HU218506B

HU218506B - Padlótisztító szer és eljárás kemény felületek, különösen padlók ápolására

Info

Publication number: HU218506B
Application number: HU9502589A
Authority: HU
Inventors: Marlies Kalibe; Jürgen Noglich; Heinz-Dieter Soldanski
Original assignee: Henkel Kommanditgesellschaft Auf Aktien
Priority date: 1993-03-05
Filing date: 1994-02-25
Publication date: 2000-09-28
Also published as: HUT72022A; SK280885B6; DE4306899A1; HU9502589D0; PL310530A1; ES2107195T3; EP0687290B1; SK110295A3; CA2157570A1; CZ286846B6; WO1994020595A1; DE59404098D1; ATE158341T1; PL177230B1; EP0687290A1; DK0687290T3; GR3025103T3; CZ213295A3

Abstract

A találmány tárgya vizes padlótisztító szer, amely nemionos tenzidet,anionos tenzidet és legalább 1 tömeg% alkálioldható polimerpolikarboxilátot tartalmaz. A találmány szerinti vizes padlótisztítószerben a nemionos tenzidek legalább 25 tömeg%-a 1–10 glikozidosankapcsolódó monoszacharidgyököt tartalmazó alkil-poliglikozidokbólállnak, és az alkálioldható polimer polikarboxilát minimálisfilmképező hőmérséklete 0 °C és 70 °C között van. ŕ

Description

A találmány olyan vizes szerekre vonatkozik, amelyek hígított állapotban kemény felületek, különösen padlók tisztítására alkalmazhatók.

Padlók tisztítására az utóbbi években és évtizedekben, feltételezhetően nem utoljára, új anyagok kifejlesztése útján padlóbevonatok számára számos új eljárást és szert dolgoztak ki. A gyakorlatban a szerek megválasztását lényegében az határozza meg, hogy elsődlegesen a felület tisztítása vagy konzerválása a cél. így a felületek ápolására és konzerválására elsősorban olyan szereket alkalmaznak, amelyek többé-kevésbé kemény, ellenállóképes filmeket szolgáltatnak. A szerek erre a célra többnyire emulgeált formában, viaszokat vagy filmképező polimereket és térhálósító hatóanyagokat, rendszerint nehézfémsókat tartalmaznak, amelyek együtt a megszáradás után a kezelt felületeken maguktól fénylő vagy polírozható filmeket alkotnak. Ily módon a felületek hosszan tartó kozerválása érhető el, mimellett a film minőségétől függően ezek erős mechanikai igénybevételeket is jól elviselnek. Az ilyen filmek eltávolítása, így ha ez elpiszkolódás vagy károsodás miatt szükséges, csak rendkívül nehéz körülmények mellett lehetséges. Ezzel szemben olyan szerek, amelyeknek a legfőbb hatása a tisztításon nyugszik, nagy mennyiségű tenzidet tartalmaznak, gyakran alkalikusan reagáló anyagokkal, szerves oldószerekkel vagy koptatóanyagokkal együtt. Ezekkel a szerekkel sok esetben a szennyező anyagok és a régi bevonatok alapos eltávolítása lehetséges, de az ily módon tisztított felületek ezután rendszerint ki vannak téve, újbóli elpiszkolódásnak védtelenül, amennyiben ehhez kapcsolódóan egy konzerválókezelés nem történik.

Mivel sok esetben a padlófelület tisztítása és ápolása egyaránt kívánatos, ezek mellett a szerek mellett olyanokat is kifejlesztettek, amelyeknek a segítségével a tisztítás és a konzerválás egyetlen munkamenetben lehetségessé vált. Ilyen szereket ismertetnek az 1 528 592 számú brit szabadalmi leírásban és a 35 33 531 számú német találmányi bejelentésben. Ezek a szerek, amelyek törlő-ápoló szerekként is ismertek, a filmképező polimerek mellett kielégítő mennyiségű tenzideket, különösen nemionos és anionos tenzideket tartalmaznak, így az ápolás és tisztítás ugyanazokkal a szerekkel egyidejűleg lehetséges. Bizonyos nehézségek adódnak ezekkel a szerekkel, ha az alkalmazásnál súlyt helyeznek a különös habszegénységre, és ezekből nagyobb mennyiségű habszegény nemionos tenzidek kerülnek alkalmazásra ezekben a szerekben. A megfelelően beállított szerek a hidegben gyakran nem stabilak a szétválással szemben, és a sima alapokon történő alkalmazásnál kevésbé jó ellenállást tanúsítanak, mimellett alkalmanként a filmek erősebb újbóli elpiszkolódása figyelhető meg. Itt javulást teremteni anélkül, hogy az ismert szerek jó tulajdonságait befolyásolnánk, a találmány feladatainak egyike lehet.

Az EP 0 215 451 számú szabadalmi leírás olyan vizes padlótisztító szereket ismertet, melyek 0,5-10% tenzidet, így etoxilezett alkoholt, alkil-benzolszulfonátot, alkil-fenolt, alkil-szulfátot, alkán-, zsírsav-észterszulfonátot és ezek elegyét, 0,1-4,5% alkálioldható, 0-70 °C minimális filmképező hőmérséklettel rendelkező polimert, így (met)akrilsavból (met)akrilsav-észterekkel és/vagy sztirollal képezett kopolimereket, 0-3% lúgosítószert, 0-40% vízzel elegyíthető szerves oldószert és 0-5% szokásos adalékanyagot tartalmaznak.

Az előzőkben és a leírás további részében a „%” tömeg%-ot jelent, hacsak azt másképpen nem jelezzük.

A találmány tárgya egy vizes szer padlók tisztításához, amely nemionos tenzidet, anionos tenzidet és legalább 1% alkálioldható polimer polikarboxilátot tartalmaz, mimellett ezekben a szerekben lévő nemionos tenzidek legalább 25%-a alkil-poliglikozidokból áll.

Az új szerek kimagasló tisztítóképességgel rendelkeznek, és a padlófelületen a rászáradás után nagyon egyenletes filmeket szolgáltatnak, amelyek rendkívülien átlátszók, és nagyon csekély a hajlamuk az újra történő elpiszkolódásra. Különösen említésre méltó az a tulajdonságuk, hogy kimagaslóan ellenállnak a hidegben való tárolás során történő szétválásnak, amely maga akkor jelentkezik, ha tekintettel a különös habszegénységre, nagyon habszegény nemionos tenzideket alkalmazunk, amelyek viszonylag kis mértékben vízoldhatók, és/vagy a szerek nagyon nagy tenzidkoncentrációval rendelkeznek.

A szerekben lévő tenzidek alapja egy elegy, amely nemionos és anionos tenzidekből áll. Emellett a nemionos tenzidek a találmány szerinti szerekben legalább az összmennyiség 50 tömeg%-át alkotják, a részarányuk előnyösen 65 tömeg% és 95 tömeg% között változik.

Nemionos tenzidekként a találmány szerinti szerek számára elvileg mindenfajta nemionos tenzid alkalmas, amennyiben megfelelnek a habszegénység követelményének. Elsősorban említjük meg azokat az addíciós termékeket, amelyek 3-20 etilén-oxidot (EO) tartalmaznak 8-20 szénatomos primer alkoholokon. Ilyen alkoholok például a kókusz- vagy faggyúzsir-alkoholok, az oleilalkohol, az oxo-alkoholok vagy az ilyen lánchosszú szekunder alkoholok. Ugyancsak alkalmasak más hosszú láncú vegyületek, például a 12-18 szénatomos zsírsavak és a zsírsavamidok és az alkilrészben 8-16 szénatomot tartalmazó alkil-fenolok megfelelő etoxilezett termékei. Valamennyi ilyen termékben az etilén-oxid egy része helyett propilén-oxid (PO) is rávihető a molekulára. Nemionos tenzidekként ugyancsak alkalmasak a zsírsavak mono- és dietanolamidjai, valamint a hosszú láncú aminoxidok vagy szulfoxidok, például az N-kókusz-alkil-N,Ndimetil-amin-oxid. Megemlítjük továbbá a vízoldható, 20-250 etilénglikol-éter-csoportot és 10-100 propilénglikol-éter-csoportot tartalmazó etilén-oxid addíciós termékeket polipropilénglikolon, alkilén-diamin-polipropilénglikolon és alkil-polipropilénglikolon 1-10 szénatommal az alkilláncban, amelyekben a polipropilénglikollánc hidrofób maradékként működik. Az előzőkben megnevezett nemionos tenzidek közül a találmány szerinti szerekben a 3-10 etilén-oxidot tartalmazó addíciós termékek részesülnek előnyben 10-16 szénatomos primer alkoholokra számítva az oxo-alkoholok és a természetes zsíralkoholok csoportjából, mimellett a zsíralkohol-etoxilátok különösen előnyösek.

Az előzőkben megnevezett nemionos tenzidek mellett a találmány szerinti szerek nemionos tenzidekként

HU 218 506 Β állandóan tartalmaznak alkil-poliglikozidokat is. Ezek olyan tenzidek, amelyek az alábbi (I) általános képletnek felelnek meg,

R-O(-G)_n (I) amelyben R jelentése 8-22 szénatomos hosszú láncú alkilcsoport, G jelentése valamely monoszacharid glikozidosan kötött maradéka, és n értéke 1 és 10 közötti szám.

Az alkil-poliglikozidok felületaktív anyagokként már több mint 50 éve ismertek és különböző utakon előállíthatók. Ezzel összefüggésben utalunk a 362 671 számú európai szabadalmi bejelentésre, amelyben régebbi eljárásokra utaló eljárásokat is megadnak.

Egy műszakilag manapság jelentős szintézis lényegében abban áll, hogy aldóz típusú (HO-G) monoszacharidokat savas katalizálás közben kondenzálnak olyan hosszú szénláncú alkoholokkal (R-OH), amelyek

8- 22, előnyösen 8-18 szénatomot tartalmaznak. Vízkilépés közben (I) általános képletnek megfelelő alkil-glikozidok keletkeznek,

R-O(-G)_n (I) ahol n értéke a reakciófeltételek megválasztása által széles határok között változhat. A találmány szerint használhatók azok az (I) általános képletnek megfelelő alkil-glikozidok, amelyekben n=l-10 közötti szám, előnyösen n értéke 1 és 6 közötti szám, különösen pedig n értéke 1-2 szám. Azoknál a termékeknél, amelyekben n értéke 1 -nél nagyobb, természetesen statisztikus középértékről van szó.

Alkil-glikozidok előállításánál oligo- vagy poliszacharidokból is kiindulhatunk, amelyeket a savval katalizált reakció folyamán hidrolízis és/vagy alkoholízis útján kisebb töredékekké depolimerizálunk, még mielőtt az (I) általános képletnek megfelelő alkil-glikozidok képződnek. Különböző redukálandó monoszacharidok vagy poliszacharidok elegyei, amelyek különböző monoszacharidegységeket tartalmaznak, szintén alkalmazhatók kiindulási anyagokként, mimellett abban az esetben, ha n értéke 1-nél nagyobb szám, akkor megfelelően kevert, összetett alkil-glikozid-molekulák képződhetnek.

Kiindulási anyagokként alkalmasak előnyösen a következő monoszacharidok: glükóz, mannóz, galaktóz, arabinóz, apióz, lixóz, gallóz, altróz, időz, ribóz, xilóz és a talóz, valamint az ezekből a monoszacharidokból összetett oligo- és poliszacharidok, például a maltóz, laktóz, maltotrióz, hemicellulóz, keményítő, a keményítő és cukorszirup részleges hidrolizátumai. A találmány keretében mindenesetre azok az alkil-glikozidok részesülnek előnyben, amelyek hasonló monoszacharidegységekből vannak felépülve. Különösen előnyösek emellett azok az alkil-glikozidok, amelyeknél a (-G) maradék a glükózból származtatható le. Erre a célra alkilglikozidokként megnevezett vegyületek megfelelően alkalmazhatók mint glükóz, maltóz, keményítő és a glükóz más oligomerjei mint kiindulási anyagok.

Az R alkilrész a fent leírt előállításnál leszármaztatható hosszú láncú, adott esetben telítetlen, előnyösen primer alkoholokból, amelyek elágazók lehetnek, előnyösen azonban nem elágazók. Ilyenek például a

9- 15 szénatomos szintetikus oxo-alkoholok és a természetes zsírsavakból kivont 8-22 szénatomos zsíralkoholok. Előnyösek a 8-18 szénatomos zsíralkoholok, valamint a 11 -15 szénatomos oxo-alkoholok, különösen pedig a 8-10 szénatomos vagy a 12-14 szénatomos zsíralkoholok.

A tulajdonképpeni (I) általános képletnek megfelelő alkil-glikozidok mellett a technikailag előállított termékek általában még tartalmaznak bizonyos mennyiségű R-OH képleté szabad alkoholt és nem acetálozott szacharidokat, adott esetben oligomerizált formában. Ezek a technikai szennyező anyagok a legtöbb esetben nem zavarnak a szándékba vett felhasználási célnál. Amennyiben az alkil-glikozidok előállításánál alkoholelegyekből, például természetes zsíralapú alkoholelegyekből indulunk ki, magától értetődően az alkil-glikozidoknál is olyan megfelelő elegyekről van szó, amelyeknél további jelentéssel rendelkező R csoportok vannak az (I) általános képletben.

A találmány keretében előnyösen olyan alkil-poliglikozidokat alkalmazunk, amelyeknek a glikozidrésze

1-2 g glükózegységből áll, és ezeknek az alkilrésze

8- 10 szénatomos zsíralkoholokból származtatható le. Az alkil-poliglikozidok a találmány szerinti szerekben lévő nemionos tenzideknek legkevesebb 25%-át teszik ki. Határesetben egyedül alkil-poliglikozidok lehetnek jelen nemionos tenzidekként. Különösen előnyös, ha az alkil-poliglikozidok 40-80 tömeg%-ban vannak jelen a nemionos tenzidekre számítva összesen.

A találmány szerinti szerek anionos tenzidekként elsősorban szintetikus tenzideket tartalmaznak. Mindenekelőtt ilyen tenzidekként a szulfonát és szulfát típusú tenzidek jönnek számításba.

Szulfonát típusú tenzidekként jól alkalmazhatók egy

9- 15 szénatomos alkilrészt tartalmazó alkil-benzolszulfonátok és olefinszulfonátok, azaz alkén- és hidroxi-alkánszulfonátokból álló elegyek, valamint ezenkívül a diszulfonátok, így olyanok, amelyeket például 12-18 szénatomos véghelyzetű vagy középhelyzeté kettős kötéssel rendelkező monoolefinekből kapunk gáz alakú kén-trioxiddal történő szulfonálással, és ezt követően a szulfonált termékek alkalikus vagy savas hidrolizálásával. Alkalmasak azok az alkánszulfonátok is, amelyeket 12-18 szénatomos alkánok szulfoklórozása vagy szulfoxidálása és ezt követő hidrolizálása, illetve semlegesítése vagy olefinekre történő biszulfitaddíciója útján állítunk elő, valamint az α-szulfozsírsavak észterei, például az α-szulfonált metil- vagy etil-észterei a hidráit kókusz-, a pálmamag- vagy a faggyúzsírsavaknak.

Alkalmas szulfát típusú tenzidek a hosszú szénláncú, természetes vagy szintetikus eredetű primer alkoholok, azaz a zsíralkoholok, így például a kókuszzsír-alkoholok, az oleil-alkohol, a lauril-, mirisztil-, palmitilvagy sztearil-alkohol, vagy a 10-20 szénatomos oxoalkoholok vagy az ilyen lánchosszúságú szekunder alkoholok, kénsav-monoészterei. Az 1-6 mól etilén-oxiddal (EO) etoxilezett alifás, hosszú szénláncú primer alkoholok, illetve etoxilezett szekunder alkoholok kénsav-monoészterei szintén alkalmasak. Alkalmasak továbbá szulfátéit zsírsav-alkanol-amidok, szulfátéit zsírsav-monogliceridek és a hosszú szénláncú szulfo-boros3

HU 218 506 Β tyánsav-észterek. Az anionos tenzidek előnyösen alkálifémsókként, különösen nátriumsókként kerülnek alkalmazásra, de ammóniumsók vagy 2-6 szénatomos alkanol-aminok sói is alkalmazhatók. Különösen előnyös anionos tenzidek a találmány keretében a zsíralkohol-szulfátok és a zsíralkohol-éter-szulfátok, például a 12-18 szénatomos kókusz-alkohol-szulfát-Na és a 12-14 szénatomos kókusz-alkohol+2EO-szulfát.

Az említett nemionos és anionos tenzidek mellett a találmány szerinti szerek tartalmazhatnak kis mennyiségben más tenzideket is, különösen amfoter tenzideket és szappanokat, amennyiben ez különleges hatások eléréséhez célszerű, és a szerek egyéb jó tulajdonságait nem zavaiják. A szappanok egyébként a hosszú szénláncú, előnyösen 12-18 szénatomos zsírsavak vízoldható sói, például kókuszzsírsav-nátriumsó és faggyúzsírsav-nátriumsó lehetnek. Az amfoter tenzideknél olyan hosszú láncú tenzidekról van szó, amelyeknek a hidrofil része egy kationosan töltött centrumból (szokásosan tercier amino- vagy kvatemer ammóniumcsoportból) és egy anionosan töltött centrumból (szokásosan karboxilát- vagy szulfonátcsoportból) áll. Ilyen tenzidek az N-kókusz-alkil-N,N-dimetil-amino-acetát és az N-dodecil-N,N-dimetil-3-amino-propánszulfonát.

Az egész tenzidtartalom a találmány szerinti szerekben előnyösen 4 tömeg% és 25 tömeg% között, különösen pedig 8 tömeg% és 16 tömeg% között van az egész szerre vonatkoztatva hígított állapotban.

Jelentős a szerek ápolótulajdonságaira vonatkozóan azok alkálioldható polimer polikarboxiláttartalma. Ezeknél a gyantaszerű vegyületeknél például olyan, szóróiból és maleinsavanhidridből álló kopolimerizátumokról lehet szó, amelyek részben el lehetnek szappanosítva, és adott esetben részlegesen észterezve vagy amidálva lehetnek. Előnyben részesülnek minden esetben azok az oldható polimervegyületek, amelyek 0 °C és 70 °C közötti minimális filmképező hőmérséklettel rendelkeznek, és amelyeknél a kopolimerizátumok rendszerint legalább 3 különböző monomerből állnak, mimellett a polikarboxilátok nem fémtérhálósítottak.

Az előnyösen alkalmazott polimerek legfontosabb alkotórészként olyan akrilát-kopolimert tartalmaznak, amely a kopolimerre vonatkoztatva 1-30 tömegrészben karbonsavcsoportokat tartalmazó monomerekből, 30-70 tömegrészben olyan monomerekből, amelyek 20 °C alatti üvegesedési hőmérséklettel rendelkező homopolimereket képeznek, előnyösen 1-8 szénatomos alkoholokkal akrilsav-észtereket és/vagy 4-8 szénatomos alkoholokkal metakrilsav-észtereket, és 30-70 tömegrészben olyan komonomerekből állnak, amelyek szobahőmérséklet feletti üvegesedési hőmérséklettel rendelkező homopolimereket képeznek, előnyösen 1-3 szénatomos alkoholokkal vagy sztirollal metakrilsav-észtereket alkotnak.

Savcsoportokat tartalmazó komonomerekként etilénesen telítetlen karbonsavak alkalmazhatók, elsősorban akrilsav és metakrilsav jönnek számításba.

°C alatti üvegesedési hőmérséklettel, tehát szobahőmérséklet alatti üvegesedési hőmérséklettel (valamely monomer homopolimerjére vonatkoztatva mindenkor) rendelkező komonomerekként akrilsavnak 1-8 szénatomos alkoholokkal alkotott észtereit és metakrilsavnak 4-8 szénatomos alkoholokkal alkotott észtereit nevezzük meg. így tehát itt az akrilsav metil-, etil-, propil-, butil- vagy 2-etil-hexil-észterét, valamint a metakrilsav butil-, hexil- vagy 2-etil-hexil-észterét alkalmazzuk. Olyan komonomerek, amelyek homopolimerjeinek az üvegesedési hőmérsékletei szobahőmérséklet felett vannak, a metakrilsavnak 1-3 szénatomos alkoholokkal alkotott észterei, így például a metil-metakrilát vagy az etil-metakrilát. Olyan komonomer, amelynek a homopolimerje szobahőmérséklet feletti üvegesedési hőmérséklettel rendelkezik, a sztirol.

Előnyösen az akrilsav és/vagy metakrilsav sztirollal, akrilsav-észterekkel és/vagy metakrilsav-észterekkel alkotott kopolimerizátumait alkalmazzuk. Különösen előnyösek akrilsavból vagy metakril-savból különféle akril- és/vagy metakrilsav-észterekkel és/vagy sztirollal képezett kopolimerizátumok, például akrilsav-metil-észterből, akrilsav-etilészterből, metakrilsavból és szűrőiből előállított terpolimerizátumok. Olyan komonomereket, amelyeknek a homopolimerjei szobahőmérséklet alatti üvegesedési hőmérsékletet mutatnak, és olyan monomereket, amelyeknak a homopolimerjei szobahőmérséklet feletti üvegesedési hőmérséklettel rendelkeznek, úgy kell beállítani, hogy a polimerizáció filmképező hőmérséklete 0 °C és 70 °C közötti tartományban legyen. Egyébként érvényes a polimerkémia általános ismerete. Az említett filmképező hőmérsékletek a lágyítómentes rendszerre, azaz további adalékok nélküli polimerekre vonatkoznak. Ilyen polimerek például a Primal 1531 (Rohm és Haas cég), a NeoCryl XK-39 és a NeoCryl BT-26 (ICI cég) termékek.

Minden esetben az alkalmazott polikarboxilátokat, amennyiben már eleve nem vízoldhatók, alkáliák segítségével oldható formába kell átalakítani. Alkáliákként különösen NaOH, KOH és nem illékony aminok, például alkanol-aminok jönnek számításba. Előnyös a vizes ammónium-hidroxid, mivel ennek a segítségével a polikarboxilátok kívánt világossá tétele a túlságosan alkalikussá tétel veszélye nélkül nagyon biztosan lehetséges. A kész szereknek hígítatlan állapotban előnyösen 7 és 11 pH közötti tartományban, különösen 8 és 9 pH között kell lenniük, de a 10 és a 10,5 pH közötti tartomány különösen előnyös.

A polimer polikarboxilátok mennyiségét a találmány szerinti szerekben úgy választjuk meg, hogy a tömegarány a polikarboxilát- és a tenzidtartalom között 1:6 és 2:3, különösen 1:4 és 1:2 arányok között legyen. Amennyiben több polimer polikarboxilátból álló elegyet használunk, ezek az értékek az összes polikarboxiláttartalomra vonatkoznak.

Az előzőkben leírt kötelező alkotóanyagok és víz, valamint adott esetben az alkalikussá tételre szolgáló szerek mellett a találmány szerinti szerek további segédanyagokat és adalékanyagokat, így olyan szereket, amelyek az ilyen készítményekben szokásosak, tartalmaznak. Ennek előfeltétele az, hogy ezáltal a szerek pozitív tulajdonságai hátrányosan ne változzanak. Ilyen adalékanyagokként említjük a szerves, vízzel teljesen elegyít4

HU 218 506 Β hető oldószereket, amelyek a teljesítmény fokozására és a térhálósodás javítására kerülnek alkalmazásra. Előnyösen kis szénatomszámú, így 2 vagy 3 szénatomos alkoholokat használunk, mimellett a mennyiségek a 10%-ot nem haladhatják meg, előnyösen 0,2% és 5% 5 között lehetnek a hígítatlan szer össztömegére vonatkoztatva. Más adalékanyagok például az illatosítóanyagok, a színezőanyagok, a viszkozitást szabályozó anyagok és a tartósítószerek. Ezeket az anyagokat szokásosan 5 tömeg% alatti mennyiségben, előnyösen 0,01 tö- 10 meg% és 2 tömeg% mennyiségben alkalmazzuk.

A szerek alkalmazása oly módon történik, hogy vízzel való hígítással a szer oldatát állítjuk elő, amelyben a nem illékony alkotórészek mennyisége 0,2 g/1 és 1 g/1 között van. Az eredeti szer koncentrációja szerint ezek 15 a koncentrációk hígítás által 1:1000 és 1:50 között lehetnek. A hígított oldatot ezután valamely szívóképes anyag, például egy törlőruha vagy szivacs segítségével rávisszük a tisztítandó felületre, és részben a piszokkal együtt levesszük a felületről. E kezelés után a felületet 20 nem öblítjük le, így a visszamaradó tisztítószeroldat egy egyenletesen védő filmre rászáradhat. Ilyen alkalmazási eljárás miatt az ilyesfajta szereket törlő-ápoló szereknek is nevezzük. A találmány szerinti szerek emellett optimális tisztítóhatásukkal tűnnek ki nagyszá- 25 mú szennyződéssel szemben és egyidejűleg ellenállóképes filmet alkotnak, amely kiemelkedő védelmet biztosít az újraelpiszkolódás ellen. A film teljesen átlátszó, és a kezelt felületek színét és szerkezetét nem változtatja meg anélkül, hogy további fény jelentkezne. A szer 30 újbóli alkalmazásánál feloldódik a film, és ezzel megkönnyíti a tisztítási folyamatot. Zavaró filmrárakódás nem történik.

A találmány szerinti szer különösen habszegény akkor is, ha nagyobb töménységben vagy hígítatlanul hasz- 35 náljuk foltok helyi eltávolítására. A szemek nagy koncentrációban is nagy a raktározásállósága a szokásos raktározási hőmérsékleteknél, de különösen hidegben. Előnyösen a szer alkalmas padlók ápolótisztítására és emellett kőbevonaton, műanyag bevonatú parkettán, 40 csempén, linóleumon és műanyag padlókon kiváló eredményeket szolgáltat, de ugyancsak alkalmas más kemény felületek, így az üveg tisztítására is. A szer különösen előnyös nagyfényű padlóbevonatokon történő alkalmazásra, mivel a keletkezett film nagy átlátszósága a 45 fényt nem csökkenti.

A szer előállítása különböző kiviteli formákban nem okoz nehézségeket. Szokásosan először a polimer polikarboxilátot oldjuk adott esetben lúgos szerek hozzáadása közben vízben, és utána a tenzideket a kívánt koncent- 50 rációban hozzákeverjük, és végül az adalékanyagok hozzáadása következik.

A következőkben még néhány adatot adunk a találmány szerinti szer előnyös keretreceptúrájához. A recept a következő anyagokat tartalmazza: 55

1- 10 tömeg%, előnyösen

2- 6 tömeg% zsíralkohol-etoxilát (3-10 EO),

1-10 tömeg%, előnyösen

4-8 tömeg% zsíralkohol-poliglikozid, 60

0,5-4 tömeg%, előnyösen 1-3 tömeg%

1-8 tömeg%, előnyösen 3-5 tömeg%

0-10 tömeg%, előnyösen 0,2-5 tömeg%

0-5 tömeg%, előnyösen 0,01-2 tömeg% anionos tenzid a zsiralkohol-szulfát, zsíralkohol-éter-szulfát és ezeknek az elegyei csoportjából, alkálioldható polimer polikarboxilát 0 °C és 70° C közötti minimális filmképező hőmérséklettel, vízzel elegyíthető szerves oldószerek és további segéd- és adalékanyagok.

Példák

Az egyes alkotóanyagok vízben történő keverése útján az 1. táblázatban megadott, 1-3. számú találmány szerinti készítményeket, valamint a 4-10. számú, nem a találmány szerinti szereket állítjuk elő. A megadott számok az anyagtartalomnál a tömeg%-ot jelentik; a maradék a 100%-ig terjedő mennyiség vízben. E szerből mindenkor 3 g mennyiséget 1 liter vízzel hígítunk, és ebben a formában a tisztítóhatás és az újraszennyeződés elnyomásának a vizsgálatához használjuk fel azt. A rászáradás után fennmaradó maradék átlátszóságát ezután 3-szor erősebb töménységű szerrel vizsgáljuk, míg a hideggel szembeni ellenállás vizsgálatához hígítatlan szert használunk. A vizsgálati eredményeket ugyancsak az 1. táblázatban adjuk meg.

Az egyes vizsgálatoknál a következő módon járunk el:

1. A tisztitöképesség vizsgálata

A törlő-ápoló szerek tisztítóhatását egy Gardnerféle moshatóságvizsgáló és koptatásvizsgáló eszközzel végezzük, ahogy az az Industrieverband Putzund Pflegemittel e. V. minőségnormáiban le van írva [Seife-Öle-Fette-Wachse, 108, 526-528. oldalak (1982)]. Ennél a módszernél egy fehér PVCfóliát koromból és zsírból álló vizsgálati szennyező anyaggal vonunk be, és szabványos körülmények között egy, a tisztítószerrel átitatott szivaccsal gépi úton törölgetünk. A tisztítóteljesítményt a remissziófok fotoelektromos meghatározása útján mérjük (adatok %-ban megadva).

2. Az újraszennyeződés elnyomásának vizsgálata

Ebben az esetben egy 75x21 cm méretű, fehér

PVC-lapot három egyenlő, 25 x21 cm méretű szeletre felosztunk. Mindegyik ilyen részfelületre 1,2 ml vizsgálandó oldatot egy saját pamutkendővel elosztunk. Ezt a kenőműveletet a rászáradás után kilencszer megismételjük. Az újraszennyeződés elnyomásának vizsgálatát a rászáradás után egy speciális dobban végezzük, amelybe a PVC-lapot behelyezzük, és 36 g különleges szennyező eleggyel 30 percig együtt mozgatjuk percenként 25 fordulattal. A vizsgá5

HU 218 506 Β lathoz használt szennyező anyag összetétele a következő:

g szitált, porszívóban összegyűlt szennyező anyag (RFC Wáschereiforschung, Krefeld) g égetett tengeri homok 5 g Durethan WKV 30 műanyag-granulátum (Bayer, Leverkusen) g 6-7 mm átmérőjű acélgolyó A szennyező folyamat után a vizsgálati lapot kivettük a dobból, leporoltuk és három személlyel vizuá- 10 lisan megvizsgáltattuk. Az értékelés eredménye a következő:

= a lap nagyon világos, alig szennyezett

2=a lap világos, mérsékelten szennyezett

3=a lap gyengén szürke, közepesen szennyezett 15

4=a lap szürke, erősen szennyezett

5=a lap nagyon szürke, nagyon erősen szennyezett

3. A maradékátlátszóság vizsgálata

Egy 15 χ 15 cm méretű, magasfényű csempét 10 másodpercre egy vizsgálóoldatba merítünk, és utána fug- 20 gőlegesen felállítunk szárítás végett. Teljes megszáradás után a fényt reflexiós mérőeszköz (Dr. Lángé, mérőszög 20°) segítségével meghatározzuk, és összehasonlítjuk a bemerítési folyamat előtt megállapított kiindulási értékkel. Az 1. táblázatban megadjuk a két mért érték közötti különbségeket, amely a fénycsökkenés mértéke.

4. Hideggel szembeni ellenállás vizsgálata

Hígítatlan tisztítószereket átlátszó üvegedényekben óra hosszat +3 °C-on tárolunk. Ez után az idő után a próbák kinézetét vizuálisan megítéljük.

+ = a termék változatlanul átlátszó -=a termék megzavarosodott vagy pelyhekben kicsapódik

Az 1. táblázatban megadott vizsgálati eredmények világosan mutatják, hogy a találmány szerinti szerek összességében nagyon jó tulajdonságoknál különleges előnyöket mutatnak a hideggel szembeni ellenállás és a maradékátlátszóság terén.

A leírásban, a példákban és az igénypontokban a részek, százalékok és az arányok tömegrészekre, tömeg%-okra és tömegarányokra vonatkoznak, amennyiben másként nem adjuk meg.

1. táblázat

	Példák
1.	2.	3.	4.	5.	6.	7.	8.	9.	10.
C_12/i4-zsíralkohol-szulfát-Na	2	1,5	3	2	2	2	8	8	6	6
Ci₂/i4-zsíralkohol+4 EO	4		3	4	10	10	4	4	6	6
Ci2/i4-zsíralkohol+6 EO		3	-	-	-	-	-	-	-	-
C_g/io-alkil-poliglikozid (1,6 glükóz)	6	7	6	6	-	-	-	-	-	-
Kopolimerizátum metakrilsavból, butil-akrilátból és metil-metakrilátból	5	4	5	-	4	-	5	-	5	-
NH₄OH-dal tisztítva (pH 8,5)
Etanol	5	-	5	5	5	5	5	5	5	5
Parfüm	+	+	+	+	+	+	+	+	+	+
Tisztítóképesség Gardner szerint (1)	45	43	46	32	34	29	43	33	38	32
Újraszennyeződés-elnyomás (2)	2-3	2-3	2	4	2-3	4-5	2	3-4	2-3	4
Maradékátlátszóság (3)	-2	-3	-3	-2	-12	-7	-10	-5	10	-5
Hideggel szembeni ellenállás (4)	+	+		+	-	-	-	-	-	-

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

Claims

1-8 tömeg%, előnyösen

1-3 tömeg% anionos tenzid a zsíralkohol-szulfát, zsíralkoholéter-szulfát és ezeknek az elegyei csoportjából,

1-10 tömeg%, előnyösen

1- 10 tömeg%, előnyösen

1. Vizes padlótisztító szer, amely nemionos tenzidet, anionos tenzidet és legalább 1 tömeg% alkálioldható polimer polikarboxilátot tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a nemionos tenzidek legalább 25 tömeg%-a 1-10 glikozidosan kapcsolódó monoszacharidgyököt tartalmazó alkil-poliglikozidokból áll, és az alkálioldható polimer polikarboxilát minimális filmképező hőmérséklete 0 °C és 70 °C között van.

2- 6 tömeg% zsíralkohol-etoxilát (3-10 EO),

2. Az 1. igénypont szerinti padlótisztító szer, azzal jellemezve, hogy a nemionos tenzidek részaránya az összes tenzid legalább 5 tömeg%-át, előnyösen 65 és 95 tömeg% közötti részarányát teszi ki.

3- 5 tömeg% alkálioldható polimer polikarboxilát 0 °C és 70 °C közötti minimális filmképező hőmérséklettel,

0-10 tömeg%, előnyösen

0,2-5 tömeg% vízzel elegyíthető szerves oldószerek és

0-5 tömeg%, előnyösen

0,01-2 tomeg% további segéd- és adalékanyagok közül.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti padlótisztító szer, azzal jellemezve, hogy a tömegarány a polimer és

HU 218 506 Β a tenzidek össztömege között (1:6) és (2:3), előnyösen (1:4) és (1:2) között van.

4-8 tömeg% zsíralkohol-poliglikozid,

0,5-4 tömeg%, előnyösen

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti padlótisztító szer, azzal jellemezve, hogy a tenzidek tartalma összesen 4 és 25%, előnyösen 8 és 16% között van a kész szer tömegére számítva.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti padlótisztító szer, azzal jellemezve, hogy a következő anyagokat tartalmazza:

7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti padlótisztító szer, azzal jellemezve, hogy alkil-poliglikozidként 8-12 szénatomos alkilláncot tartalmazó alkil-poliglikozidból és 1-2 glükózegységből álló poliglikozidrészt tartalmaz.

8. Eljárás kemény felületek, különösen padlók egyidejű tisztítására és ápolására, azzal jellemezve, hogy az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti szert hígított állapotban hordjuk fel a felületre.

9. A 8. igénypont szerinti eljárás padlók tisztítására és ápolására, azzal jellemezve, hogy először az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti szert vízzel 0,2-1 g/liter alkotórész-tartalomra hígítjuk, és utána a padlót valamely szívóképes tárgy segítségével a szer hígított oldatával bekenjük.