[(l,l-Dimetil-etil)-dimetil-szilil]-oxi]l-metil-2-[(l-oxo-heptil)-amino-propil]-fenil-metil-észter-karbaminsav (26c)

164 mg (0,496 mmol) (25c) vegyület 1 ml metilénkloriddal készített oldatához 0 °C-on argonatmoszférában 201 mg (276,5 pl, 1,98 mmol) trietil-amint adunk, majd hozzácsepegtetünk 169 mg (142 pl, 0,992 mmol) klór-hangyasav-benzil-észtert. A reakcióelegyet hagyjuk szobahőmérsékletre felmelegedni, majd 18 órán keresztül keverjük. Az elegyet ezután metilén-kloriddal hígítjuk és vizet adunk hozzá. A szerves fázist elválasztjuk, telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, megszárítjuk és bepároljuk. 230 mg halványsárga színű olaj marad vissza. Ezt a maradékot kromatográfiás eljárással tisztítjuk, eluensként etil-acetát/hexán 1:5 térfogat19

HU 219 768 Β arányú elegyét használjuk. 92 mg kívánt (26c) vegyületet kapunk.

NMR δ: 0,90 (s, 9H), 1,21 (d, 3H), 1,56 (m, 2H), 2,09 (t, 2H), 3,69 (2dd, 2H), 3,84 (m, 1H), 3,93 (m, 1H), 5,07 (q, 2H), 5,17 (d, 1H), 6,15 (br d, 1H), 7,34 (m, 5H), MS (FAB): m/z 465 (M+H a C₂₅H₄₅N₂O₄Si képlet alapján számítva 465).

64. példa [R-(R*,R*)]-[3-[[(l,l-Dimetil-etil)-dimetil-szilil]-oxi]l-metil-2-[(l-oxo-heptil)-amino-propil]-fenil-metilészter-karbonsav (26d)

A (25d) vegyületet a (26c) vegyület előállítására szolgáló eljárással védjük, és így kapjuk a (26d) vegyületet.

65. példa [S-(R* ,S *)]- [3 -Hidroxi-1 -metil-2-[( 1 -oxo-heptil)-amino-propil]-karbonsav-fenil-metil-észter (29c)

A (26c) vegyületről a szililcsoportot a 47. példa szerinti eljárással eltávolítjuk, és így kapjuk a (29c) vegyületet.

66. példa [R-(R*,R*)]-[3-Hidroxi-l-metil-2-[(l-oxo-heptil)-amino-propil]-karbonsav-fenil-metil-észter (29d)

A (26d) vegyületből a szililcsoportot a 65. példához hasonló módon eltávolítjuk, és így kapjuk a (29d) vegyületet.

67. példa [S-(R*,S*)]-2-[(l-Oxo-heptil)-amino]-3-[[(fenil-metoxi)-karbonil]-amino]-butánsav (30c)

A (29c) vegyületet a 49. példa szerinti eljárással oxidálva kapjuk meg a (30c) vegyületet.

68. példa [R-(R*,R*)]-2-[(l-Oxo-heptil)-amino]-3-[[(fenil-metoxi)-karbonil]-amino]-butánsav (30d)

A (29d) vegyületet a 67. példa szerint alakítjuk (30d) vegyületté.

69. példa [R-(R*,S*)]-3-Amino-2-[(l-oxo-heptil)-amino]-butánsav (2g-2)

A (30c) vegyületet a 28. példa szerinti hidrogenolízissel alakítjuk (2g-2) vegyületté.

70. példa [R-(R*,R*)]-3-Amino-2-[(l-oxo-heptil)-amino]-butánsav (2g-3)

A (30d) vegyületet a 69. példa szerinti eljárással alakítjuk (2g-3) vegyületté.

71. példa [R-(R* ,S *)]-3-Amino-2- [(1 -oxo-heptil)-amino)-butánsav-metil-észter (2h-2)

A (2g-2) vegyületet az 55. példa szerinti eljárással észterezzük alkoholként metanolt használva. A (2h-2) vegyületet hidrokloridsója formájában nyerjük ki.

72. példa [R-(R*,R*)]-3-Amino-2-[(l-oxo-heptil)-amino]-butánsav-metil-észter (2h-3)

A (2g-3) vegyületet a 71. példa szerint észterezzük, és így kapjuk a (2h-3) vegyületet hidrokloridsója formájában.

73. példa (S)-5-Oxo-3-[(fenil-metoxi)-karbonil]-4-oxazolidinpropánsav (43c)

100 g (355 mmol) N-benzil-oxi-karbonil-L-Glu (42c vegyület) és 213 g paraformaldehid elegyét 1 1 toluolban visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Négy órával később a kapott oldatot szobahőmérsékletre lehűtjük és ötször 150 ml telített vizes nátrium-hidrogén-karbonátoldattal extraháljuk. A vizes fázisokat egyesítjük, majd 400 ml etil-acetátot adunk hozzá és szilárd nátriumhidrogén-szulfáttal savanyítjuk. A fázisokat elválasztjuk, a szerves fázist vízmentes magnézium-szulfát felett megszárítjuk, majd bepároljuk. 89,72 g nyerssavat kapunk sárga színű, viszkózus olaj formájában.

NMR δ: 7,38 (m, 5H), 5,6 (brs, 1H), 5,21 (d, J=4,7 Hz, 1H), 5,19 (s, 2H), 4,41 (t, J=6 Hz, 1H), 2,6-2,1 (m, 4H).

74. példa (S)-5-Oxo-3-[(fenil-metoxi)-karbonil]-4-oxazolidinpropanol (44c) g (92,7 mmol) nyerssav (43c) 200 ml tetrahidrofüránnal készített oldatát 0 °C-ra lehűtjük és cseppenként, adagolótölcséren keresztül 13 ml (10,7 g, 141 mmol) borán-metil-szulfid-komplexet adunk hozzá. A reakcióelegyet lassan engedjük szobahőmérsékletre felmelegedni és 12 órán keresztül keveqük. A kapott elegyet vákuumban bepároljuk, és így fehér, üvegszerű anyagot kapunk, amelyet 500 ml metilén-kloriddal felveszünk és 0 °C-on 3 molekulaszita jelenlétében hozzáadunk 61 g (281 mmol) piridinium-klór-kromátot. Az elegyet hagyjuk szobahőmérsékletre felmelegedni és 3 órán keresztül keverjük. Ezután diatómaföldön átszűrjük 200 ml dietil-éterrel, majd bepároljuk. A maradékot dietil-éterrel felvesszük és ismét átszűrjük diatómaföldön dietil-éterrel, majd bepároljuk. 13,22 g nyersaldehidet kapunk halványzöld olaj formájában.

NMR δ: 9,80 (br s, 1H), 7,40 (m, 5H), 5,55 (br s, 1H), 5,20 (m, 3H), 4,38 (t, J=6,0 Hz, 1H), 2,6-2,1 (m,4H).

75. példa

4- [4-[[(l,l-Dimetil-etoxi)-karbonil]-amino]-5-metoxi5- oxo-3-pentenil]-5-oxo-3-oxazolidin-karbonsav-fenilmetil-észter (46c)

15,1 g (45) foszfonátot 300 ml metilén-kloridban feloldunk, az oldatot -78 °C-ra lehűtjük és hozzáadunk 102 ml 0,5 mólos tetrahidrofüránnal készített káliumhexametil-diszililamid-oldatot. A reakcióelegyet 10 percig keverjük, majd az enolátoldathoz hozzáadjuk 18 g nyersaldehid 30 ml metilén-kloriddal készített oldatát. Az elegyet 3 órán keresztül keveqük, ezalatt szobahőmérsékletre felmelegszik. A reakcióelegyhez 100 ml vi20

HU 219 768 Β zet adunk és kétszer 300 ml dietil-éterrel extraháljuk. A szerves fázisokat egyesítjük, 200 ml vízzel és 50 ml telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk. A szerves fázist vízmentes magnézium-szulfát felett megszárítjuk, majd kisebb térfogatra bepároljuk. A maradékot kromatográfiás eljárással tisztítjuk. Eluensként különböző arányú hexán/etil-acetát oldószerelegyet használunk. Először 2,4 g E-izomert eluálunk, majd 15,4 g kívánt (46c) Z-izomert.

NMR 8: 1,45 (s, 9H); 2,00-2,40 (M, 4H); 3,74 (s, 3H); 4,36 (b t, 1H); 5,20 (M, 4H); 5,54 (b s, 1H); 6,43 (b t, 1H); 7,37 (m, 5H).

Irvneatcm-¹: 3350 (s), 1800 (s), 1740 (s); MS (Cl): m/z 466 (M+NH4); 410 (M-C4H8) + ; 349 (M-C4H8CO2+H)⁺; [<x]²d⁶=+68±1.

76. példa (Z)-N-[5,6-Didehidro-N⁶-[(l,l-dimetil-etoxi)-karbonil]-6-(metoxi-karbonil)-N²-[(fenil-metoxi)-karbonil]L-lizil]-D-alanin-metil-észter (47c)

3,3 g D-alanin-metil-észter és 7,1 g (46c) vegyület elegyét 140 °C-on 10 percig melegítjük; majd hozzáadunk még 1,6 g D-alanin-metil-észtert. A reakcióelegyet további 10 percig 140 °C-ra melegítjük, majd szobahőmérsékletre lehűtjük. A nyersterméket kromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, gradienseluálást végzünk hexán/etil-acetát keverékkel. 6,7 g tisztított vegyületet kapunk. Ezt hexán/dietil-éter elegyből kristályosítjuk, és így 5,8 g kívánt (47c) vegyületet kapunk szilárd anyag formájában.

NMR δ: 1,43 (s, d, 12H); 1,80-2,10 (m, 2H); 2,23-2,36 (m, 2H); 3,72 (s, 3H); 3,76 (s, 3H); 4,15-4,27 (m, 1H); 4,50-4,60 (m, 1H); 5,11 (b s, 2H); 5,76 (b s, 1H); 6,38 (b s, 1H); 6,47 (b t, 1H); 6,81 (b s, 1H); 7,34 (m, 5H);

13C-NMR: 17,82 (-CHCH₃; 24,33 (-CH₂-CH₂); 28,02 (C(CH₃)₃); 30,99 (-CH₂CH = C); 47,94 (-CHCH₃); 52,17 (-OCH₃); 52,29 (-OCtf₃); 54,28 (OCCHNH); 66,93 (-CH₂Ar); 80,43 (-OC(CH₃)₃); 126,57 (-HNC=C); 127,86 (a fenilgyűrű szénatomja); 127,94 (a fenilgyűrű szénatomja); 128,12 (a fenilgyűrű szénatomja); 128,28 (a fenilgyűrű szénatomja); 135,98 (a fenilgyűrű szénatomja); 153,45 (OCONH); 156,21 (OCONH-); 165,13 (-CONH-); 171,04 (-CO₂-); 172,99 (-CO₂-);

IR (KBr, cm-i) 3300 (s); 1720 (s); 1690 (s); 1650 (s); 1510 (s); MS (Cl) m/z 522 (MH)+; 466 (MH-C₄H₈)⁺; 422 (MH-C4H8CO2)⁺. MS (FAB) m/z: 544 (M+Na)⁺; 466 (MH-C4H₈);

Elemanalízis:

Számított: C: 57,57; H: 6,76; N: 8,06;

Talált: C: 56,98; H: 6,66; N: 7,88.

[a]$=-7±l, olvadáspont: 120-121 °C.

77. példa

N-N⁶-[(l,l-Dimetil-etoxi)-karbonil]-(R)-6-(metoxi-karbonil)-N²-[(fenil-metoxi)-karbonil]-L-lizil]-D-alaninmetil-észter (40c)

8,5 g (47c) vegyület 25 ml ecetsavval és 250 ml tetrahidrofúránnal készített oldatát 48 psi nyomáson hidrogénezzük 0,5 g biciklo[2.2.1]hepta-2,5-dién[2S,3S]bisz(difenil-foszfino)-bután-ródium(I)-perklorát jelenlétében 18 órán keresztül. A reakcióelegyet leszűijük és bepároljuk. A maradékot kromatográfiás eljárással tisztítjuk. Gradienseluálást végzünk különböző térfogatarányú hexán/etil-acetát eleggyel. 7,9 g redukált terméket kapunk. Többszöri kristályosítás után

7,6 g tiszta (40c) diasztereomert kapunk.

NMR (CDC1₃) δ: 1,40 (d, J=6 Hz, 3H); 1,43 (s, 9H); 1,60-1,97 (m, 6H); 3,73 (s, 3H); 3,74 (s, 3H); 4,12-4,37 (m, 2H); 4,52-4,61 (m, 1H); 5,12 (bs, 3H); 5,44-5,55 (b s, 1H); 6,73 (b s, 1H); 7,36 (b s, 5H);

13C-NMR δ: 18,02 (CH-CH₃); 21,12 (CH₂-CH₂-CH₂); 28,23 (-OC(CH₃)₃); 31,87 (-CH₂-CH₂-); 32,29 (-CH₂CH₂-); 47,99 (-CHCH₃); 52,23 (-OCH₃); 52,38 (-OCH₃); 52,75 (OCCHN); 54,41 (OCCHN); 67,01 (-OCH₂Ar); 79,97 (-OC(CH₃)₃; 127,99 (a fenilgyűrű szénatomja); 128,09 (a fenilgyűrű szénatomja); 128,44 (ArCH); 136,13 (ArCC); 155,48 (OCONH); 156,23 (OCONH); 171,10 (-CONH-); 173,03 (-CO₂-2X);

IR(KBr) cm-': 3340 (s), 1760 (s); 1740 (s); 1680 (s); 1660 (s); 1520 (s); MS (FAB) m/z 546 (M+Na)⁺; 534 (MH)+; 424 (MH-C₄H_gCO₂)+;

Elemanalízis:

Számított: C: 57,35; H: 7,12; N: 8,03;

Talált: C: 57,23; H: 7,27; N: 8,03.

[a]25=-9±l. Olvadáspont: 120-121 °C.

78. példa

N-N⁶-[(l,l-Dimetil-etoxi)-karbonil]-(R)-6-(metoxi-karbonil)-L-lizil]-D-alanin-metil-észter (3c)

248 mg (0,47 mmol) (40c) vegyület 8 ml metanollal készített oldatát Pd(OH₂) jelenlétében hidrogénezzük a 28. példában leírtak szerint. Három órával később a reakcióelegyet leszűrjük és bepároljuk. Színtelen, üvegszerű anyagot kapunk.

NMR (CDC1₃) δ: 3,50 (m, 1H), 3,80 (s, 6H), 4,30 (m, 1H), 4,55 (m, 1H), 5,15 (d, 1H), 7,85 (br s, 1H).

79. példa

N-N⁶-[(l, 1 -Dimetil-etoxi)-karbonil]-6-(metoxi-karbonil)-N²-[[[3-oxo-2-[(l-oxo-heptil)-amino]-3-(fenil-metoxi)-propil]-amino]-karbonil]-L-lizil-D-alanin (lb-1)

94,5 mg (0,24 mmol) (30) vegyület 0,8 ml vízmentes tetrahidrofúránnal készített oldatát (3A szita) cseppenként argonatmoszférában hozzáadjuk 39,34 mg (0,24 mmol) vízmentes foszfor-pentoxid felett szárított l,l’-karbonil-diimidazol 1,8 ml vízmentes tetrahidrofúránnal készített oldatához. Az elegyet 2 órán keresztül keverjük, majd hozzáadunk 83,3 mg (0,24 mmol) (2h-l) vegyületet és 34 μΐ (0,24 mmol) TE A-t. A kapott elegyet 18 órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük, majd vízzel hígítjuk és etil-acetáttal extraháljuk. A szerves fázist elválasztjuk, telített vizes nátriumklorid oldattal mossuk, megszárítjuk, leszűrjük és bepároljuk. A maradékot kromatográfiás eljárással tisztítjuk. Eluensként 1-2 térfogat% metanolt tartalmazó kloroformot használunk. 109,3 mg (lb-1) vegyületet kapunk piszkosfehér, szilárd anyag formájában.

HU 219 768 Β

NMR (CDC1₃) δ: 0,88 (t, 3H), 2,22 (t, 2H), 3,59 (m, 2H), 3,70 (s, 3H), 3,73 (s, 3H), 4,26 (m, 1H), 4,52 (t, 1H), 4,63 (m, 1H), 5,32 (d, 2H), 5,63 (d, 1H), 7,07 (d, 1H), 7,20 (d, 1H); MS (FAB) m/z 722,3980 (M+H a C₃₅H5₆N₅O]i képletre számítva 722,3976).

80. példa

N-6-(Metoxi-karbonil)-N²- [[[3-oxo-2- [(1 -oxo-heptil)amino]-3-(fenil-metoxi)-propil]-amino]-karbonil]-Llizil-D-alanin-metil-észter (lb-2) mg (lb-1) vegyülethez argonatmoszférában 0 °C-on 100 pl TFA-t adunk és az elegyet egy órán keresztül keverjük. Az illékony alkotórészeket ledesztilláljuk, és így 11,1 mg (lb-2) vegyületet kapunk.

NMR (CD₃OD) δ: 0,80 (t, 3H), 1,30 (d, 3H),

2.15 (t, 2H), 3,32 (m, 1H), 3,56 (m, 1H), 3,60 (s, 3H), 3,73 (s, 3H), 3,95 (m, 1H), 4,15 (m, 1H), 4,30 (q, 1H), 4,38 (m, 1H), 5,07 (d, 2H), 7,28 (m, 5H); MS (HR-FAB) m/z 622,3435 (M+H, a C₃₀H₄₈N₅O₉ képlet alapján számítva 622,3452).

81. példa

N-N²-[[[2-Karboxi-2-[(l-oxo-heptil)-amino]-etil]-amino]-karbonil]-N⁶-[(l,l-dimetil-etoxi)-karbonil]-6-(metoxi-karbonil)-L-lizil-D-alanin-metil-észter (lb-3) mg (lb-1) vegyület 7 ml metil-alkohollal készített oldatához hozzáadunk 31 mg szénre vitt Pd(OH)₂-t és a reakcióelegyet 4 órán keresztül hidrogénezzük a 28. példában leírtak szerint. A reakcióelegyet ezután diatómaföldön leszűrjük, a szűrletet bepároljuk, és így 53,8 mg (lb-3) vegyületet kapunk üvegszerű termék formájában.

NMR (CD₃OD) δ: 0,80 (t, 3H), 2,15 (t, 2H),

3,32 (m, 1H), 3,56 (m, 1H), 3,60 (s, 6H), 3,95 (m, 1H),

4.15 (m, 1H), 4,30 (q, 1H), 4,38 (m, 1H); MS (HR-FAB) m/z 632,3493 (M+H a CjgHjoNjOn képlet alapján számított 632,3506).

82. példa

N-N²-[[[2-Karboxi-2-[(l-oxo-heptil)-amino]-etil]amino]-karbonil]-6-(metoxi-karbonil)-L-lizil-D-alaninmetil-észter (lb-4)

40,2 mg (lb-3) vegyülethez argonatmoszférában 0 °C-on 300 pl TFA-t adunk a 80. példában leírt eljárás szerint. Az illékony alkotórészeket ezután ledesztilláljuk és a koncentrátumot éjszakán át megszárítjuk. 47 mg (lb-4) vegyületet kapunk.

NMR (CD₃OD) δ: 0,80 (t, 3H), 1,30 (d, 3H),

2.15 (t, 2H), 3,28 (m, 1H), 3,56 (m, 1H), 3,62 (s, 3H), 3,75 (s, 3H), 3,95 (m, 1H), 4,13 (m, 1H), 4,31 (q, 1H), 4,43 (m, 1H); MS (HR-FAB) m/z 532,2972 (M+H a C₂₃H₄₂N₅O₉ képlet alapján számítva 532,2983).

83. példa

N-[6-Karboxi-N²-[[[karboxi-2-[(l-oxo-heptil)-amino]etil]-amino]-karbonil]-N⁶-[( 1,1 -dimetil-etoxi)-karbonil)-L-lizil-D-alanin (lb-5)

135,9 mg (lb-1) vegyület 2,7 ml metil-alkohollal készített oldatához 104 mg kálium-karbonátot és 0,9 ml vizet adunk. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 20 órán keresztül keverjük, majd bepároljuk, a maradékot 1 ml vízben feloldjuk és pH=2 eléréséig 1 n sósavoldattal savanyítjuk. A reakcióelegyet 5 percig keverjük, majd kétszer extraháljuk etil-acetáttal. A szerves fázisokat egyesítjük, telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, megszárítjuk és bepároljuk. 106 mg maradékot kapunk. Ezt háromszor 5 ml dietil-éterrel eldörzsöljük és az étert dekantáljuk. A szilárd maradékot megszárítjuk, és így 91,7 mg (lb-5) vegyületet kapunk fehér, szilárd anyag formájában.

NMR (CD₃OD) δ: 0,80 (t, 3H), 2,15 (t, 2H),

3,32 (m, 1H), 3,56 (m, 1H), 3,95 (s, 3H), 4,15 (m, 1H), 4,30 (q, 1H), 4,38 (m, 1H); MS (HR-FAB) m/z 604,3200 (M+H a C₂₆H₄₆N₅O_n képlet alapján számítva 604,3194).

84. példa

N-[6-Karboxi-N²-[[[2-karboxi-2-[(l-oxo-heptil)-amino]-etil]-amino]-karbonil]-L-lizil-D-alanin (lb-11)

85,9 mg (lb-5) vegyülethez argonatmoszférában 500 pl TFA-t adunk a 80. példában leírtak szerint. Az illékony alkotórészeket eltávolítjuk, a maradékot háromszor eldörzsöljük dietil-éterrel és az étert dekantáljuk. A kapott maradékot megszárítjuk, és így 77,9 mg (Ibii) vegyületet kapunk fehér, szilárd anyag formájában.

NMR (CD₃OD) δ: 0,80 (t, 3H), 2,16 (t, 2H),

3,22 (br s, 5H), 3,58 (m, 2H), 3,85 (m, 1H), 4,15 (m, 1H), 4,30 (d, 1H), 4,40 (m, 1H); MS (HR-FAB) m/z 526,2482 (M+H, a C₂iH₃₈N₅O₉ képlet alapján számított 526,2489).

85. példa [S-(R*,S*)]-N-[(N⁶-[(l,l-Dimetil-etoxi)-karbonil-N²[[[3-metoxi-l-metil-3-oxo-2-[(l-oxo-heptil)-amino]propil]-amino]-karbonil]-(R)-6-(metoxi-karbonil)-Llizil]-D-alanin (lb-6)

A (2h-2) amint a (3c) aminnal összekapcsoljuk a 79. példában leírt eljárással. A karbamidot kromatográfiás eljárással tisztítjuk és (lb-6) vegyületként azonosítjuk.

86. példa [R-(R*,R*)]-N-[(N⁶-[(l,l-Dimetil-etoxi)-karbonil-N²[[[3-metoxi-l-metil-3-oxo-2-[(l-oxo-heptil)-aminojpropil]-amino]-karbonil]-(R)-6-(metoxi-karbonil)-Llizil]-D-alanin-metil-észter (lb-7)

A (2h-3) amint (lb-7) karbamiddá alakítjuk a 85. példa szerinti eljárással.

87. példa [S-(R*,S*)]-N-[(R)-6-Karboxi-N²-[[[2-karboxi-l-metil-2-[(l-oxo-heptil)-amino]-etil]-amino]-karbonil]-N⁶[(1 ,l-dimetil-etoxi)-karbonil]-L-lizil]-D-alanin (lb-8)

Az (lb-6) vegyületet a 83. példában ismertetett eljárás szerint hidrolizáljuk, és igy (lb-8) vegyületet kapunk.

88. példa [R-(R*,R*)]-N-[(R)-6-Karboxi-N²-[[[2-karboxi-l-metil-2-[(l-oxo-heptil)-amino]-etil]-amino]-karbonil]-N⁶[(l,l-dimetil-etoxi)-karbonil]-L-lizil]-D-alanin (lb-9)

HU 219 768 Β

Az (lb-7) vegyületet a 87. példában leírtak szerint hidrolizáljuk, és így az (lb-9) vegyületet kapjuk.

89. példa [S-(R*,S*)]-N-[(R)-6-Karboxi-N²-[[[2-karboxi-l-metil-2-[(l-oxo-heptil)-amino]-etil]-amino]-karbonil]-L-lizil]-D-alanin (lb-12)

Az (lb-8) vegyület aminocsoportjáról a védőcsoportot TFA-val eltávolítjuk a 84. példa szerinti eljárással, és így kapjuk az (lb-12) vegyületet.

90. példa [R-(R*,R*)]-N-[(R)-6-Karboxi-N²-[[[2-karboxi-l-metil-2-[(l-oxo-heptil)-amino]-etil]-amino]-karbonil]-L-lizil]-D-alanin (lb-13)

Az (lb-9) vegyületről a 89. példa szerinti eljárással eltávolítjuk a védőcsoportot, és így az (lb-13) vegyületet kapjuk.

Claims

1. (I) általános képletű vegyületek, ahol R, jelentése hidrogénatom, szubsztituált vagy szubsztituálatlan 1-20 szénatomos alkilcsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan cikloalkilcsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan cikloalkil-alkilcsoport, vinilcsoport, acetiléncsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan aminocsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan acil-amino-csoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan arilcsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan aralkilcsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan aril-oxi-csoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan alkoxi-aril-csoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan alkoxiaralkil-csoport, vagy szubsztituált vagy szubsztituálatlan monociklusos vagy biciklusos heterociklusos csoport, amely 1-4 heteroatomot tartalmaz a nitrogénatom, kénatom és oxigénatom közül;

Ra és R₃ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, szubsztituált vagy szubsztituálatlan 1-6 szénatomos alkilcsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan alkoxi-alkil-csoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan cikloalkilcsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan cikloalkil-alkil-csoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan arilcsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan aralkilcsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan alkoxi-aralkilcsoport, vinilcsoport, acetiléncsoport, vagy szubsztituált vagy szubsztituálatlan monociklusos vagy biciklusos heterociklusos csoport, amely 1-4 heteroatomot tartalmaz a nitrogénatom, kénatom és oxigénatom közül, azzal a megkötéssel, hogy R₃ esetén a heterociklusos csoportban lévő heteroatom nem kapcsolódik közvetlenül a -CH-X- csoport -CH- csoportjához;

R₂, Rb, Re jelentése egymástól függetlenül karboxil-, védett karboxil-, adott esetben védett karboxi-(rövid szénláncú alkilj-csoport, vagy karboxiamidcsoport,

X jelentése oxigénatom vagy nitrogénatom,

R4 jelentése hidrogénatom vagy amino-védőcsoport, ahol a szubsztituensek jelentése az említett alkil-, cikloalkil-, cikloalkil-alkil-, amino-, acil-amino-, aril-, aralkil-, aril-oxi-, alkoxi-aril-, alkoxi-aril-alkil- és heterociklusos csoportokban halogénatom, hidroxilcsoport, rövid szénláncú alkil-, rövid szénláncú alkoxi-, ariloxi-, aralkil-oxi-, amino-, mono- vagy di(rövid szénláncú alkil)-amino-, aril-amino-, aralkil-amino-, karboxil-, formil-, rövid szénláncú alkoxi-karbonil-, aril-oxi-karbonil-, aralkil-oxi-karbonil-, rövid szénláncú alkil-tio-, aril-tio-, aralkil-tio-, aril-szulfinil-, aralkil-szulfmil-, rövid szénláncú alkil-szulfonil-, aril-szulfonil-, aralkilszulfonil-, vagy a nitrogénatom, kénatom és oxigénatom közül 1-4 heteroatomot tartalmazó mono- vagy biciklusos heterociklusos csoport, és gyógyászatilag alkalmazható sóik.

2. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületek közül azok, ahol

Rj jelentése 4-14 szénatomos alkilcsoport, cikloalkilcsoport, 2-8 szénatomos alkilcsoporttal szubsztituált cikloalkilcsoport, fenil-, benzilcsoport, 4-8 szénatomos alkilcsoporttal szubsztituált fenilcsoport, vagy 1-6 szénatomos alkil- vagy alkoxi-fenil-metilcsoport,

Ra és R₃ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport, ^R2> ^Rb és R^ jelentése egymástól függetlenül karboxilvagy védett karboxilcsoport, karboxil-(rövid szénláncú alkil)- vagy védett karboxi-(rövid szénláncú alkilj-csoport, vagy karboxamidcsoport,

X jelentése oxigénatom vagy nitrogénatom, és R, jelentése hidrogénatom vagy aminocsoport védőcsoport.

3. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületek közül azok, ahol

Rj jelentése n-hexil- vagy 4-n-pentil-ciklohexil-csoport, Ra és R₃ jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport,

R₂, R_b és R<. jelentése karboxilcsoport,

X jelentése oxigén- vagy nitrogénatom, és R4 jelentése hidrogénatom.

4. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületek szűkebb körét alkotó (I*) általános képletű vegyületek, ahol

Rj jelentése hidrogénatom, szubsztituált vagy szubsztituálatlan 1-20 szénatomos alkilcsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan cikloalkilcsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan cikloalkil-alkilcsoport, vinilcsoport, acetiléncsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan aminocsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan acil-amino-csoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan arilcsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan aralkilcsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan aril-oxi-csoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan alkoxi-aril-csoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan alkoxi-aralkilcsoport, vagy szubsztituált vagy szubsztituálatlan monociklusos vagy biciklusos heterociklusos csoport, amely 1 -4 heteroatomot tartalmaz a nitrogénatom, kénatom és oxigénatom közül;

HU 219 768 Β

R és R₃ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, szubsztituált vagy szubsztituálatlan 1-6 szénatomos alkilcsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan alkoxi-alkil-csoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan cikloalkilcsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan cikloalkil-alkil-csoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan arilcsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan aralkilcsoport, szubsztituált vagy szubsztituálatlan alkoxi-aralkilcsoport, vinilcsoport, acetiléncsoport, vagy szubsztituált vagy szubsztituálatlan monociklusos vagy biciklusos heterociklusos csoport, amely 1 -4 heteroatomot tartalmaz a nitrogénatom, kénatom és oxigénatom közül, azzal a megkötéssel, hogy R₃ esetén a heterociklusos csoportban lévő heteroatom nem kapcsolódik közvetlenül a -CH-X- csoport -CH- csoportjához;

R, R(>> R,. jelentése egymástól függetlenül karboxil-, védett karboxil-, adott esetben védett karboxi-(rövid szénláncú alkil)-csoport, vagy karboxiamidcsoport,

X jelentése oxigénatom vagy nitrogénatom,

R jelentése hidrogénatom vagy amino-védőcsoport, ahol a szubsztituensek jelentése az 1. igénypont szerinti.

5. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületek közül az (I*) általános képletű vegyületek, ahol R, jelentése n-hexil- vagy 4-n-pentil-ciklohexil-csoport, R és R₃ jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport,

R₂, R_b és R jelentése karboxilcsoport,

X jelentése oxigén- vagy nitrogénatom, és R4 jelentése hidrogénatom.

6. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületek közül az (I*) általános képletű vegyületek, ahol R, jelentése n-hexilcsoport vagy 4-n-pentil-ciklohexilcsoport,

Ra és R₃ jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport, és R_c jelentése karboxilcsoport,

X jelentése oxigénatom, és

R₄ jelentése hidrogénatom.

7. Egy, a következők közül választott vegyület: [S(R*,S*)]-N-[(R)-6-karboxi-N²-[[2-karboxi-l-metil-2[(l-oxo-heptil)-amino]-etoxi-karbonil]-L-lizil]-D-alanin; [S-(R*,R*)]-N-[(R)-6-karboxi-N²-[[2-karboxi-lmetil-2-[(l-oxo-heptil)-amino]-etoxi-karbonil]-L-lizil]-D-alanin; [R-(R*,S*)]-N-[(R)-6-karboxi-N²-[[2karboxi-1 -metil-2- [(1 -oxo-heptil)-amino]-etoxi-karbonil]-L-lizil]-D-alanin; (R)-N-[(R)-6-karboxi-N²-[[2-karboxi-2-[(l-oxo-heptil)-amino]-etoxi-karbonil]-L-lizil]D-alanin; [(R)-6-karboxi-N²-[[2-karboxi-l-metil-2[[(4-pentil-ciklohexil)-karbonil]-amino]-L-lizil]-Dalanin; N-[N²-[[2-[[(4-butoxi-fenil)-acetil]-amino]-2karboxi-l-metil-etoxi]-karbonil]-(R)-6-karboxi-Llizil]-D-alanin; [R-(R*,R*)]-N-[(R)-6-karboxi-N²-[[lkarboxi-[(l-oxo-heptil)-amino]-metil]-propoxi]-karbonil]-L-lizil]-D-alanin; [S-(R*,S*)]-N-[(R)-6-karboxi-N²- [[ 1 -karboxi-[( 1 -oxo-heptil)-amino]-metil]-propoxi]-karbonil]-L-lizil]-D-alanin; N-6-(metoxi-karbonil)-N²-[[[3-oxo-2-[(l-oxo-heptil)-amino]-3-(fenil-metoxi)-propil]-amino]-karbonil]-L-lizil-D-alanin-metilészter; N-[N²-[[[2-karboxi-2-[(l-oxo-heptil)-amino]etil]-amino]-karbonil]-6-(metoxi-karbonil)-L-lizil]-Dalanin; N-[6-karboxi-N²-[[[karboxi-2-[(l-oxo-heptil)amino]-etil]-amino]-karbonil]-N⁶-[( 1,1 -dimetil-etoxi)karbonil)-L-lizil-D-alanin; N-[6-karboxi-N²-[[[2-karboxi-2-[(l-oxo-heptil)-amino]-etil]-amino]-karbonil]L-lizil-D-alanin; [S-(R*,S*)]-N-[(R)-6-karboxi-N²[[[2-karboxi-l-metil-2-[(l-oxo-heptil)-amino]-etil]amino]-karbonil]-L-lizil]-D-alanin; [R-(R*,R*)]-N[(R)-6-karboxi-N²-[[[2-karboxi- l-metil-2-[( 1 -oxo-heptil)-amino]-etil]-amino]-karbonil]-L-lizil]-D-alanin.

8. Emlősök csontvelőjében a neutrofiltermelést szabályozó növekedési faktorok (IL-6 és CSF²⁵) termelését kiváltó gyógyszerkészítmények, amelyek megfelelő gyógyszerészeti vivőanyagot és hatékony mennyiségű 1. igénypont szerinti vegyületet tartalmaznak.

9. Eljárás (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol a szubsztituensek jelentése az 1. igénypont szerinti, azzal jellemezve, hogy egy (2) általános képletű vegyületet, ahol Rj, R₂, R₃ és X jelentése az 1. igénypont szerinti, egy Y₂CO - ahol Y jelentése kilépőcsoport - általános képletű aktivált karbonilvegyülettel reagáltatunk, majd a kapott (2Y) általános képletű vegyületet, ahol Rj, R₂, R₃ és X jelentése az 1. igénypont szerinti, egy (3) általános képletű vegyülettel reagáltatjuk, ahol R_a, R_b, R és R jelentése az 1. igénypont szerinti.

10. Eljárás (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol a szubsztituensek jelentése az 1. igénypont szerinti, azzal jellemezve, hogy egy (3) általános képletű vegyületet, ahol Rj, R, R és R jelentése az 1. igénypont szerinti, egy Y₂CO - ahol Y jelentése kilépőcsoport - általános képletű aktivált karbonilvegyülettel reagáltatunk, majd a kapott (3Y) általános képletű vegyületet, ahol R, R, R és R jelentése az 1. igénypont szerinti, egy (2) általános képletű vegyülettel reagáltatjuk, ahol Rj, R₂, R₃és X jelentése az 1. igénypont szerinti.