HU219646B - Fogkefe - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya fogkefe, amely egy fogkefefejből, egy nyaki részből(2) és egy nyélből áll, a fej magában foglal egy könnyen meghajlíthatórugalmas elemet (6), amely az egyik oldalán elrendezett többszőrpászmával rendelkezik, egy merev alaprészt (1), amely a fogkefenyeléből (2) áll ki, a rugalmas elem (6) a merev alaprészen (1)nyugszik, és egy belső szőrpászmamátrixszal (7), valamint a körül,annak két ellentétes oldalán elhelyezett két külsőszőrpászmamátrixszal (8a, 8b) van ellátva, a külső szőrpászmamátrixok(8a, 8b) a rugalmas elemtől (6) széttartó irányban kihajlanak arugalmas elem (6) deformációja következtében, amikor a szőrpászmákat(7, 8a, 8b) nekinyomják egy fog vagy az íny felületének. ŕ

Description

A találmány tárgya fogkefe. Nevezetesen olyan fogkefe, melynek hajlékony fogkefefeje van, amely lehetővé teszi, hogy a fogkefe szálai a használat közben optimalizálják tisztítóelrendezésüket.

Fogkefék az idők kezdetei óta ismeretesek. Ugyanakkor állandóan keresték azokat a fogkeféket, amelyek egyrészt javítani akarták a fogkefe használatának kényelmét és könnyedségét, másrészt pedig a fogkefe szőrzetének, a kefefejnek vagy a fogkefe nyelének módosításai révén javítani akarták a fogkefével történő tisztítás hatékonyságát.

Ismeretes az, hogy a fogkefe szőrzetét egy rugalmas fejre ültessék, és ezt a fejet a fogkefe nyelével olyan módon támasszák meg, hogy a rugalmas fej a használat során deformálódjék, és ennek következtében megváltoztassa a szőrzet elhelyezkedését. A WO 94/13164 számú közzétételi iratban például egy olyan fogkefét írtak le, amelynél a szőrpászmák egy készre hajlított rugalmas elemre voltak felerősítve, amely előnyösen egy megnyújtott lapra hasonlított. Használat közben, amikor a kefe középső részét a felhasználó a fogazata rágófelületének nyomja, akkor a rugalmas elem a normálisan ívelt pozíciójából úgy deformálódik, hogy az a fogkefefejen lévő külső szálakat érintkezésbe hozza a fogakkal és az ínnyel.

Ez a kefélési tevékenység csak egy része annak a tevékenységnek, amelyet a felhasználónál normálisan megfigyelhetünk, és felismertük, hogy az általános és véletlenszerű kefélési tevékenység során a kifelé ferde szálak, szemben a kötegekben beültetett szálakkal, nagyobb fokú behatolásra képesek a foghézagokba, és ennek következtében magasabb fokú tisztítóhatékonyságot érhetünk el.

Azt tapasztaltuk, hogy ha egy hajlékony, rugalmas elemet, amelyen a szőrpászmák fel vannak erősítve, megfelelően erősítünk fel egy merev elemre, akkor lehetőség van arra, hogy a fogkefe fejét úgy alakítsuk ki, hogy a szőrök a használat során szabályozott módon ferdüljenek el, és ennek következtében biztosítsák az optimális tisztítást.

így a találmány a legáltalánosabb értelmezés szerint egy olyan fogkefét javasol, amely egy fejből, egy nyakból és egy nyélből áll, a fej az egyik oldalára felerősített szőrzettel rendelkező, könnyen meggörbülő rugalmas elemből, valamint a nyakból kinyúló merev elemből áll, a rugalmas elem a merev elemen nyugszik, és egymással szemben fekvő külső szőrpászmamátrixok között elrendezett belső szőrpászmamátrixszal rendelkezik, a rugalmas elem deformációja következtében a külső szőrpászmamátrixok a rugalmas elemtől széttartó módon hajlanak kifelé, amikor a kefe szőrzetét egy fog vagy az íny felületének nekinyomjuk.

Egy további szempont szerint a találmány egy olyan fogkefét javasol, amely egy fejből, egy nyakból és egy nyélből áll, a fej az egyik oldalára felerősített szőrzettel rendelkező, könnyen meggörbülő rugalmas elemből, valamint a nyakból kinyúló merev alapelemből áll, a merev alapelem egy olyan felső felülettel rendelkezik, amelyen a rugalmas elem nyugszik, valamint egy középső hosszirányú tengellyel rendelkezik, a rugalmas elemen a kefe szőrzete egymással szemben fekvő külső szőrpászmamátrixok között elhelyezett belső szőrpászmamátrixként van elrendezve, a könnyen meggörbülő rugalmas elem a merev alapelem középső hosszirányú tengelye mentén van felerősítve, a rugalmas elem a merev alapelem középső hosszirányú tengelye szomszédságában szabadon deformálódni tud.

Egy ilyen megvalósításnál, amikor a szőrzet nincs használatban, akkor a külső szőrpászmamátrixokat esetleg megtámasztó merev alapelem középső hosszirányú tengelye szomszédságában lévő rugalmas elemet a merev alapelem nem támasztja meg közvetlenül. Ennek következtében a rugalmas elem szabadon tud deformálódni, és létre tudja hozni a fentiekben leírt hatásokat.

Célszerűen úgy a belső, mint a külső szőrpászmamátrixok egy vagy több hosszirányú sorban elrendezett, szorosan egymás mellett álló szomszédos szőrpászmákból állhatnak.

A rugalmas elemnek a merev alapelem középső hosszirányú tengelye szomszédságában lévő részének deformációja a külső szőrpászmamátrixokat a belső mátrixhoz képest olyan irányban hajlítja el, amely a belső mátrixtól kifelé áll.

Egyes megvalósításoknál a könnyen meghajlítható rugalmas elemet a merev alapelem a teljes hosszában megtámaszthatja a merev alapelem középső hosszirányú tengelye mentén. Egy előnyös megvalósítás esetében a rugalmas elem a merev alapelem középső hosszirányú tengelyére van felültetve, de nincs ahhoz hozzáerősítve, hanem járulékosan fel van ültetve és ténylegesen hozzá is van erősítve a fogkefefejhez azáltal, hogy hozzá van rögzítve a merev alapelem egy vagy több oldalirányú nyúlványához, amelyek a középső hosszirányú tengelyre merőleges irányban helyezkednek el. A merev alapelem ilyen oldalirányú nyúlványai a fogkefefej egyik vagy mindkét végén, vagy pedig a fogkefefej közepén helyezkedhetnek el.

A találmány szerinti fogkefe úgy van megtervezve, hogy használat közben a szőrpászmamátrix külső szőrpászmáinak legalább egy része kifelé fog hajlani, amikor a szőrzet belső mátrixát érintkezésbe hozzuk a fogazattal és az ínnyel. A találmány szóhasználatában a szőrzet „belső mátrixa” alkalmas módon egy vagy több (például kettő) hosszirányú szőrpászmasorban van elrendezve. Ezt a hatást a fogkefefej kialakítása hozhatja létre; amikor a szőrpászma belső mátrixát érintkezésbe hozzuk a felhasználó fogaival vagy ínyével, akkor a rugalmas elemet, amelyre a szőrpászmák fel vannak erősítve, a merev alapelem középső hosszirányú tengelye megtámasztja és a helyén tartja, amely nem engedi meg, hogy a rugalmas elemnek a közvetlenül a középső szőrpászmák alatt lévő része deformálódjék.

Ezzel ellentétben a rugalmas elemnek a külső szőrpászmamátrix alatti része nincs ilyen módon korlátozva, és a szőrzet rugalmas elemmel szembeni végére alkalmazott nyomás hatására szabadon deformálódhat. Ezen deformáció hatására a rugalmas elem például ívelt alakúra vagy szögben meghajlott módon deformálódhat, miközben a kefe belső szőrpászmái eredeti helyükön maradnak, a külső szőrpászmák azonban eredeti helyzetükhöz

HU 219 646 Β képest lefelé lesznek nyomva. A külső szőrpászmák ezen lefelé történő elmozdulása okozza azt, hogy eredeti állásukhoz képest kihajolnak, ezáltal eredeti elrendezésükhöz képest széttartó irányba mutatnak. Úgy gondoljuk, hogy ez teszi lehetővé a szőrök, különösen a külső szőrpászmamátrixban elhelyezkedő szőrök tökéletesebb behatolását a felhasználó fogai közötti hézagokba, és ezáltal megnövelve a tisztítás hatékonyságát.

A találmány előnyös megvalósításai esetében a kefe középső hosszirányú tengelye egy kiemelkedő felületet, mintegy gerincet alkothat, amely lehet ék alakú vagy lapos felületű is, és amely hosszirányban párhuzamosan halad a fogkefe tengelyével, és a merev alapelem felső felületén helyezkedik el, használat közben pedig érintkezik a rugalmas elem alsó oldalával.

A fogkefe kefeszálai előnyösen egy sor szőrpászma formájában vannak hozzárögzítve a könnyen meghajtó rugalmas elemhez, és a rugalmas elemből egymással párhuzamos állásban emelkednek ki merőleges irányban a rugalmas elem felületéhez képest, amikor a fogkefe nincs használatban. A szőr bármely, a fogkefék gyártásánál használt szokásos anyagból készülhet; az előnyös anyagok közé tartozik a nejlon 6.12 vagy a poli(butil-tereftalát).

A rugalmas elem, amelyre a szőrszálak fel vannak erősítve, célszerűen bármely természetes vagy elasztomerikus anyagból készülhet, beleértve például a kis vagy nagy sűrűségű polietilént, a tetrafluor-etilént, a poliuretánt, a polipropilént vagy a szintetikus gumit. A szőrpászmák a rugalmas elemen vagy a rugalmas elemben megfelelő módon rögzíthetők például fröccsöntési technikával, vagy a szőrök mechanikus úton, ragasztással történő felerősítésével, vagy a rugalmas elemre való ráolvasztásával, vagy pedig a rugalmas elembe történő beolvasztásával.

A találmány szerinti fogkefét az alábbiakban kiviteli példa kapcsán, a mellékelt rajzokra való hivatkozással ismertetjük részletesebben, ahol az

1. ábra a találmány szerinti fogkefefej kialakításának perspektivikus, bontott vázlatos képét mutatja; a

2. ábra a találmány szerinti fogkefefej vázlatos keresztmetszeti képét mutatja; a

3. ábra a 2. ábrán látható fogkefefej használat közbeni vázlatos keresztmetszeti képét mutatja; a

4. ábra a találmány szerinti fogkefefej egy további megvalósításának perspektivikus, bontott vázlatos képét mutatja; az

5. ábra a találmány szerinti fogkefefej egy még további megvalósításának perspektivikus, bontott vázlatos képét mutatja.

Az 1. ábrára hivatkozva, azon egy fogkefefej látható, a nyél elhagyásával. A fej magában foglal egy merev elemet, amely magában foglal egy tömör 1 alaprészt, amelyhez az egyik végén egy 2 nyaki rész van hozzáerősítve, a fogkefe (nem látható) nyeléhez történő rögzítés céljából. Az 1 alaprész és a 2 nyaki rész egyetlen egységként készül öntéssel egy merev anyagból, előnyösen egy merev műanyagból, amilyen például a polipropilén, de ugyanilyen könnyen készíthető sztirolakrilonitril kopolimerből is. Az 1 alaprésznek párhuzamos hosszirányú oldalai vannak, keresztmetszetben egy „tetőoromzat” alakúra formálva, a tetőoromzat teteje egy 3 gerinc, amelyen a fogkefe szőrzetét hordozó rugalmas anyag nyugszik. A 3 gerinc ennél a megvalósításnál a kefe hosszirányú tengelyét képviseli, amely a kefe mentén hosszirányban és középpontosan halad, és az 1 alaprész felső felületén helyezkedik el, a rugalmas elem alsó felületével szomszédosán.

Az 1 alaprész úgy van kialakítva, hogy két 4a és 4b végrésszel rendelkezik, amelyek lényegében merőlegesen helyezkednek el a keresztirányú keresztmetszetben. A fogkefefej, beleértve a végrészeket is, tipikusan 28 mm hosszú és 13 mm széles, a 4a és 4b végrészek tipikusan 13 mm szélesek, 6 mm magasak és 3 mm mélyek.

Több sematikusan rajzolt 5 szőrpászma van megtámasztva egy 6 rugalmas elemen, amely polipropilénből készül. A szőrök egy 7 belső szőrpászmamátrixban vannak elrendezve, amely egy hosszirányú egyenes vonalban álló, egymás melletti szomszédos szőrpászmákból áll, amelynek mindkét oldalán egy-egy 8a, 8b külső szőrpászmamátrix van, melyek hosszirányú, egyenes vonalban elrendezett szomszédos szőrpászmák sorozatából állnak. A 6 rugalmas elemet hozzá lehet rögzíteni a kefefej 4a és 4b végrészeihez, például 9a, 9b, 9c, 9d műanyag csavarokkal, amelyek 10a, 10b (nem látható), 10c és lOd furatokon keresztül nyúlnak be a 6 rugalmas elembe, és az 1 alaprész megfelelő furataiban vannak rögzítve.

Használat közben, amint a felhasználó a fogkefét a szájában mozgatja, a 7 belső szőrpászmamátrix tisztítótevékenységet végez a fogakon, de a 3 gerincrésznek a rugalmas elem alsó felületén kifejtett hatása miatt a belső szőrpászmamátrix, legalábbis a 3 gerinchez közel eső részeknél olyan irányban lesz tartva, amely merőleges a fogkefefej síkjához, és eredeti irányába mutat. Ugyanakkor azonban a fogkefe 6 rugalmas elemének azt a részét, amely a 8a, 8b külső szőrpászmamátrixokat hordozza, legalábbis részben nem támasztja meg az 1 alaprész, és a 8a, 8b külső szőrpászmamátrixok tetejére alkalmazott nyomás hatására szabadon deformálódik. Ennek eredményeként a rugalmas anyag deformálódott alakja arra kényszeríti a kefeszőröket, hogy egy széttartóan kihajló elrendezést vegyenek fel. Ugyanakkor azonban az 1 alaprész merev oldallapjai korlátozzák a rugalmas anyagú 6 alaplap lehetséges deformációját, és emiatt korlátozzák a fogkefeszőrzet széthajlási szögét is.

Ez az elrendezés előnyösen befolyásolja a fogkefe szőrzetét abban a vonatkozásban, hogy fokozza a szájban lévő üregekbe történő behatolási képességét.

Rendkívül előnyös az, ha az az anyag, amelyből a 6 rugalmas elem készül, ténylegesen rugalmasabb és ténylegesen jobban tud deformálódni, mint az az anyag, amelyből a szőrök készülnek, hogy maximalizálni lehessen használat közben a 6 rugalmas elem deformálódásának könnyedségét, és ennek következtében a kefe szőrzetének képességét a kihajlásra.

HU 219 646 Β

A 2. ábrán egy, az 1. ábrán látotthoz hasonló fogkefe keresztirányú keresztmetszeti képe látható, azzal a különbséggel, hogy az 1 alaprész 4a, 4b végrészei nem látszanak. Ezen megvalósítás merev elemének 21 alaprésze hasonlóképpen egy háztetőoromzat alakú keresztmetszettel rendelkezik több 25 szőrpászmával, amelyek egy 26 rugalmas elemhez vannak rögzítve, amely maga egy 23 gerincen nyugszik. Ennél a megvalósításnál a 27 belső szőrpászmamátrix két, egymással szomszédos hosszirányú sort alkot, míg a 28 külső szőrpászmamátrix a 27 belső szőrpászmamátrix mindkét oldalán egyetlen hosszirányú sorban elrendezett szőrpászmák sorozatából áll.

A 3. ábra a 2. ábrán látható fogkefét mutatja használat közben, amint egy 300 fogfelületnek nekinyomják. Amint látható, használat közben egy 36 rugalmas elem a közepe táján képtelen a deformációra, ahol egy 31 alaprészen lévő 33 gerinc helyben tartja. Ennek eredményeként egy 37 belső szőrpászmamátrix lényegében ugyanabban a szögben és orientációban van tartva a 31 alaprészhez képest. Ugyanakkor egy 38 külső szőrpászmamátrix, amelyet a 36 rugalmas elem alatt lévő merev 31 alaprész ilyen módon nem korlátoz, szabadon el tud fordulni, és ki tud hajolni a 37 belső szőrpászmamátrixhoz képest.

A 4. ábra a találmány szerinti fogkefefej egy további lehetséges kialakítását mutatja.

Ennél a megvalósításnál a fogkefe ugyancsak rendelkezik egy merev 41 alaprésszel és két 44a, 44b végrésszel. Egy 42 fogkefenyél van a 44b végrészhez erősítve. Egy 46 rugalmas elem hozzáerősített több 45 szőrpászmával rendelkezik; ezen megvalósításnál egy 47 belső szőrpászmamátrix több, egymás mellett elhelyezett szőrpászmából álló, két hosszirányú egyenes sorból áll, míg két 48 külső szőrpászmamátrix a 47 belső szőrpászmamátrix két oldala mellett elhelyezett, szőrpászmákból kialakított, hosszirányú egyenes sorból áll. A 46 rugalmas elemet célszerűen a merev 41 alaprészhez erősítjük egy sor csavarral (az ábrán nem láthatók), amelyek célszerűen 410a, (nem látható) 410b, 410c, 410d furatokon haladnak keresztül, és a merev 41 alaprészben lévő megfelelő lyukakban vannak rögzítve, amelyek merőlegesek egy lapos 43 élre (beleértve a kefefej középső hosszirányú tengelyét is).

Ennél a megvalósításnál a 47 belső szőrpászma mátrixa levágott alakú, ahol a szőrpászmák nem azonos hosszúak. Ennél a megvalósításnál a 47 belső szőrpászmamátrix rövidebb, mint a 48 külső szőrpászmamátrix hossza, és ezen túlmenően a szőrpászmák végei úgy vannak levágva, hogy a fogkefefej egyik vége felől nézve egy „V” alakot formáznak. A további lehetséges szőrkialakítási formákat, például a hullámosra vágott alakot általában a találmány különböző megvalósításainak tekintjük.

Az 5. ábra a találmány szerinti fogkefe egy további előnyös alakját mutatja.

Ennél a megvalósításnál egy merev 51 alaprésznek van egy „éles élű” 53 gerincrésze, amelyen egy 56 rugalmas elem alsó oldala nyugszik. Egy 52 fogkefenyak a merev 51 alaprész végéhez van erősítve. Az rugalmas elem járulékosan még felülhet az 54a, 54b végrészeken és járulékosan még egy kiemelt 54c keresztelemen is, és ezekhez hozzá is van rögzítve; az 54c keresztelem a fogkefefej közepénél keresztirányban helyezkedik el, és merőleges a fogkefefej középső hosszirányú tengelyére, amely az 53 gerinc mentén húzódik. Az összeerősítés célszerűen csavarokkal vagy csapokkal történik, amelyek az 56 rugalmas elemben kiképzett 510e, 510f, (nem látható) 514g és (nem látható) 51 Oh furatokon haladnak keresztül, és az 54a, 54b végrészekben, illetve az 54c keresztelemben kiképzett megfelelő furatokban vannak célszerű módon rögzítve.

Az 56 rugalmas elem a felső felületére felerősített (vázlatosan jelölt) 55 szőrpászmákkal rendelkezik, amelyek egymás mellett elhelyezett szőrpászmákból álló két hosszirányú egyenes sorban elrendezett 57 belső szőrpászmamátrixba és az 57 belső szőrpászmamátrix mindkét oldalán elhelyezett egy-egy 58 külső szőrpászmamátrixba vannak elrendezve. Ennél a megvalósításnál az 57 belső szőrpászmamátrix szőrei rövidebbek, mint azok, amelyek az 58 külső szőrpászmamátrixokban vannak, az egyes mátrixokban lévő szőrpászmák azonos hosszúságúak.

Használat közben az 56 rugalmas elemet az 54a, 54b végrészek, az 54c keresztelem és az 53 gerinc korlátozhatják, más irányban azonban szabadon deformálódhat, az 58 külső szőrpászmamátrixok négy sarkán álló szőrpászmái különösen képesek a deformációra, és ennek következtében a rugalmas elem ezen részén felerősített szőrpászmák az előzőekben leírt módon elhajolhatnak.

Ezen megvalósítás egyik előnyös tulajdonsága, amelyet más megvalósításoknál is alkalmazni lehet, egy 511 elasztomerszoknya, amely az 56 rugalmas elemről függ lefelé, ellentétes irányban a szőrök állásával, és célszerűen letakarja a merev 51 alaprész oldalait. Az 511 elasztomerszoknyát célszerűen a merev 51 alaprész pereméhez lehet rögzíteni, például ultrahangos hegesztés révén. Más lehetséges megoldásként az 511 elasztomerszoknyát hozzá lehet erősíteni egy hátlemezhez is, amely a merev 51 alaprészhez van rögzítve a kefefej szőreivel ellentétes oldalán, és ahhoz például ultrahangos hegesztéssel lehet hozzárögzíteni. Az 511 elasztomerszoknyában egy beleöntött 512 nyílás van kiképezve, amely lehetővé teszi, hogy az 52 fogkefenyak hozzáférjen a merev 51 alaprészhez. Az 511 elasztomerszoknya tovább javítja a fogkefefej higiéniai tulajdonságát, ínymasszírozó képességét, valamint a felhasználó által történő használatát kényelmesebbé teszi.

Amint azt a szakemberek megértik, a találmánynak számos további változata lehetséges anélkül, hogy a találmány szellemétől eltávolodnánk. A fogkefefej például bármilyen célszerű alakot felvehet, a négyszögletes alak mellett például lehet háromszögletű, rombusz alakú vagy nyílhegy alakú. Az előbbieken túlmenően, noha a vázlatos rajzok gyakran szegletesnek mutatják a fogkefét, a valós megvalósítások sarkai, különösen a merev alapelem sarkai az extrakényelem érdekében lekerekíthetők.

Claims (5)

1. Fogkefe, amely egy fogkefefejből, egy nyaki részből és egy nyélből áll, azzal jellemezve, hogy a fej magában foglal egy könnyen meghajlítható rugalmas elemet (6), amely az egyik oldalán elrendezett több szőrpászmával rendelkezik, egy merev alaprészt (1), amely a fogkefe nyaki részéből (2) áll ki, a rugalmas elem (6) a merev alaprészen (1) nyugszik, és a szőrpászmák egy belső szőrpászmamátrixban (7), valamint a körül, annak két ellentétes oldalán elhelyezett két külső szőrpászmamátrixban (8a, 8b) vannak elrendezve, a külső szőrpászmamátrixok (8a, 8b) a rugalmas elemtől (6) széttartó irányban kihajlanak a rugalmas elem (6) deformációja következtében, amikor a szőrpászmákat nekinyomjuk egy fog vagy az íny felületének.

2. Fogkefe, amely egy fogkefefejből, egy nyaki részből és egy nyélből áll, azzal jellemezve, hogy a fej magában foglal egy könnyen meghajlítható rugalmas elemet (6), amely az egyik oldalán elrendezett több szőrpászmával rendelkezik, továbbá egy merev alaprészt (21), amely a fogkefe nyaki részéből (2) áll ki, a merev alaprésznek (21) felső felülete van, amelyen a rugalmas elem (26) nyugszik, valamint egy középső hosszirányú tengelye van, a keferész egy belső szőrpászmamátrixban (7), valamint a körül, annak két ellentétes oldalán elhelyezett két külső szőrpászmamátrixban (8a, 8b) van elrendezve, a könnyen meghajlítható rugalmas elem (26) a merev alaprész (21) középső hosszirányú tengelye mentén van felerősítve, a rugalmas elem (26) a merev alaprész (21) középső hosszirányú tengelye szomszédságában szabadon deformálódhat.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti fogkefe, azzal jellemezve, hogy a rugalmas elem (6,26,36) egy vagy több oldalirányú nyúlvánnyal, célszerűen végrésszel (4a, 4b) vagy keresztelemmel (54c) van a merev alaprészhez (1, 21, 31) rögzítve.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti fogkefe, azzal jellemezve, hogy a merev alaprész (1) középső hosszirányú tengelye magában foglal egy emelt felületet (43), amely a fogkefefej hosszában halad, és a merev alaprész (41) felső, a rugalmas elemmel (46) szomszédos felületénél van elhelyezve.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti fogkefe, azzal jellemezve, hogy magában foglal egy elasztomerszoknyát (511), amely letakarja a merev alaprész (51) oldalait.